T.
I.
(színjáték egy részben)
„Ott
volt a harcokban köztetek ő is
Törékeny
volt és halk szavú…”
SZEREPLŐK:
ILONA
FŐHADNAGY, kihallgató tiszt
KÓRUS, háromtagú
A SZÍN:
Kihallgató-helyiség. Fiókos irodai asztal,
két szék. Az asztalon telefon, és egy igen erősfényű asztali lámpa. Kis
dohányzó asztalon egy korabeli csöves
rádió.
Ilona cellája. Egy priccs.
1;
ILONA,
FŐHADNAGY, KÓRUS
Sötét.
A rádióban a „Régi
nóta halkan jár” című régi sláger duruzsol.
A Kossuth Rádió
szignálja. („Éljen a magyar szabadság, éljen a haza…”)
Hírek 1956.
november 21-én.
Kossuth
és Petőfi Rádió, Budapest. A pontos idő 10
8 óra. Híreket mondunk.
A magyar fegyveres
erők főparancsnoksága egy teljesen új, úgy erkölcsileg, mint
politikailag
szilárd karhatalmat szervez. A néphez és a kormányhoz hű honvédtisztek és
rendőrök feladata lesz a rend fenntartása, megszilárdítása. Nem várhatjuk el a
szovjet elvtársaktól, hogy demokratikus rendszerünk megvédése
csakis
rájuk háruljon. Ugyanakkor örök hálával tartozunk azért a baráti,
internacionalista segítségnyújtásért, melynek során a hős katonák életüket,
vérüket áldozták a magyar nép szabadságáért, az ellenforradalmi veszély
elhárításáért.
A
Heves megyei MSZMP szervezetek ideiglenes vezetői aktíva értekezleten vitatták
meg a jelenlegi politikai helyzetet és a párt újjászervezésének feladatait,
ahol bejelentették, hogy a megyében már mintegy 4000 tagja van a párt
szervezeteinek.
A karácsonyi könyvvásárra megjelenő könyvek közül a legkeresettebbek az
ifjúsági és a mesekönyvek. A
közeli napokban több, a legifjabb
korosztályhoz szóló könyv
jelenik meg. Olcsó kivitelben, nagy példányszámban kerül forgalomba az
Ezeregyéjszaka meséi című mesegyűjtemény is…
A rádió elhalkul, olyan zörejeket hallat, mint amikor
az adót zavarják.
Világosodik.
Ilona a vallató
széken ül.
A rádió
visszatalál az adóhoz.
Ismét felcsendül a
„Régi óra halkan jár” című korabeli sláger,
most hangosabban,
a szöveget is könnyebb érteni.
(Régi óra halkan jár,
belsejében táncospár.
Mindig táncot jár, és
folyton arra vár, hogy
álljon meg az óra végre már.”
Ilona szorongva nézelődik.
Az óra végre már megáll,
pár a párra rátalál.
Egy édes csók csattan,
Egy édes csók csattan,
s a fiú
felpattan:
Feleségül veszlek téged már.
Felcsörög a telefon. Hosszan kicsöng.
Egy forró csók
oly édes volt,
de végére jár,
mert felhúzták az órát már….)
A főhadnagy berohan
a telefonhoz, pont lekési.
Felkapja, belehallózik,
- semmi válasz – kicsit hallgatózik, vajon lehallgatják-e, majd leteszi a
kagylót.
Ideges.
A rádióhoz siet –
kikapcsolja .
Mintha csak most
venné észre, megbámulja Ilonát, aztán ráförmed.
FHGY Hát maga?
ILONA (zavartan)
Jó napot kívánok…
FHGY Maga az a Tóth?
ILONA Kérem… engem ide belöktek és…
FHGY És azt ki engedte meg, hogy leüljön?
Ilona zavartan
feláll.
A főhadnagy az
egyik fiókból vékonyka dossziét húz elő
– belepillant, majd Ilonára néz.
FHGY Na, Tóth. Azt ismeri, hogy
lényegében mi a helyzet Pesten?
ILONA Nem.
FHGY Mint a buszon. Az egyik fele ül, a másik
fele áll és reszket.
ILONA (kényszerű
vigyor)
FHGY Ez egy vicc volt. Érti?
ILONA Értem…
FHGY Francokat. Ha értené, nem lenne itt.
Kivesz egy
stencilezett újságot a dossziéból,
olvassa a címét
„Élünk?” Mi ez? (mutatja)
ILONA (kínos)
Egy újság.
FHGY Milyen újság?
ILONA Amit írtak, hogy…
FHGY Kik írták?
ILONA Néhány író, aki…
FHGY Akik még „élnek”? (szünet)
Hát majd megdöglenek. Azt akkor majd nem élnek. (olvassa:) „Sztrájkoljatok?” ... „Ragaszd
ki, vagy add tovább?” „Hős szabadságharcosaink még mindig harcolnak”
Hol? Vicces gyerekek. „Ne dolgozzatok a megszállók, a törvénytelen
népelnyomó kormány parancsszavára?” Ejnye, Tóth!
„Sorsfordító órák! Rajtunk az egész világ
szeme? Ne hátráljunk?” (olvassa
tovább a lapot, kacarászik, röfög – a
kórus belép.
fokozatosan
átveszik a főhadnagytól a szöveget.
FHGY Másold le és terjeszd, mi?
Élünk?
Terjeszd?
Sztrájkolj?
Harcolj?
Megvédjük a forradalmat?
A kórus tagjai kezdetben harsány
lelkesedéssel, egymás szavába vágva
skandál, hirdet, buzdít.
Aztán a kezdeti lendület csendes apátiába lohad.
KÓRUS
Ragaszd ki, add tovább!
Másold le és terjeszd!
Egységgel a győzelemért!
Másold le és terjeszd!
Magyar polgárok, katonák, tisztek!
Honfitársak, magyar testvérek!
Másold le és terjeszd!
Magyarok, munkások!
A nép vérével vívtuk ki a forradalmat.
Most a ti kezetekben van a győzelem kulcsa!
Szálljátok meg üzemeiteket!
Másold le és terjeszd!
Az utolsó szovjet katona kivonulásáig!
Vigyázzatok az ÁVH besúgóira!
Teljes vélemény, szólás és sajtószabadságot!
Másold le és terjeszd!
Le a ruszki barát Kádár kormánnyal!
Éljen Nagy Imre!
Magyarok, munkások, polgártársak!
Élünk! Élünk! ÉLÜNK! ÉLÜNK!
Sztrájk a végső győzelemig!
Ragaszd ki, és add tovább!
Másold le és terjeszd!
A Kórus súlyosan elhallgat, nem moccan.
FHGY Éltek?
Minek éltek?
Na, ki innen, mind kifelé!
A kórus kioldalog.
A főhadnagy Ilonára förmed.
FHGY Ilyen baromságokért rúgatjátok szét a
seggeteket? Szánalmas. De mi megtesszük
nektek ezt a kis szívességet is. Szétrúgjuk, azon nem múlik. Kis szívesség,
nagy élvezet…Na – (ál naiv) és hogy
kerül a kórházba egy szerkesztőség?
ILONA Mi
csak sokszorisítottuk az anyagot…
FHGY
Ahá! Az író urak hozták az anyagot, maga meg két amputálás között stencilezett egy kicsit? (Ilona hallgat) Na és hol volt a nyomda? A műtőben?
ILONA
Kérem…mi ott nem műtöttünk…
FHGY A
kérdésre válaszoljon!
ILONA A
pincében.
FHGY (didaktikusan) És maga szerint milyen
kórház az, ahol fent kórtermek vannak, lent meg illegális röplapokat
nyomtatnak? (hallgatás) Válaszoljon!
ILONA
Amikor hallottam Nagy Imre beszédét a rádióban, akkor engedélyeztem a
stencilgépet, mert… (elakad)
FHGY Mert?
ILONA Hogy
így…(nem tud nem őszinte lenni)
- támogassuk a forradalmat….
FHGY Ez ellenforradalom
volt, maga ribanc! Lövöldözés az utcán, a népi demokratikus államrend elleni
szervezkedés, a törvényes rend erőszakos megdöntésére irányuló felforgatás!
ILONA De ezek csak szórólapok…
FHGY Ez lázítás! És hol van már Nagy Imre, a maguk „ forradalmi
miniszterelnöke”?!
Internálták! Szovjet tankok az utcán, Kádár János a parlamentben, és ti még szórólapoztok?
(egyre paranoiásabban
belelovalja magát…) Ellenforradalmi szennylapot nyomtattok, felbujtjátok az
együgyű pesti barmokat? Ezrek haltak meg miattatok! Romokban áll Budapest!
Egyik kezetekben szórólap, a másikban Molotov koktél…? Szovjet katonákra lövöldözni?
Rendőröket akasztani? És ha én akkor
arra járok? Engem is kinyírtatok volna. Agyonrugdostok!
A lábamnál fogva a lámpavasra. Mi? Mint mocskos ávóst? Mi!? (farkasszem)
Csend.
(liheg, megnyugszik lassan…) Gyilkosok… Te gondolkodás nélkül fejbe
lőttél volna az utcán - én meg most itt udvariaskodok veled… tiszteletben
tartom a jogaidat – szórólapoztál, mi? … kapsz az egészért pár évet… aztán élsz
tovább vidáman… én meg ott rohadnék kinn a temetőben…
Csend.
ILONA Az én kezemben soha nem volt fegyver…
FHGY Jaj, de megható. Egy szent – egy
fegyvertelen Jeanne d’Arc…az Orleans-i szűz… mert még szűz, nem? Forradalmi tűz, Tóth a kicsi szűz…(röhög a saját viccén) Halljam:
lefeküdtél már valakivel?
ILONA (hallgat,
de farkasszemet néznek)
Felcsörren a telefon. A főhadnagy fölkapja.
FHGY Tiszteletem Főnök elvtárs, Jelentkezem!
Kérlek szépen, nem tudtam fölvenni…
Bocsánat, vizelni...
(rápillant
Ilonára)
Igen, a kis orvonőt…már itt van…a kórházi
razzia során, kérlek… Begyűjtöttük…Két társa még szökésben…
(gondolkodik,
kiküldje-e Ilonát, ráförmed
Feláll, megfordul,
szemben a fallal!
Tóth Ilona feláll,
három lépést tesz, háttal megáll.
A főhadnagy
folytatja a telefonbeszélgetést.
Jelentem, ez egy kis liba, szegényke.
De tényleg, főnök, szinte sajnálom.
Á, kis hülyék, csak szórólapoztak…
Ahogy szoktuk… Aztán át is adhatjuk az
ügyészségnek, pár év és szabadul…
Értettem!
(
behízelgőn)
Bízhattok bennem, főnök…Erőt, egészséget (hirtelen) és mondd kérlek, ha lefoglalnám hétvégére a
horgásztanyát…?
(még jönne
valamit privát smúzolás a főnökének
- de a túloldalon leteszik. Gúnyosan: )
És: Szabadság! te
szemétláda!
(leteszi a kagylót, kis ideig maga elé mered, aztán.
Fordul. Visszajön!
Megáll.
Ilona végrehajtja
a parancsokat. A főhadnagy megbámulja, aztán stratégiát vált.
Ejnye. Hogy én milyen modortalan
vagyok. Foglaljon helyet a kisasszony!
Ilona leül, a FHGY
kihúz egy másik fiókot, pálinkásüvege tesz az asztalra
Egy korty pálinka?
ILONA Nem, köszönöm…
FHGY Kár.(cigarettát
kínál) Gyújt?
ILONA Nem dohányzom….
FHGY Nem iszik, (elteszi az üveget) nem dohányzik, nem lövöldözik, még szűz…de
hát csak van valami szenvedélye…?
ILONA Ilyesmire is válaszolnom kell?
FHGY (nyájas)
Nem kell – de jobb lesz mindkettőnknek…
ILONA (kis
gondolkodás után belemegy a „játékba”) A repülés …
FHGY Tessék?
ILONA Vitorlázó repülő vagyok…
FHGY A hétszázát, Tóth! Maga sportember?
ILONA (nem
szívesen mondja)
És ejtőernyőzni is
készülök… csak nincs meg hozzá a súlyom…
FHGY De pár kiló röplappal a hóna alatt
már menne nem?
(megint
röhög a saját viccén, aztán gúnyosan)
„Élünk”
a felhők felett, a szelek szárnyán, kék az ég, röpítjük a röplapokat,
gyilkoljuk az ávósokat?
(Üvöltve.)
Hogy az úristen…rogyassza magára azt a…
kék eget! Maga a szocializmusnak köszönhet mindent! Hogyan jutott maga idáig,
Tóth!
KÓRUS bejön.
KÓRUS Hogy mondja el neki
a fényes őszi reggelt?
ANTIKÓRUS A boldog áradást
az ünneplő tömeggel?
KÓRUS Hogy zászlók szárnyain
csak szálltunk felfelé?
Hogy mondja el neki?
ANTIKÓRUS Hisz úgysem értené.
KÓRUS Hogy mondja el neki
hogy ember ő is?
ANTIKÓRUS Szorongó őriző
kit másik ellenőriz?
Az őrült láncolat
a
zsarnokhoz vezet
Kinél a rettegés
a legfőbb élvezet.
Hogy mondja el neki?
KÓRUS Hogy fogvatartott ő is
Fegyenc, kit őriznek
míg más fegyencet őriz?
A kórus bent marad, a kihallgatást figyeli.
2. jelenet
FŐHADNAGY, ILONA, KÓRUS
FHGY Na idefigyeljen, Tóth! Ajánlok én
magának valamit.
Ha maga segít nekem,
akkor én is segítek magán…
Én vagyok ám az egyetlen, akiben bízhat. Jobban, mint
a saját apjában. Érti? Amit a kihallgató tiszt átküld az ügyésznek…
A kezemben a sorsa, Tóth. Érti? …
(szünet)
Hát vágjunk bele, Tóth!
(kinyitja a
„Tóth Ilona” dossziét)
Neve?
ILONA Tóth Ilona.
FHGY Született Árpádföld, 1932. október
23-án…- Az anyja, Tóth! -
maga már az anyja hasából is
ellenforradalmárként bújt elő?
(röhög a saját viccén)
ILONA hallgat
FHGY Hajadon, magyar. Büntetlen. No hiszen. Begyűjtve
1956. november
21-én 23 órakor a Domonkos utcai kisegítő
kórházban végrehajtott razzia során.
ILONA Begyűjtve?
FHGY Érted jöttünk, elvtárs, nem ellened.
Ezt a viccet ismerte?
ILONA Nem.
FHGY Anyja neve Nagy Ilona. Foglalkozása?
ILONA Anyukám tanítónő.
FHGY Már nem sokáig. Akinek ilyen söpredék lánya van, az a mi
iskoláinkban nem taníthat.
ILONA hallgat
FHGY Az apja foglalkozása?
ILONA Műasztalos.
FHGY A nagyapa meg kulák, mi?
ILONA hallgat
FHGY A szülei együtt élnek?
ILONA Apám kiskoromban elhagyott minket.
FHGY Na, azt jól tette!
ILONA (hallgat)
FHGY (a
dossziéból) Ááá - szóval maga szigorló orvostanhallgató.
Mi taníttatjuk,
diplomát adunk a kezébe és maga ellenünk fordul? Hányok magától, Tóth Ilona. Tudja, mit kéne
csinálnom magával?
ILONA (összeszedi
a bátorságát) Kérem …kihallgató tiszt…elvtárs…nekem
lenne egy kérésem…
FHGY Itt csak nekem lehetnek „kéréseim”, Tóth…(elgondolkodik, vált) - de
(nyájas) a maga kedvéért
kivételt teszek. Őszinte lesz hozzám?
ILONA Kérem…én szeretnék visszamenni a
kórházba.
FHGY Hopp! Ilyen hamar? Hisz csak most
jött! És én még semmit sem
tudok magáról…
ILONA Kérem…rólam nincs sok érdekes
tudnivaló…a legfontosabb hogy
most egy kisegítő kórházat vezetek, és
nagyon sok sebesültünk van… Nekem kell
gondoskodnom az ellátásról, a kötszerekről, a gyógyszerekről. Sok a súlyos betegünk… szovjet kiskatona és
magyar sebesült … Kérem, én hetek óta koffeinnel tartom magamat ébren, hogy
elláthassam a feladatomat… Legalább addig tessék visszaengedni, amíg
kinevezik a helyettesem, és…
FHGY Az utódját, Tóth. Nem a helyettesét.
ILONA Én tudom, hogy hibáztam a röplapokkal.
És vállalom is érte a felelősséget – és azt is tudom, hogy ez itt az ÁVÓ és
innen nem lehet csak úgy kisétálni – de én megígérem…én megesküszök, hogy
visszajövök és letöltöm a büntetést…Tessék engem visszaengedni a kórházba…
A főhadnagy nem
tudja, röhögjön, vagy őrjöngjön.
Aztán inkább
higgadtan.
FHGY Nem értem én magát, Tóth. Az egyik pillanatban egy
megszeppent
csirke – aztán meg van
pofája így szórakozni velem… honnan veszi
maga ehhez a bátorságot?
Kis
gondolkodás után, mit is mondjon erre-
ILONA Az
esküm kötelez.
FHGY Milyen
esküje?
ILONA És kislány korom óta…
FHGY És persze jó tanuló volt mindig.
ILONA Igyekeztem.
FHGY Anyuka büszke magára?
ILONA Remélem.
FHGY Na és a vőlegénye?
ILONA Nincs…vőlegényem.
FHGY Na ne! Te kis … a kis csillagszemű (odanéz, elégedettséggel)
bögyöske!
A nádszál karcsú, csupa jeles medikának senki ne csapná a szelet?
ILONA Nincs… úgy… udvarlóm.
FHGY Ha meg van, úgyis lenyomozzuk… Aztán kifaggatjuk…
nem igaz, Tóth? Többet fogok én tudni
magáról, mint saját maga….elhiszi?
ILONA (hallgat)
FHGY Na jó. Nincsen neki babája/ csak egy
pici mamája… Mert a mi kis
szűz rózsabimbónk a
hivatásának él, igaz-e, Tóth?
belepillant a
„Tóth Ilona”- dossziéba
De
hogy a frászba lett a Domonkos igazgatója, amikor még nem is orvos?
ILONA Az csak kisegítő kórház. És csak a megbízott vezetője vagyok.
FHGY És minek kellett oda kisegítő kórház?
ILONA Túl sok volt a sebesült…a Péterffy
-ben. Ahol gyakornok voltam. Már nem tudtuk hová befektetni a...
FHGY Ki bízta meg magát?
ILONA Egyedül én jelentkeztem.
FHGY Hogy bekötözgesse a „forradalmár
hazafiakat”, mi?
ILONA Hogy segítsek a sebesülteken. Bárkin.
FHGY Most sírva kell lényegében fakadjak?
Már sírok is.
Szóval azok, akik
a maga kórházában a szórólapokat
nyomtatták, osztogatták és terjesztették,
mind sebesültek, betegek
voltak?
ILONA Nem.
FHGY Akkor ők milyen jogcímen tartózkodtak a
kórházban?
ILONA Oda…jöttek.
FHGY Hívta őket?
ILONA (habozik)
Megengedtem nekik.
FHGY Mit?
ILONA Hogy nyomtassanak, meg hogy a srácok
onnan vigyék az utcára az anyagot.
FHGY Lássunk tisztán Tóth: a maga kórháza ellenforradalmi
búvóhely volt, ahol a kórtermek alatt illegális nyomda működött.
ILONA (hallgat)
FHGY Megbeszéltük, hogy őszinte lesz
hozzám…higgye el, sok… kellemetlenségtől, kíméli meg magát – meg engem. Na.
Hogy lett egy kórházból – nyomda?
ILONA (nem
tud okosabbat – mint őszintének lenni) Amit az írók azokban a röplapokban
írtak…azokkal én egyetértettem.
FHGY Például azzal, hogy maguk „élnek”?
(Megint felmutatja
a dossziéból az „Élünk” előbbi, stencilezett példányát)
ILONA Igen. És hogy él a forradalom, és …
FHGY Meg hogy az áruló az, aki visszahívta
az oroszokat?
ILONA Igen.
FHGY Mert különben nem jönnek vissza?
ILONA Igen.
FHGY Tudja, mikor fognak innen az oroszok
kivonulni?
ILONA (dereng
neki a vicc…) Soha?
FHGY Ez a jó válasz. És akkor is maximum
Kecskemétig.
Valami
őszinteség és sajnálat van most a hangjában.
Oda az álma,
Ilona.
ILONA Nem lehetek orvos?
FHGY Örüljön, ha tíz év múlva szabadul… aztán…
ápolónő még lehet… talán.
Most menjen és barátkozzon tovább a
cellájával!
A tárgyalásig az lesz az otthona. Az
egyetemet meg felejtse el!
A kórus a capella, dúdolja a régi
slágert, más szöveggel.
Közben Ilona a priccséhez vánszorog, ott
leül.
KÓRUS
Eldőlt-e
a sorsa már?
Előttünk
csak ez talány.
Az
élete is veszélyben?
Bízhat-e
a szerencsében?
Végzete oly tervszerű
Kényszerítő rendszerű
Fordul, mint az óramű
Tehet bármit érte?
Lehet halvány reménye?
Ha az óra körbeér
Pusztulás a pályabér?
Esdekelve, kérve
Új esélyt remélve
Kár lesz
már a könnyekért
Kár lesz
már a könnyekért
Ha az óra
körbeér…
KÓRUS hátra megy – háttal megállnak,
Ilona magának.
Sötét.
A kórus dúdolja a slágert.
3.
JELENET
FŐHADNAGY,
ILONA, KÓRUS
Világosodik. Üres
a színpad.
Felcsörög a
telefon. Főhadnagy berohan – felkapja
FHGY Halló!?
Erőt-egészséget
főnök elvtárs és jó reggelt!
Igen...De én úgy tudtam…, hogy az én fegyelmi ügyemet már lezártátok…
Ugyan kérlek, fél éve egy kortyot se! Tudod,
hogy tiszti becsületszavamat adtam, még amikor voltatok szívesek rávezetni a
teljes önvizsgálatra, hogy…
Igenis! Értettem! …
Akkor remélhetem, hogy most ezzel az…..
átvilágítással végre lezárjátok az én ügyemet is?
Tisztában vagyok vele, hogy a
megbízhatóságot, az ellenforradalom elleni kérlelhetetlen…
Igenis! Bizonyítani fogok… Bízhattok
bennem.
De szeretnék megint egy komoly ügyet, hogy
megmutathassam a…
Á, ez a kis szerencsétlen kisegér, ez a
medika…
Már egy hete itt
van, jelentem…
Mint mondtam,
nulla az egész.
Kihúzza a fiókot,
kiveszi a Tóth Ilona dossziét, belelapoz.
Áá, mondom, egy
kis buta csirke
Csak jót akart, jelentem.
Betévedt a nagyfiúk közé a játszótérre,
azt ott…
Értem…
Hát, ha ti úgy akarjátok…
Értettem. Akkor mi legyen vele?
(hirtelen)
Dehogy, kérlek!
Kitalálom én! Kihozok belőle mindent, amit
lehet!
Csak figyeljétek majd! Egy kis izgatást
biztos rá tudok húzni. ..
Beszervezni?
Értettem! Aztán elengedjük hadd menjen,
jelentgessen?
Nem, kérlek, biztos lehetsz bennem… semmi paksi
csőszkunyhó…(röhög a viccen)
Egy kortyot se! Erőt-egészséget! Egy kortyot se!
(leteszi a kagylót)
És szabadság, te pöcegödör!
Az alsó fiókból előveszi a pálinkás üveget és a dosszié mellé teszi az asztalra. Nézi. Vívódik.
Ilona „lép be” a
jelenetbe, már rabruhában.
Csapzott, fésületlen.
Megáll a széke mögött.
A Főhadnagy fürkészi.
Ilona alig képes megszólalni.
ILONA Erőt
egészséget…főhadnagy elvtárs!
FHGY Na
látja, Tóth! Tud maga rendesen köszönni.
(Bizalmasan, jó zsaruként )
Igyunk egy kortyot
ennek örömére!
(töltene)
ILONA Köszönöm,
nem kérek.
FHGY Kár…pedig
jobb lenne a hangulat.
Csalódottan
elrakja az üveget – méregeti Ilonát .
De
milyen elegáns ma…
ILONA Mikor
kapom vissza a ruháimat?
FHGY Az
csak rajtam múlik - na meg magán.
ILONA Nagyon
hideg van a cellámban…
FHGY Nincsen
szén Tóth! Sztrájkolnak a bányászok.
ILONA Kérem…főhadnagy
elvtárs – nekem volt időm gondolkodni ezen az „ügyön”. És én látom a főhadnagy elvtárs jóindulatát.
És én szeretnék segíteni, mert így mindkettőnknek jobb lesz.
FHGY Magával foglalkozzon Tóth, ne velem!
ILONA Én
látom, hogy milyen idegesnek és türelmetlen tetszik lenni.
FHGY Igazán, Tóth? És honnan?
ILONA Kérem
én orvos vagyok…leszek..szerettem volna lenni...Vagy talán még lehetek?
FHGY Maga
ebben az országban nem.
(észbe kap, itt a
lehetőség)
Hacsak nem
viselkedik okosan.
ILONA Kérem
én arra jutottam – hogy „okos” leszek.
FHGY
Na látja. Foglaljon helyet!
ILONA (leül) Én kérem hibáztam.
Nem tudom
megmagyarázni… nem tudok jobb kifejezést:
engem, kérem, elsodort valami vihar…
És én megpróbáltam visszagondolni, hogyan
lett belőlem… ”ellenforradalmár”.
És arra jutottam, hogy nekem mindennél
fontosabb a hivatásom: mindennél. (sóhajt)
De ha a mai eszemmel állnék ott a
kórházban – én kérem… akkor sem tudnék mást tenni, mint engedélyezni a
röplapnyomtatást meg a szórólapozást. (szünet)
Meg
tetszik ezt érteni?
FHGY Maga
tényleg nem százas, Tóth.
ILONA Tessék
nekem megmondani, mit kell tennem, hogy mégis orvos
lehessek!
FHGY Erről
talán mégis lehet szó.
ILONA Hogyan?
FHGY Ezt
a szerencsétlen kis szórólapozási ügyet elsikáljuk, maga meg mehet vissza az
egyetemre.
ILONA Istenem, ez…!
FHGY Hiszen ezen az alapon fél Budapestet
börtönbe kéne zárni,
nemde, hogy ugye?
(A főhadnagy röhög)
ILONA
Mások is szórólapoztak…
FHGY Úgy is van!
És ők meg is rohadnak a börtönben…
De maga szépen visszamegy az egyetemre,
leteszi az esküt – és huss, repül! Mi, Tóth!?
És hálából megígéri, hogy néha segít
nekem. Jön-megy az egyetemen, aztán a kórházban - és tájékoztat. Amíg az összes ellenségünket nem likvidáltuk.
Aki minket szolgál, az nem ellenforradalmár. Aki építi a szocializmust, abból
becsületes orvos válhat. Aki nekünk jelent, az a haza ellenségeit leplezi le!
Aki a mi ügynökünk, az a hazafi! Erről mi a véleménye, Tóth elvtársnő? Csak Jön- megy …jön és megy…
A kórus kintről
kezdi, úgy jön be, a szöveg végére a főhadnagy háta mögött köt ki.
KÓRUS
Jövök,
megyek, jövök
megyek,
jövök-megyek!
Jövök,
megyek, jövök
megyek,
jövök-megyek!
Jövök
– megyek nézelődök
Teszek
– veszek leskelődök
Látok
– hallok intézkedek
No
és persze jelentgetek
Ha
hibáztam jóváteszek
Megszépítő
az emlékezet.
Jó
barátom, adj hát kezet –
Ó,
barátom, adj hát kezet!
Jövök-megyek,
jövök-megyek
jövök
megyek, jövök-megyek,
jövök-megyek,
jövök-megyek!
Jövök,
megyek, konspirálok
Jó
híremre, jaj, vigyázok
Hogyha
kell, hát beépülök
Néha
börtönben is ülök.
Ha
hibáztam – jóváteszek
A
hazáért szemért szemet
Jó
barátom, adj hát kezet
Ó,
barátom, adj hát kezet!
Jövök-megyek,
jövök-megyek-jövök
megyek!
Adj
hát kezet!
Jövök-megyek,
jövök-megyek, jövök-megyek!
FHGY Tóth
elvtársnő! Mától a mi kis családunk része vagy!
Hetente egyszer találkozunk egy eldugott
kis presszóban – és elbeszélgetünk egymással! Mint két régi, meghitt, jó barát.
Konyak, kávé mellett. Ennyi az egész! Adj
hát kezet!
KÓRUS
Jó barátom, adj
hát kezet – adj hát kezet!
FHGY (feláll,
nyújtja a kezét… - Ilona habozik
ILONA Azt
tetszik kérni – hogy legyek besúgó?
FHGY Hazafi, Tóth! A szocialista haza hőse.
ILONA Spicli?
FHGY (ideges)
Akar orvos lenni? Szereti az édesanyját? Vagy azt akarja,
hogy az anyja
veszítse el az állását?!
ILONA Nem!
(kis csend)… nem tudom.
FHGY Mit nem tud, maga isten barma?!
A börtönben akar
rohadni évekig?
Semmiért, egy piti ügy miatt, tönkre
akarja tenni a saját életét, a karrierjét, a boldogságát? Tönkre akarja tenni
az anyja életét?
ILONA De ha nem lennék képes rá!
FHGY (tompán)
Szóval itt akar maradni. Kirepülhetne, mint a madár – fel az
égbe, ki a reptérre –
De a pilóta inkább a rabságot választja.
Nem az egyetemet – nem a kollégákat… hanem engem.
Hát jó.
Megbánja még ezt, Tóth.
Mert mostantól más világ jön.
Magát el fogják ítélni államellenes
izgatásért. Mert én ezt be fogom bizonyítani - maga meg be fogja ismerni.
(egyre
fanatikusabban)
Maga mindent be fog ismerni, amit én
akarok. És tudja miért?
Mert nekem ez a szakmám. Én meg erre
esküdtem fel. És ebben a szakmában én vagyok az egyik legjobb! Ezt is be fogom
bizonyítani. Ha maga áldozat akar lenni,
akkor én magát széttaposom.
(kis
szünet)
Pedig már majdnem megkedveltem magát, kis
pilóta… doktor pilóta…(hangot vált)
Csakhogy te a szocializmus ellensége vagy!
Te lázítasz, a Szovjetunió ellen!
Te egy fasiszta briganti vagy!
Takarodj vissza a celládba!
Sötét.
A kórus szövege
sötétből indul.
Mielőtt beérnek,
üres a színpad.
A kórus
körbemasírozik
KÓRUS
Örsvezető
pajtásnak jelentem:
Hogy ha
Jó marxista módra
megtekintjük
Az emberiség piros hajnalát,
Boldog volt a fű, fa kis
virág még
Így boldog volt a széles
nagyvilág,
Mert az ősembernek létét s
tudatát,
Még az egyenlőség elve járta
át
Ám a
Fent említett piros hajnalon
már
Az ősközösség gazdag
asztalához
Meghívták a gonosz őskulákot
Ki elorozta az összes cubákot
Mert ott leselkedett az
őskulák, és
Az őskuláknak semmi sem elég,
Mert az ellenségnek semmi sem
elég
Így hát
Létrejött a rút magántulajdon
Rendőr állt az összes utcasarkon,
Mert a Tőke lett a föld
uralkodója,
S hogy összerablott kincseit
megóvja
Felfogadott minden árulót
És körbeláncolta a földgolyót
De a piros
Hajnal derengett fel újra,
Mert jött Lenin és lőtt az
Auróra
És létrejött a Szovjetunió
Azóta
Reszket már a gonosz elnyomó
Hogy újra
Közös lesz majd minden földi
jó
Mert megszületett a
Szovjetunió!
Ezért hát
Tanulj, dolgozz, építsd szép
jövőnket
Hogy készüljön a vörös
léghajó
Hogy majd
Lángbetűkkel írja fel az égre
Közösségben élni újra jó
Ó mert összefűz a Szovjetunió
Mert a mi jövőnk a Szovjetunió
Mert a mi jövőnk a Szovjetunió
(KÓRUS kimasírozik)
4. JELENET
ILONA, FHGY, KÓRUS
Megszólal a rádió:
szignál, aztán hírek
(… ) a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány
elnöke a Román Távirati Iroda, az
„Agerpres” tudósítójának kérdéseire kifejtette, hogy a múlt hét végére
Magyarországon véget ért a felfegyverzett csoportok felszámolása.
Van még néhány jelentéktelen csoport, amely az erdőkben rejtőzik.
Az üzemekben felvették a munkát, sok helyen azonban kisebb fegyveres
terrorista csoportok fenyegetik a munkásokat, ami előidézte azt, hogy egyes
vállalatoknál a
munkát ismét beszüntették. A munkásosztály egyre határozottabban lép fel a
munka felvétele mellett. A munkásosztály átérezve felelősségét, egyre inkább elkülönül
a munka felvétele ellenagitáló
elemektől és
kikergeti azokat gyűléseiről.
Nagy feladat áll előttünk – mondotta Kádár János. Helyre kell állítani
a
harcok
következtében keletkezett súlyos rombolást, meg kell kezdeni a
termelést, el
kell hárítani a fenyegető inflációt.
A rendőrség
újjászervezésével párhuzamosan erélyes intézkedések kezdődnek a tolvajok és
banditák ellen, akik között sok a börtönökből kiszabadult bűnöző.
Helyre akarjuk
állítani baráti kapcsolatainkat minden országgal, elsősorban a szocialista
országokkal függetlenségünk és szuverenitásunk teljes tiszteletben tartása
alapján – mondotta….
felcsörög a telefon
FHGY (beszalad, kikapcsolja a rádiót - felkapja
a kagylót)
Erőt-egészséget, főnök elvtárs!
A Tóth ügy? Semmi. Lassan összerakom.
A belügy?
Azt! Ráhúzni?
De hát mért pont ezt a kis szerencsétlen
medikát?
Semmi közöm, kérlek, csak érdekel, mért
ennyire fontos nekik? Én…?
Hát…gondolom, hogy minél több
értelmiségit…
Nem, a beszervezésre alkalmatlan…hát, ha
ezt kérik…rábizonyítok én bármit, hiszen ismered a képességeimet…
Igen, írom kérlek (ceruza, papír, írja) ellenforradalmi góc, amit kisegítő kórháznak
álcáztak? …Várj csak…
(gondolkodik)
Fegyveres harcban való részvétel!?
Aztán: fegyverrel és lőszerrel visszaélés,
izgatás, bujtogatás? Ezért már akár tízöt évet…
Még tovább fejleszteni… de hová, kérlek?
Hát… hirtelen nálam csak ő van, mint
értelmiségi…
A belügyminiszter elvtárs figyelemmel?...
várom a további…
Megtöröm, ne aggódj…erőt egészséget főnök
elvtárs…(leteszi)
A szentségit…
Na kislány…ezt most…
Te akartad.
Előveszi a „Tóth
Ilona” dossziét meg a pálinkásüveget és egy poharat – az asztalra teszi.
Viaskodik a szomjával.
Belép Ilona, kicsit megint rosszabb állapotban, sápadtabban,
mint legutóbb.
ILONA Erőt egészséget, főhadnagy elvtárs…
FHGY Még
mindig nem iszik?
ILONA Nem kérek.
FHGY (sóhajt,
elteszi az üveget – poharat)
Na, Tóth! A helyzete fokozódik!
Maga nagyon fontos lett valakinek odafönn…
Leül!
ILONA (leül)
FHGY Maga
értelmiségi. Jól tud mesélni. Ugye?
ILONA Nem. Azt hiszem, nem.
FHGY Azért csak próbálja meg!
ILONA Miről tetszik…?
FHGY Meséljen nekem október 23.-ról!
ILONA Mit?
FHGY A napját. Mit csinált aznap?
ILONA (összeszedi
magát) Reggel anyukám felköszöntött – mert reggel
születtem. Az utcák tele
voltak… ünneplő emberekkel. –
FHGY Mintha
egész Budapest a maga születésnapját ünnepelte volna, mi?
ILONA Aztán
a többi egyetemistával gyülekeztünk a Műegyetemnél.
Egész nap együtt voltam velük.
FHGY A zuglói fegyverosztásnál is?
ILONA Ott is.
FHGY Sorba álltál fegyverért, mi?
ILONA Kérem…én nem fogtam fegyvert.
FHGY Láttak.
ILONA Csak bámészkodtam!
FHGY És még mit csináltál?
ILONA Együtt voltunk…az emberekkel. Mentük,
vonultunk az
utcákon…énekeltünk…De nem
fogtam fegyvert.
FHGY És másnap jelentkeztél a Péterfy
kórházban, mint egy szent apáca.
ILONA A rádiós felhívásra.
FHGY Tovább!
ILONA Kaptam egy vöröskeresztes karszalagot és
egy mentőautóval
sebesülteket szállítottunk.
FHGY A sofőröd szerint rendszeresek jártatok
a Corvin közbe.
ILONA Maguk már a sofőrt is…
FHGY Meg a Köztársaság téren! Ahol ávósokat
akasztottatok!
ILONA Mi onnan is csak sebesülteket
szállítottunk a kórházba.
FHGY Harcoltál is.
ILONA Nem harcoltam.
FHGY Gránátokat dobáltál egy orosz tankra.
ILONA Nem igaz!
FHGY Látták ez is.
ILONA Soha nem fogtam fegyvert! A kórházba se
engedtem be…
A mentőbe se! Sehová!
FHGY Ne
hazudj, mert behozatom az anyádat is!
ILONA Anyukám nem csinált semmit!
FHGY De te igen! Harcoltál, fegyverrel a
kezedben! Fegy-ver-rel!
ILONA (hallgat)
FHGY
Na látod. Ilyen egyszerű ez. A
szüzességedet meg leellenőrizzük.
A börtönorvos meg fog vizsgálni. (bizalmasan) Én is ott leszek. Mert nekem
az a benyomásom, hogy te rohadtul nem az az ártatlan kis medika vagy, akinek megjátszod
itt magad. Mi? Te kis alamuszi ribanc.
Te valamelyik rohadt gyilkos ellenforradalmár főkolomposnak voltál a szeretője.
Az Angyal Istvánnak. Neki is! Azt
hitted, ezt nem jelentik nekünk? Téged azért neveztek ki a Domonkos utcai
kórház élére, amit kisegítő kórháznak álcáztatok. De valójában ellenforradalmi
gócpont volt, ahol szórólapot gyártottál, és terjesztettél. A mentőautóval fegyvert, lőszert szállítottál.
És harcoltál is, aranyom, fegyverrel a kezedben Tudod jól, hogy tanúink vannak
rá!
ILONA Erre nem lehetnek tanúk, mert…
FHGY Vannak, voltak, és lesznek.
ILONA De ha nem harcoltam!
FHGY De. Harcoltál is. Majd meglátod.
ILONA (csend)
Kényszeríteni fognak, hogy mindezt beismerjem?
FHGY Szeretnéd látni az édesanyádat?
Szabadlábon, látogatónak?
ILONA (habozik)
Ha beismerő vallomást teszek, békén hagyják ?
FHGY Majd meglátjuk.
ILONA Akkor mindent beismerek.
FHGY Na látod. (gondolkodik) Tudod mit? Beszéld meg vele. Kivételesen
engedélyezem a látogatást.
Hátha ő észre térít.
ILONA És ha nem ismerek be semmit?
FHGY Nem engedélyezem a látogatást.
(indul)
Köszönöd?
ILONA Köszönöm.
FHGY Még mindig eldöntheted, hogy hazafi
leszel, vagy áruló.
ILONA És ha a…hazafit választom?
FHGY Akkor az apád helyett az apád leszek.
KÓRUS
jön be
Az
apád leszek apád helyett
Ha
betartod a rendemet
Minden
bajtól megvédelek
Ha
a szavam mélyen hiszed
Mondd
hát szépen utánam:
Felkophat
ám az állam
Ha
nem szeret az állam
Nem
jut nekem
Se
vasárnap
Se
rántott hús
Se
húsleves
Ezért
esdek:
Inkább
szeress!
Az
anyád leszek anyád helyett
Ha
meghatod a szívemet
Minden
bajtól megvédelek
Ha
a szavam mélyen hiszed
Mondd
utánam szépen:
Kézcsók,
anyu, kérem
Mi
lesz az ebédem
Rántott
hús
És
húsleves
Anyu,
kérlek
Nagyon
szeress!
5. JELENET
ILONA,
KÓRUS
A kórus a
színpadon, a háttérben marad.
Ilona leül a
priccsre, várakozik.
Leveszi a rabruhája
felső részét. Összehajtogatja.
Várakozik.
Aztán a zakórészt
megszemélyesíti, mintha az anyjával beszélgetne.
ILONA Mama? Végre! Már azt hittem, mégse
engednek…
Megölelik
a zakót, aztán a karjában tartja, babusgatja.
ILONA Találkoztál… a főhadnaggyal?
x
ILONA És apa…? Tudsz róla valamit? Mi van vele?
x
ILONA Jó…csak
tudod már hetek óta nem beszélek senkivel…csak ezzel
a vallatótiszttel. És – sokszor eszembe jut
apa.
x
ILONA Sose
mondtad el, mi volt…
(hosszabb csend)
ILONA Bántanak
miattam, anya?
x
ILONA De
mi az, hogy „okosan”, mama?
x
ILONA A
forradalomnak vége. Az élet megy tovább. Volt egy álom – és vége. Kádár nem rossz
ember, azt is mondják.
Megzsarolták
az oroszok. Hogy szétbombáznak mindent, ha nem segít nekik. Ami történt – megtörtént.
És most …meg kell
úszni. Tudsz jobbat?
Hosszú csend.
ILONA És a Feri? Mondd már, anya! Feri járt
nálad? Meg a Piros… többször is…. Mikor? Ugye megszökött…egy hete,…. mondd
anyu, ugye, sikerült nekik és átjutottak a határon… egészen biztos….. egészen biztos….. Oda indultak.. és nem jöttek azóta.
De te itt vagy.
x
ILONA A csoporttársaim
nem jártak nálad? És?
x
ILONA Büszkék? És várnak vissza az egyetemre?
A professzorom az egész
csoport előtt még szeptemberben kijelentette, hogy engem hív meg tanársegédnek.
Ezen elmereng.
Csend.
ILONA Nekem most mindent meg kell tennem, hogy
kiengedjenek?
A politika az politika. Nem a mi dolgunk.
Ez a főhadnagy talán tényleg segíteni
szeretne rajtam.
De cserébe azt akarja, hogy legyek…
besúgó.
Meg kell
tennem? Különben tönkre megyünk.
Te is – és én is.
Az egész életünk.
X
ILONA És
szerinted én ezt meg tudom tenni? Ilyennek neveltél?
Hát akkor? Mi lesz
velem?
Csend.
ILONA Azok
a fiúk ott velem a kórházban. a Feri… az tényleg helyes fiú. Meg az vörös hajú –
tudod, akit Pirosnak becéztünk. Mi ott
hárman… azt hiszem boldogok voltunk. – Halálos veszélyben és rettegésben – de
boldogok. Mi ebbe a forradalomba voltunk szerelmesek.
x
ILONA Te már nem tudsz segíteni.
Ilona leteszi a
priccsre a zakót.
Imához térdel.
ILONA Uram,
szólj hozzám, amint lehet
KÓRUS Uram,
szólj hozzá, amint lehet!
ILONA Küldj
reám álmot, vagy adj jelet!
KÓRUS Küldj
reá álmot, amint lehet!
ILONA Istenem,
mondd meg, mit tegyek
Mondd, mit tegyek?
Beismerjem?
Azt nem lehet!
KÓRUS Azt
nem lehet! Eldobjon mindent? Barátot? Becsületet?
ILONA Hazugság
mindez, istenem
Üzenj hát nékem, hogy legyen!
KÓRUS Üzenj
hát néki, mit tegyen!
ILONA Ugye
hogy nem kell félnem?
A lelkem tiszta lap
KÓRUS Üzenj,
hogy mit reméljen
A lelke még szabad -
ILONA Legyek
ügynök, spicli, provokátor?
Ha akarod, akár az leszek mától.
Eldobjak mindent?
Barátot? Becsületet?
KÓRUS Eldobjon
mindent? Barátot? Becsületet?
Sötét.
6. JELENET
FHGY, ILONA, KÓRUS
Világosodik, üres színpad.
Felcsörren a
telefon.
A főhadnagy siet
„be”. Felkapja.
Egyre idegesebb a
beszélgetés folyamán.
FHGY Erőt-egészséget, főnök elvtárs!...
Előveszi a
dossziét, kinyitja, közben.
Jelentem, kezd
összeállni egy ütős kis ügy
Összefoglalom, kérlek.
Tehát.
Ez a Tóth az Angyal nevű főkolompos
macája.
A Domonkos utcai kisegítő korházat ellenforradalmi
gócnak építette ki. Mint értelmiségi megvezette a lumpen elemeket - lázított és
felbujtott a törvényes rend ellen, sebesült ellenforradalmárokat bújtatott, valamint
a fegyverrel és lőszerrel való visszaélés és a fegyveres harcokban való
részvétel.
Szerénytelenség nélkül: azt hiszem, szépen
fejlesztettem…
Még tovább?...
Igenis! Írom,
kérlek…
(ceruzát vesz elő – írja:)
Halálgyár a
kórházban…?
(elképed)
Krematórium…Fasiszta
szál…
(kínban)
Értem kérlek, de egy…ehhez lényegében
másik kórházra kéne…
Hát… ha az ügynökök már elkezdték a
terjesztését…
De higgyétek el, ez a kislány erre
teljesen alkalmatlan…
Fasiszta?
De hát ez a kis nő tényleg olyan tiszta,
mint amilyennek lényegében látszik…
Hogy éppen azért? Értelmiségi. Hát, ha ezt
kérik
(elképedve)
Legfelülről?
Legsúlyosabbat…
(szünet,
döbbenet)
GYILKOSSÁG..?!
(hebeg)
Ő erre nem lesz jó…
LESZÚRTA? Hűha…
(kiveri
a víz - )
Már ez is.. terjesztés alatt?
Hát ha nyilvános
lesz a per, akkor sajtó, híradó, gondolom…
A főtitkár elvtárs…Akkor
ez el van döntve…
(most esik le neki:)
Úgy érted, Kádár?
Kádár elvtárs?...
Jézus Atyaúristen!
Jelentem, most szartam be.
Értettem!
Gyilkosság…úristen - …
Kollár?
De Ki az a Kollár?...
Ő lesz az áldozat?
Értem…Kollár…elásták…hát először is kéne hozzá egy fasza bejelentés, főnök
elvtárs. …
DE, tudok…van itt egy másik ügyem… rendes
ávós srác, sofőr volt, csak behoztuk mert van egy kis sara –nagyon be van
szarva - ő megteszi a bejelentést,
aláírja, garantálom…. aztán el is engedhetjük…
(egy pillanatra
elbizonytalanodik a feladat súlya miatt)
Jaj, főnök, nem
tudom, lesz-e ehhez elég fantáziám!...
(kis pánik)
De NE! Ne add másnak! Tudod, hogy ebben én
vagyok a… legjobb! Persze, hogy megoldom!
Meglátjátok.
Bevallja.
Csak figyeljétek majd.
Garantálom…például
(improvizál,
hogy bizonyítson…)
A fasiszta szálhoz…. Mondjuk lehetne
benzininjekció. Mint Auschwitzban. ..
Megcsinálom!
Büszkék lesztek rám. Ígérem!
Erő- egészséget!
A főhadnagy leteszi
a kagylót és maga elé motyog riadtan
A francba! Fasiszták.
Minisztertanács. Kádár! Hulla is kell.
HULLA!
Hát honnan szerzek
én most sebtében egy hullát ?!
És hová a francba
ásom el?
És hogy fogom ott
megtalálni?!
a FHGY kezébe
temetett fejjel összeroskadva ül az asztalánál.
7. jelenet
ILONA, FŐHADNAGY, KÓRUS
Megszólal a rádió,
mindjárt a hírekkel.
…Válaszüzenetet
küldött az ENSZ főtitkárának a Magyar Népköztársaság
forradalmi
munkás-paraszt kormánya. Az üzenet a többi között leszögezi, hogy
Magyarországon az elmúlt hetekben tömegmegmozdulások zajlottak le, amelyek
demokratikus és hazafias követeléseit a forradalmi munkás-paraszt kormány
magáévá tette. Ugyanakkor e tömegmegmozdulások részvevőinél; soraiban kezdettől
fogva jelen voltak és a későbbiek során előtérbe kerültek szervezett fasiszta
elemek, majd utóbb börtönből kiszabadult közönséges bűnözők, akik százával
hurcoltak el és gyilkoltak meg haladó embereket és hozzátartozóikat. Az így
előállott helyzetben elsőrendű feladat volt a törvényes rend helyrealítása. A
fasizmus visszaállításának veszélyét csak úgy tudta elhárítani, hogy segítségül
hívta a szovjet csapatokat.
A Fővárosi tanács végrehajtó bizottságának igazgatási
osztálya közli
hogy
a végrehajtó bizottság a lakosság kívánságának megfelelően a Sztálin út nevét Magyar
ifjúság útjára, a Sztálin híd nevét Árpád hidra változtatja. A volt Sztálin
teret ismét Dózsa György útnak nevezte el.
A FHGY a rádióhoz megy, nagyot csap rá. Erre az
elhallgat.
Belép ILONA, aki még csapzottabb és elcsigázottabb, mint az
előző jelenetben.
A főhadnagy
végigméri.
Csend, aztán.
FHGY És az megvan,
hogy mi nem mindegy?
Börtön ötér’, vagy rögtön kötél.
Eddig csak
fenyegette magát, Tóth.
De napról napra közelebb kerül hozzá.
Leül.
Ilona a székhez
megy, lerogy rá.
Csend. A főhadnagy
fürkészi. Aztán gúnyosan.
Ma
valahogy egészen csinos, Tóth.
Árulja el, hogy csinálja! Megosztanám a
titkát
a feleségemmel.
ILONA Mért nem hagynak engem aludni?
FHGY Hogy ne álmodozzon. Látja, ezzel is
csak magát
óvom.
A főhadnagy tovább
fürkészi Ilonát, aztán a tárgyra tér.
FHGY Tóth.
Maga egyre mélyebben merül a pöcegödörbe.
Tudja, hogy az a
pletyka járja, hogy maguk fegyvert raktároztak a hullaházban?
ILONA A Domonkosban nincs is olyan, hogy
hullaház.
FHGY És hogy rendszeresen kísérték oda a
„gyanús elemeket” kihallgatni?
ILONA Ez nem igaz.
FHGY És tényleg a kazánházban hamvasztották
el azokat, akik megbuktak a kínvallatáson?
ILONA Jézusom! Dehogy!
FHGY Hová temették a hullákat?
ILONA Sehová!
FHGY Mi lett velük?
ILONA Semmi!
FHGY Mi az, hogy semmi? Válaszoljon!
ILONA Nem volt hulla!
FHGY Egy kórházban?
ILONA Nálam nem öltek meg senkit!
Csend. A főhadnagy elégedetten figyeli Ilona kiborultságát. Hangot vált.
FHGY Nyugodjon meg. Mi nem ülünk fel ilyen
pletykáknak.
Vagy lehet, hogy ennek mégis
van alapja?
ILONA Nincs!
FHGY Tudja, milyen a pletyka, a susmorgás.
Ha sokan terjesztik, szépen, lassan valósággá válik.
ILONA Maguk terjesztik?
FHGY Már megint én higgyek a puszta
szavának?
ILONA Én csak a szórólapozást engedtem meg.
FHGY És megtűrte az írókat, újságot
készíteni.
ILONA Meg azt.
FHGY Akik közül az egyik feljelentette
magát.
ILONA Kicsoda?
FHGY Rendben. Neveket akarok. Nézze. Mond
egy-két nevet, és elmehet.
ILONA Milyen neveket?
FHGY Neveket, címeket. Álneveket, álcímeket.
ILONA Csak szórólapoztunk. Ketten segítettek.
De őket már nem tudja bántani. Nyugaton vannak.
FHGY Kik.
ILONA Gönczi Ferenc, Gyöngyösi Miklós.
FHGY A Feri. Meg Gyöngyösi. Tovább.
ILONA Már nem tudja őket bántani.
FHGY Aha. Ügyes. Tehát Gönczi Ferenc,
Gyöngyösi Miklós. Akkor most olyanokat, akik még nem lógtak meg.
ILONA Ott van magánál a betegnapló, amit…
FHGY Neveket! Vezeték és keresztneveket!
ILONA Már megtettem! Azt mondta, elenged!
FHGY Mit is vallott? Fegyvert nem fogott
soha?
ILONA Azt.
FHGY Hát a szike?
ILONA Az orvosi műszer – nem fegyver.
FHGY (valami
feldereng) És a bugylibicska?
ILONA (hallgat,
nem érti)
FHGY Na jó, ezt majd később.
(a dossziéba pillantva)
Ismer egy „Piros” becenevű, köztörvényes,
többszörösen elítélt bűnözőt?
ILONA A Piros?
FHGY Ezzel nem dicsekedett el maguknak?
ILONA Csak azt mesélte, hogy járt maguknál…
„vendégségben” az Andrássy úton. És hogy
maguk… nagyon megverték.
FHGY Mi? Megverni? Ezek csak legendák. Mi
nem verünk. Csak beszélgetünk. Tóth.
Na szóval. Ez a Piros egy ellenforradalmár
– bocsánat: felkelő, aki a maga kórházában húzta meg magát.
ILONA (hallgat)
FHGY Na és a Ferit? A Gönczi Ferit? Őt ismeri?
ILONA Igen.
FHGY A másik „forradalmár.
ILONA (hallgat)
FHGY Azt mesélik, hogy neki is a szeretője
volt.
ILONA (hallgat)
FHGY Nem is tagadja?
ILONA Nekem még nem volt szeretőm.
FHGY Nem?
ILONA Nem.
FHGY Szóvak szűzen hal meg?
ILONA (hallgat)
FHGY Hát… maga tudja…
A főhadnagy mosolyog a saját szellemességén.
Aztán.
FHGY Szóval a Piros, meg a Feri. Mint
„önkéntes ápolók”. Ők voltak a társai. Velük szervezte meg az illegális nyomdát
– meg a besúgók likvidálását. Mind a
kettővel összefeküdt, mi? Egyenként, vagy együtt is? Meséljen, Tóth? A szeretői
voltak?
ILONA Nem.
FHGY Csak
a Gönczi?
ILONA (hallgat)
FHGY A büszke és öntudatos szabadságharcos –
kinézetre olyan, mint egy filmszínész… nem csodálom, hogy beleszeretett. Már ő
is
nagyra becsült vendégünk ám. Meg a Piros
bajtárs is ám.
ILONA A Feriék...?
FHGY Azt hitte, időben kiszöktek Bécsbe?
ILONA (hallgat)
FHGY Hát nem sikerült nekik se. Itt
rohadnak a pincében.
ILONA (csend)
Kérem, a Piros, meg a Feri nem tehetnek semmiről. Mindenre én adtam engedélyt a
kórházban.
FHGY Arra is, hogy ávósokat likvidáljatok a
hullaházban?
ILONA A Domonkosban nincs is hullaház…
FHGY Hát hová vittétek a hullákat?
ILONA (félreérti)
Nálam nem voltak hullák! A Domonkos kisegítő korház – a halálos betegeket,
akiken már nem lehetett segíteni, átszállítottuk a Péterfybe.
FHGY Én nem az elhalálozott betegről
beszélek – hanem akiket megöltetek!
Akiket likvidáltatok a pincében, aztán
eltüntették a hullát. A Piros, a Feri, meg te! Ti hárman irányítottátok a halálgyárat! Ha
elkaptatok egy ávós besúgót, kivégeztétek!
Nos?
Hova ástátok a hullákat?
ILONA (most
érti meg) Azzal gyanúsít, hogy…gyilkossággal gyanúsít?!
FHGY Konkrétan most csak azzal
gyanúsítalak, hogy a Pirossal meg a Ferivel, bestiális kegyetlenséggel
megöltetek egy ártatlan embert, mert civil ruhás, ávós besúgónak hittétek! Azt még nem tudom, hogyan csináltátok – de rá
fogok jönni. Be fogom bizonyítani - és te
be fogod ismerni.
Sötét.
Üres színpad.
A kórus jön be.
KÓRUS Földre szállt angyal?
ANTIKÓRUS De közben ember!
És nő is!
Szóljon most bárki
Ha ott volt és
tanú
KÓRUS Gyilkos vagy áldozat?
Ó, jaj, mi kárhozat
Elemészti minket
E szörnyű gyanú.
ANTIKÓRUS Ott volt a harcokban ő is.
Törékeny volt és halk
szavú.
KÓRUS Gyilkolt is!
ANTIKÓRUS Hazugság!
KÓRUS Mi hát az igazság?
Most szóljon
bárki, ha látta!
Hazudik, aki azt állítja!!
Nem tudott ő ölni!
ANTIKÓRUS Ott volt a harcokban ő is.
Ezzel akarják megtörni.
KÓRUS Feleljen meg hát e vádra
ANTIKÓRUS De mire megy a szavakkal
Vagy küzdjön bár szótalan
Kegyelem jó, ha
van
KÓRUS Ám ha bűnös.
ANTIKÓRUS De ártatlan!
Nem ölt! Éppen ő
az áldozat!
Ó, jaj, mi
kárhozat
EGYÜTT Elemészt minket
a szörnyű gyanú.
8. JELENET
FHGY, ILONA, KÓRUS
A Kórus most ismét bent marad.
A főhadnagy jön be.
Az íróasztalhoz lép. Kiveszi a „Tóth Ilona” dossziét – amely most már
kétszer olyan vastag. Belelapoz a dossziéba.
Belép Ilona. Kialvatlan,
meggyötört.
FHGY Leül.
ILONA Értettem.
Ilona leül a
székére.
A főhadnagy társalogva
szólal meg.
FHGY Na?!
ILONA (hallgat)
FHGY Nehéz magával, mi? Elárulok egy
titkot.
Mindenkit meg lehet törni. A
legkeményebb legényeket is.
Nem csak az olyan ártatlan
mimózákat, mint maga.
Elhiszi?
ILONA Kérem, én …már hetek óta nem beszélek
mással, mint a
főhadnagy…elvtárssal. Nagyon hálás vagyok,
hogy édesanyámat beengedte hozzám – sok mindent megértettem. Tudom, hogy nincs
esélyem. És ha van – akkor az csak a főhadnagy elvtárs. És én ebbe a végsőkig
kapaszkodni fogok – de… én… nem fogok beárulni senkit…
FHGY Azon már túl vagyunk, Tóth. Békén
hagyjuk az édesanyját.
Nyugodjon meg.
ILONA (elmosolyodik)
Köszönöm szépen főhadnagy elvtárs.
Igazán…rendes
tetszik lenni.
FHGY Nem vagyok én „rendes”, Tóth. Közben
nagyobb lett a tét.
ILONA Igen, értem…ezt abból is látom, hogy
másképpen bánnak velem –
nem mosakodhatok, mint eddig – és folyton
ég a villany, és csak a hátamon feküdhetek az ágyban és nem lóghat le a kezem,
hanem így kulcsolva kell tartanom, mintha ravatalon…
Kérem, én
olyankor azt sem tudom, nappal van-e vagy éjszaka.
De aludni nem hagynak – mert állandóan verik
a cellám ajtaját - és valamit kevernek a vizembe – amitől úgy ver a szívem,
mint egy kalapács…
FHGY (van
a hangjában valami szomorúság most)
Lesz ez még rosszabb is,
Tóth, higgye el nekem.
ILONA Kérem, én tudom, hogy ezek a dolgok – a
főhadnagy elvtárs
…parancsára történnek…és én meg szeretném
kérdezni, hogy..
(eddig
nem nézett rá) miért?
FHGY (saját
érzelmei elől menekül – hangot vált)
Ne szórakozzon itt velem Tóth! Mégis – hogy bánjunk egy gyilkossal?
ILONA (bólint
–rezignált) Értem…
FHGY Dehogy érti! Az istenfáját magának! Ha
értené , nem azt kérdezné,
hogy: (utánozza) „miért?” Hanem azt, hogy: „hol írjam alá?”
ILONA (tudja,
hogy naivság, mégis kiszalad a száján)
De hát a
főhadnagy elvtárs is tudja, hogy én nem
vagyok…gyilkos!
FHGY Maga tényleg
nem érti.
ILONA Nem értem.
FHGY Pedig maga okos lány…
ILONA Én…én már nem vagyok okos.
FHGY Maga nem akarja
érteni.
ILONA De én nagyon is szeretném!
FHGY Volt már ilyen ügyem. Annak is csúfos
vége lett.
ILONA És ezekben a csúfos …ügyekben…mindig a
főhadnagy
elvtárs…győz?
FHGY Mindig én győzök Tóth.
ILONA Nem lehet… könnyű.
FHGY Légyegében az élet nem az. Azt ismeri,
hogy két tégla
beszélget?
ILONA Nem.
FHGY Te kinek súgsz? A falnak vagy a
habarcsnak?
Ilona próbál
mosolyogni, nem megy.
A főhadnagy
sóhajt, rálegyint.
FHGY Lássunk inkább munkához! Ismertetem
magával az új tényállást.
Figyeljen Tóth: (nyomatékkal) Ismer maga egy Kollár
István nevű
rakodó munkást.
Kollár István.
Ismeri?
ILONA Nem.
FHGY Dehogynem. Találkozott vele. KOLLÁR
ISTVÁN!
ILONA Nem emlékszem…
KÓRUS
Kollár
Kollár
Kollár
Kollár
Kollár
KOLLÁÁÁR!
FHGY Pedig elég sajátos körülmények között
futottak össze.
ILONA Sajnálom, de…
FHGY Örömmel felfrissítem a memóriáját.
Óhajtja, „kis doktornő”?
ILONA (hallgat)
A főhadnagy felmutatja egy sűrűn gépelt lapot.
FHGY Van egy bejelentőnk – egyébként ő is
itt pihen egy cellában – akkor ott volt a Domonkosban. - Minden kényszertől mentesen, önként, hitelt
érdemlő vallomást tett, hogy ti ott hárman – a Piros, a Feri meg te – egy „vamzert”
fogtatok. Ez folyó év november 17-én
történt…. Vagy nem is. 18-án. A francba, ezt még
egyeztetjük. Na, így már dereng? Itt a bejelentés.
Egy papírt tol
Ilona orra alá.
ILONA A sofőröm?
FHGY Ő bizony babám. Az elejétől nekünk dolgozott.
Na, olvasd!
ILONA (olvas)
…folyó év november 18-án rizsát és sót szállítottam a
mentőautómmal
a Domonkos utcai kisegítőbe. A konyhában
találkoztam
Tóth Ilonával, a kórház vezetőjével, aki éppen
veszekedett
a szakácsnővel, hogy mért ad forralatlan tejet a
betegeknek.
A doktornő nagyon ideges volt. Amikor
távozott, a
szakácsnő,
aki szintén a mi emberünk,
Felpillant,
fáj neki, a FHGY cinikusan mosolyog.
beszámolt arról, hogy a kis doktornő azért olyan ideges, mert
egy ávóst fogtak, akit az emeleten vallatnak. Kérdésemre, hogy ki az illető,
azt mondta, hogy valami Kollár nevű, akit elkaptak mert álruhás ávós.
Másik kérdésemre, hogy kik vallatnak,
elmondta, hogy Tóth Ilona
meg
a két segédje, a Piros becenevű, meg a szeretője, a Gönzi Feri.
(kis szünet)
Másnap egy krónikus beteg
átszállításával bíztak meg a
Domonkosból
a Péterffybe.
Akkor a szakácsnőtől megtudtam, hogy a
foglyot egész éjszaka
verték, kínozták, aki végül belehalt
ebbe. A tetemet egy darabig az
első emeleti vécé egyik fülkéjébe
vitték, hajnalban pedig elásták.
Látta,
hogy a kazánházból ásót, lapátot vittek magukkal. Szerintem a szomszéd templom
kertjébe temették el az illetőt.
Azok a hírek, melyek szerint a Domonkos utca valójában egy
ellenforradalmi búvóhely, és operációs központ volt, amit kórháznak álcáztak,
teljességgel igazolódni látszik.
FHGY Na, így már dereng?
ILONA Én nem vallattam senkit!
FHGY Dehogynem. Kollár Istvánt!
KÓRUS
Kollár
Kollár
Kollár
Kollár
Kollár
Megölték Kollár Istvánt!
A főhadnagy visszaveszi
a bejelentést - belepislant a gépiratba
FHGY Tehát ez a Kollár bejutott a korházba
és kiszagolta a pincében a nyomdát. Ti meg, mint álruhás ÁVH-s altisztet, hogy
ne köpjön be titeket - KIVÉGEZTÉTEK!
ILONA (összeszedi
magát)
Kérem – az igaz hogy november negyedike
után már rettegtünk a lebukástól – hiszen
tudtuk, hogy mindannyian börtönbe kerülünk, sőt ki is végezhetnek, ha a nyomda
kiderül. Azt is tudtuk, hogy titkos nyomozás folyik az ellenállás – bocsánat
–az …”ellenforradalmi búvóhelyek”
leleplezésére. Az is igaz, hogy sokan mondták, hogy…vagy mi öljük meg
őket, vagy ők – minket. Ez kérem… (sóhajt)
egy fegyveres forradalomban így van. De mi nem öltünk meg senkit!
FHGY Dehogynem ! Benzininjekció. Mint
Auschwitzban.
ILONA Nem is volt benzin a kórházban!
FHGY Fasiszták.
ILONA Mi ott alkohollal fertőtlenítettünk!
FHGY A végén a szívébe szúrtál.
ILONA (döbbenten
hallgat)
FHGY Bicskával.
KÓRUS
Bicskával
A szívébe szúrt
Szíven szúrta Kollár Istvánt!
Megölte! MEGÖLTE!
ILONA Ezt akarják rám fogni!?
FHGY Megcsináltad.
ILONA Nem
FHGY Bebizonyítom.
ILONA Ne!
FHGY És te
be fogod vallani.
ILONA Soha!
FHGY Megöltétek Kollár Istvánt és a hullát elástátok
hátul a szomszédos telken, a templom kertjében.
ILONA Ez nem igaz! Ezt soha nem fogom
bevallani!
FHGY Tóth Ilona. A sofőr feltáró jellegű bejelentése,
a tettestársak beismerő vallomása és a
szemtanúk beszámolója alapján vádoljuk magát Kollár István társ tettesként,
előre megfontolt szándékkal és különös kegyetlenséggel történt meggyilkolásával.
ILONA Tettestársak?
FHGY A Piros, meg a szeretőd! Bevallották!
Vannak tanúink. Van egy hullánk.
Kiástuk!
(fényképet kap elő a dossziéból)
Tessék. Kollár István teteme! Szétvertétek
az arcát! De azért felismered, ugye?
(Ilona
elé löki a fotót)
ILONA (megnézi
a fotót- elborzad) Ki ez?
FHGY Itt a boncolási jegyzőkönyv!
(átad
egy 4 oldalas gépelt jegyzőkönyvet)
Aláhúztam, ami fontos –te majdnem orvos
vagy, érteni fogod. Olvasd!
ILONA (olvassa,
néha lapoz)
„A holttest közepesen táplált, jó izomerejű fiatal férfi,
erősen oszlásban…a testen sárga puplin inget találunk, amely baloldalon vastag
rétegben vérrel szennyezett…(lapozás)
a mellkas baloldalán egy harántul elhelyezkedő 15 mm hosszú seb van, a
sebszélek 3mm-nyire tátongnak…
FHGY Itt szúrtál bele, babám a
szívébe…folytasd!
ILONA (folytatja
az olvasást)
„…az orrgyök nagymértékben duzzadt, a duzzanat
az alsó szemhéjakra is reáterjedt, sötét, szederjes, vörös… felső ajak 1 cm-nyi
mélységig be van hasítva, körülötte kiterjedt és mélyreható vérzés…”
(felpillant)
FHGY Mert szétrúgtátok a pofáját…folytasd!
ILONA (folytatja
az olvasást)
„…a mellkas baloldalán a fent leírt külsérelmi
nyom folytatásaként, ami kétségkívül egy
beszúrás, a IV. és V. bordaív
között a mellizomban tenyérnyi vérzés
található. A beszúrás folytatódik
a szív jobb kamrájában, az elülső koszorúsértől jobbra, de itt a nyílás már
csak 6mm széles.”
FHGY Ez bizony egy halálos döfés, ami egy
bicskapenge hosszúságú tárgytól származik. Na mármost, ha meg akarod menteni a
fiúkat – a Pirost, meg a Ferit – akkor beismered, hogy te döfted szíven ezt
a Kollárt, egy bicskával! És akkor csak
téged akasztanak föl – és ők csak öt-tíz évet kapnak. Meg akarod menteni az
életüket?
ILONA (fogalma
sincs mit lehet erre mondani)
FHGY Gondolkodj el ezen!
Feláll!
(Ilona reszkető
lábakkal feláll)
Hátra arc! Lelép!
Sötét.
A kórus az
előtérben.
KÓRUS Veszendő
lény az ember
Mihelyt megszületik
És az is marad, amíg csak
él.
De te csak beszélj
Szólj érte hittel, kedvesen
E lányért
Ha magáért szólni már nem
mer
Mert elhagyta őt minden
remény.
Ártatlan, még mindig azt állítod
tehát?
ANTIKÓRUS Azt állítom és hittel hiszem.
KÓRUS Így hát
megvallhat-e oly bűnt
e leány, amit el nem
követett
Hogy mentse vele magát
és a barátait?
Derék dolog ez, avagy
alantas?
Mondd, mi a helyes döntés?
ANTIKÓRUS És mi az aljas?
KÓRUS És
lát-e lány oly nagy erőt
A lelkében eme szörnyű
gondban
Hogy elviseli a gyilkosság
vádját
És a súlyos büntetést?
ANTIKÓRUS Ó,
jaj, vajon mire hallgat?
Mi dönt itt?
A szív vagy az ész?
És hogy menti fel őt majd
az utókor?
És hogy menti fel majd
ő enmagát?
EGYÜTT Veszendő
lény az ember
Mihelyt megszületik
És az is marad, amíg csak
él.
Ha ember vagy te is
Ne szóld meg öt, inkább hallgass
Könnyen ne ítélj!
Sötét, a kórus kimegy.
9. JELENET
FHGY egyedül
Felcsörren a telefon.
Világos.
A FHGY siet be, egy dossziéval a kezében, amit az
asztalra dob.
Felkapja a kagylót.
FHGY
Mi van?!
Ja. Bocsánat, Erőt, egészséget, SZABADSÁG, főnök elvtárs!
Igen, haladok!
(kinyitja
a dossziét)
Összeollózom, kérlek, innen - onnan… vallomások,
az ügynökeink, akik beépültek a Domonkosba… – na meg a fantázia, tudod…- hát
például van egy olyan, hogy:
(olvassa) „…este negyednyolc és félnyolc között a
szakácsnő jött fel azzal, hogy elkaptak egy férfitt, aki lehet, hogy az illegális nyomdák után nyomoz.
És hogy szóljak a kis dokinak is, a Tóth Ilonának, hogy nagyon figyeljen oda…”
Igen, kérlek, ez
asszem jó lesz…figyelj csak:
(olvassa)„…Ez előtt
két-három nappal beszélgettünk arról, hogyan lehetne valakit csendesen eltenni
láb alól. Esetleg a kórház területén. Ott volt ezen a beszélhetésen a Gönczi Feri, meg a Piros
becenevű…(mmm-ugrik)… a stencilezésről volt szó, majd szóba kerültek a
lebukások, hogy mennyire kell vigyázni az álruhás ávósokra… a besúgás miatt. És hogy az ilyen vamzert
muszáj kicsinálni….”
Hogyan kérlek? A Tóth Ilona? …igazad is
van – mért ne lehetett volna ő is ott? (beír
valamit a papírba) Akkor így hangzana…
(olvas) „…Tóth Ilona
hozta szóba, hogy például túlaltatással, szépen, csendesen...”
…Igen, ez lesz a
jó, kérlek, tehát:
(olvassa)
„… Mondta a Tóth Ilona, hogy igyekszik a Kollárt
túlaltatással eltenni. Egy ampulla volt az asztalon, azt nem tudom, hogy került
oda. Azt mondta, hogy kémet, spiclit, azt jogos! Háborúban, forradalomban. Az
ilyeneket mindet statáriálisan kicsinálják…Tehát az jogos. A ruszkikat meg
Moszkváig üldözni, ott a pofájukra meg atomot dobni.”
Meglesz, kérlek! …Nincs gyenge pontja,
kérlek… - ja, és gratulálok az alosztálynak, nagyon jól haladnak a
terjesztéssel…Már meg is jöttek az első bejelentések, hogy a Domonkos mint
halálgyár működött! … nem, te is tudod, hogy egy kortyot se…Meg leszel
elégedve… odafönt is, ne aggódj!
Erőt egészséget, SZABADSÁG!
A FHGY leteszi a
kagylót, a dossziét elégedetten javítgatja.
10. jelenet
ILONA, FŐHADNAGY
ILONA a priccsén
ül.
ILONA
Megtehetem? Meg kell tennem?
Feri!
Borzasztó a vádjuk!
Mit csináljak?
Féltelek.
Azt hittük, nekünk jár a boldog élet.
Nem láthatlak többé?
Csak a tárgyaláson.
Vége?
Hiszen még el se kezdtük!
Nem.
Nem látlak többé.
Minden reménytelen.
A rádió megszólal.
Hírek.
Gyors ütemben haladnak a
helyreállítási munkák a kárt szenvedett
egészségügyi
intézményekben, 85 százalékban' már elkészült az
üvegezés.
A Fővárosi Tanácshoz tartozó egészségügyi intézmények közül összesen 45
károsult a harci események idején. A legtöbb helyen csak tetősérülések és
üvegkárok voltak. A berendezésben esett károkat most mérik fel. A
helyreállítási munkákon általában százötvenen-háromszázan dolgoznak.
A Forradalmi Munkás Paraszt Kormány nyilatkozatában
hangsúlyozta, hogy a szovjet csapatok további
jelenlétét „a két
ország baráti, testvéri és szövetséges viszonyának
megfelelően a
magyar és a szovjet kormány baráti tárgyalások útján
kívánja…
A főhadnagy asztalán felcsörög a telefon, a rádió
magától elhallgat.
11. jelenet
FHGY, ILONA,KÓRUS
A FHGY egy kicsit
vár, bólint, aztán felveszi a kagylót.
FHGY
Igen?
SZABADSÁG főnök elvtárs !
A legjobb irányban, jelentem…
Köszönöm, megtisztelsz… megdolgozzuk, rám bízhatod,
kérlek…
Jelentheted nyugodtan … még néhány nap és aláírja…
Nyilvános tárgyalás?
Úgy érted, hogy a sajtó… filmhíradó?
Hát
mert akkor nem nézhet ki úgy, mint egy agymosott kísértet. Kérlek…intézkedek…
leállítjuk a gyógyszerezést, kérlek, és…
Erőt-
egészséget!
(leteszi a kagylót)
Hogy
rohadnál meg te is lényegében.
Tovább javítgat a dossziéba.
Belép ILONA – roppant megviselt, kialvatlan, ápolatlan
- és kissé sántít – megáll a széke
mögött. A főhadnagy ripacskodik.
FHGY
Jajistenem, Tóth! Mi van magával?
ILONA Jelentem… semmi.
FHGY Eszik maga rendesen?
ILONA Nincs étvágyam.
FHGY Nem ízlik a börtönkoszt?
ILONA hallgat.
A főhadnagy
szárazon.
FHGY Tudja mi a baja magának?
ILONA Fáj a talpam.
FHGY Hogy furdalja a lelkiismeret. Mert ha
maga csakugyan az a külvárosi szent Johanna lenne, akinek képzelik magát, már
régen elvállalta volna ezt a gyilkosságot.
Hogy megmentse a barátait.
Csakhogy maga egy pitiáner önző kis kurva.
Jól látom én ezt lényegében, Tóth?
ILONA (összeszedi
magát) A főhadnagy elvtárs azt
gondolja, hogy én akkor
fogom bevallani ezt a
…gyilkosságot, hogyha… ütik a talpamat?
FHGY (ártatlanul)
Ütik a talpát?
ILONA Ezt is a
főhadnagy elvtárs rendelte el?
FHGY Nahát, ez csak valami túlkapás lehet.
ILONA Bevittek egy helyiségbe, ott
lekötöztek, és…
Megint
ripacskodik.
FHGY Az nem lehet! Ilyen disznóságot!
Felháborító! Nahát, utána fogok
nézni, és a
legszigorúbban.
De üljön le,
kedves Ilona!
Nézzük meg együtt,
mi újat termett nekünk ez a kis dosszié.
Érdekli? Egy
picit? Icipicit?
ILONA (hallgat)
FHGY A kis Tóth Ilona ügyében –amit már
egészen föntről is komoly figyelemmel kísérnek. Híresség lett magából, szűzike!
Leül, azt mondtam!
Ilona leül.
A főhadnagy kikeres egy dokumentumot, aztán olvassa.
FHGY Magáról ez vallották:
(olvas)
„De kémet, spiclit! Azt jogos! Háborúban,
forradalomban. Az ilyeneket statáriálisan kicsinálják.”
(felpillant
Ilonára)
Tehát az jogos? Ölni – az jogos?
„A ruszkikat meg Moszkváig üldözni, ott a
pofájukra meg atomot dobni.” Mondott maga ilyesmit a Domonkosban az
ellenforradalmár barátainak? Amikor egymás közt pusmogtak?
ILONA Nem emlékszem.
FHGY Akkor idézek tovább.
(olvas)
„Egy forradalomban előfordulnak csúnya
dolgok. Rémes történetek. Koffeinen
élünk, néha azt se tudjuk, ébren vagyunk, vagy álmodunk” Ezt mondta a
bajtársainak?
ILONA Ezt…lehet… Nem emlékszem.
FHGY „Szemét Kádár, mocskos gyilkos ruszkik?”
ILONA Ilyet… sose…
FHGY Pedig ez itt (felmutatja) egy aláírt hiteles vallomás.
És tudja kitől származik? A maga közvetlen
„munkatársától” – a Pirostól.
Ilona csak bámul a
főhadnagyra.
Alig képes elhinni
azt, amit az imént hallott.
ILONA A Piros? Az kizárt!
FHGY Van kedve belepislantani?
A főhadnagy nem adja át a dossziét.
ILONA A Piros nem.
FHGY Á, maga nem ismeri őt jól
ILONA Neki…a forradalom volt a mindene.
FHGY A balhézás. Az volt a mindene.
ILONA Őt
nem lehet megtörni. Verhetik a talpát, halálra kínozhatják,
a Piros sosem vallana ellenem!
FHGY Pedig, mint látja, megtette.
ILONA Becsapták.
FHGY Mi?
ILONA Megzsarolták?
FHGY Ugyan mivel is?
ILONA Kijátszanak minket egymás ellen?
FHGY Nahát,
Tóth, hogy magának milyen élénk a fantáziája…
ILONA Őt mivel zsarolták meg?
FHGY Tudja például, hogy kisnyilas volt, még
levente korában?
Akkor kellett volna tarkón lőni.
ILONA És a főhadnagy elvtárs …ugye ezt is be
tudja bizonyítani?
FHGY Kíváncsi vagyok, mikor fog erre tényleg
rájönni.
ILONA De én nem vagyok gyilkos.
FHGY Csakhogy én bebizonyítom! Mert ez a
hivatásom. És maga ezt egyszer csak belátja, és aláírja a vallomását.
ILONA Ha nem vagyok gyilkos – és a főhadnagy
elvtárs úgyis bebizonyítja, hogy gyilkos vagyok – akkor mért kell bevallanom?
FHGY Mert magának mindennél fontosabb, hogy
megmentse a barátait. Még a saját életénél is fontosabb.
Haladjunk?
Piros barátunk itt azt
állítja, hogy maguk hárman csinálták meg azt a szerencsétlent. Ő, a Feri– meg
maga.
ILONA Mivel tudták erre rávenni szegényt?
FHGY Most ne ezzel foglalkozzon, a
szentségit magának! Még rengeteg dolgunk van! Maga nemsokára bíróság elé áll –
és nyilvánosan bevallja, hogy meggyilkolta Kollár Istvánt! Erre koncentráljon!
ILONA Nyilvánosan?
FHGY Bizony, babám! Mutatnak majd a mozi
híradóban!
ILONA Kérem…én ezt..így biztos nem tudom
megcsinálni!
FHGY Dehogynem, babám! Föl fogunk nőni a
feladathoz. Mert ez nekem is – és magának is- életbevágóan fontos! Egy
ország fog magára figyelni! Megcsináljuk, Tóth! Bízzon bennem!
ILONA Kérem…tessék engem visszaengedni a
cellámba.
FHGY Hova a lószarba menekül, Tóth!? Maga
belekeveredett a közepébe, nem érti?! Meg én is, a kurva életbe! Benne vagyunk,
Tóth! Maga Kádár elvtárs üzenget nekem, bassza meg! Felfogta?!
ILONA Nyilvánosan valljam be … játsszam
el…nyilvános tárgyaláson…kamerák előtt…hogy megöltem egy embert?
FHGY Élete nagy szerepe lesz, Tóth! És
megmenti a barátait!
Nincs más
választása!
ILONA Nem vagyok gyilkos!
FHGY Maga nem normális.
ILONA Akkor nem lennék az, ha…
FHGY Hát nem érti? Megtaláltuk az áldozat
holttestét, a bűncselekmény a maga vallomása nélkül is bizonyítást nyert.
Na, menjen vissza.
Gondolkozzon.
Holnap folytatjuk.
Ilona remegő
lábakkal kimegy.
A főhadnagy
előveszi az üveg pálinkát, leteszi az asztalra, bámulja.
A Kórus táncolva
jön be.
KÓRUS
Híres óra,
kényes, szép
Tengelyén
a színpadkép
Folyton
véle fordul
Sorskerék
csikordul
Kényszer
adta rendelés a vég
Régi óra,
fényes gép,
Szabja
már a sorsod rég,
Lent
halad majd föntebb jár,
Körbeér,
a végzet vár,
Lent
halad majd föntebb jár,
Körbeér
s a végzet vár
A kórus kitáncol.
Beúszik a rádió – hírek
Horváth Imre külügyminiszter és Révész Géza honvédelmi
miniszter,
valamint Gromiko külügyminiszter és Zsukov
hadügyminiszter
aláírta
a „Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok
jogi helyzetét” rögzítő egyezményt, amely kimondja, hogy „a
jelenlegi nemzetközi helyzetben a szovjet csapatoknak a Magyar Népköztársaság
területén való ideiglenes tartózkodása az esetleges agresszió elleni közös
védekezés biztosítására célszerű és megfelel a nemzetközi…
12. JELENET
FHGY, ILONA, Kórus
A
főhadnagy elteszi az üveget, aztán felveszi a telefonkagylót, tárcsáz.
FHGY Jelentkezem, főnök elvtárs!
Haladunk…
Meglesz, ne aggódjatok…még ellenáll…
Tudom, megcsinálom…
Már nem kap semmit…leálltunk kérlek…
Vannak még ötleteim…
Meglesz…erőt egészséget, főnök elvtárs!
Leteszi a kagylót.
Ilona lép be, kicsit jobb állapotban.
ILONA Szabadság, erőt egészséget, főhadnagy
elvtárs…
FHGY Na,
Tóth! Jobban néz ki, helyes! Hagyták aludni?
ILONA Jelentem
–hagytak.
FHGY Talpalták?
ILONA Jelentem nem.
FHGY Na
látja. És tudja miért? Mert azt várom el magától, hogy
együttműködjön. És erősen bízok ebben. Lényegében ez ilyen egyszerű.
Üljön le!
ILONA (leül)
FHGY Gondolkodott?
ILONA Jelentem
– gondolkodtam.
FHGY Okos
lány. Hát akkor folytatjuk. Ez nem fog magának jólesni, de hát
ilyen az élet.
(kivesz egy iratot a dossziéból)
Maga szerelmes ebbe a Feribe?
ILONA (hallgat)
FHGY Gönczi Ferenc őrizetes - aki a maga
jobb keze volt ott a
Domonkosban. Meg a szeretője, ugyebár.
ILONA (hallgat)
FHDY Na
jó, hagyjuk. Mert most az ő terhelő vallomása
jön.
ILONA Terhelő?
FHGY Bizony. Mármint magára nézve.
ILONA Vallott? Rám vallott…a Feri?
FHGY És új tanúink is vannak: a maga író
barátai, a szakácsnő, a
mentősofőr, pár beépített beteg…
ILONA Nagyon
megverték! Ugye? Jaj, istenem!
FHGY
Maga még mindig lebecsül engem,
Tóth. A kutyafáját magának. (felemeli a dossziét)
Ezek itt csaknem egybehangzó vallomások arra nézve, hogy maga ölt.
ILONA De
a Feri …nem… ezt nem!
FHGY
Azt mondja Feri
(olvas)
”…ezen
eset előtt 2-3 nappal beszéltünk a csendes eltevésről. És gondoltam, hogy ezt
akarja csinálni a Tóth Ilona…”
(lapoz)
„Csak
a fecskendő volt az asztalon…”…
(lapoz)
„Tóth Ilona odafordult a Kollárhoz azzal,
hogy elaltatja...egy egész üveg chlorethilt locsolt a gézkosárra én meg
rászorítottam a Kollár arcára. Azt mondta, hogy igyekszik a Kollárt
túlaltatással eltenni. …Egy benzines ampulla volt az asztalon… azt felszívta a
Tóth Ilona a fecskendőbe. A jobb oldali nyaki vénájába szúrt, én közben
altattam. Kereste a vénát, de nem
találta. Az áldozat dőlni kezdett, lefektettük a padlóra.”
Ilona maga alatt, monotonon.
ILONA Ez képtelen, buta, szakszerűtlen
hazugság.
FHGY Ez a szerelme vallomása! Egybehangzó a
Piroséval!
(olvassa)
„
Kérdés: Elkövették azt a gyilkosságot?
Válasz:
Jelentem, elkövettük.
Kérdés: Tóth Ilona benne volt?
Válasz: övé volt az ölés, mi csak
segítettünk neki
Kérdés: hogy érti azt, hogy övé volt az
ölés?
Válasz:
ő altatta el, és aztán ő szúrta szíven.
Kérdés:
kicsodát?
Válasz:
Kollár Istvánt.”
A főhadnagy hosszan mered Ilonára.
Ilona összetört. Hallgat.
A főhadnagy mosolyogva tovább lapoz, aztán idéz.
FHGY „Amikor beléptem a szobába, Kolláron
altató géz-kosár volt.
Tóth Ilonánál fecskendő. De már akkor elhatároztuk, hogy Kollárt eltesszük
láb alól. Most már emlékszem,
Tóth Ilona javasolta ezt.” (felpillant
Ilonára)
Tóth őrizetes. Mondta ezt Gönczi Ferenc
előtt maga?
ILONA hallgat
FHGY (tovább
olvas) „Az asztalon három ampullát láttam. Kettőben altató volt, a harmadikban a benzin az
öngyújtómba. Mind a három üres.
Akkor mondta a Tóth Ilona,
hogy levegőt nyomok a szívébe. De beletörte az áldozatba a fecskendőt. Így ez az ölés se sikerült, mert Kollár utána
még mindig élt.”
Kérdően néz Ilonára.
ILONA Feri önként nem vallhatott ilyet.
FHGY Nyomott levegőt a Kollár szívébe?
ILONA Nem, nem nyomtam.
FHGY Kinek jó az, hogy maga makacs
tagadásban van? Megnehezítjük egymás dolgát.
ILONA Senkit nem öltem meg.
FHGY Az kit érdekel?Tóth, magából már ügy
lett.
Szerepel a hírekben, az újságban.
És ha valamit elég sokszor mondogatunk, az
előbb-utóbb igaz lesz. Ha ország-világ elhiszi magáról, hogy maga egy mocskos
gyilkos, akkor maga egy mocskos gyilkos.
Így működik a propaganda.
ILONA Az emberek tudják, hogyan működik a
hazugság. Nem hülyék.
Ezért tört ki a forradalom…
FHGY Ellenforradalom, Tóth…
ILONA Ferit mivel kényszerítették?
FHGY (gúny)
Összeroppant a terhelő tények súlya alatt.
ILONA Nagyon kínozták?!
FHGY (hallgat
kicsit - )
ILONA Megkínozták…
FHGY Na menjen és gondolkodjon tovább!
Maga nem ostoba, tehát be kell látnia, hogy egy ilyen vallomással szemben egy
lyukas garast se ér a maga tagadása.
Holnapra
legyen okosabb – ma még alhat. Fel!
ILONA (feláll)
FHGY Ne felejtse el: megvan a hulla. És
vagy tucatnyi tanú arra, hogy maguk mit műveltek azzal az emberrel. És ha maga
nem vallja be a gyilkosságot – a fiúkat felkötik. Aludjon jól. Lelépni!
ILONA (lassan kimegy)
FHGY (ki
a másik oldalon)
KÓRUS .
KÓRUS Bevallja
már?
ANTIKÓRUS Dehogy vallja.
FÉTFI Mért nem vallja?
ANTIKÓRUS Nem akarja -
FÉTFI És ha ő volt?
ANTIKÓRUS Nem ő tette.
KÓRUS És
ha mégis?
ANTIKÓRUS: Nem tehette.
Együtt: Ismered
őt?
Ismered őt.
De Ismered őt?
NEM TEHETT
Pedig
Szépen ölni nagy művészet
Kemény meló, nehéz élet.
Érezzél
hát büszkeséget.
Spiclit ölni nagy művészet!
Kemény meló, nehéz élet
Dicsőség az, és nem szégyen
Ha megütöd jó keményen
Folyjék csak az orra vére
Taknyán csússzon el reménye
Hogy kisétálhat innen élve!
Kemény meló, nehéz élet
Méltón ölni nagy művészet
Érezz inkább büszkeséget!
ANTIKÓRUS
De nem ő tette.
KÓRUS
De megtehette.
ANTIKÓRUS
De bevallja-e?
KÓRUS Dehogy vallja
ANTIKÓRUS
Mért nem vallja?
KÓRUS
Lelke rajta!
13. jelenet
ILONA
Ilona a priccs
mellett térdel és imádkozik.
A kórus közelről
figyeli, fürkészi.
Uram!
Mit kell tennem – hittel szívemben?
Én
mindenkin csak segíteni, csakis azt akartam.
És
jaj, hogy ezzel bánatra bánatot, búra bút hoztam anyámra,
barátra
és magamra.
Uram!
Ím
most térdre hullva, benned bízva, kegyelmért esdve és áhítva
Kérlek!
Ments
ki innen, uram!
E
gyalázatot nem érdemlem.
Ó,
jaj, mért?
Mért,
hogy elárultak engem?
Mi a bűnöm, mondjátok, jaj, mondjátok!
Hogy
tudatlan, oktalan miket is tehettem?
Mert amivel vádolnak az képtelenség.
Aki
csak egy kicsit ismer, azt tudja, hogy én olyat el nem követtem!
Te
jól tudod, Uram, gyilkos nem vagyok.
Sötét.
14. jelenet
ILONA, FŐHADNAGY,
KÓRUS
Megszólal a rádió
– hírek
Üres színpad.
Megnyílik
a tavaszi képzőművészeti tárlat a Műcsarnokban;
A
Bp-i Katonai Bíróság statáriális eljárásban halálra ítélte Alapi László
kocsikísérőt
és Hules István gépkocsivezetőt, akik 1956. december 4-én robbanóanyagot
szereztek a mátraszőlősi kőbányából, majd december 8-án Alapi javaslatára
felrobbantották a Pásztó és Szurdokpüspöki közötti vasútvonalat. Az ítéletet
végrehajtották.
A
Fővárosi Bíróságon megkezdődött Angyal István, Eörsi István, Szabó
Az
Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Molnár László elnökletével másodfokon
szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélte Pálházi Ferencet, a
Szabad Nép-székházbeli fegyveresek volt áv. tisztek és más funkcionáriusok után
nyomozó „fejvadász”- csoportjának vezetőjét, valamint Preisz Zoltánt, aki
a csoport tagjaként kezdeményezte az elfogott Sarkadi István ügyész kivégzését.
Felcsörög a
telefon, bejön a főhadnagy, nála a dosszié.
Kikapcsolja a
rádiót - felveszi a kagylót
FHGY Erőt egészséget, főnök…
Haladok…
Jelentem, mint zabi a Mariban, jegygyűrű a
zaciban! (
röhög
–majd elkomorul)
Hát kérlek…őszintén szólva nehezebben,
mint hittük…
Nem, nincs se gyógyszer, se talpalás…jól
fog kinézni a tárgyaláson…hát, makacs, mint egy teve…fél a kötéltől…
(meglepődik)
Főnök, lenne egy ötletem… ha mód lenne rá… kivehetnénk a politikai szálat…
akkor nincs kötél, csak…hát úgy tizenöt év… így biztos elvállalná …
(megkönnyebbül)
Ezt megígérhetem neki?
Ez parancs?
Értettem!
Odafentről is?
Tehát köztörvényes lesz az ügy!
Hát, ha megengedsz egy személyes…
megkönnyebbültem kérlek… (tagadja –pedig
már majdnem kimondta)
Dehogy sajnáltam meg – csak…
Igenis, semmi érzelem! Szabadság!
Leteszi a kagylót
Baszd meg,
lényegében!
Jókedvű- belelapoz
a dossziéba – fütyörész.
Ilona lép be. A
főhadnagy rámosolyog.
FHGY Tóth elvtársnő! Leül!
ILONA (leül)
FHGY Kipihentük magunkat?
ILONA Jelentem igen. Köszönöm.
A főhadnagy
felmutatja a dossziét.
FHGY Na, Tóth! Elkészült! Egy kis remekmű,
állítom! Tudja mit, tarunk belőle egy kis olvasópróbát, mint a színházba’! Mert
ezt fogja előadni majd a tárgyaláson, a bíróság meg a nyilvánosság előtt! Ezt be
kell magolnia, Tóth!
Esküszöm magának, a nézők
borzadni és kacagni és zokogni
fognak! Tessék, a vallomása.
ILONA A „vallomásom”? De hát én nem tettem
vallomást!
FHGY Dehogy nem. Nézze:
(mutatja)
Alá is írta! Minden
oldalát fent és lent.
ILONA De hát én nem vallottam be semmit – és
nem írtam alá semmit!
FHGY (kiborul) Az
úristenit magának, maga idióta! Hát nem érti, hogy meg
akarom
menteni az életét? Most beszéltem a főnökömmel – legfelsőbb utasításra nem lesz
politikai vádemelés, hanem áttesszük köztörvényes státuszba! Tudja ez mit
jelent, maga kis ribanc? Hogy nem akasztják föl!
ILONA Nem követtem el a gyilkosságot!
FHGY (fújtat,
lehiggasztja magát; most fenyegető, halk) Ez nem jó stratégia, Tóth.
ILONA Nem írtam alá semmit.
FHGY (türtőzteti
magát) Hű, a mindenit.
(gondolkodik, maga elé:)
Itt állunk, a siker kapujában – és ez a rohadt makacs kis
kurva még mindig játssza a hülyét. Talán
arra számít, hogy elmebetegnek nyilvánítják? És ennyivel megússza? Az teljességgel
kizárt. Az elmeszakértőink meg fogják állapítani, hogy maga épelméjű. .
ILONA Senkit nem öltem meg.
FHGY (szünet)
Figyeljen, kislány. Én magát tulajdonképpen
…megkedveltem.
És tudja mit?
(fújtat)
A rohadt életbe.
Na nézze, Tóth. Most nem csak a maga sorsa
van az én kezemben – hanem egy kicsit az enyém is a magáéban. A maga perére,
Tóth, az egész világ figyelni fog. És én ott vagyok a háttérben.
A lényeg a következő. Ha maga bevallja ezt
a gyilkosságot – mi kivesszük a politikai szálat – és maga, mint köztörvényes
bűnöző áll a törvényszék elé. Így a
bírónak lehetősége van a halálos ítéletet börtönbüntetéssé változtatni, mint a
köztörvényes bűnözők esetében. De ha nem tesz beismerő vallomást, nincsen
enyhítő körülmény – marad a politikai indíték – és biztos a kötél. Figyelt rám?
Értette, amit mondok?
ILONA Igen
FHGY Alkut ajánlok. Maga vallomást tesz – és
én tiszti becsületszavamra megígérem, hogy nem ítélik halálra. (szünet)
Hajlandó együttműködni?
Csend .
Ilona kinyújtja a
kezét. A FHGY átnyújtja a vallomást.
ILONA (olvas)
„Vasárnap, november 18-án, este a kijárási tilalom után egy nővérke beszólt az
irodámba, hogy a Pirosék elkaptak egy ÁHV-st, és már hozzák fel.
(felpillant - a
FHGY bíztatóan int
)
Ettől nagyon ideges lettem.
Leszóltam a portára, hogy őrködjenek, ha jönnének a rendőrök. Pár perc múlva a Piros
üzent, hogy menjek át mert injekciót kell beadni. Nagyon mérges voltam rá. Átmentem
a másik irodába. Akkor csattanást hallottam onnan. Benyitok.
Ott ül a Kollár civil ruhában. A Piros ütötte. Vérzett a szája. Kérdeztem tőle,
mi ez itt, mért vered ennyire?”
(felpillant)
ILONA Az én kórházban soha nem vertek meg
senkit!
FHGY Nem kórház volt az, hanem ellenforradalmi búvóhely, ezt már
megtanulhatta volna.
ILONA Nem vertek!
FHGY Olvassa tovább!
ILONA (olvas)
„Erre egy fotót mutatott a Piros. Egy ÁHV-s törzsőrmester volt a képen, két
civil társaságában. Kollár volt az
ÁVH-s.
El kell tenni ezt láb alól. Ezt már a Gönczi Feri mondta. Mert akkor már a
Feri is ott volt. Az asztalon akkor már
ott láttam a benzines ampullát és a fecskendőt.
A Kollár igazolványai is az asztalon hevertek. És akkor Feri is verni
kezdte a Kollárt.”
(felpillant)
Kérem, a Feri aztán
tényleg soha senkit…
FHGY Kuss. Olvas!
ILONA „A Feri …ököllel verte Kollárt. Mert az
nem volt hajlandó megszólalni. Ismerlek, nagyon is jól ismerlek, te szemét
spicli! – ezt a Piri üvöltötte. És akkor megszólalt a Kollár, hogy ő nem. Ő már
nem AVH-s, csak ott volt sorköteles katona. És azok a képen a sógora, meg a nővére.
És az egyenruha a sógoráé, ő csak viccből vette fel, mert ő rang nélkül szerelt
le. És hogy ő csak egy rakodómunkás, és félreértés, ő csak a mennyasszonyához
jött a szomszéd utcai női szálláshoz látogatóba, és semmit se ért az egészből,
őt ne bántsuk.”
(felpillant)
De értse meg, hogy soha
életemben nem találkoztam azzal az emberrel!
FHGY Ahhoz képest jól megölte.
ILONA Nem öltem meg. És ezt maga pontosan
tudja.
FHGY (türelmet
erőltet magára) Ne kezdjük ezt elölről… Folytassa!
LONA (tovább
olvas) „Amikor megláttam az áldozatot, úgy éreztem, végünk van. Ezt az
ember meg kell ölnöm…” De hát én nem…!
FHGY Nem pofázik! Olvas!
ILONA (nyel egyet, olvas tovább)
„Kérdeztem a Piritől, biztos, hogy bűnös-e. Biztos.
Nem engedhetjük el, mert rögtön lebuktat mindenkit. Aki csak megbújt a
kórházban, minden forradalmárt. Meg a stencilgépet a pincében. Tehát neki meg
kell halnia.
Akkor kopogtattak, hogy
menjek le a konyhára, mert a vacsora körül megint botrány van, mert nyers tejet
akarnak felhasználni a tejbegrízhez. Le kellett mennem. Ott rákiabáltam a
szakácsnőre, hogy micsoda disznóság, tessék felforralni azt a tejet.
Aztán megyek vissza, az iroda ajtaja félig
nyitva. A Piri ott áll a Kollár felett, a homlokára szorított pisztollyal.
Rákiáltok, mit művelsz?! Azt meghallják! Nem úgy öljük meg!
Felpillant valamit
akarna mondani – de a FHGY arckifejezésére inkább tovább olvas.
Már akkor hoztam magammal chlorethylt, két
ampullával, meg gézmaszkot. Azzal a céllal, hogy elaltatom, vagyis túlaltatom
és
így szép csendben hal meg.”
Nem bírja tovább
olvasni, a FHGY-ra néz – és leteszi az íróasztalra a vallomást.
Maga
találta ki ezt a… perverz… szakszerűtlen őrültséget?
FHGY Ha én ilyet ki bírnék kitalálni, babám –
akkor befutott krimi író lennék, nem vizsgálótiszt.
ILONA De ez így nagyon…
FHGY Elég legyen ebből!
Csend.
ILONA
És ezt…az egészet…el fogják hinni?
FHGY Olyan hiteles leszel, babám, mint a
pinty! Tudod mért? Mert az életedért
csinálod! Meg a fiúk életéért. Megbukni
tilos….
Na, igazi pozitív
hős leszel, mint a szovjet színdarabokban: a főszereplő, a tisztalelkű medika, a
professzorok kedvence, az élsportoló, szocialista hazánk példaképe - akit rútul megtévesztett a patás ellenforradalmi
sátán, és aki vérfürdőt rendezett a kórházban – de most megvallja vétkeit, és lelkéből kiűzi a gonoszt… nagyobb
szám leszel, Tóth, mint amilyen a Rajk elvtárs volt!
ILONA (kis szünet ) A Feri… így megmenekül?
FHGY A
kötéltől meg. A szavamat adom.
ILONA (gondolkodik
- ) De szerintem nem csak a főhadnagy elvtárs
tudja, hogy nem vagyok
gyilkos.
FHGY (habozik)
A lényeg, hogy bevallod.
ILONA De mért?
FHGY (ideges)
Hogy ne akasszanak föl!
ILONA De mért pont én?!
FHGY Mert pont te! Felfogod végre?
ILONA Nem.
FHGY Az istenit!
(hangot vált, szinte suttog)
Hát …mert…a politika …a Kádárék…vagy ki az isten …fasza
odafönn…az atyaúristen… odafönn…így akarja! Érted már?
ILONA De mért engem akar?
FHGY Csak! Mert olyan tiszta ember vagy.
Azért!
Ilona csak
bámul a főhadnagyra.
FHGY Szeretnél az anyádtól levelet kapni?
ILONA Istenem, írhatna nekem?
FHGY Ha magával viszi a vallomását. És legközelebbre fölmondja
nekem…mondjuk az első öt oldalt. Rendben?
Átnyújtja a
vallomást – Ilona kis habozás után átveszi.
FHGY Föl! Hátra arc! –
Lelépni!
Sötét.
A kórus betáncol.
Egy forró csók
oly édes volt,
de végére jár,
lejár az óra már…
oly édes volt,
de végére jár,
lejár az óra már…
Híres óra,
kényes, szép
Tengelyén
a színpadkép
Folyton
véle fordul
Sorskerék
csikordul
Régi óra,
fényes gép,
Szabja
már a sorsod rég,
Lenn
halad majd föntebb jár,
Körbeér
s a végzet vár,
Lenn
halad majd föntebb jár,
A
végzet, a végzet a VÉGZET volt
Egy
forró csók
Oly
édes volt…
A kórus
egy tánclépésbe merevedve megáll a priccs mögött.
15. JELENET
ILONA CELLÁJA
ANYA, ILONA, KÓRUS
Ilona a priccsén
ül.
Az anyja levelét
sokadszor olvassa.
ILONA „Remélem, mindent megeszel rendesen,
bármit adnak, mert...
Megint beszéltem a főhadnaggyal. Meg egy ügyvéddel,
aki majd védeni fog – ez a főhadnagy megadta a nevét…
Elképesztő, hogy védelem csak a vádemelés
után jár….
De úgy tűnik, ő tényleg rendes ember…
Figyelj, szó szerint
leírtam, amit…
Amennyiben kitartasz az ártatlanságod mellett…akkor
kivégeznek…csak akkor van esélyed életben maradni, ha bűnösnek vallod magad. A
beismerő vallomás lehetőséget nyújt az ítélet enyhítésére, - de tagadás esetén
a bíróság a bizonyítékok alapján tényállásnak tekinti a gyilkosságot és
elveszted az esélyt az enyhítő szakasz alkalmazására, sőt, a tagadás súlyosbító
körülmény.”
Igen,
pontosan így mondta…
Apáddal
is találkoztam ismét…
Beültünk abba a presszóba…
Mondtam, hogy jövök hozzád. Ittunk egy
konyakot
Mindent tud rólad!
Üzeni, hogy nagyon szeret téged és büszke
rád…
Hogy a munkatársai
és mindenki , az emberek az utcán, a villamoson… tudják, hogy te… azt…
És azt üzeni –
hogy életben kell maradni. Mindenáron.
(csend)
ILONA Köszönöm, apa…majd mondd neki…
Csend.
ILONA Tudod anya - én már annyira
összezavarodtam… néha azt sem
tudom, mi valóság, mi nem – mi álom és mi
félálom…
De
az jutott az eszembe – hogyha ott a Domonkosban egy spicli életveszélybe
sodorja a barátaimat, és a többieket, és ha rajtam múlik – én talán … tényleg…
X
ILONA Mit fognak szólni …az emberek…a
csoporttársaim…a repülőklubban…ha önként bevallom, hogy …gyilkos vagyok!?
X
ILONA És akkor – börtönben maradok…mama – én nem
bírom ki évekig …!
X
ILONA Ki
kell bírnom. Kapok tizenöt évet. Abból leülök tízet. Ha mázlim van, Kádár
idővel kihirdet egy közkegyelmet. De ha nincs, akkor is csak harmincnégy
leszek, és szabadulok. Ti pedig vártok rám – odakint. Ugye?
X
ILONA Harmincnégy?
Olyan öreg?
(kissé elmosolyodik)
ILONA Talán még orvos is lehetek. És… a Feri
is szabadulni fog…és te lehetsz nagymama. Vagy dédanya? Dédanyó…
És ott lakunk majd veled Árpádföldön? A
nagyanyó kunyhójában…
És nagyanyó vigyáz a
kismanó-unokára, főzi a vacsorát, - krumplistésztát, a kedvencemet, kovászos
ubival, mire hazajövünk a szorgos munkából…
És hétvégenként Ferivel kettesben ti
kirándulni megyünk a Budai hegyekbe, beülünk ebédelni egy
kisvendéglőbe…resztelt máj, rizlingfröccs, málnaszörp…
Máskor ötórai tea egy belvárosi
presszóban…este meg hallgatjuk a Luxemburg rádiót a barátoknál - és állatira
swingelünk…
már sírva-röhögve
És nyaranta beutalóval az
egész család elutazik a Balatonra!
Vagy
Burgaszba…Bulgária…Aranyhomok –…és lesz egy kis telkünk Csömörön – oda
Moszkviccsal megyünk…rajta egy kis NDK faház. Bent az áram, a víz. Pár
gyümölcsfa, zöldség, veteményes… néhány tő csemegeszőlő…zalagyöngye…
A kórus az új nótát dalolva, táncolva ki.
KÓRUS
Hív
egy szép új világ
Tárt
karokkal vár reád
Betemetünk
minden árkot
A lázadás,
ugye, belátod
Olyan
csúf szokás.
Csak
a bűnbánatod kellett
És a
kegyelem
Rögvest
meglett
Szabadság,
szerelem
E
kettő…
Egyedem-begyedem
Visszavár
az egyetem,
Aztán
épül a karrier
Ível
a pálya
Bármi
lehetsz még
Mert
ez itt
A
Vadkelet
Amerikája.
Balatoni
nyaraló
Szántódi
a rév
Magánpraxist
vezetünk
Betétkönyvet
kezelünk
Burgaszba
is mehetünk
Bármit
mondasz, egyetértünk
Jó
elvtárs módjára élünk
Szép telkem lesz Csömörön
Nem
lesz tőle csömöröm.
Rá
pöpec faház? Megveszem.
A
Moszkvics de lux jár nekem.
Megszülöm
a gyermekem.
Nem
is egyet, rögtön hatot
Hazám!
Jó elvtársad vagyok.
16. JELENET
FHGY, ILONA
Ilona jön az
íróasztalhoz balról - kezében a vallomása.
A főhadnagy jön a
másik oldalról, az ő kezében is egy „példány”.
ILONA Erőt egészséget, főhadnagy elvtárs!
FHGY Megtanulta?
ILONA Jelentem… tanulom.
FHGY Ez a beszéd, Tóth! Tudtam, hogy
megjön az esze! Tudja, mekkora szám lesz? A világ
egyik fele majd „mocskos ellenforradalmározik” a másik meg a szabadon bocsátását követeli. A sok kis sunyi értelmiségi.
ILONA És ha belesülök?
FHGY Csak ne vond vissza. Az nem lesz baj,
ha néha makogsz. Attól csak
hitelesebb leszel.
ILONA És ha a bíróság előtt… visszavonom?
FHGY (türtőzteti
magát) Azzal halálra ítéled magad és a társaidat. Anyád nem magyarázta el?
ILONA De…ez annyira …undorító…
FHGY (csak
néz – de majd felrobban)
ILONA És embertelen!
FHGY (iszonyú
dühös – de még visszatartja, halkan, lassan:) Az istenit magának Tóth, ne
kezdjen már megint moralizálni itt nekem!
Ezen rég túlvagyunk, - mindjárt itt a tárgyalás! Kezdje modani!
ILONA (nem
tud belekezdeni)
FHGY Na! Mire vár?
ILONA De ha embertelen!
FHGY Mi az ember, Tóth?Mi az? Bábu. Egy társasjátékban.
Ki nevet a végén. Azt ismered?
ILONA Ismerem.
FHGY Az milyen jó játék! Mi? Lényegében
előidézni, aztán kiröhögni
a másik vesztét!
Mint a való életben! Mi? Ettől olyan baromi
jó játék az.
Lényegében. Folyjon a disznó vére a pléhedénybe!
Na, húgocskám, ez az ember.
Egy paraszt a sakkjátszmában.
Egy disznó az óljából
kiráncigálva. Mi? Lényegében.
Én is az vagyok. Mindenki
az. Kádár elvtárs is. Elhiszed?
ILONA Ha ezt valaki jelentené, hogy maga
ledisznózta, ezért maga is börtönt kapna.
FHGY Még kaphatok.
De ha maga most jól csinálja – akkor…A
francba, hagyjuk ezt a baromságot
(de
már kijön belőle)
Én átvilágítás alatt vagyok, Tóth – nekem
meg kell csinálnom ezt az ügyet – nekem bizonyítanom kell – röhej Tóth! Nekem!
Én főiskolára jártam, Moszkvába’! Magasan én vagyok a legjobban képzett ezek
között a bunkók között…
Lefokoznak…- ezek?
Felmentenek? Kirúgnak? Az utcára löknek?!
Ezek velem is azt tesznek, amit csak
akarnak.
Érti ezt?
ILONA Sajnálom.
FHGY Mit?
ILONA Magát.
FHGY Engem maga ne! Engem aztán senki se!
Mondja a vallomását!
Ilona nézi, csak
nézi a FHGY-ot, aztán csak belekezd.
Monotonon, néha
belepislant a gépiratba.
ILONA „Az asztalon lévő ampullából felszívtam
a benzint a fecskendőbe. Beszúrtam a jobb oldali nyaki vénába. Helyesebben nem
találtam a nyaki vénát. Mellé szúrtam. Láttam, hogy púp keletkezett, ebből
következtettem arra, hogy nem találtam el. A vénát. Ezután az injekcióba
levegőt szívattam, majd a szív tájékára 2-3-szor beszúrtam. Azt altatót közben
a Piros adagolta. Közben azt kiabálta,
hogy szúrd még szíven!...”
FHGY Jól van, Tóth… nagyon jó lesz. De…
nagyon látszik, hogy… csak úgy felmondja. Tegyen bele…egy kis…mit tudom
én…indulatot… Maga most őszinte és töredelmes. Lényegében, mint aki otthon
éppen bevallja a férjének, hogy felszarvazta. Folytassa!
ILONA „Akkor nyomtam még kétszer levegőt… Beszúrtam
…az ingen
keresztül…. (elakad – belepillant a szövegbe) Ingen, mindenen keresztül …A szív
környékére.
FHGY Fél egy kicsit! És viszolyog önmagától.
Érti?
ILONA Az elhalton ing volt és kiskabát. A tű aztán elpattant az ügyetlenségem miatt.
A Piri akkor azt mondta, itt van ez a bicska, ezzel is szúrd szíven. De ekkor
már rosszul lettem a sok chlorethyltől, zsibbadt minden tagom.”
FHGY Nem jó! Éljen bele magát! Mintha ott
lenne – mintha..emlékezne arra a
rosszullétre…mondja még egyszer!
ILONA De én most tényleg rosszul vagyok!
FHGY Kit érdekel? Tovább!
ILONA (megpróbálja – de amatőr) Zsibbadt minden
tagom.
FHGY Ez az! Jó lesz! Tovább!
ILONA A fecskendőt a földhöz vágtam, és
kirohantam a szobából. Azok ketten aztán szellőztettek.” Hánynom kell!
Tényleg a rosszullét környékezi
FHGY Szedje össze magát! Kér egy kis
pálinkát?
ILONA (int,
hogy nem)
FHGY Tovább!
(a
példányba pillant)
„Amikor
visszatértem, már sötét volt”, onnan!
ILONA „Amikor
visszatértem az irodába, ott már sötét volt. Csak a folyosóról világított be egy lámpa.
Az ajtónál a Piri
állt, a kezében a pisztollyal.
Feri fél lábbal az
áldozat nyakán állt, a másik lábával egy
széken térdelt.
Miután leszállt az áldozat nyakáról,
az kisvártatva
megmozdult. Akkor a Piri mégis le akarta lőni.
Ne lőj!
Azt már nem tudom,
kinek az ötlete volt, hogy cipeljük ki a vécébe.
Én csak annyit mondtam a Pirinek, hogy
vigyék ki innen, mert bármikor jöhetnek az ÁVÓ-sok...
Akkor a Feri és a
Piri kivitték a vécébe.
Az ablak melletti
fülkébe.
A padlóra,
nekitámasztották a csészének.
Akkor az áldozat
feje megbillent.
Feri meg felordított, „ez még mindig él?!”
FHGY Jók leszünk, kislány! De… tényleg úgy
mondja…mintha kijönne magából...őszintén…maga megkönnyebbül attól, hogy végre
bevallja… - és legyen készséges – mint aki segíteni akarja a bíróságot, hogy
lássák az igazat…
ILONA Nekem ez nem fog menni…
FHGY Hát, nem egy anatómia szigorlat, az
biztos…
ILONA És ha elájulok?
FHGY Akkor elnapolják a tárgyalást…ez alól
nem tud kibújni, Tóth!
Ezt meg kell
csinálni!
ILONA „Az előzmények után én, mint szigorló
orvos, tudtam, hogy nem él.
A vécében leguggoltam az áldozat mellé,
meghallgattam a szívét. Már éppen fel akartam állni, amikor a Piros a kezembe
adta a bicskát. Nyitott állapotban, hogy
szúrjam szíven.”
FHGY Álljunk meg!. Az a bicska tárgyi
bizonyíték – ez biztos ott lesz az
ügyésznél!
Tudja mit? Én leszek az ügyész! Valami olyasmit fog kérdezni, hogy: Milyen volt
az a bicska?
ILONA Erre mit mondjak?
FHGY Figyeljen, Tóth. Én láttam azt a
bicskát a nyomozati bizonyítékok
között.
Pont egy ilyet vettem Egerben, amikor ott töltöttünk egy hétvégét…
ILONA Akkor tetszett megvenni?
FHGY Vettem egy olyan vásári bugylibicskát!
ILONA És amivel én szúrtam, az milyen?
FHGY Se
nem nagy, se nem kicsi…Szóval, az ügyész majd azt kérdezi: milyen volt az a
bicska?
ILONA Olyan vásári…középnagyságú egri bicska.
FHGY Bugyli!
ILONI Bugyli.
FHGY Ez
az! Mutassa meg!
ILONA Mutassam?
FHGY Mutassa,
mekkora!
ILONA (mutat
egy nagyot) Ekkora?
FHGY Legyen észnél Tóth! Az egy konyhakés…
ILONA (kisebbet
mutat) Ekkora?
FHGY Ez
az! Szinte biztos, hogy be fogják mutatni azt a bicskát!
Ez a
legfontosabb bűnjel! – a corpus delicti!
(egyre
jobban élvezi a saját művének „megrendezését”)
Maga odamegy az ügyészhez, elveszi tőle a
bicskát, alaposan megnézi, és – mit mond?
ILONA Hogy:
ez volt az?
FHGY Ez az! De meggyőződéssel, könyörgöm!
Felismeri azt a tárgyat és azt mondja: „Ez volt az!” Érti?
ILONA Értem.
FHGY Tehát: Felismeri ezt a bicskát?
ILONA (megpróbálja
meggyőződéssel) Igenis, ez volt az!
FHGY De meggyőződéssel kell, Tóth,
meggyőződéssel! (megmutatja) „Igen, felismerem! Ez volt az!” A lényeg, hogy a
bíróság lássa a maga megtörtségét és bűnbánatát. És ezt enyhítő körülménynek vegye! Na, folytassa!
ILONA (alig
hallhatóan, nehezen) „A szívébe szúrtam a bicskával”
FHGY Ez
motyogás, Tóth…
ILONA (küszködve,
de hangosabban) „A szívébe szúrtam a bicskával”.
FHGY Ezt nem fogják így elhinni, Tóth. Megtörten, mint aki
befelé zokog!
ILONA (a
bőgés határán, megpróbál kiabálni) „A szívébe szúrtam a bicskával!”
(elbőgi magát)
szünet
FHGY Na
jó…ezt még gyakoroljuk. Jó lesz.
A következő napokban mindennap átvesszük vagy tízszer.
A kosztját megdupláztatom. Befűtünk rendesen a
cellájában…
És a tárgyalás után végre koccintunk egyet…rendben?
ILONA (nehezen,
de bólint)
FHGY Na.
Menjen. Készüljön.
(Ilona kimegy, a főhadnagy az iratokat
rendezgeti)
17. JELENET
Főhadnagy, Kórus
Megszólal a rádió.
Az Országos Rendőrkapitányság vezetője felhívja
mindazokat, akiket
az1956. október 23-a utáni időszakban ellenforradalmi
terrorista elemek bántalmaztak vagy megsebesítettek, illetőleg akiknek
hozzátartozóját ellenforradalmi elemek megölték, hogy ezt az illetékes
rendőrkapitányságnak jelentsék.
A légoltalom országos parancsnoksága értesíti a
lakosságot, hogy a fel nem
robbant lőszerek, lövedékek és kézigránátok
hatástalanítását a jövőben fokozottabb ütemben végzi, miután a feladatok
végzésébe bekapcsolódott a honvédség aknakutató alakulata is. A balesetek
elkerülése érdekében kérjük a lakosságot, hogy a fel nem robbant lőszerek,
lövedékek és kézigránátok feltalálási helyét Budapesten a 492-535, a 293-244 és a 293-245
telefonszámokon sürgősen jelentsék.
A Fővárosi Bíróság ma
ítéletet hirdetett az ellenforradalmi izgatással és
gyilkossággal vádolt Tóth
Ilona és két társa ügyében. A vádlottak
1956 november 18- án bestiális kegyetlenséggel meggyilkolták Kollár István rakodómunkást. A tettesek beismerő vallomást tettek. A népi
demokráciára különösen nagy veszélyt jelentő tetteseket a bíróság kötél általi
halálra ítélte…őket, mert…
Felcsendül a „Régi óra halkan jár…” sláger,
ami lassan a telefonbeszélgetés alatt kiúszik…
A főhadnagy
felpattan, téblábol, szinte pánikban van…
Indulatosan
tárcsáz .
FHGY Halló!
Erőt, egészséget,
főnök elvtárs! Én lennék, tisztelettel.
Kérnélek, bátyám,
erről a Tóth Ilonáról van szó.
Köszönöm, kérlek.
Szép munka volt.
Hát igen…ez itt
most ugye…hát volt benne meló.
De lényegében van itt még az a kis
probléma.
Hát, hogy én ennek a szerencsétlen…
ártatlan medikának …ennek a Tóth Ilonának megígértem…voltam bátor kérlek, mert
te meg lelkesen jóváhagytad az ötletemet, hogy…de!
(elveszti
a kontrollt)
Garantáltuk neki! Én a tiszti
becsületszavamat adtam, főnök! És erre… Ne bassza meg, kérlek! Hát mi ez itt,
kérlek! Ez így…!
(elakad
a szava, hallgat, megszelídülve)
Ez végleges?
Megkérdezhetem,
hogy már alá is írták odafönt?
És már nálad is
van napi parancsban!?
Hát…kérlek szépen,
akkor ez így… erő és egészség, kérlek!
Persze, csak semmi
érzelem. Profik vagyunk, főnök.
Vasárnap?
Dunakeszire az asszonnyal, főnök.
Ha a hasamban a sült
keszeg, utána majd alád teszek…
Neked is…még egyszer…és lényegében
szabadság!
Leteszi a kagylót.
Bejön a kórus, nézi őt.
Csak áll…aztán előveszi az üveget- és két poharat.
Tölt mindkettőbe.
Kiissza mind a kettőt.
Aztán megint tölt – kiissza.
Aztán a maradékot kiissza az üvegből.
Az üres üveget újra és újra megpörgeti a padlón.
Ezt a várost
Novembernek hívták,
Iskolákban
máig úgy tanítják
Hogy
biztonságunk érdekében áll
A vasbetonba
öntött láthatár
Volt egy város, úgy hívták, November
Aljzata
komor csatornarendszer
Most
szennyvizet vezet, de front alatt
Majd
bombabiztos pinceboltozat
Novembernek hívják ezt a várost
Odakint a
semmivel határos
Azt beszélik,
felettünk már rég
Megkötött a
cementszürke ég
És akkor, ott, a mámoros napokban
Zászlók
lengtek fenn az ablakokban
Fehér
köpenyben megjelent a lány
Egy
karszalagos angyal oldalán
Kik
fegyverekkel múlatták az estét
Nagy bajukat
maguknak keresték
De azt, ki
bajtársat besúg, bemárt
Kitárt
karokkal várja majd a párt
FHGY (halkan)
A kurva anyátokat, lényegében.
Utoljára
megpörgeti az üveget, ami lassan megáll, a szája talán felé mutat.
-sötét-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése