HOSSZÚ SZÉKLET

   LAST MINUTE

vígjáték két részben

SZEREPLŐK:

MARCELLA, harmincas hölgy

SVARC, ötvenes férfi

VENDÉG, negyvenes férfi

IGNÁC, hatvanas úr

HERMÉSZ

PAMELA WHITE

A történet egy városi köztéri vécében játszódik, közel a vasútállomáshoz. Jobbra öt fülke, balra középen fali csap, alatta vödör, mellette felmosó fa. A bejáratnál asztal, viaszkos vászonnal leterítve, mellette fémvázas szék. Az asztalon rádió, tálka a fémpénznek, mellette előre letekert vécépapír tekercsek. A fali csap felett bekeretezett fénykép: a Vendég vigyorog ki belőle.

ELSŐ RÉSZ

1. JELENET

A rádióból kesergő magyar nóta szól. „Gyere, Bodri kutyám, szedd a sátorfádat…” Vécé lehúzás hangja. Aztán még egyszer. Szörcsögés, ahogy a tartály újra telik.  Svarc jön ki a középső fülkéből. Karján átvetve ballonkabát, másik kezében kalap, fekete bőr aktatáska. Homlokáról az izzadságot zakója ujjába törli.

SVARC                 Rohadt kis tavasz ez. (Elindul kifelé. Észreveszi a csapot. Tűnődik, kezet mosson-e. Dönt. A székre pakol, aztán ingerülten kikapcsolja a rádiót.) És mért nem lehet kibírni zaj nélkül? (Kezet mos, idegből fütyörészik- éppen azt a nótát, amit az imént a rádióban hallott. Törülközőt keres.) Törülköző persze nincs. Mért is lenne? De mért pont törülköző lenne!? Mégis! Mi? Mi!? Áááá! (Legyint, lerázza a kezéről a vízcseppeket. Felveszi a kabátját. Váratlan ötlet. Táskájából vastag filctollat kapar elő, felírja a csap fölött a falra:)

NYUGI!

                              (Elégedett a művel. Elteszi a tollat. Gondosan megigazítja a fején a kalapot, az asztalon lévő tálkára pénzt dob, aztán magabiztosnak szánt léptekkel távozik. Idegesen tér vissza. Elveszi a pénzt a tálkáról.) Mert kérdem én, ilyenkor például hol van a személyzet ilyenkor például? Elvégre a kis dolog is néha nagydolog, ha szorít a szükség! Nem nagy ügy? De nagy ügy! Nincs kis ügy! Mert az ügy: ügy. A tavasz meg rohad? Naná! Minden rohad! Ááááá! Nyugi! Nyugi? Nyugi. (Lehiggad, a pénzt mégis a tálkába rakja. Távozik)

Csend. Távolról egy vasúti állomás szignáljele szűrődik be. Marcella rohan be, teli bevásárló szatyorral. A rohanás lendülete a vécé közepéig sodorja, ott lépés közben megmerevedik. Gyanakodva körbe szimatol, lokalizálja a szag pontos helyét, némileg elégedett a szag-tudással.

MARCELLA         Hármaska.  (A fülkéhez megy, nyitva az ajtó. Benéz a kagylóba, fintorog) Székrekedés. Lehúzza a vécét, a kagylót nagyjából lesúrolja. Kijön a fülkéből, a szatyrot az asztalhoz viszi, meglátja a pénzt a tálkában, meglepődik) Nahát! Akárki is voltál, a jó isten áldjon meg, igazi úr vagy! (Meghatódva bámulja az érmét, megköpködi) Apád-anyád, phü-phü-phü…! Ez parizerben több mint tíz deka! Kenyérben meg, majdnem egy egész félbarna cipó! (A szatyorból kivesz egy zacskót, a zacskóból egy banánt. Kibontja, ám mielőtt beleharapna, úgy dermed meg, mint akire rászóltak. Tusakodva nézi a gyümölcsöt) Éhes vagyok! Most kaptam pénzt! Megérdemlem! (Gyorsan lefejt egy csíkot, megáll) Járnak még közöttünk becsületes emberek. Inkognitóban, persze. Ki merészelne felvállalni manapság egy ilyesmit? Hogy becsület? (Kilencven fokot perdít a székén, hogy az a falnak támaszkodjék, a banán hámozása közben himbálózik, újra meglepi őt némi nosztalgia) A papa hozott nekem mindig banánt. Marcika, a héját nem szabad ám megenni, mert replát…így mondta: rrrreplát kapsz tőle. Répa, retek, repla, banán: az ám! A kannás bortól nem lehet leprát kapni. A papa nem is abban halt meg. Marcika, nézz rám, nézz a nyomorult papára, és esküdj, sose nyúlsz a pohárhoz! Nem is jó a bor íze, papa. De pályinkát se igyál, nézz a papára! (Cincogva felkuncog. Aztán úgy nézi meg a gyümölcsöt) Viszont azt hallottam, hogy bizonyos helyeken bizonyos hölgyek bizonyos tévé csatornákon ezzel gyakorolnak. Ne már! (Méretet mérlegel) A szomszéd Mari is látta, este tizenegy után. (Elundorodik) Fúj. Van is nekem energiám éjszakázni. (Lassan eszegeti a banánt, közben) Érdekes betegség lehet az a lepra. Az ember csak tépegeti lefelé az ujjait, mintha virágszirmokat: szeret, nem szeret…Vagy inkább: ez elment vadászni, ez meglőtte, ez… (Most veszi észre a feliratot. Egy ideig tátott szájjal guvad rá) Nyugi? Nyugi?! Te mocsokházi! (Odarohan, ujjaival maszatolja. A vödörből felmosó rongyot kap elő, két kézzel sikál, ezzel végképp összerondítja a falat) Hogy rohadna le a kezed, akárki vagy! Hát már egy klozetot se hagyhat magára az ember? Nincs egy éve, hogy festtettem! (A kőre csapja a rongyot, magát ledobja a székre, a sírás határán.) Ebbe én tönkre megyek. Nem bírom már! Velem mindig mindent lehet? Mindenkinek!?

2. JELENET

Ignác kukkant be a csapóajtón. Láthatósági mellény, vesszőseprű. Gyújtatlan, lábatlan cigarettacsikk lóg a szájából, műanyag szipkába gyömöszölve. Bárgyú imádattal nézi a neki háttal lévő” szépasszonyt”. Elvigyorodik, a csikkre kacsint, zsebre rakja, felóbégat.

IGNÁC                  Kiskertemben, sej-haj…!

MARCELLA         Mi van?!

IGNÁC                  Vartyog egy varangy! (vihogva kimenekül. A csapóajtó mögött hasra esik a seprűben, robaj)

MARCELLA         (felsóhajt, legyint. A felmosórongyért megy, dörzsöli tovább a feliratot) Lepra. Az kell ide. Nem banán. Ezeknek? De bezárok! Szarjatok az állomáson, pisáljatok a kapualjban! Azt akkor lesz nektek nyugi!

Most a Vendég döng be, nagy csokor szalmavirágot hoz, karját ölelésre tárja.

VENDÉG              Nyusziróka!

MARCELLA         (ránéz, aztán visszafordul a falhoz) Megesküdtem.

VENDÉG              Drága!

MARCELLA         Én állom a szavam!

VENDÉG              Nyusziróka!

MARCELLA         Nálam a becsület nem jár inkognitóban!

VENDÉG              Szerelmem!

MARCELLA         Minek jött megint ide?

VENDÉG              Bimbóharmat! Mert itt vagyok!

MARCELLA         De mért van itt?

VENDÉG              Virágot hoztam. Neked, Harmatfül!

MARCELLA         És a tartásdíj, amivel maga megint tartozik?

VENDÉG              Hidd el, Marcika, ha momentán lenne annyim, akkor az ötszörösét is… lehoznám neked az égből.

MARCELLA         De nincs.

VENDÉG              Momentán. De ez a virág! Csak neked! Szalma! Ez nem hervad! Mint az én szerelmem! Tündevirág! Ugye szép?

MARCELLA         Meszelhetek.

Ignác néz be féltékenyen.

IGNÁC                  Marcsika!

MARCILLA          Mi kéne, Ignác bácsi?

IGNÁC                  Pofára estem!

VENDÉG              Öreg, mi itt most családilag…

IGNÁC                  Elbotlottam ebben az átok seprűben!

MARCELLA         Hol a bibi, öreg huszár?

IGNÁC                  Megmutassam?

VENDÉG              Ne mutassa!

MARCELLA         Üljön csak le, hadd nézzem!

IGNÁC                  Á, nem érek én rá. (megkerüli a Vendéget, besántikál a jobb szélső fülkébe, leül, amíg Marcella vizsgálgatja, a Vendéghez, ellenségesen) Addig, ugye, várhat az a szemét közmunka.

MARCELLA         Itt fáj?

IGNÁC                  Mert az öregnek nincs más, csak az utca. Az én kiállásommal!

MARCELLA         És itt?

IGNÁC                  Meg a kuka.

MARCELLA         Itt is fáj?

IGNÁC                  Az én nyugdíjammal. Mármint a kiállásomhoz képest, ugye.

MARCELLA         Szegénykém!

Marcella otthagyja Ignácot, a felmosó rongyért megy, átöblíti a csapnál. Ignác rágyújt. Közben a Vendég Marcellának súgva.

VENDÉG              Cukorborsóm, ezüst tálcán kínálom a beteg szívemet.

MARCELLA         Vigye a lotyójához, tegyék vázába!

IGNÁC                  (A szipkájának) Vagy azt mondod, Jenő, mégis csak jobb özvegységben maradni?

VENDÉG              (gyűlölködve nézi meg magának Ignácot, aztán Marcellához fordul, nagyon őszintén jelenti ki) Nem is volt soha lotyó!

MARCELLA         Hanem mi volt? Luvnya?

VENDÉG              Nyusziróka!

MARCELLA         Milyen nő az olyan nő, aki a nőtársától a férjét elorozza? Ignác bácsi!

Marcella a „tiszta” felmosó rongyot Ignáchoz viszi, azzal a homlokára turbánt köt. Ignác hálás kutya tekintettel néz fel rá.

VENDÉG              Jó! Volt nő! De nem lesz többé! Egy se! Csak te!

MARCELLA         Kér egy banánt, Ignác bácsi?

IGNÁC                  Á, kár az én belembe, drága!

MARCELLA         Kirúgta magát, mi?

IGNÁC                  A közterület felügyelő? Az ki. De aztán ma visszavett.

MARCELLA         A volt férjemet! Az a nő.

VENDÉG              Micsoda? Engem? Én jöttem el. Vissza hozzád. Meghalok érted, Nyusziróka!

MARCELLA         Jó. De ne itt!

VENDÉG              Figyelmeztetlek, én…én nagyon  rettenetes dolgot teszek, ha nem fogadsz vissza!

MARCELLA         A gyerektartást fizesse!

VENDÉG              Tán láthatom a drága kisfiamat?

MARCELLA         Talán eljött hozzá egyszer is?

VENDÉG              Ha visszafogadsz, Legoból építek várat neki!

MARCELLA         Legoból.

VENDÉG              Neked pedig a Legovár köré egy igazit!

IGNÁC                  Na, Marcsika, arra ugyan várhat.

VENDÉG              Te szűnjél már meg, öreg!

A Vendég Ignácra csapja a vécéajtót, a hátát az ajtónak támasztva zihál. A zokogás határán könyörög Marcellának.

VENDÉG              Asszonykorsó, nem szenvedtünk már eleget?

MARCELLA         Na. Tisztelt uram, ha nincs szüksége, távozzék! Ez egy vécé, nem presszó.

Ignác az ajtó mögül.

IGNÁC                  És nem is kaszinó.

 A Vendég beleöklöz a vécéajtóba, aztán felnyüszít fájdalmában. Mutatja a bibit Marcellának, aki nem sajnálja meg. A Vendég fájós öklét babusgatja.

VENDÉG              Ott fogsz te sírni…

MARCELLA         Ott fogok.

 A Vendég megverten kikullog. Ignác óvatosan nyitja a vécéajtót. Körbesandít, aztán fájdalmas bölcsen Marcellára mosolyog.

IGNÁC                  Marcsikánál mindig olyan tisztaság van, hogy enni lehet a padlóról. Na persze egy-egy vendég, ugye, behozza a sarat kintről, ugye, hiába a lábtörlő, a mocskot meg különösen behozza, ugye, már még különösebben akkor, ugye, ha esik, mármint az eső.

MARCELLA         Az eső már csak esik néha.

IGNÁC                  Azért tavasz a tavasz.

A Vendég kullog vissza, a szalmavirágot alázatosan leteszi az asztalra.

VENDÉG              Adsz nekem egy… tekercs papírt, szerelmem?

MARCELLA         Nem adok.

VENDÉG              Te akartad. Van ám nálam újságpapír.

MARCELLA         Maga soha életében nem olvasott újságot!

VENDÉG              És ez mi? Mi?

Vendég előkap egy fényes reklám szórólapot, meglobogtatja a fájós kezével, ettől felszisszen, ám összeszedi magát, macsósan bemegy balról a második fülkébe, magára csapja az ajtót. Marcella utána, rángatja a kilincset.

MARCELLA         Ne merje használni azt a fényes vackot!

VENDÉG              Akkor adj egy tekercset!

 Marcella tekercsért megy, behajítja az ajtó felett.

MARCELLA         Százötvenezer forint!

VENDÉG              Mennyi?

MARCELLA         Ennyivel tartozik.

IGNÁC                  Ejha…!

VENDÉG              Majd…kifelé menet…fizetek.

MARCELLA         Hány éve is nincs keresete?

VENDÉG              Szeretlek!

MARCALLA         Az nem munka.

VENDÉG              De az!

 Marcella dühöngve hagyja ott az ajtót, aztán visszafordul.

MARCELLA         Ezért rúgta ki az új nője, mi?

Marcella megint otthagyja az ajtót, leül a székre. Ignác tűnődik bele a feszült csendbe.

IGNÁC                  Látja, Marcsika. Én sose csaltam meg az én Zsuzsannámat. Na jó, magával őszinte leszek, csak néha. De akkor az nem az volt, mert én Buffalóban éltem, ő meg itthon a Chicagóban. Jaj, Zsuzsanna, Jaj, Zsuzsanna, mért hagytál itt engem?

MARCELLA         Isten nyugosztalja.

IGNÁC                  Köszönöm. Marcsika! Zsuzsanna biztos örvendezne annak, ha maga… meg én… hisz érti… Hát már annyiszor elmagyaráztam!

MARCELLA         Majd még gondolkodom, Ignác bácsi.

Ignác boldogan tápászkodik, veszi le magáról a felmosó rongyból tekert borogatást.

IGNÁC                  Na. Vár a közterület. Marcsika! Mondom, a maga keze… Gyógyító kéz.

MARCELLA         Ahogy mondja, Ignác bácsi

Ignác megáll az ajtóban.

IGNÁC                  Mert én olyan voltam én az asszonyhoz, akár a hímes tojás. Kérem, még a nevét is rátetováltattam a keblemre, éppen ott, ahol a sellőmet által lövi a szerelem nyila… megmutassam? (Gombolja is az ingét)

MARCELLA         Ma inkább ne.

IGNÁC                  De tisztára indián dísz, ugye? Kajolták is a jenkik. Azt mondták rá, szinte „autentikus sziú ornamentika”. Hogy mit jelent, ma se értem, de valahogy meg bírtam jegyezni.

MARCELLA         Talán azért, mert nem tetszik érteni.

IGNÁC                  Ugye? Jövök még ma?

MARCELLA         Bármikor, Ignác bácsi.

Ignác kimegy. Marcella körülnéz, fáradtan leül az asztal mellé. Csendesen megalkuszik magával még egy banánra, közben bámulja a szalmavirágot. A leghátsó fülkében vécé lehúzás zaja. Marcella ezen elcsodálkozik, üresnek vélte.

3. JELENET

A fülkéből egyszer csak meleg fény kezd áradni, hozzá pásztorsípon édes dallam.

Ünnepélyesen nyílik a vécéajtó. Egy gyönyörű férfi lép ki tógában, Hermész ismertető jegyeivel. Az kígyós aranypálca, az aranykard, lábán a szárnyas csizma. A pásztorsípján ő trillázik. Marcella szájában marad a banán, elfelejt beleharapni. Hermész befejezi a futamot, nyájasan néz Marcellára.

                                                        

HERMÉSZ            Láss meg engem asszony, ha van hozzá szemed, és nem csak az árnyak közt bolyongsz e nyomorult létben!

Marcella elbámul, szájában a banánnal.

MARCELLA         He?!

HERMÉSZ            Ki a Föld sarából vétettél és az ég lehelt beléd lelket, örömhírt hozok neked, ki oly arányosan szép vagy.

MARCELLA         Én?

HERMÉSZ            A Vakító Fényből érkeztem hozzád: Mercurius Truns Thot, vagyis Hermész, a háromszor magasztos, aki maga vagyok a súly és a hosszmérték, az ékesszólás mestere, az atléta, a tolvajok és a bujálkodók pártfogója. Gratulálok, halandó, jöhetsz ki a fénybe!

MARCELLA         Hová?

HERMÉSZ            Engedd meg, hogy csókot leheljek hófehér kacsódra!

Hermész térdre ereszkedik Marcella előtt, csókot lehel Marcella szabad kezére, aki a  másik kezével már eltartja a banánt az arca elöl.

MARCELLA         Ne már!

HERMÉSZ            Nyertél.

Marcella gyanút fog, hidegen hárít.

MARCELLA         Ja! Sajnálom, de nem veszek semmit.

HERMÉSZ            De hát nem eladni jöttem. Mondom: győz-tél. Vágytól reszketnek érted az istenek, a félistenek és a halhatatlanná emelkedett hősök. Mind, aki férfi, aki félig férfi, némelyik nő, de még a hermafroditák is.

MARCELLA         Na, ne. Értem reszketnek? Hol? Mikor?

HERMÉSZ            Mindenki mást kiszavaztunk: te vagy a legszebb lény a Földön idén.

Marcella bárgyún mered Hermészre, aztán nyikkanva szól.

MARCELLA         Tudtam!

HERMÉSZ            Dionüszosz kerek két hete nem nyúlt a pohárért, hátha lelappad a puffadt képe, mivel közel négyezer éve részeg. Perszeusz csillagból fűzne karcsú nyakadba kalárist. Orpheusz már két nagylemeznyi slágert írt hozzád, és megesküszik, ha másként nem veszed észre, hát beáll celebnek. Maga Héraklész pedig? Háromszáz kilóval gyúr bicepszre, tudván tudva, hogy szíved elnyerése lesz számára a legnehezebb próba.

MARCELLA         Héraklész? Várjál, az nem az a pasas, aki…?

HERMÉSZ            Jössz-e hozzánk, te iszonyú, férfisorsrontó, démoni szépség, az Olümposzra?

MARCELLA         Most rögtön?

HERMÉSZ            Nem most, de hamarost, vagy amikor számodra megfelelő.

MARCELLA         Ne már! Tényleg nyertem?! De mit?

HERMÉSZ            Az aranyalmát, ami téged megillet. Ám azt a tavalyi győztestől még vissza kell kapnom.

MARCELLA         Az előző győztestől?

HERMÉSZ            Egy hófehér hattyút is kapsz majd, annak a hátára felülhetsz, az repít majd néma gágogással a felhők fölé. Két hetet tölthetsz nálunk dicsfénytől övezve.

MARCELLA         Úgy érted, ez az izé egy olyan…wellnes izé?

HERMÉSZ            Mikor küldjem érted a hattyút? Mondjuk holnap?

MARCELLA         De hát…nem is jelentkeztem!

HERMÉSZ            Nálunk mindenki játszik, aki megszületett.

MARCELLA         Na jó…de…nem írok ám semmit alá! És előleget se adok!

HERMÉSZ            Nem is kell.

MARCELLA         Ez most olyan, mint egy last minit görög egy ócska, kamu sorsoláson?

HERMÉSZ            Ezt hogy érted?

MARCELLA         Váratlan, olcsó, aztán jön a számla, amit nem bírok kifizetni, és a végén mindent visz a végrehajtó?

HERMÉSZ            Hogy boldog légy köztünk, azért számunkra semmi se drága. Nektár lesz az étked, puha felhő a nyoszolyád, istenek lesik majd minden kívánságod.

MARCELLA         De nem ám kiderül utólag, hogy kész átverés az egész!

HERMÉSZ            Bántó számunkra még a feltételezés is. Nos? Mikorra küldjem a hattyút?

MARCELLA         Hát…nem is tudom, mert még otthon… A Petike meg a mama...

HERMÉSZ            Ráérsz dönteni. Mint mondottam, elébb át kell adnom neked az aranyalmát.

MARCELLA         Jó. Addig eldöntöm.

Hermész megkönnyebbülve, szerelmes mosollyal búcsúzik, megy ki a helyiségből.

HERMÉSZ            Akkor…viszlát, isteni asszony!

Hermész kimegy, vele a meleg fény is távozik.  Marcella bámul utána, a fejét rázza, felvihog. Szórt figyelme visszatér a banánhoz, neki mondja.

MARCELLA         Látod? Csak vár rám valahol egy…, nem is egy, hanem jó pár igazi férfi! Hallod? Még maga Héraklész is! Emlékszem! A Schawatzi játszotta! Vagy nem ő volt?

                             

4. JELENET

Marcella arcáról lassan lekopik a gyönyörű ábránd. Betömi az egész banánt a szájába, a héját hosszan nézi, aztán az asztalra teszi. Nehezet sóhajt, elfordul, a vödörért megy, vizet enged belé, leteszi középre. Elkezd felmosni. Svarc tér vissza. Megnézi magának a nőt, szárazon.

SVARC                 Jó napot. Papírt kérek.

Marcella köszönést morog, ad Svarcnak, aztán szó nélkül zsebre vágja a kistányérba dobott érméket. Svarc a középső fülkéhez megy, bezárkózik. Csend. Marcella leül a székre, bámulja a banánt, hintázik a széken. Magának.

MARCELLA         Aki abban a filmben legyőzte a hímoroszlánt, meg azt az undorító ótvar szörnyet! Még annak a barlangi vérbikának is a fejét letépte! Méregdrága lehet oda még egy last minit is. (A hintázást félbehagyja, belenéz a zacskóba.) Csak három banán maradt Petinek. Szemét, önző anya vagyok. Hát veszek még egy kilót hazafelé, na! (A hintázást folytatja) Tényleg elhozza nekem ez a gyönyörű Hermész, vagy ki, az aranyalmát, és elküldi értem a hattyút? Ez ám a pornó, szomszéd asszony! Kell is nekem a tévé este tizenegy után! (Szinte nekividámodva megy a Vendég ajtajához, belerúg) Majd elalélok azon a bicepszen!

VENDÉG              Te most miről beszélsz, Nyusziróka?

MARCELLA         Tíz éve nem voltam nyaralni!

VENDÉG              Én se.

MARCELLA         Veszek egy mázsa banánt, és egy ültő helyünkben mind bezabáljuk a Petivel! Ha már lepra, legyen a hasunk dugig!

VENDÉG              Egy-két jó nagy pofon kéne neked, hogy helyre billenjen az a nyúlfarknyi agyad!

MARCELLA         Mert a bantum majd hagyja, mi?

VENDÉG              Milyen bantud?

MARCELLA         Bantu görög isten. Háromszáz kilós a bicepsze. Héraklésznak hívják.

VENDÉG              Görög szeretőd van?

MARCELLA         Naná!

VENDÉG              Hol ismerted meg?

MARCELLA         Meztelen vagyok, csak a nyakamban csilingel egy gyönyörű lánc, csupa korall-gyémánt...

Kicsapódik a Vendég ajtaja.

VENDÉG              Ezt nem teheted!

MARCELLA         A Hattyú Tourssal utazom. Jó cég, azt mondják.

VENDÉG              Hát képtelen vagy megbocsátani?

MARCELLA         Most éppen nem is haragszom.

VENDÉG              Dögöljön meg a görögöd!

Vendég önérzetesen próbál távozni. Ám pont megjelenik az ajtóban Ignác. vidoran óbégat be.

IGNÁC                  Disznóm farka olyan kurta - mint a tiéd, szegény Gyurka!

VENDÉG              Vén marha.

Vendég félretolja Ignácot, kimegy. Ignác néz utána, aztán Marcellára.

IGNÁC                  Látja, látja, Marcsika! Végül úgy is kiderül ám, hogy csakis én vagyok a maga szíve-csücske álma.

MARCELLA         Ignác bácsi, tényleg maga.

IGNÁC                  Ugye-ugye?

Ignác vihogva kimenekül, kintről robaj, ordítás.

IGNÁC                  Ki dobta el ezt a banánhéjat?

Marcella felvihog, folytatja a felmosást. Elábrándozik, aztán lassan belekomorul a valóságba.

5. JELENET

MARCELLA         A biztosító meg nem fizet a lakásért? Mert nem is volt biztosítva? Micsoda népnyúzó érv ez?! Már hogy lett volna biztosítva, amikor a gázszámlára alig telik?! Pedig itt gebedek minden nap reggel nyolctól este hatig! És? Úgy zabálnom el a banánt a saját kisfiam elöl, hogy nem is akarom elzabálni a banánt a saját kisfiam elöl! És a méltányosság? Macska Jancsi! Tehetek én arról, hogy nem az áramot kapcsolták ki? Talán szándékosan hagytam ott azt a vasalót? Hát csengettek!  Mi ebben szándékos, Macska Jancsi?! Hogy gyulladnál fel te is, de direkt öngyulladással! Ott tolnak ki az emberrel, ahol csak tudnak.

 Svarc húzza le bent a vécét.

                              A kórházban meg… Úgy néz rám a nővérke, mint egy rablógyilkosra? Mire gondoltam, kérdi, amikor rohanok be a tűzbe, kérdi. Az nem jutott az eszembe, kérdi, hogy árva marad a gyerek? Ezt kérdi. Arra nem gondoltam? Mért ítélem magam tűzhalálra egy vasaló miatt? Kit érdekelt az a vasaló?! A kínai ősgyíkot akartam kimenteni. Petié! Nem is ősgyík, felesel a kölyök, hanem ő az Alien. Maga a Nyolcadik utas, a halál! Ja, így már értem, mondja a nővérke. A Nyolcadik utas nélkül manapság már csakis hátrányos helyzetű lehet egy gyermekkor. Lángolj, gonosz féreg! Üvölts, ahogy én! Égjen a lakás is! Mérgezz, füst, alélj világ!

 Svarc jön ki.

                              A lakás égett csak le, Alien szerencsére megmaradt.

SVARC                 Parancsol?

MARCELLA         Maradjon ott! Nem látja, hogy vizes a kő?

SVARC                 Kérem?

MARCELLA         Öt percig csak elücsörög ott, ha nem nagyon siet.

SVARC                 Kérem.

Svarc visszahátrál a fülkébe, magára csukja az ajtót. Marcella kiviszi a vödröt, kisvártatva üresen hozza vissza. Vigyorogva hozza a kidobott banánhéjat, dúdol.

MARCELLA         Jaj, de csúszik ez a banánhéj… (Leteszi a héjat az asztalra. A vödröt a csap alá viszi, a tekintete megakad az elmaszatolt „Nyugi” feliraton. Röpke jókedve máris oda. Visszamegy az asztalhoz, leül) Fogom a gyereket, kidobom az ablakon Alient, meg az összes dinoszauruszt, aztán zokogva elbúcsúzunk a mamától, felülünk a Hattyúra, irány az Egek! Csak oda kérünk jegyet, nem kell retúr! És ott, fent, a fellegek közt megnyitom a Nagy Mennyei Klozetot… Ahová csak az istenek térnek be, meg a félistenek, meg a halhatatlanná emelkedett hősök, talán még a hermafroditák is, és Héraklész fog udvarolni nekem, és Hermész jár be hozzám kvaterkázni, és… (Álmodozva hintázik a széken. Aztán felkap az asztalról egy táblát, jobb híján a csapra akasztja. Nézi)

                                                        RÖGTÖN JÖVÖK

                              (Egy pillanatig eltűnődik, aztán siet kifelé)        Kalandra fel! (A kijáratnál megfordul, átkiált Svarcnak) Hé! Uram!

SVARC                 Igen?

MARCELLA         Át kell rohannom a zöldségeshez.

SVARC                 Tessék csak nyugodtan!

MARCELLA         De ki ne jöjjön nekem addig, amíg fel nem szárad!

SVARC                 Rendben.

Marcella fogja a szatyrot, kisiet. A vasúti pályaudvar szignálja. Svarc csendben kinyitja a vécéajtót. Felöltözve ül a deszkán, bőr aktatáskáját mereven összezárt térdein tartja. Szignál megint, aztán a bemondó:

FIGYELEM! FIGYELEM! AZ ÚR NEM BOCSÁT!

Szignál. Csend. Svarc türelmetlenül fürkészi a követ. A karóráját nézi. A táskán dobol ujjaival, idegesen fütyörészik. Végül kitör.

SVARC                 Ilyen nincs! Ez az átkozott csend! Nem elég, hogy rohad ez a tavasz?! Nem? (Leteszi a táskát a padlóra, lábujjhegyen  a rádióhoz tipeg, bekapcsolja. Rock:)

                              Mindig úgy rossz, ahogy van

                              Mindig annyi bajom van

                              Come on, bébi, vigasztalj

                              Légy jó hozzám, meg ne halj!

                             

                              (Gitárszóló)

SVARC                 Mi ez a marhaság? (Fejét csóválva hallgatja a rádiót, aztán kikapcsolja. Mobiltelefon csörög a csapóajtó mögött. A csengőhang az a szólam, amit Hermész pásztorsípjáról hangzott. Svarc a hang irányába fordul.)

A csapóajtón Hermész lép be. Átöltözött. Fehér öltöny, aranyszínű nyakkendő, lakkcipő. Előveszi a mobilt, a füléhez emeli.

HERMÉSZ            Na, mit szólsz, öreg? Mégis élnek még rendes halandók ezen a sivár bolygón.

Svarc visszapipiskedik a vécéjéig, ott tűnődve megtorpan. Hermész még félig kint a csapóajtónál a telefonba.

HERMÉSZ            Ja. Itt a vécében. A hímje lehozza. Aztán mindjárt átadom a cuccot a teltcombú Nauszikának. Jön, üzenem a srácoknak, tényleg dögös. Na, szevasz, fater, légy jó! (Elteszi a készüléket, némi belső mosoly után bejön a csapóajtón, meglátja Svarcot, meleg szeretettel rámosolyog.) Á, kedves uram! Máris? Szívből üdvözlöm!

SVARC                 Jó napot.

HERMÉSZ            Az egész testület nevében köszönöm, hogy ily sietve idefáradt!

SVARC                 Ezt hogy érti?

HERMÉSZ            A mai világban? Amikor az a törvény, hogy nincs törvény? Hadd rázzam meg a kezét! (Lelkesülten lép Svarchoz, birtokba veszi a jobbját, rázza, aztán annyira nem bír magával, hogy meg is öleli) Szeretem önt, drága uram!

SVARC                 Kérem, ez… (kimenekül az ölelésből, be a saját fülkéjébe, onnan néz az „eszelősre” vissza)

HERMÉSZ            El se tudja képzelni, évről évre mennyit bajlódok a többiekkel! Akadnak ügyfelek, akik egyenesen és kerek perec megtagadják az együttműködést! Uram! Rendkívül tisztelem a kedves társát, és…

SVARC                 Hé! Álljunk meg! Magát ő küldte?

HERMÉSZ            Hogyne. Nem régen telefonon beszéltünk.

SVARC                 De honnan tudta, hogy itt vagyok?

HERMÉSZ            Hiszen ő mondta.

SVARC                 Na! Persze, tudhatta. Hogy utazás előtt, meg szorongás közben…

HERMÉSZ            Igen?

SVARC                 Nem tárgyalok!

HERMÉSZ            Ezt…hogy tetszik érteni?

SVARC                 Ahogy mondom. (Magára csukja az ajtót, Hermész elképedve nézi)

HERMÉSZ            Ahogy…mondja? Nem tárgyal? Értem én, hogy mit nem értek? (Magába mélyed, de ettől se érti. Diszkréten bekopogtat) Elnézést, de…

SVARC                 Nem tárgyalok, nem egyezkedek, és nem adok oda ingyen semmit!

HERMÉSZ            Nem adja? Hogyhogy nem adja?

SVARC                 A bíróságon találkozunk.

HERMÉSZ            Milyen bíróságon?!

SVARC                 A Délpestin, maga bájgúnár, nem?

HERMÉSZ            Délpesti? Maga…bíróság elé akarja vinni az ügyet?

SVARC                 Naná!

HERMÉSZ            És a társa ezt tudja?

SVARC                 Mert mit gondol, mért küldte magát utánam?

HERMÉSZ            No de…ez méltatlan!

SVARC                 Békén hagyna végre?!

Hermész elhátrál a fülkétől, egy világ omlik benne össze. Ettől aztán egyre jobban feldühödik. Visszalép, bedörömböl.

HERMÉSZ            Na, idefigyeljen, én a munkakörömnél fogva hajlamos vagyok még a tolvajokkal is szimpatizálni, de ami sok, az sok.

SVARC                 Mi van?!

HERMÉSZ            Mennyit kér érte?

SVARC                 Hogyhogy mennyit? Amennyi jár, nem?

HERMÉSZ            Hát az ilyet a régi szép időkben én kibelezem! Szanaszét átkoztatom még a családját is hetedíziglen! Nem szégyelli magát?

SVARC                 Maga szégyellje magát, hogy ilyen ügyekkel kereskedik.

HERMÉSZ            Kezdek ám bedühödni. Mennyi?

SVARC                 Rámenős egy banda maguk!

HERMÉSZ            Mennyi!?

SVARC                 Legalább a fele.

HERMÉSZ            Nem vágjuk ketté, mit képzel?!

SVARC                 Ki dolgozott meg érte? Maga szerint ki?! Csak nem képzeli, hogy az a politúrozott kapanyél, az a vámpír, az a szánalmas műmosoly a zöldben játszó kontaktlencséje alatt?!

Hermész végképp elveszti a „türelmét”, felrántja az ajtót, Kirángatja Svarcot a fülkéből, a gallérjánál fogva rázza.

HERMÉSZ            Most végzek veled, lütyő lélek!

SVARC                 Na! Hé! Segítség!

HERMÉSZ            Adod ide, vagy megdöglesztlek, újra élesztelek és megint megdöglesztlek, de a legkevesebb, hogy tizenötször!

SVARC                 Segítség!

HERMÉSZ            Addig verlek…

SVARC                 Ne bántson!

HERMÉSZ            Kérem az almát!

SVARC                 Mi?! Mit?

HERMÉSZ            Az almát!

SVARC                 Jézusom! Milyen almát?

HERMÉSZ            Az aranyalmát!

SVARC                 Mit? Milyen aranyalmát? Az isten szerelmére, miről beszél maga?

Hermész félbehagyja Svarc fenyítését.

HERMÉSZ            Maga…nem az a…aki, akivel nekem most…?

SVARC                 Maga nem a feleségem ügyvédje?

HERMÉSZ            Ki a maga felesége?

SVARC                 Mért, maga kinek az ügyvédje?

HERMÉSZ            Nem vagyok ügyvéd!

SVARC                 Akkor maga nem engem keres, kérem!

HERMÉSZ            Nem?

SVARC                 Nem!

HERMÉSZ            Azt hiszem… csakugyan nem…

Csak bámulnak egymás képébe. Svarc még mindig megfélemlítve, Hermész növekvő zavarban.

SVARC                 Felhagyna…az inzultálásommal?

HERMÉSZ            Hogyne! Pardon…

Hermész elereszti Svarcot, röstelkedve segít Svarc ruházatát rendbe hozni, aki némi hisztériával rázza le a kezét.

SVARC                 A jóistenit magának!

HERMÉSZ            Még egyszer és ezerszer pardon… És csak tessék tovább nyugodtan, igen tisztelt uram…

Hermész visszatereli Svarcot a fülkéjébe, rányekkenti az ülésre, kínos vigyorral hátrál.  Svarc növekvő dühvel bámul fel rá.

SVARC                 Hát már mindenki teljesen megőrült?!

HERMÉSZ            Sajátos…félreértés.

SVARC                 Rohadt tavasz!

HERMÉSZ            Mást…várok…azt hiszem…ide, de…

Hermész leül a székre, Svarc magára csapja az ajtót. Csend. Hermész előveszi a mobilját, hívást kezdeményez, aztán.

HERMÉSZ            Pamela? Én itt ülök a vécében. Hogyhogy ne is várjam, kérem?! Maga hozza? Ide? Akkor hova? Rendben. (Ingerülten teszi el a mobilt, kimegy, ám rögtön visszatér, Svarc fülkéjéhez megy, kopogtat) Uram, még egy pillanatra… Útba igazítana, merre van a Keleti Pu.?

SVARC                 Vak maga? A téren, szemben!

HERMÉSZ            Ó! Szóval az az! Köszönöm! És…még egyszer elnézést…

SVARC                 Magának a diliházban lenne a helye!

HERMÉSZ            Ott még valóban jól szoktam érezni magam. (kimegy. Csend)

6. JELENET

Marcella siet be, a szatyrában újabb csomag banán. Az asztalhoz érve ledermed, ahogy meglátja a dulakodás sáros lábnyomait. Marcella ledobja a szatyrot az asztalra.

MARCELLA         A bárgyú életbe! (Vizsgálja a lábnyomokat, aztán ingerülten bekopog Svarchoz) Hé! Megtudhatnám, mi történt itt?!

SVARC                 Arra én is kíváncsi lennék, hölgyem.

MARCELLA         Ki sározta össze a követ?

SVARC                 Ki engedi manapság szabadon az őrülteket?

MARCELLA         Jézusom! Elnézést, ha az elvált férjem...

SVARC                 A maga férje?!

MARCELLA         Idejár molesztálni. Én nem tehetek róla.

SVARC                 Hagyjuk.

MARCELLA         Moshatom fel az egészet újra!

SVARC                 Hát moshatja.

MARCELLA         (A zacskó banánnal keringőzik egy kört, amíg a Vendég fényképéig nem jut. Ott megmerevedik. Leveszi a fotót a falról, földhöz csapja) Te piszok!  (A keret és az üveg eltörik. Megáll a padlón heverő fotó fölött. Leguggol mellé, kihúzza az üvegtörmelék alól, négyrét hajtja, zsebre vágja. Visszamegy az asztalhoz, leül, a széken hintázik. Nézi a kövön a mocskot) Most már mindegy. Uram?

SVARC                 Igen?

MARCELLA         Felőlem kijöhet.

Csend.

MARCELLA         Nem akarom zavarni, de…még mindig nem végzett?

SVARC                 Nem, hölgyem.

MARCELLA         De már egy órája bent ücsörög.

SVARC                 És? Feltartom a sort netán?

MARCELLA         Figyelnem kell magára.

SVARC                 Rám?

MARCELLA         A vendégem, nem?

SVARC                 És amikor itt kellett volna lennie, hogy azt a háborodottat az inzultálásomtól visszatartsa…

MARCELA           Jaj, uram, nagyon elnézést kérek, már mondtam, de ennyi pénzért nem ücsöröghet itt órákig.

SVARC                 Micsoda? Hová van ez magánál felírva?

MARCELLA         Ez itt akkor se melegedő, se nem nyugdíjas otthon, se nem végképp nem szálloda.

SVARC                 Hát nem is egy Hilton. Különben rendben. Hány percben szabja meg?

MARCELLA         Mit?

SVARC                 Használat per alkalom. Negyed óra?

MARCELLA         Például.

SVARC                 Mérje az időt! Kifelé menet fizetek.

MARCELLA         Ajánlom is. - Micsoda nap!

SVARC                 Az. Rohadt tavasz.

Csend. Marcella még társalogna.

MARCELLA         Reggeli után.

SVARC                 Igen?

MARCELLA         Azt ajánlotta a diliorvos.

SVARC                 A volt férjével együtt járnak hozzá, asszonyom?

MARCELLA         A sárga tévé újságban! Reggeli után.

SVARC                 Mi van reggeli után a sárga tévé újságban?

MAECELLA         Hogy üljünk még úgy néhány percet nyugodtan, és gondoljuk át a napot. Majd meglátjuk, úgy sokkal sikeresebb és könnyebb lesz.

SVARC                 A nap?

MARCELLA         Kell egy terv! Amiben az szerepel, hogy velem nem lehet mindenkinek mindig mindent… Na jó. Leülök én. És ülök. Érti? Csak ülök és átgondolok. Eddig ez megvan magának?

SVARC                 Csak ül és ül.

MARCELLA         Petike! Uramisten, nem azért tettem ki az asztalra azt a csokit, mert csoki! Hanem azért, hogy azt vidd az iskolába! Mit eszel most a nagyszünetben?

SVARC                 Banánt, nem?

MARCELLA         Mindegy. Eleven a gyerek. Szóval üljek, nézzek magam elé, készítsek tervet, megtervezett nap, egészséges lélek, szívjak el közben akár egy cigarettát… Petike, itt van egy kis pénz, egyél valamit a büfében, de tényleg, ne spórold meg, anyu úgy is vesz neked meg az Aliannek Kinder tojást…

SVARC                 Aliannek?

MARCELLA         A halálnak.

SVARC                 A halál Kinder tojást eszik?

MARCELLA         Nem is dohányzok.

Vécé lehúzás zaja.

                              Vernyog a mama, egy frászt veszünk a halálnak Kinder tojást. Egy tisztességes nő meg ne dohányozzon, és ne tartson alkoholt a lakásban, és ne hordjon tanga bugyit. Haláli. Egyszer, talán már idén ősszel kilomtalanítom a mamát is. Mért ne? Odarakom az egyik kupac tetejére. Jönnek a Zsigulisok, utánfutóval. Azok mindent elvisznek. Na, ez meg is volna. Akkor jegyet váltok az Olümposzra, nem kell retúr. Várnak engem ott az én gyengéd görög isteneim, akik Petit idővel az isteni szokásokba beavatják. Ez eddig jó terv, nem?

SVARC                 Ezt tőlem kérdi, hölgyem?

MARCELLA         Még alig éltem. (Hosszan bámulja Svarc ajtaját) Ébredj, Marcella!

Svarc másodszor is lehúzza a vécét, aztán kijön a fülkéből, kezében a kalap, a táska, karján a ballonkabát.

SVARC                 Valahol egy kissé perverz, és a vendégre nézve nem is kissé zavarba ejtő ám, hogy maga kényszeresen cseveg a dolgát végző áldozattal, nem gondolja?

MARCELLA         Hiába, aki a kemény után még fosik is, az mind mufurc alak.

Svarc dühösen méri végig, aztán megy kezet mosni.

SVARC                 Elmebeteg némber.

MARCELLA         Mi van?

SVARC                 És mért nincs szappan? És törülköző?

MARCELLA         Mert ellopják, azért.

SVARC                 Higiénia, hölgyem! Az akkor is kötelező!

MARCELLA         De nem kötelező hozzám betérni.

Svarc vizes kézzel elindul kifelé.

SVARC                 Na, végre megy a vonatom.

MARCELLA         Azért várjunk még!

SVARC                 Kérem?

MARCELLA         Öt.

SVARC                 Mi öt?

MARCELLA         Használat, per alkalom. Maga ajánlotta.

SVARC                 Ki van zárva, hogy hetvenöt percet ültem volna ott bent.

MARCELLA         Nekem kilencvennek tűnt. Vagy százhúsznak?

Svarc csak a fejét csóválja, egy nagyobb címletű pénzt dob az asztalra.

SVARC                 Modora. Az is van. A szófosáshoz.

MARCELLA         Viszont nem tudok ám visszaadni.

SVARC                 Na, persze…

 Svarc legyint, kimegy. Marcella némi elégedettséggel gyűri zsebre a pénzt.

MARCELLA         Apád-anyád, phü, phü, phü. Ez az! Így kell ezt csinálni. Amikor Marcella nem enged. Amikor Marcellával nem lehet mindenkinek mindig mindent. Mert Marcella csillagköd, amikor éppen nem pornósztár az Olümposzon, ahol Héraklész bicepszén táncol a kéj és a felhőágyon olyan figurákat…

7. JELENET

Ignác dugja be a fejét.

IGNÁC                  Marcsika!

MARCELLA         Jaj, Ignác.

Ignác jön be, valamit dugdos a háta mögött.

IGNÁC                  Mit hoztam most magának?

MARCELLA         Elegem van a férfiakból.

IGNÁC                  De én nem vagyok férfi! Én a maga Ignáca vagyok.

MARCELLA         Nem kell több porcelán kutya.

IGNÁC                  Nem azt hoztam!

MARCELLA         Jó. Mutassa, mit guberált!

IGNÁC                  Előbb mondja, hogy szeret!

MARCELLA         Nem mondom.

IGNÁC                  Na jó. Azért még odaadom. Szívember vagyok én, szegény Zsuzsannám is mindig szidott, Ignác, Ignác, túl jó vagy te ehhez az élethez… Tessék.

Ignác jókora papírzacskót nyújt át Marcellának. Abban egy ütött-kopott porcelán hattyú.  Ignác alig várja a megajándékozott örömét. Marcella elámul, aztán szinte babonásan néz Ignácra.

MARCELLA         Ez meg…?

IGNÁC                  Nem gágog, nem hápog, csak szép, ugye?

MARCELLA         Honnan…?

IGNÁC                  Ha másra nem, jó lesz Petikének.

MARCELLA         Honnan tudta?

IGNÁC                  Talán ő lesz a halál legjobb barátja.

MARCELLA         Maga tényleg szeret engem, Ignác bácsi.

IGNÁC                  Jó hogy.

Ignác boldogan vonul be a fülkéjébe, nyitva hagyja az ajtót. Marcella könnyes szemmel bámulja a hattyút. Ignác két decis pálinkás üveget vesz elő, meghúzza. Marcella majdnem szerelemmel.

MARCELLA         Vigyázok rá, megígérem.

Csend. Ignác meghúzza az üveget, aztán.

IGNÁC                  Megyek ám mindjárt, nem érek rá. (Még egyszer meghúzza az üveget, akkurátusan elrakja, zsebében csikket keres, a szipkájába igazgatja, rágyújt)

MARCELLA         Ignác bácsi! Maga hisz a csodában?

IGNÁC                  Jenő jobban. Tudja, a szipkámat hívom annak.

MARCELLA         Néha úgy érzem, már csak karnyújtásnyira van tőlem, hogy…

IGNÁC                  Egy kakukkos óra nem érdekli?

MARCELLA         Mégis csak lehet mindig minden?

IGNÁC                  Ha az ember szorgalmasan kukázik…

MARCELLA         Bizony lehet!

IGNÁC                  Szép napunk lett mégis.

MARCELLA         Én szeretem magát, Ignác.

IGNÁC                  Csak öreg vagyok és randa?

MARCELLA         Ha elmegyek, magára hagyom a klozetot.

IGNÁC                  Elmegy? Dehogy megy! Meg is halnék maga nélkül.

MARCELLA         Ne mondjon ilyet!

IGNÁC                  Guberálok én magának boldogságot is!

MARCELLA         Most guberált!

IGNÁC                  Majd még lejjebb turkálok… Az úri népek mindent kidobnak. Például az a kakukkos óra. Szinte működik! Marcsika! Egy kicsit összerázom, azt ha elindul, kiakasztjuk oda a falra. Hozzam?

 Kicsapódik a lengőajtó. Egy igencsak ízléstelenül és merészen öltözött „hölgy”

 néz be.  Meglátja Marcellát, hosszan, ellenségesen fürkészi.

PAMELA              Na ne!

MARCELLA         Ez férfi vécé, hölgyem.

PAMELA              Ne már!

MARCELLA         De már. Ki van írva.

PAMELA              Te? Nálam?

MARCELLA         Parancsol?

PAMELA              Ez még viccnek is rossz, cica!

MARCELLA         Mi van?

PAMELA              Há’ mondd már meg annak a baromarcúnak, nehogy már veled szégyenítsenek meg!

MARCELLA         Kinek mit mondjak meg!?

PAMELA              A tehén fara szebb nálad, picinyem!

MARCELLA         Húzzál már innen, narkós kurva!

PAMELA              Nem vagyok narkós!

MARCELLA         Nehogy már csináld itt nekem a balhét!

PAMELA              Én veled?

A „hölgy” vérig sértve távozik, kint éppen beleütközik Svarcba.

PAMELA              Hülye paraszt, jó hogy nekem nem jössz!

SVARC                 Pardon, „hölgyem”…

PAMELA              Bunkó kis köcsög!

8. JELENET

Pamela eltűnik, Svarc kissé értetlenül bámul utána a csapóajtóban. Egy jókora gurulós bőrönddel tért vissza.

SVARC                 Megáll az ész! Csak nem lett koedukált az intézmény?

MARCELLA         Lekéste a vonatot, uram?

SVARC                 Egy tekercs papírt kérek.

MARCELLA         Megint?

SVARC                 Csak nem Hérakleitosz patakja ez vécé, hölgyem?

MARCELLA         Kinek a mije?

SVARC                 Hogy az ember az élete során egynél többször nem léphet be ide?

Marcella elámul Svarc szövegén, nyújtja a tekercset. Svarc sértetten bevonul a fülkéjébe, a bőröndöt kint hagyja. Csend.

IGNÁC                  Látja, Marcsikám, egyre durvábbak az emberek. Még az asszonyok is. Azelőtt el tudta volna képzelni, hogy akár egy holtrészeg hölgy is betámolyogjon egy férfi toalettbe, aztán még neki álljon feljebb? Hogy ilyet szóljon: „bunkó kis köcsög”?

MARCELLA         Ez van, Ignác bácsi.

IGNÁC                  Az én Zsuzsannám ajkát egy randa szó el nem hagyta!

MARCELLA         Úgy könnyű, ha őt itt hagyta Chicagóban, maga meg áthajózott Buffalóba…

IGNÁC                  A legtöbbször csak ennyi történt: Zsuzsannám rám nézett, a vacsorát betette a hűtőbe, aztán megint csak rám nézett - mert felismerte és tisztelte bennem az aznapi állatot.

MARCELLA         És ez Amerika előtt volt, vagy utána?

IGNÁC                  Maga megért engem, drága.

Svarc jön ki a fülkéjéből, a táskáját és a ballonját bent hagyja. Kicsit odébb igazítja a bőröndöt, aztán Marcellához sétál.

MARCELLA         Nem is húzza le?

SVARC                 Kérek még papírt.

MARCELLA         Minek?

SVARC                 Hogyhogy minek?!

MARCELLA         De előre kérem a pénzt!

Marcella nyújt egy tekercset, Svarc papírpénzt tesz a tálcára, indul vissza a fülkébe, Ignác szövege állítja meg.

IGNÁC                  Az ember mindig utóbb jön rá, mit kéne megbánnia.

SVARC                 Maga meg mit is csinál itt?

IGNÁC                  Ülök.

SVARC                 Azt látom. De minek ül maga itt?

MARCELLA         Maga mit kérdezgeti? Nézzünk oda!

SVARC                 Őrültek, hajléktalanok, részeg prostituáltak, hozzá a kegyed alpári bizalmaskodása… Nem csodálom, hogy pang az üzlete. Bár azzal készséggel egyet értek, hogy az emberek túlnyomó többsége állat. Mit több! Ez a minősítés sértő az állatok többségére nézve.

MARCELLA         Ja.

SVARC                 Ja bizony. Rohadt tavasz.

IGNÁC                  Marcsika nem tehet róla.

MARCELLA         Ja.

SVARC                 Nézzünk például egy válóperes ügyvédet! És hasonlítsuk össze például… egy hiénával, egy sakállal, egy dögkeselyűvel! A hiéna, a sakál, a dögkeselyű hasznos állat.

MARCELLA         Ha maga mondja…

Svarc biccent, visszasétál a fülkéjébe, csak diszkréten magára hajtja. Marcella tápászkodik, a vödörbe új vizet ereszt.

IGNÁC                  Kolléga úr? Érdekli önt egy porcelán kutya?

SVARC                 Micsoda, kérem?

IGNÁC                  Van most nálam raktáron egy háromlábú vizsla. Kicsit kopott az orra, meg a szeme festése, de azért szerethető darab. Vagy egy fekvő tacskó?  És a minap találtam egy szinte újnak látszó német juhászt is! Plüss bunda, szivacs béléssel.

SVARC                 De mit kezdjek én egy játék kutyával?

IGNÁC                  Az égvilágon semmit.

SVARC                 Akkor mért vennék magától?

IGNÁC                  Nézni a vitrinben, leporolni, emlékezni…

SVARC                 Nem akarok emlékezni!

Marcella gúnyos röffentést hallat, elzárja a csapot, viszi a vödröt és a felmosófát, kimegy az előteret felmosni.

IGNÁC                  Zsuzsannámnak például filcegerei voltak.

SVARC                 És vitrinem sincs! Megint nincs! Ötven múltam,       és megint kezdhetek mindent elölről?! 

IGNÁC                  A filc nem jó.

SVARC                 Az a mocsok meg ügyvéddel fenyeget?

IGNÁC                  Koszolódik. Pláne, ha sok.

SVARC                 Felejtse el!

IGNÁC                  A filcegereket?

SVARC                 A nőket, tata!

IGNÁC                  A nőket? De hát én a feleségemről meséltem, uram.

Svarc nem látja értelmét a további társalgásnak, magára zárja a vécéajtót. Ignác kiissza a két decis pálinka maradékát.

IGNÁC                  Esetleg azt az ügyvédet?

SVARC                 Igen?

IGNÁC                  Nincs kedve megviccelni?

SVARC                 Igen?

IGNÁC                  Tudok egy éretten döglött macskát reklámszatyorban.

SVARC                 És?

IGNÁC                  Bedobni az ablakán, letenni a küszöbére?

SVARC                 Muszáj nekünk csevegnünk, kérem?

IGNÁC                  Nem.

Csend. Ignác akkurátusan elteszi az üres üveget.

SVARC                 Néha elviselhetetlen a csend.

IGNÁC                  Nekem mondja?

SVARC                 Hajnalonként meg arra ébredek, zsibbad a lábam meg a karom.

IGNÁC                  A hirtelen szívhalál nem a legrosszabb.

Csend. Svarc félig kitárja a vécéajtót.

SVARC                 Maga régóta ismeri ezt a vécés nőt? Árulja már el, azért néha normális?

IGNÁC                  Ő egy tündér, uram! Bár lennék húsz évvel fiatalabb!

SVARC                 Ebben a rohadt tavaszban?

Csend. Ignác egy másik két decis üveget varázsol elő. Letekeri a nyakát,

belekortyol, aztán némi tusakodás után.

IGNÁC                  Megkínálhatom?

SVARC                 Engem?

IGNÁC                  Pálinka.

 Svarc kinéz a fülkéből, Ignác is kihajol, mutatja az üveget.

SVARC                 Köszönöm, de ritkán iszom.

Ignác nem tukmálja. Megint kortyol, jól esik neki.

IGNÁC                  Ezt a sarkon veszem a nonstop kínaitól. Olyan kóser, hogy lábszagból se főz jobbat ki az ember. Ettől nyugodtan berúghat.

Ignác még egyet kortyol, aztán az üveget akkurátusan elrakja. Utána összeesküvő hangján szólal meg.

IGNÁC                  Bár ami azt illeti, a diliházat már kétszer megjárta.

SVARC                 Kicsoda?

IGNÁC                  Hát Marcsika.

SVARC                 Na.

IGNÁC                  Először, amikor elhagyta az ura. Pánikroham a metrón. Meg Petike. A fia. Eleven gyerek!

SVARC                 Pánikroham, mi? Ismerem én az ilyet. Zsarolnak. Ijesztgetnek. Lebetegedni? Ezek? Hogyisne! Kisemmizni, lenullázni a férjet! Gyerek láthatása? Csakis további tízezrekért!

Csend.

IGNÁC                  Másodszor meg a halál miatt.

SVARC                 Volt a diliházban?

IGNAC                  Azért bizony.

SVARC                 Mert ki halt meg?

IGNÁC                  Csak a lakásuk égett ki. A halál miatt.

Svarc ezt nem érti, de nem is firtatja, csend, aztán.

SVARC                 Vérfarkasok ezek, öregem! Én mondom magának, nincs gyűlöletesebb fenevad az emberi nősténynél. Nappali vámpír mind. A cégemben nem tűrök meg egyet se!

IGNÁC                  Ha nem nagy titok, mivel foglalkozik az úr?

SVARC                 Földmérés, GPS, ilyesmi.

IGNÁC                  Akkor maga komoly ember lehet.

SVARC                 Nem úgy nézek ki?

Ignác megnézné, Svarc hogy néz ki, de csak a vécéajtót látja.

IGNÁC                  Lássa, azon még sose tűnődtem, hogy döglött macskából lehet-e pálinkát főzni.

SVARC                 Nem hinném. A macska nem növény.

IGNÁC                  És a kígyó a kaktuszpálinkában?

SVARC                 Azt se kígyóból főzik.

IGNÁC                  Az is igaz. Viszont banánból? Az a kérdés, mennyi banán kéne ahhoz, hogy lepároljuk azt a húsz-harminc lityit. Biztos drága pálinka lenne.

SVARC                 Filléres dolog egy nőhöz képest.

IGNÁC                  Az is igaz.

SVARC                 Tudja maga, mennyibe kerül manapság egy vacsora két személyre?

IGNÁC                  Hát ahhoz bizony jó sokat kell turkálni.

SVARC                 Előtte színház, hangverseny vagy mozi? És nem is egy alkalommal, nehogy a leendő nagysága ledérnek tűnjön? És ha, ne adj isten, megtetszel neki, rád tukmálja magát, szaporodnak a bugyikák az agglegénylakásodban, jön megint egy gyerek, eltelik két-három év, aztán újra ott állsz az utcán, mert nem illik bele a kulcs a lakásod zárjába?

IGNÁC                  Na mondjuk ezt én így szegény jó Zsuzsannámmal…

SVARC                 De ha rám hallgat, tata, én hagynám a frászba a banánt, és maradnék a jó öreg szilvánál, vagy baracknál.

IGNÁC                  Vagy a körte.

SVARC                 Jó az is.

 Csend.

SVARC                 Szóval maga is szívesen időzik itt, mi?

IGNÁC                  Talán mégse kellett volna.

SVARC                 Mit?

IGNÁC                  Kidobni az asszony egereit.

9. JELENET

Ignác egészen elszomorodik. Marcella jön vissza a vödörrel.

MARCELLA         Na! Kint már készen is vagyok. Elképesztő! Ignác! Valaki mocsok egyenesen a bejárat mellé vizelt!

IGNÁC                  Állatok, mondom.

Marcella a helyére teszi a vödröt. Megsimogatja a hattyú szárnyát. Megint Ignáchoz fordul.

MARCELLA         Ejnye, mi lelte?! Amikor annyira örülök a hattyúkának!

Ignác csak legyint.

IGNÁC                  Á, nem kellek én már senkinek! Zsuzsanna, Zsuzsanna, mért is nem te temettél el engem?

MARCELLA         Mi lenne velem maga nélkül?

IGNÁC                  Mi? Mi? Semmi.

MARCELLA         Ki hozna nekem ajándékot?

IGNÁC                  Magának ki ne hozna?

MARCELLA         Nekem csak az Ignác bácsi!

Ignác nehezen tápászkodik, kicsit megszédül, belekapaszkodik a vécéláncba, vécé lehúzás, a lánc Ignác kezében marad, megretten.

IGNÁC                  Ajaj.

MARCELLA         Jaj, papa!

IGNÁC                  Megjavítom!

MARCELLA         Nem baj.

IGNÁC                  Nem akartam!

MARCELLA         Persze, hogy nem.

IGNÁC                  Leszakítottam!

MARCELLA         Veszünk rá másikat.

IGNÁC                  De hát leszakítottam!

MARCELLA         Addig meg összespárgázom.

IGNÁC                  Mondom, hogy megjavítom!

MARCELLA         Bár csak tartállyal együtt lehet láncot kapni.

IGNÁC                  Ha kell, hajnalig kukázok!

MARCELLA         Tényleg ne csináljon ebből gondot!

Ignác elindul kifelé, Marcella megállítja.

MARCELLA         Adok egy puszit! Maga…bibírcsóka!

Marcella megy Ignáchoz, ad neki két puszit. Ignác rögtön szerelemtől gyötretve.

IGNÁC                  Már hajnalban itt lesz! Aranyláncot, Marcsika! Jó?

MARCELLA         Jó.

IGNÁC                  Ha akarja, még egy új férjet is guberálok magának.

MARCELLA         Az nem kell.

IGNÁC                  Gazdagot. Fiatalt. Vadonatújat! És nem ám konfekciósat!

MARCELLA         Lett énnekem sok-sok égi párom!

IGNÁC                  Túl fiatal, túl szép maga ahhoz!

MARCELLA         No. Turbékol itt nekem naphosszat.

IGNÁC                  Ráérek!

MARCELLA         De én nem érek rá, Ignác. Zárok.

IGNÁC                  Tudom, tudom, Petike, anyuka, vacsora. Itt se vagyok.

MARCELLA         Viszlát, drága!

Ignác visszafordul az ajtóban.

IGNÁC                  Egy kilométer láncot hozok!

Marcella gyengéden kituszkolja. Megfordul, körülnéz, leül. Előveszi a vendég fényképét, kihajtogatja.

MARCELLA         Nem. Nem bocsátok meg. Soha. Miattad tartok itt. Klozetos mámi! A tiszteletes meg azt mondja, fogadjam el, ezt tanuljam meg, így akarta az isten. A hit a fontos. A béke. Béke az van. Meg szeretet. (Leteszi a fotót az asztalra. Keserűen, magán mulatva) Last minit. Én lettem a mis Olümposz. Naná. (Összehajtja a fotót, zsebre rakja) Szent isten, a Peti! Elkések! (Sietve a vödörhöz megy, megáll) Mire tanítjuk mi ezt a gyereket? Te semmire. De én? A szagokra. Ennél mélyebben nem érdemes ismerni senkit. Megszagolom, mi a sarad, megmondom, ki vagy. (Vizet enged a vödörbe) Rezeda BT. Ezt válaszolja szegény, ha megkérdi tőle a suliban valamelyik gyerek, mi az anyukád foglakozása. Anyu a beltag, a nagyi a kül. Most válaszolja azt, hogy az anyám klozetos néni? Hogy kiröhögjék, csúfolják a kis aljasok? És akkor csoda, hogy a halál a kisfiam egyetlen barátja? Meg mostantól ő. A hattyú. Talán megszereti. És ha nem? Nem, még várok vele, még nem adom neki oda. Majd ha idősebb lesz. Látod, ő az a hattyú, akit Ignác bácsi hozott, és aki anyut a képzelet szárnyán elvitte a… (A teli vödör vizet nagy lendülettel zúdítja be a fülkék padlózatára anélkül, hogy kinyitná az ajtókat)

SVARC                 (dühösen) Hé! Mit művel?

MARCELLA         Zárok!

SVARC                 A nadrágom!

MARCELLA         Emelné fel a lábát!

Csend. Marcella bemegy az első fülkébe, vécé-kefét, mosószert fog, sikálni kezdi a porcelánt, lehúzza, vegyszert spriccel, sikál. A Vendég jön vissza. Zavartan téblábol, aztán megáll Marcella mögött. Krákog. Marcella ijedten pördül meg, vécékefét maga előtt tartja.

MARCELLA         Mi van megint?!

VENDÉG              Nyusziróka!

 Marcella beledobja a kagylóba a kefét, előrángatja a fényképet, összetépi, a Vendéghez vágja. Vendég felhördül.

MARCELLA         Nem akarom látni többé! Mért nem érti meg?

VENDÉG              Nem.

MARCELLA         És már Petinek se hiányzik ám maga!

VENDÉG              Nem?! De!

MARCELLA         A pénze se kell! Akassza fel magát!

VENDÉG              Rendben.

Vendég megverve fordul, az ajtónál megdühödik.

VENDÉG              Vár a görög négered, mi?! De elperlem Petit tőled!

MARCELLA         Perled ám.

VENDÉG              Majd még látsz ám.

MARCELLA         Soha.

Vendég ki, a csapóajtó leng. Marcella néz utána, aztán visszafordul súrolni. Lehúz, mosószert spriccel, súrol, lehúz. Marcella a következő fülkéhez megy, sikál, lehúz. Lehajtja az ülőkét, egy percre leül. A tartály szörtyögése.

SVARC                 Ez a férje volt, asszonyom?

MARCELLA         Az.

Kattan a rigli. Svarc löki ki az ajtót ültében. Felöltözve, derekát egyenesen tartva, táskája a térdén.

SVARC                 Ahogy mondani szokták, mindenkinek megvan a maga keresztje.

MARCELLA         Meg.

SVARC                 Persze, mire másra is gondolhatna az ember?

MARCELLA         Mire másra?

Svarc zsebkendőt keres, megtörli a homlokát.

SVARC                 Ha nem veszi bizalmaskodásnak, ahhoz képest, hogy kegyed nem egészen normális, sőt, nő, szinte megkedveltem.

MARCELLA         Tizenhét éves múltam, uram!

SVARC                 Igen? Azért ennél egy kicsit idősebbnek látszik.

MARCELLA         Mindjárt beleszerettem! Pedig az anyám előre megmondta, az apám is kikérte magának, és a lakásból kipofozta. Aztán diagnosztizálták a gyomorrákját…

SVARC                 A férjénél?

MARCELLA         Az apámnál!

SVARC                 Nézze, őőőő, asszonyom. Az a helyzet, hogy éppenséggel, per pillanatnyilag, mondhatom, ez itt egy nagyon adekvát helyzet a számomra.

MARCELLA         De hát a szerelem…!

SVARC                 Talán akkor se fogalmazok helytelenül, ha kimondom, per ma ez az egyetlen.

MARCELLA         Ült a konyhában a sámlin. Ette a lecsót, úgy, az öléből, csupa bogyiszlói. Anyám meg én visongunk, hogy lehet ezt megenni. Apám feje, akár a cékla. Röhög. Hát így.

SVARC                 Tehát érti.

MARCELLA         Egyszer csak megáll a kanál a kezében.

SVARC                 Mármint a lecsós kanál?

MARCELLA         Megszöktetett. A Balatonra. Égett a pejslim a vágytól.

SVARC                 Azt hiszem, az magától értetődik, hogy nem várom el a dolgot ingyen.

MARCELLA         Majd meghaltam a szégyentől meg a félelemtől közben. Ebből lett a Peti.

SVARC                 Szóval ez van.

MARCELLA         Hát ez.

Marcella közben erőt gyűjtött, feláll, már csak Svarc fülkéje van hátra.

MARCELLA         Elnézést, de már csak a maga fülkéje van hátra.

SVARC                 Ugyan, hagyja csak!

MARCELLA         Nem maradhat piszkos. El se tudja képzelni, szinte naponta ellenőrzést kapok. A büntetés meg magától értetődik. Ilyenkor, ha rohannom kell, és reggelre hagyom, már csak a forró lúg segít.

SVARC                 Majd kitakarítok én magamnak.

MARCELLA         Oltári, mibe van nekem ez a sok mosószer.

SVARC                 Biztosíthatom, hogy még lefekvés előtt elvégzem.

MARCELLA         Mit?

SVARC                 Kitakarítok.

MARCELLA         Hol?

SVARC                 Hát itt.

MARCELLA         Hogyhogy itt?

SVARC                 Kérem, én sose engedtem meg egyik feleségemnek se, hogy engem tisztán tartson. Köszönöm, abból nem kérek.  Kérem, én az első feleségemtől azért váltam el, mert egybemosta a fehérneműmet a sajátjával. És a tetejébe hordta az ingeimet!

MARCELLA         Hogyhogy itt?

SVARC                 Undorító. Ez majdnem olyan, mint más használt zsebkendőjébe orrot fújni.

MARCELLA         Maga itt akar aludni?!

Kínos csend.

SVARC                 Nos, az imént mintha ezt megbeszéltük volna…

MARCELLA         Velem?

SVARC                 Határozottan.

Marcella csak bámulja Svarcot, aztán az asztalhoz megy, összepakol, veszi a kabátját, vissza Svarchoz.

MARCELLA         Elég ám a viccből.

SVARC                 Ez nem vicc.

MARCELLA         Dehogy nem vicc! Ez itt egy vécé! Nem aludhat a klozetban!

SVARC                 Mért ne aludhatnék?

MARCELLA         Ki hallott még ilyet?

SVARC                 Hol van az előírva, hogy ne tehessünk meg néha még sosem hallottakat?!

MARCELLA         Szó se lehet róla!

 Svarc most már kimérten.

SVARC                 Kegyed az imént korrekt tárgyalás után bérbe adta nekem ezt a fülkét.

MARCELLA         Dehogy adtam!

SVARC                 Kibökné végre a pontos összeget?

MARCELLA         Megáll az eszem!

SVARC                 Minden jót!

Svarc bevágja az ajtót, a rigli kattan. Marcella még mindig elképedten bámul. Aztán dörömböl.

MARCELLA         Rendőrt hívok!

SVARC                 Még nem végeztem.

MARCELLA         De igenis végzett!

Svarc kicsapja az ajtót, fenyegetően.

SVARC                 Fogja már fel azzal a minimális agyával, hogy maga engem innen nem tud kirúgni! Értve vagyok?

Svarc magára csukná az ajtót, Marcella elkapja, huzakodnak.  Svarc elengedi az ajtót, ettől Marcella a fenekére huppan. Svarc zihálva végigméri. Marcella csak bámul. Megverten.

MARCELLA         De…Velem ezt nem lehet! Mindig mindenki mindent…

SVARC                 Elképesztő, hogy vannak emberek, akik képtelenek magukat észrevenni!

Vasúti szignál, csend, sötét.

MÁSODIK  RÉSZ

  A helyszín ugyanaz. Nem messziről misére harangoznak.

 A vasúti pályaudvar szignálja, aztán a bemondó:

FIGYELEM! FIGYELEM!

NÉZZ MAGADBA, VÁNDOR! MÉG EHHEZ IS

KEVÉS VAGY!

Ismét a szignál, aztán csend.

                         

1. JELENET

 A falon, ahol a fénykép lógott, a Vendég lóg felakasztva. Szeme lehunyva, vonásai megbékéltek, mintha csak aludna. A Vendég mellett Ignác kakukkos órája most egyet hördül, mint aki felhúzza magát. Vécélehúzás zaja, a tartály szörcsögve telik. Szárítón néhány férfi fehérnemű. A kisasztal szélén villanyrezsó. A porcelán hattyú az asztal közepén, egy díszes dobozon csillog, mint kegyhelyen. A leszakított helyett a tartájtól vastag acéllánc csüng alá.

Marcella siet be frissen. Tisztes vasárnapi ruhában, misére öltözve. Körülnéz. Rálegyint a Vendég tetemére, aztán Svarc fülkéjéhez siet, bekopog.

MARCELLA         Álomszuszék úr! Hahó! Ébredjen!

Elutasító harákolás.

                              A hasára süt a Nap!  Na!

SVARC                 Hagyna még aludni? Kérhetném?

MARCELLA         Megígérte.

SVARC                 Mit is?

MARCELLA         Hogy elkísér.

SVARC                 Én. Magát. Na ne!

MARCELLA         Többször is.

SVARC                 Hová?

MARCELLA         Akkor… sehová.

Svarc ordenárén megcifrázva ásít.

MARCELLA         Büdös bunkó!

SVARC                 Nos, hölgyem, ha már volt szíves azon a bársony hangján felébreszteni, megtenné, hogy feltesz nekem egy kis teavizet?

MARCELLA         Megbánja ám.

SVARC                 Rendben.

MARCELLA         De miért is nem jön?

SVARC                 De hová kéne mennem?

MARCELLA         A misére! Velem!

SVARC                 Dehogy megyek templomba!

MARCELLA         Nem?

SVARC                 Misére pláne.

MARCELLA         Pedig ráférne arra a sötét lelkére!

SVARC                 A nyugalom férne rám! Tessék! Vasárnap korán reggel van, a budija végre zárva. Csöndes magányban reménykedtem. De nem kapom meg! Á, nem! Maga máris itt nyomul és velem ordítozik.

MARCELLA         Megígérte!

SVARC                 Jesszusom, de korán van még!

Marcella belerúg az ajtóba.

MARCELLA         Jó reggelt!

Marcella az asztalhoz megy, durcásan leül. Csend.

SVARC                 Elment végre?

MARCELLA         Komolyan nem is számítottam magára.

SVARC                 Ne is…

MARCELLA         Nem is! Isten áldja!

SVARC                 Ha más nem… Akkor megy?

MARCELLA         Nem!

 Marcella dúlva-fúlva távozik. Csend.

SVARC                Alpári némber. Misére. Együtt. Maga butább, mint a röhejes álom-hattyúja.

Mocorgás, ásítás.

SVARC                 Maga meg az kigyúrt isten. Héraklész. Azzal üzekedne. Erről ábrándozni… Gusztustalan!

Mocorgás.

SVARC                 Különben a régi szép időkben meg is kapta volna az a némber a magáét, aki… Helyből a máglyára, minden faggatózás, kínzás, tűzpróba nélkül. Mondja, hölgyem, egyáltalán tud maga úszni? Persze, a szalonnája fenntartaná…

Mocorgás, puffanás, fojtott káromkodás.

                              A jó életbe! De szűk ez az apartman…! Közben meg annyit fizetek érte, mint egy elnöki lakosztályért.

Mocorgás.

                              Nos, szerintem nem tévedek nagyot, ha azt állítom, szinte teljesen bizonyos, hogy egy kegyed formátumú nekikorosodott matróna, mondjuk ötszáz évvel ezelőtt nem érhette volna meg a mai, teljesen lealjasultan kifejlett állapotát. A kegyed tompora! Nos, igen. Szakmai szempontból nézve: akár ki is lehetne parcellázni. Aztán a közművek, a bekötő utak. Komoly beruházás egy igen jelentős kiterjedésű területre, amit…

Svarc kinyitja a fülke ajtaját. Csíkos pizsamában, bíborszínű plüss házi köntösben, hajhálóval a fején. A fülke a hely szűkéhez képest lakályos. A kagyló helyén magas támlájú karosszék. Előtte zsámoly. Jobbra fent három polc, rajta könyvek, apróságok. Elmésen megszerkesztett, forgatható karon kis képernyőjű tévé. Hátul is polc, azon éjjeli lámpa.

Svarc kilép egy nagyot nyújtózkodni, észreveszi, hogy Marcella kiment. Ettől egy pillanatra csalódott, aztán vállat von.

SVARC                 Na tessék. Elmegy, és hagy engem magamban…

Átmegy a szomszédos fülkébe, elvégzi a kisdolgát, közben.

SVARC                 Seggsziget. Egy egész földrész, mint Ausztrália. Csak nőknek! Börtönhajókon mindet! Maga lakhatna ott, meg az összes többi nő. De tényleg!

Lehúzza a vécét, a fali csaphoz csoszog, közömbösen megbámulja a Vendéget. Kezet most. Tovább is magának mondja.

SVARC                 Ezt kéne leszögezni a legújabb Alkotmányba. Minden nőt a seggszigetre! Igen.

Svarc  meglötyköli az arcát, vidáman prüszköl, körülnéz törülköző után, a szárítóról levesz egyet.

SVARC                 Végül is, azzal mindig megnyugtathatjuk magunkat, hogy veletek, nőkkel szemben soha nem lehetünk eléggé igazságtalanok. Na jó, az anyám maradhat. Fenntartással és visszavonásig, különleges engedéllyel.

 Kannát vesz elő, vizet ereszt bele, felteszi melegíteni a rezsóra.

                              Kibírhatatlan ez a csend.

Bekapcsolja a rádiót, keresne valami zenét.

Ignác jön be. Rosszkedvű, piszkos, fáradt. Végigméri a neki háttal álló Svarcot, mély, ám hősiesen viselt utálattal szólítja meg.

IGNÁC                         A mérnök „úr”…

SVARC                         Na, még ez is.

IGNÁC                         Zavarok?

SVARC                         Maga mindig.

Svarc kikapcsolja a rádiót. Bevonul a fülkébe, behajtja az ajtót. Ignác szerencsétlenül téblábol, némi részvéttel biccent az akasztottnak.

IGNÁC                  Hogy vagyunk?

Ignác is elfoglalja a maga fülkéjét. Csend. Ignác előveszi a pálinkás üveget, egészséget kíván magának, iszik, sóhajt. Csend.

IGNÁC                  Marcsika?

SVARC                 Honnan tudjam?

IGNÁC                  Ma még nem járt itt?

SVARC                 Mert mért is keresi?

IGNÁC                  Nem keresem, csak gondoltam… megkérdem, az új lánc hogy szuperál.

SVARC                 A lánc.

IGNÁC                  Mi?! Ezt szakítsa le valaki! Erre, kérem, egy elefántot fel lehetne akasztani! Már bocsánat, hogy…

Ignác a Vendégre sandít. Csend.

IGNÁC                  És? Hogy telt az éjszaka, mérnök úr?

SVARC                 Rohadt ez a nyár is.

Csend.

IGNÁC                  Vasárnap reggel nem szeretek kukázni.

Csend.

IGNÁC                  Hogy az a sok csavargó honnan bújik elő ilyenkor?! És odébb lökdösik az embert. Fenyegetnek. Engem! Ami meg nem kell nekik, azt nem ám rendesen visszadobják! Le az aszfaltra, a kukák mellé! Rájuk szóljak? „Takarodj, vén pöcs, különben fejbe rúglak!” Fiatal, életerős emberek! Svarc úr! Ide jutottunk!

Csend.

SVARC                 Azt a porcelán tacskót elhozta?

IGNÁC                  Tényleg érdekli?

SVARC                 Meg akarom öletni vele azt a rohadt hattyút.

IGNÁC                  Látja, ezért nem hozom.

SVARC                 Akkor megveszem azt a német juhászt.

IGNÁC                  Á, őt már eladtam.

SVARC                 Kinek?

IGNÁC                  Négy deci pálinkáért a sarkon Huangnak.

SVARC                 Jellemző.

Csend. Ignác megint iszik, aztán akkurátusan elrakja az üveget. Előveszi a szipkát, neki mondja.

IGNÁC                  Bádogcsőrű turulmadár? Mi? Jenő! Még hogy szutykosabb ez a tér, mint a Pokol partja? Mondja nekem a képembe az a zselézett hajú közterület briganti? Aztán kinek tartsam tisztán a teret?  Áááá! Mindegy. Engem már egy ilyen nyikpőc is csuklóztathat. Vasárnap meg fejbe rúgnak, ha egy sercli kenyeret szeretnék keresni.

Csend. Ignác előveszi az üveget, harmadszor is meghúzza, már alig marad az üvegben pálinka. Ezen egy kicsit meglepődik, rálegyint, elteszi az üveget. Csend. Svarc fütyürészik.

IGNÁC                  És azt tudja maga, hogy nekem már volt infarktusom? Mi?

SVARC                 Nem.

IGNÁC                  De magának is lesz ám.

SVARC                 Aha…

IGNÁC                  Aztán kezembe nyomja a zárójelentést az a sütemény doktornő. Ignác bácsi, maga most már ne siessen. Mi? Aranyos. Ne siessek, de minden nap igyak meg egy felest. Mi?

SVARC                 Kellemes javallat…

IGNÁC                  Mert túl sűrű a vérem. Meg csupa mész a szíverem a sok szenvedéstől. Zsuzsannám, Zsuzsikám…! Mondom, hogy marha vagyok. Buffalóban kéne élnem. Nem vagyok egy marha? Egy személyben kaphattam volna egy rezervátumot.

SVARC                 Ignác úr, maga tényleg egy marha.

Csend. Ignác csikket gyömöszöl a szipkába.

IGNÁC                  Marcsika nem misén van?

SVARC                 Felőlem ott is lehet.

IGNÁC                  Régebben még hívott. Csak mostanában... Amióta maga… Hagyja itt lógni a férjét? Azért ez mégse keresztény dolog. Nem mintha kár lenne ezért az alakért… De mégis. Most nincs igazam? Jenő!

Jenő szokás szerint nem válaszol. Ignác nagyot sóhajt, tápászkodik, kimegy, közben.

IGNÁC                         Nem jó nekünk már itt se, Jenő.

2. JELENET

Kisvártatva Pamela White jön be. Most „dögös” bőr szerkóban, combközépig érő valódi műanyag nercbundában.  Gyűlölködve néz körül, vár egy percig, mindenre rávicsorog, különösképpen a porcelán hattyúra, aztán a türelmét vesztve kimegy.

Svarc jön ki a fülkéből. Átöltözött: élesre vasalt pantalló, hófehér ing, tökéletesen megkötött nyakkendő. A pantalló övvel és nadrágtartóval is biztosan van rögzítve. A hajháló még a fején. Villanyborotvát vesz le a polcról, borotválkozik. Közben.

SVARC                 Csak azt tudnám, mért hangoskodik ez egész éjszaka.

Most némi undorral méri végig az akasztottat.

                              Fogadok, azért csinálja, hogy engem szekírozzon. Hogy ne legyek képes normálisan kipihenni magam. Csoda, hogy ingerült vagyok?! A munkám rovására megy, hé! Nyékládházára programozom Rácegrest a web-kamerán? Lefagy a rendszer, mintha Petőfit meg Barguzinban keresném? A műholdak füstölnek egy büdös hulla miatt?

 A víz forrni kezd a rezsón. Marcella tér vissza, leül az asztalhoz.

SVARC                 Mi?!

MARCELLA         Mi mi?

SVARC                 Mért is kell nekem egy helyen laknom ezzel a tetemmel?

MARCELLA         Felőlem már ma kiköltözhet.

SVARC                 Rossz válasz.

MARCELLA         Csak azért nem jutok Pokolra, mert már ott vagyok.

SVARC                 Erről prédikált ma a tiszteletes úr?

MARCELLA         Nem mentünk be.

SVARC                 Hogyhogy?

MARCELLA         Az Alien nem akart. A Peti gyíkja.

SVARC                 Hát tudja, amit maga megenged a kisfiának…

MARCELLA         Na, ezt most hagyja abba! Nem elég nekem hallgatni az anyámat?

SVARC                 Isten őrizz, hogy beleszóljak.

MARCELLA         Hát ne is!

Csend. Svarc kihúzza a karosszéket a fülkéből a helyiség közepére, közben.

SVARC                 Azért én valahol mégis csak tisztelem a férjét, asszonyom. Gondoljon bele! Rendkívül meglepő, és néha még meg is hökkenek, hogy az emberek többsége minden meggyőző érv, ezt alátámasztó statisztika ellenére se lesz öngyilkos.

MARCELLA         Forr a vize.

SVARC                 A nyomorultak.

MARCELLA         Anyám is várta magát.

SVARC                 Hiszen be se mentek.

MARCELLA         Peti is!

SVARC                 Azt sajnálom.

MARCELLA         Meg a halál!

SVARC                 Mármint a gyík?

Svarc az asztalhoz sétál, leveszi a teavizet, két filtert dob bele, utána gúnyosan megsimogatja a porcelán hattyút.

SVARC                 Gá-gá-gá, kedves szomszéd?

MARCELLA         A hattyúk nem beszélnek.

SVARC                 Csak repkednek, mi? Hattyú Tours? Héraklész? He?

MARCELLA         Vigyázzon a szájára, maga…maga!

Svarc felméri, túl lőtt a célon.

SVARC                 Oké, drága. Ez durva volt.

Svarc visszaoldalog a fülkéjébe, matat.

MARCELLA         Hazudtam. Petike örült, hogy nem jött.

SVARC                 Részemről a szerencse.

MARCELLA         Ő is utálja magát.

Svarc a  polcról műanyag burát vesz le, az asztalhoz viszi, a bura alatt kenyér, vaj, sajt, felvágott. Finnyásan gusztálja.

SVARC                 Majd kell egy hűtő. A vaj elfolyik, a felvágott elfonnyad egy éjszaka alatt. Undorító, ha nem friss az étel.

MARCELLA         Ezek után anyám üzeni, az ebéd meghívás persze elfelejtve.

SVARC                 Újság van?

MARCELLA         Nem engedem, hogy ide egy hűtőt is behozzon!

SVARC                 Újságot hozott?

MARCELLA         Akkor mért ígérte meg, hogy eljön, ha nem?!

SVARC                 Mért ígértet meg velem olyasmit, amit józan, felnőtt ésszel képtelenség betartani!? Hölgyem! Ma közös mise a kedves családjával, utána vasárnapi ebéd, kettőt se pislogok, már mint a vőlegénye állok a maga tiszteletese        előtt, és fogcsi-korgatva vagyok kénytelen azt nyögni…

MARCELLA         Jézusom! Csak nem képzeli, hogy magához mennék?!

SVARC                 Ezzel is csak provokál.

MARCELLA         Én?!

SVARC                 Naná! Azt várná, most vérig sértve bámuljak magára? És kérdjem összetört szívvel: maga, drága? Ó, ne, ne mondjon ilyet! Hogy nem jön hozzám? Hogyhogy nem jön? Szó szót követ, aminek az a vége, hogy egyenesen maga tesz nekem szívességet, ha azt a gyönyörű életét velem megosztja?

MARCELLA         Akkor se mennék magához, ha maga lenne az utolsó férfi, aki…

SVARC                 Állj! Ennyi elég!

Svarc egy szelet kenyeret megvajaz, rá felvágottat tesz, közben.

MARCELLA         Maga minden nővel ezt műveli? Ezt, mi? Aztán csodálkozik, ha nem bíznak magában, kirúgják, otthagyják… meggyűlölik!

 Svarc ordítva, Marcella visszavisítva.

SVARC                 Megvette az újságomat?!

MARCELLA         Mit képzel maga?!

SVARC                 Újság!

MARCELLA         Kicsoda maga?

A Vendég nyitja ki a szemét, ingerülten.

VENDÉG              Megkérhetném, hogy ne ordítozzanak?

Svarc csak horkant, nem néz a Vendégre. Marcella elővesz a táskájából egy Nemzeti Sportot, megvetően Svarc elé vágja. Svarc felkapja a lapot, a szendvicsével együtt a karosszékéhez ballag, leül, beletemetkezni a hírekbe. Vendég siránkozva.

VENDÉG              Nyusziróka, milyen hangon beszél ez veled?

MARCELLA         És?

VENDÉG              Mért tűröd? Mért nem rúgod ki őt is?

MARCELLA         Magát is kirúgtam, nem? Mégis itt lóg! A nyakamon!

VENDÉG              Én a saját nyakamon lógok, Rózsabimbó.

MARCELLA         Az én nyakamon lóg!

VENDÉG              De én szeretlek!

MARCELLA         De ne szeressen!

Svarc felüvölt.

SVARC                 Mi?! Hé! Ez tegnapi!

MARCELLA         Nincs mai!

SVARC                 Hogyhogy nincs?! Már hogyne lenne?!

MARCELLA         Vegyen magának!

VENDÉG              Ez az, Nyusziróka, most rúgd ki!

SVARC                 Megkértem? Könyörögtem! Hogy hozzon nekem egy sportot, ha már a fejébe vette, hogy engem vasárnap délelőttönként is zaklat. Ehelyett elém dob egy megaszalódott szombati lapot? Megszívat vele?

VENDÉG              Csendet!

MARCELLA         Maga fogja be!

SVARC                 Hölgyem, rendben. Ha maga a minimális együttműködésre se hajlandó, vagy képes…

VENDÉG              Ezt nem lehet kibírni.

MARCELLA         Akkor ne bírja ki! Ki kérte magát, hogy maga bármit is kibírjon?

SVARC                 Tessék! Kétszáz a vérnyomásom, elment az étvágyam, kész!

MARCELLA         Döglene meg maga is.

VENDÉG              Akasszanak le! Kár itt lógnom. Terhes vagyok. Miért nincsenek rám tekintettel?

Csend. Marcella bögrébe teát tölt, megízesíti. Svarc belelapoz az újságba, az egyik oldalon megállapodik. Eszik közben. Teli szájjal, gúnyosan.

SVARC                 Tessék! Már megint „mi vagyunk a legjobbak”. Ez lett világbajnok?

VENDÉG              Ki lett világbajnok?

SVARC                 Talán vegyen magának egy újságot, és tudja meg abból! Potyaleső.

MARCELLA         Én se tudom ám, ki lett világbajnok!

SVARC                 Még hogy intelligens, technikás, igazi klasszis? És szép?! Röhej.

MARCELLA         Örülne inkább, hogy végre győztünk valamiben!

VENDÉG              Meglátod, Marcella, ez sokkal rosszabb lesz hozzád, mint én voltam. Ez gyűlöli az embereket. Ez csak magát szereti. Én magamat gyűlölöm, de téged szeretlek.

MARCELLA         Ejnye, hallgasson!

Svarc lapoz, olvas, fulladozva röhög, visszakézből csapkodja a lapot. Marcella leteszi a bögre teát Svarc mellé.

VENDÉG              Egyszer megtévedtem. Megbántam, nem?

MARCELLA         Egyszer?!

SVARC                 Négy-kettő oda? De az utolsó negyedórát leszámítva esélyünk volt minimum egy döntetlenre? Hát ez már pornográfia.

VENDÉG              Én meghaltam érted, ez nem elég?

Svarc egy pillanat alatt elkomorodik, vészjóslóan.

SVARC                 Azt is közöltem önnel, hölgyem, többször és igen udvariasan, hogy túl sok pénzt fizetek ezért a büdös kis fülkéért, hogy el kelljen viselnem ezt a kallantyús varangyot, ezt az aszimmetrikus fikahegyet.

MARCELLA         Sajnálom, neki sincs hová mennie.

SVARC                 Nemde, a temetőben lenne a helye.

MARCELLA         Nincs pénzem temetésre!

SVARC                 Ez sajnálatos, de sincs módomban figyelembe venni.

MARCELLA         Ha magának nem tetszik így, tényleg elmehet.

SVARC                 Én ezt a fülkét kibéreltem.

MARCELLA         Ez a vécé akkor is az enyém.

SVARC                 Legyen szabad helyesbítenem. Nem az öné, önkormányzati tulajdon.

MARCELLA         Akkor is az lakik itt, akinek én megengedem!

VENDÉG              Nyusziróka. A széket, kérlek.

MARCELLA         Hová készül?

VENDÉG              Tipp-mixben meg kell játszanom a Dallas- Detroitot!

MARCELLA         Nem azt mondta, nincs egy fillérje?

VENDÉG              Lesz! Megjátszom! Nyusziróka, adjál rá pénzt!

MARCELLA         Még a hulládnak se! Soha!

SVARC                 Vigye már oda azt a széket neki!

VENDÉG              Marcella! Ez komoly esély! Ez tuti!

MARCELLA         Nem adok!

SVARC                 Adok én, addig se látom.

Marcella a Vendég alá viszi a széket, aki leakasztja magát. Közben Svarc előkotor a zsebéből egy bankót.

SVARC                 Ha nyer, a fele az enyém.

VENDÉG              Rendben.

SVARC                 Mire is fogad?

VENDÉG              Mondom, hogy a Detroitra!

SVARC                 A Detroitra? Idén? Lúzer egy hulla maga.        Helyesbítek: még hullának is lúzer.

3. JELENET

A csapóajtó mögül fény árad be. Hermész pásztorsípján a Mission Impossible  főcímzenéjének futama. Hermész lép be. Átöltözött. Akár egy CIA-ügynök. Rosszkedvű, ingerülten néz körül.

HERMÉSZ                    Üdv, halandók!

Marcella alig hisz a szemének, örvend.

MARCELLA         Jaj, istenkém!

HERMÉSZ            Bár ne lennék.

MARCELLA         Bocsásson meg, alig ismertem meg ebben a…

HERMÉSZ            Lehetetlen vállalkozáshoz lehetetlen jelmez illik, kérem.

SVARC                 Maga nem az a dilinyós, aki azért mégse ügyvéd?

HERMÉSZ            Üdv önnek is.

A vendég lelép a székről, veszi le a nyakáról a kötelet.

VENDÉG              Marcsika, ki ez a pasas?!

MARCELLA         Ő a görög isten! Látják, mégse csak képzelődtem! Ó, Hermész!

VENDÉG              Szóval ez az?! Hé! Kispajtás, figyelj már!

HERMÉSZ            Igen?

VENDÉG              Hagyod ám békén a feleségemet!

HERMÉSZ            Igen?

VENDÉG              Igen bizony, vagy olyat kapsz, hogy…

HERMÉSZ            Ez a foszladozó alak a férjed?

VENDÉG              Igen!

MARCELLA         Nem!

VENDÉG              Nyusziróka!

MARCELLA         Elég legyen ebből, menjen a dolgára!

VENDÉG              Nem!

SVARC                 Itt a pénze, magát várja a tuti tipp.

VENDÉG              Nem mozdulok innen, amíg…

MARCELLA         Hermész! Mondja meg ezeknek, nem akarják elhinni: ki lett idén a világon a legszebb!

HERMÉSZ            Te vagy az, arányos szépség.

VENDÉG              Arányosra verem ám a pofádat, te öltönyös csótány, te…!

HERMÉSZ            Ejnye.

MARCELLA         Kifelé, de rögtön! Vagy ide többé fel nem akaszthatod magad!

VENDÉG              Kurva!

MARCELLA         Rendben.

VENDÉG              Ezt is megbánod még!

MARCELLA         Rendben.

VENDÉG              Sírni fogsz még!

MARCELLA         Én mindig sírok.

VENDÉG              Én is mindig sírok!

Vendég csakugyan könnyezve indul, átveszi Svarctól a pénzt, kitámolyog a csapóajtón. Csend. Hermész némi sajnálkozva néz utána.

HERMÉSZ            Ó, ti halandók…

MARCELLA         Elnézést a… kínos jelenetért, drága Hermész.

HERMÉSZ            A szenvedély az szenvedély, a gőg az gőg, a végzet meg végzet.

SVARC                 És hozzá rohadt a nyár, az ősz, a tél, a tavasz…

HERMÉSZ            Szinte kezdek egyetérteni magával, uram.

MARCELLA         Hermész úr! Látja? Kaptam ám egy hattyút! Őt dédelgetem, mert azt hittem, hogy maga csak egy…

HERMÉSZ            Remek. Itt járt az az immorális infernó dög? Két hónapja üldözöm.

SVARC                 Kit?

HERMÉSZ            A tavalyi nyertest. Úgy tűnik, végre feladja a bujkálást, és visszaadja az almát.

MARCELLA         Hát azért nem jött értem tavasz óta?

HERMÉSZ            Két hónapja! Én! A háromszor magasztos! A pásztorok, az utazók, a kereskedők istene, aki maga vagyok a súly és hosszmérték!

SVARC                 És valamilyen gyógyszert azért szed ellene?

HERMÉSZ            Az ékesen szóló atléta, a tisztességes tolvajok pártfogója, aki magam fejeztem le és beleztem ki a százszemű Argoszt, baráttá furulyáztam Apollót, kiszabadítottam az olajos hallá alázott Árészt a rézhordóból, de konzervnyitó nélkül, megmentettem Dionüszoszt a kijózanodás kínjától, segítettem Perszeuszt, hogy meg bírja ölni a Gorgót, támogattam az Alvilágban Orpheuszt, és nem hagytam, hogy Kirké Odüsszeuszt disznóvá dagonyázza? Mi több, hőssé tettem magát azt a satnya Héraklészt is? Én, aki jóslás istene is lennék, vagy mi, és immár a magam jövőjét se vagyok képes kitalálni? Két hónapja futkosok egy nyomorult, halandó műgörény után hiába?

MARCELLA         Mert nem adja vissza az aranyalmát?

HERMÉSZ            Bujkál előlem a rohadékja!

MARCELLA         És én miatta nem tudok elutazni?

HERMÉSZ            Csakis miatta.

MARCELLA         Ó, a piszok!

HERMÉSZ            Hát ilyen győztesek is akadnak, és az ilyenből lesznek egyre többen!

MARCELLA         De ma hozza?

HERMÉSZ            Muszáj neki, vagy tényleg begorombulok.

MARCELLA         És…ennyi idő után…vágyódnak még rám… odafent a srácok?

HERMÉSZ            Nos, Dionüszosz újra iszik, Perszeusz csillagközi vándorútra indult, Orpheusz bezárkózott az alvilágba, és nem hajlandó többé nyilatkozni a bulvár sajtónak.

MARCELLA         És Héraklész… se gyúr már bicepszre, hogy…?

HERMÉSZ            Ő még nem adta fel, ő a legkitartóbb.

MARCELLA         Tudtam! Hallja, Svarc? Héraklész igazán szeret!

SVARC                 Majd ha megismeri magát az az ostoba, izomagyú furkó…

MARCELLA         Furkó maga. Héraklész, megyek! Ugye megyek, Hermész?

HERMÉSZ            Előbb át kell nyújtanom az aranyalmát.

SVARC                 Ennek.

HERMÉSZ            Mondám, ide várom a tavalyi győztest.

A Vendég nyit be.

VENDÉG              Isten úr! Panasszal élek!

MARCELLA         Mi van?

HERMÉSZ            Neked nem Charon ladikjánál kéne alkudoznod?

VENDÉG              De nincs alku! Ez a…ez a Svarc itt engem inzultál! Sérteget! Hullámat gyalázza!

HERMÉSZ            Ó, szóval ezért nem lelsz holtodban nyugalmat?

VENDÉG              Hogy lelhetnék, amikor látom, hogy ez gané a szerelmemet gúnyolja, szidja, csakis tönkreteszi!

HERMÉSZ            Vagy úgy!

SVARC                 Te nyű ette bélféreg!

VENDÉG              Tetszik hallani?

SVARC                 Add vissza a pénzem, nincs tuti!

VENDÉG              Igazságot!

HERMÉSZ            Arra várok. Megkapom az almát, átadom szépséges Marcellának, küldöm a hattyúját és már itt se vagyok.

VENDÉG              Ezt itt akkor is tessék agyon csapni!

HERMÉSZ            Ha gondod van vele, öld meg magad.

VENDÉG              Meg is ölöm! Nyusziróka, öld meg!

MARCELLA         Menjen már innét!

VENDÉG              Megbánod még!

SVARC                 Szánalmas.

VENDÉG              Maga is ott fog majd sírni! Azon az Olümposzon! Nyusziróka!

Vendég minden reményét vesztve távozik.

SVARC                 Szenvedély az szenvedély, mi?

HERMÉSZ            Látom, maga beköltözött ide, uram.

SVARC                 Tud jobbat?

MARCELLA         Én tudnék…

HERMÉSZ            Nos, egy királynő közelében élni…

Csend.  Svarc napirendre térne a helyzet felett. Belekortyol a teájába, maga elé veszi a Nemzeti Sportot.

MARCELLA         Egy teával megkínálhatom, drága?

HERMÉSZ            Nem, köszönöm.

MARCELLA         De foglaljon helyet, amíg!

HERMÉSZ            Nos, köszönöm.

Hermész egy lépést tesz a szék felé, ám aztán inkább felkínálja Marcellának, a széket a hölgy alá tolja. Svarc veszi a gesztust, röffent rá egyet. Hermész a bal szélső fülkében foglal helyet. Csend. Marcella társalgási témát keres.

MARCELLA         Még nem is mesélte, ki a tavalyi győztes.

HERMÉSZ            Pamela White a neve.

MARCELLA         Ó! Valami…hollywoodi filmszár, aki…?

HERMÉSZ            Nos, nem annyira. Többnyire táncosnő egy delikát mulatóban.

MARCELLA         Ó! Akkor nagyon dögös lehet!

SVARC                 Dögös. Nő. Kizárt.

MARCELLA         Ez utálja a nőket.

HERMÉSZ            Értem.

SVARC                 Dehogy érti. Szegény Fradi.

HERMÉSZ            Parancsol?

SVARC                 Az Újpesttől kikapni!

Hermész értetetlenül néz Marcellára, aki int, Svarc kifakadását nem érdemes értelmezni.

MARCELLA         No és…a táncosnőt is felvitte a Hattyú, Last minit, az Olümposzra?

HERMÉSZ            Ó, hogyne.

MARCELLA         És…? Nyilván remekül érezte magát…

HERMÉSZ            A Pamela?

MARCELLA         Őt is körülrajongták a…az istenek, az istennők, a félistenek, az égbe emelt halandók, de még a hermafroditák is?

SVARC                 Muszáj nekem ezt a bárgyú csevelyt hallgatnom, kérem?

Hermész felpattan, középre jön, a mobilja után kotorász.

HERMÉSZ            A türelmem elfogyott. Eljött az ideje a keménységnek. (Megtalálja a telefont, nyomkodja, aztán)   Én vagyok, fater. Elegem van. Küldjed!

Rövid csend után Hermész előveszi az aranypálcáját, az utolsó fülkére mutat, ahová becsap az isten nyila. Hermész dörgő hangon.

HERMÉSZ            Lompos Lajos, lábhoz!

Artikulálatlan ordítás után Pamela White esik ki az ajtón. A parókája félrecsúszott, a bal műkeble kissé leszakadt. Négykézláb állapodik meg Hermész lába előtt.

4. JELENET

Pamela indulatában alig van nyoma félelemnek.

PAMELA              Mi a jó anyádat?!

HERMÉSZ            Őt aztán te ne vedd a szádra!

PAMELA              Rohadj már meg, büdös bunkó!

MARCELLA         Jézuskám!

SVARC                 Ez a nem semmi…

Pamela négykézláb elhátrál Hermész lába elöl, dühödten tápászkodik. A paróka leesik a fejéről, alatta a tarkójáig kopasz.

PAMELA              Bazmeg, a séróm! A sminkem!

HERMÉSZ            Jöttél volna magadtól.

MARCELLA         Ez…az a nő?

SVARC                 Ez nem férfi?

PAMELA              Anyád férfi, nyomi köcsög! (Visszateszi a parókát a fejére, közben a bal műmelle még jobban lecsúszik)

HERMÉSZ            Engedjék meg, hogy bemutassam Lompos Lajost, művésznevén Pamela White-ot.

PAMELA              Te csak ne akarjál ezeknek bemutatni!

HERMÉSZ            Kérlek.

SVARC                 Lompos Lajos?

MARCELLA         Jézuskám!

SVARC                 Mindjárt beszarok!

HERMÉSZ            Erre éppen alkalmas helyen van.

MARCELLA         Ez a… ő a… a tavalyi… győztes?

HERMÉSZ            Én csak az ügyvezető vagyok. Hogy kit választ meg az istenek kandi kara, nem felelek érte, közülük az enyém is csak egy szavazat.

MARCELLA         De ez a…ezt a nőt, aki férfi…?

SVARC                 Egy transzvesztitát?!

PAMELA              Te leszophatsz.

HERMÉSZ            Mentségemre szólva, én nem rá szavaztam.

Pamela a helyére rántja a lecsúszott műmellét.

PAMELA              Azt hiszed, nem tudom, te kis csámpás kis buzi?

Svarc már nem bír magával, úgy röhög.

PAMELA              Neked meg mi tetszik ennyire, hajhálós takony?

SVARC                 Lompos Lajos a mis Olümposz…

PAMELA              Kell valami?

SVARC                 Ne jöjjön közelebb! Olyan pacsulit használ, hogy felfordul tőle a csótány is.

PAMELA              Te fordulsz fel, csak szóljál be még egyet!

MARCELLA         Svarc úr, hagyja szegényt!

Pamela egy pillanatra meghökken Marcella sajnálatától.

PAMELA              Te meg sajnálj engem, kövér tehén!

HERMÉSZ            Lompos úr, kérem az aranyalmát!

PAMELA              Mert ha nem adom, mi lesz?

HERMÉSZ            Első lépésben ártánnyá változtatlak.

PAMELA              Mert addig én csak mosolygok rád, mi?

HERMÉSZ            Utána elevenen leperzselem rólad a sertét.

PAMELA              Mondd már, többé nem kell gyantáztatnom.

HERMÉSZ            Még akkor is élsz majd, midőn kibelezlek, testedet szakértő böllér módján aprítom egyenlő darabokra, utána ledarállak, és a húsod a saját beledbe töltöm vissza. Sótalan hurka leszel és romlott kolbász, és még mindig röfögsz, könyörögsz, vegyem le rólad a kínt.

SVARC                 Na, kolbászt se eszek mostanában.

PAMELA              Ennyit bírtál kitalálni?

HERMÉSZ            De nem veszem le rólad az átkot. Kutyákkal etetlek meg. Menhelyi korcsok ürítenek ki guvadó szemmel, és még mindig élsz majd, mint kutyagumi gnómja.

PAMELA              Kutyaszarként is én leszek a legszebb.

HERMÉSZ            Tehát nem rettensz meg, Pamela White?

PAMELA              Nudli vagy, böngyörke.

HERMÉSZ            Akkor…elmesélem nálatok a delikát mulatóban, hogy „boldog apa” vagy, egy szőke debella feleség és két eleven gyermek vár epekedve otthon, bár legtöbbször hiába.

PAMELA              Ezt nem teheted!

HERMÉSZ            És mért ne tehetném?

SVARC                 Lajos úr, legyen romlott kolbász inkább!

MARCELLA         Hallgasson, Svarc! Szegény Lompos úr…

HERMÉSZ            Nos, adod vissza az almát?

Lompos vesztett, maga alatt veszi elő valódi műanyag nercéből az aranyalmát, Hermész a kezét nyújtja érte, de még nem kapja meg.

PAMELA              Rohadék istenek, genyó kis Olümposz!

HERMÉSZ            Tedd a tenyeremre!

Pamela átadja az aranyalmát Hermésznek.

HERMÉSZ            És most tűnj a szemem elől!

Pamela megalázva somfordál a csapóajtóig, kimegy. Hermész szigora nyájassággá változik, ahogy az almával Marcellához fordul.

HERMÉSZ            Íme, itt a jutalmad, Hold buja lánya! Te csillagköd, kiben elvész minden férfi!

MARCELLA         Ó, Hermész!

HERMÉSZ            Fogadd el, és engedd meg, egy kézcsókkal hadd hódoljak én legelőször!

MARCELLA         Ó, Hermész!

Hermész átadja az aranyalmát, Svarc röffent, Hermész csókot lehel Marcella kezére. Pamela csörtet vissza, akár egy fúria.

PAMELA              Ne! Nem! A faszomba se! Adod vissza rögtön, trampli?

Pamela kiragadja Marcella kezéből az aranyalmát. Marcella nem hagyja. Dulakodnak, amitől Pamela fejéről megint lecsúszik a paróka és a bal műmelle

újra vándorútra indul. Svarc vinnyogva röhög, Hermész elképedten bámulja a jelenetet.

PAMELA              Engeded el, vagy széttéplek!

MARCELLA         Jaj, Lajos úr!

PAMELA              Nem vagyok Lajos! White vagyok!

Pamela megkaparintja az almát, rohanna vele kifelé, Hermész nyújtott karral megállítja.

HERMÉSZ            Megállj, te dög!

PAMELA              Csalás! Új szavazást kérek!

HERMÉSZ            Csalás? Ezt hogy érted?

PAMELA              Nehogy már szebb legyen nálam ez a nő!

HERMÉSZ            Pedig szebb!

PAMELA              Egy faszt szebb!

HERMÉSZ            Például nem káromkodik.

PAMELA              És?

Pamela most Marcellához fordul, könyörgőre fogja.

PAMELA              Kérlek! Mondd ennek te is! Hogy szebb vagyok nálad!

MARCELLA         De mért mondanék ilyet?

PAMELA              Hajhálós köcsög, akkor te ítéld meg!

SVARC                 Mit is?

PAMELA              Hogy ki a dögösebb kettőnk között! Szavazzon a baromarcú!

MARCELLA         Svarc úr gyűlöli a nőket.

PAMELA              Annál jobb!

Csend. Hermészt már kezdi mulattatni a dolog.

HERMÉSZ            Nos… játékból…nem bánom, ha…végül is, már       történt ilyesmi. Marcella?

MARCELLA         Ha Lompos úrnak annyira fontos, nekem nem hiányzik annyira ez az alma…Csak…

PAMELA              Na! Köszike szöszike, cuki vagy… Kérem!

MARCELLA         De Héraklész… és a többi fiú…és…akkor én…

HERMÉSZ            Svarc úr? Lenne a döntőbíró?

SVARC                 Hogy melyik szebb e két… izé között?

HERMÉSZ            Három.

Csend.

PAMELA              Mi három?

HERMÉSZ            Ha már játszunk, ragaszkodnék a klasszikus felálláshoz. Aranyalma, döntőbíró, kell a három szépség, ha értik.

SVARC                 Világos.

HERMÉSZ            Maga lesz Párisz…

SVARC                 Aztán jöhet Trója, a vérfürdő, a faló?

HERMÉSZ            Ez magukon múlik.

SVARC                 Rajtam nem fog.

MARCELLA         És ki lenne a harmadik?

PAMELA              Ki az a ribanc?

HERMÉSZ            Legyen a tavaly előtti győztes? Svarc úr?

SVARC                 Felőlem.

MARCELLA         Hívjuk ide?

HERMÉSZ            Várjunk csak, azt hiszem… itt is van.

Körülnéznek, nem látnak senkit. Hermész somolyogva ballag az első vécéfülkéig, ujjbegyét a vécédeszkára nyomja, aztán a szeméhez emeli, azonosítja a versenyzőt, mutatja az álmélkodóknak.

HERMÉSZ            Hellóka. Hogy vagy? Kösz, én megvagyok. Remélem, megbántad már a makacskodásod. Meg? Rendben. Hölgyeim és uram, a harmadik versenyző. Sajnálatos módon ideje lejártával egy kissé ő is ódzkodott a vándoralmát továbbadni, úgyhogy őt csakugyan disznóvá változtattam. Háenke, ő az isteni Marcella, ez itt pedig Lompos Pamela White, a mocskos szájú kandíva.

PAMELA              Mi? Az vagy te!

SVARC                 Háenke?

HERMÉSZ            Háenke. A népszerű, sőt, világhírű vírus.

MARCELLA         Egy vírus…?

HERMÉSZ            A vírus.

SVARC                 Ez a két évvel ezelőtti győztes?

MARCELLA         Az influenza vírus?

PAMELA              A legszebb?!

HERMÉSZ            Már mondtam, én csak ügyvezető vagyok, az istenek idült és kandi karában az én szavazatom csak egy. Igen, ő a szépségesen halálos. A kegyetlenül ragályos. Akár a szerelem, nemde? Nincs az az immunrendszer, ami ellent tudna állni neki.

MARCELLA         Az influenzának?

SVARC                 Az Olümposzon?

HERMÉSZ            Mindenki játékos, ami él.

PAMELA              Ne már!

MARCELLA         És ő is felhőágyban pihent, és őt is kényeztették és nektárral táplálkozott?

HERMÉSZ            Inkább belőlünk. Hapci! Igaz, szivi?

PAMELA              Dögöltetek volna bele!

HERMÉSZ            Svarc úr! Magán az istenek szeme, íme, válasszon, kié legyen idén az aranyalma?

A „hölgyek” bárgyún bámulják Hermész ujjbegyét. Svarcon gonosz vigyor, nem sokáig mérlegel.

SVARC                 Nem is lehet kérdés.

MARCELLA         Ó, Svarc…

PAMELA              Én!

SVARC                 Ez a gyönyörű vírus.

Csend. Hermész bólint. Marcella nem hisz a fülének, aztán mégis.

MARCELLA         A vírus?

SVARC                 Még szép.

MARCELLA         Őt választotta?

SVARC                 Naná.

PAMELA              Te perverz, mocsadék buzi bunkó!

SVARC                 Ez van, lányok.

HERMÉSZ            Kérem az almát!

Hermész elveszi az almát, Pamela megalázva rohan ki a helyiségből.

HERMÉSZ            Sajnálom, Marcella, viszlát. (Besétál az utolsó fülékébe, mielőtt magára csukja az ajtót) Önszerető, önhitt balga / Ki saját balsorsa rabja / Kiben nincs elég tisztelet / Hogy önmagát magában találja meg: / Van-e nálad ocsmányabb, ember? / És az istenek szemében röhejesebb?

MARCELLA         Jaj, Hermész…!

SVARC                 Szép kis versike, de…

HERMÉSZ            Pá.

Meleg fény ömlik ki, Hermész magára hajtja az ajtót, a pásztorsípja trilláz fel, vécé lehúzás zaja, a meleg fény eloszlik. Csend.

5. JELENET

Marcella elszántan Svarc fülkéjéhez megy, elkezdi kidobálni a férfi cuccait. Svarc nem vesz tudomást a dologról. Fütyörészni kezd. Végül:

SVARC                 Tanulságos kis intermezzo, mi?

Belemélyedne a Nemzeti Sportba, másik kezébe fogja a szendvicset, beleharapna, meglátja a szelet felvágottat, undorral lekotorja róla.

MARCELLA         Szóval még a disznónátha is szebb nálam?

SVARC                 Emiatt csak nem tör ki köztünk háború.

MARCELLA         Majd meglátja, hogy maga se         tehet velem mindig mindent, csak mert…

SVARC                 Nincs szükségem nagytakarításra!

Marcella még elszántabban dobálja ki a fülkéből Svarc dolgait. Svarc egy kissé megszeppen.

SVARC                 Nos, rendben. Mégis hajlandó vagyok tiszteletemet tenni az anyjánál, és egyben nevelni egy kicsit azt a gyermeket.

Marcella nagy lendülettel kirántja a kistévét, Svarc ölébe rakja. Svarc fájdalmasan behunyja a szemét.

SVARC                 Ugyanakkor előrebocsátom, hogy ezt csakis barátságunk kedvéért teszem, noha semmi kedvem hozzá, mondhatnám égnek mered tőle a karomon a szőr.

MARCELLA         Menjen a vírusához!

SVARC                 Nem tehetem. A maga görög istene magával vitte.

MARCELLA         Két hét múlva visszajön, ne féljen!

SVARC                 Most miért is gyerekeskedik?

MARCELLA         Svarc úr, sok boldogságot!

Svarc leteszi a kistévét maga mellé, aztán enyhe nehezteléssel mutatja az összegyűrődött Nemzeti Sportot.

SVARC                 Csak azért, mert kapcsolatunk, ha jókora túlzással is, de barátinak nevezhető, még nincs joga összegyűrni az újságomat.

MARCELLA         Ne sajnálja: tegnapi.

SVARC                 Mindamellett hangsúlyozom, hogy ez a horrorisztikus családlátogatás engem a továbbiakban se kötelez semmire.

Marcella a csípőjére teszi a kezét, a feje majd szétdurran a méregtől, aztán inkább mégse szól. Visszafordul hajigálni.

SVARC                 Most meséljem el a harmadik válásom történetét?

MARCELLA         Nekem ne.

SVARC                 Egy fatális félreértés. Képzelje.

MARCELLA         Nem képzelem.

SVARC                 A felső ajkam és az orrtövem közé valahogy egy herpesz került. Mire az a nő? A feleségem? Hogy én egy másik nővel csókolózzak?! És attól kapjak herpeszt? Talán a puszta gondolattól, igen. Brrrr.  Na nem! Előbb egy hüllővel! Például a kisfia halál nevű gyíkjával előbb. Egyáltalán figyel maga rám, kérem?

MARCELLA         Délig kiköltözik innen.

SVARC                 Szóval vacsorázunk. Éppen magyarázom annak a perszónának, hogy ne hozza többé a lakásomba a tisztelt édesanyját. Úgy tűnt, az érveimet meghallotta, amelyek úgy formájukban, mint örökké állandó újszerűségükben meghökkentőek voltak tán, de távolról sem elfogadhatatlanok. No persze. Amikor…. Nem figyel? Nem? Látja, utóbb kiderült, a feleségem se figyelt. Csak mereven bámulta azt a hülye herpeszt. Egyszer csak kirohan a fürdőszobába. Visszacsörtet egy tükörrel. A képemhez lökdösi. És közben visít! Mi ez a herpesz? Mi? Elválok! Visít. Közben a szeme kifordul az üregéből. Undorító. Hát nem szóltam én többet egy szót sem ahhoz a yorkshire-ihez. Szájon vágtam, vettem a kalapomat. Még az ügyvédnél és a bírónál találkoztunk, akkor is minek.

MARCELLA         Nem várok délig. Tíz percet kap.

Svarc keserűen felnevet.

SVARC                 Úgy fél éve, a rohadt télben? Szembe jön velem a gyerek. Nem fogja elhinni, mit merészelt. Elfordítja a fejét! Most én? Állítsam meg, kezdjek el magyarázkodni? Hát ki az a kölyök? Nem hagytam ott megint a lakást, a kocsit?  De még a fogkefémet is? Tartásdíj. Az jöhet. De a fejét mindegyik elfordítja.

MARCELLA         Már csak öt perc.

SVARC                 Négy lakást hagytam ott! Négyet! Elmúltam ötven. Öt különböző pofázmányú kölyök gyűlöl az ország különböző pontjain. De hogy mindig koldusként kezdem elölről? Az kit érdekel? Napi tizenhat órát dolgozok, adót titkolok, áfát csalok, a munkatársaimat vagy kirúgom, vagy csak egy-egy hónapra minimálbéren jelentem be, hogy ezek a nőstény hiénák és a kölykeik engem megvethessenek?

Marcella végzett a kilakoltatással. Kissé zihál.

MARCELLA         Svarc úr?

SVARC                 Parancsol?

Marcella a nagy kiutasítás mozdulatával.

MARCELLA         Minden jót.

SVARC                 Csak nem képzeli, hogy kidobhat?

MARCELLA         De. Erősen azt képzelem.

Svarc csak a fejét csóválja, némi szánalommal nézi a nőt.

SVARC                 Ma ugyebár hetedike van, és mit ad isten, éppen vasárnap.

MARCELLA         És?

SVARC                 És ha jól emlékszem, három nappal ezelőtt egy külön erre a célra felnyálazott borítékban átadtam magának több, mint kilencvenezer forintot.

MARCELLA         Kevés.

SVARC                 Ennyi pénz?

MARCELLA         Csak nem képzeli, hogy bagóért kiadom?

SVARC                 Hiszen kiadta.

MARCELLA         Mert megsajnáltam, hogy olyan szerencsétlen, és…

SVARC                 Megsajnált? Hallatlan. És mi lesz velem, ha kegyetlenkedni támad kedve?

MARCELLA         Most jött el az az idő.

SVARC                 És ha szabad kérdeznem, milyen jogon? Netán ígértem én önnek bármit is? Mindössze annyiban alkudtam meg magával, hogy tisztes lakbért fizetek… ezért.

MARCELLA         Mondom, hogy bagó!

SVARC                 Több, mint korrekt, hölgyem. Ha óhajtja, végigvezetem a számoláson újra. Egy székelés ugyebár negyed óra, fogyasztói ára száz forint. Egy órába négy székelés esik, az akkor, kérném, négyszáz. Kegyed hétfőtől szombatig napi nyolc órában tart nyitva. Nyolcszor négyszáz, az testvérek között is háromezer kétszáz. Huszonhatszor háromezer kétszáz forint az, mennyi, drága húgom?

MARCELLA         Visszaadom!

SVARC                 Nyolcvanháromezer és kétszáz. A többi a borravaló. Levezessem Euroban is?

MARCELLA         Lakjon a vírusánál, megmondtam! Magát a drága Háenke várja! Tünés.

SVARC                 Maradok.

MARCELLA         Megy!

Svarc csak legyint.

SVARC                 Jó, nem mentem el magával a misére. Viszont felöltözök kegyedért, hogy megtekintsem a mamát és a gyereket. Az én előéletemmel! Értékelhetné, hogy kész vagyok jelentős áldozatokra is. Pedig a második anyósomat csak fényképről ismerem. Nos, elég volt rápillantani, és tudtam, ha mi egyszer találkozunk…

MARCELLA         De hát miféle egy disznó maga? Egy hónapja se tart, és… és máris egy vírust választ?

SVARC                 Nyugi, ha kérhetem, nyugi!

MARCELLA         Semmi nyugi! Akár egy papagáj: nyugi, nyugi! Az én uram legalább fél évig várt vele!

SVARC                 Mármint azzal, hogy influenzát kapott?

MARCELLA         Hogy megcsaljon! Hogy megalázzon!

SVARC                 A maga ura egy link…

MARCELLA         A szájára ne vegye!

SVARC                 Egy papagáj különben se szívesen mondana olyat, hogy nyugi.

MARCELLA         Akkor is több esze van, mint magának, „mérnök úr”. És most menjen, vagy…vagy nem tudom, mi lesz!

SVARC                 Menjen maga. Magának van hová! Én ezt a helyiséget bőkezűen kifizettem, nekem itt lakni jogom van, a felmondás egy hónap, nem hagyom, még maga is kisemmizzen. Elég! Végeztem, viszlát holnap.

Svarc a kezébe veszi az újságot, lapozza. Marcella mérgében kikapja Svarc kezéből az újságot, összegyűri, kövezetre vágja. Csípőre tett kézzel méregeti a férfit. Csend.

SVARC                 Ezt…nem kellett volna.

MARCELLA         De.

SVARC                 Ez…súlyos hiba volt.

MARCELLA         Jajaj.

Csend. Svarc nagy önmérsékletet gyakorolva lehajol az újságért, nagyjából kisimítja, csak azért is beletemetkezik. Marcella hitetlenkedve csóválja a fejét, felnevet, a székéhez megy, leül. Gyűlölködve figyeli a férfit. Svarc erőltetetten felröhög, kézfejével csap az újságra.

SVARC                 Itt most megint azt írják, hogy még játékban vagyunk! És rosszhiszemű az, aki azt állítja, hogy az esélyünk nagyjából egyenlő a nullával. Meg hogy mindent bele, még két-három szűkebb év, és. Röhej. Mindent bele? Mi az ember? Lecsókolbász? Amit a maga görög istene készített makacskodó, undormány mis Olümposzokból?

Svarc lapoz, a fejét csóválja. Ránéz Marcellára

                              Tudja, Marcella drága, néha egész bizonyos vagyok abban, hogy az egész életünk egy nagy blöff. Egy elvetemült hamiskártyás játéka. Máskor meg az a gyanúm támad, hogy mi emberek a fene nagy eszünkkel, vágyainkkal és gőgösködésünkkel, csak kísérleti patkányok vagyunk, semmi mások.

MARCELLA         Patkány. Az maga.

SVARC                 Futkosunk és cincogunk és párzunk és zabálunk és harcolunk ebben a jókora üvegketrecben, ami nekünk egy átláthatatlan labirintus, istennek, vagy az isteneknek pedig egy kis ingyen cirkusz…

MARCELLA         Ha maradt volna magában egy szemernyi méltóság, tisztelet és alázat, nem beszélne ilyen ostobaságokat. Ha volt magában valaha ilyesmi egyáltalán.

SVARC                 Kegyednek nem támad kedve olykor elbújni?

MARCELLA         Szánalmas kis senki maga.

SVARC                 Elbújni önmagunkban. Becsukni a szememet. És elképzelni, hogy se kívül, se belül nincsen semmi. Csak a sötétség, a bársony csend, a halál.

Svarc az ölébe ejti az újságot, hátra dől, lehunyja a szemét, álmodó félmosolyra húzódik az ajka.

6. JELENET

Ignác csoszog be eléggé részegen, egy nejlonzacskót hoz.

IGNÁC                  Szutykos az én gatyám / Nincs aki kimossa.

MARCELLA         Ignác bácsi!

IGNÁC                  Bocsánat!

MARCELLA         De örülök, hogy látom!

IGNÁC                  Berúgtam?

MARCELLA         Nem baj!

IGNÁC                  Majd kukázok másikat.

MARCELLA         Mit másikat, drága?

IGNÁC                  Magam helyett másikat. Holnap. Ma nem. Ma ott fejbe rúgnak.

Ignác az első fülkéhez megy, megtántorodik, az ipari láncba kapaszkodik.

IGNÁC                  Hoppá.

MARCELLA         Egy tea jól esne, Ignác bácsi?

Ignác a láncot kérdezi.

IGNÁC                  Egy majdnem új fél pár dorkó nem érdekli?

MARCELLA         Egy forró tea, aztán segít kihurcolkodni a tisztelt mérnök úrnak.

IGNÁC                  Negyvennégyes szerintem.

Ignác lezöttyen az ülésre, előveszi a szipkáját, amiből egy cigaretta ernyed ki.

                              Adjál tüzet, Jenő!

Jenő nem ad tüzet, Marcella gyufát keres, Ignáchoz megy, tüzet ad.

IGNÁC                  Marcsika! Kér pálinkát?

MARCELLA         Nem, drága.

IGNÁC                  Mert én kérek. De nincs.

MARCELLA         Ignác bácsi, maga most nagyon be van rúgva.

IGNÁC                  Az nem baj.

Ignác meglátja a mereven ülő Svarcot, ettől új lendületet kap. Mutatja a nejlonszatyrot.

IGNÁC                  Svarc! Már emlékszek, mért jöttem! Meghoztam! Nézze!

Ignác előrángatja a szatyorból a beígért fekvő porcelán tacskót. Feláll, mutatja. Ám a tacskó súlya valahogy elhúzza, nekitántorodik Svarcnak, feldönti, elterül mellette.

MARCELLA         Jaj, tessék vigyázni!

Ignác bőg, a tacskót feltartva.

IGNÁC                  Na? Szép kutya. Jó kutya. Nem harap. Nem kell etetni, se sétáltatni. A hattyút se bántja, megbeszéltem vele.

Marcella felráncigálja Ignácot Svarc mellől. Miközben Ignác bőg, Marcella  egyre jobban furcsállja Svarc mozdulatlanságát.

IGNÁC                  Angyalkám! Milyen jó kedvem van. No! Susogja ide a fülembe, mi a kedvenc nótája, eldanolom én magának, de úgy ám, olyan érzelmes szépen, hogy nem csak a bánata, de még a szíve is elmúlik tőle! Ugye? Úgy-e? Marcsika, maga átok! Azt ismeri, hogy: Szutykos az én gatyám /        Nincs aki kimossa?

MARCELLA         Svarc úr?

IGNÁC                  De ha mégis volna / Csak újra piszkolódna?

MARCELLA         Mi van magával?

IGNÁC                  Minek gatyát mosni / Ki kell aztat dobni!

MARCELLA         Hé, Svarc, ezt…

IGNÁC                  Nem kell nékem asszony / Ki győzné a szutykom.

MARCELLA         Svarc! Ne szórakozzon!

IGNÁC                  Mért is nem maradtam én kint Buffalóban?!

MARCELLA         Jaj, istenem! Ignác bácsi! Ez nem lélegzik?

Marcella letérdel Svarc mellé, nézi a pulzusát, hosszan keresi. Ignác kissé kijózanodik.

IGNÁC                  Na! Hogy-hogy?

MARCELLA         Ne! De ne! Meghalt?

IGNÁC                  Meg? Ne!

MARCELLA         Meghalt!

IGNÁC                  De csak nem de? Hát ne?

Marcella a fülét Svarc mellkasára szorítja. Ignác leteszi a porcelán tacskót a kőre.

IGNÁC                  No, ha meghalt, meghalt, ugye. Én mondtam neki, hogy a hirtelen szívhalál nem a legrosszabb.

MARCELLA         Az előbb még…

IGNÁC                  Többször is mondtam neki. Nem voltam én igazából a rosszat akarója.

Marcella sírva fakad. Szívmasszázzsal és szájtól szájba lélegeztetéssel próbálkozik, közben.

MARCELLA         Az nem lehet, hogy velem…!

IGNÁC                  Erre inni kéne.

MARCELLA         Mindenki mindig mindent!

IGNÁC                  Banánlikőrt. Olyasmit. Aminek tényleg olyan a bukéja, mint a lábszagnak. Ahogy az kell, úgy a kóser.

MARCELLA         És most nekem kell Svarcot is eltemetnem?!

IGNÁC                  Hű! Ez tényleg gond. A rosseb a vonóba!

Marcella felnéz Ignácra.

MARCELLA         Ignác bácsi! Hívjon orvost! A mentőket!

IGNÁC                  Mért?

MARCELLA         Könyörgöm!

IGNÁC                  Jó. Megyek. De nem halt meg?

Ignác nagy nehezen átjut a csapóajtón, még visszafordul.

IGNÁC                  Marcsikám! Tudja, rám számíthat.

MARCELLA         Köszönöm, Ignác bácsi.

IGNÁC                  Majd kérek hitelt Huangtól. Koccintunk egyet a feltámadásra!

MARCELLA         Tessék már sietni!

7. JELENET

Marcella felzokog, aztán mintha marokra fogná a könnyeit, eldobja magától. Sóhajt, feláll Svarc mellől. Megvizsgálja a tacskót, leteszi a hattyú mellé. Visszamegy Svarchoz, leül mellé a kőre. Mered a semmibe.

MARCELLA         Most majd adnom kell pénzt az orvosnak, aztán a hullaszállítóknak. A sírhely, a koporsó, a pap, a sírásók… Aztán a volt férjem is… Talán megengedik, hogy egy gödörbe a kettőt…? Á, úgy is végem van. (Megsimogatja Svarc arcát) Még szerencse, hogy nem szeretett meg Peti. A mama meg… (Egy kisebb pofont kever le Svarcnak) Temetne el a vírusod, te, te… Ebédre vettem másfél kiló karajt. A csontjából a levest. Krumplipüré, saláta… Új poharakat a sörhöz, a konyakhoz…       Petike meg üvölt, hogy utál, hogy neki a régi papa kell, nem kell új papa… A mama üvölt, ne üvölts, Petike, aztán üvölt az én arcomba, különben Petinek igaza van… Én meg üvöltök a mamával, hogy ne üvöltsön Petivel, meg velem, hogy azt csinálok, amit akarok, és annak az „udvarlását” fogadom el, aki nekem tetszik…Te mocsok!  Hát ennyire vártunk. Hallod? (Nézi Svarcot, megint elpityeredik) Akárhogy igyekszem, képtelen vagyok egy rendes leprát kapni.

                             

Svarc éppen olyan hulla mereven, mint eddig, szólal meg. Marcella beleájul.

SVARC                 Abszolute semmi. - Mi lelte magát, kedveském? (Felül, Marcella fölé hajol, az arcát paskolgatja) Mitől ijedt meg ennyire? (Gügyög) De csak nem az ő kis morcos-borzoskájától?

Svarc röhint egyet, feltápászkodik, a hóna alatt megfogva a karosszékhez vonszolja Marcellát. Belenyekkenti. Lelógó karjait az ölében összefonja. Egy kicsit gyönyörködik a művében, aztán „tüsténtkedni”kezd.

                              Hát alukálunk, nyügi baba? Most nem ráncolkáljuk a homlokincánkat? No jó. Hoz neked Svarc papa, a morcos borzos vizecskét a pofikádra. Attól majd felébred az én kis mezei sármányom.

Fogja a teás bögrét, kiönti a teát, vizet ereszt belé. Marcellához ballag, tűnődik, hogyan lásson hozzá. Először az ujját dugja a vízbe, az asszony orra hegyére cseppent vigyorogva.

MARCELLA         Aaaa!

SVARC                 Ujjbegyemen kicsi vírus / Ezt kapja a Nyuszimókus…

MARCELLA         Anyamama!

Svarc most a tenyerébe tölt egy keveset, az asszony arcát mossa gyengéden.

MARCELLA         Ááááá!

SVARC                 Ábrándos nőstény, ébredj!

Svarc az egész bögre vizet Marcella fejére locsolja. Marcella ettől magához tér.

MARCELLA         Neeee!

SVARC                 Na, mi van?

MARCELLA         Á, nem.

Marcella behunyja a szemét. Svarc másik bögre vizet hoz. Marcellát itatná, aki tiltakozik. Ettől félrenyel, köhög.

SVARC                 Kuckuckuc.

Amíg Marcella kiköhögi magát, Svarc ellép tőle, az asztalhoz megy, leül a székre. Csend. Svarc felveszi a tacskót, az orrát a Hattyú nyakához nyomja.

SVARC                 Csípd meg, Hektor! Torokra! Hrrrrr!

Elunja, leteszi, Marcellára bámul. Csend. Egymást fürkészik. Svarc hűvös fölénnyel, Marcella ellenségesen. A farkasszemet Svarc nem állja. Az újságért megy, felveszi a padlóról, vissza a székhez, kisimítja az újságot, belelapoz. Csend.  Svarc mintegy magának.

SVARC                 Kibírhatatlan ez a csend. Az ember megkukul tőle.

Bekapcsolja a rádiót. Csak sercegés. Kikapcsolja. Kifakad.

SVARC                 Megtudhatnám végre, hogy mért bámul?

MARCELLA         Talán nyomjam ki a szemem?

SVARC                 Kiborító, ha az emberre csak így bámulnak. Bááá! Akár egy tehén.

MARCELLA         Tehén a nénikéje. Maga disznó!

SVARC                 Disznó? Röf. Az az én új szerelmem, a vírus.

MARCELLA         Vicces. Az is nagyon vicces, hogy a hullát tetteti, közben röhög a másikon. Meg akarja úszni, hogy kirúgjam, mi?

SVARC                 Kegyed a ravatalán lesz a legszebb. Komolyan, el fogok menni a temetésére! Végre lesz egy alkalom, ahol csak maga nem beszélhet. Belehalna ebbe, ha már nem lenne halott. Nem bírná ki.

MARCELLA         Magát nem lehet kibírni.

SVARC                 Tudja, mennyire hasonlított az imént az anyjára? Egek! Egy női Nosferatu. Egy mss Hyde! Csupa bibircsók az ábrázata, és minden bibircsókból egy-egy fekete sörte türemkedik elő. A vékony és vértelen ajkai közül árulkodóan a vámpír fogak… Mint most a kedves mama. Ugyebár a hosszú és fekete bajusz, a ritkás szakálla, mint egy kéthónapos zombinak.

MARCELLA         Na, ide figyelj, te ártány.

SVARC                 Az pedig Pamela White, drága.

Svarc felröhög.

MARCELLA         Te nem beszélsz így az anyámról. Se rólam! Hogy jössz te ehhez? Ki vagy te?

SVARC                 Röf.

MARCELLA         Egy senkiházi.

SVARC                 Ja, ja.

MARCELLA         Te tartod magad férfinak? Te?

SVARC                 Á.

MARCELLA         Tudod, mért hagynak ott a nőid? Nehogy már azt hidd, hogy azért, mert egy ekkora tahó vagy. Hogy valami különleges. Aki igazán bunkó.

SVARC                 Na jó, hölgyem, de miért is tegez?

MARCELLA         Tudod, mért nem kellesz te a nőknek? Mert kicsi a pöcsöd. Édes? A te fütyülőd szinte alig látszik. Drágám? Szinte nincs is. Az ember szinte csodálkozik, hogyan tudod megfogni pisilés közben.

SVARC                 Vigyázzon!

MARCELLA         Nagyfejű! Semmire se vagy jó az ágyban!

Svarc felugrik, üvölt.

SVARC                 Elhallgasson! Ez gusztustalan!

MARCELLA         Nudli Nándi. Kukac Matyi.

Svarc Marcellához rohan, visszakézből ütne. Marcella védekezőn emeli fel a karját. Egy pillanatig mereven nézik egymást, Svarc nagyot szusszan, elfordul, visszabotorkál a székhez, leül. Csend.  Aztán Svarc rekedten.

SVARC                 És akkor, kedves asszonyom, a nyugalom ritka perceiben rájövök, hogy az engem körülvevő üdvös semmit, amit a megfigyelhetőségből magamnak kiszakítottam, be lehet tölteni anélkül, hogy azt a bennünket figyelő „felsőbb hatalom” észrevehetné.

MARCELLA         Maga most a farkáról beszél, Svarc úr?

SVARC                 Képzeljen el egy belső teret, egy fekete dobozt, ami, és ebben biztos vagyok, túl van életen és halálon, valahol a kettő között lebeg. Először beengedek egy apró fénysugarat.

MARCELLA         Duma.

SVARC                 Mellesleg jegyzem meg, nem mintha a maga alpárisága egyáltalán megérintene, hogy nem az én farkam kicsi, hanem a maga picsája nagy.

MARCELLA         Aljas.

Svarc most már álmodozó félmosollyal.

SVARC                 És ez az apró fénysugár a semmi prizmáján egyszer csak a színeire bomlik, ezek a színek játékos táncba kezdenek, teremtő villódzásba, és ehhez a teremtéshez nem férhet hozzá a nagy pókerjátékos, avagy az élveteg patkányfuttató. Csak lehunyom a szemem, mint az imént, és ahogy most… és...

Svarc újra megmerevedik. Marcella dühödten.

MARCELLA         Hé! Ne merje újra! Hallja? Ó, hogy fordulnál fel! Tudod, mit?

Marcella Svarc mögé lép, fojtogatni kezdi. Svarc nagyot hörrent, dulakodnak. Svarc a kőre teperi Marcellát, ráfekszik, lefogja. Közben.

SVARC                 No igen. Az ember egy új, hazugságmentes Kozmoszt teremtene magának. És akkor mi történik? Mindig… durván belerobban ebbe az idillbe… valami undorító érintés…, zaj, szag...

MARCELLA         Eresszen!

Svarc feltápászkodik, beül a karosszékbe.  Marcella a maga székéhez támolyog. Ismét csak fürkészik egymást.

SVARC                 Nos, ha jól emlékszem, az anyjához készülődtünk. Útközben, kérem, emlékeztessen, hogy torpanjunk meg kissé valamely Plázánál. Üres kézzel mégse mehetek. A mama még megjegyzést tenne, Petike fia pedig még bokán is rúgna, ugyebár, ha nem vennék a halálja mellé valami más adekvát gyíkszörnyet.

MARCELLA         Be nem teszi oda a lábát.

SVARC                 Nem?

MARCELLA         Nem.

SVARC                 Remek.

MARCELLA         És majd telefonáljon, vagy üzenjen, hová küldjem a pénzét!

SVARC                 Á, tehát erről van szó.

MARCELLA         Erről.

SVARC                 Kevesli a bérleti díjat. Másfél négyzetméterért… Kérem! Orcátlanság ugyan. De… mennyivel toldjam ki?

Svarc veszi elő a pénztárcáját, belőle a bankókat.

SVARC                 Még tíz, húsz, harminc ezer…?

MARCELLA         Nem kell a pénze, nem érti?!

SVARC                 Nem akartam, hogy elmenjen, nem érti?!

MARCELLA         Mi?

SVARC                 Majd én elviszem nyaralni.

MARCELLA         Hova?

SVARC                 Last minitre, vagy ahová akarja.

MARCELLA         Maga?

Csend. Svarc a vallomástól egészen megalázva érzi magát. Marcella őt fürkészi. Lassan feláll, indul a vödörért, a csap alá teszi, vizet ereszt bele. Morogva.

MARCELLA         Moshatom fel az egészet.

SVARC                 Pedig mindig eldöntöm ám, hogy nem engedek a külső erőszaknak.

MARCELLA         Mi van?

SVARC                 Hiába szólongatnak, bökdösnek, gyilkolnak, ezért se nyitom többé ki a szemem.

MARCELLA         Baromi unom ám ezt a szöveget is!

SVARC                 Hogy mit un maga, kérem?

MARCELLA         Mindegy.

SVARC                 Akkor mért szól közbe?

MARCELLA         Ez még mindig az én budim, nem?

SVARC                 Még mindig csak bérli.

Marcella csak végigméri Svarcot, elkezd felmosni, a vizes ronggyal csak odébb

tolja a kőre hajított cuccokat . Svarc lehunyja a szemét.

SVARC                 Nem hagyom, hogy megtörjön a varázslat! Megteremtem a magam világát. Ahol csakis a magam ura vagyok. Ahol senki se árthat nekem. Ott, abban az állapotban, se élőnek, se holtnak, se élők, se holtak.  Igen!

Marcella megböki Svarc lábát a felmosó fával.

MARCELLA         Megint útban van.

SVARC                 Elhatározom. Újra és újra. Összeszorítom a fogam. Annyira akarom!

MARCELLA         Mondom.

SVARC                 Képtelenség! A fene egye meg! Nem bírom ki! Kinyitom a szemem.

MARCELLA         És mit lát?

SVARC                 Magát.

MARCELLA         Engem lát? És?

SVARC                 Megalázó.

MARCELLA         Szerintem is.

A kakukkos óra felhörrent, a kakukk kinéz a lyukon és azt mondja egyszer:

                                               KAKUKK

SVARC                 Hallja? Itt az idő.

MARCELLA         Magának mire?

SVARC                 Felülünk a hattyúra?

MARCELLA         Nem megyek én innen sehova.

SVARC                 Az a jó hely.

MARCELLA         Mért is a magáé mindig az utolsó szó?

SVARC                 Mert mért is legyen a magáé?

Közvetlen közelről egymás arcába üvöltve.

MARCELLA         De mért a magáé?

SVARC                 Mert az enyém, nem?

EGYÜTT               Nem!

Vasúti szignál hangja.

                                               -sötét-