T. I.

  





   
 T. I.

(színjáték egy részben)



„Ott volt a harcokban köztetek ő is
Törékeny volt és halk szavú…”




  SZEREPLŐK:

                    ILONA
                    FŐHADNAGY, kihallgató tiszt
                    KÓRUS, háromtagú
         


         
A SZÍN:
Kihallgató-helyiség. Fiókos irodai asztal, két szék. Az asztalon telefon, és egy igen erősfényű asztali lámpa. Kis dohányzó asztalon egy korabeli csöves rádió.
Ilona cellája. Egy priccs.












1;
ILONA, FŐHADNAGY, KÓRUS

Sötét.
A rádióban a „Régi nóta halkan jár” című régi sláger duruzsol.
A Kossuth Rádió szignálja. („Éljen a magyar szabadság, éljen a haza…”)
Hírek 1956. november 21-én.

Kossuth és Petőfi Rádió, Budapest.  A pontos idő 10 8 óra. Híreket mondunk. 
A magyar fegyveres erők főparancsnoksága egy teljesen új, úgy erkölcsileg, mint
politikailag szilárd karhatalmat szervez. A néphez és a kormányhoz hű honvédtisztek és rendőrök feladata lesz a rend fenntartása, megszilárdítása. Nem várhatjuk el a szovjet elvtársaktól, hogy demokratikus rendszerünk megvédése
csakis rájuk háruljon. Ugyanakkor örök hálával tartozunk azért a baráti, internacionalista segítségnyújtásért, melynek során a hős katonák életüket, vérüket áldozták a magyar nép szabadságáért, az ellenforradalmi veszély elhárításáért.
A Heves megyei MSZMP szervezetek ideiglenes vezetői aktíva értekezleten vitatták meg a jelenlegi politikai helyzetet és a párt újjászervezésének feladatait, ahol bejelentették, hogy a megyében már mintegy 4000 tagja van a párt szervezeteinek.
A karácsonyi könyvvásárra megjelenő könyvek közül a legkeresettebbek az
ifjúsági és a mesekönyvek. A közeli napokban több, a legifjabb
korosztályhoz szóló könyv jelenik meg. Olcsó kivitelben, nagy példányszámban kerül forgalomba az Ezeregyéjszaka meséi című mesegyűjtemény is…

A rádió elhalkul, olyan zörejeket hallat, mint amikor az adót zavarják.
Világosodik.
Ilona a vallató széken ül.
A rádió visszatalál az adóhoz.
Ismét felcsendül a „Régi óra halkan jár” című korabeli sláger,
most hangosabban, a szöveget is könnyebb érteni.

(Régi óra halkan jár,
belsejében táncospár.
Mindig táncot jár, és  
folyton arra vár, hogy  
álljon meg az óra végre már.”

Ilona szorongva nézelődik.

Az óra végre már megáll,
pár a párra rátalál.
Egy édes csók csattan,
 s a fiú felpattan:
Feleségül veszlek téged már.

Felcsörög a telefon. Hosszan kicsöng.

Egy forró csók
oly édes volt,
de végére jár,
mert felhúzták az órát már….)

A főhadnagy berohan a telefonhoz, pont lekési.
Felkapja, belehallózik, - semmi válasz – kicsit hallgatózik, vajon lehallgatják-e, majd leteszi a kagylót.
Ideges.
A rádióhoz siet – kikapcsolja .
Mintha csak most venné észre, megbámulja Ilonát, aztán ráförmed.

FHGY         Hát maga?
ILONA        (zavartan) Jó napot kívánok…
FHGY         Maga az a Tóth?
ILONA        Kérem… engem ide belöktek és…
FHGY         És azt ki engedte meg, hogy leüljön?

Ilona zavartan feláll.
A főhadnagy az egyik  fiókból vékonyka dossziét húz elő – belepillant, majd Ilonára néz.

FHGY          Na, Tóth. Azt ismeri, hogy lényegében mi a helyzet Pesten?
ILONA        Nem.
FHGY         Mint a buszon. Az egyik fele ül, a másik fele áll és reszket.
ILONA        (kényszerű vigyor)
FHGY         Ez egy vicc volt. Érti?
ILONA        Értem…
FHGY         Francokat. Ha értené, nem lenne itt.

Kivesz egy stencilezett újságot  a dossziéból, olvassa a címét

„Élünk?”  Mi ez? (mutatja)
ILONA        (kínos) Egy újság.
FHGY         Milyen újság?
ILONA        Amit írtak, hogy…
FHGY         Kik írták?
ILONA        Néhány író, aki…
FHGY         Akik még „élnek”?  (szünet) Hát majd megdöglenek. Azt akkor majd nem élnek. (olvassa:) „Sztrájkoljatok?” ... „Ragaszd ki, vagy add tovább?” „Hős szabadságharcosaink még mindig harcolnak” Hol?  Vicces gyerekek.  „Ne dolgozzatok a megszállók, a törvénytelen népelnyomó kormány parancsszavára?” Ejnye, Tóth! 
„Sorsfordító órák! Rajtunk az egész világ szeme?  Ne hátráljunk?”  (olvassa tovább a lapot, kacarászik, röfög – a kórus belép.
fokozatosan átveszik a főhadnagytól a szöveget.

FHGY         Másold le és terjeszd, mi?
                    Élünk?
Terjeszd?
Sztrájkolj?
Harcolj?
Megvédjük a forradalmat?

A kórus tagjai kezdetben harsány lelkesedéssel, egymás szavába vágva
skandál, hirdet, buzdít.
Aztán a  kezdeti lendület csendes apátiába lohad.

KÓRUS
Ragaszd ki, add tovább!
Másold le és terjeszd!
Egységgel a győzelemért!
Másold le és terjeszd!
Magyar polgárok, katonák, tisztek!
Honfitársak, magyar testvérek!
Másold le és terjeszd!
Magyarok, munkások!
A nép vérével vívtuk ki a forradalmat.
Most a ti kezetekben van a győzelem kulcsa!
Szálljátok meg üzemeiteket!
Másold le és terjeszd!
Az utolsó szovjet katona kivonulásáig! 
Vigyázzatok az ÁVH besúgóira!
Teljes vélemény, szólás és sajtószabadságot!
Másold le és terjeszd!
Le a ruszki barát Kádár kormánnyal!
Éljen Nagy Imre!
Magyarok, munkások, polgártársak!
Élünk! Élünk! ÉLÜNK! ÉLÜNK!
Sztrájk a végső győzelemig!
Ragaszd ki, és add tovább!
Másold le és terjeszd!

A Kórus súlyosan elhallgat, nem moccan.

FHGY         Éltek?
Minek éltek?  Na, ki innen, mind kifelé!

A kórus kioldalog.
A főhadnagy Ilonára förmed.                             

FHGY          Ilyen baromságokért rúgatjátok szét a seggeteket?  Szánalmas. De mi megtesszük nektek ezt a kis szívességet is. Szétrúgjuk, azon nem múlik. Kis szívesség, nagy élvezet…Na – (ál naiv) és hogy kerül a kórházba  egy szerkesztőség?
ILONA        Mi csak sokszorisítottuk az anyagot…
FHGY          Ahá! Az író urak hozták az anyagot, maga meg két amputálás között  stencilezett egy kicsit? (Ilona hallgat) Na és hol volt a nyomda? A műtőben?
ILONA        Kérem…mi ott nem műtöttünk…
FHGY          A kérdésre válaszoljon!
ILONA        A pincében.
FHGY          (didaktikusan) És maga szerint milyen kórház az, ahol fent kórtermek vannak, lent meg illegális röplapokat nyomtatnak? (hallgatás) Válaszoljon!
ILONA        Amikor hallottam Nagy Imre beszédét a rádióban, akkor engedélyeztem a stencilgépet, mert… (elakad)
FHGY         Mert?
ILONA       Hogy így…(nem tud nem őszinte lenni) - támogassuk a forradalmat…. 
FHGY         Ez ellenforradalom volt, maga ribanc! Lövöldözés az utcán, a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés, a törvényes rend erőszakos megdöntésére irányuló felforgatás!
ILONA        De ezek csak szórólapok…
FHGY         Ez lázítás! És hol van már Nagy Imre, a maguk forradalmi miniszterelnöke”?! Internálták! Szovjet tankok az utcán, Kádár János a parlamentben, és ti még szórólapoztok?
                    (egyre paranoiásabban belelovalja magát…) Ellenforradalmi szennylapot nyomtattok, felbujtjátok az együgyű pesti barmokat? Ezrek haltak meg miattatok! Romokban áll Budapest! Egyik kezetekben szórólap, a másikban Molotov koktél…? Szovjet katonákra lövöldözni?  Rendőröket akasztani? És ha én akkor arra járok? Engem is kinyírtatok volna.  Agyonrugdostok! A lábamnál fogva a lámpavasra. Mi? Mint mocskos ávóst? Mi!?  (farkasszem
Csend.
                    (liheg, megnyugszik lassan…) Gyilkosok… Te gondolkodás nélkül fejbe lőttél volna az utcán - én meg most itt udvariaskodok veled… tiszteletben tartom a jogaidat – szórólapoztál, mi? … kapsz az egészért pár évet… aztán élsz tovább vidáman… én meg ott rohadnék kinn a temetőben…
Csend.
ILONA        Az én kezemben soha nem volt fegyver…
FHGY         Jaj, de megható. Egy szent – egy fegyvertelen Jeanne d’Arc…az Orleans-i szűz… mert még szűz, nem?  Forradalmi tűz, Tóth a kicsi szűz…(röhög a saját viccén) Halljam: lefeküdtél már valakivel?
ILONA        (hallgat, de farkasszemet néznek)

Felcsörren  a telefon. A főhadnagy fölkapja.

FHGY         Tiszteletem Főnök elvtárs, Jelentkezem!
Kérlek szépen, nem tudtam fölvenni…
Bocsánat, vizelni...
(rápillant Ilonára)
Igen, a kis orvonőt…már itt van…a kórházi razzia során, kérlek… Begyűjtöttük…Két társa még szökésben
(gondolkodik, kiküldje-e Ilonát, ráförmed
Feláll, megfordul, szemben a fallal!

Tóth Ilona feláll, három lépést tesz, háttal megáll.
A főhadnagy folytatja a telefonbeszélgetést.

Jelentem, ez egy kis liba, szegényke.
De tényleg, főnök, szinte sajnálom.
Á, kis hülyék, csak szórólapoztak…
Ahogy szoktuk… Aztán át is adhatjuk az ügyészségnek, pár év és szabadul…
Értettem!
( behízelgőn)
 Bízhattok bennem, főnök…Erőt, egészséget (hirtelen) és mondd  kérlek, ha lefoglalnám hétvégére a horgásztanyát…?
(még jönne  valamit privát smúzolás a főnökének  - de a túloldalon leteszik. Gúnyosan: )
És: Szabadság! te szemétláda!
(leteszi a kagylót, kis ideig maga elé mered, aztán.
Fordul. Visszajön! Megáll.

Ilona végrehajtja a parancsokat. A főhadnagy megbámulja, aztán stratégiát vált.      

Ejnye. Hogy én milyen modortalan vagyok.  Foglaljon helyet a kisasszony!

Ilona leül, a FHGY kihúz egy másik fiókot, pálinkásüvege tesz az asztalra

Egy korty pálinka?
ILONA        Nem, köszönöm…
FHGY         Kár.(cigarettát kínál) Gyújt?
ILONA        Nem dohányzom….
FHGY          Nem iszik, (elteszi az üveget) nem dohányzik, nem lövöldözik, még szűz…de hát  csak van valami szenvedélye…?
ILONA        Ilyesmire is válaszolnom kell?
FHGY         (nyájas) Nem kell – de jobb lesz mindkettőnknek…
ILONA        (kis gondolkodás után belemegy a „játékba”) A repülés …
FHGY         Tessék?
ILONA        Vitorlázó repülő vagyok…
FHGY          A hétszázát, Tóth! Maga sportember?
ILONA        (nem szívesen mondja)
                     És ejtőernyőzni is készülök… csak nincs meg hozzá a súlyom…
FHGY          De pár kiló röplappal a hóna alatt már menne nem?
(megint röhög a saját viccén, aztán gúnyosan)
 „Élünk” a felhők felett, a szelek szárnyán, kék az ég, röpítjük a röplapokat, gyilkoljuk az ávósokat?
(Üvöltve.)
Hogy az úristen…rogyassza magára azt a… kék eget! Maga a szocializmusnak köszönhet mindent! Hogyan jutott maga idáig, Tóth!

KÓRUS  bejön.

KÓRUS       Hogy mondja el neki
a fényes őszi reggelt?
ANTIKÓRUS                 A boldog áradást
az ünneplő tömeggel?
KÓRUS       Hogy zászlók szárnyain
csak szálltunk felfelé?
Hogy mondja el neki?
ANTIKÓRUS                 Hisz úgysem értené.
KÓRUS       Hogy mondja el neki
hogy ember ő is?
ANTIKÓRUS                 Szorongó őriző
kit másik ellenőriz?
Az őrült láncolat
a zsarnokhoz vezet
Kinél a rettegés
a legfőbb élvezet.
Hogy mondja el neki?
KÓRUS       Hogy fogvatartott ő is
Fegyenc, kit őriznek
míg más fegyencet őriz?

A kórus bent marad, a kihallgatást figyeli.

2. jelenet
FŐHADNAGY, ILONA, KÓRUS

FHGY          Na idefigyeljen, Tóth! Ajánlok én magának valamit.
Ha maga segít nekem,  akkor én is segítek magán…
Én vagyok ám az egyetlen, akiben bízhat. Jobban, mint a saját apjában. Érti? Amit a kihallgató tiszt átküld az ügyésznek…
A kezemben a sorsa, Tóth. Érti? …
(szünet)
Hát vágjunk bele, Tóth!
(kinyitja a „Tóth Ilona” dossziét)
Neve?
ILONA        Tóth Ilona.
FHGY         Született Árpádföld, 1932. október 23-án…- Az anyja, Tóth!  -       
                    maga már az anyja hasából is ellenforradalmárként bújt elő?
                    (röhög a saját viccén)
ILONA        hallgat
FHGY         Hajadon, magyar. Büntetlen. No hiszen. Begyűjtve 1956. november
21-én 23 órakor a Domonkos utcai kisegítő kórházban végrehajtott razzia során.
ILONA        Begyűjtve?
FHGY         Érted jöttünk, elvtárs, nem ellened. Ezt a viccet ismerte?
ILONA        Nem.
FHGY         Anyja neve Nagy Ilona. Foglalkozása?
ILONA        Anyukám tanítónő.
FHGY         Már nem sokáig.  Akinek ilyen söpredék lánya van, az a mi iskoláinkban nem taníthat.
ILONA        hallgat
FHGY         Az apja foglalkozása?
ILONA        Műasztalos.
FHGY          A nagyapa meg kulák, mi?
ILONA        hallgat
FHGY         A szülei együtt élnek?
ILONA        Apám kiskoromban elhagyott minket.
FHGY         Na, azt jól tette!
ILONA        (hallgat)
FHGY         (a dossziéból) Ááá - szóval maga szigorló orvostanhallgató.
Mi taníttatjuk, diplomát adunk a kezébe és maga ellenünk fordul?  Hányok magától, Tóth Ilona. Tudja, mit kéne csinálnom magával? 
ILONA        (összeszedi a bátorságát) Kérem …kihallgató tiszt…elvtárs…nekem
                    lenne egy kérésem…
FHGY         Itt csak nekem lehetnek „kéréseim”, Tóth…(elgondolkodik, vált)  - de
(nyájas) a maga kedvéért kivételt teszek. Őszinte lesz hozzám? 
ILONA        Kérem…én szeretnék visszamenni a kórházba.
FHGY          Hopp! Ilyen hamar? Hisz csak most jött! És én még semmit sem
                    tudok magáról…
ILONA        Kérem…rólam nincs sok érdekes tudnivaló…a legfontosabb hogy
most egy kisegítő kórházat vezetek, és nagyon sok sebesültünk van…  Nekem kell gondoskodnom az ellátásról, a kötszerekről, a gyógyszerekről.  Sok a súlyos betegünk… szovjet kiskatona és magyar sebesült … Kérem, én hetek óta koffeinnel tartom magamat ébren, hogy elláthassam a feladatomat… Legalább addig tessék visszaengedni, amíg kinevezik  a helyettesem, és…
FHGY         Az utódját, Tóth. Nem a helyettesét.
ILONA        Én tudom, hogy hibáztam a röplapokkal. És vállalom is érte a felelősséget – és azt is tudom, hogy ez itt az ÁVÓ és innen nem lehet csak úgy kisétálni – de én megígérem…én megesküszök, hogy visszajövök és letöltöm a büntetést…Tessék engem visszaengedni a kórházba… 

A főhadnagy nem tudja, röhögjön, vagy őrjöngjön.
Aztán inkább higgadtan.

FHGY         Nem értem én  magát, Tóth. Az egyik pillanatban egy megszeppent
                    csirke – aztán meg van pofája így szórakozni velem… honnan veszi
                    maga ehhez a bátorságot?

Kis gondolkodás után, mit is mondjon erre-

ILONA        Az esküm kötelez.
FHGY         Milyen esküje?
ILONA        És kislány korom óta…
FHGY         És persze jó tanuló volt mindig.
ILONA        Igyekeztem.
FHGY         Anyuka büszke magára?
ILONA        Remélem.
FHGY         Na és a vőlegénye?
ILONA        Nincs…vőlegényem.
FHGY         Na ne! Te kis … a kis csillagszemű (odanéz, elégedettséggel)
bögyöske!  A nádszál karcsú, csupa jeles medikának senki ne csapná a szelet?
ILONA        Nincs… úgy… udvarlóm.
FHGY         Ha meg van, úgyis lenyomozzuk… Aztán kifaggatjuk… nem igaz, Tóth? Többet fogok én tudni magáról, mint saját maga….elhiszi?
ILONA        (hallgat) 
FHGY         Na jó. Nincsen neki babája/ csak egy pici mamája…  Mert a mi kis
                    szűz rózsabimbónk a hivatásának él, igaz-e, Tóth?
belepillant a „Tóth Ilona”- dossziéba
De  hogy a frászba lett a Domonkos igazgatója, amikor még nem is orvos?
ILONA        Az csak kisegítő kórház. És csak a megbízott vezetője vagyok.
FHGY          És minek kellett oda kisegítő kórház?
ILONA        Túl sok volt a sebesült…a Péterffy -ben. Ahol gyakornok voltam. Már nem tudtuk hová befektetni a...
FHGY         Ki bízta meg magát?
ILONA        Egyedül én jelentkeztem.
FHGY         Hogy bekötözgesse a „forradalmár hazafiakat”, mi?
ILONA        Hogy segítsek a sebesülteken. Bárkin.
FHGY         Most sírva kell lényegében fakadjak? Már sírok is.
Szóval azok, akik a maga kórházában a szórólapokat
nyomtatták, osztogatták és terjesztették, mind sebesültek, betegek
voltak?
ILONA        Nem.
FHGY         Akkor ők milyen jogcímen tartózkodtak a kórházban?
ILONA        Oda…jöttek.
FHGY         Hívta őket? 
ILONA        (habozik) Megengedtem nekik.
FHGY         Mit?
ILONA        Hogy nyomtassanak, meg hogy a srácok onnan vigyék  az utcára az anyagot.
FHGY         Lássunk tisztán Tóth: a maga kórháza ellenforradalmi búvóhely volt, ahol a kórtermek alatt illegális nyomda működött.
ILONA        (hallgat)
FHGY         Megbeszéltük, hogy őszinte lesz hozzám…higgye el, sok… kellemetlenségtől, kíméli meg magát – meg engem. Na. Hogy lett egy kórházból – nyomda?
ILONA        (nem tud okosabbat – mint őszintének lenni) Amit az írók azokban a röplapokban írtak…azokkal én egyetértettem.
FHGY         Például azzal, hogy maguk „élnek”?

(Megint felmutatja a dossziéból az „Élünk” előbbi, stencilezett példányát)

ILONA        Igen. És hogy él a forradalom, és …
FHGY         Meg hogy az áruló az, aki visszahívta az oroszokat?
ILONA        Igen.
FHGY         Mert különben nem jönnek vissza?
ILONA        Igen.
FHGY         Tudja, mikor fognak innen az oroszok kivonulni?
ILONA        (dereng neki a vicc…) Soha?
FHGY         Ez a jó válasz. És akkor is maximum Kecskemétig.

 Valami őszinteség és sajnálat van most a hangjában.
Oda az álma, Ilona.
ILONA        Nem lehetek orvos?
FHGY         Örüljön, ha tíz év múlva szabadul… aztán… ápolónő még lehet… talán.
Most menjen és barátkozzon tovább a cellájával!
A tárgyalásig az lesz az otthona. Az egyetemet meg felejtse el!

A kórus a capella, dúdolja a régi slágert, más szöveggel.
Közben Ilona a priccséhez vánszorog, ott leül.

KÓRUS 

Eldőlt-e a sorsa már?
Előttünk csak ez talány.
Az élete is veszélyben?
Bízhat-e a szerencsében?

Végzete oly tervszerű
Kényszerítő rendszerű
Fordul, mint az óramű
Tehet bármit érte?
Lehet halvány reménye? 

Ha az óra körbeér
Pusztulás a pályabér?
Esdekelve, kérve 
Új esélyt remélve
Kár lesz már a könnyekért
Kár lesz már a könnyekért
Ha az óra körbeér…

KÓRUS hátra megy – háttal megállnak, Ilona magának.

Sötét.
A kórus dúdolja a slágert.


3.  JELENET
FŐHADNAGY, ILONA, KÓRUS

Világosodik. Üres a színpad.
Felcsörög a telefon. Főhadnagy berohan – felkapja

FHGY         Halló!?
Erőt-egészséget főnök elvtárs és jó reggelt!
Igen...De én úgy tudtam…,  hogy az én fegyelmi ügyemet már lezártátok…
Ugyan kérlek, fél éve egy kortyot se! Tudod, hogy tiszti becsületszavamat adtam, még amikor voltatok szívesek rávezetni a teljes önvizsgálatra,  hogy…
Igenis! Értettem! …
Akkor remélhetem, hogy most ezzel az….. átvilágítással végre lezárjátok az én ügyemet is?
Tisztában vagyok vele, hogy a megbízhatóságot, az ellenforradalom elleni kérlelhetetlen…
Igenis! Bizonyítani fogok… Bízhattok bennem.
De szeretnék megint egy komoly ügyet, hogy megmutathassam a…
Á, ez a kis szerencsétlen kisegér, ez a medika…
Már egy hete itt van, jelentem…
Mint mondtam, nulla az egész.

Kihúzza a fiókot, kiveszi a Tóth Ilona dossziét, belelapoz.

Áá, mondom, egy kis buta csirke
Csak jót akart, jelentem.
Betévedt a nagyfiúk közé a játszótérre, azt ott…
Értem…
Hát, ha ti úgy akarjátok…
Értettem. Akkor mi legyen vele?
(hirtelen)
Dehogy, kérlek!
Kitalálom én! Kihozok belőle mindent, amit lehet! 
Csak figyeljétek majd! Egy kis izgatást biztos rá tudok húzni. ..
Beszervezni?
Értettem! Aztán elengedjük hadd menjen, jelentgessen?
       Nem, kérlek, biztos lehetsz bennem… semmi paksi 
csőszkunyhó…(röhög a viccen) 
Egy kortyot se! Erőt-egészséget! Egy kortyot se!
                   (leteszi a kagylót)
                     És szabadság, te pöcegödör!  
 
Az alsó fiókból előveszi a pálinkás üveget és a dosszié mellé teszi az asztalra. Nézi. Vívódik. 

Ilona „lép be” a jelenetbe, már rabruhában.
Csapzott, fésületlen. Megáll a széke mögött.
A Főhadnagy fürkészi. Ilona alig képes megszólalni.

ILONA        Erőt egészséget…főhadnagy elvtárs!
FHGY         Na látja, Tóth! Tud maga rendesen köszönni.
(Bizalmasan, jó zsaruként )
Igyunk egy kortyot ennek örömére!
(töltene)
ILONA        Köszönöm, nem kérek.
FHGY         Kár…pedig jobb lenne a hangulat.

Csalódottan elrakja az üveget – méregeti Ilonát .

                    De milyen elegáns ma…
ILONA        Mikor kapom vissza a ruháimat?
FHGY         Az csak rajtam múlik - na meg magán.
ILONA        Nagyon hideg van a cellámban…
FHGY         Nincsen szén Tóth! Sztrájkolnak a bányászok.
ILONA        Kérem…főhadnagy elvtárs – nekem volt időm gondolkodni ezen az „ügyön”.  És én látom a főhadnagy elvtárs jóindulatát. És én szeretnék segíteni, mert így mindkettőnknek jobb lesz.
FHGY         Magával foglalkozzon Tóth, ne velem!
ILONA        Én látom, hogy milyen idegesnek és türelmetlen tetszik lenni. 
 FHGY        Igazán, Tóth? És honnan?
ILONA        Kérem én orvos vagyok…leszek..szerettem volna lenni...Vagy talán még lehetek?
FHGY         Maga ebben az országban nem.

(észbe kap, itt a lehetőség)

Hacsak nem viselkedik okosan.
ILONA        Kérem én arra jutottam – hogy  „okos” leszek.
 FHGY        Na látja. Foglaljon helyet!
ILONA   (leül)  Én kérem hibáztam.
Nem tudom megmagyarázni… nem tudok jobb kifejezést:
 engem, kérem, elsodort valami vihar…
És én megpróbáltam visszagondolni, hogyan lett belőlem… ”ellenforradalmár”.
És arra jutottam, hogy nekem mindennél fontosabb a hivatásom: mindennél. (sóhajt)
De ha a mai eszemmel állnék ott a kórházban – én kérem… akkor sem tudnék mást tenni, mint engedélyezni a röplapnyomtatást meg a szórólapozást. (szünet)
 Meg tetszik ezt érteni?
FHGY         Maga tényleg nem százas, Tóth.
ILONA        Tessék nekem megmondani, mit kell tennem, hogy mégis orvos
 lehessek!
FHGY         Erről talán mégis lehet szó.
ILONA        Hogyan?
 FHGY        Ezt a szerencsétlen kis szórólapozási ügyet elsikáljuk, maga meg mehet vissza az egyetemre.
ILONA        Istenem, ez…!
FHGY         Hiszen ezen az alapon fél Budapestet börtönbe kéne zárni,
                    nemde, hogy ugye?

(A főhadnagy röhög)

 ILONA       Mások is szórólapoztak…
FHGY         Úgy is van! És ők meg is rohadnak a börtönben…
De maga szépen visszamegy az egyetemre, leteszi az esküt – és huss, repül! Mi, Tóth!?  
És hálából megígéri, hogy néha segít nekem. Jön-megy az egyetemen, aztán a kórházban - és tájékoztat.  Amíg az összes ellenségünket nem likvidáltuk. Aki minket szolgál, az nem ellenforradalmár. Aki építi a szocializmust, abból becsületes orvos válhat. Aki nekünk jelent, az a haza ellenségeit leplezi le! Aki a mi ügynökünk, az a hazafi! Erről mi a véleménye, Tóth elvtársnő?  Csak Jön- megy …jön és megy…

A kórus kintről kezdi, úgy jön be, a szöveg végére a főhadnagy háta mögött köt ki.

KÓRUS

Jövök, megyek, jövök
megyek, jövök-megyek!
Jövök, megyek, jövök
megyek, jövök-megyek!
Jövök – megyek nézelődök
Teszek – veszek leskelődök
Látok – hallok intézkedek
No és persze jelentgetek
Ha hibáztam jóváteszek
Megszépítő az emlékezet.
Jó barátom, adj hát kezet –
Ó, barátom, adj hát kezet!
Jövök-megyek, jövök-megyek
jövök megyek, jövök-megyek,
jövök-megyek, jövök-megyek!
Jövök, megyek, konspirálok
Jó híremre, jaj, vigyázok
Hogyha kell, hát beépülök
Néha börtönben is ülök.
Ha hibáztam – jóváteszek
A hazáért szemért szemet
Jó barátom, adj hát kezet
Ó, barátom, adj hát kezet!
Jövök-megyek,
jövök-megyek-jövök megyek! 
Adj hát kezet!
Jövök-megyek, jövök-megyek, jövök-megyek!

FHGY         Tóth elvtársnő! Mától a mi kis családunk része vagy!
Hetente egyszer találkozunk egy eldugott kis presszóban – és elbeszélgetünk egymással! Mint két régi, meghitt, jó barát.
Konyak, kávé mellett. Ennyi az egész! Adj hát kezet!
KÓRUS
Jó barátom, adj hát kezet – adj hát kezet!
FHGY  (feláll, nyújtja a kezét… - Ilona habozik
ILONA        Azt tetszik kérni – hogy legyek besúgó?
FHGY         Hazafi, Tóth! A szocialista haza hőse.
ILONA        Spicli?
FHGY   (ideges) Akar orvos lenni? Szereti az édesanyját? Vagy azt akarja,
hogy az anyja veszítse el az állását?! 
ILONA        Nem! (kis csend)… nem tudom.
FHGY         Mit nem tud, maga isten barma?!
A börtönben akar rohadni évekig?
Semmiért, egy piti ügy miatt, tönkre akarja tenni a saját életét, a karrierjét, a boldogságát? Tönkre akarja tenni az anyja életét?
ILONA        De ha nem lennék képes rá!
FHGY  (tompán) Szóval itt akar maradni. Kirepülhetne, mint a madár – fel az
égbe, ki a reptérre –
De a pilóta inkább a rabságot választja. Nem az egyetemet – nem a kollégákat… hanem engem.
Hát jó.
Megbánja még ezt, Tóth.
 Mert mostantól más világ jön. 
Magát el fogják ítélni államellenes izgatásért. Mert én ezt be fogom bizonyítani - maga meg be fogja ismerni.
(egyre fanatikusabban)
Maga mindent be fog ismerni, amit én akarok.  És tudja miért?
Mert nekem ez a szakmám. Én meg erre esküdtem fel. És ebben a szakmában én vagyok az egyik legjobb! Ezt is be fogom bizonyítani.  Ha maga áldozat akar lenni, akkor én magát széttaposom.
(kis szünet)
Pedig már majdnem megkedveltem magát, kis pilóta… doktor pilóta…(hangot vált)
Csakhogy te a szocializmus ellensége vagy!
Te lázítasz, a Szovjetunió ellen!
Te egy fasiszta briganti vagy!
Takarodj vissza a celládba!

Sötét.
A kórus szövege sötétből indul.
Mielőtt beérnek, üres a színpad.
A kórus körbemasírozik


KÓRUS
Örsvezető pajtásnak jelentem:
Hogy ha
Jó marxista módra megtekintjük
Az emberiség piros hajnalát,    
Boldog volt a fű, fa kis virág még
Így boldog volt a széles nagyvilág,
Mert az ősembernek létét s tudatát,
Még az egyenlőség elve járta át
Ám a
Fent említett piros hajnalon már
Az ősközösség gazdag asztalához
Meghívták a gonosz őskulákot
Ki elorozta az összes cubákot
Mert ott leselkedett az őskulák, és
Az őskuláknak semmi sem elég,
Mert az ellenségnek semmi sem elég
Így hát
Létrejött a rút magántulajdon
Rendőr állt az összes utcasarkon,
Mert a Tőke lett a föld uralkodója,
S hogy összerablott kincseit megóvja
Felfogadott minden árulót
És körbeláncolta a földgolyót
De a piros
Hajnal derengett fel újra,
Mert jött Lenin és lőtt az Auróra
És létrejött a Szovjetunió
Azóta
Reszket már a gonosz elnyomó
Hogy újra
Közös lesz majd minden földi jó
Mert megszületett a Szovjetunió! 
Ezért hát
Tanulj, dolgozz, építsd szép jövőnket
Hogy készüljön a vörös léghajó
Hogy majd
Lángbetűkkel írja fel az égre
Közösségben élni újra jó
Ó mert összefűz a Szovjetunió
   Mert a mi jövőnk a Szovjetunió
        Mert a mi jövőnk a Szovjetunió

(KÓRUS kimasírozik)

4. JELENET
ILONA, FHGY, KÓRUS

Megszólal a rádió: szignál, aztán hírek

(… ) a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke  a Román Távirati Iroda, az „Agerpres” tudósítójának kérdéseire kifejtette, hogy a múlt hét végére
Magyarországon véget ért a felfegyverzett csoportok felszámolása.
Van még néhány jelentéktelen csoport, amely az erdőkben rejtőzik.

Az üzemekben felvették a munkát, sok helyen azonban kisebb fegyveres terrorista csoportok fenyegetik a munkásokat, ami előidézte azt, hogy egyes
vállalatoknál a munkát ismét beszüntették. A munkásosztály egyre határozottabban lép fel a munka felvétele mellett. A munkásosztály átérezve felelősségét, egyre inkább elkülönül a munka felvétele ellenagitáló
elemektől és kikergeti azokat gyűléseiről.
Nagy feladat áll előttünk – mondotta Kádár János. Helyre kell állítani a
harcok következtében keletkezett súlyos rombolást, meg kell kezdeni a
termelést, el kell hárítani a fenyegető inflációt.
A rendőrség újjászervezésével párhuzamosan erélyes intézkedések kezdődnek a tolvajok és banditák ellen, akik között sok a börtönökből kiszabadult bűnöző.
Helyre akarjuk állítani baráti kapcsolatainkat minden országgal, elsősorban a szocialista országokkal függetlenségünk és szuverenitásunk teljes tiszteletben tartása alapján – mondotta….

 felcsörög a telefon

FHGY (beszalad, kikapcsolja a rádiót - felkapja a kagylót)

Erőt-egészséget, főnök elvtárs!
A Tóth ügy? Semmi. Lassan összerakom.
A belügy?
Azt! Ráhúzni?
De hát mért pont ezt a kis szerencsétlen medikát?
Semmi közöm, kérlek, csak érdekel, mért ennyire fontos nekik? Én…?
Hát…gondolom, hogy minél több értelmiségit…
Nem, a beszervezésre alkalmatlan…hát, ha ezt kérik…rábizonyítok én bármit, hiszen ismered a képességeimet…
Igen, írom kérlek (ceruza, papír, írja) ellenforradalmi góc, amit kisegítő kórháznak álcáztak?  …Várj csak…
(gondolkodik)
Fegyveres harcban való részvétel!?
Aztán: fegyverrel és lőszerrel visszaélés, izgatás, bujtogatás? Ezért már akár tízöt évet…
Még tovább fejleszteni… de hová, kérlek?
Hát… hirtelen nálam csak ő van, mint értelmiségi…
A belügyminiszter elvtárs figyelemmel?...
várom a további…
Megtöröm, ne aggódj…erőt egészséget főnök elvtárs…(leteszi
A szentségit…
Na kislány…ezt most…
Te akartad.

Előveszi a „Tóth Ilona” dossziét meg a pálinkásüveget és egy poharat – az asztalra teszi. Viaskodik a szomjával.
Belép Ilona,  kicsit megint rosszabb állapotban, sápadtabban, mint legutóbb.


ILONA        Erőt egészséget, főhadnagy elvtárs…
FHGY         Még mindig nem iszik?
ILONA         Nem kérek.
FHGY     (sóhajt, elteszi az üveget – poharat)
 Na, Tóth! A helyzete fokozódik!
Maga nagyon fontos lett valakinek odafönn…
Leül!
ILONA   (leül)
FHGY         Maga értelmiségi. Jól tud mesélni. Ugye?
ILONA        Nem. Azt hiszem, nem.
FHGY         Azért csak próbálja meg!
ILONA        Miről tetszik…?
FHGY         Meséljen nekem október 23.-ról!
ILONA        Mit?
FHGY         A napját. Mit csinált aznap?
ILONA  (összeszedi magát) Reggel anyukám felköszöntött – mert reggel
                    születtem. Az utcák tele voltak… ünneplő emberekkel.  –
FHGY         Mintha egész Budapest a maga születésnapját ünnepelte volna, mi?
ILONA        Aztán a többi egyetemistával gyülekeztünk a Műegyetemnél.
 Egész nap együtt voltam velük.
FHGY        A zuglói fegyverosztásnál is?
ILONA        Ott is.
FHGY         Sorba álltál fegyverért, mi?
ILONA       Kérem…én nem fogtam fegyvert.
FHGY         Láttak.
ILONA        Csak bámészkodtam!
FHGY         És még mit csináltál?
ILONA        Együtt voltunk…az emberekkel. Mentük, vonultunk az
                    utcákon…énekeltünk…De nem fogtam fegyvert.
                   
FHGY         És másnap jelentkeztél a Péterfy kórházban, mint egy szent apáca.
ILONA        A rádiós felhívásra.
FHGY         Tovább!
ILONA        Kaptam egy vöröskeresztes karszalagot és egy mentőautóval
                    sebesülteket szállítottunk.
FHGY         A sofőröd szerint rendszeresek jártatok a Corvin közbe.
ILONA        Maguk már a sofőrt is…
FHGY         Meg a Köztársaság téren! Ahol ávósokat akasztottatok!
ILONA        Mi onnan is csak sebesülteket szállítottunk a kórházba.
FHGY         Harcoltál is.
ILONA        Nem harcoltam.
FHGY         Gránátokat dobáltál egy orosz tankra.
ILONA        Nem igaz!
FHGY         Látták ez is.
ILONA        Soha nem fogtam fegyvert! A kórházba se engedtem be…
                    A mentőbe se! Sehová!
FHGY         Ne hazudj, mert behozatom az anyádat is!
ILONA        Anyukám nem csinált semmit!
FHGY         De te igen! Harcoltál, fegyverrel a kezedben! Fegy-ver-rel!
 ILONA       (hallgat)
FHGY         Na látod. Ilyen egyszerű ez. A szüzességedet meg leellenőrizzük.  
A börtönorvos meg fog vizsgálni. (bizalmasan) Én is ott leszek. Mert nekem az a benyomásom, hogy te rohadtul nem az az ártatlan kis medika vagy, akinek megjátszod itt magad.  Mi? Te kis alamuszi ribanc. Te valamelyik rohadt gyilkos ellenforradalmár főkolomposnak voltál a szeretője. Az Angyal Istvánnak. Neki is!  Azt hitted, ezt nem jelentik nekünk? Téged azért neveztek ki a Domonkos utcai kórház élére, amit kisegítő kórháznak álcáztatok. De valójában ellenforradalmi gócpont volt, ahol szórólapot gyártottál, és terjesztettél.  A mentőautóval fegyvert, lőszert szállítottál. És harcoltál is, aranyom, fegyverrel a kezedben Tudod jól, hogy tanúink vannak rá!
ILONA        Erre nem lehetnek tanúk, mert…
FHGY         Vannak, voltak, és lesznek.
ILONA        De ha nem harcoltam!
FHGY         De. Harcoltál is. Majd meglátod.
ILONA       (csend) Kényszeríteni fognak, hogy mindezt beismerjem?
FHGY         Szeretnéd látni az édesanyádat? Szabadlábon, látogatónak?
ILONA        (habozik) Ha beismerő vallomást teszek, békén hagyják ?
FHGY         Majd meglátjuk.
ILONA        Akkor mindent beismerek.
FHGY         Na látod.  (gondolkodik) Tudod mit?  Beszéld meg vele. Kivételesen
                    engedélyezem a látogatást. Hátha ő észre térít. 
ILONA        És ha nem ismerek be semmit?
FHGY         Nem engedélyezem a látogatást.
(indul)
                    Köszönöd?
ILONA        Köszönöm.
FHGY         Még mindig eldöntheted, hogy hazafi leszel, vagy áruló.
ILONA        És ha a…hazafit választom?
FHGY         Akkor az apád helyett az apád leszek.


KÓRUS jön be

Az apád leszek apád helyett
Ha betartod a rendemet
Minden bajtól megvédelek
Ha a szavam mélyen hiszed
Mondd hát szépen utánam:
Felkophat ám az állam
Ha nem szeret az állam
Nem jut nekem
Se vasárnap
Se rántott hús
Se húsleves
Ezért esdek:
Inkább szeress!

Az anyád leszek anyád helyett
Ha meghatod a szívemet
Minden bajtól megvédelek
Ha a szavam mélyen hiszed
Mondd utánam szépen:
Kézcsók, anyu, kérem
Mi lesz az ebédem
Rántott hús
És húsleves
Anyu, kérlek
Nagyon szeress!


5. JELENET
ILONA, KÓRUS

A kórus a színpadon, a háttérben marad.
Ilona leül a priccsre, várakozik.
Leveszi a rabruhája felső részét. Összehajtogatja.
Várakozik.
Aztán a zakórészt megszemélyesíti, mintha az anyjával beszélgetne.

ILONA        Mama? Végre! Már azt hittem, mégse engednek…

 Megölelik a zakót, aztán a karjában tartja, babusgatja.

ILONA      Találkoztál… a főhadnaggyal?
          x
ILONA       És apa…? Tudsz róla valamit? Mi van vele?
          x
ILONA        Jó…csak tudod már hetek óta nem beszélek senkivel…csak ezzel
          a  vallatótiszttel. És – sokszor eszembe jut apa.
          x
ILONA        Sose mondtad el, mi volt…

(hosszabb csend)

ILONA        Bántanak miattam, anya?
          x
ILONA        De mi az, hogy „okosan”, mama?
          x
ILONA        A forradalomnak vége. Az élet megy tovább. Volt egy álom – és vége. Kádár nem rossz ember, azt is mondják.
Megzsarolták az oroszok. Hogy szétbombáznak mindent, ha nem segít nekik. Ami történt –  megtörtént.
És most …meg kell úszni. Tudsz jobbat?

Hosszú csend.

ILONA        És a Feri? Mondd már, anya! Feri járt nálad? Meg a Piros… többször is…. Mikor? Ugye megszökött…egy hete,…. mondd anyu, ugye, sikerült nekik és átjutottak a határon…  egészen biztos….. egészen biztos…..  Oda indultak.. és nem jöttek azóta. 
De te itt vagy.
          x
ILONA       A csoporttársaim nem jártak nálad? És?
          x
ILONA        Büszkék? És várnak vissza az egyetemre?
                    A professzorom az egész csoport előtt még szeptemberben kijelentette, hogy engem hív meg tanársegédnek.

Ezen elmereng. Csend.

ILONA        Nekem most mindent meg kell tennem, hogy kiengedjenek?
A politika az politika. Nem a mi dolgunk.
Ez a főhadnagy talán tényleg segíteni szeretne rajtam.
          De cserébe azt akarja, hogy legyek… besúgó.
Meg kell tennem?  Különben tönkre megyünk.
Te is – és én is.
Az egész életünk.
          X
ILONA        És szerinted én ezt meg tudom tenni? Ilyennek neveltél?
Hát akkor? Mi lesz velem?


Csend.

ILONA        Azok a fiúk ott velem a kórházban. a Feri… az tényleg helyes fiú. Meg az vörös hajú – tudod, akit Pirosnak becéztünk.  Mi ott hárman… azt hiszem boldogok voltunk. – Halálos veszélyben és rettegésben – de boldogok. Mi ebbe a forradalomba voltunk szerelmesek.
  x
ILONA        Te már nem tudsz segíteni.

Ilona leteszi a priccsre a zakót.
Imához térdel.

ILONA        Uram, szólj hozzám, amint lehet
KÓRUS       Uram, szólj hozzá, amint lehet!
ILONA        Küldj reám álmot, vagy adj jelet!
KÓRUS       Küldj reá álmot, amint lehet!  
ILONA        Istenem, mondd meg, mit tegyek
Mondd, mit tegyek?
                       Beismerjem?
Azt nem lehet!
KÓRUS       Azt nem lehet! Eldobjon mindent? Barátot? Becsületet?
ILONA        Hazugság mindez, istenem
Üzenj hát nékem, hogy legyen!
KÓRUS       Üzenj hát néki, mit tegyen!
ILONA        Ugye hogy nem kell félnem?
A lelkem tiszta lap

KÓRUS       Üzenj, hogy mit reméljen         
A lelke még szabad - 
ILONA        Legyek ügynök, spicli, provokátor?
Ha akarod, akár az leszek mától.
Eldobjak mindent?
Barátot? Becsületet?
KÓRUS       Eldobjon mindent? Barátot? Becsületet?


Sötét.

6. JELENET
FHGY, ILONA, KÓRUS

Világosodik, üres színpad.
Felcsörren a telefon.  
A főhadnagy siet „be”. Felkapja.   
Egyre idegesebb a beszélgetés folyamán.

FHGY         Erőt-egészséget, főnök elvtárs!...

Előveszi a dossziét, kinyitja, közben.

Jelentem, kezd összeállni egy ütős kis ügy
Összefoglalom, kérlek.
Tehát.
Ez a Tóth az Angyal nevű főkolompos macája.
A Domonkos utcai kisegítő korházat ellenforradalmi gócnak építette ki. Mint értelmiségi megvezette a lumpen elemeket - lázított és felbujtott a törvényes rend ellen, sebesült ellenforradalmárokat bújtatott, valamint a fegyverrel és lőszerrel való visszaélés és a fegyveres harcokban való részvétel.
Szerénytelenség nélkül: azt hiszem, szépen fejlesztettem…
Még tovább?... 
Igenis! Írom, kérlek…
(ceruzát vesz elő – írja:)
Halálgyár a kórházban…?  
(elképed)
Krematórium…Fasiszta szál…
(kínban)
Értem kérlek, de egy…ehhez lényegében másik kórházra kéne…
Hát… ha az ügynökök már elkezdték a terjesztését…
De higgyétek el, ez a kislány erre teljesen alkalmatlan…
Fasiszta?
De hát ez a kis nő tényleg olyan tiszta, mint amilyennek lényegében látszik…
Hogy éppen azért? Értelmiségi. Hát, ha ezt kérik
(elképedve)
Legfelülről?
Legsúlyosabbat…
(szünet, döbbenet)
GYILKOSSÁG..?!
(hebeg
Ő erre nem lesz jó…
LESZÚRTA? Hűha…
(kiveri a víz - )
Már ez is.. terjesztés alatt?
Hát ha nyilvános lesz a per, akkor sajtó, híradó, gondolom…
A főtitkár elvtárs…Akkor ez el van döntve…
(most esik le neki:)
Úgy érted, Kádár? Kádár elvtárs?...
Jézus Atyaúristen! Jelentem, most szartam be.
Értettem! Gyilkosság…úristen - …
Kollár?
De Ki az a Kollár?...
Ő lesz az áldozat? Értem…Kollár…elásták…hát először is kéne hozzá egy fasza bejelentés, főnök elvtárs. …
DE, tudok…van itt egy másik ügyem… rendes ávós srác, sofőr volt, csak behoztuk mert van egy kis sara –nagyon be van szarva -  ő megteszi a bejelentést, aláírja, garantálom…. aztán el is engedhetjük…
(egy pillanatra elbizonytalanodik a feladat súlya miatt)
Jaj, főnök, nem tudom, lesz-e ehhez elég fantáziám!...
(kis pánik)
De NE! Ne add másnak! Tudod, hogy ebben én vagyok a… legjobb! Persze, hogy megoldom!
Meglátjátok.
 Bevallja.
 Csak figyeljétek majd.
Garantálom…például
(improvizál, hogy bizonyítson…)
A fasiszta szálhoz…. Mondjuk lehetne benzininjekció.  Mint Auschwitzban. ..
Megcsinálom!  
Büszkék lesztek rám. Ígérem!
Erő-  egészséget!  
A főhadnagy leteszi a kagylót és maga elé motyog riadtan 
A francba! Fasiszták. Minisztertanács. Kádár! Hulla is kell.
HULLA! 
Hát honnan szerzek én most sebtében egy hullát ?!
És hová a francba ásom el?
És hogy fogom ott megtalálni?!

a FHGY kezébe temetett fejjel összeroskadva ül az asztalánál.


7. jelenet
ILONA, FŐHADNAGY, KÓRUS

Megszólal a rádió, mindjárt a hírekkel.

…Válaszüzenetet küldött az ENSZ főtitkárának a Magyar Népköztársaság
forradalmi munkás-paraszt kormánya. Az üzenet a többi között leszögezi, hogy Magyarországon az elmúlt hetekben tömegmegmozdulások zajlottak le, amelyek demokratikus és hazafias követeléseit a forradalmi munkás-paraszt kormány magáévá tette. Ugyanakkor e tömegmegmozdulások részvevőinél; soraiban kezdettől fogva jelen voltak és a későbbiek során előtérbe kerültek szervezett fasiszta elemek, majd utóbb börtönből kiszabadult közönséges bűnözők, akik százával hurcoltak el és gyilkoltak meg haladó embereket és hozzátartozóikat. Az így előállott helyzetben elsőrendű feladat volt a törvényes rend helyrealítása. A fasizmus visszaállításának veszélyét csak úgy tudta elhárítani, hogy segítségül hívta a szovjet csapatokat.
A Fővárosi tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya közli
hogy a végrehajtó bizottság a lakosság kívánságának megfelelően a Sztálin út nevét Magyar ifjúság útjára, a Sztálin híd nevét Árpád hidra változtatja. A volt Sztálin teret ismét Dózsa György útnak nevezte el.

A FHGY  a rádióhoz megy, nagyot csap rá. Erre az elhallgat.
Belép ILONA, aki még csapzottabb és elcsigázottabb, mint az előző jelenetben.
A főhadnagy végigméri.
Csend, aztán.

FHGY         És az megvan, hogy mi nem mindegy?
Börtön ötér’, vagy rögtön kötél.
Eddig csak fenyegette magát, Tóth.
De napról napra közelebb kerül hozzá.
Leül.

Ilona a székhez megy, lerogy rá.
Csend. A főhadnagy fürkészi. Aztán gúnyosan.

 Ma valahogy egészen csinos, Tóth.
Árulja el, hogy csinálja! Megosztanám a titkát
a feleségemmel.
ILONA        Mért nem hagynak engem aludni?
FHGY         Hogy ne álmodozzon. Látja, ezzel is csak magát
                    óvom.

A főhadnagy tovább fürkészi Ilonát, aztán a tárgyra tér.

FHGY         Tóth.  Maga egyre mélyebben merül a pöcegödörbe.
                    Tudja, hogy az a pletyka járja, hogy maguk fegyvert raktároztak a hullaházban?
ILONA        A Domonkosban nincs is olyan, hogy hullaház.
FHGY         És hogy rendszeresen kísérték oda a „gyanús elemeket” kihallgatni?
ILONA        Ez nem igaz.
FHGY         És tényleg a kazánházban hamvasztották el azokat, akik megbuktak a kínvallatáson?
ILONA        Jézusom! Dehogy!
FHGY         Hová temették a hullákat?
ILONA        Sehová!
FHGY         Mi lett velük?
ILONA        Semmi!
FHGY         Mi az, hogy semmi? Válaszoljon!
ILONA        Nem volt hulla!
FHGY         Egy kórházban?
ILONA        Nálam nem öltek meg senkit!

Csend. A főhadnagy elégedetten figyeli Ilona kiborultságát.  Hangot vált.

FHGY         Nyugodjon meg. Mi nem ülünk fel ilyen pletykáknak.
                    Vagy lehet, hogy ennek mégis van alapja?
ILONA        Nincs!
FHGY         Tudja, milyen a pletyka, a susmorgás. Ha sokan terjesztik, szépen, lassan valósággá válik.
ILONA        Maguk terjesztik?
FHGY         Már megint én higgyek a puszta szavának?
ILONA        Én csak a szórólapozást engedtem meg.
FHGY         És megtűrte az írókat, újságot készíteni.
ILONA        Meg azt.
FHGY         Akik közül az egyik feljelentette magát.
ILONA        Kicsoda?
FHGY         Rendben. Neveket akarok. Nézze. Mond egy-két nevet, és elmehet.
ILONA        Milyen neveket?
FHGY         Neveket, címeket. Álneveket, álcímeket.
ILONA        Csak szórólapoztunk. Ketten segítettek. De őket már nem tudja bántani. Nyugaton vannak.
FHGY         Kik.
ILONA        Gönczi Ferenc, Gyöngyösi Miklós.
FHGY         A Feri. Meg Gyöngyösi. Tovább.
ILONA        Már nem tudja őket bántani.
FHGY         Aha. Ügyes. Tehát Gönczi Ferenc, Gyöngyösi Miklós. Akkor most olyanokat, akik még nem lógtak meg.
ILONA        Ott van magánál a betegnapló, amit…
FHGY         Neveket! Vezeték és keresztneveket!
ILONA        Már megtettem! Azt mondta, elenged!

FHGY         Mit is vallott? Fegyvert nem fogott soha?
ILONA        Azt.
FHGY         Hát a szike?
ILONA        Az orvosi műszer – nem fegyver.
FHGY         (valami feldereng) És a bugylibicska? 
ILONA        (hallgat, nem érti)
FHGY         Na jó, ezt majd később.

(a dossziéba pillantva)

Ismer egy „Piros” becenevű, köztörvényes, többszörösen elítélt bűnözőt?
ILONA        A Piros?
FHGY         Ezzel nem dicsekedett el maguknak?
ILONA        Csak azt mesélte, hogy járt maguknál… „vendégségben” az Andrássy úton.  És hogy maguk… nagyon megverték.
FHGY         Mi? Megverni? Ezek csak legendák. Mi nem verünk. Csak beszélgetünk. Tóth.
Na szóval. Ez a Piros egy ellenforradalmár – bocsánat: felkelő, aki a maga kórházában húzta meg magát. 
ILONA        (hallgat)
FHGY         Na és a Ferit?  A Gönczi Ferit? Őt ismeri?
ILONA        Igen.
FHGY         A másik „forradalmár.
ILONA        (hallgat)
FHGY         Azt mesélik, hogy neki is a szeretője volt.
ILONA        (hallgat)
FHGY         Nem is tagadja?
ILONA        Nekem még nem volt szeretőm.
FHGY         Nem?
ILONA        Nem.
FHGY         Szóvak szűzen hal meg?
ILONA        (hallgat)
FHGY         Hát… maga tudja…

A főhadnagy mosolyog a saját szellemességén.
Aztán.

FHGY         Szóval a Piros, meg a Feri. Mint „önkéntes ápolók”. Ők voltak a társai. Velük szervezte meg az illegális nyomdát – meg a besúgók likvidálását.  Mind a kettővel összefeküdt, mi? Egyenként, vagy együtt is? Meséljen, Tóth? A szeretői voltak?
ILONA        Nem.
 FHGY        Csak a Gönczi?
ILONA        (hallgat)
FHGY         A büszke és öntudatos szabadságharcos – kinézetre olyan, mint egy filmszínész… nem csodálom, hogy beleszeretett. Már ő is
nagyra becsült vendégünk ám. Meg a Piros bajtárs is ám.
ILONA        A Feriék...?
FHGY         Azt hitte, időben kiszöktek Bécsbe?
ILONA        (hallgat)
FHGY         Hát nem sikerült nekik se. Itt rohadnak a pincében.
ILONA        (csend) Kérem, a Piros, meg a Feri nem tehetnek semmiről. Mindenre én adtam engedélyt a kórházban.
FHGY         Arra is, hogy ávósokat likvidáljatok a hullaházban?
ILONA        A Domonkosban nincs is hullaház…
FHGY         Hát hová vittétek a hullákat?
ILONA        (félreérti) Nálam nem voltak hullák! A Domonkos kisegítő korház – a halálos betegeket, akiken már nem lehetett segíteni, átszállítottuk a Péterfybe.
FHGY         Én nem az elhalálozott betegről beszélek – hanem akiket megöltetek!
Akiket likvidáltatok a pincében, aztán eltüntették a hullát. A Piros, a Feri, meg te! Ti  hárman irányítottátok a halálgyárat! Ha elkaptatok egy ávós besúgót, kivégeztétek!
Nos?
Hova ástátok a hullákat?
ILONA        (most érti meg) Azzal gyanúsít, hogy…gyilkossággal gyanúsít?!
FHGY          Konkrétan most csak azzal gyanúsítalak, hogy a Pirossal meg a Ferivel, bestiális kegyetlenséggel megöltetek egy ártatlan embert, mert civil ruhás, ávós besúgónak hittétek!  Azt még nem tudom, hogyan csináltátok – de rá fogok jönni. Be fogom bizonyítani - és te
be fogod ismerni. 

Sötét.
Üres színpad.
A kórus jön be.

KÓRUS       Földre szállt angyal?
ANTIKÓRUS                 De közben ember!
És nő is!
Szóljon most bárki
Ha ott volt és tanú
KÓRUS       Gyilkos vagy áldozat?
Ó, jaj, mi kárhozat
Elemészti minket
E szörnyű gyanú.
ANTIKÓRUS                 Ott volt a harcokban ő is.
                    Törékeny volt és halk szavú. 
KÓRUS       Gyilkolt is!
ANTIKÓRUS                 Hazugság!
KÓRUS       Mi hát az igazság?
                    Most szóljon bárki, ha látta!
                    Hazudik, aki azt állítja!!
Nem tudott ő ölni!
ANTIKÓRUS                 Ott volt a harcokban ő is.
                    Ezzel akarják megtörni.
KÓRUS       Feleljen meg hát e vádra
ANTIKÓRUS                 De mire megy a szavakkal
Vagy küzdjön bár szótalan
Kegyelem jó, ha van
KÓRUS       Ám ha bűnös.
ANTIKÓRUS                 De ártatlan!
Nem ölt! Éppen ő az áldozat!
Ó, jaj, mi kárhozat
EGYÜTT     Elemészt minket
a szörnyű gyanú. 


8.  JELENET
FHGY, ILONA, KÓRUS

A Kórus most ismét bent marad.

A főhadnagy jön be.  Az íróasztalhoz lép. Kiveszi a „Tóth Ilona” dossziét – amely most már kétszer olyan vastag.  Belelapoz a dossziéba.
Belép Ilona.  Kialvatlan, meggyötört.

FHGY         Leül.
ILONA        Értettem.

Ilona leül a székére.
A főhadnagy társalogva szólal meg.

FHGY         Na?!
ILONA        (hallgat)
FHGY         Nehéz magával, mi? Elárulok egy titkot.
                    Mindenkit meg lehet törni. A legkeményebb legényeket is.
                    Nem csak az olyan ártatlan mimózákat, mint maga.
                    Elhiszi?
ILONA       Kérem, én …már hetek óta nem beszélek mással, mint a
főhadnagy…elvtárssal. Nagyon hálás vagyok, hogy édesanyámat beengedte hozzám – sok mindent megértettem. Tudom, hogy nincs esélyem. És ha van – akkor az csak a főhadnagy elvtárs. És én ebbe a végsőkig kapaszkodni fogok – de… én… nem fogok beárulni senkit…
FHGY         Azon már túl vagyunk, Tóth. Békén hagyjuk az édesanyját.
                    Nyugodjon meg.
ILONA       (elmosolyodik) Köszönöm szépen főhadnagy elvtárs.
Igazán…rendes tetszik lenni.
FHGY         Nem vagyok én „rendes”, Tóth. Közben nagyobb lett a tét.
ILONA       Igen, értem…ezt abból is látom, hogy másképpen bánnak velem –
nem mosakodhatok, mint eddig – és folyton ég a villany, és csak a hátamon feküdhetek az ágyban és nem lóghat le a kezem, hanem így kulcsolva kell tartanom, mintha ravatalon…
Kérem, én  olyankor azt sem tudom, nappal van-e vagy éjszaka.
De aludni nem hagynak – mert állandóan verik a cellám ajtaját - és valamit kevernek a vizembe – amitől úgy ver a szívem, mint egy kalapács…
FHGY        (van a hangjában valami szomorúság most)  Lesz ez még rosszabb is,
                  Tóth, higgye el nekem.
ILONA      Kérem, én tudom, hogy ezek a dolgok – a főhadnagy elvtárs
…parancsára történnek…és én meg szeretném kérdezni, hogy..
(eddig nem nézett rá)  miért?
FHGY       (saját érzelmei elől menekül – hangot vált
Ne szórakozzon itt velem  Tóth! Mégis – hogy bánjunk egy gyilkossal?
ILONA       (bólint –rezignált) Értem…
FHGY         Dehogy érti! Az istenfáját magának! Ha értené , nem azt kérdezné,
                    hogy: (utánozza) „miért?” Hanem azt, hogy: „hol írjam alá?”
ILONA       (tudja, hogy naivság, mégis kiszalad a száján)
De hát a főhadnagy  elvtárs is tudja, hogy én nem vagyok…gyilkos!
FHGY         Maga tényleg nem érti.
ILONA        Nem értem.
FHGY         Pedig maga okos lány…
ILONA        Én…én már nem vagyok okos.
FHGY         Maga nem  akarja érteni. 
ILONA        De én nagyon is szeretném!
FHGY         Volt már ilyen ügyem. Annak is csúfos vége lett.
ILONA        És ezekben a csúfos …ügyekben…mindig a főhadnagy
                    elvtárs…győz?
FHGY         Mindig én győzök Tóth.
ILONA        Nem lehet… könnyű.
FHGY         Légyegében az élet nem az. Azt ismeri, hogy két tégla
                    beszélget?
ILONA        Nem.
FHGY         Te kinek súgsz? A falnak vagy a habarcsnak?

Ilona próbál mosolyogni, nem megy.
A főhadnagy sóhajt, rálegyint.

FHGY         Lássunk inkább munkához! Ismertetem magával az új tényállást.
                    Figyeljen Tóth: (nyomatékkal) Ismer maga egy Kollár István nevű
                    rakodó munkást.
Kollár István. Ismeri?
ILONA        Nem.
FHGY         Dehogynem. Találkozott vele. KOLLÁR ISTVÁN!
ILONA        Nem emlékszem…

KÓRUS
 Kollár
         Kollár
                  Kollár
                           Kollár
                                    Kollár
                                               KOLLÁÁÁR!
FHGY         Pedig elég sajátos körülmények között futottak össze.
ILONA        Sajnálom, de…
FHGY         Örömmel felfrissítem a memóriáját. Óhajtja, „kis doktornő”?
ILONA        (hallgat)

A főhadnagy felmutatja egy sűrűn gépelt lapot.

FHGY         Van egy bejelentőnk – egyébként ő is itt pihen egy cellában – akkor ott volt a Domonkosban.  - Minden kényszertől mentesen, önként, hitelt érdemlő vallomást tett, hogy ti ott hárman – a Piros, a Feri meg te – egy „vamzert” fogtatok.   Ez folyó év november 17-én történt…. Vagy nem is. 18-án. A francba, ezt még egyeztetjük. Na, így már dereng? Itt a bejelentés.

Egy papírt  tol Ilona orra alá.

ILONA        A sofőröm?
FHGY         Ő bizony babám. Az elejétől nekünk dolgozott.  Na, olvasd!
ILONA       (olvas)   folyó év november 18-án rizsát és sót szállítottam a
                    mentőautómmal a Domonkos utcai kisegítőbe. A konyhában
                    találkoztam Tóth Ilonával, a kórház vezetőjével, aki éppen
                    veszekedett a szakácsnővel, hogy mért ad forralatlan tejet a
                    betegeknek. A doktornő nagyon ideges volt.  Amikor távozott, a
                    szakácsnő, aki szintén a mi emberünk,

Felpillant, fáj neki, a FHGY cinikusan mosolyog.

beszámolt arról, hogy a kis doktornő azért olyan ideges, mert egy ávóst fogtak, akit az emeleten vallatnak. Kérdésemre, hogy ki az illető, azt mondta, hogy valami Kollár nevű, akit elkaptak mert álruhás ávós.
Másik kérdésemre, hogy kik vallatnak, elmondta, hogy Tóth Ilona
                    meg a két segédje, a Piros becenevű, meg a szeretője, a Gönzi Feri.
                    (kis szünet)
Másnap egy krónikus beteg átszállításával bíztak meg a
                    Domonkosból a Péterffybe.
Akkor a szakácsnőtől megtudtam, hogy a foglyot egész éjszaka
verték, kínozták, aki végül belehalt ebbe. A tetemet egy darabig az
első emeleti vécé egyik fülkéjébe vitték, hajnalban pedig elásták.
                    Látta, hogy a kazánházból ásót, lapátot vittek magukkal. Szerintem a szomszéd templom kertjébe temették el az illetőt.
Azok a hírek, melyek szerint a Domonkos utca valójában egy ellenforradalmi búvóhely, és operációs központ volt, amit kórháznak álcáztak, teljességgel igazolódni látszik.
FHGY         Na, így már dereng?
ILONA        Én nem vallattam senkit!
FHGY         Dehogynem. Kollár Istvánt!

KÓRUS
Kollár
         Kollár
                   Kollár
                            Kollár
                                    Kollár    
                                             Megölték Kollár Istvánt!

A főhadnagy visszaveszi a bejelentést - belepislant a gépiratba

FHGY         Tehát ez a Kollár bejutott a korházba és kiszagolta a pincében a nyomdát. Ti meg, mint álruhás ÁVH-s altisztet, hogy ne köpjön be titeket - KIVÉGEZTÉTEK!
ILONA        (összeszedi magát)
Kérem – az igaz hogy november negyedike után már rettegtünk a lebukástól –  hiszen tudtuk, hogy mindannyian börtönbe kerülünk, sőt ki is végezhetnek, ha a nyomda kiderül. Azt is tudtuk, hogy titkos nyomozás folyik az ellenállás – bocsánat –az …”ellenforradalmi búvóhelyek”  leleplezésére. Az is igaz, hogy sokan mondták, hogy…vagy mi öljük meg őket, vagy ők – minket. Ez kérem… (sóhajt) egy fegyveres forradalomban így van. De mi nem öltünk meg senkit!  
FHGY         Dehogynem ! Benzininjekció. Mint Auschwitzban.
ILONA        Nem is volt benzin a kórházban!
FHGY         Fasiszták.
ILONA        Mi ott alkohollal fertőtlenítettünk!
FHGY         A végén a szívébe szúrtál.
ILONA        (döbbenten hallgat)
FHGY         Bicskával.

KÓRUS
 Bicskával
    A szívébe szúrt
           Szíven szúrta Kollár Istvánt!
                              Megölte! MEGÖLTE!

ILONA        Ezt akarják rám fogni!?
FHGY         Megcsináltad.
ILONA        Nem
FHGY         Bebizonyítom.
ILONA        Ne!
FHGY         És te  be fogod vallani.
ILONA        Soha!
FHGY         Megöltétek Kollár Istvánt és a hullát elástátok hátul a szomszédos telken, a templom kertjében.
ILONA        Ez nem igaz! Ezt soha nem fogom bevallani!
FHGY         Tóth Ilona. A sofőr feltáró jellegű bejelentése, a tettestársak beismerő vallomása  és a szemtanúk beszámolója alapján vádoljuk magát Kollár István társ tettesként, előre megfontolt szándékkal és különös kegyetlenséggel történt meggyilkolásával.
ILONA        Tettestársak?
FHGY         A Piros, meg a szeretőd! Bevallották! Vannak tanúink. Van egy hullánk.  Kiástuk!
 (fényképet kap elő a dossziéból)
Tessék. Kollár István teteme! Szétvertétek az arcát! De azért felismered, ugye?
(Ilona elé löki a fotót)
ILONA        (megnézi a fotót- elborzad)  Ki ez?
FHGY          Itt a boncolási jegyzőkönyv!
(átad egy 4 oldalas gépelt jegyzőkönyvet)
Aláhúztam, ami fontos –te majdnem orvos vagy, érteni fogod. Olvasd!
ILONA        (olvassa, néha lapoz)
„A holttest  közepesen táplált, jó izomerejű fiatal férfi, erősen oszlásban…a testen sárga puplin inget találunk, amely baloldalon vastag rétegben vérrel szennyezett…(lapozás) a mellkas baloldalán egy harántul elhelyezkedő 15 mm hosszú seb van, a sebszélek 3mm-nyire tátongnak…
FHGY         Itt szúrtál bele, babám a szívébe…folytasd!
ILONA       (folytatja az olvasást)
 „…az orrgyök nagymértékben duzzadt, a duzzanat az alsó szemhéjakra is reáterjedt, sötét, szederjes, vörös… felső ajak 1 cm-nyi mélységig be van hasítva, körülötte kiterjedt és mélyreható vérzés…”
(felpillant)
FHGY         Mert szétrúgtátok a pofáját…folytasd!
ILONA        (folytatja az olvasást)
 „…a mellkas baloldalán a fent leírt külsérelmi nyom folytatásaként,  ami kétségkívül egy beszúrás,  a IV. és V. bordaív között  a mellizomban tenyérnyi vérzés találhatóA beszúrás folytatódik a szív jobb kamrájában, az elülső koszorúsértől jobbra, de itt a nyílás már csak 6mm széles.”
FHGY         Ez bizony egy halálos döfés, ami egy bicskapenge hosszúságú tárgytól származik. Na mármost, ha meg akarod menteni a fiúkat – a Pirost, meg a Ferit – akkor beismered, hogy te döfted szíven ezt a  Kollárt, egy bicskával! És akkor csak téged akasztanak föl – és ők csak öt-tíz évet kapnak. Meg akarod menteni az életüket?
ILONA        (fogalma sincs mit lehet erre mondani)
FHGY          Gondolkodj el ezen!
Feláll!
(Ilona reszkető lábakkal feláll)
 Hátra arc! Lelép!
Sötét.
A kórus az előtérben.

KÓRUS          Veszendő lény az ember
Mihelyt megszületik
És az is marad, amíg csak él.
De te csak beszélj
Szólj érte hittel, kedvesen
E lányért
Ha magáért szólni már nem mer
Mert elhagyta őt minden remény.
Ártatlan, még mindig azt állítod tehát?
ANTIKÓRUS                          Azt állítom és hittel hiszem.
KÓRUS       Így hát megvallhat-e oly bűnt
e leány, amit el nem követett
Hogy mentse vele magát
és a barátait?
Derék dolog ez, avagy alantas?
Mondd, mi a helyes döntés?
ANTIKÓRUS                          És mi az aljas?
KÓRUS          És lát-e lány oly nagy erőt
A lelkében eme szörnyű gondban
Hogy elviseli a gyilkosság vádját
És a súlyos büntetést?
ANTIKÓRUS                 Ó, jaj, vajon mire hallgat?
Mi dönt itt?
A szív vagy az ész?
És hogy menti fel őt majd
az utókor?
És hogy menti fel majd
ő enmagát?
EGYÜTT      Veszendő lény az ember
Mihelyt megszületik
És az is marad, amíg csak él.
Ha ember vagy te is
Ne szóld meg öt, inkább hallgass
Könnyen ne ítélj!


Sötét, a kórus kimegy.


9.  JELENET
FHGY egyedül

Felcsörren a telefon.
Világos.
A FHGY siet be, egy dossziéval a kezében, amit az asztalra dob.
Felkapja a kagylót.

FHGY         Mi van?!
          Ja. Bocsánat, Erőt, egészséget, SZABADSÁG, főnök elvtárs!
Igen, haladok!
(kinyitja a dossziét
Összeollózom, kérlek, innen - onnan… vallomások, az ügynökeink, akik beépültek a Domonkosba… – na meg a fantázia, tudod…- hát például van egy olyan, hogy:
(olvassa) „…este negyednyolc és félnyolc között a szakácsnő jött fel azzal, hogy elkaptak egy férfitt, aki  lehet, hogy az illegális nyomdák után nyomoz. És hogy szóljak a kis dokinak is, a Tóth Ilonának, hogy nagyon figyeljen oda…”
Igen, kérlek, ez asszem jó lesz…figyelj csak:
(olvassa)„…Ez előtt két-három nappal beszélgettünk arról, hogyan lehetne valakit csendesen eltenni láb alól. Esetleg a kórház területén. Ott volt ezen a beszélhetésen a  Gönczi Feri, meg a Piros becenevű…(mmm-ugrik)… a stencilezésről volt szó, majd szóba kerültek a lebukások, hogy mennyire kell vigyázni az álruhás ávósokra… a besúgás miatt. És hogy az ilyen vamzert muszáj kicsinálni….”
Hogyan kérlek? A Tóth Ilona? …igazad is van – mért ne lehetett volna ő is ott? (beír valamit a papírba) Akkor így hangzana…
(olvas) „…Tóth Ilona hozta szóba, hogy például túlaltatással, szépen, csendesen...”
…Igen, ez lesz a jó, kérlek, tehát:
(olvassa) „… Mondta a Tóth Ilona, hogy igyekszik a Kollárt túlaltatással eltenni. Egy ampulla volt az asztalon, azt nem tudom, hogy került oda. Azt mondta, hogy kémet, spiclit, azt jogos! Háborúban, forradalomban. Az ilyeneket mindet statáriálisan kicsinálják…Tehát az jogos. A ruszkikat meg Moszkváig üldözni, ott a pofájukra meg atomot dobni.”
Meglesz, kérlek! …Nincs gyenge pontja, kérlek… - ja, és gratulálok az alosztálynak, nagyon jól haladnak a terjesztéssel…Már meg is jöttek az első bejelentések, hogy a Domonkos mint halálgyár működött! … nem, te is tudod, hogy egy kortyot se…Meg leszel elégedve… odafönt is, ne aggódj!
Erőt egészséget, SZABADSÁG!

A FHGY leteszi a kagylót, a dossziét elégedetten javítgatja.

10. jelenet
ILONA, FŐHADNAGY

ILONA a priccsén ül.

ILONA
Megtehetem? Meg kell tennem?
Feri!
          Borzasztó a vádjuk!
Mit csináljak?
Féltelek.
Azt hittük, nekünk jár a boldog élet.
Nem láthatlak többé?
Csak a tárgyaláson.
Vége?
Hiszen még el se kezdtük!
Nem.
Nem látlak többé.
Minden reménytelen.

A rádió megszólal.
Hírek.

Gyors ütemben haladnak a helyreállítási munkák a kárt szenvedett
 egészségügyi intézményekben, 85 százalékban' már elkészült az
üvegezés. A Fővárosi Tanácshoz tartozó egészségügyi intézmények közül összesen 45 károsult a harci események idején. A legtöbb helyen csak tetősérülések és üvegkárok voltak. A berendezésben esett károkat most mérik fel. A helyreállítási munkákon általában százötvenen-háromszázan dolgoznak.

A Forradalmi Munkás Paraszt Kormány nyilatkozatában
hangsúlyozta, hogy a szovjet csapatok további jelenlétét „a két
ország baráti, testvéri és szövetséges viszonyának megfelelően a
magyar és a szovjet kormány baráti tárgyalások útján kívánja…

A főhadnagy asztalán felcsörög a telefon, a rádió magától elhallgat.


11. jelenet
FHGY, ILONA,KÓRUS

A  FHGY egy kicsit vár, bólint, aztán felveszi a kagylót.

FHGY
Igen?
SZABADSÁG főnök elvtárs !
A legjobb irányban, jelentem…
Köszönöm, megtisztelsz… megdolgozzuk, rám bízhatod,
kérlek…
Jelentheted nyugodtan … még néhány nap és aláírja…
Nyilvános tárgyalás?
Úgy érted, hogy a sajtó… filmhíradó?
Hát mert akkor nem nézhet ki úgy, mint egy agymosott kísértet. Kérlek…intézkedek… leállítjuk a gyógyszerezést, kérlek, és…
Erőt- egészséget! 
(leteszi a kagylót)
Hogy rohadnál meg te is lényegében.

Tovább javítgat a dossziéba.
Belép ILONA – roppant megviselt, kialvatlan, ápolatlan -  és kissé sántít – megáll a széke mögött. A főhadnagy ripacskodik.

FHGY         Jajistenem, Tóth! Mi van magával?
ILONA        Jelentem… semmi.
FHGY         Eszik maga rendesen?
ILONA        Nincs étvágyam.
FHGY         Nem ízlik a börtönkoszt?
ILONA        hallgat.

A főhadnagy szárazon.

FHGY         Tudja mi a baja magának?
ILONA        Fáj a talpam.
FHGY         Hogy furdalja a lelkiismeret. Mert ha maga csakugyan az a külvárosi szent Johanna lenne, akinek képzelik magát, már régen elvállalta volna ezt a gyilkosságot.
Hogy megmentse a barátait.
Csakhogy maga egy pitiáner önző kis kurva.
Jól látom én ezt lényegében, Tóth?
ILONA       (összeszedi magát)  A főhadnagy elvtárs azt gondolja, hogy én akkor
                    fogom bevallani ezt a …gyilkosságot, hogyha… ütik a talpamat?
FHGY         (ártatlanul) Ütik a talpát? 
ILONA        Ezt is a főhadnagy elvtárs rendelte el? 
FHGY         Nahát, ez csak valami túlkapás lehet.
ILONA       Bevittek egy helyiségbe, ott lekötöztek,  és…

Megint ripacskodik.

FHGY         Az nem lehet! Ilyen disznóságot! Felháborító! Nahát, utána fogok
nézni, és a legszigorúbban.
De üljön le, kedves Ilona!
Nézzük meg együtt, mi újat termett nekünk ez a kis dosszié.
Érdekli? Egy picit? Icipicit?
ILONA        (hallgat)
FHGY         A kis Tóth Ilona ügyében –amit már egészen föntről is komoly figyelemmel kísérnek. Híresség lett magából, szűzike!  
Leül, azt mondtam!

Ilona leül.
A főhadnagy kikeres egy dokumentumot, aztán olvassa.

FHGY         Magáról ez vallották:
(olvas)
„De kémet, spiclit! Azt jogos! Háborúban, forradalomban. Az ilyeneket statáriálisan kicsinálják.”
(felpillant Ilonára)
Tehát az jogos? Ölni – az jogos?
„A ruszkikat meg Moszkváig üldözni, ott a pofájukra meg atomot dobni.” Mondott maga ilyesmit a Domonkosban az ellenforradalmár barátainak? Amikor egymás közt pusmogtak?    
ILONA        Nem emlékszem.
FHGY         Akkor idézek tovább.
(olvas)
„Egy forradalomban előfordulnak csúnya dolgok.  Rémes történetek. Koffeinen élünk, néha azt se tudjuk, ébren vagyunk, vagy álmodunk” Ezt mondta a bajtársainak?
ILONA        Ezt…lehet… Nem emlékszem.
FHGY         „Szemét Kádár, mocskos gyilkos ruszkik?”
ILONA        Ilyet… sose…
FHGY         Pedig ez itt (felmutatja) egy aláírt hiteles vallomás.
És tudja kitől származik? A maga közvetlen „munkatársától” – a Pirostól.

Ilona csak bámul a főhadnagyra.
Alig képes elhinni azt, amit az imént hallott.

ILONA         A Piros?  Az kizárt!
FHGY          Van kedve belepislantani?

A főhadnagy nem adja át a dossziét.

ILONA        A Piros nem.
FHGY         Á, maga nem ismeri őt jól
ILONA        Neki…a forradalom volt a mindene.
FHGY         A balhézás. Az volt a mindene.
 ILONA       Őt nem lehet megtörni. Verhetik a talpát, halálra kínozhatják,
a Piros sosem vallana ellenem!
FHGY         Pedig, mint látja, megtette.
ILONA        Becsapták.
FHGY         Mi?
ILONA        Megzsarolták?
FHGY         Ugyan mivel is?
ILONA        Kijátszanak minket egymás ellen? 
FHGY         Nahát,  Tóth,  hogy magának milyen élénk a fantáziája…
ILONA        Őt mivel zsarolták meg?
FHGY         Tudja például, hogy kisnyilas volt, még levente korában?
Akkor kellett volna tarkón lőni.
ILONA        És a főhadnagy elvtárs …ugye ezt is be tudja bizonyítani?
FHGY         Kíváncsi vagyok, mikor fog erre tényleg rájönni.
ILONA        De én nem vagyok gyilkos.
FHGY          Csakhogy én bebizonyítom! Mert ez a hivatásom. És maga ezt egyszer csak belátja, és aláírja a vallomását.
ILONA        Ha nem vagyok gyilkos – és a főhadnagy elvtárs úgyis bebizonyítja, hogy gyilkos vagyok – akkor mért kell bevallanom?
FHGY         Mert magának mindennél fontosabb, hogy megmentse a barátait. Még a saját életénél is fontosabb.
Haladjunk?
                    Piros barátunk itt azt állítja, hogy maguk hárman csinálták meg azt a szerencsétlent. Ő, a Feri– meg maga.
ILONA        Mivel tudták erre rávenni szegényt?
FHGY         Most ne ezzel foglalkozzon, a szentségit magának! Még rengeteg dolgunk van! Maga nemsokára bíróság elé áll – és nyilvánosan bevallja, hogy meggyilkolta Kollár Istvánt! Erre koncentráljon!
ILONA        Nyilvánosan?
FHGY          Bizony, babám! Mutatnak majd a mozi híradóban!
ILONA        Kérem…én ezt..így biztos nem tudom megcsinálni!
FHGY         Dehogynem, babám! Föl fogunk nőni a feladathoz. Mert ez nekem is – és magának is- életbevágóan fontos! Egy ország fog magára figyelni! Megcsináljuk, Tóth! Bízzon bennem! 
ILONA        Kérem…tessék engem visszaengedni a cellámba.
FHGY         Hova a lószarba menekül, Tóth!? Maga belekeveredett a közepébe, nem érti?! Meg én is, a kurva életbe! Benne vagyunk, Tóth! Maga Kádár elvtárs üzenget nekem, bassza meg! Felfogta?!
ILONA        Nyilvánosan valljam be … játsszam el…nyilvános tárgyaláson…kamerák előtt…hogy megöltem egy embert?
FHGY         Élete nagy szerepe lesz, Tóth! És megmenti a barátait!
Nincs más választása!
ILONA       Nem vagyok gyilkos!
FHGY        Maga nem normális.
ILONA       Akkor nem lennék az, ha…
FHGY         Hát nem érti? Megtaláltuk az áldozat holttestét, a bűncselekmény a maga vallomása nélkül is bizonyítást nyert.
Na, menjen vissza.
Gondolkozzon.
Holnap folytatjuk.

Ilona remegő lábakkal kimegy.
A főhadnagy előveszi az üveg pálinkát, leteszi az asztalra, bámulja.
A Kórus táncolva jön be.
KÓRUS
Híres óra, kényes, szép
Tengelyén a színpadkép
Folyton véle fordul
Sorskerék csikordul
Kényszer adta rendelés a vég

Régi óra, fényes gép,
Szabja már a sorsod rég,
Lent halad majd föntebb jár,
Körbeér, a végzet vár,
Lent halad majd föntebb jár,
Körbeér s a végzet vár
                                             
A kórus kitáncol.
Beúszik a rádió – hírek

Horváth Imre külügyminiszter és Révész Géza honvédelmi miniszter,
          valamint  Gromiko külügyminiszter és Zsukov hadügyminiszter
aláírta a „Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetét” rögzítő egyezményt, amely kimondja, hogy „a jelenlegi nemzetközi helyzetben a szovjet csapatoknak a Magyar Népköztársaság területén való ideiglenes tartózkodása az esetleges agresszió elleni közös védekezés biztosítására célszerű és megfelel a nemzetközi…

12.  JELENET
FHGY, ILONA, Kórus

A főhadnagy elteszi az üveget, aztán felveszi a telefonkagylót, tárcsáz.

FHGY         Jelentkezem, főnök elvtárs!
Haladunk…
Meglesz, ne aggódjatok…még ellenáll…
Tudom, megcsinálom…
Már nem kap semmit…leálltunk kérlek…
Vannak még ötleteim…
Meglesz…erőt egészséget, főnök elvtárs!

Leteszi a kagylót.
Ilona lép be, kicsit jobb állapotban.

ILONA        Szabadság, erőt egészséget, főhadnagy elvtárs…
FHGY         Na, Tóth! Jobban néz ki, helyes! Hagyták aludni?
ILONA        Jelentem –hagytak.
FHGY         Talpalták?
ILONA        Jelentem nem.
FHGY         Na látja. És tudja miért? Mert azt várom el magától, hogy
együttműködjön. És erősen bízok ebben. Lényegében ez ilyen egyszerű. Üljön le!
ILONA      (leül)
FHGY        Gondolkodott?
ILONA        Jelentem – gondolkodtam.
FHGY        Okos lány. Hát akkor folytatjuk. Ez nem fog magának jólesni, de hát
                    ilyen az élet.
(kivesz egy iratot a dossziéból)
Maga szerelmes ebbe a Feribe?
ILONA        (hallgat)
FHGY         Gönczi Ferenc őrizetes - aki a maga jobb keze volt ott a
                    Domonkosban. Meg a szeretője, ugyebár.
ILONA       (hallgat)
FHDY        Na jó, hagyjuk. Mert most az ő terhelő vallomása jön.
ILONA        Terhelő?
FHGY         Bizony. Mármint magára nézve.
ILONA        Vallott? Rám vallott…a Feri?
FHGY          És új tanúink is vannak: a maga író barátai, a szakácsnő, a
                    mentősofőr, pár beépített beteg…
ILONA        Nagyon megverték! Ugye? Jaj, istenem!
FHGY        Maga még mindig lebecsül engem, Tóth. A kutyafáját magának. (felemeli a dossziét
Ezek itt csaknem egybehangzó vallomások arra nézve, hogy maga ölt.
ILONA       De a Feri …nem… ezt nem!
FHGY        Azt mondja Feri
(olvas
”…ezen eset előtt 2-3 nappal beszéltünk a csendes eltevésről. És gondoltam, hogy ezt akarja csinálni a Tóth Ilona…”
(lapoz)
 „Csak a fecskendő volt az asztalon…”…
(lapoz)
„Tóth Ilona odafordult a Kollárhoz azzal, hogy elaltatja...egy egész üveg chlorethilt locsolt a gézkosárra én meg rászorítottam a Kollár arcára. Azt mondta, hogy igyekszik a Kollárt túlaltatással eltenni. …Egy benzines ampulla volt az asztalon… azt felszívta a Tóth Ilona a fecskendőbe. A jobb oldali nyaki vénájába szúrt, én közben altattam.  Kereste a vénát, de nem találta. Az áldozat dőlni kezdett, lefektettük a padlóra.”

Ilona maga alatt, monotonon.

ILONA        Ez képtelen, buta, szakszerűtlen hazugság.
FHGY         Ez a szerelme vallomása! Egybehangzó a Piroséval!
 (olvassa)
                  „ Kérdés: Elkövették azt a gyilkosságot?
                              Válasz:  Jelentem, elkövettük.
                              Kérdés: Tóth Ilona benne volt?
                              Válasz: övé volt az ölés, mi csak segítettünk neki
                              Kérdés: hogy érti azt, hogy övé volt az ölés?
                              Válasz: ő altatta el, és aztán ő szúrta szíven.
                              Kérdés: kicsodát?
                              Válasz: Kollár Istvánt.”

A főhadnagy hosszan mered Ilonára.
Ilona összetört. Hallgat.
A főhadnagy mosolyogva tovább lapoz, aztán idéz.

FHGY         „Amikor beléptem a szobába, Kolláron altató géz-kosár volt.
                    Tóth Ilonánál fecskendő.  De már akkor elhatároztuk, hogy Kollárt eltesszük láb alól.          Most már emlékszem, Tóth Ilona javasolta ezt.” (felpillant Ilonára)
Tóth őrizetes. Mondta ezt Gönczi Ferenc előtt maga?
ILONA        hallgat
FHGY         (tovább olvas) „Az asztalon három ampullát láttam. Kettőben altató          volt, a harmadikban a benzin az öngyújtómba. Mind a három üres.
                    Akkor mondta a Tóth Ilona, hogy levegőt nyomok a szívébe. De beletörte az áldozatba a fecskendőt.  Így ez az ölés se sikerült, mert Kollár utána még mindig élt.”

Kérdően néz Ilonára.

ILONA        Feri önként nem vallhatott ilyet.
FHGY         Nyomott levegőt a Kollár szívébe?
ILONA        Nem, nem nyomtam.
FHGY         Kinek jó az, hogy maga makacs tagadásban van? Megnehezítjük egymás dolgát.
ILONA        Senkit nem öltem meg.
FHGY         Az kit érdekel?Tóth, magából már ügy lett.
Szerepel a hírekben, az újságban.
És ha valamit elég sokszor mondogatunk, az előbb-utóbb igaz lesz. Ha ország-világ elhiszi magáról, hogy maga egy mocskos gyilkos, akkor maga egy mocskos gyilkos.  Így működik a propaganda.
ILONA        Az emberek tudják, hogyan működik a hazugság. Nem hülyék.
Ezért tört ki a forradalom…
FHGY         Ellenforradalom, Tóth…
ILONA        Ferit mivel kényszerítették?
FHGY         (gúny) Összeroppant a terhelő tények súlya alatt.
ILONA        Nagyon kínozták?!
FHGY         (hallgat kicsit - )
ILONA        Megkínozták…
FHGY          Na menjen és gondolkodjon tovább! Maga nem ostoba, tehát be kell látnia, hogy egy ilyen vallomással szemben egy lyukas garast se ér a maga tagadásaHolnapra legyen okosabb – ma még alhat. Fel!
ILONA        (feláll)
FHGY          Ne felejtse el: megvan a hulla. És vagy tucatnyi tanú arra, hogy maguk mit műveltek azzal az emberrel. És ha maga nem vallja be a gyilkosságot – a fiúkat felkötik. Aludjon jól. Lelépni!
ILONA        (lassan kimegy)
FHGY         (ki a másik oldalon)


KÓRUS .

KÓRUS           Bevallja  már?
ANTIKÓRUS                    Dehogy vallja.
FÉTFI           Mért nem vallja?
 ANTIKÓRUS                  Nem akarja -
FÉTFI         És ha ő volt?
 ANTIKÓRUS                   Nem ő tette.
KÓRUS      És ha mégis?
 ANTIKÓRUS:          Nem tehette.
Együtt:        Ismered őt?
                    Ismered őt.
                     De Ismered őt?
                     NEM TEHETT
Pedig
                   Szépen ölni nagy művészet
                   Kemény meló, nehéz élet.
                   Érezzél hát büszkeséget.
                   Spiclit ölni nagy művészet!
Kemény meló, nehéz élet
Dicsőség az, és nem szégyen
                    Ha megütöd jó keményen
Folyjék csak az orra vére
Taknyán csússzon el reménye
Hogy kisétálhat innen élve!
                   Kemény meló, nehéz élet
                   Méltón ölni nagy művészet
                   Érezz inkább büszkeséget!

ANTIKÓRUS                De nem ő tette.
KÓRUS         De megtehette.
ANTIKÓRUS                 De bevallja-e?
KÓRUS       Dehogy vallja
ANTIKÓRUS              Mért nem vallja?
KÓRUS      Lelke rajta!



13. jelenet
ILONA

Ilona a priccs mellett térdel és imádkozik.
A kórus közelről figyeli, fürkészi.

Uram! Mit kell tennem – hittel szívemben?
Én mindenkin csak segíteni, csakis azt akartam.
És jaj, hogy ezzel bánatra bánatot, búra bút hoztam anyámra,
barátra és magamra.
Uram!
Ím most térdre hullva, benned bízva, kegyelmért esdve és áhítva
Kérlek!
Ments ki innen, uram!
E gyalázatot nem érdemlem.
Ó, jaj, mért?
Mért, hogy elárultak engem?
 Mi a bűnöm, mondjátok, jaj, mondjátok!
Hogy tudatlan, oktalan miket is tehettem?
 Mert amivel vádolnak az képtelenség.
Aki csak egy kicsit ismer, azt tudja, hogy én olyat el nem követtem!
Te jól tudod, Uram, gyilkos nem vagyok.

Sötét.

14. jelenet
ILONA, FŐHADNAGY, KÓRUS

Megszólal a rádió – hírek
Üres színpad.

Megnyílik a tavaszi képzőművészeti tárlat a Műcsarnokban;
1948 óta először tekinthetők meg különböző irányzatú művészek alkotásai.

A Bp-i Katonai Bíróság statáriális eljárásban halálra ítélte Alapi László
kocsikísérőt és Hules István gépkocsivezetőt, akik 1956. december 4-én robbanóanyagot szereztek a mátraszőlősi kőbányából, majd december 8-án Alapi javaslatára felrobbantották a Pásztó és Szurdokpüspöki közötti vasútvonalat. Az ítéletet végrehajtották.
A Fővárosi Bíróságon megkezdődött Angyal István, Eörsi István, Szabó
Béla, Molnár Sándor, Horváth Sándorné és Káldor Veronika pere.

Az Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Molnár László elnökletével másodfokon szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélte Pálházi Ferencet, a Szabad Nép-székházbeli fegyveresek volt áv. tisztek és más funkcionáriusok után nyomozó „fejvadász”- csoportjának vezetőjét, valamint Preisz Zoltánt,  aki a csoport tagjaként kezdeményezte az elfogott Sarkadi István ügyész kivégzését.


Felcsörög a telefon, bejön a főhadnagy, nála a dosszié.
Kikapcsolja a rádiót - felveszi a kagylót

FHGY         Erőt egészséget, főnök…
Haladok…
Jelentem, mint zabi a Mariban, jegygyűrű a zaciban! (
röhög –majd elkomorul)
Hát kérlek…őszintén szólva nehezebben, mint hittük…
Nem, nincs se gyógyszer, se talpalás…jól fog kinézni a tárgyaláson…hát, makacs, mint egy teve…fél a kötéltől…
(meglepődik)
Főnök, lenne egy ötletem… ha mód lenne rá… kivehetnénk a politikai szálat… akkor nincs kötél, csak…hát úgy tizenöt év… így biztos elvállalná …
 (megkönnyebbül)
Ezt megígérhetem neki?
Ez parancs?
Értettem!
Odafentről is?
Tehát köztörvényes lesz az ügy!
Hát, ha megengedsz egy személyes… megkönnyebbültem kérlek… (tagadja –pedig már majdnem kimondta)
Dehogy sajnáltam meg – csak…
Igenis, semmi érzelem! Szabadság!

Leteszi a kagylót

                    Baszd meg, lényegében!

Jókedvű- belelapoz a dossziéba – fütyörész.
Ilona lép be. A főhadnagy rámosolyog.

FHGY          Tóth elvtársnő! Leül!
ILONA        (leül)   
FHGY         Kipihentük magunkat?
ILONA        Jelentem igen. Köszönöm.

A főhadnagy felmutatja a dossziét.

FHGY         Na, Tóth! Elkészült! Egy kis remekmű, állítom! Tudja mit, tarunk belőle egy kis olvasópróbát, mint a színházba’! Mert ezt fogja előadni majd a tárgyaláson, a bíróság meg a nyilvánosság előtt! Ezt be kell magolnia, Tóth!
                    Esküszöm magának, a nézők borzadni és kacagni és zokogni
                    fognak! Tessék, a vallomása.   
ILONA        A „vallomásom”? De hát én nem tettem vallomást!
FHGY         Dehogy nem. Nézze:
(mutatja)
Alá is írta! Minden oldalát fent és lent.
ILONA        De hát én nem vallottam be semmit – és nem írtam alá semmit!
FHGY         (kiborul) Az úristenit magának, maga idióta! Hát nem érti, hogy meg
akarom menteni az életét? Most beszéltem a főnökömmel – legfelsőbb utasításra nem lesz politikai vádemelés, hanem áttesszük köztörvényes státuszba! Tudja ez mit jelent, maga kis ribanc? Hogy nem akasztják föl!
ILONA        Nem követtem el a gyilkosságot!
FHGY         (fújtat, lehiggasztja magát; most fenyegető, halk) Ez nem jó stratégia, Tóth.
ILONA        Nem írtam alá semmit.
FHGY         (türtőzteti magát) Hű, a mindenit.
(gondolkodik, maga elé:)
Itt állunk,  a siker kapujában – és ez a rohadt makacs kis kurva még mindig játssza a hülyét.  Talán arra számít, hogy elmebetegnek nyilvánítják? És ennyivel megússza? Az teljességgel kizárt. Az elmeszakértőink meg fogják állapítani, hogy maga épelméjű.      .
ILONA        Senkit nem öltem meg.
FHGY         (szünet) Figyeljen, kislány. Én magát tulajdonképpen
…megkedveltem. 
És tudja mit?
(fújtat)
A rohadt életbe.
Na nézze, Tóth. Most nem csak a maga sorsa van az én kezemben – hanem egy kicsit az enyém is a magáéban. A maga perére, Tóth, az egész világ figyelni fog. És én ott vagyok a háttérben.
A lényeg a következő. Ha maga bevallja ezt a gyilkosságot – mi kivesszük a politikai szálat – és maga, mint köztörvényes bűnöző áll a törvényszék elé.  Így a bírónak lehetősége van a halálos ítéletet börtönbüntetéssé változtatni, mint a köztörvényes bűnözők esetében. De ha nem tesz beismerő vallomást, nincsen enyhítő körülmény – marad a politikai indíték – és biztos a kötél. Figyelt rám? Értette, amit mondok?
ILONA        Igen
FHGY         Alkut ajánlok. Maga vallomást tesz – és én tiszti becsületszavamra megígérem, hogy nem ítélik halálra.  (szünet) Hajlandó együttműködni?

Csend .
Ilona kinyújtja a kezét. A FHGY átnyújtja a vallomást.

ILONA        (olvas) „Vasárnap, november 18-án, este a kijárási tilalom után egy nővérke beszólt az irodámba, hogy a Pirosék elkaptak egy ÁHV-st, és már hozzák fel.
(felpillant  -  a FHGY bíztatóan int )
                    Ettől nagyon ideges lettem. Leszóltam a portára, hogy őrködjenek, ha jönnének a rendőrök. Pár perc múlva a Piros üzent, hogy menjek át mert injekciót kell beadni. Nagyon mérges voltam rá. Átmentem
                    a másik irodába.  Akkor csattanást hallottam onnan. Benyitok. Ott ül a Kollár civil ruhában. A Piros ütötte. Vérzett a szája. Kérdeztem tőle, mi ez itt, mért vered ennyire?”
                    (felpillant)
ILONA       Az én kórházban soha nem vertek meg senkit!
FHGY         Nem kórház volt  az, hanem ellenforradalmi búvóhely, ezt már megtanulhatta volna.
ILONA        Nem vertek!
FHGY         Olvassa tovább!
ILONA        (olvas) „Erre egy fotót mutatott a Piros. Egy ÁHV-s törzsőrmester volt a képen, két civil társaságában. Kollár volt  az ÁVH-s.
                     El kell tenni ezt láb alól.  Ezt már a Gönczi Feri mondta. Mert akkor már a Feri is ott volt.  Az asztalon akkor már ott láttam a benzines ampullát és a fecskendőt.  A Kollár igazolványai is az asztalon hevertek. És akkor Feri is verni kezdte a Kollárt.”
(felpillant)
                     Kérem, a Feri aztán tényleg soha senkit…
FHGY         Kuss. Olvas!
ILONA        „A Feri …ököllel verte Kollárt. Mert az nem volt hajlandó megszólalni. Ismerlek, nagyon is jól ismerlek, te szemét spicli! – ezt a Piri üvöltötte. És akkor megszólalt a Kollár, hogy ő nem. Ő már nem AVH-s, csak ott volt sorköteles katona. És azok a képen a sógora, meg a nővére. És az egyenruha a sógoráé, ő csak viccből vette fel, mert ő rang nélkül szerelt le. És hogy ő csak egy rakodómunkás, és félreértés, ő csak a mennyasszonyához jött a szomszéd utcai női szálláshoz látogatóba, és semmit se ért az egészből, őt ne bántsuk.”
                    (felpillant)
                    De értse meg, hogy soha életemben nem találkoztam azzal az emberrel!
FHGY         Ahhoz képest jól megölte.
ILONA        Nem öltem meg. És ezt maga pontosan tudja.
FHGY         (türelmet erőltet magára) Ne kezdjük ezt elölről… Folytassa!
LONA        (tovább olvas) „Amikor megláttam az áldozatot, úgy éreztem, végünk van. Ezt az ember meg kell ölnöm…”  De hát én nem…!
FHGY         Nem pofázik! Olvas!
ILONA       (nyel egyet, olvas tovább
„Kérdeztem a Piritől, biztos, hogy bűnös-e. Biztos. Nem engedhetjük el, mert rögtön lebuktat mindenkit. Aki csak megbújt a kórházban, minden forradalmárt. Meg a stencilgépet a pincében. Tehát neki meg kell halnia.
                    Akkor kopogtattak, hogy menjek le a konyhára, mert a vacsora körül megint botrány van, mert nyers tejet akarnak felhasználni a tejbegrízhez. Le kellett mennem. Ott rákiabáltam a szakácsnőre, hogy micsoda disznóság, tessék felforralni azt a tejet.
Aztán megyek vissza, az iroda ajtaja félig nyitva. A Piri ott áll a Kollár felett, a homlokára szorított pisztollyal. Rákiáltok, mit művelsz?! Azt meghallják! Nem úgy öljük meg!
Felpillant valamit akarna mondani – de a FHGY arckifejezésére inkább tovább olvas.
Már akkor hoztam magammal chlorethylt, két ampullával, meg gézmaszkot. Azzal a céllal, hogy elaltatom, vagyis túlaltatom
 és így szép csendben hal meg.”
Nem bírja tovább olvasni, a FHGY-ra néz – és leteszi az íróasztalra a vallomást.
                    Maga találta ki ezt a… perverz… szakszerűtlen őrültséget?
FHGY         Ha én ilyet ki bírnék kitalálni, babám – akkor befutott krimi író lennék, nem vizsgálótiszt.
ILONA        De ez így nagyon…
FHGY         Elég legyen ebből!

Csend.

ILONA        És ezt…az egészet…el fogják hinni?
FHGY         Olyan hiteles leszel, babám, mint a pinty! Tudod mért? Mert az  életedért csinálod!  Meg a fiúk életéért. Megbukni tilos….
Na, igazi pozitív hős leszel, mint a szovjet színdarabokban: a főszereplő, a tisztalelkű medika, a professzorok kedvence, az élsportoló, szocialista hazánk példaképe  - akit rútul megtévesztett a patás ellenforradalmi sátán, és aki vérfürdőt rendezett a kórházban – de most megvallja  vétkeit, és lelkéből kiűzi a gonoszt… nagyobb szám leszel, Tóth, mint amilyen a Rajk elvtárs volt!
ILONA        (kis szünet ) A Feri… így megmenekül?
FHGY         A kötéltől meg. A szavamat adom.
ILONA        (gondolkodik - ) De szerintem nem csak a főhadnagy elvtárs
                    tudja, hogy nem vagyok gyilkos.
FHGY         (habozik) A lényeg, hogy bevallod.
ILONA        De mért?
FHGY         (ideges) Hogy ne akasszanak föl!
ILONA        De mért pont én?!
FHGY         Mert pont te! Felfogod végre?
ILONA        Nem.
FHGY         Az istenit!
 (hangot vált, szinte suttog)
Hát …mert…a  politika …a Kádárék…vagy ki az isten …fasza odafönn…az atyaúristen… odafönn…így akarja! Érted már?
ILONA        De mért engem akar?
FHGY         Csak! Mert olyan tiszta ember vagy. Azért!

Ilona csak bámul a főhadnagyra.

FHGY         Szeretnél az anyádtól levelet kapni?
ILONA        Istenem, írhatna nekem?
FHGY         Ha magával viszi a vallomását.  És legközelebbre fölmondja
nekem…mondjuk  az első öt oldalt. Rendben?

Átnyújtja a vallomást – Ilona kis habozás után átveszi.

FHGY          Föl! Hátra arc! – Lelépni!

Sötét.
A kórus betáncol.

Egy forró csók
oly édes volt,

de végére jár,
lejár az óra már…

Híres óra, kényes, szép
Tengelyén a színpadkép
Folyton véle fordul
Sorskerék csikordul
        
Régi óra, fényes gép,
Szabja már a sorsod rég,
Lenn halad majd föntebb jár,
Körbeér s a végzet vár,
Lenn halad majd föntebb jár,
A végzet, a végzet a VÉGZET  volt
Egy forró csók
Oly édes volt…

 A kórus egy tánclépésbe merevedve megáll a priccs mögött.

15.  JELENET
ILONA CELLÁJA
ANYA, ILONA, KÓRUS

Ilona a priccsén ül.
Az anyja levelét sokadszor olvassa.

ILONA        „Remélem, mindent megeszel rendesen, bármit adnak, mert...
Megint beszéltem a főhadnaggyal. Meg egy ügyvéddel, aki majd védeni fog – ez a főhadnagy megadta a nevét…
Elképesztő, hogy védelem csak a vádemelés után jár….
De úgy tűnik, ő tényleg rendes ember…
                    Figyelj, szó szerint leírtam, amit…
Amennyiben kitartasz az ártatlanságod mellett…akkor kivégeznek…csak akkor  van esélyed  életben maradni, ha bűnösnek vallod magad. A beismerő vallomás lehetőséget nyújt az ítélet enyhítésére, - de tagadás esetén a bíróság a bizonyítékok alapján tényállásnak tekinti a gyilkosságot és elveszted az esélyt az enyhítő szakasz alkalmazására, sőt, a tagadás súlyosbító körülmény.”
                    Igen, pontosan így mondta…
                    Apáddal is találkoztam ismét…
Beültünk abba a presszóba…
Mondtam, hogy jövök hozzád. Ittunk egy konyakot
Mindent tud rólad!
Üzeni, hogy nagyon szeret téged és büszke rád…
Hogy a munkatársai és mindenki , az emberek az utcán, a villamoson… tudják, hogy te… azt…
És azt üzeni – hogy életben kell maradni. Mindenáron.

 (csend)

ILONA       Köszönöm, apa…majd mondd neki…
Csend.
ILONA        Tudod anya - én már annyira összezavarodtam… néha azt sem
                    tudom, mi valóság, mi nem – mi álom és mi félálom…
                    De az jutott az eszembe – hogyha ott a Domonkosban egy spicli életveszélybe sodorja a barátaimat, és a többieket, és ha rajtam múlik – én talán … tényleg…
                    X
ILONA        Mit fognak szólni …az emberek…a csoporttársaim…a repülőklubban…ha önként bevallom, hogy …gyilkos vagyok!?
                    X
ILONA       És akkor – börtönben maradok…mama – én nem bírom ki évekig …!
                    X
ILONA        Ki kell bírnom. Kapok tizenöt évet. Abból leülök tízet. Ha mázlim van, Kádár idővel kihirdet egy közkegyelmet. De ha nincs, akkor is csak harmincnégy leszek, és szabadulok. Ti pedig vártok rám – odakint.  Ugye?
                    X
ILONA       Harmincnégy? Olyan öreg?

(kissé elmosolyodik)

ILONA        Talán még orvos is lehetek. És… a Feri is szabadulni fog…és te lehetsz nagymama. Vagy dédanya?  Dédanyó…
                     És ott lakunk majd veled Árpádföldön? A nagyanyó kunyhójában…
                    És nagyanyó vigyáz a kismanó-unokára, főzi a vacsorát, - krumplistésztát, a kedvencemet, kovászos ubival, mire hazajövünk a szorgos munkából…
És hétvégenként Ferivel kettesben ti kirándulni megyünk a Budai hegyekbe, beülünk ebédelni egy kisvendéglőbe…resztelt máj, rizlingfröccs, málnaszörp…
Máskor ötórai tea egy belvárosi presszóban…este meg hallgatjuk a Luxemburg rádiót a barátoknál - és állatira swingelünk…
már sírva-röhögve
                    És nyaranta beutalóval az egész család elutazik a Balatonra!
                    Vagy Burgaszba…Bulgária…Aranyhomok –…és lesz egy kis telkünk Csömörön – oda Moszkviccsal megyünk…rajta egy kis NDK faház. Bent az áram, a víz. Pár gyümölcsfa, zöldség, veteményes… néhány tő csemegeszőlő…zalagyöngye…

A kórus az új nótát dalolva, táncolva ki.
KÓRUS
Hív egy szép új világ
Tárt karokkal vár reád
Betemetünk minden árkot
A lázadás, ugye, belátod
Olyan csúf szokás.
Csak a bűnbánatod kellett
És a kegyelem
Rögvest meglett
Szabadság, szerelem
E kettő…
Egyedem-begyedem
Visszavár az egyetem,
Aztán épül a karrier                                   
Ível a pálya
Bármi lehetsz még
Mert ez itt
A Vadkelet
Amerikája.
Balatoni nyaraló
Szántódi a rév
Magánpraxist vezetünk
Betétkönyvet kezelünk
Burgaszba is mehetünk
Bármit mondasz, egyetértünk
Jó elvtárs módjára élünk 
Szép telkem lesz Csömörön
Nem lesz tőle csömöröm.
Rá pöpec faház? Megveszem.
A Moszkvics de lux jár nekem.
Megszülöm a gyermekem.
Nem is egyet, rögtön hatot
Hazám! Jó elvtársad vagyok.


16.  JELENET
FHGY, ILONA

Ilona jön az íróasztalhoz balról  -  kezében a vallomása.
A főhadnagy jön a másik oldalról, az ő kezében is egy „példány”.

ILONA        Erőt egészséget, főhadnagy elvtárs!
FHGY         Megtanulta?
ILONA        Jelentem… tanulom.
FHGY          Ez a beszéd, Tóth! Tudtam, hogy megjön az esze! Tudja, mekkora szám lesz? A világ egyik fele majd „mocskos ellenforradalmározik”  a másik meg a szabadon     bocsátását követeli. A sok kis sunyi értelmiségi.
ILONA        És ha belesülök?
FHGY         Csak ne vond vissza. Az nem lesz baj, ha néha makogsz. Attól csak
                    hitelesebb leszel.
ILONA        És ha a bíróság előtt… visszavonom?
FHGY         (türtőzteti magát) Azzal halálra ítéled magad és a társaidat. Anyád nem magyarázta el?
ILONA        De…ez annyira …undorító…
FHGY          (csak néz – de majd felrobban)
ILONA        És embertelen!
FHGY         (iszonyú dühös – de még visszatartja, halkan, lassan:) Az istenit magának Tóth, ne kezdjen már megint moralizálni itt nekem!
Ezen rég túlvagyunk, -  mindjárt itt a tárgyalás! Kezdje  modani!
ILONA       (nem tud belekezdeni)
FHGY         Na! Mire vár?
ILONA        De ha embertelen!
FHGY         Mi az ember, Tóth?Mi az? Bábu. Egy társasjátékban.
Ki nevet a végén. Azt ismered?
ILONA        Ismerem.
FHGY         Az milyen jó játék! Mi? Lényegében előidézni, aztán kiröhögni
a másik vesztét! Mint a való életben! Mi? Ettől olyan baromi
jó játék az. Lényegében. Folyjon a disznó vére a pléhedénybe!
                    Na, húgocskám, ez az ember. Egy paraszt a sakkjátszmában.
                    Egy disznó az óljából kiráncigálva. Mi? Lényegében.
                    Én is az vagyok. Mindenki az. Kádár elvtárs is. Elhiszed?
ILONA        Ha ezt valaki jelentené, hogy maga ledisznózta, ezért maga is börtönt kapna.
FHGY         Még kaphatok.
De ha maga most jól csinálja – akkor…A francba, hagyjuk ezt a baromságot
(de már kijön belőle)
Én átvilágítás alatt vagyok, Tóth – nekem meg kell csinálnom ezt az ügyet – nekem bizonyítanom kell – röhej Tóth! Nekem! Én főiskolára jártam, Moszkvába’! Magasan én vagyok a legjobban képzett ezek között a bunkók között…
Lefokoznak…- ezek?
Felmentenek? Kirúgnak? Az utcára löknek?!
Ezek velem is azt tesznek, amit csak akarnak.
Érti ezt?
ILONA        Sajnálom.
FHGY         Mit?
ILONA        Magát.
FHGY         Engem maga ne! Engem aztán senki se! Mondja a vallomását!

Ilona nézi, csak nézi a FHGY-ot, aztán csak belekezd.
Monotonon, néha belepislant a gépiratba.

ILONA        „Az asztalon lévő ampullából felszívtam a benzint a fecskendőbe. Beszúrtam a jobb oldali nyaki vénába. Helyesebben nem találtam a nyaki vénát. Mellé szúrtam. Láttam, hogy púp keletkezett, ebből következtettem arra, hogy nem találtam el. A vénát. Ezután az injekcióba levegőt szívattam, majd a szív tájékára 2-3-szor beszúrtam. Azt altatót közben a Piros adagolta.  Közben azt kiabálta, hogy szúrd még szíven!...”
FHGY         Jól van, Tóth… nagyon jó lesz. De… nagyon látszik, hogy… csak úgy felmondja. Tegyen bele…egy kis…mit tudom én…indulatot… Maga most őszinte és töredelmes. Lényegében, mint aki otthon éppen bevallja a férjének, hogy felszarvazta. Folytassa!
ILONA        „Akkor nyomtam még kétszer levegőt… Beszúrtam …az ingen
keresztül…. (elakad – belepillant a szövegbe) Ingen, mindenen keresztül …A szív környékére.
FHGY         Fél egy kicsit! És viszolyog önmagától. Érti?
ILONA        Az elhalton ing volt és kiskabát.  A tű aztán elpattant az ügyetlenségem miatt. A Piri akkor azt mondta, itt van ez a bicska, ezzel is szúrd szíven. De ekkor már rosszul lettem a sok chlorethyltől, zsibbadt minden tagom.”
FHGY         Nem jó! Éljen bele magát! Mintha ott lenne – mintha..emlékezne arra a  rosszullétre…mondja még egyszer!
ILONA        De én most tényleg rosszul vagyok!
FHGY         Kit érdekel? Tovább!
ILONA      (megpróbálja – de amatőr) Zsibbadt minden tagom.
FHGY          Ez az! Jó lesz! Tovább!
ILONA        A fecskendőt a földhöz vágtam, és kirohantam a szobából. Azok ketten aztán szellőztettek.”  Hánynom kell!

Tényleg a rosszullét környékezi

FHGY         Szedje össze magát! Kér egy kis pálinkát?
ILONA        (int, hogy nem)
FHGY         Tovább!
 (a példányba pillant)
„Amikor visszatértem, már sötét volt”, onnan!
ILONA       „Amikor visszatértem az irodába, ott már sötét volt. Csak a    folyosóról világított be egy lámpa.
Az ajtónál a Piri állt, a kezében a pisztollyal.
Feri fél lábbal az áldozat nyakán állt, a másik lábával egy
széken térdelt. Miután leszállt az áldozat nyakáról,
az kisvártatva megmozdult. Akkor a Piri mégis le akarta lőni.
Ne lőj!
Azt már nem tudom, kinek az ötlete volt, hogy cipeljük ki a vécébe.
Én csak annyit mondtam a Pirinek, hogy vigyék ki innen, mert bármikor jöhetnek az ÁVÓ-sok...
Akkor a Feri és a Piri kivitték a vécébe.
Az ablak melletti fülkébe.
A padlóra, nekitámasztották a csészének.
Akkor az áldozat feje megbillent.
Feri meg felordított, „ez még mindig él?!”
FHGY         Jók leszünk, kislány! De… tényleg úgy mondja…mintha kijönne magából...őszintén…maga megkönnyebbül attól, hogy végre bevallja… - és legyen készséges – mint aki segíteni akarja a bíróságot, hogy lássák az igazat…
ILONA       Nekem ez nem fog menni…
FHGY        Hát, nem egy anatómia szigorlat, az biztos…
ILONA       És ha elájulok?
FHGY        Akkor elnapolják a tárgyalást…ez alól nem tud kibújni, Tóth!
Ezt meg kell csinálni!
ILONA        „Az előzmények után én, mint szigorló orvos, tudtam, hogy nem él.
A vécében leguggoltam az áldozat mellé, meghallgattam a szívét. Már éppen fel akartam állni, amikor a Piros a kezembe adta a bicskát.  Nyitott állapotban, hogy szúrjam szíven.” 
FHGY         Álljunk meg!. Az a bicska tárgyi bizonyíték – ez biztos ott lesz az
ügyésznél! Tudja mit? Én leszek az ügyész! Valami olyasmit fog kérdezni, hogy: Milyen volt az a bicska?
ILONA       Erre mit mondjak?
FHGY         Figyeljen, Tóth. Én láttam azt a bicskát a nyomozati bizonyítékok
között. Pont egy ilyet vettem Egerben, amikor ott töltöttünk egy hétvégét…
ILONA        Akkor tetszett megvenni?
FHGY         Vettem egy olyan vásári bugylibicskát!
ILONA        És amivel én szúrtam, az milyen?
FHGY         Se nem nagy, se nem kicsi…Szóval, az ügyész majd azt kérdezi: milyen volt az a bicska?
ILONA       Olyan vásári…középnagyságú egri bicska.
FHGY         Bugyli!
ILONI         Bugyli.
FHGY        Ez az!  Mutassa meg!
ILONA        Mutassam?
FHGY         Mutassa, mekkora!
ILONA     (mutat egy nagyot) Ekkora?
FHGY          Legyen észnél Tóth! Az egy konyhakés…
ILONA     (kisebbet mutat) Ekkora?
FHGY         Ez az! Szinte biztos, hogy be fogják mutatni azt a bicskát!
 Ez a legfontosabb bűnjel! – a corpus delicti!
 (egyre jobban élvezi a saját művének „megrendezését”)
 Maga odamegy az ügyészhez, elveszi tőle a bicskát, alaposan megnézi, és – mit mond?
ILONA        Hogy: ez volt az?
FHGY         Ez az! De meggyőződéssel, könyörgöm! Felismeri azt a tárgyat és azt mondja: „Ez volt az!” Érti?
ILONA        Értem.
FHGY         Tehát: Felismeri ezt a bicskát?
ILONA     (megpróbálja meggyőződéssel)  Igenis, ez volt az!
FHGY         De meggyőződéssel kell, Tóth, meggyőződéssel!  (megmutatja) „Igen, felismerem! Ez volt az!” A lényeg, hogy a bíróság lássa a maga megtörtségét és bűnbánatát.  És ezt enyhítő körülménynek vegye!  Na, folytassa!
ILONA     (alig hallhatóan, nehezen) „A szívébe szúrtam a bicskával”
FHGY        Ez motyogás, Tóth…
ILONA       (küszködve, de hangosabban) „A szívébe szúrtam a bicskával”.
FHGY       Ezt nem fogják így elhinni, Tóth. Megtörten, mint aki befelé zokog!
ILONA       (a bőgés határán, megpróbál kiabálni) „A szívébe szúrtam a                                   bicskával!” (elbőgi magát)
szünet
FHGY        Na jó…ezt még gyakoroljuk.   Jó lesz.
A következő napokban mindennap átvesszük vagy tízszer.
A kosztját megdupláztatom. Befűtünk rendesen a cellájában…
És a tárgyalás után végre koccintunk egyet…rendben?
ILONA  (nehezen, de bólint)
FHGY         Na. Menjen. Készüljön.

(Ilona kimegy, a főhadnagy az iratokat rendezgeti)

                                                                              
17.  JELENET
Főhadnagy, Kórus

Megszólal a rádió.

Az Országos Rendőrkapitányság vezetője felhívja mindazokat, akiket
az1956. október 23-a utáni időszakban ellenforradalmi terrorista elemek bántalmaztak vagy megsebesítettek, illetőleg akiknek hozzátartozóját ellenforradalmi elemek megölték, hogy ezt az illetékes rendőrkapitányságnak jelentsék.

A légoltalom országos parancsnoksága értesíti a lakosságot, hogy a fel nem
robbant lőszerek, lövedékek és kézigránátok hatástalanítását a jövőben fokozottabb ütemben végzi, miután a feladatok végzésébe bekapcsolódott a honvédség aknakutató alakulata is. A balesetek elkerülése érdekében kérjük a lakosságot, hogy a fel nem robbant lőszerek, lövedékek és kézigránátok feltalálási helyét Budapesten a 492-535, a 293-244 és a 293-245 telefonszámokon sürgősen jelentsék.

A Fővárosi Bíróság ma ítéletet hirdetett az ellenforradalmi izgatással és
gyilkossággal vádolt Tóth Ilona és két társa ügyében.  A vádlottak 1956 november 18- án bestiális kegyetlenséggel meggyilkolták  Kollár István rakodómunkást.  A tettesek beismerő vallomást tettek. A népi demokráciára különösen nagy veszélyt jelentő tetteseket a bíróság kötél általi halálra ítélte…őket, mert…

 Felcsendül a „Régi óra halkan jár…” sláger, ami lassan a telefonbeszélgetés alatt kiúszik…
A főhadnagy felpattan, téblábol, szinte pánikban van…
Indulatosan tárcsáz .

FHGY         Halló!
Erőt, egészséget, főnök elvtárs! Én lennék, tisztelettel.
Kérnélek, bátyám, erről a Tóth Ilonáról van szó.
Köszönöm, kérlek. Szép munka volt.
Hát igen…ez itt most ugye…hát volt benne meló. 
De lényegében van itt még az a kis probléma.
Hát, hogy én ennek a szerencsétlen… ártatlan medikának …ennek a Tóth Ilonának megígértem…voltam bátor kérlek, mert te meg lelkesen jóváhagytad az ötletemet, hogy…de!
(elveszti a kontrollt)
Garantáltuk neki! Én a tiszti becsületszavamat adtam, főnök! És erre… Ne bassza meg, kérlek! Hát mi ez itt, kérlek!  Ez így…!
(elakad a szava, hallgat, megszelídülve)
Ez végleges?
Megkérdezhetem, hogy már alá is írták odafönt?
És már nálad is van napi parancsban!?
Hát…kérlek szépen, akkor ez így… erő és egészség, kérlek!
Persze, csak semmi érzelem. Profik vagyunk, főnök.
Vasárnap? Dunakeszire az asszonnyal, főnök.
Ha a hasamban a sült keszeg, utána majd alád teszek…
Neked is…még egyszer…és lényegében szabadság!

Leteszi a kagylót.
Bejön a kórus, nézi őt.
Csak áll…aztán előveszi az üveget- és két poharat.
Tölt mindkettőbe.
Kiissza mind a kettőt.
Aztán megint tölt – kiissza.
Aztán a maradékot kiissza az üvegből.
Az üres üveget újra és újra megpörgeti  a padlón.  

Ezt a várost Novembernek hívták,
Iskolákban máig úgy tanítják
Hogy biztonságunk érdekében áll
A vasbetonba öntött láthatár
                    Volt egy város, úgy hívták, November
Aljzata komor csatornarendszer
Most szennyvizet vezet, de front alatt
Majd bombabiztos pinceboltozat
                    Novembernek hívják ezt a várost
Odakint a semmivel határos
Azt beszélik, felettünk már rég
Megkötött a cementszürke ég
                    És akkor, ott, a mámoros napokban
Zászlók lengtek fenn az ablakokban
Fehér köpenyben megjelent a lány
Egy karszalagos angyal oldalán
Kik fegyverekkel múlatták az estét
Nagy bajukat maguknak keresték
De azt, ki bajtársat besúg, bemárt
Kitárt karokkal várja majd a párt

FHGY         (halkan) A kurva anyátokat, lényegében.

Utoljára megpörgeti az üveget, ami lassan megáll, a szája talán felé mutat.

                                   -sötét-



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése