APÁNK NAPJA
TAKÁCS
MARI
GÉZA
ARTÚR
KLÁRA
Nagyobbacska hétvégi
faház belső tere. Lépcső vezet a padlásra,
amit csapóajtó választ
el az alsó tértől. A lépcső mellett mosdófülke,
nejlonnal elkülönítve.
A palettával elsötétített ablakon át beszűrődik a
reggeli fény. Kopott szobabútorok:
kihúzható ágy, asztal, székek, konyhapolc.
Az asztalon villanyrezsó.
A helyiség teli üres üvegekkel.
EGY
( Takács, Artúr, Klára)
Takács a mosdófülkében borotválkozik.
TAKÁCS Borotválkozni!
Borotválkozni, pajtikám!
Csak az a fontos, hogy ne hagyd el magad!
Fegyelem!
Figyelem!
És
a borotválkozás után megmosdani!
Elvégre ma különösképpen tisztának kell
látszanod.
Magabiztosnak, és jókedvűnek.
Érted, hogy miért?
Nem
érted.
Igaz?
Naná, hogy nem.
Figyelj!
A padlástér felöl hangok.
KLÁRA Jaj,
ne!
ARTÚR Mért
ne?
KLÁRA Mert
ne! Álmos vagyok.
ARTÚR Ja…akkor…
Kevés csend után.
KLÁRA Mért
kelsz fel?
ARTÚR Megyek
futni.
KLÁRA Ma
nem tudnád kihagyni?
ARTÚR Olyan
nincs.
KLÁRA Mért
nincs?
ARTÚR Muszáj.
KLÁRA Na!
Maradj már, bajnok! Úgyis te vagy a király.
ARTÚR Másfél
óra múlva itt vagyok.
KLÁRA Akkor
inkább gyere, hagyom.
Csend, hangok, Takács mosolyogva figyel, aztán.
KLÁRA De
olyan izé, hogy látod közben!
ARTÚR Felejtsük
el!
KLÁRA Baj?
ARTÚR Majd
jövök.
KLÁRA De
nem haragszol?
ARTÚR Dehogy!
Artúr robog le alsónadrágban, pólóban a lépcsőn.
Takács elhúzza a
nejlont.
Artúr felveszi az egyik székre dobott
joggingalsót,
aztán a
cipőjét keresi, ám nem találja.
ARTÚR Hallod?
Hová raktam a dorkóm? Klári!
KLÁRA Mit?
ARTÚR A
dorkóm! Hová dugtad?
KLÁRA Én?!
Milyen dorkód ?
ARTÚR Mégis,
milyen, ha futni indulok?
KLÁRA Mit
tom' én, hol van! Nem a bejárat előtt
hagytad
a küszöbön?
Artúr megy, kinyitja az ajtót, a futócipő csakugyan ott van.
Beözönlik a fény.
Takács felnyög a nejlonfüggöny mögött.
TAKÁCS Csukd
be!
Artúr a cipővel a kezében a mosdófülkéhez megy, félrehúzza.
ARTÚR Te
még itt vagy?!
TAKÁCS Csukd
már be!
ARTÚR Éjszaka
megígérted, hogy hajnalban elmész.
TAKÁCS Megyek
mindjárt.
ARTÚR A
csajom nem láthat meg.
TAKÁCS Valahol
csak rendbe kell hoznom magam.
ARTÚR Rendbe?
Minek? És mért pont itt?
TAKÁCS Hol,
ha nem itt?
ARTÚR Nem
itt!
TAKÁCS Nem
akarlak zavarni. Amire visszaérsz a kocogásból eltűntem. Csak csukd már be azt az
átkozott ajtót!
Artúr megy, becsukja az ajtót, aztán visszajön az ágyig, leül
a szélére, felhúzza a cipőjét.
TAKÁCS Nem
örülsz, hogy még találkoztunk?
ARTÚR Nem.
TAKÁCS Így
utoljára?
Csend.
TAKÁCS Nincs
kedved beszélgetni?
ARTÚR Miről?
Takács lemossa a fél arcáról a borotvahabot, a fél arca szimmetrikusan
borostás marad.
TAKÁCS Az éjszaka
rájöttem valamire.
ARTÚR Már
megint?
TAKÁCS Az
ember háromszor hal meg.
ARTÚR Csak?
TAKÁCS Először,
amikor végre leáll a szíve.
ARTÚR Ja.
Az tényleg nem semmi...
TAKÁCS Másodszor,
amikor a lelke kiszáll a testéből.
ARTÚR Ez
is megvan.
TAKÁCS Harmadszor,
és igazán pedig akkor, amikor már
csak
hullaként jelenik meg szerettei álmaiban. Érted? Ugye nem érted?
ARTÚR Én
csak azt nem értem, hogy ez mitől annyira
baromi
nagy és új gondolat.
TAKÁCS Hála
isten nem is értheted.
ARTÚR Különben
tényleg úgy szambázol itt, akár egy
zombi.
TAKÁCS Zombi?
Lehet. Igen. Ne csodáld, hogy egy kicsit rosszul nézek ki! De mától összeszedem
magam.
ARTÚR Te.
Össze. Magad.
TAKÁCS Igen.
ARTÚR Évek
óta ilyen szarul nézel ki.
TAKÁCS Az a
nap lesz az apád napja. Igaz?
ARTÚR Melyik
nap?
TAKÁCS Ha
majd álmaidban is csak halott leszek.
ARTÚR Nem
hagynál lógva?
TAKÁCS Megbántottalak?
Mivel?
ARTÚR Szívódj
már fel, öreg!
Klára fentről.
KLÁRA Artúr!
Nem értem ám, mit beszélsz!
ARTÚR Nem
is hozzád szóltam!
KLÁRA Mért,
van lent valaki?
ARTÚR Persze,
hogy van! Én vagyok!
KLÁRA Te
magadban beszélsz? Jé! Artúr! És mit
csinálsz
olyankor, amikor magadban beszélsz?
ARTÚR Olyankor
húzom fel a cipőmet, oké?!
KLÁRA Ez
hót hálivúd! Tökre bírlak!
Artúr felmegy a lépcsőn.
ARTÚR Akkor
meg aludjál, ha álmos vagy!
KLÁRA De
tényleg nem haragszol?
ARTÚR Mondom,
hogy nem!
KLÁRA Akkor
meg mért ordítasz?
ARTÚR Nem
ordítok! Bocs.
Lecsukja a csapóajtót. Lejön.
ARTÚR Majd
nem gondolok rád, és kész. Elfelejtelek, ha rajtam múlik.
TAKÁCS Mert
gyűlölsz engem, és kész?
ARTÚR Nem
gyűlöllek.
TAKÁCS Szóval
nem bocsátasz meg.
ARTÚR Nem
is haragszom.
TAKÁCS Mért
is nem?
ARTÚR Semmi
bajom veled, Olyan vagy, amilyen vagy. Csak te is felejts el engem!
Mentem.
TAKÁCS Isten
veled!
Artúr felveszi a jogging felső részét is, indul kifelé.
TAKÁCS Az
ember mindig ott lel barátra, ahol nem is várja.
ARTÚR Ezt
most mért mondod?
TAKÁCS És
abban teljesen biztos vagy, hogy én egy
féreg
vagyok? Aminek ti tartotok?
ARTÚR Engem
baromira nem érdekel, hogy te mi
vagy.
Régen nem.
TAKÁCS Valamit el
kell mesélnem, amit még egészen
biztosan nem tudsz.
ARTÚR Tényleg?
TAKÁCS Az
autóbalesetről. Tatabánya felé zúztunk a kocsival.
Kesének nevezte el Mari. Csodával határos módon maradtunk életben.
ARTÚR A
könyökömön jön ki a sztori.
TAKÁCS Azt
mondod? Én sose beszéltem még róla.
ARTÚR Mari az egészet elmesélte.
TAKÁCS De biztos nem úgy, ahogy valójában
történt!
ARTÚR Na
jó. Szerinted hogy történt?
TAKÁCS Azt
a rozzant Suzukit aznap vásároltam Marinak.
Anyagi fellendülésünk örömére. Nahát, be is szálltunk,
hogy
kipróbáljuk. És akkor...
ARTÚR Szét
is törted. Mi ebben a pálya?
Takács az ablakhoz megy, óvatosan kiles a spaletta egyik résén.
TAKÁCS Mondom,
hogy nem úgy tudod, ahogy megtörtént. Utáltam vezetni. A sebességtől pedig mindig is irtóztam. De Mari mellettem sápítozott,
hogy siessünk, mert elkésünk. Elkésni!
Mintha bárhonnan, bármikor el lehetne késni. A
fontos dolgok úgyis megvárnak. Mármint a
bajok. Örömteli dolgok meg úgyse várnak, bárhogy is igyekszel . Mivel örömteli dolgok
nincsenek is. Ha meg vannak, akkor úgyse fontosak,
tehát megint csak kár sietni.
ARTÚR Lehet,
hogy otthon szunyálok, és ezt az egész
szívatást csak álmodom?
TAKÁCS Mari
lökdöste a vállam, hogy azért is előzzem
meg
azt a zöld Opelt.
ARTÚR Vagy
mégis ébren vagyok? Most mi van?!
TAKÁCS Persze,
persze...,ébren vagy, ne aggódj!
ARTÚR De
én pont attól parázok!
TAKÁCS Szóval
ahogy a zöld Opel mellé
érek,
hát nem beletapos az a seggfej is a gázba?!
ARTÚR Miért
szöktél meg?
TAKÁCS Nem
szöktem meg.
ARTÚR Miért
jöttél ide vissza?
TAKÁCS Ne
haragudj, de honnan sejthettem volna, hogy
felhozod
ide a barátnődet?
ARTÚR Várjál
már! Nem ez a lényeg, öreg!
Hanem
az, hogy volt pofád ide visszajönni?
TAKÁCS Kegyetlen
kis kérdés.
ARTÚR Az?
Na ne! Ilyen nincs! Behalok, hogy mindenki
azt
löki nekem, hogy lazán véged van, most meg itt fárasztasz engem hót elevenen...
TAKÁCS Mari
meg átordít a Opelesnek, hogy szórakozzon
azzal
a jó...Naná, hogy én meg őt nyugtatom, így
nem
veszem észre, hogy jön szembe az a teherautó!
ARTÚR Rendben.
Beszélsz hozzám. Hallom.
TAKÁCS Vagy
kisbusz volt? Az Opel meg inkább WW?
ARTÚR Nem
probléma.
TAKÁCS A motorháztetőt
húsz méterre találták meg a rendőrök a búza közt.
ARTÚR Őszi
rozs volt, de mindegy.
TAKÁCS Ezt
meg honnan veszed?
ARTÚR Ott
voltam, vagy nem?
TAKÁCS Három
éves se voltál.
ARTÚR Mari
ezt is mesélte.
TAKÁCS Ő
mindig hülyeségeket beszél. Búza volt.
ARTÚR Őszi
rozs és Audi.
TAKÁCS Dehogy
volt az Audi!
ARTÚR Az
volt.
TAKÁCS És
nem rozs! Különben ilyen apróságokkal nem fogsz
összezavarni.
Vagy tényleg rozs volt? Na tessék!
A
fenébe, mégis sikerült! Mit akartam mondani?
ARTÚR Minek
nyomod ezt, öreg?
TAKÁCS Minek?
Hogyhogy minek? Hát ez az! Most figyelj,
mert
most jön a lényeg! A hülye orvosok
összekeverték
a papírokat! Akkor éjjel nem engem,
hanem
az ágyszomszédomat rakták a tepsibe, de
az
én nevem alatt! És utána hetekbe tellett, amíg
a
hivatalok elismerték, hogy mégis élek. Most már
érted,
hogy mi végre meséltem el ezt neked?
ARTÚR Nem.
TAKÁCS Tévedés
történt! Akkor is. Ahogyan most.
Úgyhogy ne csodáld, hogy ezúttal nem vártam ki a végét! Hogy
napokig, hetekig tököljenek az aktákkal. Ezért vagyok itt. Vagy nem vagyok itt?
Válaszolj!
Ha meghaltam volna, hogy jöhettem volna fel ide?
ARTÚR Itt
vagy.
TAKÁCS Na
végre! Ezzel megvolnánk.
ARTÚR Megyek
futni.
TAKÁCS Helyes.
Fuss csak! Addig fuss, amíg fáj, és aztán
tovább.
Ha világbajnok nem is leszel, azt legalább
megjegyzed, hogy a sikerért nagyon meg
kell
szenvedni. Csak a gyötrelem után jöhet a gyönyör.
Aki
nem szenved, az nem is él.
ARTÚR Te
csak tudod…
TAKÁCS Azért
mondom.
Artúr megint eljut az ajtóig.
TAKÁCS Mért
nem jöttél be egyszer se a kórházba?
ARTÚR Nem
mindegy?
TAKÁCS Gyűlölsz.
ARTÚR Mondtam
már, hogy nem gyűlöllek!
TAKÁCS Én
soha semmi rosszat nem tettem ellened.
ARTÚR Ez
se téma!
TAKÁCS Jobb
is, hogy nem jöttél be. Undorodtál volna a látványomtól.
ARTÚR Sajnáltalak.
TAKÁCS Nocsak?
Ez szép. És logikus.
ARTÚR Elindulhatnék
végre?!
TAKÁCS Kérlek...!
Valójában akkor kellett volna megdöglenem.
Amikor még szép volt az életünk.
Szóval gyönyörűen ketyegtek a dolgok.
Abban lett volna valami elegancia, stílus...
Akkor most úgy emlékeznél rám, mint aki sokat
vesztett az apja halálával.
ARTÚR Hát
ezt az esélyt nagyon túlélted...
TAKÁCS Meglehet.
Artúr a kilincset
fogja, nem mozdul, az apját fürkészi.
TAKÁCS Napokig
mozdulni se tudtam a baleset után a kórházban. Csak csodálkozni, hogy
megúsztuk.
Ti egy-két zúzódással, Mari egy enyhe agyrázkódással. Hála
az égnek, csak én lebegtem élet és halál között, tetőtől talpig gipszben.
Aztán az egyik éjjel az eszembe jutott, mi lett volna, ha ti
ketten ott maradtok, és csak én élem túl az egészet.
ARTÚR Mi
lett volna?
TAKÁCS Természetesen
öngyilkos leszek.
ARTÚR És
akkor hogy lett volna azzal a szőke nővel?
TAKÁCS Már hogy
kivel?
ARTÚR Mari
sose árulta el a nevét, de hogy szőke
volt,
az biztos.
TAKÁCS Szőke?
Mért lett volna pont szőke?
ARTÚR Bemutattál neki.
TAKÁCS Téged?
ARTÚR Nagy
arc voltál már akkor is...
TAKÁCS Három
éves se voltál!
ARTÚR Akkor
is emlékszem. Elvittetek az Állatkertbe.
TAKÁCS Soha
életemben nem jártam veled mással, mint
Marival
az Állatkertbe!
ARTÚR Perecet
vett nekem a szeretőd.
TAKÁCS Hogy
te miket ki nem találsz!? Sose volt szeretőm!
ARTÚR Öreg!
TAKÁCS Szőke
biztos nem volt. Legalábbis olyan nem, aki
perecet
vett volna neked az Állatkertben.
ARTÚR Unlak?!
TAKÁCS Mért
nem hagyod, hogy befejezzem a történetet?
ARTÚR Mi
benne a lényeg?
TAKÁCS Nem
csak az, hogy akkor se haltam meg, holott
akkor
is holtnak nyilvánítottak.
Az sokkal fontosabb, hogy ott az intenzíven,
tetőtől talpig begipszelve rám szólt itt valaki,
itt belül: Takácskám, ez volt az utolsó dobásod. Mostantól rendes
ember lesz belőled! Nem az
az
ócska, piti, hazug, pirinyó lelkű ember, aki eddig voltál.
ARTÚR Szóval
tegeződtetek.
TAKÁCS Az
ember istennel is tegeződik, ha nagy bajban
van.
És mert mindig nagy bajban van, örök a pertu.
ARTÚR Végre
egy jó duma, ezt megjegyzem.
TAKÁCS Azt
nem állítom, hogy maga az Úr szólt volna hozzám színről színre. De azt igen, hogy amikor végre hazaengedtek a kórházból, én
letérdeltem Mari elé, és könyörögtem, adjunk még
egymásnak egy utolsó esélyt, esküdjünk meg régi
szerelmünk
emlékére,
hogy ő nem lesz velem soha többé
egy
kiállhatatlan hárpia, én pedig cserébe rendes
férjévé
és kiváló apává varázsolom magam.
Előtte persze megbeszéltem
Ágival, hogy
úgy
nem találkozhatunk soha többé.
ARTÚR A
szőke nővel, aki sose volt neked?
TAKÁCS Akivel
sose vittelek az Állatkertbe! Ugyanis bármit
állítson
rólam anyád, aljas sose voltam.
ARTÚR Oké,
akkor azt is csak álmodtam. Így rendben?
TAKÁCS Vagy
nem is mentem haza, hanem az egész alku
telefonon
történt?
ARTÚR Vagy
az se történt meg?
TAKÁCS Dehogy
nem! Mari kirúgott. Ezt jól jegyezd meg!
És
nem a barátnőm miatt. Hanem azért, mert a fejébe vette,
hogy
azzal a balesettel akartam őt eltenni láb alól.
Micsoda
ostobaság. Hogy még azzal se törődtem, hogy
te
is a kocsiban vagy. Tisztára bedilizett. Ugyan ki feküdt
kómában három napig? Én! Ha én meg akarok gyilkolni valakit,
nyilván nem így oldom meg. Elhiszed?
ARTÚR Mondd
öreg, minek hazudsz te mindig?
TAKÁCS Én
soha nem hazudtam neked.
ARTÚR Te
nem.
TAKÁCS Én
nem!
ARTÚR Borotválkozz
már meg rendesen, mert hihetetlenül hülyén nézel ki!
TAKÁCS Most
az arcom jin-jang, fekete és fehér.
ARTÚR Akkor
meg ne borotválkozz meg!
Artúr lenyomja a kilincset.
TAKÁCS És?
Milyen a kicsi?
ARTÚR Kicsoda?
TAKÁCS Odafent.
Klárika? Mit nem akar reggel? Mi az a
figura?
Hagyományos? Orális? Anális?! Mit nem szeret,
ha látod közben? És Mari tud róla, hogy hétvégére te nem
csak edzeni jöttél fel ide?
ARTÚR Amire
visszaérek, tényleg kopj le!
Artúr kimegy. A reggeli napfény kíméletlenül vág Takács arcába.
Ettől összegörnyed. Az
ajtó becsapódik.
Takács leül az ágyra. Lassan
összeszedi magát.
TAKÁCS Csak
semmi...nagyon semmi!
Csak semmi összeroppanás!
Figyelem!
Fegyelem!
Összpontosítás.
Akarat!
A szemünk tűhegyben végződő kör. Még látunk.
Még itt vagyunk. A testünk test, a lelkünk
lélek,
bárha haragban vannak is, akár a féltestvérek,
vagy mint fiúk az apjukkal...
A talpunk alatt agyagcserepek
sikoltoznak. Összetört az élet? Nem!
Nem és nem! "Frankózunk", pajtikám!
Nyílik az ajtó. Artúr jön vissza, leül az apjával szemben.
ARTÚR Futhatnék
máshol is. Ugyanott, ahol eddig. Körbe
a
Margitszigeten, vagy fent a Budai hegyekben.
Miattad
járok ide, amióta bevittek a kórházba.
Gondolkodom
rólad.
TAKÁCS Nocsak.
Egy emberi hang. Milyen érzés?
ARTÚR Bárcsak
értenélek. Miért éltél itt? Miért jöttél fel
ide?
Mért hagytál el minket? Engem?!
TAKÁCS Mert
beteg voltam. Haldokló vadállat, aki magányban
akar megdögleni. Hogy mások ne lássák,
mennyire
gyenge vagyok .
Legfőképpen te ne
lássad! Érted?
ARTÚR Értem.
TAKÁCS Á, soha ne is értsd meg! Te erős vagy.
Tiszta.
Büszke
vagyok rád.
ARTÚR Rám...?
TAKÁCS Téged
soha nem hagytalak el.
ARTÚR Nem?!
Csend. A fiú nem hisz
a fülének. Takács sietve témát vált.
TAKÁCS Szóval,
ki ez a lány?
ARTÚR Ugye
eltűnsz, amire felébred?
TAKÁCS Ennyire
szégyellsz?
ARTÚR Együtt
járunk. Szevasz.
Artúr feláll, most óvatosan nyitja ki az ajtót, hogy Takácsot a fénytől
lehetőleg óvja. Kimegy.
KETTŐ
( Takács, Klára, Mari)
Takács feltápászkodik, lassan a mosdófülkéig jut, belenéz a
tükörbe, aztán újra borotvahabot fúj az
arcára, elkeni.
Közben.
TAKÁCS Igen.
A színüket vesztett agyagcserepek.
A talpunk alatt.
Amik sikoltva csikordulnak majd meg, midőn
a
pisztolypárbaj drámai csúcspontjához ér.
A filmnek nemsokára vége. The and, akárki!
Bárki!
Egyikőnk
gyorsabb lesz, vagy pontosabban céloz.
Bamm-bamm!
Az egyik test elzuhan. Vagy mind
a
kettő? Vagy egyik se?
Takács közelről mered a tükörképére.
TAKÁCS Hallod?
Takács! Ki lesz a párbajhős? Én vagy te?
Vagy
csak egy újabb szélhámoskodás ez az egész?
Hogy ismét felhívjuk magunkra a soha meg nem
érdemelt figyelmet?
És közben mindketten sunyin mellé célzunk?
Hallgatsz?
Mi? Mert te aztán érted, mire megy
ki
ez a játék.
Mert te vagy a tükörfényes bölcsesség, igaz?
Hallgatsz, mint mester a tanítványa előtt.
Hiszen
te mindig is tartózkodtál a kerekded
mondatok csábításától...
Körülveszed magad a csenddel,tűnődsz, lebegsz....
Látod, így van ez, én helyetted is jártatom a számat.
És akkor mi lenne, ha mostantól én is csak hallgatnék?
Halálra unnád magad!
TAKÁCS És a
fiad? Vele mi lesz?
TAKÁCS Hogyhogy
mi?
TAKÁCS Nem
aggódsz?
TAKÁCS Miért?
Kéne? Láthattad! Semmi gond vele.
TAKÁCS Még
semmi. De feljött ide.
TAKÁCS És
az miért baj?
TAKÁCS Kutat
utánad.
TAKÁCS Na
és, ha kutat?! Végre kíváncsi rám! Végre nem
elégszik
meg azzal, hogy megvet, hogy gyűlöl,
hogy
szégyelli a nevét is, amit tőlem kapott.
TAKÁCS Nem
tőled. Csak utánad.
TAKÁCS Ej,
elég volt ebből! Tényleg jobb, ha hallgatsz!
Takács otthagyja a tükörképét, borotvahabosan.
Lerúgja a cipőjét, lerángatja
a nadrágját, leveti magát az ágyra.
Magához ölel egy
lógóbelű hálózsákot.
Odakintről kenetlen
kerék nyikorgása közeledik, a ház előtt.
Egy pillanatra megáll.
Takács felpattan, az ablakhoz siet, kiles egy
résen.
TAKÁCS Nocsak, megint itt vagy? Jó munkát!
A nyikorgás távolodik. Takács visszafekszik az
ágyra.
TAKÁCS Borotválkozni!
Borotválkozni!
Ne hagyd el magad!
És
azután, figyelsz, pajtikám?- mosdani!
Elvégre ma különösen
jólszituáltnak, és jókedvűnek kell
mutatkoznod,
történjék bármi is! Ennyit mindenki,
aki
ismert és szeretett, vagy nem is szeretett, tehát
nem is ismert, megérdemel.
Remélem,
nem gyászol most senki. Drukkolok nekik ,
hogy még idejében tisztázódjék ez az újabb fatális félreértés. Telefonálnak
Marinak, vagy kap
egy táviratot,emailt, sms-t, amiben elismerik az igazságot,
hogy...nem
én, hanem valaki más, nem, nem
engem,
hanem tévedésből...
Mosdani!
Takács! Nem érted? Perceken belül
vízhiány
lesz!
Takács a mosdófülkéhez siet, megnyitja a vízcsapot, ami mélyet hördül.
TAKÁCS Nem
lesz.
Már vízhiány van! Mert a hülye szomszédok csak locsolnak,
locsolnak, mintha attól, hogy zöldebb a
füvük a másikénál...
Én
nem fogok vizet cipelni a lenti artézi kútról!
Világos?!
Takács ismét ledől az ágyra.
TAKÁCS Jó.
Jójójójó! Hozok mindjárt. De mért is kéne
nekem
megmosdanom? Elvégre számomra ez a
nap
is csak olyan, akár a többi.
Megyek már, na!
Lemegyek
a kúthoz.
Felhozom a vizet.
Leteszem a kannát a teraszra.
Bejövök.
Kiviszem a mosdótálat, ráteszem a székre.
Belecsurgatom a tálba a vizet.
Hullámai megcsillannak a tűző nyári napfényben.
És akkor.
Mi is lesz? Tudom már!
Váratlanul újra felcsillan az én örömöm is,
hogy szép az élet, csak azért is szép,
mert a pici dolgoktól szép, mert a
pici
dolgok a nagy dolgok, a nagy dolgok pedig a
picik,
mert a "nagyokban" szükségképp végtelen mennyiségű a fájdalom. Mint szüleink
halála, kedvesünk elvesztése, gyermekeink
oktalan megvetése...De
hát mit ártottam én neki, tényleg?!
Miért
ne lehetne Artúr büszke rám?! Miért...?
Klára jön le a lépcsőn, Takács ijedten húzza magára a hálózsákot.
KLÁRA Artúr!
Figyúsz! És ha mégse ciki, hogy látsz engem közben, akkor...
Klára leér, körülnéz.
KLÁRA Nem
is vagy itt? De akkor…?
Klára körülnéz, napirendre tér a rejtély felett.
A mosdóhoz ballag,
megnyitja a vízcsapot.
Utóhörgés.
KLÁRA A
francba!
Belenéz a kannába, dühösen.
KLÁRA Ilyen
már nincs!
A kanna alján lötyögő vizet egy pohárba tölti, elkezd fogat mosni.
Közben körbe jár, sarkig kitárja az ajtót és
az ablakot, vadul
ömlik be a fény. Takács felnyög.
TAKÁCS Csukja
be! Nem érti?! Csukja be!
Klára rémülten keresi a hang irányát, Takács a hálózsák fedezékéből
integet.
TAKÁCS Csukja
már be, könyörgöm!
Klára sóbálvánnyá meredve néz, aztán a fogkefével a szájában
kihátrál az épületből. Takács a hálózsákot a
fején tartva tápászkodik fel, becsukja
az ablakot, aztán az ajtót, végül zihálva ül le az ágyra.
Kisvártatva nyílik az
ajtó, Klára néz be menekülésre készen.
KLÁRA Maga...maga
kicsoda?
TAKÁCS Zavar
a fény, csókolom.
KLÁRA Mi
az.. izé van?! Hallja? Itten laknak! Hogy mert ide csak úgy bejönni? Hívom a
rendőrséget!
TAKÁCS Én lakom
itt.
KLÁRA Maga?!
TAKÁCS Igen,
én.
KLÁRA Hogyhogy?
TAKÁCS Takács
vagyok. Artúr apja. Maga, ugye, a Klárika?
Már sok szépet
hallottam magáról.
KLÁRA Maga...Artúr...de
maga...na ne már, maga nem...?
Szóval
nem a kórházban tetszik feküdni?
TAKÁCS Az
utóbbi napokban sokat tartottak sötétben. Bántja a szememet a fény.
KLÁRA Ja.!
Klára becsukja az ajtót, de el nem mozdulna a kilincstől,
úgy bámulja Takácsot.
KLÁRA Artúr
tényleg tökre asz'onta, hogy a bácsinak…
nagyon…izé.
TAKÁCS De nem izé, hiszen
látja.
KLÁRA Látom…
TAKÁCS Tegnap
délután „gyógyultan” kiengedtek.
KLÁRA Akkor
annyira nem is volt beteg?
TAKÁCS Nem
hát. Úgy nézek ki?
KLÁRA Á,
nem...annyira. És most...fel tetszett ide
jönni?
TAKÁCS Nos,
először úgy gondoltam, hogy világgá megyek inkább.
De
ha valami kiveszik az emberből úgy ötven éves
kora
felett, akkor az a kalandvágy, kisasszony...
KLÁRA Kalandvágy?!
TAKÁCS Nem
megyek én már sehová innen, bárhogy is utál
a
feleségem, meg a fiam. Érti?
KLÁRA Ja,
így már értem. És...mikor érkezett?
TAKÁCS Csak
néhány perce. Nem akarja a száját kiöblíteni?
KLÁRA Mi?
Ja! Nem! Vagyis dehogynem! Ne tessék
haragudni,
de azt hittem, hogy…izé.
TAKÁCS Én
kérek elnézést, amiért magára förmedtem a
fény
miatt.
KLÁRA Hát...akkor
én...odakint megvárom Artúrt, jó?
TAKÁCS Mondja,
kedves, nem hozna addig a kútról vizet?
KLÁRA Vizet?
A kútról? Ja! Szívesen.
Klára nagyívben megkerüli Takácsot, felkapja a kannát.
KLÁRA Az
én apám meg infarktusban halt meg.
TAKÁCS Ó! Őszinte
részvétem.
KLÁRA Á,
már két éve.
TAKÁCS És
álmodik még róla?
KLÁRA Hajaj.
TAKÁCS Na!
És miket?
KLÁRA Cseszeget
mindenért.
TAKÁCS És?
Hogy érzi, igaza van?
KLÁRA Nem!
Mondom neki, hogy nincs már rá joga.
TAKÁCS Csak
az élőknek van?
KLÁRA Cseszegetni?
TAKÁCS Számon
kérni, tanácsot adni…
KLÁRA Hozom
a vizet.
Az ajtóban pont beleütközik Mariba.
MARI Na!
KLÁRA Csókolom,
Mari néni!
TAKÁCS Nocsak.
Klára eltűnik, Mari Klára után néz.
MARI Ez
meg mit keres itt?
TAKÁCS Artúr
is itt van.
MARI Azt
tudom.
Mari becsukja az ajtót, bejön.
Egy tömött bevásárló
szatyrot hozott magával.
MARI Itt
de büdös van!
TAKÁCS A
szent, szenvedő asszony.
MARI Ez
a te szagod, igaz?
TAKÁCS A
gyerekek is itt aludtak.
MARI Gondoltam,
hogy itt talállak.
TAKÁCS Hol
lennék?
MARI Ezt
most hogy csináltad?
TAKÁCS Mit,
szívem?
MARI Hogy
szöktél meg?
TAKÁCS Nem
szöktem, hanem jöttem. Tudtommal nem
tiltja
ezt semmiféle törvény. Nem vagyok se bűnöző,
se elmebeteg.
MARI Találkoztam
Artúrral. Mondta, hogy itt vagy.
TAKÁCS Szóval
összefutottatok?
MARI Ki
van tőled akadva.
TAKÁCS Én
nem úgy vettem észre.
Takács kéjesen bebundázik a hálózsákba.
TAKÁCS Egész
helyes ez a kislány.
MARI Helyes?!
TAKÁCS Hasonlít
rád.
MARI Ez
a liba!?
TAKÁCS A
szeme. Vagy a mosolya? De lehet, igazad van.
Azért, mert szintén liba.
MARI Ez
is miattad van.
TAKÁCS Most
éppen mire gondolsz?
MARI A
múlt héten becsönget ez a kis dög. Köszön nekem, csókolom, Artúr itthon van?
Nincsen, mondom "A nagymamának tetszik
lenni?" Ezt kérdezi.
TAKÁCS A
saját anyádnak nézett?! Remek! Még humora
is
van! Akkor mégse annyira liba.
MARI Ne
gúnyolódj velem!
TAKÁCS Miért
ne?
MARI Melegen
ajánlom!
TAKÁCS Ja!
Akkor most az következik, hogy
miattam
rokkantál meg, és nekem köszönheted,
hogy negyven évesen hatvannak se látszol...
MARI A
fiad is úgy váltogatja a nőit, mint te.
TAKÁCS Egy
fiatal legénynek az a dolga, hogy falja a nőket.
Mari kipakol a szatyorból.
MARI Aztán
persze nekem kell fizetnem "Klárika"
abortuszát
is.
TAKÁCS Ne
fizessed!
MARI Hanem?
TAKÁCS Miért
avatkozol te bele a fogantatásba is?
MARI Az
eszednél vagy?
TAKÁCS Ha
egy kisded meg akar születni, akkor
igenis
szülessen meg!
MARI Miről
beszélsz te?!
TAKÁCS Momentán
az életről nyilatkoztam ki.
MARI Ha
nem tudnád, Artúr az idén érettségizik!
Legalábbis
remélem... Aztán megy egyetemre.
TAKÁCS És?
Mi köze van ennek a gyermekáldáshoz?
MARI Na
jó. Semmi kedvem erről vitatkozni.
TAKÁCS Kedves,
hogy meglátogatsz.
MARI Artúrhoz
jöttem.
TAKÁCS Szóval
nem is hozzám?
MARI Nem.
TAKÁCS De
tudtad, hogy itt találsz.
MARI De
nem értem, hogy csináltad.
TAKÁCS Naná,
hogy nem! Hoztál nekem sajtot is?
MARI Artúrnak
hoztam!
TAKÁCS Na,
azért egy harit csak kapok?
MARI Egy
frászt kapsz! Kelj fel! Egy-kettő! Nem hallod?
Mari lerángatja Takácsról a hálózsákot.
TAKÁCS Békén
lehet ám hagyni.
MARI Úgy
bizony! Békén! Öltözz!
TAKÁCS Minek?
MARI Visszaviszlek.
TAKÁCS Hová?
MARI A
hullaházba!
TAKÁCS Figyelj
inkább!
MARI Nem
figyelek!
TAKÁCS Ahogy
este ballagtam felfelé az erdőn át, az ösvényen,
arra gondoltam, hogy bogár vagyok.
És hogy istennek fenyőillata van. És hogy isten is álmodik. Rémeset.
Sír alvás közben. Mert vadkan rontott neki...felöklelte, és feltépte a
zsigereit. Haldoklik. Sajnálja magát, azért zokog.
És én borostyánná lényegülök egy könnycseppjében. Lassan
sodródok egyre kifelé.
Végre felébred. Az isten.
És azon tűnődik, ez az álom vajon mit jelenthet. Megdörzsöli
a szemét, én pedig, a borostyánná
lényegült, szent csipa hullok alá a földnek sarába.
Így menekültem meg, szivi.
MARI Elég
hülyén nézel ki, ha "borostyán" vagy.
TAKÁCS Örvendj
a csodának! Kiáltsd: halleluja!
MARI Mosd
le a képedről a habot!
TAKÁCS Válaszolj!
Hiszed-e még Jézus Krisztust?
MARI Hogy
jön ez ide?
TAKÁCS Tudni
akarom!
MARI Hiszem.
TAKÁCS Akkor
mért gondolod, hogy ami Jézusnak
sikerült,
az egy Takácsnak nem sikerülhet?
Ez
itt ugyanis a lényegi kérdés.
A vizet is borrá tudom változtatni.
MARI Azt
te csak szeretnéd.
TAKÁCS Ha
akarom…
MARI No
és a pálinkát hová dugtad?
TAKÁCS Takarj
be! Fázom!
MARI Kelj
fel, mosakodj meg és öltözz!
TAKÁCS Nehogy
azt hidd, hogy nekem ez öröm!
Nagyon is jó érzés nem lenni.
Nem itt, a föld sarában, ebben a nyomorult
pokolban.
Végre vége! Oda vágyom ahol nincs többé cél, kín!
Nincs felelősség, szorongás.
A nem levés nyugalma. Igen.
A
népirtók az igazi megváltók, ők az igazi
kultúrhéroszok.
Tudtad?
MARI Nem
unod még ezt a szöveget?
TAKÁCS Ejnye,
már mondtam volna?
MARI Legalább
tíz éve csak ismétled magad.
TAKÁCS Ezen
is látszik, hogy még nem ittam el teljesen
az
eszemet.
MARI Csak
a májadat.
TAKÁCS Látod,
még azt se teljesen.
MARI Képtelenség!
Láttalak haldokolni.
TAKÁCS És
akkor mi van?
MARI Telefonált
az orvos!
TAKÁCS Ne
mondd! Csakugyan? És mit mondott?
MARI Azt, hogy sajnálja, de várható volt...
TAKÁCS Mi?
MARI Berohanok,
viszem az öltönyöd...
TAKÁCS Te
mindig mindent elhamarkodsz, nem gondolod?
MARI Mutatták
a zárójelentést, hogy tegnap kora délután
meghaltál!
Hallod?
TAKÁCS Ebből
is látszik, mennyire hülyék az orvosok.
MARI De
hát mi történt?! Mondd!
TAKÁCS Van fogalmad arról, hogy ez mennyibe
került
nekem?
MARI Micsoda?
TAKÁCS Egy
évig spóroltam rá!
MARI Miről
beszélsz?!
TAKÁCS Egy
éven keresztül félretettem erre a célra a
rokkantnyugdíjam
felét! Hogy lefizessem az
orvosokat
és az ápolókat, de még a portást
is
erre a gyermekded kis összeesküvésre.
MARI Igen?
TAKÁCS Eredetileg
az volt a célom, hogy kilátogatok a
saját
temetésemre is. Úgy képzelődtem róla, mint
egy
megbántott kiskamasz.
Mi? Egy fa mögül, vagy egy sötét sarokból megleslek
benneteket. Téged!
Hogy
mit csinálsz. Vajon sírdogálsz egy kicsit?
Vagy
csak közömbös képpel ácsorogsz, amíg
a
sírhalmomra nem rakják azt a pár koszorút...
Esetleg
felszabadultan mosolyogsz?
MARI Csak
azt ne mondd, hogy halottnak tetetted magad!
TAKÁCS Értsd
már meg, hogy lefizettem az orvosokat!
MARI Nem
hiszem.
TAKÁCS Az a
te bajod.
MARI Ilyen
nincs!
TAKÁCS Ha
nincs, nincs. Te ezt is nyilván jobban tudod.
MARI Megbolondulok.
TAKÁCS Ugyan,
nyugodj már meg, szívem.
MARI Mert
beteg se voltál, igaz?
TAKÁCS Nem
hát. Szimuláltam azt is.
Mari felfedezi az ágy alá rejtett pálinkás üveget.
Váratlanul támad,
megkaparintja.
Takács felpattan az ágyból,
huzakodnak.
Az üveg alján alig lötyög valami.
MARI Megvan!
TAKÁCS Adod
vissza!
MARI Kiöntöm!
TAKÁCS Az
enyém!
MARI Nem
érdekel!
TAKÁCS Rendben.
Takács elengedi az üveget, leül. Mari némi tűnődés után Takács
fejére önti a maradékot, a lecsorgó pálinkát
beledörzsöli a
száradó borotvahabba.
MARI Így
ni.
TAKÁCS Olcsó
játék...Bár ha belegondolok, nem is
annyira olcsó. Jössz nekem egy üveggel, ne feledd!
MARI Megint
játszadozunk a halállal, Pubi?
TAKÁCS Mért
ne? A legizgalmasabb szórakozás.
MARI Undorító
inkább.
TAKÁCS Egyszer
próbáld ki!
MARI Rendben.
TAKÁCS Kíváncsi
lennék rád holtan.
MARI Na,
ezt nem élted meg.
Csend. Mari befejezi a
pakolást.
TAKÁCS No és arra emlékszel, amikor
felakasztottam
magam?
Azon se hatódtál meg, hogy
egy hétig lógtam a
kampón
a csillár helyett.
Hol is voltatok akkor Gézukával nyaralni?
Olaszban?
Görögben?
Még szerencse, hogy nem
szegény Artúr talált meg.
Fél
órán múlott! Hallod? Vagy már ezt is meséltem
volna
neked?
Egy
életre tönkretetted volna a fiamat.
Ha úgy nem döntök, a fene se lóg ott tovább
csak azért, mert egy ordas nagy kurva vagy.
Ezért aztán leakasztottam magam.
MARI Hol
fel, hol le, hol fel, hol le...Így megy ez nálad.
TAKÁCS Aztán
elvittem a fiamat moziba.
MARI Mi
máshoz is kezdhettél volna?
TAKÁCS Öt
éve történt ez? Vagy már hét?
MARI Hogy
nem vitted moziba a fiadat? Hét.
TAKÁCS Régi
szép idők.
MARI Soha
nem vitted őt sehová.
TAKÁXS Amikor
még hármasban jártunk az Állatkertbe...
MARI Nem
emlékszem, hogy valaha is jártam volna
veled
az Állatkertben.
TAKÁCS És?
Idén? Hová mentek? Állítólag Tahiti
a gazdagoknak szinte ingyen van, és a tengerpart csodálatos.
MARI Géza
mindjárt itt van értünk.
TAKÁCS Be
ne merje tenni a lábát az a mocsok!
Nyílik az ajtó, Klára kukkant be.
KLÁRA Csókolom!
A víz... Leteszem ide a...
MARI Add
ide!
KLÁRA Akkor
én itt kint megvárom...
TAKÁCS Nem,
nem! Fáradjon beljebb a kisasszony!
KLÁRA Á,
köszi, de inkább...izé. Majd ha Artúr megjön,
szóljanak
neki, hogy ott szobrozok a kútnál!
MARI Rendben,
majd mondom neki.
Klára kimenekül, az ajtót becsukja.
Mari a kannával a
mosdóhoz megy, vizet önt a mosdótálba.
MARI Gyerünk!
TAKÁCS Nem!
MARI Bűzlesz.
TAKÁCS Sebaj.
MARI Te
a sírban is inni fogsz?
TAKÁCS Ott
nem, de a pokolban igen, ha hozzájutok.
Mari Takácshoz viszi a mosdótálat, leteszi a lába elé.
Törülközőt keres, bevizezi, letörli Takácsról
a borotvahabot.
MARI Ezt
itt pedig eladom.
TAKÁCS Arról
szó se lehet!
MARI Igazából
fel kéne gyújtanom.
TAKÁCS Én
itt lakom!
MARI De
bolond lennék. Nem igaz? Csak nem fogok
eltüzelni
egy rakás pénzt azért, mert
undorodok ettől a helytől? Úgy se jövök ide többé.
TAKÁCS A
telek és a ház az én nevemen van.
MARI De
te meghaltál.
TAKÁCS Artúr
az örökösöm. Artúr nem adja el.
MARI Már
megbeszéltük vele.
TAKÁCS Nem
hiszem.
MARI A
pénzen egy garzont veszünk neki.
TAKÁCS Ezért
itt nem kapnál annyit.
MARI Lakótelepit.
A különbözetet kiegészítjük.
TAKÁCS Az
ujjam a ravaszon.
MARI Dumálj
csak.
TAKÁCS Az
összetört cserepek megcsikordulnak a talpam alatt...
MARI Géza
már szerzett is vevőt.
Takács kirántja Mari kezéből a törülközőt, a földhöz csapja.
TAKÁCS Menj!
Menj innen! Nem akarlak látni!
MARI Nem
is fogsz.
Mari felveszi a törülközőt, kilötyköli a vízben, folytatja Takács
mosdatását.
TAKÁCS Elválunk.
Te elköltözöl Gézukádhoz, Artúré lesz
a
lakás, én pedig maradok itt fent. Világos?
MARI Hullákkal nem egyezkedek.
TAKÁCS Becsaptalak,
nem érted?!
MARI Meghaltál,
Takács.
TAKÁCS Nem!
MARI Duzzogj
csak…
Takács duzzog is.
Aztán felkuncog.
TAKÁCS Elképzeltem,
ahogy rohansz be a kórházba.
A
karodon az esküvői öltönyömmel.
Megkönnyebbülve,
hogy megdöglöttem végre.
Boldog
voltál, mi?
MARI A
telek talán ér valamit.
TAKÁCS De hát
élek!
MARI Nem
élsz.
TAKÁCS Kutya
bajom!
MARI Rendben.
Akkor új életet kezdhetsz.
TAKÁCS Mért
nem tudtok még egy kicsit várni?
MARI Most
mondtad, hogy kutya bajod.
TAKÁCS Májrákom
van.
MARI Májzsugorod.
TAKÁCS Két
hónapom sincs hátra. Ezt jósolta a doki, nem?
MARI Két
hónappal ezelőtt. Ha nem hagyod abba a piálást. De te nem hagytad abba.
Vedeltél tovább, akár a gödény.
TAKÁCS Megijedtem.
Egy kortyot se ittam azóta.
Pedig elképzelni se tudod, mennyire hiányzott!
MARI Nem
baj, majd a pokolban bepótolod.
Takács elhaló hangon.
TAKÁCS Kérlek,
ne mosdass tovább! Inkább fogd meg a
kezem!
Mari beledobja a törülközőt a mosdótálba, ellép Takácstól.
TAKÁCS Majd
én. Majd én egyedül. Megmosakszom.
Meg
is borotválkozom. Aztán szépen felöltözök.
Elvégre mégis csak ünnepnap ez valahol.
Illő,
hogy
egy igen jólszituált, kellemes úr benyomását
keltsem.
Nem akarom, hogy újra csak kínos
legyen
a jelenlétem a tisztelt társaság előtt.
Nagyon
szeretnél eltemetni, ugye?
MARI Hamvasztunk.
TAKÁCS Temetést
akarok! Koporsót. Mély sírgödröt!
Márvány
síkövet!
MARI Hamvasztunk
és passz.
TAKÁCS Nem!
MARI Cirkuszolni
fogsz?
TAKÁCS Nem.
Igen!
Talán
mégis elmegyek majd az ünnepségre.
MARI Az
se lesz.
TAKÁCS Miért is ne leselkedhetnék egy fa mögül,
vagy valami sötét sarokból rátok, akár egy
mélységesen megbántott kamasz? Aki úgy érzi, nincs
szüksége
rá
senkinek.
MARI Uram,
atyám, ez bőgni fog!
TAKÁCS Artúr
odamenne, szerinted?
MARI A poraidat
kikérjük egy műanyag urnába. Aztán egyszerűen szétszórunk valahol. Hol
szeretnéd?
TAKÁCS Itt
a hegyen lehet?
MARI Ha
ez az utolsó kívánságod.
TAKÁCS Artúr
fiam tegye meg! Erre hajlandó lesz ?
MARI Nem
hiszem.
TAKÁCS Akkor
engedd el a kezemet!
Mari Takácshoz megy, leül mellé, erőszakkal megragadja,
az ölébe vonja Takács kezét.
MARI Négy
éve? Akkor azt mondtad, csak pár nap
magányra van szükséged.
Hogy átgondold az életed. Soha nem tettem
igazán
szemrehányást azért, hogy nem jöttél le
többé innen. A „hegyről”. Rendes volt tőlem?
TAKÁCS Igen.
MARI Eltartottalak?
TAKÁCS Igen.
MARI Mert
a rokkant nyugdíjadat kizárólag pálinkára költötted.
TAKÁCS De az pálinkára
se volt az elég. Mivel még félre is kellett tettem, hogy a halálhíremmel…
MARI Komolyan
beszélgetünk.
TAKÁCS Lefizessem
az orvosokat, a nővérkéket, a…
MARI Én
mindent megpróbáltam.
TAKÁCS Portást
is, hogy…
MARI De
képtelen voltam segíteni rajtad.
Aztán aznap, hogy utoljára jöttem fel hozzád a teli
szatyorral, itt találtalak vérben és okádékban, eszméletlenül.
TAKÁCS Jól
halálra ittam magam, mi?
MARI Lerohantam
a faluba mentőt hívni. A kórházban
azt
mondták, kész, vége, neked nincs tovább.
TAKÁCS Látod,
hogy van.
MARI Nincs.
TAKÁCS Élek!
MARI Nem
élsz.
TAKÁCS Kirángattam
a vénámból a csöveket,
kikecmeregtem az ágyból,
és megkerestem a ruhámat.
Kisettenkedtem az osztályról, kiléptem a portán.
A zsebemben volt annyi pénz, hogy felszálljak a
buszra, aztán a vonatra. Tapogass meg!
Itt a nyakamnál, az ütőeret! Tessék!
Érzed? Dob-dob-dob!
És lélegzek!
Dobog a szívem! Beszélek! Fájok, tehát vagyok!
Mért nem hiszed, hogy csak megtréfáltalak?
MARI Nincs
orvos, akit ilyesmire rá lehetne venni.
TAKÁCS Mért
ne lenne?
MARI Mert
az állásával játszana, gondolom.
TAKÁCS Igazad
van. Akkor én telefonáltam neked.
MARI Te.
És nem ismertem fel a hangod.
TAKÁCS Vagyis nem én,
hanem egy haverom. Ő tényleg májzsugoros, és haldoklik, mint egy beteg állat.
MARI Még
mindig nem stimmel.
TAKÁCS Mi
nem stimmel?
MARI Biztos,
hogy a dokival beszéltem telefonon, csak az.
TAKÁCS A
Nyugatiban vettem jegyet. És mert volt még egy
órám a vonat indulásáig, hátramentem a
büfékhez,
sült
kolbászt ettem, fehér kenyeret és ecetes
almapaprikát. Aztán legurítottam rá két korsó jó hideg
sört! Soha nem esett nekem annyira jól semmi,
mint az a kolbász és az a sör, Mari!
Érted?
Dehogy érted!
MARI Visszamegyünk
a kórházba, és tisztázzuk a dolgot.
TAKÁCS Hagyd,
hogy itt maradjak!
MARI Utána
beszélünk róla.
TAKÁCS Nem
megyek vissza!
MARI Dehogynem
jössz!
Csend, aztán.
TAKÁCS Régóta
figyelek itt egy öregembert.
Korán reggel elindul lefelé.
Egy üres talicskát tol.
Azt pontosan nem tudom, hol lakhat.
Naponta többször is megfordul.
Felfelé tele van.
A nyikorgásra ébredek, és azzal alszom el.
Tudod, mit szállít?
MARI Már
levittek a hullaházba.
TAKÁCS Követ. Terméskövet.
Fel a hegyre.
MARI Mostanában
boncoltak fel.
TAKÁCS Követ?
Kérdezhetnéd.
MARI Megnézték
a májad. Mérlegre tették.
TAKÁCS De
hát fent a hegy csupa szikla!
MARI Talán
el is szörnyedtek. Egy darabkát eltettek
metszetnek
tanulságul medikáknak és medikusoknak.
TAKÁCS Gyűlölöm!
Kipusztíthatatlan benne az élet!
MARI Íme,
kollégák, a cirrozis grandiózus esete.
TAKÁCS Valahogy
belészikkadt. Csak tolja, tolja, tolja!
Még csak nem is zihál igazán. Pedig erőlködik.
MARI Aki
májelégtelenségben hal meg, az a Pokolból
a
Pokolra jut. Ugye, drágám?
TAKÁCS Amikor
felér a csúcsra, kiborítja a követ, aztán
hosszan
néz lefelé.
MARI Sajnállak.
TAKÁCS A
szakadékba. Az a rengeteg kő a százméternyi
mélységben
apró kis halmocskának látszik.
MARI De
nem gyászollak.
TAKÁCS Hogy
miért csinálja? Egyszer majd megkérdezem tőle.
Mari feláll, otthagyja Takácsot.
TAKÁCS Érted?
MARI Mit?
TAKÁCS Nem
érted. Persze, hogy nem érted, ha soha
nem
figyelsz arra, amit mondok!
MARI Tévedsz.
Figyeltem.
TAKÁCS Nem
figyeltél!
MARI Mért
nem kérdezted meg az öregtől?
TAKÁCS Miből
gondolod, hogy ő tudja?
MARI Miért
ne tudná?
TAKÁCS Mert
az igazi titok a titok tudójának a legmélyebb
titok.
Talány. Nekem is van ám ilyen.
Kérdezd meg, mi az!
MARI Nem
kérdezem.
TAKÁCS Kérdezd
meg az én őstalányomat!
MARI Nem
érdekel.
Mari fazekat keres, vizet tölt bele, felteszi a villanyrezsóra
melegedni.
MARI Nos,
mi az?
TAKÁCS Rég
nem vagy méltó arra, hogy tudd.
MARI Kérlek.
TAKÁCS Itt bent még ki kell nyitnom egy
rejtekajtót.
És be kell mennem rajta. Önmagamhoz.
MARI Önmagadhoz.
TAKÁCS Segítesz
nekem ebben?
MARI Nem.
TAKÁCS Akkor
csak hadd maradjak itt!
MARI Nem.
TAKÁCS Csak
két hét! Talán egy hónap. Közel járok!
MARI Majd
a szél elteríti a poraidat. Aztán eső esik rá, és
beissza
a föld. Eltűntél világból nyomtalanul.
Mari étolajat önt a vízbe.
TAKÁCS Először
halvány fénysugarat látsz, ami az ágyékodból fakad. Ez hatol fel a gerinceden
át az agyadig.
Ott, a tudatodban szélesedni kezd, derengő félhomályt a teremt
lelked ősi sötétjében.
Tudom, érted, tudom, ha nagyon akarom, ha fegyelmezem magam,
ez a fény lassanként növekedni kezd majd , és egyszer csak a szivárvány
színeire bomlik.
De ezt hogyan kell elérjem...?
Mert elképzelni könnyű, ám
megtenni annál nehezebb: dögölj meg, hogy újjá születhess! Alighanem ez a
módja.
Mari egy csomag száraztésztát bont ki.
MARI Sajtos
tészta lesz.
TAKÁCS Valahogy
így lehet. A sajtos tésztát viszont utálom.
Ezt
ezredszer tisztázom?
MARI Artúr
imádja, és neki főzök.
HÁROM
( Takács, Mari, Klára)
Kopogtatnak, Klára néz be.
KLÁRA Csókolom...
TAKÁCS Hello-bello,
Klárika!
KLÁRA Artúr
még nem jött meg?
MARI Nem.
KLÁRA Csak
mert hátha nem vettem észre a kútnál...
MARI Nincs
itt.
KLÁRA Akkor...én
felhúznék a cuccomért, és...majd
tessenek
neki megmondani, hogy már nem
a
kútnál szobrozok, hanem lent várom a
vonatállomáson.
MARI Rendben.
Klára indul felfelé a padlástérbe.
TAKÁCS Tartson
velünk, Klárika! A feleségem már feltette
főni
az ebédet.
KLÁRA Á,
nem szeretnék zavarni...
TAKÁCS Zavarni?!
Minket? Már hogy zavarna?
Sőt! Sajtos tészta lesz. Artúr imádja!
Foglaljon helyet!
Énekeljünk? Á, énekeljünk!
Zeng
az ének, zeng a kő is,
még ha ingünk nyaka bő is!
Ismeri?
KLÁRA Nem
annyira...
MARI Üljön
le akkor…
Klára megszeppenve
leül az asztalhoz.
KLÁRA Egy
neszkávé?
KLÁRA Nem
is tudom...
TAKÁCS Egy
neszkávé! Ez az! Én is kérek!
Ez kell egy nyári délelőtt a magyarnak.
Kint
a telken. A hölgyek bájosan cseverésznek,
én
pedig, a vén marha, danolok, mert már kora
délelőtt
be vagyok csiccsentve, ahogy egy jó
apóshoz
illik. Hát nem idilli? Kávézás után
pedig
kimegyek a kertbe vakondok lesre.
Okoz
ám egy kis gondot
A
kurva sok vakondok.
MARI Öltözz
fel!
TAKÁCS Ó,
pardon, máris!
Takács "szemérmesen" kivonul a mosdófülkébe, Mari utána
viszi a nadrágját, Takácshoz hajítja, elhúzza
a nejlonfüggönyt.
Félrehúzza a fazekat, hogy egy másik edénybe
vizet melegítsen.
Hosszú csend után.
MARI No
és a szülei?
KLÁRA Akkor
ma nem tetszik tegezni?
MARI A
szüleid mit szólnak ehhez?
KLÁRA Mihez?
MARI Hogy
maga itt tölti a hétvégét.
KLÁRA Anyu
elengedett.
MARI Biztos?
KLÁRA Apa
szerint tök ciki.
MARI Tök
ciki?
KLÁRA Baromira
nem csípi, hogy így állunk.
MARI Mért,
hogy álltok?
KLÁRA Hát…így.
Artúr nem mesélte?
MARI Te
szent isten!
Takács a függöny mögül dudorászik közben.
TAKÁCS Ne
nézz hátra, kővé dermedsz, dudorássz csak,
hátranéztél,
sóbálvány vagy, vihar csap rád, vad,
ledönti
só-szobrodat, és felolvadsz, és nem leszel más, csak sósvizű patak...
Mari leül Klárával szemben.
MARI Ugye
még tanulsz?
KLÁRA Az
minket nem érdekel!
MARI Most
nincs túl sok pénz nálam.
KLÁRA Ezt
mért tetszik mondani?
MARI Mert
ha diák vagy és még kiskorú, akkor olcsóbb.
KLÁRA Micsoda,
csókolom?
MARI Mért
hoz engem ez a kölyök mindig ilyen
helyzetbe?!
KLÁRA Milyen
helyzetbe?
MARI Nem
elég nekem mára ez itt?
KLÁRA Ez
a micsoda?
MARI Mindegy.
Majd kiderül.
KLÁRA Mi
derül ki?
MARI Nem
érdekes! Tessék.
Mari megkeresi a táskáját, egy marék papírpénzt nyom
Klára kezébe.
KLÁRA Mért
tetszik ezt nekem adni?
MARI Ha
többe kerül, akkor a különbözetet elküldöm.
KLÁRA Minek
a különbözetét?
MARI Gondolom,
anyád nem száll be, igaz?
KLÁRA Mibe
nem száll be?
MARI Remek.
KLÁRA Miért
tetszik nekem pénzt adni?
MARI Jaj,
nagyon szégyellem magam, kislányom, hogy
a
fiam ilyen helyzetbe hozott. Remélem, nem fog
megviselni
ez a dolog túlságosan. Bár, te is
védekezhettél volna, ha már csinálod...
KLÁRA Mi...?!
Mit csinálok?
MARI Nem
tudtatok volna vigyázni?!
Klára most érti meg, hogy Mari miről beszél.
KLÁRA Jé!
Jaj, ne! Hát ez...tök ciki!
Azt tetszik hinni, hogy...
Klára felpattan, az asztalra teszi a pénzt, indul felfelé.
KLÁRA Összeszedem
a cuccomat.
Klára eltűnik a padlástérben. Takács kijön felöltözve.
TAKÁCS Ezt
szerettem benned. Hogy olyan finom lélekkel, érzéssel intézed a dolgokat.
MARI Te
fogd be a szád!
TAKÁCS Más,
durvalelkű némber bezzeg összecsapta
volna
a kezét, és felsikolt, jaj, istenkém,
nagymama leszek! Gyere ide, kislányom, hadd
öleljelek
meg!
MARI Majd
ha itt lesz az ideje, azt is fogom tenni.
TAKÁCS Igen?
Akkor hadd kérdem meg újra:
honnan
veszed te a bátorságot ahhoz,
hogy
te mondd meg, mikor, minek van itt az
ideje?
Szerelemnek, fogantatásnak, életnek,
halálnak?
MARI Na
idefigyelj, te büdös hulla...!
TAKÁCS Nem
veszed észre, hogy mindenkivel ezt csinálod?
Hogy mindenkit tönkreteszel, aki csak
a
közeledbe kerül? Mit gondolsz, én ki miatt
kerültem
ebbe a helyzetbe?
MARI Most
lett végképp elegem belőled.
TAKÁCS Miattad.
MARI Miattam?
Te?! Ezt mered mondani?
TAKÁCS Ezt.
MARI Elég.
TAKÁCS Szegény
kisfiam.
MARI Elég!
Hallod? Ne merj többé megszólalni!
TAKÁCS Mert
akkor mi lesz? Megölsz?
MARI Mi?
Mi? Megmondom, mi!
Klára jön le. Farmert húzott. A vállán sporttáska.
TAKÁCS Klárika!
Elnézését kérjük!
KLÁRA Nem
téma.
TAKÁCS A
feleségem félreértette a helyzetet.
KLÁRA Artúrnak
üzenem, csörögjön rám otthon,
ha
olyanja van.
TAKÁCS Értse
meg, a feleségem érthetően feszült
idegi
állapotában nem tudott magába kellő
emberséget
koncentrálni!
KLÁRA Nem
tudom, honnan tetszett ezt venni.
De nem vagyok terhes.
MARI Nem?
KLÁRA Mi
csak össze akartunk költözni.
MARI Ti?
TAKÁCS De hát
az nagyszerű!
KLÁRA Csókolom!
Klára indul kifelé.
MARI Nem
korai döntés ez?
KLÁRA De.
Klára "öntudatosan" távozik.
NÉGY
( Takács, Mari)
TAKÁCS Értem
én, értem, ne is magyarázkodj!
Hiszen te mindig is arra törekedtél,
hogy a fiadat boldognak lássad.
Mari zsebreteszi a pénzt, aztán visszarakja melegedni a tésztához a
vizet.
TAKÁCS Akkor
nem kávézunk?
MARI Nem.
TAKÁCS Szerintem
Artúr sokkal inkább gyűlöl téged, mint engem.
MARI Mért
kell nekem ezt eltűrnöm!?
TAKÁCS Mert
te is szeretsz szenvedni. Ez a kettőnk
közötti
mély vonzalom alapja. Téged is
az
anyád nevelt ilyennek. A mama...
Mari kimegy a házból, magára csapja az ajtót.
Takács elégedetten sétál az ajtóig, kiles a
résen.
Onnan Mari táskájához
megy, kutat benne, megtalálja, amit keres:
egy lapos üveget. Letekeri a kupakot,
meghúzza. Tovább kutat
a táskában. Már csak
némi aprópénzt talál. Azt elrakja.
TAKÁCS Ez...eeeez
igen! Aki keres...az halál!
Takács zsebreteszi az üveget, a mosdófülkéig ballag,
megint előkészül a borotváljozáshoz, dúdol.
TAKÁCS Borotválkozni!
Borotválkozni!
És utána mosdani, pajtikám...
Úgy van, úgy van, taps!
Káros
elveknek haldoklás közben nincs helyük!
Úgy van, úgy van, taps!
Az utolsó sóhajban az örök igazság.
Felveti a bomló agy a kérdést: minek élni, ha meg is lehet
halni?
Ugorj
hát a Margit-hídról a Dunába.
Avass
halált!
Zsupsz!
Így hulládat meg a víz veti fel. A korboncnok pedig összevonja szemöldökét két
kortyintás tiszta
szesz közben, és jogosan méltatlankodik.
"Uram, ön úgyszólván hulla! Nemde?
Úgyhogy ha nem delirálok, akkor felszólítom önt, hogy két bemetszés közben ne
tessen dudorászni!”
Takács arca csupa hab, a kezébe veszi a borotvát, farkasszemet
néz a tükörképével.
TAKÁCS Hé!
Odaát! Mi ez a gunyoros mosoly?
Csak
állunk, és várunk, mi? Én meg közben azon
gyötrődöm,
hogy kitaláljam, valójában ki teremtett kit. Te engem, vagy én téged? Ugye, nem
is annyira egyszerű
talány ez? Te éppen olyan joggal állíthatnád
magadról, hogy te vagy az igazi egzisztencia, és én csak a tükörképed. Érted?
No persze, pont te ne értenéd?
Állunk
és várunk. Ujjunk a ravaszon.
Tudod, mire gondolok? Először is arra, hogy innunk
kéne
még egy kortyot Mari zugpálinkájából.
Másodszor
meg talán arra, hogy már réges-régen
kár
belénk a golyó. Tulajdonképpen mibe is
kellett
volna meghalnom tegnap kora délután?
Gyomorrákba?
Májzsugorba? Vagy a kettőbe
együtt?
Sej, utolsó mentsváram, hogy működik még a hasnyálam, barna babám, adj még
innom!
Hallod?
Belegondoltál már mélyebben abba, hogy
én még soha nem láttam magamat, hanem csakis téged? És te hogy vagy ezzel,
pajtikám?
Hiszen
te meg csak engem láthattál.
Borzongató.
Akkor
most melyikünk kicsoda? És ki utálja
jobban
a másikat? Te engem, vagy én téged?
Nos,
pajtikám?
Takács a borotvával rácsap a tükörre, a tükör
megreped.
Takács ijedten veti a hátát a tükör mellett a
falnak.
TAKÁCS Jézusom!
Mit művelsz?
TAKÁCS Gyere
vissza! Állj elém!
TAKÁCS Eszemben
sincs!
TAKÁCS Fejezzük
be!
TAKÁCS Hagyjál!
TAKÁCS Te
gyáva szar!
TAKÁCS Én
szeretlek! Ne bánts!
Mari jön vissza. Rá se néz Takácsra, megnézi a vizet, aztán
beletöri a száraztésztát.
TAKÁCS Rám
lőttek! Hallod? Mari! A tükörképem meg
akar
ölni!
MARI Nem
érdekelsz.
TAKÁCS A
fejem mellett süvített el a golyó! Segíts! Takard le
ezt a tükröt!
MARI Nem
hittem volna, hogy tényleg elmegy.
Azt gondoltam, csak visszakullog a kúthoz.
Takács elmozdul a faltól, szembeáll a tükörrel, egészen közel
hajol, végül belenyomja az arcát.
TAKÁCS Van
neki gerince...
MARI "Gerince!?"
TAKÁCS Tudod,
az a mésztartalmú izé némelyek hátának
a
közepén.
MARI Ha
ilyen könnyen ment, nem is szereti igazán.
TAKÁCS Valaha
nekem volt. Rémlik még, hogy az...
az
fáj. Szúr. Nyom. Emlékeztet.
MARI Ez
a kis hülye. Meg se érdemli a fiamat.
TAKÁCS A
gerinc szörnyen kényelmetlen, ósdi divat.
Neked még van?
Mari most fordul Takácshoz.
MARI Miket
beszélsz te?
TAKÁCS Csákat
komához szólok.
MARI Kihez?
TAKÁCS Tessék!
Itt vagyok! Ennél közelebb nem mehetek!
Mért
nem lősz másodszor? Ölj meg!
MARI Ja,
hogy Takács.
Takács otthagyja a tükröt, lerogy az ágyra.
MARI Már
megint hogy nézel ki? És...te betörted a tükröt?!
TAKÁCS Csákat
rám lőtt, mondom.
MARI Teljesen
megbolondultál?
TAKÁCS Igen,
a gerinc. Nem hagy szabadon mozogni.
Képtelen
vagy tőle a szakszerű féregmozgásokra.
MARI Mindegy.
Az új tulajdonos úgyis kihajít innen
mindent,
veled együtt.
TAKÁCS Elved
egy legyen, legyél elvtelen...
MARI Én
legalábbis ezt tenném a helyébe.
TAKÁCS Ez a
tetűség első törvénye. Viszont ha már van egy
elved,
akkor nem lehetsz elvtelen. Érted? Tehát a
tetű
is elvhűen működik. Na! Végre egy mély gondolat! Nem gratulálsz, szívem?
MARI Magadat
mentegeted?
TAKÁCS Én?!
Lehet. Mért, szerinted tetű vagyok?
MARI Túl
gyenge. Jellemtelen.
TAKÁCS Jellemtelen?
Ilyen lény se létezhet. Jellemtelen ember pont úgy nincs, ahogy elvtelen.
Érted?
Akinek
nincs jelleme, annak az a jelleme.
A
negatív halmaz is halmaz.
Létezőn
nem létező karaktereket tartalmaz.
Takács felül, előhúzza a zsebéből a laposüveget, letekeri a
kupakot, meghúzza. Mari észreveszi, nekitámad.
MARI Adod
ide? Te! Adod vissza, de rögtön?
TAKÁCS Azt
hittem, nekem hoztad.
MARI Nem
fogsz berúgni! Ma nem!
TAKÁCS Mért
éppen ma nem?
Mari elveszi Takácstól ezt a pálinkát is.
TAKÁCS Ejnye,
drágám. Hiszen te engem részegen
szeretsz.
MARI Én
téged sehogyan se szeretlek.
TAKÁCS Akkor
is részeg voltam, amikor megismertelek.
Emlékszel?
MARI Nem.
TAKÁCS Valami
buliban. Talán Gézukánál? Hát persze,
hogy
ott.
MARI Rég
volt, kit érdekel?
TAKÁCS Hajnalban
haza kísértelek, te felhívtál magadhoz,
megittunk
még egy üveg bort, csókolóztunk, aztán
amíg
zuhanyoztál, kisettenkedtem a vécébe okádni,
végül
összefeküdtünk, és én felcsináltalak.
MARI Annyira
részeg voltál, hogy elaludtál, a vécé-kagylót
átölelve.
TAKÁCS Mondd
csak, mért áldoztad be mindjárt az első
alkalommal
habtestedet?
MARI Fel
se tudtalak ébreszteni.
TAKÁCS Mert
akkoriban úgy nézett ki, hogy híres ember
leszek?
MARI Dél
körül vánszorogtál elő.
TAKÁCS És
csak akkor dugtunk volna?
MARI Mi?! Szánakozva elküldtelek.
TAKÁCS Látod,
erre meg én nem emlékszem.
MARI Soha többé nem akartalak látni.
TAKÁCS Csakugyan
jobb lett volna, kicsim.
MARI Nem
vagyok a kicsid!
TAKÁCS Szépségem?
Drágám? Tubicám?
Hogy
hívjalak, minek becézzelek?
MARI Sehogy,
semminek.
TAKÁCS Végre
beismerhetnéd, hogy Gézától van a gyerek.
MARI Ha
úgy is tudod, mért akarod hallani?
TAKÁCS Kell
a bizonyosság.
MARI Mert
ha mondom, az lesz.
TAKÁCS Nem,
akkor se lesz az.
Takács visszamegy a tükörhöz, borotválkozni.
Ismét az arcának már
leborotvált felénél kezdi.
Mari reszeli a sajtot.
Takács társalgási
modorban.
TAKÁCS Ami
a legújabb elmúlásomat illeti, komolyan
röstellem,
hogy ismét kínos helyzetbe hoztalak.
De
hát érts meg! Nem maradhattam a kórházban.
Már
az agyamra ment a rettegés. Nem attól féltem,
hogy
végre meg kell döglenem. Hanem attól, hogy
soha
többé nem engednek ki onnan. Hogy
nem
jöhetek vissza ide, a hegyre, és nem
fejezhetem
be a feladatomat. Ha azt elvégzem,
hála
az égnek, meghalhatok. Hallod?
MARI Nincs
itt neked dolgod.
TAKÁCS Aztán
nyithatnál itt egy panziót.
"Kísértetház a rosszkedvű árnyakhoz"- egy vagyont
kereshetnél vele.
MARI A
fenébe! A füstölt szalonnát nem a közértben hagytam?!
TAKÁCS Uramisten,
minő tragédia!
MARI Ha
nincs, nincs. Jó lesz szalonna nélkül is.
Csend. Takács újra
befejezi a már leborotvált fél arcát.
Ellép a tükörtől, a
feleségére mered.
TAKÁCS Téged
úgyis mindenki sajnál, nem?
MARI Engem?
Mért sajnálna?
TAKÁCS Tönkretettem
az életed.
MARI Hát…
ja.
TAKÁCS Jobbat
érdemeltél volna nálam.
MARI Sokkal.
TAKÁCS Akivel
csak tehettem, megcsaltalak.
MARI Én
is téged.
TAKÁCS Soha nem voltam
hajlandó keresni magamnak egy "normális" munkahelyet. Élősködtem
rajtad.
És amikor feljöttem ide a hegyre, akkor is elvártam, hogy
minden szombaton felcaplass hozzám, hozd a teli szatyrot, főzz rám, és közben végighallgasd a habókos
dumámat...Apropó, hogy vannak a visszereid, szívem?
MARI Nem
várok köszönetet.
TAKÁCS Pedig
kijárna!
MARI De
tőled nem várok.
TAKÁCS Mit
kaptál húsz évnyi rabszolgaságodért?
Gyengédséget? Soha!
Még
a diliházból is kihoztál.
A saját felelősségedre. Pedig megmondták, hogy ott vagyok a legjobb
helyen. Az elvonóban, aztán a szociális gondozóban. Mindhalálig a többi
zátonyra futott
roncs
között. Áruld el, Géza nem utált meg azért,
hogy
ennyire törődtél velem?
MARI Kérdezd
meg tőle!
Takács fél térdre ereszkedik.
TAKÁCS Adj
nekem egy utolsó esélyt, Mari!
MARI Mit?!
TAKÁCS Kössünk
megint alkut!
MARI Állj
már fel, te idióta!
TAKÁCS Először
szeretkezz velem!
MARI Jézusom!
TAKÁCS Miért
ne? Elvégre a feleségem vagy. Hát nem
kívánod
a te nagybeteg Pubidat, szivi?
MARI Undorító!
TAKÁCS Mert?
MARI Mert
meghaltál, azért!
TAKÁCS Gézuka
mikor kefélt meg utoljára? Tegnap?
Egy
hete? Fél éve? Feláll még neki?
MARI Ha
nem hagyod ezt abba, akkor én...
TAKÁCS Én
nem engedném, hogy taníts. Romlott a lelked.
Keserű
vagy. Gonosz. A "jóságod" átlátszó
szerep.
Igaz?
Nos,
ki az aljasabb kettőnk közül, szivi?
Én
nem ártok senkinek. Nem én vagyok a tetű.
Mari felkapja a fazekat, benne a forró vízzel és a tésztával.
MARI Ezzel
öntelek képen!
TAKÁCS Ajajaj!
Forró tésztát a kopaszra! Kegyelem!
Megadom
magam. Én vagyok a tetű.
Takács leheveredik az ágyra.
Mari dühösen csapja vissza
a fazekat a főzőlapra.
MARI Melegen
ajánlom, hogy ne kötekedj velem!
Némi csend után.
TAKÁCS Hallod?
MARI Nem.
TAKÁCS És
mi lenne, ha kihívnám Artúrt magamhoz
Torontóba?
MARI Hová?!
TAKÁCS Járhatna
néhány szemesztert az ottani egyetemen.
MARI Torontóban.
TAKÁCS Az ősszel
utazom.
MARI Torontóba.
Te.
TAKÁCS Lehet,
hogy pont ezt nem újságoltam el!?
MARI Mit?
TAKÁCS Pierre,
azaz Péter írt.
MARI Mikor?
TAKÁCS Még
májusban. Vagy áprilisban? Vagy tavaly ősszel? Mindegy. A lényeg az, hogy
eladta egy régi forgatókönyvemet! Filmet csinálhatok.
Kanadában. Mit szólsz?
MARI Remek.
TAKÁCS Nem
mintha sok kedvem lenne hozzá. De hát
Pierre
annyira szeretné.
MARI Hol
van az a levél?
TAKÁCS Várjunk
csak! Hová is tettem? Ejnye, pedig a
borítékon van a cím. Lassan válaszolnom kéne neki.
Megírom,
hogy megyek. De most Torontóba,
vagy
Hollywoodba? Ejnye, mostanában össze-
keverem
a városneveket!
MARI Kellemetlen
lehet.
TAKÁCS Addig
is nem masszíroznád meg a vádlimat?
MARI Amíg
elindulsz Torontóba, vagy Hollywooba?
TAKÁCS Csak
addig.
MARI Nem.
TAKÁCS Végül
is ki kell kecmeregnem valahogy a kukák
közül
a szennyes halomba. Bár tudod, ötven évesen
elsőfilmesnek
lenni...
MARI Sose
késő elkezdeni.
TAKÁCS És a
mosdatást befejezed?
MARI Nagyfiú
vagy már, intézd magad!
Takács felkel, leveszi a nadrágot, az inget, a mosdótálat leteszi
a padlóra, alsógatyában beleáll a vízbe.
TAKÁCS Olyan
a testem, akár ez a lekopott hegy.
Por verte, haldokló fák, hitvány, szívós gaz, rücskös,
megfáradt gránit. Lent a völgy keserű földcsuszamlás,
azon
meg amaz aprónak tűnő kőhalom, amit az
öreg
zúdított le oda. De a lelkem, Marim, még
égig
érő platán! És majd minden ágán egy-egy varjú
ül.
Szép, kövér madarak. A májammal táplálom
őket,
mint Prométheusz a sast.
Mert nekem a varjú a büntetésem. Tetszik ez a kép?
MARI Nem.
TAKÁCS És
ha gondosan leszappanozva megmosom az
pöcsömet,
akkor leszopsz?
MARI Nem!
TAKÁCS De
hát megígérted!
MARI Én?!
Mikor?
TAKÁCS Vagy
húsz éve! A templomban! Velem leszel jóban rosszban! Holtodiglan,
holtomiglan, és
még azon is túl! Ahol a kurta farkú malac túr…
Mit túr ki a kurta farkú malac? Condrát? Cédát?
Céklát?
Géza volt az egyik tanunk.
Szóval? Géza mikor dugott meg legutóbb?
MARI Ezt
a Gézázást is abba lehet ám hagyni...
TAKÁCS Miért?
Csend, aztán.
TAKÁCS Én
nem haragszom.
MARI Kedves
tőled.
TAKÁCS Sőt!
Mindenek ellenére én még mindig
szerelemmel szeretlek téged.
MARI Nagyon
kérlek...!
TAKÁCS Fáj?
MARI Csak
röhejes ilyet hallani.
TAKÁCS Egy
hullától?
Takács leül az ágy szélére, a lába a mosdótálban.
Ültében lehajol,
lemossa az arcáról a borotvahabot.
TAKÁCS Elmondjam,
mi történt tegnap délután valójában?
MARI Képes
vagy rá?
TAKÁCS Ülj
le ide, mellém!
Mari a székre ül, ahol a mosdótál volt, Takáccsal szemben.
TAKÁCS Álmodtam.
MARI Szóval
nem vagy rá képes.
TAKÁCS Nem
hazudok. Hosszú copfod volt. Húsz éves
lehettél?
MARI Sose
volt copfom.
TAKÁCS Egy
személyvonat zakatolt a garatomtól a
patkóbelemig. A vagonok tele utasokkal.
Menekültek.
Én
magam ott ülök az egyik szerelvény tetején.
Te
is ott vagy. Mellettem ülsz. Boldogok vagyunk.
Mert
nem vesztettük el egymást. De minden másnak számunkra is vége van. Szia,
Mari! De szép a
copfod! És a szemed! Ahogy szerelmesen nézel! Rám! Én nem szólalok meg, csak
ajkammal gyengéden megérintem az ajkadat. A
nyelvemmel a nyelved
keresem, de te szemérmesen elfordítod a fejed, a vállamra hajtod. Én reszketve
átölelem
kislányvállad,
és mindennél jobban vágyom arra,
hogy
megsimogathassam a kebledet. De te úgy
bújsz
hozzám, oltalmat keresve, mintha nem a
kedvesed,
hanem az apád lennék. Ez egyszerre
leforráz és felmagasztal. Így vagy úgy, de én
vagyok
neked a legfontosabb.
Takács két kézzel megfogja Mari kezét.
Mit érdekel
minket, hogy a fémes ég csupa
fenyegetés felettünk?! Hogy bármely pillanatban
ránk csaphat a végítélet. A mi életünk csak most
kezdődik! Nem, nem érezzük a körülöttünk kucorgó
rettegés
csípős hónaljszagát. Mi ülünk a vagon
tetején,
a húszéves lány és a koravén kamasz.
Da-damm,
da-damm, da-damm...
A
kartonruhád ültödben a combodig csúszott fel.
A
lábad között szürkévé mosott lepedőből
csomózott batyu. Jó a batyunak, sóvárgok csöndesen. Aztán a
robbanás. A szerelvény iszonyú erővel
félrelódul,
a vonat kisiklik.
Sikoly.
Sötét.
Én
ordítok, bőgök, csapkodok, mint az isten,
kinek
vadkan tépte fel a belét.
Az nem ! Ezt nem!
Kibírhatatlan,
hogy elveszítettelek!
A
Duna partján térdelek lehajtott fejjel.
A baloldali szomszédom egy motyogó nénike,
aki egy hároméves forma fiúcskát ölel magához.
A jobbomon a talicskás öreg.
Lövés dörren.
Csobbanás.
Lövés.
Csobbanás. A lövések egyre közelednek.
A...
a nénike felett állnak meg. Nem merek felnézni, nem merek odasandítani. Hanem
kétségbeesetten rád gondolok, hogy
ülünk a vagon
tetején,
én átölelem a vállad, és a kebledről
ábrándozok...
Ments meg! Hívj vissza! Neked van
ehhez
egyedül hatalmad. Legyen úgy, hogy nem is menekülünk. Hogy még nem veszett el semmi. Hogy ismét abban a
kerthelyiségben ülünk, a Balaton partján. Fonyódon, ahol húsz éve először nyaraltunk együtt.
Gyönyörű, nyári este volt.
Emlékszel? Sört iszunk, pogácsát majszolunk hozzá, és közben megbeszéljük,
hogy mostantól az ágyékunknak
titkos, csak kettőnkre tartozó neve
van,
a tiéd Ármika, az enyém Sármika.
De
nem vagyunk ott! És nem is leszünk soha
többé.
Lövés dörren.
Aztán tétova csend.
A hároméves forma kisfiúcskával a hóhér sem képes egy percig mihez
kezdeni.
Hosszú csend.
Mari lassan kihúzza
Takácséból a kezét.
TAKÁCS Most
mondd, hogy ragadsz a mocsoktól, ha
hozzám
érsz, vagy csak a közelemben vagy!
MARI Most...miért
mondjam?
TAKÁCS És
alig várod, hogy hazaérj innen, hogy beülhess
végre
egy kád forró vízbe, és véresre sikálhasd
magad!
MARI Mi
történt tegnap délután?
TAKÁCS Próbáljuk
meg! Megint gyönyörű ez a nyár!
Újra
kapirgálhaszt a kertben! Ültethetsz zöldséget!
Virágot!
Én pedig közben újabb és újabb
történetekkel
bosszantalak. Esténként pedig
kiülünk,
mint régen, a verandára, kettecskén
megiszunk
egy üveg jófajta vörösbort, és
hallgatjuk
a tücskök ciripelését. Vagy nem!
Csendesen,
meghitten beszélgetünk! Annyi
mindent
szeretnék még elmondani neked.
Vagy
csak emlékezünk. Hogy valaha fiatalok
is
voltunk. Hogy néha azért szépen éltünk.
Aztán
majd jönnek az unokák. Az bizonyosan
kimeríthetetlen
téma! Mari! Most hová mész?
Mari szó nélkül kimegy a házból. Takács egy ideig lehajtott
fejjel ül tovább, aztán feláll. Szavai közben
messziről egy
autó érkezésének zajai.
TAKÁCS Hát...így
megy ez, tisztelt barátom.
Hol is tartottunk? Ja, persze!
Borotválkozni!
Aztán mosdani. Pajtikám. Mert ma...újjászületésem
első
napján fel kéne állni, és egyenes derékkal,
ünnepélyes
arccal kinyilvánítani, lássátok feleim,
szümtükkel,
immár teljes bennem a fény.
Isa
pur és hamvaimból akár a főnix madár, és nem
ám
a Főnix cigaretta hamuja…
TAKÁCS Ahhoz
kéne a gerinced.
TAKÁCS Megvan
az valahol a paláson, vagy a picében...
TAKÁCS Régi
lom. Rég kidobtad.
TAKÁCS Valaha
hím voltam.
TAKÁCS Dehogy
voltál.
TAKÁCS Győzedelmes
falkavezér.
TSAKÁCS Szűk
volt a segged lyuka.
TAKÁCS És
semmi más titok nem érdekelt, csak a másik
legyőzésének
és birtoklásának mágiája. Most
már
nem vagyok se hím, se vezér...
TAKÁCS Hanem
tetű. És mint olyan, gerinctelen.
TAKÁCS Legalább
te fogd meg a kezem! Te segíts!
Hiszen
láthatod: készen vagyok az utolsó...
TAKÁCS Segítsen
neked a halál!
TAKÁCS Így
is jó. Rendben. Legyen akkor a magányom
teljes.
ÖT
( Takács, Géza, Mari)
Géza ront be.
GÉZA A
rohadt életbe, Takács!
TAKÁCS Te
nem jöhetsz be ide.
GÉZA Mit
szarozol te itt?
TAKÁCS Kifelé,
takony!
GÉZA Mit
műveltél Marival, te barom?!
TAKÁCS Valami
cefrét hoztál?
GÉZA Kérdeztem
valamit! Megríkatod?
TAKÁCS Cefrét
hoztál?!
GÉZA Mivel
bántottad meg?
TAKÁCS Mi
közöd hozzá?
GÉZA Megrugdallak?
TAKÁCS Inni
hoztál?!
Csend.
Zihálva merednek
egymásra.
Lenyugszanak.
Géza elővesz egy teli pálinkás üveget, lecsapja az asztalra.
Takács vizes lábbal siet az italért.
TAKÁCS Mi a
franc ez? Szeszesital?
GÉZA Cseresznye.
Nem azt iszod?
TAKÁCS Nekem
nem telik jobbra!
GÉZA Nekem
se.
TAKÁCS A
bőröd alatt is pénz van.
GÉZA És
az a bőröm alatt van az pont jó helyen.
TAKÁCS Ma
valami márkásabbal is meglephettél volna.
GÉZA Mért,
mi van ma?
TAKÁCS Meggyógyultam.
GÉZA Te...
TAKÁCS Az
van.
GÉZA Meggyógyultál.
TAKÁCS Nem
is örülsz, Gézus? Örvendj velem!
GÉZA A
kórházból jövök.
TAKÁCS Jézusom.
Beteg vagy?
GÉZA Az
igazgató főorvostól az osztályos nővérkéig
mindenki
letette a nagyesküt, hogy a te
nagylábujjadat
címkézték fel tegnap délután, öcsi!
TAKÁCS És?
GÉZA És
mostanában boncolnak.
TAKÁCS De
nekem mi közöm ehhez?
GÉZA Úgyhogy
most visszamegyünk, és tisztázzuk
ezt
az ügyet.
TAKÁCS Én aztán
nem megyek.
GÉZA Dehogynem.
TAKÁCS Fogadunk?
GÉZA Minek?
Jössz. És kész. Nincs vita.
Takács lecsavarja a kupakot, meghúzza az üveget, aztán.
TAKÁCS Hágod
a feleségem, és cserkóval rúgatsz be.
Ez
a te stílusod.
GÉZA Szóval
mivel ríkattad meg Marit?
Takács az üveggel a kezében visszaheveredik az ágyra.
TAKÁCS Drága
Gézukám, ha már kifejezett óhajom ellenére nem takarodsz innen a francba,
megtennéd neked azt az apró kis szívességet, hogy
megnézed,
kifőtt-e már az ebédem?
Géza villát keres, megkóstolja a tésztát.
GÉZA Egy
kicsit még kemény.
TAKÁCS A
tésztában van valami...archaikus
hangulat,
nem?
GÉZA Aha.
Most jön az ó-héber duma...
TAKÁCS Például
mert kovásztalan.
GÉZA Mondom.
TAKÁCS És
ebből a szempontból hasonlít a
pászkához.
GÉZA A
főtt tészta…
TAKÁCS Valahogy
felidézi számomra egyrészt Mózes törvénytábláit, másrészt a Fiú feltámadásának
történetét, beleértve Nietzsche vérbaját is.
GÉZA És
ettől kapott idegrohamot Mari?
TAKÁCS Aztán
az apák létének bizonyosságát.
Szűznemzés
ide, vagy oda.
Végül az én csodás felgyógyulásom tanúságtételét,
ami csaknem egyenértékű a feltámadással.
Szerintem a boldogságtól sír a szeretőd.
Feltámadott a férje. Mármint én.
Ámbár Lázár meghót
Mert
vedelte cserkót,
Krisztus arra méne,
s mondá eme hótnak
ennek még mindig cefre kéne...
meg a tóba be egy csónak
mert nem bír mindenki a vízen járni
vagy egy keszegből század varázsni.
Adjatok neki! És láss
csodát: Lázár kapott!
És a víz pálinkává változott.
Géza megint
megkóstolja a tésztát.
GÉZA Sótlan.
TAKÁCS Akkor
sózd meg!
Géza sót keres, megsózza a tésztát, közben.
TAKÁCS No
és ha csakugyan van pofád egy helyiségben
tartózkodni
velem, akkor itt maradsz ebédre?
GÉZA Rendben.
TAKÁCS És a
cukorbajodnak nem fog megártani?
GÉZA Mindig
van nálam inzulin.
TAKÁCS Pedig
de szép lenne, ha itt kómánál be, és te
döglenél
meg.
GÉZA De
ebéd után rögtön indulunk.
TAKÁCS Bár
jobb lenne, ha nem zabálnál, mert egyre gusztustalanabbul kövér vagy.
GÉZA Úgy
találod?
TAKÁCS Azért
ne aggódj, bátyó! Idővel lefogysz te is.Például elmeszesedik a szíved. Igen. A
te nagy, érző szíved. Akkor befordulsz az utolsó
kanyarba. Szép, hosszú haldoklást kívánok neked.
Jó sok légszomjjal, vízzel teli tüdővel, és
olyan köhögési rohamokkal, amitől úgy érzed majd, hogy
leszakadt a
heréd is, annyira fáj majd.
GÉZA Négykor
megbeszélésem van.
TAKÁCS És?
Szeretnéd az értekezletet egy drámai bejelentéssel
kezdeni? Képzeljétek, meghalt a Taki"?
GÉZA Nekik
fogalmuk sincs, hogy te valaha a világon
voltál: ők már egy másik
generáció.
TAKÁCS Nincs,
mi? Hiába, így múlik el a világ dicsősége.
GÉZA Több
mint tíz éve nem ejtették ki a neved a szakmában.
TAKÁCS Az a
fontos, hogy te most is a csúcson vagy,
barátom.
GÉZA Megélek.
TAKÁCS Megint
egy reklámfilm?
GÉZA És?
Takács felül, meghúzza az üveget, aztán.
TAKÁCS Áruld
már, te hogy nem unod még?
GÉZA Mit?
TAKÁCS Mért
nem szarod le az egészet?
GÉZA Nem
értem, mire célzol.
TAKÁCS Dehogy
nem érted. Mért nem keresel magadnak
te
is egy hegyet? Öreg vagy már, húgyagyú, és
végképp
tehetségtelen.
Te már úgyse váltod meg ezt a világot.
Nem rólad szól. Vagy komolyan azt hiszed,
van még mit mondanod, azon kívül, hogy a hölgyek vegyenek
másfajta szárnyas betétet?
Ez neked biztonságot adó érzés?
GÉZA Nincs
nekem ezzel semmi bajom.
TAKÁCS Valaha
azt hittük, tőlünk vemhes az élet.
Lehet, hogy így volt. De ha így volt, akkor elvetélt, az biztos. Igaz? Igazam van?
Naná, hogy igazam van.
A kenetlen talicskakerék nyikorgása közeledik.
Takács felpattan, az ablakhoz siet, kiles a spaletta
résén.
TAKÁCS Gyere!
Nézd meg!
GÉZA Mit?
TAKÁCS Már
jön felfelé!
Géza Takács mellé sétál, szintén kiles.
GÉZA Kicsoda?
TAKÁCS Az
öreg
GÉZA A
talicskával?
TAKÁCS Azzal!
Látod?
GÉZA Mit nézzek rajta?
TAKÁCS Őt!
A talicskát! Benne a követ!
GÉZA Na
jó…
Géza otthagyja az
ablakot, visszamegy a tésztához.
Belenassol a reszelt
sajtba.
Takács megvárja, amíg
az öreg eltűnik.
Visszaballag, leül az
ágyra.
TAKÁCS Tegyem
meg?
GÉZA Mit?
TAKÁCS Menjek
vissza a kórházba? Hagyjam megint, hogy
ágyba fektessenek? Hogy teleszurkálják
a vénáimat?
Vagy engedjem, hogy rövid úton ismét halottnak
nyilvánítsanak?
Haljak is meg? A kedvetekért?
De
miért akarjátok ezt annyira? Anélkül is ti vagytok a túlélők, nem? Legyőztetek. Legyőztél. Mindent elvettél tőlem. Ez nem elég? Mért
olyan elviselhetetlen
az számotokra, hogy még nem dobtam fel a talpamat? Mért nem
hagyjátok meg
nekem
ezt a nyomorult viskót, a telket, a hegyet?
GÉZA Te
meghaltál tegnap.
TAKÁCS Láttad
az öreget! Az emberi test pont annyi
életerővel bír, amennyi a belémeszesedett bánat
súlya.
Nem, az ember nem sóbálvánnyá változik,
ha visszanéz, hanem mészkővé zsugorodik.
Gnómszobor
lesz.
GÉZA Öltözz
fel!
TAKÁCS Ha
meghaltam is, kerti törpének még jó leszek.
Fessétek
be a mészkőtestem pirosra, az arcomat
pedig
hagyjátok meg hulla-szürkének, aztán
rakjatok
ki a kerítés tövébe. Rendben?
GÉZA Megnézem Marit.
TAKÁCS Ölelj
meg, barátom!
Takács elállja Géza útját, erőszakosan magához öleli, Géza
undorodva hárítaná.
TAKÁCS Te
mocsok, te.
GÉZA Engedj!
TAKÁCS Persze,
madarat tolláról, barátom...
GÉZA Hullaszagod
van!
TAKÁCS Ne
aggódj, hálás vagyok neked.
Évek
óta te gondoskodsz a feleségemről,
a
fiamról. Jó ember vagy.
GÉZA Elengednél
végre?
TAKÁCS Ugye
tőled van a gyerek?
Géza lerázza Takács kezét.
GÉZA Igyál
inkább! Igyál még!
Takács az üvegért megy, alaposan meghúzza.
TAKÁCS Ne
reménykedj, nem fogok berúgni.
GÉZA Már
nem.
TAKÁCS Azt
hiszed, nem látok rajtad keresztül?
Pedálozunk
Artúrnál, mert rossz a lelkiismeretünk?
"Jó
barátom!" Aztán valahányszor felavászkodsz ide,
nem mulasztod el, hogy a sárga földig leitass.
Igaz? Ezzel is gyorsítva a pusztulásomat.
GÉZA Te
meghaltál, nem érted?
TAKÁCS De hát
mért csinálod? Artúr, ha megszakadsz, se
bírja
a pofádat, én meg az alkoholtól sehogy
se
halok ám meg. Sőt!
Mikor határoztátok el, hogy halálra itattok,
és
így tesztek el láb alól? Négy éve? Tíz
éve?
Vagy amióta feleségül vettem Marit?
GÉZA Színtiszta
paranoia.
TAKÁCS Miért?
Hallod? Miért adjátok el ezt a faházat is
a
fejem fölül? Nem hiszem el, hogy pénzre
van
szükséged.
GÉZA Mari
kért meg rá.
TAKÁCS És ő
miért tesz földönfutóvá?!
GÉZA Nem
kedveli ezt a helyet. Érthető.
TAKÁCS Arra
válaszolj, miért akartok teljesen tönkretenni,
amióta csak ismerlek benneteket!
GÉZA Soha
nem akartunk rosszat neked, te baromállat!
TAKÁCS Na,
takarodj a picsába!
Egy pillanatig úgy tűnik, hogy Géza megüti Takácsot, aztán
inkább szó nélkül kimegy. Takács egy percig utána néz, végül
dühödten löki le a rezsóról a lábost, a forró víz és a tészta
a padlón gőzölög.
TAKÁCS Annyira
vágyom már haza Földanyámhoz!
Nem értik, hogy ők nem hagynak megdögleni!?
Miattuk
kell minduntalan felszívnom magam!
Hogy
azért se úgy legyen!
Kedvelnének
engem!
Csak egy kicsit!
És boldogan tűnnék el örökre!
Akár egy életfogytos rab, aki váratlanul amnesztiát
kapott! Hát nem értitek?
Nem
értik.
Hogy is értenétek.
Túlélők.
Egészséges, önző kis lelkek...
Géza csapja ki az ajtót.
GÉZA Mit
képzelsz, ki vagy te?! Egy…egy! Egy
áruló!
Egy senki! Te mersz ilyen hangon beszél-
ni
velem?!
TAKÁCS Tűnj
el innen, és vidd a kurvádat is!
GÉZA A
megbántott művész! Röhej! Soha életedben nem
voltál
képes valamit végigcsinálni! Bármit! Semmit!
TAKÁCS Bezzeg
te megcsináltál mindent helyettem...
GÉZA Meg!
TAKÁCS Meg?
GÉZA De
nem helyetted.
TAKÁCS Tiéd
a feleségem, tőled van a gyerekem, az én
történeteimet
loptad el a filmjeidhez! Még a szeretőidet is tőlem nyúltad le.
Géza megragadja Takácsot, ráncigálja kifelé, Takács ellöki őt magától.
GÉZA Na,
gyerünk kifelé!
TAKÁCS Itt
az ebédem! Zabáld! Ezt is habzsold fel előlem, tessék!
GÉZA Kifelé,
azt mondtam!
TAKÁCS Ne
ráncigálj, mert megütlek!
Géza megint megragadja Takácsot,
két karjával a nyakát szorítva térdre kényszeríti.
GÉZA Te?
Te akarsz megütni? Engem? Erősebb vagyok
nálad,
te alkoholista fasz! Mindig is az voltam!
Tudod
te azt jól! Erősebb és okosabb! Azért léptem
én
mindig először, te pedig azért maradtál le mindig. Kevés vagy! Mindenhez! Világos!
Valld be végre magadnak! Előttem! Mondd
utánam, kevés vagyok!
TAKÁCS Anyádat!
GÉZA Kizárólag
csak pofázni tudsz! Amíg össze nem
akad
a nyelved a részegségtől. Ismételd el:
egy
kalap szar vagyok!
HAT
( Takács, Géza, Mari)
Mari áll az ajtóban.
MARI Géza!
Géza Marira néz, elengedi Takácsot, aki térdre esik.
Géza lehiggad, szégyenkezik.
GÉZA Bocsánat...
TAKÁCS Ez
van, pajtikám...
GÉZA Mi
van?
TAKÁCS Nehéz.
Annyira nehéz...
Takács térden csúszik a fazékhoz és a kiömlött tésztához,
puszta kézzel elkezdi a tésztát visszadobálni
a fazékba.
GÉZA Most
meg mi az istent művelsz?
Nézd
meg, mit csinál!
TAKÁCS Kiömlött,
Marikám...De összeszedem, kimosom,
kicsit
még átforralom, és jó lesz Artúrnak.
MARI Őt
majd levisszük ebédelni magunkkal.
Takács nem hagyja abba.
TAKÁCS Köszönöm.
Mindent köszönök nektek. Köszönöm.
MARI Borotválkozz
meg rendesen!
TAKÁCS Igen.
Borotválkozni! Borotválkozni, és aztán...
Addig
szedjetek egy kis cseresznyét a kertben!
Igaz,
kukacos, de...
GÉZA Kint
várlak a kocsinál.
Géza még összenéz Marival, aztán távozik.
Takács abbahagyja a
tészta összeszedését, nehézkesen feláll.
TAKÁCS Ugye
ezt a pálinkát már nem veszed el?
Tudod, ezt Géza hozta. A szeretőd akaratával nem
szoktál
ellenkezni.
MARI Idd
csak meg.
Takács iszik
a pálinkából, leül az ágyra.
MARI Igyál
csak! Nem hiszem el, hogy jól esik!
TAKÁCS Pedig
jól esik.
MARI Nagyon
sajnálom, hogy Géza...
TAKÁCS Semmi
gond. Az igazság agresszívvá teszi
a
hazug embert.
MARI Megengeded,
hogy megborotváljalak?
TAKÁCS Kedves
tőled.
Mari a borotvahabért és a borotváért megy, aztán nekilát,
ő is a már leborotvált féllel kezdi.
MARI Ő
az egyetlen barátod.
TAKÁCS Úgy
kell nekem.
MARI Ha
tisztáztuk az ügyet, visszajöhetsz.
TAKÁCS Milyen
ügyet?
MARI A
halálodét.
TAKÁCS Nem
haltam meg.
MARI Tisztázzuk.
TAKÁCS Aztán
visszajöhetek?
MARI Már
megígértem.
TAKÁCS Amíg
el nem adjátok?
MARI Ha
nem adjuk el, velünk jössz?
TAKÁCS Igen.
MARI Megállunk
a parton a vendéglőnél. Ebéd után pedig, ha van kedved, sétálunk egy kicsit a hajóállomásnál.
TAKÁCS Ahogy
szoktuk. Beülünk a kocsmába is?
MARI Géza
siet.
TAKÁCS Ja
persze, persze...
MARI Talán
máskor.
TAKÁCS Nem
lesz máskor, minek áltatsz?
MARI Nézzük
a Dunát. Az evezősöket, meg szemben
a
partot. Emlékszel, amikor egész nyárra kibéreltünk egy kielboatot…
TAKÁCS Igaz
se volt...
MARI Hétvégenként
feleveztünk Szentendréig. Artúr volt
a
kormányos és a kalózkapitány.
TAKÁCS És
minden kocsmánál megálltunk, és kacsáztunk
lapos
kavicsokkal...
MARI És estére
sátort vertünk a szigeten, paprikás krumplit főztünk...
TAKÁCS És
kacsáztunk lapos kavicsokkal...
MARI Milyen
szerelmes voltam beléd!
TAKÁCS És
én beléd.
MARI Reggel
mindig én ébredtem fel először.
TAKÁCS Reggel
mindig én ébredtem rélőször.
MAR Percekig
néztelek benneteket.
TAKÁCS Aztán
kisurrantam mellőled a sátorból, és százszorszépekből koszorút fontam neked.
MARI Aztán
kacsáztunk lapos kavicsokkal...
Bár tudnám, mikor tört el az
a valami benned!
TAKÁCS Nem
is volt bennem semmi, soha, ami
eltörhetett
volna.
MARI Én
vagyok a hibás?
TAKÁCS Dehogy.
MARI Csak
nem volt szerencséd?
TAKÁCS Butaság.
Óriási szerencsém volt!
MARI Úgy
gondolod?
TAKÁCS A
magam módján megalkottam az életművemet.
A
mészkővé vált kerti törpe.
MARI Egy
micsoda?
TAKÁCS Nem
érdekes.
Csend.
MARI Taki?
TAKÁCS Igen,
szívem?
MARI Áruld
el, mi történt tegnap a kórházban!
TAKÁCS Ha
létezés ok-okozatok láncolata, akkor az első
lépés
az elhatározás. Érted?
MARI Igen.
TAKÁCS Csakhogy
lenni nem így működik. A létezésben
nincsen
értelem, így aztán cél sincsen különösebben,
és nincs se születés, se halál.
MARI Kérlek,
válaszolj egyenesen!
TAKÁCS Ennél
egyenesebben igazán nem tudok.
Takács feláll.
MARI Ülj
vissza, hadd fejezzem be!
TAKÁCS Jó
ez így.
MARI Mi
történt a kórházban?
TAKÁCS Azt
tartjátok rólam, hogy gyenge vagyok.
Egy senki. Aki elherdálta a tehetségét.
Ha volt ugyan egyáltalán. Akiből hiányzott az
akarat, és azért nem vitte semmire.
Akit soha senki nem bántott, és aki
mégis
mindenütt sértődötten állt odébb, hogy
egy kocsmában hőbörögje ki magát.
Olyan alak lettem, akit ha meglát egy ismerős
az utcán, sietve fordítja
el a tekintetét, vagy fordul
be a sarkon? Taknya-nyála.
De nagy a pofája.
MARI Vizes
lett a gatyád, cseréld ki!
TAKÁCS Cseréld
ki te! Húzd le rólam!
MARI Ne
kezd ezt elölről, kérlek!
TAKÁCS Az
egész átkozott brancsban egyedül nekem
volt
bátorságom megállni. Nekem volt elég
akaraterőm, hogy ne vigyem
semmire. Én
vagyok
elég erős jellem, eléggé férfi ahhoz,
hogy
a magam igazságát tudva mosolyogva
elviseljem
a megvetéseteket. A tiédet. Artúrét.
A
többiekét. Érted?
Nem
érted. Hogy is értenéd?
MARI Ez
hülyeség.
TAKÁCS Ez
az igaz változat.
MARI Rendben.
TAKÁCS Mi
van rendben?
MARI Maradj
itt végleg. Nem adom el a házat.
A
kórházba se kell velünk jönnöd.
TAKÁCS Egy
perc múlva úgyis másképp gondolod.
MARI De
többé nem látogatlak meg.
TAKÁCS Paprikás
krumplit kérek!
MARI Bár
azt nem tudom, hogy kapod-e majd a
nyugdíjadat, amíg nem tisztázod a "halálod"
körülményit.
Bár ha meghaltál…
TAKÁCS Nem
haltam meg!
MARI Ha
hozná a postás a pénzt, én természetesen
átirányítom ide.
Többet nem ígérhetek.
Mari felveszi a táskáját, indul kifelé.
TAKÁCS Artúrt
se várod meg?
Mari pénzt ad Takácsnak.
MARI Ezt
add oda neki, hogy egyen valahol. Üzenem, estére érjen haza.
TAKÁCS Búcsúcsók
sincsen?
MARI Szia.
TAKÁCS Szeretlek.
MARI Isten
veled.
Mari kimegy, becsukja maga mögött az ajtót. Takács áll
egy darabig, aztán az ablakhoz siet, kinéz a
résen.
Odakint csapódik a kocsi ajtaja, rá kevés időre
motorzaj,
az autó távolodik.
HÉT
( Takács, Artúr, Klára)
Takács elfordul az ablaktól. Körbesétál, végül megáll a
tükör előtt.
TAKÁCS Na?
Erre mit lépsz, te seggfej?
Ezt akartad?
Ezt?
Takács a mosdóról felkapja a szappantartót, belecsap a
tükörbe, ettől lehiggad.
TAKÁCS Jó
ez.
Jó ez így.
Így jó ez.
Ja bizony.
Jó.
Takács a tükörtől is elfordul, meglátja a tésztát.
Az asztalhoz ballag,
magához veszi a tejfölt, a sajtot, leül a lábos
elé a padlóra. A lábosban lévő tésztára
rámarkolja a padlón lévőt,
aztán erre rádönti a
sajtot és a tejfölt.
Messze van a villa,
puszta kézzel enni kezd. Teli szájjal.
TAKÁCS Borotválkozni?
Borotválkozni.
Vicces.
És
aztán, figyelj, pajtikám, megmosdani!
És
felöltözni szépen, ahogy a csillag megy
az
égen...
Vagy
ahogy a csiga a réten…
Elvégre a mai napon, ami valahol
mégiscsak
ünnepnapnak számít...
Persze,
minden napnak neve van. A mainak
például
Takács után egy, Takács előtt egy.
Ha
nem volna isten, akkor magamat kéne
mindenhatónak tekinteni.
Takács, ki vagy a Mennyekben, de vagy
itt lent a pokolban is, szenteltessék meg a...te
kínszenvedésed...bocsásd meg magadnak a vétkeidet,
melyek oly megalázóan kevesek, hogy szégyen még
a
számra venni is őket, legyen meg az én
akaratom,
és a mindennapi kifőtt tésztám,
amely
sótalan és kovásztalan,
amiképpen
a Menny, azonképpen itt a
Föld
is, ezen a kopár hegyen, ahol nap
mint
nap ama csoda történik, hogy kijövök
az
üvegbetétből, mert szeretem én tenmagamat,
ámen. Vagy mégse legyen így?
Tudtátok, feleim, hogy például paprikás krumpli is
csak akkor jó, ha semmit nem sajnálunk ki belőle?
Nyílik az ajtó, Artúr jön izzadtan, ingerülten.
Mögötte Klára les be.
TAKÁCS Halihó,
kisöreg!
ARTÚR Mari?
TAKÁCS Öt
perce sincs, hogy elment. Azt üzeni, ebédelj meg valahol, és lámpaoltásra
érj haza.
ARTÚR Te
meg mit művelsz?!
TAKÁCS Kiömlött
a tészta. Á, csókolom, Klárika!
ARTÚR Kézzel
tömöd magadba ezt a moslékot?!
TAKÁCS Röff.
Akár a királyok, úgy étkezem.
ARTÚR Bazmeg!
Artúr felmegy az emeletre. Klára
beljebb jön, a küszöbig.
TAKÁCS Bocsánat,
de ha megkérhetném...
KLÁRA Ja,
az ajtó...
Klára behajtja az ajtót.
TAKÁCS Szóval
találkoztak út közben?
KLÁRA A
kék jelzésen Artúr elé mentem.
TAKÁCS Helyes.
Takács feltápászkodik, a fazekat az asztalra teszi, a kezét
beletörli az alsógatyájába.
TAKÁCS Iszik
velem egy kortyot?
KLÁRA Kösz...
TAKÁCS Ne
vegye ám komolyan a feleségemet!
KLÁRA Eszemben
sincs.
TAKÁCS Én
tudom, hogy kedveli magát.
KLÁRA Aha...
TAKÁCS És
én is szívesen segítek.
KLÁRA Igen?
TAKÁCS Nyárra
például kiköltözhetnének ide hozzám.
KLÁRA Ja.
Szuper....
TAKÁCS Engem
nem zavarnak. Sőt! Tudja, mit?
Kérjenek kölcsön egy sátrat, és verjék fel például
a
cseresznyefa alatt! Napközben nagyokat
futhatnak,
kirándulhatnak, vagy lesétálhatnak
a
Duna-partra...Esténként meg tábortüzet
gyújtunk,
szalonnát sütünk...Hogy tetszik?
KLÁRA Király.
Artúr jön le, sporttáska a vállán.
ARTÚR Akkor…
hello, elmentünk.
TAKÁCS Ülj
már le egy kicsit!
ARTÚR Dehogy
ülök le!
TAKÁCS Ugyan
már! Épp most tervezzük el Klárikával,
hogy nyárra felköltöztök, és...
ARTÚR Ide?!
TAKÁCS Őszre
úgyis megoldódik a problémátok.
Mari
majd belátja, hogy...
ARTÚR Mért
is kellett őt megalázni?
TAKÁCS Édes
fiam, ezt ne tőlem kérdezd!
ARTÚR És
nem húznád fel a nadrágodat?
TAKÁCS Mit?
Ja, persze! Elnézést!
Takács leül az ágyra, felhúzza a nadrágját, közben.
ARTÚR Azért
is együtt fogunk élni!
TAKÁCS Helyes!
ARTÚR Bérlünk
egy lakást.
TAKÁCS Remek.
És az egyetemmel mi lesz? Már ha
valahová
esetleg felveszek.
ARTÚR Közöd?
KLÁRA Artúr,
húzzunk már!
ARTÚR Oké.
TAKÁCS Várjál,
kérlek!
ARTÚR Mire?!
Takács Artúrnak adja Mari pénzét.
TAKÁCS Nesze!
ARTÚR Nem
kell!
TAKÁCS Kérlek,
menjetek le a faluba! Hívd meg
Klárikát
a presszóba, aztán vegyél nekem
a
boltba kenyeret, vajat...Meg szalonnát és
egy
kiló hagymát! Aztán pár üveg sört is, ha
még
belefér. És krumplit! Rendben?
Artúr már-már átveszi a pénzt.
KLÁRA Artúr,
én ide nem jövök vissza!
ARTÚR Hallod?
Vásárolj be magadnak.
TAKÁCS Ennyit
megtehetsz.
ARTÚR Nem
érünk rá.
TAKÁCS Mért,
hová siettek?
KLÁRA El
akarok végre tűnni innen!
TAKÁCS Kár.
De én nem bántottam meg magácskát?
KLÁRA Maga
nem.
ARTÚR Akkor...szia,
apa!
TAKÁCS Hiszen
neked még nem is meséltem a talicskás öregről!
KLÁRA Lekéssük
a vonatot.
TAKÁCS Akkor
majd legközelebb.
KLÁRA Viszlát!
Klára kimegy. Artúr az ajtóban.
TAKÁCS A
jövő hétvégén azért feljöttök?
ARTÚR Minek?
TAKÁCS Nagyon
örülnék nektek.
KLÁRA Artúr!
TAKÁCS Főzök
nektek valamit! Bográcsban pörköltöt!
Na?
És majd én kérek kölcsön valamelyik
szomszédtól
egy sátrat! Felverhetitek a...
ARTÚR Nem
ígérem. Nem hiszem.
TAKÁCS Ugyan
már! Gyertek! Artúr! Annyira szeretném,
ha… Kinek lehetne több köze hozzám , mint
neked?
A fiúnak az apjához…
ARTÚR Majd
meglátom.
TAKÁCS Maradj
még!
ARTÚR Legközelebb
csak este megy vonat.
TAKÁCS Szükségem
van rád! Érted? Nem érted?
ARTÚR Lehet,
hogy valamit te nem értesz?
TAKÁCS Mire
gondolsz?
ARTÚR Te halott vagy. Szia.
Artúr kimegy, becsukja az ajtót.
Takács a fia hűlt
helyének.
TAKÁCS Már
csak te maradtál nekem, kisfiam.
Takács hosszan bámul az ajtóra. Aztán tekintete megakad
a pálinkás üvegen, meghúzza.
TAKÁCS Vagy
utazzatok le a Balatonra! Keressetek
magatoknak
egy kisvendéglőt, igyatok sört,
egyetek
hozzá pogácsát, és állapodjatok
meg
a titkos becenevekben...
Szia!
Isten veled.
Téged pedig szívből üdvözöllek,
Cserkó bátyó!
Te aztán nem hagysz el engem, igaz?
Nem?Ugye te nem?
Egy
fenét nem! Megiszlak. Berúgok. Részemmé
válsz, bejárod vérereim útját,
egyik
részed harsányan, a másik csendben
távozik.
Én közben lefekszek aludni.
Kora
hajnalban ébredek az öreg talicskásra.
Igen,
lesz még egyszer hajnal is. Fájni fog
mindenem.
És nem lesz egy csepp pia se
a
háznál! Uramisten! Borotválkozni?
Na
nem! Borotválkozás nélkül levánszorogni
a
restibe, mert az reggel hatkor nyit.
Bedobni az első egy decit. Vodkát. Az
tiszta.
Figyelni, pajtikám, ahogy
liftezik benned a
cefre,
közben nagyokat nyeldekelni, hogy ha már drága pénzért megvetted , és
leküldted, ne okádd ki. Ez a legnehezebb az életben.
Aki még nem jutott el idáig, balsorsát ünneplendő,
annak fogalma sincs arról, mi az
a
férfias küzdelem. A nembeli . Ez jó.
Nembeli.
Nem okádni nembeli.
Maligánfokban
mérve sújt le rád a végzet,
hübriszed az, hogy pofán röhögöd azt,
ki
féltőn int, az alkohol, barátom, íme már
szénné
éget...
Nem szénné. Mésszé.
A
törpe gnóm egyetlen gondja,
hová tűnhetett el kőgombja,
kutat,
keres szorongva, sehogy sincs
meg.
Marad egyetlen reménye, tán
csak
elgurult, és megtalálja a kert végében,
a
kerítés és a cseresznyefa között...(?)
Hétkor
nyit a bolt.
És mint egy jó tündér, ismét megjelenik
előtted Cserkó bátyó, körülötte a kísérete,
mint pufók kis angyalok, puttók, a Sörpubik...
Egy teljes, önfeledt nap ígéretével telítik zsírfoltos
képzeleted.
Terülj,
terülj, huncutkám! De ne vizelj a
csapba,
legyen benned ennyi méltóság, és
önmérséklet!
Többre itthon nincs szükséged,
tékozló
hercegem!
Mért
nem értitek meg, hogy így jó nekem?!
Egyedül
ez a megoldás!
Mert nincs titok!
Nekem
muszáj részegnek maradnom mindhalálig!
Mert ha nem vagyok részeg, akkor már ember se vagyok.
Szégyen?
Az.
Szégyen.
És?
Én akkor se szégyellem magam.
Majd
találkozunk a temetésemen.
Ti csak éljetek jó sokáig! Jó kis átok, mi?
Értitek?
Nem
értitek!
Hogyan is érthetnétek?
Na,
akkor az egészségetekre!
Takács vadul iszik, a végén az üveg alján alig marad valami.
Leteszi az üveget, ledől az ágyra.
Csend.
A kenetlen talicskakerék
nyikorgása közeledik, távolodik.
Csend.
Takács már csaknem félálomban, mosolyogva.
TAKÁCS Vajon
mi lehet az a póz, amit reggel nem
kedvel
Klárika?
Már sose tudom meg.
Akkor
mégis csak van titok?
Hé!
Marhák.
Jövök
Én
Is.
Várjatok.
Takács váratlanul rosszul lesz.
A hányingerével küzd.
Legyőzi.
A paplant magára húzva elszenderedik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése