ZÖLDALMA

                                              

        

                        

ZÖLDALMA

                            (játék egy részben)

                   SZEREPLŐK:

                                               ÁGNES

                                               ALMA

                                               ANGYAL

                                               ÖRDÖG

                                               HÁZMESTER

                                               KAMASZ

                   A szín ÁGNES nappalija.             

                  

        

.

1; ÁGNES, Alma

ÁGNES és Alma a dohányzóasztalnál ülnek.

ÁGNES               Tárgyaim? Nekem? Miféle tárgyaim?

ALMA                 Hát…amik a művésznőt körülveszik.

ÁGNES               Ne hívjon művésznőnek!

ALMA                 Elnézést.

ÁGNES               Kérem. Néha még irogatok: ez csak ennyi.

ALMA                 Értem.

ÁGNES               És nincsen nekem semmi olyasféle tárgyam.

ALMA                 Pedig szép ez a lakás.

ÁGNES               Köszöni szépen.

ALMA                 Oké. Akkor…

 Alma tanácstalanul mered a jegyzetfüzetére.

ALMA                 Kérdezhetek esetleg másról is?

ÁGNES               Konkrétan mire kíváncsi, kedves…?

ALMA                 Alma.

ÁGNES               Kedves Alma.

ALMA                 Így hirtelen annyi mindenre, hogy…

ÁGNES               Remek téma! Csevegjünk az „annyi mindenről”!

Hosszabb, kínos kis csend. Ágnes jót somolyog Alma kínján, aztán megsajnálja.

ÁGNES               Na jó. Végül is rengeteg tárgyam van.

ALMA                 Mondták.

ÁGNES               Mondták? Kik mondták?

ALMA                 Akiktől érdeklődtem. Hogy például gyűjti őket.

ÁGNES               Nem gyűjtöm őket.

ALMA                 Akkor… rosszul tudták.

A csevegés hamvába hullni látszik máris. ÁGNES egy kicsit megint megszánja a lányt.

ÁGNES               Szóval szüksége lenne egy szép, kerek nyilatkozatra?

ALMA                 Az szuper…lenne.

 ÁGNES belegondol, sóhajt, aztán professzionalista stílusban, szinte hadarva nyilatkozni kezd. Alma alig győzi a szöveget jegyzetelni.

ÁGNES               Ha jobban belegondolok, olyan bőségével rendelkezem a ritka és sajátos kicsinységeknek, hogy hirtelenjében nem is tudom hová kapjak, melyiket mutassam meg magának először.

ÁGNES szárazon felköhécsel, legyint.

Csend

ALMA                 „Először”, megvan.

ÁGNES               Ez elég jó magának idáig?

ALMA                 Hogyne.

ÁGNES               És? Merre kerekítsük tovább?

 Alma most űzötten néz körül, igazán nincs ötlete.

ÁGNES               Igyunk előtte egy kávét?

ALMA                 Egy kávét. Az jó.

ÁGNES               Instant megfelel?

ALMA                 Persze.

ÁGNES               Mindjárt szervírozom. Addig nyugodtan nézzen körül, hátha megtetszik magának valamelyik csetresz.

ALMA                 Köszönöm.

 ÁGNES kimegy. Alma körbesétál. ÁGNES kintről. Némi csörömpölés.

ÁGNES               Kénytelenek leszünk csoportosítani.

ALMA                 Mit?

ÁGNES               Nehéz lesz kiszabadítani őket.

ALMA                 Honnan?

ÁGNES               A rájuk ülepedett por és a rég rajta feledett ujjlenyomatok alól... Nem csekély feladat, igaz?

ALMA                 Nem. (magának) Ha te mondod…

ÁGNES               Megint hetekig csak a kórházban nyűglődtem, tudja.

ALMA                 Az…tikkasztó lehet.

ÁGNES               De ma reggel végre kiengedtek.

ALMA                 Ja. Szuper.

ÁGNES               Gondoltam, a takarítást holnapra halasztom.

ALMA                 Ráér, nem?

ÁGNES               Sajnos nem telik bejárónőre.

 Alma ezt is magának mondja.

ALMA                 Az meg… kiakasztó lehet…

Miután ÁGNES egy pillanatra visszalépett a nappaliba, hallja Alma kicsit pikírt megjegyzését. Elmosolyodik.

ÁGNES               Tej, tejszín, tejszínhab, fehércukor, barna cukor, méz vagy édeske?

Alma egy pillanatra zavarban.

ALMA                 Nincs is akkora por itt…ahhoz képest.

ÁGNES               Melyik újságtól is van maga?

ALMA                 Leginkább a szakdolgozatomhoz kéne…

ÁGNES               Ó. Megtisztelő, hogy rólam írja.

ALMA                 Nem egészen csak magáról, de…kéne. És ha esetleg elég jól sikerül, akkor a szerkesztő úr esetleg azt ígérte, hogy esetleg…leközli.

ÁGNES               Ki a maga szerkesztője?

ALMA                 Hát a Kovács Jani az Egyetemi Lapban.

ÁGNES               Ő…ki is?

ALMA                 Mondta a Jani, hogy majd biztos nem tetszik emlékezni rá. Pedig néhány éve a Bem rakparton egy izén, egy olyan ankéton még arra a kérdésére is tetszett válaszolni, hogy...

ÁGNES               Nem tetszett.

ALMA                 Igen, érezte a Jani, hogy nem túl jó kérdés.

ÁGNES               Nem az nem tetszett. Arra nem emlékszem. Az nem tetszik,

                            hogy maga tetszikel engem.

ALMA                 Ja! Bocsánat.

ÁGNES               Tehát mi van azzal a „Janival”?

ALMA                 Arra a felvetésre pedig, hogy a Jani úgy érezte, Ági néni viszonya a transzcendenshez…

ÁGNES                 Jaj…

                            Szóval tej, tejszínhab, tejszín, fehércukor, barna cukor, méz vagy édeske?

ALMA                 Csak üresen, ha nem gond.

ÁGNES               Előbb is mondhatta volna. Mért hagyja, hogy felsoroljam?

ALMA                 Ezzel akartam kezdeni.

ÁGNES visszalép a konyhába. Alma tovább szemlélődik. Megtorpan egy fotónál, rémlik neki az alak, hangosan.

ALMA                 Jé! Tényleg itt van Babits!

ÁGNES               Jesszusom, hol?

ALMA                 Hát ezen a fényképen…? Vagy ez nem ő az? Ez a búsképű pasi.

ÁGNES               De. Az a „búsképű” lóg ott a falon.

Némi csend után ÁGNES tálcán hoz egy bögre kávét és két pohár ásványvizet. Leteszi az asztalra, leül.

ÁGNES               És miről írja a szakdolgozatát?

ALMA                 Magukról.

ÁGNES               Rólunk? Név szerint?

ALMA                 A tárgyias líra a huszadik századi magyar bla-bla-bla…

ÁGNES az asztalhoz invitálja.

ÁGNES               „Bla-bla-bla”? Izgalmas téma.

Alma leül.

ALMA                 Én is irogatok ám verseket.

ÁGNES               Nem mondja.

ALMA                 Ha olyanom van.

ÁGNES               És ha olyanja van, akkor az olyan az magának az milyen?

ALMA                 Zúg a fejem, aztán hányingerem támad.

ÁGNES               Ismerem az érzést.

ALMA                 Aztán leírom, elolvasom, bele-belejavítgatok és végül összetépem.

ÁGNES               Mindet összetépi?

ALMA                 Majdnem mindet.

ÁGNES               Ez jól hangzik…

ALMA                 Igen?

ÁGNES               Nem?

ALMA                 De…Ági né…maguknak az a Babits volt a mesterük, ugye?

ÁGNES               Nekünk ez a Babits.

ALMA                 Ja. Tanultuk, hogy magára különösen nagy hatással volt az öreg.

ÁGNES               Mármint az a Babits?

ALMA                 Vagy nem is annyira?

ÁGNES               De. Annyira.

ÁGNEST egyre jobban szórakoztatja a” beszélgetés”.

ÁGNES               Kihűl a kávéja.

Alma vállát rándítva ragadja meg a bögrét. Belekortyol, elfintorodik.

ALMA                 Finom.

ÁGNES somolyogva figyeli Almát, hogy akar a kávétól diszkréten szabadulni.

ALMA                 Beszélgetünk akkor?

ÁGNES               Alig várom. Talált bármi érdekeset?

ALMA                 Ja! Például sasoltam a polcán pár kavicsot.

ÁGNES               Sasolt? Ez jó szó.

ALMA                 Sokan így mondják.

ÁGNES               És ez annyit jelent, hogy úgy látott meg valamit, mint mondjuk ölyv az egeret?

ALMA                 Inkább sóváran nézelődik.

ÁGNES               És így látott meg kavicsokat a polcon.

ALMA                 Így valahogy.

ÁGNES               Értem. Nos, például a kavicsaim, azok tényleg sokan vannak.

ALMA                 Ön nem kávézik?

ÁGNES               Tiltják az orvosok.

ALMA                 Mért?

ÁGNES               Ők tudják. Maga dohányzik?

ALMA                 Nem nagyon.

ÁGNES               Mert nyugodtan gyújtson ám rá, ha a kávéhoz kívánja!

ALMA                 Kibírom.

ÁGNES               Kávéhoz dukál.

ALMA                 Mondom, inkább csak bulin, vagy társaságban…

ÁGNES               Na jó, bevallom, hogy most élvezném a cigaretta füstjét.

ALMA                 A füstöt?

ÁGNES               Azt nem pletyizték magának, hogy erős dohányos is vagyok?

ALMA                 Ezt nem.

ÁGNES               Vagyis voltam. Gyújtson rá a kedvemért, jó?

ALMA                 Oké.

Alma egy doboz cigarettát, öngyújtót vesz elő, rágyújt. Közben észreveszi ÁGNES  vágyát, kapcsol.

ALMA                 Megkínálhatom?

ÁGNES               Nem. Bár… már édes mindegy. De nem.

Alma rágyújt, mélyen leszívja a füstöt, utána hosszan ÁGNES arcába fújja. ÁGNES hunyt szemmel élvezi ezt.

ÁGNES               Van magának kutyája?

ALMA                 Nincs. Kéne legyen?

ÁGNES               Elég az is, ha ólja: az van.

ALMA                 Kutyaólom?

ÁGNES               Készenlét. Kutya mindig kerül valahonnan. Ha máshonnan nem, az ember maga lesz a saját maga kutyája. Vagy rosszabb esetben a másé.

ALMA                 Ja? Ja.

ÁGNES               A lényeg az ól.

ALMA                 Ez azért nagy duma. Ezt idézni fogom.

ÁGNES               Ezt nem szeretném.

ALMA                 Kár.

ÁGNES               Csak „erről” a búsképű Babitsról jutott az eszembe.

ALMA                 A kutya?

ÁGNES               Meg az ól.

ALMA                 Ezt most biztos baromi mélyen értenem kéne…

ÁGNES               Nem kéne. A manóimnál tartottunk.

ALMA                 Manói?

ÁGNES               A kavicsok. Manók és lidércek. Démonok. Írja?        

ALMA                 Démonok. Írom.

ÁGNES               Alkatuk változó. Duna, Tisza, Balaton, Dráva, Körösök, kontinensek és óceánpartok, valamint az egész lenti utca a vadászterületem. Még a Marsról is volt egy kövem, de azt kihajítottam.

ALMA                 A Marsról?

ÁGNES               Őt egy hatalmas, alvilági gödör mellől kapartam. Ott sötétlett egy földhányáson, egy három méter magas, sárga markolóra mormolta éppen kozmikus átkait.

ALMA                 És azt honnan tudja, hogy a Marsról származik?

ÁGNES               Mesélte.

ALMA                 A kő?

ÁGNES               Az angyal, aki őrizte.

ALMA                 Egy angyal?

ÁGNES               Démon nem létezik angyal nélkül, szívem.

ALMA                 Nem?

ÁGNES               Ezért szoktam találkozni angyalokkal is. Erről nem tájékoztatták velem kapcsolatban?

ALMA                 De, ezt tudom. A verseit is olvastam róluk.

ÁGNES               A verseimet is olvasta? Végképp megtisztel.

ALMA                 És… ez az angyal hogy nézett ki?

ÁGNES               Ez magas volt, szinte óriás. A tekintete gyengéd. Egy cinke ült a kalapján, és az árnyéka szerint tölgyfának látszott.

ALMA                 És aztán mért tette lapátra?

ÁGNES               A követ vagy az angyalt?

ALMA                 Nem tudom. A követ vagy az angyalt?

ÁGNES csendesen mosolyog.

ÁGNES               Biztos volt rá nyomós okom. Bár nem nagyon emlékszem. Néha hisztis vagyok egy kicsit. Olyankor a jót és a rosszat

                            egyaránt elűzöm magamtól.

ALMA                 Ja…

ÁGNES               De persze ezt se idézze.

ALMA                 Persze.

Alma átfutja a jegyzetét. ÁGNES ásításban, elnyomja, aztán.

ÁGNES               De nem gyűjtöm a köveket se. Meg hozzá az angyalokat. Azok csak úgy a világomba teremnek. Az ember néz, ugye, használja a szemét és olyas kalandokban vehet részt, amiket nagy gyávaság lenne kihagyni. Vagy bátorság? Kerek folyami kavics, szikladarab, csigahéj. A szódásüvegcserép egy időben nagyon vonzott, de amióta nincs olyan kék üveg, tudja, valahogy elfásultam irántuk.

ÁGNES belekortyol az ásványvizébe, figyeli, ahogy a lány jegyzetel.

ÁGNES               Látja, még a bugyboréktól is tiltanak.

ALMA                 Az orvosok.

ÁGNES leteszi a poharat, nehézkesen feláll, a könyvespolchoz megy, nézelődik, kivesz egy követ, nézegeti, közben.

ÁGNES               Magának bevallhatom, hogy a kövek és a hozzájuk passzoló angyalok nem halnak meg. Csak úgy gyűlnek, kupacolódnak, porosodnak, ujjlenyomatosodnak, büszke kéznél létükben pöffeszkednek a polcok kitüntetett helyein. Aztán idővel hátrébb csúsznak, utána fiókba hullnak, bedobozolódnak, végül kidobatódnak vagy maguktól elkallódnak…

ALMA                 Ez…szomorú?

ÁGNES               A köveknek? Nekik mindegy

 Ágnes a kezében tartott követ mutatja.

ÁGNES               Őt egy gejzír mellől törtem le Izlandban. Kaptam hozzá

                            egy bolyhos bogáncsot, amit olajmécsesbe használtak a

                            vikingek. Látja őket? Ülnek-ülnek a sziklába vájt kunyhójukban, véres nagy álmaikat álmodják bele az apró, imbolygó lángba, odakünn ordít az északi szél, tarajosra korbácsolja a fekete Óceánt, a gejzírek hajlongnak, mint a kísértetek, ó, hová tűntetek ti is, ti világhódítók, Vörös Erik, Leif Eriksson, vajon hol kószálhat a ti lelketek, ahol nincs már idő, se tér, se végzet, se…

ALMA                 Scott kapitány!

ÁGNES               Parancsol?

ALMA                 Ő nem viking volt?

 Felcseng a telefon. ÁGNES úgy rezzen össze, mint aki várta.

ÁGNES               Egy pillanat.

ÁGNES visszarakja a követ a helyére, a telefonhoz siet, amíg felveszi és beszél, addig Alma diszkréten guvad a jegyzetébe, belejavít.

ÁGNES               Na, idefigyelj! Két órát vártam rád hiába, aztán szégyenszemre mentővel fuvaroztak haza! És nekem ne mondd, hogy…

Pardon. Kit keres, kérem?  Egy eltűnt lelket? Ebben a lakásban? Nem. Fogalmam sincs, kiről beszél. Nem, nem hiszem, hogy innen mostanában egy lélek is eltűnt volna. Kérem! Engem hiába próbál meggyőzni. Én itt csak a

bejárónő vagyok.

Alma ezen elcsodálkozik, aztán értőn vigyorogni kezd ÁGNESra.

                            Utolérni? Őt? Maga megpróbálhatja, nekem még nincs rá érkezésem. A Mennyben, vagy a Pokolban? Esetleg a kettő közt keresse valahol. Az Isten megáldja magát is, uram.

ÁGNES elkomorodva rakja a helyére a kagylót. Alma még mindig vigyorog.

ÁGNES magában méltatlankodik.

ÁGNES               Eltűnt lélek. Nálam! Micsoda ostobaság ez?!

                   Kíváncsi még valamire?

ALMA                 Mire lehetek?

ÁGNES               Nem sürgetném, de nem sokára kezdődik a Híradóm, aztán a kedvenc krimim.

ALMA                 Azt is tudom, hogy ezeket nem hagyja ki soha.

ÁGNES               Ha módomban áll, tényleg nem.

ALMA                 Felőlem nyomjuk meg.

ÁGNES               Nyomjuk. A „tárgyaim” témakört kipipáltuk?

ALMA                 A…Jani kérte még ezt a Babits sztorit.

ÁGNES               Milyen sztorit?

ALMA                 Hogy akkor mi volt vele?

ÁGNES               Babitssal? Felvándorolt a hegyre, nem?

ALMA                 Maguk találkoztak személyesen?

ÁGNES               Úgy soha egy szót se váltottam vele.

ALMA                 Ne már! Pedig azt hittem…

ÁGNES               Hogy vagyok már annyira öreg matróna. Igaz, megtehettem volna. Csak hát én egy vidékről felszontyolodott kis egyetemista voltam akkor. Hogy is merészeltem volna a Fejedelem színe elé járulni?

ALMA                 Veszem az érzést.

ÁGNES               Á, szerintem nem „veszi” egészen.

ALMA                 Nem?

ÁGNES               Szerelmes voltam belé. Jobban, mint apámba. És átkoztam a sorsot, hogy későn születtem. Mért nem lehettem én az ő Ilonkája, Csinszkája…

ALMA                 Csinszkája? De Csinszka nem…? Nem a…? Másnak?  Ne segítsen, tudom! Kinek is volt a felesége?

ÁGNES ettől a kérdéstől kissé meghökken, aztán felnevet.

ÁGNES               És maga a szakdolgozatát írja rólunk, aranyom?

ALMA                 Mért?

ÁGNES               Igen, másnak volt a felesége. Vagy valami olyasmi.  Szóval százszor is elképzeltem, hogy felkeresem. Bekopogtatok hozzá… mondjuk a szerkesztőségébe, remegő kézzel átadok neki néhány zsengémet…

ALMA                 És?

ÁGNES               És akkor elolvassa, felnéz rám, meglát, úgy értem, igazán meglát, és legalább annyit morog a bajsza alatt: nocsak.

ALMA                 És ezzel Ön fel is lett volna fedezve.

ÁGNES               Ezzel fel.

ÁGNES köhög.

ÁGNES               Kérdés?

ALMA                 Nem tudom.

ÁGNES               Csak mert a piruláim miatt estére egy picit… nagyon…Elfáradok.

ALMA                 Akkor most hagyjuk?

ÁGNES               Nem érdekes.

Alma  tápászkodik, elnyomja a cigarettát.

ALMA                 De tényleg bunkó vagyok.

ÁGNES               Egy picit se.

ALMA                 Majd megmondom a Janinak, hogy…

ÁGNES               No, no, no, annyira azért nem kell sietni.

ALMA                 Majd máskor. Még zavarhatom?

ÁGNES               Csak nyugodtan.

ALMA                 Köszi.

ÁGNES               Egy pár szót azért meséljen magáról!

ALMA                 Én?

ÁGNES               Azt már tudom, hogy verseket ír, kutyája nincs, se hozzá óla. Hol él, kivel?

ALMA                 Hol? Otthon. Ez van.

ÁGNES               Udvarló?

ALMA                 Az most nem pálya.

ÁGNES               Nincs rá ideje, kedve?

ALMA                 Nem éppen angyal, aki van.

ÁGNES               Sebaj. Az angyalokkal tényleg sok a gond.

ALMA                 Több, mint a démonokkal?

ÁGNES               A maga angyala?

ALMA                 Például kiröhögi a verseimet. Azt csak nekem szabad.

ÁGNES               Látja, ez igaz. Csak magának. Meg szeretné őket mutatni?

ALMA                 Á, tényleg nem jók.

ÁGNES               Azért csak összerakhatna nekem párat.

ALMA                 Leszavaztam.

ÁGNES               De hozzon csak!

ALMA                 Hozzak?

ÁGNES               Mért ne? Nem fogom kiröhögni, ígérem.

ALMA                 Majd…hozok.

ÁGNES               Meg se itta a kávéját.

ALMA                 Oké.

Alma nagy kortyokban issza, ÁGNES figyeli, mosolyog.

ÁGNES               Tudja, én még olyan nagyon romantikusan voltam szerelmes Babitsba. Ahogy mások filmcsillagokba, festőkbe, zenészekbe… Mondja, divat az még, hogy a bakfisok képeket vagdosnak ki képes újságokból?

ALMA                 Nem hinném. Ehhez ott az Internet.

Csengetnek. Ettől ÁGNES nagymértékben meglepődik.

ÁGNES               Csengettek?!

ALMA                 Úgy tűnik.

ÁGNES               Nem hiszem el! Na nem! Még ide mer jönni?

ALMA                 Kicsoda?

ÁGNES               Majd elmegy.

Várnak. Csengetnek.

ÁGNES               Alma, kérem! Valószínűleg a volt férjem az. Kérem, lekötelezne, ha kimenne helyettem, és elküldené… a…

ALMA                 Mert nem ment be magáért a kórházba?

ÁGNES               Megteszi?

ALMA                 Miért ne?

Alma elindul kifelé, még visszafordul.

ALMA                 És mit mondjak neki?

ÁGNES               Hogy menjen …

ALMA                 Aha.

2; ÁGNES ÉS AZ ANGYAL, ALMA

Odakintről vitatkozás foszlányai. ÁGNES a karosszék mögé áll, kifelé figyel, két karjával magát szorosan átöleli. Az angyal töri át „szelíden”  Alma védelmi vonalát, jön befelé, a lánynak magyarázva. Az angyal bő égkék ballonkabátban, rongyossá kopott konfekció öltönyben, széles karimájú, aranyszalagú puhakalap a fején.

ANGYAL            Mondom, a kukák közt akadtam a szerencsétlenre, és… Á, halleluja, azaz jó napot!

ÁGNES               Talán már jó estét, nem?

ANGYAL            Estét? Ejnye! Máris este lenne?

Az angyal nagy lendülettel húzza fel ballonkabátja ujját, megbámulja a csuklóját, ahol a karórájának kellene lennie. Megdöbben a hiánytól.

ANGYAL            A nemjóját! Az órám! Nem lecsaklizták rólam megint?

ALMA                 Én mondtam az úrnak, hogy…

ANGYAL            Micsoda világban élünk, kérem! Az utóbbi időben négyszer…nem, már ötödször… egy pillanat.

Az Angyal a zakója bal zsebéből jegyzetfüzetet vesz elő, fellapozza, közben.

ÁGNES               A kisasszony nem közölte magával, hogy…?

ANGYAL            De. Hol is tartom ezt számon…?

ALMA                 Én mondtam neki, tényleg.

Angyal jobb kézfejével a füzetre csap.

ANGYAL            Itt is van. Ez év január 12-én 15 óra 30 és 45 között a hatos villamoson. Igazi kínai Rolex! Szinte meghitt barátság. És? Huss!

ÁGNES               Nézze, uram…

ANGYAL            Igaza van, ne gondoljunk rögtön tolvajra! Ne kiáltsunk mindjárt: FARKAS! Talán csak kikapcsolódott a csat.

                            Bár ilyesmi velem…Noha egyszer minden jó sorozat megszakad. Olyannyira, hogy már-már nincs is sorozat.

                            Február 11. Árpád-híd budai hídfője. Nézem a templomot.

                            Kérdem az Istentől, most mi az isten? Felnézek az égre.

                            Esni fog a hó? Haj, hó! Seiko! Ott azt lopták le! Agyvérzés kerülget?

ALMA                 Mit tehetek?

ANGYAL            Nem most, akkor.

ÁGNES               No de…

ANGYAL            Jó, még egy pillanat, akkor rövidre fogom. Március öt. Résen vagyok. A biztonság kedvéért egyszer használatos, gombelemes a ketyere, amolyan trafikban kapható kis ócskaság… Mindjárt vettem is hatot. Egyformát, és nevet szerencsére már nem adtam nekik. A Rolexemet például Dezsőnek hívták, ezért volt muszáj megsiratnom.

ALMA                 Ilyen nincs.

ANGYAL            Pedig van, hölgyem. És azt is lenyúlták! Vagy csak nem maga az IDŐ böszmélkedik velem?

ÁGNES               Úgy érti, az Idő maga? 

ANGYAL            Hogy még én se tudjam, hányadán állok vele? Úgy értem,

                            percre pontosan? Pedig az én feladatkörömben fontos, hogy

                            az IDŐ ŐNAGYSÁGA…

ÁGNES               Őnagysága?

ANGYAL            No igen, nálunk fent az idő nőnemű.

 ÁGNES már inkább fürkész mód kíváncsi, mint dühös.

ÁGNES               Mit jelentsen az, hogy „nálunk fent”?

ANGYAL            Hát nálunk fent. Bár ez itt lent nem annyira köztudott.

                            De elnézést! Nem azért jöttem, hogy domina Tik-Tak csalfa kis huncutságairól csevegjek.

Az angyal kicsit röstelkedve a helyére csúsztatja a jegyzetfüzetét.

ALMA                 Érthetően közöltem magával, hogy a művésznő azt üzeni, nincs itthon, és menjen vissza oda, ahonnan…

ANGYAL            Én meg erre azt válaszoltam, már megyek is, ám előtte tisztáznom kell ezt a lélek dolgot. De először itt van ez a macska.

ÁGNES               Macska?

ANGYAL            A macska. Jövök be a kapun, miután kis cetlimről a címet többször is egyeztettem. Valaki rám nyávog. Nézem, girhes, mint a dög, szóval girhes, akár egy girhes macska, na megszemlélem, annyira viszont nem girhes, mint aki világ életében kóborló jószág volt, talán csak kitették, vagy elcsavargott, vagy, ami talán a legrosszabb, elhalt a gazdája, valami idős néne, vagy esetleg az idős hölgy egy ideig csak kényszerűen volt távol az otthonától, például a kórházban, a macsek meg várja. És most képzeljenek el egy ilyen fájdalmas helyzetet! A macska vár, a macska feladja, a macska elmegy. És akkor, éppen aznap, amikor elkóborol, a gazda hazatér! Még egy nap türelem kellett volna! Vagy csak egy óra? Most a gazda vár. A helyzet drámai, nemde.

Alma tátott szájjal hallgatja a férfit, ÁGNES rábólint.

ÁGNES               A helyzet valóban az. Drámai.

ANGYAL            Ugye, csókolom. Ezért döntöttem úgy, hogy felhozom magához, mert esetleg a magáé, és örülne, ha megkerülne.

Angyal félrehajtott fejjel várja ÁGNES válaszát, ám az csak nem érkezik.

ALMA                 De hol van?

ANGYAL            Micsoda?

ALMA                 Hát a macska!

ANGYAL            Ja!

Az angyal magabiztos mosollyal nyúl a ballonja alá. A szeme elkerekedik, tapogatni kezd.

ANGYAL            Mi a csoda! A lépcsőházban, de még az ajtó előtt is megvolt. Csak nem a kegyed hangjától ijedt meg?

ÁGNES érteni véli a helyzetet, előbb a fejét csóválja, aztán nevet.

ALMA                 Az én hangomtól?! Maga normális?

ANGYAL            Én? Most nem is tudom…

Az angyal kutakodni kezd a zsebeiben.

ÁGNES               Várjon!

Az angyal felhagy a kutatással, csendes türelemmel figyel.

ÁGNES               Pedig azt hittem, tényleg jobban vagyok és hazaengedtek.

ALMA                 Haza? Haza a…

ÁGNES               Kórházból. De ezek szerint csak az az erős altató…

                            Vagy már delirálok?! Csípjen meg!

ALMA                 Ne már!

ÁGNES               De! Jó erősen, a karomba! Ide!

Alma belecsíp Ágnes karjába. Csend. Semmi.

ANGYAL            Erre igazán nincsen szükség.

                            Kegyed nem álmodik, kegyed itthon van.

ÁGNES               Biztos?

ANGYAL            Becsapnám én magát?

ÁGNES               Maga nem?

ANGYAL            Soha! Viszont ha már ott van, ahol gondolja, onnan

                            a csipkedés nem hozza vissza.

ALMA                 Miről beszélnek maguk? Mert…

Ágnes leinti Almát. Csend. Ágnes hosszan fürkészi az angyalt.

ÁGNES               Akkor…Azt hiszem, már tudom, ki maga.

ANGYAL            Valahol el is vártam, hogy majd csak rám ismer.

                            Cicicic! De hát hol vagy?

Az angyal még tovább tapogat a macska után.

ÁGNES               És mondja, mi van ott fent? A Menny, vagy a Pokol?

Az angyal megint félbehagyja a macska keresését.

ANGYAL            Mégis, mit saccol?

ÁGNES               És nem szégyellik magukat?

ANGYAL            Nem értem a kérdést.

ALMA                 Megállni! Kandi kamera stop!

Az angyal és ÁGNES is értetlenül bámulnak Almára.

ALMA                 Ez valami beugrató show lesz!

ÁGNES               Micsoda?

ALMA                 Hová bújt az operatőre?

ANGYAL            A kicsodám, kérem?

ALMA                 Ha nem hagyják abba, hívom a rendőrséget!

ÁGNES               Ugyan, Alma, azt hiszem, maga ezt nem érti. Emlegettük, s lám, megjelent, hogy…

ALMA                 De nehogy már tessék már hagyni már magát szívatni!

ÁGNES               Látja, uram, öt perce csak jár a szája, és még be se mutatkozott.

Az angyal megbámulja ÁGNESt, aztán a homlokára csap.

ANGYAL            Akkor mégse ismert meg! Pedig… Ebben az esetben

ezer bocsánat, hiszen ezzel kellett volna kezdenem! De mentségemre szolgáljon, hogy a kukák közt az a macska, ejnye már, hogy slisszolhatott ki a ballonomból, mindegy, majd megkerül, ha ő is úgy akarja, aztán ez a csevegés az Időről… Asszonyom, engedje meg…

ÁGNES               Ugyebár ön Mihály arkangyal.

ANGYAL            És ezen belül, a kezét csókolom: most Columbo hadnagy.

ÁGNES               Kicsoda?!

ALMA                 Mi van?

ANGYAL            Fél órája telefonáltam ide. A „bejárónőjénél” érdeklődtem, itt van, ni, a noteszomban, aki arról volt szíves engem tájékoztatni, hogy…

Az angyal játéka a notesszal, amíg a hölgyek kábultan hallgatják.

                            Nem tetszik itthon lenni, mi több, a Pokolban, a Mennyben, vagy a kettő közt találom kegyedet, ha pontosan idézek… Nos, bele is nyugodtam volna…De gondoltam, ha amúgy is a közelben van dolgom, csak megpróbálom, hátha mégis az a „kettő közt” lebegve helyileg talán éppen itt van… Időm pedig nekem általában, mint a tenger…Látják, már megint

                            Az IDŐ!

ÁGNES               És melyik démont hozta magával?

ANGYAL            Hogy mit, kérem?

ÁGNES               Angyal és démon egy időben jelennek meg. Ugye, Alma?

                            Éppen erről csevegtünk, amivel magát megidéztük.

ALMA                 Mi? Ja!

ANGYAL            Démonról nem tudok, hogy magammal hoztam volna.

Bár a feleségem megbízott, hogy vegyek neki egy pár jó meleg, lehetőleg nem tiri-tarka, nem csicsás, nem virágos és nem reklámos, de nagyon pamut zoknit, mert… De hogy ez

az apró gondom démoni volna…

ALMA                 Ezt tuti, hogy betanulta.

ANGYAL            Mit, hölgyem?

ALMA                 Ezt az agyzsibbasztó dumát.  

ANGYAL            Kérem. Lehetek szűkszavú is…

Az angyal egy kissé megbántva rakja a helyére a jegyzetét.

ÁGNES               Lent a sarkon.

ANGYAL            Hogy?

ÁGNES               Ha nem vette volna észre „fentről”. Ott van egy Röltex. Régebben úgy hívták. Abban az üzletben nagyon kellemes gyapjú zoknikat lehet kapni. Többnyire pokoli fehéret pokolian betegeknek. Ott próbálja meg. Néhány hónapja magam is ott vásároltam belőlük egy tucatnyit.

ANGYAL            Köszönöm! Igazán lekötelezett most. Sarkon, régi Röltex, azt mondja? Felírom.

Az angyal előkapja a füzetet, jegyzetel. Alma titkos pillantást váltana ÁGNESsel,  ám ÁGNES nem reagál. Amikor a hadnagy végzett, ÁGNES megy bele a játékba.

ÁGNES               Nos, ha az Isten küldte Columbo képében, akkor körülbelül  tíz percem van a maga számára.

ANGYAL            Az bőven elég lesz. Tudjuk, hogy kegyed számára a híradó, aztán a kora esti krimi olyan dolog, amit…

ALMA                 De most tényleg, maga honnan szabadult be ide?

ANGYAL            Egyenest a telefonom mellől.

ALMA                 Maga színész, vagy mi?

ANGYAL            Ezt azért így magamról soha nem merném állítani. Bár néha még mindig mondogatja a feleségem…

ALMA                 Csak az illúzió kedvéért igazán választhattak volna maga helyett jobbat.

ANGYAL            Jobbat? Nálam, kisasszony?

ALMA                 Sokkal jobbat.

ANGYAL            Mégis mire jobbat?

ALMA                 Aki legalább egy ilyen picit hasonlít rá!

ANGYAL            Kire?

ALMA                 Hát az igazi Columbora!

ANGYAL            Az igazira?  De hát…az előbb mutatkoztam be. Columbo hadnagy. Itt az igazolványom, ha…Hogy érti azt, hogy nem én vagyok az igazi?

Az angyal most zakója belső zsebében kutat, onnan egyre ingerültebben tér át más zsebeire.

ANGYAL            Csak nem képzeli, hogy másnak adom ki magam, mint aki vagyok? És ha én nem én vagyok, akkor ki a fene lennék?

Columbo hadnagy anya szülte hús-véremben jelentem meg, mert úgy saccoltam, hogy a művésznő ebben az alakomban tán még a legjobban elviselne.

ALMA                 Mint más alakban?

Az angyal széttárja a karját.

ÁGNES               De magát az isten küldte.

ANGYAL            Közvetve persze. Amúgy a magam elhatározásából kerestem fel, mivel, talán már említettem, egy eltűnt lélek után nyomozok.

ÁGNES               Azt se gondoltam volna, hogy a maguk szeme elöl is eltűnhet valaki.

ANGYAL            De ön talán tud róla valamit.

ÁGNES               Egyedül élek. Nálam senki nem lakik.

ANGYAL            Nem is erről van szó.

ÁGNES               Akkor miről?

ANGYAL            Mondom, csak érdeklődnék.

ÁGNES               De hát kiről?

ALMA                 Maga csak egy filmszerep valahol Los Angeles környékén!

ANGYAL            Hát… lódítanak hízelgő butaságokat a hasonmásom gyilkossági ügyeiről néha.

ALMA                 Megvan: maga skizofrén!

ANGYAL            Én? Csak valami pirulát kell itt szednem.

ALMA                 Lehet, hogy mentőt kéne inkább hívnom?

ANGYAL            Szent ég, a kisasszony rosszul van?

ÁGNES               Magának milyen pirulákat kell itt szednie, Mihály?

ANGYAL            Pirulát? Mit is? Na! Két sárgás drazsét lefekvés előtt.

ÁGNES               Nekem egy piros bogyót és két zöld kapszulát,

                            naponta négyszer.

ANGYAL            Azok jobb színek, jobban meg lehet őket jegyezni.

ÁGNES               A sárgáknál?

ANGYAL            Milyen sárgáknál?

ALMA                 A pirulái sárgájánál!

ANGYAL            Csakugyan! Látják, mindent rögtön elfelejtek!

ÁGNES               A zoknikkal ne tegye!

ANGYAL            Hogy?

ÁGNES               A feleségének.

ANGYAL            Ja! Azt nem merném. De köszönöm! Meddig tartanak nyitva?

ÁGNES               Úgy rémlik, még nem éjjel-nappali… Azért megnézhetném az igazolványát?

Az angyal most diadalmas gyorsasággal jár el az ügyben.

ANGYAL            Hogyne! A törvényük elő is írja.

ÁGNES megnézi a jelvényt és az igazolványt.

ÁGNES               Igazinak látszik.

Az angyal zsebre teszi az igazolványt.

ANGYAL            Mert az is, természetesen.

ÁGNES               Akkor hogy is van ez pontosan? Maga, Mihály, Columbo hamisítványa, vagy Columbo a maga hamisítványa?

ANGYAL            Bántó a felvetése, hogy bármely szempontból hamisítvány vagyok.

ÁGNES               Szánom-bánom.

ANGYAL            Mint mondottam: Columbo az egyik emberi imázsom.

ALMA                 Nem is üveg a fél szeme!

ANGYAL            Most külön kegyednek megkocogtassam?

Higgye el, tényleg csak egyetlen információra lenne szükségem, és huss, szárnyra kelek, már itt se vagyok.

ÁGNES               Tessék.

ANGYAL            A kis hölgy jelenléte nem zavarja?

ÁGNES               Engem?

ANGYAL            Nem?

ÁGNES               Nem.

ANGYAL            Nos, akkor foglaljuk össze, mi derült ki eddig!

ÁGNES               Alma?

ALMA                 Szó volt egy macskáról, aki nincs…

ANGYAL            Már hogyne lenne!

ÁLMA                 Egy pár gyapjú zokniról…

ÁGNES               Ami lesz. És egy arkangyalról, aki bebizonyította, hogy ő most Columbo hadnagy.

ANGYAL            Na jó, akkor…

Az angyal dühösen kutatni kezdi a zsebeit.

ALMA                 Ugye nincs fegyver magánál?

ANGYAL            Már hogyne lenne?

ÁGNES               A pallosa nélkül nyilván sehová se, egy tapodtat se…

ALMA                 Elő ne vegye, mert sikítok!

ANGYAL            Mást keresek!

ÁGNES               Csak nyugodtan, arkangyal úr. Az köztudottan senkinek nem tesz jót, ha maga édeni indulattal felhorgad.

Az angyal fanyarul mosolyodik ÁGNESre, aztán „nyugodtan”, alapos figyelemmel tapogatja végig a zsebeit. Némi csend után.

ANGYAl             Az igazat megvallva…súlyos kis ügy ez…

ÁGNES               Amiben nyomoz?

ANGYAL            Feltétlenül kénytelen vagyok…eljárni, mert…

ÁGNES               Mert eltűnt valaki.

ANGYAL            Na tessék, most meg ezt nem találom!

ÁGNES               Most éppen mit nem?

ANGYAL            A fényképet!

ÁGNES               Milyen fényképet?

ANGYAL            Hogyhogy milyet? Fotót! Mert milyen egy fénykép?

ÁGNES               No, no, no… Fel ne húzza magát valahogy mégis, kérem!

ANGYAL            Igaza van, elnézést. Csak egyre nehezebben tolerálom már ezt az enyhén szólva gunyoros környezetet…Egy pillanat, meg kell ennek is lennie.

ÁGNES               Csak keresse! Van még úgy negyed óránk a híradóig. És tudom, ne is tegye szóvá: már megint az IDŐ! Ami ha egy szeszélyes kis cafka is néha, azért lassacskán mindent a helyére rak, elrendez. Mármint „anya szülte”halandók között.

Az angyal egyetértőn bólint, aztán kutat tovább. A hölgyek, mint nézők a kabaréban.

ANGYAL            Ide tettem! Vagy kivettem? Egyáltalán, zsebre tettem? Persze, hogy zsebre! Hát csak nem lehetek olyan idült, hogy… Nem! Állj! Ülök az íróasztalom mögött. Lapozom a dossziét. Kiveszem a fotót. Megnézem. Cöccentek.

Az angyal cöccent egyet, aztán  rajtakapja magát.

                           

ÁGNES               Egy arkangyal, aki cöccenget.

ALMA                 Elég ciki. Az is, hogy maguk is dossziéznak.

ANGYAL            Kik nem?

ALMA                 De hogy maguk ott „fent”?

ANGYAL            Talán nálunk nem kéne rendnek lennie?

ÁGNES               Hadd segítsek! Cöccent. És?

ANGYAL            Felállok.

ÁGNES               És?

ANGYAL            Az ablakhoz megyek, kinézek.

ÁGNES               Tehát kinéz az ablakon, erre biztosan emlékszik.

ANGYAL            Mintha most is ott állnék, csókolom.

ÁGNES               És mi rémlik, akkor az ablaknál mi rémlett?

ANGYAL            Azon morfondíroztam, vajon illő dolog-e kegyedet már ma megkeresnem, vagy várjak inkább holnapig.

ÁGNES               Ezek szerint úgy döntött, hogy illő a dolog.

ANGYAL            Éppenséggel várhattak volna akár még... De mint talán már említettem, amúgy is a közelbe szólítottak egyéb ügyes dolgos gondjaim.

ALMA                 Két legyet egy csapásra?

ÁGNES               Hagyja Columbo Mihály arkangyal urat! Különben is most kezd izgalmassá válni a történet.

ANGYAL            Hol is tartottunk?

ÁGNES               Hogy maga még mindig az ablaknál ácsorog és azon tűnődik, telefonáljon-e.

ANGYAL            Így is van.

ÁGNES               És akkor az a fénykép, ami nincs meg, éppen hol volt?

ANGYAL            Most próbálok meg erre emlékezni.

ALMA                 Elvitte a girhes cica.

ÁGNES               Alma!

ALMA                 Pamut zokniban?

ANGYAL            Igen, még ott láttam a dosszié mellett az asztalon.

ALMA                 A cicát pamut zokniban?

ÁGNES               Tehát még látta azt a fényképet, amikor felvette a telefonkagylót, és tárcsázta a számomat.

ANGYAL            Direkt néztem közben a fényképet, kérem!

ÁGNES               Tárcsázza a számomat, kicsöng. Direkt nézi a fotót.

ANGYAL            Igen! Nahát, ÁGNES! Nem is tudom, mire mennék most kegyed nélkül!

ÁGNES               Azt én se tudom…

ALMA                 És ki volt azon a fotón, ha nem titok?

ANGYAL            Titok? Dehogy titok. Erről beszélek maguknak egyfolytában! Valaki és az eltűnt lélek, valaki, aki az eltűntet életében szerintünk utoljára látta.

 Az angyal most szerepet vált, „megfeledkezik a ripacsériáról”, fürkészi ÁGNES reakcióját.

ÁGNES               Az eltűntet életében utoljára. És?

ANGYAL            Információnk szerint ő beszélt utoljára vele.

ÁGNES               Remek. Ki is tűnt el?

ANGYAL            Hudinka Melinda.

ÁGNES               Nem mondja.

ANGYAL            Talán a fényképen mellette mosolygó hölgy a segítségünkre lesz.

ÁGNES               Mert ő maga szerint kicsoda?

ANGYAL            Szerény megítélésem szerint, bár amennyit én értek a női arcokhoz… a fényképen úgy huszonöt éves lehet.

Szabályos arcél, enyhén fitos orrocska, az összhatás gyönyörű. Dacos kis félmosollyal néz bele a világba, akarom mondani, a fotómasinába…

ÁGNES               Huszonévesen és szépen a nők néha így is szoktak.

ANGYAL            Ugyanakkor a szája szélén az a keserű vonás! Nagyon is látszik azon az arcon, kérem szépen, valami … valami… tündérbánat?

ALMA                 Tündérbánat?

ANGYAL            Olyasmi.

ALMA                 Furcsa szó egy arkangyaltól az, hogy „tündérbánat”.

ANGYAL            Csakugyan? Csakugyan. Pardon.

ÁGNES               És annak a hölgynek a neve?

ANGYAL            Csak idéző jelben, a fotó hátlapján. Tehát az nyilván valami becenév, hogy úgy mondjam, cinkos belső használatra.

ÁGNES               Világos.

ANGYAL            Tehát csak körülbelül sejtjük, ki lehet.

ALMA                 És az isten őt keresi, hátha tud segíteni?

ANGYAL            Egyelőre még csak én keresem. Az Úr, hála az égnek, még nem figyelt fel e súlyos kis problémára.

ALMA                 Tiszta horror.

ANGYAL            Ebben igaza van, kisasszony: kész őrület.

ÁGNES               Nyilván van abban a mennyei „dossziéban” valami adat, amit hozzám kapcsol.

ANGYAL            Különben hogy merném kegyedet zaklatni?

ÁGNES               Mi az?

ANGYAL            A becenév, a dátum és a hely.

ÁGNES               Igen?

ANGYAL            Várjunk csak, ezt fel is írtam külön magamnak.

Az angyal most keresgélés nélkül veszi elő a jegyzettömböt, fellapozza.

ANGYAL            Itt is van. „Közölni Gábriellel, hogy menjen abba a jó büdös…”, ó, pardon, ez nem az. Igen. Cafeteria Appia. Róma, 1947. Ősz. Ez az. Világos tehát, hogy Rómában, 1947-ben készült a felvétel.

Angyal elégedetten dugja helyre a jegyzettömböt. Alma csak bámul. ÁGNES az angyalt fürkészi.

ALMA                 Ennek… több, mint negyven éve!

ANGYAL            A földi léthez képest nem éppen forró nyom, az már biztos.

ALMA                 És mért Ági nénit kérdezik?

ANGYAL            Na látja, erre végre tudom a pontos választ. A művésznő ugyanis pont ebben az időben ugyancsak Rómában, mai szóval élve ösztöndíjjal, többekkel együtt az idézett címen rendszeresen kávézgatott.

ÁGNES               Ezt akkor is így hívták. Ösztöndíjnak.

ANGYAL            Köszönöm, ezt feljegyzem.

Az angyal előkapja a noteszt, ír bele, közben.

ÁGNES               De az egyáltalán nem biztos, hogy abban a kávézóban találkoztam a maga ismeretlenjével.

ANGYAL            Pedig erősen reméltem.

ÁGNES               Népszerű hely volt, tudja?

ANGYAL            Hogyne. Különösen az önnek és a baráti körének.

Az angyal elrakja a noteszt.

ALMA                 De mért nem kérdezi a többieket…

ANGYAL            Mert negyven év tényleg hosszú idő. És…

ALMA                 Tudjuk, az idő.

ANGYAL            Kegyednek a leírásom alapján esetleg? Sehogy se rémlik valaki?

ÁGNES               Maga szerint kellene?

ANGYAL            Fitos? Szőke? Vagy legalábbis világos hajú? Talán barna? Szőkésbarna? Barnásszőke?

ÁGNES               Sajnálom.

Az angyal keserű nagyot sóhajt.

ANGYAL            Igen. Várható volt, hogy ez lesz.

ÁGNES               Ezért csengetett be a Mennyekből?

ANGYAL            Ezért.

ALMA                 De hát miért keresik annyira?

ANGYAL            Egy lélek eltűnt, nem? És aki eltűnt, azt meg kell próbálni feltalálni, hová lett, mi történt vele.

ÁGNES               Sziszifuszi munka a magáé, Mihály.

ANGYAL            Nekem mondja? 

ALMA                 Úgy érti, a holtak lelkei csak elsunnyognak maguk elöl?

ANGYAL            A nyilvántartásunkba csúszik néha hiba. Előbb-utóbb mindenkit fülön csípünk. Csak ez a Hudinka, ez a Hudinka…

                            Ez a beste lány, nomen est omen, mint egy Hudini, úgy felszívódott!

                            Tényleg nem rémlik kegyednek semmi?

Az angyal hosszan nézi ÁGNESt, aki makacsul hallgat. Az angyal megint sóhajt, aztán széttárja a karját, elindul kifelé.

ANGYAL            Egy perccel se zavarok tovább. Jó híradózást, ÁGNES, és…

ÁGNES               Igazán sajnálom.

ANGYAL            Remélem, izgalmas lesz utána a krimi…

ÁGNES               Én is.

ANGYAL            Meg minden jót a… kedves volt férjének is.

ÁGNES               Magának is, Columbo, meg a kedves nejének…

ALMA                 Kikísérem.

ANGYAL            Ha a macskával találkoznék? A lépcsőházban? A kukáknál…?

ÁGNES               Őt is üdvözlöm.

ANGYAL            Ha látom, feltétlenül átadom neki. És… ha esetleg megtalálnám azt a fránya fényképet… Hátha!

ÁGNES               Csak jelenjen meg újra bátran! Hátha.

ANGYAL            De hová tehettem? Állok az asztalnál, telefonálok, tetszik engem tájékoztatni, hogy így fogalmazzak, a bejárónője magyar hangján, hogy olyannyira nem tetszik itthon lenni, hogy már meg is tetszett esetleg halni, Menny és Pokol között valahol, hahaha, lebeg, azaz sunnyog, ahogy az imént a kisasszony oly találóan megfogalmazta, ez aztán az akasztófahumor… Szóval igen. Leteszem a kagylót. Beteszem a dossziét a fiókba. Megfordulok, felveszem a ballonkabátomat, ellenőrzöm, minden nálam van-e: úgy értem, a legújabb karórám, az irattárca, az igazolvány, zsebkendő, készpénz a zoknikra, a jegyzetfüzetem, aztán a fénykép… a fényképet…

Az angyal szeme elkerekedik, a szája tátva. A hátsó zsebébe nyúl, előveszi a noteszt, a fényképet célirányosan kiveszi két”összetapadt”lap közül.

ANGYAL            Azt a …! Hát nem itt van?! Hát ide tettem! Tessenek nézni! Tényleg direkt elmekórtani eset vagyok!

Az angyal lehiggadva nézi meg a képet, aztán a hátoldalát, hűvösen biccent, beljebb jön, nyújtja a képet ÁGNESnak.

ANGYAL            Ez az. Vagyis ő, aki Hudinka Melindát utoljára látta. Megnézné?

ÁGNES átveszi a képet, nézi. Alma oldalt pislantana rá a képre, ám ÁGNES mintegy „véletlenül” éppen akkor fordítja azt a hátoldalára, az írást is megbámulja.

ANGYAL            Tehát?

ÁGNES               Mi tehát?

ANGYAL            Látja? A nevek. Melinda és Zöldalma.

ÁGNES               Látom.

ANGYAL            Megismeri a hölgyet?

ÁGNES               Meg.

ÁGNES határozott mozdulattal adja vissza a fotót az angyalnak.

ANGYAL            És? Mi is rémlik?

ÁGNES               Ezen a képen én vagyok.

ALMA                 Megnézhetném én is?

ÁGNES               Nem!

ALMA                 De…

ÁGNES               Maga ne keveredjen ebbe bele! Tegye el, Columbo!

Az angyal a fejét csóválva rakja vissza a fényképet a füzetbe.

ANGYAL            Nos? Ismerte Melindát.

ÁGNES               Nem mutatkozott be. Néhány percig beszélgettünk.

                            Se előtte, se utána nem láttam őt.

ANGYAL            Miről beszélgettek?

ÁGNES               Semmiről! Mit tudom én?! Negyven éve volt!

ANGYAL            Hát igen.

ÁGNES               És magamra akarok maradni végre!

ANGYAL            Én már itt se vagyok! Itt se voltam! Alma kisasszony, egy darabig nem tart velem?

ALMA                 Még maradok.

ÁGNES               Menjen csak!

ALMA                 De…

ÁGNES               Mért nem lehet ezt felfogni? Ezt az egyetlen pici kérésemet … Most jövök abból az átok kórházból, ahol egyetlen percre se maradhattam egyedül! Ahol bámulnom kell, kivel mi van, él-e még, vagy engem fürkésznek, hogy élek-e még, …mint valami…valami…

ANGYAL            Ó! Ne is tessék folytatni!

ÁGNES               Nem tudok és nem is akarok egy futó, minden jelentőség

                            nélküli kávéházi csevegésre visszaemlékezni! Az a lány

                            menekült valahonnan, igyekezett valahová. Magyar hangot

                            hallott, nyilván azért ült az asztalunkhoz. Ennyi. Megérti?

ANGYAL            Megértem.

ÁGNES               Isten áldja, akárki is maga.

ÁGNES határozott, ám fáradt léptekkel indul a belső szobába.

ALMA                 A…krimi után…ne ugorjak fel még, mert…?

ÁGNES               Ne!

ALMA                 Akkor…viszlát.

ANGYAL            Csak ön után.

ÁGNES               Gyere holnap! Ráérsz?

ALMA                 Igen! Mikor…?

ÁGNES               Kilenc körül? Délben! De jöhetsz…ma este is, a film után.

ALMA                 Jövök!

ÁGNES lehiggad, ettől újra magázódik.

ÁGNES               Ha nincs jobb dolga… És hozzon nekem egy doboz erős cigarettát, legyen szíves! Ha már delirálok, akkor akár

                            már rá is gyújthatok.

3; ÁGNES

 A Híradó után, a krimi alatt. ÁGNES a nappaliban kényszeresen portalanít: „ujjlenyomatokat” tüntet el, amelyik tárgyról az eszébe jut, hogy azon még  lehet. A másik szobából a résnyire hagyott ajtón át a televízió hangja szűrődik be. A tévében az „Angyal” sorozat egy epizódja megy.  Közben.

ÁGNES               Seregek ura, Mihály? Remek fordulat.

Kuncog egyet, eljátssza a gratulációt.

Szívből gratulálok neked, Ágnes. Köszönöm, Ágnes.

Muszáj vihognom, annyira rettegek.

Egy pillanatra elkomorul, aztán mintegy fölényeskedve.

Netán legyen bűntudatom? Na, nem! Édes Uram! Hiszen jó történet lesz ez az utolsó, egy mesteri, agytikkasztó krimi.

Megint kuncog.

Eltűnt a Hudinka lelke, mi? A Melinda? Hoppá?

                            Aki nincs, és csak azáltal van, hogy én még vagyok?

                            És ha meghalok?

                            De megszökök ám előled én is. Mert a lelkem nem hal meg, ugye?

Egy pillanatra megáll a törlésben, mintha válaszra várna. Meglátja a kezében tartott márványdarabot, nézi.

ÁGNES               Egy biztos. Ebben a lakásban ujjlenyomat utánam nem maradhat. Ujjlenyomat se. Semmi nem maradhat!

                            Mivel nem is jártam itt.

Idegesen törli a márványdarabot tovább.

ÁGNES               Emlékszel? Róma. Micsoda történet! Igazi krimivé gyúrom? Megidézem a negyven éve elmúltat és hozzá Columbo hadnagyot.  Ostoba játék?  Mért nem idézem meg inkább…például… Keatset, a sírját a térdig érő perjefűben? Azt minek? Az aztán tényleg érzelgős ostobaság.

ÁGNES visszarakja a márványkövecskét a polcra. Most vádol.

ÁGNES               Mire is kellünk neked, ó, Uram? Emlékszem olyas napokra, amikor mélységes hittel bíztam benned, Uram. Lázadok?

                            Lázadok. Azt játszom, hogy lázadok.

                            Te is csak azt teszed.  Játszol. Amikor figyelsz ránk egyáltalán. Te figyeltél rám valaha? Vagy ne

                            gőgösködjek? Igazad van, Uram, hogy jövök én ahhoz,

                            Uram…? Hogy jövök én hozzád?

Válaszra vár, nem kap.

A tekintete Babits fotóján akad meg, az üvegét és a képkeretet törölgeti.

ÁGNES               Maga tudta, Babits úr. Legjobb a kutyaólban. Ki merne benyúlni maga után, ha odabent morcoskodik? A csontot kéretik az ól mellé diszkréten lerakni. Az se baj, ha nem jön a gazda, nem hoz többé csontot. Ott bent heverni, hűsölni. Vagy madárrá változni és messzire, el, el ebből a világból, elröpülni…! Istentől is megszökött lélekké lényegülni! Szabaddá végre! Nincs többé gond, nincs fájdalom. Szerelem, gyűlölet. Szeretet sincs. Nem! Szeretet az van. Ott lesz majd jó. Megyek. Isten áldja! Maga hová bújt el, mester? Még találkozunk?

ÁGNES elfordul Babits képétől, a vizes rongyot markába gyürködve megy az ajtóig, kitárja, benéz a tévéhez. Simon Templair magyar hangja felerősödik. ÁGNES megnézi, de őt is csak félig észleli.

ÁGNES               Ennek a Simon Templairnak is elvághatná végre a torkát valaki egy végső, mindent tisztázó epizódban.  Ejnye, ÁGNES. Bocsánat, Angyal, nem kívántam, sir Roger, önnek, komolyan…

ÁGNES visszahajtja az ajtót, a tévé hangja ismét csak mormogás. ÁGNES visszacsoszog a könyvespolchoz.

Megint úgy fülel, mintha válaszra várna. Valahonnan, a belső udvar felöl a macska vernyákol fel inkább követelőzően, mint panaszosan. ÁGNES ezt meghalva elmosolyodik. A kezébe veszi a Viking-kavicsot, törölgeti.

ÁGNES               Nekem már úgyis mindegy: elkárhoztam, elkárhozok… Bűnös vagyok, maga Columbo hadnagy nyomoz utánam, esélyem, hogy az epizódom végére le ne buktasson, a nullával egyenlő. Ugyan mi lenne a tanulság, ha a küzdelem végén nem kőbilincsbe verve vonszolnának el a fehérleplű, szigorú arcú, rendőrszagú, buta angyalok?

                            De a játék szabálya az is, hogy nem adom fel, én nem, nem én, nem, soha!

                            Ujjlenyomat! Eltüntetni!

ÁGNES alaposan áttöröli a Viking-kavicsot a nedves ronggyal, aztán óvatosan visszateszi azt a polcra, a helyére.

Felcseng a telefon. ÁGNES megijed a hangjától. Rettegve fürkészi a készüléket. Az kitartóan, követelően csörömpöl. ÁGNES végre összeszedi magát, felveszi, elhalóan szól bele, aztán egyre ingerültebb.

ÁGNES               Halló…? Te vagy az? Te…? Te?! Te most mégis hol vagy? De hát üzentem, hogy egyszer csak kiengednek! Most ne meséld be, hogy a doktor úr nem hívott fel és nem adta át! De rákérdeztem! Direkt rákérdeztem, és biztosított, feltétlenül szól neked, hogy…

                            Na jó. Minek magyarázkodsz? Élek, itthon vagyok, és… Ne!

                            Ma már ne gyere át! Mindjárt fekszem! De mondom, hogy…

                            Maradjunk annyiban, köszi, hogy a kórházban legalább meglátogattál. A narancsot add a többi haldoklónak.

ÁGNES dühösen csapja le a kagylót. Csak bámul maga elé, aztán mintegy Mihály arkangyalt magának megidézve.

                            Óvj meg engem minden bajtól!

                            Adj erőt, hogy a saját szemembe nézzek!

                            Segíts kitudnom az igazságot, hogy az élet álom, vagy

                            az álom élet.

                            És segíthetnél, hogy végül hű legyek önmagamhoz.

                            Hudinka Melinda. Szép a neved dallama. Vagy azt hiszitek,

                            ez nem fontos?

                           

4; ÁGNES ÉS AZ ÖRDÖG

Csengetnek. 

ÁGNES               Ja, a lány.

ÁGNES kimegy ajtót nyitni. Az ördöggel együtt tér vissza. Az ördög már odakint szabadkozik.

ÁGNES               Jóember, az ég szerelmére…!

Az ördög megszólalásig hasonlít Mihály arkangyalra, ketten együtt egy kevéssé Columbo hadnagyra.

ÖRDÖG              Ezerszer, és még egyszer elnézést kérek!

ÁGNES               De hát…

ÖRDÖG               Tényleg penetráns orcátlanság, hogy zavarom, ennyire késő este, ráadásul bejelentés nélkül. Jöhettem volna korábban is, de hát mivel szentírás, hogy kegyedet az esti krimi közben…

ÁGNES               Még nincs vége.

ÖRDÖG               Nincs? … Hogyhogy!?

ÁGNES               Úgy, hogy még megy.

ÖRDÖG               Akkor én is megyek! Ha nem bánja, azt a fertályórát a folyósón elfüstölgöm magamban… Majd tessék csak kiszólni!

ÁGNES               De hát mit akar még?

ÖRDÖG               Még? Hogyhogy még?

ÁGNES               Hogyhogy hogy még? Tisztáztuk, hogy nem tudom, hová

                            tűnt el Rómából az a nő.

ÖRDÖG               Tisztázta? Velem ugyan nem tisztázta!

ÁGNES               Ejnye már, Mihály, miféle játék ez?

ÖRDÖG               Mihály? Mihály! Az a talpnyaló? Vagy úgy. Megelőzött.

Az ördög felettébb bosszús.

ÁGNES               Maga nem Mihály arkangyal?

ÖRDÖG               Jól néznék ki.

ÁGNES               Akkor maga kicsoda?

ÖRDÖG               Az ördög.

ÁGNES               Hogy kicsoda?

ÖRDÖG               Mért, vajon kit várt?

ÁGNES               Tényleg, de buta vagyok. Ki más csengethetne be hozzám késő este, ha nem az arkangyal, az ördög, a férjem, vagy az a lány.

ÖRDÖG               No, nem számít. Tehát megvárom odakint, csak izgulja ki magát nyugodtan azon a brit léptékű akcióhősön. Utána beszélgetünk.

ÁGNES becsukja a hálószoba ajtaját.

ÁGNES               Essünk túl rajta. Úgyse néztem.

ÖRDÖG               Nem?

ÁGNES               Fél szemmel néha.

ÖRDÖG               Mondjuk erre a fél szemét is kár koptatnia. 

ÁGNES               Leginkább a macskával csevegtem.

ÖRDÖG               Csakugyan? Nem is tudtam, hogy van macskája.

ÁGNES               Nincs macskám se.

ÖRDÖG               Ezek szerint csak vendégül látta.

ÁGNES               Nem láttam vendégül.

ÖRDÖG               Értem.

Az ördög nem érti, körülnéz.

ÖRDÖG               Cicicic! Hol van?

ÁGNES               Legutóbb a világítóudvar ablakán át hallottam.

ÖRDÖG              Tehát mozgásban.

ÁGNES               A kis kalandor.

ÖRDÖG              No és miről csevegtek?

ÁGNES               Miről is? Á, igen. Az elemi részecskék szabadságáról egy fekete dobozban.

ÖRDÖG               Felettébb…érdekes téma. És...? Jutottak valamire?

ÁGNES               Csak arra a közhelyre megint, hogy nincs idő, vagy ha van,

                            akkor az nem olyan, hogy akár hétköznapian is annak lehetne nevezni.

ÖRDÖG               Nem olyan volna?

ÁGNES               Ezen maga csodálkozik?

ÖRDÖG               Ha megengedi, ezt az okosságot feljegyzem.

ÁGNES               Tessék csak.

Az ördög minden kutakodó tapogatás nélkül előkapja a jegyzetfüzetét, fellapozza, beleír, közben.

ÖRDÖG               Én mondjuk… azon nem csodálkozom,… hogy az

                            új karórám siet.

ÁGNES               Mit várhatna egy ócskaságtól?

ÖRDÖG               Hát igen… Látja?  Még be is véstem, ide, ni. Krimi vége 21 óra 15 perc.

ÁGNES               Ezek szerint emberi alakjában most maga is Columbo hadnagy?

ÖRDÖG               Emiatt magát szidja, ÁGNES, kegyed nem képes nála jobbat hallucinálni.

ÁGNES               Hát nem. De attól még jó ez a rémálom, vagy nem?

ÖRDÖG               Ezt is csak maga tudhatja.

ÁGNES két mutatóujját keresztnek formázza.

ÁGNES               Rendben. Távozz, sátán!

ÖRDÖG               Parancsol?

ÁGNES               Csak megpróbáltam, bocsi. Látom, azért ennyire egyszerűen tényleg nem működik.

Az ördög végez a jegyzeteléssel, elteszi a noteszt, közben.

ÖRDÖG               Na ja. Szóval alkudozok magammal, ráhagyok még tíz percet, hogy kegyed kipihenje az esetleges izgalmakat.

                            Ácsorgok a ház előtt, megkerülöm a háztömböt, könnyű esti séták alatt jönnek a legjobb gondolatok, utoljára még megállok a kapuban, ránézek az elemes kis bazári ócskaságomra, aki, ha akarom, és beállítom, akkor azt mondja nekem, itt az idő, prütty-prütty, de már nem adok neki nevet, mert…

ÁGNES               Mihály kollégája is hasonló problémával küszködik.

ÖRDÖG               Nem mondja! Az ő óráját is folyton lelopják?

ÁGNES               Ilyen népek élnek a Földön manapság.

ÖRGÖG               De nagyon így igaz! Szóval ránézek a…

Az Ördög széles mozdulattal nézné meg az óráját, aztán döbbenten bámulja

a csuklóját. Ágnes felvihog.

ÁGNES               És nincsen meg!

ÖRDÖG               Ne!

ÁGNES               A Pokolban bezzeg nem történik ilyen!

ÖRDÖG               De hát a kapuban még megvolt! Néztem! Mutatta! Mondta, hogy…      

ÁGNES               Prütty-prütty!

ÖRDÖG               Nem annyira vicces ez, kérem!

ÁGNES               Bocsánat… Talán csak leesett a…

ÖRDÖG               Kizárt! Én ezt, úgy ahogy van, extra erős ragasztóval a csuklómra gumiroztam!

ÁGNES               A prütyit?

ÖRGÖG               A Prütyit!

Ágnes csak vihog, az ördög dühöng. Ágnes nagy nehezen komolyodik.

ÁGNES               Tehát? Maga mért keresi annyira Melindát?

Az ördög morózusan.

ÖRDÖG               A „Seregek Vezére” mit mondott?

ÁGNES               Tíz percig, talán egy órácskát ültem vele egy kávéházi

                            asztalnál, negyven éve Rómában.

ÖRDÖG               Azért mondhatni, mely misztikus a helyszín , nemde?

ÁGNES               Talán tucatnyian voltunk ott fiatal költők, írók, esztéták, filozófusok. A „fiúknak” igencsak feltűnt űzött szépsége.

                            Engem persze egy kicsit bosszanthatott, hogy aznap délután

                            nem csakis nekem udvarolnak.

ÖRDÖG               Világos.

ÁGNES               Tehát belátja, nem lehettem különösebben közvetlen

                            és kedves azzal a kis…hölggyel.

ÖRDÖG               Átlátom.

ÁGNES               Akkor?

ÖRDÖG               Az igazság az, hogy ön Hudinka Melindával akkor

                            délután hosszan, bizalmasan beszélgetett.

ÁGNES               Honnan veszi?

ÖRDÖG               No igen.

ÁGNES               Erre nem emlékszem.

ÖRDÖG               Sebaj.         Majd segítek a memóriáját felfrissíteni.

Az ördög a ballonkabát külső zsebéből egy pár fehér zoknit ránt elő, a zoknival együtt egy tubus ragasztót, megnézi ezeket, aztán visszarakja.

ÁGNES               Nocsak. A maga felesége is…?

ÖRDÖG              Mi van vele?

ÁGNES               A zokni.

ÖRDÖG               Fázik a lába! A Pokolban! Hallott maga már ilyet?

ÁGNES                 Tehát a Pokolban is utálják a rendetlenséget?

Az ördög sóhajt.

ÖRDÖG               Mi nem csak őt keressük, hanem azt a listát.

ÁGNES               Listát?

Az ördög megtalálja a jegyzettömböt, hátralapoz, egy oldalnál megáll, kis ideig belemélyed, aztán.

ÖRDÖG              A „Szabóffy-féle” listát.

Az ödög felnéz a füzetből, ÁGNESt fürkészi, ÁGNES őszintén meglepődött.

ÁGNES               Ezt a nevet tényleg nem hallottam még soha.

ÖRDÖG              Nem? Pedig így hírhedett el beavatottabb körökben.

ÁGNES               Igen?

ÖRDÖG              Tehát nem hallott róla?

ÁGNES               Talán mert nem voltam, vagyok hírhedett körök beavatott tagja.

ÖRDÖG              Hmm. Furcsa.

ÁGNES               Mi ebben a furcsa?!

ÖRDÖG              Semmi, semmi… Egyelőre hagyjuk.

ÁGNES               Mi az, hogy „semmi, semmi, egyelőre hagyjuk”?!

ÖRDÖG               Jaj, csókolom, az istenért, nehogy már mérgelődni tessék nekem! Nem ér annyit az egész, hogy…

ÁGNES               És ha nem ér annyit, akkor mért zaklat vele egyszer csak a Menny meg a Pokol is?!

ÖRDÖG               Kérem! Igaza van. De értse meg, hogy…

ÁGNES               Tudom. Magának, azaz maguknak is az a dolguk, hogy ha valaki lélek eltűnt, hát megkeressék.

ÖRDÖG               Mert Mihály is ezt mondta?

ÁGNES               Ilyesmire hivatkozott.

ÖRDÖG               Remélem, megérti, nekem nem passzióm, hogy ártatlan, beteg, öreg embereket zaklassak.

ÁGNES               Azért essünk túl rajta. Tehát ki ez a Szabóffy?

ÖRDÖG               Szabóffy doktor? Egy ezredes.                          

ÁGNES               Most doktor vagy ezredes?

ÖRDÖG               Doktor ezredes.

ÁGNES               Igen? Olyan is van.

ÖRDÖG               Tudja, mit javaslok? Röviden elmondom, mit tudunk az ügyről, vagyis hogy én mit találtam a dossziékban.

ÁGNES               Tehát maguk is dossziéznak?

ÖRDÖG               Szerénytelenség nélkül: magasan nekünk van a legjobb nyilvántartásunk.

ÁGNES               Még a Mennybélinél is jobb?

ÖRDÖG               Azok pancserok. Mondhatom végre?

ÁGNES               Kávéval talán ne kínáljam meg előtte?

ÖRDÖG               Késő este? Köszönöm. A vérnyomásom se a régi.

ÁGNES               Akkor foglaljon helyet, nehogy megüsse a guta.

ÖRDÖG               A világért se! Ha leülök, lebénul az agyam.

ÁGNES               Akkor a világért se üljön le!

Az ördög a beszámoló alatt aztán mégis csak leül.

ÖRDÖG               Tehát. Ezredesünk a Nagy Háború alatt afféle tótum-faktumnak számított. Szabóffy Kond, a „a szittya mészáros”, csak így emlegették kedvenc szolgánkat a háta mögött.

ÁGNES               Valami háborús bűnös?

ÖRDÖG               Valami olyasmi. Minden esetre élet-halál ura, már ami például a frontszolgálatra alkalmasság megítélését illeti. Többek közt az volt az egyik dolga, hogy az orosz front háta mögött a kórházakat látogassa, és a gyógyultakat, meg a szimulánsokat visszarugdalja a lövészárkokba a hazáért becsülettel, ha érti…

ÁGNES               Mit nem lehet ezen érteni? És?

ÖRDÖG               No mármost az ezredes úrnak volt ehhez egy repülőgépe, a repülőgépéhez pedig egy pilótája.

ÁGNES               Nem mondja.

ÖRDÖG               A pilóta személye azért feltűnő, mert az illető hölgy volt, ami azért azokban az időkben legalábbis kuriózumnak számított. Mármint hadnagyi rangban. Tetszik már kapizsgálni?

ÁGNES               Kapizsga…

ÖRDÖG               És Hudinka Melinda volt az a hadnagy.

ÁGNES               Na jó. Most állunk meg.

ÖRDÖG              Pardon?

ÁGNES               Ezt így már tudom.

ÖRDÖG              Hogyan? Mit tud?

ÁGNES               Az informátora egy pancser volt, aranyom.

ÖRDÖG               Ó.

ÁGNES               Ráadásul műveletlen.

Az ördög széttárja a karját.

ÖRDÖG               Hozott anyagból dolgozunk, asszonyom.

ÁGNES               Így már emlékszem, hogy az asztalnál aznap délután Babits mester egyik kisregényről is vitatkoztunk.

ÖRDÖG               „Elza pilóta” az írás címe.

ÁGNES               Csak nem olvasta?

ÖRDÖG               Őszintén beismerem, hogy sokszor vagyunk lusták, buták, és ebből adódóan alulinformáltak, de saját magamról azért annyit álszerénység nélkül elmondhatok, hogyha én ráállok egy ügyre, akkor addig nem nyugszom, amíg a végére nem járok. Mondja is mindig a feleségem, fiam, hozzád képest egy buldog…

ÁGNES               A feleségét most talán hagyjuk.

ÖRDÖG               Ahogy óhajtja.

ÁGNES               Talán azt is tudja, mi köze volt Melindának Elza pilótához?

ÖRDÖG               Na, csókolom, itt van az a bizonyos kutya elásva.

ÁGNES               A kutyákat is hagyjuk!

ÖRDÖG               De ha nekem éppen az a gondom, hogy ezt az ebet kell kihantolnom? Folytathatom?

ÁGNES               Tessék.

ÖRDÖG               Mert Babits mester ezt a regényét…ejnye már, egy pillanat…

Rövid játék a jegyzetfüzettel.

                            Itt is van. 1931-ben fejezte be.

ÁGNES               Stimmel. És?

ÖRDÖG               De az a történet, amiről kegyednek beszámolnék, 1944-ben esett meg, és nem két regényhőssel, ha szabad őket, ugyebár, hősnek neveznem, hanem két valódi emberrel.

ÁGNES csak bámulja az Ördögöt..

ÖRDÖG               A mi Elzánk, a pilóta, vagyis Hudinka kisasszony, az egyik dossziém szerint egy szép derült, decemberi nap hajnalán Debrecenben felszállási engedélyt kapott, hogy az ezredesét elrepítse egy, a fronthoz közeli hadikórházba, valahová Kárpátaljába. Fel is írtam a városka nevét, ha óhajtja…

ÁGNES               Valahová Kárpátaljába. És?

ÖRDÖG               És a repülőgép a célállomáson nem szállt le. Eltűnt.

                            Nyilván lelőtték, gondolták akkor az erre illetékesek.

ÁGNES               Nyilván.

ÖRDÖG               No és ha azt a repülőt nem lőtték le? Talán az is lehetséges, hogy a mi Elzánk, vagyis Hudinka Melinda szépen átvitte az ezredesét az oroszokhoz, vagyis a szovjethez, hogy történelmileg szabatosan fejezzem ki magam. Ahogy a regénybeli Elza a saját kis tábornokát az ellenséghez.

ÁGNES               Ha átvitte, nyilván megvolt rá a jó oka.

ÖRDÖG               Talán pont valami olyasmi oka, mint „hősnőnknek” a regényben, ahol az örök háború korában, ugye…

ÁGNES               Vagy elege lett a nácikból, a nyilasokból, ugye…

ÖRDÖG               És a szovjet tárt karokkal fogadta, ugye…

ÁGNES               Vagy nem. Menekülés csöbörből a vödörbe.

ÖRDÖG               Kétség kívül kockázatos döntés volt az ilyesmi, mármint anya szülte emberi léptékkel…

ÁGNES               És maga szerint nekem mi közöm ehhez?

ÖRDÖG               Így direkte nyilván semmi.

ÁGNES               Na látja.

ÖRDÖG               Kegyed a jelzett időpontban éppen latin-magyar szakos egyetemista és boldog ifjú házas, ha jól emlékszem.

ÁGNES               Ha maga mondja…’44. decemberében mi más lehetett ebben az országban az ember, mint boldog házas? Mármint ha anya

                            szülte…

ÖRDÖG               Daliás idők voltak azok. Viszont ön nem tud repülőt vezetni.

ÁGNES               Repülőt se tudok vezetni.

ÖRDÖG               Nem volt hadnagy.

ÁGNES               Az, látja, végképp nem voltam.

ÖRDÖG               Tehát közvetlenül semmi köze nem lehet az ügyhöz. Ám azt fel kellett most ismernie, hogy a regényből, mondhatni a kitaláltból szinte a legapróbb részletekig valóság lett.

                            És ez a valóság negyven éve, mit ad isten, pont odaült a maga kávéházi asztalához és önnel bizalmas beszélgetésbe bonyolódott.

ÁGNES               A virtuálisból manifesztálódott az úgymond reálisba. Mint ma este maga, meg az arkangyal úr.

ÖRDÖG               Hű, ezt is de szépen tetszett mondani! Ha el nem felejtem, ezt is feltétlenül megjegyzem.

ÁGNES               Az álomból valóság lett, mint például Verne Gyula történetei.

ÖRDÖG               Igazság szerint én a nagy indián könyveknél eléggé leragadtam.

ÁGNES               Azok is de jók! Viszont az Utazás a HOLDBA!

ÖRDÖG               Vagy amikor a nagy Winnetou meghal, mi? El se hittem, hogy egy író ilyesmit a hősével elkövethet! Megöleti? Csak úgy? Komolyan mondom, némely szerzőnél nincs hamisabb

                            kockajátékos.

Az ördög egy darabig elcöcög önön meglátásán.

ÁGNES               Valami fontosat vitt magával?

ÖRDÖG               Winnetou?

ÁGNES               A maga orvos ezredese azon a listán.

ÖRDÖG               Ja! Mondhatni.

ÁGNES               Nocsak! Negyven év multán mi lehet maguknak annyira fontos?

ÖRDÖG               Nevek. Számok.

ÁGNES               Számok?

ÖRDÖG               Bankszámla számok. Állítólag. Svájci bankszámla számok.

ÁGNES               Ugyan már.

ÁGNES meghökken, egy kicsit szorongani kezd.

ÖRDÖG               Többnyire munkaszolgálat alól felmentett zsidóké.

ÁGNES               Jézusom.

ÖRDÖG               Akiket aztán, mit ad isten, végül mégis deportáltak.

ÁGNES               Értem.

ÖRDÖG               No mármost mi csak meg szeretnénk kérdezni Elzánktól, vagyis a mi Melindánktól, hogy pontosan mi történt azzal

                            azzal a névsorral.

ÁGNES               Mert kéne az a pénz maguknak?

ÖRDÖG               Kéne hát! Majd hagyjuk, hogy Mihályéké legyen?

                            szünet

                            Erről nem beszélgettek akkor délután?

ÁGNES               Nem! Higgye el, biztos, hogy nem!

ÖRDÖG               És arról se, hogy Hudinka kisasszonynak mik a további

                            tervei?

ÁGNES               Csak el akar tűnni, annyit mondott.

ÖRDÖG               Ki elöl?

ÁGNES               Mindenki elöl! A világ elöl!

ÖRDÖG               Hol van a lista?

ÁGNES               Nem tudok róla! Nekem ezt nem mondta!

ÖRDÖG               Mert ha beszámol róla?

ÁGNES               Csak nem képzeli, hogy védeném?!

Az ördög jól megnézi magának ÁGNESt, megvakarja a tarkóját, sóhajt.

ÖRDÖG               No. Hát az is valami, hogy ezt a zoknit be tudtam szerezni az asszonynak.

Az ördög elindul kifelé, ÁGNES kíséri kifelé.       

ÁGNES               Ismeretlenül is üdvözlöm.

ÖRDÖG               Csakugyan? Köszönöm! El se tudja képzelni, micsoda örömöt szerzek majd neki, amikor átadom. Az én egyszerű billentyűzetű nejem imádja kegyed verseit. Tudja, azok a hosszú, örök esték és éjek a Pokolban… Édes, drága, meghitt, szurtos otthon…!

ÁGNES               Ugye nem baj, ha nem viszláttal köszönök?

ÖRDÖG               Ki tudja? Valamikor meglátogathatna. De addig is a kezét csókolom.

Az ördög a tarkóját vakargatva torpan meg, kicsit feszélyezve fordul vissza.

ÖRDÖG               Ne haragudjon, kérem, de biztos abban, hogy még halvány

                            célzást se tett, hogy Rómából mégis hová készül?

ÁGNES ajkáról lehervad a vendégbúcsúztató mosolyt.

ÁGNES               Most már megmondanám.

ÖRDÖG               A lista miatt, igaz?

ÁGNES               Melinda nem volt olyan aljas, alázuhant lélek!

ÖRDÖG               És maga jó emberismerő? Megnézi még egyszer a képet?

ÁGNES               Mutassa!

Az ördög most rögtön megtalálja a képet a füzetben, nyújtja ÁGNESnak.

ÖRDÖG               Ez az egyetlen… szánalmas kis nyomunk… Róma.  1947. Hudinka kisasszony. Aki dezertált a szovjethez, aztán kis ideig titkos ügynök lett, ám eltűnt a szovjet titkosszolgálat elöl is, ami, ahogy mostanában mondani szokás, nem semmi. Azóta se ő, se a lista.

ÁGNES               És az a Szabóffy?

ÖRDÖG               Nálunk fő a szurokban. Egyelőre mintha még élvezné is, annyit fázott Szibériában.

ÁGNES               Oda vitték, mint hadifoglyot?

ÖRDÖG               Miután semmi más hasznát nem vehették.

ÁGNES               De a lista bezzeg, és vele Hudinka nincs meg.

ÖRDÖG               Ez a skandalum a dologban.

ÁGNES               Nyilván meghalt, nem?

ÖRDÖG               Arról mi tudnánk.

ÁGNES               Akkor még él, nem?

ÖRDÖG               Arról is tudnánk. Ezért reméltük, hátha kegyed…

ÁGNES most más szemmel nézi meg a fotót.

ÁGNES               Ezt a képet a férjem készítette.

ÖRDÖG               Így is van.

ÁGNES               De a tekercs eltűnt, mielőtt a filmet előhivathattuk volna.

ÖRDÖG               Ez is így van.

ÁGNES               Kilopták a gépből. Mérgelődés közben még kicsit mulattunk is a tettesen, milyen tisztességes. Mert elvihette volna a fényképezőgépet is.

ÖRDÖG               A „tolvajt” ismerte. Tavaly halt meg Torontóban.

ÁGNES               Tavaly? Ki halt meg Torontóban? Csak nem a…Csak nem ő?! Az nem lehet! Ő volt az?! Hát ő aztán nem! Nem hiszem el, hiába állítja! Maga ördög!

ÖRDÖG               No igen, ha maga mondja…

ÁGNES               Ez kizárt! Hogy ő…?

ÖRDÖG               Akkor nem ő. Különben már nem mindegy?

ÁGNES               Nem!

ÁGNES teljesen elképedten bámulja az ördögöt, aki részvéttel telten tárja szét a karját. ÁGNES keserűen felnevet.

ÁGNES               De. Már…teljesen mindegy.

ÖRDÖG              Na ugye.

ÁGNES               És ki volt a „megbízója”?

ÖRDÖG               A tartótisztje is a mi vendégünk már egy ideje.

ÁGNES               És ők mit tudnak?

ÖRDÖG               A lényegről semmit.

ÁGNES               Tehát Melinda tényleg eltűnt szőröstül-bőröstül?

ÖRDÖG               A lelke, ahogy mondja.

Ágnes már somolyog.

ÁGNES               Felszívódott, mintha soha nem is lett volna?

ÖRDÖG               Képzelheti a meghökkenésünket.

ÁGNES               Nahát, ez a nem semmi!

ÖRDÖG               A nyakunkba szakadt a botrány!

ÁGNES               És isten? Aki minden, tehát mindent tud?

ÖRDÖG               Ugyan ki merne érdeklődni tőle?

ÁGNES               És…ebből… mi is következik?

ÖRDÖG               Olyasmire tudunk csak gondolni, amit nem is merünk elgondolni.

ÁGNES               Mégis.

ÖRDÖG               Egy Istenen Kívüli Univerzumra.

ÁGNES               Hoppá.

ÖRDÖG               Ezt a képtelenséget nevezzük mi azóta IKU-nak. De ez a rövidítés nem tévesztendő össze…az úgynevezett intelligencia értékszámával. Már ahogy az észt maguk mérik.

                            Mármint maguk, akiket anya szül.

ÁGNES               Mert ami az IKU-n kívül van?

ÖRDÖG               És következésképpen ott kéne lennie…

ÁGNES               Hudinka Melindának…

ÖRDÖG               Ez megkérdőjelezné a rendszerünk mindenhatóságát.

ÁGNES               Ó, jaj maguknak.

ÖRDÖG               Ez viszont lehetetlen.

ÁGNES sátáni vigyorral.

ÁGNES               Drága uram, maguk tényleg bajban vannak.

ÖRDÖG               Ennek talán mégse kéne örülnie…

ÁGNES               Mért nem? Én sokkal jobban vagyok tőle.

Az ördög a fejét csóválva fordul az ajtóhoz. Már emelné a karját, hogy a tarkóját megvakarja.

ÁGNES               Nekem csak annyit mondott, hogy menekül., hogy életveszélyben van, de nem bírja tovább, valakire szüksége van, néhány meleg, bátorító szóra, de ígérjem meg, hogy soha nem láttam őt, az egészet rögön elfelejtem. Nagyon rémült volt, és nagyon kétségbeesett. Egy szót se szólt arról a listáról. Én meg elmeséltem neki az Elza pilóta történetét.

ÖRDÖG               És aztán?

ÁGNES               Esküszöm, hogy nem láttam Melindát soha többé. És ma estig az eszembe se jutott.

ÖRDÖG               Rendben.

ÁGNES               Most mi lesz? Letartóztat? Elevenen lehajít a Pokolba?

ÖRDÖG               Maga jó ember. Viszonylag.

Az ördög kimegy. ÁGNES csak bámul utána. Hitetlenkedve csóválja meg a fejét.

ÁGNES               Eddig jó. Jó eddig? Istenen Kívüli Univerzum. Ez jó.

ÁGNES elindul a másik szobába, megáll, visszanéz.

                            Egy történet istenen innen és istenen túl? Azt hiszem, elég                      jó. Elég jó?

 Amikor nyitja az ajtót, a tévé hangja ismét beszivárog.

5; ÁGNES, ALMA

A bejárati ajtó nyitva maradt. Alma jön be kissé feszengve. Vékony dossziét hoz magával. Körülnéz. Előbb bátortalanul, aztán hangosan köszön.

ALMA                 Csókolom. Csókolom!

ÁGNES néz ki a másik szobából.

ALMA                 Nyitva volt az ajtó, és…

ÁGNES               Tudom.

ALMA                 Hogy van? Hogy telt az estéje?

ÁGNES               A magáé?

ALMA                 Ó, éppen csak hazahúztam a Metrón pár versért…

Alma mutatja a dossziét.

ÁGNES               Remek.

ALMA                 Itt hagyom, ha lesz egyszer kedve…

ÁGNES               Adja!

ÁGNES átveszi a dossziét, körülnéz, leteszi a dohányzó asztalra, aztán leül, Almát is hellyel kínálja, ám a lány állva marad.

ALMA                 A krimi? Izgi volt?

ÁGNES               Nem nagyon.

ALMA                 Nem?

ÁGNES               Tovább hallucináltam közben.

ALMA                 Mit?

ÁGNES               A Sátán is járt itt, azt.

ALMA                 Kicsoda?

ÁGNES               Hát megint a Columbo hadnagy.

ALMA                 Visszajött a dilinyós?

ÁGNES               Vagy már azt is csak álmodom, hogy álmodok?

ALMA                 Hogy itt?

ÁGNES               Talán már meg is haltam?

ALMA                 Á, azt nem hiszem.

ÁGNES               Nem, maga sincs itt.

Alma ezen igencsak meglepődik.

ALMA                 Csípjem meg újra?

ÁGNES               És úgy látom magát, mint magamat huszonegynéhány évesen.

ALMA                 De hát én itt vagyok!

ÁGNES               És nyugodjak meg, nagyon is valóság ez. Volt már sokkal rosszabb.

Alma kissé szorongva nézeget az „elmebetegre”, ÁGNES szelíd mosollyal tűri.

ÁGNES               Tudja, a mi életünket halálunkig meghatározza az a szörnyűség. A háború. A zsidóirtás. Az ostrom. És aztán, az a röpke kis másfél évnyi reménykedés…

Rövid csend után Alma már búcsúzkodna.

ALMA                 Hát akkor…majd csörgök a héten, vagy a jövő héten, hogy…?

ÁGNES               Megígérem, hogy már holnap délelőtt átfutom a verseit.

ALMA                 Akkor már holnap délután. Vagy este?

ÁGNES               Hívjon csak nyugodtan.

ALMA                 Köszönöm… ezt is, meg előre is, hogy…

Alma már fordulna ki, ÁGNES megállítja.

ÁGNES               Szóval telefonált a férjem, aztán csengetnek. Azt gondoltam, maga jött meg, aztán meg azt hittem, Mihály arkangyal tért vissza.

ALMA                 De bezzeg a sátán volt.

ÁGNES               Ő bezzeg.

ALMA                 Ja, van ilyen…

ÁGNES               És Columbót ripacskodik az ördög is.

ALMA                 És a fél szeme üvegből?

ÁGNES               Üvegszem mindent lát.

ALMA                 Aha…

ÁGNES               Messzi van még Ararát.

ALMA                 Mármint a hegy?

ÁGNES               Nem is a konyak. Apropó, vízözönszerűen nem iszunk meg gyorsan valamit?

ALMA                 Nem is tudom, hogy…

ÁGNES               És cigarettát hozott?

ALMA                 Te jó ég, ezt teljesen elfelejtettem! Tessék!

Alma a retiküljéből előkap egy doboz cigarettát, ÁGNESnak adja..

ÁGNES               Elég, hogy nekem az eszembe jutott. Köszönöm.

ÁGNES hálásan veszi át paklit, kibontja, közben.

ÁGNES               Nézze meg, drágám, a konyhában, a kredencben, a tányérok mellett mintha maradt volna még egy kis itóka.

ALMA                 Máris.

Alma kimegy, ÁGNES szertartásosan rágyújt, magának gyengéd öngyűlölettel.

ÁGNES               Nesze neked a füst! Pöfékelj csak! Ez a füst…nem látszat.

Az első slukktól szárazon köhécsel kicsit, a második slukk már jól esik. Alma hozza a konyakot.

ALMA                 Megvan!

ÁGNES               No. És üvegből iszunk?

ALMA                 Bocsánat.

Alma leteszi a konyakot a dohányzó asztalra, visszasiet poharakért. Amíg be nem hozza őket, ÁGNES merengve bámul maga elé. Alma behoz két vizespoharat.

ALMA                 Ebbe jó lesz?

ÁGNES               Töltene?

Alma tölt a vizespoharakba. Leteszi az üveget. ÁGNES még mereng egy darabig, aztán Almára mosolyog.

ÁGNES               Koccintunk.

ALMA                 Az egészségére.

ÁGNES               Magára.

ALMA                 Rám? Amikor én se itt se vagyok?

ÁGNES               Attól még koccinthatunk.

ALMA                 Attól még…akár…

ÁGNES               Proszit!

Koccintanak, isznak, Alma illedelmesen apró kortyot, aztán visszateszi a poharat az asztalra, még mindig nem ül le.

ALMA                 És a sátán koma mit akart?

ÁGNES               Őszintén szólva, ahhoz képest, hogy én képzeltem el őt, és nem ő engem, mégis sikerült meglepnie.

ALMA                 Az Ági nénit?

ÁGNES               Persze egy jó történet ott kezdődik, amikor a dolgok irányítása nagyrészt kicsúszik a teremtő kezéből.

ALMA                 Például az, hogy nem stimmel az égi leltár?

ÁGNES               Ezt tudtuk. Ezen kívül a Pokol deportált zsidók pénzét, aranyát, ékszereit is Melindán keresi.

ALMA                 És ez így együtt valami misztikus horror lesz?

ÁGNES               Nem túl gyenge ez eddig?

ALMA                 „C” kategóriás Hollywood, de annak jó. Van tovább is?

ÁGNES               A folytatást már csak saccolni merem. Például meghal a

                            koronatanú.

ALMA                 A mozi elején vagy a végén?

ÁGNES               A végén?

ALMA                 Happy and lesz?

ÁGNES               Á, az nem lesz.

ALMA                 Akkor nincs kasszasiker.

ÁGNES               És ha az ő lelke is átszökik a másik Univerzumba? Egy olyanba, ami nincs? De a nincs az nem semmi. Az a semmi azáltal nincs, hogy van. És ez mérhetetlenül zavarba hozza,

                            aztán halálosan felingerli az égi urakat?

Alma hosszan mérlegeli.

ALMA                 Így lehet, hogy sirály a sztori.

ÁGNES               Tehát én meghalok. Ha nem tettem meg eddig.

ALMA                 Ne már!

ÁGNES               És találkozom az eltűnt lélekkel, aki anno 1944.-ben átállt az oroszokhoz.

ALMA                 Mert az eltűnt lélek ufo!

ÁGNES               Ufo?

ALMA                 És az oroszok ezért győztek!

ÁGNES               De aztán tőlük is megszökött.

ALMA                 Az amerikaiakhoz! Aha, az most a trendi.

ÁGNES               Nem az amerikaiakhoz! Elhagyta az Univerzumot.

ALMA                 Mert ufo!

ÁGNES               Fenomén.

ALMA                 És az… szívás?

ÁGNES               A fenomén? Pont erről szól a történet: még az isten se tudja. Hogy         mit tud kezdeni egy lélekkel, aki fogalommá változott.

ALMA                 Ez az! Senki se tudja! És the and, végefőcím, zene!

ÁGNES mérlegeli a lehetőséget, aztán a fejét rázza.

ÁGNES               Aki fogalommá lesz, az is van.

Alma csak ámul.

ALMA                 És ez a szívás? Akkor mi a történet vége?

ÁGNES               Semmi.

ALMA                 Nincs vége?

ÁGNES               Csak idétlenül időtlen lebeg. Nem, még csak nem is

                            lebeg, mert az az időben van. Csak idétlen.

Ágnes ihletett energiáját vesztve mered maga elé. Alma bámulja, nagyon megsajnálja.

ALMA                 De azért jól tetszik lenni?

ÁGNES elnyomja a cigarettát.

ÁGNES               No, igyunk még egyet az angyalokra és a démonokra!

ALMA                 Egészségére, Ági néni!

Koccintanak, kortyolnak.

Alma másodszor is búcsúzkodna, indul kifelé.

ÁGNES               Vagy tudja mit? Ha nem nagyon siet…

ALMA                 Nem sietek.

ÁGNES               Olvasson fel nekem!

ALMA                 Mit?

ÁGNES               A kedvemért válasszon ki egy verset. Amelyikről most azt gondolja, hogy egyelőre nem tépné össze.

         Tessék. Üljön le, úgy kényelmesebb.

Alma feszengve leül, kinyitja a dossziét, űzött tekintettel válogat a papírok között, felvihog.

ALMA                 Máris csorog az izzadság a hátamon!

Alma leteszi a dossziét, a jegyzetfüzetét veszi elő, ÁGNESra sunyít, aki mosolyogva bíztatja.

ÁGNES               Rajta, halljuk, halljuk.

Alma szinte dühösen..

ALMA                 A Metrón írtam. Magának.

ÁGNES               Nekem?

ALMA                 Hazafelé.

ÁGNES               Ma este?

ALMA                 Kitépjem?

ÁGNES               Olvassa!

ALMA                 Inkább felállok, és állva, ha…

ÁGNES mosolyogva biccent. Alma feláll, ruháját igazítja, aztán beleolvas, a fejét rázza, beleolvas, csak elkezdi. ÁGNES aprókat biccent, és aprókat kortyol a konyakból.

ALMA                 Kavicsot szárít a szél a parton

                            A Duna vizét a tenyeremben tartom

                            Szétnyitom ujjaim

                            A víz lecsorog, bámulom, démonom

                            A szél a permetben jajong, zenél

                            Mígnem tenyeremben a semmit tartom

                            Kavicsot szárít a szél a parton…

                            És a..         

6; ÁGNES ÉS A HÁZMESTER, ALMA

A Házmester trappol be. Az ajtóban megáll. Amint a szituációt megérti, illendő pózba kényszeríti magát, mintha temetésen. ÁGNES észreveszi, kissé elképed. A Házmester növekvő türelmetlenséggel jelzi, a világért se zavarná meg Almát az átélésben. A Házmester egy kicsit hasonlít Mihály arkangyalra, jobban az Ördögre, a legkevésbé Columbora.

ALMA                 Permet húrú hárfa bús elégiája

                            Megigéz, megidéz

                            Emlékszem, ím, a Danaidákra

                            A tengerpartra, a kavicságyra,

                            A démonokra, az angyalkákra, a…

Alma felnéz a papírról, ÁGNESt látva hátrafordul.

JÓZSI                  Szorika.

ALMA                 A francba!

ÁGNES               Józsi úr! Mégis csak itthon vagyok?

JÓZSI                  Á, amúgy gondoltam, csak felnézek, mondom, hogy behallózzak Ágikának, halló, de tényleg frankó ám, hogy haza tetszett végre jönni. Meg csak egy-két momentán, ÁGNESkéhez, mert volna ám itt valami, amit már évek óta meg kéne gyónnom Ági mamának, csak sose voltam hozzá elég részeg, de tényleg ráérek. Bocsánat, kisasszony, felőlem tessék csak azt izét tovább olvasni.

ALMA                 Nem érdekes…

Alma összecsukja a füzetet. A házmester még mindig röstelkedve.

JÓZSI                  De ha muszáj, meghallgatom ám én is…

ALMA                 Talán majd máskor.

JÓZSI                  Szóval, hogy helyből ne legyek kapanyél egy paraszt, csak odaérdeklődnék,  jót gyógyulgattunk a kórházban?

ÁGNES               A kórházban? Ott jót.

JÓZSI                  De jobban vagyunk legalább, mi? Na, úgy is kell. Na szóval, már itt se vagyok, jöttem volna előbb is, de várjál már, Józsi, magának, mamikám hogy tetszett a mai krimi?

ÁGNES               Nem tetszett.

JÓZSI                  Szerintem is kár volt ezért hazahúznom a Kadarkából, mert ott meg a téve fut mindig. Mondjuk is a Bélának, Béla, csináltasd már meg a tevét, hogy a meccs közben csak a balszélső fusson, hehe…

ÁGNES               Igen, ezek az „Angyal” történetek már eléggé avasak.

JÓZSI                  Há’ ne? Szóval ülök a tévé előtt, baromira unom az Angyalt, nem élt ez a hatkerben egy percet se, mi? Azt felállok, kinyitok egy sört, kilépek a gangra, hátha meglátom azt a macskát, aki mostanában…

ALMA                 Nem az Ági nénié.

JÓZSI                  Tudom, hugikám. Kóbor az, mint most a liftben az áram.

                            Szóval körülnézek. Egyszer csak hallom, valami prüttyög.

                            Nem fogják kitalálni, mit találtam. Egy nyomi kis rózsaszín karórát.

ÁGNES               A Prütyit.

JÓZSI                  Ó, szóval mamikáé?     

ÁGNES               Jaj, nem. Viszont a kedves felesége nem látott ma este két fura alakot a lépcsőházban? Amíg maga a Kadarkában…

JÓZSI                  Na kérem, ez a másik momentán, amiért feljöttem.

ALMA                 Tehát a felesége találkozott velük?

JÓZSI                  Kérem, ezek engem megkerestek.

ÁGNES               Magát?

JÓZSI                  Az első baromarcú, valami Mihály még a kocsmámban csapott le rám. Mert elkotyogta neki az asszony, hogy engem bezzeg ott megtalál, ha máshol már végképp nem…Rohadok egész nap, némelyik bunkókám meg ráírja a „rossz a lift” táblára, hogy „mindig”.  De kitudom ám, hogy melyik volt az!

ÁGNES               És? Mihály mit kérdezett magától?

JÓZSI                  Nyomom a sörömet a vodkához?  Erre odaszambázik az asztalomhoz? Hogy mióta ismerem én a mamikát, meg

                            mostanában járt-e valaki mamikához, akit vélhetőleg anya szült, de momentán mondjuk inkább kísértetnek látszik? Há’ most szó szerint idézzem, hogy hajtottam el a búsba?

ÁGNES               Inkább ne idézze.

JÓZSI                  Rég nem azért vagyok én itt házmester, hogy jelentgessek!

                            Pláne egy idegennek! Amikor nem is házmester már a besorolásom, hanem hogy gondnok?

                              Hugikám, nem töltene nekem egy kupicával?

ÁGNES               Egy konyakot, gondnok úr?

JÓZSI                  No, nem bánom, ha már ilyen szépen eldiskurálok.

ÁGNES               Hozna még egy poharat, Alma drága?

ALMA                 Még egy agybeteg tahó.

Alma kimegy a pohárért.

JÓZSI                  Aztán jövök haza, nézem a tevét, becsönget a másik.

                            Kisjózsi nyitja az ajtót, szól a köcsögnek, a fater este

nyolc után nem fogad, csak ha tűz van. Mire ő, nem baj, tolja félre a gyereket. Azt hadovál az asszony előtt, hogy tűz van, mert az a Hudinka Melinda, meg svájci bankszámla, meg ez a nyomozás még annál is több, mint egy nemzetbiztonsági

ügy, vagy ha lángra kapott volna egész Újbuda, tehát működjek együtt, mivel rendes magyar embernek látszok.

ÁGNES               Ezt mondta magának az ördög?

JÓZSI                  Ördög ám! Még csak nem is rendőr. Csak valami szélhámos nyikhaj, mint az a másik a kocsmámban. Maga tudja, mégis

                            mit akarnak magától ezek?

ÁGNES               Józsikám, ne törődjön vele!

JÓZSI                  Há’ miből lenne magának svájci bankszámlája? Ismerjük mi

                            egymást harminc éve. Csóró volt maga mindig, ahogy azt rendesen kell.

ÁGNES               Így igaz, sajnos.

JÓZSI                  Na. Menjek. Vagy várjak, még nem is ittam. A társaság

                            kedvéért, nyilván.

Alma hozza a poharat, tölt Józsinak, közben.

JÓZSI                  Sörünk nincs?

ALMA                 Sörünk nincs!

JÓZSI                  Sebaj, majd otthon szétcsapatom. Egészség, mamikám, a fő az, hogy maga újra itthon van.

ÁGNES               Köszönöm, Józsi.

Józsi legurítja a konyakot. Aztán némi zavarban.

JÓZSI                  Szóval benyögnék én végre valamit magának, mint tyúktolvaj pofozás után a hatos vallatóban… De csak még egy konyak után, jó?

ÁGNES               Belefér.

Józsi tölt magának, amíg ezt is megissza.

ÁGNES               Úgyis…meglehetősen…összezsúfolódtam.

JÓZSI                  Össze?

ÁGNES               Itt a kobakomban.

JÓZSI                  Hogy mi tetszik?

ALMA                 Ági néni szerint Mihály arkangyal és az Ördög járt itt.

JÓZSI                  Na! Mondtam én, hogy nem rendes rendőrök azok.

ALMA                 Mert a rendes rendőr milyen?

JÓZSI                  Há’ amilyen én voltam, hugikám.

ALMA                 Maga rendőr volt?

JÓZSI                  Nincs már ezen mit titkolni, mért szégyellném, engem úgy ragasztottak itt rá a mamikámra, mint húslegyet a légyfogóra.

                            Nekem se volt ám ez búcsújárás, körmenet, elhiheti.

ÁGNES               Jaj, Józsikám!

JÓZSI                  Momentán nem ártok én magának most se. De ha már így szóba került, nekem erről a Hudinkáról több mint

                            rémlik ám valami…

ÁGNES               Magának?

JÓZSI                  Mer’ nyilván nem vette észre.

ÁGNES               Mit?

JÓZSI                  Tudtunk mink róla.

ÁGNES               Maguk? Melindáról? Mit?

JÓZSI                  Há’ azt, hogy kérdezték maguktól a főköcsögök alezredestől felfelé, aztán őrnagytól lefelé meg érdeklődtek tőlem, mi köze lehet a költőnőnek egy imperialista ellenköcsög Mata Harihoz, azt mondom, honnan tudjam, mire ők, eriggyél már, József, oda házmesternek, azt marhára figyeljél ám!

ÁGNES               Mit tudtak maguk Melindáról?

JÓZSI                  Ezek azt hitték, hogy magát Rómában beszervezték, és úgy alanyi lírikus, vagy mi, hogy közben amerikai ügynök.

ÁGNES               ÉN?

JÓZSI                  Á, maga nem. De különben mért ne? Utált maga minket eléggé ahhoz. Szóval az a Melinda az ügynök, és maga a kapcsolata a Zöldalma fedőnévvel.

ÁGNES               Tehát maguk lopatták el azt a filmtekercset.

JÓZSI                  Így valahogy. Frankón jól jöttünk volna ki, ha magára húzzuk. De nem húztuk magára, mert egy akkora baromság

                            volt. És én, mamikám, én erre áldoztam fel harminc évemet!

                            Ezt kapja ki! Nem arról van szó, szeretem én magát, de mégis, talán akadt volna jobb dolgom is, mint magát lesni.

ÁGNES               Szegény maga.

JÓZSI                  Spongyát rá, de csak meg kellett egyszer mondanom.

ALMA                 Ez… de durva!

JÓZSI                  No, most már úgyis mindegy. A fő az, hogy mamikám

                            jobbacskán van.

ÁGNES hosszan latolgatja az új változatot, aztán fáradtan legyint.

ÁGNES               Á, nem.

ÁGNES               Ez a történet így nagyon bárgyú!

JÓZSI                  Nekem mondja?

ÁGNES               Maga rendes ember, Józsi.

JÓZSI                  Á, nem.

ÁGNES               Töltsön még! Nekünk is!

JÓZSI                  Hát ne?

Józsi tölt a poharakba.

ÁGNES               Én is szeretem magát.

JÓZSI                  Én is magát.

ALMA                 Nahát…

Józsi tölt, koccintanak, isznak, aztán.

JÓZSI                  Reggel megyek ám, azt jövök. Hozok mamikámnak is tejet,

                            kiflit?         Újságot? Parizert? Patikából? Még valami bármit?

                            Mamikámnak bármikor bármit!

ÁGNES               Köszönöm.

JÓZSI                  Aztán csak pihengessünk.

ÁGNES               Igen. Végre itthon. Kialszom magam.

Józsi  ebbe belegondol, biccent, elindul kifelé. Az ajtóban persze megáll, a tarkóját megvakarva visszafordul.

JÓZSI                  Aludni jó.

ÁGNES               Az jó.

JÓZSI                  Aztán csak lassacskán ám tovább, óvatosan megfele!

Józsi a tarkóját vakarja, visszafordul, sóhajt, távozik.

7; ÁGNES, ALMA

ALMA                 Ilyen nincs! Ági néni…tudta?

ÁGNES               Sejtettem.

ALMA                 És akkor… most mi van?

ÁGNES               Akkor most ez is a játékom része lett, az.

ÁGNES nevetni kezd, ettől megint előveszi a köhögés. Alma csak bámulja, mitévő legyen.

ÁGNES               Meg vagyok…átkozva. Hogy nekem már óvatlanul… röhögnöm se…. levegőt vennem se szabad.

ALMA                 De…majd… meg...

ÁGNES               Majd… meg.

ÁGNES lezöttyen a fotelba, konyakot tölt magának, aztán Almára néz.

ÁGNES               Iszol még?

ALMA                 Késő van, úgy hogy…

ÁGNES a versekre biccent.

Alma elindul kifelé.

ALMA                 Becsapom az ajtót.

ÁGNES               Én meg ráakasztom a láncot.

ALMA                 De azért ez a… Józsi ügy a horror végén…

ÁGNES               Aha. Szegény Józsi. Harminc éve. A leghűbb

                            emberem! Tényleg kedvelem.

ALMA                 Akkor… csókolom.

ÁGNES               Egy kicsit maradj még!

ALMA                 Elmosogassak Ági néninek?

ÁGNES               Megtennéd?

ALMA                 Persze. De csak „Játszásiból”, ha én is…itt se vagyok…

Alma a kávés tálcára gyűjti a poharakat, kiviszi őket, ÁGNES mereng, nagy nehezen feláll, az ajtóig megy, kibeszél Almának, nekividámodva.

ÁGNES               Aztán lemerészkedtem a vadalma fáról. Még makogva

                            sandítottam körbe, eleve megszeppenve a saját bátorságomtól, tudtam, hogy ebből csak baj lehet.

                            Naná, hogy meg kellett bánnom a vakmerőségemet.

                            Alig értem ki angyalfám biztonságából, máris rám rontott a kardfogú tigris.

ALMA                 Kardfogú…tigris…?

ÁGNES               A szomszéd néni cirmos kandúrja volt az, kutyák réme, félelmetes fenevad. Sose törődött velem, az volt benne az igazán ijesztő, hiába küldtem, sicc, vagy hívtam, cicic,

                            csak végigmért vagy rám se nézett.

                            A nagybácsikám, ALuci bácsi… Neki hüllőszemei voltak.„Ágika, ne mássz fel mindig

                            az almafára, mert leesel!” „És ne egyél a zöldalmából, mert megint hasmenést kapsz!”

ALMA                 Veszem.

ÁGNES               Az Édenkertünk mögött már a Sivatag kezdődött. A Sivatag mögött lakott a Nap. A Napban lakik az isten, őt azért nem

                            látni soha. De őt nem is kell látni. A szemünket se látjuk,

                            csak ha tükörben, de az nem ér, mert az csak látszat.

ÁGNES               Hasra esek, csúnyán beütöm a térdem, bőgök, és nem értem, miért szégyellem, anyám ront ki a házból, apám néz le rám a verandáról, Luci bácsi kezében megáll a borospohár. Mi az istenért nem tudsz vigyázni?! Nem látsz a szemedtől?

                            De holnap lesz a napja, hogy kivágom azt a vadalma fát.

ALMA                 És…kivágták?

ÁGNES               A Napból egy része belénk költözött. A szemünkben lakik az isten. És a szemünkön át szökik ki a lélek. Huss! Agyő, Univerzum! Nincs halál. Isten örök. A létezés örök, akár a háború. 

8; ÁGNES ÉS A KAMASZ, ALMA

Röviden csengetnek.

A házmester fia jön be kajlán, nyeglén, kelletlenül. A hóna alatt a macska.

KAMASZ            Hellóka, mamika, csak én vagyok.

                            Bocsesz, de beszólt a fater, hogy hozzam fel ezt a..! A mocskos anyádat karmold!

ALMA                 A macska.

KAMASZ            De mért pont én hozzam!?

ALMA                 Nem a miénk...

KAMASZ            Azt akkor érdekel? A fater azt mondta, a mamika örülni fog neki, majd reggel hoz még ennek is külön tejet meg konzervet. Azt akkor most meg most leteszem, azt csá’, há’ne? Nehogy má’ én basszam ki innen szarni a gangra! Rohadj már meg, cicvarek, de utállak!

                            A recepteket ideadod?

                                      - sötét-