ÁLDJON ISTEN

ÁLDJON ISTEN!

fabula

(játék két részben)

           

                        SZEREPLŐK:

                                               KENDER MAG KIRÁLY

                                               MAGONC, A FIA

                                               KOTLICA,

                                               KAPARINA,

                                               KUKORINA, UDVARHÖLGYEK

                                               HEKTOR

                                               DIOGENÉSZ

                                               BOLHA

                                               HERNYÓ

                                               VAKOND

                                               VARJÚ

                                               GÖRÉNY

                                               MACSKA

                                               PÍPIPIP LIDÉRC

                                               JÓZSI LIDÉRC

                                               A SORS HANGJA (nem látszik, csak játszik)

                        A SZÍNEK:

                                               A BAROMFI UDVAR

                                               A RETTENET FÖLDJE

                                               A ZORD PATAK ÉS KÉT PARTJA

                       

                        Kender Mag király a Vakond, a (Varjú), a Macska és

                        a Görény szerepét is játszhatja. A Sors Hangja is az övé.

                        A két lidérc csak baljós szöveg, szörnyű árnyék és egy pár gumicsizma.

                        A bolha és a hernyó (utóbb lepke) és a varjú lehetnek bábok is. Sőt.

                                               ELSŐ RÉSZ

1; A TYÚKOLNÁL, ÉS AZ UDVARON

Kukorina, Kaparina, Kotlica, Kender Mag király, Diogenész

Pirkadat előtt.  Alszik az udvar. A három tyúk és Kender Mag is szunyókálnak. Kotlica a tojásán kotlik, Kaparina és Kukorina óvón kornyadoznak mellette.

Az éjszaka hangjai. Éji madár rikolt, tücskök ciripelnek, békák brekegnek.

Távolabb Diogenész az óljában az egyik oldaláról a másikra fordul, közben pár mélyet röffent, aztán szendergésbe csámcsogná magát. A falu határában kutyaugatás kezdődik, lassanként közeledik.

Kotlica alatt a tojásban Magonc háromszor hangosat kopog. Erre a hangra a tyúkok felneszelnek, Kotlica megörvendve.

KOTLICA      Kop-kop-kop?

KUKORINA Jól hallok?

KAPARINA  Kot-kot-kot?

KOTLICA      Kopogott!

KUKORINA Még nem szabad!

KOTLICA      De jönne már!

KUKORINA Nem is vár?

KOTLICA      Kop-kop-kop!

Kender Mag király nyög fel, förmed a hölgyekre nyűgösen.

KENDER       Kotlós mért kotyog?

KOTLICA      Mert már kopog a kop!

KENDER       Még ki se hajnalodtam!

KOTLICA      Akkor hajnalodjál gyorsan, nyomban!

KAPARINA  Ne totojázz, felség!

KENDER       Csakhogy én még szunyálnék.

KOTLICA      Nagy királyom, jön a gyermek!

KENDER       Akkor is egy percnyi csendet!

KOTLICA      De hajnal előtt nem születhet!

KENDER       Hát ne szülessen! Nagy dolog.

KOTLICA      De kopogván kopog!

KENDER       Szólj reá! Hová siet?

KOTLICA      Na, szép…! Még ilyet!

KUKORINA Sőt!

KOTLICA      Lusta vénség!

KAPARINA  Majd rínál még…

KOTLICA      Hogyha lenne!

KUKORINA Éji csirke!

KAPARINA  Ősi átok!

KUKORINA Satnya lesz, kit…

KAPARINA  A hajnal …

KOTLICA      Azon nyomban meg nem áldott!

KENDER       Azért szólj rá: kicsit várj ott!

KOTLICA      De ha szűk már néki a tojása!

KENDER       Csendet, vagy rád mászok!

                        Nekem szűk ez a ketrec!

                        Három buta liba- kacsa- tyúkja!

                        Sötét éjjel nyugalmam feldúlja?!

                        Máris kárál, hápog, gágog, karattyol?!

Jaj, szegény én, jaj, te varangyképű,

Nyűgös agg kor! Sistergős ménnykű!

KOTLICA      Na …jól van, akkor…

KAPARINA  Kotlica néném, hagyd!

KOTLICA      Kicsi csibém, kicsit még maradj!

A kotkodács népség a csőrét befogja, bár neheztel az öreg királyra.

Kender Mag elszántan, dohogva visszaszunnyad.

A tyúkok jobb híján hallgatják a közeledő kutyaugatást. Felvidámodnak.

Egymást bökdösik sugdolózva.

KAPARINA  Lohol haza „csendben”Hektor.

KUKORINA Láncát tépte bizony egykor.

KAPARNIA  Lesz ám neki ne mulass!

KOTLICA      Jó pár ütleg, üres has.

KAPARINA  Bátor Hektor.

KOTLICA      Kegyetlen lidérc a Józsi gazda.

KUKORINA Könyörögni néki semmi haszna.

KAPARINA  Fent az ernyő, nincsen kas…

KUKORINA A szerelem szép gyötrelem.

KAPARINA  Nekem mondod, azt nyögdelem.

KUKORINA Nyögdeljük mind, amióta…

KAPARINA  Megrévült e drága felség…

KUKORINA Csak csipádzik a vén kokas.

KAPARINA  Nincsen ernyő, nincsen kas.

KUKORINA Öreg kokas…

KAPARINA  Régi átok.

KUKORINA Elgyengül ki

KAPARINA  Sok éjt látott.

KUKORINA Hektor bezzeg meg nem vénül.

KAPARINA  Igen virgonc a pasas…

KOTLICA      Szuka bánja, lesz hasas…

KAPARINA  Kölykezhet majd szegény hatot…

KUKORINA Úgy kell neki, kacérkodott!

KENDER       Kotlica, Kaparina, Kurorina?

KOTLICA      Igen?

KAPARINA  Felség?

KUKORINA Bármit tessék!

KENDER       Pletykát szüntet, csőr befog!

KAPARINA  De…

KENDER       Nem pityog!

A tyúkok kotkodácsolva vihognak, Kender Mag király még nagyon aludna.

Kukorina eljátssza a tüzelő Angélát, Kaparina a vágytól nyáladzó Hektort, Kotlica leesik a tojásról jókedvében, amit a tojásban lakó méltatlankodó kopogással torol meg. Kotlica visszakotlik a tojásra.

KOTLICA      Bocsit…

KAPARINA  Micsit?

KOTLICA      Kicsi csibém, türelem hajnalig!

2; AZ UDVARON

Hektor, Diogenész, Tyúkok, Kender király

A kutyaugatás az acsargásig felerősödik, aztán lassan elhal, amikor Hektor kutya

vigyorogva, elégedetten, ám fáradtan hazaér. A Rettenet földje felöl bekocog az udvarra, megszakított láncát a porban húzva, magának dudorászva.

HEKTOR       Ha szólít a vágyam, mennem kell

                        Nem köthet a lánc, ha mennem kell

                        Mert mennem kell, ha mennem kell…

                        Angéla, ó, Angéla!

                        Te húsos oldalas roppanó karéja!

                        Mennem kell, mert mennem kell

                        Nem érti ezt gazda, se a gyepmester…

Diogenész ingerültem röffent rá az óljából.

DIOGENÉSZ            Hurkot is vet rád majd egyszer.

HEKTOR       Rám? Az a bárgyú, kövér?

DIOGENÉSZ            Dögkútban végzed ezért

            Egy hőn vágyott szép napon.

HEKTOR       Nem vonz ez a végzet oly nagyon.

DIOGENÉSZ            Fogalmad sincs, mit ugatsz.

                        Loncsos korcs, féleszű eb

                        Siralomház lesz a kenneled

                        Ha befog végre a sintér…

                        És bunkójával csapja szét

Azt a kullancs szítta tökfejed.

HEKTOR       Ártány bátyám, ezt csak szeretnéd.

DIOGENÉSZ            Buja vágyad visz a sírba.

HEKTOR       És te? Fulladsz a hájadba, neked az van megírva.

Hektor a hátsó lábát felemelve peckesen megjelöli Diogenész ólját.

DIOGENÉSZ            Mit művelsz te, hagyod abba?

HEKTOR       Csak egy kis illatot jelölök a lütyő szagra.

DIOGENÉSZ            Hogy a vized cseppje a farkadra fagyna!

HEKTOR       Itt járt Hektor, a hős kan, jelét, ím, ide rótta…

                        Kantársam, aki erre tévedsz, és megérzed,

                        Tudnod kell, ha nem iszkolsz innét rögtön,

Rád rontok és úgy megtéplek,

Büszkeséged romba döntöm.

DIOGENÉSZ            Te nagyképű, bolhás idióta!

Diogenész méltatlankodva ront az ólajtónak, Hektor a baromfiudvar közepére táncol, a tyúkok kotkodácsolva vihognak. Hektor bókol a hölgyeknek.

HEKTOR       Hölgyeim, önök máris ébren?

KOTLICA      Kopog már a csibém, kérem.

HEKTOR       Ó! Nagy nap lesz ez? Lehet?

KAPARINA  De önnek az éje volt, nemde, remek.

HEKTOR       Remek bizony! Angéla szeret!

KUKORINA Majd megbánja…

HEKTOR       Már mért?

KUKORINA Angéla nemde a kertész kutyája.

HEKTOR       No és?

KUKORINA És Ön a pap Zsömléjével jegyes.

HEKTOR       No és?

KUKORINA Ön nem éppen hűséges, uram.

KOTLICA      Hektorunk egy falusi Don Juan…

HEKTOR       A szerelem, hölgyeim…Azért megveszek!

KAPARINA  A szerelem volt hát, ki láncát szaggatta?

HEKTOR       Meg én. Hölgyemért bármit megteszek.

KAPARINA  Majd megfedi érte a lidérc gazda.

HEKTOR       Ha ismerné Angélát, értené,

                        Mely örömmel lakolok miatta.

KAPARINA  Hát meséljen róla, drága Hektor!

HEKTOR       Könnyűléptű Angéláról?

                        Mint a neve is mutatja: egy angyal!

DIOGENÉSZ            Fekália nászából lett a cuppogós agyaggal.

HEKTOR       Illatát hogy felém sodorta az éji szellő…

KOTLICA      Tudjuk, éjjel egykor.

HEKTOR       Ő egy tündéri delnő, a termete légi,

                        A szeme barna, a bundája tarka

                        És két füle, hinnék-e, egészen a földet éri!

                        Angéla, ó, Angéla…te csupa báj lady!

                        Hogy nyüszögök érted, ó, jaj, bébi!

Hektor vágytól telve nyüszög. Diogenész röfög, a tyúkok vihognak.

Kender király feladja erőltetett szendergését, a kutyára förmed.

KENDER       Ezt odébb teszi, azt reméltem!

HEKTOR       Á, már ön is ébren?

KENDER       Pedig nagyon nem szeretnék…

DIOGENÉSZ            E korcstól még a bölcs is vadkanná vadul!

HEKTOR       És ettől a farkam tán a lábam közé konyul?

KENDER       Ne kívánja, hogy megcsipkedjem, Hektor úr.

HEKTOR       E disznó farát, vén kokas.

DIOGENÉSZ            Egyszer még a pofádra fekszem.

HEKTOR       Ez tényleg elbűzné kóborló kedvem.

                       

Hektor rásomolyog a sertésre, hűvösen biccent a királynak, kacsint a hölgyekre, otthagyja

őket, átbújik a kerítésen, a vackára tér.

KAPARINA  Pedig, felség…

KUKORINA Nagyságoddal szemben…

KAPARINA  Hektor étvágya örök…

KUKORINA Ó, jaj, a szerelemben…

KENDER       Mert köll valami!?

KUKORINA Hát…ha már ilyen vérmesen kérdi…

KENDER       Unlak ám rémesen.

KUKORINA Legyen kapsz, hadd kapjak!

KENDER       Majd lesz kapsz, ha…lesz hozzá kedvem…

KAPARINA  Győzzük megélni.

KENDER       Öreg kokas nem űri raketta.

KUKORINA Tudjuk mi azt, ezt kell tűrni…

KAPARINA  De szabad-e azért még a szófát megülni?

KENDER       Aludni akarok!

KOTLICA      De ha kop-kop-kop!

                        A hajnalt várjuk, a csibém kopog!

KENDER       Majd mindjárt…hajnalodok.

Egy fertálynyit még szunnyadok!

Kender Mag visszaaludna. A tyúkok csak nézik, halkan.

KUKORINA És csak ez megy, jaj, mióta…

KAPARINA  Már mindig már, jaj, aludna…

KUKORINA Nem is kokas ez már.

KAPARINA  Hanem csak a tolla burka.

KUKORINA Kihűlt vérébe zápulva.

KOTLICA      Attól még szeretjük.

KUKORINA Tudsz jobbat?

KAPARINA  Csakis ezt tehetjük.

KOTLICA      Na.

KUKORINA Ez.

KAPARINA  Van.

KOTLICA      Tollas burka…

KUKORINA Régi átok.

KAPARINA  Mint vagyunk mi elárvulva.

Csend. A tyúkok mélyen sajnálják magukat, ekként bólogatnak.

 Odakint Hektor vonyít fel vágyakozva.

HEKTOR       Angéla, ó, Angéla, Angéla, Angééééla!

                        Te, pacallal teli lábosa szívemnek!

                        Lásd, itt kushadok nyáladzva, megalélva

                        Kis bolhám csípésit számolom…!

DIOGENÉSZ            Mért kell ezt nekem hallanom?!

HEKTOR       Csípésim számosa

                        Pacalom lábosa…

                        Angéla, hadd lihegek földig érő leffentyű füledbe!

DIOGENÉSZ            Ragadtatok volna össze

                        A hátadon egy szívlapát sajgó nyomával

                        Hogy a környék rajtatok röhögne!

Csend, a tyúkok összenéznek.

KAPARINA  Földig ér.

KUKORINA Abigél. Angééééla?

KENDER       Idétlen banda! Elég, na!

A tyúkok kotkodácsolnak jókedvükben, Kender Mag király a taraját szorítja a fejéhez.

3; A TYÚKÓLBAN ÉS AZ UDVARON

A tyúkok, Kender király, Diogenész, Hektor

A tyúkok kivihogták magukat, már csendesednek, amikor Kotlica alatt a tojásban Magonc megint hármat kopog. A tyúkok egymást közt suttogva.

KOTLICA      Kop-kop-kop!

KAPARINA  Csak kopog!

KOTLICA      De boldogság!

KUKORINA Oly erősen kopogtat!

KOTLICA      Az az! Kokas lesz ő, jó nagy!

                        Hős születik mindjárt! Érzem!

                        Udvarát udvarló pihe herceg!

KUKORINA Szeleburdi, drága, kicsi csibe!

KAPARINA  Már ahogy kopog, azzal is henceg!

Kender Mag ezt a pózt is feladja, a hölgyekre förmed.

KENDER       Kit csipkedjek véresre, csendnyire?

KUKORINA De ha nem bírunk már aludni!

KENDER       De bírjatok!

KOTLICA      Édes uram, hadd ne bírjunk!

KAPARINA  Hívd inkább végre a Napot!

KENDER       De ha nincs még itt az ideje!

KOTLICA      De hadd legyen kicsi kincsem

                        A hajnali fénnyel áldott,

Más vágyam tényleg nincsen!

KENDER       Áldott lesz, ne aggódj.

KOTLICA      De annyira jönne!

KENDER       Ki itt a király meg minden itt?!

                        Azt a konyhakéstől űzött mindenit!

KOTLICA      Hát…te.

KENDER       Akkor rám bíznád, mikor dolgozok?

KOTLICA      De…

KENDER       Megígértem, nem?

                        Még tíz perc, és pirkadok.

A tyúkok morcosan várnak, Kaparina fellázad.

KAPARINA  Hát én akkor is kimegyek.

Kaparina elindul kifelé az ólból, a király ráförmed.

KENDER       Jöszte vissza! Görény vigyen? Be gyere!

Kaparina megszeppenve tér vissza a helyére. Kender Mag király még egyszer kísérletet tesz az alvásra. Odakint a tücsökzene, a brekegés felerősödik, sárgarigó éneke trilláz fel. A tyúkok összenéznek, mutogatnak a lusta királyra. Diogenész nagyot nyög az óljában, rosszkedvűen röfög, csámcsog kicsit, tápászkodik, az ólajtóra könyökölve kinéz a kertbe.

DIOGENÉSZ            Moslék az élet, korpa a lét

                        Lütyőben caplat, ki e földre lép

                        Hájam a bájam, a kezdet a vég.

                        Nekem csak az a vágyam

                        E pimasz ebet vinnyogni lássam:

                        Ennyi nekem mára bőven elég.

A  tojásban Magonc hármat kopog. Kaparina és Kukorina gyengéden veszik körül a tojáson kotló Kotlicát, most a tojásnak selypegnek.

KUKORINA Kityi-kotty…

KAPARINA   Koty-koty-kotty

KOTLICA      Durmol még az a „jó atyád”.

KUKORINA Szunnyad a vénséges szépséges.

KAPARINA  A nemesen rémséges.

KOTLICA      Taréja, lásd, mint konyult.

KUKORINA Mert a kedve elborult.

KAPARINA  De pihe-cihe-dunna az ő szíve ám.

KUKORINA Csak a modora durva.

KOTLICA      Egy kis kokasról álmodik, babám.

KAPARINA  Aki e tojásban vagy te itt.

KOTLICA      Érted ő mindjárt egy akkorát,

De egy akkorát hajnalodik!

KAPARINA  És aztán büszkén mutat be a Napnak.

KUKORINA Hogy te máris milyen nagyon-nagyon nagy vagy.

KAPARINA  És kity-koty-kotty, és hogy-hogy-hogy.

KOTLICA      És Kop-kop-kop.

KUKORINA Meglátod majd a hajnal első sugarát.

KOTLICA      És hőse leszel csupa bájos kalandnak!

KAPARINA  Neked idekint is szép lesz a világ.

KAPARINA  Kukurikúúú, szól majd atyád, na!

KUKORINA  Aki kokas, nem rab ma.

KOTLICA      Se máskor, ámbátor szárnya nem ép.

KAPARINA  De a sas hiába lebeg az ég felett.

KUKORINA A fecske minek is cikkan, űzve a legyet?

KAPARINA  A varjú mi végre károg?

KOTLICA      Anyád is csak kotkodácsol.

KAPARINA  Kop-kop-kop…

KUKORINA Kotty-kotty-kotty…

KAPARINA  Hogy-hogy-hogy

KUKORINA A hajnali Kokasnál szebbet még senki se látott.

KOTLICA      Ja, már úgy mocorog, te szent ég!

KUKORINA Felség!

Kender Mag feladja.

KENDER       Ott egye a fene!

KUKORINA  Kity-koty-kotty

KAPARINA  Hogy-hogy-hogy

                        Kikel a kiscsibe!

A tyúkok izgatottan kotyognak tovább, Kender Mag felkel, némi reggeli tornát végez sok-sok nyújtózkodással, ásítással, közben.

KOTLICA      Boldog az udvar,

Az ég puha dunna!

KAPARINA  Jó kövér földből nő ki a dudva!

KUKORINA Egy ilyen csodás reggelen

KOTLICA      Megszületni halleluja!

KENDER       Jaj, a zúzám egy merő pudva!

           

Távolabb a rigó dalol, a varjú károg, Diogenész felröfög.

DIOGENÉSZ            Öreg kokas mit remélhet

                        Várja őt a kés- ítélet.

KENDER       Neked coki, te eleven hurka!

DIOGENÉSZ            Pörkölt lész ám, így elaggulva.

                       

Hektor aprót vakkant álmában, és megcsörgeti láncát.

HEKTOR       Ó, Angéla, te velős csont, te kolbászhéj

                        Illatod, akár a frissen gőzölgő csirkebél…

A tojásban heves mozgolódás támad, a tyúkok nagyon izgatottak.

KOTLICA      Juj-juj-juj, már reped a héja!

KAPARINA  A héja! A héja! A héja!

Kender Mag ijedten néz fel az égre.

KENDER       Hol?

KAPARINA  A csibéd héja!

KENDER       Mit ijesztgetsz?!

KOTLICA      Öreg!

KAPARINA  Jönni eped!

KOTLICA      Gyermeked!

KUKORINA Kender, gyorsan!

KOTLICA      A trónodra hágj fel nyomban!

KAPARINA  Hívd, köszöntsd a Napot!

KUKORINA Meg ne sértsük!

KOTLICA      Áldását kérjük!

KAPARINA  Siess, gyorsan!

KENDER       Jól van, jól van…

4; A KIRÁLY ÚTJA A SZEMÉTDOMBRA

Kender Mag király és a hölgyek. Diogenész

Kender Mag a mellét kidüllesztve vonul fel a szemétdombra. Kukorina és Kaparina is kipipiskednek az udvarra, a kakast figyelik, Kotlica marad a tojásánál.

KENDER       Buta tyúkok. Kárálni, azt tudtok. Nők. Az egyik butább, mint a másik.

Ezeket hallgatva a fülem kettéreped, az agyam belevásik. De én egyszer, egy szép napon mindbe beleunok. Áthúzok a Rettenet Földjén, legyek inkább remete túzok, ki egy bokor aljában ül egymagában és… Na, dologra. Áhítat szállja meg papkirályi lelkemet. Az imám felzeng mindjárt, Világ! Csibém születik! Ámuljatok! Bámuljatok! Képedjetek!

Kender Mag felér a szemétdomb tetejére. Ihletért magába fordul, a domb tetejét szakrális mozdulatokkal megkapargatja, aztán szárnyait széttárva belekezd. Az ima alatt az ég alja kivöröslik. A szemétdomb tetején sudár napraforgó nyújtózik, hatalmas bimbója a kinyílás előtti pillanatban.

KENDER       Kityi-kotty, kotty-kotty-kotty…

KOTLICA      Hogy?

KAPARNIA  Hogy?

KUKORINA Hogy?

KENDER       Mit hogy? Ejnye, mit nem mondok!?

KOTLICA      Hogy?

KAPARINA  Kotty?

KUKORINA Kotty?

KOTLICA      Kotty?

KENDER       Kárálás nincs! Vénségemre megtyúkulok?!

                        Ne már, hogy végképp hozzátok butulok?!

KUKORINA Bocs.

KOTLICA      Bocs.

KAPARINA  Bocs.

KENDER       Hess, zipzár a csőrre, kavics a zúzádba!

                        Figyeljetek az öreg Kender Mag királyra!

A tyúkok áhítattal figyelnek. Diogenész az ólja ajtaján könyököl, és cinikusan röfög, röhög. Kender újra magába mélyed, szakrálisan kapargat, aztán szárnyait széttárva.

KENDER       Kukurikúúú! Kukirikúú!

Varázsigémmel szakítom szét a sötétet!

                        Kukurikúúú! Kukurikúúú!

Harsány imám most űzi messze az éjet!

DIOGENÉSZ            Egy hernyó fohásza világfához szólna

                        Pedig az se volna más, csak egy szál torma.

                        Bár a torma legalább jó illatú…

KENDER       Kukurikúúú! Kukurikúúú!

                        Odvatokba kushadjatok vissza mind, ti rémek!

DIOGENÉSZ            Márpedig a „rémek” nappal se henyélnek…

KENDER       Kukurikúúú! Kukurikúúú!

                        A kukurin kúúúval kanyarítok és hajlítok

                        Kanyarítván mely gyönyörűn hajnalítok!

                        Kukurikúúúú! Halljátok?  Ez igen szép lett!

DIOGENÉSZ  Mint mikor engem ártánnyá heréltek…

KENDER       Ébredj! Ébredj! Ébredj világ, jöjj fel Nap

                        Csibe csivit köszönt ma téged!

                        Jöjj hát, kérlek! Jöjj hát! Jön már, jön már!

                        Lássátok, ott vöröslik a horizont alatt.

                        Íme, az istenünk, íme, a Nap! Ó, feljövél!

DIOGENÉSZ Nyilván és csakis a te kedvedért…

KAPARINA  Igen!

KUKORINA Az isten!

KAPARINA  A Napon kívül…

KUKORINA Semmi nincsen!

DIOGENÉSZ            Korpa közt a gyöngy is csak sápadt göröngy.

KENDER       Kukurikúú, hú, de húúú, borura derű, hű, de hűűű

                        Már ne féljetek, ti tollas népek

                        Kik osztoztok sorsomon, kik velem éltek

                        E sártól cuppogó udvaron és tovább a kerten, túl a

                        Patakon, a réten, és kik ott csipogtok, daloltok

                        A messzi erdőségben, vagy szerte az világban

                        A földműves démonok vetett kertjein,

                        Vagy az ugaron, hol háború dúl véresen, vadon, vagy

                        Raboskodtok kalitokban, sunnyogtok csalitokban

                        Elő, elő, ti büszke sasok, és ti is, szárnya alig

                        Szárnyasok, kacsák, ludak, libák és gőgös struccok

                        Imámat hallgasd meg, kérlek, jóságos isten, kérlek,

                        Csibe csivit is köszönt ma téged

                        Kelj fel Nap, fényes Nap

                        Szemétdombján köszönt téged, fohászkodik áldásodért

                        Kender Mag!

KOTLICA      Kityi

KUKORINA Kotyi

KOTLICA      Már látszik is a csőre, jaj, de pici!

KENDER       Kukurikúúú! Hadd szülessen boldognak ez a dőre!

Mert jössz már fölénk, Napocska, látlak újra

                        Felhágsz az égre, végre, végre, végre

                        Vakítson el fényed, ó, te dicső Isten

                        Te vagy az egy, te vagy Minden!

DIOGENÉSZ            Ámbátor meg Nap se nem sincsen.

                        Belátja ezt a józan ész…

KAPARINA  Fordulj már magadba, Diogenész!

KENDER       Kukurikúú, hú. De húúú, hű, de hűűűű!

                        Derűre ború, borura derű!

                        Na! Előbújt végre az a pelyhes fejű?

5; AZ UDVARON ÉS A TYÚKÓLBAN

Tyúkok, Kender király, Magonc, Hektor, Diogenész,

Pípipip lidérc, Józsi  lidérc hangja, a Sors Hangja

A horizonton felkelt a Nap. Kender Mag elégülten néz le a tyúkokra. A tojásból már kilátszik a kiscsibe feje. A tyúkok köré gyűlnek, segítenek Kotlicának és a kiscsibének. Kender Mag peckesen bóklászik a szemétdombon.

KOTLICA      Itt van, hopp!

KUKORINA A kop-kop-kop!

MAGONC     Mama?

KAPARINA  Hogy-hogy-hogy?

KOTLICA      Kiscsibém!

KUKORINA Jaj, de szép!

KAPARINA  Minő sárga!

KUKORINA Mint a pitypang!

KAPARINA  Mint a napfény!

KUKORINA Mint a spárga!

MAGONC     Mama!

KOTLICA      Máris éhes!

KAPARINA  Milyen édes!

MAGONC     Mama!?

KAPARINA  Jaj, megcsípett!

KUKORINA Máris mérges.

KAPARINA  Kokas lesz ez!

KENDER       Na, ugye, hogy ugye.

A tyúkok kibontották Magoncot a tojáshéjból, csak a fenekén marad egy darabka belőle.

Most megnézik. Kotlica diadallal.

KOTLICA      Kokaska!

KOTLICA      Felséged Kender Magonca!

KENDER       Így kell ezt csinálni.

KOTLICA      Tartása máris királyi.

KUKORINA Éljen Magoncka!

KAPARINA  A király tanonca.

KENDER       Rám hasonlít a pici herceg.

KOTLICA      Kire másra?

KENDER       Így  ő a világ új csodája.

KOTLICA      Anyád óriást kotlott, fiam!

MAGONC     Hol vagyok? Mi vagyok? Mi van?

KOTLICA      Megáldott a hajnal szent sugára!

KENDER       Nézd a horizontot!

Magonc dülöngél, megbámul mindent, aztán majdnem sírva.

MAGONC     Á, itt valaki valamit nagyon elrontott!

                        Bújok vissza a tojásba!

Magonc bújna vissza a tojásba, a tyúkok visszatartják.

DIOGENÉSZ            Okos döntés visszamenni. Jaj, a legjobb meg se születni.

KOTLICA      Maradj köztünk!

KUKORINA Nagyon vártunk!

KAPARINA  Hetek óta…

KUKORINA Csak rád vágytunk.

KOTLICA      Érted nyögtünk!

KUKORINA Nézz atyádra!

Magonc megnézi magának Kender királyt.

MAGONC     Hű, de ronda! Az atyám?

Kender Mag királyi pózban tárja szét szárnyait.

KENDER       Te kis te. Jer ide! Borulj begyemre!

MAGONC     Mama, védj meg! Félek tőle, remegve!

KOTLICA      Figyelj atyádra!

KUKORINA Aki kokas, nem lehet gyáva!

KENDER       Így igaz.

MAGONC     Gyáva? Mi az?

KENDER       A jó kokas legyen gőgös, nyegle

                        A Nap a kokast ilyennek tervezte.

MAGONC     Mama! Rakjátok rám a héjakat vissza!

Magonc a fenekén lévő tojáshéjat magára szorítja.

KENDER       Nem tisztelhetsz mást, csak a Napot.

Uralkodsz kegyetlen, és alkotsz sok nagy tojatot.

MAGONC     Hadd legyen úgy inkább, hogy a burkomban maradok!

KENDER       Ha az én időm lejár, tiéd lesz ez az udvar

                        Benne az ól, e domb és az összes buta tyúkok.

MAGONC     És ez a szörnyű büdös és iszonyú nagy?

KOTLICA      Ez a disznó is, bár egy kicsit elmebeteg.

KAPARINA  Bármit röfögjön…

KUKORINA Azt semmibe vedd!

KENDER       Amióta kiherélték a lidércek

                        És hizlalni az óljába terelték

                        Minden büszkesége oda.

DIOGENÉSZ            Micsoda?! Diogenész méltósága

                        Hogy a célja Diogenész maga.

                        Ezt jól jegyezd meg,

                        Te szánalmas, kis együgyű dolog:

                        Rajtam múlik, mi legyen a sorod

                        Rólad miket álmodok.

                        Én vagyok az isten, és nem a Nap.

                        Köztetek csakis és egyedül szabad.

MAGONC     Egy szót se értek ebből.

KENDER       Ha a moslékáért visít

                        Mindig kiesik a szerepéből.

DIOGENÉSZ            Most például azt álmodom, kérlek

                        Hogy neked, „király”, nem sokára véged.

KENDER       Ezt is csak reméled.

DIOGENÉSZ            Úgy-úgy, véged, visznek a lidércek

                        Feláldozni pörköltnek, pecsenyének.

KENDER       Te se jársz ám majd jobban.

DIOGENÉSZ            Efelől nem vagyok gondban

                        Csak a testem senyved e pokolban.

                        Mert pokolni pokoli jó kedvem van.

                        Ám az is lehet, mindjárt olyat lépek

                        Az egész világnak most vetek véget.

KOTLICA      Ez a lütyő- gömböc magát se érti néha.

KAPARINA  Annyira nagyon filozófus.

DIOGENÉSZ            Sőt! Nálam ez a tónus.

KENDER       Kicsi fiam…A sorsnak sora van.

                        És oka ama nagy tisztességnek.

                        Hogy Kokasnak születtél

                        És nem büdös sertésnek.

MAGONC     És a kokas az mi?

KAPARINA  A kokas? A Föld ura!

DIOGENÉSZ            Meg a görény farlyuka!

KENDER       Totyogj tehát elém, Magonc herceg

                        A varázsszót megtanulni, a szót, a szentet

                        Amire a Nap istenség egyedül hallgat

                        Zenitjére csakis a mi kedvünkért ballag.

DIOGENÉSZ            Bárgyú szárnyas, ostoba maszlag.

MAGONC     Szóval az a sárga izé az a…

KOTLICA      Ő a Nap.

KENDER       A szó a miénk, az életünk övé. Gyere hát!

                        Kukurikú, majd azt kell mondanod.

KOTLICA      Máris?

KENDER       A többit meg hozzá gondolod.

KOTLICA      Hisz még pelyhes kis csibe.

KENDER       Tudod, hogy meg kell lennie. Gyere!

KAPARINA  Menj, Magoncka!

KUKORINA Kis kukuri fiúcska!

KAPARINA  Jobb, ha minél előbb megtanulod.

KUKORINA A legfontosabb varázslatot.

KAPARINA  Mert ha a kokasszó elhalna…

KUKORINA A Napisten az óljában maradna.

KAPARINA  És sötét lenne újra sokáig, zord hideg.

KUKORINA A világnak így…

KAPARINA  Bizony megint vége lehet.

MAGONC     Megint vége?

KAPARINA  Ezért az udvar legelső törvénye…

KENDER       Amit még, ó, jaj, ük-szépapám hozott…

KAPARINA  Tizenhatodik Kender Mag, más néven Lajos…

KENDER       Aki nagy híve volt a szotyolának

KOTLICA      Ettől volt tolla oly fénylő, olajos…

KENDER       És kinek atyját a lidércek szintén pörköltnek áldozának…

KUKORINA Minő baj!

KAPARINA  Minő vész!

KUKORINA Ősi átok!

KUKORINA Világvesztő tragédia.

MAGONC     Tragédia? Mi a’?

KENDER       Kukoriszavát fiának át nem adta.

                        A Tizenötödik, a jó Lajosunk atyja.

MAGONC     Nem adta?

KENDER       Nem adhatta.

MAGONC     Miért?

KUKORINA Mert eljött érte a  Pípipip lidérc.

KOTLICA      És, ó jaj, a sarokba szorította.

MAGONC     És?

KENDER       Nyissz.

MAGONC     Nyissz?

KENDER       Nyassz.

MAGONC     Nyassz?

KENDER       Nyissz-nyassz.

KOTLICA      És bugy.

MAGONC     Bugy?

KENDER       Bugy-bugy.

MAGONC     Mi bugy-bugy?

DIOGENÉSZ            És spriccel a vér!

MAGONC     Juj! A vér? De mér’?

KENDER       Kuss, disznó. Hát…azért…

KOTLICA      A lidérc is…

KAPARINA  Ősi átok.

MAGONC     Ugye olyat sose látok?

DIOGENÉSZ            Ha megvakítlak, gyerek.

KENDER       Jól van, disznó, most neked megyek.

DIOGENÉSZ            Gyere csak, öreg!

Kender vörös fejjel indul neki a disznónak, a kotlósok visszatartják.

KOTLICA      Hagyd most, felség!

KENDER       Lecsípem hájadról a sertét!

KOTLICA      Tanítsd inkább a fiad!

KAPARINA  Ott tartottál, nem kelt fel a Nap!

KENDER       Engedj oda! Széthasítom, megtokázom!

                        Megabálom, csülkeit az égre dobálom!

DIOGENÉSZ            Hű, de félek! Gyere csak, te tollas féreg!

KENDER       Engedj!

KAPARINA  Kérlek!

KOTLICA      Higgadj, uram!

MAGONC     Félek!

Kender lerázza magáról a tyúkokat, nagyot kapar. Aztán Magoncra való tekintettel visszaindul a szemétdombra.

KENDER       Na jó. Ezt megúsztad, most nem bánatalak.

DIOGENÉSZ            Te úsztad meg, te kopasznyakú agg.

KENDER       Miiii?!

KOTLICA      És nem kelt fel többé a Nap, felség.

KENDER       Mi? Ja! Bizony nem.

MAGONC     Mikor volt az?

KENDER       Egymillió éve és három napja.

                        Akkor ük-szépapám útnak eredt.

                        Erről szól a csirkeség eposzi kalandja.

                        Hallgasd meg hát a történetet!

                        Miután a lidérc levágta ük-szép Magot

                        Hiába várták másnap a Napot.

                        Mert a Nap az óljában duzzogott

                        Mért hágnék fölétek? Hívatlan vendégnek?

                        Kukurikú szót többé nem hallhatott.

                        Szenvedte akkortól minden a szörnyű sötétet.

                        A világ lassanként jégbe fagyott

                        Az örök éj szélfutta havat zokogott

                        Siratta a nyarat, és tűrte a jégkorszakot.

MAGONC     És meddig tartott az örök éjszaka?

KENDER       Tízegyezer évet és három napot.

MAGONC     És aztán?

KENDER       Elért a Nap óljához ősünk, hős Szotyola.

KOTLICA      Tizenhatodik Kender Mag király.

KENDER       Kopogtat a Napnál, ő kiszól, te vagy az, Mihály?

                        Szotyola Lajos lennék, ha lehetnék, de a csőröm

                        Már a begyemhez fagyott. Mit akarsz tőlem,

                        Te hálátlan szárnya van reptelen, no name-ű nem?

                        Mindenható Urunk , kérve kérnék, zokogva

                        Könyörögnék önhöz, mint alázatos szolga,

                        Tanítson meg engem a kukurikú szóra!

                        Ámulva bámul rá a Nap. Kokas vagy, és nem tudod?

                        Én meg azt hittem, azért nem hívsz, mert

                        Meguntatok. Untuk? Dehogy untuk!

                        Nos, röviden így esett,

A jégkorszaknak vége lett.

DIOGENÉSZ            Rég hallottam ostobább történetet.

KENDER       Szigorú törvény tehát azóta

                        Tanítsd a kiskokast a kukurikú szóra

                        Azonnal és rögvest legyen tudója,

                        Mihelyt megszületett.

                        Második törvényünk az első utója:

                        Ahogy csak bírod, kerüld a lidércet.

MAGONC     És a lidérc az miért lett?

KENDER       Hogy legyen a balsorsnak bunkója.

Magonc a tojása héját még jobban a fenekéhez szorítva.

MAGONC     Nem bújhatnék mégis vissza a burkomba?

KENDER       A tojásban is elérnek a lidrécek.

DIOGENÉSZ            Aki csirke, mind kirántják egyszer

                        Intelek erre is hányadszor? Ezredszer?

                        És van olyan hely is, ahol megeszik a zápot

                        Ha Kínásat játszok, olyan álmot is látok.

KENDER       Kukurikúúú! Fiam! Mondd utánam!

MAGONC     Eltűnni innen minden vágyam.

KENDER       Azt nem lehet.

KOTLICA      Kukurikúú, próbáld utána!

KENDER       Kukurikúú!

Magonc próbálja a hangot.

MAGONC     Félek! Mama! Nem megy, hiába!

KENDER       Próbáljad! És gondolj közben az égre! Kukurikúúú!

                        Fittyet hányunk mi az éjre!

MAGONC     Kúúú…égre!

KOTLICA      Kuri…érte!

KAPARINA  Kukuri…fittyet!

KUKORINA No, jön az ihlet? Kúúúú!

MAGONC     Húúú, de ha nem megy!

KENDER       Gyere fel a dombra, ide mellém,

                        Majd segítek neked, drága gyermek!

DIOGENÉSZ            Az oldalasom leszakad, négy csülköm az égre kapál!

KOTLICA      Maradj már, ártány!

KAPARINA  Inkább zabálj!

DIOGENÉSZ            Tenném, de nincs mit.

                        A korpát nekem csak délben hintik.

KOTLICA      Akkor sorvaszd a hájad!

Magonc kelletlenül totyog fel az atya mellé a dombra.

DIOGENÉSZ            A hájam földi mocskom bája, lányom

                        Én magam az ideák közt dagonyázom.

                        Mit nekem az ittlét? Röfögök a halálon.

                        Húsomon a hájam az egyetlen barátom. 

Magonc felért atyja mellé. Kender átöleli a fia vállát.

KENDER       No, legényke, nézz csak körül!

                        Ama kéklő hegyet is rád hagyom örökül.

                        Amott a falu, a lidércek lakta

                        Erre a Rettenet Földjének Zord patakja.

                        A kerítés mögött Hektor az a láncon

                        Jó pajtás, csak tartsd rövid pórázon.

MAGONC     Igen, atyám.

KENDER       A Nap az élet. A mi imánk az ige.

                        Más nem is számít.

DIOGENÉSZ            A te szavad pont a semmi se.

KENDER       Mondd utánam tehát, és közben nagyon

                        Gondolj a Napra, kicsi kis sárga angyalom!

                        Kukurikúúú!

MAGONC     Nagy tarajúúú!

KOTLICA      Milyen kedves, milyen szép máris!

                        Pihe nyaka pelyhe fénylő kaláris.

KENDER       Hármat kaparj, és: Ku-ku-ri-kúúú!

MAGONC     Ku…

KENDER       Kuri…

MAGONC     Kukuri…

Pípipip Lidérc iszonyatos hangja rémíti meg a csirkéket.

PÍPIPIP          Húúúú, az anyád, teeeee!

A csirkék megdermednek, Diogenész is az óljába menekül. Kender Mag a napraforgó szárába kapaszkodik, a fiát a háta mögé rántja.

PÍPIPIP          Hektor! Hektor?! A lánc! Teeee! Hektor!

                        Ez elszaggatta! Megint! Éjjel egykor?! Józsiiiii!

                        Ne aludjáááá máááá!

Józsi üvöltése messzebbről, a házból.

JÓZSI             Mi van mááááá?!

PÍPIPIP          A rohadt korcsod, az van  mááááá!

JÓZSI             Haggyáááá mááááá!

Hektor kettőt csahol, tompa rúgás hangja, aztán Hektor szűköl.

PÍPIPIP          Teeeee! Józsiiiii! Neee! Te dög! Áááá!

Magonc súgva, a tojáshéjat a fenekéhez szorítva. A többiek is a rémülettől beszorult torokkal.

MAGONC     Papa?

KENDER       A lidérc az.

KOTLICA      A Pípipip rémség!

KOTLICA      Bújj el csibém!

KENDER       Büszkeségem tiltja és a rangom…

                        Nem szabadna hagynom.

                        Bújj mögém jobban! A lidérc…

MAGONC     A lidérc? Miért?

KENDER       A legtöbbször semmiért.

KUKORINA Várjuk meg, mire készül?

KAPARINA  Szörnyű árnyéka kire szédül?

KENDER       Majd rárontok, figyelmét megosztom!

KAPARINA  Mind elveszünk végül.

MAGONC     De miért?

KENDER       Mindig semmiért.

A baromfiak dermedten ácsorognak. Pípipip közeledik.

PÍPIPIP          Pípipipip! Pííípipipipipipip!

KOTLICA      Talán jó magot szór csak.

KAPARINA  Talán csak pár tojást keres…

KUKORINA Ez a szózat…

KAPARINA  Ma nem lesz oly rettenetes…?

PÍPIPIP          Pípipip!

KOTLICA      Érzem, csak magot…

KUKORINA És cserébe tojatot…

KAPARINA  Mert ez a szép nap…

KENDER       Rosszat nem hozhat!

KOTLICA      Ősi átok…

KAPARINA  Csirke népség mindig

KUKORINA Jobbra számít…

KOTLICA      Hogy-hogy-hogy…

KAPARINA  Kot-kot-kot…

KOTLICA      Pípipip szó…

KUKORINA Hívogat csak

KAPARINA  Csábít…

KOTLICA      Ámít…

Pípipip lidérc árnyéka rávetül az udvarra, az árnyék kezében egy hatalmas

konyhakés.

PÍPIPIP          Píííípipipip!

KOTLICA      Jaj, ne!

KAPARINA  A kezében…

KUKORINA Iszonyatos…

KOTLICA      Konyhakése!

KENDER       Megvédelek!

PÍPIPIP          Teeee!

KENDER       A Nap kerek! Lidércek, vérezzetek!

PÍPIPIP          Öreg kokas!

KENDER       Gyűlöllek, te rém, te árnyék, te rút!

PÍPIPIP          Hol vagy, mihaszna?

KENDER       Sehol!

PÍPIPIP          Aha! Látlak.

KENDER       Na jó, ihol!

                        Csak tedd le azt a kést

                        És meglátod, mit kapsz!

PÍPIPIP          Háremed még vígan tojhatna.

                        Ha végeznéd a dolgodat rajta.

KOTLICA      Szeretjük mi így is!

KAPARINA  Bírja ő a dolgát!

KUKORINA Tessék csak ránk bízni!

KOTLICA      Járjuk mi a polkát!

KAPARINA  Repkedjük a szófát!

PÍPIPIP          Nézd csak, egy csibe!

MAGONC     Csókolom.

KENDER       Ne szólj hozzá!

KOTLICA      És ne nézz a szemibe!

PÍPIPIP          Aranyoska. Nem éppen semmise. Józsiii! Hallod?

JÓZSI             Mi van mááááá meeeeg?

PÍPIPIP          Egy csibe!

JÓZSI             Miiiii? Haggyááááá lóóógva, hajnal vóóóóna!

PÍPIPIP          Részeg disznó, ez se jó már semmire.

Diogenész egy aprót, gyávát visít az ólban.

PÍPIPIP          Na! Kokas! Jer’ ide!

KENDER       Gyere te!

KOTLICA      Papa, ne szólj hozzá!

KAPARINA  És ne nézz a szemibe!

KENDER       A saját kését állítom a belibe!

PÍPIPIP          Ne ám én menjek be érted!

KENDER       De csak rajta, csőr ki be, angarde, tessék!

PÍPIPIP          Leváglak, nincsen többé semmi mentség.

KOTLICA      Ó, jaj! Az ősi átok!

KUKORINA De alig élt még!

KENDER       Napisten, hozzád kiáltok!

KAPARINA  Itt a baj!

KUKORINA Menekülj, uram!

KOTLICA      Vagy csípd szét!

MAGONC     Az mi az, hogy levágni, papa?

KENDER       Az az, hogy erőmnek tényleg híja van.

PÍPIPIP          Gyerünk már, koszlott öreg

                        Ne ingerelj, főleg, mert…

KENDER       De fiamnak a varázsszót…

PÍPIPIP          Húsod oly rágós lehet

Estig kell majd főzzelek.

KOTLICA      Ó, jaj! Nincs mentség.

KAPARINA  Itt a baj! Jaj, Felség!

KUKORINA Menekülj, uram!

KOTLICA      Vagy csípd szét!

KENDER       Kukurikú, fiam! Ne felejtsed!

                        Első törvény: kiáltsd dúlva:

                        Kukurikúúú! Kelj fel Nap!

                        Rikkants! Kiálts! Ordíts nagyot!

                        Ne engedj új Jégkorszakot!

PÍPIPIP          De a tökét, Józsi, részeg disznó

                        Biztos lehetsz, nem te kapod!

                        Józsiiii!

JÓZSI             Rohaggyá’ meg, Bözsiii, hun vaaaan?

PÍPIPÍP          Mi huuun van?

JÓZSI                         A butykosooom? Mért kell mindiiig a bödön mögé dugnood?

PÍPIPIP          Hogy ne találd meg!

JÓZSI             De mindiiig megtalááálom! Ennyit lehetne már tudnoood!

Kender király megöleli a fiát, leballag a szemétdombról, megöleli az asszonyait is, aztán bátran Pípipip elé áll.

KENDER       Leteszed azt a kést, de rögtön!?

PÍPIPIP          Forr a vized, a többit még eldöntöm.

Sötét. Kotkodácsolás, kutyaugatás, disznóvisítás, aztán súlyos csend.

 SORS HANGJA.  NYISSZ-NYASSZ

                                                          

6; AZ UDVARBAN

Magonc, Tyúkok, Diogenész, Pípipip, SORS HANGJA

A sötét után a Nap fénye kegyetlenül csap le. A tyúkok siratnak, miközben az udvar porát, sarát magukra hintik, kenik.

KOTLICA      Ó, jaj.

KUKORINA Kender tenger Magja…

KAPARINA  Oda van, oda van…

KOTLICA      Nagy a baj, ősi az átok.

KUKORINA Kedvesen fülsértő hangja.

KAPARINA  Oda van, oda van.

KOTLICA      Minő jellem!

KUKORINA És kellem minő!

KAPARINA  Imádta őt minden anyánk tyúkja!

KUKORINA Micsoda férfit láttunk itt elbukva!

KAPARINA  Taraja vörösen izzó csoda!

KUKORINA Minő korona! Bíbora égi!

KAPARINA  De jó volt alatta elalélni!

KOTLICA      És most, ó, jaj!

KAPARINA  Oda van, oda van.

MAGONC     Akkor…nem atyám győzött?

KOTLICA      Atyád…

KUKORINA Láthattad ott…

KAPARINA  Mint egy igazi hős király…

KOTLICA      Bátran távozott.

MAGONC     De hova?

KOTLICA      Oda.

MAGONC     Hová oda?

KOTLICA      Ahol a lidérc konyhakése…

KAPARINA  Se éri el többé soha.

MAGONC     Akkor…mi történt, mama?

KOTLICA      Atyád meghozta a végső áldozatot.

MAGONC     Mit?!

KOTLICA      A Nap akarta, hogy így legyen.

MAGONC     Mit akart a Nap?

KOTLICA      Hát azt.

KAPARINA  Kár zúgolódni a végzeten.

MAGONC     Még mindig nem értem, mi van!

KOTLICA      Atyádat levágták, fiam.

MAGONC     De mért?

KOTLICA      Ami volt, ami van, ami lesz, azért.

MAGONC     Mert mi volt, mi van, mi lesz?

KOTLICA      Réges-régen, midőn a világ lenni kezdett…

KAPARINA  Megteremté magát, aztán ebből… ez lett.

MAGONC     Mert ez….mi is?!

KUKORINA Nap istenség pottyantott egy tojást.

KAPARINA  Tetszett néki, és azt mondta:

KOTLICA      Nohát tovább.

KUKORINA Ebből lett a tyúk.

KAPARINA  Aki szintén pottyantott egy nagyot.

KOTLICA      Abból meg egy kokas kelt ki legott.

KUKORINA És zengé az úr: szaporodjatok!

MAGONC     No és? Ennyi?

KOTLICA      Még nem.

KUKORINA Ez volt hajdan az Éden.

KAPARINA  És pottyantott a Nap még sok-sok állatot.

KUKORINA Szólván szólva: csirkék, ti drága népem

                        Ők azért vannak, hogy ti uralkodjatok.

KOTLICA      És a farkas együtt legelt a báránnyal.

KUKORINA És az oroszlán a gazellával.

KAPARINA  És a legrondább állat a görény lett.

KUKORINA Ki barátot magának azóta se remélhet.

KOTLICA      De béke volt akkor, béke, béke, béke…

KUKORINA Édenünk volt a meglét boldog éke.

MAGONC     Akkor mért nem jó itt most lenni?

KOTLICA      Mert szólt a végzet: ebből elég ennyi.

KUKORINA Ne tudjon többé mindenki mindenkit szeretni.

KAPARINA  Tiszta vizet inni, nap fényét csipegetni.

KOTLICA      Mert egy szörnyű napon.

KUKORINA Amikor nem ügyeltünk oda nagyon.

KAPARINA  Lemászott a fáról a majom.

KOTLICA      És sunyi kis pofával körülnézett.

KUKORINA Azóta sújtja e világot a szüntelen enyészet.

KAPARINA  A baromfi megszületik, él és…

KOTLICA      Az Éden oda.

KUKORINA Az életnek a halál a sora.

MAGONC     De mért tűri ezt a Nap?

KUKORINA Mi engedtük a majmot a fáról lemászni…

KOTLICA      És a fáról lemászva a sárban dagonyázni.

KUKORINA És hagytuk, hogy egyen az almából…

KOTLICA      Megfogadva azt, amit néki a kígyó tanácsol…

KUKORINA A majomból imígyen lidérc lett.

KAPARINA  Ezért bünteti az isten a csibe népet.

KUKORINA És a mi bűnünk miatt a többi állatot.

KOTLICA      Azóta muszáj a farkasnak bárányt...

KAPARINA  Az oroszlánnak az ártányt…

KUKORINA A csibének a magot…

Diogenész nem bírja hallgatni tovább a csirkék teremtés történetét.

Ólja ajtaját megzörgetve förmed a tyúkokra.

DIOGENÉSZ            Tyúkagyú tyúkok! Még ennyi kárálmányt!

                        Választott nép? Ti?!

KUKORINA Mért?

KAPARINA  Ki?

KUKORINA Csak nem ti lennétek azok?

KAPARINA  Gonosz, kövér, ronda sertések?

KUKORINA Ti fanyar tréfái a teremtésnek?

DIOGENÉSZ            Tyúkokkal vitát nem nyitok.

                        Hozzád szólok, te pelyhedző nyikhaj.

                        Mondottam volt, a kezdet a vég,

                        A vég a kezdet, és nincs titok.

                        Meghal, aki él, nincs ezzel gond, nincsen baj.

                        Az egészről tudni ennyit elég.

MAGONC     Most se értem ám a disznó bácsit.

DIOGENÉSZ            Csirke vagy, nem csoda.

KOTLICA      Rád még a Nap is undorodva ásít.

Ehelyett Diogenész ásít és legyint a tyúkokra nagyot.

DIOGENÉSZ            Az ember lidérc azért etet

                        Hogy végül a saját gyomrát

                        Tömje meg veled.

KOTLICA      Veled is!

KAPARINA  Téged is!

DIOGENÉSZ            No és? Hájam a bájam.

                        Csak a testem pusztul el

                        Ez ocsmány világban.

                        A lelkem, mint mondám: szabad.

                        Egy huncut rémálom csak az élet.

                        A legjobb ez benne: csakis véget érhet.

Diogenész mélységes gőggel vonul vissza az óljába.

Az udvarra sötét árnyék ereszkedik. Pípipip asszony közeledik újra.

PÍPIPIP          Pípipipi! Pípipipipi!

KOTLICA      Jaj, ne!

KAPARINA  Kot-kot?!

KUKORINA Mein Got!

MAGONC     Jön megint?!

KOTLICA      Bújj a szárnyam alá!

KAPARINA  Gyere ide!

MAGONC     Nem én! Jövök, atyám, megküzdök vele!

KUKORINA Nem véd meg tőle semmi se!

PÍPIPIP          Píííípipipi!

MAGONC     Megtámadom! Megcsipkedem! Éltét veszem!

Magonc hősiesen támad, ám hasra esik a saját lábában.

PÍPIPIP          Pici csibe, jaj, te kis te!

                        No, egyél te is, itt van, nesze!

                        Aztán nőjél nekem nagyra!

                        Te kis tündéri falatka!

Píppipip asszony kukoricát hint be a baromfi udvarra, a szemek méretarányosak.

Az egyik pont fején találja a tápászkodó Magoncot, aki ettől most a fenekére huppan. Pípipip asszony felkacag. A tyúkok rémült kotkodácsolása a magok látványától csendesül.

PÍPIPIP          Hoppáka, bocsika! Józsi! Gyere már, nézd a kiscsibénket!

Józsi! Most mit csinálsz? Ne igyál! Korán reggeeeeel?! Nézzünk oda! A kolbászt is kihánytad . De a rosseb egye meg azt is, aki a bort kitalálta!

Diogenész az óljában magának röfögve.

DIOGENÉSZ            Egye is meg, meg is ette, ó Dionüszosz:

                        A hegy levét ezeknek? Vedelnek, míg meg nem gebednek.

Pípipip árnyéka elmúlik az udvarról, Hektor lánca rövided csörren. Pípipip a kutyára förmed.

PÍPIPIP          Eridj az utamból, te is dögölj meg!

Jókora puffanás, Hektor nyikkan, nyüszít egyet. Magonc közben feltápászkodik, újra támad.

Kotlica szárnyában akad meg.

MAGONC     Várj meg, te rém!

                        Most jövök én!

                        Addig élek, veled végzek!

KOTLICA      Jaj, kicsi hősöm!

MAGONC     Mama, figyelj, a torkára megyek!

KUKORINA Igazi kokas ez!

KAPARINA  Ahogy horgad!

KUKORINA De kár, hogy csibe még.

KAPARINA  Még nem kukurulhat.

MAGONC     Nem kukurlok?! Figyeljetek!

                        Üvöltök! Kiáltok! Halljad Nap!

                        Bosszút atyámért! Lidércek, végetek!

                        Ku! Kúúúú! Kukukukúúú!

Magonc próbálja, nem megy. Felhág a szemétdombra, próbálja. Erre még Diogenész is kíváncsi, kikönyököl az ólajtóra. Magonc megkapaszkodik a napraforgóban, hármat kapar, aztán.

MAGONC     Ku. Kuku. Kukurú.

KOTLICA      Borúra derű.

KUKORINA Derűre ború.

MAGONC     Tudom ám, ne segítsetek!

                        Ku. Kukuku. Kukukuku. Kú!

                        Ez már az, mama?

KOTLICA      Majdnem, kisfiam.

DIOGENÉSZ            Egy rikúúúnak eléggé híja van.

KAPARINA  Mit értesz te ehhez, disznó?

DIOGENÉSZ            No és te?

MAGONC     Rikukukukuku! Kurikuri? Rikukukukuri?

                        Nem megy!

KOTLICA      Gyere le most.

DIOGENÉSZ            Jó javaslat.

KOTLICA      Gyűjts erőt, tömd meg a „begy-gyed”.

Magonc lebotorkál a szemétdombról. A tyúkok kukoricával kínálgatják.

KOTLICA      Tessék, kicsim.

MAGONC     Ez mi?

KUKORINA Egyél, herceg!

KAPARINA  Kukorica.

DIOGENÉSZ            Hé! Passzolhatnál egy marék magot!

KAPARINA  Mióta koldulnak a filozófusok?

DIOGENÉSZ            Amióta cinikusok. Hoci!

KAPARINA  Coki.

MAGONC     Ezt tömjem be ide?

KOTLICA      Azért van a csőröd.

MAGONC     Nem azért, hogy a Naphoz szóljak?

KOTLICA      Ahhoz fel kell nőnöd.

MAGONC     Ha felnövök, lidércet ölök.

KOTLICA      Kokas vágy ez, nagyon ősi.

KUKORINA Mint az átok.

KOTLICA      És örök.

MAGONC     És atyám most melyik udvar körét őrzi?

KAPARINA  Velünk van ő.

KUKORINA Benned lakik.

DIOGENÉSZ            Mint a feledés tavába lesüllyedt ladik.

KOTLICA      Mért nem téged vágtak le ma a lidércek?

DIOGENÉSZ            Majd szólok, ha pálinka szagot érzek.

KOTLICA      Na jó. Csendet! Magoncka!

                        Egy falatot atyád emlékére!

KAPARINA  Üljünk hát búsongva e torra.

KUKORINA Kender Mag királyra!

KAPARINA  Az utolsó kukurikú szavára!

A tyúkok sírdogálva eszegetnek. Diogenész visszahúzódik az óljába. Magonc a tyúkokat figyeli, sokára töri meg a csendet.

MAGONC     És…mostantól…mi lesz?

KOTLICA      Ami volt, ami van, ami lesz.

KAPARINA  Jaj! Kot! Csak tudjál kukurulni!

MAGONC     Majd tudok. Mert ha nem tudok?

KAPARINA  A világnak holnapra vége lesz.

MAGONC     De nem lesz vége!

KUKORINA Ahhoz kukurikúú szó kéne.

MAGONC     De hát…itt vagyok!

KUKORINA Nem tudod majd hívni a Napot.

MAGONC     Dehogynem tudom!

KUKORINA A varázsige nélkül nem megy, angyalom.

MAGONC     Mert az mi az?

KOTLICA      Atyád épp azt súgta volna el neked.

KAPARINA  De jött ez a szörnyű lidérc.

KUKORINA És nem oszthatta meg veled.

KOTLICA      Pont mint egymillió éve és három napja.

KAPARINA  Készülhetünk az új jégkorszakra.

MAGONC     De hát az a sárga izé ott van!

KUKORINA De nem kell fel többé.

KOTLICA      Ó, jaj, kot-kot-kot.

KAPARINA  Félve félünk, hogy-hogy-hogy…

A tyúkok még csipegetni is elfelejtenek.

MAGONC     Jaj, ne! Majd tudom holnapra!

KOTLICA      Hogyan találnál a kellő szózatra?

KAPARINA  Örök sötét lesz.

KAPARINA  Cudar hideg.

KUKORINA Megfagyunk mind!

KAPARINA  Máris cidrizek!

MAGONC     Ilyen akkor sincs!

KOTLICA      De van.

MAGONC     Ez nem ér! Születtem ennyiért?!

KOTLICA      Bár bújhatnál tényleg tojásodba vissza!

Diogenész röhög az óljában.

DIOGENÉSZ            Ki születne ide, ha sorsát csak gyanítja?

MAGONC     De hát kérdezzük meg!

KOTLICA      Kit?

MAGONC     Azt a nagyot.

KOTLICA      A Napot?

KUKORINA Ilyenkor messze van.

KOTLICA      Ilyenkor nem hallja

KAPARINA  Ilyenkor nem mondja.

KUKORINA Rengeteg más a gondja.

MAGONC     Akkor mikor?

KOTLICA      Nem szól hozzánk soha.

KUKORINA Csakis szólt ük-szépatyádhoz.

KAPARINA  Az őskirályhoz, Szotyolához.

DIOGENÉSZ            No persze soha senki máshoz.

KOTLICA      Neked kéne, kicsi kis csirkének…

KUKORINA Eljutni oda.

KAPARINA  Ahová senki el nem érhet.

MAGONC     Hova?

KUKORINA A Nap óljához.

MAGONC     Oda?

DIOGENÉSZ            De nincs olyan, hogy Napnak Ólja!

                        Mivel hogy a Nap sincs, ez köztudott.

                        És ha volna is az a roppant pöffeteg

                        Aki a semmibe semmiként belerobbant

                        Nem isten ő, csak egy másik hájtömeg.

KAPARINA  Te istentelen!

KUKORINA Ó, kárhozat ártánya, te!

KAPARINA  Száradna torkodra a toka!

MAGONC     De hogy jutok oda? Az óljához?

                        Merre menjek?

A tyúkok összenéznek, aztán hárman háromfelé mutatnak. Diogenész felröhög.

DIOGENÉSZ            Ne menj te, öcsém, sehova.

                        Felkel a Nap holnap is.

                        De ha mégse, úgy baba.

A sors hangja zeng fel, ettől még Diogenész is megszeppen.

SORS HANGJA       NÉZZ, MAGONC, MAGADBA!

KOTLICA      Jaj, ki szólt?

MAGONC     Atyám az?

KOTLICA      Nem ő, de…

KAPARINA  Mintha maga a sors hangja…

KUKORINA Noszogatna?

MAGONC     Hogy nézzek magamba?

Magonc megpróbál magába nézni. Üveges szemmel tapogatja a begyét, a fenekét,

a lábát, a hátát, így tekereg.

KAPARINA  Hogy is szól a legenda?

                        Vajon merre indult királyunk szép-ükapja?

MAGONC     De hogy nézzek magamba?

KUKORINA Nem arra, ahol lenyugszik a Nap?

KAPARINA  Ez az!

KOTLICA      Kérdezzük meg Hektort, merre van nyugat!

KAPARINA  Ő aztán tudhatja, ő aztán ért a nagyvilághoz!

KOTLICA      Hiszen egykor is…

KAPARINA  Elszökött Angélához.

7; AZ UDVARBAN

Tyúkok, Magonc, Hektor, Diogenész, (Dezső)

KOTLICA      Hektor!

KAPARINA  Ó, derék eb!

KUKORINA Trójai jellem!

MAGONC     Trója?

KOTLICA      A szomszéd falu.

KAPARINA  A Zord patak habos útját oda rója.

KUKORINA Mondják, onnan jött közénk e hős.

KOTLICA      Egykor.

KAPARINA  Hektor!

KUKORINA Hektor!

Hektor lánca megcsörren, átdugja a kerítés résén a fejét. Eléggé maga alatt van.

HEKTOR       Nem vagyok ám túl jól.

KOTLICA      Jaj, szegény legény!

KAPARINA  Ellátta az ön baját a lidérc nagyon?

HEKTOR       Eléggé sajog a horpaszom.

A gazd’asszony belém rúgott úgy hatot.

MAGONC     Nagyon fájt?

HEKTOR       Hatott…Ő már csak így szeret, tudod…

MAGONC     Atyám kegyetlen gyilkosa?

HEKTOR       Mondjuk Józsi gazdám jobban.

                        Félt engem, ha elcsavargok

                        Szerelmetes indulatomban.

MAGONC     Pedig oly hatalmasnak látszol.

HEKTOR       Ne most dicsérj, talán máskor.

MAGONC     Anyáim úgy vélik, te tudod

                        Merre van Nyugat.

Hektor mutatja.

HEKTOR       Csakis arra.

KOTLICA      Arra?

KAPARINA  Amerre a Zord patak?

KUKORINA Előtte pedig a halálos Rettenet Földje?

DIOGENÉSZ            Krumplinak virága, kukorica zöldje.

HEKTOR       Egy vadalmafa csontváza zörög, zokog

AZ egyik ágán az öreg varjút láthatod.

MAGONC     És a Zord patakon túl van nyugat?

HEKTOR       Kószáltam arra is az éjjel.

                        Eltelve még szerelmes kedéllyel.

                        Angéla, ó, Angéla, lovagod, ím reszketeg

                        Nyalogatja a horpaszára rúgott sebet…

                        S közben érted vonyít, nyüszít…

DIOGENÉSZ            Balek, ki egy nőért meggebed.

MAGONC     De a Zord patak után rögtön nyugat van?

HEKTOR       Arra most inkább búza ring a táj ölén.

KOTLICA      Ott kacag a róka!

KAPARINA  Sunnyog a szörnyű görény!

MAGONC     Róka, görény? Azok mik?

KOTLICA      Rosszabbak a lidércnél.

MAGONC     És a róka együtt legel a görénnyel?

Diogenész most jól mulat.

DIOGENÉSZ            Együtt bizony, és micsoda kéjjel

                        Ha a belük tele kóbor kiscsirkékkel.

MAGONC     Juj, ez igaz?

HEKTOR       Ez az. Ha hagyom.

MAGONC     De nem hagyod?

HEKTOR       Őket én messzire ugatom.

MAGONC     Akkor te mégis csak hős vagy.

DIOGENÉSZ            Ez? Talpnyaló udvaronc.

MAGONC     Röfi bácsi mért utálja Hektort?

DIOGENÉSZ            Magamat utálom benne: ő is én vagyok.

KOTLICA      Na, ne már!

DIOGENÉSZ            Hölgyeim, engem olyan meg nem érthet

                        Ki nem bírja a klasszikus műveltséget.

MAGONC     Mert az mi az?

HEKTOR       Ne hagyd, hogy megmagyarázza!

MAGONC     Mért?

HEKTOR       Moslékon él és a jambust kihányja.

MAGONC     Hogyan tudnék a Nap óljához találni?

DIOGENÉSZ            Sehogy.

HEKTOR       A patak után a búza, a földút, a dimbi-domb

DIOGENÉSZ            Azon túl nem érsz, rég felfaltak, semmi gond.

MAGONC     Ez is igaz, Hektor?

HEKTOR       A dimbi-dombon lakik a pincesor

                        Ahol a duhaj lidérc kedv honol.

MAGONC     De az igaz, hogy felfalnak?

HEKTOR       Az igaz lehet.

MAGONC     Anyácskáim, akkor mit tegyek?

KOTLICA      Maradj itthon!

KAPARINA  Szép gyerek.

MAGONC     De én nem akarom! Útra kelek!

KOTLICA      Jaj, kicsim…

KAPARINA  Hallhattad!

KUKORINA Megesznek a rémek!

MAGONC     Én akkor is megpróbálom!

KAPARINA  Még atyád se…

KUKORINA Jutna át…

KAPARINA  Ennyi vészen.

KUKORINA Csapdán.

KOTLICA      Akadályon.

KUKORINA Egészben.

HEKTOR       Nagy szíved van, kiscsibe!

MAGONC     Segítenél?

HEKTOR       A Nap ólját megkeresni?

MAGONC     Megtalálom!

HEKTOR       Te meg?

MAGONC     Mibe?

KOTLICA      De hajnalig…kéne ezt…

MAGONC     Hát megyek, jövök, sietek.

                        Hektor, kísérj el, kérve kérlek!

HEKTOR       Mennék is, ha mehetnék, de most tényleg…

MAGONC     De jó, induljunk máris, gyere!

HEKTOR       Csak hát a láncom is újra köt, ugye…

MAGONC     Mit neked lánc, eltéped!

HEKTOR       Meg aztán, már elnézést kérek…

                        Egy kis kokasbél nassot mégis remélek…

MAGONC     Atyám szent belsejére…?

HEKTOR       Talán annak a sunyi macskának

                        Legyen az ebédje?

Diogenész harsányan felröfög-röhög, a tyúkok fájdalmasan, méltatlankodva kotkodácsolnak. Hektor elszégyelli magát, a menthetőt mentve bundájában egy bolhát keres, azt Magoncnak nyújtja.

HEKTOR       De ha menned kell, hát menned kell…

                        Mit neked, ugye, a gyepmester…

                        Megteszed azt, amit tenned kell

                        Hadd segítsek! A bundámban ez a bolha

                        Leghűbb barátom.

MAGONC     Nem látom.

HEKTOR       Hidd el, remek társ ő, bátor jellem

                        Egy pillanat műve volt megkedvelnem,

                        Midőn rám ugrott, rögvest megcsípett,

                        Aztán csak vigyorgott: no, ez ízlett.

MAGONC     Ez az olyan pici...?

HEKTOR       Pici, de csupa erő!

MAGONC     És akkor…ő?

HEKTOR       Köszönj szépen, Dezső!

DEZSŐ          Nyerő!

MAGONC     Dezső nyerő?

DEZSŐ          Nyerő Dezső!

HEKTOR       Tessék! Tartsd a szárnyad alatt.

KOTLICA      És ne

KAPARINA  Edd

KUKORINA Meg.

DEZSŐ          Nyerő Dezső rossz falat.

HEKTOR       Viszont ha megcsiklandod, úgy kacag…

Hektor megcsiklandozza a bolhát, aki hatalmasan nevet.

DEZSŐ          Jaj, jaj, ne, ez nem ér, ezt nem szabad! Ez csiki!

HEKTOR       Ha bajba jutsz, mit több, falnak fel éppen,

Vagy az ég baljósan rikkantva rád szakad

                        Csiklandozd meg Dezsőt itt, a hóna alatt.

                        Ő majd pont így kacag,

                        És én meghallom, bármely messze is jártok

                        Láncomat tépem, ott termek rögvest…

DEZSŐ          Hagyd már abba, vagy Dezsődből dög lesz!

MAGONC     Szabad?

Hektor átadja a bolhát Magoncnak. Magonc megnézi magának Dezsőt.

MAGONC     Szia.

DEZSŐ          Mi a?

MAGONC     Magonc.

DEZSŐ          Mi gond?

MAGONC     Megyünk a Napért.

DEZSŐ          Miért?

MAGONC     Jó lesz neked a szárnyam alatt?

DEZSŐ          Bundád nincs?

HEKTOR       Bolha örül, nem válogat.

MAGONC     Jó barátok leszünk, ugye?

DEZSŐ          Oké, gyerünk, kiscsibe.

HEKTOR       Látod, milyen bátor?

                        Indulni máris ég a vágytól.

KOTLICA      Bolhás

KAPARINA  Csirke?

KUKORINA Rossz jel. Ősi átok.

KAPARINA  Megint.

KOTLICA      Az álmoskönyv.

KAPARINA  Szerint.

MAGONC     Anyácskáim, majd gondolok rátok!

Magonc a hóna alá dugja a bolhát, hősiesen nekiindul a kerítésnek.

A tyúkok csak bámulják, aztán kapcsolnak.

KOTLICA      Jaj! Ne még!

MAGONC     Elég!

KOTLICA      Talán nem is arra van nyugat!

KUKORINA Amerre a vérvarjú károg

KOTLICA      Görény vihog

KAPARINA  Róka ugat.

KOTLICA      A vadalmafa csontváza alatt.

KAPARINA  A halál arat.

MAGONC     Elég a szóból, hajrá, kalandra!

Fel, nyugatra, fel nyugatra!

Magonc hősiesen átbújik a hátsó kerítés résén, eltűnik. A tyúkok máris rínak utána.

KOTLICA      Jaj, csibém!

KAPARINA  Kis kokas!

KUKORINA Kot-kot-kot!

KAPARINA  Hogy-hogy-hogy…

KOTLICA      Elhagyott!

KAPARINA  Sötét világ!

KUKORINA A remény!

KOTLICA      Jaj, szegény!

KAPARINA  Kender Mag!

KUKORINA Nem lesz Nap!

HEKTOR       Bízzatok!

DIOGENÉSZ            Inkább csak hízzatok!

                                               FINÁLÉ

                                   Régi rege, ősi átok

                                   Borzongok, ha embert látok

                                   Felrémlenek szörnyű képek

                                   Mint üldöznek a lidércek.

                                   Csirkék vétke óvilágból

                                   Nem óvtuk a majomságtól

                                   A Nap Isten, jaj, azóta

                                   Nem jön fel, csak kakasszóra.

                                               II. RÉSZ

8; A RETTENET FÖLDJÉN

Magonc, Bolha, Hernyó

Kegyetlen erővel tűz a Nap. A veteményes kertben ijesztő kis hangok, annál rémisztőbb neszek. Magonc elég vékonykán nagyon bátor, ahogy dalolgat, lépeget, a bolhával a szárnya alatt.

MAGONC     Icipici madárka

                        Kerek világ csodája

                        Büszke rá az anyácska

                        Még a Nap is csodálja…

BOLHA         Csodája, csodálja, minő rím ez, de kérlek…

MAGONC     Találnék tán jobbat is

                        De egy kicsit…nagyon félek.

BOLHA         Máris mégis mitől, te büszke réti sas?

MAGONC     Könnyű neked, Dezső.

                        Benned buzog Hektor vére.

BOLHA         Megcsíplek ám téged is

                        Hogy ezt megúszod

                        Hercegséged ne remélje.

MAGONC     Csípjél meg, nem bánom.

BOLHA         No, egy picit, barátom.

MAGONC     Csípjél nagyot! Valóság ez?

                        Nem rémálom? Ha ez vigasz

                        Lakjál jól nyugodtan…

BOLHA         Á, punnyad a lélek, ha teli a has.

Az ijesztő hangok és rémisztő neszek felerősödnek, váratlanul elhallgatnak, valami vészzene közeledik, de aztán az is abbamarad.

MAGONC     Dad a dadó…?

BOLHA         Mi a manó?

MAGONC     Vérli lidércé ez a dadaszó?

BOLHA         Talán csak egy ronda, zöld ufo.

MAGONC     Jaj, mama! Az Ufo az mi?

BOLHA         Rémben most az a trendi.

MAGONC     Eszi a csirkét?

BOLHA         Ajaj, és mit még! Először elrabol.

                        Agyadat kimossa, aztán miszlikre kaszabol.

MAGONC     Dezső, én nem is kicsit nagyon félek.

BOLHA         Iszkolnál már vissza?

MAGONC     Szégyenszemre futnék haza?

BOLHA         Mert mit keres egy pelyhes csibe

                        A Rettenet Földjén, úgy-e ugye?

Magonc megáll, lassan visszafordul. Vágyakozva bámul a messzi kerítésre.

MAGONC     A rettegés…ősi átok

                        Reszketek ha…árnyat látok

                        Leselkednek…szörnyű lények?

                        Kerülgetnek…éhes rémek?

                        De bátran ver a csirke szív

                        Ha a muszáj tettre hív?

                        Felkutatni a Nap-ólat

                        Hisz fenyeget a Jégkorszak?

                        Dadadadó, danadadó

                        Bátoríthat a nótaszó…?

BOLHA         Túl nagy teher?

                        Hogy te mentsd meg a világot?

MAGONC     Túl nagy teher.

BOLHA         Ki hallott ily butaságot?

MAGONC     Hogy pont én, mi?  Ez nem éri!

BOLHA         Érjük be a „nem érivel”?

MAGONC     Megtehetné más is?

BOLHA         Akár meg… No de ki?

MAGONC     Haza futni túl nagy szégyen?

BOLHA         Az, de hasznos éppen. Iszkiri?

Magonc nagyon belegondol, aztán nagyot sóhajt.

MAGONC     Nem lehet, sajnos.

                        El kell jutnunk a Naphoz.

BOLHA         Büszke lesz rád Hektor.

Magonc tovább indul a Nap felé.

MAGONC     Meg tán atyám, a király is.

BOLHA         Jön majd erre éjjel egykor.

MAGONC     Atyám szelleme?

BOLHA         Hektor. Meséljek Angéláról?

MAGONC     Igen, kérlek!

                        Ha rád figyelek, nem félek.

BOLHA         Nos. Angélában lakik Andi.

MAGONC     Az ki?

BOLHA         Hát a csajom, kicsi lakli!

                        Te! Andi ugró lába az egy olyan

                        Ahogy a nagykönyvbe leírva van!

                        De az igazán vonzó kecse

                        Szívószáján a dögös rece.

MAGONC     De jó ez a mese!

BOLHA         Mese?! Meg van dumálva vele

                        Ma éjjelre a randi.

MAGONC     Jó nektek, bolháknak, azért…

BOLHA         Nem is járunk a szomszédba babért.

MAGONC     Dúdoljunk?

BOLHA         Dúdoljál.

MAGONC     Icipici kiscsibe

                        Nem jó ám ő…semmire

                        Icipici bolhája…

                        Neki van vagy…hat lába…

BOLHA         Legalább

MAGONC     A kiscsibe csodálja

                        Az árva kis madárka…

                        Legeslegjobb barátja…

Nem messze, a kukoricásban vérfagyasztó ribillió támad. Macska vernyog, ugrik, mezei egér iramlik, sikoltva cincog, neki annyi. Magoncnak se kell több, rohan hazafelé.

MAGONC     Anyúúúú!

BOLHA         Aúúú!

MAGONC     Anyúúúú!

BOLHA         Vaúúúú!

Magonc hátrafelé tekinget, így aztán hasra esik, nagyot puffan egy hernyóban, aki fájdalmában összegömbölyödik. A bolha kihullik Magonc szárnya alól.

MAGONC     Segítség!

BOLHA         Ej, mi a kő?!

MAGONC     Ez meg… mi ez az ő?

Magonc reszket, a hernyó gömbölyödve marad. Csend.

BOLHA         Á, csak egy ronda hernyó.

MAGONC     Árthat?

BOLHA         Esetleg rád mászhat.

MAGONC     De meg se mozdul.

BOLHA         Holtat tettet.

MAGONC     Jaj! Én öltem meg?

BOLHA         Mondom: tettet. Hé!

                        Nyugika, zöldike. Ez nem vadászat.

MAGONC     Hagyjuk békén, hátha támad!

Magonc és a Bolha bámulják a hernyót. A kukoricásban a macska távolodik.

Magonc ettől megint összerezzen.

MAGONC     És azok a szörnyű hangok?

BOLHA         Csak a macska és egy egér…

MAGONC     Az egér az egy rém?

BOLHA         Ő nem, szegény. Az élet itt kemény.

MAGONC     A macska bánt?

BOLHA         Engem?

MAGONC     Engem!

BOLHA         Most? Szerintem nem.

                        Szájában egy kövér egérrel

                        Mért élne egy zsenge csibével?

MAGONC     Te most megnyugtattál engem, Dezső?

BOLHA         Ettől vagyok nálad nyerő. Megyünk?

MAGONC     Gyerünk!

BOLHA         Merünk?

Magonc rettegve bámul a kukoricásba.

MAGONC     Merjünk?

BOLHA         Egy kis hernyót előtte nem eszünk?

A hernyó dörgő mély hangon szól rájuk.

HERNYÓ      Csak azt próbáld meg!

MAGONC     Juj!

A hernyó bátorságot kapva hepciáskodik.

HERNYÓ      Nagy az arcod, bunda turkász!

                        Eszel ám jó édes anyukádból.

BOLHA         Vigyázzál ám, kit anyázol!

HERNYÓ      És te?  Nézz már a lábad alá!

MAGONC     Én?

HERNYÓ      Mert ki?

BOLHA         Ezt a pimaszt!

HERNYÓ      Pimasz vagy te, légypiszok.

Magonc int a bolhának, hagyja, aztán a Hernyóra mosolyog.

MAGONC     Én Magonc vagyok,

                        Ő pedig barátom, és társam, Dezső.

HERNYÓ      Az én nevem Káposzta Janka Jenő.

MAGONC     De sok szép neved van!

HERNYÓ      A dolgom is sok: adieu!

Hernyó nekilát bőszen a kukoricás felé araszolni. Magonc lépked utána.

MAGONC     Bocsáss meg, Jenő, hogy benned elestem.

HERNYÓ      Semmi, na. De muszáj sietnem.

MAGONC     Sietned?

HERNYÓ      Most, hogy magam a földből kiettem…

MAGONC     Te a földben laktál?

HERNYÓ      Eddig.

MAGONC     És ott jó?

HERNYÓ      Csak míg a parajság hernyóvá vedlik.

MAGONC     Nekem is jobb volt a tojásban.

                        Barátomnak meg a Hektorlásban.

HERNYÓ      Nincs időm csevegni ebben a helyzetben.

                        Üdvözlöm a rokonságod, add át a nevemben!

MAGONC     Várj még kissé, tudakolnék.

BOLHA         Ettől?

MAGONC     Nem hallottad véletlenül a föld alatt

                        Merrefelé nyugszik le este a Nap?

HERNYÓ      Az sose nyugszik, folyvást halad.

                        Ahogy én is haladnék, ugye…

                        Mert nincsen időm, de tényleg

                        Semennyi se.

MAGONC     Már hogy ne nyugodna le a Nap?

                        Este akkor mért nem látszik?

HERNYÓ      Olyankor látogatja a csillagokat.

BOLHA         Ezt ki mesélte be neked?

HERNYÓ      Csak emlékszem rá. No, ég veled.

Hernyó megint araszol tovább, Magonc tipeg mellette.

MAGONC     Várj még!

HERNYÓ      Ejnye, mi van?

MAGONC     A Napocska az óljába tér meg!

                        Ez tuti biztos, meg kell értsed!

HERNYÓ      Te úgy hiszed, én így tudom.

                        Semmi kedvem vitázni, kérlek.

MAGONC     De nekem oda kell jutnom az ólhoz!

HERNYÓ      Sok sikert hozzá.

MAGONC     De lépni se bírok már, annyira félek.

HERNYÓ      Félni azt kell, bizony.

                        Pláne egy pelyhes kiscsibének.

BOLHA         Gyere, Magoncka.

HERNYÓ      Van erre valahol egy fej káposzta?

                        Azzal estig igencsak jól lakok

                        Aztán magamra gubót durmolok.

                        Lepke szárnyán száll majd álmom

                        Hogy az égbe fel kell szállnom.

MAGONC     De szép álom!

                        Szeretnék én is a felhők között

                        Van is hozzá két jó…szárnyam…

HERNYÓ      Csak, ahogy nézem, kissé csökött…

Magonc csapkod párat kicsi szárnyaival, letörten.

MAGONC     Sose jutok el a Naphoz.

                        Gyere, Dezső, megyünk haza.

                        Jó volt látni, Janka Jenci

                        Elvigyünk egy káposztához?

                        Látok is ott egyet, nem fáradtság

                        Csak egy percnyi.

HERNYÓ      Kedves tőled, de megyek magam.

MAGONC     Ég veled. A Nap szeret. Míg lemegy.

                        Nagy kalandom máris elbukott.

                        Várhatjuk a jégkorszakot.

HERNYÓ      Várj inkább egy szép holnapot!

A hernyó tovább araszolgat, még visszanéz az árva Magoncra és a bolhára, megsajnálja a kiscsirkét.

HERNYÓ      Ej, hát ne add fel akkor!

                        Keresd meg azt az ólat!

                        Kérdezz inkább mást

                        Ki nálam sokkal tudósabb!

                        Én csak egy tanácsot adhatok

                        Ha rettenet tör rád, félelem kerget

                        Állj meg a vész közepén

                        És járj el egy dögös szteppet.

MAGONC     Mit?

HERNYÓ      Szteppet.

MAGONC     Szteppet?

BOLHA         Azt mondja, táncoljon az, aki retteg.

MAGONC     Táncoljak?

HERNYÓ      Mutassam?

MAGONC     Most nem félek.

BOLHA         Köszönjük, Jenőkém, talán máskor.

MAGONC     De! Mutassad, hogyan kell!

HERNYÓ      Lábad rakod, ütemre csapkodod.

BOLHA         Na, mégis kíváncsi vagyok.              

Hernyó mondja, csapja az ütemet, Magonc és Bolha táncolni kezdenek.

HERNYÓ      Rakod, teszed, csapkodod

                        Ugrálsz, pulzálsz, csúsztatod

                        Forogsz, pörögsz, nem hagyod

                        És közben azt dúdolod:

                        Szteppelek, hát nem félek

                        Nem félek, mert nem félek

                        Nem félek, mert szteppelek

                        Rakom, teszem, csapkodom

                        Ugrálok és csúsztatom

                        Forgok, pörgök, dúdolom…

A Bolha és Magonc dúdolják, rikkantják, zihálják a hernyóval együtt.

Az ütemes zaj a föld alól a rémzenét hívja elő. A rémzene pedig meghozza a vakondot.

9; A RETTENET FÖLDJÉN

Magonc, Bolha, Hernyó, Vakond

MAGONC     Dadada dadada a dó…?

BOLHA         Már ez megint mi manó?

MAGONC     Vérli lidérc, vagy az ufo?

BOLHA         Földmélyi szörnyű szó!

MAGONC     Jaj, mama! Ez mi lehet?

A dadadó vészjóslóan közeledik. Már nagyon közel van. A hernyó ijedtében

megint összegömbölyödik, holtat tettet.

BOLHA         Földrengés!

MAGONC     Eszik az csirkét?

BOLHA         Ajaj, és vajon mit még! Először elrabol!

                        Összezúz, mélybe húz, ott miszlikre kaszabol.

MAGONC     Dezső, én egy kicsit megint nagyon félek.

BOLHA         Ránk horgadnak vérlemezek, lemez vérek!

MAGONC     Jaj, ne!

Nem ment meg minket senki se?!

Magonc a szárnya alá kapja a bolhát, botorkál el a zajtól. Magonc visszanéz a hernyóra.

MAGONC     Rohanj te is, jaj, te lomha!

                        Megint úgy tesz, mintha megholt volna.

                        Ne hagyjuk itt, kicsi bolha!

BOLHA         Az ötlet nem nyerő. Futás, Magoncka!

MAGONC     Nem. Visszük őt is, Dezső.

A dodododo-dudududu váratlanul abbamarad. Magonc lábujjhegyen megy a Hernyóért, felkapja a zöld gombócot, már menne, ám a rög föltornyosul, éppen a lába alatt.

Magonc sikoltva a fenekére huppan, a bolha és a hernyó a szárnya alól kiesnek.

MAGONC     Juj! Jujujujuj! Segítség!

A Vakond dugja ki a fejét a földkupac tetején, ingerülten körbeszaglász.

VAKOND      Azt vajon mit még?

MAGONC     Jujujujuj!

VAKOND      Hallgass már, ne tutulj!

MAGONC     Juj!

VAKOND      Fúj, de büdös vagy!

MAGONC     Én?

VAKOND      És hangos!

Húzz már odébb!

                        Miattad semmit se érzek,

                        Semmit se hallok!

MAGONC     Atyám, te vagy?

VAKOND      Ki?

MAGONC     Olyan a hangod, mintha…

VAKOND      Baromfinak látszom, te csiga-minta?!

MAGONC     Inkább föld mélye rémnek.

VAKOND      Rég szóltak rám ennyire szépet.

                        No, te buta csirke, mögötted csodás

                        Illatot érzek. Ugrálj csak odébb!

                        Vagy hozd ide azt a finom kis hernyót,

                        kérlek.

MAGONC     Vigyem oda? Na jó. De mit akarsz vele?

VAKOND      Hogyhogy mit? Befalom most,

                        Vagy elrakom holnap reggelire.

MAGONC     Na ne.

VAKOND      De, de.

MAGONC     De ne!

VAKOND      Ne vitatkozz, hozd ide!

Magonc a fenekén elhátrál a hernyóig, óvón a szárnya alá rejti.

MAGONC     Már hogy ehetnéd meg ezt a szépséget?

VAKOND      Két falásra, emiatt ne érezz kétséget.

MAGONC     Káposzta Janka Jenő nem ehető!

VAKOND      Sőt! Pástétomnak jól parajra kenhető.

MAGONC     Nem látsz a szemedtől, te gonosz ufo?!

VAKOND      A szememtől!? Az meg mire jó?

BOLHA         Vakond ez, nem lát a vén tahó.

VAKOND      Tahó?! Ki szólt?

BOLHA         Hát én, te dohos pruszlik.  Hahó!

MAGONC     Amit hallasz, az bolha szó.

VAKOND      Még olyat se ettem. Jönnél közelebb?

BOLHA         A kórság se látott nálad randább földi egeret.

VAKOND      Egér én? Ez engem sérteget?!

MAGONC     Bocsáss meg, de tényleg nagyon csúnya vagy.

VAKOND      Öcsém, te nem érzed a saját szagodat.

                        Na, ide azt a hernyót, mert az jár nekem!

                        Mint minden, ami itt sunnyog

                        E számomra kies szegleten.

BOLHA         És ugyan mért járna?

VAKOND      Neked azt mért is kéne tudnod

                        Akinek még a hangja is undorító, undok?

                        Ide a hernyómat rögvest!

BOLHA         Mert különben?

VAKOND      Olyat teszek, belőled is dög lesz.

MAGONC     Inkább azt áruld el, hátha tudod

                        Merre találom meg éjjel a Napot.

VAKOND      A mit?

BOLHA         Olyat ez nem láthatott.

MAGONC     Tudod, ott fent, az a nagy fényes, kerek

                        Aki olyan szép, hogy rá nézni se lehet.

VAKOND      Ja, az! Az a meleg! Annak nincs is szaga.

                        Nem jó az semmire, nem gyűjtöm télire.

BOLHA         Mondod te, ördögnek sötét valaga.

VAKOND      Szólj rá a bolhádra, mocskos minden szava!

MAGONC     Tehát a Napot nem ismered?

VAKOND      Nem én. Minek?

MAGONC     Életed nélküle zord lehet.

VAKOND      Túrok én magamnak bármit, bátran

                        Odalent száztornyú palotám van.

                        Adod-e jussom, hogy a helyére jusson?

MAGONC     Hová a helyére?

VAKOND      Ide: Vakond úr belébe.

MAGONC     Hogy Káposzta Janka?

BOLHA         No meg Jenő?

MAGONC     Helye a beledben lenne?

BOLHA         Ez nem nyerő.

VAKOND      Szóval nem adod?

MAGONC     A barátom ő!

VAKOND      Így hát legyél átkozott.

A rémzene „ot-ot-ot-ot” visszhanggal felzeng, a vakonddal együtt távolodik.

Magonc csak ámul magán.

MAGONC     Dezső!

BOLHA         Mi kő?

MAGONC     Elmegy?

BOLHA         El.  

MAGONC     Akkor én…bátor vagyok?

BOLHA         Akkor te bátor vagy.

MAGONC     Káposzta Janka Jenő! Hallod?

                        Bátrak vagyunk! Igazi hősök!

A hernyó kidugja a fejét Magonc szárnya alól.

HERNYÓ      Oké, tesó, mától te vagy a főnök.

MAGONC     Akkor…tovább megyünk?

                        Hernyócska, jössz velünk?

HERNYÓ      A Nap ólját megkeresni?

MAGONC     Eddig csak muszájból

                        De kezdek lelkesedni!

HERNYÓ      Gyerünk!

MAGONC     Nem félünk, mert nem félünk!

Magonc a hernyóval és a bolhával a szárnya alatt peckesen kiszteppel.

A bolha vele nyikorog, a hernyó vele brummog.

EGYÜTT        Nem félünk, mert remélünk

                        Ha remélünk, nem félünk

                        Ha mégis félnénk, nem félünk

                        Mert ha félünk, táncolunk

                        És tánc közben dúdolunk

                        Rakjuk, csapjuk, csúsztatjuk

                        A ritmust ki is forogjuk

                        Bosszantjuk a vakondot

                        Nem kap mást, csak éhkoppot

                        Mert Magoncka olyan bátor

                        Őt kiáltják majd királynak

                        Hogyha még lesz: pirkadáskor.

10; KÖZJÁTÉK

Macska, Sors Hangja, Görény hangja

A kukoricás felöl egy vörös- tarka kövér macska vonul ki a színre elégedetten

Lustán körülnéz, még lustábban leheveredik, a hátára hengeredik, élvezi a napot.

Hosszú várakozás után a Sors Hangja unja meg őkelmét, a macskára dörren.

SORS HANGJA        SICC!

A  macska rémülten felpattan, rohan pár lépést, aztán körülnéz. Sehol senki.

Felbámul az égre, ott se. A fejét csóválva hever le megint. A Sors Hangja újra.

SORS HANGJA        SICC INNEN, MACSEK!

A macska felpattan, hátát begörbítve, a füleit hátrahúzva fúj. A sors hangja.

SORS HANGJA        NEKED MA ITT NINCS SZEREP!

                                   CSAK FELTARTOD A TÖRTÉNETET!

A macska hátrál, fúj, az egyik mancsával kicsap.

SORS HANGJA        SIPIRC!

                                   A GÖRÉNYÉ A TEREP!

Gigászi szélroham csap le a macskára, aki ettől rémülten bucskázik hátra.

Menekül kifelé, ám az utolsó lépéseire büszkeséget erőltet.

A macska kivonul, a közelben a görény vihog fel, közeledik a kukoricásban,

ám meghallva a kórust megtorpan, odébb neszez.

11; KÓRUS ÉS ANTIKÓRUS

A tyúkok és Diogenész

A tyúkok mint kórus, Diogenész mint antikórus jelennek meg. Diogenész az alkalomhoz illően tógát öltött, a tyúkoknál tyúkhúrból készült hárfa, azt pengetik. Diogenész homlokán krumpli héjból készített koszorú, abból tépeget, azt rágcsálja.

TYÚKOK      Őt választjuk majd királynak

                        Hogyha még lesz, pirkadáskor.

DIOGENÉSZ            Ha király lesz, kiálthat.

TYÚKOK      Kukurikúja messzire zenge

                        Inti a világot törvényre, rendre.

DIOGENÉSZ            Ha lenne világ és annak rendje.

TYÚKOK      A Nappal rokon Magoncunk lelke!

                        Eposzba illő minden tette, olyan hősi!

DIOGENÉSZ            Bárgyúságtok, jaj, mi ősi!

TYÚKOK      Mint az átok.

                        Mert a majom a fáról lemászott.

DIOGENÉSZ            És vissza már sose mászik.

                        Karja gyenge, bőre pőre

                        Mégis egyre istent játszik.

TYÚKOK      De ahogy Magoncka, a király tanonca

elbánt a vörös macska…zajával!

                        Meg alig is torpant, félni se nagyon kezde

                        Békített hernyót a pimasz bolhával

                        És ahogy a fölmélyi ufót lekezelte!

DIOGENÉSZ            Tőle még a görény is „berezelne”.

TYÚKOK      Kit tyúk tojt, és kin az anyja kotlott

                        Sassá lészen végül egészen!

DIOGENÉSZ            Mért hallgatom megint e három bolondot?              

TYÚKOK      Ne hallgasd hát,

Tőled ezt ki kérte?

                        A Napra nézz inkább!

                        Jaj, a mai vándorútját

                        Már csaknem lelépte!

                        Szürkület jő mindjárt.

                        És Magonc a Nap ólját

                        Még el nem érte!

DIOGENÉSZ            Hülye tyúkok, ha nincs is ólja!

                        És még a vadalmafáig se jutott

                        Rettegjétek csak a  Jégkorszakot.

                        Úgy jó nektek, ha szenvedtek:

                        A kedvetekért örök telet álmodok.

A tyúkok kotkodácsolva, Diogenész a fejét csóválva, röfögve ki.

12; A RETTENET FÖLDJÉN, A VADALMA FÁNÁL

Magonc, Bolha, Hernyó, Varjú

Magoncék vidáman szteppelve érnek be, jutnak el a vadalmafa közelébe.

A fa egyik felső ágán az ős öreg varjú szemlélődik csipásan.

Magonc, Bolha, Hernyó együtt.

EGYÜTT        Szteppelek, mert szteppelek

                        Közben majdnem rappelek

                        Jó kedvem van, nem félek

                        Rettegjenek a rémek

                        Letudjuk a nap gondját

                        Megleljük a Nap ólját…

VARJÚ          Kár ám itt táncikálni. Nagyon kár.

MAGONC     Juj, már!

VARJÚ          Hangoskodni, viháncolni! Kár, kár.

MAGONC     Mért kár?

VARJÚ          Haladj csendben, szerényen

                        Ha varjút látsz a vetésben.

MAGONC     De te ott csücsülsz a fán, nem?

VARJÚ          Nem! Én itt ülök.

                        Sőt, mi több: trónolok.

MAGONC     Atyám, te vagy?

VARJÚ          Hogy szólítasz, csibeagy?

MAGONC     Kender Mag szelleme feketében?

                        Atyámként szólsz, azt remélem.

VARJÚ          Kár ám engem kokasnak nézni.

BOLHA         Csak egy dán varjú ez.

HERNYÓ      Rejts el, Magonc, ez biztos megesz!

VARJÚ          Nicsak, te nassot tartasz a hónod alatt?

MAGONC     Őt ne bánts, ő a barátom!

VARJÚ          Zöld hernyó húsát ki nem állom.

MAGONC     Hallod? Nem vagy a kedvence.

HERNYÓ      Nehogy már bízz benne!

MAGONC     Mért ne bíznék, nem félek.

VARJÚ          Kár nem félni.

MAGONC     Engedd, hogy tanácsot kérjek!

VARJÚ          Iszkolj haza!

MAGONC     Miért?

VARJÚ          Mindjárt leszáll az éj.

MAGONC     Hazatérnem nem lehet.

VARJÚ          Tán elűztek fészkedtől, azért, gyerek?

MAGONC     A Napért.

VARJÚ          A Napért?

MAGONC     A Nap óljához igyekezek.

VARJÚ          Hova?!

MAGONC     Oda.

VARJÚ          Oda kár. A Napnak fészke van.

MAGONC     Na jó, te az ólat így hívod.

VARJÚ          És azt te el nem érheted.

MAGONC     Miért nem?

VARJÚ          Szárnyad hozzá kevéslem.

BOLHA         Ezért megyünk két lábon.

VARJÚ          Ki szólt ott a bal szárnyon?

MAGONC     Ő meg Hektorló barátom.

BOLHA         Mi vagyunk a nyerő csapat.

VARJÚ          Kár érted. Szinte megkedveltelek.

                        Vénségemre még lágyszívű leszek?

                        Na jó, legvégül megtisztellek azzal,

                        Hogy csippentek a szemedből néhány falattal.

                        Szevasztok, menjetek!

Magonc elindul, aztán visszafordul a varjúhoz.

MAGONC     Mégis, merre találom azt a fészket?

VARJÚ          Mikor merre.

MAGONC     Na jó, de most erre? A Zord patakon túl?

VARJÚ          Nyáron fent, télen lent

                        Tavasszal és ősszel leginkább középen.

                        Ne kutasd hiába a végtelent.

                        Mert elveszel benne egészen.

MAGONC     Egy szavadat se értem.

BOLHA         Á, ne kutass értelmet e talányban!

HERNYÓ      Gonosz ez.

BOLHA         Inkább mesélj, mi újság Dániában!

VARJÚ          Arra régen nem jártam.

                        Amióta a divat ott az lett, hogy Hamlet

                        Csak színleg hal meg néha egy színházban.

                        Aztán a vastapsra feltámad a ripacs

                        Ettől, aki varjú, naná, hogy kiakad.

                        Háború nem dúl, holt nem marad temetetlen

                        Láthatod, Dániában élni lehetetlen.

MAGONC     Te, ugye, egy nagyon bölcs madár vagy?

VARJÚ          Ismerj hát nevemen: szólíts Ottokárnak.

MAGONC     Megtisztelsz ezzel, Varjú Ottokár.

VARJÚ          Ottokár, a Napkirály.

MAGONC     Eszerint mégis az atyám vagy!

VARJÚ          Tarts atyádnak, az nekem nem árthat.

MAGONC     Segíts akkor, különben vége a világnak!

VARJÚ          Mit nem mondasz!

MAGONC     A napszólítás igéjét nyilván tudod!

VARJÚ          Én mindent tudok.

MAGONC     Áruld el hát nekem, ó, király.

VARJÚ          Na jó, legyen. Az ige: kár.

MAGONC     Kár?

VARJÚ          Kár. Kár, kár, kár, kár.

BOLHA         Hülye vagy te, nem bölcs, Ottokár.

VARJÚ          Minek neveztél, te nyomorult bolha?!

HERNYÓ      Szívd vissza gyorsan, mielőtt mérgében

                        Ránk fanyalodna!

MAGONC     Bocsáss meg bolhámnak, bölcs atyám!

Könyörgök, ne bánts minket!

VARJÚ          Nem múlok alul egy bizonyos szintet.

MAGONC     Mutasd hát, kérlek, a fészket hol lelem!

VARJÚ          Mindig ott, ahol én vagyok, nem?

MAGONC     Hát ott alszik a Nap a fán?

VARJÚ          Eddig itt, holnap amott.

                        Ha szárnya tudsz kapni, jer velem!

A varjú ezzel gőgösen szárnyra kap, repül egy kört a fa körül.

VARJÚ          Kár!

MAGONC     Várj, atyám, Ottokár!

VARJÚ          Mire várni már? Várni kár!

A varjú elrepül. Magonc kétségbe esetten bámul utána.

MAGONC     Ő lenne a tél, a nyár, a fészek, meg a Nap?

BOLHA         Varjú beszéd: lódítnak nagyokat.

HERNYÓ      Igen, erre most emlékszem…

BOLHA         Emlékszel?

MAGONC     Te nem most rágtad ki a föld alól magad?

HERNYÓ      De volt előző életem.

BOLHA         Az meg mi?

HERNYÓ      Káprázat ezernyi.

MAGONC     Gyerünk, barátim, vár a Zord Patak.

Magonc elindul.

BOLHA         Aztán mire emlékszel még, Janka?

HERNYÓ      Lepke voltam ezerszer is, de tényleg.

BOLHA         És amikor lepke, akkor nem voltál

ennyire bamba?

HERNYÓ      Éltem hossza mindig is kevés lett.

BOLHA         A boldogság nem múlik a méreten.

A fő az, hogy eléggé szép legyen.

HERNYÓ      Igen! Mint tökvirág kacsának kecse!

BOLHA         Mint Andim csókos fullánkján a rece.

Közben a varjú egy tolla libben alá, Magonc észreveszi, azt bámulja.

MAGONC     Nézzétek csak, srácok!

BOLHA         Mért? Hogyha nézek, mit is látok?

MAGONC     Atyám egy tolla!

HERNYÓ      Micsoda?

MAGONC     Üzenet!

Magonc a tollért siet, felveszi, nézegeti.

MAGONC     Véle szóla!?

HERNYÓ      És mit üzen, Magoncka?

MAGONC     Tűzz fel nyomban!

BOLHA         No és?

MAGONC     És véled leszek, hogyha gond van!

BOLHA         Rendben. Tűzd a kobakodra!

MAGONC     Ez az! Indulhat a sztepp?

BOLHA         Tök mindegy. De tőlem mehet.

Magonc a kobakjához tűzi a varjútollat. Közben dalolva kiszteppelnek.

EGYÜTT        Tök báj tök! Indul a sztepp

                        Ez ám a tánc, ezt csak így lehet

                        Keményen figurázz ki a placcra

                        Fel, nyugatra, fel, kalandra

                        Ezt a táncot csak merészen szabad

                        Mit nekünk veszély, a Zord patak

                        Tök virágján dögös a minta

                        Az ég kékjére már ömlik a tinta

                        Aki szteppel, sose félhet

                        Féljenek tőlünk inkább a rémek!

13; EZ NEM JÁTÉK

Görény, Sors hangja

Alig szteppel ki a világmentő csapat a vadalmafa köréből, a görény sompolyog elő a fa törzse mögül. Sziszeg, vihog, dühöng és türelemre inti magát egyszerre.

GÖRÉNY      Úgy? Féljünk tőletek?

                        Reszkessünk, cidrizzünk?

                        Tán ismertek nálam különb görénységet?

                        Én féljek? Egy pindurka csibétől?

Tök báj tök? Na jó. Féljünk.

                        Leszáll az éj, aztán cserélünk! Jövök!

                        Csibevérre vágyom szerfölött!

A görény sziszegve, vihogva kiiramlik a kukoricás felé, ám egy percre

még visszafordul, felnéz az égre.

GÖRÉNY      Eddig jó voltam, főnök?

SORS HANGJA        A MINŐSÉGRŐL A VÉGÉN  DÖNTÖK.

14; KÓRÚS ÉS ANTIKÓRUS

Tyúkok és Diogenész

                       

A tyúkok és Diogenész vonulnak be. A hölgyeknél a tyúkhúr hárfa, Diogenésznél két kukorica csutka, mint ritmus szekció.  A Nap immár vörösbe alkonyul.

DIOGENÉSZ            Ó, mint kaparják torkomat e… szavak

                        Rettenet földjén temetni nem szabad.

                        Meg kell fogadni, bárhogyan is fáj e szó

                        Erősebbek nálunk a lidérc urak.

                        Testünkön törvényt, jaj, ők tartanak.

                        Kit anya szült bűnös vággyal e földre

                        Meghal utóbb, enyészet várja mindörökre.

                        És a baromfi népre is iszonyú szégyen

                        Ha teste nem rotyog csendesen, szépen

                        A lidércek lábosában, avagy tepsijében.

TYÚKOK      Tök virágján dögös minta

                        Ömlik az égre az éji tinta.

DIOGENÉSZ            Fuss haza, fuss haza?

                        Alázattal várd a sorod

                        Mikor lesz belőled jó vacsora?

                        Ne lázadj, ne légy konok?

                        Ne légy gőgös? Mért gondolod

                        Hogy hatalmadban állna megidézni

                        Vagy elűzni a jégkorszakot?

TYÚKOK      Ne menekülj, ne fuss, drága Magoncka

                        Kies óljában vár rád a Napocska!

DIOGENÉSZ            A lehetetlent célba venni való?

TYÚKOK      Rossz kérdések, te disznó, te hájgubó!

DIOGENÉSZ            Úgyis útját állja a sebes, Zord patak

                        Beléfullad, odavész, mire lemegy a Nap.

TYÚKOK      És te nem is szánod?

DIOGENÉSZ            Szánjam az álmom? Nem vész oda, csak a teste.

TYÚKOK      Ezt röfögöd untalan egyre.

DIOGENÉSZ            Diogenészként Diogenészt untatok.

TYÚKOK      Te, szégyene falánk, gonosz fajodnak!

DIOGENÉSZ            Szégyenem? Úgy legyen.

                        Nem találsz egy makulát gyönyörű lelkemen.

Diogenész gőgösen otthagyja a tyúkokat, akik megvetően néznek utána.

KOTLICA      Retteg ez mindentől, azért ilyen.

KAPARINA  Amilyen nagydarab, annyira gyáva.

KUKORINA Az ilyet még önön ólja is kihányja.

KOTLICA      De én hiszem, hogy megtér a fiam

                        Vészterhes útja nem lesz hiába.

KUKORINA És harsány szavára felkél majd Nap.

EGYÜTT        Jaj, de már este lett, mit reméljek

                        Rettenet földjén ébrednek a rémek

                        Rókák, kóbor ebek, vérdenevérek

                        És mind közt a legszörnyűbb büdös görények.

                        Sebes Zord patak! Kérve kérlek!

                        Segítsd inkább, ne álld útját hős kiscsibénknek!

15; A ZORD PATAK PARTJÁN

Magonc, Bolha, Hernyó, Görény, Hektor

Magoncék állnak a patak partján tanácstalanul. A Nap bíbor fénye a csibe jókora,

varjútollas árnyékát adja.

MAGONC     Ó, jaj, de széles!

BOLHA         És habos, és meg sebes!

HERNYÓ      Látni és rémes!

MAGONC     Nagyon mély lehet?

BOLHA         Annál biztos sokkal mélyebb.

MAGONC     Meg kell próbálnom!

HERNYÓ      Baromi rossz ötlet, kérlek.

BOLHA         Ezt én is úgy találom.

Magoncék csak bámulják a vizet, meg a túlpartot.

A görény tűnik föl, egyelőre még messziről.

GÖRÉNY      Rémséges kétségek! De hami-nyami!

                        Finom a csirkevér! Pláne, ha hajnali.

                        Várjunk hajnalig? Várjunk? Ne várjunk!

                        Addig tán még egy csirkét is találunk!

                        No, menjünk bátran, azt végre zabáljunk!

                        Csak azt tudnánk, az a varjútoll a kobakján

                        Mit jelenthet? Na mit? Na mit?

                        Lehet egy kiscsirke hiú? Vagy indián? Sziú?!

                        Egy hiú sziú?! Görényprém-vadász?! Jaj, ez lehet?

                        Rémület?! Rémület! Sámán? Varázslat! Ilyet!

                        Jaj, görény menekülj, húzd be farkad, füled!

A görény kihátrál a képből.

Magonc elszánja magát.

MAGONC     Átkelek!

BOLHA         De ne!

MAGONC     Mást mit tegyek?

BOLHA         Ezt ne!

HERNYÓ      Utálom a vizet!

MAGONC     Lehet, hogy nem is mély.

BOLHA         A próba most nem szerencse!

HERNYÓ      Inkább gyújts tüzet!

MAGONC     Én tüzet? Azt nem tudok! És minek?

HERNYÓ      A patak kiszárad…

MAGONC     Vagy inkább megárad.

HERNYÓ      A tűztől?

BOLHA         Á, felfordulnánk a bűztől.

Magoncék tovább ácsorognak. Magonc megint elszánja magát, begázol a vízbe, ám rögtön kimenekül.

MAGONC     Megyek! Juj, de hideg!

BOLHA         Na látod!

MAGONC     Mit látok?

BOLHA         Úgyse arra hál a Nap!

MAGONC     Akkor mért ott látod az árnyékodat?

BOLHA         Erről kérdezd a csillagászod.

HERNYÓ      Kerüljük ki!

MAGONC     Az árnyékot?

HERNYÓ      Valahol csak véget ér ez a patak!

BOLHA         Kezdődik, te, Janka-Jenő.

HERNYÓ      Véget ér, kezdődik, ezek csak szavak, Dezső.

MAGONC     Megvan! Keressünk egy hidat!

HERNYÓ      Hidat? Olyanra nem emlékszem.

MAGONC     Mondjuk én sem…

BOLHA         De a Nap mégse lakhat arra!

                        Én jártam már a túlparton, szavamra!

                        Nem is egyszer, százszor Hektoromban,

                        Higgyetek nekem, arra csak a pincesor van.

MAGONC     És a pincesor után nincs már semmi?

BOLHA         Azon túl még Hektor se mert menni.

MAGONC     Pedig ott lesz a Napnak ólja.

BOLHA         De…

HERNYÓ      Ne vitatkozz mindig, ostoba bolha!

BOLHA         Beszóltál, szőrmók?

MAGONC     Elég! Törjük a fejünk inkább!

BOLHA         Látok amott egy követ…

HERNYÓ      Ez az! Építsünk egy magas gátat!

MAGONC     Az meg mi?

HERNYÓ      Emlékszem, a sok követ a patakba dobálják…

BOLHA         És?

Magoncék tanácstalanul ácsorognak a patak partján tovább.

A görény jelenik meg másik irányból, messziről fürkészi a csirkét.

GÖRÉNY      Nem lehet ez indián sámán

                        Mivel e hiú sziú nem gyújt tüzet

                        Jaj, az tűz, az a lidérc találmány

                        Még a füstjét is a rosseb egye meg!

                        De várjunk csak, várjunk, nézzük

                        E csibe szándéka mi lehet?

                        Kit érdekel? Odamegyünk, elintézzük!

                        De odamenjünk? És elintézzük?

                        Gyanúsan gyanútlan, ahogy ott csipeg!

                        Illeg-billeg, kaparász, adja az ártatlan szépet

                        Óhó, komám, átlátunk rajtad!

                        Nem lehetsz te más, csakis csalétek!

                        Csibe az étlapon? A terítéken mégis görény lett?

                        Kopók kushadnak, lesben a vadász lidércek?

                        Vagy mégse így? Mégse így! Talán csak eltévedt!

                        Várj! Várjunk csak! Óvatosan, esdve kérlek!

                        Nem árt, ha még egyszer körbe görénylek.

Magoncék a patak partján. A Hernyó bődül fel.

HERNYÓ      Tutaj!

MAGONC     Mi baj?!

HERNYÓ      Saját elődömként már olyat is láttam!

BOLHA         Az előző életedben de sok talány van…

MAGONC     Mert a tutaj, az mi?

HERNYÓ      Az olyan, hogy a lidércek rönköket kötnek össze.

                        Aztán ráállnak, és úsznak a le folyón…néha kikötve

BOLHA         No és látsz te a közelben fűrészt, vagy farönköt?

HERNYÓ      Jó, akkor csak úgy mondtam.

BOLHA         Te hallgass inkább, hogyha gond van!

Csend, nézelődnek.

A görény alakja tűnik fel egy pillanatra, sokkal közelebb.

HERNYÓ      A kacsa lába!

MAGONC     Mi van?

HERNYÓ      Búvárló kis topánkája!

BOLHA         Hogy csendben legyen, meg nem állja.

MAGONC     Mert a kacsalábbal mi a pálya?

HERNYÓ      Semmi. Tényleg jobb, ha hallgatok.

MAGONC     De mondjad, kérlek, Janka!

HERNYÓ      Akkor szólj e vérszívó parasztra!

MAGONC     Kérlek, Dezső!

HERNYÓ      A kacsaláb lehet a nyerő!

MAGONC     Mert az mit is csinálna?

HERNYÓ      A vízben vígan kalimpálna!

                        Azért van az ujja közt a hártya.

BOLHA         És ezt is egy előző életében látta…

HERNYÓ      Nem tehetek róla, hiába.

MAGONC     De az én ujjaim közt ilyen nincsen.

HERNYÓ      Ez az ötlet. Hogy ezt megoldjuk.

MAGONC     Meg?

HERNYÓ      Meg bizony, tyúkok leendő királya!

MAGONC     De a kokasból hogy lesz gácsér, Janka?!

BOLHA         Ó, hát ez azt is láthatta.

HERNYÓ      Gyere, Dezső, levelet kötünk a talpára!

MAGONC     A talpamra?

                        És így átúszhatunk majd a patakon?

BOLHA         Vagy beléfúlunk. Nem egy kicsit, hanem nagyon.

MAGONC     Elég a szóból! Ezt megpróbáljuk.

                        Levelet keresünk, a topánkát megcsináljuk.

                        Ott van egy kis lapu, nézzétek!

                        Pont a méret!

                        Ebből szabjunk ki egy szépet!

Magonc a levélhez siet, a fenekére huppan, a levelet a talpához illeszti.

MAGONC     Ez az. Csinos?

BOLHA         Inkább kínos…

MAGONC     Meg kéne jól kötni.

HERNYÓ      Láttam néhány hangaszálat.

MAGONC     Hol?

HERNYÓ      Ott, ni!

Magonc feltápászkodik, eltipeg a hangaszálakért.

Ellenkező irányban a görény tűnik fel egy pillanatra, már nagyon közel sompolyog.

Magonc visszaül a leveleket a talpára kötni.

A görény hátsó fele jelenik meg egészen közelről, egy iszonyú sunyi és lapos és halálos szelet ereszt meg. Magonc csak bámulja az ülepet, aztán megérzi a bűzt.

MAGONC     Juj, mamám, ez mi ez a bűz?!

BOLHA         Rémület atyja! A görény hátsó fele!

                        Ugrás a patakba gyorsan! Gyere!

MAGONC     Segítség! Atyám, ez ugye, nem te vagy?

GÖRÉNY      Hihihi!

MAGONC     Le-ve-gőt!

BOLHA         Csiklandozz meg engem gyorsan!

MAGONC     Mi…mi…mi?

GÖRÉNY      Pipipi-pipipi!

BOLHA         Cirógass sebesen a hónom alatt

                        Tudod, Dezső attól majd kacag!

MAGONC     Ne…nem…ne…

Magonc a talpait feldobva elájul. A hernyó ijedtében összegömbölyödik, aztán az események hátterében be is bábozódik.

BOLHA         Csiklandozz, csibe!

                        Jaj, ez a szörnyű szag!

                        Elalélt szegény feje!

                        Ébredj, Magonc, ébredj

                        Jaj, rémület büdös atyja

                        E pici kis hőst kíméld meg!

                        Hadd nőjön a dolgához nagyra!

A görény megfordul, önelégülten lép közelebb.

GÖRÉNY      Tuti az eredmény a tuti szagra.

BOLHA         Kegyelmezz, kérlek

                        E bátor legénynek!

                        Felajánlom helyette

                        Az … összes petémet!

GÖRÉNY      Kan bolha petéje kell a francnak.

                        Vagy görénységünket ennyire ostobának nézed?

                        Ugrálj odébb, mielőtt orcán szellentenélek!

BOLHA         Jaj, csak azt ne!

A bolha magában zokog. A görény elégülten szaglássza az ájult Magoncot.

GÖRÉNY      Nem félünk, mert nem félünk, mi?

BOLHA         Nem féltünk, mert reméltünk, brühühühű!

GÖRÉNY      Hiú sziúk se vagyunk, mágusok se vagyunk,

                        csalétkeknek se szántak a gonosz lidércek?

                        Hát nincs oltalma az ostoba csibének?

                        No, no, no, akkor mik is vagyunk?

BOLHA         Brühühü, brühühü, én bár lennék… tetű!

GÖRÉNY      Ne bőgj!

BOLHA         De bőgök!

GÖRÉNY      De ne bőgj!

BOLHA         Nem így vesznek el a hősök!

GÖRÉNY      Mert szerinted mit tesznek?

BOLHA         Úgy tesznek, hogy megvesznek!

                        Harctéren dühöngve csörtetnek!

                        Keményen küzdnek  és merészen

                        Bosszút állnak az álnok gazon

                        Eret vágnak ezernyi gonosz lovagon

                        Míg térden csúszva kegyelméért esdnek

GÖRÉNY      Rád tiporjak?

BOLHA         Tiporj csak, kibírlak.

GÖRÉNY      Nem vesződünk veled, szolga.

                        Más most görénységünk édes dolga.

A görény cirkalmas mozdulatokkal nekilát, hogy Magonc torkát elharapja.

A bolha felzokog, aztán váratlanul kreatívan magát kezdi el csiklandozni.

A görény abbahagyja a mozdulatot, hökkenten figyeli a bolhát.

BOLHA         Brühühü, brühühü, hühühű, hihihi, hehehehe, hű!

                        Hihihe, hehehe, jaj csak ezt ne, ne te ne! Hihihi,

                        Hehehe, megszakadok, ne csináld, de csináld, hahaha,

                        Höhöhöhő, megszakad a szegény Dezső!

GÖRÉNY      Ne te ne! Most ez mit? Mért hörög! Röhög?

                        Értjük mi ezt? Megőrültünk? Ne röhögj! Zavar! Nem zavar!

                        Gyerünk, eszünk!

A görény megint cirkalmasan nekikészül, hogy Magonc torkát elharapja.

A bolha kitartóan csiklandozza magát és kacag. A görényben sötét gyanú támad.

GÖRÉNY      Nem eszünk! Ármány! Ez itt a csibét siratta, és most meg

                        rajtunk kacag! Mért kacag?! Kit érdekel? Eszünk! Nem eszünk!

                        Ez kárunkat örvendi? Hoppáka! Kárunk lesz, ha eszünk?

Lidérc trükk! Egy újabb ellenünk? Egy újabb!

                        Mérgezett a csibe, a szép görény megeszi, aztán kínok közt

                        fetrengve felfordulhat! Így van! Így van? Bolha! Így van?

A bolha csak röhög, bár már fáj neki.

BOLHA         Nem bírom, hihihi!

GÖRÉNY      Mérgezett?

BOLHA         Kikiki!

GÖRÉNY      Már döglődni látsz engem

A méregtől megétetten? Mi, mi, mi?

BOLHA         Az, az, az, mérgezett! Egyed csak!

                        Hahaha, hihihi, a szemed majd a kíntól

Fordul kikiki!

GÖRÉNY      Csak ne éheznék ennyire!

                        Na jó. Vétség e kétség?

                        Éhesen és kialvatlan ne legyünk ily bizalmatlan?

                        Jaj, szegény mi, szegény én, bennünk van a hiba

                        Mint lidércre, tőrt ránk az üldözési mánia?

                        Elég! Görénynek vér kell, nem pszichiáter!

                        Gyerünk, eszünk! Pipipi, kikiki, csibe vére gyere ki!

A görény harmadszor is nekikészül Magonc torkát elharapni, ám ekkor, mint iszonyú fergeteg, támad rá Hektor. A görény az utolsó pillanatban észleli a veszélyt, visítva, hátra bukfencezve menekül meg Hektor fogától, aztán vinnyogva menekül. Hektor ordítva, csaholva nyomul utána. Sötét.

16; A ZORD PATAKON  TÚL

Magonc, Bolha, Hektor, (Hernyó bábja)

Teljes a sötétség. Éji neszek közepette csak Hektor ténykedése hallik és a Zord patak csobogása. Lihegés, morgás, a zaj, ahogy Hektor a csibét a szájába klaffantja, aztán ahogy átcaplat a patak vizén, végül a csibét a patak túlpartján a földre leteszi.

Lassan világosodik, amennyire egy sötét éjszaka világos lehet. Hektor Magonc mellett hever, a csibét óva. A kutya lánca persze újra elszakítva. A  hernyó a csibe mellett bebábozódva. Magonc lassan magához tér a mély ájulásból.

MAGONC     Jaj, mama, hol vagyok?

HEKTOR       Hát…hunytál egy jó nagyot.

MAGONC     Te vagy az, papa?

BOLHA         Csak jobb sorsunk Hektora.

MAGONC     Te is meghaltál, jó kutya?

HEKTOR       Micsoda? Hogy én?

BOLHA         Á, ő nem, ő soha.

Magonc visszaalél, magának mormolja.

MAGONC     Menni vagy nem menni

                        Ez itt a kérdés.

HEKTOR       Magoncka, remélj! Ébredj!

MAGONC     De mit reméljek?

                        Jaj, nem lennék ekkora gondban

                        Hagytatok volna zápulni tojatomban!

                        Nem kelni, nem lenni

                        Ah, minő csábító képzet!

HEKTOR       Ejnye már, kiscsirke, ébredj!

MAGONC     De mit is beszélek? Élek? Halok?

BOLHA         Belecsípjek egy nagyot?

Bolha nagyot csíp Magoncba, aki sikkantva tér teljesen magához.

MAGONC     Segítség, jaj, a görény!

BOLHA         Erre többé már nem szellent, „szegény”.

MAGONC     Jaj, Hektor, kicsontoztad bundájából?

HEKTOR       Csak messzire űztem e határból.

BOLHA         Igazán kinyírhattad volna nagyon…

HEKTOR       Nem bírnám a saját szagom.

MAGONC     Jobb is, hogy nem ölted meg.

BOLHA         Pedig mondhatnánk, a világ nélküle szebb lett.

MAGONC     Megmentettél, Hektor!

HEKTOR       Dezső szólt, én láncomat téptem…

MAGONC     Mint tetted volt tegnap Angéláért…

HEKTOR       Ne emlegesd, tudom, pontban éjjel egykor…

BOLHA         Hé! Várjál már! Faggyú a vonódra

                        Engem Andim vár a randevúra!

HEKTOR       Felőlem ugrálj oda magad

                        A mi dolgunk ma éjjel a Nap.

                        Igaz-e, kis hősöm, Magoncka?

MAGONC     Igen! A Nap ólja! A Nap ólja!

                        Jaj, de nem enged át a Zord patak.

BOLHA         Már rég a túlpartján tudhatod magad.

MAGONC     Jé! Az hogy lehet?

HEKTOR       A számban csendben átvittelek.

MAGONC     Hektor! Igazi barátom lettél!

HEKTOR       Ugyan már.

MAGONC     Szerencse, hogy közben le se nyeltél.

HEKTOR       Még büdös voltál, bocsáss meg.

MAGONC     Így hát a görény is megmentett?

BOLHA         No persze, köszönt meg neki.

HEKTOR       Na. Magonc, ha kipihented magad,

                        Pattanj rám, felajánlom a hátamat.

BOLHA         Gyere fel, otthonos a bundája!

                        Kutyán kutyagolni királyok szokása. 

Magonc összeszedi magát, most veszi észre maga mellett a bábot.

MAGONC     Hát ez meg mi a kő?

BOLHA         Barátod beijedt bábja ő.

MAGONC     Ki?

BOLHA         Káposzta Janka meg Jenő.

MAGONC     Most se hagyom magára.

BOLHA         Kolonc már csak a bábja.

HEKTOR       Mert te mi is vagy nekem?

BOLHA         A szebbik feled, úgy hiszem.

Magonc a szárnya alá csapja a bábot.

MAGONC     Utunk merre vezet?

HEKTOR       A patak partján haladnék, aztán tovább.

                        Ismerek egy susnyást át a sáson a pléhkeresztig.

                        Ott egy keresztút ásít a szenvedőre

                        Ha sietünk, oda is érünk tán holnap delelőre,

                        Vagy legkésőbb estig.

MAGONC     De hogy delelne este felé menve a holnap

                        Ha gyenge torkom hajnalban nem szólhat?

Magonc felpattan Hektor hátára, Hektor kilohol a patak partján.

BOLHA         Kapaszkodj, Magonc! Buta kutya!

Ennyire ne loholj már, hé, te, hőőő!

                        Bundádról valahogy le ne essünk!

HEKTOR       Vau, vau: vagyis nyüsz és nyihaha!

                        Trappoló tappancson repül a paripa

És szárnyal a lelkünk.

                       

17;  KÓRUS ÉS ANTIKÓRUS

A tyúkok és Diogenész

A tyúkok fekete gyászkendővel, Diogenész csíkos pizsamában.

TYÚKOK      Ó, hogy kis királyfink a görényt is megúszta!

DIOGENÉSZ            Csak rosszabb neki így, ostoba tyúkja.

TYÚKOK      Jaj, mi lenne rosszabb egy görény belénél?

DIOGENÉSZ            Csak az élet. Az érhet véget.

TYÚKOK      Kell, hogy jól végződjék Magoncka kalandja

                        Pirkadjunk boldogan egy gyönyörű Napra.

DIOGENÉSZ            Pirkadni? Mi végre? Félelemre, ami nincs sehol?

                        Mégis mindig itt van, retteg tőle a csirkeól.

                        És ahogy bámultok fel a Pípipip lidércre

                        Magot szórni jött, vagy villan a konyhakése.

                        Gyönyörű nap? Mégis melyik?

                        Az, ami jő, vagy ami már letelik?

                        A legszebb a vége, ami csak a kezdet

                        Szárnyalhat végre szabadon a lelked.

TYÚKOK      Tőlünk a te lelked is meggebedhet.

                        De örök hála a hős, a nagy Hektornak!

                        Hektor! Ki láncodat tépted megint

                        Éjjel egykor! Hogy Magoncunk mentsed!

                        Himnuszra méltó héroszi tetted!

DIOGENÉSZ            Hektor! Himnuszba! Ez tényleg megnevettet.

                        Hát nem láttad nyáladzó hízelgését

                        Levágott királyod gőzölgő beléért?

TYÚKOK      Kender Mag bele lett hősünk heve!

                        Magoncunk életét mentette vele.

DIOGENÉSZ            Ne kelj Nap, többé ne, könyörögve kérlek!

                        Jöjjön fagy! És jer, ó, szent, örök enyészet!

KOTLICA      Te zöldhúsú karaj, te!

KAPARINA  Te ragadósra rohadt hurka!

KUKORINA Te nyű ette kolbász!

TYÚKOK      Magoncunk győzni fog!

DIOGENÉSZ            Jó. Győzzön. Tőlem…De minek?

TYÚKOK      Hogy zokogj, a Nap mint ragyog.

DIOGENÉSZ            És a tyúk kotkodácsol, a macska nyávog,

                        A kutya ugat, a görény meg nyifog…

TYÚKOK      Te mindentől elvadult csülök!

DIOGENÉSZ            Még a pizsamámon ez a csík

Ez is rajtatok röhög.

18; A ZORD PATAK PARTJA

Magonc, Hektor, Bolha, (hernyó), Józsi lidérc

A patakba két fél hektornyi gumicsizma lóg be, a hozzá való lidérclábbal.

Józsi lidérc hortyog, nyammog részegen.

Magonc kutyagol be Hektor hátán, a dúdolással magát bátorítván.

MAGONC     Nem félek, mert nem félek

                        Hektor hátán henyélek

                        Nem félek, mert Hektor hátán

                        Nem bánthatnak a rémek.

                        Hektor, Hektor, éjjel egykor

                        És ha eljő, pirkadatkor…

JÓZSI             Hááuuuuuóóóóúúúúj!

MAGONC     Juj!

Hektor ijedten befékez, Magonc egyensúlyát vesztve huppan le a hátáról, vele a Bolha és a hernyó bábja.

MAGONC     Jaj!

JÓZSI             Jaooooóóóóúúúúúűűűű!

MAGONC     Hű!

Magonc a fenekén csúszva elhátrál, súgva kérdi.

MAGONC     Ki ez, ugye nem az atyám?

HEKTOR       A szaga szerint Józsi gazda.

MAGONC     Egy lidérc?!

BOLHA         Az, a részeg anyja barma…

Hektor óvatosan közelíti meg Józsit. Megszaglássza, nyüszög egy kicsit.

HEKTOR       Gazda? Gazda! Gazda!

MAGONC     Jaj, Hektor, vigyázz!

HEKTOR       Á, nagyon be van megint kapva.

MAGONC     Most mit csinálsz?!

Hektor félve, remegve tűnik ki a színről egy pillanatra.

BOLHA         Ez bizony a képét nyalja.

MAGONC     Egy lidércnek?!

BOLHA         Már vagy száz napja vele élek

                        Ezért tudom, egy kutyát még

                        Egy kutya se ért meg.

HEKTOR       Gazda, gazda, ébredj, ébredj!

JÓZSI             Ááááúúúúúúám! Szééép a szemeee!

Hektor szűkölve visszahátrál a gumicsizmákig, amik közül egy egyik

megpróbál belerúgni. Hektor tovább hátrál.

MAGONC     Fussunk, bújjunk, bújjunk, fussunk!

JÓZSI             Hektoooor? Te vaaagy? Ronda kutya!

BOLHA         Most lesz kapsz, hogy éjjel egykor…

JÓZSI             Gyereeee ideeee!

HEKTOR       Igenis, gazda…

JÓZSI             Gyereeee máááá, te nagyon randaaa!

HEKTOR       Nem kóborlok, csak a Napra…

JÓZSI             Hol vagyooooóóóók most?!

HEKTOR       Mivel hogy keressük a Napot!

JÓZSI             A kúúúúcs! Szééép a szemeee!

HEKTOR       A kúúúúúcs? Nak szép a szeme?

JÓZSI             Azt mondtam, hogy ide gyereee!

Hoooooó vaaaaa a kúúúúúcs?!

HEKTOR       Talán…ott tetszett hagyni a…?

JÓZSI             És ééénhol?

HEKTOR       Itt tetszik ázni a patakban.

JÓZSI             De a kúúúcsot hóóóóhaaaatam? Ehaaatam?

                        Ehattam. Gyere ide! Teeee! Széép a szemeeed!

Józsi lidérc a nóta sorába belenyugszik, lassan nyammogni, hortyogni kezd.

BOLHA         Nagy igazság van a borban.

HEKTOR       Alszik végre, és így jól van.

MAGONC     Kerüljük ki jó nagy ívben, és azon nyomban!

Magonc nekilát nagy ívben körbesompolyogni Józsi lidércet, ám észreveszi, hogy Hektor barátja nem mozdul. Súgva.

MAGONC     Gyere, Hektor!

HEKTOR       Én nem mehetek tovább, Magoncka

                        Vigyázni rá, ez a kutya dolga.

MAGONC     De hová legyek nélküled?

HEKTOR       A Nap talán… amúgy se a te ügyed…

Magonc csak tehetetlenül áll. Józsi lidérc felébred egy pillanatra, nagyot akar rúgni Hektorba az egyik gumicsizma.

JÓZSI                         Azt mondtaaam, hogy széép a szemeeed!

Hektor felszűköl.

HEKTOR       Na jó, megyek!

Magonc, Hektor kirohannak, a bolha utánuk. Kisvártatva Magonc tér vissza

a hernyó bábjáért.

19; ROSSZ JÁTÉK

Macska, Sors Hangja

A macska vonul be sértetten, gőgösen. Körülnéz, nagyot ásít.

Elővesz a szütyőjéből egy kopasztott gumicsirkét. Felmutatja.

MACSKA                  No és akkor úgy esett.

SORS HANGJA        SICC!

MACSKA                  Hogy Magoncnak vége lett.

SORS HANGJA        SIPIRC, DE RÖGTÖN!

MACSKA                  És enyém lett a főszerep.

SORS HANGJA        NAPRAFORGÓ!

MACSKA                  Mint ahogyan az is úgy volt…

SORS HANGJA        A KÉPEDRŐL LEÉG A BORDÓ

                                   OLYAT KAPSZ TE RANDA GOLYHÓ!

                                    TÜNÉS, TE KELÉS!

A macska rémülten tapogatja magát, aztán nyávogva, fújva kimenekül.

20; A BAROMFI UDVARON

Magonc, Tyúkok, Hektor, Bolha, Lepke, Diogenész, a Sors Hangja,

Pipipip és Józsi lidérc hangja.

Pirkadat előtti sötétség. A tyúkok kendőikben az óljuk előtt várnak szorongva, Magonc tojáshéját tologatva, simogatva.

Diogenész az óljában ácsorog. A szemétdomb tetején a sudár napraforgó kivirágozott.

KOTLICA      Kop-kop-kop?

KAPARINA  Kot-kot-kot?

KOTLICA      Hogy-hogy-hogy?

KUKORINA Tegnap még csak kopogott!

KOTLICA      Hogy jönne már!

KUKORINA És nem vár!

KOTLICA      Kot-kot-kot!

KAPARINA  Éji csibe, ősi átok…

KUKORINA De aztán a király szavára…

KOTLICA      A Napocska bíbort játszott…

KAPARINA  Jaj, hogy-hogy

KUKORINA Kot-kot-kot…

KOTLICA      Most hol járhat?

KAPARINA  Mit csinálhat?

KUKORINA Jaj, kokaskánk!

KOTLICA      Kis Magonckánk!

KOTLICA      Lassan hajnalítni kéne!

DIOGENÉSZ            Utószor kérdem, mi végre?

KOTLICA      Nincs, aki a Napnak szóljon!

KUKORINA Kukurilva kukuruljon!

KOTLICA      Ronda disznó, vajon hol a gyermek?

DIOGENÉSZ            Az éjjel tucatszor is megdeglett.

KAPARINA  Nem, nem! Még időben itt teremhet.

KOTLICA      Elhozza a szót, és véle a Napot!

DIOGENÉSZ            Megmondtam ezt is, most olyat álmodok,

                        Fagyjon csak a Föld önön sarába

                        Ne gőzölögje bűzét tovább

                        Ama  pöffeteg hevét imádva.

KAPARINA  De gőzölögjön!

KUKORINA De bűzhölődjünk!

KAPARINA  De mártózzunk csak langyos sarába!

DIOGENÉSZ            No ugye, hogy ez volt ittlétünk diszkrét bája?

KOTLICA      Ez, hát, kot!

KUKORINA Szép átok!

DIOGENÉSZ            És nagyon ősi.

A tyúkok szorongva várakoznak, nem történik semmi. Diogenész gúnyosan csámcsog, röffentget.

KOTLICA      Kot-kot-kot…

KUKORINA Hogy-hogy-hogy…

KOTLICA      Jaj, szegény fiam, Magoncka!

KUKORINA Jaj, istenkénk, morcos kis Napocska!

Az elülső udvarnál megmozdul a kerítés, Magonc, Hektor, ( a Bolha és a Báb) bújnak át a résen. Magonc nagyon fáradt és keserű.

MAGONC     Csókolom, mamocska.

HEKTOR       Sajog Hektor minden csontja.

A tyúkok csak bámulják a jelenést, Diogenész csalódott.

DIOGENÉSZ            Mi a jó francoska?!

KOTLICA      Magoncka!

KAPARINA  Hogy-hogy-hogy?!

KUKORINA Kot-kot-kot!

A tyúkok rohannak, körülveszik, ölelik az érkezőket.

DIOGENÉSZ            Hogy-hogy? Hogy?!

                        Nem ér! Hóha!

                        A frászt hozod az álmodóra?

KOTLICA      De jó!

KUKORINA Való?

KAPARINA  Megtért, ím, a nemes herceg!

DIOGENÉSZ            Homok az órába? Milyen óra?  Nincs is idő!

KOTLICA      Drága Hektor! Minő!

KAPARINA  Hős!

BOLHA         Meg édes bolha!

KUKORINA Hazaértek pirkadatkor!

KAPARINA  Pont kukorikú szóra!

KOTLICA      Nincs örök éj!

KAPARINA  Se ősi átok!

KUKORINA Megtalálta!

KOTLICA      Mesélj, kicsim!

KAPARINA  A Nap ólja hol ragyog?

Magonc fáradtan rogy le a szemétdomb aljába, Hektor mellé heveredik. Mesélés közben a Hernyó bábja mocorogni kezd. Magoncnak se ereje, se kedve a beszámolóhoz.

HEKTOR       Hát… ballagtunk… egy…jó nagyot.

BOLHA         Mire az erőnk elfogyott.

HEKTOR       Arra futtunk, erre bújtunk

BOLHA         Zord patakon átugrottunk…

HEKTOR       A pincesoron átsunnyogtunk

BOLHA         Egy lidércen jót mulattunk.

HEKTOR       Megugattak, róka volt

BOLHA         Megmásztuk az Üveghegyet

HEKTOR       Láttunk flakont, zacskós tejet           …

BOLHA         A susnyásban beltengeret

HEKTOR       Ahol a nád az égig ér…

BOLHA         És túl a nádon láttunk traktort

HEKTOR       Megküzdöttem, jaj, vele…

BOLHA         Úgy futott az Hektor elöl

                        Hogy rögöt hányt a kereke!

KAPARINA  Minő hős is vagy te, Hektor!

BOLHA         Vissza bizony nem fordultunk.

HEKTOR       Még két perce is úton voltunk.

KAPARINA  Úton? Az hogy lehet?

KUKORINA Hisz arrafelé mentetek!

A három tyúk háromfelé mutat, aztán egyezményesen nyugatnak.

HEKTOR       Nyugatnak indultunk.

                        És erre van kelet.

Mivel a Föld kerek.

KUKORINA Kerek?

KAPARINA  Ne már!

KOTLICA      Micsoda tett!

KAPARINA  Erre nincs szó! Mert ha a Föld kerek…

HEKTOR       Megkerültük e planétát, csak úgy lehet.

Diogenész már megint jókedvében.

DIOGENÉSZ            Mert ti meg! A kiscsibe meg az eb.

                         A két rakéka, meg egy bolhányi utóka.

                         Gyorsan halad. A Földet egyetlen nap alatt.

                         Ilyen lobbal még egy orkán se szalad.

Magonc halkan szólal meg, letörten.

MAGONC     És láttunk iszonyú ufókat.

                        És bár atyám szelleme óvón kísért

                        Nem találtuk meg, jaj, az ólat

                        Szörnyű kaland volt, semmiért.

KOTLICA      Ó, jaj.

KAPARINA  Kot-kot-kot.

KUKORINA Hogy-hogy-hogy…

KOTLICA      Nem találtad?

KAPARINA  Így az átok…

KUKORINA Az nem lehet!

DIOGENÉSZ            Így már tetszik: a kezdetnek vége lett!

A hernyó bábjából, mintha végszóra, egy lepke bújik elő, máris felreppen,

örvendezve köröz.

LEPKE           Kikelet! Kikelet! Reppenek! Jaj, de jó!

                        Repkedek! Emlékezek!

A társaság hökkenten, aztán ámulva nézi a jelenést, még Diogenész is.

LEPKE           Sziasztok! Kik vagytok? Mik vagytok? Már tudom!

                        Emlékszek! Jaj, de jó! Kis kutyó! Csúf bolha! Magoncka!

                        Nézzétek! Repkedek! Reppenek! Hol a Nap? Kikelet!

MAGONC     Nincsen Nap, hernyóka.

LEPKE           Dehogy nincs!

MAGONC     Nem lett meg az ólja.

LEPKE           Nem lett meg? Jaj, nem jó! De emlékszek! Kikelet!

                        Nincs ólja! Magoncka! Jer velem! Ott vár, ni!

                        Ott a kis napocska!

A lepke feljebb reppen, így már észrevesszük a szemétdomb tetején

bólintó Napraforgót.

MAGONC     Hol a napocska?

LEPKE           Itt van, ni! Emlékszek! Kikelet!

KOTLICA      Hol-hol-hol?

KAPARINA  Hogy-hogy-hogy?

KUKORINA Ki-ki-ki?

DIOGENÉSZ            Az csak egy kókadt szotyi.

MAGONC     Atyám, te vagy?

LEPKE           Nem atyád! Szotyolka!

MAGONC     Szotyolka?

KOTLICA      Szép-ükapánk?

MAGONC     Te vagy?

LEPKE           Gyere fel, Magoncka!

MAGONC     Minek?

LEPKE           Vár a Napocska!

MAGONC     De ha nincsen meg az ólja!

LEPKE           Akkor is vár a kukori szóra!

MAGONC     Nem tudom az igét!

LEPKE           Az igének milyét? Nincs mije. Amilye az imája

                        Az a kokasnak gigája.

MAGONC     A gigámja?

                         

A Sors Hangja szól be kissé türelmetlenül.

SORS HANGJA        A NAP MINDIG OTT VAN

                                   AHOL A SZÍV DOBBAN

                                   ÉS AZ IGE BENNE ZENG

                                   A KUKURIKÚ SZÓBAN.

MAGONC     Atyám, te vagy?

KOTLICA      Ez csak ő lehet!

HEKTOR       Kender Király!

LEPKE           Emlékezek!

MAGONC     Nem, nem tudok úgy dalolni!

SORS HANGJA        KICSI CSIBE, NAGYON UNLAK!

                                   SEGÍTS NEKI!

LEPKE           Gyere, gyere!

Magonc felbotladozik a szemétdombra, belekapaszkodik a napraforgó szárába,

 próbálkozik, a többiek segítenek neki, Diogenész visítva röhög.

MAGONC     Kuuuu…

KOTLICA      Kuku!

KAPARINA  Rikúúú…

HEKTOR       Vauuuuuuuu!

BOLHA         Ez meg mi?

DIOGENÉSZ            Oui! Oui!

MAGONC     Kukukiiii!

KUKORINA Rikukukukúúú!

HEKTOR       Vaúúúúúú!

LEPKE           Kikikiki!

DIOGENÉSZ            Madmazel und möszjő!

                        Csak tessék, tessék, oui, oui!

MAGONC     Kukurikúúú!

Magonc jót rikkant, ettől nagy a csend. Magonc három szakrálisat kaparász, aztán teli torokból, diadalmasan.

MAGONC     Kukurikúúúúú!

Az ég alja keleten bíborrá szakad.

MAGONC     Kukurikúúúú! Kelj fel, Nap!

KOTLICA      Juj!

KAPARINA  Ez kel…

KAPARINA  Fel!

HEKTOR       Vauuuuuuuu!

Teljes az öröm és a hangzavar, amit Pípipip lidérc rikácsolása rekkent el.

PÍPIPIP          Miiiiii?! Mi ez a hangzavar!? Józsiiiiii!

                        Tolvaj jár a kertben! Miiiii? Józsiiii!

Magonc a napraforgó mögé bújna, a tyúkok egymást ölelik át. Hektor kimenekül a

Rettenet Földjére, a Lepke rászáll a napraforgó virágjára.

MAGONC     Jaj, a lidérc…

KOTLICA      Megint jön!

KAPARINA  Miért?

PÍPIPIP          Józsiiii! A kutyád!

MAGONC     Mi végre így a kalandom, Napocska?

SORS HANGJA        AZ ELEJÉN SZÓLTAM: NÉZZ MAGADBA!

DIOGENÉSZ            Mert ezt is így álmodtam.

SORS HANGJA        DISZNÓ! NEM HOZZÁD SZÓLTAM!

PÍPIPIP          Józsiii! Ébredj mááá!

JÓZSI             Haggyáááá máááá! Ne rázzááá máááá! Mit nézőőőő?!

PÍPIPIP          Hun a kutyád? Elszökött!

JÓZSI             Kit érdekeeel?! Szép a szemeee! Hun a kúúúúúcs?!

                                               FINÁLÉ

                        Éji csibe, ősi átok

                        Megszakad, ha hajnalt látott.

                        Ha hajnalt látott, nem féljél

                        Ne féljél, mert ne féljél.

                        Azért félj, hogy ne féljél.

                        Ha azért félsz, én nem félek

                        Nem bánthatnak a rémek.

                        Ha mégis félnél, szteppelek

                        Ha szteppelek, táncolok

                        Ha táncolok, hős vagyok

                        Ha hős vagyok, hős vagyok

                        Hozok neked új Napot.