FÜR ELISE

                                   FÜR ELISE

- bohózat két részben -

SZEREPLŐK:

                   KOVÁCS ÚR, a rém

                   ANDOR, idősebb nőcsábász

                   MARI, a lánya

                   BÁLINT, a veje

                   BEA, az unokája

                   ALADÁR, a másik unokája

                   ILONA, a nő

           

                                       ELSŐ RÉSZ

 Sötét. A Für Elise futamai sóhajtoznak.

 A hátsó falon nagyképernyős televizió, amin színes pacák    kavarognak, folynak egybe.

1; Bea, Mari  

Mari és Bea egy-egy széken ülnek, szorosan egymás mellett.

A hölgyek a pacákra merednek. Az alakzatok időnként rémpofának látszanak.

HANG         Hé! Én is pont egy olyan senki voltam ám! Úgy éltem, ahogy te! Maga! Maguk! Akárki! Értelmetlenül. Nem láttam ki a saját seggem lyukából. Hová is bámultam volna? Hé! Légzengés? Hőzöngés? Mondja, drága, maga mire vár?  Bármi jót a következő naptól? Héttől? Hónaptól? Mi a célja az életében? Van?

Mer’ nekem van.  Mer’ hogy nekem LETT célom! Végre!

Én ölök. Darabolok! Pedig gyilkolni nem jó. Vagy jó? Jó! Nem! Nem jó! A megváltás. Az a jó. Én vagyok az! Akit! Nem ám akárkit!  Ő! Engem! Kiválasztott. A MONDÓ szólt, ölj, KOVÁCS! Szabadítsd meg az élet nyűgétől azt, akire rámutatok! Hé! De én közben azt is akarom, hogy nevessetek!

Nevessetek és dúdoljatok! Ezt kell, hogy megértsétek végre!

          Bea kezében távkapcsoló, megállítja a felvételt.  

Bea még pizsomában.  Mari széke mellett degeszre tömött sporttáska. Mari egy konyhakést ölel a kebléhez.

BEA            Nem semmi duma, mi?

MARI          Rémületes.

 Mari nyújtja a konyhakést.

MARI          Ez mostantól legyen mindig nálad!

BEA            Ugyan! Megnézünk engem újra?

MARI          Téged akár ezerszer, kislányom.

 Bea indítja a lejátszást. A pacás rémpofák lekeverődnek.

TV-stúdió. Beszélgetés Bea és egy szakértő között az elhangzottakról.  Bea kritikusan bámulja a riportot.

Bea és a szakértő a tévében.

BEA            Ez tehát az a szöveg és felvétel, amit Kovács úr, a Rém tegnap éjjel átküldött a szerkesztőségünk 

                    emaliljára. Mi a véleménye, professzor úr?

SZAKÉRTŐ  Még csak tanársegéd vagyok.

BEA            Ön szerint újra gyilkolni fog?

SZAKÉRTŐ  Mármint…Kovács úr, a rém?

BEA            Bár azt se tudom, hogy helyes-e egy ilyen

üzenetettel a kedves nézőink idegeit borzolni…

SZAKÉRTŐ  Kérem szépen, az nem helyes.

Bea kimerevíti a képet.

BEA            Ugye nagyon buta vagyok?

MARI          Még csak gyakornok, Bea.

BEA            De rossz nézni, anyu!

MARI          Jaj, te! Aranyos vagy!

BEA            Tényleg?

Bea folytatja a lejátszást.

BEA            Mivel épp ezt akarja? Hogy sokan hallják? Kapcsolatot           keres, amivel igazolhatja a darabolós rémtetteit?

SZAKÉRTŐ Azt mondja?

BEA            És ez tipikus tünet? Úgy értem, hogy a sorozat gyilkosoknál?

SZAKÉRTŐ Némelyik végül bűnhődni akar.

BEA            Nahát! Tényleg?

Bea az anyjának súgja.

BEA            Talán azt szeretné, ha elfognák!

MARI          Értem.

A riportban.

BEA            Vagyis azt szeretné, ha elfognák?

SZAKÉRTŐAzért ez nem ennyire egyszerű.

BEA            Vagy az igazát akarja közzé tenni? Például így, a mi

                    kis kábeltévénk által a nézőknek?

          SZAKÉRTŐ Például azt mondanám, hogy…

BEA            Mert bizonyos paranoid téveszméknél ez az ember                    valószínűleg egyfajta szentnek hiszi magát?

SZAKÉRTŐ  Nos…

BEA            Sátáni értelemben, persze?

SZAKÉRTŐ         Hogy? Persze, persze.

BEA            Mert a halál szerinte megváltás?

SZAKÉRTŐ         Ő…hát kérem…

BEA            Az attól függ, milyen értelemben?

  Bea  hisztérikusan merevíti ki a képet.

BEA            Hát nem.

MARI          Mit nem?

BEA            Nem is engedtem szóhoz jutni!

MARI          De olyan okosakat kérdeztél!

BEA            És nézd már, milyen arcot vágok!

 Mari megnézi Beát a „tévében”.

MARI          Mondom, hogy aranyos vagy, mint mindig.

BEA            De tátott szájjal bámulok ki a sminkem mögül!                    

Bea gyorsítja a felvételt.  Nézik a  tébolyult ágálást, aztán

valahányszor rajta van a kamera, megállítja a képet.

BEA            Itt is! Itt! Jaj, ne! Nem is bírom látni magamat!

MARI          Dehát nagyon jó kis riport ez.

BEA            Frászt!

MARI          Csak komolyan attól félek, hogy…Mi lesz, ha a riport miatt megkeres?

BEA            A Rém? Ha ezt látta…

MARI          És nem leszek itthon, hogy megvédjelek!

BEA            Engem biztos nem keres meg.

MARI          Különben se akarok újra kórházba menni!

BEA            Max két hét, anyu.

MARI          Utálom azt a helyet.

BEA            Szinte wellness jó dolgod lesz ott.

 Bea hagyja pörögni a riportot.

BEA            És ön szerint kire gondol ez a beteg ember?

SZAKÉRTŐ  Mikor kire?

BEA            Például gyilkolás közben?

SZAKÉRTŐ  Nos….

BEA            És ki az, aki őt erre kiválasztotta? Valami démoni erő? Az ördög bennünk van? Ahogy az angyal is...? Ördög, angyal egyben bennünk a MONDÓ?

          SZAKÉRTŐ   Egyben a Mondó? Igen. Ez így jó.

          BEA            Kettő az egyben, mint a zacskós kávé?

 Bea megint begyorsítja a képet, az arcát tenyerébe rejtve bámulja gyorsított önmagát.

2; Bea, Mari, Aladár

Aladár jön be, átmegy a színen, közben sms-t nyomkod a mobilján.

ALADÁR   Good morbid, everybody.

Ez tegnap este óta bámulja magát?

BEA            Lekopni.

MARI          Kinek telefonálsz?

ALADÁR   Csak egy sms-t küldök.

MARI          De ugye te is elkísérsz?

ALADÁR   Mért, nem elég, ha a fater bemegy veled?

 Aladár kimegy.

MARI          Baj történik. Érzem!

 Bea leállítja a riportot.

          BEA            Mi történne?

MARI          Például megint odakozmál a tej.

BEA            A tej?

MARI          A konyhában!

BEA            Ezt érzed? Odakozmál? Horror.

MARI          Csak gúnyolódj.

BEA            Inkább…nem is forraljuk fel addig, amíg haza nem jössz.

MARI          Attól még kiöntitek.

BEA            Nem is iszunk tejet.

MARI          A hűtő aljába, ahová szoktátok.

BEA            Ki se nyitjuk a hűtőt.

MARI          És ott majd megbüdösödik, mert nem lesz, aki kitörölje.

BEA            Majd én odafigyelek.

MARI          Te?

BEA            Ha kiömlik.

MARI         És amikor majd szénné ég az új teflonom?

BEA            Azt is úgy érzed?

MARI         Apád vagy a nagyapád megint elfelejti, hogy

feltette a hagymát párolni.

          BEA            És ez már biztos?

MARI         A serpenyő alja csupa szén lesz.                                                           Lesúrolhatatlan.

BEA            Veszünk új serpenyőt.

MARI          És a kávéfőző is fel fog ám robbanni!

BEA            Akkor…azt is.

Mari belegondol, fájdalmasan mosolyog, végül bólint.

MARI          És ez csak a kezdet.

BEA            Mi jöhet még?

MARI          Te bajba kerülsz, én pedig talán meg is halok, ha most bevisztek.

 Bea kiveszi a konyhakést Mari kezéből.

BEA            Csak beállítják a gyógyszered.

MARI          Nem is vagyok beteg!

BEA            Na látod!

MARI          Attól még meghalhatok.

 Bea kiviszi a kést. Mari aprókat bólogat, aztán szomorúan mered maga elé. Csend. Bea jön vissza, megáll az anyja mögött.

BEA            És sokkal jobban leszel.

Bea  elindítja a riportot. A szakértő közelije a tévében.

SZAKÉRTŐ  Nos, a küldött üzenet tartalma, és az elkövetett                              gyilkosságok módja alapján arra tudok következtetni,                 hogy emberünk valószínüleg középkorú, egyedül álló            férfi. Vagy talán családos?

BEA            Családos vagy magányos? Ez azért nem mindegy.

SZAKÉRTŐ   Gondolja?

BEA            Ne gondoljam?

SZAKÉRTŐ  Kisember.

BEA            Úgy érti, alacsony?

 Bea megint a tenyerébe rejti az arcát. Aladár tér vissza.

Tejet iszik, kiflit eszik.

ALADÁR   Ja, alacsony…

BEA            Te ne nézd!

 A szakértő elmoslyodik.

SZAKÉRTŐ  Nem, hölgyem. A kisembert úgy értem, hogy                                a hétköznapi életében jelentéktelen. Talán hivatalnok?           Esteleg postás. Vagy biztosítási ügynök?

BEA            Ezt miből tetszik...?

SZAKÉRTŐ A rendőrség szerint a tett helyszínén soha

                    nincs nyoma erőszakos behatolásnak.

BEA            Mármint a lakásokba, ahová...

SZAKÉRTŐ  Az áldozatai beengedik.

BEA            És aztán... darabolni kezd.

 A szakértő belenéz a kamerába.

SZAKÉRTŐ  Mindamellett, kedves nézők, nehogy rettegni

                    kezdjenek a postástól, aki ma becsenget önökhöz!

BEA              Ezt viszont nekem kellett volna mondanom.

ALADÁR     Állott ez a tej!

MARI            Mondom…

BEA              Te húzzál már ki innen!

ALADÁR     Te kapcsold ki ezt a szart!

MARI            Gyerekek.

 A tévében közben.

SZAKÉRTŐ  De legyenek óvatosak!

BEA              A Rém bárki lehet?

SZAKÉRTŐ  Rém bárkiből lehet.

BEA              És arról mi a véleménye, hogy gyilkolás közben                       a Für Eliset dúdolja? Ez valami… szerelmi

  kudarctól lehet nála?

 A szakértő leereszkedően.

SZAKÉRTŐ  Kegyedből remek pszichiáter lenne?

 Aladár felröhög. Bea leállítja a riportot, a bátyjára vicsorog.

MARI          Aladár! Neked mondom: borzalmak fognak

itt történni, ha most bevisztek.

ALADÁR    Rá se ránts, nyanya.

Aladár kimegy a tejjel és a kiflivel.

3; Bea, Mari, Aladár, Bálint

 Bálint siet be.

BÁLINT     Marikám, mehetünk.

MARI          Nem! Érzem, hogy Bea bajba kerül!

BEA            Dehogy kerülök, anyu!

MARI          Kislányom!

BEA            Jó, azt a kést majd a táskámban tartom.

MARI          Megígéred? Mindig? Amíg csak el nem fogják?

BÁLINT     Kit?

MARI          A Rémet!

BÁLINT     Kit?!

Aladár lép vissza.

ALADÁR   A Für Elise manust.

BEA            Anyu attól fél, hogy megkeres.

BÁLINT     Téged? Mért?

MARI          Te is láttad Bea riportját.

BÁLINT     Anyukám, te csak az egészségeddel törődj!

MARI          Te vagy beteg!

BÁLINT     Így igaz, én is beteg vagyok.

 Bálint megragadja, viszi kifelé a  sporttáskát.

MARI          A szeretőd bezzeg jól van?

BÁLINT     Nincs szeretőm.

MARI          És a főorvost? Lefizetted?

BÁLINT     Egy bőrönd pénzt adtam neki.

MARI          Hogy szép csendben elaltasson?

BÁLINT     Hogy kikúrálja a fejedből ezeket a…

MARI          Aztán? Mi a terv? Az a perszona...ideköltözik? 

BÁLINT     Nincs perszona!

MARI          Bea! Ugye már te is ismered azt a nőt?

BEA            Jaj, anyuci…

MARI          Aladár?

ALADÁR    Eszméletlen az a bringa, nyanya.  Meredek hegymenet.

BÁLINT     Hülye gyerek, nem vagy ám vicces!

MARI          Akkor... nem kell…behoznotok…vacsorára a rántott pontyot se!

BÁLINT      Hiszen azt kívánod.

MARI          Már nem kívánom!

BÁLINT     Most az a fontos, hogy mindent pontosan                                   úgy csináljunk, ahogy a doktornő előírja. Befekszel,             nagyvizit, és ebéd után már ott is vagyok nálad.

MARI          Ne gyere be!

 Mari kimegy. Bálint a fiához fordul.

BÁLINT     Normális vagy? Muszáj szegény anyádat…

Aladár csak vigyorog. Bálint menne Mari után.

Mari csörtet vissza.

MARI          És elvárom tőletek, hogy ne engedjétek itt lakni azt a nőt! Ez az utolsó kívánságom! És azt illik tiszteletben

                    tartani.

ALADÁR   Oké.

MARI          Elég, hogy engem megölet. Ne tegye tönkre az egész családot!

BEA            Apának te vagy az egyetlen, anyu.

BÁLINT     Menjünk már, drágám!

 Bálint Mariba karol, kimennek. Aladárnak felprüttyög a mobilja. Üzenet. Megnézi, elvigyorodik.

ALADÁR   Ez az, bébi.

Mari másodszor is visszacsörtet.

MARI          És Aladár!

ALADÁR   Mi van!?

MARI          Vigyázz a húgodra!

ALADÁR   Jó.

MARI          És próbálj meg végre munkát találni!

ALADÁR   Majd keresek valamit.

MARI          Találj! Lehetetlenség, hogy csak Beának

                    van állása az egész családban!

 Bálint kintről, ingerültem.

BÁLINT     Anyukám! A taxi! Nem lopom a pénzt!

MARI          És a papára is figyeljetek!

BEA            Lekísérlek.

MARI          Pizsomában vagy.

BEA            És?

 Kimennek.

4; Aladár, Bea, Andor.

Aladár nagyot nyújtózik, aztán elhúz egy plüssfüggönyt, ami eddig egy jókora franciaágyat takart, a szülők „háloszobáját” a nappaliban.

Nincs beágyazva. Aladár leül a szélére, előveszi a mobilját, nézegeti az üzenetet.

ALADÁR   Na? Bébi! Hogy legyen először?

                    Elölről? Hátulról? Vagy adjuk meg a módját?

Előtte lesmárollak? Azt muszáj lesz?

 A mobilt ledobja az ágyra,  leheveredik.

ALADÁR   Aztán, amikor frankón érzem, hogy olvadsz, mint                               a jégkrém délben...

Bea jön vissza.

ALADÁR   Hi, megasztár. Sasoljuk mán’ meg újra a riportodat!

BEA            Mért kell ilyeneket beszólni anyunak?

ALADÁR   Mert szerinted? A faternak nincs nője?

BEA            Nincs hát.

ALADÁR   Ne már! Mindenkinek van nője.

BEA            Nekem sincsen.

 Bea kimegy a másik irányba.  Aladár tovább tervezget.

ALADÁR   Belemarkolok a seggedbe? Te felnyögsz.                                  Megfeszülsz. Mer' nem tudod. Hogy hagyjad-e.

De már tökre beizgultál, bébi. Vizes a bugyid, mi?   

Döntelek le, mint szumó a rizspálinkát.

                    Aztán, mint búgócsigát, bepörgetlek. Búúúgni                              fogsz, az tutszi, bébi!

A nagypárnát átölelve mozog.

ALADÁR   Bébi, ó, bébi, bébi!

 Andor jön be a lépcsőház felöl, megbámulja az unokáját.  

Az öregúr elegáns. Egy gyönyörű csokor krizantémot hoz.

Aladár észleli az öreget, nem hágja tovább a nagypárnát.

 Andor leteszi a csokrot az egyik székre. A másikra leül. Zakójából zsebtükröt vesz elő, az arcát fürkészi, végül a tükörbe bazsalyog.

          Aladár felül az ágyban.

ALADÁR   Na?

ANDOR      Igen?

ALADÁR   Sunsine a protkód, tata?

ANDOR      Hogy? Ó, igen.

ALADÁR   És mán' megint a „de csicsás a szerkódban” vagy.

ANDOR      Édes fiam, egy úr attól úr, hogy még a pokolban, sőt, még egy legszürkébb hétköznap reggel is ad a megjelenésére. De neked ezt is hiába magyarázom.

ALADÁR   Ja. Sirály az a csokor.

ANDOR      Lent vásároltam a sarkon. Egy idősebb hölgy árulja kosárból.

Aladár a virágért megy.

ALADÁR   Add nekem!

ANDOR      Neked?

ALADÁR   Csajozni.

ANDOR      Krizantémmal nem udvarol, hanem temetkezik                              az ember, fiam. Esetleg ismerkedik, ha…

 Bea viharzik át a helyiségen. Utcai ruhában, megy ki.

A konyhakést közben betuszkolja a retiküljébe.

BEA            Szia, nagypapi. Elmentem.

ANDOR      Mikor jössz haza?

BEA            Utána még bemegyek anyuhoz.

 Bea kimegy.

ANDOR      Bea mért tart konyhakést ridiküljében?

ALADÁR   Mért ne? És azt tudod, hogy a nyanya

úgy érzi, talán ma hal meg?

ANDOR      Hajnalban ezzel ébresztett.  

ALADÁR   Ja! Azért vetted a csokrot?

ANDOR      Ezt Margit sírjára helyezem.

ALADÁR   Margit? Az ki?

ANDOR      Az Árpád-házi.

ALADÁR   Valami régi barátnőd?

ANDOR      A szent, te!

ALADÁR   Ja! A Szigeten? Mért?

ANDOR      Mert láttam róla azt a borzalmas muzicalt.

                    És az eszembe jutott, hogy ezer éve nem

                    jártam a Margitszigeten. Elzarándokoltam.

Így tegnap séta közben felfedeztem őt.

Szűzen halt meg. A kolostorában.

                    Cserébe az Úr kiűzte a tatárokat.

ALADÁR   A tatárját. Honnan?

ANDOR      A honból, te ostoba!

ALADÁR   Ja! És?

ANDOR      A fogadalma szerint soha nem mosdott.

ALADÁR    Akkor nem csoda, hogy szűz maradt.

ANDOR      Mit tudsz te az igaz férfiak gusztusáról?

ALÁDÁR   Ha te kérdezed, akkor semmit.

ANDOR      Na és az asszonyok szívéről?

ALADÁR   Kinek jó az, hogy tudjak?

ANDOR      Kölyök.

 Andor kimegy, Aladár a csokrot a székre rakja.

 Felveszi az ágyról a mobilját, újra megnézi az  üzenetet.

Hasra veti magát az ágyon, újra a nagypárnát öleli.

ALADÁR   Igen! Lefejtem a blúzodat.

Aztán a fogammal kikapcsolom a melltartódat.

És akkor… ezzel itt lefotózlak a skacoknak?

          Aladár villant a mobiljával.

Ó, bébi, bébi, bébi! Csak ne lennél ennyire iszonyat

csődtömeg! De ez van. Akkor hogy is? Állva? Ülve. Oldalt fekve? Láttál te már ilyet, bébi? Vagy el bírod képzelni?   

 Andor jön vissza, friss ágyneműt hoz. Megtorpan Aladár háta mögött. Ámulva hallgatja az unokáját.

ALADÁR   Aztán a nyelvem hegyével körkörösen, aztán le a                              köldöködig, aztán lejebb, lejebb...te meg "ah, ah, ah,            te gyere, gyere, gyere!"...Vibrálok rajtad, mint ezer               volt a békacombban...

ANDOR      Aladár?

 Aladár egy pillanatra zavarban.

ANDOR      Mért is fetrengsz az ágynemű közt ruhában?

ALADÁR   Ne fetrengjek?

Andor ledobja az tisztát az ágyra. A székhez ballag.

 Leül.  Egy újságot vesz elő. Kinyitja.

Várakozó csend, ami jó hosszúra nyúlik.

 Andor lapoz, olvas, rácsap az újságra.

ANDOR      A rohadt kommunisták, már megint, mi?

ALADÁR   Ja.

 Aladár feltápászkodik, kimegy.  Andor utána néz. Leteszi az újságot.  A zsebtükör megint előkerül. Ugyanaz a játék. A végén Andor a markába lehell, elégedetlenül csóválja meg a fejét.

ANDOR      Rohadt kommunisták, savanykás öregség.

 Csend. Andor megnézi az óráját, feláll, Aladár után megy,

kiszól neki. Aladár kintről.

ANDOR      Nálad hány óra?

ALADÁR   Mért kérded?

ANDOR      Szükségem lenne a lakásra.

ALADÁR   Mikor?

ANDOR      Most.

ALADÁR   Ne már!

ANDOR      Arról volt szó, hogy te se leszel itthon.

ALADÁR   Te pedig mész le a térre sakkozni.

ANDOR      A mai partikat délutánra raktam.

Aladár bejön.

ALADÁR   Nekem is kell a kéró.

ANDOR      Neked? Mikor? Mire?

ALADÁR   Mert? Neked mire kell?

ANDOR      Semmi közöd hozzá! Neked mire?

ALADÁR   Szerinted?

 Andor visszamegy az újsághoz, leül, lapoz, ingerülten.

ANDOR      Aki pedig pancser, az ne merje magát konzervatívnak               tartatni!

ALADÁR   Oké. A te muffod hányra jön?

ANDOR      A kicsodám?

ALADÁR   Muffod. Bringád. A nőd, csábász.

ANDOR      Nem nő, hanem hölgy. Úrhölgy.

ALADÁR   Bocsi.

ANDOR      Délelőtt tízre egyeztettük. És már háromnegyed van, kérlek. Úgyhogy...

Andor nekilát áthúzni az ágyneműt.

ALADÁR   Egy órát kapsz.

ANDOR      Parancsolsz?

ALADÁR   Én lent találkozom a süteménnyel a                                            presszóban.

ANDOR      Mármint a barátnőddel?

ALADÁR    Tizenegy nulla-naulláig tiéd a kéró. Aztán az enyém. Biznic?

ANDOR      Egy óra? Egy órát kapok!?

ALADÁR   A te korodban?

ANDOR      Éppen azért.

ALADÁR   Mert mit is akartok itt csinálni?

ANDOR      Mit, mit, mit? Teázni.

ALADÁR   Ahhoz cserélsz ágyneműt?

ANDOR      Ahhoz.

ALADÁR   És arra egy óra nem elég?

ANDOR      Nem.

ALADÁR   Egy vödörnyit be lehet vedelni, tata!

ANDOR      Már mondtam, kölyök, hogy nem értesz a nőkhöz.

ALADÁR   Ja. Frankón mondtad.

ANDOR      Két óra. Délig.

ALADÁR   Egy.

ANDOR      Ha ezt tudná szegény apád.

ALADÁR   Leszarom.

ANDOR      Drága kicsi anyád?

ALADÁR   Negyed tizenkettő.

ANDOR      Fél.

ALADÁR   Nem fél.

ANDOR      Kinek a lakása ez itt?!

ALADÁR   Akkor adjál pénzt!

ANDOR      Micsoda?!

ALADÁR   Hogy meghívjam a csajt még egy kávéra.

ANDOR      Csóró.

ALADÁR   Vagy kettőre?

ANDOR      Léhűtő. Ilyen egzisztenciával hogy lehet egyáltalán

udvarolni?

ALADÁR   Igazad van, tata. Lemondom a kufircot, és itthon                              maradok egész nap.

 Andor gyorsan néhány bankót nyom az unokája kezébe.

ANDOR      Kódis.

ALADÁR   Még. Ez kevés.

ANDOR      Még mire?

ALADÁR   A lányod rántott pontyot kíván a kórházba vacsorára.

ANDOR      Hát anyád nem ma hal meg?

ALADÁR   Előtte még vacsorázik.

ANDOR      Majd a férje vesz neki halat.

ALADÁR   Fukar, vén trotty vagy, tata.

 Andor ajtót mutat. Aladár vidáman indul kifelé. Még visszafordul.

ALADÁR   És különben milyen?

ANDOR      Mi milyen?

ALADÁR   Egy újabb teltkarcsú, festett szőke hatvanas?

ANDOR      Ha tudni akarod, a telefonhangja alapján egy

valóságos Marilyn Monroo.

ALADÁR   Az meg ki?

ANDOR      Te tapló.

Aladár kimegy, becsapja az ajtót.

5; Andor, Ilona

 Andor sóhajt. Körülnéz. Az órájára pislant, ettől felgyorsul. Kirohan. Kisvártatva egy üveg likörrel tér vissza. Leteszi az asztalra. Nézi. Nem, nem lesz jó. Visszarohan a likörrel. Megint bejön, kritikusan körülnéz. Folytatja az ágynemű cseréjét.

A paplanokat, párnákat és a használt lepedőt ledobálja az ágyról.  Leteríti a tiszta lepedőt. Éppen simítja, amikor csengetnek.

ANDOR      Szentisten!

 Andor űzötten néz körül. A paplanokat és a párnákat visszadobálja  az ágyra, aztán összehúzza a plüssfüggönyt. Csengetnek.

ANDOR      Máris jövök! Egy pillanat!

 A zsebtükör elő. Arcvizsgálat, protkószemle, lehelletpróba, fanyar, lemondó nyögés. Harmadszor is csengetnek.

ANDOR      Jövök, jövök, jövök!

 Andor kirohan, aztán mindjárt vissza a krizantémért. Végre beengedi a látogatót. Ilona festett szőke, csinoska és nagyon rövidlátó. Az ajkát szörnyen vörösre rúzsozta.

Feszengve lép be. Egy tömött nejlonszatyor van nála.

ILONA       Csókolom.

ANDOR      Én csókolom!

ILONA       Én...tetszik tudni…

ANDOR      Igen?

ILONA       Csak azért jöttem fel, mert...

ANDOR      Hát persze, persze, hogy feljött!

ILONA       Mert…

ANDOR      Remek!

ILONA       Hogy mégse legyek esemes.

 Ilona megbotlik a lábában.

ANDOR      Hoppá, esemes, el ne ess! Ehehe.

ILONA       Úgy értem, személyesen személyesebb…

ANDOR      Erre tessék!

ILONA       Legyek.

ANDOR      Azaz, engedje meg! "Krizantémmal kezdjük újra."

ILONA       Igen?

ANDOR      A jelige. Tudja. „A gyász leteltével vár az élet.”

ILONA       A bácsi gyászol?

ANDOR      Simon Andor, kisztihand.

ILONA       Szép Ilona.

ANDOR      Szép neve van, Ilonka.

ILONA       Köszönöm. A nagypapának tetszik lenni?

ANDOR      Nem, kérném. A Jelige vagyok. Maga az élő, hús-vér               jelige. Ehehe hely szelleme. Fogadja el ezt a csokrot!

ILONA       Én?

ANDOR      Kérem!

ILONA       Dehát én is vettem. Nézze!

 Ilona egy másik csokor krizantémot rángat ki a nejlonszatyorból.

ILONA       Egy néni árulja lent a sarkon.

ANDOR      Nahát.

ILONA       Olcsón adja.

ANDOR      No! Cseréljünk csokrot?

ILONA       Cseréljünk? Tessék.

ANDOR      Csak kegyed után.

 Ilona és Andor ügyetlenül csokrot cserélnek. Aztán kissé tanácstalanok.

ANDOR      Az öné sokkal szebb.

ILONA       Ez se csúnya. A bácsi hogyért vette?

ANDOR      Jómagam is olcsón. Bár a pénz ilyenkor nálam nem számít.

ILONA       Ilyenkor milyenkor?

ANDOR      Amikor kegyed végre itt van!

ILONA       Én?

ANDOR      Maga! Maga-maga-maga! Ki gondolta volna?

ILONA       Mit?

ANDOR      Maga gyönyörű asszony!

ILONA       Én?

ANDOR      Hogyhogy válaszol egy ilyen hirdetésre?

Mármint társat hogyhogy így keres?

ILONA       Anyám szokott néha a nevemben. Röstellem.

ANDOR      Sose tegye! Hiszen itt van! Nagyon vártam ám, drága!

ILONA       Szóval...a bácsinak tetszik tudni arról, hogy úgy volt,             hogy szóval megígértem, hogy feljövök?

ANDOR      Annyira még nem vagyok szenilis, drága.

                    És nem is vagyok én bácsi. Kegyed is hívjon                               nyugodtan Dórinak.

ILONA       Dórinak?

ANDOR      Ahogy a barátaim. De mért nem ül le?

ILONA       Üljek le?

ANDOR      Foglaljon helyet!

ILONA       Igen? Nem! Én nem azért jöttem, hogy...leüljek.

                    Hanem azért, csak hogy szóval... korrekten szóljak,                 mégse jövök. Mert az ilyesmit mégse illik esemes.

ANDOR      Nem jön?

ILONA       Vagy mégis elég lett volna, ha csak egy üzit küldök?

ANDOR      Hogyhogy nem jön? Dehát miért nem jön?

ILONA       Meggondoltam magam.

ANDOR      Meg?

ILONA       És bocsánat.

ANDOR      No de drága, aranyos Ilonkám, hiszen itt van.

ILONA       Nem, én nem vagyok itt.

 Andor lehervad.

ANDOR      Kár.

ILONA       Nekem így...nekem nem megy. Maga megérti?

ANDOR      Hogyne.

ILONA       Akkor...jó. Köszönöm! Úgyhogy…megyek is, mert…

 Ilona elindul kifelé.

ANDOR      Várjon, drága! Mi lenne, ha...bebuszosznánk                               együtt a Margitszigetre?

ILONA       Mért?

ANDOR      Csak...sétálunk…letesszük ezt a két csokrot a szent szűz sírjára, aztán elandalgunk a Lidóig.

ILONA       Mi ketten?

ANDOR      Eleve is így terveztem.  Ott meghívom kegyedet                               egy parféra, aztán taxival hazaviszem.

ILONA       Erre a hétre még érvényes a bérletem.

ANDOR      Mondja, hogy jön!

ILONA       Köszönöm, de...tényleg sietek, mert...

ANDOR      Akkor legalább igyon meg velem valamit!

ILONA       De az anyám a...

ANDOR      Tíz perc.

ILONA       A templomban…

ANDOR      Koccintunk az ijedtségre.

ILONA       Bár a mise után rendszerint marad még egy órát, de…

ANDOR      Öt perc.

ILONA       Annál én ijedtebb vagyok.

ANDOR      Igyunk.

ILONA       Egyáltalán nem szoktam alkoholt...

ANDOR      Ugyan már! Barátság. Egy pohár pezsgő?

ILONA       Á, nem, nagyon nem bírom.

ANDOR      Egy kupica bonbonmeggy? A kedvemért! Üljön már              le!

 Ilona megszeppenve leül. Andor indul, visszafordul.

ANDOR      Hogy azért a magácska ajka!

ILONA       A rúzsom! Ugye elkenődött?

ANDOR      Dehogy. Igéző, ahogy vörös!

ILONA       Csak a kínai piacról, mert...

ANDOR      És ezt a kacérka kis zavart mosolyt is ott

                    vásárolta?

ILONA       "Hat karmazsin lenni fél tucat..."

ANDOR      Máris hozom a konty alá valót.

ILONA       De nem kéne… igazán...

 Andor felvidulva indul, ám csengetnek. Andor meghökken.

ANDOR      Mi a ki a…?

 Ilona felpattan.

ILONA       Akkor én nem is zavarok!

ANDOR      Nem várok senkit!

ILONA       De tetszik tudni, amúgy is csak…

ANDOR      Csüccs csak!

 Ilona visszahuppan a székre.

6; Andor, Ilona, Kovács

 Andor ingerülten indul, ám még mielőtt kiérne, Kovács jön be.

KOVÁCS    Jó napot. Nyitva a bejárat? Felelőtlenség, nemde.

ANDOR      Maga meg ki a fene?

KOVÁCS    El se hinné, uram.

 Kovács egy jókora dobozt hoz a hóna alatt, a másik kezében aktatáska. Meglátja Ilonát, igencsak megörvend a nőnek.

KOVÁCS    Hé! Édes hölgy! Éreztem, hogy itthon találom!

ILONA       Engem?

ANDOR      Nézze, uram…

KOVÁCS    Oda vagyok a gyönyörűségtől, hogy nekem kell elintéznem magát.

ILONA        De én…

ANDOR      Mit akar maga?

KOVÁCS    Hé! Mondjuk siettem is!

ANDOR      Hallja? Ember, ez nem az

KOVÁCS    Nincs egy napja, hogy a főnököm rábökött az ön becses nevére, és én  máris itt vagyok.

ILONA       Milyen cég?

KOVÁCS    A NAGY UTAZÁS, hé!

ANDOR      Micsoda?

KOVÁCS    A Nagy Utazás! Ejnye már, a kis hölgy meg kellett kapja a mobilján az üzenetet. Nem olvasta?

ILONA       Nem, mert...

KOVÁCS    Sebaj, akkor így tudja meg.

ILONA       De nem tudhatom meg, mert...

KOVÁCS    Ön nyert! Egy Nagy Utazást. Önnek nem is kell mást

                    tennie, mint bólintania, így, igen, mutatom, és                              kinyilvánítania: akarom. És ingyen utazhat a                            költségünkön bárhová ebbe a világba, vagy akár a                              túlvilágba, és nincs ebben semmi trükk, se apró betű,

se semmi átverés, csak egy aláírás és…aztán mindhalálig kacagás és nóta lesz ez a rongyos, nyomorult élet!    

 Kovács nyitná az aktatáskát, erre leejti a csomagot, ami nagyot koppan.

KOVÁCS    Hoppá.

Kovács felkapja a csomagot, nyújtja Ilonának.

          KOVÁCS    Tessék.

          Ilona átveszi.

KOVÁCS    Ajándék.  Az öné, drága hölgy.

ANDOR      De nem lehet az övé, mert…

KOVÁCS    A szerződést viszont alá kell írnia, ha elfogadja.

ANDOR      De nem írja alá!

KOVÁCS    Aztán leülünk és álmodozunk, és dúdolgatunk,

merre, kivel, mikor, hová szállna...

Andor elveszi Ilonától a csomagot, adná vissza Kovácsnak.

          ANDOR      A hölgy nem fogadja el.

          KOVÁCS    És ugan mét ne tenné?

ILONA       Ügynök úr, értse meg, engem nem választhattak ki!

KOVÁCS    Már hogy ne?! Tehát akkor hová? Thaiföld? Alpok? Kamcsatka? Dubai? Hold? Evilág? Túlvilág?

ILONA       Dóri bácsi, én...

ANDOR      Mars!

Andor visszatuszkolja Kovácsnak a csomagot.

KOVÁCS    Oda momentán még kötünk le utat.

ANDOR      Fáradjon ki végre a lakásomból, jóember!

KOVÁCS    Én?

ANDOR      Maga. Mars ki!

KOVÁCS    De mért?

ANDOR      Mert a kisasszony nem óhajt utazni.

 Kovács hatalmasat prüszköl. Meglátja a virágcsokrot, szinte a csokornak mondja.

KOVÁCS    Az nem lehet. Mindenki szeret utazni.

Kovács leteszi a dobozt és az aktatáskát az asztalra, jókora zsebkendőt húz elő, orrát fújja. Náthásan a zsebkendő mögül.

KOVÁCS    Gondolja meg, drága hölgyem!

ANDOR      Kifelé, hányszor kérjem?!

 Kovács megint nagyot prüszköl.

KOVÁCS    Allergiás vagyok a krizantémra.

                    Alig van illata, engem mégis a sírba visz!

ANDOR      De nem itt viszi a sírba!

KOVÁCS    Hát jó. Ha nem, nem. De megbánja, hölgyem.

                    Sajnálom.

 Kovács veszi az aktatáskáját, a dobozt, és  durcásan távozik. Andor peckesen követi. Ilona elveszetten borong maga elé.  

7; Andor, Ilona

 Andor jön vissza. Bátorítóan Ilonára mosolyog.

ANDOR      Ugye? Manapság egyre arcátlanabbak ezek.                               Hozom azt a nektárt, jó?

 Andor kisiet.

Ilona egy darabig motyog magában, aztán pityeregni kezd.

Andor hozza a bonbonmeggyet és két kupicát.

ANDOR      Látja, édes...jaj! Mi baj?

ILONA       Semmi.

ANDOR      Hiszen kegyed pityereg.

ILONA       Néha sokszor szoktam.

ANDOR      De most mért?

ILONA       Rámjött.

ANDOR      Ó.

 Andor ettől egy pillanatra megint lehervad, ám mégse adja fel. Tölt a kupicákba. Ilona szipog.

ANDOR      Így ni. A megismerkedésünk örömére.

ILONA       De én tényleg egy kortytól is nagyon berúgok.

ANDOR      Egytől csak nem.

ILONA       Dóri bácsi...igazi úr.

ANDOR      Higgye el, Ilonka, nekem az is öröm lesz, ha egy olyan           fiatal, bájos teremtés, mint kegye. Elég, ha csak néha

                    rámmosolyog. Csevegünk, teázgatunk vagy                   

                    kávézgatunk...Érett férfi amúgy se tör mindjárt ajtóstul

a házba. No, nem mintha nem tudnék a maga          

vonzásától megőrülni, akár egy kamasz…

          Ilona szipogva.

ILONA       De én...nem nagyon értem ám, hogy.. miért tetszik                             nekem… ilyeneket mondani...

ANDOR      Koccintunk.

 Koccintanak, isznak. Andor giga mögé dönti a likört, Ilona aprót, hisztérikusat kortyol, összerázkódik tőle, aztán egy nagyot csulik, az ital útját figyeli a gyomrában.

Csend. Andor nyájasan mosolyog.

ANDOR      A szeme is!

ILONA       Csak könnyes.

ANDOR      Csillog!

ILONA       Az a kontaktlencsém.

ANDOR      Nekem is régen kéne. Kegyedé hányas?

ILONA       Romlik.

ANDOR      Kié nem?

ILONA       Ha idegben vagyok, akkor néha már csak

foltokat látok.

ANDOR      Jaj, szegényke!

ILONA       Á, ne tessék sajnálni!

 Csend. Ilona nagyot csuklik. Andor témát keres.

ANDOR      A rövidlátó hölgyek álmodozó lelküek, nemde?

ILONA       Azzal én már rég nem rontom a helyzetemet.

ANDOR      A helyzetét, Ilonka? Ne! Ábrándozni jó.

ILONA       Ha Dóri bácsi mondja. Tizenegy éves koromig                              kancsalítottam is.

ANDOR      Kár, hogy nem ismertem már akkor. Ne igyunk még             egy gyüszűnyit?

ILONA       Ó, nem! Már így is érzem, meg a...Szóval akkor át                           tetszik adni az üzenetet?

ANDOR      Ó, hogyne! A...mit csináljak?

ILONA       Üzenetet.

ANDOR      Kicsodának?

ILONA       Hát Aladárnak!

ANDOR      Aladárnak?

ILONA       Dóri bácsi! Értse meg! Én tudom, hogy Aladár                              engem...igazából nem szeret. Csak... azt akarja.

                    Talán mégis elég lett volna egy esemes.

ANDOR      Maga...Aladárhoz jött?

ILONA        Mert ha a presszóban mondom neki, az is olyan kínos. Mert annyira már ismerem Aladárt, hogy nagyon tud hangoskodni, ha valami nem úgy van, ahogy ő…Gondoltam, korrekten megelőzöm. Nem jól gondoltam, Dóri bácsi?

 Andor végképp lehervad.

ANDOR      De.

ILONA       Megyek?

ANDOR      Hogyne.

 Elindulnak kifelé, Ilona viszi Andor csokrát.

ILONA       És...köszönöm a virágot.

ANDOR      Azt én is.

 Ilona kimegy. Andor jön vissza. Nehezet sóhajt. Kapcsol.

Az órájára néz, még nehezebbet sóhajt, magának morog.

ANDOR      Ez se az én napom.

 Andor tölt magának a likörből, iszik.

ANDOR      Pancser konzervatívok, átkozott kommuniták, savanykás öregség: Adieau, Marilyn... Pedig

                    beh’ kacéran búgott a hangod tegnap a telefonban!

                    És most tessék, nem jössz el, átversz te is…

 Ilona tér vissza. Kétségbeesetten.

ILONA       Dóri bácsi! Én még szűz vagyok!

ANDOR      Hogy… mi tetszik?

ILONA       Szűz!

ANDOR      Szűz?

ILONA       Annyira szégyellem!

ANDOR      Ó!

ILONA       Anyám ilyennek nevelt!

ANDOR      Fáradjunk megint beljebb?

ILONA       Ne.

ANDOR      De. Most...de most tényleg…

ILONA       De ne.

ANDOR      De de!

ILONA       Köszönöm, de nem.

ANDOR      De bizony.

ILONA       De sietek.

ANDOR      De dehogy siet! Leül!

 Ilona leszeppen a székre.

ILONA       Nem is értem, mért jöttem vissza.

ANDOR      Mert végre egy jóbarátra lelt.

ILONA       Igen, ezt érzem a Dóri bácsin.

ANDOR      Maga drága.

 Andor tölt. Koccint. Isznak. Andor giga mögé, Ilona az aptó kortytól most vagy ötöt csuklik, aztán befelé figyel, aztán megint csuklik.

ILONA       Pardon...

ANDOR      Nyilván emlegetik. Csak nyugodtan.

ILONA       Én szóltam, hogy nagyon nem bírom...

ANDOR      Elképesztő, hogy egy ennyire bájos teremtés, mint                              kegyed,  még szedetlen virág legyen…!

ILONA       Kóró! Harminc rég múltam.

ANDOR      Szegény kicsi őzgidám.

ILONA       Aladár sokkal fiatalabb nálam.

ANDOR      Nem is az unokám való magához.

ILONA       Anyám is azt mondta, hogy…

ANDOR      Az édesanyjának igaza van. A szűzesség szent dolog.                    Minden esetre nem bumfordi ifjú hímek kezére való. A                 szűzességhez igaz szerelem kell, gyengédség,                              megértés, érett férfiúi tapasztalat...

 Ilona váratlanul felvihog, aztán a szája elé kapja a kezét.

 Andor huszáros rohamot indít.

ANDOR      Ilonka! Én magát imádom! Imádom attól a pillanattól              fogva, ahogy belépett ide, ebbe a lakásba, az életembe,                    és én megláttam azt a gyengéden kisminkelt orcáját,                    ezt a hihetetlenül jajvörös ajkát...

ILONA       Ne tessék...

ANDOR      Imádom!

ILONA       Csak kínai!

ANDOR      Imádom, ahogy azt rebegte: csak azért jöttem, hogy            szóljak, nem jövök...

ILONA       Ne izé már!

ANDOR      Kérem! Kérem, kérem, kérem: üssön pofon, ha                              pimasznak tart, de én akkor is szeretem magát!

ILONA       De...dehát a Dóri bácsi... annyira nagyon bácsi!

ANDOR      Nem én! A kezét! Most! Megcsókolom!

ILONA       Ne!

 Andor megragadja Ilona kezét.

ANDOR      De! De! Hadd lehellem perzselő vágyamat ebbe...ebbe            a kis...izzadó tenyérbe!

Addig-addig huzakodnak, amíg Andor protézisa elmozdul. Ettől az öreg sietve visszavonulót fúj, elfordul, visszaigazítja a fogsorát.

ILONA       Jaj, de szörnyű!

ANDOR      Igen, dörnyű! Elbedni  dörnyű! Ilona! Dalálj meg!

Ilona szemét lesütve, mélységes zavarban.

Megint csengetnek.

8; Andor, Ilona, Kovács

ANDOR      Nahát, akárki vgy, rosszkor jöttél! Csak egy perc, drága.

Andor kimegy ajtót nyitni. Kintről.

KOVÁCS    Hé! Most meg becsukja az ajtót?

ANDOR      Mi van?!

KOVÁCS    Megint én vagyok!

ANDOR      Itt felejtett valamit?

KOVÁCS    Huzatban is utálok ám ácsorogni!

ANDOR      Nem utazunk, értse meg!

ILONA       Hukk!

 Kovács hatol be. Egy csokor krizantémot hoz ő is, amit a doboz tetején egyensúlyoz. A hóna alatt  az aktatáska. A másik kezében a lepedőnyi nagyságú zsebkendő.

Kovács prüszköl, az orrát fújja, aztán a zsebkendő mögül.

KOVÁCS    A saroktól fordultam vissza.

ANDOR      Nagyon rosszul tette!

KOVÁCS    Az allergiámmal együtt.

 Kovács leteszi a dobozt az asztalra, aztán nyújtja Ilonának  a csokrot.

KOVÁCS    Tessék!

ILONA       Hukk.

KOVÁCS    Ugyan már, semmiség. Elnéztem azt a nénikét. Hogy nem fullad bele abba a ménkű sok virágporba. Én egy órát nem birnék ki ott. 

ANDOR      Ügynökkém...

KOVÁCS    Ó! Maguk liköröznek? És még azt füllentik, hogy nem szeretnek utazni. Nem szép dolog. Mindegy. Kínáljanak meg!

ANDOR      Távozik rögvest, vagy…?

KOVÁCS    Vagy?

ANDOR      A grabancánál fogva hajítom ki!

KOVÁCS    Gondolja, képes rá?

 Andor lökdösi kifelé Kovácsot.

KOVÁCS    Hölgyem! Csak legyen velem őszinte!

                    Ha a Marsra vágyik, én még azt is elintézem

                    magának!

ANDOR      Magát én fel fogom jelenteni!

KOVÁCS    Engem? Mért?  Kinél? Mégis hol?

ANDOR      Erőszakos alak!

KOVÁCS    Hé! Én csak jót akarok.

ILONA       A bonbonmeggy az rögtön ilyen?

KOVÁCS    Ne taszigáljon már!

ANDOR      Akkor menjen.

KOVÁCS    Hé! Még jövök ám!

 Amíg Andor Kovács eltűnnek, Ilona elszántan nyúl az üveghez, apró, ám szomjas kortyokban iszik.

9; Andor, Ilona, Bálint

Andor jön vissza, morgolódik. Észreveszi az sztalon a dobozt,

rajta a virágot.

ANDOR      A fenébe! Ezeket meg itt hagyta!

ILONA       Azért ez de fura!

ANDOR      Majd cipelhetem le a kukába ezt is a…

ILONA       Hukk!

Ilona kortyol még párat. Andor felvidul.

ANDOR      Mégis csak jól tud esni egy kis édes, ugye, őzgidám?

ILONA       Berúgtam.

ANDOR      Úgy is kell. Ennyicskét engedjen meg magának!

ILONA       De ha én berúgok, akkor már nem pityergek.

ANDOR      Remek.

ILONA       Hanem sírógörcsöt kapok.

ANDOR      Ajaj. Akkor...főzök egy kávét?

ILONA       Attól meg kiugrik a szívem.

ANDOR      Bánom is én, csak adja vissza a kezét!

ILONA       Tessék.

 Ilona a kezét nyújtja, Andor féltérdre ereszkedik, csókolgatja.

ANDOR      Gidám! Ugye, gidám. Ugye, ugye, egye, hogy csakis                    úgy-e?

ILONA       Csakis csikis.

ANDOR      Mi csikis csakis?

ILONA       Dóri bácsi bajúsza.

ANDOR      Hát akkor kuncogjon, maga hamvabimbó!

ILONA       De Dóri bácsi ugye olyan, aki hoz                                              nekem csillagot az égből?

ANDOR      Amelyiket csak óhajtja.

ILONA       Akkor...mindegyiket kérem. A Marsot!

ANDOR      Majd...két csésze...kávé között...a topánja elé

                    rakom.

ILONA       A cípőm elé? A Marsot?

ANDOR      Azt.

ILONA       Ezerhétért meg lehet kapni Újpesten.

ANDOR      A Marsot?

ILONA       Ilyen cipőt!

ANDOR      Amilyen jól áll kiskegyednek!

ILONA        Csak izzad benne. A lábam.  

ANDOR      Az is…nagyon izgató lehet.

ILONA        Aladár a kólámat se fizette ki a múltkor. Pedig Petike majdnem vízbe fult miatta.

 Andor hökkenten leáll.

ILONA       Az úszásórán a fedettben.

ANDOR      Petike?

ILONA       Ügyetlen napközis.

ANDOR      Majdnem vízbe fulladt? Aladár miatt?

ILONA       De Géza újraélesztette.

ANDOR      Géza?

ILONA       A kollégám. Ő a tornatanár.

ANDOR      Ó.

ILONA       Petikére súlyosan oda kell figyelni. Tavaly                               például kizuhant a ötödik béből.

ANDOR      Az ötödikből?

ILONA       Az ablakból. De akkor csak a kezét törte.

 Ilona felzokog, teli szájjal.

ILONA        De nem Aladár volt a hibás, mert én nem figyeltem oda, mert Aladárra figyeltem!

ANDOR      Nonono!

ILONA       Hogy engem minek is szédít?

ANDOR      Tessék...megnyugodni!

 Ilona még bömbölve.

ILONA       Már nyugodt vagyok.

ANDOR      Akkor...jól tetszik lenni?

ILONA       Azt hiszem...

 Andor tanácstalanul nézi Ilonát.

ANDOR      Kegyed...tehát tanárnő?

Ilona hirtelen lehiggad.

ILONA       Nagyon látszik. Ugye?

ANDOR      Dehogy! Magácskát inkább... celebnek néztem?

                    Egy valóságos Marilyn Monroenak!

ILONA       Dóri bácsi miket mond.

ANDOR      Az unoka lánykám annak készül.

ILONA       Marilyn Monroenak?

ANDOR      Tegnap este is benne volt ám a tévében!

ILONA       Mert celeb?

ANDOR      Az unokám!

ILONA       Nem nézek tévét.

ANDOR      A Rémről volt egy riportja.

 Ilona arcán tétova mosoly.

ILONA       Hű, de… zsibbadok?

ANDOR      Az a fontos, hogy mosolyog.

ILONA       Dóri, maga olyan aranyosan…ciki.

          ANDOR      Ciki?

          ILONA        Odivatút akartam mondani?

ANDOR      Mint egy antik óra? Tik-tak, tik-tak. Itt, az öreg szívemben. Én most magát megcsókolom, nyuszifül.

ILONA       Zsibbad az ajkam is a rúzs alatt.

ANDOR      Vérvörös csókot csen a vén kínai. Drága,drága!

Ilona hárító mozdulatára a protkó megint félrecsúszik.

ILONA       Inkább megyek.

ANDOR      Tin-tin, ten, tottintsunk tég!

ILONA       Igyunk? Jó.

 Ilona tölt, Andor visszaigazítja a protézisét. Koccintanak, isznak. Már Ilona is egy kortyra ledönti a kupicát, aztán szinte  tárgyilagosan.

ILONA       Aladár nem úriember, ugyebár.

ANDOR      Hát nem.

ILONA       Hogy lehetnék így az övé?

ANDOR      Ne is legyen!

ILONA       Nem is teszem.

ANDOR      Az enyém legyen!

ILONA       A magáé?

ANDOR      Én magát… feleségül veszem!

ILONA       Tényleg?

ANDOR      Istennőm!

 Andor leráncigálja Ilonát a székről, térdeltükben magához szorítja.

ILONA       De akkor...engem is…hívjon…celebül!

ANDOR      Jó! Hogy? Bárhogy!

ILONA        Én legyek magának, én lehetek a… a Kék Angyal?

ANDOR      Te vagy a kék...kicsoda?

ILONA       Angyal. Mert az akarok lenni! Magának. Szép!                               Hűvös! Végzetes! Kém! Én a maga Marlinéje

                    akarok lenni, Dóri bá’!  Mert láttam őt a filmklubban.

ANDOR      A kék angyalt?

ILONA       A Ditetrichet.

ANDOR      Marline! Így jó?

ILONA       Jó. Most megcsókolhat.

ANDOR      Szerelmem!

ILONA       Várjon! Előtte...elájulok.

 Ilona csakugyan elájul. Andort ez meglepi. Nem képes a nőt megtartani. Ilona nagyot koppanva zuhan a padlóra.

ANDOR      Na. Na! Na most...ez. Ez most...Ilona! Darling! Ich               liebe...

 Csengetnek.

 Andor dermedten, aztán üvöltve.

ANDOR      Eridjen innen, vagy rendőrt hívok!

 Csengetnek, aztán Bálint ordít.

BÁLINT     Papa! Dóri papa! Én vagyok az!

ANDOR      Bálint?

BÁINT        Mért? Kit vár?

ANDOR      Mindjárt nyitom!

Andor pofozgatja Ilonát, ám ő nem eszmél fel.

ANDOR      Ilona! Hallja? Ébredjen!

BÁLINT     Mért hagyja mindig a zárban a kulcsot!?

ANDOR      A mogorva életbe!

BÁLINT     Nyissa ki!

 Andor űzötten néz körül, aztán az alélt Ilonát a hóna alatt megemeli.

BÁLINT     Papa!

ANDOR      Te meg mi a fészkest keresel itt? Ilyenkor?!

BÁLINT     Azt a köszvényes hétszentségit!

 Ilonát az ágyig vontatja, rádobja.

ANDOR      Megyek már! Mondom, hogy hallak!

 Andor elhúzza a plüssfüggönyt.

Kimegy.  

Bálint bejön. Egy üveg pezsgőt hoz. Andor csoszog vissza mögötte.

BÁLINT      És ha megint rosszul lesz? Akkor maga itt fekszik kómában, a lakatos meg amott áll a lépcsőházban.

ANDOR      Hogy van a lányom?

BÁLINT     Második emelet, hatos kórterem, ha tényleg érdekli.

ANDOR      Pezsgő?

BÁLINT     Félédes. A lánya kedvence.

ANDOR      Ahán. Beviszed? Szabad neki inni?

BÁLINT     Majd rántott pontyot viszek!  

ANDOR      Tehát estig még nem hal meg?

BÁLINT     Nem! Estig még nem hal meg!

ANDOR      Ha nem…nem.

 Bálint indul a konyha felé, csodálkozva fordul vissza.

BÁLINT     Maga vette ezt a sok virágot?

ANDOR      Miért ne vehettem volna?

BÁLINT     Mindjárt három csokorral?

ANDOR      Olcsó volt, nem?

BÁLINT     És ez a doboz?

ANDOR      Reklámanyag. Ha mész lefelé, majd kidobod.

BÁLINT     ÉN?! Mért dobnám? Az én szemetem?

ANDOR      Nem is az enyém.

 Bálint a fejét csóválva  kiviszi a pezsgőt.

 Alig tűnik el, Ilona karja jelenik meg a függöny résében. A nejlonharisnyáját lóbálja.

ILONA       Come hiere, liebling, schnell, schnell!

 Ilona arca is kibukkan, kacéran, a rúzsa elkenődve.

Andor siet Ilonát a függöny mögé tuszkolni.

ILONA       Nagyon elájultam?

ANDOR      Csak egy kicsit.

ILONA       Jöjjön, bácsi, essünk túl rajta!

ANDOR      Rögtön, gidám. De most...vannak nálam.

ILONA       Már megint a Nagy Utazás úr?

ANDOR      Rosszabb. A vejem. De két perc alatt megszabadulok               tőle.

ILONA        Oh, ja, liebling. Csak schnell, schnell, mert már a fülem is zsibbad.

  Andor visszatuszkolja Ilonát a függöny mögé.

 Bálint jön vissza.

BÁLINT     Apuka kivel beszélget?

ANDOR      Én? Senkivel.

BÁLINT     De mintha...

ANDOR      Motyorászok. Szoktam, nem?

BÁLINT     Az inzulint beadta magának?

ANDOR      Közöd?

 Bálint legyint.

BÁLINT      De mit kezd ezzel a szekérderék krizantémmal?

ANDOR      Nos, ha mégse ma halna meg a lányom, akkor Árpádházi Margit sírjára óhajtanám helyezni.

 A függöny mögül Ilona kuncorászik.

BÁLINT     Ó.

ANDOR      A sírig tartó szűzességért cserébe csak megérdemel                    tőlem ennyit.

BÁLINT     És ki kuncog az ágyamban?

AMDOR     Senki.

 Csend. Kuncogás.

BÁLINT     De hát hallom!

ANDOR      Kedves Bálint. Akkor mint férfi szólok a férfihoz.

BÁLINT     Igen?

ANDOR      Vendégem van.

BÁLINT     Igen?

 Csend.

ANDOR      Tehát?

BÁLINT     Tehát?

ANDOR      Mért nem lépsz le és hagysz magunkra?

BÁLINT     Sajnálom. Nem lehet, papa.

ANDOR      Hogyhogy nem?

BÁLINT     Mari  jön haza

ANDOR      A lányom?

BÁLINT     Mindjárt.

ANDOR      Hogyhogy?

BÁLINT     A pszichiáterünk utasítására.

ANDOR      De akkor miért feküdt be?

BÁLINT     Majd délután visszaviszem.

ANDOR      Vidd vissza most rögtön!

BÁLINT     Nem lehet.

ANDOR      Mért nem.

BÁLINT     Mert meg kell csaljam.

ANDOR      A lányomat?

BÁLINT     Marit.

ANDOR      A pszichiátereddel?

BÁLINT     A feleségemmel.

ANDOR      A lányomat?  A…lányommal?

BÁLINT     Érti?

ANDOR      Értem. Értem? Dehogy értem! Te meg akarod csalni a                  feleségedet a feleségeddel?

BÁLINT     Világos.

ANDOR      Nahát! Ezt a perverz ostobaságot!

BÁLINT     Nem én találtam ki, hanem a főorvos asszony.

ANDOR      De mért jó ez?

BÁLINT     Terápia.

ANDOR      Mirápia?

BÁLINT     Úgyhogy.

ANDOR      De hogy?

BÁLINT     A pszichoszomatikus szívidege miatt. Ezt érti?

ANDOR      Nem. Ezt se értem.

BÁLINT      Én se. Vagyis alig. A doktornő valami olyasmit hablatyolt nekünk, hogyha önmagára lesz féltékeny, akkor, ugye, nem lesz féltékeny...vagy ilyesmi.

ANDOR      Micsoda zagyvaság ez?

BÁLINT      Nem én találtam ki.

ANDOR      Nem is nézném ki belőled.

BÁLINT     Viszont egy vagyont fizettem érte.

ANDOR      Ezt se.

BÁLINT     Tehát apuka nyilván belátja, hogy egy ilyen                                         kínos, akarom mondani tikos légyott alkalmával…

                    senkinek nem lenne szabad itthon lennie.

ANDOR      De most nekem is légyottom van, fiam.

BÁLINT     Papa, nagyon kérem…

 Ilona bukkan elő a függöny mögül kombinéban, tök részeg.

ILONA       Mein liebe, ich most egy vagyok, vagy kettő?

ANDOR      Bálint, engedd meg, ő Ilona, a Kék Angyal.

BÁLINT     Őőőő...

ILONA       Nem bánom, ti is ketten gyertek!

 Ilona visszazuhan a függöny mögé.

BÁLINT     Ez ki?

ANDOR      Marlene Dietrich.

BÁLINT     És őt is apróhirdetésen szerezte?

ANDOR      Ez kicsit bonyolultabb.

BÁLINT     Ebből most botrány lesz.

ANDOR      Már mért? Független özvegy vagyok. És férfi!

BÁLINT     Kérem, papa, most ne legyen férfi!

ANDOR      A férfi mindig férfi.

BÁLINT     A lánya egészsége fontosabb, nem?

ANDOR      Mért nem tudtatok szólni időben?

BÁLINT     A főorvos asszony nagyvizit közben találta ki.

                    Papa! Vigye a hölgyet panzióba! Fizetem!

ANDOR      Vidd te a Marit! Nézzünk oda! Milyen ember

                    vagy te? A saját hitvesi ágyadban csalod meg

                    a feleségeddel a feleségedet?

BÁLINT     Kizárt, hogy egy panzióba tudjam édesgetni Marit.

ANDOR      Mert egy pipogya alak vagy.

BÁLINT     És mért kell engem mindig szídni?

ANDOR      És tutyimutyi.

 Ilona mászik le az ágyról, félig a függöny elé, négykézláb.

ILONA       Fiúkák! Ez itt a világvége? Forogok magam körül…

                    És a plafonnal együtt is fororogok.

ANDOR      Egy perc, és megállítom kegyedet, drága!

ILONA       De gyere gyorsan, mert mindjárt hányok, azután                              rögtön  nagyon elalszom!

ANDOR      Egy perc, nyuszifül!

ILONA        Huncut. Vezkőztess pucérra és legyél velem nagyon bagzó állat!

ANDOR      Nahát! Ilyet! Fiam, hallhattad. Ez kész helyzet.

         

  Ilona visszahúzódik a függöny mögé.

 Andor lép utána. Még int Bálintnak, tünés.

A függöny mögött Andor morog, Ilona kuncog.

Bálint magában dühöng. Leül az asztal mellé.

Andor jelenik meg, kétrét görnyedve, kezét a hasára szorítva.

ANDOR      A fenébe! Már megint ez az átkozott vizsgadrukk!

Andor kirohan.

Csend.

Bálint feláll, körülsétál, végül a függönyhöz ólálkodik, kicsit széthúzza a függönyt, megkukkolja Ilonát. Sóváran ciccentget, bólogat.  

10; Mari, Bálint, Andor

  Mari jön be rosszkedvűen, megáll Bálint mögött.

MARI          Bálint?

 Bálint ettől kishíján szívszélhűdést kap. Összerántja a függönyt.

BÁLINT     Hello!

MARI          Te ott mire cicogsz?

BÁLINT     Nahát! Már...itt is vagy?

 Mari hidegen méri végig a férjét.

MARI          És mért kukkolod az ágyunkat?

BÁLINT     Csak...ábrándozom. Marikám! De jó! Ötlet ez a

                    doktornőtől, nem?

MARI          Marhaság.

BÁLINT     Ez nekünk is az eszünkbe juthatott volna.

MARI          Ezért a pénzért…

BÁLINT     Megvettem a pezsgőt.

MARI          És most komolyan:  kezdjek el neked kacérkodni?

BÁLINT     Ha a doktornő előírta...

MARI          De mért gondolja, hogy ettől majd megkívánlak?

BÁLINT     Hátha. Terápia, Marikám! Terápia!

MARI          Kizárt.

BÁLINT     Akkor...nincs kedved sétálni?

MARI          Sétálni?

BÁLINT     Sétálni!

MARI          Hová?

BÁLINT     Le a térre!

MARI          Hová?

BÁLINT     Sétáljun fel a kápolnához!

MARI          Minek?

BÁLINT     Látod? Apád úgyis vett egy csomó virágot!

MARI          Apám?

BÁLINT     Árpádházi Szent Margitnak.

MARI          Minek vett neki?

BÁLINT     Azt mondja, mert szűzen halt meg.

MARI          És? Mindegy. Dórit én már rég nem akarom érteni.

BÁLINT     Tehát sétálunk?

MARI          Dög fáradt vagyok.

Mari leül. Gépiesen felmondja a szöveget, miközben a virágcsokrokat nézi,  aztán a likörös üveget, és a két stampedlit, amíg meg is látja azokat.

MARI          "Nyáuuu. Hol várod a te kis lánycicádat. Nyáuu.                              Remélem, ágyba bújtál már, kandúrka." Na nem.

Ettől én nem foglak megkívánni.

BÁLINT     Nyáuu.

MARI          És ez a likör!?

BÁLINT     Drágám, az a helyzet, hogy...

 Andor jön be a protézisét igazgatva.

BÁLINT     Hogy a papa még itthon van.

ANDOR      Dodika, dida!

 Andor a helyére rakja a protézist.

MARI          Bálint! Mért itatod apámat likőrrel?

BÁLINT     Dehogy itatom!

MARI          Apuka! Mérjük meg a cukrát azonnal!

 Andor csak legyint, aztán "vidoran".

ANDOR      Szóval meg kell csalnod a férjedet? Ezzel itt?

MARI          Ezt is muszáj volt elpletykálnod?

BÁLINT      Marikám, aranyom…

MARI          Nem, nem csalom meg a férjemet.

ANDOR      Ezzel itt én se csalnám meg…

BÁLINT      De ha csak kiülünk a téren egy padra? Egy órácskára?

MARI          Minek?

BÁLINT     Mert...olyan gyönyörű az idő. Mert...olyan rég                              ballagtunk csak úgy, egymás kezét fogva, látszólag                céltalanul, mint a szerelmesek...

MARI          Dehogy ballagok én veled, mint a szerelmesek,

                    amikor tudom, hogy szeretőd van!

BÁLINT      Akkor...gyere be a konyhába! Főzünk egy jó erős kávét! Addig apuka…kiszellőztet! Oké?

ANDOR      Nekem nincs itt büdös.

MARI          A kávéfőző fel fog robbanni. Nem akarom, hogy akkor                     a közelében legyek.

BÁLINT     Akkor...akkor...apuka! Mondjon már valamit!

ANDOR      Lányom! Légy erős! Egy gyönyörű nő alszik az                              ágyadban.

MARI          Kicsoda?

ANDOR      Marlene Dietrich, avagy a Kék Angyal.

MARI          Igen?

ANDOR      De ez a hölgy se a férjed barátnője.

  Mari a függönyhöz megy, benéz.

ANDOR      Hanem az enyém.

  Mari ellép a függönytől, visszaül a székre.

MARI          Hát így állunk.

ANDOR      Szóval…

MARI          Egy óra se telt el, hogy kiléptem a lakásból!

És Bálint szeretője máris beköltözött?

BÁLINT     De Marikám!

ANDOR      Most mondom: a hölgy az én partnerem.

MARI          Ugyan már!

ANDOR      Kérlek.

MARI          Így aláztok meg?

BÁLINT     Főzöm azt a kávét?

 Bálint kimegy.

MARI          Csoda, ha belebetegedtem?!

ANDOR      Nincs teneked semmi bajod.

MARI          Hagyjuk.

 Mari iszik egy kupicával, aztán.

MARI          És te? Mióta ismered?

ANDOR      Marlinét?

MARI          De hát tudta, hogy mindjárt jövök!

                    Legalább addig küldte volna el! Nem?

 Bálint jön vissza az ajtóig.

BÁLINT      Drágám! 

MARI          Te ne szólj többé hozzám!

BÁLINT      Megvehetnénk együtt lent a Plázában azt  a tükörpontyot!

MARI          Megyek vissza a kórházba.

BÁLINT      Vissza? Máris? Ugyan már! Hazahozzuk, agyoncsapjuk, kibelezzük, és a fejéből főzünk

                    egy igazi jó halászlevet! A többit pedig mind kirántjuk

                    neked vacsorára!

MARI          Add a cicádnak!

Mari indul kifelé.

BÁLINT     Elkísérlek.

MARI          Majd az apám.

ANDOR      Én?!

MARI          Isten veled.

 Mari kimegy. Andor mutogat Ilona felé, Bálint nem nagyon érti, mit kéne tennie. Andor súgva.

ANDOR      Nehogy elküld!

BÁLINT     Mi?

ANDOR      Hagyd őt aludni!

BÁLINT     De…

ANDOR      Vagy tartsd melegen!

Andor kimegy Mari után.

11; Bálint, Ilona, Mari

 Bálint vár egy kicsit, aztán a függönyhöz siet. Elhúzza. Ilona a paplant magához ölelve alszik.

BÁLINT     Hé! Kisasszony! Marlene! Ébredjen! Hahó!

 Ilona nyammogva fordul hasra. Bálint odamegy hozzá, a vállát paskolja.

BÁLINT     Hölgyem! Kérem!

 Ilona félig felébred, a karját nyújtja

ILONA       Tedd meg! De...hadd ne érezzek közben semmit!

BÁLINT     Kérem!

ILONA       Nem akarok itt lenni közben! Mama!

 Bálint felkapkodja Ilona ruháit, nyújtja a nőnek.

BÁLINT     Tessék, kérem, felöltözni!

ILONA       Adj valamit innom!

BÁLINT     Nem! Felkelni!

 Ilona nagynehezen felül. Imbolyog, hunyorít.

ILONA       Maga kicsoda?

BÁLINT     Már láttuk egymást.

ILONA       Igen? De én most nem látom.

BÁLINT     Sebaj. Tessék. A ruhája.

 Ilona bizonytalanul elkezd körbe tapogatni.

ILONA       Elhagytam a kontaktlencsémet.

BÁLINT     A micsodát?

ILONA       Kiesett. Pedig sírásbiztos.

BÁLINT     Ó, te jó ég! Akkor keresse!

 Ilona tapogat körbe tovább. Bálint bágyadtan mered maga elé.

 Aztán a  szeme guvad, ahogy Ilona fenekét bámulja.

ILONA       Nem segítene?

 Bálint ledobja Ilona ruháit, nekilát segíteni.

BÁLINT     Itt lesz az ágyban?

ILONA       Nem tudom.

BÁLINT     Mikor sírta ki?

ILONA       Akkor nem sírtam. Aludtam.

BÁLINT     A párna alatt esetleg?

 Bálint felmászik az ágyra, Ilona pedig félig Bálintra, a féri lába között benyúl, meghökken.

ILONA       Ez mi?!

BÁLINT     Ez én vagyok, kérem.

 Ilona felvihog.

ILONA       És ez a kicsi és puha?

BÁLINT     Az is! De…ezt....ne tessék…ezt csinálni!

 Ilona kíváncsian simogatja Bálintot.

ILONA       Mért? Mit is csinálok?

 Mari jön vissza csendben.

BÁLINT     Mégis? Hogy… néz… ki egy… kontaktlencse?

ILONA       Mint egy lencse, csak annyira átlátszik, hogy

                    nem látszik.

          Kesresgélnek.

ILONA       Nem tudja véletlenül, átestem rajta?

BÁLINT     A… kontaktlencsén?

ILONA       Dóri bácsin.

MARI          Jól mulatnak?

 Bálint  a sliccéhez kap.

BÁLINT     Mari!

ILONA       Jött valaki?

BÁLINT     Ezt most egész biztosan félreérted!

 Bálint leszökken az ágyról, összerántja a függönyt.

MARI          Pedig már elhittem apámnak.

BÁLINT     Kérlek!

          MARI          Hogy nem ezzel a nővel csalsz meg.

 Ilona jelenik meg a függöny mögül, félig vakon.

ILONA       Akkor nem segít?

BÁLINT     Nem!

ILONA       Nem? Dehát nem látok!

 Bálint visszalöki Ilonát a függöny mögé.

BÁLINT     Drágám...

 Ilona megint megjelenik.

ILONA       Persze. Mindegyik leitat, elveszi a szűzességemet,                     lökdösődik, kihajít az ajtón. És ha megvakultam

közben, az már egyiket se érdekli. Mocsok férfiak.

 Ilona visszavonul a függöny mögé.

MARI          Áldásom rátok.

 Mari fejét felszegve kimegy. Bálint csak bámul utána, aztán kapcsol, rohan Mari után.

BÁLINT     Mari! Marikám! Ne! Ez nem! Higgyél nekem! Mariii!

12; Ilona, Aladár, Bea

Ilona tapogatózik ki a függöny mögül, Bálintot utánozva.

ILONA       „Mari. Marikám. Higgyél nekem.” Persze...

 Ilona ellendül a függönytől, az asztalig botorkál, kitapogatja a bonbonos üveget, kevés tűnődés után alaposan meghúzza. Felvihog.

ILONA       Ilonára is súlyosan vigyázni kell. Nincs valakinél egy              cigaretta? Nincs? Nem is baj. Nem dohányzom.

 Ilona kitapogat egy széket, leül rá. A tenyerébe hajtja a fejét.

                    Eddig minden oké. Csak hogy jutok haza?

                    Mit számít?

Ilona hosszan tűnődik, aztán hányingere támad.

                    Jézusom, hol tartják ezek a vécét?

Ilona feláll, kitántorog.

Aladár jön be.

ALADÁR   Hé! Tata! Még itthon vagy?

 Aladár körülnéz. Sehol senki. A mobilján hívást kezdeményez.

          Belehallgat, aztán ingerülten.

 ALADÁR  Lerohad a pofám! Naná, hogy ki vagy kapcsolva!

                    Hol a búsban vagy? Bébi!

 Aladár meglátja a sok krizantémot, meg a bonbonos üveget, egy darabig bambulja.

 Tölt magának a bonbonmeggyből, megissza.

                    Nehogy már ne dugjalak meg, szöszi!

Aladár másik számot keres a mobilon, hívást kezdeményez.

ALADÁR   Hallo! Csókolom! Simon Aladár vagyok. Simon.                     Aladár. Ilonát keresem. Nincs? És nem tetszik tudni,         hogy...Simon! Az uszodából. Nem mesélt rólam?  

Tetszik tudni, amikor az a kiscsákó, a Pistike, vagy kicsoda, majdnem belefulladt a…

 Aladár eltartja a fülétől a mobilt, még így is hallani Ilona anyjának rikácsolását. 

Aladár bontja a vonalat, elrakja a készüléket.

  A konyha felöl hatalmas robbanás.

ALADÁR   Ez meg mi a…?!

Aladár rohan ki. Kintről.

ALADÁR   Nebaszki!

Aladár hitetlenkedve botorkál be.

ALADÁR   Csupa zacc lett még a palfon is!

  Bea lohol be izgatottan.

BEA            Megölte!

ALADÁR   Mi?

BEA            A Rém!

ALADÁR   Kit?

BEA            A tanársegéd-professzor urat!

ALADÁR   Kit?

BEA            Akivel az interjút készítettem tegnap.

ALADÁR   Ja! Azt az arcot? És?

BEA            Levágta a fejét! Is!

ALADÁR   Az fasza.

BEA            „Itt járt Gyuri. Jókat nótáztunk és nevettünk.”

                    Ezt írta rá a a falra az áldozat vérével. 

ALADÁR   Ez tök állat, nem?

BEA            És hagyott a mobilomon egy üzenetet

                              „Még ma megkeresem magát is.”

ALADÁR   Mi van!?

BEA            Én leszek a következő!

ALADÁR   Te? De mért?

BEA            Engem szemelt ki!

ALADÁR   Nem is tudhatja a címedet.

BEA            A professzor úrét is felhajtotta.

          ALADÁR    Ne már, a picsába! A zsarukat…!

 Csend. Távolról a Für Elise dallama.

BEA            Aladár! Ez életem nagy lehetősége!

Interjú a Rémmel!

ALADÁR   De szóltál a zsaruknak, hogy…?

BEA            Dehogy szóltam! Világhírű leszek!

ALADÁR   Egy faszt leszel, ha megöl!

BEA            Tudom! Tesó! Segíts!

ALADÁR   Hogy?

BEA            Téged nem találhat itthon.

ALADÁR   Mért?

BEA            Mert akkor csak feldarabol.

ALADÁR   Engem!?

BEA            És előtte nem ad interjút.

ALADÁR   Na és ha én rúgom le a szívét neki?

 Csengetnek. Bea sikkant.

BEA            Már itt is van!

A  Für Elise dallama karcolja a levegőt.

Ilona támolyog be. Vaksin néz körül.

ILONA       Megint jött valaki?

                             MÁSODIK RÉSZ

1;  BEA, KOVÁCS, ALADÁR, ILONA (HANG, BÁLINT)

A szereplők ugyanott állnak, mint az első rész végén.

ALADÁR   Ilcsi bébi!?

ILONA       Most hánytam ám.

ALADÁR   Hogy kerülsz te ide?

ILONA        És én hányás után rögtön elalszok.

          Csengetnek.

          BEA            Bújjatok el!

          ILONA        Mért?

         

          Ilona egy ledülettel eljut az ágyig, rázuhan.

Csengetnek, türelmetlenül.

ILONA       Aladár, te nem jössz?

BEA            Kérlek!

ILONA       Szerinted én még szűz vagyok?

Bea a függöny mögé taszilgálja Aladárt.

ALADÁR   Há’nehogy má’ nem nyomom le a köcsögöt!

BEA            Ne nyomd le!

ILONA       Aladár!

ALADÁR   Te most itt se vagy, bébi!

          ILONA        Na…jól van…

A  zene kiúszik.

Aladár a függüny mögé lép, a továbbiakban onnan leselkedik.

 Kovács nyomul be.  Az orrát fújja a kockás zsebkendőbe,

 súlyos allergiás rohamban.

KOVÁCS    Jó napot! Nem hallják, hogy csengetek?

                    Itt felejtettem az ajándék dobozomat.

Bea elhátrál, a retiküljéből előkapja a konyhakést.

BEA            Nem félek ám magától!

 Kovács akkorát prüszköl, hogy kétrét görnyed tőe.

KOVÁCS    Mért félne? Ez allergia. Nem fertőz. A krizantém miatt. Tele virágporral az utca. De mit tetszik akarni azzal a konyhakéssel?

 Megint prüszköl, most hétrét görnyed.

BEA            Maga kicsoda?

KOVÁCS    Én?

BEA            Maga…maga?

KOVÁCS    Én én vagyok. De maga kicsoda?

BEA            Maga nem… miattam… csengetett be?

KOVÁCS    Nem én.

BEA            Akkor…

 Kovács meglátja az asztalon a rengeteg virágot.

KOVÁCS    Ne! Ezek még itt! Belehalok! Várjon!

 Kovács leül, háttal az ágynak. Egy orrcseppet vesz elő, a fejét hátravetve csepegtet magának. Bea leteszi az asztalra a kést.

KOVÁCS    Tetszik tudni…ezek a cseppek nagyon jók…

                    Csak közben rossz ám a ketyegőm is… Így aztán

                    súlyosan számolni kell, hogy azt mondja…

BEA            Bocsásson meg!

KOVÁCS    Egy pillanat, mindjárt az öné leszek.

BEA            Csak azt hittem…

KOVÁCS    Tíz, tizenegy, tizenkető, három…kész is.

                    Máris jobb.

BEA            Szóval azt hittem, a Kovács úrhoz van… szerencsém.

KOVÁCS    Akkor szerencséje van. Én vagyok a Kovács.

BEA            Maga… a Kovács?

KOVÁCS    Teljes egészemben, kérem.

Aladár lépne ki a függöny mögül,  Bea visszatuszkolja.

BEA            Nézze!

KOVÁCS    Mit?

BEA            Nem adna nekem inkább egy interjút?

KOVÁCS    Egy mit?

BEA            Exkluzívat!  Csak a mi kis kábeltévénknek!

KOVÁCS    Én?

BRA            Csakis.

KOBÁCS    De hát miről?

BEA            Még kérdi?

 Kovács elteszi az üveget, aztán a  zsebkendőn át lélegezve.

KOVÁCS    Úgy érti, a munkámról?

BEA            Ha ezt maga munkának nevezi….

KOVÁCS    Á, az ki a fenét érdekelne?

BEA            A nézőket!

KOVÁCS    Mármint én? A Kovács Gyuri?

BEA            Meg a „munkája”. Nézőcsúcs lesz, az tuti!

KOVÁCS    De kegyedben kit is tisztelhetek?

BEA            Nem ismer meg?

KOVÁCS    Elnézést, de honnan…?

BEA            Nem nézte tegnap a mi csatornánkat?

KOVÁCS    Sok örömöm telt volna benne?

BEA            Simon Bea vagyok.

KOVÁCS    Örvendek. Hoppá! Azaz hé!

                    Akkor az imént, úgy fél órája én egy súlyos

                    félreértésbe keveredtem. Tetszik tudni, volt

                    itt egy hölgy, meg egy idős úr, akik…

                    Engem innen csúnyán kirúgtak!

BEA            Elnézést.

KOVÁCS    Nem maga tette.

BEA            A nevükben kérem…

KOVÁCS    Spongyát rá. A fő az, hogy végül is összefutottunk.

                    Szóvak kegyed a Simon Bea.

BEA            Megkaptam az SMS-ét.

KOVÁCS    Nagyszerű!

BEA            Tehát ad nekem egy interjút, Kovács úr?

KOVÁCS    Ha muszáj. De előbb, ha nem baj,

                    intézzük el, amiért idejöttem.

BEA            Vagyis engem?

KOVÁCS    Garantálom, nem fogja megbánni.

BEA            De annyira nem szeretném!

KOVÁCS    Miért nem? A Nagy Utazás! Nem vágyik rá?

                    Hogy csupa kacagás és nóta legyen az élete?

                    Akár mindhalálig?  

BEA            De…nekem ez az interjú most mindennél fontosabb.

KOVÁCS    Kegyednek? Miért?

BEA            Tudja, még csak gyakornok vagyok.

KOVÁCS    Hé, és mit gyakorol?

BEA            Ugye engem nem intéz el, mégse?

KOVÁCS    Mért ne?  Arra vár, hogy megöregedjék?

BEA            Szeretek élni!

KOVÁCS    Ez magának élet?

BEA            Lehet, hogy nem. De ha ragaszkodom hozzá?

KOVÁCS    Majd meglátja, van jobb.

Aladár rontana ki a függöny mögül, Bea visszatuszkolja.

BEA            Egy ennyire… ilyen aranyos ember, mint maga?!

KOVÁCS    Én… hogy mi vagyok én, kérem?

BEA            Hogy képes ilyen... „munkára”?

KOVÁCS    Kegyednek mi  a kifogása ellene?

BEA            Egy olyan érző léleknek, mint ön? Aki imádja a zenét?                    Ugye? Tralalalala!

KOVÁCS    Tralalalala?

BEA            Tralalalala. A Für Elise, nem?

KOVÁCS    Nahát még! Honnan veszi?

BEA            Azt kérdezi, hogy miből érzem ezt az elképesztő, mély erőt, ezt a titokzatos szenvedélyt, ami magában zokog?

KOVÁCS    Hogy belőlem mi csinál ki titokban mit, kérem?

BEA            Hiszen tele van a város...a híres eseteivel.

KOVÁCS    Tele? Nahát ilyet! Ezt nem is tudtam!

BEA            Csodálja?

KOVÁCS    Eléggé.

BEA            Először mondana pár szót a gyerekkoráról, Kovács úr?

KOVÁCS    Mért?

BEA            A… nézők szeretik…

KOVÁCS    A gyerekkoromat?

BEA            Jó tudni, hogy a híres emberek is…emberek…valahol azért… talán mégis.

KOVÁCS    Hé! Ezt értem! De én utálom a zenét!

BEA            Utálja?

KOVÁCS    Még szép, hogy utálom!

BEA            Tessék várni! Egy pillanat!

KOVÁCS    Mire várjak?

BEA            Felvenném a beszélgetést.

Bea előveszi a retikülből az okos telefonját. Nyomkodja, beállítja

felvételre. A doboznak támasztja.

BEA            Tehát utálni tetszik a zenét?

KOVÁCS    Mint a bűnömet.

BEA            A für Eliset is?

KOVÁCS    Pláne!

BEA            Hát ez furcsa.

KOVÁCS    Mi ebben a furcsa?

BEA            Hogy akkor miért…?

KOVÁCS    Mit miért?

BEA            Miért tetszik utálni?

KOVÁCS    Hol kezdjem?

BEA            Ahol önnek tetszik.

KOVÁCS    De mért érdekes ez?

BEA            Önnel kapcsolatban minden érdekes.

KOVÁCS    Ez hízelgő.

BEA            Alig kell hozzá igyekeznem.Tehát…hogy is volt a gyermekkora, Kovács úr?

KOVÁCS    Zord atyán nem szenvedhette kezdeti lépéseimet a                               furulya tanulásban.

BEA            Tehát furulyázott?

KOVÁCS    Mivel zongorára nem tellett.

BEA            Tehát szegény családból…

KOVÁCS    Jaj, az a zongora! Azt hogy szerettem volna! Hé! Én papírból készíttem magamnak klaviatúrát! Az csak nem volt hangos?! És erre? Atyám összegyűrte és kidobta a kukába. De bizonyára csak untatom.

BEA            Ellenkezőleg. Meghalok a kíváncsiságtól.

KOVÁCS    Abba még szinte senki nem halt bele.

BEA            Igaza van, nyelvbotlás volt. Meséljen tovább!

KOVÁCS    Mit?

BEA            A gyermekkorát.

KOVÁCS    Nagyjából ennyi.

BEA            Ugyan! Csak beugrik még néhány emlék?

KOVÁCS    Azt mondja?

BEA            Biztos, hogy ezt berakják nekünk fő műsoridőbe!

KOVÁCS    Már mit?

BEA            Az emlékeit!

KOVÁCS    De ha nem jut több az eszembe!

BEA            Segítek.

KOVÁCS    Nem bánom. De előbb…írjon alá!

 Kovács kinyitja a táskáját. Bea aprót sikkantva felkapja a konyhakést. Aladár néz ki a függöny résén vad ábrázattal.

Kovács egy papírlapot vesz elő. Bea elé teszi.

KOVÁCS    Tessék parancsolni.

BEA            Mi ez?

KOVÁCS    Maga aláír, én elintézek.

BEA            De mit írjak alá?

KOVÁCS    A nevét, butuska.

BEA            És aztán?

KOVÁCS    Jobb, ha rámbízza magát. Csodás útvonalakat ismerek.

BEA            De én nem szeretnék utazni.

KOVÁCS    A végén hálás lesz nekem, ezt garantálom.

BEA            De én már így is hálás vagyok!

Aladár kirontana a függüny mögül, Bea tekintete visszaparancsolja.

BEA            Beszélgessünk inkább... még egy kicsit a zenéről!

KOVÁCS    Minek? Mondtam már, hogy utálom.

BEA            Kérem.

KOVÁCS    Apámnak igaza volt. Hogy nézne az ki, hogy egy gyepmester fia muzsikál? Képzelje el azt a képet,

                    hogy állok a telep dögkútja mellett és furulyázok.

                    Szörnyű. Percerz. Hátborzongató. Mintha életre

                    akarnám kelteni azokat ott lent…

BEA            Jézusom.

KOVÁCS    Ugye? Ezért egy téli alkonyon apám jobb belátásra bírt egy kutyalánccal...

BEA            Az ön atyja tehát sintér volt?

KOVÁCS    Gyepmester és köztéri csősz. Isten nyugosztalja. Nohát, így lett aztán, sok egyéb szakma kipróbálása és elunása után,  választott hivatásom az utaztatás lett.

BEA            És Kovács úr szintén volt gyepmester?

KOVÁCS    Soha!

BEA            Tehát nem folytatta atyja munkáját…

KOVÁCS    Apámat bármikor megnyuvasztottam volna, de azokat

                    a szegény kutyákat…

BEA            Tehát nem volt szíve a kutya nyuvasztáshoz?

KOVÁCS    A csavargáshoz sokkal inkább, nem?  

BEA            Szegény kicsi maga. Látom magát, ahogy ott zokog, midőn atyja a kutyalánccal ütlegeli...

KOVÁCS    No, kérem, dehogy is zokogtam.

BEA            Maga nem tehet semmiről.

KOVÁCS    A feleségemnek én is mindig ezt mondom.

BEA            Maga...nős?

KOVÁCS    Ki nem?

BEA            És ő...tud arról, hogy...

KOVÁCS    Soha! Ezt csakis részegen mertem                                              elmesélni eddig. Kocsmában, részegeknek.

BEA            Kovács úr! Én érzem! Tudom, hogy maga engem

                    képetelen lenne bántani!

KOVÁCS    És ugyan mért bántanám én magát?

BEA            Hadd ölelem meg!

KOVÁCS    Hogy mit tetszik?

 Bea átöleli a széken ülő Kovácsot. Aladár arca jelenik meg

a függöny mögött. Gesztikulál, hangtalanul üvölt Beára.

KOVÁCS    No de....Hé! Hát ilyet! Kérem szépen!

BEA            Ugye? Érzi, hogy reszketek? Mert én érzem, ahogy                    maga reszket. Mint két újszülött kiskutya az éteres                    zacskóban.

KOVÁCS    Segítség! Micsoda dolog ez?!

BEA            Vau, vauúúú, nyüsz, nyüsz! Vahaha! Vahaha!

KOVÁCS    Engedjen!

BEA            Nem, öleljen vissza!

KOVÁCS    Ez zaklatás!

BEA            Öleljen!

 KOVÁCS   Az asztmám! A cseppek! Fulladok!

 Kovács kibontakozna az erőszakos ölelésből, fullad.

BEA            Maga szegény, beteg ember!

KOVÁCS    Hé! Nem kapok… magától… levegőt!

BEA            Csak egy percig, csak egyetlen egy percig bújjunk                              össze és nyöszörögjünk együtt ! Zord a sors! Ajaj!

 Kovács súlyosan levegő után kapkod.

KOVÁCS    Hagyjon…engem…békén!

BEA            A kamera kedvéért!

KOVÁCS    Nem!

BEA            Öleljen!

Kovács szeme guvad, az arca lilul.

KOVÁCS    Hadd… menjek el… inkább!

BEA            Hová menne innen?

KOVÁCS    Szabad…! Levegőre!

BEA            Inkább hívjam a rendőrséget?

KOVÁCS    A mentőt!

Kovács kiszabadul Bea öleléséből, támolyogva menekül kifelé.

BEA            Aladár!

 Aladár ront Kovácsra. Felkapja  a konyhakést, ráveti magát a fulladozóra.

ALADÁR   Az anyád!

 Kovács sikkantva esik hasra.

ALADÁR   Erre mit lépsz, köcsög?

Kovács négykézláb araszol, hörög.  Aladár a hátára ül.

Kovács lenyeklik a padlóra.

 Ilona jelenik meg karikás szemmel, tapogava.

ILONA       Muszáj nektek ennyire hangosnak lenni?

 Sötét.

A Für Elise lassú, gyászos tempóban.

A Hang a terem különböző pontjain szólal meg,

mintha csak egyszerre enne több helyen.

HANG        Hé! Az én atyám is egy senki volt ám!

Mint a maguké. Vagy mint én!

                    Te! De az enyém nem sintér volt. Mint

                    annak a szerencsétlen kis utazási ügynöknek

                    ott, a színpadon.

                    Inkább amolyan hivatalnok?

Zöldséges!

Nem, zöldséges se.

Megvan!

                    Virágárús vagy borkereskedő.

Az viszont biztos, hogy a neve nem Kovács.

                    Ahogy az enyém se az, hé!

                    A Kovács nálam az csak afféle művésznév.

                    Értik.

A barátaimnak, ha lennének egyáltalán barátaim,

talán a kis Georges lennék ám.

                    A kis bohó Georges Feydeau. Bohó Feydeau.

Ahogy azt kell: a hulla az ágy körül, a szerető a szőnyegbe csavarva. Vagy megfordítva?

                    Ezt értsék meg végre!

És velem együtt kacagjatok!

Még a sötétben Bálint üvöltözik.

BÁLINT     Megőrülök? Megőrülök! Megörülök?!

 Később, ugyanott.

2; Bálint, Bea, Aladár, Andor, Kovács

  Bálint ingerülten jár-kel,  egy jó nagy tükörponty

lecsapott fejével gesztikulál. 

A függöny az ágy előtt behúzva.

ALADÁR   Vidd már ki azt a halfejet!

BÁLINT     Mit?

ALADÁR   A ponyt fejét!

BEA            Tényleg szörnyű, ahogy ránk bámul.

BÁLINT     Te vidd ki!

BEA            Oké, add ide!

BÁLINT     Nem ezt! A hullát!

ALADÁR   És hová vigyük, fater?!

BÁLINT     Mit tudom, hová?! Ahonnan jött!

                    Le az utcára!

ALADÁR   És? Odatámasztom a lámpaoszlophoz?

                    Vagy mit kezdjek vele?

BÁLINT     Például!

BEA            Ne veszekedjetek!!

ALADÁR   Előfördul az ilyesmi.

BÁLINT     Az én lakásomban?

BEA            Hát mondjuk… elég ciki.

Bea beles a függöny mögé.

BEA            Szerencsétlen kis ember.

ALADÁR   Ja.

BÁLINT     De miből gondoltátok, hogy ő a Rém?

BEA            Csak néhány percig hittük azt.

ALADÁR   Ja.

BÁBLINT   Szerencsétlen kis ember.

ALADÁR   Élve veszélyesebbnek látszott.

BEA            És őt is Kovácsnak hívják.

BÁLINT      És?! Ezen az alapon leszúrhatnátok fél Magyarországot.

BEA            A felét talán nem…

ALADÁR   Különben mért is ne?  

BEA            És tényleg hívni akartuk a mentőket.

ALADÁR   De kimurdelt közben.

BEA            És a mentők hullát amúgy se szállítanak.

ALADÁR    Ja.

BÁLINT      Megőrülök.

ALADÁR    Ne parázz már, fater! Valahová csak 

elpasszoljuk ezt a lúzer csókát az éjszaka.

BÁLINT     Beszélj róla nagyobb tisztelettel!

ALADÁR   Neki már nem mindegy?

BÁLINT     Neked ne legyen mindegy!

ALADÁR   Ja? Ja.

Csend. Bea megint benéz a függöny résén.

BEA            Milyen békésen nyugszik!

BÁLINT     Egy késsel a hátában?

BEA            Ő már elkezdte a Nagy Utazást.

BÁLINT     Az én ágyamban?

ALADÁR   Toljuk át a muter oldalára?

BÁLINT     Nem arról van szó.

ALADÁR   Akkor ezzel mi a gondod?

BÁLINT     Mi? Mi?! Megőrülök?

 Andor néz be, utcára öltözve.

ANDOR      Bálint fiam, már üveges a hagyma.

BÁLINT     Hogy?

ANDOR      Csak mert nem kéne odaégetned.

                    Ha már a kávéfőzőt felrobbantottad…

BÁLINT     Egy meggyilkolt ember van a lakásunkban!

BEA            Különben is súlyos allergiás rohama volt.

ALADÁR   Amúgy is tökre megfulladt volna.

BÁLINT     Talán még szívességet is tettetek neki?

ALADÁR   Há’…ja…szerintem.

 Andor indul kifelé.

ANDOR      Szóval  rádobhatnád azt a halfejet a zsírra.

BÁLINT     Majd rádobom, apuka.

ANDOR      Nem én akarok halászlevet főzni a feleségemnek…

 Andor megához vesz egy csokor krizantémot.

ANDOR      Szervusztok.

BÁLINT     Maga hová is indul?

ANDOR      Hogyhogy hová? A Margitszigetre, nem?

BÁLINT     Most?

ANDOR      Eleve úgy terveztem, nem?

BÁLINT     Egy hulla van az ágyamban!

ANDOR      Vigyem magammal?

BÁLINT     Hogy tehettétek ezt?

ALADÁR   Fater, órák óta ezt magyarázzuk.

BEA            Már mondtuk, hogy sajnáljuk, nem?

Bea zaklatottan kimegy.

ANDOR      Látod? A kis unokámnak is elég kellemetlen ez.

                    Muszáj neked pluszban felzaklatni?

ALADÁR   Ja!

Bálint Bea után néz, aztán beles a függöny mögé a hullára.

BÁLINT     És Kovács úr felesége? Hiába várja őt haza?

ANDOR      Telefonálj neki, ha ennyire bánt a dolog.

BÁLINT     És mit is mondhatnék? Hogy megőrülök?

ALADÁR   Az elég jó duma.

BÁLINT     És ha gyerekei is vannak?

ALADÁR   Ennek az arcnak?

ANDOR      És te? Hol voltál, amikor tisztázni kellet volna

                    a félreértést? Hogy ez itt csak egy pofátlanul

                    erőszakos utazási ügynök , és nem a Rém?

BÁLINT     A lányának magyarázkodtam! Maga miatt.

ANDOR      Miattam? Talán a fiad miatt.

ALADÁR   Mi van?!

ANDOR      Ki akart itt megbecsteleníteni egy szerencsétlen

                    szüzet? Te, Aladár.

BÁLINT     Én meg úgy láttam, hogy inkább maga, papa!

 Bálint ingerülten kimegy a halfejjel.

ALADÁR   Tényleg.  Ilcsiért még el se számultunk, öreg.

ANDOR      Mit akarsz rajta elszámolni?

ALADÁR   Le akarod nyúlni a csajomat?

ANDOR      Nézzünk oda! Tehetek én arról, hogy egy aggszűz tanárnőt se vagy képes elcsábítani?

ALADÁR   Te szólsz be? Egy láda whiskyt vesztek rajtad, tata!

ANDOR      Hogyhogy?

ALADÁR   Úgy, hogy fogadtam az uszodában  haverokkal.

ANDOR      Jellemző.

 Aladár a függönyhöz ballag, beles, aztán  függönyt félig elhúzza. Kovács az ágyon hason fekszik, a hátából kiáll a kés.

ALADÁR   A Nagy Utazás, mi? Az Rém meg lehet, itt                               szambázik valahol, és a hugit lesi.

ANDOR      Ne fesd az ördögöt a falra!

ALADÁR   Mert? Fejberúgom azt is!

ANDOR      Az ördögöt?

ALADÁR   Nem probléma.

 Felcseng Aladár mobilja.

Aladár megnézi a hívót, fogadja.

ALADÁR   Hi, nyanya! Itt a hullaház. Ja. Csak viccelek.

                    Te hogyhogy nem haltál még meg?

Bálint és Bea is belépnek, fülelnek a beszélgetésre.

ALADÁR    Ja, hallottam a horrort, hogy jártál itthon. Figyelj, igazából az én csajomat láttad az ágyban. Mi?

A lengő-protkójával egy ilyen bringát? Azt csak szeretné.

ANDOR      Mert? 

ALADÁR   Kit? Adom. Fater! A nyanya.

 Bálint rohan, kikapja Aladár kezéből a telefont.

BÁLINT     Szervusz, drágám! Hogy vagy? Rosszul? Hála isten.           Jaj, dehogy az a hála isten, hogy rosszul vagy, hanem                   hogy…telefonálsz.

 Bálint intim szférát teremtene magának azzal, hogy elfordul a többiektől.

BÁLINT      Képzeld! Feltettem a halászlevet! Azóta? Semmi! Csak rettenetesen megijedtem, amikor… Amikor olyan vígasztalanul… sípcsonton rúgtál.

ALADÁR   Király.

BÁLINT     Á, dehogy fájt. Vagy…nagyon is fájt! De sebaj. A                 lényeg az, hogy az a pici szíved ne makrancoskodjon.                    Marikám, annyira szeretlek!

BEA            Ez szép volt, apu!

ALADÁR   Ja.

ANDOR      Na...

BÁLINT     A jövő hétre majd megbeszéljük azt az igazi titkos                     légyottot, jó? Amikor a doktornő  pszihoszomatikusan                  újra kienged. És addig is, mindjárt viszek be neked a

halászléből, meg rántok is ki jó sokat. Tudod, megvettem ám a piacon a legnyagobb tükörpontyot!

Isteni lesz, drágám!

ANDOR      Hacsak bele nem potyog a plafonról  egy kis kávézac.

ALADÁR   Ja.

BÁLINT     Ma?

ANDOR      Nem, majd holnap.

BÁLINT     Mikor?  Máris?

BEA            Mit mikor ma máris?

BÁLINT     Örülök! Persze, hogy örülök, de... Nincs már nagyon

késő? Nem hozzád nagyon késő, hanem...  

Úgyis mindjárt megyek be hozzád. Marikám! Nincs itt az a nő! Kit adjak, hogy elhiggyed? Mari! Mi az, hogy

most tisztázzuk ezt, vagy soha?! Ne tedd le!

 Csend. Bálint bámulja a mobilt, aztán visszaadja Aladárnak.

BÁLINT     Megint jön. Anyátok.

BEA            Mikor?

BÁLINT     Már a villamoson ülve hívott.

ALADÁR   Hoppá.

BÁLINT     Negyed órát kaptok!

ALADÁR   Mire?

BÁLINT     Nem akarom itt látni Kovács urat!

Űzött csend, aztán.

BEA            De hová dugjuk?

BÁLINT     A lakásban nem maradhat.

ALADÁR   Dobjuk ki az ablakon?

BÁLINT     Csak úgy? Hülye vagy?

ALADÁR   Mért?

Töprengés.

ANDOR      A múltkor láttam a tévében. Amiben                                          a szitává lőtt gengsztert szőnyegbe csavarták.

BEA            És?

ANDOR      Levitték a liften, betették a csomagtartóba,                                lekocsikáztak vele a tengerpartra, ott átrakták egy                              motorcsónakra, és kipöfögtek vele a cápákhoz.

ALADÁR   Jó terv...

BEA            Kár, hogy nincs már kocsink se.

BÁLINT     Se tengerpartunk, se motorcsónakunk?

                    Ugyebár erről is én tehetek?  Mert senkinek nem

                    kell ebben az országban egy képesített…

BEA            Se cápánk se nincsen, papi.

ALADÁR    De szőnyegünk még van.  Csavarjuk bele, és úgy dobjuk ki az ablakon!

BÁLINT     És ha Mari keresi  szőnyeget?

ALADÁR   Most mondtam: kidobtuk.

BÁLINT     De nem dobtuk ki!

BEA            Akkor…levittük a pincébe?

BÁLINT     A szőnyeget?

ALADÁR   Na!

BEA            És benne a hullát.

BÁLINT     Ez jó. De mért vittük le a szőnyeget?

BEA            Tisztíttatni vittük!

BÁLINT     A pincébe?

BEA            A tisztítóba.

BÁLINT     De mért vittétek a szőnyeget tisztítóba?

BEA            Mert...

 Andor leteszi a csokrot az asztalra.

ANDOR      Véres lett?

ALADÁR   Ja.

BEA            Mert ezzel lepjük meg anyut!

BÁLINT      Hogy levisszünk egy hullát pincébe, ettől véres lesz a szőnyeg, ezért azt elviszitek tisztíttatni?

BEA            Mert azt akarjuk, hogy ragyogjon a lakás, amire hazaengedik anyut a kórházból!

BÁLINT      Na végre, ez egy normális magyarázat!

ANDOR      És már csak a konyhát kéne átmeszelnie valakinek tíz perc alatt...

BEA            Azt anyu úgyis tutira megálmodta.

BÁLINT     Abba nem izgul fel a szívidege.

ALADÁR   Akkor come on everybody! Fater, fogd meg az asztalt!                  Tata, Bea, a székeket!

 Aladár és Bálint megragadják az asztalt, félrecipelik. A doboz lebillen a szőnyegre, nagyot koppan. Bálint lehajol érte.

BÁLINT     De marha nehéz ez! Legalább öt kiló!

Bea és Andor a székeket teszik odébb.

Bálint a dobozt visszateszi az asztalra.

BÁLINT     Most tényleg hullázzuk össze azt a gyönyörű                               műperzsát?

ANDOR      Az is az én szőnyegem, nem?

BEA            És régen ráférne egy tisztíttatás amúgy is.

BÁLINT     És egy vagyonba fáj majd ez is nekem.

ANDOR      A pitiánerséged, fiam, az...

ALADÁR   Fater! A pincekulcsot. Én foglalom a liftet és sasolom,                jön-e a nyanya.

BEA            Ne hívd anyut nyanyának!

ALADÁR    Na, fogjuk meg! Gyere, tata!

ANDOR      Én?

ALADÁR   Bea!

BEA            Én hozzá nem érek Kovács úrhoz.

ALADÁR   Fater!

 Bálint és Aladár kéznél-lábnál megragadják Kovácsot, a szőnyeghez viszik.

BÁLINT     Azt a jó karcos fenébe!

ALADÁR   Erősebben fogjad!

BÁLINT     Ó, Jézuskám, de mégis? Mit művelek én most?

                    Egy megölt férfit cipelek? A gyerekeim gyilkosok?

                    Megőrülök?

BEA            Baleset volt!

ALADÁR   Bea! Hívd te a liftet!

 Bea siet ki. Bálint és Aladár lenyektetik Kovácsot a szőnyeg közepére.

BÁLINT     Ezt...nem bocsátom meg nektek soha.

ANDOR      Ne a közepére, pancserok.

ALADÁR   Mi van?

ANDOR      A szélére. Csavarni! Nem hortobágyi palacsinta lesz.

BÁLINT     De nagy szakember lett valaki?!

 Bálint és Aladár a szőnyeg szélére viszik Kovácsot, aztán ügyetlenül nekilátnak belecsavarni a tetemet.

ALADÁR   Beszarás.

BÁLINT     Ne káromkodj.

ANDOR      Szorosabbra! Így még kicsúszik…

BÁLINT     Csinálja maga!

ANDOR      Az a kés is nagyon sok szőnyeget vesz ám föl.

BÁLINT     Az se a maga gondja!

 Bea kintről.

BEA            Itt a lift!

ALADÁR   Tartsad!

Betekerik a hullát a szőnyegbe.

BÁLINT     Elég szoros így magának, apuka?

ANDOR      Nekem mindegy.

BEA            Jöttök?

ALADÁR   Vigyük.

 Bálint és Aladár megemelik a szőnyeget.

BÁLINT     Várjál! Apuka, fogja már meg középen!

ANDOR      No...persze.

ALADÁR   Ne pampogj már, sunsine!

ANDOR      Pimasz kölyök.

 Bea néz be idegesen.

BEA            Hoznátok végre?

 Viszik kifelé a tememet. Közben.

ALADÁR   Miattad van az egész, ne hisztizz!

BÁLINT     Ott van a pincekulcs a fogas mellett.

BEA            Én nem megyek le.

ALADÁR   Dehogynem jössz.

ANDOR      Majd én maradok.

BÁLINT     Maga is jön.

BEA            Be se férünk a liftbe...

BÁLINT     Sok jó ember, kislányom?

 Kimennek. Hallani, ahogy csapódik a liftajtó, és megy lefelé a lift. A szoba váratlanul vörös fényben kezd lüktetni, magányosan, távolian felhangzik a Für Elise. Csend.

3; Ilona

 Ilona tér vissza. Még annál is részegebb, mint amilyen délelőtt volt. Papírzacskó van nála, abban egy üveg vodka. Dacosan áll meg középen.

ILONA       Akkor is kérem vissza a kontaktlencsémet! Így nem             mehetek a szemüvegemért haza! Mit szólna az anyám,                  ha... Hallo! Van itthon valaki? Aladár! Dóri bácsi!

Itt...volt egy asztal. Most hol van?

Á! Oda sunnyogtál? Már te is szívatsz?

 Ilona megcélozza az asztalt, eljut odáig, a peremébe kapaszkodik. Leteszi az üveget, erről az eszébe jut, hogy ihatna. Megteszi, felvihog.

Jó a vodka, ha nincsen konyak, ettől leszünk hatékonyak. Ezt mondta a Bonaparte is Moszkva alatt. Avangarde! Péterke, tápászkodjál, jössz te ki felelni!

Ilona meghúzza a vodkát, aztán a lendülettől mindjárt a fenekére is huppan.

Igen, anya, jól látod, vodkát vedelek. És egy...nem,   nem is egy, hanem több vérnősző, buja férfi lakásán

vagyok.

                    És? Fetrengek. Fet-ren-gek! Az alkoholban. Is!

                    Pszt! Meg még miben is? Pszt!

                    Egy feddő szót se!          Majd meggyónom, de nem neked. Másokkal is megesik az ilyesmi. Elég sűrűn!

És ha már voltál szíves mégis felemelni a hangod, hát én is kimondom, hogy...a szemedbe mondom… majd, hogy...Na jó. Nem akarlak megbántani.

Ilona bemászna az asztal alá, ám oda nem fér be. Négykézláb megcélozza a hitvesi ágyat. Közben.

                    Mert engem itt se... se senki se nem szeret, mert

ha engem innen is csak úgy kidobtak... Jaj, istenkém, hogy fogok én holnap reggelig kijózanodni?

 Ilona elér a plüssfüggönyig. Ott megdermed, a szájához kap. A tenyere mögül.

                    Ne segíts! Már tudom, merre van!

 Ilona tántorogva, a vodkával együtt kimenekül. Közben odakint megáll a lift, csapódik a lifajtó.

4; Aladár, Bálint, Andor, Kovács, Bea.

 Aladár, Bálint és Andor cipelik vissza a szőnyegbe csavart Kovácsot. Zihálnak.

BÁLINT     Gyorsan!

ALADÁR   De biztos?

BÁLINT     Édes fiam! Anyádat csak megismerem?

ALADÁR   A félemelet liftablakból, fater?

BÁLINT     Jaj, istenem, hová dugjuk?

ANDOR      Tekerjétek ki!

ALADÁR   Minek?

ANDOR      Egy feltekert szőnyegre biztos rákérdez.

BÁLINT     Akkor gyorsan!

 Ledobják a szőnyeget, Bálint és Aladár kigurgatják belőle Kovácsot.

BÁLINT     Borzalom.

ALADÁR   Ja, az arca nem lett szebb.

ANDOR      Rakjátok a helyére!

BÁLINT     A hullát? 

ANDOR      A szőnyeget!

BÁLINT     És a hullát?

ANDOR      Az ágy alá?

ALADÁR   Ja.

BÁLINT     Az ágy alá?

ANDOR      Édes fiam, mintjárt felérnek!

BÁLINT     Hát én tényleg megőrülök! Aztán öngyilkos leszek!

ALADÁR   De előbb fogd meg, fater!

 Bálint és Aladár kéztől-lábtól fogva cipelik Kovácsot, az ágy mellé dobják, a testet Aladár az ágy alá tuszkola. Elhúzza a függönyt. Közben.

BÁLINT     Nem bírom ki!

ANDOR      Még te panaszkodsz?

BÁLINT     Talán nincs rá okom?

ANDOR      Miattad rosz a lányom szíve.

BÁLINT     Miattam?!

ANDOR      Tönkre tetted.

BÁLINT     Mivel is?

ANDOR      Ezért nem lehet még egy kis hullát se bevallani neki.

BÁLINT     Nahát, apuka...ez...

 Bea jön be a lakásba

BEA            Nyugi, fiúk. Nem is anyu volt.

BÁLINT     A fenébe!

ANDOR      Ennyit rólad, Bálint: mondom.

 Bálint csak rálegyint Andorra.

BEA            Szegény Kovács úr?

ALADÁR   Oké, már húzom is ki.

BÁLINT     Akkor…marad az „á” változat?

ANDOR      Pihegjünk.

BÁLINT     Már hogy pihenhetnénk?

          Aladár elhúzza a függönyt, nekilát kihúzni a hullát az ágy alól.

5;  AKIK EDDIG, Mari. Ilona.

 Mari kintről.

MARI          Nyáuuuuáááuuu!

Aladár megdermed, Kovács félig kint az ágy alól.

Bea kapcsol a leggyorsabban, elhúzza a függönyt. Bálint a sírógörcs határán.

BÁLINT     Ugye? Ugye, hogy anyátok volt az, ugye?

MARI          Bálint! Nyáuuuuuáááuuu! Hol vagytok? Megint tárva-nyitva minden…!

Mari jön be, máris méla rosszkedvben.

MARI          Nyáu.

BEA            Szia, anyu!

ANDOR      Édes lányom!

BEA            Már itt is vagy?

BÁLINT     Drága jó Marikám…

MARI          Mi ez az iszonyatos rendetlenség?

ANDOR      Hát, kérlek...

BÁLINT     Nekifogtunk, ugye.

MARI          Minek?

BEA            Meglepetés!

MARI          És a szőnyeg mitől piros?

BÁLINT     Mert…hol piros?

MARI          Mi ez a szörnyű folt?!

BEA            Ja! Az?

ANDOR      A bombonmegy likőröm. Kiömlött.

MARI          Mért?

ANDOR      Mert…feldőlt az üveg, nem?

BEA            De kitisztíttajuk.

BÁLINT     Mert különben is nagytakarítunk!

MARI          Ti?

BÁLINT     Ugye?

MARI          És mi ez az iszonyú vérszag?

ANDOR      Vérszag?

BEA            Hol? Én nem érzek.

BÁLINT     Meg a likőré. Ugye?

ANDOR      És néha a krizantémnak van egy olyan

                    furcsa hullaszaga? Nem?

BÁLINT     Nem!

BEA            De!

BÁLINT     Megőrülök.

MARI          És a konyhában? Nem ég le a hagyma?

BÁLINT     Hagyma?

ANDOR      Bálint! A halfejed, te! Idióta! A zsíron a hagyma!

BÁLINT     Jézus!

Bálint rohan ki. Mari bólogat, lépeget Bálint után.

MARI          Ahogy megálmodtam.

BEA            A kávéfőző is bejött ám, mami.

MARI          Mert az persze felrobbant, igaz?

ANDOR      Édes lányom, a te megérzéseid…

Aladár sunnyog ki a függöny mögül.

ALADÁR   Háj, nyanya.

MARI          Szervusz, drágám.

Mari kimegy Bálint után. A bentiek átható hangon suttogva.

ANDOR      Alátuszkoltad?

ALADÁR   Alá.

BEA            Sehol nem lóg ki?

ALADÁR   Mért lógna?

 Mari és Bálint kintről.

MARI          Jaj, istenem! Minden csupa zac!

BÁLINT     Ugye?

MARI          Ezt ki kell festetni!

BÁLINT     Ugye?

 Bent.

ANDOR      Kölyök!

ALADÁR   Mi van?

ANDOR      És a pincében. Ha lecsempészed valahogy.

Mihez kezdesz vele?

          ALADÁR    Mivel?

          ANDOR      A tetemmel!

ALADÁR   Én? Semmit!

ANDOR      Az nem jó ötlet. Megbüdösödik.

ALADÁR   Ez Bea hullája, nem?

BEA            Az enyém?!

ALADÁR   Hozzád csengetett be, nem?

BEA            Én szúrtam hátba?

ALADÁR   Én ölelgettem halálba?

Csend. Bea és Aladár duzzognak. Andor töpreng.

A függöny megrebben. Kovács mászik ki négykézláb, a fenekét riszálva. A kés kacéran billeg a hátában.

 A szereplők neki háttal.

ANDOR      Talán fel kéne darabolnotok.

BEA            Micsoda?!

ALADÁR   Ahogy a Für Elise manus szokta?

ANDOR      Vagy mint ahogy Kodelkáné.

ALADÁR   Az ki?

BEA            Az egy nóta, te bunkó.

                    Aztán szatyronként a Dunába?

ANDOR      Kosaranként, Bejuska.

Andor természetes hamgon nótára gyújt.

                    „Kodelkáné, mi van a kosárban?”

Kovács úr eltűnik.

 Mari, Bálint kintről.

MARI          Ez volt a legjobb teflonom!

BÁLINT     Veszek neked újat.

MARI          Te?

BÁLINT     Ugye?

Bea megy ki az anyjához.

BEA            Majd én veszek! A tegnapi riportért

                    biztos kapok annyi pénzt, hogy...

MARI          Akkor azt költsd csak magadra!

BÁLINT     Ugye?

BEA            És azt hallottad már, hogy a Rém megölte a

                    professzoromat?

MARI          Kit? Ne! Azt az aranyos férfit? Hogy?

BEA            Levágta a fejét, aztán gulyáshússá aprította.

MARI          Nem mondod!

BÁLINT     Ugye?

 Ilona jön ki a vécéből, teljesen bezöldülve tántorog az ágyig, beesik a függöny mögé. Aladár és Andor úgy bámulják, akár egy kísértetet.

Bea, Mari, Bálint kintről.

BEA            De te most mit is csinálsz, mami?

MARI          Mosogatni kéne, nem?

BEA            Ne! Majd én.

MARI          Hagyjad.

BEA            De...

MARI          Ahogy te mosogatsz, kislányom...

BÁLINT     Hadd csinálja!

MARI          Te ne most neveld a lányomat!

BÁLINT     Mert?

MARI          Mert egy olyan apának, aki nőket cipel fel a lakásba,

miközben a felesége a kórházban haldoklik…

BÁLINT     Semmiféle nőket soha nem cipelek soha sehova!

6;  AKIK EDDIG

 Bálint jön be zaklatottan. Leül egy székre,  maga elé bambul. Andor és Aladár hosszú „most mutasd megbe: hogy kerül ide a nő.

Bálint nem figyel rájuk. Magától kérdi jó sokára.

BÁLINT     És most?  Mi lesz?

Andor nem éppen acélos meggyőződéssel.

ANDOR      Ne aggódj.

BÁLINT     De. Aggódok.

ALADÁR   Ha más nem, tényleg megőrülsz, fater.

BÁLINT     Meg?

ALADÁR   Meg.

BÁLINT     Ugye?

 Mari jön be.

MARI          Tényleg nagytakarítást terveztek?

ANDOR      Natürlicht!

MARI          Azért, hogy meghatódjak?

ALADÁR   Ja.

MARI          Ez… kedves tőletek.

ANDOR      Ugye, Bálint?

BÁLINT     Mi?

ANDOR      No. Akkor...én…indulok végre.   

MARI          Hová készülsz?

ANDOR      Még mindig Margitomhoz.

ALADÁR   Hé, tata, én is megyek!

ANDOR      Gyere.

BÁLINT     Te nem méssz sehova!

ALADÁR   Mért?

BÁLINT     Dóri papa, maga is itthon marad!

ANDOR      És ha nem érnék haza a halászléra, az

                    én részemet öntsétek ki nyugodtan!

BÁLINT     Senki nem megy sehova!

ANDOR      Hogyhogy?

BÁLINT     Amíg…ki nem takarítunk. Ugye?

ALADÁR   Ja?

ANDOR      Kérem…ebben az esetben…a szobámban leszek.

Andor kimegy, Aladár utána.

Némi csend után Mari megáll Bálint előtt.

MARI          Bálint! Nagyon röstellem, hogy mérgemben                                        sípcsonton rúgtalak.

BÁLINT     Nem érdekes.

MARI          Fáj még?

BÁLINT     Most… szinte jól is esik.

Mari kinéz Beára.

MARI          Lejön a szén, kicsim?

BEA            Aha…a teflonnal együtt…

         

 Mari kimegy. Aladár lép vissza, beles a függöny mögé.

Aztán az apjának,  súgva.

ALADÁR   Fater? Gáz van.

BÁLINT     Tudom, fiam.

ALADÁR   Ja! És akkor? Most hogy legyen?

BÁLINT     Talán az lenne a legjobb, ha megmondanánk neki.

ALADÁR   Mondjuk meg?

BÁLINT     Á, ne, inkább ne!

 Mari jön vissza, a vodkával a kezében,most már tényleg mérges.

MARI          És mi ez a vodka a vécében?

ALADÁR   Vodka?

MARI          És ki hányt bele?

BÁLINT     Ki?

MARI          És mért nem húzta le?

ALADÁR   Ja! Abból én ittam, mert…

MARI          Mert?

ALADÁR   Mert utálok nagytakarítani, azért!

MARI          Azért?

ALADÁR   És hányok tőle! Azért!

Aladár kimegy.

MARI          Ugye, hogy nem lett volna szabad bemennem a                                         kórházba?

BÁLINT     Ugye.

MARI          Ugye, hogy az én megérzéseim?

BÁLINT     Ugye.

MARI          Nem is megyek vissza.

BÁLINT     Ne is! Vagy várj! Ma este még ott kell aludnod!

MARI          Mért kéne?

BÁLINT     Hogy a reggeli vizitet…, a főorvos asszonyt,                               hogy... tudod, csak a zárójelentés miatt…

MARI          Majd reggel telefonálunk neki, és bemegyünk a cuccomért. Az elég.

BÁLINT     Akkor… sétáljunk most egyet?

MARI          Dehogy sétálok!

BÁLINT     Moziba? Vagy tudod, mit? Ne is aludjunk itthon!                               Kiveszünk egy szállodai szobát, és...úgy teszünk,                          ahogy a doktornő kérte, hogy pszichoszomatikusan....

                    Nyávogunk egymásnak egy kicsit.

MARI          Őszinte leszek hozzád, Bálint.

BÁLINT     Ó, ne, ma csak ezt ne!

MARI          Ezért szöktem ki.

BÁLINT     Hogy őszinte légy hozzám?

MARI          Igen.

BÁLINT     Ráért volna…

MARI          Hiszek neked.

BÁLINT     Higgyél is!

MARI          Elhiszem, hogy nem csalsz meg.

BÁLINT     Nem is!

MARI          Vagyis inkább már nem érdekel, hogy megcsalsz.

BÁLINT     De! Érdekeljen! Nem csallak meg!

MARI          De hogy újra belédszeressek... Na nem. Hát hogy?!

BÁLINT     Hátha.

MARI          Nyáuuu?

BÁLINT     Ugye?

MARI          Hiszen már féltékeny se vagyok.

BÁLINT     Akkor…de azért…megyünk szállodába?

MARI          Dehogy megyünk.

BÁLINT     Szeretlek!

MARI          Te? Engem?

BÁLINT     Ezt is elhiszed?

MARI          Vajon adnak ma valami nézhetőt a tévében?

BÁLINT     Biztos...nem! A moziban! Ott!

MARI          Fáradt vagyok. Lepihenek.

 Mari elindul a függönyhöz. Bálint pánikban "észrevétlenül" elállná az utat.

BÁLINT     Ne!

MARI          Hogy?

BÁLINT     Ne!

MARI          De mit ne?

BÁLINT     Csak nem akarsz máris aludni?

MARI         Csak ledőlök kicsit az esti filmig.

BÁLNIT     De nem kéne lezuhanyoznod előtte?

MARI          Tévé nézéshez?

BLINT        Vagy ilyesmi?

MARI          A köntösöm is odabent van.

BÁLINT     Kihozom neked.

MARI          Bálint! Mért nem engedsz oda?

BÁLINT     Mari! Ülj le.

MARI          Nem ülök le.

BÁLINT     Akkor igérd meg, hogy nem leszel rosszul!

MARI          Mi ez megint?

BÁLINT     Nem én tehetek róla. Mari. Egy...hulla van…ott.

MARI          Micsoda?

BÁLINT     Egy halott.

MARI          Hol?

BÁLINT     Az ágyunk mellett.

MARI          Az…ágyunk…? De…

BÁLINT     Jobb, ha nem nézed meg.

                    A szívideged miatt.

MARI          Hogy…? De ki…?

BÁLINT     Éjjel majd kicsempésszük.

MARI          Ki…mit csináltok?

BÁLINT      Nagyon ronda látvány, ahogy a  hátában a konyhakésed…!

MARI          Az én konyhakésem?!

 Mari eltolja maga elöl Bálintot, benéz a függöny mögé. Hosszan.

Higgadtan visszahajtja a függönyt, az asztalhoz megy, leül.

BÁLINT     Ugye? Borzalmas?

MARI          Az.

BÁLINT     Bár….végül is… csak egy hulla, ugye.

MARI          Ugye?

BÁLINT      Apró, jelentéktelen baleset volt. Így mesélik a gyerekek.

MARI          Bálint.

Bálint, mint aki jó viccbe kezd.

BÁLINT     Mert a Bea azt hitte róla, hogy ő a Rém. Tudod.

Erre meg Aladár egy kicsit hátbaszúrta az utazási ügynök urat. De különben is a halálán volt már az allergiás asztmája miatt…állítólag már úgy zihált

és sípolt, mint aki…

MARI          Bálint!

BÁLINT     Igen?

MARI          Nem hagynád ezt abba?

BÁLINT     De! Nem. Mit?

MARI          Mi ez az otromba vicc egy hullával?

BÁLINT     Én is mondtam a gyerekeknek, hogy megőrülök.

MARI          Nincs ott hulla.

BÁLINT     Nincs? Hogyhogy nincs?

MARI          Talán nézd meg!

Bálint guvad. A függönyhöz siet, benéz, összerántja.

A szemét szorosra zárva liheg egy ideig. Megint benéz.

Újra csukott szemmel zihál. Térdre esik, beles az ágy alá.

Csak bámul, aztán nagyot nyögve terül el a hasán.

Mari komoran figyeli az előadást.

7; Bálint, Mari, Bea, Andor, Ilona, Aladár

 Bea hozza be a lesúrolt teflont.  Bálintra néz, aztán az anyjára.

BEA            Szóval már tudod, anyu.

MARI          Tőled végképp nem vártam ezt, Bea.

BEA            Hidd el, én nem tehetek róla!

MARI          De tudtad.

BEA            Volt más választásom? Betört ide, aztán                                    rosszul lett. Te meg telefonáltál, rögtön jössz.

Mégis hová rejtettük volna?

MARI          Tényleg hova? Oda, ahová való.

BÁLINT     Bea!

MARI          És én csak beképzeltem magamnak, ugye?

BÁLINT     Ugye!

MARI          Hogy már az egész családnak csak a terhére vagyok?

                    És alig várjátok, hogy megszabaduljatok tőlem?

BEA            Dehogy!

MARI          Én vagyok a szívideg bolond?!

BÁLINT      Bea!

BEA            Mi van?!

BÁLINT      A hullátok!

BEA            Mi van vele?

MARI          Elég.

 Mari feláll, elindul kifelé, megtántorodik. Bálint és Bea odaugranak. Andor jön be.

BÁLINT     Dóri! A lánya rosszul van!

ANDOR      Mi baj?

BEA            Tudja!

ANDOR      Mari? Mit?

BÁLINT     Őt!

ANDOR      Megmondtátok?

BÁLINT     Ejnye már, hát...

MARI          A saját apám is ezt a...színjátékot...

BÁLINT     Dehát nincs is ott!

BEA            Mi?

ANDOR      Ki nincs ott?

BÁLINT     A hullátok az ágy alatt! Az nincs ott!

ANDOR      Hogy?

BÁLINT     De az az aggszűzetek bezzeg ott van!

BEA            Hol?

ANDOR      Az ágy alatt?!

BÁLINT     Az ágyban!

BEA            Hogyhogy?

 Bea  a függönyhöz megy, elhúzza, aztán hökkenten bámul az alvó Ilonára.

BEA            Hoppá.

BÁLINT     Mi? Dóri! Ugye? Mi? Ugye?

BEA            Hogy került megint ide?

ANDOR      Aladár. Aladár! Aladár!!!

 Aladár jön ingerülten, a kezében wc-kefe.

ALADÁR   Mi van megint?

ANDOR      Bukás van. A barátnőd.

BÁLINT     Hogy kerül újra az ágyamba?

ALADÁR   Hát… belefeküdt, nem?

BÁLINT     De mikor, az ég szerelmére? És hol van a

                    hullátok?

ALADÁR   Mért, hol lenne a…?

 Aladár letérdel, az ágy alá les.

ALADÁR   Neeeee!

BEA            Hol van?!

Andor ébresztgeti Ilonát.

ANDOR      Ilona!  Marline!

BÁLINT     Drágám, esküszöm, nekem annyi közöm van ehhez

az egészhez, hogy…Nem is értem!

          MARI          Szánalmas színészek vagytok.

ANDOR      Angyalom!

 Ilona ébredezik.

ILONA       Na! Anya! Ne nyaggass!

MARI          Mégis jobb nekem a kórházban.

BÁLINT     Mari! Édes szívem!

ALADÁR   Figyelj, bébi, nem láttál egy hullát

                    magad alól kimászni?

ILONA       Mikor?

BEA            Miközben bemásztál?

ILONA       Én?

ANDOR      Szóval kegyed nem látott egy tetemet?

ILONA       Á, sehogy se találom a kontaktlencsémet.

BEA            De hová lett?

ILONA       Az ágyneműben?

ANDOR      Köddé nem válhatott!

ILONA       A kontaktlencsém?

ANDOR      A hullánk, Marline!

ILONA       Mért? Nem én haltam meg?

ANDOR      Nem, drága.

ILONA       Ja! Dóri bácsi! És akkor én… még… szűz vagyok?

ANDOR      Ki tudná azt megmondani, Marline?

ILONA       Ki? Mi? Akkor…jaj!

Ilona a szája elé kapja a kezét, öklendezve kimenekül a wc-be.

ALADÁR   Ne már! Bébi! Most súroltam újra utánad!

MARI          Isten veletek.

 Mari elindul másodszor is, Bálint mögötte, hogy visszatartsa.

BÁLINT     Ne! Mari! Nem engedlek!

8; Akik eddig és Kovács

 Megszólal a Für Elise.  

Mari és Bálint hátrálnak. Kovács tereli vissza őket szenvedő mosollyal. Még egy csokor krizantémot hoz, a másik kezében a konyhakés.

KOVÁCS    Jó estét! Kérem, fogadja el tőlem ezt a szerény kis csokrot! Ezt is a sarkon vásároltam a nénitől. Az utolsót vettem meg, ne ácsorogjon már ott, lassan késő este lesz, hadd menjen szegény haza.

 Kovács Mari kezébe nyomja a csokrot. Utána a többiekhet fordul.

KOVÁCS    Hé! Üdv! Most mondják, hogy nem vagyok egy                               mazochista!

A  zene elhallgat.

BÁLINT     Maga...?

KOVÁCS    Én.

BÁLINT     Hiszen maga…

KOVÁCS    Én. Az én az allergiámmal.

BÁLINT     De maga...

ANDOR      Ez képtelenség!

KOVÁCS    Kérem?

ALADÁR   Ne már!

KOVÁCS    Ejnye- bejnye, a huncut fiatal ember! 

BEA            A Kovács úr... nem?

KOVÁCS    Mit nem, drága?

BEA            A Kovács úr nem volt az ágy alatt?

KOVÁCS    Jártam én már annyi furcsa helyen…

                    Elvégre utazási ügynök vagyok. És magam is

                    szívesen utazok, nem csak utaztatok.

BEA            De most honnan? Csak nem onnan…?

KOVÁCS    Az utcáról fordultam újra vissza.

 Mari az asztalra teszi a csokrot.  Aladár a wc-kefét fegyverként szorongatja. 

MARI          Bea! Ki ez az úr?

BEA            Ő az!

ALADÁR   A hulla!

ANDOR      Maga mégse halt meg?

KOVÁCS    Úgy nézek ki?

ANDOR      Úgy!

BÁLINT     És hogyan ment el?

BEA            És mikor?

KOVÁCS    Ez a kellemes fiatalember kidobott az ablakon.

MARI          Micsoda?

ANDOR      Az ablakon?

MARI          Az utcára?

BÁLINT     Aladár! Hogy tehettél ilyet?

ALADÁR   Nem is dobtam ki!

KOVÁCS    No de a tizedikről, kérem?!

ALADÁR   Mindenki látta, hogy csak az ágy alá tuszkoltam!

KOVÁCS    Hé! Mint azt mondottam volt: sok mindenen

keresztül mentem már, de a tizedikről még nekem is sok.

MARI          Aladár! Mért dobtad ki az urat az ablakon?

ALADÁR   Nem dobtam ki!

KOVÁCS    Na, ne mondja! Talán kiugrottam?

BEA            Kovács úr, az elnézését kérjük.

KOVÁCS    Brutális emberek, maguk fiatalok.

BEA            Többé nem fordul elő.

KOVÁCS    Hogy kidobnak az ablakon?

BEA            És hogy a bátyám véletlenül hátba szúrja.

BÁLINT     Megőrülök.

KOVÁCS    Maga? Akkor mit szóljak én?

MARI          Én is bocsánatot kérek öntől, Kovács úr...a családom               nevében.

Kovács felenged, leül az asztalhoz, fesztelenebb.

KOVÁCS    Na jó. Rendben. Hé! Különben? Hogy vagyunk?

Hosszú csend után Bálint jelentkezik.

BÁLINT     Kérdezhetek?

KOVÁCS    Hogyne.

BÁLINT     Mért tetszett visszajönni?

KOVÁCS    Micsoda kérdés!

BEA            És a Kovács úr a …Rém?

KOVÁCS    Akár rémes is tudok lenni.

BEA            Ha...?

KOVÁCS    Ha a kuncsaft értetlenkedik.

BEA            Vagyis ha „kuncsaft” nem akarja, hogy...

Kovács dühödten pattan fel, fenyegetően.

KOVÁCS    Mit? Mit nem akar? Hé! Azt se tudja, mit akar, mit

                    nem akar! Halvány lövése sincs arról, valójában mi

                    lenne a jó neki. Hé!

          Aladár a wc-kevével fenyeget.

          ALADÁR    Azért ne szívd ám magad, hernyófos!

          Kovács végigméri Aladárt, lehiggad.

KOVÁCS    Már elnézést, hogy megemeltem a hangom.

MARI          Mert ön tudja?

KOVÁCS    Mit, drága?

MARI          Hogy mi lenne jó a lányomnak?

KOVÁCS    Utazni jó, nemde?

BEA            Nem!

KOVÁCS    De!

MARI          És nekem… mi lenne jó?

KOVÁCS    Mármint kegyednek?

MARI          Azt is tudja?

ANDOR      Édes lányom!

BÁLINT     Mari…!

KOVÁCS    Momentán Bea kisasszony a kiválasztott.

BEA            Ne!

ANDOR      De mire is választotta ki?

KOVÁCS    Nem kívánom folyton ismételni magam. Hé!

Mi már megegyeztünk. Igaz, Bea?

          ALADÁR    Egy faszt egyeztél te meg!

          MARI          Aladár, kisfiam.

KOVÁCS    Békésen elintézzük a dolgot, és már itt se vagyok.

MARI          Akkor mért van a kezében a konyhakésem?

KOVÁCS    Pardon, de önvédelemből, kérem. Bár ha garantálják,           hogy ez a fiatalember nem mered így

                    rám, és nem fenyeget azzal a wc-kefével…

MARI          Garantáljuk.

KOVÁCS    Igen?

MARI          Kisfiam, ne bámuld úgy Kovács urat!

ALADÁR   De figyellek ám, metéltgörény.

MARI          És vidd a helyére azt a wc-kefét!

ALADÁR   Bazmeg!

Aladár kimegy. Kovács visszaül az asztalhoz. Leteszi a konyhakést a dobozra.

KOVÁCS    Különben biztos kedves gyerek…

          Aladár kintről, Ilonára üvölt.

          ALADÁR    Te meg húzzál ki innen végre a picsába!

          ILONA        Jaj, Aladár…!

          ALADÁR    És anyádat okádjad teli!

KOVÁCS    Mondom…

Ilona jelenik meg elzöldülve.

KOVÁCS    Á, a bamba hölgy. Üdvözlöm.

                    Maga hogy van?

ILONA       Ma már négyszer hánytam?

KOVÁCS    És nem gondolta meg magát?

Talán mégis utazna?

ILONA       Az anyám is jön?

KOVÁCS    Ha akarja…

ILONA       Akkor nem akarom.

Ilona kitántorog. Kint csapódik az ajtó. Mari fordul

Kovácshoz.

MARI          Kérem a késemet, Kovács úr.

 Kovács felkapja a konyhakést, Mari tenyerébe rakja.

MARI          És még egyszer elnézést.

KOVÁCS    Hé! Spongyát rája.

ANDOR      Azt hitték a gyerekek, maga a Rém.

KOVÁCS    Én?

BEA            A Nagykovács.

KOVÁCS    Ugyan. Bár önöknek elismerem, néha csakugyan  rámenősebb vagyok a kelleténél.

MARI          Dehát maga ettől maga még…

KOVÁCS    Hé! Az emberek zöme retteg az újdonságtól.

                    Mind kapálódzik, ágál, vágyakozik, aztán sumákol,

                    amikor végre elébük toppan a lehetőség...

MARI          Mert a bizos rossz jobb, mint a bizonytalan jó.

KOVÁCS    Nagyon jól mondja, asszonyom!

BÁLINT     Most miről is csevegnek maguk?

 Bea súgva Bálintnak.

BEA            Addig jó, amíg beszéltetjük, papi.

KOVÁCS    Hé! Amúgy röstellem, hogy rosszul lettem. Nyisz-nyasz, elsötétült előttem minden. Sajnos máskor is előfordult. Átkozott gyógyszer, átkozott allergia. Mondja is a feleségem, egyszer még kirabolnak. Ebben az állapotban tehetelen az ember.

ANDOR      Így aztán akár hátba is szúrhatják…

KOVÁCS    Az is megtörténhet, például…

BÁLINT     Muszáj ezt emlegetnie?

BEA            Tata!

KOVÁCS    Kezeltetnem kéne magamat. Dehát van erre                              nekem időm? Meg pénzem? Nincsen. Ám minek is         fecsegek? Megígértem maguknak, elintézem Bea       kisasszonyt és itt se vagyok. Jöjjön, drága!

BEA            Ne!

MARI          Tisztelt uram!

KOVÁCS    Parancsoljon!

MARI          Inkább engem… küldjön el arra az útra!

A család tagjai tiltakoznak.

KOVÁCS    Kegyedet?

MARI          Hajnalban úgyis megálmodtam. Hogyha a

                    férjem ma bevisz a kórházba, akkor ma…

KOVÁCS    Utaztassam Beácska helyett?  Nos… nem is

                    tudom. Talán ha…

Aladár csörtet be, kikapja a kést az anyja kezéből.

ALADÁR   Nehogy már ez hozzád érjen, nyanya!

 Aladár támad Kovácsra, lökdösi.

KOVÁCS    Megint kezdi? Kérem!

 Bálint és Andor is csatlakoznak a dulakodáshoz. Közben.

KOVÁCS    Ejnye már! Dehát mit művelnek?

BEA            Ne hagyjátok!

KOVÁCS    Elég legyen!

 Kovács a férfiakkal dulakodva kimenekül. Odakintről ordítozás, aztán Kovács fájdalmas hördülése, nyögése. Csend.

9; Akik eddig és Kovács

 Bea és Mari összenéznek.

MARI          Jézusom.

BEA            Most...megint… mi van?

 Bálint jön vissza, mögötte Andor. Döbbenten merednek maguk elé.

MARI          Bálint?

BEA            Papi?

BÁLINT     Aladár...

 Aladár támolyog be, zihál, a keze csupa vér. Kovácsot a karjában hozza. Most a hasából lóg ki a konyhakés. Átviszi a színen, kimegy vele a másik járáson. Sivítás, tompa puffanás, csend.

MARI          Jaj, de szörnyű…

ANDOR      Ma így megy ez?

BEA            Minálunk így…

BÁLINT     Megőrülök.

Aladár jön vissza.

BÁLINT     Kidobtad?

ALADÁR   Ja.

BÁLINT     Csak úgy? Szőnyeg nélkül? Natúr mégis?

ALADÁR   Ja.

BÁLINT     Nem zuhant rá senkire?

ALADÁR   Nem.  

ANDOR      Ez a kész rémálom.

BEA            De meghalt rendesen?

ALADÁR   Ne? Most hasba szúrtam, nem?

ANDOR      Mi az neki?

ALADÁR   Aztán fejjel plattyant az aszfaltra, nem?

 A tévében a pacák lüktetni kezdenek.

Felcseng a Für Elise.

Kovács jön be ellenkező irányból, a jobb kezére a Bea riportjában látott „professzor” levágott fejét húzta, a másikkal a konyhakést

markolja, ami kiáll a hasából.

Kovács úr hasbeszélő száma. A többiek leginkább sóbálványok.

KOVÁCS    Látja ezt?

BÁBU         Látom.

KOVÁCS    Na most aztán ezek megrémültek.

BÁBU         Ezek most aztán meg.

KOVÁCS    Én akartam ezt a helyzetet? Én? Nem én! Hé!

BÁBU         Kínos.

KOVÁCS    Mért nem képes valaki elárulni, valójában hová                              utazna? Mért nem?

BÁBU         Mért nem?

KOVÁCS    Pedig Nagykovács utaztat, mégha valaki beledöglik is!

BÁBU         Ja, ja, néha bele is döglik.

Kovács becserkészi, egy sorba tereli az egész társaságot,

a hátsó falhoz..

BÁBU         Nyugodjon meg!

KOVÁCS    Nyugodt vagyok.

BÁLINT     Megőrültem?

KOVÁCS    A jó ügynök mindig nyugodt.

ANDOR      Azért nyugodjon meg!

Kovács kihúzza a hasából a konyhakést, a továbbiakban karmesteri

pálcaként használja.

KOVÁCS    Tralalalala.

ALADÁR   Nehogy már fossak tőled!

KOVÁCS    És máris mosolygok a kuncsaftra!

ALADÁR   De rám ne mosolyogjál!

BÁBU         Tralalala! Beácska? Rajta!

BEA            Tralala, tralala…

KOVÁCS    Várjon! Adok egy „a” hangot.

A konyhakést az asztalhoz üti zenei A hangért.

KOVÁCS    Aaaaaaa! Becsáka?

BEA            Aaaaa.

KOVÁCS    No kérném. Hé! Bagatelle numero 25. A minor for

                    solopiano, most popular compositions.

ALADÁR   Mi van?!

KOVÁCS    Dudolják maguk is!

ALADÁR   Tudod, ki?!

BÁBU         Ez egy free sheet music.

KOVÁCS    Mert a zene túl van a hétköznapi életen.

BÁBU         Csak a zene él úgy, hogy örök.

                    Személy szerint a zenéz mi ezért utáljuk.

KOVÁCS    Ez az utazás a cappella lesz. Tessék!

Kovács int a késsel, a „ kórus” csak bámulja.

MARI          Azt akarja, hogy énekeljünk?

KOVÁCS    Még hozzá: kamara kórusként. Tessék!

BEA            De mért?

KOVÁCS    Mert  midőn az agyvelőmet szürcsöltem fel az aszfaltról, értesítést kaptam: Önök mind utazhatnak. Tralalala!

MARI          Tralalala…

BÁBU         Dudolni!

ANDOR      Most?

KOVÁCS    Most! Andante. Vagyis szépen. Lassan. Mérsékelten.

BÁLINT     Vagy?

KOVÁCS    Vagy én a capsiccio leszek.

ALADÁR   Mert az milyen?

KOVÁCS    Fiatal ember, maga azt nem akarja látni.

MARI          Éneklünk, kisfiam.

A család  dúdol. Kovács elmosolyodik, vezényel, élvez, megnyugszik.

KOVÁCS    Érzik, ahogy ez az undorítóan édes dallam zeng a                              koponyában? Ugye, maga érzi hölgyem?

                    Hé! Uram! Maga?

 Kovács  dúdol velük, aztán leinti a „ kórust”.

KOVÁCS    Most magukban!

MARI          Hogy?

KOVÁCS    Hang nélkül, tátogva.

Kovács mutatja, vezényel.

A család tagja tátognak.

Aladár üvölt ki a tátogásból.

ALADÁR   Nem érdekel, hogy csinálod ezt a horrort, de én                              harmadszor is megöllek ám, faszikám!

 Kovács somolyog, a többiek rendre fegyelmezik Aladárt.

 Tátognak.

KOVÁCS    Most hallani akarom!

Mindenki dúdol, összevissza tartanak. Kovács elégedetlen.

KOVÁCS    Inkább tátog!

A család tátog.

KOVÁCS    Atyámat aztán egy szép napon felfalták a kutyák. Az               intézetbe, ahová kerültem, hozzám hasonló fájdalmas              lelkű kamaszok közé… Mondhatom, velük                                         együtt értettem meg, kissé koravénen, magát az emberi               nemet.

BÁBU         Nemet?

KOVÁCS    Nemet.

BÁBU         Milyen nemet?

KOVÁCS    Nemnemnemnemnem! Nemet.

Most Mari szólna, de a többiek  őt is csendre intik.

Kovács elábrándozik.

KOVÁCS    Atyám a legcsodálatosabb apa volt a világon. Anyám

tejben- vajban fürösztött. A legjobb iskolákba jártam, az egyetemet summa cum végeztem, húsz éve élek a leggyengédebb nővel, és három csodálatos gyermekünk van. Úgy igaz az életem, mint a mesében.

Elnézést a keserű hangulatomért. Mindjárt elmúlik.

BÁLINT     Mi megértjük és szeretjük magát, Kovács úr!

A család dúdol.

Kovács felhagy a vezényléssel, leül az ágyra, a Bábut az ölébe ejti.

KOVÁCS    Tátog!

A család tátog.

Ilona tántorog be,  megbotlik a szőnyegben, aprót nyikkantva térdre esik.

Négykézláb jut el az asztalig, ott kitapogatja

a dobozt, őt feddi meg.

ILONA       Péterke? Te vagy az? Mit keresel te ebben a                                        dobozban? Te ügyetlen! Mért nem érted meg?                      Nekünk a mélyvízben még úszni is tilos!

A színpadon lévők bólogatnak, aztán szomorúan merednek maguk elé. Csend.

                                                 -sötét-