CSINNADRATTA

CSINNADRATTA

            - haláli komédia-

JÁTSZÓK:

CSINNA

DRATTA

KOLDUS

PÁL

ÖREG

                        ALAKOK:

                                   NYOMOZÓ

                                   ORVOS

                                   HELYSZÍNELŐ

A szín:

Üres térben csinnadratta               

A játék során Moliere: Mizantróp, Shakespeare: Szentivánéji álom, Hamlet és Molnár Ferenc: Üvegcipő szövegei idéződnek, a Mizantróp Szabó Lőrinc, a Szentivánéji álom és a Hamlet Arany János fordításában.

1; kép

KOLDUS, CSINNA.  PÁL, DRATTA, ÖREG

A szín előterébe koldus rongyos gúnyában, az orrán vakszemüveg, letolva, hogy felette azért kilásson. Előtte kalap. Nyeles fésűre hajtott selyempapírt zizegtet. Dünnyögve hozzá.

KOLDUS                   No? Még egy körtánc? Egy tündéri dal?

Hátul baljós alak csüng alá kötélen a zsinórpadlásról. A sziluettje is csak azért vehető ki a mélységes sötétből, mert mozog. Agonizál.

A  Koldus megnézi, hogy a másikkal mi történik, aztán visszafordul, zizeg-dünnyög.

KOLDUS                   És aztán? Ti? Csepűrágók? Szomorú bohócok?

Egy perc harmadára el?

                                   Ki férget ölni pézsmák bimbain?

                                   Ki bőregérrel vívni szárnyakért,

                                   Hogy kis manóim öltönyt kapjanak?

A másiknak elernyednek az izmai. Utolsó, reszketeg rángások. A Koldus ezt is megnézi magának, aztán szomorú mosollyal folytatja tovább.

KOLDUS                   Ki meg elűzni a lármás bagolyt,

                                   Mely így huhogva nagy szemet mereszt

                                    Vigalmainkra?

Odakint aprót csengetnek és mindjárt diszkréten kopognak. A Koldus odakapja a zajra a fejét, suttogja.

KOLDUS                   Pszt! Most egy altató dalt! Hadd nyugodjon!

Hangosabb kopogtatás. Kintről.

DRATTA                   Csinna!

ÖREG                        Itthon van.

PÁL                            Itthon vagy?

DRATTA                   Csinna! Hahó! Mi vagyunk! A Dratta!

Várakozó csend. A Koldus a nézőknek, azaz csakis a beavatottaknak súgva.

KOLDUS                   Kettősnyelvű pettyes kígyók

                                   Tüskedisznók, innen el!

                                   Félre, undok pocok, vakondok,

                                   Asszonyunkhoz ne közel!

                                   Dalabáj, dalabáj,

                                   Vagy kell ma ide vendég?

                                   Barát, vagy ellenség?

                                   Bús tréfa, vidám sirám…?

                                   Pszt!

Odakint erőszakosabb csengetés, kopogtatás, közben.

PÁL                            Csinna, nyisd ki!

ÖREG                        Még se vagy itthon?

DRATTA                   Ne butáskodj, nyisd ki, hallod?

PÁL                            Csak mi vagyunk! A Pál.

A Koldus kicsit megemeli a hangját a beavatottak kedvéért.

KOLDUS                   Dalabáj, dalabáj

                                   Lenéz az égből zord Mihály.

                                   Mi ez a cirkusz, bőgő marhabál

                                   Angyalok dalát kívánom

                                   Zengjék lágyan: lullabáj

                                   Lulla, húha, hullabáj

                                               Semmi bú

                                               Semmi bű

                                               Semmi báj

                                   Bűbáj nulla csillag hulla

                                   Csüng itt Csinna mintha

                                   Lenne karácsonyfa dísz

                                   Ő az ajándék

                                   Kell ide vendég?

                                   Barát, vagy ellenség?

                                   Asszonyuknak már nem fáj

                                   Ami fájt.

Megvette, megfőzte

                                   Megette ama tál lencsét…

                                   Kívánt magának jó étvágyat

                                   A nyeldekléshez jó szerencsét

                                   Na, gyertek mégis

                                   Barát és ellenség!

                                   Víg kocsma az élet

                                   Nagy zabálda

                                   Egyetek, igyatok

                                   Aztán körtáncba szép hölgyek

                                   Fess legények

                                    Botor, ki ebből csak úgy kiáll

                                    Ki lenne más itt a táncmester

                                   És az illemtanár

                                   Mint a Nagy Halál, és

                                   Lenéz az égből a zord Mihály…

Odakint kulcscsörgés, a zár kattanása. A Koldus megemeli a kalapját, eltűnik.

A színre három alak tapogat be. Dratta, Pál, Öreg. Halkan.

ÖREG                        Én mondtam, hogy bement már a színházba.

DRATTA                   Azt mondta, tudja, hogy itthon van.

PÁL                            Akkor még alszik.

ÖREG                        Délután ötkor?

PÁL                            Az éjszaka, tudják, nem sokat…

ÖREG                        Sejtjük, fiam, sejtjük.

DRATTA                   Mégse kéne akkor zavarni.

DRATTA                   Csinna? Csinna! Alszol? Hol vagy?

Hol csillog a mi kis tündérkénk, mintha…

Az öreg megtalálja a villanykapcsolót. Éles, vakító fény robban. A látogatók először döbbenten, aztán eliszonyodva nézik Csinnát. Csinna hálóingben, mezítláb lóg a kötélen. A hálóinge elöl csupa vér. A látogatók kihátrálnak. Közben.

PÁL                            Neeee!

ÖREG                        Mi…mi a…mi a jó…?!

DRATTA                   Ó, Jézusom!

Sötét.

Csinna  kacag fel gyöngyözően.

A szín bal oldali sarkában, fent halvány körfény dereng fel.

Lent a  Koldus arca tűnik fel, vigyorogva súgja a beavatottaknak.

KOLDUS                   El, szövő pók, itt ne járj,

                                   Hosszúlábú nagy kaszás

                                   Félre, dúgó éjbogár,

                                   Csiga, féreg, minden más…

                                   Csinna alszik, az ajándék

                                   Csüngve csillan, forog Csinna

                                   A bukott tündér.

                                   Nyugodt immár

                                   Nincs kalimpa.

                                  

A Koldus a halványan derengő fénykörre mutat.

Nem kérdi már, élni mér’.

                                   Hálóinge csupa vér.

A Koldus most a kötélen csüngő tetemre int.

.

Kezdődhet az álomjáték

Bohóctréfa, haláli bál

Mit néz az égből a zord Mihály…

Csinna hangja a fénykör felöl, a Koldussal  vidáman együtt.

EGYÜTT                   Zengje lágyan, lullabáj

                                   Lulla, nulla, hullabáj

                                               Semmi bú

                                               Semmi bű

                                               Semmi jaj

                                                Semmi fáj

                                               Jó sok hűhó

                                               Semmiért

                                               És ahogy tetszik.

                                   Zenebona, tréfa, cirkusz

                                   Csim-bum bohóc, zsonglőr

                                   Szelíd vad és idomárja

                                   Légtornász és kövér társa

                                   Vágyik az önök tapsára.

2; kép

CSINNA, KOLDUS, PÁL, ÖREG.

A szín a körfény által világosodik, aztán a körfény telítődik, eltűnik.

 Csinna teste a továbbiakban  bábuként a kötélen lóg.

Csinna „szelleme” a feldőlt szék mellett ül, a keze ugyanúgy hátrakötözve, a hurok ugyanúgy a nyakára szorulva, mint fent a bábunak. Csinna egyik lába maga alá húzva, a másik kicsit elfordulva és kinyújtva. Gyöngyöző kacajából göcögő nevetgélés lesz, mint vásott kölyöknek jól sikerült csínytevés után. Megszabadul a kötéltől, amivel hátra volt kötve a keze. Közben.

CSINNA                    Boldogságom hímpora…

Lenge szellő lengedez…

Fájdalmamnak angyala…

Könnyeimnek zápora…

A fenébe, de elzsibbadt a kezem!

Megnézi a kötelet, meglóbálja, eldobja.

Adieu, te már nem játszol.

Egy pillanatra elkomorodik. Most a nyakát szorító hurkot lazítja meg, aztán áthúzza a fején.

Hú! Azért azt…nem hittem volna…, hogy ez ennyire… tud fájni… Mármint eleinte.  Azt se hittem volna, hogy tényleg meg merem…  Hogyha ti így, ezt…ezt mind velem…Akkor tessék! Lássátok, ássátok.

Kemény vagyok. Voltam? Vagyok! Végre.

Csinna a bábuhoz lép, elismerő mosollyal rázza meg a bábu hátrakötött kezét.

Öreglány! Hát…mit is mondjak…? Gratulálok.

Elfordul a bábutól, büszkén néz körül.

Ez már aztán…a ramazuri, mi?

Na jó. Azért annyira ne szálljunk el magunktól, mert ilyet…akárki…Na nem, azért nem akárki… És mért ne lehetnék magamra végre büszke?

Kész, ennyi volt. Függönyt le! A vasfüggönyt is! Mert röhögnöm kell, és nem tudom majd abbahagyni. Botrány lesz. Pá.

Pá, pá aranyom, pá…! Pá…ááááá, pá, aranyom…

Mielőtt ezt a kötelet is eldobná, a hurok csomóját rövidlátó módjára megszemléli. Újra felnevet.

Lilike! Te vagy a Lilike? Akarsz Lilike lenni? Nem? Mért nem akarsz? Sebaj. Én azt akarom, hogy te akard. És ma este, és mostantól mindig minden pont úgy fog történni, ahogy én akarom! Világos?!

 Nahát, Lilike…

Csinna  pille lépéseket próbálgat „Pá, aranyom, pá” dallamához.

Segítesz nekem, jó? Előkészítünk mindent…a játékhoz. Asztalt, széket, ágyat, tükröt, ajtót, ablakot, függönyt, lámpát… Ruhákat! És arcokat a ruhákhoz. Mindenfélét összehordunk ma estére. Jó, Lilike? Ollót? Ami lemetszi a hajfürtöt vagy a virágot. Tőrt a keblekbe. Kardot, mérget. Ábrándot az álmoknak és mérget az illúzióknak. Jaj, Lilike, rengeteg dolgunk van. Sietni kell, nehogy előbb érkezzék meg a Mérges.

A Dohányszagú Mérges.

Mérgesen egy kicsit elábrándozik, aztán a kötélre mosolyog.

Nem érek rá téged babusgatni, de azért jó, hogy itt vagy. Tudod, mit? Amíg elkészülök, te addig… ülj le ide, jó?

Csinna gyengéden leteszi az akasztó kötelet a feldőlt székre. Körbenéz, egy pillanatra tanácstalan, mihez is kezdjen először. Aztán seprűért siet ki.

Balról a Koldus és Pál jönnek be Molierehez öltözve, noha a Kolduson még ott a vak szemüveg és a kalap.

PÁL                            De hát mi? Mi bajod?

KOLDUS                   Hagyj most magamra, kérlek.

PÁL                            Ugyan már! Ki vele: milyen bizarr szeszélyek…

KOLDUS                   Hagyj békén, mondom, sőt, légy szíves, takarodj.

PÁL                            Szót ért az ember, nem előre háborog.

KOLDUS                   Én viszont háborgok s nem tűröm beszéded.

PÁL                            Sohasem értettem sok dühös kitörésed.

                                   S bár barátok vagyunk, igazán kész vagyok…

Csinna hozza a seprűt, megtorpan, Pálra mered. Az urak észreveszik.

Pál hisztérikusan Csinnára támad.

PÁL                            Csinna! A jó istenedet! Mit műveltél, mi?

CSINNA                    Mert mit?

PÁL                            Mit? Hogy mit?

KOLDUS                   Őszinte részvétem.

PÁL                            Ez…ez nagyon aljas kis húzás volt, hallod?

CSINNA                    Mire gondolsz, Palika?

PÁL                            Megőrülök.

KOLDUS                   Végül nem is rossz így e tragikus bohózat vége.

PÁL                            De mért?!

KOLDUS                   A közönség egy hangon kiált fel: neee, még ne!

                                   Pedig a díva de, már de.  A közönség nem érti: de mért?!

                                   Már csak a csend felel, azért.

PÁL                            De mért?!

CSINNA                    Mert Csinnának nem szabad rendetlennek lenni.

PÁL                            Nem volt ehhez jogod!

KOLDUS                   Szem nem marad szárazon.

                                    Ez angyali jelenség

                                    Holta minő veszteség!

                                    Örök szégyen e századon

                                    Óvni őt önmagától

                                    Nem ejtette szép szerét.

                                    Nagy művész volt

                                    Bár voltak rútak, akik

                                    Úgy vélték, csak egy céda

                                    A sok irigy aljasok.

                                    Bár ahogy itt csüng vérébe fagyva

Öltözete most kissé léha.

PÁL                            Ezt akartad? Majd mindenki engem hibáztat!

KOLDUS                   Kitűnni bárhogy, nem ez egyetlen vágyad?

PÁL                            Elhallgass most!

KOLDUS                   Mert különben?

PÁL                            Még meg talállak ütni dühömben.

KOLDUS                   Tessék csak.

PÁL                            Ég a pofám!

Szégyenem bánatom füröszti!

KOLDUS                   Majd lemossa az eső az arcod, és nem marad ott semmi.

CSINNA                    Csinnának nem szabad esővízben megfürödni.

PÁL                            Mert azt hiszed, nem számolok majd be, hogy…?

                                    Mindegy, kinek, hogy…? Mindenkinek!

KOLDUS                   Szerintem ne fecsegj erről senkinek.

PÁL                            Azt mondod, jobb, ha csendben szenvedek?

KOLDUS                   Ja. Szenvedj csak.

CSINNA                    Csinna maradjon inkább piszkos?

PÁL                            Én aztán nem mentem meg a hírneved!

                                    Elpanaszlom, hogy…mindegy…kinek…Mindenkinek, hogy…!

CSINNA                    Kéknek se szabad lenni. Holdvilágos tündérnek, akiért eljön a szép pilóta és letérdel előtte boldogsága gyönyörében, édes csókért, igaz fájdalomért.

PÁL                            De én „boldogan” váltottam veled boldogtalan csókokat!

                                    Hányszor áldoztam fel szeszélyeiért magam, hölgyem?

KOLDUS                   Mert ki, ha ő nem.

PÁL                            És ez a köszönet?

KOLDUS                   Na, gyerünk ki!

PÁL                            Minek?

A Koldus elkezdi kituszkolni Pált, közben.

KOLDUS                   Eleget sajnáltad magad.

PÁL                            De…remélem, írtál búcsúlevelet!

CSINNA                    Nem.

PÁL                            De mért nem?

CSINNA                    Mit írtam volna?

PÁL                            Hogy én semmiről nem tehetek.

KOLDUS                   Gyere már, és hagyj fel ezennel…

PÁL                            De…

KOLDUS                   Ezzel az esettel.

PÁL                            De…

KOLDUS                   Ha fennakadsz minden nőcskén

                                    Kiben megbomlott miattad az ész

                                    Sose lesz belőled nagy színész.

CSINNA                    Így igaz. Hallgass csak e kimosdott disznóra!

PÁL                            Mért is hitted, hogy te voltál a Szerelem,

Amit nem mérnek kilóra?

CSINNA                    Senki másra ne nézz, csakis magadra

                                    Én, én, én! És tiéd lesz a „király” kalapja.

Csinna a Koldus kalapjára mutat. A Koldus megemeli, bókol Csinna előtt.

KOLDUS                   Jó tanács.

PÁL                            Rendben. Akkor ide azt a kalapot!

KOLDUS                   Hóhó, barátom, ezt meg nem kapod.

PÁL                            De…

KOLDUS                   Kifelé, mondom!

PÁL                            Csak egy percre hadd vegyem fel!

KOLDUS                   Sose végzünk ezzel a jelenettel?

Koldus kituszkolja Pált. Csinna néz utánuk, rájuk legyint, figyelme Lilikéhez, az akasztófa kötélhez fordul.

3; kép

ÖREG, CSINNA, (DRATTA, PÁL)

CSINNA                    Látod, Lilike. A színész urak. A „férfiak”…

Te! Szívem gyönyöre. Jól van. Adj egy puszit, Lilike!

Csinna  a seprűt maga után húzva a székhez megy, felemeli a kötelet, csókot lehel a hurokra.

CSINNA                    Kell cici, Lilike? Á neked már nem kell.

De ha neked nem kell cici, akkor kinek adjak cicit?

A macskának?

Csinna a helyére fekteti a kötelet, söprögetni kezd.

Az Öreg, Pál és Dratta alakja jelenik meg. Borzadva bámulják a bábut, beljebb jönni félnek.

Csinnának még egy macskája se lehetett.

Kutyája…az volt, de az meg…megholt.

Kutyavilág, kutyasors

Ebek lánca ebek tánca

Sose kerek már a Hold

Mordul a kóborló macskára

Ebadta láncos kutyája

Láncot a kutyának

Cicit a cicának

Kis cicának picit

Nagy cicának nagyot

Kis cicának jó sok puszit

Nagy cicának meg egy nagyot.

Kis cicából nagy kandúr nőtt

A nagy kandúr elhagyott…

Olyan puhán feküdt pedig a mellemen…

Gombolyagocska, szénfekete bársonymacska,

Tiszta selyembársony.

Kívül lusta kicsi párduc

Belül csupa rusnya titok.

A szemében a Pokol tüze ég.

Na még, na még! Elég.

Körülnéz, a seprűre támaszkodik. A látogatók ijedten visszahúzódnak.

Az Öreg megemberli magát, beljebb topog, felbámul a bábura.

 Csinna az öreget fürkészi.

CSINNA                    Na?

Az Öreg megbámulja „szellem”- Csinnát, aztán mély szemrehányással a hangjában.

ÖREG                        A Nemzetibe se mehetsz így többé vissza.

CSINNA                    Na és? A Nemzetibe se megyek többé vissza.

ÖREG                        És nem hívnak mostantól máshová se.

CSINNA                    Nem is megyek.

ÖREG                        Még szinkronba se.

CSINNA                    Bánja a kánya.

ÖREG                        A filmnek is nuku.

CSINNA                    A film is smafu.

ÖREG                        Hogy nézel ki?

CSINNA                    Nem elég hatásos?

ÖREG                        Borzalmas.

CSINNA                    Nem muszáj néznie.

Az öreg elfordul, körülnéz, mély sóhaj, a zakója zsebéből egy szivart húz elő.

Rágyújt. Csinna se törődik az Öreggel, visszafordul Lilikéhez.

CSINNA                     És aztán, Lilike, ha kitakarítottam, estefelé feljössz velem a

padlásra. Jó? Még én se voltam ott soha. Jó kis padlás lesz az. Régi

bérház, sok lakó, sok lom, rengeteg kísértet…

Az öreg felhorkan.

CSINNA                    Magának is játszunk valamit?

ÖREG                        Ezzel a kötéllel? Nem igénylem.

CSINNA                    Mondjuk nem is érünk rá nagyon.

ÖREG                        Fájlalom.

CSINNA                    Mosnom is kell, Lilike. És ha megszáradt, akkor majd nézed a vasalást. Na. Szép napunk van ma, ne hagyjuk, hogy bármi elrontsa!

ÖREG                        Tényleg teljesen megőrült maga.

CSINNA                    Én nem. Maga.

Az Öreg vállat von.

Csinna elengedi a seprűt, az eldől.

Észreveszi a padlón egy zsilettpengét. Letérdel mellé, felveszi.

CSINNA                    No, nézd csak, a Pilóta!

Az Öreg odafordul, pöfékelve bámulja, Csinna mit csinál.

Csinna nézegeti a pengét, mosolyog rá, fintorog, dalol neki.

A hím rigó mely fekete

Narancsszínű a szája

Mely szép húros az éneke

Ökörszem pici szárnya…

Csinna felnéz az Öregre.

Emlékszik a szövegre?

ÖREG                        Játssztam, kérem.

CSINNA                    Azért kérdem.

Csinna a pengét a csuklójához nyomja. Mielőtt újra megvágná magát, az Öreg a szivarját eldobva rohan, kicsavarja a pengét Csinna kezéből.

ÖREG                        Csinna!

CSINNA                    Hagyjon!

ÖREG                        Mit…mit?! Adod ide?

CSINNA                    Nem!

ÖREG                        Te! Te! Én megpofozlak! Ide adod rögtön!

Az Öreg a zsilettet elhajítja. Zihálva, ökölbe szorított kézzel áll Csinna felett, aki kacéran mosolyog fel rá.

CSINNA                    A hímrigó fekete?

ÖREG                        Nem!

CSINNA                    Narancsszínű a szája?

ÖREG                        Soha!

Csinna feltápászkodik. Egy pillanatra kimegy, két szamárfület hoz be, amit gatyagumira varrtak homlokpántnak. Az Öreg a szivarjáért megy. Közben.

CSINNA                    Mely szép húros éneke!

ÖREG                        Ilyet soha többé.

CSINNA                    Na! Játsszunk, bácsi! Kérlek! Játszunk, játszunk, játszunk!

ÖREG                        De akkor…

CSINNA                    Jó leszek.

Az Öreg megfürkészi kissé Csinna őszinteségét, aztán sóhajt, átveszi a szamárfüleket, a fejére erősíti. Bőszülten pöfékel közben.

ÖREG                        Na!

Csinna  tapsikol örömében, körbetáncolja az öreget.

CSINNA                    Játszunk, játszunk, játszunk!

ÖREG                        Na,na, na! Mégis mit művelsz? Mit művel maga?

CSINNA                    A Dohányszagú Mérges bácsinak mi az első szava?

ÖREG                        Mi?

CSINNA                    Na mi?

ÖREG                        Mit tudom én azt, kérem!

CSINNA                    Na! Nya…

ÖREG                        Nya? Mi nya?

CSINNA                    Nyak…!

ÖREG                        Ejnye, nagyon nincs ám erre hangulatom…

CSINNA                    Nyakkendő! Erre nem emlékszik?

ÖREG                        De. Nyakkendő.

CSINNA                    Nyak.

ÖREG                        Rendben.

Csend. Csinna vár a végszóra.

ÖREG                        Most mi van?

CSINNA                    Várom a végszót. Nyak-ken-dő.

ÖREG                        Már mondtam, nem?

CSINNA                    Úgy még nem, hogy végszó.

Az Öreg az égiekre néz, aztán megint sóhajt.

ÖREG                        Mért csinálok én magamból mindig bohócot?

CSINNA                    Ígérte, hogy játszunk. De ha mégse, akkor…

ÖREG                        Nyakkendő.

CSINNA                    Meleg van.

ÖREG                        Hogy lenne meleg? Karácsony másnapja van.

CSINNA                    Azért van meleg. Meleg otthon. Család. Családmeleg.

                                   Kisjézus teste a kuglófban, a három király a három beigli.

                                   Mákos, diós, diósmákos.

ÖREG                        Az utálom.

CSINNA                    Az ördög a töltött káposztában.

ÖREG                        Marhaság.

CSINNA                    Füstölt csülökkel.

ÖREG                        Szép álom.

CSINNA                    Folytatná a szövegét?

ÖREG                        Na. Kabát.

Csinna  pattan az Öregről a kabátot lesegíteni.

CSINNA                    Kérem, Mérges úr, ne ítéljen meg!

                                   Az csak rút rágalom, hogy megfürödtem az esővízben,

                                   Aztán meztelenül táncoltam a Holdfényben és a szomszéd

                                   kiscicának adtam a cicit.

ÖREG                        Láttak.

CSINNA                    Nem láttak.

ÖREG                        Viszket már, leány. Azt ettől vihogsz mindig.

De majd megvakarják. Azt akkor majd nem vihogsz.

Ríni fogsz, mert úgy maradsz.

CSINNA                    Hogy úgy, bácsi?

ÖREG                        Majd jól elhagy az, kit szeretsz.

CSINNA                    De így lesz!

ÖREG                        Elegem van, minek csácsogsz?!

CSINNA                    Ne legyen rám mindig mérges!

ÖREG                        Éhes vagyok!

CSINNA                    A disznó eszik, a varjú károg.

ÖREG                        Mi van, te?

CSINNA                    Rossz a kedve.

ÖREG                        Mindig rossz.

CSINNA                    Mert mindig éhes.

                                   Hogyha éhes, rossz a kedve

                                   Randán fürkész ez a medve.

ÖREG                        Ebéd!

CSINNA                    Máris hozom, drága Mérges!

ÖREG                        Na. Nyakkendő. Gallér.

Csinna átveszi a kabátot, a nyakkendőt, a gallért a kabát zsebébe tuszkolja, aztán a kabátot felakasztja a semmibe. A kabát lehullik a deszkára, közben.

CSINNA                    Kabát! Nyakkendő, gallér!

ÖREG                        Étkezni kész a gavallér.

CSINNA                    És ha átváltanánk most Zubolyba?

ÖREG                        A fejemet dugjam a hurokba?

CSINNA                    Jászunk, játszunk, játszunk, bácsi!

ÖREG                        Értelme gyermek, pedig termetre anyányi.

CSINNA                    Fülem szerelmes igéző dalodba

                                   S erőltet szép erényid ereje

                                   Újra és újra bevallhatom

                                   Esküdve, hogy szeretlek, angyalom!

ÖREG                        Te be is vagy rúgva?

CSINNA                    Be én, mindig, ha téged látlak.

ÖREG                        Akkor ideje, hogy kijózanodj.

CSINNA                    Ahogy parancsolod.

ÖREG                        Ész és szerelem ritkán tartanak együtt.

CSINNA                    Te éppen olyan bölcs vagy, mint aminő szép.

ÖREG                        Elég a hízelgésből.

CSINNA                    Kérlek, ne bánts!

ÖREG                        Mit műveltél, mégis?!

CSINNA                    Még csak ne is korholj!

ÖREG                        Nem szégyelled magad?

CSINNA                    Mért szégyelljem?

ÖREG                        Így eldobni az életed, Csinna!

CSINNA                    Az…csak egy rossz fércmű volt, a végére kiigazítva.

ÖREG                        Lárifári, koszos kis cseléd! Mi bajod volt, mondd?

CSINNA                    Már nem emlékszem, bármi is volt…

ÖREG                        Innen el mért kívánkozol?

CSINNA                    Tündér vagyok, én csak eltévedtem itt.

ÖREG                        Akarsz vagy nem, itt maradsz, innen nem távozol.

CSINNA                    De ha nekem…

ÖREG                        Szóltam, nem? Ideje estebédlenem.

CSINNA                    Az Úr hörögve szól.

ÖREG                        Mit főztél nohát?

CSINNA                    Karácsonyra hallevest és mákos gubát.

ÖREG                        És a bejgli? A kuglóf?

Az ördögi káposztás főtt-füstölt csülök?

CSINNA                    Előbb a levest meg a gubát.

ÖREG                        Elmegy. Hozod? Nahát. Vagy rád ütök.

CSINNA                    Hozom.

ÖREG                        Megszületik Kisjézus.

CSINNA                    Mária boldog és zokog.

ÖREG                        A Három király meg a klérus.

CSINNA                    Biztató jelet kapott.

Csinna elindul kifelé, az öreg megállítja.

ÖREG                        Megállj! Ingujj!

Csinna rohan vissza.

CSINNA                    Ingujj feltűr.

ÖREG                        Feltűr. Kézvíz.

CSINNA                    Kézvíz hoz. Szappan?

ÖREG                        Szappan.

CSINNA                    Újság?

ÖREG                        Nincs újság. Bolondabb vagy, mint valaha.

CSINNA                    Az nem újság.

4; KÉP

CSINNA, ÖREG, KOLDUS, PÁL

Csinna siet ki egy lavór vízért, szappanért és törülközőért. Közben szinte beleütközik a Koldusba és Pálba. Pál rögtön fordul Csinna után.

PÁL                            Á! Figyeljél! Jó, hogy látlak ismét.

KOLDUS                   A lét gyötrelme, lásd, az mintlét.

PÁL                            Megnyugtatna kiskegyed engedelme…

KOLDUS                   Az agyamra megy ennek a gerjedelme.

PÁL                            Hogy addig kövessem, bármerre menne…

KOLDUS                   Próbáljunk már, te lökött!

PÁL                            Amíg ki nem magyaráztatott…

KOLDUS                   Hiába, úgy is hazudni fog.

PÁL                            Mért tette ezt magával, és főképp velem!

KOLDUS                   Ezt hívják úgy: beteg szerelem.

PÁL                            De nyilván több is van emögött!

CSINNA                    Nyugodjál, Palika mindjárt visszajövök.

Pál ebbe belenyugszik, hagyja magát a Koldustól beljebb vezetni. Az Öreg modora rögvest még morcosabbra változik, ahogy a Koldust meglátja.

ÖREG                        Minő „álom”, színész „királyom”.

KOLDUS                   Na nem! Maga is itt van? Ez mára sok.

ÖREG                        Édes zsenim, kiváló úr, hogy itt találom!

KOLDUS                   Hogy erre tévedtem, máris bánom.

ÖREG                        Pedig e buta némbert jöttem csak megfedni…

KOLDUS                   Jöttünk, láttunk, nem győztünk, mentünk, ez ennyi.

ÖREG                        Mégse illő, hogy magát csak úgy felakassza, nemde.

KOLDUS                   Lógnál te is, tőle egy araszra, öreg kecske.

PÁL                            Kérem, minden okunk megvan a panaszra.

ÖREG                        Azt mondja?

PÁL                            Rossz hírünk kelti majd Csinnánk halála.

ÖREG                        Nos, gondoljon ez ügyben csakis magára.

KOLDUS                   Ő csupán meglógott azzal, hogy itt lóg

                                   És köztünk szólva, épp időben tette

                                   Dívához egy kicsit sok volt a lelke

                                   Naivának meg már enyhén öregecske.

ÖREG                        Ripacsok királya! Csak azt kívánom,

                                   Nekrológja szálljon vissza magára!

KOLDUS                   A viszont látásra.

PÁL                            Igazgató úr! Hadd magyarázom!

ÖREG                        Nos, mi a búja, nyiszlett kis barátom?

PÁL                            Nincsen bűnöm benne, mégis nagyon bánom.

KOLDUS                   Menjünk már innen, ha ez nem kotródik!

PÁL                            Imádtam Csinnát, jobban mint anyámat!

KOLDUS                   Csak használtad, mint csinos kis tárgyat.

PÁL                            Nem igaz! Szerettem, óvtam!

KOLDUS                   Akkor hogyhogy ő csüng ottan?

PÁL                            Kérem, szóljon rá, ez röhög csak

Az őszinte gyászon!

ÖREG                        Mind között leginkább e ripacsot szánom.

KOLDUS                   Engem maga? Haha.

PÁL                            Kérem, mentsen fel, adjon nekem új, csengő rímet!

ÖREG                        Ki érti, mért kellett Csinnának ez a biodíszlet?

PÁL                            Hadd álljak, bús dalnoka, örök szolgálatára!

ÖREG                        Csak nem egy főszerepet kíván nagy bánatára?

PÁL                            Adna végre?

ÖREG                        Ebben ne legyen túl sok reménye.

PÁL                            De mért? Mért nem? Hadd bizonyítsak!

                                   Szólj már értem, kérlek.

KOLDUS                   Ennyi tehetséggel az ember csak lapíthat.

ÖREG                        Úgy-úgy, és helyesen cselekszi.

KOLDUS                   Gyászolj szépen, Palika. Az jó szerep.

                                    Nagyon lehet szeretni. Jól mondom, Öreg?

ÖREG                        Én ugyan utálom, ám posztomból adódóan

Majd mégis illik kissé szenvelegni.

Élhetett volna még, ki érti, hogy mért tette.

A csúcson hagyta abba, lámpák leolt, darab levesz,

Megholt. Megvolt.

KOLDUS                   Meg aztán a felesége is volt anno magának…

ÖREG                        Ki engedte, hogy a szavamba vághat?

KOLDUS                   Pardon.

ÖREG                        Igen. Mégis néhol a nejem volt ő nekem.

                                   Vagy húsz éve Csinna volt a végzetem.

Hála az égnek, jó rég volt.

Higgyék el, emléke lidérces gyötrelem.

Pláne így, üres gyomorral, éhesen.

KOLDUS                   Ez is szép nekrológ.

ÖREG                        Tudna ennél jobb bomnot?

KOLDUS                   Á, nem, sőt, gratulálok.

PÁL                            Maguk aztán érző barátok.

KOLDUS                   Én nem vagyok senkinek a barátja.

ÖREG                        Míg arcát a tükörben meg nem találja.

KOLDUS                   És? Ha még magamat se szeretem?

ÖREG                        Önt ismerve, ezt feltenni is képtelen.

KOLDUS                   Rendben. Ám mi próbálnánk itt uram,

Ha Pál jönne végre velem.

Az Öreg a kilátástól még ridegebb, aztán sátáni ötlete támad.

ÖREG                        Próbálnak? Ó! Hadd lássam.

KOLDUS                   Még nincs kész.

PÁL                            Ne izélj, egy éve erre vártam.

ÖREG                        Tessék csak tessék, csupa szem és fül vagyok.

KOLDUS                   Fül leginkább…

ÖREG                        Még ma feljegyzem blogomban,

Hogy én, a senki kis művészi szolga,

Pénzkufár hivatalnok, pocakbenő mitugrász

Talpnyalója nagyobb formátumú polgári uraknak

A színészkirályt láthatta nehéz próba közben…

Miközben vezető művésznőnk

A feje felett lógott

Tragikus korunktól elmenőben.        

PÁL                            Ön túl szerény, igazgató úr!

ÖREG                        Úszok a könnyben…

                                    Minő lelkierő ez önökben

                                    Micsoda művészi alázat

                                    Folytatni a próbákat

                                    Mintha mi sem történt volna

                                    Csinnánk nem ott lógna.

PÁL                            Sőt, hogy úgy mondjam…

ÖREG                        Palika, öcsém, nem magához szóltam.

Tehát nézhetem?

KOLDUS                   Éhesen?

ÖREG                        Kérhetem?

KOLDUS                   Legyen. Gyere, Pál, onnan kezdjük, hogy megyünk ki.

PÁL                            Mi?

KOLDUS                   Mert ki?

PÁL                            Mindjárást, igazgató úr! A jelenet elejét különösen megszerettük.

KOLDUS                   Gyere már te talpnyaló, te segg! Te cenk!

PÁL                            A pálya szent!

Segg vagy talp, egyre megy.

A Koldus most kilökdösi Pált. Megint beleütköznek Csinnába, aki a lavórt, a szappant és a törülközőt hozza be.

CSINNA                    Na!

PÁL                            Látod? Próbálunk! Ha…megnéznél…és…

KOLDUS                   Te, Thália arcán rút kis pörsenés.

A Koldus egy tockossal kitaszigálja Pált. Csinna beljebb jön, megnézi magának az öreget, aki rápöfékel csaknem kialudt szivarjára.

CSINNA                    Tehát. Kézvíz.

ÖREG                        Hozta.

CSINNA                    Törülköző, szappan.

ÖREG                        Azért egy kérdésem még volna.

CSINNA                    Igen?

ÖREG                        Mit keresnek ezek nálad karácsony este?

CSINNA                    Kicsodákra gondol, drága Mérgeske?

ÖREG                        Ez az über ripacs meg a Sanchoja.

CSINNA                    Ők csak tünékeny szerepük, lényegük légi sója.

ÖREG                        Netán kísértetek, mi?

CSINNA                    Magát is annak vélheti.

ÖREG                        Azt áruld el, hogy voltál képes

Ezzel a körúti Don Juannal is összeszűrni a levet?

CSINNA                    Mire föl kérdi? Maga engem elkergetett.

ÖREG                        Maga ment el, mondván, már mást szeret.

CSINNA                    Hűbb voltam én magához, mint szuka a kanjához…

ÖREG                        Szép kis hasonlat.

CSINNA                    Akit kivert az utcára a gazda.

ÖREG                        Mert ha agyonverné, inkább nyugton maradna?

CSINNA                    Ha már agyon, akkor nyugton.

ÖREG                        Későn hagyom nagyon.

CSINNA                    Csak nem féltékeny, kopasz kis lovagom?

ÖREG                        Csak sose tűrtem, ha rajtam röhögnek.

CSINNA                    Pedig végül ez a jussa minden kujon öregnek.

ÖREG                        Aki röhög, utóbb hörög…

CSINNA                    Holtomban már csak ne játssza a főnököt!

ÖREG                        És a hírem neve? A te hírneved?

CSINNA                    A Koldust csodálni, az most a szerepe.

ÖREG                        De te előttük neglizsében? Csupa vér vagy!

CSINNA                    Mért nem vallja inkább: drágám, így is szép vagy?

Pál bukkan elő kissé lámpalázasan.

PÁL                            Igazgató úr! Kezdenénk.

ÖREG                        Rajta, tárják elénk.

Te meg retkeld már le magad!

CSINNA                    Parancs számomra minden szavad.

Játék közben Csinna alaposan lecsutakolja magát. Sebei a vérrel együtt lemosódnak, közben persze csurom víz lesz.

Közben magában, magának jókat kacag az urak ripacskodásán.

5; KÉP

AKIK EDDIG

Pál és Koldus jönnek, talicskázva: Koldus tartja Pál lábait, körbe. Pálon van a vakszemüveg, és ő Sztaniszlavszkij módszerével nem is lát semmit .

PÁL                            De hát mi bajod?

KOLDUS                   Hagyj most magamra, kérlek.

PÁL                            Ugyan már! Ki vele: milyen bizarr szeszélyek…

KOLDUS                   Hagyj békén, sőt, légy szíves, takarodj!

PÁL                            Szót ért az ember, nem előre háborog.

KOLDUS                   Én viszont háborgok, s nem tűröm beszéded.

ÖREG                        Khmm…

PÁL                            Sohasem értettem sok dühös kitörésed,

                                    S bár barátok vagyunk…

ÖREG                        Nos, kérem.

A Koldus ingerülten áll le. Pál még lép egyet a kezével, amitől a hasára pottyan.

PÁL                            Na!

KOLDUS                   Mi van?!

Az Öreg nagyon szárazan, hidegen.

ÖREG                        Ezer bocsánat , „művész” urak, és nagyon pardon.

                                    Magamat ugyan, mint rendezőt is, semmire se tartom

                                    De e „szellemes” abgangban mintha a szó meg a tett

                                    Nem stimmelne össze.

PÁL                            Ó, hát…

KOLDUS                   Tessék. A keselyű máris rászállt a dögre.

Pál „vakon” körbetapogat.

PÁL                            Mert mért nem, ha megvilágosítana…?

KOLDUS                   Mit is ért ehhez ez a szellem alkonya?

ÖREG                        Hagyj magamra, mondja, sőt, hogy takarodj

                                    S közben a másikat a színre éppen az tolja?

PÁL                            Minő elme!

KOLDUS                   Ez nálam portás se lehetne.

Pál a homlokára tolja a vakszemüveget.

PÁL                            Ugye? Én odakint pont ezt mondtam…

ÖREG                        Hogy portás se lehetnék?

PÁL                            Dehogy! Hogy…

KOLDUS                   Beléd rúgok, Palika, ebben a minutumban.

ÖREG                        De tessék csak, tessék, isten őrizz, hogy beleszóljak

                                    A művészi szabadság nagy pártolója vagyok.

KOLDUS                   Iá, üvölt a szamár, aztán hátra rúg egy nagyot.

PÁL                            Viszont ha innen folytatnánk vagy újra vennénk..

ÖREG                        Itt se vagyok, vegyék úgy, csak tessék, tessék!

A Koldusnak elment a kedve, ám úgy dönt, folytatja. Felkapja Pál lábait, aki egy pillanatra az arcán tartózkodik, míg fel nem nyomja fekvőtámaszba magát.

6; KÉP                                             

AKIK EDDIG. DRATTA, RENDŐRORVOS, NYOMOZÓ, HELYSZINELŐ

Dratta engedi be a rendőröket a helyiségbe. A fény megváltozik. A színen eddig lévők a mozdulatukba dermedve maradnak a jelenet végéig. Csak Csinna mosakszik, törülközik, közben kíváncsian figyeli az eseményeket.

 Dratta megáll, beljebb nem jönne. Arcán a döbbenet, az iszony és a gyász.

DRATTA                   Ott…van…jaj, ne…nem! Így látni!

NYOMOZÓ              Hoppáka, ez haláli.

A rendőrök is kissé elszörnyednek a bábu látványán.

HELYSZÍNELŐ       Nem semmi, mondhatom: Sirály.

NYOMOZÓ               Nos, doki? A látvány király.

ORVOS                     Lenyűgöző e tetem.

HELSZÍNELŐ          Ilyet, mi?! Épp az esetem.

NYOMOZÓ              Nézd meg azért a hullát, hátha él.

ORVOS                     Meghalt ez már, nincs remény.

Az orvos a bábuhoz megy, felnéz rá, a fejét csóválja. A bábu mellé igazítja a széket, felmászik rá, a bábu arcába néz, miközben a nyaki ütőerét azért megtapintja. A nyomozó Drattához fordul.

NYOMOZÓ              Nos hogy akkor hogy is hogy?

DRATTA                   Itt volt, amikor…mi…be…és ki…és én…és ő…és én meg ott…

NYOMOZÓ              Aha. Kilépjük a tényállást nyomban.

DRATTA                   Már a telefonban is mondtam…

NYOMOZÓ              Valóban.

ORVOS                     Hát ez szegény jól megholt.

HELYSZÍNELŐ       Mi, Jenő?

ORVOS                     Fulladásos cianózis…

HELYSZINELŐ       Így járhatna minden anyós is.

NYOMOZÓ              És ugye hogy nem nyúltak úgy dúltan semmihez?

DRATTA                   Ne…nem…mi csak…néztük, és jaj, mi ez…

ORVOS                     Vágott, mélynek tűnő, hosszan kivérző sebek…

NYOMOZÓ              Kínozás? Ilyet csak egy őrült tehet.

DRATTA                   Ne!

ORVOS                     Arcon, nyakon, vállon, mellen, hason, ágyéktájon miegymás…

NYOMOZÓ              Szabdalás?

DRATTA                   Az..azt nem!

NYOMOZÓ              Nagyon utálta, akárki tette.

ORVOS                     Dühödt kis gyilkolás, kéjes kora este.

HELYSZÍNELŐ       Fiúk, én ezt a nőt láttam tegnap a moziban!

NYOMOZÓ              Gyula, neked itt nyugi van.

HELYSZÍNELŐ       De mondtam is az asszonynak, nédd’ mán’, Mari…

                                   De szép ez a nő, te beste! Mire ő…

ORVOS                     A keze hátul megkötözve.

HELYSZÍNELŐ       Mármint a Mari, ha neked ez tetszik, ez a nő…

                                   Mossa a gatyáid meggebedve ő.

Csinna felvihog, aztán a szája elé kapja a kezét.

NYOMOZÓ              Ki gyűlölhette ennyire?

HELYSZÍNELŐ       Á, mondom én.

DRATTA                   Senki se! Ki? Őt nem! Őt nem lehet gyűlölni!

                                   Szerette, óvta őt minden, mint hajas babát.

HELYSZÍNELŐ       Egy ekkora sztár biztos nem mos gatyát.

ORVOS                     Mi van?

HELYSZÍNELŐ       Mondta a Mari.

NYOMOZÓ              De ki akar most erről hallani?

HELYSZÍNELŐ       Ha nem, hát nem. Áldozat lesz a férgese.

NYOMOZÓ              Kussol, fotóz, nem mesél, nem bölcselkedik.

HELYSZÍNELŐ       Igenis. Néma szakszerűség zajlik itt.

Az orvos lelép a székről, egészen közelről vizsgálja a zsilettel hasított sebeket. A helyszínelő egy kisebb bőröndből fényképezőgépet vesz elő, állítgatja. A nyomozó Drattához.

NYOMOZÓ              Majd hogy vallomást hogy tesz hogy volt…hogy lesz..

DRATTA                   Igen. Nem tudok! De mit…? Mikor?

NYOMOZÓ              Nyugodalom, kérem. Doki, még valami?

ORVOS                     Brutális, bárki végezte ki, mondom.

HELYSZÍNELŐ       Vigyáztam, mint farkam hegyén a kondom.

A helyszínelő odébb tolja az orvost, vakus fényképeket készít a báburól elölről, hátulról, közelről, távolabbról, a székről,  közben egyre idétlenebbül vigyorog.

HELYSZÍNELŐ       Tevék szolgálatot…mire az egészség kötelezve van.

NYOMOZÓ              Tehát élve hogy mikor tehát hogy utoljára?

DRATTA                   Tegnap este hívtam őt hozzám teára.

NYOMOZÓ              Azóta?

DRATTA                   Nem jött át. Miért, nem szólt róla.

ORVOS                     Ha kész vagy, letesszük a padlóra?

HELSZÍNELŐ          A hadnagy a főnök.

NYOMOZÓ              Ha gyilkosság lesz, nem én döntök.

ORVOS                     Magával ilyet senki nem tehet.

DRATTA                   Higgyék el, másképp nem lehet!

ORVOS                      Ember saját magával?

NYOMOZÓ              Ellenségeit hogy majd sorra hogy előkeresi.

DRATTA                   Ellensége neki?!

NYOMOZÓ              Maga hogy közeli?

DRATTA                   A legjobb barátja voltam!

HELYSZÍNELŐ       Csuklóján a kötés bravúros gengszter munka.

DRATTA                   Ezt nyilván a filmekből tanulta.

NYOMOZÓ              Hoppáka. Magának, hogy ne legyen gyilkosa

                                   Miért is hogy érdeke?

HELYSZÍNELŐ       Mondom: az áldozat lesz a férgese.

NYOMOZÓ              Halál beállta uszkve?

 Az orvos visszatér a bábuhoz, tapogatja.

ORVOS                     Részvétem, még meleg, isten úgy se.

HELYSZÍNELŐ       Addig vegyük le, amíg nem merev.

NYOMOZÓ              Marad, amíg nem döntenek.

Úgyhogy, uraim, ha végeztetek…

A nyomozó int a másik kettőnek, kifelé. Drattához.

NYOMOZÓ              Hölgyem, hogy maga hogy addig a helyszínen marad.

DRATTA                   És a többiek?

NYOMOZÓ              Még párszáz kérdésem biztos, hogy akad.

DRATTA                   De hát nem késhetem le az előadásomat!

A rendőrök Drattával együtt kimennek.

7; kép

CSINNA, ÖREG, KOLDUS, PÁL

A fény változik. Az Öreg, a Koldus és Pál ott folytatják a mozdulatot, ahol a jelenet előtt félbehagyták.

KOLDUS                   Hol is tartottunk, te satnya asszonygyilkos?

PÁL                            Vétlen vagyok, ebben legyél biztos!

KOLDUS                   Vagyis semmi bűnöd, te kis seggnyaló?

PÁL                            Baráthoz így szólni nem való!

KOLDUS                   Én? A barátod? Én?!  Ezt már áthúzhatod!

                                   Voltam ugyan, voltam, barát a legjavából

                                   De, látva, hogy milyen szeg búvik ki a zsákból,

                                   Többé nem vagyok az, kimondom kereken:

                                   Te tehetsz arról, hogy itt lóg e tetem.

PÁL                            Ezt kikérem magamnak!

KOLDUS                   Sunyi kis gyilkosa, az vagy.

PÁL                            Rohadt szívek közt semmi keresetem.

KOLDUS                   Mi van? Ennyit szerelmedről?

PÁL                            Még ennyi a szöveged Moliereből.  

És aztán jövök én.

KOLDUS                   Ez az, Pál fiam, csak légy kemény.

PÁL                            Szerinted hát, mi is a vétkem?

KOLDUS                   Magára hagytad őt egészen.

Koldus másodszor is eldobja Pál lábait, aki másodszor is hasra esik.

KOLDUS                   Pedig jónak tűnt e talicskás bejövés

                                   De nem az még sem. Valahogy kevés.

Csinna belepocskol a lavórba jókedvében. Pál szemrehányóan néz fel rá.

PÁL                            Hölgyem, ha netán rajtam kacag…

                                   Fájna ugyan, de önnek szabad.

                                   Viszont munkál bennem egy olyas képlet

                                    Hogy mégis maradt bennem kevés önérzet…

CSINNA                    Isten őrizz, Palika, dehogy rajtad mulatok

                                   Csak jó a kedvem. De ha zavarok…

PÁL                            Engem? Kegyed? Soha!

                                   De könyörgöm, mondd meg nekik

                                   Hogy nem miattam lógsz te itt.

CSINNA                    Úgy is tudják, hogy hazudok.

PÁL                            Akkor hazudj!

CSINNA                    Miattad tettem, nem titok.

PÁL                            Hazudik!

ÖREG                        Bár untat e csevej, mégis

                                   Mintha némi feszültség volna itt.

CSINNA                    Viszont nem éri fel a drámait.

KOLDUS                   Így dobta el a színésznő álmait.

CSINNA                    Álmodni csak most kezdtem el, uram.

ÖREG                        Halál után szép az élet…

                                   E bölcsesség régóta tudva van.

                                   Ám én itt egy meggyőző próbát remélek.                            

KOLDUS                   Na jó. Palika, most tápászkodj fel, és állj oda!

PÁL                            Hova?

KOLDUS                   Oda, ahol úgy játszol, hogy közben nem látszol

                                   Miközben a sok tulok néző hallgatja beszédem.

                                   Nem mintha felfognák velejét ezek bárhol

                                   De combos kis gázsiért bárkinek elmesélem

                                   Egy bárgyú nemes gyenge kis történetét

                                   Hogy gyűlöli negéddel nemtelen nemét

                                   Ahelyett, hogy kiáltaná: ember, mindhiába

                                   Egy kalap sárból formált az Úr a világra…

                                   És ezért…te, emberiség, húzzál a…

ÖREG                        Nono.

KOLDUS                   A jó büdös…

ÖREG                        Azért ez így…erős lesz…ily dörgedelemmel.

PÁL                            A néző is ember, kérlek.

KOLDUS                   Néző, állj fel, és menj haza!

Csinna leveti magát a padlóra, annyira kacag. Az Öreg vasvilla szemmel reagál, aztán csak rálegyint.

ÖREG                        Nézők, mi imádunk, tehát ezer bocsánat.

                                   E „hatalmas” ripők nem ura szavának.

KOLDUS                   Csakis a szavaim ura vagyok.

PÁL                            Jó neked, bárkibe belerúghatsz.

KOLDUS                   Az öreg urat mi, te pedig engem untatsz.

ÖREG                        Egy szép nap kihajítom ám a színházból

                                   Hiába nagy színész, hiába sipákol

                                   Kirakom szennyesét mindegyik bulvárnak

                                   Vállalom a pert is, nekem az nem árthat.

KOLDUS                   Én mondok fel most.

ÖREG                        Rendben.

KOLDUS                   Adieu.

Koldus előveszi a fésűt, a selyempapírt, azt megfújva  vigyorgós  gőggel távozik.

ÖREG                        Most kimegy az ajtón, és holnap bejő.

Csinna felül, a törölközőjébe bugyolálja magát.

PÁL                            Igazgató úr! Kérem!

ÖREG                        Iá, mi? És rúgok egy nagyot.

PÁL                            Ha szabadna remélnem…

ÖREG                        És még mindig várat magára estebédem?!

Csinna felsóhajt, tápászkodik, kimegy.

CSINNA                    Máris hozom.

PÁL                            Biztosíthatom, hogy én nem ő vagyok.

ÖREG                        Ezzel nem mondott se újat, se nagyot.

PÁL                            Viszont szóról szóra tudom e darabot.

ÖREG                        Nem mondja.

PÁL                            És benne az összes szerepet kívülről vágom

                                   És álszerénység nélkül: mindet jól is játszom.

Csinna néz vissza. Átöltözködés közben. A hálóingét selyem pongyolára váltja, a fejére mélyen a homlokára húzott kötött sapka, a lábára meleg, szamárfejű plüss papucs kerül.

CSINNA                    A nőkét is?

PÁL                            Legfőképpen a nőkét.

CSINNA                    Az enyémet?

PÁL                            Csak hallgass és zokogj, többet nem kérek.

Pál döbbenetes módon Celaminevé változik, Csinnát utánozva.

Istenem, de rosszkor ér ez a sürgetés!

S mindkettőjükben de tapintatlan az ész!

El tudom dönteni, ez kell-e, vagy a másik,

És mondhatom, hogy nem a szívem tétovázik:

CSINNA                    Jé! Ez tényleg az én szerepemre is vágyik!

PÁL                            Nem e kérdésben és nem önök közt inog… De még…

ÖREG                        Elég!

PÁL                            Játszhatok mást, ha tetszik.

ÖREG                        Rég szenvedtem ennyit.

Pál tündérkirálynőt pipiskedik, Csinna szerepében.

PÁL                            Ez úrnak szépen udvarolni kell:

                                   Ugrálni ösvenyén, cikázva menni;

                                   Szedret, barackot, epret néki szedni,

                                   Szőlőt, fügét, s bármit kívánjon enni…

ÖREG                         Elég!

CSINNA                    Még! Még! Még! Játszunk!

PÁL                            Vadméhe sejtjét odvából kiszedni…

ÖREG                        Fülem szőre lángra kap, az  agyvelőm felforr, a szemem kiég!

CSINNA                    Még!

ÖREG                        Micsoda mánia!

PÁL                            Hiszen csak Titánia.

ÖREG                        Maga idióta.

PÁL                            Minden szerepet tudok, és jaj, mióta.

CSINNA                    Akkor most… legyél Palika, nekem pilóta!

PÁL                            Pilóta? Igen! Tündéri hölgy, hallga’ csak

                                   Kegyednek mint brümmögök!

Pál most repülő lesz és benne pilóta.

Jenki, zulu, nagyon brávó

Dugóba húz most a csávó!

ÖREG                        Zuhanjon már le!

PÁL                            Igenis, igazgató úr!

Pál elzuhan, haldoklik és füstölög.

CSINNA                    Lezuhansz és nem is robbansz?

PÁL                            Mer’ nincs nafta a puttonyomban.

8;KÉP

AKIK EDDIG ÉS DRATTA

Odakintről harsány csinnadratta. Cintányér, dob. A Koldus most bohócnak öltözött. Kockás frakk, krumpliorr, csónaknyi cipő. A cintányér a kezében, a dob a hátán, az ütők a lábára kötve. Mögötte Dratta pózol, szintén Molierebe öltözve.

KOLDUS                   Hölgyeim és uraim! Világszám! Dratta jő.

CSINNA                    Nagy öröm…

KOLDUS                   Dratta jő, a világszám barátnő!

Átlépkednek Palikán, a füstölgő repülőn.

CSINNA                    Hiszen én kerülöm!

KOLDUS                   Attól ő még jő.

ÖREG                        Még egy ripacs. Egek.

Menekülés innen! Adieu!

Az öreg ingerülten indul kifelé, Pál négykézláb siet utána.

PÁL                            Igazgató úr! Egy pillanatra!

ÖREG                        Na, még mi kő’?

PÁL                            Ha villanthatnék még néhány esélyes szerepet…

ÖREG                        Majd holnap… az irodámban keressen…

PÁL                            Láthatta! Hős, nő, hősnő, nős hős, szamovár vagy repülő.

ÖREG                        Vagy inkább a titkár úrnál jelentkezzen.

PÁL                            Egyként vagyok kész kacajra, búgásra, sírásra vagy sípolásra.

ÖREG                        Ő majd beosztja magát meghallgatásra.

PÁL                            Csak kaphatna lángra végre zsenim bús parázsa!

ÖREG                        Csak várjon, kérem, a sorára.

Pál és az Öreg kimennek az egyik irányba, Koldus és Dratta befejezik a kört és ki a másik irányba. Közben.

KOLDUS                   Micsoda bú

                                   Micsoda bá

                                   Micsoda hú

                                   Zeng a bona

                                   Csing a dratta

                                   Most lesz ám csak csinnadratta!

Csinna nem győzi magát rendbe hozni, ami elég nehézkesen megy kötött sapkájához, pongyolájához és szamárfejű papucsához képest. Közben.

CSINNA                    Tettetés az egész nő! Ótvar kis ripacs.

                                   Felpuffadt rég az alkoholtól

                                   Szederjes képe mint hervadt pipacs.

                                   És rég undorodik már a férfiaktól.

                                   Ahogy azok is tőle, esküdvén

                                   Ha ő marad egyetlen Ő a föld kerekén

                                   Nincs többé remény, inkább

                                   Nem néznek többé nőre.

                                   Dratta mégis bőszülten perel

                                   Mi az, hogy ő már senkinek se kell.

                                   És persze, mint egy kórista műkontya

                                   Annyira tehetségtelen.

                                   E szakadtlelkű rusnya lotyka.

Dratta lép Csinnához, karját ölelésre tárva.

DRATTA                   Jaj, drága, aggódtam miattad képtelen!

CSINNA                    Ah! Örömöm mely végtelen.

Hamis kis puszikat váltanak.

DRATTA                   Hívtalak vagy százszor!

CSINNA                    Lemaradtam tán egy „teás” szeánszról?

DRATTA                   Hidd el, hogy máris hiányzol!

CSINNA                    De mért reszket a kezed? Csak nem a piától?

DRATTA                   Csinna! Ez így tovább nem mehet.

CSINNA                    Az ember lánya mégis mit tehet?

DRATTA                   Mondom magamnak ma délben: Dratta!

                                   Legyen már szép ez a karácsony.

                                   De hogy lehetne szép, én bamba?

                                   Ha szenved tán a legjobb barátom.

CSINNA                    Én nem szenvedek.

DRATTA                   Reméltem, megszabadultál végre

                                   Ettől a…Palikától.

CSINNA                    És kivirágzott, íme, szíved titkos reménye.

DRATTA                   De hogyan, Csinna!

                                   Hogy reppentél ki ebből a kalitkából?!

CSINNA                    Csak ahogy egy kanári

                                   Mikor macska lesi, és éhesen miákol.

DRATTA                   Épeszű rab nem így jut túl a rácson.

CSINNA                    Az őrült szabad, az épeszű rab marad.

DRATTA                   Azért csak hallgasd meg néhány tanácsom!

CSINNA                    Tanácsod?

DRATTA                   Meghallgatsz?

CSINNA                    Meghatsz.

DRATTA                   Emlékezz rám a túlvilágon!

CSINNA                    Ez a tanácsod, Dratta?

DRATTA                   Szólni véled különben mi haszna?

CSINNA                    Sokat kérsz, de jó, legyen.

DRATTA                   És ott tűnődj el majd szómról, kedvesem.

CSINNA                    Majd gondolok rád, ha a poklok lángja rebben.

DRATTA                   Kezet rá, megegyeztünk ebben.

CSINNA                    Rendben.

Csinna és Dratta másodszor is puszikat váltanak.

DRATTA                   Asszonyok, barátok épp a legfontosabb

                                   Dolgokban lehetnek egymásnak hasznosak.

                                   S minthogy az erénynél fontosabb semmi sincsen

                                   A szemérmes becsület hű járuléka minden.

                                   Első tanácsom tehát: bújj ki a bőrödből

                                   És hajíts ki minden férfit baljós bűvkörödből

                                   Máris, ha netán ide újra megszületsz

                                   És hajadonná cseperedsz.

CSINNA                    Baljósnak vélted bűvkörömet?

DRATTA                   Neked ártott leginkább, ezt elhiheted.

                                   Kacérkodtál mind a kannal,

Legyen az egyenes vagy inkább kancsal

Daliás vagy randa

Vénséges agg, vagy már épp nem kamaszka

                                   Csóró vagy tehetős, ravaszdi vagy bamba

                                   Nem nyugodtál addig, míg nem fűzted láncra

                                   E bús vadtulkokat és bíztattad dévaj táncra.

CSINNA                    Vadtulkokat láncon dévaj táncon?

DRATTA                   Lásd, épp ez szánalmas csábításod hibája.

                                   A vadtulok nem táncra való, hanem igába.

CSINNA                    Vadtulok bírná az igát?

DRATTA                   A vadászból lett vad. Mindig leltél magadnak

                                   Egy Palikát. A többi férfi meg ámulva nézte

                                   Istennője kegyét mely féregnek adta, mérte…

                                   Tanácsom tehát csupán csak ennyi:

                                   Ha visszatérsz ide, legyél inkább apáca.

CSINNA                    Vagy lezbi?

DRATTA                   Nőt csak nő tud szeretni.

CSINNA                    Értem, és köszönöm a tanácsod mára.

DRATTA                   Neked legyen mindig az őszintém, drága.

CSINNA                    Te leszel a Pokolban is az én csinnám drattája.

DRATTA                   Hisz szerelemre vágyik az asszony, nem csábításra.

CSINNA                    De jól mondod!

DRATTA                   Nekem is ez okozott gondot.

CSINNA                    Legyen hát: ha megszületek újra,

kirúgok majd körömből minden férfit.

DRATTA                   De máris sóhajtasz, egy azért mégis kéne még itt.

CSINNA                    És ha kéne?

DRATTA                   Megint költhetsz zsilettre és kötélre.

CSINNA                    Palikát még se kéne szidnod.

DRATTA                   Szidom én? Kellett volna tudnod.

CSINNA                    Meghal értem. Azt mondta.

                                   Én csak megelőztem.

                                   Nem tűrtem, hogy az ő testét

                                   Vigyék el mellőlem.

DRATTA                   Kölyök az hozzád.

                                   Dehogy halt volna érted!

CSINNA                    Csak nézz a szemébe, rögtön megérted.

DRATTA                   Néztem. Nyegle szolga. Hitvány lélek.

CSINNA                    Ugyan erről is mit tudsz?!

DRATTA                   Már nekem csapja a szelet, kérlek.

CSINNA                    Neked?

DRATTA                   Csak friss hús.

CSINNA                    Neked?! Na, elmész most innen!

DRATTA                   Csak fájjon az igazság, szegény kincsem.

                                   Hazudott. Megcsalt. Elhagyott. Pletykált rólad.

                                   Hideg vagy az ágyban. Tőled csak lekókadt.

CSINNA                    Egy disznó röfög így, mikor szidja az ólat.

DRATTA                   Én csakis jót akarok neked.

CSINNA                    Szóval ezért jöttél. Elmehetsz.

DRATTA                   Tegnap este, midőn búsan teáztam,

Egy kevéssé erényes társaságban

                                   Rád fordult a szó, s így haladt, ez irányban…

CSINNA                    Érdekel, e varjak miket is kárognak?!

DRATTA                   Utolsó Palikád sokat ártott az imázsodnak.

                                   A kolléga urak, hoppon kopp, savanyú a szőlő

Bosszúra szomjasak.

                                   Mind gyaláz majd, emléked a sárba lerántja

                                   Ölted meg így magad ezért hiába.

                                   Úgy kell neki, bolond céda, mind ezt kiáltja:

                                   Majd gőgösre fújják fel arcukat.

CSINNA                    Aztán vodkával és sörrel öblítik le torkukat.

Csinna megemeli a lavór véres vizet és Dratta fejére önti azt.

Dratta ezt előbb megdermedve, aztán hősies mozdulatlansággal tűri.

A Koldus robban be csinnadrattával, közben.

KOLDUS                   Hoppá, hoppá! Vizet a horpaszra!

CSINNA                    Ugye nem sértődtél meg, drága Dratta?

DRATTA                   Erről ennyi.

CSINNA                    De mesélj még! Az urak azt nem vitatták a klubban,

                                   Manapság még kiből mért lett lezbi?

DRATTA                   Ezt a témát kihagyták.

KOLDUS                   Micsoda bú!

                                   Micsoda báj!

                                   És néz az égből a zord Mihály.

                                   Ha a karját adná, kikísérném szárítkozni, hölgyem.

A Koldus karját Dratta gőgösen elfogadja. Még visszafordul Csinnához.

DRATTA                   Tudod mit, drága? Dögölj meg százszor felőlem.

CSINNA                    Mindig újra újjá születőben?

DRATTA                   És veled együtt mindig a soros Palikád is!

CSINNA                    Én biztos, ha ő nem.

Koldus  csinnadrattával ki. Dratta merev léptekkel követi.

9; KÉP

CSINNA, PÁL

Csinna keserű elégtételt érezve néz Dratta után.

CSINNA                    Item: és óvjon az Úr a „legjobb baráttól”,

                                   Felettébb óvakodj kandi bizalmától!

                                   Ha a titkaid kitudja, végez veled, kincsem

Elítéltet mindért, noha bűnöd tán egy sincsen

                                   Kreál rád annyit, ide súg, amoda sandít

                                   Aztán kötelet vet rád, úgy tíz arasznyit

                                   Rá lógasd fel magad és megérezd

                                   Segged súlya mily nehéz lesz.

Csinna leül a szék mellé, a kezébe veszi a kötelet.

CSINNA                    Lilike. Te kis te. Gyere ide! Látod? Ugye látod? Most már érted? Te megérted.

Csinna meglátja a padlón a zsilett pengét. Négykézláb érte megy, a kötelet magával viszi.

A pengéhez.

CSINNA                    És te? Pilóta? Repülünk?

Csinna feltápászkodik. Testével keresztre feszítettet formáz. Huncut kis félmosollyal oldalra biccenti a fejét.

Pál oldalog be. Durcás. Megbámulja a keresztre feszítettet, aztán mit sem törődik a másik látható gondjával.

PÁL                            Mert mért is futottál utánam?

CSINNA                    Mi? Jaj, Palika!

PÁL                            Őszinte voltam.

CSINNA                    Te akartad magad megölni, ha hagylak.

PÁL                            Magamnak! Magam csak magamnak!

                                   Közöd ehhez neked nem volt semmi.

CSINNA                    Akkor ez is ennyi.

                                   Én is magam öltem meg magamnak.

PÁL                            De ezt mások nem így fogják kivenni!

CSINNA                    És mit törődsz vele?

PÁL                            Mit? Tönkretettél! Máris suttogják,

                                   Az hogy lehet, hogy hátra volt kötve a kezed.

CSINNA                    Gyere utánam.

PÁL                            Mert most ez ám minden vágyam.

CSINNA                    Akkor meg…nem hagynál békén nyugodni?!

PÁL                            Hagylak én. Hagylak hát! A fene egyen meg!

CSINNA                    Igaza lesz Drattának? Nem lennél több, mint egy

                                   Gonosz kölyök, vásott gyermek?

PÁL                            Hol van Dratta meg a többiek?

CSINNA                    Kimentek lerázni a vizet.

PÁL                            És most? Szerinted mihez kezdjek? Mit tegyek?

CSINNA                    Legyél végre férfi. Tudod, az egy olyan…

PÁL                            Engem senki nem vesz komolyan.

Csinna lerúgja magáról a két szamárfejű papucsot. A kötelet és a pengét a szék mellé fekteti.

CSINNA                    Én komolyan vettelek.

PÁL                            Csábítottalak én? Szépen szóltam veled?

CSINNA                    Volt olyan.

Csinna testszínű nejlonharisnyát vesz elő a pongyola zsebéből, azt kezdi felhúzni, lábát kacéran a székre rakva.

PÁL                            De végül nem mondtam a legőszintébb valót,

                                   Hogy már nem szeretlek és nem is foglak soha?

CSINNA                    De mondtad.

PÁL                            Mire te: vadászebem leszel, csak el ne húzzak.

CSINNA                    Fájdalmam emléke még mindig túl nagy.

PÁL                            Bántam veled, mint ebemmel, rúgtalak, ütöttelek.

CSINNA                    És én csak tűrtem, hogy emelsz rám kezet.

                                   Könyörögtem zokogva, megalázkodva

                                   Engedd, hogy gyógyírt szerezzek bajodra:

Azt engedd csupán, hogy utoljára legalább

                                   Egy főszerepet intézzek még el neked.

PÁL                            De nem intéztél, te ócska luvnya.

CSINNA                    Mindent megpróbáltam.

PÁL                            Embert nálad jobban még nem utáltam.

Csinna erotikusan végigsimít a lábain, a nejlonharisnyát magára igazítva.

CSINNA                    Te kis ócska, szép fiú, mi?

PÁL                            Öreg buksza. Romlott és hiú.

CSINNA                    Akkor ezt is, nemde, végképp megbeszéltük.

PÁL                            Nagyon kitetted ám hervadó nőiségedet.

CSINNA                    Már szégyellem, elhiheted.

PÁL                            Diszkrétebben nem ölhetted volna meg magad?

CSINNA                    Vártam volna ki betevő méhrákomat?

PÁL                            Állt volna meg a szíved csendben!

CSINNA                    Ami érted dobog, ugye, drága szentem?

PÁL                            Mert nem siratlak ám egy percig se

                                   Nem gyötör a lelkiismeret.

CSINNA                    Hímringyó magával ilyet nem is tehet.

PÁL                            Megölni így magad, groteszk kis szerep.

CSINNA                    Most már talán belátom. Tehát, barátom?

                                   Eszerint nem udvarol nekem többé?

PÁL                            Emléked, pfuuuu,  így válik köddé.

                                   Nézlek még, de várom a szelet.

CSINNA                    Ami Drattához fújt már, nemde?

PÁL                            Meglehet, ez az élet rendje.

CSINNA                    Sok sikert, édes Pálom.

PÁL                            A lezbikkel nincs sok gond

                                   Az ilyet inkább imádom.

CSINNA                    Ez is csak rossz szöveg.

                                   Vagy ennyire romlott lennél már

                                   Édes kicsi Pálom?

PÁL                            Szóval ne engem hibáztass

                                   Melegen ajánlom.

Csinna apró csókot lehel Pál ajkára.

CSINNA                    De a jó színészt nem az teszi ám

Ki egészen, hogy csupán csak geci.

PÁL                            E mocskos szó bűzét a lég elnyeli.

CSINNA                    Vagy rászáll a légy.

PÁL                            Egy szóra légy?

CSINNA                    Egy szóra még?

PÁL                            Elég. Csak azért jöttem, hogy mit mondtam

                                   Veled közöljem, jól betettél nekem.

                                   Ha nem futhatom ki művészi pályám ívét

                                   Ezt, látod, csak neked „köszönhetem”.

                                   Ezért amíg élek, emléked megvetem.

 És most…ha megengeded…

CSINNA                    Nélkülem ittléted értelme oly kevéske

                                   Mint egy büdös bakkecske szellentése.

Csinna otthagyja Pált, indul kifelé.

10; KÉP

AKIK EDDIG. ÖREG, DRATTA

Mielőtt Csinna kijutna, az Öreg és Dratta jönnek be. Az Öreg négykézláb, szamárfülei lekókadnak. Dratta  tündér ruhába öltözött. Az Öregen ül, a szamarat szamaragolja. Egy szál rózsával bíztatja gyorsabb mozgásra hátasát. Az Öreg ajka közt a kialudt szivar.

DRATTA                   Dirikém! Jobb ülni magán, mint egy virágpadon!

ÖREG                        Na.

PÁL                            De jó hogy újra látom! Drága úr!

Csinna megint gyöngyözően kacag.

CSINNA                    Vigyázz vele, öreg! A végén még farba túr!

PÁL                            Unlak ám, Csinna, de nagyon.

DRATTA                   Gyia, Büdöske!

ÖREG                        Ne már, Dratta!

DRATTA                   Ügetősen!

ÖREG                        Azért ez…mégse oly sürgetősen.

DRATTA                   Közben én kedves orcád simogatom.

                                   És pézsmarózsát tűzdelek hajadba…

CSINNA                    Vörös rózsát ragaszt a kopaszra!

Csinna nevetve kimegy.

DRATTA                   Szép nagy füleidre csókot csókra adva!

ÖREG                        Mégse vesz rá: ilyet nem játszunk.

DRATTA                   Megígérte, hogy nosztalgiázunk.

ÖREG                        Nos, jó. Egy percig. Hol van babvirág?

PÁL                            Tessék!

ÖREG                        Mi? Maga?

DRATTA                   Játsszad csak, Palika!

PÁL                            Babvirág vagyok. Élvezem!

ÖREG                        Akkor vakarja a fejem!

PÁL                            Igenis!

Pál hétrét görnyedve vakarni kezdi az Öreg fejét.

DRATTA                   Nekem a hátamat.

PÁL                            Örömmel!

Pál a kettőst vakarászva halad a szamár és utasa mellett.

ÖREG                        Mosziő Pókháló?

PÁL                            Nem baj, ha az is én vagyok?

ÖREG                        Mi?

PÁL                            Bírok mind a két szereppel!

DRATTA                   Zseni vagy, Palika.

                                   Belátjuk ezennel.

ÖREG                        Nos, ha bír, édes mösziő, akkor vegye fegyverét…

DRATTA                   És ölj le e komor nagy barmomnak

Egy vöröscombú poszméhet.

Pál nekiiramodik, tanácstalanul visszafordul.

PÁL                            Máris…de hol találok…?

DRATTA                   Valami bogáncskóró tetején?

Aztán hozz neki limpes-lompos mézet!

PÁL                            Azonnal! De…

Pál ismét nekiiramodik, visszafordul.

ÖREG                         A mákos gubám és a hallevesem a konyhából…

                                   Ha kihozná és azt tenné elém…

Pál harmadszor is nekilódul, most Dratta állítja meg..

DRATTA                   Dehogy gubát meg hallevest!

                                    A menüt illetően nem tévedhetünk ily nagyot.

Hozzon egy mérce abrakot, hozzá jó száraz zabot.

ÖREG                        Mindegy, mit, olyan éhes vagyok!

DRATTA                   És igen mérges egy kötél szénára.

ÖREG                        A Mustármagot is maga játssza?

PÁL                            Higgye el, annak se lesz hibája.

ÖREG                        Akkor jöjjön vissza, és vakargassa a pofámat!

DRATTA                   Reggel óta tisztára kinőtt a borostája.

PÁL                            Azt se gond, ha serceg! Kérem!

Pál a székhez fut, felmutatja a zsilett pengét.

PÁL                            A Figaró szerepében is igen jó vagyok.

                                   Az igazgató úr se perc alatt meg lesz borotválva.

ÖREG                        Eleget játssztam. Hölgyem, leszállna rólam?

DRATTA                   Ebben a tréfában nincs több, valóban.

Dratta leszáll az Öreg hátáról, aki nehézkesen feltápászkodik. Pál a tenyerével leporolja a széket, helyet kínál az Öregnek.

PÁL                            Tessék akkor az édes úrnak.

ÖREG                        Mi van?

PÁL                            Majd észre se tetszik venni

                                   Ahogy szőrét bőrétől lemetélem.

                                   Figaró itt, Figaró ott, Figaro, Figaro, Figaro…

DRATTA                   Bravo, bramisszimo.

ÖREG                         Pál, magától mára mintha végleg elbúcsúztam volna.

PÁL                            De annyi minden történt azóta!

ÖREG                        Tünés, itt többé ne lássam!

PÁL                            Mért szól így rám, kérem alássan?

ÖREG                        Még kérdi?

PÁL                            De hát az igazgató úr nem rám haragszik!

DRATTA                   Ő úgy rúg beléd, hogy közben másra randít.

PÁL                            Művésznő, csak egy jó szót értem, kérem!

DRATTA                   Tényleg, öreg, mért tartja Pált ennyire semmire?

ÖREG                        Csak.

DRATTA                   Látod, ennyit megint elértem.

PÁL                            Na jó. Majd…még olvastok rólam!

                                   Késő lesz már akkor könyörögni!

                                    Ha himnuszt láttok zsenimről zengni a sajtóban.

                                   Óriásplakáton nézek majd le rátok

                                   Bankok arca leszek én, kajakra!

                                   Hívtok még, mire én csak kacagok!.

DRATTA                   Legyél inkább egy korpás samponnal beavatva!

ÖREG                        Intim betét? Lábgomba spray?

PÁL                            Egyre megy! Majd címlapon látjátok, hé,

                                   Mit csácsognak rólam össze a bulvárok!

                                   Mit iszok, mit eszek, kivel mit és hol,  babám!

DRATTA                   Az ám…

PÁL                            Nem ismertek még engem, hazám!

Pál gőgös megverten indul kifelé.

11;KÉP
 AKIK EDDIG. KOLDUS

Csinna és Koldus jönnek be. Pál duzzogva a háttérben megáll. Csinna elegáns kosztümben, a Koldus bohócruhában. A cintányérját összeüti, aztán.

KOLDUS                   Csak azt ne mondd, hogy gúnyból hódolok!

Csinna bókol a Koldus előtt.

CSINNA                    Mind többre-többre mén az álkodás.

KOLDUS                   Hogy gúny és nevetség tárgya vagy

Ez hullajtja könnyeim!

CSINNA                    Csak eskü ölt esküt.

                                   Megvallani ennyit bőven elég.

KOLDUS                   Értjük hát, mért így ért el a vég.

A koldus összeüti a cintányért. Az öreg horkant fel.

ÖREG                        Na…

DRATTA                   Nézzünk oda!

ÖREG                        Ha nem tévedek, ezek most Lysander és Hermia.

CSINNA                    Játszunk, játszunk, játszunk!

DRATTA                   Felőlem…

ÖREG                        Mért vagyok én mindenütt úgy

                                   Hogy lennék inkább elmenőben?

A Koldus harmadszor is összeüti a cintányért, aztán beáll a szerepre.

Nagyon hamisan mondja, ahogy Csinna is.

KOLDUS                   Nézd, ahogy sírok, és amely dolog

                                   Könnyel fogant, gyanúba nem jöhet.

CSINNA                    Másé is volt az a foganás.

KOLDUS                   De nem esett meg ez a csúfság!

Az öreg a székhez ballag, leül, fásultan.

ÖREG                        Hogy nem unják a ripacskodást.

DRATTA                   Karácsony napja van. Iszunk rá áldomást.

CSINNA                    Mérj esküt esküvel, nem lesz különbség

                                   Tedd serpenyőbe az enyim és az övét.

                                   Egyforma könnyűk, hitvány a meséd.

KOLDUS                   Tehát nem hiszed őszinte zálogit szavamnak?                                 

DRATTA                   Meg se szólalsz, már hazudsz.

KOLDUS                   Tessék?! Ez már Shakespearebe is bé’ugat!?

DRATTA                   Vau, vau.

KOLDUS                   Na, most mit szól ehhez?

ÖREG                        Tessék, csak tessék, tőlem játszanak.

Az öreg a további játék alatt bólogatni kezd, elalszik. A citált jelenet hamvába hal.

CSINNA                    Mintha utánam egy évvel Dratta művésznővel

                                   Éltél volna együtt.

KOLDUS                   Tévedés volt.

DRATTA                   De még mekkora.

KOLDUS                   Tisztáztuk ezerszer.

DRATTA                   Kértelek, feledd el!

KOLDUS                   A veszekedést újra kezdjük?

DRATTA                   Pedig nekem is könnyel esküdél.

PÁL                            Mert feje fölött épp nem volt fedél.

Erre mindhárman Pálra néznek. Az Öreg felébred.

ÖREG                        Ez még mindig itt van?

KOLDUS                   Pál! Ugye te hiszel nekem?

PÁL                            Ha mégis lesz itt még egy kis szerepem.

KOLDUS                   Lesz. Csak figyelj, mit hogyan csinálok.

PÁL                            Ha nem értlek, majd csendben kiáltok.

KOLDUS                   Pálra szükségem van. Pál marad.

ÖREG                        Csak aztán meg ne bánd szavad.

Az öreg legyint, aztán a továbbiakban horkantgatva-bólogatva visszaalszik.

A Koldus Csinnához fordul

KOLDUS                   Pál ismét érted, nem Drattáért lángol.

PÁL                            Mi? Hogy én?

KOLDUS                   Ahogy én utasítlak: te pont úgy játszol.

PÁL                            De ezt nem.

KOLDUS                   Akkor nem lógsz e szeren.

Pál kelletlenül Csinnához fordul. A Koldus összeüti a cintányért.

KOLDUS                   És akkor? „Ó, mihez hasonlók”, mondod…

DRATTA                   És akkor Pálról, ím, lemondok.

PÁL                            Hát nem csináltok belőlem bolondot!

KOLDUS                   Ó, mihez hasonlók, mondod.

Pál durcásan Csinna elé térdel, méla utálattal.

PÁL                            Ó, mert mihez hasonlók e szemek!

                                   Kristály ehhez sár. Ó, hogy dagad

                                   E csókoló cseresznye: ajakad.

                                   Taurus hegyormán a fehér fagyott hó

                                   Mit a fölszél tisztára söpre, holló

                                   A te kezedhez.

DRATTA                   Kár, hogy ilyen ergyán áll e szöveghez.

PÁL                            Ó, e fejedelem fehér színt

                                   Hagyd csókkal pecsétlenem!

Csinna majd megszakad a nevethetnéktől.

CSINNA                    Szégyen! Gyalázat! Így rám esni mind;

                                   Csúfot űzni belőlem terv szerint

                                   Ha lovag-érzés volna bennetek

                                   Nem hagyna ily bántalmat tennetek.

DRATTA                   De hát minden téged imád, Csinna!

Csinna elkomorodik, halkan.

CSINNA                    Tudom, gyűlöltök.

DRATTA                   Mi nem…

KOLDUS                   Pál nem.

Pál feltápászkodik, Csinnát megszűnik újra szeretni.

PÁL                            Ők nem.

Csinna elmosolyodik, csak azért is vidámságot erőltet.

CSINNA                    Vagy gyűlölni se bírtok

                                   Csak gúnyolódni velem?

                                   Volnátok csak férfi, mint így szemre-főre,

                                   Tekint’nétek bizony a gyenge nőre.

                                   Miért az eskü, bók, túlzó magaszt,

                                   Csak röhögtök rajtam szívből, tudom azt.

DRATTA                   Mi nem!

KOLDUS                   Pál nem.

PÁL                            Ők nem.

CSINNA                    Vágytársak valátok Drattában.

KOLDUS                   Drattában? Én Palikával?!

PÁL                            Drattában soha.

DRATTA                   Kell is nekem két ilyen…

KOLDUS                   Milyen?

DRATTA                   Egy lütyőben fetrengő ártányt

                                   Előbb bírnék megölelni.

                                   Mint e két büdös bunkóval

                                   Ágyban henteregni.

KOLDUS                   Rád más, mint egy sertés, aligha vetne szemet.

DRATTA                   Kevés vagy te engem sértegetni.

PÁL                            Meg…

DRATTA                   Te meg se szólalj, te nyüves bélsár,

Te asszonygyilkos, te herélt patkány,

Te nyomulós kis dupla senki!

A Koldus elismerően üti össze a cintányért. Az Öreg ettől egy pillanatra horkantva ébred, aztán visszaalszik.

CSINNA                    Akkor mért vetélkedtek Csinnát kinevetni?

                                   Be hősi tett, be férfias merény

                                   Könnyet facsarni gúnnyal szememből.

                                   Te megcsalál rég, Pál meg eldobott most.

PÁL                            Én?!

KOLDUS                   Én?

PÁL                            Én.

DRATTA                   Szegény.

KOLDUS                   Palika, ez nem szép tőled, te ne tégy ilyet.

PÁL                            Te mért tevél olyat?

KOLDUS                   Tudom, hogy Csinnáért ég a szíved.

PÁL                            Én becsülettel néked visszaadom.

KOLDUS                   Szerelmet irántad érez.

PÁL                            És gondolnád, nekem elég ez?

KOLDUS                   Te csak maradj Csinna mellett!

PÁL                            Késő. Hiába vagy ennyire randa

                                   A szívem a tiéd, drága Dratta.

DRATTA                   Most engem gúnyolsz, édesem?

CSINNA                    Bánthatsz-e jobban vele, mint velem?

                                   És épp vele kezdesz? Jaj, mi dolog ez?

                                   Nem Csinna vagyok? S te nem a lúzer?

                                   Ki anyád voltam anyád helyett?

PÁL                            Ez csak a púder.

CSINNA                    Szívem, lelkem adtam neked!

DRATTA                   Intézted volna a főszerepet.

CSINNA                    Rútabb se volnék tán, mint azelőtt.

                                   Hisz még szerettél az éjjel is.

PÁL                            Már beszóltam, nem?

                                   Többé látni se óhajtalak.

DRATTA                   Főszínész úr! A barátja szemét egy alak.

PÁL                            Még egyszer mondom, hátha most megérted.

DRATTA                   Ímé, szózatod intéz megint e féreg.

PÁL                            Reményt se táplálj, nincs kérdés, nincs kétség;

                                   Nem tréfa, szent való, elhidd bizonnyal:

                                   Meggyűlöltelek, és ezt a vén bukszát szeretem.

DRATTA                   Már kettőnket gúnyolsz, édesem?

                                   Hidd el, Csinna, hogy én ezzel soha…

CSINNA                    Nincs benned egy csöpp szemérem?

                                   Nem nyugszol, míg gyöngéd nyelvem is

                                   Ki nem tör ellened?

DRATTA                   Hogy milyen nyelved van neked?!

CSINNA                    Te kóró!

DRATTA                   Ne bosszankodjál, édes Csinnukám!

                                   Hisz tudod, mindig szerettelek.

                                   Sosem vétettem, őrzém titkaid

                                   Kivéve, ha…

CSINNA                    Hasznodra tudtál nekem ártani.

DRATTA                   Ők jöttem utánam, és nem én utánuk!

CSINNA                    De csak hamar utolértek.

DRATTA                   Értél volna te utol. A férfi nekem semmi.

KOLDUS                   No tessék.

PÁL                            Ez tényleg lezbi.

DRATTA                   Meddig tűrjük ezt az idiótát körünkben?!

KOLDUS                   Jól van, Palika, most kell kimenni.

PÁL                            De még…

DRATTA                   Elég! Ha nem tűnsz innen, ezzel a rózsával

                                   Verem szét a fejed!

CSINNA                    Kár a rózsáért.

PÁL                            De mért mindig én?

KOLDUS                   Gyere, kikísérlek.

PÁL                            Na jó, megyek.

A Koldus kikíséri Pált. A beálló csendtől az öreg horkantva ébred. Csinna és Dratta hideg mosollyal méregetik egymást.

12;KÉP

ÖREG, CSINNA, DRATTA

ÖREG                        Nos? Vége az előadásnak?

CSINNA                    Vége.

ÖREG                        Remek!

DRATTA                   Hogy tetszett?

ÖREG                        Könnyesre kacagtam magam.

CSINNA                    Azt láttuk.

ÖREG                        Meg persze izgultam és sírtam is.

DRATTA                   És? Mit vonna le belőle tanulságnak?

ÖREG                        Sose higgy a jó tanácsnak?

CSINNA                    Ez jó tanács.

ÖREG                        Ne dőlj be barátnak, társnak?

CSINNA                    Még jobb!

ÖREG                        Kegyetek képén rengeteg torzulás van

                                   A rágalom hamar hitelt kap e világban.

                                   Ha önök többet adnának a köz szavára…

CSINNA                    Hamarabb jutnánk az akasztófára.

ÖREG                        Ments isten, még csak gondolni is ilyenre!

                                   De ügyelni kell a szüntelen pletykákra!

                                   Hírbe kerülni komoly veszély lehet,

                                   S nem elég a tiszta lelkiismeret.

CSINNA                    Az igazgató úr lekötelez.

ÖREG                        Mivel cselekedtem volna ezt?

CSINNA                    Mégis csak adott egy jó tanácsot.

ÖREG                        Vegye úgy, csak egy vén szamár iázott.

Az öreg menni készül, visszafordul.

Megyek. Dratta művésznő, nem tart velem?

DRATTA                   Ugye még maradjak, kedvesem?

Csinna fintort vág, az Öreg kimegy.

Csinna és Dratta mosolya lassan cinkossá vált.

DRATTA                   Meghalok? Így, így, így?

CSINNA                    Már meghalék.

DRATTA                   Elpatkolék?

CSINNA                    Lelkem az égbe száll…

DRATTA                   Aludj, kis nyelv.

CSINNA                    Hold, fuss, el, el!

DRATTA                   Halál, hal-ál. A hal áll.

Összenevetnek. Elkomolyodnak. Dratta átnyújtja Csinnának a szál rózsát. Gyengéd ajakpuszit váltanak.

DRATTA                   Holdvilág el.

CSINNA                    Az ember nem áll, mert nem állá meg emberül a sarat.

DRATTA                   De most jő a szerelme, és bevégzi a darabot.

CSINNA                    Remélem, kurta lesz.

DRATTA                   Az isten irgalma ez.

Dratta gyengéden átöleli Csinnát, ringatja.

13; CSINNA, DRATTA, NYOMOZÓ, HELYSZÍNELŐ

A nyomozó és a helyszínelő jönnek be. A fény vált.  A helyszínelőnél hordágy, fekete nejlonzsák.

Dratta mozdulatlanná dermed, Csinna kajánul szemléli az eseményeket.

Azok ketten megállnak a bábu alatt, felnéznek rá, ez még nekik is sok, így másodszor is. A helyszínelő leteszi a hordágyat és a nejlonzsákot, aztán  felhág a székre, a nyomozó megtartja a testet, amíg a helyszínelő levágja a bábut a kötélről. Közben.

HELSZÍNELŐ          De az a kérdés, hadnagy úr, hogy majd el szabad-e keresztyén temetőbe temetni.

NYOMOZÓ               Hogy most hogy mi a gondod, Gyula?

HELYSZÍNELŐ       Már hogy egy olyan leányt, aki a maga jószántából kereste az üdvösséget.

NYOMOZÓ               De hogy te minek iszol annyit?

HELYSZÍNELŐ       Mer’ az jó. Tartja, hadnagy úr?

NYOMOZÓ               Vágjad.

A bábu lecsúszik a nyomozó mellett, aki az undortól kissé hátralép, elbotlik, a hátára esik, a bábu rajta. A nyomozó felhördül, Csinna idétlenül felvihog.

HELYSZÍNELŐ       Hoppá.

NYOMOZÓ              Hogy bassza meg!

A nyomozó elemi rettenettel löki le magáról a bábut, zihálva ül fel. A helyszínelő lekászálódik a székről.

HELYSZÍNELŐ       És az mondjuk lehet az, hogy menekülvén akasztotta fel magát?

NYOMOZÓ              Hogy?

HELYSZÍNELŐ       Úgy értem, csak azér’, hogy imígyen önmaga további összekaszabolásától  óvja magát?

NYOMOZÓ               Mondom, hogy gyilkosság ez, te hogy nagyon barom!

HELSZÍNELŐ          Ja, úgy más. Akkor majd szabad lesz keresztény temetőbe temetni.

NYOMOZÓ               De te ne hogy ezen morfondírozzál, Gyula! Hanem hogy bontsd ki azt a rohadt zsákot, hogy azt tegyük belé ezt a szerencsétlen asszonyt, Gyula!

HELSZÍNELŐ          Jó, jó, jó. A hadnagy úr nehogy már rám legyék ideges.

A helyszínelő kitekeri a nejlonzsákot, kicipzározza, ráteríti a hordágyra a bábu mellé. Közben a nyomozó feláll, néz le a tetemre.

HELYSZÍNELŐ       Ha csak ne se offendo nem történt az eset.

NYOMOZÓ              Hogy?

HELYSZÍNELŐ       Mondok, önvédelemből.

Csinna felröhög. A nyomozó döbbenten bámulja a kollégát.

NYOMOZÓ              Önvédelemből?!

HELYSZÍNELŐ       Mer’ gondolok: valami igen csak nagy brutalitás ezt a kedves kis színésznőt annyira megszorongathatta…

NYOMOZÓ               Hogy gulyáshússá aprította, aztán felkötötte magát?

HELSZÍNELŐ          Csak gondolom.

NYOMOZÓ               Gyula?  Fogd meg a lábánál, hogy aztán háromra tegyük rá a hordágyra! Oké? Csak szép csendben, úgy, hogy te hallgatsz közben, oké?

HELYSZÍNELŐ       Oké.

Kéznél-lábnál megragadják a bábut, tartják.

HELYSZÍNELŐ       Pedig tegnap még láttam az asszonnyal a moziban.

NYOMOZÓ               Három!

A nyomozó és a helyszínelő ráemelik a bábut a nejlonra és a hordágyra, utána a nyomozó sietve ráhúzza a cipzárt a látványra.

NYOMOZÓ              Végre.

HELYSZÍNELŐ       Kivigyük?

NYOMOZÓ              Hogy én!? Majd a szállítók.

HELYSZÍNELŐ       Ja.

NYOMOZÓ              Gyerünk innen.

A nyomozó siet kifelé, a helyszínelő még elácsorog a tetem felett.

HELYSZÍNELŐ       Há’ bizony az tényleg úgy van mindig, hogy az ember végül igen egyedül marad.

NYOMOZÓ               Hogy? Gyula!

A helyszínelő megy a nyomozó után.

HELSZÍNELŐ          Mer’ hadnagy úr! Ha mégis öngyilkosság lesz? Akkor azért az úgy se nem szép dolog. Persze, a művész népségnek biztos több joga van vízbe ölni, szétaltatózni, vagy felakasztani magát, mint a többi közönséges felebarátjának. Mer’ tetszik tudni, hogy van az? Mint a moziban. Mondta is a feleségem tegnap este. Idefigyelj, te…

Nyomozó már kint üvöltve.

NYOMOZÓ               Kussoljál már, Gyula!

HELYSZÍNELŐ       Nahát! Pont ezt mondta…

A helyszínelő is kimegy.

14; KÉP

CSINNA, DRATTA (KOLDUS)

A játék ott folytatódik, ahol az alakok miatt abbamaradt. Fény vissza. Dratta ringatja Csinnát.

DRATTA                   Alszol, tubám?

CSINNA                    Mmmm…

DRATTA                   Mit? Halva tán?

CSINNA                    Mmmm…

DRATTA                   Csinna! Kelj, na fel!

CSINNA                    Késő. Már elpakoltaték.

Összenevetnek. Odakint Koldus összeüti a cintányért.

DRATTA                   Hah!

CSINNA                    Ah!

Egy kicsit visszakomolyodnak a szerephez.

DRATTA                   Néma? Holt?

CSINNA                    Síri bolt.

DRATTA                   Fedje szép szemed el?

CSINNA                    Mmmm.

DRATTA                   E liliom ajk?

                                   Cseresznye orr?

                                   Kökörcsin sárga kép?

                                   Nincs, nincs…?!

CSINNA                    Nincs, nincs sehun.

Összenevetnek. Odakint a cintányér. Lehiggadnak.

DRATTA                   Szemed lehuny!

CSINNA                    Szemem lehuny.

DRATTA                   Na.

CSINNA                    Na.

DRATTA                   Volt bár, mint zöldhagyma, szép.

CSINNA                    Ó, szép leány.

DRATTA                   Tél halovány.

CSINNA                    Mmmm.

DRATTA                   Horgas kezű párkák elé!

                                   Mártsátok e vértóba be

                                   Ha élte selymét elszelé!

CSINNA                    Nyelv, szót se, csitt!

DRATTA                   Hű kard, be, de kit?

CSINNA                    Drattának is halni köll?

DRATTA                   E hír megöl.

CSINNA                    Isten veled.

DRATTA                   Mind, ki szeret.

Dratta ellép Csinnától, hátrálva, „könnyes szemmel” távozik.

DRATTA                   Adieu!

CSINNA                    Adieu!

DRATTA                   Adieu!

Dratta kimegy. Csinnáról a mosoly leolvad. Kettétöri a rózsaszálat, a háta mögé hajítja.

A cintányér harmadszor.

15; KÉP

CSINNA, ÖREG

Csinna körülnéz. Egy kicsit belefáradt. Sóhajt. A székhez megy, ledönti. A kötélnek beszél.

CSINNA                    Látod, Lilike? A huszárból tengerész lesz. Te meg majd felnősz egyszer, szakállt és bajuszt növesztesz, megnősülsz és a sörödet követeled. Most persze még bámulsz rám azzal az ártatlan, kék nagy szemeddel és kérded, mér’? Há mer’ csak, azér’. Mér’ azér’? Há’ mer’ ez az élet rendje. Mi az élet rendje? Az, hogy ne kérdezzé’ má’ annyit, mer’ kapsz egy taslit.

Csinna megint a székhez fordul, felállítja, középre viszi, egy ponton precízen elhelyezi.

Mindjárt jön ám a Dohányszagú Mérges. Karácsonykor sose késik sokat. Főztem neki hallevest és mákos gubát.

Édes szép pilóta.

Az Öreg csörtet be morózusan. Szamárfüleit most a hátára gumizta, mint angyalszárnyat.

ÖREG                        Miféle pilóta?

CSINNA                    Nekem pilóta. Tudja, nekem mindenki pilóta, aki ideális.

ÖREG                        Én bútorasztalos vagyok.

CSINNA                    De most színházigazgató.

ÖREG                        Attól az eredeti, szép szakmám szerint még asztalos.

A színház tévedés.

CSINNA                    Pedig az is szép hivatás.

ÖREG                        Éltetem jóvátehetetlen ballépése.

CSINNA                    Lehetne maga Mihály arkangyal?

ÖREG                        Minek?

CSINNA                    Mert játszunk, játszunk, játszunk.

ÖREG                        De mért legyek most arkangyal?

CSINNA                    Az is ideális szerep.

ÖREG                        Az nem csak a pilóta?

CSINNA                    Az én lelkemnek az angyal is pilóta. Felhőkben száll, kibukkan, lenéz virágos mezőkre. Mondjuk ott most nem lát semmi érdekeset, tehát repül tovább, a város fölé, kutat, sasol, keres és meglát engem, akit keres, a mennyasszonyát.

ÖREG                        Arkangyal a mennyasszonyát? Micsoda badarságokat fecsegsz itt össze?

CSINNA                    Akkor legyen csak Pilóta.

ÖREG                        Mindig de nehéz volt veled.

CSINNA                    Tegnap éjjel, miután elszunnyadt mellettem a Palika…

Az Öreg méltatlankodva röffent egyet.

CSINNA                    Azt képzeltem, hogy ha végre elalszom, majd azt álmodom, hogy megint maga a vőlegényem, eljön értem egy kékszínű, kétszárnyú repülőn, leszáll a körúton, a járókelők csak ámulnak, a forgalom leáll, a hatos villamos sárgán és álmodozva csilingel egy kicsit, maga nyögve kikászálódik a gépből, hozzám sétál, én abban a virágos nyári kartonruhámban vagyok, amit maga vett nekem, és úgy szerette látni rajtam, maga egy szót se szól, csak kézen fog, beültetet hátra a repülőbe, aztán nekifutunk berregve, zúgva, emelkedünk, huss, át a városon, a mezőn, a hegyen, a határon, át Európán…

                                    Szép?

ÖREG                        Abban a virágos kartonruhában voltál?

CSINNA                    Amit leettem csokifagylalttal.

ÖREG                        Kár volt érte.

CSINNA                    A fagylaltért vagy a ruháért?

ÖREG                        Is. Aztán hogy volt?

CSINNA                    Maga leteremtett, hogy lehetek ennyire ügyetlen.

ÖREG                        Az álmodban hogy volt?

CSINNA                    Ja!  Kifogyott a kerozin, és lezuhantunk a tengerbe.

ÖREG                        A tengerbe. Gondolhattam volna.

CSINNA                    Amerikába készültünk pedig.

ÖREG                        Nem is a mennyekbe?

CSINNA                    Nem mindegy hová, ha lezuhantunk?

ÖREG                        De.

CSINNA                    Várjon! Ez így nem is lesz jó.

ÖREG                        Mégse fogy ki a kerozin?

CSINNA                    Csak maga zuhan le.

ÖREG                        Ja…

CSINNA                    Én fel-alá bolyongok a tengerparton, fehér lepelben, ki van bontva a hajam. Magát siratom.

ÖREG                        Kedves.

CSINNA                    Kinyújtom a karjaimat a tenger felé a viharban és eszelősen énekelek.

ÖREG                        Mért hagyta, hogy lezuhanjak?

CSINNA                    A pilóta erre szállt

                                    Megidézte zord Mihályt

                                    Addig-addig repkedett

                                    A tengerbe bé’veszett…

ÖREG                        No és maga hogy kerül a tengerpartra, ha mögöttem ült?

CSINNA                    Álmomban bárhol lehetek.

ÖREG                        Jó huszonötöt kéne neked verni a fenekedre, édes fiam. Te nem csak megjátszod, te tényleg kezdesz teljesen megőrülni.

CSINNA                    És?

ÖREG                        Éltél volna normálisabb életet, mint a többiek.

CSINNA                    Én nem vagyok többiek.

ÖREG                        Leszoktál volna az önpusztító ábrándozásról.

CSINNA                    Lássa be, nem vagyok maguk közé való.

ÖREG                        Hanem hová való vagy, mi?

CSINNA                    Tündérországba királylánynak.

ÖREG                        Mert itt mindenki nem téged ajnározott?

CSINNA                    Nem.

ÖREG                        Dehogy nem!

CSINNA                    Egy királylányka, akit a rút boszorka ebbe a sivár világba átkozott.

ÖREG                        Túl jó dolgod volt, aranyom.

CSINNA                    Bár az apám lett volna apám helyett!

ÖREG                        Mert nem az voltam?

CSINNA                    Bár ne engedett volna el maga mellől soha!

ÖREG                        Kötöttelek volna láncra?

CSINNA                    Kötött volna! Igen!

ÖREG                        Most akkor főztél nekünk valamit, vagy nem?

CSINNA                    Melegítek, Mérges úr.

ÖREG                        Na végre.

Csinna elindul kifelé. Az Öreg leül a székre, nekikészül. Csinna visszafordul.

CSINNA                    Mért bántasz te is engem?

ÖREG                        Mi?

CSINNA                    Mindenki csak engem bántott ezen a világon!

ÖREG                        Bántott téged a füge.

CSINNA                    Mintha én volnék a legutolsó cafat.

ÖREG                        Te bántottad saját magad.

CSINNA                    Magának is könnyebb ezt hinni, ugye?

ÖREG                        Jön az a leves?

CSINNA                    Te is elküldtél, másodszor is megnősültél…

ÖREG                        Hogy ki küldött el kit?!

CSINNA                    Elkergettél! De nem bánom. Még meg is verhetsz, akkor is kimondom, te voltál az ideálom, annyira szerettelek, te drága mérges, te angyali bútorasztalos, neked akartam mindig bizonyítani, imádtalak, szerettelek, te voltál az oka az életemnek, te vagy az oka a halálomnak… Bár szülhettem volna gyereket! Akkor nem maradtam volna végig idegen itt, édes asszonyod lettem volna, dehogy is nézek én más férfira. Ha akarod, még a színészetet is félbehagytam volna. Vagy abba!

ÖREG                        Kértem?

CSINNA                    Nem kérted.

ÖREG                        Kértem!

CSINNA                    Nem jól kérted!

ÖREG                        A művésznőnek újra csak játszódni méltóztatik velem.

CSINNA                    Most nem. Ezért nem tűnök őszintének.

Csinna kimegy. Az Öreg magában morgolódik.

ÖREG                         A balekod voltam mindig.

Ki Csinnának.

                           Férfi annyit nem tűr el, mint amennyit én magának!

Magának.

Vén, tökkelütött szamár vagyok.

Ki Csinnának.

Magát már egy percre se lehetett egyedül hagyni?

Megöli magát egy nyomorult bájgúnár miatt?

Válaszra vár, az nem érkezik. Meglátja a kötelet, mellette a zsilettpengét. Felpattan, magához kaparintja őket. A pengét gyorsan zsebre rakja, közben persze megvágja az ujját. Sziszegve a szájába dugja, aztán rázza a kezét. Közben magának.

Apja, anyja, testvérei sehol. A „barátai”, a „szerelmei”… ááá! Muszáj nekem gondoskodni róla? De mért éppen én?!  Mi az, hogy én lennék a legközelebbi hozzátartozója? Majd egyedül én leszek a felelős?

Csinna áll az Öreg mögött, látja, ahogy az a zakója zsebébe gyömöszköli a kötelet. Persze, a kötél fele kilóg. Mérgesen kirángatja. Csinna felnevet, az Öreg megpördül, ám arra Csinna már visszavonult.  Közben ki Csinnának.

De mit tehetnék? He? Jó, majd nem engedek teret az ocsmány pletykáknak. És? Attól még?

Attól? Talán a helyére billen a világ kereke? „A színház ártott meg neki”, írják majd, meg hogy a „reménytelenül ostoba szerelmei”. Mi? Hogy maga attól vadult meg, hogy magát jól senki se szerette?

De kit szeretnek jól, Csinna? Senkit! Senkit se szeretnek. Bla-bla az egész. Maga már nem volt csitri! Hallja? Kiszolgáltatni szívét-lelkét akárkinek. Senkinek! Soha! Micsoda luxus embernek lenni, kérem?! Vagy maga tényleg ennyire ostoba?

Kitágítja a kötél hurkát, nekilát, hogy a lábaival belelépve magára húzza, fel a derekáig, ott övként meghúzza, a kötél hosszát pedig a nadrágszárába gyömöszöli. Közben.

De vegye úgy, hogy egy szót szóltam. Maga, Csinna művésznő szebb, fiatalabb és tehetségesebb volt, mint valaha. Így jó lesz? Elég jó ahhoz, hogy végre megkapjam azt az átok hallevest?

Csinna jön vissza. Nem hozza a levest. Elegáns kosztümjére posztóból készült télikabátot vett fel, menni készül.

CSINNA                    Nincs halleves.

ÖREG                        Mi? Hogyhogy nincs?

CSINNA                    Ha éhes, szolgálja ki magát!

ÖREG                        Na, nem úgy megy ez. Tessék a vendéget, ahogy illik…

CSINNA                    Rohannom kell, nem?

ÖREG                        Rohannia? Hová?

CSINNA                    Hogyhogy hová? A színházába! Mindjárt félhét, első csengetés, nem?

ÖREG                        Magának csengetnek?

CSINNA                    Talán ma nem játszom?

ÖREG                        Maga ma még játszik?

CSINNA                    Én mindig játszom.

ÖREG                        Attól még a levest elém rakhatja.

CSINNA                    Az ügyelője meg felír, maga pedig elvonja a fizetésemet.

ÖREG                         Attól ma kivételesen eltekintek, ha…

CSINNA                    Nincs leves, nincs vita. Dolgom van.

ÖREG                        Kérem.

CSINNA                    És nincs papucs!

16; KÉP

AKIK EDDIG, KOLDUS, PÁL, DRATTA

Csinnadratta. Most Dratta kezében a cintányér, a hátára kötve a dob.

DRATTA                   Csak tessék, csak tessék, csak tessék!

                                   Ma csakis önöknek játszik a híres társulat.

                                   A legnagyobb művészek lesik az önök kedvét

                                   Reméljük, búját-baját ma otthon hagyta

                                   Kezdődjék a csinnadratta!

Pál fogja a Koldus lábát, úgy jönnek be talicskázva.

PÁL                            De hát mi? Mi bajod?

KOLDUS                   Hagyj most magamra kérlek.

PÁL                            Ugyan már! Ki vele!

Dratta hátra rúg, puffan a dob.

DRATTA                   Milyen bizarr szeszélyek!

KOLDUS                   Hagyj békén, mondom! Sőt! Légy szíves, takarodj!

ÖREG                        Szót ért az ember, nem előre háborog.

KOLDUS                   Én viszont nem tűröm beszéded.

PÁL                            Soha se értettem dühös kitörésed.

Dratta összeüti a cintányért, hátrarúg, puffan a dob.

S bár barátok vagyunk, igazán kész vagyok…

Koldus lerúgja magát Pál kezéről. Miközben tápászkodik.

KOLDUS                   Én a barátod, én?! Ezt már áthúzhatod.

Dratta folyamatos  csinnadtrattában vonul egy kört..

 Csinna gyöngyöző gyermekien kacag.

Voltam ugyan, voltam, barát a legjavából,

De, látva, hogy milyen szög búvik ki a zsákból,

Többé nem vagyok az, kimondom kereken;

Rohadt szívek közt semmi keresetem.

A körfény dereng fel, vakítóvá fényesedik, aztán egy csapásra kihuny. Sötét.