AZ ÖRDÖG FIA

          

                                    

                           AZ ÖRDÖG FIA

                             - mesejáték két részben-

          Szereplők:

                             Ördög Pesta, öregördög

                             Ördög János, a fia

                             Böjti Boszorkány, Pesta neje

                             Szilárd Valér, nagyonkirály

                             Matild, a király felesége

                             Hajnalka, a lányuk

                             Remete, a Nap pásztora

                             Holdtündér

Az eredeti népmese Benedek Elek gyűjtésében és feldolgozásában is olvasható.  

                             ELSŐ RÉSZ

1; Pesta, János, Böjti boszorkány

  A sötét erdőben tisztás. A tisztás közepén irdatlan derekú, égig érő fa. A tövében, avar-vacokban Pesta és János alusznak.

Pesta horkol, a szólamát reszelősen cifrázza. János nyöszörög.

Varjúforma lény jelenik meg, először is egy  nagyot rúg Pestába, aztán dalra, táncra ragadtatja magát.

BÖJTI         Kár volt összeveszned velem!

                   Kár, hogy tiprodtad a szívem

                   Nem győzöm kikárogni magam

                   Száz év, mire elapad a szavam.

                   Kár volt böszmélkedned velem

                   Kár, hogy betörted a fejem

                   Mért is fognám vissza magam?

                   Száz év, mire kisimul az agyam.

 A varjú megáll az alvók mellett. Megnézi őket magának, aztán még egyet belerúg Pestába. Az öregördög felhorkan, nyugtalanul alszik tovább

BÖJTI         Ne! Pesta. A mai előleg. Mert ebből kapsz mindig. Hajaj! Dehogy is leszek én fukar veled. Csak győzzed a kék foltokat számolni!

Böjti Pesta felett vajákolni kezd.

BÖJTI         Horkolj férjem, Ördög Pesta!

Lelked nyomja lidérces álmod!

                   Megvert kutya legyél zsákban

                   Veszett macska künt várjon

                   Zsákodat tíz körömmel szaggassa

                   Szőrös pofádnak lásson

                   Vonyítsál kínodban

                   Szűkölj, vérezz, vakulj!

                   Hörögj, pörögj, köhögj ködöt!

                   Rossznyavalya fekete varnyú

                   Megűz, átkoz.

                   Nesze!

 Böjti harmadszor is fenékbe rúgja Pestát.

PESTA       Hajajajajajaj!

 Pesta megigézett álmát alussza tovább. Vakkant, szűköl, csapkod. Böjti figyelme most Jánoshoz fordul. Ettől ellágyul.

BÖJTI         János! Gönyörűséges kis magzatom! Hát hogy vagy ma? Púpocskád? Szarvacskád? Patácskád nem gombás,

nem vásik? Adj egy puszit, te tyúkmellű ocsmányság!

 Böjti lehajol, nyálas nagy puszit nyom János arcára, megcirógatja. János is cuppant, alszik tovább. Böjti gyengéden nézi.  Aztán tekintete Pestára téved, amitől újra ingerült lesz. Negyedeszer is belerúg Pestába. Megint vajákolásba kezd.

BÖJTI         Pesta! Hallod-e?

Meghitt kis Poklodba haza sose találj! Lelkednek üstmeleg sose jusson, amíg nem láttalak eleget szűkölni, virnyákolni. Aki meglát, tőled visítva fusson! Szarvad törjön, szú rágja a patád, görcsöljön a púpod, beled sorvassza égő epe, te lyukas fazék, te ökör orrában szálkás fakarika, te leszakadt hinta rozsdás lánca!

PESTA       Hujujujujuj!

BÖJTI         De téged, csimotám, boldognak akarlak látni!                         Emberek között igazi királyfinak!  A leszebb                                leány legyen a feleséged! Ennyit apád csak képes

                   elintézni? Képes hát! Csak bízd rám! Majd ráveszem

                   én, hiába is ódzkodik.

 Böjti elfordul a két alvótól. Egy pillanatig tűnődik. Aztán elégedetten.

BÖJTI         A'szem, tea idő.

 Böjti  „szárnyra kap”, távolodik.

BÖJTI         Kár volt ám összeveszni velem

                   Fájt, hogy kicsavartad kezem

                   De máris túlkárogtam magam

                   Száz év, mire kisimul az agyam.

 Böjti eltűnik. Az öreg fa nagyot reccsen. Ettől a két ördög ijedten ébred fel.

2; János, Pesta

JÁNOS       Húúúú!

PESTA       Haaa!

JÁNOS       Édesapám!

PESTA       Jaj, fiam!

 János az arcára mutat.

JÁNOS       Megint puszit kaptam tőle. És kend álmában?

 Pesta az ülepét masszírozza.

PESTA       Elég kutyául érzem magam.

JÁNOS       Engem meg is cirógatott.

PESTA       Engem is...

JÁNOS       És újra azt ígérte, boldog leszek. Igazi királyfi.

És a legeslegszebb leány lesz a feleségem.

Mert maga ezt is elintézi.

PESTA       De mire lenne az jó neked?

JÁNOS       Boldog leszek!

PESTA       Ej, te balga kölyke!

JÁNOS       Mért?

PESTA       Nincs kedvem naponta elmagyarázni.

JÁNOS       És kend?  Most mit álmodott?

PESTA       Engem hiába átkoz.

JÁNOS       Hiába?

PESTA       Ördögöt rátok! Amikor az ördög maga az átok?

JÁNOS       Átkokon átok?

PESTA       Csak áldás reám. És így reátok.

 Pesta feláll. A fenekét masszirozva a fa tövébe dobott tarisznyáért megy, abból kivesz egy kulacsot.

PESTA       Szomjas vagyok, megéheztem.

JÁNOS       Egyék, igyék, édesapám!

Pesta a szájához emeli a kulacsot, inna. Nincs abban egy csepp itóka se. A kulacs száját a földnek fordítva mutatja.

PESTA       De jót vedeltem…

JÁNOS       Egészségére.

PESTA       Te nem vagy szomjas?

JÁNOS       Inkább falatoznék.

Pesta a tarisztnyában kutakodik.

PESTA       Te! Tudod, hogy én most úgy mit ennék meg?

JÁNOS       Becsinált varnyút babbal és csipetkével?

PESTA       Fúj.

JÁNOS       Malaccal töltött bárányt?

PESTA       No, ebből a kettőből lehet a töltelék.

JÁNOS       Báránnyal, malaccal töltött bornyút?

PESTA       Jól beledarálva azt a bornyút is a kettő közé.

JÁNOS       Báránnyal, malaccal, bornyúval töltött marhát?

PESTA       Egy elefántban egybe sütve elég lesz.

 Pesta a tarisznya száját is a föld felé fordítja. Abból egy morzsa se hullik ki.

PESTA       Jót ettünk, jót ittunk, édes fiam.

JÁNOS       Haspók lesz kend öregségére.

PESTA       Indulhatnánk a Pokolba végre, vagy egész nap csak eszöl, iszol, lustálkodol?

 János is feltápászkodik. Elindulnak egyfelé, megkerülik a fát, elöl megállnak.

JÁNOS       De tényleg, apám! Mért nem tudjuk sehogy                                      se meglelni a Poklot, akármerre próbáljuk?

PESTA       Mi ne tudnánk?  Csak…szeretünk sétálni.

 Elindulnak másfelé, körbe kerülnek, elöl megint megállnak.

JÁNOS       Csak tévelygünk, csak kóválygunk vagy nyolcvan éve ebben a buta kis semmi erdőben, körbe-körbe.

PESTA       Tényleg lusta egy patás vagy te, János.

JÁNOS       Átkokon az átok mégse áldás?

PESTA       Frászkarika farkasfi likát! Arra lesz az a szikla!

                   A szikla mögött a barlang, a barlang mélyén a kapu.

JÁNOS       Merre arra?

PESTA       Amarra!

 Harmadszor is elindulnak, megkerülik a fát, megint a tisztáson kötnek ki.

JÁNOS       Márpedig megmondta anyám, sose leljük fel       ama sziklát, a szikla alján a barlangot, a barlang mélyén a bejáratot.

PESTA       Lárifári, csak károg össze. Meg vissza.

JÁNOS       De tán ne is találjuk! Amíg…

PESTA       Hogyhogy ne találjuk?

JÁNOS       Addig  járjuk e felső világot, addig háljunk az ég alatt,  vagy telente cúgos kalyibákban, amíg engem a világnak legszebb leánya tiszta szívből meg nem szeret, és hozzám nem jön feleségül.

PESTA       És téged egy olyan sütemény mért szeretne meg?

JÁNOS       Mert kend elintézi. És királyfivá is leszek?

PESTA       Az hát. Majd. Császár! Császárok császára!  Persze. Császárok császárának császárának császára. Is!

JÁNOS       És mi még?

PESTA       Mert mit akarsz még?

JÁNOS       Mindent?

PESTA       Az már csak elég lesz?

JÁNOS       Elintézi?

PESTA       Mondom: majd.

JÁNOS       Nekem, az ügyefogyottnak, a göthös mellűnek, a

satnya szarvúnak?

PESTA       Ha annyira vágysz erre az ostobaságra…

JÁNOS       A lópatást? A nemisördög rútpofát? Hát kinek köllenék                  én?

PESTA       Te az én délceg fiam vagy.

JÁNOS       Még egy vak erdei lidércnek se, amilyen kénkőszag büdös is vagyok.

PESTA       Mert kanördög vagy, nem ibolya.

JÁNOS       De a világ legszebb leánya hogy szeret így belém?

PESTA       Egyet szólok, és úgy tör rád bégetve a legszebb                       szűz is, mint birka a zsenge búzára!

JÁNOS       Akkor szóljon végre egyet!

PESTA       De még nem szólok.

JÁNOS       De mért nem szól? Mert anyám is erre kéri?

PESTA       Mert még túl fiatal vagy. Ezt mért nem érted?

JÁNOS       Húsz éve múltam százhúsz éves!

PESTA       Akkor is korai neked a megpróbáltatás.

JÁNOS       Nem korai!

PESTA       Tudod te, milyen egy emberlánya?

JÁNOS       Szépecske, mint anyám?

PESTA       Kicsoda!?

JÁNOS       Kend úgy mesélte,  szép volt, amikor feleségül vette.

PESTA       Eleinte. Aztán inkább vénecske.

JÁNOS       Mért baj az?

PESTA       Az még nem baj. De ahogy öregedett megfele, azon                képpen gonoszodott elfele.

JÁNOS       De nem minden asszony ilyen. Csak nem?

PESTA       Anyád ilyen. Adta boszorkánya! Szépecskének                      vénecske, vénecskének bibírcsókos rémecske. És a                        hangja?

JÁNOS       Bársony!

PESTA       Mintha ráspolyt nyektetnél vasrácson. Kedélye...

JÁNOS       Édes!

PESTA       Lenne, ha nem lenne mindig mérges.

JÁNOS       Tizenkétszer hét éve ázok, fázok, citerázok, koldusbottal tarisznyázok. Békülne inkább ki véle!

PESTA       Micsoda?! Én? Vele?

JÁNOS       De mért nem?

PESTA       Fél szememet kikaparja? Szétveri a fejemen legszebb vásár- és ünnepnapi sörös kupámat? Úgy rúg bokán, hogy azóta is szú rágja a patámat? És közben károg? Károg! Károg!? Ne egyél, ne igyál, mégse illik, hogy kövér   ördög legyen a férje a Böjti Boszorkánynak?

Hála az égnek, hogy elhagyott az a szipirtyó! De azóta? Üldöz, repked, ármánykodik, nem hagy nyugtot se éjjel, se nappal, se este. De csinálok én egyszer egy olyan csúzlit!  És azzal úgy lövöm begyen...!

  Fentről gúnyos károgás csap le rájuk. Az ördögök kicsit összerezzennek, aztán Pesta annál dühösebben fenyegeti a varjút.

PESTA       Károgj csak, károgj! Repkejd csak körülöttünk! Telet            eszel, vihart iszol! Én ráérek hazajutni.

JÁNOS       Szóval ma se leljük meg ama sziklát, a szikla alatt

                   a barlangot, a barlang mélyén a kaput?

PESTA       Bármikor megtalálom, amelyik percben akarom.

JÁNOS       De előtte intézze el nekem a világ legszebb leányát!

PESTA       A fiam vagy, János. Mért  míveljek veled egy ekkora gonoszságot?

JÁNOS       De csak míveljen kend, hadd szenvedek!

PESTA       Nem!

JÁNOS       Kérem!

PESTA       Mondom, még fiatal vagy.

JÁNOS       De ha nagyon kérem?

PESTA       Ejnye már! Élvezd az agglegény életet!

JÁNOS       Ezt élvezzem? Ezt az életet, magával?

PESTA       Mi a bajod velem?

JÁNOS       Csak egy icipici mennyasszonyt, aztán a többit…

PESTA       Majd! Előbb megleljük a sziklát, a szikla alatt a barlangot, a barlangban a kaput. Hazaérünk, kipihenjük magunkat.

JÁNOS       Nem vagyok fáradt!

PESTA       Akkor menjünk!

JÁNOS       Merre?

 Csend. Pesta körülnéz. János növekvő türelmetlenséggel figyeli.

 Pesta a földet fürkészi. Elindul egyfelé.

PESTA       Legyen arra.

 Ballag, János követi.

JÁNOS       Apám!

PESTA       Na?

JÁNOS       És mikor szól majd?

PESTA       Mit?

JÁNOS       Hogy mit? Hát egyet!

PESTA       Ha majd olyan szép, erős ördög leszel, mint én.

JÁNOS       Csak akkor?

PESTA       Kisfiam, nősülni mindig ráér az ember.

JÁNOS       De én ördög vagyok!

PESTA       Pláne.

 Csend. Pesta tovább fürkész, végül felkiált, iramodik.

PESTA       Ott van egy!

JÁNOS       Mi? Egy legszebb leány?  Hol?

 Pesta éhesen, diadallal húz ki a földből egy marharépát.

PESTA       Ehun e! A báránnyal, malaccal, bornyúval töltött                             marha elefántban.

JÁNOS       Ez?

PESTA       Finom ez.

 Pesta nagy étvággyal beleharap a répába, aztán a fiára pislantva elszégyelli magát, nyújta a répát Jánosnak.

PESTA       Az elefánt elég rágós…

 János fanyar képpel átveszi a répát Pestától. Együtt, nyammogva.

                   Répa. Zeller. Vöröshagyma.

                   Nyárson sütött szarvasmarha.

                   Fokhagyma és petrezselyem

                   Sültmalacka gyere velem

                   Jaj, hogy korog szegény belem!

                   Éhes ördög nem jó ördög

                   Gonosz, amíg jól nem lakik

                   Vagy meg nem döglött.

                   Répa, répa, marharépa

                   Estebédünk leszel még ma.

3; Pesta, János, Vörösbegy (Böjti)

 Egy vörösbegy illeg be a tisztásra.

VÖRÖSBEGY     Hirnök jő, és trillázva szól.

JÁNOS                 Mama, te vagy az?

VÖRÖSBEGY     Trillázna a hirnök.

PESTA                 Ez az izé itt csak egy vörösbegy.

VÖRÖSBEGY    De vajon mi hírt trilláznék, ha valaki                                                megkérdené tőlem, mi hír, hirnök?

JÁNOS                 Vajon mi hír, hirnök?

VÖRÖSBEGY               Tudatom veletek, hogy mostanság ebben az                                     erdőben vadászik Szilárd Valér, a Kerekvilág                          nagyonkirálya.

PESTA                 És akkor mi van?

VÖRÖSBEGY     Akkor az van, hogy ne szólj közbe.

PESTA                 Mért ne szóljak közbe?

VÖRÖSBEGY     Mert könnyen megsértődök, és nem mondom el                     a többi fontos újságot.

JÁNOS                 Apám, ne szóljék már közbe!

PESTA                 Mert még mi van?

VÖRÖSBEGY     Ez a Szilárd Valér egy igen kapzsi, buta,                       gonosz, viszont ehhez képest legalább sunyi

alak. Egészen hasonlatos bizonyos nevezetű Ördög Pestára.

PESTA                 Te, János. Ez a vörösbegy mégiscsak az anyád                       lesz.

VÖRÖSBEGY     Ő üzent velem csakugyan. Folytassam?

JÁNOS                 Kérlek, gyönyörű kis madárka!

VÖRÖSBEGY     Nahát! Úgy véled, gyönyörű vagyok?

JÁNOS                 Nagyon is!

VÖRÖSBEGY     Jaj, te drága!

PESTA                 Mi van ezzel a Szilárd Valérral?

VÖRÖSBEGY     A fejébe vette, hogy elfogja, a hatalmába keríti,                      és rabláncra fűzi a Holdat, de még a Napot is.                            Hogy ők is neki szolgáljanak.

JÁNOS                 Ejha.

VÖRÖSBEGY     Dehát és ugyebár ez hogyan is sikerülhetne?

PESTA                 Majd pont egy Szilárd Valérnak, mi?

JÁNOS                 De miért híreled el ezt nekünk, kedves                                     Vörösbegy?

VÖRÖSBEGY     Mert nektek kell a számára rabláncra fűzni őket.

JÁNOS                 Nekünk? A Napot meg a Holdat?

VÖRÖSBEGY     Őket.

JÁNOS                 Hogyan?

VÖRÖSBEGY     Azt majd anyád elmondja.

JÁNOS                 De a Napot, meg a Holdat?

PESTA                 És mért is tennénk meg ezt annak a királynak?

VÖRÖSBEGY     Gondolkodjál, Ördög Pesta.

PESTA                 Dehogy gondolkodok!

VÖRÖSBEGY     Ej, te horpadt bádogkanna, te csorbafülű,                               mosatlan porcelánbögre, hát kértek tőle cserébe                     valamit.

PESTA                 Dehogy kufárkodok én egy ócska királlyal!

VÖRÖSBEGY     Pesta. Te tényleg egy repedtsarkú, félpár, tátott                      pofájú szalamander cipő vagy. Jól jellemzett                                    úrnőm, lady Böjti.

PESTA                 Te meg mindjárt egy tollafosztott kis madára                                   leszel, ha tovább sértegetsz.

JÁNOS                 És mit kérünk a királytól cserébe?

VÖRÖSBEGY     Nem mást, mint ami Szilárd Valérnak                                               nincsen.

JÁNOS                 Ja! Nincsen neki. Azt kérjük cserébe. Értem. Értem?Nem értem! Apám, kend kapisgál ebből valamit?

PESTA                 Csak anyád képes ilyen ostobaságokat kiötölni.

VÖRÖSBEGY     Haza akarsz-e jutni alvilági kalyibádba valaha?

PESTA                 Akkor megyek haza palotámba, amikor                                  akarok.

VÖRÖSBEGY     Akkor mért nem voltál otthon tizenkétszer hét                        éve?

PESTA                 Hogy kiszellőzzön a Pokolból a feleségem szaga, azért!

VÖRÖSBEGY     És azt akarod-e, hogy fiadból királyfi váljék?

PESTA                 Mondtam már, hogy egyet szólok, császár lesz!

VÖRÖSBEGY     És kinek szólsz egyet?

PESTA                 Annak, akinek.

JÁNOS                 Tényleg, apám. Mégis kinek, minek?

PESTA                 Ez ördögi titok.

VÖRÖSBEGY     Te ragyásképű, zöldhátú őszi légy, te! Figyelj               inkább! Szilárd Valér már örjöngve közeledik.                 Mivel eme kicsi kis semmi erdőben őkirályi

pöffetegsége is reménytelenül eltévedt.

PESTA                 Látod, fiam, ennyire buta királyok is vannak.

JÁNOS                 Dehát mi se találunk ki!

PESTA                 Mi? Akármikor! Csak...

VÖRÖSBEGY     Csak?

PESTA                 Mondtam már: kellemesen mulaték itt!

 A vörösbegy körbetáncol a tisztáson.

VÖRÖSBEGY     Jól mulat itt Ördög Pista

                             A lakomája marharépa

                             Aszú bora pocsolya

                             Mert az esze kocsonya…

PESTA                 Hess.

JÁNOS                 Madárka! Mondj még valamit! Mire jó az, ha a                       királynak rabláncra fűzzük a Holdat meg a                                       Napot, és azt kérjük cserébe, hogy adja nekünk                            cserébe azt, ami neki nincsen?

VÖRÖSBEGY     Majd megérted. Vitáztok még eme kincsen!

 A vörösbegy kitáncol, éppen a dühöngő Szilárd Valér mellett.

4; Pesta, János, Valér

VALÉR                Hé! Hajtók! Kopók! Vadászok! Az anyátok! Hagytok engem eltévedni?! Micsoda pimaszság ez? Engemet elveszíteni? Mi vagyok én? Király a Kerekvilágban, vagy búza a korpában? Gombostű szénakazalilag?

Ezt megkeserülitek, csak találjak ki innen, csak leljek rá egy ismerős ösvényen önmagamra!

 Valér meglátja a két ácsorgó ördögöt.

VALÉR                Kard be, ki! Ti ki az ördög vagytok?

PESTA                 Azok.

VALÉR                Azok? Miféle azok?

PESTA                 Ördögök.

VALÉR                Igen? No és karóba húzba, felakasztva, kerékbe törve, és négybe vágva?

JÁNOS                 Hű, ez tényleg nagyon király, édesapám!

VALÉR                Térdre előttem!

JÁNOS                 Mért?

VALÉR                Te pimaszkodsz?! Kérdezni mersz?  Tőlem!?

Itt csak én kérdezek! Hogy merészelsz a szemembe nézni?

PESTA                 János fiam, ne verjük meg?

JÁNOS                 Verjük?

VALÉR                Micsoda?! Engem?! Ti?! Nahát, ez…!

JÁNOS                 Egy kicsikét megverhetjük.

 Valér kardot ránt, ám azt Pesta egy mozdulattal el is veszi tőle.

VALÉR                Testőrök! Hajtók! Kopók! Katonák!

                             Segítség! Ne! Jaj! Hozzám ne érj!

                             Én a királyotok vagyok!

PESTA                 Nekünk ugyan nem!

VALÉR                Gyilkosok! Hóhér! Jaj! Kegyelem!

 Pesta és János körbe táncolják, püfölik, csípkedik, elgáncsolják, végül ráülnek.

PESTA                 Na.

JÁNOS                 Ez megvolna.

VALÉR                Jaj, istenkém, már csak egy döglött bogár vagyok.

PESTA                 Mi vagy?

VALÉR                Döglött bogár, kérem szépen. Döglött és mérgezett.

PESTA                 És ki a fene akar téged megenni?

VALÉR                De büdösbogár is vagyok.

PESTA                 És akkor mi van, ha büdösbogár is vagy?

VALÉR                Hát csak az, hogy így rám tetszettek ülni...

PESTA                 És? Kényelmes vagy. Jó puha.

VALÉR                Node így kijön belőlem, ami belül van...

                             És ami belül van, az az ördög urak orrának…

 Az ördögök ebbe belegondolnak, aztán ijedten felpattannak.

JÁNOS                 Jajaj, ki ne buggyanj!

PESTA                 Hoppá!

JÁNOS                 Kösz, hogy szóltál.

VALÉR                Nincs mit.

 Valér nagyokat nyögve felül, a két ördög leguggol vele szemben.

PESTA                 Szóval te lennél az a Szilárd Valér?

VALÉR                Mi közöd hozzá?

JÁNOS                 Apám, ne verjük még?

PESTA                 De nehogy kinyomjunk belőle valamit!

 A két ördög újra nekiáll csípkedni, püfölni, hengergetni a királyt.

VALÉR                Jajajaj! Ne kínozzatok! Inkább mindent bevallok,                             mindent megígérek, mindenemet nektek adom!

 A két ördög abbahagyja a kínzást.

PESTA                 Mindenedet?

VALÉR                Mindenemet.

PESTA                 Annyi elég lesz.

VALÉR                Adok nektek öt...nem,  két, egy aranyat.

JÁNOS                 Ez mindened?

VALÉR                Egy marék peták ha van nálam.

PESTA                 Az viszont kevés lesz.

VALÉR                Haramiák! Nektek adok egy falut! A feleségemet? A fél feleségemet!

PESTA                 Üssed, fiam, üssed János!

VALÉR                Ne! Inkább...elalélok!

 Szilárd Valér elájul. A két ördög meg elámul.

5; János, Pesta, Valér, Böjti

 A égigérő fa egy ágán a Böjti boszorkány ül. Félig vörösbegy, félig varjú forma.

BÖJTI                   Kár ám így vesződni vele

                             Ezt nem bírja az a kövér szíve

                             És ha elpatkol a király

                             Annyit se ér majd

                             Mint egy büdösbogár.

JÁNOS                 Anyám!

PESTA                 Te meg hogy nézel ki?

BÖJTI                   Nem volt időm átöltözni.

JÁNOS                 Így is nagyon csinos vagy.

BÖJTI                   Te drága!

PESTA                 Mit károgsz már megint?

BÖJTI                   Nem azt üzentem, hogy verjétek, csípkedjétek,              hengergessétek, halálra kínozzátok, hanem azt,

hogy állapodjatok meg vele.

PESTA                 Először is, te csak ne üzengess!

BÖJTI                   Te csirízbe mártott hengerkóc. Te

varangyrücske. Ezt máris elrontottad.

PESTA                 Már hogy mit?

BÖJTI                  Fiam. Mondd meg apádnak, hogy e fa mögött talál két szerzetes csuhát.

JÁNOS                 Apám, a fa mögött találunk két csuhát.

BÖJTI                   Abba öltözzetek át, aztán úgy gyertek ide vissza!

JÁNOS                 Abba öltözzünk át, és úgy... mért jöjjünk ide vissza?

BÖJTI                  Azt füllentetitek majd a királynak, hogy elűztétek a két gonosz ördögöt. És örömmel kikíséritek az erdőből. Megállapodtok vele. Érthető?

PESTA                 Nem vagyok én a bábod, hogy madzagon rángass!

 Böjti boszorkány vihogva távozik.

BÖJTI                   Nem-e? Kár.

JÁNOS                 De mi az, ami a királynak nincsen?

BÖJTI                   Leánya nincsen, de majd lesz.

JÁNOS                 Leánya?!

BÖJTI                   Szép leánya. A világ legszebb leánya.

PESTA                 Ennek a szederjes, zsíros pofának?

                             Kizárt, hogy szép utóda szülessen!

BÖJTI                  Neked is szép, daliás fiad van, Pesta…

JÁNOS                 Én?

PESTA                 Az más!

  Böjti eltűnik. Az ördögök utána bámulnak, aztán le a királyra.

JÁNOS                 Akkor most…? Mit tegyünk, édesapám?

PESTA                 Mit? Mit?! Megyünk innen! Majd fogok én úgy                      ugrálni, ahogy anyád károg?

JÁNOS                 De apám...! Leánya lesz a királynak, és…

PESTA                 Még ma megtaláljuk azt a sziklát.

JÁNOS                 Fogjuk már el neki azt a Napot és a Holdat!

PESTA                 A szikla alatt a barlangot!

JÁNOS                 Mert ha maga csak egyet szól…

PESTA                 A barlang mélyén a kaput…

JÁNOS                 Mi az magának?

PESTA                 Semmi.

JÁNOS                 Öltözzünk át szerzetesnek!

PESTA                 Soha!

JÁNOS                 De jó tervnek tűnik!

PESTA                 Ördögöt!

JÁNOS                 De apám!

PESTA                 Gyerünk a sziklához! Nincs vita!

 Pesta mérgesen csörtet ki. János Pesta után igyekszik.

JÁNOS                 Ne már! Úgy se leljük! Hallja kend?!

                             Nekem kell az a lány!

6; Valér, Pesta, János, Böjti hangja

 Valér király tér magához.

VALÉR                Jaj, anyukám! A hóhérom rojtos tenyerére! Elvesztem? Elvesztem. És az imént tényleg két szörnyű ördög támadott meg? De mért? Mért történik ez velem?     Amikor magamnak oly tetsző jó király vagyok! Szigorú, de igazságtalan. Hálát érdemlek magamtól, nem rémálmot! Ó, én szegény, szegény Valér!

 Valér őszintén megsajnálja magát, kicsit sirdogál. Aztán kifújja az orrát. Szigorúan feddi magát.

                             Valér! Legyél szilárd! Szedd össze magad!

Valér feltápászkodik.

                             Szilárd vagyok.

                              Enyém a világ, enyém, mi kerek

                             Tudja ezt bölcs és hülyegyerek.

                             És aki hatalmam kétleni meri

                             Azt végtelen kegyelmem a hóhérnak veti.

                             Mert Szilárd valék, a Nagyonkirály

                             Uralmam biztos, mint a halál.

 Pesta és János tipegnek be csuhában, csuklya a fejükön, az arcuk nem látszik. Valér megijed, aztán annál bátrabb.

VALÉR                Jaj, kik vagytok?

JÁNOS                 Csak két fegyvertelen, bárgyú szerzetes.

VALÉR                Csak két fegyvertelen, bárgyú szerzetes? Biztos?

JÁNOS                 Biztos.

VALÉR                Semmi trükk?

JÁNOS                 Semmi trükk.

VALÉR                Igen?! Hát akkor..          most van elegem, nincs itt kegyelem!

PESTA                 De mi csak két bárgyú, fegyvertelen szerzetes vagyunk, hé!

JÁNOS                 Ó, hatalmas nagyon király! Eme Semmi Kis Setét Erdő bugris kis lakói.

PESTA                 Együgyűek.

JÁNOS                 Kórság hátán kórság.

PESTA                 Merő alázat, gyávaság, csuhánkon is csak lócitrom a kölnipermet.

JÁNOS                 Háromlábú bolhák vagyunk horpadthasú korcson.

PESTA                 Ama balháknak is csak félsódaros ugrása.

JÁNOS                 Hóóó-rukk!

PESTA                 Kegyelmezz nekünk, ó felségesen magasságos!

VALÉR                Mutassátok a pofátokat!

PESTA                 Á, azt nem kéne látnod.

VALÉR                Bélpokolosok vagytok?

PESTA                 Csak poklosok...

JÁNOS                 Mivel hogy az imént űztünk el alázatos imádsággal két szörnyű ördögöt isteni színed elől.

VALÉR                Ti?

JÁNOS                 Mi.

VALÉR                Miii? Talán én!

PESTA                 Te? Hát hogy?

VALÉR                Lecsaptam mindkettő fejét! Négyfelé vágtam őket! Gulyáshúsra aprítám, farkukat, fülüket, mint malacét, megpörkölém, és kopóim elé lökém csemegéül rágicsálni!

JÁNOS                 Hűha!

PESTA                 Hát ez történt volna?

VALÉR                Ezt mind én cselekedém. Avagy kétled szavam?!

JÁNOS                 Ezt mind te tetted, te bizony!

VALÉR                Hát miről beszéltek akkor és imígyen ti?!

JÁNOS                 Akkor mi, akiket mi űztünk el, az… azok csakis valami jelentéktelen mitugrászok lehettek.

VALÉR                Csakis. De hadd nézzek végre a szemetek közé!

 Pesta és János hátravetik a csuklyáikat, vigyorognak.

VALÉR                Ejnye, de undormányok vagytok ti is!

JÁNOS                 Ugye?

VALÉR                És mért ilyen sötét a bőrötök?

PESTA                 Pokoltüze égetett meg az imént.

VALÉR                És mért  ferde a szátok?

PESTA                 Mert sokat imádkoztunk, amíg azok eltakarodtak. Mármint a mitugrászok.

VALÉR                De mért van nektek is szarvatok?

PESTA                 Erdei divat ez.

JÁNOS                 Legyen hová akasztani kimosott gatyánkat.

VALÉR                Vagy úgy. Praktikus. No de a szagotok...

PESTA                 Dögtarisznyás mósusz ez, felséges Valér király.

JÁNOS                 E semmi kis erdőben ritka helyiség a fürdőszoba.

VALÉR                Szóval nagyon is tudjátok, ki vagyok?

PESTA                 Kivagy, az látszik. Csak nem szíveskedtél eltévedni ebben a semmi kis erdőben?

VALÉR                Én? Dehogy tévedtem! Egymagam vadászék, mert igen kedvelem a veszélyt.

PESTA                 Szóval ezért hagytad el hajtóid, kopóid, vadászaid?

VALÉR                És magányra is vágytam.

PESTA                 Csak nem holmi gond gyötör?

VALÉR                Csak ábrándoztam, és ballagtam, amerre egy varnyú károgott.

JÁNOS                 És az az út, amerre egy varnyú károg...

PESTA                 Amit ember még sose látott...

JÁNOS                 Fel a Holdhoz, fel a Naphoz...

PESTA                 Át a légen, fent az égen.

JÁNOS                 Aki azt az utat megleli.

PESTA                 Az Napot és a Holdat is rabláncra fűzheti.

 Valér ámulva hallgatja őket. János és Pesta összeütik a tenyerüket, aztán somolyogva fordulnak vissza a királyhoz.

VALÉR                Miről csácsogtok ti, ó, két igen ocsmány képűek?

PESTA                 Á, hát ez csak amolyan mondóka.

VALÉR                Kik vagytok ti valójában?

PESTA                 Nevem Pesta.

JÁNOS                 Én meg Pesta fia, János.

PESTA                 Mármost ettől okosabb lettél, Nagyonkirály?

VALÉR                Dehát pont erre vágyom én annyira!

PESTA                 Miránk?

VALÉR                A Napra meg a Holdra!

PESTA                 Nem mondod.

VALÉR                Nagyon idegesít már, hogy ők csak úgy jönnek-                      mennek, ahogy nekik tetszik. 

PESTA                 Tűrhetetlen?

VALÉR                Az! Majd úgy tesznek, ahogy én parancsolom.

PESTA                 És mindjárt rend lesz?

VALÉR                Avagy nem vagyok-e arra méltó, hogy a csillagos ég mennyezetjét is én uraljam?

JÁNOS                 De.

VALÉR                Bárcsak ismerné valaki azt az utat, amit a mondókátok említ!

JÁNOS                 Mert mit adnál cserébe annak, aki a Napot és a Holdat a kezedre adja? Miközben e semmi kis erdőből alázattal kikísér?

VALÉR                Mit? Hogy mit? Mindent!

PESTA                 Az elég lesz.

VALÉR                Tíz, öt, vagyis egy aranyat…vagy inkább petákot.

PESTA                 Az megint kevés lesz.

VALÉR                Üres a kincstáram.

PESTA                 Egy maréknyi se cincog a mélyén?

VALÉR                Még egy döglött egér se.

PESTA                 Hát…ha nincsen…

JÁNOS                 Mi azért a  nincsedért is megegyeznénk veled.

VALÉR                A nincsemért?

JÁNOS                 Láthatod, felség, szinte ingyért.

VALÉR                Ingyért?

JÁNOS                 A nincsért. Ugye, Pesta?

PESTA                 Várja még anyádat ezért is a gyehenna…  

Valér mélységes gyanakvással gondol bele.

VALÉR                De én a király vagyok, tehát minden az enyém. Nekem olyan nincsen, ami nekem nincsen.

JÁNOS                 Tetszik látni.

PESTA                 Tényleg nem kérünk sokat.

JÁNOS                 Mi is kéne nekünk?

PESTA                 Két rútpofa erdei gnómnak?

JÁNOS                 Nekünk öröm a szolgálat, ó, nagyonkirály!

Valér még mindig gyanakszik.

VALÉR                Szóval... elkísérnétek az erdő széléig?

PESTA                 Csak hogy ne unatkozz.

VALÉR                És rabláncra fűzitek nekem a Napot és a Holdat?

PESTA                 Az attól függ, megállapodunk-e.

VALÉR                Ne aggódj, jó csuhás, nem maradok adósod.

PESTA                 Tehát megadod nekünk azt, ami neked nincsen?

VALÉR                És ha inkább addig kínvallatlak, amíg el nem árulod, hogyan kell a Nap és a Hold rabláncra fűzését megcselekedni?

 A két ördög egymásra néz.

JÁNOS                 Ez a nagyonkirály kemény király.

VALÉR                Jobb is, ha féltek.

JÁNOS                 Én már meg is ijedtem. Kend?

 Az ördögök egymás közt.

PESTA                 Mi lenne, ha alkudozás helyett harmadszor is megvernénk?

JÁNOS                 Nekem jól esne...

PESTA                 Lássunk hozzá!

JÁNOS                 De ha leánya lesz...

PESTA                 Hagyjuk csak itt?

VALÉR                Nincs pusmogni! Te! Ha én egyszer begorombulok...

 János és Pesta a tenyerüket összecsapják, aztán kimérten biccentenek.

PESTA                 Nincs üzlet?

VALÉR                Olyat teszek veled, hogy…

PESTA                 Jó utat!

Az ördögök  kimennek a tisztásról.

VALÉR                Hé! Most hová mentek? Megállni! Parancsolom!

 Valér a kardjával hadonászva rohan utánuk. Kint jókora puffanás. Valér jön vissza sántikálva. Kissé hisztérikus.

VALÉR                Mi van ma velem?! Szilárd Valér vagyok, a nagyonkirály, vagy nem az vagyok? Mi az, hogy két koszlott csuhás nem engedelmeskedik a parancsomnak? Elgáncsol? Kiröhög?! Micsoda törvény ez itt, kérem?! Hajtók! Kopók! Vadászok! Ezért fejek fognak porba hullani. Megyek. Utat! Merre mutat? Merre menjek? Hát én most aztán tényleg kezdek feldühödni. Hé!

 Valér dühödten néz körül. Semmi nesz. Valér hangja egészen elvékonyodik, bátorítván magát.

                             Valér! Legyél szilárd!

                             A Nagyonkirály.

                             Uralmam biztos, mint a halál.

                             De mit ér a Szilárd és mit a legyen

                             Ha a kiutat innen sehogy se lelem?

                  

 Pesta és János az égigérő fa egy-egy ágára ülve tűnnek fel.

PESTA                 Hahó, bogárka!

JÁNOS                 Csókolom, büdi bá’!

VALÉR                Ahá!

JÁNOS                 Még mindig itt tetszik vadászni?

VALÉR                Lejönni onnan azon nyomban!

PESTA                 Mért nem mászol inkább te ide mellénk?

JÁNOS                 Gyönyörű a kilátás.

PESTA                 Nézd csak, fiam. Az ott nem egy király?

JÁNOS                 Hol?

VALÉR                Parancsolom!

JÁNOS                 Itt meg körül ez a Semmi Kis Erdő.

PESTA                 Szép vidék. Kies labirintus.

JÁNOS                 Benne csupa ártó lidérc, kobold, baltás héttörpe,                             vérfarkas, kovász-kovács...

PESTA                 Kardfogú tejbekacsa.

JÁNOS                 És a Merő-szeplő-ajajaj-big-kiss!

VALÉR                Micsoda?

PESTA                 Az ám a  nyerő királyevő.

JÁNOS                 Nem inkább ama kovász-kovács?

PESTA                 Te! És ott a szikla!

JÁNOS                 Hol?

PESTA                 Alatta lesz a barlang!

JÁNOS                 Az ott?

PESTA                 Gyere, hagyjuk itt a bogarunkat!

JÁNOS                 Mondjuk én se nézném végig, ahogy széttépi

                             és felfalja a Big-kiss…

VALÉR                Rendben!

PESTA                 Hogy? Nekünk szóltál?

VALÉR                Rendben!

PESTA                 Mi van rendben?

VALÉR                Nem öllek meg, ha ebből az erdőből                                                 gyorsan kivezettek.

JÁNOS                 Apám! Megmenekültünk!  Nem öl meg.

PESTA                 És?

VALÉR                És… és megkapjátok a nincsemet is, ha rabláncra fűzitek nekem a Napot és a Holdat!

PESTA                 Semmi kínvallatás?

VALÉR                Semmi.

JÁNOS                 Becsület szó?

VALÉR                Az.

PESTA                 Úgy görbülj meg?

VALÉR                Úgy.

JÁNOS                 Így hát enyém lesz a lányod.

VALÉR                Ki?

JÁNOS                 Aki neked nincsen.

VALÉR                Mi? Mit képtelsz te, te, te...te nemtelen, te sötétképű senki, te...Állj! Nekem tényleg nincs is lányom!

PESTA                 Na.  

VALÉR                Őt akkor se adom!

PESTA                 Ha nem, nem. Gyere, Jani!

JÁNOS                 Ajaj! Hallod?  Ama Merő-szeplő-ajajaj-big-kiss közeledik! Csak nem ő lesz a veszted, király? Máris a bokrok mögött csörtet! Mivel hét mérföldről megérezte a szagod.

VALÉR                Mert az milyen állat?

PESTA                 Nagy.

JÁNOS                 Borzalmas.

PESTA                 Benne van a nevében, nem?

JÁNOS                 Merő szeplő királyevő!

7; Valér, Pesta, János, Big-kiss

  Nem is túlságosan messziről kacér női kacaj tör a tisztásra. Böjti hangja áthatóan:

BIG-KISS                      Adj egy puszit, Pubi-pubi!

PESTA                 Már itt is van.

JÁNOS                 Szegény király.

VALÉR                Segítség!

JÁNOS                 Késő.

PESTA                 Véged.

BIG-KISS                      Pubi-pubi-pubi!

 Valér halálra rémülten.

VALÉR                Megegyeztünk!

PESTA                 Akkor mássz fel gyorsan!

VALÉR                Nem tudok!

 Közeledő csörtetés, mély morgás.

 Valér tíz körömmel esik a fának, Pesta és János felhúzzák egy alacsonyan lévő ágra.

A tisztáson feltűnik a Merő-szeplő-ajajaj-big-kiss. A ragadozó alul vörösbegy, középen varnyú, felül macskapofa. A rém egy hosszú kötelet hoz magával karikára tekerve, a vállán átvetve. Izgatottan szaglászik körbe.

BIG-KISS             Pubi-pubi-pubi! Big-kiss! Ajajaj!

                             Adj egy puszit, csak egy picit! Nagy a baj!

                             Ne fintorogj, el ne fuss! Zaba, zaba, zabkása!

VALÉR                Uramatyám, de fertelmes bestia!

PESTA                 Maradj csendben!

VALÉR                De fára ugye nem tud mászni?

PESTA                 Már hogyne tudna?

JÁNOS                 Kötele is van, nem látod?

VALÉR                Jaj, anyukám!

BIG-KISS             Pici kincse dögevőnek

                             Egyedem, begyedem, nyögve bár,

                             De csak lenyelem.

                             Királyszagot érzek!

                             Ajajaj, nagy a baj, zaba-zaba!

                             Zabkása!

VALÉR                Megadjam magam?

PESTA                 Hallgass!

BIG-KISS             Zibi-zebi, rettegését itt ki zizegi?!

VALÉR                Senki!

BIG-KISS             Utálom, ha cserkészés közben zavarnak.

JÁNOS                 Bocsánat.

BIG-KISS             Na, azért.

 A Big-kiss még elszaglászik egy darabig, aztán a kötelet lekanyarítja a válláról, a fa tövébe teszi. Felnéz a fára.

BIG-KISS             Hé! Látlak! A két együgyű szerzetes vagytok?

JÁNOS                 Azok, mama.

BIG-KISS             De kicsoda az a harmadik szomorúság?

JÁNOS                 Ó, ő csak...

VALÉR                Senki nem van itt!

JÁNOS                 Csak egy döglött büdösbogár.

BIG-KISS             Nahát! Pedig királynak látszik...

VALÉR                Én? ÁÁÁ! Haha, én és egy király!

BIG-KISS             Kár.

Elindul, visszafordul.

BIG-KISS             Pubi-pubi-pupi, adj egy puszit! Majd elfelejtem.

                             Két együgyű, dögtarisznya mósusz-szagú, ezért                      ehetetlen barátaim, üzent nektek a Vöröbegy.

JÁNOS                 Csakugyan? Mit üzent a kis trilla-hírnök?

BIG-KISS             Azt üzeni, hogy megint üzent a varjú.

PESTA                 Gondoltuk volna?

JÁNOS                 És mit üzent a vajú a vörösbeggyel, ő meg mit üzent     általad nekünk, ó vérszomjasok legbestiálisabbja, aki még ebben a maskarában is annyira megnyerő vagy?

BIG-KISS             Annak látsz?

JÁNOS                 Téged mindig.

BIG-KISS             Te aranyborsó, te.

PESTA                 Az édelgést be lehet ám fejezni.

BIG-KISS             Pedig tanulhatnál jómodort, te reménytelenül besült dugattyú.

PESTA                 Inkább mondjad.

BIG-KISS             Keressétek a remetét.

PESTA                 Kit?

BIG-KISS             A Nap-pásztort.

JÁNOS                 Az meg ki?

BIG-KISS             Most mondtam. A Nap pásztorát, a remetét. Ha                              meglelitek, ezzel a varázskötéllel megkötözitek.

VALÉR                Micsoda?!

BIG-KISS             Viszont döglött büdösbogarak mióta ülnek a fán?

VALÉR                Itt? Itt...múltam ki?

BIG-KISS             De biztos, hogy te nem egy király vagy?

VALÉR                Biztos!

BIG-KISS             Pubi-pubi, ajajaj, zaba-zaba! Szilárd Valért is biztos, hogy nem láttad?

VALÉR                Az is biztos!

BIG-KISS             Pedig itt óbégatott az erdőben. Ti se találkoztatok vele?

VALÉR                Nem! Ők se nem! Viszont szerintünk arra ment!

BIG-KISS             Merre? Arra?

VALÉR                Vagy amarra!

BIG-KISS             Most erre, vagy amarra?

VALÉR                Honnan tudhatnánk, ha nem is láttuk?

BIG-KISS             Ejha, de furfangos vagy.

PESTA                 Azért büdös.

JÁNOS                 Ez a bogár.

PESTA                 Ez neki a fő furfangja.

BIG-KISS             Akkor vadászok rá tovább, pubi-pubi, mert ajajajaj, de éhes vagyok, zaba-zaba big kiss, csupa szeplőm sápad... Majd csak rálelek, és akkor vége a királynak.

  A Big-kiss elindul kifelé.

JÁNOS                 De anyám...azaz Csupa-szeplő-big-kiss! Az anyám, vagyis a varjú azt nem üzente, hogy a remetét merre találjuk?

BIG-KISS             A mondóka jól mondja.

 A Big-kiss kivadászik a tisztásról.

PESTA                 Mondjuk ezt is gondolhattuk volna.

VALÉR                Amerre a varjú károg!

PESTA                 Te inkább arra felelj, hogy áll-e az alkunk.

VALÉR                Miféle alku?

PESTA                 A fiamnak adod a lányodat Napért és a Holdért                     cserébe.

JÁNOS                 A lányodat, aki nincsen.

VALÉR                Szó sincs róla!

PESTA                 Hogyhogy?

VALÉR                Egy varnyút csak képes vagyok magam is követni.

PESTA                 Hátha tudsz, menjél csak.

VALÉR                Megyek is.

PESTA                 Egy képeslapot majd írjál.

VALÉR                Jó. Majd írok.

PESTA                 Aztán ha útközben rád lel a Csupa-szeplő-ajajaj-big-kiss...

JÁNOS                 Vagy valaki más fenevad….

PESTA                 Gyere, János, sok dolgunk van.

JÁNOS                 Mi dolgunk?

PESTA                 Láttunk arrafelé egy jópofa sziklát, nem?

 Pesta és János másznak le a fáról.

JÁNOS                 Sok szerencsét.

PESTA                 Aztán tényleg írjál ám, ha addig fel nem falnak.

 Kintről Bigg-kiss kacag fel rémítő hangon.

BIG-KISS                      Pubi-pubi-pubi!

 Valér elrémülve mászik utánuk.

VALÉR                Várjatok!

PESTA                 Igen?

VALÉR                Ettől a szeplős borzalomtól is meg tudtok védeni?

PESTA                 Amíg elhitetjük vele, hogy te csak egy büdösbogár       vagy.

JÁNOS                 Meg aztán Pesta csak egyet szól reája...

PESTA                 Így igaz.

VALÉR                Megegyeztünk!

 Pesta és János lesegítik a fáról Valért. Útnak indulnak, a varjú károgását követik. (Közben az égig érő fa elfordul.) János a vállára kanyarítja a kötelet.

8; Pesta, János, Valér

PESTA, JÁNOS    Útra kél a két vándor

                             Próbálta már jópárszor

                             Büdösbogár a társuk

                             Döglötten a barátjuk.

VALÉR                Hé! Hová rohantok így?

PESTA, JÁNOS    Varnyú károg, erre, erre

                              Be a sötét rengetegbe.

                              Egyre beljebb, erre, erre

                              Lélekvesztő rettenetbe

                              Mi ez a zaj, ajajaj!

                              A Big-kiss közeleg?

                              Nagy a baj!

                             Ma még királyt nem evett!

VALÉR                Segíség! Egy...öt, tíz aranyat adok annak, aki               megment, és megmondja ennek a dögnek,

én csak egy szegény, döglött  büdösbogár vagyok!

PESTA, JÁNOS   Lidérc űz, és kobold nyektet

                             Baltás törpe ás mély vermet

                             Tejbekacsa hulla-hápog

                             Kovász-kovács ver hátadba

                             Egy tízkilós kalapácsot!

VALÉR                Szilárd vagyok! Országomat egy Valérért!

PESTA, JÁNOS    Útra kélt a két vándor

                             Próbálta már jópárszor.

                             Büdösbogár a társuk

                             Döglötten a barátjuk.

9; Remete, Böjti  (Valér, Pesta kintről)

 A Remete tisztása. Az égigérő fa elfordulván most furcsa toronynak látszik. A Remete a Naphoz fohászkodik, ami éppen bukik le a horizont mögött.

REMETE             Nem kél, ami kél. Nem szél, ami támad és nyugszik. Nem megy, noha halad. Máshol él, mégis velünk marad. Mindig éjfél, mindig dél, mindig hajnal, mindig este...

 Böjtihez fordul, aki alul még mindig vösörbegy, középen varjú, felül viszont elegánsan teázik, midőn az öreg imáját figyeli.

Bár még mindig nem értem, miért segítsek neked kicsinyes családi ügyedben.

BÖJTI                   Isteni ez a tea.

REMETE              Perpatvarod azzal a szúvas patájú férjeddel nem                              tudnád másképp lerendezni?

BÖJTI                   Szárított gyümölcsöt is teszel bele?

REMETE             Akkor újra kérdezem. Mért legyek én, a Nap pásztora buta kis bosszúd eszköze?

BÖJTI                   Buta?!

REMETE              Buta.

BÖJTI                   Ha szerinted buta, akkor legyen buta.

REMETE              Akkor ezt meg is beszéltük.

BÖJTI                   Szóval segítesz?

REMETE              Nem.

BÖJTI                  Tudod, hogy nem csak Pestától van szó. Az én kisfiamból jó király lesz.

REMETE             És?

BÖJTI                  És ha jó a király, boldog a nép.

REMETE             És?

BÖJTI                  A Napnak is jobban esne így le-lenézni a Földre.

REMETE              Szóval hagyjam magam elfogni?

BÖJTI                  Játszásiból.

REMETE             Megkötözni? Valér király tömlőcébe vettetni? A királyt szolgájam? Én?  És velem a Nap?

BÖJTI                   A fiamért, Nap szent pásztora.

REMETE              De ki hallott még ilyet?

BÖJTI                   Ki ne tehetné a hallatlant, ha nem te?

REMETE              Szóval a fiadból jó király lesz.

BÖJTI                   Az.

REMETE              És ezt higgyem is el, mert te mondod.

BÖJTI                   Higgyed.

REMETE              Hogy Kerekvilágnól  földi mennyország lesz?

                             Ha majd az a tyúkmellű kamasz uralkodik?

BÖJTI                   Mennyország és Paradicsom! Béke! Ásó! Kapa!                     Nagyharang! Örökös lakodalom! Ennyiért csak                     áldozhatsz te is valami kicsit.

REMETE              Valami kicsit?!

BÖJTI                   Csak húsz évig kell úgy tenned, mint aki

a tömlöcben raboskodik.

REMETE              Bolond vagy te, asszony.

BÖJTI                   Mi az a kis idő, amíg felnő a király leánya?

REMETE              A Nap pásztora nem lehet rab.

BÖJTI                   Naaa! Kérlek, drága öreg!

REMETE              Miért hiszed, hogy a fiadból jó király lesz?

BÖJTI                   Az én csimotám, nem?

REMETE              Pont ezért kételkedek.

BÖJTI                   Mert a Nap pásztora segíti a trónra.

REMETE              Még nem ígértem meg.

BÖJTI                   Neki lesz az legeslegszebb felesége.

REMETE              Ez volt eddig a legrosszabb érved.

BÖJTI                   Örökké hálás leszek.

REMETE              Még csak az hiányzik.

BÖJTI                   Örökké hálás lesz mindenki neked.

REMETE              Mindenki hálája se hiányzik.

BÖJTI                   Mért nem?

REMETE              Mert ami a Nap dolga, az a Nap dolga.

BÖJTI                   Akkor... nem dícsérem többé a teádat.

REMETE              Micsoda?

 Kintről hangok, léptek közelednek.

VALÉR                Álljatok már meg!

PESTA                 Most pihentél.

VALÉR                De éhes vagyok! Szomjas vagyok! Izzadok! Vérzik a térdem! Melegem van! Pisilnem kell! Fázok!

BÖJTI                   Jönnek! Kérlek!

REMETE              Majd meglátom…

10; Remete, János, Pesta, Valér, Böjti

 A Remete visszafordul a nyugvó Naphoz, előről kezdi a fohászt. Böjti elbújik a toronyban. Közben Pesta, János és Valér bukkannak fel.

REMETE    Nem kél, ami kél. Nem szél, ami támad és nyugszik. Nem megy, noha halad, máshol él, mégis velünk marad. Mindig éjfél, mindig dél, mindig hajnal, mindig este...

VALÉR      És ha elfertőződik a sebem?

PESTA       Akkor majd levágjuk a lábad.

VALÉR      Mi?

JÁNOS       Ha bogár vagy, hat lábad van, tehát öt megmarad.

VALÉR      Gúnyolódunk, taknya gyerek?

PESTA       Íme Valér, a nagyonbogár

                   Ki hat falábán oly szilárdan áll.

 Böjti károgva felvihog, aztán hol itt, hol ott lesekedik ki a toronyból.

VALÉR      Te se vagy ám vicces...

JÁNOS       Csendesen! Ott áll valaki!

VALÉR      Ki?

REMETE    Ó, Nap! Ó, Hold! S ti, távoli csillagok!

                   Hogy árnyékunk legyen, fényt adjatok!

                   Mindig tartson a remény, hogy nem kél, ami kél,

                   és ami soha nem nyugszik, az örökkön él.

 Az ördögök és Valér egy bokor mögött kushadva.

PESTA       Nesze nektek. A  Nap pásztor.

REMETE    Halad, ami nem halad.

VALÉR      Ez az öreg kecske?

REMETE    Sose kérded, hogyha pirkad, vajon rest-e? És ha                              rádborong a szürkület, nem ő ád neked oltalmazó                            tüzet? Mi lélegzik, általa él. Nem kél, nem nyugszik,           nem támad, mint a szél.

VALÉR      Ez a vén trotty a Napfelelős?

PESTA       Nyughass már!

VALÉR      Hát én ezt a savószemű rozogásit magam                               is a váramba lökdösöm innen!

PESTA       Nézzünk oda, megint mekkora hős vagy.

REMETE    Bíborszín áldást kér semmi kis erdőd, s jóéjt kíván,                         ami él. Amott már telik a Hold, lassan áthunyorít a                          légen a Vénusz is. De mi az ott, ah, az a folt?

VALÉR      Na, most figyeljél, Pesta, hogy kell az ilyet csinálni.

PESTA       Eridj csak.

REMETE    Ember lenne? Állat? Vagy csak egy kósza kobold?

 Valér húzza ki magát, odaballag a Remetéhez.

REMETE    Formád emberi. Ki vagy, halandó?

VALÉR      Talán te ki vagy?

REMETE    A Nap pásztorának neveznek.

VALÉR      No, akkor szedd össze a cókmokodat, aztán sürgősen            kezdjél el lépkedni előttem!

REMETE    Hogyan?

VALÉR      A foglyom vagy.

REMETE    Mid?

VALÉR      Őfelsége Szilárd Valér király legkoszosabb                             rabja, aki a szolgaságnak örvendezik. Mostantól úgy          irányítod a Nap mozgását, kelését, nyugvását, hevét és     hűsét, és hűshevét, és hévhűsét, és tavaszát, és nyarát,

és őszét és telét, ahogy ezt neked én parancsolom, hogy még, vagy elég. Különben nagyon felpofozlak.

REMETE    Felpofozol?

VALÉR      Hé! Ti két lopótök! Ide hozzám!

 Pesta és János összenéznek.

JÁNOS       Kicsodák?

PESTA       Ez hozzánk szólt?

VALÉR      A fületeken ültök? Megkötözni! Sonkára!

REMETE    Dehát hová akarsz hurcolni?

VALÉR      Kerekvilág közepére, a váramnak legsötétebb                         tömlőcébe. No, tartsd ide azt a ráncos képed, hadd                           keverek le rögvest egyet.

REMETE    Tartsam oda?

VALÉR      Egy kicsit billentsd oldalra a fejed, az állad pedig

                   emeld fel!

REMETE    Így jó lesz?

VALÉR      Nesze!

 Valér lekeverne egy pofont a Remetének. Ám mielőtt keze az arcán csattanna, villám dörren, Valér esik össze. A Remete szinte szomorúan nézi őt.

VALÉR      Jaj!

REMETE    No.

VALÉR      Jajajaj!

REMETE    Megütötted magad?

VALÉR      Segíség! Összetörtem! A csontjaim! Meghalok! Pesta!            János! Segítség! Mindjárt felgyulladok!

REMETE    Befejezhetném végre az esti fohászomat?

VALÉR      Tessék csak!

 Remete harmadszor is visszafordul a nyugvó Naphoz. Az már lebukott a torony mögött, csak bíbor fénye látszik. Pesta ballag elő kelletlenül.

REMETE    Forog a Föld, nyugszik a Nap. Ember, állat, növény              aludni tér.  A Hold óvja majd álmukat.

 Pesta áll meg a Remete mellett.

PESTA       Gyere szépen, öreg!

REMETE    Ejnye már, Ördög Pesta!

PESTA       Nem én találtam ki. Az asszony.

REMETE    Te is ennek a várába hurcolnál?

PESTA       Úgyse hagy nekünk békét addig.

 Pesta rátenné a Remete vállára a kezét, ám ő is villámsújtottan terül el.

PESTA       Jaj! A púpom! Az üvegszemem! János!

 János rohan elő, letérdel Pesta mellé.

JÁNOS       Jajaj, édesapám!

PESTA       Lávát nyeltem?  Fortyog bennem!

JÁNOS       Vegyen mély lélegzetet!

PESTA       Szétégeti a belem!

VALÉR      Hogy került a sípcsontom az agyamba?!

PESTA       Pokoli kín, mégse jó!

 János felnéz a remetére.

JÁNOS       Ne tessék már!

REMETE    Igen?

JÁNOS       Velük ezt csinálni.

REMETE    Mit?

 Böjti hangja, dúdol a toronyból.

BÖJTI HANGJA   Ihatnék még, megszomjaztam

                             De ez a tea ihatatlan...

REMETE    Mi van?! Az én teám?!

 Böjti néz ki egy ablakból.

BÖJTI                  Kár ám összeveszni velem

                             Kár megbántani a szívem...

JÁNOS                 Mama?

REMETE              Jól van, na!

 A Remete csettint, Valér és Pesta kínjai megszünnek.

PESTA                 Hű, ez aztán fájt.

JÁNOS                 Jobban vagytok?

 Amíg Valér és Pesta összeszedik magukat, a Remete Jánost fürkészi. János szégyenlősen rugdos a patájával egy rögöt.

REMETE              Szóval te lennél az.

JÁNOS                 Ki?

REMETE              A választott.

JÁNOS                 Én?

REMETE              A Böjti fia János.

JÁNOS                 Ja! Az én vagyok.

PESTA                 Apja fia János!

REMETE              De mért is akarsz király lenni?

VALÉR                Micsoda? Mi akar ez lenni?!

JÁNOS                 Azt csak anyu szeretné.

REMETE              Akkor te mit akarsz?

JÁNOS                 Békességben jól ellenni, szép leánykát nőül venni, szarvam legyen ékes, púpom kövér, patám fényes, a búza nőjön magától, és kolbász lógjon a fáról. Mondjam még?

REMETE              Mondjad.

JÁNOS                 Apám-anyám kibéküljön, amíg élek, az unokám is megvénüljön.

REMETE              Ennyi?

JÁNOS                 Mi kéne még?

 A Remete kicsit enyhültebben fürkészi Jánost. János még nagyobb zavarban rugdossa a rögöt.

Valér nagyokat nyögve.

VALÉR                Személyemet mennykővel sújtani? Felségsértés.

PESTA                 Kár beléd a villám is.

VALÉR                Ez is felségsértés.

PESTA                 Te! Én kiverem a fejedből azt a sípcsontot!

VALÉR                Azért hálás lennék.

 Pesta fejbevágja Valért, aki csakugyan kiköp egy csontot. Hálásan mutatja, aztán.

VALÉR                Köszönöm.

PESTA                 Nincs mit.

VALÉR                De megütöttél.

PESTA                 És?

VALÉR                Az is felségsértés.

 Pesta rálegyint Valérra, feláll, indul.

PESTA                 Induljunk, kisfiam.

VALÉR                Hova megyünk?

PESTA                 Te, amerre tetszik. Mi megkeressük azt a sziklát.

                             A szikla alatt a barlangot, a barlang mélyén…

  

 Böjti kárörvendőn felvihog. Pesta dühödten.

PESTA                 A bejáratot! Hazamegyünk végre! Ti bennünket

                             többé itt nem láttok!

BÖJTI                  Jaj, de kár!

PESTA                 Gyere, kölyök! Üdv, öreg!

VALÉR                Hé! Hé! Hé!  És a megállapodásunk?

PESTA                 Az is csak ennek az ostoba némbernek                                    juthat az eszébe, hogy...áááá!

VALÉR                Ez nem ér! Hé!

PESTA                 Haggyál békén! Kell is nekünk a lányod!

                             János! Gyere már, mit szerencsétlenkedsz ott?

 János apjára néz, aztán vissza a Remetére.

JÁNOS                 Akkor...minden jót, Napnak pásztora!

REMETE              Neked is, János.

JÁNOS                 Nem tetszik tudni, merre van az a szikla?

REMETE              Hát...arra, meg aztán talán amarra.

JÁNOS                 Apám is pont így tudja…

PESTA                 Gyere már, Jani, nem érünk rá!

VALÉR                És engem ki visz végre innen haza?

PESTA                 A kórság, te nagyonkirály.

János és Peste indulnak.

VALÉR                Ez is…felségsértés…

A remete állítja meg Jánost.

REMETE              Várjál kicsit, János!

 János visszafordul. A Remete nagyot sóhajt.

REMETE              Látom, hoztál kötelet.

JÁNOS                 Kötelet? Ja! Á, hát nem azért ám, hogy...hogy kendet, vagyis önt, öregapám...izé...csak úgy hoztam, mert találtam, és... mert a vörösbegy

                             üzenete, hogy az anyám üzente, hogy az apám

                             intézze el, hogy magát ezzel kössük meg, és…

                             én nem is tenném ezt szívesen, csak…

 Remete a kezét nyújtja.

REMETE              Te megkötözhetsz.

JÁNOS                 Gondoltam, valamire egyszer biztos jó lesz...Hogy mi tetszik, csókolom?

REMETE              A foglyod vagyok.

JÁNOS                 Ezt...hogy tetszik érteni?

REMETE              Megadom magam.

JÁNOS                 Meg?

REMETE              Meg.

JÁNOS                 Hallja kend, édesapám?

PESTA                 De mért adod meg?

REMETE              Köllök, vagy nem?

JÁNOS                 Nem!

VALÉR                Állj! Az én foglyom vagy! Én kötözlek meg! Aztán felnyársallak, kettészellek, macskakonzervbe gyömöszöllek, és száz évre bezárlak, és a kútba hajítalak, és ha kihalászlak...

 Mielőtt Valér hozzáérhetne a Remetéhez, már megint görcsökben fetreng.

REMETE              Pardon?

VALÉR                Jajajaj, nem bántalak, dehogy is                                              doblak a kútba! Megígérem!

PESTA                 Valér, te semmiből nem tanulsz.

 Valér hörögve.

VALÉR                Nóta, ördög, ne pofázz!

11; Remete, Valér, Pesta, János, Böjti

 János hurkot köt a Remete csuklójára, a kötél másik végét rátekeri Valér nyakára. Eztután felemlik Valért, tűzoltó fogással összekulcsolt kezükbe ültetik, így cipelik, vonulnak. Böjti  varnyú formában táncol körülöttük, elégülten károg, aztán távozik.

BÖJTI                   Kár, hogy nem teáztál velem

                             Nem tudtam kiönteni a szívem

                             De a hálám így is sírig kisér

                             Különben… nem is értem miért.

                             Na, iparkodjatok, pubikáim!

                             A tengerszemnél találkozunk.

Úton a Tengerszem felé, miközben az égigérő fa torony formájából visszafordul.

PESTA, JÁNOS   Úton van a király

                             A bátor büdös bogár.

                             Minő férfi és hős lovag

                             Úgy küzd ő,

Hogy a kardjába tolat

                             Szava zengő,

Midőn segítségért kiált

                             Délceg úr ő

                             Csak túlságosan zilált.

VALÉR                Én?! Egymagam magammal ezerszer felérek!

PESTA, JÁNOS   Úton van a király

                             A bátor büdös bogár

VALÉR                Enyém a Nap! Hallod, vén csipás? Szedd a                                       lábad, ne kívánd, hogy a nyakamnál fogva

                             rángassalak!

PESTA, JÁNOS   Délceg úr,

És rettentő lovag

Úgy küzd ám

                             Hogy a kardjába tolat

                             És ha bősz haragra lobban

                             A sárba rögvest beletrottyan.

VALÉR                Nem ismertek ti még engem!

Valér valék, a nagyonkirály! Szilárd! Gránitból kifaragott hímoroszlán! Áuuuu! Az ülepem! Nem tudnátok óvatosabban cipelni? Te meg ne rángass már, öreg, még megfojtasz!

  A csoport kivonul.

12; Holdtündér, Böjti

 A tisztás most tengerszemnek látszik: Telihold van. Közben a fa egy nem látható, magasabb ágáról trapézhintán Holdtündér zuhan le merész ívben.

TÜNDÉR             Hopsza, Sári, illaberek

                             Imádom e tengeszemet!

                             Nádak, erek, illa-billa

                             Szilaj vágyam nem csitítja,

                             Hopsza, hopsza, csak a hinta

                             Zuhanj alá, szállj magasra!

                             A tengerszemem lila tinta!

BÖJTI                   Kár ám így szilajkodni, tündérke!

TÜNDÉR             Hopsza, hopsza!

BÖJTI                   Legalább fogodzkodj erősen!

TÜNDÉR             Ugyan már, hopsza, hinta!

 A Holdtündér nagyot lódít a lendületén, a hintával együtt a felfelé hajló ívben visítva, vihogva a csillagok közé tűnik.

TÜNDÉR             Jujujujujuj!

 Böjti hosszan néz utána, nagyot sóhajt.

BÖJTI                   Ez már mindig gyerek marad.

 Böjti kimegy, kisvártatva egy jókora befőttes üveggel tér vissza, amit nagy műgonddal helyez el a "tengerszem" közepén.

BÖJTI                  Tükörképe nyári éjen

                             Teliholdas tiszta égen

                             Nem ismerek nála szebbet

                             Holdtündérnél szilajabbat...

                             Vagyis inkább szelidebbet.

 A Holdtündér zuhan alá a hintán visongva.

TÜNDÉR             Jujujujujuj!

BÖJTI                  Amott karcsú, emitt kerek

                             A csillagok is szerelmesek

                             Aki csókját egyszer érzi

                             Gyötri a vágy, és esdve kéri...

                             Hé! Sári!

                             Állítsd már le azt a redves hintát egy percre!

TÜNDÉR             Hogyan?

BÖJTI                   Szédülök, ha nézlek.

TÜNDÉR             Mi a baj?

BÖJTI                   Hoztam neked valamit.

 Tündér kíváncsi lesz, nem hajtja a hintát tovább.

TÜNDÉR             Mit? Mi az?

BÖJTI                   Egy befőttes üveg.

TÜNDÉR             Ajándék, nekem?

BÖJTI                   Az.

TÜNDÉR             Mi van benne?

BÖJTI                   Még semmi.

TÜNDÉR             Szép ajándék, Böjti mama. Köszönöm. Nem bánod, ha kicsit még hintázok tovább?

 A Tündér máris lendíti magát.

BÖJTI                   Ne! Még várj!

 Tündér abbahagyja a lendítést.

TÜNDÉR             Hoztál még mást is?

BÖJTI                   Ebben az üvegben kéne laknod egy kicsit.

TÜNDÉR             Ebben?

BÖJTI                   Elég tágas.

 Tündér nagyot kacag.

TÜNDÉR             Azt akartod játszani, hogy legyek befőtt? De jó!                     Befőtt még sose voltam! Az milyen?

BÖJTI                   Az attól függ. Lehetsz savanyú, vagy édes.

TÜNDÉR             De jó! De jó! Befőtt leszek! Nem jó.

BÖJTI                   Mért nem jó?

TÜNDÉR             A befőtt tud hintázni?

BÖJTI                   Hintázni? Nem tud.

TÜNDÉR             Akkor...

BÖJTI                   Tud!

TÜNDÉR             Á, ilyet mégse játszok. Azért kedves vagy, hogy gondoltál rám. Szia!

 A Tündér alaposan meghajtja magát.

TÜNDÉR             Hopsza, Sári, illaberek

                             Imádom e tengerszemet

                             Hopsza, Sári, hopsza

                             Szilaj vágyam ez csitítja

                             Hopsza, Sári, illa- billa

                             Jujujujuj!

 A Tündér megint eltűnik a felső ívben. Böjti ingerülten nézi, aztán legyint.

BÖJTI                   Kár ám  beszélgetni vele

                             Nincs ennek egy mákszemnyi esze.

 Böjti az egyik irányba kimegy. Valérék a másik irányból közelednek.

13; Valér, Pesta, János, Remete, Holdtündér

 Pesta, János  cammognak be, hozzák Valért,  mögöttük a kedvetlen Remete. Pesta az öklét felmutatva kommandós megálljt int.

VALÉR                Ez az a tó, öreg kóró?

REMETE              Láttad Sárit, nem?

PESTA                 Pszt! Talán ijedős a kicsike.

 János suttogva.

JÁNOS                 És most? Mit kell csinálnunk?

PESTA                 Honnan tudjam? Kérdezd anyádat!

JÁNOS                 Ja! Jó. De hol van? Mama!

 A Holdtündér zuhan alá a hintán visongva.

TÜNDÉR             Hopsza billa, Sári illa

                             Hogyha hajtod, leng a hinta

                             Éjkék mezőn sárga minta

                             Összefolyt az égi tinta

                             Juj, de jó!

JÁNOS                 De tündér!

TÜNDÉR             Forog az ég, és forog a tó!

JÁNOS                 De lenge tünemény!

VALÉR                Ez a sápkóros, se mellye, se fara csitri?

JÁNOS                 Karcsú nárcisz, ajka rózsa!

VALÉR                No, ha annyira odavagy érte, szóljál te neki.

JÁNOS                 Szóljak?

PESTA                 Egyet.

JÁNOS                 De egyet szólni apám dolga.

VALÉR                Csalogassa már le nekem azt a tűdőbeteg lázrózsát valaki!

TÜNDÉR             Zuhanó kő, és pille toll

                             Mindenütt ott van, és nincs sehol!

                             Jujujujuj!

 A tündér a hinta felfelé ívében harmadszor is eltűnik. A többiek csak bámulnak utána.

VALÉR                Hé! Most hová lett? Öreg!

REMETE              A csillagok közt idétlenkedik.

VALÉR                Hogy lehet egy ilyet megcsípni?

REMETE              Sehogy.

VALÉR                Ne kérdezzem tőled még egyszer!

REMETE              Jó.

VALÉR                Mi jó?

REMETE              Ne kérdezzed még egyszer!

VALÉR                Hogy kell egy ilyet elfogni?

REMETE              Mondom: nem kell.

VALÉR                Akkor most lassan kérdem. Hogy kell?

JÁNOS                 Jé! Ott jön egy kacsa.

 A tóban csakugyan hápog valaki. Böjti tűnik fel. Alul vörösbegy, középen varnyú, a feje kacsa. Böjti a befőttes üveghez „ úszik”.

BÖJTI                   Háp-háp-háp.

                             Nézzed a kacsát!

                             Bárgyú társaság.

PESTA                 Na...ez megint az anyád lesz…

JÁNOS                 Hű, de fényes, hű, de kényes!

Anyakacsa, te vagy az?

BÖJTI                   Háp.

JÁNOS                 Háp?

BÖJTI                   Hááááp!

JÁNOS                 Háp!

 Böjti integet Jánosnak, menjen be a tóba, mutogat a befőttes üvegre.

BÖJTI                   Háp! Háp-háp-háp! Háp? Háááp-háp! Háp!

VALÉR                Mi van?

PESTA                 Ne hápogj már, inkább károgj!

JÁNOS                 Mi van azzal a befőttes üveggel, édesanyám?

BÖJTI                   Hápháp háp? Háp? Háp hápháp!

JÁNOS                 Nem értem.

BÖJTI                   Hápháp!

REMETE              Beúszol oda és megfogod az üveget.

JÁNOS                 Én?

BÖJTI                   Háp!

VALÉR                Akkor eridj már, te mamlasz!

JÁNOS                 De nem tudok úszni!

BÖJTI                   Háphápháp!

REMETE              Most az egyszer járhatsz a vízen.

JÁNOS                 Én? Dehát mi vagyok én, ki vagyok én, hogy...

PESTA                 Menjél, fiam, legyünk végre túl rajta.

JÁNOS                 De...

VALÉR                Lódulj!

 Valér belöki Jánost a vízbe. János jár a vizen.

JÁNOS                 Jaj! Hé! Segítség! Jé! Járok a vízen. Csoda!

PESTA                 Egyet szóltam.

BÖJTI                   Na végre!

 Holdtündér tűnik fel. A hintán ereszkedik alá lassan, egyre kíváncsibban figyel. János a tengerszem közepére ballag, szeretettel mosolyog a vörösbegy-varnyú-kacsára.

JÁNOS                 Fogjam meg ezt az üveget? És?

BÖJTI                   Háp.

JÁNOS                 Háp? Ebbe zárjam be? De hogy?

BÖJTI                   Háp.

 Böjti a begye zsebéből előveszi a befőttes üveg fedelét, János kezébe teszi.

BÖJTI                   Háp.

 Böjti ezzel otthagyja Jánost, kiúszik a partra, tollászkodni kezd. János szerencsétlenül ácsorog a tó közepén. A Holdtündér még lejebb ereszkedik.

PESTA                 Nézz már fel, fiam!

VALÉR                Visszajött a sápkórka Sári.

 János felnéz a Tündérre.

JÁNOS                 Szervusz, Sári!

TÜNDÉR             Nem azért, de ez az én befőttes üvegem.

JÁNOS                 Tudom.

TÜNDÉR             Add vissza!

JÁNOS                 Nem is akartam tőled elvenni.

Böjti súgva.

BÖJTI                  De neked adhatná.

JÁNOS                 Hogy?

BÖJTI                  Mondd azt neki, hogy: de neked adhatná.

JÁNOS                 Mért?

BÖJTI                  Hogy beletedd a tükörképét és elvihesd emlékbe.

JÁNOS                 A tündérke képét emlékbe? Mért?

BÖJTI                  Ejnye, mondd már!

JÁNOS                 De nekem adhatnád ezt a befőttes üveget, hogy

                             elvihessem a tükörképedet emlékbe.

 Böjti jóváhagyólag.

BÖJTI                   Háp.

TÜNDÉR             A tükörképemnet? Emlékbe? Miért kéne az neked?

JÁNOS                 Hát azért, mert...Mama! Most mit is válaszolok?

BÖJTI                   Ejnye! Mert annyira tündér vagy!

JÁNOS                 Az igaz! Mert annyira tündér vagy.

TÜNDÉR             No igen. De hogy adjam a tükörképem

neked?

János végképp tanácstalan. Böjti a Holdtündérnek.

BÖJTI                  Nézd meg magad a tengerszem tükrében!

TÜNDÉR             Ja! Azt is szoktam. És?

BÖJTI                  És dalold el nekünk, mit látsz, és akkor be tudja zárni a fiam a tükörképed az üvegbe.

JÁNOS                 Ja! Akkor bele tudlak…

VALÉR                Én még egy ilyen ergya ördögöt…!

PESTA                 Rádülök ám, büdösbogár.

TÜNDÉR             Ez...egy egész jó játék!

JÁNOS                 Aha.

TÜNDÉR             Hát jó.

 A Tündér elmosolyodik. Még lejebb ereszkedik a hintán.

REMETE              Sárit se az eszéért szeretjük.

TÜNDÉR             Csókolom, a bácsi is itt van?

REMETE              Üdv, Illa-Billa.

BÖJTI                   Dalolj, drágám!

 Tündér hosszan nézi a saját tükörképét, mosolya lassan lehervad, szomorú lesz.

TÜNDÉR             Szerelmes, jaj, de lennék

                             Szeretni mást de szeretnék

                             Ha magamnál szebbet lelnék...

VALÉR                Nem is önhitt a kicsike.

PESTA                 Valér!

TÜNDÉR             De szívem kinek is adhatnám oda?

                             Mindenki más olyan csúnya,

annyira ostoba!

BÖJTI                   Most, János!

 János belemeríti a befőttes üveget a tóba, aztán a tetejét gyorsan rácsavarja, a Holdtündér tükörképét ezzel fogságba ejtve. A Tündér nagyot sikolt. Mély sötét. Aztán derengeni kezd a fény- a befőttes üvegből.

VALÉR                Ez az! Ez is megvan! Megcsíptem! Sikerült! Enyém a Hold is! Hijnye! Most aztán tényleg nagyonkirály lettem!

REMETE             Most aztán nagyon az vagy.

VALÉR                Na! Lókötők! Rabszolgák! Koszlott kacsa-varnyak! Mire vártok? Talán hálálkodjak? Egy frászt! Hajtók! Kopók! Vadászok! Hol vagytok? A vadászatnak vége!

PESTA                 Csak aztán ne feledd az egyezséget!

VALÉR                Mi? Miii?! Mit ne? Haha! Hahaha! Na, addig kotródjatok, amíg jó kedvem van! Innen már magam is hazatalálok... valahogy.

 Valér elveszi Jánostól a befőttes üveget, a Remetét maga után ráncigálva kimegy. A két ördög előbb ámulva, aztán mérgesen néz utána, aztán a kacsára.

PESTA                 Hé! Asszony! Most mi van?

BÖJTI                   Most semmi.

JÁNOS                 Semmi? De akkor?

BÖJTI                   Majd húsz év múlva.

JÁNOS                 Húsz év múlva mi lesz?

BÖJTI                   Ha eladó lesz a leány, érte mentek.

PESTA                 Ki? Én ehhez a böffeteghez?

BÖJTI                  Te.

JÁNOS                 És addig mit csináljunk, mama?

PESTA                 Mit? Mit?! Megmondom én! Egyet szólok!

                             Arra van az a szikla! A szikla alatt a barlang.

JÁNOS                 És a barlang mélyén a bejárat?

PESTA                 Édes fiam, ahogy mondod. Gyerünk!

JÁNOS                 De húsz év múlva…

PESTA                 Azt még megbeszéljük.

Az ördögök kimennek, János vissza-visszanéz az anyjára.

BÖJTI                  Hogy egy varnyú ilyet lásson

                             Ennyi balgát egy rakáson!

                             Egyik butább, mint a másik

                             Szegény agyam belevásik.

                             Arany istráng az ártányon

                             Kár belétek szép ármányom

                             Bárgyú, bamba, benga, randa

                             Mind!

                             Kukakáró katona!

                             MÁSODIK RÉSZ

1; Valér, Matild, Böjti

  Az égigérő fa,újra elfordulván, most Valér király tróntermét mutatja. Valér a trónján ülve hőbörög. Nadrágja lyukas zsebét vallatja. Matild királyné mellette piheg, a homlokán vizes kendő.

VALÉR                De mért?! Mért lyukas a nadrágom zsebe? Minden nadrágom minden zsebe? És mért vagyok megint egyedül? Trónterem ez vagy altemplomban kripta? Hé! Valaki!          

                             Ajtónállók! Szolgák! Talpnyalók! Matild!

Te élsz még?

 Matild nem mozdul, a kendő mögül válaszol.

MATILD              Nem.

VALÉR                Végre valami...

 A terembe Böjti csoszog be, mint agg miniszter.

BÖJTI                   Itt vagyok már...

VALÉR                Egy órája utánad ordítozok.

BÖJTI                   A csúzom is magam után húzom, úgy siettem,                        felséges fölösléges.

VALÉR                Ki? Mi az, hogy "fölösléges"?

BÖJTI                   Az a levegő, amit nem felségednek méltóztatik                        elfogyasztani. Mármint felséged rózsaszín királyi                             nagyon tüdejében.  

VALÉR                Azért a levegőért tényleg kár.

BÖJTI                   Parancsolni méltóztatik?

VALÉR                Igen! Mért?

BÖJTI                   Mit mért?

VALÉR                Mért hagynak faképnél engem? Amikor húsz éve végképp az enyém minden a földön és a Föld felett? Mért menekülnek az országomból?

BÖJTI                  Talán mert annyira drágának tartják nagyonkirályságodat.

VALÉR                Drágának?! Tolvajok! Tíz, öt, egy peták sincs

                             már a kincstáramban!

MATILD              A migrénem!

BÖJTI                   Meg talán félik is felségedet.

VALÉR                Féljenek is!

BÖJTI                  Amióta a Nap fényét és a Hold kacéran párzó járását is pénzért kegyeskedik adni, és aki nem fizet, azt kegyeskedik fel köttetni vagy le nyakaztatni…

VALÉR                Úgy ám! Kilóra egyben, vagy szeletelve dekára.

MATILD              A komornám! A szabóm! A szakácsom! A lovászom! A fejem! Orvost!

VALÉR                Isteni véremet áldozám, hogy a Nap és a Hold is az enyém legyen. Talán nem így volt?

BÖJTI                   Nagyon is így volt.

VALÉR                És akkor ingyér' adjam? Örüljenek, hogy az                                     árnyékukat külön nem adóztatom meg.

BÖJTI                   Pedig király ötlet…

VALÉR                Ugye? Meg is teszem. Még ma hírdesd ki! A mai                    naptól mindenki, akinek árnyéka van, fizessen

évente egy..., nem, öt...vagyis tíz aranyat!

 Böjti meghajol, hátrálva elindul kifelé.

BÖJRI                  Igenis.

VALÉR                Várj! Nem évente! Havonta. Vagy hetente?

BÖJTI                   Igenis.

VALÉR                Naponta!

BÖJTI                   Kár, hogy van itt egy kis bökkenő.

VALÉR                Mi? Mi?! Mi itt a bökkenő?

BÖJTI                  Mint azt nagyonkirályi felséged tudja, nincs már kit megadóztatni.

MATILD              De hová tüntek?

BÖJTI                   A Semmi Kis Erdőbe.

VALÉR                A hálátlan gyülevész!

MATILD              Hozd vissza őket, drága jó miniszter!

BÖJTI                   Én? Csúszva húzom magam után a csúzom!

VALÉR                Küldj értük katonákat!

BÖJTI                   Már küldtem. Azok is megszöktek.

VALÉR                Akkor azok után is küldj katonákat!

BÖJTI                   Ez bölcs gondolat lenne…

VALÉR                Na. Mindent nekem kell kitaláni?

BÖJTI                  De rajtam, felségeden, Matild királynén és Hajnalkán kívül senki nem lakik Kerekvilág Országban. Sajnos és momentán…

VALÉR                De jól megszámoltad.

BÖJTI                  Nem volt nehéz.

VALÉR                Te vagy a hibás!

BÖJTI                  Igenis.

VALÉR                Eridj a vesztőhelyre és végezd ki magad!

BÖJTI                  Igenis.

 Matild lerántja az arcáról a kendőt, hisztérikusan.

MATILD              Rusnya banda! Tessék rögtön visszajönni mindenkinek!

BÖJTI                   Azt üzenik, Valér többé nem a királyuk.

VALÉR                No és ha előveszem a legkedvesebb kétkaros pallósomat?           Felnyergelem a csataménemet? Miniszter! A pallósomat.

BÖJTI                   Igenis.

VALÉR                A csataménemet.

BÖJTI                   Igenis. Kár, hogy megint van itt egy kis bökkenő.

VALÉR                Most micsoda?

BÖJTI                   A pallósodat megette a rozsda, a csataméned                          pedig éhenpusztult.

VALÉR                Vagy úgy.

BÖJTI                   Kár.

VALÉR                Punnyasztó békeidők.

MATILD              A migrénem! Hajnalka! Hajnalka! Hozod már a borogatásomat?

2; Valér, Marild, Böjti, Hajnalka

Hajnalka libben be, vizes kendőt hoz, hogy a másikat kicserélje.

HAJNALKA        Hozom, anyuci.

 Hajnalka kicseréli a borogatást az anyja homlokán.

VALÉR                Miniszter! Tanácsot.

BÖJTI                  Arra most én szorulok, nagyonkirály.

Esdve kérlek, magyarázd el, miként legyek egyszerre a saját hóhérom és a kivégzendő bűnös személy.

          VALÉR                Semmi fantáziád.

          BÖJTI                  Igenis.

          VALÉR                Csapd le a saját fejed, aztán tűzd karóra!

          BÖJTI                  Máris.

VALÉR                Aztán gyere vissza és jelentsd, zokogtál-e

                             kegyelemért fővesztésed előtt.

          BÖJTI                  Majd jövök.

          HAJNALKA        Papa! Ne már! Én szeretem a miniszter bácsit!

          VALÉR                Úgy méltatlan emlékéd megőrzöd.

          HAJNALKA        Inkább kegyelmezz neki!

          VALÉR                Ennek?!

          MATILD              Ő az utolsó alatvalónk, Valér.

          HAJNALKA        Kérlek, papa, kérlek, kérlek!

          VALÉR                Miiii?! Na jó. Most az egyszer. Köszönöd?

          BÖJTI                  Igenis.

          VALÉR                Szolgáld meg jóindulatomat!

          BÖJTI                  Azon vagyok.

VALÉR                Adj tehát tanácsot, hogyan szerezzem vissza a

népem!

BÖJTI                  Húsz éve húzom magam után a csúzom, elfogytak az ötleteim.

VALÉR                El-fogy-tak? Milyen miniszter vagy te?

BÖJTI                   Tanácstalan.

VALÉR                Akkor ebből mégis csak kivégzés lesz.

HAJNALKA        Édesapám, tessen szabadon engedni a Napot meg a Holdat, hírdessünk hetedhétszer hét nagy ünnepséget,     hogy mától Kerekvilágban mindeki szabad, és...

MATILD              Hogyisne! Apád nem azért bírkózott a Nap pásztorával hét napon és hét éjen át, nem azért leskelődött kerek négy héten keresztül egy levegővétel nélkül ama jéghideg tengerszem fenekén, kivárva a teliholdat, nem azért győzött le két rettenetes ördögöt, ezeregy baltás törpét, tucatnyi tejbekacsát, egy óriás Kovács-kovászt, sőt, még magát az iszonyatos királyevő Csupa-szeplő-ajajaj-big-kisst is, hogy most csak úgy

                             mindenki szabad legyen!

VALÉR                De nem ám azért cselekedtem meg mindezt!

HAJNALKA        Mégis: ha a Nap meg a Hold megint szabad lenne, és a nép is szabad lenne, akkor mindenki boldog lenne, és többé nem kellene se katonaság, se rendőrség, se hóhérság, és mindenki önként és

                             lelkesen éltetné az apukát, meg az anyukát, és…

BÖJTI                   Hujujuju!

HAJNALKA        Mindenki csak naphosszat így kurjongatna,

                             mert annyira, de annyira boldog lenne, és…

VALÉR                Nézz reám, leányom, te csácsogó, ábrándos madárkám! Azt hiszed, én nem ezt szeretném?

HAJNALKA        Nem tudom, papa. Ezt?

VALÉR                Ezt! De sajnos a szabadság nyűg!

HAJNALKA        Nyűg?

MATILD              Nyűg!

VALÉR                A szabadság gond.

MATILD              Zűrzavar!

VALÉR                Ami összezavar.

MATILD              Tönkretesz.

VALÉR                Elvadít.

MATILD              Összeront.

 Rövid táncban Valér és Matild együtt.

                             A szabadság nyűg, a szabadság gond

                             Csak összezavar és összeront.

                             Zűrzavar itt, és zűrzavar ott

                             Tönkretesz észt, és elvadít lelket

                             Hogyha az akárki bárkit leteremthet

                             És bárki dumálhat, amit akar

                             Majd minden kurta magának kapar

                             És senki nem szólhat végre: ácsi

                             Törvény lesz újra:

                             Mától újra tilos visszapofázni.

                             A szabadság nyűg, a szabadság gond

                             Béklyó kell a népnek, és itt a pont.

HAJNALKA        De...

VALÉR                Nincs de!

MATILD              A szabadság egyedül atyád súlyos terhe, kislányom.

VALÉR                Haj, micsoda nyűg! Ah, minő mázsás teher!

HAJNALKA        Jaj, szegény papuci!

VALÉR                No igen, ettől is sokat szenvedék.

Hajnalka megöleli Valért, aki szeretettel megpaskolja a lánya

hátát. Aztán reszketeg sóhajjal fordul el, meglátva Böjtit nyomban újra felhorgad.

VALÉR                Miniszter!

BÖJTI                   Felség?

VALÉR                Határoztam. Megmutatom én ezeknek. Matild! Te is figyelj!

MATILD              Igen?

HAJNALKA        Én is, papa?

VALÉR                Te is, drága. Mit akartam mondani?

BÖJTI                  Felséged határozott.

VALÉR                Ezek akarnak packázni velem? Egy Szilárd Valérral? Hajnalkám, te most nagyon nézz rám, és nagyon figyelj, hogy később is emlékezz rettenetes orcámra, és még nagyanyó korodban is büszke lehess iszonyatos haragra méltányosodott nemző rám!

HAJNALKA        Én már most is nagyon büszke vagyok rád, papa.

VALÉR                De figyelsz?

HAJNALKA        És reszketek.

VALÉR                A mai nappal én, Szilárd Valér király, a népem             háládatlanságától megkeseredvén, rút árulásától                     felhorgadván, ám mégis e gyülevész iránt érzett            zokogó szeretettől áthatván, mint szigorú, mégis             igazságtalan atyjuk nékik részben megbocsátván

intő jelet hagyok meg.

 Matild és Hajnalka tátott szájjal figyeltek, most tanácstalanul néznek össze.

BÖJTI                   Igen?

VALÉR                Mit igen?

BÖJTI                   Mi a parancs?

VALÉR                Milyen parancs?

BÖJTI                  Minő intő jelet hagysz meg?

VALÉR                Ja! Térden csúszva lehet elébem járulni és könyörögni.

BÖJTI                  Ez az intő jel?

VALÉR                Nem. Ez az intő jelem után jő majd el.

HAJNALKA        Papuska, térden csúszva nem jönnek vissza.

VALÉR                Nem? Neeeem?! Haha. Hahaha. Hahahahaha! Dehogyis nem! A mai nappal ugyanis betiltom a Napot! Mellékbüntetésül pedig a Holdat is. Mi? Most lehet lázadozni! Elszökdösni? Üzengetni? Ki a király? Szilárd Valér! He? Matild!

MATILD              Isten vagy, Szilárd.

VALÉR                Leányom? Ez az intő jel!

HAJNALKA        Jaj, apu!

VALÉR                Na. Húzd a csúzod, varnyúképű, én meg ezt üzenem azoknak.

BÖJTI                  Te tudod…

 Böjti miniszter formájából előrendezi a varjúszárnyait, amíg a teremből kitotyog és szárnyra nem kap.

BÖJTI                  Kár ám így összeveszni vele

                             Nincs ki mind a négy kereke

                             De fáj, hogy nem rúghatok bele

                             Ám közelg már ennek is ideje.

                             A húsz esztendő letelt!

A begyem pedig? Torkig         betelt!

VALÉR                Hogy mondod?

BÖJTI                  Semmi, semmi, csak motyogok öregesen, betegesen...

VALÉR                Siess! Mondd meg a népnek, még ma  leakasztom az égről, és a lyukas zsebembe dugom a Napot! Egy…öt…tíz aranyért

                             hajlandó leszek tíz percekre elővenni.

                             De előtte hason csúszva akarom látni

                             a lábam előtt az összes szökevényt!

BÖJTI                   Megyek, megyek már, húzom a csúzom.

 Böjti károgva ki.

 Valér elégedetten jár körbe.

VALÉR                Mi? Ha? Haha? Hahahaha? Most magkapják!

                             Velem akasztanak bajszot? Majd én akasztok!

                             És nem ám bajszot! Haha? Hahaha!

HAJNALKA        De ha...?

VALÉR                Hahahahaha?!

HAJNALKA        De ha zsebre teszed az égről a Napot, akkor nekünk se fog sütni, apu.

VALÉR                Hahahahahahaha!? Majd a zsebemből napozol.

MATILD              Apád minden problámát zsebből megold.

VALÉR                Estére mind itt fognak könyörögni.

HAJNALKA        De Nap nélkül hogy lesz este?

MATILD              Amikor az apád azt mondja: most.

VALÉR                Jösszte paraszt, nincs Napod

                             Többé uradat nem lopod

                             Jösszte polgár, nincs fényed

                             Nincsen már mit remélned

                             Jösszte uracs, megfizetsz

                             A tömlöcömben meggebedsz!

MATILD              Látod? Született vezető, gigászi államférfi.

VALÉR                Hímoroszlán!  Gránitból kifaragva! Hijnye, hogy nincs most itt vagy száz ördög, hogy mindet megragadjam, meggarabonciáljam, kirázzam őket abból a kénkőszagú irhájukból, és közben egyre csak kacagnám a sorsot, így ni, hogy hahaha! Hahahaha! Hahahahahaha!

3; Valér, Matild, Hajnalka, Pesta, János

 Valér az égigérő fáról lelógó kárpiton mutatja a meggarabonciálást, ám szilajságát hamar elveszti.

Pesta a kárpit mögött megragadja Valér kezét.

PESTA                 Hahaha!

VALÉR                Ha?

PESTA                 Hahaha?

VALÉR                Ha-ha-haj! Jaj!

MATILD              Valér?

VALÉR                A kezem! Ereszti!

PESTA                 Nem ereszti.

VALÉR                Eresztiiii!

HAJNALKA        Apu?

VALÉR                Segítség!

PESTA                 Segítség? Jön a segítség! Gyere fiam, János!

 A kárpit mögül Pesta és János jönnek elő somolyogva, Valér hiába rángatja a kezét.

PESTA                 Szervusz, király!

JÁNOS                 Csókolom.

MATILD              Ezek… meg kik?

VALÉR                Ejnye, már....!

PESTA                 Szervusz!

VALÉR                Szervusz!

JÁNOS                 Hát csak mink vagyunk azok. Az Ördög Pesta, meg a János.

 Hajnalka elalél, Matild elkapja.

HAJNALKA        Ördögök!

JÁNOS                 Hívni tetszett....

VALÉR                Én nem, csak...

PESTA                 Szervusz!

VALÉR                Szervusz!

JÁNOS                 Meg aztán jöttünk volna már magunktól is.

 Hajnalka egy pillanatra magához tér.

HAJNALKA        Jaj, be csúfak!

 Hajnalka másodszor is anyja karjába alél. János ettől egy kicsit elszontyolodik.

JÁNOS                 Apám? Lehet, hogy nem tetszem neki?

PESTA                 Ne törődj vele!

JÁNOS                 Pedig két hete sincs, hogy mostam fogat.

PESTA                 Szóltam, hogy minek.

JÁNOS                 Igaz. Kend szólt.

 János kedvét szegve áll meg oldalt, tükröt vesz elő, nézi magát, a sörényét fésülgeti, a profilját méregeti, a markába lehell, megszagolja, elfintorodik, a nyelvét nyújtja. Matild megpróbál

gőgösen viselkedni.

MATILD              Maguk mit óhajtanak? Mármint ahhoz képest,             és amúgy, hogy hivatlanul betörnek ide? Mégis

csak rémes!

PESTA                 Nagyonkirályi felség nem mesélt rólunk?

VALÉR                Eressz már el, Pesta!

PESTA                 Szervusz!

VALÉR                Szervusz.

PESTA                 Hát mink csak a jussunkért ugrottunk be kicsinység, ha azt megkaptuk, már itt se vagyunk.

 Hajnalka tér magához. János rámosolyog.

JÁNOS                 Szervusz!

HAJNALKA        Jaj!

Megint visszaalél.

MATILD              Juss? Miféle juss?

PESTA                 Nemdebár ez itt Szilárd Valér akolja? És ez az úr, aki oly szivélyesen üdvözöl, hogy egyre csak a kezemet rázza, és örömében nem ereszti, nemde maga Szilárd Valér nagyon sunyi kis király, akinek volt népe, de már nincsen, nem volt leánya, de már van? Szevasz!

MATILD              Valér! Miről beszél ez?

VALÉR                De az az egyezség már rég nem éri!

PESTA                 Vejem uram! Hadd ölellek meg! János! Szedd össze      magad, és köszönj szépen az anyósodnak!

JÁNOS                 Csókolom, mama.

MATILD              Kicsoda?

 Matild ráalél Hajnalkára.

VALÉR                Engedd már el a kezemet!

PESTA                 Szevasz!

 Pesta elengedi Valért, aki a fenekére huppan. Csend.

PESTA                 Na mi van, büdösbogár? Kicsit potrohosabb lettél, de sokat nem változtál.

VALÉR                Ti se lettetek ám sokkal sokkal szebbek.

PESTA                 Aki eleve nagyon szép, az nehezen lesz sokkal                        szebb. Na, pakold össze a lányod!

VALÉR                Ne!

PESTA                 De.

VALÉR                Zsengécske kislány ő még!

JÁNOS                 Pont húsz éves.

VALÉR                Édes fiam, hová is vinnéd?

JÁNOS                 Hát haza.

VALÉR                Hová haza?

PESTA                 A Pokolba.

VALÉR                Nem! Őt nem adom!

PESTA                 Nem? Te! János? Nézzük már meg, tényleg olyan büdös lesz-e, ha mégis csak kinyomkodunk belőle itt-ott ezt-azt.

          VALÉR                Nem bánom, inkább öljetek meg!

          PESTA                 Nekem  úgy is jó. Sőt!

 Pesta elkapja Valér nyakát.

Felemeli, megrázza, Valér guvadt szemmel tátog.

JÁNOS                 Édesapám, talán mondana még valamit.

PESTA                 Á, előbb megfojtom.

JÁNOS                 Na, engedje már levegőhöz egy szóra!

PESTA                 A kedvedért, kisfiam.

Pesta elengedi Valért, aki fulladozik, hápog, aztán.

PESTA                 Adod a lányod?

VALÉR                Nem…!

Pesta megint megragadja Valér nyakát.

VALÉR                Nem  azt mondtam, hogy nem!

PESTA                 De. Azt mondtad.

VALÉR                Nem beszélnénk meg inkább?

PESTA                 Adod vagy nem adod?  

VALÉR                Ezt beszéljük meg!

PESTA                 János, te csevegnél még büdöskével?

JÁNOS                 Kérem szépen a lányát! Naaaa!

                             Igérem, mindig szeretni fogom, jó dolga lesz,

                             engedem majd, hogy övé legyen az első, sőt,

                             az utolsó szó is, ha netán vitánk támad.

PESTA                 Na… ezt azért…

VALÉR                A középső is?

JÁNOS                 Az is.

VALÉR                A  szívem szakad… de…

PESTA                 Adod?

VALÉR                Adom.

PESTA                 Ölelj a keblemre, jó rokon!

 Pesta Szilárdot magához ölelve ropogtatja.

PESTA                 De szépszerével, ugye?

VALÉR                Úgy, úgy! Csak tegyél le, le!

 Pesta leteszi Valért, aki megint a fenekére huppan.. Matild tér magához.

MATILD              Valér! Te mit ülsz ott?

VALÉR                Anyukám, mindent megmagyarázok.

MATILD              Elzavarod ezeket rögtön innen! Mert te egy hős vagy! Mondd meg ezeknek!

VALÉR                Majd...

MATILD              Mit neked két ilyen ördög? Te, aki száz ilyet

szétpofozol? Aki átgázoltál a baltás törpéken, a

tejbekacsákon, a Kovász-Kovácson és legyőzted

ama rettenetes királyevő Csupa-szeplő-ajajaj-big-kisst?

JÁNOS                 Ezt tényleg mind megcselkedted?

MATILD              És mit még?!

JÁNOS                 Mesélj erről, drága, jó apósom!

VALÉR                Hagyjuk.

JÁNOS                 De úgy szeretném hallani hőstetteid!

VALÉR                Majd később. Matild! Én… megkedvelém eme két finom urat.

MATILD              Hogyan?

VALÉR                Hiszen királyi személyek ők…

MATILD              Kik?

VALÉR                Egy egész…Poklot bírnak!

MATILD              Poklot!?

VALÉR                Hatalmas az a birodalom! Ugye, Pesta?

PESTA                 Elég népes, eléggé nagy.

VALÉR                No látod, minő nagy urak ezek!

                             Tudom, hogy Hajnalka boldog lesz eme…

                             délceg ifjú karján, és…

MATILD              Soha!

VALÉR                Úgyhogy...hívd be, légyszíves.

MATILD              Mi? Kit hívjak be?

 Valér mutogat, grimaszol. Az ördögök kíváncsian, Matild tátott szájjal, aztán növekvő dühvel nézi.

VALÉR                Hát...a lányunkat! Aki...! Aki kint van a...Azaz bent van a...szobájában! Mert át kell... öltöznie...a… egy jó bő ruhába! És jó sok fátyolt adjál ám reája! Hogy hasonlítson rád!

MATILD              Mi van?!

VALÉR                Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!

MATILD              De mit csináljak?

VALÉR                A lányunkhoz mész és leszöl....olyan szíves… az átöltözéssel…nem nagyon sietni?

MATILD              Valér? Te szilárdan gyáva vagy?

 Matild királynői gőggel távozik.

4; Valér, Pesta, János, Hajnalka

 Hajnalka tér lassan magához.

HAJNALKA        Édesapám! Olyan furcsát álmodtam. Hogy

Varnyú miniszter úr kirepült az ablakon, és aztán édesapámat           elragadta két csúf ördög, és...

JÁNOS                 Hű, de szép vagy!

HAJNALKA        Jaj, istenkém, nem álmodtam!

JÁNOS                 Atyám, kend! Látja? Talán még anyámnál is

szebb.

PESTA                 No hiszen, ha csak anyádnál...

HAJNALKA        Apuka, mit akarnak tőled ezek a...

VALÉR                Elhallgass! Te...te...! Komorna!

 Hajnalka körülnéz.

HAJNALKA        Hol?

VALÉR                Hol? Mi az, hogy hol?

HAJNALKA        Hol van a komornám? Ő mégse szökött el? De! Visszajött?!

VALÉR                Vissza!

HAJNALKA        De hol van?

VALÉR                Ott, ahol állsz!

 Hajnalka megint körülnéz.

HAJNALKA        Nem látom.

VALÉR                Nézz már magadra!

HAJNALKA        Még mindig nem látom.

VALÉR                Magadat! Magadat nem látod? Te vagy a komorna! Ennyire bolond vagy?

HAJNALKA        Én?

VALÉR                Látjátok, urak? Szegénynek az eszét vette a

                             a szökés, aztán a nélkülözés, aztán a visszajövés!

De térj már észre, komorna! Köszöntsd jó barátaimat, és hű szövetségeseimet, akik

megtiszteltek azzal, hogy megkérték a leányom

kezét.

          HAJNALKA        Az én kezemet?!

          VALÉR                A leányomét, nem a tiéded!

          HAJNALKA        De én vagyok a lányod, apu!

          VALÉR                Nem! Te a lányom komornája vagy!

 János előkapja kis tükrét, nyújtja Hajnalkának.

JÁNOS                 Igéző hölgy! Nézd meg magad!

 Hajnalka átveszi a tükröt, belenéz a tükörbe.

HAJNALKA        Ez én vagyok. De...

VALÉR                Magadra ismersz végre, komorna? Na, mi is a neved? Izé, na...

HAJNALKA        Hajnalka.

VALÉR                Hajnalka királylány komornája, Izéna!

HAJNALKA        Izéna?

PESTA                 Ejnye, Büdöskirály. Te mért is huncutkodsz?

VALÉR                Izéna! Nohát! Figyelj már rám!

HAJNALKA        De…

VALÉR                Arról van szó, hogy ez a két...kellemes úr leánykérőbe jött  hozzánk...Úgyhogy igyekezni kell, hogy a leányom, aki a szobájában tartózkodik éppen  Matild királynővel, kellőképpen felkészüljön ...a kézfogóhoz, ugye...

HAJNALKA        De ki a kérő?

JÁNOS                 Én.

HAJNALKA        Jaj, csak ezt ne!

VALÉR                Most ne ájulj el!

JÁNOS                 Megtarthatod ám a tükröm... Izéna! Apám! Hallja, kend? Nekem nagyon tetszik Izéna! Nem vehetném inkább őt feleségül?

PESTA                 Tőlem...

HAJNALKA        Te? Engem?

VALÉR                Izéna! Most se ájulj el!

HAJNALKA        De...!

VALÉR                Kotródj! Ne ácsorogj itt! És mondd meg a

lányomnak, meg az arámnak, hogy… holnap reggelre legyenek készen!

HAJNALKA        De...

PESTA                 Még ma.

VALÉR                Ma estére.

PESTA                 Fél órán belül.

HAJNALKA        De…

VALÉR                Menjél már, ne dekegj itt!

 Hajnalka, alig értve valamit is, kiszédeleg. János lelkesülten bámul utána, Pesta Valért mosolyogja. Odakintről Hajnalka hisztérikus rikácsolása hallatszik.

HAJNALKA        Mama! A papa hozzá akar adni az egyik ördöghöz! És azt mondta nekem,

hogy ne dekegjek, mert én nem Hajnalka vagyok, hanem valami Izéna! Mama!

 Valér feszengve.

VALÉR                Hát...ilyen egy...személyzet, ugye...

PESTA                 Szóval nem Izéna a te lányod.

VALÉR                Ez a buta cseléd?

JÁNOS                 De gyönyörű! Büdösbogár! A lányod szebb, mint a komornája?

VALÉR                A lányom?! Persze, hogy...dehogy szebb! Az én            lányom? Haha! Vagyis...ajajaj! Rútacska az

bizony. Jobb, ha úgy mentek el, nem is látjátok.

          PESTA                 Az előbb még meghaltál volna érte.

          VALÉR                Mégis csak a lányom…

JÁNOS                 Viszont annyira rútacska?

VALÉR                Még annyibbra az. Szégyelleném rádtukmálni, drága fiam. Hidd el nekem, megbánnád!

JÁNOS                 Nem én.

VALÉR                De iszonyat csúnya!

JÁNOS                 Sebaj. Ha engem szeret...

VALÉR                Könnyebb átugrani, mint körülfutni, a lába virsli-karika, a teste hurkaformán gömböc, a feje mangalica, és amilyen gonoszul röfög...!

PESTA                 Szóval mégis rád hasonlít.

VALÉR                De még hogy! Ááá, nem való egy ilyen fess legénynek efféle mennyasszony, drága fiam, János! Mennétek el inkább leány nézőbe a szomszéd bolygón élő királyhoz! Te! Tudok is egy csipkés kis szüzet innen száztíz fényévnyire! Meg se vénültök, amire odaértek, ha most rögtön elindultok. Arra kell menni. A kapuig mutatom is az utat.

 Valér belekarol Jánosba, aki vigyorogva el is indul vele.

JÁNOS                 Hát jó.

PESTA                 Álljál már meg!

VALÉR                Mért?

PESTA                 Én azért csak megnézném a röfikét.

VALÉR                Minek? Menjetek csak.

PESTA                 Hát...nem.

VALÉR                Nem?

PESTA                 Nem.

VALÉR                De ha tényleg olyan förtelmes randa!

                             Egy döglégyen felpuffadt varangyosbéka!

                             Egy visongva brekegő hisztérika!

PESTA                 Az egyezség akkor is egyezség. Abban pedig az

áll, hogy a Büdösbogár lánya lesz a fiam felesége.

VALÉR                De én fájó szívvel felmentelek!

PESTA                 Azt sajnos nem lehet. János! Ugye, mondtam már

neked. Eleinte szépecske, aztán inkább vénecske.

Te a szépecske éveket kihagyod.

VALÉR                Én ezt nem kívánnám a saját fiamtól.

PESTA                 Neked az a szerencséd, hogy lányod van.

VALÉR                Szerencsém…

JÁNOS                 Atyám! Király! Tudok egy megoldást. Nekem Izéna kell és kész!

VALÉR                Nem! A komornát nem adom!

JÁNOS                 Mért nem?

VALÉR                Az ördög király fiához? Rangon aluli parti.

JÁNOS                 Nem baj.

VALÉR                De! Baj!  Hidd el ezt nekem, a bölcs királynak! Ez az Izéna egy szökős, egy lopós, egy hazudós,

                             csalfa, cselfes, a nyelve, ha lefetyel, a bokájáig ér. Képes egyszerre magába nyalni hétszer hét gombóc fagylaltot hétszer, aztán akkorákat böfög tőle, hogy jégcsappá fagy az orrod, ha a

                             előtte ácsorogsz.

JÁNOS                 Juj.

PESTA                 Legyen mégis a lányod. Hozzad!

VALÉR                Most rögtön?

PESTA                 Nem érünk rá.

VALÉR                Mégis inkább hadd holnap!

PESTA                 Mert mit találsz ki addig?

VALÉR                Én? Semmit! Pesta! Hiszen oly igen

                             megkedveltelek! És téged! János!

Pesta hosszan fürkészi a királyt, aztán biccent.

PESTA                  Holnap hajnalban visszajövünk a lányodért.

VALÉR                Hű, hogy fogok örülni!                   

PESTA                 De addig is kérünk ám zálogot.

VALÉR                Zálogot? Mit?

PESTA                 Mondjuk... a Holdat.

VALÉR                Mit? Mért? Talán nem bízol bennem?

PESTA                 Nem.

VALÉR                A barátod vagyok!

PESTA                 Akkor még úgyse nem.

VALÉR                Jaj, énnekem!

PESTA                 Mit mondasz?

VALÉR                Semmit! Gyere azért a duzzogó befőttért!

 Pesta Jánosra kacsint, aztán kimegy a rogyadozó Valért követve.

5; János, Pesta, Holdtündér, Böjti.

 János ábrándozva jár körül, aztán szerelmesen.

JÁNOS                 Izé! Na! Izéna! Ocsmány vagyok! Szutykos!

A hátam szőrös! A patám bütykös! Ugye nem baj? Mert ha nem, akkor mi nagyon boldogok leszünk ám! Nem baj? De jó!

És az se taszít téged, hogy a képemen ahol nincsen pörsenés, ottan van a pattanás? Hogy az orrom kampó-horgos, a fülem szenes lapát? A homlokom helyett a két horpadás az eszem hiányzó helye? Ugye te így is tudnál engem szeretni?

                             Köllene is nekem egy mangalica királylány!

                             Izéna, komornát komorló Hajnalka!

Hogyha egy kevés eszem volna, érted most az is megbomolna!

 János megint körbejár, ábrándozik, még szerelmesebben.

                             Izéna! Izé! Na! A szemem mindig csipás!

Minden fogam olyan vásott, hogy ahol nem fekete, ott odvas! A szarvamról meg, hiába akasztom rá kimosott gatyámat, az lekókadván folyton a sárba potyog! És modortalan is vagyok. De legalább egy bunkó! A humorom meg olyan, hogy elpusztul tőle a csótány is! És nem ám a kacagástól. De, ugye, te szeretnél engem így is?

Mert igyekszem majd: megváltozok!

Izéna-Hajnalka! A világ legszebb leánya!

Pesta vezeti be a Holdtündért. A Holdtündér ruházata sajátos: egy ember nagyságú befőttes üveg, amiből a feje, keze, lába lóg ki. Cirokseprű lovon ülnek.  Pesta Jánosnak is hoz egyet. A Holdtündér szomorúan ül a lovon.

PESTA                 Hajrá. Ráró. Hajrá. Lakzi?

JÁNOS                 Mit mond kend?

PESTA                 Győzünk fiam, ocsmány János.

                             Le is út, fel is út.

                             A királylánnyal leszel páros.

                              Hiába vagy ilyen rút.

JÁNOS                 Tudom.

PESTA                 Csak vicceltem: jóképű legény vagy te.

JÁNOS                 Hagyjon már!

PESTA                 Ehun a Holdtündérke.

JÁNOS                 Hű, de csinos még befőttnek is!

 A Holdtündér csak ránéz Jánosra, aztán elfordítja a fejét.

HOLDTÜNDÉR  Jól rászedtél, Ördög János.

JÁNOS                 Bocsáss meg! Igérem, jóvá teszem.

HOLDTÜNDÉR  Ugyan, hogy tehetnéd?

PESTA                 Pattanj a paripádra! Hajrá!

JÁNOS                 Hová megyünk?

PESTA                 Ma végre otthon alszunk.

JÁNOS                 Ez biztos?

PESTA                 Alvás előtt kinyújtózunk, eszünk, iszunk,

                             danolgatunk, ábrándozunk.

JÁNOS                 De jó lesz!

PESTA                 Holnap pedig megmosódunk…

JÁNOS                 Mi? Mosakodunk is? Ne már!

PESTA                 Az tényleg túlzás. Hajrá!

 Pesta megsarkantyúzza ciroklovát, a Tündérét a kötőfékjén maga után húzza. János követi őket.

Böjti táncol be és utánuk.

BÖJTI                   Kár, hogy bamba, kár, hogy randa

                             Kár, hogy bárgyú, kár, hogy benga

                             Ennyi balgát egy rakáson

                             Mégis hat a szép ármányom!

 Böjti ki. János és Pesta a másik oldalról be. János hőkölteti meg a cirokseprű paripát.

JÁNOS                 Hóóó! Álljon meg kend!

PESTA                 Lesántult a lovad?

JÁNOS                 Nem az.

PESTA                 Hanem?

JÁNOS                 Hogy fog engem Izéna Hajnalka szívből megszeretni?

PESTA                 Majd jobban megismer.

JÁNOS                 Pont ettől tartok.

PESTA                 Egy ördögbe is bele lehet böngyölödni.

JÁNOS                 Bele?

PESTA                 Hát!? Anyád is hogy reám pistult!

JÁNOS                 Mesélje el, az hogy volt!

PESTA                 Rámnézett.

JÁNOS                 És?

PESTA                 Aztán már rám se nézett.

JÁNOS                 És? Ennyi?

PESTA                 Mit tudom már, nem emlékszem!

JÁNOS                 És ha holnap ideadja a király Izéna Hajnalkát,

                             akkor én mit mondjak neki?

PESTA                 Fogalmazd meg a problémádat egyszerűen.

JÁNOS                 Azt hogy kell?

PESTA                 Tudod, mit?

JÁNOS                 Nem.

PESTA                 Te ne gondolkodjál most ezen!

JÁNOS                 Mért?

PESTA                 Mert ott a szikla!

JÁNOS                 Hol?

PESTA                 Gyia!

 Pesta megugratja a kóclovát.  János utána üget. Viszont Holdtündért ott felejtik.  A Holdtündér dúdol magának fájdalmasan.

TÜNDÉR             Hopsza billa, Sári illa

                             Hogyha hajtod, leng a hinta

                             Éjkék mezőn sárga minta

                             Összefolyt az égi tinta...

János léptet vissza a Holdtündérért.

JÁNOS                 Anyukám átka miatt már száztíz éve nem találunk ám haza…

TÜNDÉR             Én meg húsz éve befőtt vagyok.

JÁNOS                 Már nem sokáig.

TÜNDÉR             Elengedsz?

JÁNOS                 Igen.

TÜNDÉR             Igen? Most? Mikor?

JÁNOS                 Ha Izéna megszeret?

TÜNDÉR             Jaj, az nem lesz semmikor!

JÁNOS                 Nem?

 Tündér válasz helyett felzokog.

JÁNOS                 Nem? Igazad lehet. Ezt én se hiszem.

Pesta léptet vissza sötét képpel.

PESTA                 Láttam! Ott volt! Akkor hová a fenébe tűnt?

JÁNOS                 Nem az a szikla volt most se?

PESTA                 Tyúkvész az anyádba!

JÁNOS                 Sári is azt mondja, Izéna engem sose szeret meg.

PESTA                 Kit érdekel?

JÁNOS                 Engem.

PESTA                 Elegem van!  Ha innen megyek, oda jutok.

                             Ott volt! Nincs ott! Hol van? Amott látszik!

Erre futok, arról jövök, jaj a szarvam beletörött! Ha a sziklát el nem érem, bizony isten most lesz végem! A guta üt meg, vagy én ütöm meg!

Ez meg miért bőg?

JÁNOS                 Jól van! Sári! Ne ríjál!

TÜNDÉR             Hopsza, Sári, illaberek

                             Imádtam egy tengerszemet

                             Hopsza, Sári, hopsza, hopsza

                             Szilaj kedvem csitította...

                             Illa-billa, illa-billa...!

PESTA                 Fel is út, le is út?

Muszáj győznünk

                             Szegény fiam, Ördög János

                             Hiába vagy ilyen rút.

                             Óvnálak, de megnősítlek,

                             És anyád végre hazaenged.

JÁNOS                 De ha Izéna nem szeret meg…

PESTA                 Dehogy nem szeret meg.

JÁNOS                 De hogy?

PESTA                 Ha már a férje leszel, megparancsolod.

JÁNOS                 Az úgy megy? Sári, szerinted?

Holdtündér megint felzokog.

JÁNOS                 És ha úgy se?

PESTA                 Akkor…az ördög neje is verve jó.

Böjti károg fel. Pesta ijedten húzza be a nyakát.

JÁNOS                 Verve?

Böjti csörtet be,  ingerülten támad Pestára. Lelöki az örödögöt a cirokseprű lováról, aki nem győz előle négykézláb menekülni.

BÖJTI                  Verve? Verve?! Vakulj már meg,

                             Görcs álljon a sötét szívedbe!

PESTA                 Haggyál már, te lottyadt, beste!

BÖJTI                  Meglátott, a szeme guvadt

                             Hebegett és habogott

                             Fűt, fát ígért nyekeregve

                             Hoz az égből csillagot!

JÁNOS                 És hozott?

PESTA                 Dehogy hoztam!

BÖJTI                  Naná, hogy hozott!

                             Kikacagtam, útját adtam

                             Ez nyafogott és zokogott

                             Fűt, fát ígért pityeregve

                             Egy kaska gyémántott is hozott.

JÁNOS                 Egy egész kaskával?

PESTA                 Dehogy hoztam!

BÖJTI                  Páros lábbal csak kirúgtam

PESTA                 A gyémántot visszaloptam!

BÖJTI                  Vagy harminc kilót lefogyott.

PESTA                 Mert túlórában gonoszkodtam!

JÁNOS                 De hogy lett ebből esküvő?

BÖJTI                  Szánalomból mentem lépre

                             Így lettél te, szemem fénye.

Böjti otthagyja Pestát. Jánoshoz megy, megcirógatja.

Pesta morcosan tápászkodik.

JÁNOS                 Úgy szeretlek, édes mama!

BÖJTI                  Én is téged, kicsi buta.

PESTA                 Ha szerelemmel megnősítjük,

                             Az átkodat visszavonod?

BÖJTI                  Vissza. Pedig kár lesz érte.  

                             Jó átok volt, száztíz évre

                             Csodásan mulattatott.

JÁNOS                 De jó! Kibékültök?

PESTA                 Én ezzel?

JÁNOS                 Megleljük sziklánkat?

BÖJTI                  Meg.

JÁNOS                 Alatta a barlangot?

BÖJTI                  És a barlang mélyén a kaput.

PESTA                 De te be nem jössz többé azon!

BÖJTI                  És ki mondta, hogy azt akarom?

JÁNOS                 De előtte Sárit szabadon engedjük?

BÖJTI                  Azt kívánod?

JÁNOS                 Apám?

PESTA                 Nekem minek, akinek kell vegye, vigye!

JÁNOS                 Hallod, Sári? A Hold lesz kerek!

                             Vár a hintád!

HOLDTÜNDÉR  Jaj, a rabság mennyi kínt ád!

 Az ördögök és a Tündér kivágtatnak. Böjti csípőre tett kézzel elégedetten ballag utánuk.

6; Valér, Hajnalka. Pesta, János.

 Valér trónterme. Valér óbégat. Hajnalka kritikusan szemléli.

VALÉR                Jaj! Elveszett a leányom!

                             Jaj, jaj! Oda királyságom!

                             Jaj, jaj, jaj! Elhagyott a népem!

                             A ruhámat szaggatom,

A szakállamat tépem!

                             Jajajaj! Könyörülj rajtam, szegényen!

                             Így jó lesz, kislányom?

HAJNALKA        Nem'tom.

VALÉR                Nem tudod? Megsajnáltál, hogy így óbégaték, vagy nem?

HAJNALKA        Nem nagyon.

VALÉR                Nem?

HAJNALKA        Muszáj a mamát odaadni ezeknek?

VALÉR                Van jobb ötleted?

HAJNALKA        Azt mesélted, régen százkét ördögöt, aztán százegy baltás törpét, tejbekacsát, Kovász-Kovácsot és még ama királyevő Csupa-szeplő-big-kisst is simán legyőzted.

VALÉR                Mi?! Százegy? Ezeregy baltás törpét! És mind                        kegyelemért rimánkodtak, midőn miszlikbe

aprítám őket!

HAJNALKA        Akkor? Aprítsd miszlikbe ezt a két ördögöt is!

VALÉR                De ha megígértelek téged!

HAJNALKA        Dehát hogy tehetted ezt?!

VALÉR                Inkább örülj, hogy anyád vállalja szörnyű sorsod!

HAJNALKA        De ne vállalja!

VALÉR                Becsületszó nagy szó, ha betartják úgy jó.

HAJNALKA        Jaj, papa!

VALÉR                Eridj inkább, nézd meg, elkészültek-e.

HAJNALKA        De nem akarom odaadni az anyukámat!

VALÉR                Rendben. Akkor te méssz velük.

HAJNALKA        Azt se akarom!

 Pesta és János jönnek be. Pesta vidoran.

PESTA                 Hóha, ráró

                             Kerekvilág palota

                             Göröngyös út visz oda

                             Pitymalladik a hajnal

                             Megjöttünk illő robajjal.

JÁNOS                 Izéna! De szép vagy!

HAJNALKA        Ezt inkább ne!

 Pesta örvendezve ragadja meg Valért kezét, megint rázza, nem ereszti.

PESTA                 Vőmuram! Szevasz! Hogy vagy?

 Valér óbégatni kezd.

VALÉR                Jaj! Elveszett a lányom!

                             Jaj! Jaj! Oda a királyságom!

                             Ruhámat szaggatom, a szakállamat tépem!

                             Könyörülj rajtam, a szegényen!

PESTA                 Ejnye, bogaram, ne siránkozz! Még a végén                                      megsértesz.

VALÉR                Mindenem oda van!

PESTA                 Gondolkodj! Azt hiszed, olyan rossz bolt egy

igazi, nagyhatalmú ördöggel rokonságba lebbencsedni?

HAJNALKA        Apukám úgy gondolja, az.

VALÉR                Nem vagyok az apád!

JÁNOS                 De kár…

PESTA                 Egyet szólok, hatalmad nagyobb lesz, mint

valaha.

VALÉR                Azt mondod?

HAJNALKA        Soha nem lesz az anyukám a feleséged!

JÁNOS                 Már…hogy kicsoda?

VALÉR                Izéna! Adta bolondgombás fagylaltot lefetyelő, cselfes, lepényképű némbere a keserves bambaságnak!

                             Én mondtam nektek, hogy ez ilyen!

HAJNALKA        Na….jól van…

Pesta és János összesomolyognak.

                            

PESTA                 No, hun a lányod, bogárkám?

VALÉR                Jön már.

 Pesta elengedi Valér kezét, vigyorogva néz körül.

PESTA                 Há’ hívjad be azt a mangalicát, hadd lássuk!

VALÉR                Izéna, szóljál nekik!

HAJNALKA        De...

VALÉR                Most ne vitatkozz!

 Hajnalka dacosan kimegy. János keseregve bámul utána.

JÁNOS                 Szép szerelmem, Izéna, engem innen kinéz ma...

                             Apám, ne hozzak neki egy szép fényes csillagot?

PESTA                 Ne.

JÁNOS                 Egy kaska gyémántot?

VALÉR                Mit?

PESTA                 Valér! Te! Hallod? Te reggeliztél már?

VALÉR                Milyen gyémántról van szó?

PESTA                 Tudod, hogy most úgy mit ennék meg?

VALÉR                Mert ha tudnátok pár… százerez karátnyi ékkövet nélkülözni…

PESTA                 János! Szerinted én mit ennék most?

JÁNOS                 Fekete retket, eggyet.

PESTA                 Fúj.

JÁNOS                 Maréknyi cigánymeggyet.

PESTA                 Ne már!

VALÉR                Üres a kincstáram!

PESTA                 Büdösbogár, nincs gyémánt!

VALÉR                Nincs?

PESTA                 Nincs.

VALÉR                A szívem most szakadt szerteszét.

JÁNOS                 Velős pacalt libamájjal, zsírjában.

PESTA                 Előételre elég, de csak egy ötliteres kis láboskában.

VALÉR                Nem maradt bennem büszkeség.

JÁNOS                 Utána három tonna ráksaláta ámbrás cetben?

PESTA                 Kevéske ecetben. Ez az éjszakai vágtatás kissé                        felkavarta a gyomromat. Valér már! Ne                                  kámpicsorodj!

VALÉR                Térdemre estem, mint egy gyerek!

                             Könyörgöm, bárki, segítsetek!

JÁNOS                 Na jó. Ha ekkora gond van... Apám, kend!

                             Hagyjuk ezt. Kotródjunk innen nyugalomban.

 Valéron a váratlan öröm múló reménye.

VALÉR                Azt lehet?

PESTA                 Majd ha a szarvam kettérepedt. Nem azért fogtuk el a Holdat meg a Napot. Vagy a Nap szabadságát is visszaadod?

VALÉR                Hé! A Holdam hol van?

JÁNOS                 Odakint sírdogál, hopsza, Sári, illa-billa...

PESTA                 A befőttnek nem jár hinta.

JÁNOS                 Elvisszük Izénát és minket nem látsz többé.

VALÉR                Nem, nem, vigyétek csak szegény lányomat!

PESTA                 Bölcs vagy, bogár, hogy állod a szavad…

7; Valér, Pesta, János, Matild, Böjti, Hajnalka

 Böjti mint agg miniszter vezeti be Matildot, a „mennyasszonyt”. Hajnalka Matild mögött. Matild alakja hordóforma kövérre van kitömve, orcája tényleg mangalicára maszkirozva.

BÖJTI                  Kár tovább is bámulni ám rája

                             Mint azt az illem megkívánja

                             E szépség a király Hajnalkája

                             Ördög János vágyott aranykája.

PESTA                 Azt...a …

JÁNOS                 Mindenit neki!

VALÉR                Íme, a mennyasszony.

PESTA                 Ez aztán...!

JÁNOS                 Hű…de nem szép.

VALÉR                Én figyelmeztettelek.

PESTA                 Mondjuk...kilóra...bőven megvan.

BÖJTI                   Csupa báj!

PESTA                 Inkább háj…

VALÉR                Leányom, köszönj az uraknak!

Valér ad egy tockost Matildnak.

MATILD              Hi!

VALÉR                Tessék, János, ha annyira akarod...

Pesta és János a meghökkenésük után összemosolyognak.

JÁNOS                 Apám, kend, hallja-e!

PESTA                 Meglennél inkább nélküle?

BÖJTI                  Kár tétovázni, vagy talán mégis

                             Ha nem nézel rá,

Úgy még egy kicsit szép is

                             És vaksötétben tapogatva

                             El lehetsz még ragadtatva.

VALÉR                Hajnalkám, szegény leányom, mondj a vőlegényednek valamit!

HAJNALKA        Ez nem ér!

VALÉR                Nem te, Izéna, hanem Hajnalka!

Matild mély megvetéssel méri végig Valért, aztán Jánosnak.

MATILD              Röf.

JÁNOS                 Röf?

MATILD              Röf.

BÖJTI                  Leány! Ugye tetszik neked a vőlegényed, Ördög János?

MATILD              Röf!

BÖJTI                   Tekints délceg alakjára, sudár termetére, izomtól                    duzzadó púpjára, nyájas arcára, fényes szarvára!

Nézz a szemébe! Mely mélyvörös tűzzel égő fáklya! Bizsereg már a tokád alja? Ugyi?

HAJNALKA        Ó, borzalom.

MATILD              Ui!

BÖJTI                   Ui?

MATILD              Ui!

BÖJTI                  Minő finomság, micsoda kellem!

                             Franciául mondott igent a drága lelkem!

                             Ahogy azt kell: elegánsan és művelten.

VALÉR                Porba sújt a bánat. De vegyétek,                                             vigyétek a szüzet.

PESTA                 Ütet? Hát jó. János, akkor fogd meg ezt, azt hozzad!

JÁNOS                 De apám, Izéna nekem jobban tetszik!

BÖJTI                  Hajnalka! Tekinteted fennakad-é, ha Jánosom   orcájáig emeled?

HAJNALKA        És fennt is marad.

VALÉR                A mennyasszonyt kérdezték!

Matild töménygyűlölettel Valérnak.

MATILD              Ui, ui.

VALÉR                János fiam, tetszel neki.

                             És a becsületszó úgy jó... Tehát. Leánykám! Akarsz-é emez érdekes profilú ördögfi mátkája lenni?

MATILD              Ui.

BÖJTI                   Jánoskám, te is mondjál valamit a mátkádnak!

JÁNOS                 Hadd cseréjem fel őt Izénára!

HAJNALKA        Apu!

VALÉR                Nincs Izéna! Matild van! Vagyis izé, na,                       Matild lánya. Őt kérted, őt viszed! Még ilyet! Én!

                             Valér, a szilárd, a békesség kedvéért mindent

          megteszek? És ezek itt hezitálnak? Miniszter! Jog szerint most mi jön? Ha nem kell nekik a mennyasszony?

BÖJTI                   Az kár ám, mert akkor nem ér az egyezség.

Megtarthatod a lányod. Te visszaadod a Napot meg a Holdat saját maguknak, ezek az ördögök meg eltakarodnak. Ennyi. Mintha nem történt volna semmi.

VALÉR                Semmi?

BÖJTI                   Ha nincs Nap, nincs Hold, nincs üzlet.

VALÉR                Dehogy adom vissza a Napot és a Holdat! Tessék csak           Matildot, vagyis, na, izé, na...Matild lányát elvinni!

MATILD                        Micsoda?

PESTA                 Tényleg, bogárkám, ilyenkor hun a feleséged?

VALÉR                Nincs itt! Elbújdosott!

MATILD              Mi'csináltam?!

VALÉR                Világgá szaladtál a bánattól!

MATILD              Dehogy szaladtam! Valér! Te                                        csirkefogó, hálátlan, lábszagú köszvénykorcs, te!

Milyen férjem vagy te? Hogy még így is odaadnál ezeknek?! Te! Inkább tartanád meg a Napot és a Holdat helyettem? Hát így szeretsz te engem?

 Matild  leszaggatja magáról a disznómaszkot, a mennyasszonyi ruhát, alóla meg a kövérítő tömítést. Böjti károgva vihog, az

ördögök összeütik a tenyerüket.

PESTA                 Hoppá.

VALÉR                Matild, ezt ne csináld!

HAJNALKA        Mamika, nyugodj már meg!

VALÉR                Uraim! Félreértés történt!

MATILD              Elválok!

 Böjti vihogva csapkod a szárnyával.

BÖJTI                  Kár ám így összeveszni vele

                             Nézd már, hogy lilul a feje!

 Matild Valérra támad, Pesta tenyere állítja meg.

PESTA                 Pardon, madam.

MATILD              Mi van?

PESTA                 Majd mi agyonverjük. Gyere, János!

VALÉR                Ne! Ne! Kérem! Inkább a feleségem verjen!

                             Miniszter! Csinálj már valamit!

BÖJTI                   Kár.

HAJNALKA        Ne bántsátok az apukámat!

JÁNOS                 Izéna!

HAJNALKA        Holnap veletek megyek.

JÁNOS                 Mi?! Hé! Na! De mért csak holnap?

HAJNALKA        Mert ma még Izéna vagyok.

JÁNOS                 És Hajnalka hol van?

HAJNALKA        Holnap majd eléd toppan.

VALÉR                Nem! Azt nem! Inkább verjetek agyon!

MATILD              Szerintem is...

HAJNALKA        A tiéd leszek, Ördög János.

JÁNOS                 Apám, kend! Mama! Boldog vagyok! Boldog

vagyok?

 Böjti súg valamit Pestának, Pesta elvigyorodik.

JÁNOS                 Mondja már meg valaki, mit érzek! Ez az?

BÖJTI                   Boldog vagy.

JÁNOS                 Tudtam.

PESTA                 Hanem hallod-e, Valér! Tényleg huncut vagy, bogaram. Ezért most elvisszük zálogba a Napot is.

VALÉR                A Holdam mért nem elég?

MATILD              Vigyétek csak a Napot!

VALÉR                De ne!

MATILD              Felőlem akár vissza se hozod!

 Matild kivezeti az ördögöket, Hajnalka és Böjti megy utánuk.

 Böjti visszafordul.

BÖJTI                   Kár volt ám így összeveszni vele...

VALÉR                Kár.

BÖJTI                   Olyan most ő, mint egy vödör epe.

VALÉR                Hát majd kiöntöm azt az epét! Majd behorpasztom én azt a vedret! Bízd csak ide!

BÖJTI                   Nem addig az, amíg így lilul a feje.

VALÉR                Ki a király itt?

BÖJTI                   Ki?

VALÉR                Te tanácsot adj, ne károgj!

 Böjti vihorászva kikárog. Valér előre támolyog.

VALÉR                Nincsen már bennem büszkeség

                             A nagyonkirályság is dőreség

                             A szívem szakad most szerteszét

                             A térdemre estem, mint egy gyerek

                             Könyörgöm, bárki, segítsetek!

                             Síránkozzak még? Síránkozok. Ajajajajaj! Nagy

a baj! Elbújdosok, vadak közt élek, makkot eszem, pocsolyákban dagonyászok, magányos vadkan leszek!

De most pocok vagyok ölyv karmában!     Öreg varangy gólya csőrében! Rozsdás

szeg disznóólnak felhasznált zsaludeszkában!

Mit tegyek? Mit eszeljek ki?

                             Siránkozás állj! Szilárd valék.

Megvan! Ha én nem leszek…

Akkor… Hajnalkám szabad lehet!

Ez az! A király halott!

Jaj, jaj, jaj, szegény én!

Édes lányom! Íme, meghozom érted

E szörnyű áldozatot!

                             Aajajajaj.  Kivégzem magam!

                             Nyaktiló a sorsom, a fejem karón!

                             És ebek gyomrában lesz a trón?

          Hohó! Hohohó! Jaj, ne, anyukám,

          Még nem akarok! De! Akarok!

Ha Szilárd valék, legyek szilárd!

                             Igen! Van bennem újra büszkeség.

                             Az apai szív nem dőreség.

Valér sirdogálva kicsoszog.

8; Pesta, János, Holdtündér, Remete

  A Tengerszemnél. A Remete a fa tövében csendesen hortyog, a csuklóján még mindig ott a kötél. János a Tündér hintáján ül, bámulja az ölében lévő, világító befőttes üveget. Lába szinte súrolja a "vizet".  Pesta magát mulattatja: kócparipáján próbálgat egy rigmust a  „parton".

PESTA                 Hajrá, Ráró, sánta ló!

                             Paripa légy, vágtass!

                             Fess legény a gazdád

                             Királyfi lesz?

Az hát!

Ördög apja csak jót tesz.

                             Az aráért gyia, gyia!

                             Várja őt a legszebb leány!

                             Nem ám az a mangalica.

 János az apjára néz.

JÁNOS                 De hogy szeret majd meg?

PESTA                 Mi? Ki? Hát hogy?

JÁNOS                 Tiszta szívből?

PESTA                 Majd szólok egyet.

JÁNOS                 Ja! Kend majd szól, én hallgatok.

 A remete felhorkan. Az ördöggök ránéznek, aztán visszatérnek a "dolgukhoz". János az üvegbe bámul, Pesta ropja a rigmust, aztán mondja.

PESTA                 Hajrá, Ráró, sánta ló

                             Paripa légy, táltos

                             Ne nyikorgó fataliga!

                             Szállj a szűz leányhoz

                             Bögöly csípje a farod

                             Ha elkésik a gazdád.

                             Királyfi lesz?

Az hát!

Ördör apát csak jót tesz.

                             Az aráért gyia, gyia!

                             Várja őt a…

JÁNOS                 Izéna!

PESTA                 Mi?

JÁNOS                 Ha nem ő lenne a királylány, én akkor is

                             csak őt szeretném.

PESTA                 Majd megbánod.

JÁNOS                 Dehogy bánom!

PESTA                 Nézz rám és anyádra!

JÁNOS                 Majd mi megmutatjuk maguknak!

PESTA                 Mit?

JÁNOS                 Hogy kell hetedhét lakodalmat csapni.

                             Ásóval ásni, kapával kapálni,

                             Nagyharangot egyre örömre kongatni

                             Boldogan élni, és soha meg nem halni.

PESTA                 Szép terv.

JÁNOS                 Úgy is lesz!

PESTA                 Ha te mondod…

 Pesta a fejét csóválva léptet ki a kócparipán.

János visszafordul a befőttes üveghez. Aztán elhatározza magát, lecavarja a fedőt, kiönti Holdtündér fényét-tükörképét a Tengerszem vízére.

JÁNOS                 Hopsza, Sári. Szabad vagy.

 Csend. Holdtündér sikolt egy nagyot. János ijedtében leesik a hintáról, bele a "vízbe".  Egy pillanatra teljes sötét lesz.

 A Holdtündér megint nagyot sikolt, aztán kacag.

Az égigérő fa mögül feldereng a Telihold. A fa tövében a Remete áll bólogatva. Pesta vágtat vissza. János eltünt a víz alatt, a hinta pedig az ágak felett. A befőttes üveg a víz színén "ringatózik".

PESTA                 Gyia! Mi a... Hé! Öreg! Mi történt?

Ki sikoltott? Ki vihog itt?

REMETE              Nem tudom, most ébredtem.

 A Tündér kacagása elhal a távolban.

PESTA                 János!

Ott hintázott! Hol van? Hol a hinta? Te! Láttál   valamit? Tudsz valamit? János! János!

                                       A...befőttes üveg! Ott! Látod? Üres!

REMETE             Az bizony üres.

 Pesta a víz széléig rohan. Nézi az üveget.

PESTA                 És a fiam?

REMETE              Talán csak fürdik egyet.

PESTA                 Fürdik? Soha! Jánoskám! Te! Zsizsikes bab! Ne már! Ezt nem teheted velem! Hun vagy? Te! Ha megfulladtál, én megöllek! Te nyűves liszt! Rögtön mindent felgyújtok! Ezt az egész Semmi Kis Erdőt hamuvá         teszem! János! Én még a vizet is felgyújtom! Te! Ha csak elbújtál, és valami bokor mögött rajtam röhögsz... Ugye csak elbújt, és rajtam röhög?

REMETE              Persze. Elbújt. Rajtad röhög.

 Pesta leül a partra. Komoran bámul maga elé. A remete mellélép, a vállára teszi a kezét.

REMETE              Látod, látod.

PESTA                 Mit látok? Semmit! A fiamat se nem látom!

És ilyenkor? Mért nincs itt az anyja, mi? Az a karbunkulus szemű varjú-krokodilus? Az? Az a...az... az aligveréb! Nőne szőr a csőrére!

  A Holdtündér nagy kacagással zúg alá a hintán.

TÜNDÉR             Hopsza, hinta, hopsza, hopsza!

                             Szabad a Sári! Az illa-billa!

PESTA                 Hé!

TÜNDÉR             Lágyan ragyog édes fényem

                             Meg mégse nézem soha többé

                             A tükörképem.

PESTA                 Hé, te!

REMETE              Húgom!

 Tündér félbehagyja a hinta hajtását, lenéz.

TÜNDÉR             Hahó! De jó!

PESTA                 Hol van a fiam?

TÜNDÉR             Az a drága, drága? Hopsza Sári jó barátja?

Elengedett! Szabad vagyok! Örök hálám...Bár az is ő volt, aki elfogott... De spongyát rája.

  A tündér ismét hajtani kezdi a hintát.

                             Hopsza, Sári, hopsza hinta

                             Vár a mélykék égi tinta

                             Illa-billa nyári éjben, de

                             Meg nem nézem soha többé

                             A tükörképem!

REMETE              Tehát  szabadon engedett.

TÜNDÉR             Igen, a drága!

REMETE              Nocsak. Igen nagy jót cselekedett!

PESTA                 De hol van?

TÜNDÉR             A tóban. A drága! A nemes lélek!

PESTA                 Belelökted?!

TÜNDÉR             Dehogy löktem!

PESTA                 Belefulladt!

TÜNDÉR             Dehogy fulladt!

PESTA                 Mert szerinted?  Mit művel a víz alatt?

TÜNDÉR             Tán csak sikálja magáról a sarat?

REMETE             János! János! Elég volt már, gyere ki!

 A víz alól János bukkan fel vigyorogva.

JÁNOS                 Hű, de csudás ott lent!

PESTA                 János! Kisfiam!

JÁNOS                 Ha ezt látná kend! Jöjjön be! Megtanítom úszni. Nem is nehéz. Rúgkapál csak, így ni! Jön?

PESTA                 Nem!

JÁNOS                 Lakik itt egy hét tonnás harcsa! Úgy hívják, hogy Marcsa.

TÜNDÉR             A barátnőm ő, a jó étvágyát az isten tartsa!

JÁNOS                 Hát meglátott a Harcsa Marcsa. És azt tátogta,             uramisten, hogy lehetsz te ilyen randa.

Körbeúszott, megbökdösött, hamm, bekapott, azt kiköpött.

PESTA                 Micsoda?

JÁNOS                 Nem fájt. Pedig jócskán megharapdált.

PESTA                 Jössz ki rögvest?!

JÁNOS                 Jövök, jövök.

 János vidoran evickél ki a tengerszemből. Pesta növekvő döbbenettel bámul a fiára. János szarva, púpja, lapátfüle, patája eltűnt. Emberi szemmel fess fiatal férfivá változott.

PESTA                 János! Hogy nézöl ki?!

JÁNOS                 Há’ vizes lettem.

PESTA                 Nem az a baj.

JÁNOS                 Mindjárt megszáradok.

PESTA                 De hol a szarvad?!

JÁNOS                 Mi?

 János ijedten kapkod, tapogatja magát.

PESTA                 A púpod?! Pofádon a gyönyörűséges ragyák? A                              lapátfüled? A tyúkmelled? A patád?!

JÁNOS                 Jaj!

REMETE              Nahát.

PESTA                 Iszonyúság! János! Ez...te vagy?

 János döbbenten újra végigtapogatja magát.

PESTA                 Ez lenne az én fiam? Na nem! Sári!

TÜNDÉR             Jótett helyébe jót várj. A fiad megszépült.

PESTA                 Ez neked jótett?! Ez neked szépség?!

TÜNDÉR             Ördögből királyfivá épült.

PESTA                 Bájgúnárrá! János! Nézd meg magad és zokogj!

 János reszketegen hajlik a tó fölé. Közben.

PESTA                 Öreg! Láttál már ennyire csúf ábrázatot?

REMETE              Ördögét nem.

JÁNOS                 Jé! Ez én vagyok?

PESTA                 Merülsz vissza rögtön ahhoz a Marcsához!

JÁNOS                 Jó. De mért?

PESTA                 A szarvadért, a ragyádért, a púpodért!

JÁNOS                 Ne már!

 Pesta a tenyerébe rejti az arcát keserűségében.

PESTA                 Ezt a szégyent!

TÜNDÉR             Illa-billa, hopsza, hinta

                             Harcsa Marcsa, gratulálok

                             Jól sikerült a rágás-minta!

JÁNOS                 Köszönöm, Marcsa!

 A tóból némi bugyogás a válasz.

TÜNDÉR             János, ha ember lánya lennék

                              Biztos beléd is szeretnék!      

JÁNOS                 Talán én is beléd. De tudod, Izéna…

TÜNDÉR             Egy hálacsókot mégis illenék ma…

Holdtündér csókot cuppant a tenyerére, Jánosnak küldi.

Amikor eléri Jánost, ő beleszédül. A tündér kacagva hajtja

meg a hintát.

PESTA                 Jót tett a fiam! Az  Ördög János!

                              Üvölts fel Pokol! A világhoz!

                              Mit műveltél, te dög, te Böjti?!

                              Az átkod balsorsunk mégis betölti?

Ördög Pesta térdre rogy.

REMETE              Tényleg alakul a dolog. Készülök.

 Remete felemeli a karját, a csuklóján leng a kötél.

                             Nem kél, mi kél, nem nyugszik, mint a szél...

PESTA                 Te meg mit vartyogsz?

REMETE              Közeleg a hajnal, tehát fohászkodok.

PESTA                 Márpedig én Kerekvárba így vissza nem megyek!

JÁNOS                 De mért?

PESTA                 Mért? Mért!? A szégyentől meggebedek.

JÁNOS                 Királyfi lettem! Mert jót cselekedtem! Izéna így tán megszeret! És már hármasban mehetünk végre haza!

PESTA                 A Pokolba én így veled? Soha!

 Pesta lesújtottan tápászkodik, botorkál kifelé, János utána.

JÁNOS                 De mért baj az, hogy jó lettem?

PESTA                 Mert ördög vagy!

JÁNOS                 Attól még a fiad maradtam!

PESTA                 Rossz rád nézni!

REMETE             Gyere, János, csomózzál ki!

János kioldja a remete kötelét a csuklójánál.

JÁNOS                 Te is légy szabad!

REMETE             Látod, Pesta, még egy nemes tett.  

PESTA                 Te bolond lik, a király jót röhöghet.  

JÁNOS                 Mért?

PESTA                 Szabad a Nap és a Hold!

JÁNOS                 Mert ez így helyes.

PESTA                 Felrúgtad az egyezséget!

JÁNOS                 Mert az csúnya volt.

PESTA                 A lánya kezéd ne is reméljed.  

JÁNOS                 Majd udvarlok neki.

PESTA                 A királynak?

JÁNOS                 Izénának. Mind kend anyámnak.

PESTA                 Na, hagyj engem békén!

JÁNOS                 Most hová megy?

PESTA                 Keresek egy csúzlit!

JÁNOS                 Izéna végül talán megszeret!

PESTA                 Hozzá egy jó nagy követ.

JÁNOS                 Megszeret és tiszta szívből a kezét nyújtja!

PESTA                 Becserkészem anyádat, húzom a gumit a rútra!

JÁNOS                 Még Marcsát is elhívjuk a kézfogóra!

 Pesta és János kimennek.

 Holdtündér és Remete együtt.

TÜNDÉR             Illa-billa, múlik az éj

                             Búcsúzik az égi hinta.

REMETE              Mindig hajnal, mindig éj, mindig dél.

TÜNDÉR             Halványul a tinta

                             Alig látszik már a minta.

REMETE              Nem megy, noha halad. Nem él, de életet ad.

TÜNDÉR             Hopsza, Sári, illaberek

                             Ha nem láttok is

                             Én itt lebegek.

REMETE              A Hold lenyugszik, felkél a Nap.

                             A Föld lustán forog, a Nap le-lenézhet.

TÜNDÉR             És mit láthat majd?

REMETE             E mesének boldog véget?

9; Valér, Böjti, Hajnalka, Matild.

 A trónterem. Valér a  trón előtt ravatalon fekszik, karjai a mellére kulcsolva. Böjti rendezgeti az "elhúnytat". Az  király szeme alatt monokli, félig letépett füle bekötve, orra bucira törve.

Hajnalka dúdol szomorúan magának.

HAJNALKA        Boldog ara, jaj, de lennék

                             Egy királyfira, ah, ha lelnék

                             Egy nagymenő sárkányölőre

                             Angyalarcú ördög-döngölőre

                             Akinek a három próba csak

                             Olyan, mintha babazsúron volna

                             Legyen kedves, legyen rendes

                             Alkalmas a táncrendemhez

                             És más leányra rá se nézzen

                             Ilyen legyen az én férjem.

BÖJTI                   Kár, hogy ilyen legény nincsen.

HAJNALKA        Miért ne akadna?

BÖJTI                   Olyan, aki illene a táncrendedhez is?

HAJNALKA        Apus, tényleg?

VALÉR                Engem már ne kérdezz, én meghaltam.

HAJNALKA        Akkor is. Olyat miért nem lehet, hogy kihirdeted                    hetedhét országodban, annak adod a kezem, aki

Ördög         Pestát, meg azt a randa fiát elkergeti?

 Valér felélénkül.

VALÉR                Hogy? Mit hirdessek?

HAJNALKA        Kerestetik a hős lovag!

VALÉR                Ez az! Hogy ez nem jutott az eszembe! Miniszter!

BÖJTI                   Kár, hogy momentán még egy szegény legény

se akad hetedhét kerek országodban.

HAJNALKA        Akkor hirdessük a Semmi Kis Erdőben!

BÖJTI                  A Semmi Kis Erdőben pedig senki, aki a király szavára adna.

VALÉR                Mi?! Hogyan? Az én szavam Szilárd szava!

BÖJTI                   Felséged tetemedjen inkább a túlvilágra haza.

VALÉR                Igaz. Halott vagyok. Agyonvertek. Matild, ezt                        megkeserülöd! A király fülét letépni? Orrát

beverni?

BÖJTI                   Néha oly nehéz egy férjet szeretni…

 Böjti púdert és pamacsot vesz elő.

VALÉR                Ez mi ez?

BÖJTI                   Púder.        

VALÉR                Minek púder?

BÖJTI                   Hogy felséged holtában se megnyerő orcáját

kissé megszépítsük.

VALÉR                Az nem elég, hogy megholtam? A leányomért?

                             Mert ha hulla vagyok, nem éri az egyezség?

HAJNALKA        Te olyan jó vagy hozzám, papa.

VALÉR                Az is biztos. Miniszter! Elégiát költsél

                             utolsó szavaimhoz!

 Valér visszahanyatlik a ravatalra. Böjti púderezni kezdi az arcát.

 Valér felszisszen.

VALÉR                Ott fáj!

BÖJTI                   Kár.

VALÉR                Nem tudnád gyengédebben?

BÖJTI                  Talán eltakarjuk ezt a monoklit hét rétegben.

VALÉR                Hét? Mért kell hét?

BÖJTI                  Mert felségednek szűz lányának elvesztése miatt a szíve szakadt meg, és nem egy ló rúgta agyon.

VALÉR                Matild! Vittek volna el az ördögök!

HAJNALKA        Hogy mondhatsz ilyet?

VALÉR                Álmodozni szabad.

                             Hős tetemem felett lebeg vádlón kísértetem.

                             Te tetted ezt, Matild! És élvezem sikolyodat

                             Midőn leveted magad a bástyafokról

                             De én nem gyászollak majd, ezer okból…

 Valér ezen egy percig elábrándozik, aztán annál dühösebben ül fel.

VALÉR                A királyt megütni?! Matild! A börtön legsötétebb                   tömlőcébe vettetlek! Mi?! Láncon csörögjél! Az

első dolgom lesz egy korbácsot keresni, ha túl leszünk már ezen az ostoba kis ügyön. Miniszter.

BÖJTI                   Igen, felség.

VALÉR                Majd emlékeztess.

HAJNALKA        Nem bánthatod a mamát!

VALÉR                Mert?

HAJNALKA        Ígérd meg!

VALÉR                Nem.

HAJNALKA        Akkor megmondlak az ördögöknek.

VALÉR                Mi?!

BÖJTI                   Kár ám összeveszni ezen...

VALÉR                Kár? Nem kár! Majd én megmutatom, ki az úr itt! Majd én megmondom annak a nőszemélynek, hogy...

 Matild jön be gőgösen.

MATILD              Hogy?

VALÉR                Betörted az orrom!

MATILD              Te pipogya.

VALÉR                Letépted az egyik fülem!

MATILD              A másikat csak azért nem, mert megsajnáltalak.

VALÉR                Én téged!

MATILD              Csak nem hiszed, hogy sikerül becsapnod az örödögöket?

VALÉR                Mért ne sikerülne?

MATILD              Mert nem olyan ostobák, mint te.

VALÉR                Miniszter. Közöld ezzel a némberrel, hogy a                                     királyával beszél.

BÖJTI                   Tudja.

VALÉR                De nem tudja! Arra a hősre emelt kezet, aki legyőzte a baltás töpéket, a tucatnyi tejbekacsát, a Kovász-kovácsot és még magát a királyevő retenetes Csupa-szeplő-big-kisst is!

MATILD              Úgy, mint ezt a két ördögöt?

VALÉR                Mellesleg.

MATILD              Akkor jó. Mert mellesleg megint jönnek.

VALÉR                Jönnek?!

MATILD              Most fordultak be a kapun.

VALÉR                Sitánkozni! Meghaltam! A szívem szakadt! A lányom vígasztalhatatlanul zokog!

HAJNALKA        És a kútba ugrott.

VALÉR                Igen. Nem! Te siránkozol!

HAJNALKA        De mért nem ugorhatok a kútba?

VALÉR                Mert miattad fekszek itt holtan szívhasadva!

MATILD              És ha rajtam múlik, így is maradsz!

VALÉR                Jajongani, ez parancs!

 Valér lehanyatlik, holtnak tetteti magát.

BÖJTI                   Kár ám, kár már, kár-kár, ajajaj!

HAJNALKA        Jaj. Jaj.

MATILD              Marhaság.

10; Akik eddig. Pesta, János

 Pesta jön elöl. Mögötte  János, a fején fekete zsák.

PESTA                 Húzz rá, cigány, a kutyádra

                             Nem vonyítja a nótámat.

                             Ecet került a kupámba

                             Összehúzta a gigámat.

                             Hinnye, de rossz kedvem van.

BÖJTI                   Kár, kár, kár!

PESTA                 Veled mindjárt számolok.

BÖJTI                  Jaj?

PESTA                 Jaj, bizony!

BÖJTI                  Kár.

HAJNALKA        Jaj.Jaj.

MATILD              Jaj.

HAJNALKA        Jaj. Jaj. Jaj.

MATILD              Ja.

PESTA                 Mi van?

BÖJTI                   Baj van.

PESTA                 Az biztos. Te varnyú, te,  mit műveltél, te!

                             Tudod, mivé lett a fiad?

BÖJTI                  Remélem, jóvá.

 János a zsák  alól.

JÁNOS                 Mama!

PESTA                 Te hallgass!

HAJNALKA        Jaj. Jaj. Mondom: Jaj, jaj, jaj.

MATILD              Az. Van. Jaj.

PESTA                 Mi történt itt?

BÖJTI                   Valér király odavan.

PESTA                 Mi?

BÖJTI                   Oda.

PESTA                 Oda? Hova?

 Böjti a ravatalra mutat.

BÖJTI                   Meghót.

PESTA                 A bogaram?

HAJNALKA        Jaj, az apucikám, halva van!

MATILD              Jaj.

 Pesta a ravatalhoz lép,  lenéz Valérra, aztán Matildra.

PESTA                 Meghót vóna?

MATILD              Meg.

PESTA                 A fülin át kivérzett?

MATILD              A fülin is.

PESTA                 De ki verte ennyire nagyon agyon?

MATILD              Hát ki?

PESTA                 Ja! És nem volt büdös?

MATILD              Mindig büdös.

PESTA                 De mért van rajta ennyi púder?

BÖJTI                   Mert ez volt a király végakarata.

PESTA                 Ez?

BÖJTI                   És hogy legyen boldog a leánya,

                             A világ legszebb Hajnalkája,

                             Ez zengjen bele az elégiá(já)ba.

HAJNALKA        Főleg és bizony.

PESTA                 Ezt akarta végül e tetem?

HAJNALKA        Jaj. Jaj. Odavan. Így a kezem…

MATILD              Elég legyen! Nyaram jő el nekem ezzel, nem a telem.

JÁNOS                 Izéna! Tudod, miért van ez a fejemen?

HAJNALKA        Azt nem tudom, de nem leszek a tied.

JÁNOS                 Azt én tudom. De nem is bánom, Izéna,

                             Világ legszebb leánya! Te is szabad vagy!

                             Szegény Valér! Király uram! Ha még hallasz,

                             bárhol légy is! Akarata ellen dehogy is viszem

                             el a lányod!

HAJNALKA        Hogy?

MATILD              Hallod ezt, Valér?

HAJNALKA        Nem kell veled menjek?

JÁNOS                 De udvarolhatok?

Valér ül fel.

VALÉR                Kérem vissza a Holdat és a Napot!

                             Meg az összes többi zálogot!

PESTA                 Nézzünk oda! Akkor él ez, vagy megholt?

                             Ilyen pofával én csak a Pokolban találkozok!

VALÉR                Haha! A király ott is én leszek!

PESTA                 Nahát, már csaknem beengedtelek…

JÁNOS                 Izéna! Mama! Beleestem a tóba! És ott először             majdnem megfulladtam, aztán megmentett a

Harcsa Marcsa. De nem ám csak megmentett, hanem bekapott és megrágicsált, és nem is egyszer…

PESTA                 Jobb, ha ezzel nem dicsekszel.

JÁNOS                 Apám, legalább hadd mutassam meg az új arcomat!

PESTA                 Azt kéne még.

VALÉR                Hol a Napom, hol a Holdam?

JÁNOS                 Szabadok és boldogok!

PESTA                 Mind a kettőt elengedte.

VALÉR                Mit műveltél?!

BÖJTI                  Édes János, aranyszívű gyerekecske!

 Pesta tuszkolja kifelé Jánost.

PESTA                 Itt is jártunk, jól elvoltunk.

                             De már mennénk, máshol lennénk.

JÁNOS                 Azért is megmutatom magam!

 János lekapja a csuklyát a fejéről.

JÁNOS                 Izéna!

HAJNALKA        Ó! Ő! Ah! Minő! Nézd már! Ni! Nahát! Mi?! Egy…igazi királyfi?!

JÁNOS                 Biz az lettem!

HAJNALKA        A szívem dobban! A lelkem rebben!

Papus! Anyus! Eláll a szavam!

MATILD              Ne ájulj el.

JÁNOS                 Hallja ezt kend? Hallod, mamam?!

BÖJTI                   Kiböjtöltük, édes fiam.

 Valér nem bírja tovább,  ordít.

VALÉR                Megállj! Hajtók, kopók, vadászok, katonák, hóhérok! Nincs dobban, nincs rebben! A Nap az enyém! A Hold is az enyém! A lányom is az enyém! Minden az enyém volt, van és marad!

BÖJTI                   A mennyasszony szépecske!

VALÉR                Nincs mennyasszony!

BÖJTI                  Addig legyen lakodalom, amíg nem lesz vénecske! Igaz, Pesta?

 Hajnalka rekedten.

HAJNALKA        Tehát udvarolnál, barátom?

JÁNOS                 A hangja sima bársony!

PESTA                 Máris mint ráspoly a vasrácson.

JÁNOS                 Izéna!

HAJNALKA        Mizéna?!

BÖJTI                   Máris évődnek!

JÁNOS                 Hozok neked a mennyből csillagot!

HAJNALKA        Sárkányfejet?

JÁNOS                 Hányat?

HAJNALKA        Hetet!

JÁNOS                 Hétszer hetet! Hetvenhet(t)et!

HAJNALKA        És jól léped a menüettet?

JÁNOS                 Négy helyett is!

Hajnalka sikkant.

HAJNALKA        Ez is biztos?

JÁNOS                 Na jó, aki nagy hős, nem füllenthet.

                             De megtanulom a táncrendet.

HAJNALKA        Hát…jó…talán… megkedvellek.

BÖJTI                  Pesta! Ásó! Kapa? Ángyom?

MATILD              Udvarolhat, hát nem bánom.

VALÉR                Csatabárd!

BÖJTI                   Aki megholt, nincsen szava!

                             Te meg, Pesta, mehetsz haza.

                             Hogy egy varnyú ilyet lásson

                             Ennyi balgát egy rakáson!

                             Egyik butább, mint a másik

                             Szegény agyam belevásik.

                             Arany istráng az ártányon

                             Kár belétek kék ármányom

                             Bárgyú, bamba, benga, randa

                             Mind!

                             Kukakáró katona!

                             De te fiam, édes János

                             Legyél boldog

                             Hogyha illesz Hajnalkához!

          JÁNOS                 Izéna!

          HAJNALKA        Ejnye, megint, mi kéna?

          BÖJTI                  Egy jó kis lakzi kinéz ma?

A tapsrendbe még Harcsa Marcsa is beficánkol.