A FÖLDÖNFUTÓ

A FÖLDÖNFUTÓ
játék két részben

        Szereplők:

                               József, a vezér

                               Jakab, a testőre

                               János, Jotapata pátriárkája

                                Réka, János unokája

                                Judit, János adósrabszolgája

                                 Péter, a zelóta

                                 Sámuel, rajongó kölyök

                                 Simon, az ács

                                 Centurio

                                 katonák

Játszódik a zsidó háború idején.  
A szín Jotapata városának egyik kiszáradt vízgyűjtője, amiből egy kisebb barlang nyílik. 
A kettőt függöny választaja el egymától.

                      

         

ELSŐ FELVONÁS

Alkonyodik. A felvonás végére teljesen besötétedik.

A vízmosás kürtője alatt lemészárolt tetemek hevernek

egy halomban, ahogy ledobták őket.

1;

A tetemektől távolabb Péter és Judit.

PÉTER       Erős vagyok! Mondd!

JUDIT        Ne!

PÉTER       Bízol bennem!

JUDIT        Itt ne!

PÉTER       Bízol!

JUDIT          Itt nem tudok.

PÉTER       De! Tudsz. Most ölelj! Szeress engem, Fügefavirág!

Mosolyogva nézz le ránk az Úr! Hiszed?

JUDIT        Félek!

PÉTER       Érted hagyott életben! Miattunk küldte az utamba azt a

                  kötelet is! Nem vagyunk szolgák többé.

A kürtő nyílásából vastag kötél lóg alá.

JUDIT        Akkor se…itt!

PÉTER       De!

JUDIT        Hagyj!

PÉTER       Fiakat szülsz majd nekem! És az első, akit most megfogansz,

                  igen, ő lesz majd a bosszú angyala!

JUDIT        Kérlek!

Amíg huzakodnak, nem veszik észre, hogy valaki másznik le a kötélen,

az egyik lábát használni képetelnül.

PÉTER       Új nép sarjad majd magomból! Ősanya leszel, Judit!

JUDIT        A holtak!

PÉTER       Tizenkét fiút! Ez az öldöklés kettőnket felszabadít.

                   Nem érzed?

JUDIT        Néznek!

PÉTER       Dehogy néznek. Meghaltak.

JUDIT        De néznek!

Péter úgy fordítja a nőt, hogy ne lássa a holtakat.

Csókolja, simogatja.

PÉTER       Én soha nem küldelek el a házamtól. Hallod?

Mindig az első asszonyom leszel.

                  Úgy legyen Jákob áldása rajtam!

JUDIT        De a holtak!

PÉTER       Éppen azért kell itt. Nagyon! Lássák csak!

                   Ha néznek. Hogy mi élünk...és te az enyém vagy.

Így már hagyod? Most kell megoldjam övedet!

Péter maga alá gyűri Juditot, félig-meddig erőszakolja.

A sánta leér, észreveszi a tetemek előtt űzekedőket.

Elbámul, nem hisz a szemének, aztán felhorgad.

SIMON      Hé!

Péter megdermed, Judit sikoltva rejti el az arcát.

SIMON      Ti?!

PÉTER       Rosseb egyen, minek ijesztgetsz?!

Simon odasántikál, belerúgna Péterbe.

SIMON      Miféle!?

Péter hárítja a rúgást, felpattan.

PÉTER       Vigyázzál!

SIMON      Itt?! Képesek vagytok? Itt?!

PÉTER       A kötelemen másztál le?

SIMON      Sírnátok inkább!

PÉTER       Ki engedte meg neked?

SIMON      Amíg ti is meg nem haltok!

PÉTER       Mi ketten nem halunk meg.

SIMON      De! Én verlek agyon.

PÉTER       Te?

Péter elindul a másik felé.

Simon az övéből egy tőrt ránt elő.

SIMON      Gyere csak!

PÉTER       Jövök én.

SIMON      Meg kéne kövezzelek azzal a  cédával együtt!

PÉTER       Ezzel csaplak agyon!

Péter lehajol egy szikladarabért.

Kerülgetik egymást.

Judit zokogva hátrál négykézláb a barlang faláig.

SIMON      Kibelezlek.

PÉTER       Belezzél.

SIMON      Te fattyú!

PÉTER       Megdöglesz.

A tetemek között valaki megmozdul, felül.

A feje csupa vér. Judit sikolt.

A vérzőfejű nagyot nyög, vakon tapogat ki a kupacból.

A párbajozók őt bámulják, a leszámolás elmarad.

SÁMUEL   Uram, segíts!

Kimászik a tetemek közül. A barlang kövén elterül.

Simon elteszi a tört, Péter ledobja a követ.

SÁMUEL   Ez már a Pokol?

Csend. Sámuel az alvadt vértől vakon.

SÁMUEL   Meghaltam?

Csend

SÁMUEL   Elkárhoztam.

Csend

SÁMUEL   Nincs irgalom.

PÉTER       Nincs hát.

SÁMUEL   Hogy?

PÉTER       Nincs irgalom!

SÁMUEL   Te ki vagy?

PÉTER       Te kivagy.

Csend. Péter felröhög a szóviccén.

SÁMUEL   Hát jó.

Sámuel az arcát a kőre ereszti.

Simon lehajol Sámuelhez, megvizsgálja.

SIMON      Hallod? Testvérem. Nem haltál meg.

                            És...úgy látom, a fejsebed se annyira súlyos,

mint amilyennek látszik.

SÁMUEL   Akkor...? Mi?

SIMON      Halottnak néztek, és ledobtak ide...

SÁMUEL   Hová?

SIMON      Egy kiszáradt ciszternába.

Csend. Sámuel tárt karokkal tapogatja a sziklapadlót.

SÁMUEL   Ledobtak?

PÉTER       Puhára estél.

SÁMUEL   Puhára?

PÉTER       Jó kis kupac hulla. Puhák, mint egy pihe dunna.

SIMON      Ne feküdj itt, barátom. Gyere, segítek.

Simon felsegíti Sámuelt, a barlang falához, Judit mellé

támogatja.

SÁMUEL   Hánynom kell.

SIMON      Mivel fejbe ütöttek…

SÁMUEL   Nem látok!

SIMON      Talán csak az alvadt vértől.

SÁMUEL   Szédülök!

SIMON      Ki kéne mosni sebed, aztán bekötözni.

PÉTER       Minek?

JUDIT        Hozok én…

Judit a függöny mögé siet, a belső helyiségbe.

Simon követi őt, benéz a függöny mögé, aztán visszafordul.

SIMON      Akkor…nem is vízgyűjtő ez?

PÉTER       Mint látod.

SIMON      Kié ez a búvóhely?

PÉTER       Az enyém.

SIMON      Nem hiszem. Alja embernek nézlek.

PÉTER       Az vagy te, sánta görény!

Farkaszemet néznek.

Ebben se kerekedik egyik a másik fölé.

Simon visszasántikál a sebesülthöz.

SIMON      Mi a neved, testvérem? Az enyém Simon.

SÁMUEL   Sámuel.

SIMON      Környékbeli vagy?

SÁMUEL   Askalonból.

PÉTER       Honnan?!

SÁMUEL   Askaonból.

PÉTER       Akkor te nem is vagy rendes zsidó.

SÁMUEL   Én?! Már hogy ne lennék…?!

PÉTER       Mert nem vagy.

SÉMUEL   Én?!

SIMON       Te maradj már magadnak!

Másodszor is farkasszemet néznek.

Péter baljós mosolyt eröltet.

Simon Sámuelhez fordul.

SIMON      Hogy kaptak el?

SÁMUEL   Nem emlékszem.

SIMON      De csata közben?

SÁMUEL   Őrségben álltam.

SIMON      Hol?

SÁMUEL   A kapunál.

SIMON      És ott?

         SÁMUEL   Hátulról!

         SIMON      Leütöttek?

         SÁMUEL   Rámszakadt az ég, és sötét.

PÉTER       „Rámszakadt és sötét…”

SIMON      Miért gúnyolódsz szegényen?

PÉTER       Mi közöd hozzá?

SIMON      Kutyfajzat.

PÉTER       Az askaloni gyáva, tetves népség.

SÁMUEL   Mit mondasz?!

PÉTER       Még őrségbe se jók.

SÁMUEL   De árulás történt! Leütöttek!

PÉTER       Mondod te. Higgyem el én?

SÁMUEL   Leütöttek!

PÉTER       Hagyd! Ne mozogj! Féreg ez, meg se halld, miket zizeg.

Csend.

SÁMUEL   A város?

SIMON      Elesett.

SÁMUEL   El?

SIMON      El.

SÁMUEL   Vége?

SIMON      Vége.

Sámuel a fejét a barlang falához feszíti.

Csend.

Judit hoz egy cserépedényben vizet, és vászoncsíkot.

Nekilát kimosni, és bekötni a sebet.

Péter a hullákhoz megy, vizsgálgatja őket.

SIMON      Tartsd a fejed!

SÁMUEL   Nem öltem meg egyet se.

SIMON      Mit mondasz?

SÁMUEL   Rómait.

SIMON      Majd ölhetsz eleget.

SÁMUEL   József parancsa. Mindenki legalább egyet.

SIMON      De te őrségbe álltál, az volt a dolgod.

         SÁMUEL   Engem nem engedtek kirohanni.

Rájuk. Üvöltve. Vesszen az elnyomó!

Haljon minden római!

         Péter a hulláktól szól vissza.

PÉTER       Mivel aki askaloni, ez eleve gyáva, hitvány, áruló.

SÁMUEL   Mert túl fiatal vagyok!

PÉTER       Gyávák mind, mondom.

SÁMUEL   Mind bátor katonák!

PÉTER       Idegenek. Nem zsidók.

SÁMUEL   Hazudsz! Jaj!

JUDIT        Bocsánat!

Simon egy harmadik erőpróbát is bevállal.

Péter elé sántikál, fenyegetően.

SIMON      Hallod? Hagyd békén a kölyköt!

PÉTER       Mért?

SIMON      Mert hagyd békén, azért!

Péter kiköp, odébb lép, a hullákat fürkészi, bökdösi

tovább.

SIMON      És a holtakat is!

PÉTER       Ki vagy te, hogy parancsogatsz?

SIMON      Húzd meg magad!

PÉTER       Mert különben?

SIMON      Utánuk küldelek.

Péter a tetemekre néz, aztán Simonra. A tőrére sandít.

Vállat ránt, ellép a hullák mellől,a barlang másik végébe sétál,

onnan szól vissza.

PÉTER       Ezt még megbeszéljük, bicebóca. Jó?

SIMON      Jó.

PÉTER       Majd amikor nem is várod.

SIMON      De. Várni fogom.

PÉTER       Megöllek ám.

SIMON      Én téged.

Péter leül.

Simon visszasántikál Sámuelhez.

SIMON      Hány éves vagy, Sámuel?

SÁMUEL   Tizenhat leszek...

Péter magának.

PÉTER       „És hátulról rádszakadt az ég...”

JUDIT        Nem tört be neki.

SIMON      A feje?

JUDIT        Csak a bőre repedt fel.

SIMON      Csúnya seb. Varrni kéne. Tű? Cérna? Nincs

                   odabent?

JUDIT        De van.

SIMON      Hozzad akkor!

Judit sietve, alázatosan áll fel.

SIMON      Várj! Kinek a menedéke ez?

JUDIT        Jánosé.

SIMON      Milyen János?

JUDIT        A partialka.

SIMON      Ó! Szóval ő menekült volna ide, ha...

JUDIT        Igen, uram.

SIMON      És te?

JUDIT        Szolgálója…

SIMON      Te hogyhogy itt?

JUDIT        Előre küldtek.

SIMON      És az ott?

JUDIT        Ő…Péter...csak lemászott, ahogy az imént te, uram…

                   Mert szerzett egy kötelet, és…

SIMON      Értem.

Judit megint eltűnik a függöny mögött.

Csend.

SÁMUEL   Nem tudjátok, vele mi történt?

SIMON      Kivel?

SÁMUEL   Józseffel.

SIMON      Nem.

PÉTER       Én igen.

A figyelem Péteré, élvezi.

SIMON      Te tudod?

PÉTER       Tudom.

SIMON      Akkor mondd már!

PÉTER       Levágták.

SÁMUEL   Ne!

PÉTER       Akár egy áldozati ökröt.

SÁMUEL   Ne!

SIMON      Levágták?

PÉTER       Le.

SIMON      Láttad?

PÉTER       Láttam.

SIMON      Ott voltál?

PÉTER       Ott hát!

SIMON      Szörnyűség!

PÉTER       Ugyan mért?

SIMON      És téged mért nem öltek ott meg?

PÉTER       Törődtek is velem…

SIMON      Veled, a koszos csavargóval?

PÉTER       A vezért őlték éppen, másra ott nem figyeltek.  

SIMON      Megint hazudsz.

PÉTER       Levágták, aztán szétdarabolták, és koncait a kutyák

                  elé vetették.

SÁMUEL   Kutyák elé? Józsefet?!

PÉTER       Úgy kell neki. Te! Ahogy azok falták, cincálták,

                   acsarogtak a tagjaiért!

SIMON      Te...örülsz ennek?

PÉTER       Szívből. Gyűlölöm!

Simon és Sámuel megbámulják Pétert, nem szólnak.

PÉTER       Már nem is gyűlölöm. Hiszen engem kedvel az Isten.

                  Őt pedig a kutyák bele kedveli.

SÁMUEL   Nem szégyellsz így beszélni róla?

PÉTER       Nem.

SÁMUEL   Ha nem ő vezet minket, rég halottak vagyunk.

PÉTER       Ti így is rég halottak vagytok.

                   Csak az a baj, hogy még lélegeztek.

                   Elszívjátok előlem a drága levegőt.

                   De majd én bevégzem ám veletek.

                   Na? Melyikőtöket őljem meg előbb?

                   Majd éjjel. Ha alusztok.

                   Vagy az is elég, ha hátat fordít az egyik,

                   és egy pillanatra nem figyel.

                   Hupsz! És már kész is vagy.

                   Hörögsz, rándulsz, nem mozdulsz.

Simon fülel, atán rémülten.

SIMON      Hallgass!

PÉTER       A torkod felvágom és a véred…

SIMON      Jönnek!

Fentről hangok közelednek. Páncélos katonák léptei és egy

kordé kerekének nyikorgása.

Simon is a barlang falához hátrál, lapul.

A rómaiak duhaj nótába fognak, miközben hajingálják alá

a többi holtakat.

KATONÁK        

Megölt zsidó a jó zsidó

                            Megmutattuk, nekik mi jó

                            Hasbaszúrva, lefejezve

                            Hullanak le a verembe!

                            Hórukk, hórukk!

I.                    Látod, Rufus, micsoda jó vízgyüjtőt találtam?

III:     Az biztos, hogy jó sok hulla elfér majd benne.

I.                   Bár még mindig nem értem, mért nem hagyhatjuk ezeket is az

         utcákon rohadni temetetlen...

II.                Mert ez Titus parancsa,

I.                   De mért pont nekünk kell ezzel vesződni?

II.      Pikkel ránk a centurio.

I.                   Ezeket rendesen átkutattad?

II.                Csak a rongyaik maradtak, ebben biztos lehetsz.

III.             Hé! Odanézzetek! Egy kötél!

I.                   Az anyja! Ez délelőtt még biztos nem lógott ott!

II.                Valaki lemászott?!

II.      Jó helyre bújt…

I.                   Hé! Te Héráklész! Cicicic! Mászol vissza, te mocsok?!

II.                Kérd őt szebben!

III.     Cibáljuk ki!

I.                   Menj csak, mi itt fenn megvárunk!

II.      Küldjünk ide egy patkányfogót!

I.                   Ez az! Hallod? Várj akkor ott meg!

II.                De jó legyél ám!

III.             Ne menj onnan sehová!

A kötelet röhögve  felhúzzák, aztán tovább dobálják le a hullákat,

ismét rázendítenek a nótára.

A lentiek suttogva.

SIMON      Jaj, én ostoba…

PÉTER       Ez miattad van!

SIMON      Miattam? Mért miattam?

Judit jön ki a belső helyiségből, puffan a kupacon egy tetem.

Iszonyodva sikkant, a kis dobozkát kiejti a kezéből.

Sámuel nyöszörögve, egzaltáltan.

SÁMUEL   Északról jött a veszedelem. Mert a szívünk megint eltelt

                  förtelemmel. Ezért büntet minket az Úr. Mert pogányok

                  módjára éltünk. Ezért sújtott le ismét bennünket az Úr.

PÉTER       Te kussoljál, te idegen, te áruló, te nem zsidó!

Csend.

A hulladobálás abbamarad.

A katonák elmennek.

Judit letérdel, a dobozka tartalmát összeszedni.

Aztán Sámuelhez megy, egy tűbe cérnáz fűz, aztán megáll,

Simonra néz, mi legyen.

Simon nagyot sóhajt.

Sámuelhez sántikál, elveszi a tűt és a cérnát Judittól, aztán ő is

tanácstalan.

SIMON      Tehát varrjuk össze a sebet?

SÁMUEL   Északról jött a veszedelem.

SIMON      Szóval varrjam? De fájni fog.

PÉTER       Minek vesződsz? Még ma megdöglötök.

                   Megígértem nektek. És amit Péter megígér…

A barlang legsötétebb zúgában egy rejtett ajtó nyílik ki, ami a

fal kiszögelése miatt szinte észrevehetetlen. Törékeny alak jelenik meg.

2;

Akik eddig és Réka.

RÉKA        Judit? Judit! Itt vagy?

JUDIT        Úrnőm!

RÉKA        Gyere, segíts atyánknak!

JUDIT        Te élsz?

RÉKA        Nem sok hiányzott, hogy…

Réka meglátja a többieket, rémülten visszahúzódik.

Judit siet utána.

SIMON      Hát más út is vezet le ide?

PÉTER       Az öreg disznó udvarházából.

SIMON      Jánosról beszélsz?

PÉTER       Ami már az enyém.

SIMON      A partiarkánk udvarháza?

Réka tér vissza.Judittal ketten támogatják az aggot.

János a ruháját megszaggatta, a fejére hamut szórt.

JÁNOS      Jaj, mért? Jaj, én mért?! Én mért nem halhattam meg?!

                  Uram, mért teszed ezt velem? Irts ki engem is, ahogy az

                  egész családomat kiirtottad! Jaj, sírok! Sírok, de ki szánja

                  meg a könnyeim?!

RÉKA        Én, nagypapa!

JÁNOS      Te is minek lélegzel még, mondd, mivégre?!

RÉKA        Atyám, mások is vannak még idelent.

JÁNOS      Bár ne keltél volna fel ma, te Nap! Bár álltál volna meg

                  éjfélkor, idő! Bár pusztult volna el az egész világ!

JUDIT        Onnan…a kötélen…másztak le…és…

SIMON      Simon vagyok. Hű szolgátok.

                   És ez a sebesült ifjú itt…

JÁNOS      Ti mért nem pusztultok  el? Mire vártok?

                  Jaj, átkozott légy, végső nyomorúságom napja!

RÉKA        Megbújva látnunk kellett, hogyan vágják le a férfiakat.

                  Néznünk kellett, hogyan gyalázzák meg nénéimet.

                  Hogyan csapdossák a falhoz a kisdedeket.

JÁNOS      Uram, miért hagytad, hogy ez a lány bevonszoljon

                  engem a bokrok közé? Mért engedted, hogy bújjak,

mért nem támadhattam két karommal, tíz körmömmel

                  ezekre a hóhérokra? Mért küldtél a lelkemre gyávaságot?

                  Miben vétkeztem ellened?

JUDIT        Mindenkit megöltek?

RÉKA        Csak a nagymamát nem. Őt sebesülten elvonszolták

egy tiszt parancsára.

JÁNOS      Jaj, Sára, Sára, drága asszonyom!

János aléltan elterül a kövön.

Péter lép elő a hullák mögül.

PÉTER       Szép munka. Tiszta munka.

SIMON      Micsoda?

PÉTER       Így kell ezt csinálni ostrom után.

SIMON      Mit kell így csinálni?

PÉTER       Mindent megölni, ami él.

RÉKA        Ki vagy te?

PÉTER       Én? Egy igaz ember. És az igazságomhoz, lásd, újabban

                  lett szabadságom is.

SÁMUEL   Északról jött a veszedelem. És kard által vágatott

                  le mindenki...

PÉTER       És a maradék általam öletik meg, aki nem valódi zsidó.

RÉKA        Miről beszél ez?

SÁMUEL   És az Úr a bűnösök arcát a porba veré...

RÉKA        Ki ez az ember?

SIMON      Csak egy koszos korcs fajzat.

PÉTER       Véreb, sánta, aki átharapja a torkodat.

János óbégat, a barlang kövén a hasán fekve.

JÁNOS      Miért is engedtem Józsefet, és katonáit a városomba?

                  Miért nem hajtottunk inkább térdet,s fejet a fenevad

                  előtt? Hiszen jóllakhatott már mások húsával, amire

                  ideért...Teleitta magát mások vérével pukkadásig!

                  Lustaságában biztosan megkegyelmezett volna

                  Jotapatának! Miért ellenkeztünk? Hiszen tudtuk a jövőt!

                  Hogy le nem győzhetjük őt! Mert Dávid király halála

                  óta gyenge nép vagyunk! Inkább imádkoznunk kellett

                  volna hozzá, az Úrhoz, bemutatni néki az illő áldozatot,

                  és várni békén a kegyelmet, vagy a büntetést...!

                  De nem! Mi fegyvert fogtunk. Mi! Mintha tisztábbak

                  lennénk Mózes törzseinél. És nem sokkal tisztátlanabbak.

                  Réka! Felej nekem! Mért nem bíztuk a sorsunkat az Úr

                  kegyelmére, miért bíztuk inkább József gyenge kezére?

                  Miért?!

RÉKA        Egyszer már elűzte innen a rómaiakat.

PÉTER       Az csak egy előőrs volt, szűz gidám.

SIMON      És most se rajta múlott, hogy kitartsunk, és győzzünk.

PÉTER       Mondod te, sánta.

SIMON      Mondhatom, hiszen én végig ott harcoltam a falon.

PÉTER       És ezért már értesz is a hadvezetéshez.

SÁMUEL   József volt a messiás.

PÉTER       A....kicsoda?!

SÁMUEL   A messiás.

PÉTER       Az?! Na ne!

SÁMUEL   Hallottam őt, és azért szegődtem a nyomába.

PÉTER       Egy farizeus vartyogása volt minden szava.

SÁMUEL   Te is hallgattad őt?

PÉTER       Ahogy kegyelemért könyörgött.

                   Aztán, ahogy visított a kíntól. Aztán, ahogy megdöglött,

                   és a pribékek a testét felaprították.

RÉKA        Mit mond ez?

SIMON      A szája eleven pöcegödör.

RÉKA        József halott?!

SIMON      Ez azt állítja.

RÉKA        Nem! Az nem lehet! Ő nem! Őt nem!

PÉTER       Márpedig a kutyák beleiben delelt, ha mondom.

JUDIT        Látta!

RÉKA        Jaj, atyám! Hallod ezt?

JÁNOS      Mi végre lázad fel a zsidó? Amikor újra és újra csak

                   azt kell látnunk, hogyan mészárolják le gyermekeinket?

                   Hogyan szóratik szét a nemzetségünk mindig.

PÉTER       Bíztátok volna ránk Jotapata védelmét.

SIMON      Rátok? Kire rátok?

PÉTER       Ránk, zétoltákra! Csak tízezer olyan harcos kellett volna

                   ide, mint jómagam! Mi nem kuksolunk ám gyáván a falak

                   mögött! Hátha elunják az ostromot a Flaviusok! Mi mindig

                   támadunk! És majd kisöpörjük az egész bandát Galileából.

SÁMUEL   Ha ilyen nagy hősök vagytok, akkor miért futottatok

                   József maréknyi csapata elöl?

PÉTER       Mi?! Hol?

SÁMUEL   Tiberiásnál.

PÉTER       Ott mi meg nem futottunk.

SÁMUEL    A Genezáreth-tó nádasában vacogtatok tőle félelmetekben.

PÉTER       Ez nem igaz.

SÁMUEL   Ott voltam.

JÁNOS      Hallgassatok!

Csend.

PÉTER       Vén marha! Minek is óbégatsz? Ez azt hiszi ám, ő itt

                   a legnagyobb vesztes. "Az Úr adta, az Úr elvette"!

                   És? "Áldott legyen ezért az Úr neve"! Te egész életedben

                   tejben-vajban fürödtél. Ki sajnálna most? Mert én nem

                   szánlak. Hallod? Nesze, a gyászodhoz!

Péter oldalba rúgja a kövön fekvő Jánost.

Réka feljajdul.

Simon felháborodottan lép oda, Péter ezt kihasználva megszerzi

tőle a tőrt.  Két képést hátrál,  aztán Simonnak szegezi.

PÉTER       Sétálj csak bele!

SIMON      Még soha nem láttam ennyire aljas embert, mint

                   amilyen te vagy.

PÉTER       Akkor jól nézz meg!

SÁMUEL   Azt mondják, a zelóták mind gonoszok, és kegyetlenek.

PÉTER       Igazán?

SÁMUEL   Ti a sátán nemzetsége vagytok.

PÉTER       Tévedsz. Azok nem mi vagyunk, hanem a farizeusok.

                  

Csend,  ami hosszúra nyúlik.

Péter a többiektől elkülönülve ül a balrang falához, a megszerzett tőrt vizsgálgatja, azzal játszik.

Réka és Simon felsegítik Jánost. Judit a belső helyiségből egy kecskelábú széket hoz ki, a patrialkát arra ültetik.

Sámuel magának motyog, mintha imádkozna.

SIMON      Az a rejtekút, amin lejöttetek, hová vezet?

RÉKA        Atyám udvarházába.

SIMON      És onnan van tovább kiút?

RÉKA        Nincs, amíg annyi ott a római.

SÁMUEL   És innen hová is futnál, Simon?

Csend.

Péter a kés hegyét próbálgatva.

PÉTER       Mi ketten, én meg Judit, túléljük ezt.

RÉKA        Te meg Judit?

PÉTER       Ő már az én asszonyom.

RÉKA        Judit? Judit!

Judit szégyenkezve áll Réka előtt.

Talán szabadkozna, de vízgyűjtő kürtőjében két férfi jelenik meg.

Az egyik páncélban, állig felfegyverkezve. Gyakorlott falmászóként

ő mutatja a másiknak az utat.

JUDIT        Jön...jönnek! A "patkányfogók"!

A lent lévők dermedten bámulják őket.

3;

AKIK EDDIG, JÓZSEF, JAKAB

Réka és Judit segíti fel Jánost, vonszolják.

Ugyanezt teszi Simon is Sámuellel.

Péter a tetemek közé bújik.

RÉKA        Atyám! Már másznak le értünk! Meneküljünk!

SIMON      Gyere, Sámuel!

SÁMUEL   Hová?!

Réka, Judit, János, Sámuel és Simon visszahúzódnak

a rejtekató mögé.

JÓZSEF     Mire jó ez, Jakab?!

JAKAB      Vigyázz, erre lépj!

JÓZSEF     Úgyis elfognak!

JAKAB      Erre a kiszögelésre! És amabba kapaszkodj!

JÓZSEF     Elfognak, és...megszégyenítenek!

JAKAB      A mászásra figyelj!

JÓZSEF     De nem engeded, ugye?

JAKAB      Nem.

JÓZSEF     A szavadat adtad.

JAKAB      Megtartom.

JÓZSEF     Megölsz.

JAKAB      Meg.

JÓZSEF     Esküdj újra!

JAKAB      Elbújtatlak itt néhány napig.

 Péter kikászálódik a hullák közül, a homályba húzódik.

JÓZSEF     És aztán?

JAKAB      Eljutunk Jeruzsálemig.

JÓZSEF     De nem szabad tűrnöd, hogy hátrakötözött kézzel

                   Vespasianus elé lökdössenek!

JAKAB      Az nem fordulhat elő, uram.

JÓZSEF     Esküdj!

JAKAB      Már megtettem.

JÓZSEF     Tedd meg újra!

JAKAB      Innen ugorj!

 Leugranak. A hullákat látva elborzadnak.

JÓZSEF     Jaj, ne...Nem! Ez...ezek...

JAKAB      Csak halottak.

JÓZSEF     Így?!

JAKAB      Így.

JÓZSEF     Egymásra dobálva? 

JAKAB      Ők legalább nem az ég alatt...temetetlen.

JÓZSEF     Ez a gyalázat is hozzád kiált, Isten!

JAKAB      Nyugodj meg!

JÓZSEG     Hogy tehetném?

JAKAB      Itt meghúzódunk.

JÓZSEF     Nem! Visszamászunk!

JAKAB      Majd.

JÓZSEF     Most!

JAKAB      Ha alábbhagy az üldözés.

JÓZSEF     Ezt nem bírom!

JAKAB      Muszáj.

JÓZSEF     Tedd meg most, könyörgök!

JAKAB      Meghalni ráér az ember, amíg csak él.

PÉTER       De ti nem értek ám rá!

 Péter a homályból rájuk támad. Jakab, noha váratlanul éri, mégis

 hatékonyan elhárítja Péter szúrását, és ugyanazzal a mozdulattal

 harcképtelenné is teszi a zelótát. A következő pillanatban már

 el is tőrné Péter nyakát.

JÓZSEF     Megállj, Jakab! Hagyd!

PÉTER       Engedj!

JÓZSEF     Ne bánsd!

 Jakab vesén üti Pétert, aki ettől hápogva elterül.

Ellép tőle, a tőrt a tetemekhez rúgja.

Körülnéz.

Észreveszi a függönyt, benéz mögé.

JAKAB      Ez itt nem is vízgyűjtő, hanem egy valóságos

rejtekhely, uram!

Felfedezi a nyitott ajtót. Elindul arra, a visszatérő Réka

állítja meg.

RÉKA        József? József!

JÓZSEF     Réka!

 József és Réka összeölelkeznek.

Jakab benéz a rejtekajtón, aztán bemegy rajta,

RÉKA        Nekem azt mondták...

JÓZSEF     Ó, hogy még egyszer…

RÉKA        Elfogtak és…

JÓZSEF     Látod, hogy…

RÉKA        Kivégeztek.

JÓZSEF     Még élek.

RÉKA        Hála az Úrnak!

Jakab tereli vissza a többieket, kivéve Sámuelt.

Jakab először Simont  kérdezi ki.                        

JAKAB      Te hogy jutottál le ide?

SIMON      Egykötél lógott alá.

JAKAB      Kötél?

SIMON      De megtalálták a rómaiak.

Jakab most Judithoz fordul.

JAKAB      És ti?

JUDIT        János udvarházából.

JAKAB      Oda vezet ez az alagút?

JUDIT        Igen, uram.

JAKAB      És te ki vagy?

JUDIT        Apám adósága miatt ennek a rabszolgája.

JAKAB      Ki tud még erről az alagútról?

JUDIT        Már mind halott.

Jakab bólint, megnyugszik.

Judit és Simon visszaülteti Jánost a székre.

József kibontakozik az ölelésből, János elé járul,

mélyen meghajol előtte.

JÓZSEF     János!

JÁNOS      Ma hajnalig úgy hívtak.

JÓZSEF     Uram.

JÁNOS      János voltam, Gád törzséből.

                   Az őseim az Úr irgalmából átkelhettek a Jordánon, hogy

                   itt, a hegyek között, Jotapatában telepedjenek le. És mi

                   itt éltünk, a hegyek között immár ötödik száz éve, igaz

                   hitben, szorgos munkánk által gazdagodván. Amíg te

                   ide nem jöttél.

SIMON      De József kivezet innen minket!

                   Testvérek, megmenekültünk!

JÁNOS      Ez a barlang az enyém. Én vágattam a sziklába több évi

                   munkával vájatokat, és ezt az alagutat, hogyha baj lesz,

                   lejuthassak ide, és a víz ne álljon meg. Hogy megóvhassam

a családomat. De nincs már, akit elbújtassak.

                   Ezért hát senkit nem tűrök meg itt, aki él. Ezt már nem

                   engedem át neked, „hadvezér”. Menj innen!

RÉKA        Ne, nagypapa!

JÁNOS      Mind tűnjetek a szemem elől!

RÉKA        De ha most kimennek, megölik őket is!

JÁNOS      Minél előbb gyilkolják le őket, annál jobb nekik.

RÉKA        De…

JÁNOS      Kísérj be oda, aztán te is hagyj magamra!

RÉKA        Igenis, atyám.

Réka és Judit betámogatják az öreget a belső helyiségbe.

Csend.

Péter lassan összeszedi magát, a barlang faláig vánszorog.

Réka és Judit térnek vissza.

A többeik beszéde közben dacosan Péterhez megy, melléül.

RÉKA        Ugye megbocsátod atyám szavait?

JÓZSEF     Ő bocsásson meg nekem!

RÉKA        Ha láttad volna…

Réka ismét József karjába keres vígaszt, menedéket.

JAKAB      János udvarháza közel esik a várfalhoz...

JÓZSEF     Megértem, hogy engem okol.

JAKAB      És a várból kivezető rejtett ösvényhez is, ahol a kémeink

                   közlekedtek. Az alagút bejárata honnan nyílik, rabszolga?

JUDIT        A borospincéből...

PÉTER       Ne hívd így!

JAKAB      Mi van?!

PÉTER       Judit az asszonyom, nem rabszolga többé.

JAKAB      És a pincében az alaút hogyan nyílik?

Judit hallgat, helyette Réka válaszol.

RÉKA        Egy üres hordóból...Nem könnyű felfedezni.

JAKAB      És a borospice hová?

RÉKA        Az udvarházra.

JAKAB      Akkor hát itt várunk, és ha elül a zaj, a kutyák ösvényén

jutunk ki a hegyek közé.

Jakab ezzel nekilát, hogy az urának és magának valami helyet vackoljon.

József a székhez kiséri Rékát, ott leülteti, aztán maga is körülnéz.

A hulláktól ismét elborzad. A függönyt elhúzva beles Jánosra, de most nem szólítja meg az aggot.  

SIMON      Uram! Én is veletek szökhetnék?

JÓZSEF     Te idevalósi  vagy?

SIMON      Hála az Úrnak, nem. Simon vagyok, az ács. Az asszonyom

                   és a lányom a falumban hagytam. Értük talán nem kell

                   aggódnom...

JAKAB      Amíg oda nem érnek a rómaiak.

SIMON      Á, nem maradt ott elrabolni való. Rég kifosztották és

                   felgyújtották a házainkat ezek a zelota zsiványok...

 Péter morogva, Judit vállát átkarolva.

PÉTER       Zsivány ám az a bélpoklos, disznót zabáló apád.

SIMON      Ez is egy zelóta itt.

 József megnézi magának Pétert, aztán visszafordul Simonhoz.

JÓZSEF     És te, testvérem, hol sebesültél meg?

SIMON      Parancsod szerint magam is a falat magasítottam, amikor egy

                   lövedék szilánkja elcsapta a bokámat.

JÓZSEF     Talán helyre jön.

SIMON      Mit érdekel engem, ha sántítok is, csak…

JÓZSEF     Persze, velünk jöhetsz. És ha akartok, ti is.

                   Remélem, Jánost is rávehetjük, hogy…

RÉKA        Atyám gyásza könnyebb lesz majd, ha megoszthatja

veletek. Veled!

         JÓZSEF     Ha megosztja velem, hálás leszek.

SIMON      Én elég jól ismerem Jotapata környékét.

                   Csak a várból jussunk ki.

JÓZSEF     Talán már ma éjszaka…

JAKAB      Vagy inkább holnap.

RÉKA        Élelem, víz van bent, több, mint elég.

JAKAB      De bűzleni fognak a holtak.

Megbámulják a hullákat.

Hosszú csend után Simon próbál örvendezni.

SIMON      Hogy mégis élsz.

Visszatért belém a remény.

 Péter  teljesen magához térve, hangosabban, pimaszabbul.

PÉTER       Pedig ha egy cseppnyi eszed lenne, a maradékot is most

                   vesztetted volna el...

JÓZSEF     Hol láttalak én téged?

PÉTER       Szóval meg se ismersz.

JAKAB      Én emlékszem rá. Ez ölte meg a múlt héten azt az

                   öreg rőföst a kereskedők utcájában.

PÉTER       Egy uzsorást! És te halálra ítéltél ezért.

JÓZSEF     Igen, így már emlékszem.

RÉKA        Ez...egy...rablógyilkos?

JUDIT        Péter...te…

PÉTER       Nem én! Nem rablógyilkos, hanem a törvény tudója!

                   Írva vagyon, hogy aki pénzt ad kölcsön, és kamatot számít

                   fel érte, az a bűnös! És aki a bűnös, az halállal lakol.

Igaztalanul ítéltél el engem, farizeus!

JAKAB      Megöljem?

PÉTER       Te engem nem ölhetsz meg!

JAKAB      Dehogy nem.

PÉTER       Mától én vagyok itt a vezér!

JAKAB      Uram?

JÓZSEF     Zsidó zsidót ma ne öljön!

PÉTER       A királyotok vagyok. Térdre előttem!

JÓZSEF     Bánom is én, ez az ostoba minek képzeli magát.

 József  ismét a függönyhöz megy, beszól Jánosnak.

JÓZSEF     János! Éjszakáig itt maradunk. Aztán, ha alkalmas a pillanat,

                   átszökünk a várfalon, a hegyekbe.

PÉTER       Judit meg én kitalálunk ám nélküled is.

JÓZSEF     Velünk tartasz, atyám?

János bentről.

JÁNOS      Az Úr sebzett meg engem, nem te. Ő zúzott össze, te csak

                   az eszköze voltál. Mégis hogy utállak ezért!

JÓZSEF     Ha csak eszköze voltam, úgy kérlek, annál inkább bocsáss meg!

JÁNOS      Nem!

János csak sokára teszi hozzá.

JÁNOS      De maradjatok.

 József visszaereszti a függönyt.

PÉTER       Mert? Ha megtiltotta volna? Akkor most libasorban,

gyászdalokat énekelve kiballagunk?

JAKAB      Ne játsz József türelmével, zelóta!

SIMON      Olyan ocsmány a szád, hogy még hallgatni is kárhozat!

PÉTER       Pedig én beszélni fogok! Vezér! Tudsz róla, hogy hitvány

alak vagy?

JÓZSEF     Hitvány lennék?

PÉTER       Pusztán már csak azért is, hogy itt látlak. Már ez egetverő

                   aljasság. József! Elesett a város, amit te védtél. És te élsz?

                   Ma negyvenezer zsidó halt meg Jotapatában. És neked még

                   van szavad? Talán süket vagy? Nem hallod? Negyvenezer

                   halott kérdezi tőled, minek jöttél ide? Minek ígértél győzelmet?

                   Hová  vezettél te minket? Vezér!

RÉKA        József sose kérte a vezérséget.

PÉTER       De elfogadta.

RÉKA        Mi hívtuk ide. Atyám, és Jotapata tanácsa könyörgött neki.

                   És József mindent elkövetett, hogy a várost megóvja.

PÉTER       Ez itt negyvenezer zsidó haláláért felelős. És ez küldött engem

                   egy vén uzsorás miatt keresztre, akit a törvény szerint öltem

                   meg.

SIMON      Nem inkább a pénzéért?

PÉTER       Bűnös vagy, József! Tagadod?

JÓZSEF     Felelős vagyok.

JAKAB      Uram, hadd hasítsam fel a pofájától a beléig!

PÉTER       Veled, te véreb, még külön számolok!

RÉKA        József, te felelős se vagy!

PÉTER       Egy hete te bíráskodtál felettem hamis törvényeid szerint.

                   Most én hozok ítéleted rajtad, az igaz törvények szerint.

                   A büntetésed halál! Véreb! Öld meg!

A többiek csak bámulják Péter orcátlanságát.

Judit lassan elhúzódik mellőle.

József végül a fejét csóválva, halkan felnevet.

SIMON      Uram, angyali a te türelmed...

 Sámuel  kerül elő, a rejtekajtón kilépve, egy kicsit még mindig szédelegve.

SÁMUEL   "Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint,

                   hogy ne légy őhozzá hasonlatos..."

JÓZSEF     Te meg ki vagy, aki a prédikátort idézed?

SÁMUEL   "De felelj meg a bolondnak, hogy ne legyen biztos az

                   ő szavai felöl..."

SIMON      Ez a kölyök, Sámuel,  Askalonból jött.

SÁMUEL   Téged követtelek.

JÓZSEF     Engem?

SÁMUEL   És követlek, amíg csak élek.

PÉTER       Ez az ember bűnös!

JÓZSEF     Mindenki bűnös, aki él.

 János kántálása hallatszik odabentről.

JÁNOS      Jaj, de árván ülök itt! És senki nincsen, aki megvígasztalhatna!

                   Iszonyúság, Uram, amit tettél velem! Mivel érdemeltem ki?

                   Mondd! Sosem tekintettem imádattal másra, csakis terád!

                   Áldoztam neked, minden parancsodat nagyon is betartottam!

                   Nem, soha egyet is meg nem szegtem!

Judit a kövön ülve, keserűen, félhangosan, magának.

JUDIT        Hogy hazudik még most is.

RÉKA        Mit...mit mondasz?!

JUDIT        Álszent.

RÉKA        Az atyánkról beszélsz te?!

JUDIT        Nekem ez?

RÉKA        Az urad.

JUDIT        Vén kéjenc.

RÉKA        Mit merészelsz?

JUDIT        Ez sosem volt az én atyám.

PÉTER       Ez az, Fügefavirág. Így kell szólni az ilyenekhez.

Meg így: Na! Jakab! Mi lesz?! Végezd ki az árulót!

Jakab Józsefre néz, József nemet int.

Rövid csend után szólal meg.

JÓZSEF     Tanu rá az ÚR, hogy mindig csak békét akartam.

Jakab! Te ott voltál velem Jeruzsálemben is.

Ugye,  könyörögtem a nagytemplom előtt?

Ugye óvtam zokogva a zsidókat? Nehogy

                   háborúba keveredjünk Rómával. Rimánkodtam.

Hiszen Róma legyőzhetetlen.

PÉTER       Nem! Nem! Nem az!

JÓZSEF     Róma is csak maga magát győzheti le.

Ahogy Egyiptom, Asszíria, ahogy Babilon, vagy

Nagy Sándor hatalma is a saját nagyságába

                   bukott bele. Soha nem kis nép dolga volt az.

PÉTER       Mi söpörjük majd le a föld színéről Rómát! És azután mi kormányozzuk a világot! Mert egyedül bennünk bízik

meg az Úr. Mi vagyunk az igazi kiválasztottak.                   

SÁMUEL   Írva vagyon, hogy északról jön a veszedelem...

PÉTER       Te meg hagyd már azt az északot, agyalágyult!

JÓZSEF     Csakugyan északról jött. Ahogy északról támad majd

Rómára is.

PÉTER       Csakhogy mi tudjuk ám azt is, miért mekegtél  te Jeruzsálemben, a templom kapuja előtt békéért, farizeus.

Mert nem akartál a barátaid ellen háborúzni.

JÓZSEF     Sose tagadtam, hogy rengeteg barátra leltem közöttük.

PÉTER       Vagyis eleve áruló vagy.

JAKAB      Te vagy fárasztó, de nagyon.

PÉTER       Igaz zsidónak csak zsidó lehet a barátja.

 János lebbenti fel a függönyt.

JÁNOS      Ki az, aki nálam több nyomorúságot láthat? Kit vetett még az

                   Úr ennél mélyebb sötétségbe? És ki akarná látni nálam kevésbé

                   a világosságot?

JÓZSEF     Ültessétek le!

 Simon és Réka leültetik Jánost.

SÁMUEL   És könyörögjünk az Úrhoz!

Csend. Péter nem bír magával.

PÉTER                   Ott tartottunk, hogy ez az ember áruló is, nem csak gyilkos.

SIMON                Tartsunk inkább ott, hogy a zelóták minden bajunk okozói! Ti alázzátok meg, ti fosztjátok ki, ti gyilkoljátok a zsidó népet.

PÉTER                 Csácsogás.

SIMON                És ti dühítettétek fel a rómaiakat is.

PÉTER                 Nem eléggé.

SIMON                Florus miattatok korbácsoltatta meg, és feszítette keresztre a templom őreit.

PÉTER                Ki sajnálja azokat?  Egy se volt köztük rendes zsidó.

SIMON                És ti ugyanúgy kifosztanátok a Jeruzsálemi templomot, ahogy Florus katonái megtették.

PÉTER                Mi megvédünk mindenkit, akinek igaz a hite.

SIMON                Bennünket ugyan ne védjetek meg!

SÁMUEL            És bennünket se!

PÉTER                Mióta vagytok ti igaz hitűek?

SIMON                Mert azok csak ti vagytok, zelóták?

PÉTER                Így van.

RÉKA                 Rabolva, fosztogatva, gyilkolva?

PÉTER                Csak mi gyűlölünk úgy minden idegent, ahogy azt Mózes

                            megparancsolta.

SÁMUEL            Mózes ilyet nem parancsolt.

PÉTER                Mi vagyunk a kiválasztottak! Zelóták!

RÉKA                 És ki választott ki benneteket?

SIMON                Ők magukat.

PÉTER                Az Úr!

SIMON      Talán színről színre szólt hozzátok?

PÉTER       Igen!

SÁMUEL   Hol?

PÉTER       Mindenhol! És mindenkor! És csak mihozzánk,

                   zelótákhoz.

A kérdezők megint csak bámulnak Péterre, aztán elfordunak tőle.

Judit még távolabb húzódik tőle.

Csend.

JÁNOS      Izrael! Megint úgy gyaláznak meg, akár egy öreg,

fogatlan szajhát. Akit kővel hajigálnak ki a törzsből a kietlen pusztába. Hogy ott haljon meg étlen-szomjan, és teteme a dögevőké legyen.

Csend.

JÁNOS      Uram! Mért vered ki ismét hazájából Izraelt?

PÉTER       Ne mekegj, vén bakkecske!

RÉKA        Atyánk még téged is sirat!

PÉTER       Engem ez ne sirasson! És Juditot se!

                   Tizenkét fiút fog szülni nekem. Ugye, Fügefavirág?

JUDIT        Én..

RÉKA        Judit!

PÉTER       Többé nem az ágyas rabszolgátok.

RÉKA        De ő nem is volt az!

PÉTER       Így bántok ti a nincstelen szegénnyel! Pogányok!

                   Csak aki szegény, már csak az zsidó!

JÁNOS      Elég! Elég! Mégis menjetek! Mind! Kifelé innen!

Nem bírlak hallgatni titeket!

Menjetek!

Vagy öntsetek forró ólmot a fülembe! És szúrjátok ki a szememet is! És metszétek le az orromat, hogy ezeknek a holtaknak a szagát se érezhessem!

JÓZSEF     Atyám...

JÁNOS         Te se szólalj meg többé! Te tényleg gyilkosabb vagy

                   ennél a mocskosszájú latornál! Téged is a balkezével dobott

                   le közénk az Isten! Az Úr átka vagy!

SÁMUEL   Ez nem igaz!

JÁNOS      Himlő vagy, vérhas, dögvész, halál!

JAKAB      Higgadj le!

JÁNOS      Dögkeselyűk jótevő angyala!

JÓZSEF     Nem könyörögtem? Neked is. János!

Hogy hagyjatok engem a hegyek közé vonulni,

ti pedig nyissátok meg Vespasianus előtt

                   Jotapata kapuit? Így történt?

RÉKA        Így.

JÓZSEF     A városod tanácsa előtt is térden állva esedeztem?

RÉKA        Ezt tetted.

JÓZSEF      És ki volt az, aki a leghangosabban kiáltozta: harcot, szabadságot , vagy dicső halált!?

RÉKA        Te voltál az, nagypapa.

JÓZSEF     Te bizony, a város feje.

János feláll, József elé tántorog.

József állja a tekintetét.

János elfordul tőle, beszédeleg a belső helyiségbe, a függöny mögé.

Csend.

SÁMUEL   Ha nem árulnak el, soha be nem veszik a várat.

SIMON      Ugye éppen adták volna fel az ostromot? József!

                   A negyvenhetedik napon, ahogy megjósoltad.

SÁMUEL   De elárultak! Pont a negyvenhetedik napon.

JAKAB      Uram csak azt jósolta, hogy az ostrom negyvenhét napig

fog tartani...

PÉTER       És ezt honnan tudtad, vezér?

RÉKA        József főpap, tehát látja a jövőt.

PÉTER       Látja, mi?

RÉKA        Igen, látja.

PÉTER       Mert főpap.

RÉKA        Mert főpap!

PÉTER       De érdekes.

JAKAB      Mi ebben az érdekes, te gané?

PÉTER       Ugyan miért láthatná ez a jövőt?  

                   Ez  csak egy mocskos farizeus. Ezért látná a jövőt?

                   Ezzel csak a nálam  ostobábbakat lehet megetetni.

                   Nem a csillagok állásából olvasod te ki a holnapot.

                   A saját hasznotokon túl nem tudtok ti kiszámolni semmit.

JAKAB      Uram! Legalább azt a mocskos száját hadd tömjem be végre!

JÓZSEF     Mondja csak, gyorsabban telik vele az idő.

PÉTER       Megmondom én nektek, mit számolt ez ki. Hogy hogyan kell

                   neki megegyeznie Vespasiánussal. Egyedül azt. Hogy mit

                   kap cserébe, ha végül kinyittatja előtte Jotapata kapuit.

                   És miután ez az alku sutyiban megköttetett, már könnyü

                   volt megjövendölni a napot, az órát, sőt, a percet is.

                   Hadd higgye "jövendölésed" beteljesülése után a nép,

hogy a messiás is te vagy.

RÉKA        József, mégis miért tűröd ezt?

PÉTER       Egy farizeustól minden aljasság kitelik.

JAKAB      Uram?

SÁMUEL   József a messiás!

SIMON      József kivezet innen!

SÁMUEL   Igen! És újra egybegyűjti majd a népet a hegyekben.

                   És ott együtt könyörgünk majd az Úr irgalmáért,

akár birkanyáj a viharban. Ugye megteszed ezt újra, József?

JÓZSEF     Kivezetlek benneteket Jotapatából...

SIMON      József  él! Az Úr nem fordította el tőlünk az arcát.  

SÁMUEL   Mert előbb indulnak meg a hegyek, minthogy Ő, aki velünk szövetséget kötött, végképp elhagyna minket...

Északról jött a veszedelem...de elvonul majd felettünk a

                   veszedelem, ahogy a nyáj felett a vihar is szűnni kezd, ha dühét

                   kiadta...Mert még nem indultak meg a hegyek.

SIMON      Még nem indultak meg a hegyek.

SÁMUEL   Nem indulnak, mert az Úr haragjában is irgalmas, ahogy irgalmas volt végül Ábrahámmal, Jákobbal, és Mózessal is, és ahogy minden prófétánkkal féltő szeretetét azóta is megígérvén megüzente.

SIMON      Bizony megüzente. Mindig megüzente. Bármilyen hitványak

legyünk is néha...De mi itt, Joptapatában, ugye nem voltunk azok?

RÉKA        Mert ha utál is néha, azért szeret minket az Isten. Ugye, József?

JÓZSEF     Az Úr...ilyen...Igen, szeret...Próbára tesz, tehát szeret.

 Simon és Sámuel lelkesen, János a függöny mögül kétségbeesetten.

HÁRMAN "Szeret...!"

SÁMUEL   József a messiás!

JÓZSEF     A messiás nem én vagyok. Sose állítottam azt!

PÉTER       „Szeret!”

 Péter a tetemekre mutat.

PÉTER       Így szeret titeket az Isten!

                   Mert tőle ti ezt érdemlitek.

De az új mag bennünk sarjad ki.

Csak minket hagy meg élni. Közületek csak engem, és

                   az asszonyomat, Juditot!

JUDIT        De én...én nem tudtam...Én nem így akarom!

PÉTER       Mit nem, Fügefavirág?

JUDIT        Az asszonyod…

PÉTER       Már hogy ne akarnád, Judit?

SIMON      Egy rablógyilkos, meg egy céda: szép pár vagytok...

JUDIT        Én? Én nem…!

PÉTER       Ne merd ezt rá még egyszer mondani!

SIMON      Jól van.

PÉTER       Judit!

Judit nem néz Péter szemébe.

Péterből így elfogy az erő.

Csend.

RÉKA        De mért tesz így próbára minket az Isten?

JÓZSEF     A gőgünk miatt.

RÉKA        A gőgünk?

JÓZSEF     Mert nem volt jó nekünk a béke. Mert megint

                   megszegtük adott szavunkat  A szerződést, amit atyáink

         kötöttek meg Caesarral. Mert fellázadtunk az ellen a Róma

ellen,akik örökre megszabadított bennünket Egyiptom és Szíria

                   fenyegetésétől. Avagy nem acsarkodtak ránk azok szüntelenül?

                   Ők a mi ősi ellenségeink. És nem Róma.

PÉTER       Mondom: áruló ez.

JÓZSEF     Én láttam azt a márványtáblát, amelyre arany betűkkel vésték

                   fel a zsidók és Róma örök barátságának és szövetségének

                   esküjét.És mi az Úr nevében fogadtuk meg azt. Az Úr nevében,

                   és Róma szenátusa előtt. És van-e az Úr szemébe nyomorultabb

                   bűnös az esküszegőnél?

PÉTER       A hazug. Az áruló!

JAKAB      Mért nem fogod be a pofád végre?!

PÉTER       Én, Péter, az Úr nevében ezt az embert halálra ítéltem.

                   Te mért nem hajtod végre a parancsomat?

JÓZSEF     Na jó. Íme, elérted. Meguntalak, lator.

 József int Jakabnak. Jakab rögtön támad, megragadja Pétert, a tetemek

 halmához vonszolja, ott térdre kényszeríti, előhúzza a kardját. Közben.

PÉTER       Hé! Elengedsz!

JAKAB      Megteszem mindjárt.

PÉTER       Mit akarsz?

JAKAB      Megrövidítem az  "igazságodat". Egy fejjel.

PÉTER       Ehhez nincs jogod!

JAKAB      A siralomházból szöktél ki.

PÉTER       De ennek a bűne kiált az égre! Ezt kell kivégezned!

                   Józsefet! Az álmessiást! Az árulót! A farizeust! Aki

                   eladta a zsidót! Egy tál lencséért!

Péter kiszabadul a fogásból, futni kezd, hasra esik,

Rékában kapaszkodik meg, bőgve.

PÉTER       Szólj  rá!

JAKAB      Engedd el ezt a lányt, vagy lecsapom a kezed!

PÉTER       Ne hagyd!

RÉKA        Ne! József! Kíméld!

JÓZSEF     Jakab.

 Jakab bólint, hátralép, Péter még mindig Rékába kapaszkodva.

PÉTER       Azért is mondom tovább! Egy tál lencséért! Farizeusok!

                   A népet! Mindig! Mindenkinek! A talpát nyaljátok!

                   A seggét! A szaros seggét! Kutyák!

Csak azért, hogy cserébe ti maradhassatok

                   a szegények felett az urak!

RÉKA        Eressz el!

JÓZSEF     Ezekkel az ostobaságokkal  lázítottátok fel a népet. Bár ne

                   tennéttek volna! Ma is gazdagságában dúskálhatna Galilea.

                   Ti zeloták bosszantottátok fel Rómát. Te lesztek az okai,

                   amikor bosszúból ezért lerombolják Jeruzsálem falait.

SIMON      A rómaikak?

JÓZSEF     Ők.

SIMON      Az nem lehet!

JÓZSEF     Falai leomlanak

SÁMUEL   Ez…új  jövendölésed?

JÓZSEF     Másképp aligha történhet.

SIMON      Mikor?

JÓZSEF     Talán két esztendő múlva.

SÁMUEL   Uram, irgalmazz!

 Sámuel a tenyerébe rejti az arcát.

JÓZSEF     A templomunkat porba döntik. És soha többé

                   nem építhetjük fel újra.

Súlyos, nagy csend.

Péter elengedi Rékát, feláll, újra pökhendi.

PÉTER       Szóval Vespásiánussal már ebben is megegyeztetek?

JAKAB      Csak pimaszkodsz tovább?!

RÉKA        Mind elveszünk.

PÉTER       Nem igaz! Ne higgyetek neki! Bármit is mutyizott ez össze

                   az ellenségeinkkel, majd mi megmutatjuk, mi dől itt

                   romba a templomunk helyett! Mert mi tudjuk, mi az, ha

                   felkel a nép egy fegyvert ragad.

JÓZSEF     Ha tudod, mondd meg, mi az!

PÉTER       Tudom hát!

JÓZSEF     Mi az?

PÉTER       Neked...nem mondom meg!

JAKAB      Ha uram kérdez, tisztelettel válaszolsz.

 Jakab elkapja Péter grabancát, aki fulladozva.

PÉTER       Kiirtunk ám minden gazdagot! És a papokkal kezdjük!

                   Veletek, farizeusok!     

JÓZSEF     És aztán? Kik lesznek a következők?

PÉTER       Állj ki velem egy szál kardra, vagy tőrre!

Majd a párbaj eldönti, kinek ad igazat az Isten!

JÓZSEF     Ha leszúrnálak, az számomra semmit nem bizonyítana be.                        

PÉTER       Nem fölényeskednél velem, ha nem védene a testőröd!

JAKAB      József még nálam is jobb bajvívó, te koszos.

PÉTER       Lássuk!

SIMON      A mocskos szádat jártatni, abban vagy te csak hős! Vagy egy

                   vén kereskedőt hátulról ledöfni...

PÉTER       Törvény szerint fojtottam meg!

JÓZSEF     Jakab! Ha ez még egyszer megmukkan, mielőtt kérdeznék...

PÉTER       Márpedig én nem hallgatok!

 Jakab ököllel vágja állon Pétert, aki eszméletét vesztve zuhan rá a tetemek

 halmára. Judit felsikolt.       

JAKAB      Elvágjam a torkát?

JÓZSEF     Ne.

Jakab otthagyja Pétert.

Megint hosszabb csend áll be. 

 Sámuel néz fel ültében Józsefre.

SÁMUEL   Közel hát a nap, amiről írva vagyon, hogy minden elvégeztetik?

                   Amelyik nap Jeruzsálem temploma porba dől, és a pusztulás,

                   mint szökőár zuhan ránk?

JÓZSEF     Igen, közel a nap.         

SÁMUEL   Akkor...jó...Hiszen az is írva vagyon, hogy azon a napon gyűlhet majd össze Izrael maradéka a szétszóratásból.

És azon a napon az Úr teljesen megbocsát nekünk, és ránk soha többé nem haragszik, ránk, akik megbűnhődtünk vétkeinkért. Ugye így lesz ez is?

JÓZSEF     Talán így lesz.

 János hajtja félre a függönyt.

SÁMUEL   Az Úr színről színre megjelenik, és örömlakomát ül majd velünk? És körülöttünk a mezőn a farkas együtt legel a báránnyal? Meg a nőstényoroszlán, és a kövér barom?

RÉKA        Belzebúb pedig kicsiny gyermekek tenyeréből fügét eszik!

SÁMUEL   És minden zsidó és pogány egyenlő lesz ott az egyenlőek

                   között?

JÓZSEF     Ha eljő majd közénk az Úr.

SÁMUEL   Eljő!

SIMON      Csak megélhetnénk azt a napot! Bár csak ne kéne itt

                   meghalnunk!

SÁMUEL   Nem az a fontos, hogy mi megéljük.

SIMON      József! Igazán kivezetsz innen minket?

JÓZSEF     Ha módomban áll.

SÁMUEL   Áldj meg, uram! Mert töretlen az én hitem!

                                    

4;

AKIK EDDIG, KATONÁK, CENTURIO

JÁNOS      Mit kérsz te ettől?!

SÁMUEL   Az áldását.

JÁNOS      Áldást adni csakis az én jogom itt!

JÓZSEF     Így hát áldj meg minket te, atyám!

JÁNOS      Halljátok hát! Dögöljetek meg mind! Közületek egy se érje meg

                  holnapot! Még maga az Isten se érje meg! Mert dögöljön meg

                   veletek együtt Ő is! Az Isten! Ő is dögölne meg!

 Mindenki eliszonyodva.

RÉKA        Jaj, atyám, mit mondtál?!

JÁNOS      Addig meg csak álmodozzatok!

                   Vagy inkább acsarkodjatok, akár az éhes farkasok!

                   És harapjátok el egymás torkát!

JÓZSEF     János! Azonnal vond vissza az átkod, és tarts bűnbánatot!

JÁNOS      Nem.

JAKAB      Uram megparacsolta, tehát visszavonod.

JÁNOS      Nekem már senki nem parancsol.

JÓZSEF     Térj eszedhez!

JÁNOS      Az eszemnél vagyok.

SIMON       Hiszen az éjszaka kiszökünk. És összegyűlünk a hegyekben, akiket élni hagyott meg az Isten. És két év múlva...

JÁNOS      Ki adja vissza a családom? Te, József? Te elvetted. Talán

                   az Isten? Ő küldött ide téged.

                            Azt "parancsolod" nekem, vonjam vissza az átkomat?

                   Legyen. Sőt! Még azt is megígérem neked, József, hogy

                   fele annyira se undorodom majd tőled, mint most, ha

                   csakugyan kimenekíted Jotapatából ezt a lányt.

JÓZSEF     Kimenekítem.

JÁNOS      Jó. Akkor tégy meg nekem még valamit, és cserébe

                   egészen megbocsátok!

JÓZSEF     Mit tegyek?

JÁNOS      Utasítsd a testőrödet, hogy vágja el a torkomat!

RÉKA        Atyám!

JÁNOS      Áll az alku?

JÓZSEF     Nem tehetem.

JÁNOS      Dehogy nem!

JÓZSEF     Te nem halhatsz meg. Te vagy a város feje.

                   Te vagy a város.

JÁNOS      Nincs már város.

RÉKA        Nagypapa, ne!

JÁNOS      Szánj meg!

JÓZSEF     Szánlak, de...

JÁNOS      Akkor te nézz rám, Jakab! És ne várj az urad parancsára!

                   Könyörülj rajtam! Neked semmi az, hogy…

JAKAB      Ha József int, megöllek. Ha nem, élve maradsz.

JÁNOS      Akkor téged is gyűlöllek egészen.

RÉKA         Hiszen az éjszaka kiszökünk innen! És egy másik városban kivárjuk azt napot, amit József megjövendölt, nagypapa. És örökké élünk majd az Úr trónusa körül, akár az angyalok.

JÁNOS      Én nem megyek el innen.

 Odafent megint a katonák közelednek, a kordé kereke is nyikorog.

 Az alant lévők ismét a barlang falához szorulnak.

KATONÁK         Megmutattuk, hogyan lesz jó

                   Halott zsidó a  jó zsidó

                   Torkon szúrva, kibelezve

                   Hullnak alá a verembe,

                   Hórukk, hórukk!     

I.                             Hééé! Odalent! Nem sokára küldenek érted! Hallod?

II:               Bár az sincs kizárva, hogy engedünk felfordulni a dögök

                   közt...!

III               Gyönyörű szép halálod lesz, zsidó!

 A katonák röhögnek.

I.                             Te Rúfus! Nem ezt az öregasszonyt hágtad meg,

                   mielőtt halálra kínoztátok?

III.                Mit tudom én?! Lehet, hogy ezt is.

II.                          Ilyen randát?! Amikor szépet is találtál volna?

III.              De ha nekem a vénecske tetszik?

I.                             Ez a feleségedre hasonlított, vagy az anyádra?

 Röhögés.

II.                          Hórukk!

 Egy öregasszony teteme hull alá, rázuhan Péterre, aki erre magához tér

 és iszonyodva rázza le magáról a testet.

III.                      Vigyázz! A centurio!

CENTURIO   Pihenj  Eresszétek le azt a kötéllétrát!

I.                             Igenis! Hé! Nem hallottátok? Eresszétek le azt a

                   kötéllétrát a...hová, uram?

CENTURIO  Ebbe a lyukba, te idióta! És hozzatok egy fáklyát is

                   nekem!

I.                            Ebbe a lyuka, idióták! És hozzatok egy fáklyát is a

                   centurionak!

II.                          Uram! Csak nem te akarsz oda lemászni?

CENTURIO           Gyújtsd már meg azt a fáklyát!

III.                      Igenis!

 A kötéllétra lassan ereszkedik alá.

SÁMUEL   József! Ugye ezt megölhetem? Ugye meg tudom ölni?

 Péter szédelegve ragadja meg Judit kezét, bebotladozik az alagútba.

 Simon kétségbeesetten sántikál utánuk.

A centurio mászik lefelé.

JAKAB      Uram!

JÓZSEF     Hová futhatnánk, Jakab?

RÉKA        Atyám!

 János arcát a barlang falához szorítva, hunyt szemmel nyöszörög.

 Jakab is vonná már Józsefet az alagút felé, József és Réka pedig

 Jánost húzza, amikor a centurio, félúton a létrán megáll, leszól.

CENTURIO           Hé! Öreg! János! Ne félj, egyedül jövök! És nem azért,

                   hogy megöljelek. Beszédem van veled, „patriarka”.

 A menekülők, Jakabbal az élén, megtorpannak.

CENTURIO           A fenébe! Ennyi ocsmány hulla! Émelygek a bűztől!

I.                            Uram! Minden rendben? Ne másszunk le mi is?

CENTURIO           Mért, erre vágytok?

I.                  Az igazat megvallva, nem nagyon, uram.

CENTURIO           János! Tudjuk, hogy te bujkálsz odalent! Életet hozok

                   neked, nem halált! Örvendj tehát!

RÉKA        Hallod, atyám?

JAKAB      Engedjem, hogy leérjen?

JÓZSEF     Ha békével jön...

SÁMUEL   Hadd vigyem magammal a halálba!

JAKAB      Nyughass, kölyök!

CENTURIO   János! A feleséged...! Üdvözölt már?

JÁNOS      Sára? Sára!? Sára!

 János megfordul, a centurio a fáklyával a kezében leér, körülnéz.

CENTURIO          Jupiterre, ez itt az alvilág…

JÁNOS      Mi van Sárával?!

CENTURIO          Az imént dobták le a legények.

 A centúrio az öregasszony tetemére mutat.

János feljajdul, odarohan,  magához öleli a holtat.

Réka az öreg mellé térdel.

SÁMUEL   Megölöm!

 Sámuel puszta kézzel támad a centuriora, ám a tiszt egyetlen ütéssel

 elhárítja a támadást, Sámuel elterül. A centurio körülnéz.

CENTÚRIO          Nocsak. Többen vagytok?

JÓZSEF     Miféle békével jöttél Jánoshoz?

CENTURIO          Te ki a frász vagy?

JAKAB      Csak egy zsidó.

CENTURIO  Mit nem mondasz…

JÁNOS                Sára!

A centurio megnézi Jakabot, kevésbé Józsefet, aztán leginkább Rékát.

Aztán rávicsorog a hullákra és a dolgához lát.

CENTURIO          Na, kérném szépen. Vespasianus és Titus nevében, Nicanor tribunus parancsára átadom az üzenetet.

JÁNOS      Dögölj meg!

JÓZSEF     Nicanor neked parancsnokod?

 A centurio most jobban megnézi magának Józsefet.

CENTURIO          Mért érdekel ez téged, „csak egy zsidó”?

RÉKA        Mi az üzenet atyámnak?

CENTURIO          A jobbik, vagy a rosszabbik felénél kezdjem?

JÁNOS      Vespasianus, Titus és az a Nicanor is dögöljön meg veled

                   együtt!

CENTURIO        Most rögtön, vagy ráérek a szívemhez kapni akkor is,

                   ha a jókívánságodat átadtam nekik?

JÓZSEF     Mi az üzenet?

CENTURIO          Nos, halljátok! Holnap hiába kell fel a Nap. Jotapatában

                   a szabadrablásnak még sem lesz vége. Mert addig tart

                   az, amíg ebben a városban kő kövön nem marad. Nem lesz

                   vége, mert a végsőkig felbosszantottatok bennünket

                   oktalan és pimasz ellenállásotokkal. Jotapatában nem

                   maradhat élő ember! Se férfi, se asszony, se agg. se

gyermek, de még karonülő kisded sem! Hiszen az olyan, mint

                   ti, még rabszolgának is hitvány, mivel megbízhatatlan.

                   Erről ennyit.

JAKAB      Csak? Hogy ezt elmond, kár volt ide lemerészkedned, római.

JÓZSEF     És mi az üzenet jobbik fele?

CENTURIO          De hol láttalak én téged?

JÁNOS      Az üzenet jobbik fele is dögöljön meg!

CENTURIO          Pedig aszerint, vénember, számodra mégis létezik kegyelem.

                   Téged nem ölünk meg, ha te is úgy akarod.

RÉKA        Hallod, atyám? Téged megkímélnek!

JÁNOS      Isten, mért utálsz te engem ennyire?

CENTURIO          Te hűséget esküdhetsz Vespasianus lába előtt.

RÉKA        Hála legyen az Úrnak!

JÁNOS      Mért? Isten? Mért?

 Sámuel lassan feltápászkodik.

SÁMUEL   Még  kérded? Hiszen csak az imént átkoztad meg az

                   Urat is!

CENTURIO          Hűséget esküdhetsz, mondom, ha vagyonodad, aminek

                   nagyságáról még Rómában is tudnak, Vespasianus

                   kezelésére bízod.

JÁNOS      Soha!

CENTURIO         Pénzedet, aranyaidat, ékszereidet, áldozati edényeidet,

                   amiket sehogyan se találtunk meg udvarházadban.

                   Hogy hová rejtetted, most is elárulhatod...

JÁNOS      Sára! Megkínoztátok!

CENTURIO          Nos, mi a válaszod?

JÁNOS      Kitéptétek a körmeit!

CENTURIO          Gondolkodhatsz. Holnap hajnalig kaptál rá időt.

JÁNOS      Bestiák! Vérengző vadállatok!

CENTURIO           Ha mindjárt kinyögi, hol találjuk a búvóhelyed,

észre se veszi, úgy halhatott volna meg ... 

RÉKA        És velünk...mi lesz?

JAKAB      Hallhattad...

CENTURIO  Te ki vagy, szépség?

JÓZSEF     Ő János unokája.

CENTURIO         Vagy úgy. Nos, a kegyelem nyilván rád is vonatkozik.

         JÓZSEF     Úgy legyen!

CENTURIO   Nektek pedig megengedem, hogy itt maradjatok, amíg meg

                  nem fulladtok "testvéreitek" bűzében.

 Sámuel újra a tisztnek támad.

SÁMUEL   Megöllek!

 A centurio másodszor is könnyen elhárítja a támadást, aztán Sámuel

 háta mögé kerül, magához szorítja, kardot ránt, hogy elvágja vele

 a fiú torkát.

JÓZSEF     Megállj!

 A centurio farkasszemet néz Józseffel, aztán Jakabbal.

 Elvigyorodik, ellöki magától  Sámuelt.

JÓZSEF     Menj vissza, ahogy jöttél: békével! És mondd meg

                   Nicanornak, nem csak Jotapata atyját találtad itt, hanem

                   az unokáját is.                                     

CENTURIO           Hajnalban visszajövök.

RÉKA        És József? Neki nincs kegyelem?

CENTURIO          József? József! Hát persze! József, a vezér! Rómában láttalak,

                   Nicanor házában! Hoppá!

JÓZSEF       És most mássz fel, százados, a tiéid közé!

CENTURIO          Híj, az istenekre! Micsoda fogás! József! Ebben a dögkútban!

Nyüvek közt kuksol! Mi? Ha ezt Vespasianus meghallja, szavamra, megreped a röhögéstől!

 Centurio elhátrál a létráig, eldobja a fáklyát, sietve mászni kezd felfelé.

JAKAB      Uram? Leszedjem?

CENTURIO  Hé! Katonák! Itt kushad a vezérük is!

 Odafent üdvrivalgás.

József megfogja Jakab karját, hagyja feljutni a századost.

 Amíg eltűnik, Péter és Judit jönnek vissza, a nyomukban kisvártatva Simon.

5;

AKIK EDDIG

Hosszú csend után.

JAKAB      Ma éjszaka mennünk kell.

JÓZSEF     Megyünk.

JAKAB      A hajnal nem érhet itt.

János holt feleségét ringatja.

Réka előttük térdel.

JÁNOS      Nézzétek! Mit műveltek vele!

RÉKA        Szegény nagymama…

JÁNOS      És én boruljak a fenevad lába elé?

Hűséget esküdjek neki?

JÓZSEF     Tedd meg, Rékáért!

JÁNOS      Majd ha Vespasiánust ugyanúgy találja a sorsa, ahogyan most

                   engem. Ha neki is látnia kell, felpeckelt szemekkel a családja

         kiirtását, ha ő is így tartja majd a karjában halálra kínzott

         asszonyát, akkor megteszem. Megteszem, ha nem vakul bele a

         látványba! Ha nem szakad meg a szíve a borzalomtól.

Jaj, Sára! Sára!

 Péter áll meg Józseffal szemben, Jakabtól kellő távolságra.

PÉTER       Szóval neked ez a Nicanor is a jó barátod, mi?

JÁNOS      József! Kérlek! Hát még most se szánsz meg?

Ints a testőrödnek!  És tiéd minden drágakövem,

aranyom.

PÉTER       Miről beszél ez?!

JÁNOS      A füledbe súgom, hová ástam. József!

PÉTER       Az én fülembe súgjad!

Jakab újra lekever egy nagyot Péternek, amitől az térdre esik.

Csend.

János lefekteti holt feleségét, elrendezi a tagjait, aztán mellé fekszik.

Csend.

SIMON      De mi...az éjszaka elszökünk. Ugye el?

JÓZSEF     Most már nehezebb lesz.

SIMON      De megpróbáljuk, ugye?

JÓZSEF     Meg.

JÁNOS      Rékát vigyétek.

JÓZSEF     A kegyelem biztosabb.

JÁNOS      Ne legyen rabszolga!

RÉKA        Kérlek, József! Vigyél magaddal!

JÓZSEF     Rendben.

RÉKA        Köszönöm!

Csend.

JÓZSEF     Atyám! Újra kérlek, tarts te is velünk!

JÁNOS      Hogy én bujkáljak a saját hazámban, akár egy űzött vad?

                   Vagy mint egy körözött haramia?

JÓZSEF     Igen.

RÉKA        Atyám, a hegyeken túl vár Jeruzsálem.

JÁNOS      Ami két év múlva porba dől?

PÉTER       Én pedig mást jósolok!

Jakab máris üt, amiről Péter ismét elrerül.

JAKAB      Te beforog a pofád.

Csend.

JÓZSEF     Pihenjetek! Sötét lesz az éjjel. És ha nem fedezték fel,

                   és nem őrzik a kutyák útját, talán kiszökhetünk.

Mindenki elvackolódik valahol.

         Csend.

         Péter vihog fel, de mintha bőgne.

PÉTER       Ostobák! Innen csak én menekülhetek meg!

Réka kel fel, leül József mellé, egy érmét ad neki.

RÉKA        Tessék.                                  

JÓZSEF     Mi ez?

RÉKA        Hiszen már mutattam. Anyámtól kaptam.

JÓZSEF     A kétfejű császár.

RÉKA        Nekem nem hozott szerencsét.

JÓZSEF     Hiszen élsz...

RÉKA        Legyen nálad!

 József átveszi az érmét, Réka kezét megsimogtaja.

JÓZSEF     Azt mondod, a folyósó másik vége egy

                   hordóból nyílik?

RÉKA        Senki se vette még észre.

JÓZSEF     Az jó. Jakab! Gyere, kémleljünk ki rajta!

Jakab és József kimennek a rejtekajtón.

Csend.

Péter ama tőrért sunnyog, amit Jakab a tetemek mellé rúgott.

Most egy halott alatt van. Péter odébb ráncigál néhányat,

amire megtalálja.  

SIMON      Mit művel ez?

SÁMUEL   Mit keresel, lator?

PÉTER       Mit?! Semmit. Mert …már meg is van!

SIMON      A tőröm!

PÉTER       Az bizony!

SIMON      Mit akarsz már megint azzal?

PÉTER       Térjünk gyorsan tárgyra!

 Péter Jánoshoz  lép.

PÉTER       Szóval szívesen felfordulnál, vén disznó?

RÉKA        Segítség!

 Réka a rejtekajtó, Simon Péter felé mozdul.

PÉTER       Ott maradsz, vagy rögtön elvágom a torkát!

SIMON      Hagyod Jánost békén?!

PÉTER       Hagyjam? Hagyom.  Bár én szívesen megöllek! Hallod?

                   Tőlem  csak egyszer kell kérjed. Szúrjak?

JÁNOS      Szúrjál.

PÉTER       És cserébe nekem is fülembe súgod?

JÁNOS      Mit?

PÉTER       Hogyhogy mit? Hová ástad a kincseid?

JÁNOS      Neked nem.

PÉTER       Ejnye, de rossz válasz! Ki vele! Hová ástad el?

JÁNOS      Sehová.

PÉTER       Nyilván valahol itt, ebben a barlangban.

JÁNOS      Nincs itt. Nincs is vagyonom.                                     

PÉTER       Megütlek.

JÁNOS      Üssél csak.

PÉTER       Nesze!

 Péter János arcába sújt. Simon és Sámuel megint felé indulnak,

 Péter visszaparancsolja őket a tőrrel, aztán a padlón fekvő

 Jánoshoz fordul.

PÉTER       Szeretem ám a fajtádat verni.

Kínozni, vallatni, lassan fojtogatni.

Tehát addig súgjad meg, amíg szépen kérem!

                   Aztán gyorsan megöllek, nem bánom.

                   Mert én jó ember vagyok. Mert erős.

                   Mondd utánam! Erős vagy, Péter!

                   Bízzál bennem. Gyilkolni nagyon tudok.

                                                 -sötét-

                           

MÁSODIK FELVONÁS

Pirkad. A felvonás végére odakint verőfényes reggel lesz.

A centurio fáklyája csonkig égett.

1;

AKIK EDDIG

Péter barlang közepén hever, a csuklójánál és a bokájánál megkötözve, a kötél másik végével a nyakán hurkot vetve, ami így  lassanként fojtogatja, mivel a testét ívben megfeszítették.

József ültében szunyókálni látszik. Jakab a kardját élezi egy fenőkővel.

Sámuel és Simon egymás mellett. Judit mindenkitől elkülönülve.

Réka János szétvert arcát borogatja, aki nem mozdult el a felesége

teteme mellöl.

Sámuel motyogja.

SÁMUEL   ...Mert akinek a szíve az Úrra támaszkodik, megőrzi azt

                  az Úr teljes békében. Mivel az Úr abban bízik.

De megalázá a magasban lakókat, meghorgasztá a hatalmasokat a földig, a fejüket az út porába veré...

                   Add meg hát nekünk, Uram, hadd lássuk még Rómát

                   elbukni, mielőtt beteljesedne József  jóslata, és elpusztul

                   Jeruzsálem! És eljő a világnak vége, és az Úr leszáll majd

                   közénk.

                   Az igazak ösvénye egyenes.

Én téged imádlak, Uram!

                   Hozzád imádkoztam miden nap. Ahogy ma egész éjszaka.

Téged kereslek most is.

Te az ítéletedet megüzented Józseffel, és én a fejemet hajtom az igazságod előtt.

                   De nem térhetünk meg addig a szétszóratásból, de nem

                   nyerhet addig bocsánatot a gonosz sem, amíg nem adod

                   meg nekünk látnunk Róma bukását.

Add, hogy porba dőljön!

                   És aztán együtt legelhet majd a farkas a báránnyal, aztán

                   egyenlő lehet egymással minden nép tényleg.

És te megszaporíttatod az embert újra...

                   De addig add a kezembe a kardod! Hogy a bálványimádókat

                   ledöntsem, mint az érett kalászt.

SIMON      Jó próféta válna belőled, Sámuel.

SÁMUEL   Én jó katona vagyok.

Csend.

RÉKA        Nagyon fáj az arcod, atyám?

JÁNOS      A száján buggyanjon ki a végbele annak a latornak!

JUDIT        Te is így veretted meg a szolgáidat.

RÉKA        Te hallgass!

SIMON      Atyám bocsáss meg, hogy nem tudtalak ettől megvédeni!

                   De a lábam...

JÁNOS      Nem szorulok terád, se másra.

 Sámuel fohásza erősödik.

SÁMUEL   És ha Róma teste is rothadó tetem immár, mi zászlókat

                   lengetünk majd Sión hegyén. És lágy szellő fúj majd

                   a Jordán és a Genezareth felöl, és együtt örvendezünk,

                   és a föld összes maradéka együtt indul el, és Jeruzsálem

                   temploma újra felépül...és...

JÁNOS      Dögvész épül, a rothadás épül!

De lepje is csak el a földet a temetetlen holtak bűze!

SÁMUEL   Az Úr nem hagyja el a nyáját.

SIMON      Hogyan is hagyhatná?

Csend.

Judit vackolódik fel, a belső helyiségből egy kupa vizet hoz.

Péterhez megy, a lábát megemelve segít neki levegőhöz jutni,

megitatja.

PÉTER       Fügefa…virág.

JUDIT        Igyál.

PÉTER       Erőss... vagyok! Mondd!

JUDIT        Erős vagy.

PÉTER       Tizenkét… fiút… szülsz majd… nekem. Tudod?

JUDIT        Mindjárt megfulladsz.

Csend.

Simon feláll, Jakab mellé ül.

SIMON      Már pirkad.

JAKAB      Még nem.

SIMON      Indulnunk kéne.

JAKAB      Majd ha József  mondja.

SIMON      És hogy jutunk át, ha tele van a borospince részeg

katonákkal?

JAKAB      Akkor nem jutunk át.

SIMON      Mert akkor nyilván az atya udvarháza is.

JAKAB      Nyilván.

SIMON      De talán a vedeléstzől beájultan alszik a legtöbb.

Jakab erre nem válaszol.

SIMON      És ha a kutyák útját is felfedezték?

És azt is őrzik? Akkor egy egér se

                   surranhatna ki Jotapatából. Ugye, Jakab?

JAKAB      Akkor egy egér se.

SIMON      És akkor mégis csak meghalunk.

JAKAB      Akkor meg.

Csend.

JUDIT        Hallod, Péter? Mind meghalunk.

PÉTER       Te bízzál bennem!

Csend.

Sámuel fakad ki.

SÁMUEL   De még megölhetek egy rómait!  

Jakab és Simon csak megnézik az ifjút, hallgatnak.

József nyitja ki a szemét, Rékát figyeli.

 JÓZSEF    Mégis az lesz a legjobb, János. Ha  az unokád

életét megváltod.

JÁNOS      Nem alázkodok meg Vespasiánus előtt, és a kimcsem

                   se adom neki.

JÓZSEF     Réka nem ér meg neked ennyit?

JÁNOS      Megengedtem, hogy őt vidd magaddal.

JÓZSEF     És ha mégse jutunk ki?

JÁNOS      Inkább ne éjen, mint hogy egy római cédává gyalázza!

SIMON      Ábrahám is elviselte, hogy az asszonya a fáraó ágyasa legyen.

JÁNOS      Mit tudsz te Ábrahámról?

SIMON       Hogy megmentse a népet az éhhaláltól. Vagy  Eszter is. Megtűrte urául Áhásvérust, hogy megmenekítse a zsidókat Hámán bosszújától! Jól mondom, ugye?

SÁMUEL   Ha Réka is bosszút áll majd…

RÉKA        Igen! Én, ígérem, bosszút állok!

JÁNOS      Te is hallgass!

RÉKA        Igenis, atyám.

Rövid csend.

SIMON      Látod, nincsen abban gyalázat, ha...

JÁNOS      Elhallgassatok végre!

SÁMUEL   De ha az Úr is ezt kéri tőled?

JÁNOS      Kicsoda?!

SÁMUEL   És József.

JÁNOS      József!                                        

JÓZSEF     Igen. Én is ezt kérem tőled.

JÁNOS      De te is hiába kéred.

RÉKA        Atyám, én bosszút állok!

JÓZSEF     Ne! Réka! Te ne azért éljél.

                   El kell vinned a hírt.

SIMON      Hírt?

RÉKA        Milyen hírt?

JÓZSEF     Az imént súlyos kétség szállt meg.

SIMON      Kétség?

JÓZSEF     Könyörögjetek: látomásom támadt!

                  Jaj immár a legyőzötteknek!

Jaj nekünk, szegény zsidóknak!

                   Mert hiába pusztul el Jeruzsálem, hiába szóratunk szét

                   bűneink miatt újra, hiába jő el egy új özönvíz, hiába

                   roppan ránk tűzeső, számunkra nincs menekvés, mert az

                   Úr nem száll le közénk Sión hegyére. Testvéreim, immár

                   ne hozzá, ne az Úrhoz könyörögjetek!

 Döbbent csend.

JÁNOS      Mit mondasz?

 Péter fulladozva, hörögve.

PÉTER       Hazudik!

JÓZSEF      Ezt álmodtam az imént.

PÉTER       Nem!

RÉKA        Az nem lehet!

SIMON      Miért?!

SÁMUEL   Ilyet még te se álmodhatsz, láthatsz, állíthatsz!

JÓZSEF     Már nem kívánja, hogy őt imádjuk.

Utálja az áldozatainkat.

                   Mert úgy döntött, többé nem vagyunk a kiválasztott népe.

                   És így az Úr szeretete nélkül élünk és halunk meg.

JÁNOS      Az "Úr szeretete”.Hallod ezt, Sára?

Csend.

JÓZSEF     De én nem engedem, hogy ti meghaljatok!

SIMON      Nem?

SÁMUEL   Mert kitörünk, és…

JÓZSEF     Legalább ti ne haljatok itt meg! Jakab!

JAKAB      Igenis.

JÓZSEF     Azt akarom, hogy ölj meg, aztán csapd le a fejemet!

János pedig markoljon a hajamba, és a fejemet feltartva

induljon el kifelé, vissza az udvarházába.

Vonuljatok ki innen, fennhangon hirdetve, íme,

aki megtévesztett bennünket. Íme, aki háborúságot

                   szított zsidó és római között, és akit ezért tiszta szívvel

                   még holtában is gyűlölünk! Legyen hát mostantól béke!

Ezt akarom.

SIMON      Nem!

 Péter hörögve.

PÉTER       Én...megöllek...csak oldoztass ki!

JAKAB      Te most megdöglesz.

Jakab elhúzza Juditot Péter mellöl, aki ismér fulladozni kezd.

RÉKA        És ezt a hírt kéne elvigyem? Hogy elhagyott az Úr?

JÓZSEF     Ezt.

        

         Csend.

JÓZSEF      Álmomban a tengerben úsztam. Sötét, súlyos, mozdulatlan vízben. Amibe egyszer csak villám csapott.

                            A fényében láttam, hogy egy szörnyűséges lény

                  közeledik felém lassan.

Ahogy közel ér hozzám, kiemelkedik a vízből.

                   Nyolc csápjára áll, és jéghideg lángot kezdenek

                   lövellni a csápjai. Az elülső kettőnek emberarca

                   volt, a másodiknak oroszlán pofája, a harmadik

                   kettőnek sasfeje, a hátsók pedig mint bikák bődültek

                   el.

SÁMUEL   És minden csápnak külön szárnya is volt?

JÓZSEF     Éppen úgy, mint Ezékiel szörnyének.

SÁMUEL   Akkor ő volt az: a Leviatán.

PÉTER       A nyakamról! Leglább a nyakamról...oldjátok le

                   a kötelet!

JÓZSEF     Mind a nyolc pofa röhögött! Bömbölt,

                   vijjogott, tombolt. És akkor másodszor is lecsapott

                   a mennykő! A Leviatán hátán egy zafirkék trónus

                   jelent meg, és a trónuson ülve láthattam Őt!

SIMON      Az Istent?!

JÓZSEF     Csak hogy a látványát kibírjam, emberi alakban.

SIMON      És? Onnan üzenete, hogy már nem szeret minket?

JÓZSEF     Onnan?

SIMON      Hogy elhagy?

JÁNOS      Akkor miért nem emgedi, hogy Sára után menjek végre?!

JÓZSEF     Mostantól csak a végzet munkál sorsunk felett.

                   Mert a zsidó nép lelkének edényében csak gennyes

                   vér, és fertezett sár lötyög.

SÁMUEL   Ez nem igaz!

JÓZSEF     Ezért az Úr felborította az edényt, aztán felemelte,

                   és földhöz vágta. És nem ragasztaja össze többé,

                   hanem hagyja, hogy a földbe süllyedjenek a cserepei.

SÁMUEL   De az Úr megesküdött! Többször is! Megígérte

                   Ábrahámnak, Jákobnak, megegyezett Mózessal is,

                   hogy hűségünkért cserébe örökre...

JÓZSEF     Most mégis felbontatta a szövetséget, és másik

                   népet keres magának.

SÁMUEL   Más népet?

SIMON      Jobbat, mint mi?

JUDIT        Könyörüljetek Péteren! Megfullad!

A többiek megnézik maguknak a fuldoklót, aztán elfordulnak

tőle, Józsefet hallgatják.                            

JÓZSEF     "Bujdossatok el a Nap színe elöl! Éljetek immár úgy, mint

                   az éjszaka vadjai! És keressétek meg újra a bálványaitokat,

                   vagy találjatok magatoknak újat, akit  megfaraghattok, és

                   előtte térdre borulva imádhattok!"

SIMON      Ezt is üzente az ÚR?

JÓSZEF     Esdekeljünk tehát akár ehhez a kőhöz! Vagy imádjuk

                   együtt ezt a szüzet! Vagy ezt a cédát! Bárkit!

Imádkozzunk immár bárkihez, akinek hatalma

                   van, hogy sorsunkat megjobbítsa!

                  Istenítsétek Vespasianust!

És áldozzatok fel engem neki!

                   Róma legyen az új istenetek!

 Sámuel Józsefra támad, Jakab megállítja.

SÁMUEL   Nem! Nem lehet! Ha a pásztorunk vagy, nem mondhatsz

                  ilyeneket! Nem szállhat meg kétség. Nem álmodhatsz ilyet!

Az Úr nem választhat másik népet magának!

Ilyen nincs! Ez kizárt, ez nem létezik!

JAKAB      Nyughass, kölyök!

SÁMUEL   Ez nem ér!

Sámuel kirohan az alagútba.

Csend.

Judit ismét letérdel Péter mellé, a bokájánál fogva megint megemeli a fuldokló lábát, ezzel újabb perceket szerezve neki.

JÁNOS      Igazán… ezt álmodtad?

JÓZSEF     Igen.

JÁNOS      De csak álmodtad.

JÓZSEF     Igen.

JÁNOS      És ezek a  te kétségeid.

JÓZSEF     Ezek az enyémek.

JÁNOS      Így hát te is meghalni vágysz?

JÓZSEF     De azt akarom, hogy ti éljetek!

 Péter hörögve.

PÉTER       Isten…csakis...zelotához szólna!

JÁNOS      Értem a kétségeid.

                   De kérdezem mégis: ha Az elhagyott, akkor egy zsidó

                   minek éljen? Miért adjam át a vagyonomat ezeknek?

                   És ez a lány? Mi végre legyen egy tetves római ágyas

                   rabszolgája? És ezek itt mind, minek vergődnének a létben

                   tovább, akár a partra vetett hal?

                   Még ha a levágott fejedért kegyelmet is kapnának,

                   amiben kételkedem? Hiszen te is e barlang foglya vagy,

neked sincs innen hová menekülnöd.

Elfogásod, kivégzésed csak idő kérdése. Alig képviselsz csereértéket.

                   Tehát? Mi minek éljünk?

JÓZSEF     Éppen azért, mert meghalnotok értelmetlen.

                   Hiszen az Úr elhagyott.

JÁNOS      "Éppen azért?!”

JÓZSEF     Nem érted? Az Úrnak már mindegy! És így nem maradt

                   neked se egyebed az életednél.

RÉKA        De miért hagyott el?

JÓZSEF     Elfogyott a türelme.

RÉKA        De mért?

JÓZSEF     Mert már Mózes se élt vétlen.

Csend.

Simon „felnevet”.

SIMON      Értem már! Ugye csak próbára akarod tenni a hitünket?

                   Ami előtt kivezetnél innen minket?

Csend.

Simon „nevetése” elhal.

PÉTER       A zelotákat...nem hagyta el...az isten!

JUDIT        A szegényeket sem!

PÉTER       Mi soha nem csaptuk be Őt! De ti! Törvényszegők!

                   Árulók! Talpnyalók! Rosszabbak vagytok ti a pogányoknál

                   is! Rosszabbak a...Csapjuk le a fejét, és...Én vagyok a

vezéretek! Én kivezetlek a…

 Jakab rántja el Juditot újra, a hurok rögtön összeszorul Péter nyakán.   

               

RÉKA        Mért hagyjátok így szenvedni?

JAKAB      Hogy így kell kimúlnia, az a legkevesebb.

JUDIT        Te sem vagy különb nála!

JAKAB      De. Különb vagyok.

Csend.

Újra mindenki Péter fulladozását figyeli.

JÁNOS      Hadd kérdezzek még valamit tőled, József! Már tegnap

                   se érdekeltük az Urat?

JÓZSEF     Azt nem tudom.

JÁNOS      Mert ha már tegnap se voltunk a választott népe, akkor

                   hogy lehet az, hogy nehezebb próba alá vetett engem,

                   mint Jóbot? Mi végre irtatta ki a családomat?

JAKAB      Lemészárolták azt a rómaiak nélküle is.

JÁNOS      Az ÚR nélkül? Mit beszélsz te?! A városomat mért

                   döntette romba? Hiszen az Ő nevében tűrtük negyvenhét

                   napig az ostromot.

JAKAB      A rómaiak meg Jupiter nevében gyilkolnak halomra...

JÁNOS      Zsoldos, nem téged kérdeztelek.

JAKAB       Pedig én jól tudom a választ. A rómaiak  a maguk istene nevében irtották ki a családodat, és égetik fel Jotapatát.

Abból a célból, hogy ne éljünk, és azért, hogy rettegjen Rómától mindenki, aki megtudja, milyen sorsra jut az,  aki Róma ellen fegyvert fog, ellene lázad.

JÁNOS      József, én téged kérdezlek.

JÓZSEF     Atyám?

JÁNOS      Ha az Úr mindenható, mért mészároltatja a zsidót?

                   Mért hagyja, hogy meghaljunk, ajkunkon az Ő nevével,

                   ha már nem is szeret?

JÓZSEF     Hogy meghalunk, csakis balsorsunk teszi azt.

JÁNOS       Csakis? Nem! A sors is csak Isten eszköze, ha az Isten mindenható.

JÓZSEF      Legyen így, ha te így akarod.

JÁNOS      Akarom?  Dehogy akarom!

Mért jutott ilyen sors Sárámnak, aki soha, senkinek nem

                   ártott, akinek egyetlen vétkes gondolatáról se tudok! Ha nem

                   azért halt meg, hogy  az Úr engem megvizsgáljon?

JÓZSEF     Nem tudom.

JÁNOS      Vagyis ok nélkül kínozták halálra?

JAKAB      Miattad, öreg.

JÁNOS      Miattam?!

JÓZSEF     Miattam! És miattad. Mert én vesztettem el Jotapatát.

                   És mert te kérted, hogy védjem meg fegyverrel a

                   városodat.

 Judit újra makacsul Péterhez ül, hogy levegőhöz juttassa.

Jakab mozdul, hogy elhúzza, József int, hagyja.

JÓZSEF     Mi ketten felelünk itt mindenért, János.

Kettőnk gőgje miatt hal meg itt annyi testvérünk.

                   Tessék. Itt van nekünk a szabadság!

SIMON      Hát bűn az, ha az ember arra vágyik?

JÓZSEF     Úgy zavart el az Úr magától, mint gazda a pökhendi

                   szolgát, vesszőztetvén a házától.

JÁNOS      Így igaz.

RÉKA        De én nem akarom, hogy igaz legyen!

JÓZSEF     És mi földönfutók lettünk, akár a pökhendi szolga.

                   Gazdátlan, istentelen, törvénytelen vadak. Mert, íme,

                   újra nincs hazánk, és nincs benne házunk...

JÁNOS      És meghalt az asszonyunk.

JÓZSEF     Csak az életünk maradt meg. Ez az egyetlen kincsünk.

                   Amit úgy kell óvnunk, ahogy a vadállat óvja. A magáét,

                   és a kicsinyei életét. János! Mentsük meg őket!

                   Mentsük meg nekik! Jakab! Ölj meg!

Csend.

Jakab nem mozdul

JÁNOS      Én a vagyonom oda úgyse adom.

JÓZSEF     Akinek istene nincs, annak pénzre sincs szüksége, atyám.

JÁNOS      Akinek se istene, se pénze, az tényleg minek él, fiam?

JÓZSEF     Rékát mentsd meg!

 A folyosó felöl ordítozás, lábdobogás közeledik.

2;

AKIK EDDIG, KATONÁK, A CENTURIO

 Sámuel rohan be. 

Egy levágott emberi fejet mutat fel.

SÁMUEL   József! Íme, a bizonyosság! Rosszul értetted az álmod!

 A római katonák már csaknem bejutnak a barlangba, amikor Jakab az

ajtót becsapja, elreteszeli. A katonák vadul csapkodni kezdik.

SÁMUEL   "Egy rövid szempillantásig elhagytalak, ám most irgalmassággal egybegyűjtlek!" Nekem, Sámuelnek megengedte az úr, hogy megölhessek egyet, tehát szeret az Isten!

JUDIT        Uramisten!

SIMON      Mit tették, kölyök?!

SÁMUEL   Mert "búsulásom felbuzdultával elrejtém az orcámat egy pillanatig előtted, azért én örök irgalmassággal könyörülök rajtad"!

JAKAB      Te megölted ezt, és utána ide futottál vissza?!

SÁMUEL   Részegen hortyogott. A saját kardjával végeztem vele!

SIMON      Sámuel, mit cselekedtél?!

SÁMUEL   Teljesítettem József parancsát!

SIMON      És ezzel megöltél minket is.

JUDIT        Mindjárt betörik az ajtót!

JAKAB      Ezt talán nem túl könyen. De mi se juthatunk ki

                   erre.

SÁMUEL   Hát nem értitek? Megölhettem egy rómait!

SIMON      Értjük, kölyük, nagyon is értjük.

JÓZSEF     Jakab, vedd már el tőle azt a fejet!

 Jakab kiveszi a fejet Sámuel kezébôl, leteszi a tetemek mellé.

 Sámuelből elfogy a diadal, marad a dac.

SÁMUEL   Érvényes a szövetség!

JAKAB      Mert orvul ledöftél egy alvó részeget?               

 Az ajtó mögött a csapkodás vezényszóra abbamarad.

 Csend.

JUDIT        Elmentek?

SIMON      Gondolod?

JAKAB      Én a helyükben tüzet gyújtanék az ajtó elé...

JUDIT        Tüzet?

SÁMUEL   Rakjanak csak! Mert mi kitörünk! És szépen halunk meg!

JAKAB      Nyughass már!

SÁMUEL   József! Te buzdítottál  csata előtt mindig!

                   Hogy ne úgy küzdjünk, mintha csak ostromlottak lennénk,

                   hanem úgy, mint akinek már úgyis mindene elveszett!

JÓZSEF     És csak a hite maradt meg.

SÁMUEL   Nem hagyott el az Úr!

 Az ajtó mögött kalapácsütések, mintha a barlang falába ékeket vernének.

SIMON      Ez meg...Halljátok? Ékeket vernek a sziklába!

JAKAB      Ez is egy megoldás. Nem a legbátrabb...

RÉKA        Megoldás? Mire?

JAKAB      Ha nem akarsz megküzdeni a barlangjába menekült, sebzett

                   vaddal, akkor torlaszold el a bejártot.

Csend.

Sámuel bűntudatos és hisztérikus.

SÁMUEL   Látjátok? Mert félnek tőlünk, akár a sebzett oroszlántól!

                   Most rontsunk rájuk, amíg nem késő!

JAKAB      Nem fognád be végre a szád?!

SÁMUEL   József! Adj parancsot! Gyávák vagyunk? Jakab! Te gyáva

                   vagy?!

JAKAB      Uram!

Jakab a ciszterna nyílása felé mutat,

ahonnan ismét a kötéllétra ereszkedik le.

II.      Hé! Rohadékok! Megöltétek Rufust!

I.                   Ezért külön megdöglötök!

II.                Azt is megbánjátok, hogy megszülettetek!

CENRURIÓ          Elég legyen!

 A kötéllétrán a centurió mászik le.

CENTURIÓ           Jupiterre! Itt aztán elviselhetetlenül büdös van.

                   Hé, zsidók! Hogyhogy nem faltak fel a legyek?

                   Na, majd ha feljön a Nap…

Amikor leér, megnézi Rufus levágott fejét,

felemeli, tartja, aztán Péter mellé rakja.

CENTURIÓ           Nocsak! Téged meg itt privát megfojtanak?

SÁMUEL   Megölöm ezt is!

JAKAB      Meg ne moccanj!

 A centurió a többiek felé fordul, meglepődik, számol.

CENTURIO          Hárommal többen vagytok.

JAKAB      Nem mindegy neked?

CENTURIO           De. Mindegy.

A centurió Jánoshoz fordul.

CENTURIÓ          Hát veled meg? Felpofoztak?

JÁNOS      Dögölj meg!

CENTURIÓ          Halljam, mit határoztál?          

JÁNOS      Még mindig dögölj meg!

JÓZSEF     A patrialka még nem döntött szándéka felöl.

CENTURIO          Nem?!

Judit esik térdre a centurio előtt.

JUDIT        Nem mi tettük! Nekünk semmi közünk hozzá!

CENTURIO          Mihez?

JUDIT        Ez ölte meg a katonádat!

A centurio előbb Sámuelre néz, aztán Rufus fejére.

CENTURIO          Ja, Rufust. Hát ezért a kis aljasságért bizony kár volt.

                   Szóval te voltál az orgyilkos, kölyök?

SÁMUEL   Harcos vagyok!

CENTURIO          Tőlem akárki bajnok is lehetsz...

A centurio visszafordul Jánoshoz.

                   Neked újra jó hírt hoztam, vénember.

JÁNOS      Nekem azt senki nem hozhat.

CENTURIO           Titus urunknak, ki tudja, miért, reggelre megesett a zsidókon

                   a szíve. Hiába, fiatal még...bár máris kiváló hadvezér.

                   Nos, pirkadatkor, ahogy körüljárt a város utcáin Nicanor

                   kíséretében, hogy megszemlélje azt a gyönyörű pusztítást,

                   amivel megbosszultuk pimaszságotokat, Titus apjához

                   sietett, és kinyilvánította Vespasianus előtt óhaját:

                   mostantól Jotapatában a nőknek, és a csecsszopóknak

                   mégsem kell meghalniok. Nem mintha túl sok maradt volna

                   belőlük...

SIMON      Halljátok ezt?

JUDIT        Akkor...akkor én...megmenekültem?

CENTURIO          Amennyiben nő vagy... Néhány garast csak kapunk érted

                   a rabszolga piacon.

JUDIT        Megmenekültem!

CENTURIO          Utálom tovább mondani, mégis folytatnom kell Titus

                   parancsát. Öreg! Figyelsz rám?

JÁNOS      Nem.

CENTURIO          Ha átadod vagyonodat, ahogy kértük, és térden csúszva

                   hódolsz Vespasianus előtt, akkor cserébe a társaidat se

                   ölhetjük meg.

SIMON      A férfiakat sem?

CENTURIO          Amennyiben férfi vagy...

SIMON      Hála legyen az Úrnak!

CENTURIÓ Kivéve persze ezt, aki ledöfte Rufust.

                   Hallod, bajnok? Számodra nincs kegyelem.

SÁMUEL   Megöltem az egyet!

CENTURIO          Nos, vénember, döntenél végre?

JÁNOS      Tehát tőlem függ az ő életük is? Az én pénzemen?

CENTURIO           Tőled.

JÁNOS      Jól van, legyen.

RÉKA        Atyám!

SIMON      János!

JÁNOS      Még nem döntöttem, csak az legyen, hogy megfontolom.

CENTURIO          Mondj nemet! Örülnék neki! A kincsedet előbb-utóbb

                   megtaláljuk. Azt meg csak túléljük valahogy, hogy nem

                   korbácsolhatunk át rabláncra fűzve Rómában, a diadalív alatt...

JÁNOS      Azt velem soha meg nem teszitek!

CENTURIO          Helyes. Remek halált eszeltem ki nektek különben.

RÉKA        Miért gyűlölsz ennyire?

CENTURIO          Csak. Szóval jó fajta olajat öntünk majd fentről erre a

                   hullahalomra, aztán rátok gyújtjuk.

Hogy mi lesz itt! Például megperzselt döglégyben!

Micsoda alvilági tűz! Micsoda szag!

A saját "testvéreitek" füstjében fulladtok meg, zsidók!

Kár, hogy nem láthatom majd vergődésteket odafentről.

RÉKA       Mit ártottunk mi neked?

CENTURIO          Sokat.

SÁMUEL   Gyertek le harcolni, hogyha mertek!

RÉKA        Az Úr lágyítsa meg a szívedet irgalmával!

CENTURIO          A választ várom, öreg.

JÁNOS      Nem!

CENTURIO  Ez a döntésed.

JÁNOS      Ez.

JÓZSEF     Várj! János! Miért nem? Hadd éljenek a többiek!

                   Miért rántod Simont és Jakabot a halálba?

JÁNOS      Kik ők nekem, ha megtagadott az  Isten?

JÓZSEF     Centurio, adj még időt!

CENTURIO          Negyed óra. Egy perccel se több. Aztán, ha élni

                   akartok, egyenként másszatok fel.

Lassan! Előbb a „hölgyek”, aztán az öreg, és a

legvégén ti, "férfiak".

SÁMUEL   Én nem megyek fel!

CENTURIO          Azt jól teszed.

SÁMUEL   Gyertek le értem, ha mertek!

CENTURIÓ        Negyed óra.

 A centurió a kötéllétránál fordul vissza, mintha csak

 most jutna az eszébe.

CENTURIO        Ja! "Vezér!" Titus neked meg azt üzeni, hogy Nicanor

                   sok  jót mesélt rólad. Ezért téged nagyra becsül.

                   Mellesleg az is sokat nyom a latban, hogy ezzel a

                   szemét, gyülevész bandával ennyi borsot voltál képes

                   törni az orrunk alá

JÓZSEF     Miféle latban?

CENTURIO        Örvendezz, zsidó! Te már Flavius vagy. Titus igényt

tart rád, mint rabszolgára. Úgyhogy ha tetszik, te máris velem jöhetsz.

JÓZSEF     ÉN?!

JAKAB      Uram?

JÓZSEF     Én...nem  mehetek!

CENTURIO          Nem?

SÁMUEL   Ő a messiás! Ő nem lehet rabszolga!

CENTURIO        Tehát?

JAKAB      Mondd meg Titusnak: József inkább a halált választja.

CENTURIO        Ezt az üzenetet szívesen átadom.

 Judit rohan, veti magát a centurió elé, öleli át a térdét.

JUDIT        Uram! Uram! Ha a nőket nem ölitek már meg...(?)

CENTURIO          Nem.

JUDIT        Akkor én máris veled mennék!

 Péter nyögve.

PÉTER       Judit!

JUDIT        Nem akarok itt meghalni.

CENTURIO          "Hölgyem”..., parancsolj.

JUDIT        Köszönöm!

CENTURIO  Csak előttem…

Judit kezet csókol a centurionak, aki előre engedi a létrán, majd maga is mászni kezd felfelé.

PÉTER       Fügefavirág! Nem hagyhatsz…!

CENTURIO        Hé! Bitangok! Ajándékot viszek! Szépet! Csak egy

                   kicsit hullaszagú!

 Fentről üdvrivalgás.

I                     Egy nő!

II.                 Megfürdetjük!

I.                               Gyere csak, aranyom!

CENTURIO  Negyed óra! Bízom bennetek, zsidók!

 Felérnek.

II.                  Először az enyém!

I.                               Azt már nem! Én láttam meg előbb!

 Judit sikolt.

JUDIT        Hagyjatok!

 Csend.

PÉTER       Mért..mért…?! Én erős vagyok! Mondjátok!

 József Pétert nézi, megszánja, Jakabhoz fordul.

JÓZSEF     A kardod!

 Jakab előhúzza a kardját, a markolatát kínálja fel Józsefnak.

 József átveszi, Péterhez lép, fölé hajol.

PÉTER       Ne...nem ölhetsz meg! Ha...elhagyott az Úr...

                   semmi jogod!

RÉKA        József!

 József elvágja Jakab kötelét ott, ahol Jakab a bokáját a nyakához

 hurkolta.

JÓZSEF     Induljatok! Másszatok. Menjetek fel mind!

És éljetek! Te is, János!

RÉKA        És te is, József!

JÓZSEF     Én nem mehetek.

RÉKA        Kérlek!

JÓZSEF     János! Nézz erre a lányra! Szebbet Ábrahám magjától

                   ki látott? Csak őt nézd! És ne a feleségedet! Réka!

                   Indulj el felfelé!

RÉKA        Nélküled? Atyám nélkül?

JÓZSEF     Igen.

RÉKA        De...ha felérek...(?)

JÓZSEF     Meggyaláznak. Túléled.  

RÉKA        Melletted maradok.

JÓZSEF     Nem!

JÁNOS      Réka itt marad.

JÓZSEF     Nézd Simont! És nézd Jakabot! János! Nekik is élniök

                   kell, ha élniök szabad! Két tiszta ember nem ér fel a

                   vagyonoddal? Amit te magad már úgyse használhatsz

                   semmire? Hagyod inkább, hogy veled együtt itt

                   fulladjanak ?

RÉKA        Gyere velem te is, József!

SÁMUEL   Eliszonyodna tőle az Úr, ha megtenné.

RÉKA        Az Úr elhagyott!

SÁMUEL   Gyalázat lenne rá, és a családjára nézve.

JÁNOS      És az én családomra nézve nem lenne az?

SIMON      A te családod...

JÁNOS      Én vagyok!

JÓZSEF     Ha szerencsétek van, majd kegyes gazda vesz meg.

                   Induljatok! Jakab!

SÁMUEL   Ha kegyes, ha kegyetlen, a nevét akkor is a húsukba

                   égetik.

JÓZSEF     És? Mit számít az? A lelketeket ne tartsátok oda!

                   Jakab, kísérd fel őket!

JÁNOS      Szóval azt tanácsolod, hogy mi éljünk, és csak te,

                   meg ez a kölyök haljatok meg?

JÓZSEF     Azt parancsolom!

JAKAB      Gyerünk! Hallottátok József parancsát.

RÉKA        De én azt kérem, hogy te is élj, vagy hadd haljak

                   meg én is, veled együtt!

JAKAB      Én se hagylak el téged, uram.

JÓZSEF     Felmész velük.

JAKAB      Köt az esküm.

JÓZSEF     Feloldalak.

Csend.

A kötéllétrát nézik, de senki nem mozdul

PÉTER       És velem mi lesz?

JÓZSEF     Menj te is! Jakab! Vágd el a kötelét, aztán induljatok

                   el sorban, ahogy a centurio meghagyta! Mire vártok,

                   az istenért?

 Jakab elvágja Péter kötelét.

Simon a kötéllétrához megy, ott visszafordul.

SIMON      Először...Rékának kell felérnie...

JÁNOS      Én még akkor se döntöttem!

JAKAB      József parancsa!

JÁNOS      Ha az Úr felbontotta a szövetséget, akkor egyedül

                   én parancsolok magamnak. Hogy élek-e, és hogy

         mikor halok. Hogy megváltom-e ezeket a rabszolgaságnak

         a vagyonommal, arról is. Igaz?  Mert már nem érvényesek

rám az Úr törvényei.

JAKAB      De József parancsa érvényes.

JÁNOS      Ki nekem József, és ki vagyok én Józsefnek?

 János a karjába veszi Sára holttestét, rogyadozó térddel beviszi

 a belső barlangba, a függönynél még visszafordul.

JÁNOS      Negyed óra haladék. Addig ne zavarjatok!

János eltűnik.

Hosszú csend.

PÉTER       Most… mi van?!

 Megint csend.

RÉKA        József, én...nélküled én…

JÓZSEF     Nem!  Megértetted? Tessék. Vedd vissza.

                   A szerencse érméd.

 József előveszi, nyújtja az arany sesterciust.  Réka átveszi.

 Harmadszor is hosszú csend. Sámuel halk imába kezd.

SIMON      De...de ugye úgy határoz? És akkor útközben megszökhetünk!

                   Hallottam történeteket, amikor a tömegből...a zűrzavarban...

                   Szeretném viszontlátni a lányom, az asszonyom...

                   De ha mégse...József! Haljunk meg akkor szépen!

JAKAB      Szép halál  nincsen. Csak gyors és kegyes, vagy hosszú és

                   gyötrelmes.

PÉTER       Min gondolkodik ez?! Az én sorsomról ne ő döntsön!

Péter bekiált Jánosnak.

                   Hé! Vigyél ki! És esküszöm, hogy hálából még ma éjszaka

                   végzek veled!

JAKAB      Nem ordít.

PÉTER       Naná, hogy aztán megszökünk, sánta! Csak bízd rám magad!

                   Kiszabadítom Juditot is, és meg se állunk a mocsarakig!

                   Ott aztán bottal üthetik a nyomunkat!

 A centurio kiált le.

CENTURIO          Patkányok! Idő !

PÉTER       Még nem telt le! Várjatok!

CENTURIO          Mire várjunk? Olyan nehéz eldönteni, hogy akartok-e élni?

PÉTER       Én akarok!

CENTURIO        Nem te döglöttél még az előbb megkötözve?

PÉTER       Annál inkább!

CENTURIO        Te kevés vagy. A vénember?

PÉTER       Játszadozik.

CENTURIO          Addig teszi, amíg Jupiterre felgyújtlak!

 János lebbenti fel a függönyt, int Rékának.

JÁNOS      Gyere be egy percre!

 Réka bemegy Jánoshoz.

 Újra  hosszú csend.

PÉTER       Néhány hétig bujdosunk, aztán irány Jeruzsálem!

                   Mert ott készülődik ám a nagy leszámolás! Megtisztítjuk

                   a zsidó népet. Felfakasztjuk a gennyedző sebet!

                   Törvényt ülünk! A törzsednek még az írmagját is

                   kiírtjuk, te Róma seggnyalója!

JAKAB      Még két perce sincs, hogy újra megkímélt a haláltól.

PÉTER       Csak ha már vérébe fagyva hever a porban minden

                   farizeus, akkor lesz újra zsidó a zsidó. És aztán egyetlen

                   mozdulattal úgy rázzuk le magunkról Rómát, akár kutya

                   a vizet.

SIMON      Hagynunk kellett volna megfulladni.

PÉTER       Ha Jeruzsálembe érek, ugye sejted, mi lesz az első

                   dolgom, József? Megkeresem a családodat.

JÓZSEF     A családomat?

PÉTER       A szakálluknál, a hajuknál fogva rángatom ki őket az utcára.

                   Ott letépem a ruhájukat, és feketére botoztatom őket.

                   Elhiszed, hogy így lesz?

JÓZSEF     Ha eljutsz Jeruzsálembe.

PÉTER       Eljutok. Bizony kiírtjuk Benjámin egész törzsét!

                   Amelyik a tizenkét törzs közül a leginkább áruló. Mert biztos

                   vagyok abban, hogy csak a hamis papokat tagadta meg

                   az Isten. "Vezér", neked elárulom:

                   mához két hónapra mi zeloták leszünk a templomok új

                   őrei!

JAKAB      Uram, megölhetem végre?

PÉTER       Ne engem! Ezt öld meg!

 József hosszan nézi Pétert.

JÓZSEF     És? Mihez kezdenétek azután?

PÉTER       Hogyhogy azután?

JÓZSEF     Miután kiirtottatok mindenkit, aki szerintetek nem igazi

                   zsidó, és tegyük fel, megveritek Vespasianus seregeit.

PÉTER       Visszaállítjuk Dávid király birodalmát.

JÓZSEF     És az hogyan lesz?

PÉTER       Boldogan.

SIMON      Hogyan boldogan?

PÉTER       Mi közöd hozzá?          

JÓZSEF     És szerinted nem lesz majd közöttetek senki, aki majd

                   különb lesz a többitől?

PÉTER       Mi van?

JÓZSEF     Aki majd vezet benneteket az Úr törvényei szerint.

                   És akinek az lesz a dolga, a tehetsége okán, hogy

                   a pásztorotok legyen, és bölcsen kormányozza az

                   államot?

PÉTER       Mért ne lenne?

JÓZSEF     És akkor azokat az embereket, akik közületek nőnek

                   ki, nem utáljátok majd ugyanúgy, mint most

                   Benjamin törzsét, és mindenki mást, aki okosabb, és

                   gazdagabb nálatok?

PÉTER       Mért utálnánk?

JAKAB      Mert nem lesz olyan tompafejű bugris, mint te vagy.

PÉTER       Mert te mi vagy?

 A függöny mögül Réka elhaló jajszava szűrődik ki.

 József mozdul, aztán mégse megy be.

Sámuel imája hallhatóvá erősödik.

SÁMUEL   ...és lészen azután, midőn elbukott Róma is, hogy az

                   Úr kiönti ránk a lelkét, kiönti nyomorult testünkre.

                   És Sión hegyén, ahol a farkas majd együtt legel a

                   báránnyal, prófétává lészen minden ifjú, és minden

                   öreg, és mindenki egyforma látomást láthat. Mert az

                  ember nem ellensége az embernek többé, és bárki

                   megszólal, ajkáról mintha Ábrahám, Izsák, Jákob és

                   Mózes szólna...Bocsáss meg nekem, József, és én

                   is megbocsátok néked! Büszke vagyok arra, hogy

                   veled együtt halok meg!

SIMON      Jaj, kölyök, mért is kellett megölnöd azt a részeg

                   rómait?!

PÉTER       Mi lesz már?! Én kiráncigálom onnan!

 Péter beront a belső barlangba. Megáll, bámul, felüvölt.

3;

AKIK EDDIG

PÉTER                Neee! Neeeem! Teeee! Mit tettél?!

 József és Jakab is berohannak.

Simon és Sámuel megtorpannak a  bejáratnál.

PÉTER       Megöllek! Te! Mégjobban megöllek!

JAKAB      Mit művelsz?

PÉTER       Hagyj békén!

JAKAB      Mész innen? Takarodj!

 Simon elfordul, lerogy a barlang falához.

SIMON      Akkor...akkor hát...

SÁMUEL   Szánva szánlak, Simon.

Péter bent üvöltözik.

PÉTER       De nem! De mért?! Pont ez ölt meg engem? Ez a vén

                   kapzsi? Ne! Nem engedem, hogy levágjátok onnan!

                   A kötélen rohadjon meg! Ott zabálják le a húst a

                   csontjáról a legyek!

JAKAB      Lódulj kifelé!

PÉTER       És mereszti rám a szemét! A nyelvét nyújtja rám

                  csúfolódva! Te átkozott! József! Nézz erre a lányra!

                   Mit művelt vele! Hogyhogy te nem gyűlölöd?

JAKAB      Ej, hát...!

 Jakab kilöki Pétert. Péter hasraesik. Úgy marad. Röhög.

SIMON      Hiszen...joga volt...a leányt megölni.

PÉTER       Nem! Nem volt joga!

SIMON      És… az atyánk volt.

PÉTER       Nekem nem!

SÁMUEL   De nagy bűnt követett el, hogy megölte magát.

SIMON      De megtette.

SÁMUEL   Mégis tisztelem örök szégyenét.

PÉTER       Nagy bűn?! Szégyen? Kölyök! Mi az?

SÁMUEL   Nagy bűn az öngyilkosság. De szégyen a rabszolgaság

                   is. Nem tudom, én mit választanék. Mert megölte magát,

                   büntetése így az örök kárhozat. Mégis imádkozzunk érte,

                   imádkozzunk értük, testvéreim!

PÉTER       Imádkozzak? Ezekért? Soha!

 József és Jakab jönnek ki.

József a markában szorítja a sesterciust.

 József leül. Megnézi a pénzt.

JÓZSEF     Te...szerencsepénz...te!

 József a tenyerébe rejti az arcát.

JÓZSEF     Jakab! Most mit tegyek?

                   Valakinek ki kell innen jutnia!

JAKAB      Kegyelem itt már csak téged illet.

JÓZSEF     De...de én...nem élhetek! Vagy...igen?

PÉTER       Nem!

 Csend.

JÓZSEF     Ó, jaj, szegény kicsim!

PÉTER       Te csak a "szűzikédet" sajnálod, igaz?

JÓZSEF     Hogyne sajnálnám a gyümölcsfa letépett virágát?

                   Egyedül neki nem lett volna szabad meghalnia!

PÉTER       Neki egyedül miért nem?

SIMON      Legalább most ne acsarogj! Hagyd egy percig békén!

PÉTER       Engem ki hagy békén?

Csend.

JÓZSEF     Jakab!

JAKAB      Uram?

JÓZSEF     Képes vagy innen egymagad kiszökni?

JAKAB      Nem.

JÓZSEF     Dehát figyelmeztetni kell Jeruzsálemet,

                   hogy mire készülnek ezek!

JAKAB      A zeloták?

JÓZSEF     Ők.

JAKAB      Ha elhagyott bennünket az Úr, nem mindegy?

JÓZSEF     És ha mégse hagyott el? Csak ennyire szeret?

Csend.

JÓZSEF     Elhagyott, vagy sem: élni akkor is kell, Jakab.

JAKAB      Akkor menj fel, uram, és add meg magad!

JÓZSEF     És tűrjem el a Flavius nevet?

SÁMUEL   Másszunk fel! És támadjunk nekik! Ne várjuk meg,

                   hogy ránk gyújtsák a holtakat! Vagy öljük meg mi

                   is magunkat, mint János!

SIMON      A kínhalál helyett te is magadra vennéd az örök

                   kárhozatot? Nem, én nem mászok fel, és öngyilkos

                   se leszek.

SÁMUEL   Inkább látod majd testvéreink égő húsát? Inkább

                   fulladozol a füstben? Inkább hallanád azokat odafent,

                   hogyan röhögnek? Férfi módjára kéne meghalnunk.

                   Ugye, József?

JÓZSEF     Igen. Harc közben kellett volna, ahogy harcoshoz illik.

SÁMUEL   Induljunk hát!

Senki nem mozdul.

PÉTER       Én tudom, hogy megmenekülök.

SIMON      Te hogyan?

PÉTER       Úgy, hogy nem halhatok meg. És azért nem halhatok

                   meg, mert hiszem az Istent. Aki elvárja tőlem, hogy

                   elpusztítsak minden farizeust.

József családját legelőször!

                   Mert ez  ítélt halálra engem! De az Isten nem hagyta,

                   hogy jogtalanul keresztre feszítsenek! Inkább áldozta

                   fel Jotapatát kivégzésem hajnalán. Mert én, Péter, a

                   zelota többet érek az Úr szemében, mint negyvenezer

                   más zsidó! Értesz engem, sánta?

SIMON      Érteni értem, amit mondasz, bár okádni tudnék tőle.

                   És nem hiszem, hogy az Úr majd friss levegőt küld

                   neked, és mutat számodra egy hűvös szegletet,

                   hogy ne fulladj meg, velünk együtt.

PÉTER       Hogy te miben hiszel, miben nem, az nekem édes

                   mindegy.

SÁMUEL   Én...talán tudnék egy megoldást...

JAKAB      Te?

SIMON      Mi lenne az?

SÁMUEL   Mert aki maga vet véget az életének, az a legnagyobb

                   tolvaj. De ha magunkra vállalnánk egy kisebb bűnt...?

                   Ha egymáson segítenénk?

JÓZSEF     Ezt hogy érted?

SÁMUEL   Ha sorsot húznánk, és…aki nyer, aki veszt…?

JÓZSEF     Hogy ki kit szabadít meg?

JAKAB      Egymás torkát vágjuk el, úgy gondolod?

SÁMUEL   És akkor csak egyikőnknek kell elszenvednie a kínhalált.

4;

AKIK EDDIG

 A centurio kiált le.

CENTURIO            Hééé! A türelmem az idővel együtt elfogyott!

JÓZSEF     Jakab! Kérj még néhány percet!

CENTURIO           Önthetem az olajat?

PÉTER       Én ebben nem veszek részt.

CENTUIRIO Öreg! Hallod? A te pincédből hozattam ám!

Jakab a kötéllétrához megy, felszól.

JAKAB      Még várjatok!

CENTURIO  Mire?

JAKAB      Tíz perc, nem kell több.

CENTURIO          De mire nem kell több?

JAKAB      József kérése.

CENTURIO  És a vén kecske?

JAKAB      Az övé is.

CENTURIO          Tíz perc, zsidók. Legyen! De aztán az istenekre, felgyújtalak!

                   Engem gúnyol már mindenki, hogy  ennél a dögkútnál

                   ácsorgok hajnal óta, és veletek alkudozom!

Csend.

SIMON      Az nem öngyilkosság, ha sorsot húzunk, és egymást öljük

                   meg?

SÁMUEL   Nem! Az nem az!

SIMON      De gondolj, Sámuel, a kormányosra, aki csak azért, mert előre

                   fél a tenger dühétől, mielőtt kitörne a vihar, önként elsüllyeszti

                   a hajóját!

PÉTER       A ti hajótok már rég süllyed, sánta!

Csend.

Péter körbe jár. Megáll József fölött.

PÉTER       Nézzétek már! Ezt itt! Ez reszket!

JÓZSEF     Mert Rékára gondolok! És a családomra.

                   Meg Jeruzsálem lakóira, akik nem is sejtik,

                   hogy nem Vespasianus az igazi ellensége!

PÉTER       Kéne neked Róma kegyelme, mi?

JÓZSEF     És ha az Úr csak a hitemet próbálta meg? Ha mégse bontotta

                   fel a szövetséget? Ha tévedek ebben a jóslatomban?

És két év múlva mégse ég porig Jeruzsálem?

Mert ha te igazat beszélsz, akkor nincs több hátra,

mint két hónap!

PÉTER       Benjamin törzsének nincs helye Dávid király új országában.

Csend.

JAKAB      Uram? Atíz perc..

JÓZSEF     Legyen hát!

JAKAB      De mi legyen?

JÓZSEF     Legyen meg ez a próba!

JAKAB      Mire gondolsz, uram?

JÓZSEF     Amit Sámuel testvérem javasolt.

JAKAB      Hogy öljük meg egymást?

JÓZSEF     Az.

JAKAB      De az mire próba, uram?

JÓZSEF     Kitudni isten akaratát.

JAKAB      Azt hogy?

JÓZSEF     Ha az Úr  szemében mégis kedves még a zsidó,

                   akkor kedves számára Benjámin törzse is...

JAKAB      Értem.

PÉTER       Mi van?!

SIMON      Én nem értem!

PÉTER       Ez itt azt hiszi, hogy ő marad utolsónak.

SIMON      Milyen utolsónak?

Csend. Sámuel és Simon is megértik.

SÁMUEL   József!

SIMON      Mi gyorsan halunk meg? Őt pedig az Úr felküldi ezen

                   kötéllétrán Flaviusnak?

JAKAB      Igen.

Péter könnyes röhögésre fakad.

PÉTER       Ez ám aztán a farizeus okoskodás! Hű, az anyját, ezt

                   aztán jól kitaláltad! Hogyan kenhetnéd  a gyávaságod

is az Úrra! Ne higgyetek neki!

                   Csakhogy én nem veszek részt a sorshúzásban.

                   De nem ám! Megmondtam!

JAKAB      De. Részt veszel.

PÉTER       Nem.

JAKAB      Ha még egyszer ezt mondod, rögtön ledöflek.

PÉTER       Nem!

 Jakab rögtön támad, üldözi a latort a hullák körül.

PÉTER       Várjál már, a szuka anyádat!

JAKAB      Amúgy is méltatlan vagy a sorshúzásra.

PÉTER       De! Méltó vagyok! Mégis játszok!    

Kár ám abban reménykednetek, hogy nem

                   engem választ ki túlélőnek az Úr!

                   Játszok bizony! Nagyon is megjött a kedvem!

                   Most végre kiderül, kit szeret az igaz Isten!

                   Mert engem!

                   Én tudom! Hallod, farizeus? Tudom, hogy utoljára én

                   maradok!

SÁMUEL   Uram! Megengeded, hogy én legyek az első?

PÉTER       Nem! József az első!

JÓZSEF     Gondolkodj már, te sátánfajzat! A sorshúzáshoz ketten

                   kellenek!

SIMON      És a másik leszek én.

JÓZSEF     Bocsáss meg, testvérem, de a másik én vagyok.

 Sámuel körülnéz, egy sziklaforgácsot vesz fel.

SÁMUEL   Ez megfelel neked?

JÓZSEF     Meg.

SÁMUEL   Lehet nálam?

JÓZSEF     Ha úgy akarod...

 Sámuel a háta mögé rejti kezeit, az  egyik markából a

másikba dugdossa a követ, közben.

SÁMUEL   Az ember...elgondolja az ő útját...az ő járását...

                   Mert engem...vagy mindahányunkat, ha egy percig...

                   el is hagyott (?) az Úr...azért mégis Ő teremtett minket!

                   Teremtett sárból...sárból és fényből gyúrt egybe...

                   Mégis milyen furcsa, hogy meg kell halnia! Igaz?

                   Jakab!

JAKAB      Az.

JÓZSEF     Bárhogy kapálódzunk a sors akarata ellen, azért az

                   mégis az Isten kezében marad...

SIMON      Már  máskor is megundorodott tőlünk, és végül, ha

                   az utolsó pillanatban is, de megszánta gyermekeit!

                   Talán most is csak az történik, hogy titokban szólt

                   egy új Noénak...(?)

 Sámuel előre teszi két markát.

SÁMUEL   Akkor...ha az üres markomra mutatsz, te segítesz

                   rajtam, ugye?

JÓZSEF     Gyalázatos hiába valóság! Minden akarat, ami volt, ami

                   van...és ami lehet még...Az élethez mi a vigaszunk, Sámuel?

SÁMUEL   Most csak a halál lehet a vigaszunk.

JÓZSEF     De örvendezve hogyan viselhetnénk az életet, vagy a halált,

                   ha nem szeret minket az Isten?

SÁMUEL   Én hiszem, hogy szeret!

PÉTER       Csináljátok már, ne okoskodjatok!

 Sámuel keze remeg.

JÓZSEF     Íme a markod, és benne az ítélet, kettőnk közt ki hal meg

                   bűntelen. Te meg tudnál engem ölni?

PÉTER       Ha nem, megteszem helyette én!

JAKAB      Előbb csapom le tőből a karod.

 József felemeli a jobb kezét. Sámuel könyörögve néz József szemébe,

 észrevehetően jelzi, melyik markában van a kő.

PÉTER       Hé! Nem látjátok? Mutatja! A balban van!

 József Sámuel jobb kezére mutat. Sámuel mutatja, az üres.

SÁMUEL   Köszönöm.

PÉTER       Ez csalás!

SÁMUEL   Bűntelen halok meg?

JÓZSEF     Igen.

PÉTER       Jakab! Te is láttad! Simon!Kezdjétek újra!

JÓZSEF     Jakab!

 Jakab bólint, előhúzza a kardját.

JAKAB      Hogyan legyen meg?

 Sámuel a tetemek halmához szédeleg, letérdel.

SÁMUEL   Hívtalak...segítségül...nyomorúságom idején...És te

                   megszabadítasz engem...és én dicsőítlek téged...

 Jakab Sámuel mögé megy.

SÁMUEL   A gonosznak pedig azt mondod, miért beszélsz te az

                   én rendeléseimről, és miért veszed szádra az én

 szövetségemet, hiszen te gyűlölöd a fenyítést, mert abban

                   nem az én szigoromat látod, hanem a hátad mögé veted a...

                   Legyen már meg, Jakab!

 Jakab gyors mozdulattal leszúrja Sámuelt.

 Csend.

Simon felveszi a követ.

SIMON      Akkor most...mi következünk, Péter.

PÉTER       Nem én! Te és Jakab!

SIMON      József és Jakab egy.

PÉTER       Mért lenne egy?

JAKAB      Lator, te következel.

PÉTER       A fene essen beléd!

SIMON      Dugjak én?

PÉTER       Adod ide azt a követ rögtön?!

Simon átadja a követ. Péter hergeli magát.

Simon megadó türelemmel figyeli őt, amitől Péter dührohamot kap.

PÉTER       Na! Mit bámulsz?

SIMON      Hiszen én csak nézlek.

PÉTER       Ne nézzél!

SIMON      Ha akarod...el is fordulhatok.

 Simon hátat fordít Péternek.

 Péter előre nyújtja a kezeit.

PÉTER       Na! Válassz!

SIMON      Legyen megint...a bal?

PÉTER       Most kérded, vagy mondod?

SIMON      Akkor a jobb!

PÉTER       A jobb! A jobb! Bizony, a jobb!

 Péter diadalmas örömében elhajítja a követ.

SIMON      Irgalmas...az Isten...

PÉTER       Ugye megmondtam, hogy mindenkit túlélek?

Gyere! Gyere, barom, leváglak! Talán meg

is zabállak!

 Péter körültáncolja Simont, aki szintén a halomhoz megy,

 letérdel.

PÉTER       Utána te következel, "vezér"! És ha legyőztelek,

                   megöllek mindkettőtöket. És aztán, bármi is történjék

                   itt, megmenekülök! És meg se állok Jeruzsálemig!

SIMON      Én...készen vagyok.

PÉTER       Sürgős, sánta?

SIMON      Igen.

PÉTER       Tudod, mit? Szép lassan megfojtalak.

SIMON      De jobb szeretném, ha...

PÉTER       Ne vitatkozz!

 Péter fojtogatni kezdi Simont.

Simon védekezne, vergődik.

 Lassan hal meg.

JÓZSEF     Ez élvezi!

PÉTER       Naná!

JÓZSEF     Gazember!

PÉTER       Majd így fojtom meg apádat is.

JÓZSEF     Soha!

PÉTER       De pedig!

JÓZSEF     Nem jutsz  oda! Se te, se más zelota!

PÉTER       Dehogy nem!

JAKAB      Végezd már be, mit játszadozol vele?!

PÉTER       Mért ne? Te nem élvezed az ölést, Jakab?

JAKAB      A tiédet élvezni fogom.

 Péter végre elengedi Simont. Az ujjpereceit  ropogtatva.

PÉTER       Ez jó volt! Esküszöm, ér annyit, mint egy asszony öle!

JÓZSEF     Állat!

PÉTER       Az vagyok. József! Nem is tudom, téged hogyan

                   öljelek meg. Jakabnak először is levágom mind a két

                   karját, aztán talán kiherélem...És utána megállok, és

                   figyelem, ahogy elvérzik...Igen! Ez elmegy. De téged,

                   "vezér"? Neked mit találjak ki? Például ha ennél pár

                   falatot Réka húsából? Ez az! Zabáld a szerelmeddel

                   tele magad! Vagy ölelkeznél vele inkább? És miközben

                   a holt szüzet gyakod...

JAKAB      JÓZSEF!

PÉTER       Kényszerítlek majd, hogy imádkozz hűtlen istenedhez!

                   Úgy bizony, földönfutó!

JÓZSEF     Elég!

PÉTER       Nem! Nem elég! Nem lehet elég fantáziám, hogyan

                   kéne téged minél jobban megalázni!

JÓZSEF     Nem fogsz megalázni.

PÉTER       De! Gyerünk! Nagy az én hitem! Gyerünk! Részegebb vagyok, mintha egész éjszaka vedeltem volna! Engem vár Judit!

Az élet! És Jeruzsélem. Hol az a kő? Erős vagyok!

 Péter az elhajított követ keresi.

 A centurio kiált le.

CENTURIO           Öntöm az olajat!

 Olaj ömlik a tetemek halmára.

PÉTER       Na, mindegy, ez is jó lesz!

 Péter felkap egy követ, mutatja. Jakab odalép, nagyot csap Péter kezére.

JAKAB      Fej vagy írást játszol.

PÉTER       Mi van?

JAKAB      Az uramnál lévő sesterciussal.

JÓZSEF     Jakab, az...

JAKAB      Azzal.

PÉTER       Miért azzal? Mért nem ezzel a kővel?

JAKAB      Nem mindegy neked? Hiszen úgyis csak te győzhetsz,

                   nem? Elvégre téged, a zelotát kedveli az Isten. Uram!

                   Add ide azt az érmét!

JÓZSEF     Dehát...

JAKAB      A szerencse sesterciust kérem! Amit Réka kapott

                   ajándékba az anyjától.

JÓZSEF     Nem!

JAKAB      Add ide!

József átadja az érmét Jakabnak.

Jakab Péterhez fordul.

JAKAB      Fej vagy írás, disznó?

PÉTER       Ti hülyének néztek engem?

JAKAB      Mert József írást mond.

PÉTER       Én meg a piactéren nőttem fel, pajtás!

JAKAB      Így aztán te csak fejet mondhatsz.

PÉTER       Csak hogy én is írást mondok!

JAKAB      Fejet mondasz.

PÉTER       Írást, vagy nem mondok semmit se!

JAKAB      Tehát fej.

 Jakab feldobja az érmét, röptében elkapja, a keze fejére csapja,

mutatja Péternek, aztán gúnyosan köszönti.

JAKAB      Örvendezz, "testvérem", fej, tehát meghalhatsz!

PÉTER       Mutasd a sestercius másik oldalát is!

JAKAB      Azt mondtam, örvendezz!

PÉTER       Nyilván mindkét oldalán fej van!

 Jakab elteszi az érmét, aztán elkapja Pétert, térdre kényszeríti.

JAKAB      Szóval lecsapod a karjaimat?

PÉTER       Csalás!

JAKAB      Azután kiherélsz?

PÉTER       Anyád egy patkány volt, aki  egy görénnyel nemzett!

JAKAB      Etetnéd Józsefet Réka húsából?

PÉTER       A tyúkól mögött!

JAKAB      És kiirtanád József családját?

PÉTER       Ki is irtom!

 Jakab eltöri Péter nyakát, aztán undorodva löki el a testét,

leköpi.

CENTURIO          Hahó! Dobom a fáklyát! Tíz...kilenc...nyolc...

                   Mi lesz, zsidók?

JAKAB      Mehetsz, uram.

CENTURIO          Hét, hat, öt, négy...

JAKAB      Várjatok! Josephus Flavius indul felfelé!

CENTURIO          Kicsoda?

JAKAB      Josephus Flavius, Vespasianus rabszolgája!

                   Ne merjetek kárt tenni benne!

CENTURIO          Mért ne?

JAKAB      Mert az értéke nagy! Indulj már!

JÓZSEF     Nem!

JAKAB      Hírt kell vinned, tudod…

JÓZSEF     Ne!

JAKAB      A hátamon vigyelek fel?!

 József elindul, a létránál visszafordul.

JÓZSEF     Gyere velem! Kegyelmet kérek rád!

JAKAB      Nem.

CENTURIO          Hármacska, kettőcske, egyecske. Hé! Rabszolga!

                   Felsunnyogsz végre?

JÓZSEF     Megyek.

 József elindul felfelé, megáll.

JÓZSEF     Jakab!

JAKAB      Elfáradtam.

JÓZSEF     Köszönöm, amit...Mindent köszönök!

CENTURIO          És a vén pénzeszsákkal mi van?

JÓZSEF     Meghalt.

CENTURIO        Hogyhogy?

JÓZSEF     Mindenki meghalt.

CENTURIO        Kár! Na, jössz, vagy lerázzalak onnan?

 József felmászik. Odafent gúnyos röhögés, üdvözlés, ütlegek

 tompa puffanásai hallatszanak.

 Jakab a barlang falához sétál, közben előveszi az arany sesterciust.

 Leül, nézegeti.

JAKAB      Mire nem jó...ha két feje van a császárnak...

Csend.

JAKAB      Nem, József, téged nem hagyott el az Úr.

                   Te élsz. Mert téged életben tartott. És remélem,

                   nem szólít magához...még jó sokáig.

 Csend.

 Fáklya hullik alá.

 A fáklya tüze lassan lángra kap az olajjal megöntözött holtakon.

 Sötét.                 

                  

                              

                  

                  

                  

        

SSSSSS SSSSSsssssss