PERCEG A SZÚ

PERCEG A SZÚ

(játék két részben)

SZEREPLŐK:

MÉDIEA

JÁZON

MERNEOSZ, a nagyfiúk

PHERSZÉSZ, a kisfiúk

ÖREG (Orpheusz)

ÉGEUSZ, athéni király

KREON, a korinthoszi

AUGÉ, a lánya

Két rabszolga

Őrök

Játszódik Korinthoszban.

ELSŐ RÉSZ

1; MERNEOSZ, PHERSZÉSZ, ÖREG

Médeia és Jázon korinthoszi palotája. Csarnok. Merneosznál lant, Pherszésznél

fakard. Az Öregnél semmi.

MERNEOSZ              „Mely jó a biztos partról nézni, amint a vihartól

                                   Zajló tenger habjaiban más küzd a veszéllyel…”

PHERSZÉSZ              De sokkal izgalmasabb annak, aki dacol a széllel!

MERNEOSZ              Nem mintha öröm volna bámulni más veszedelmét…

PHERSZÉSZ              Csak ha bajtársával küzd, vállát vállának vetve.

MERNEOSZ              Talán mégis csak jobb, ha más fullad a vízbe, és nem mi.

PHERSZÉSZ              Minek száll az tengerre, aki még úszni se tud?

MENEOSZ                 Hiába úsznál akár a delfineknél is jobban, Pherszész,

                                   ha az istenek utálnak.

PHERSZÉSZ              Ők büntetnek mindenkit. Igazam van, Öreg?

Az Öreg belegondol, nem válaszol.

PHERSZÉSZ              Naná, igazam van. De a hősök sose halnak.

MERNEOSZ              Csak a mese végén. Néha a közepén... Az elején ritkán, de…

PHERSZÉSZ              Apa sose hal meg! Mert hős! Azért volt ő az Argó

                                   kapitánya. Megküzdött ezer veszéllyel! Hahó, rajta,

                                   kacagva indult új és új kalandba! Mi? És annyi vészen át hogy

                                   hazavezette a hajóját! De ha olyan lett volna, mint te

                                   vagy, bátyó, el se indul az útra. A parton kínozta volna

                                   a lantját méla unalomban, miközben őt hallván

megkergülnek körülötte a kecskék.

MERNEOSZ              És? Nem jobb az? Én szívesen lennék pásztor.

PHERSZÉSZ              Én király! Merneosz! Fogadjunk, leszek még én is az

                                   Argó kapitánya! Ha felnövök, rögtön indulok is.

                                   És megszerzem Zeusznak, megszerzem azt, amit…

MERNEOSZ              Zeusz pláne utál.

PHERSZÉSZ              Attól még megszerzem.

MERNEOSZ              Mit?

PHERSZÉSZ              Nem mindegy? A lényeg, hogy közben földig rombolok

                                   egy várost. Sok várost! Kiirtom a népét. Mint Héraklész!

                                   Levágom az összes rút amazont. Legyőzök

                                   minden sereget, és én leszek…még Kaukázus királya is!

                                   Te pedig kuksolsz majd itthon a kecskéid mellett,

                                   te lantos. Te kis beszari!

MERNEOSZ              Mert nem hadonászok egy fakarddal? Mert nem pimaszkodok

                                   a szolgákkal? Tudván, képen teremteni, pedig kijárna neked,

                                   úgyse mernek? Kinőttem már abból, hogy játszásiból az ablakon

                                   kiugorjak. Vagy megpróbáljak felmászni ama fára a domb

                                   tetején…

PHERSZÉSZ               Az anya fája! Naná, felmászok!  Mert annyira hasonlít arra,

                                    amit anya őrzött. Anya mondta!

MERNEOSZ              Hogy ennek a csúcsán is ott csünghetne akár ama gyapjú?

PHERSZÉSZ              Alul pedig ott tekerődzhetne az a kígyó!

MERNEOSZ              Buta játék, öcsike.

PHERSZÉSZ              Te vagy buta!

MERNEOSZ              És ha lezuhantál volna?

PHERSZÉSZ              Ne másszon az fára, aki még mászni se tud!

MERNOSZ                 Csak azért nem estél le, mert a bátyó utánad kúszott.

                                   Még időben elért és lesegített. Te pedig sírva fakadtál.

PHERSZÉSZ              Nem is sírtam. Mondd meg neki, Öreg!

Az Öreg széttárja a karját.

PHERSZÉSZ              Merneosz, te vagy az, aki lánynak születtél.

MERMEOSZ              Na, hagyj békén! Csapkodj a botoddal odébb!

                                   Öreg, te taníts, kérlek! Mért van az, hogy minél

                                   többet gyakorlok, annál hamisabban játszom?

Az Öreg gondolkodik, aztán a fejét rázza. Mutatja, játsszon. Merneosz sóhajt,

leül az öreggel szemben, néhány akkordot fog.

MERNEOSZ              A Prométheusz himnuszt újra?

Az Öreg bólint. Merneosz belekezd. Éneke, játéka is szörnyen hamis.

MERNEOSZ              Prométheusz, kígyó-titán

                                   Fogadd el tőlem e kakasnak testét

                                   Fogadd el tőlem, én papnőd vagyok!

                                   Széphajú Médiea, naparcú Médiea

                                   Ez itt mellettem az én uram

                                   Borostyán szemű Jázon, a délceg férfi.

                                   Fogadd el tőlünk e kakasnak lelkét

                                    És aztán nyugodjál, békében aludjál

                                   Amíg a hajnal föl nem ragyog!

PHERSZÉSZ              Kukurikúúú!

MERNEOSZ              Az. Kukurikú.

PHERSZÉSZ              De hamis! Hamis! Öreg! Törd már szét a fején ezt

                                   az ócska lantot!

Az Öreg somolyogva inti Pherszészt, aztán gyengéden kiveszi a hangszert a

bátyja kezéből, a dallamot mutatja. Merneosz nagyon figyel rá, az öccse megint

a fakarddal hadonászik.

PHERSZÉSZ              Ha! Rá! Rajta! Nesze, titán! Ne, gőgös amazon! Csapj és

                                   háríts! Szúrd le! Ordíts! Rettentő vagy, Pherszész, nincs,

                                   aki csatában téged legyőzne! Héraklész, állj ki velem páros

                                   viadalra, ha mersz! A végén majd letérdelsz előttem. És

                                   könyörögsz, ne bánts. Te iszonyú gyermek! Merneusz!

                                   Gyere! Hajtsd csak elém nagyapánk bronzpatájú bikáit!

                                   Én elébük állok, szarvukat megragadom. Úgy kényszerítem

                                    járomba őket! Aztán felszántom velük, ahogy apa tette,

                                   Árész mezejét. Azután bevetem a földet a sárkányfogakkal.

                                   Merneosz! Gyere már!

MERNEOSZ              Most nem érek rá.

PHERSZÉSZ              Mozdulsz tüstént!

MERNEOSZ              Pofon csaplak?

PHERSZÉSZ              Engem te? Nesze, te…nyámnyila! Védd magad!

                                   Te…te…nem is a bátyám vagy!

Pherszész rácsap a bátyjára. Merneosz felkiált. Az Öreg ijedten hagyja abba a

muzsikát. Merneosz az ütés nyomát fürkészi. A karcolásból ömleni kezd a vér.

MERNEOSZ              Megsebeztél.

PHERSZÉSZ              Nem akartam!

MENEOSZ                 Vérzek.

PHERSZÉSZ              Bocsánat, nem akartam!

Az Öreg lecsapja a lantot, siet segítségért. Merneosz a döbbenet múltán

egyre érdeklődőbben figyeli a sebet.

PHERSZÉSZ              Ez nem ér!

MERNEOSZ              Alig is fáj.

PHERSZÉSZ              Nem én voltam!

MERNEOSZ              Nem mondlak meg, ne bőgj!

2; MÉDIEA, ÖREG, MERNEOSZ, PHERSZÉSZ

Médiea rohan be, mögötte az Öreg.

MÉDIEA                     Melyik? Hol? Merneosz? Merneosz! Jaj, kisfiam,

                                   mutasd gyorsan!

MERNEOSZ              Csak egy karcolás.

MÉDIEA                     Ömlik a véred!

Médiea letérdel a fia elé, az övét lekapja a derekáról, elszorítani a sebet.

MÉDIEA                     Mi történt? Hogy tehetted?

MERNEOSZ              Véletlen volt.

MÉDIEA                     Hogy ütötted meg?

MERNEOSZ              Nem figyeltem.

PHERSZÉSZ              Nem én voltam!

MERNEOSZ              Szóval te tetted, elvetemült kölyök! Jössz ide rögtön!

PHERSZÉSZ              Nem megyek!

MÉDIEA                     Majd megkapod apádtól, biztos lehetsz!

MERNEOSZ              Anya…akkor én most… elvérzek?

MÉDIEA                     Nem! Feküdj le! Ezt az övet tartsd szorosan!

                                   Mindjárt visszajövök.

Médiea kisiet. Merneosz lefekszik, tarja az övet. Az Öreg aggódva vizsgálja

a sebet.

PHERSZÉSZ              Öreg! Te láttad, mi történt. Ugye tanúsítod, hogy nem

                                   akartam? Az utálatos istenek! Ők intézték, hogy Merneoszban

                                   egy kutyafejűt lássak, egy nem is a bátyámat. Így volt!

Az öreg Pherszészre néz, onnan vissza a bátyja sebére.

PHERSZÉSZ              Parancsolom, hogy ez legyen az igazság!

MERNEOSZ              Mérgedben ütöttél meg.

PHERSZÉSZ              Hazudsz!

MERNEOSZ              Pengetnél valamit, bátyó?

Az Öreg a lantért nyúl, letelepszik Merneosz mellett. Játszik neki.

Merneosz a zenére, akadozva.

MERNEOSZ              Nézem a vérem, szépen piroslik

                                   Ömlik csak egyre, meg sose alvad

                                   Apró sebet ejtett rajtam kisöcsém

                                   Mi be nem gyógyul, mert minket

                                   Csak a halálban ér utol az egészség.

PHERSZÉSZ              Anya elállítja, bekötöz!

MERNEOSZ              Ugye te sok embert láttál meghalni, bátyó?

PHERSZÉSZ              Akkor… világgá megyek!

Pherszész kirohan.

MERNEOSZ              Nem félek ám. Elhiszed? Hiszen anya dédnagynénje

                                   maga Hekaté. Nem? Úgyhogy meghalni nekünk csak

                                   olyan, mintha távoli rokonhoz mennénk látogatóba.

                                   Az jó mulatság szokott lenni. Az embert körbeforgatják

                                   nevetve. De megnőttél, gyerek! Már férfi leszel lassan.

                                   Kényeztetnek.

                                   A múltkor olyan szépet álmodtam erről! De midőn

                                   apámnak meséltem róla, dühös lett. Bátyó! De tényleg!

                                   Azért nem alvad meg a vérünk, mert ez Zeusz átka?

                                   Zeusz mért utál ennyire minket? Hiszen apám elhozta

                                   neki azt, mire kérte. Jutalma a büntetése?

Az Öreg abbahagyja a muzsikát, lehajtja a fejét.

MERNEOSZ              Szomorú vagy? Mert elvérzek? Én nem bánom…nagyon.

                                   Te mért vagy mindig szomorú, bátyó? Mert annyi embert

                                   láttál már meghalni? Apám is annyit! Ő néha mégis olyan

                                   vidám! Olykor, ha csak négyen ülünk a vacsoránál, és anya

                                    mosolyogva tölt neki újra a vizezetlen borból, és apa

                                   megsimogatja anya vállát… Olyankor…

Médiea rohan vissza. Ládikát hoz, abból füveket, porokat kapkod elő, kitisztítja,

szorosan bekötözi a sebet. Közben ráolvas.

MÉDIEA                     Gyere! Gyorsan!

                                   Tömjén gyökere, jeges föld zuzmója, útifű hajtása,

                                   Levének olaja, hass!

                                   Tömjén gyökere, jeges föld zuzmója, útifű hajtása,

                                   Azt akarom, a fiam vére megalvadjon

                                   A fiam sebe ne gennyedjen

                                   Láz meg ne lepje!

                                   Segíts hát, Hármas Anyám, jó anyám!

                                   Segíts most, még csak ez egyszer

                                   Ne hagyd bűnhődni bűntelen gyermekem!

MERNEOSZ              Csíp!

MÉDIEA                     Napanyám, Holdanyám, Földanyám: hármas istennőm,

                                   Halld meg könyörgésemet, áldozok neked, ki mindig hű

                                   szolgád voltam, s ha vétettem is érdeked ellen, engem

                                   ölj meg, a fiamat hagyd élni! Kérlek!

MERNEOSZ              Most meg tisztára zsibbadt!

MÉDIEA                     Azért nem vérzik.

MERNEOSZ              És ha most hagynánk?

MÉDIEA                     Mit?

MERNEOSZ              Hogy meghaljak.

MÉDIEA                     Mi?!

MERNEOSZ              A fivéreim is így…

MÉDIEA                     Elhallgass!

MERNEOSZ              Mikor meséled el, mi a bűnöd? Neked meg apának?

MÉDIEA                     Majd…ha meg is érted.

MERNEOSZ              Nagy vagyok már.

MÉDIEA                     Pihenj most!

MERNEOSZ              Zeusz mért nem hálás apámnak?

MÉDIEA                     Gyere, lefektetlek a szobádban.

MERNEOSZ              Mért hozhatsz csakis nyomorék fiúkat a világra?

MÉDIEA                     Mit tudom én?!

MERNEOSZ              Hogy szüntelen gyászolnotok kelljen? Azért?

MÉDIEA                     Nem tudom!

MERNEOSZ              Ha te nem tudod, hát senki se tudja.

Médiea kitámogatja a fiát. Az Öreg hosszan bámul utánuk.

Nagyot sóhajt, leül, a lanton szomorú dallamot penget.

3; ÖREG, JÁZON, PHERSZÉSZ

Jázon cibálja vissza Pherszészt.

JÁZON                       Talán Égisz kezében volt az a fakard?

PHERSZÉSZ              Nem is az enyémben!

JÁZON                       Pont olyan sötét kis hazug vagy, mint az a nyomorult

                                   kutyaisten.

PHERSZÉSZ              Hogy csaphattam volna rá a bátyámra én?!

Pherszész az apjának ront, ütné, rúgná, Jázon elhárítja.

JÁZON                       Na! Te! Mit művelsz, hörcsög? Kárt teszel magadban is!

PHERSZÉSZ              Vond vissza, hogy sötét hazug vagyok!

JÁZON                       Rendben, nem vagy sötét.

PHERSZÉSZ              Kis hazug se!

JÁZON                       Mi történt itt, Öreg?

Az Öreg nem reagál.

JÁZON                       Velük voltál? Mért hagytad, hogy ez az oktalan kölyök

                                   hadonásszon? Mért nem fogtad le kezét, vetted el tőle

                                   a kardot, nehogy véletlen a bátyjára üssön?

PHERSZÉSZ              Nem én, hanem Égisz.

JÁZON                       Miféle barátom vagy te, rongyos? Nem is értem, mért

                                   tűrlek még mindig palotámban. Mihaszna! Ha még e két

                                   fiút maguktól megóvni se vagy képes. Vagy direkt hagyod?

                                   Teljen be végzetük? Tőled kitelik. Csak bólints rá!

Jázon és az Öreg farkasszemet néznek. Az Öreg elmosolyodik, feláll, indul.

Éppen szembetalálkozik Médieával. Utat enged az asszonynak, aztán kimegy.

MÉDIEA                     Jázon!

JÁZON                       Tudom.

MÉDIEA                     Gonosz kölyök!

JÁZON                       Nem akarta.

MÉDIEA                     Még hogy nem akarta!

JÁZON                       Hiszen szégyelli magát.

PHERSZÉSZ              Én nem!

MÉDIEA                     Tűnj a szemem elől, estig ne lássalak!

PHERSZÉSZ              Nem tűnök!

JÁZON                       Menj most, játssz máshol, Pherszész!

PHERSZÉSZ              Nem megyek!

Pherszész duzzogva indul ki, Médieát nagy ívben kikerülve magához veszi a

fakardját.

PHERSZÉSZ              És egyedül indulok el, és senkit nem viszek magammal az

                                   Argón!

A gyerek távozik.

JÁZON                       Túl szigorú vagy hozzá.

MÉDIEA                     Neked kéne annak lenned!

JÁZON                       Kicsi még, nem érzi a veszélyt.

MÉDIEA                     Nagyon is tudja, mit miért tesz. Aztán persze hozzád

                                   rohan, bújik. Nem lehet ennyire lágy a szíved!

JÁZON                       Merneosz?

MÉDIEA                     Már alvad a seb, hála a Hármas Anyának.

JÁZON                       Mától kettőzött gonddal óvjuk őket.

MÉDIEA                     Bár csak ezen múlna.

JÁZON                       És ha csak ezen múlik?

MÉDIEA                     Médeion és az újszülött Polüxon is elvéreztek.

                                   Nem, Jázon. A te Zeuszod nem bocsát, nem könyörül.

                                   Kicsinyes, akár ti mind, görögök. Nem férhet hozzá

                                   a jóság. Mért is adta át neki e honban az uralmát Istenanya?!

                                   Azóta nálatok se égen, se földön nincsen igazság. Hiába is

                                   ámítom ezzel Merneoszt. Ó, jaj, gyönyörű, okos fiam!

Az Öreg tér vissza, megáll.

JÁZON                       Na, te…koldus. Szólalnál meg végre?

MÉDIEA                     Te, aki hajdan oly „szép dalokat” zengtél. Mind „vigaszost”.

JÁZON                       Mint aki „érti” a Teremtést.

MÉDIEA                     Dalold el újra, mi végre szakadt ketté a sötétség!

                                   A Káosz mért vajúdta ki magából az időt és a teret?

                                   Mi okból? Az életnek mi a célja?

JÁZON                       Andalíts el kettőnket újra!

MÉDIEA                     Mért büntetik a görög istenek a szülőket? Harmadíziglen

                                   az ember vélt bűneit mért nyögik a gyermekeik?

JÁZON                       Mi a rend ebben?

MÉDIEA                     Régen olyan szépeket lódítottál ezekről, Öreg!

JÁZON                       Miközben, jó szelet fogván, vidáman szeltük az ősi tengereket.

Az Öreg grimaszol, széttárja a karját.

MÉDIEA                     Pojáca.

JÁZON                       Még mindig azt hiszi, többet mond azzal, ha néma

                                   marad.

MÉDIEA                     Megvetlek némaságodért, hallod?

JÁZON                       Tudom ám, mire gondol. Nem az istenek átka okozza

                                   végzetünket. Hanem a bennünk vicsorgó démon.

                                   Ha nem az aljasság lenne a lényegünk, a sorsunk se lenne

                                   csupa kín. Se szorongás, se a félelem attól, ami mindig közeleg.

MÉDIEA                     Nem gondol ez semmire már.

JÁZON                       Az igaz, hogy nincs förtelmesebben szebb az emberi

                                   lénynél?  Akinek esze legfeljebb odáig ér csak, hogy belássa:

                                   a legbölcsebb az, ki feladja?

MÉDIEA                     És tétlen várja a véget?

JÁZON                       De mért játszik velem, velünk Zeusz úgy, mint egy gonosz

                                   gyermek? Aki talál a porban egy hangyát, egy férget?

                                   Vagy egy szép bogarat? Mért guggol fölénk, mért piszkál

                                   egy hegyes bottal? Mért fordít a hátunkra, mért figyeli élveteg,

                                   hogy szánalmasan mozgatjuk a lábaink, vagy holtnak

                                    tettetjük magunkat?

MÉDIEA                     És végül mért tapos el, ha ránk unt?

JÁZON                       Ennyi az igazság?

MÉDIEA                     Ez a rend itt?

JÁZON                       Ennyi?

MÉDIEA                     Nézz a szemébe! Szerinte ennyi.

JÁZON                       Magadban gúnyolsz? Kinevetsz?

Az Öreg meghökken, a fejét rázza.

JÁZON                       Csak nevess! És hallgass!

MÉDIEA                     Én nem adom fel!

JÁZON                       Én se, amíg Médiea szeret. Hívd be azt a kettőt!

MÉDIEA                     Gyűlölöm az istenedet!

JÁZON                       Eredj innen! Mire vársz itt?

Az Öreg bólint, kimegy.

Médiea és Jázon összeölelkeznek.

MÉDIEA                     Bűnöm a bűnöd.

JÁZON                       Bűnöd a bűnöm.

MÉDIEA                     Kilépünk a bűvös körből.

JÁZON                       Belépünk a bűvös körbe.

MÉDIEA                     Nem kérek kegyelmet, csak a Hármas Anyától.

JÁZON                       Nincs bennem alázat.

MÉDIEA                     Holdam közepén járok.

JÁZON                       Holdad közepén jársz.

Gyengéd csók után.

JÁZON                       Akarjuk hát azt a kettőt, akit kiszemeltünk?

MÉDIEA                     Vagy talán halasszuk el újra?

JÁZON                       Holdad közepén jársz.

MÉDIEA                     De Merneosz…

JÁZON                       Annál inkább!

MÉDIEA                     Igen. Őt és Pherszészt még eltemetjük.

JÁZON                       De kifogunk rajtad, bosszúálló Zeusz!

Szétválnak, készen a szertartásra.

4; MÉDIEA, JÁZON, ÖREG, KÉT RABSZOLGA (A FIÚK)

Éles gongszó hallatszik. Az Öreg két rabszolgát vezet be zene nincs

körtáncban. Sudár férfi, szép szűz, nászi ruhában. Az Öreg körbe vezeti őket,

Jázon a férfit nézi. Médiea a nőt.

MÉDIEA                     Ezt a szüzet választottam neked, Jázon.

JÁZON                       Én pedig neked ezt a férfit.

MÉDIEA                     Azt mondod, ez a legderekabb köztük?

JÁZON                       Erős ágyékáról volt híres falujában.

MÉDIEA                     Ennek az anyja pedig tizenhat achájt szült a halálra.

JÁZON                       Akkor…ők legyenek?

MÉDIEA                     Méhem a Földanyáé.

JÁZON                       Méhe a Földanyáé.

MÉDIEA                     Legyen meg.

Médiea int az Öregnek. Az Öreg utolsó kört vezet a táncban, aztán két egymás

melletti dikóra ülteti a rabszolgákat. Kimegy.

Kisvártatva három lobogó  fáklyát hoz, kaskában virágszirmot. A fáklyákat középre, a dikók

fejéhez szúrja, a virágszirmokat szertehinti. A lantját magához véve

távolabb leül, maga elé meredve próbálgat egy dallamot. Jázon és Médiea közben.

MÉDIEA                     De a pofája szőrös, akár egy majomé.

JÁZON                       Bár butácska tehén ez.

MÉDIEA                     Rondább is, mint egy átlag görög.

JÁZON                       Keblei túl dúsak és lecsüngők egy szűzhöz.

MÉDIEA                     Csúnyák! Nem is értem, hogy lehetne győztes pont

                                   ez az elhibázott emberi fajta.

JÁZON                       Farkasok ők, csak falkában erősek.

MÉDIEA                     Szakíts ki közülük egyet, a farkát maga alá húzva

                                   vinnyog a rühes. Zeuszod népe. Ezeknek a kezébe

                                   adta a vasat, és ezeknek kovácsolt belőle kardot

                                   Héphaisztosz! Nem, Jázon! Én undorodok ettől!

                                   Hogy legyek képes magamba fogadni ezt?

JÁZON                       Mert meg kell lennie! Te mondtad! Méhed az Anyáé!

                                   Megfogansz ettől, ha Földanya úgy akarja.

MÉDIEA                     És magod az Anyáé, és megfogan ez a nő,

ha Földanya ezt akarja.

JÁZON                       Akkor kezdjük el tényleg?

MÉDIEA                     Fogd a kezem!

Jázon és Médiea táncolják, a hangja nincs zenére, körbe a rabszolgákat.

MÉDIEA                     Földanya, kábító tavaszod illatát érzem.

                                   Földanya, ágyékod a kéjért nedves.

                                   Földanya, bizsergő vágyadat érzem,

                                   Bíborban éled és nyugszik a Nap.

                                   Holdanya, az ágyékom lüktet

                                   Holdanya, sóvárgok a férfi után

                                   Párosodni végre, hogy

                                   Szentelt barázdába hulljon a mag.

                                   Verejtéked öntözze a testem!

JÁZON                       Izzadságom öntözze a tested!

MÉDIEA                     Míg egy mag meg nem fogan.

JÁZON                       Míg egy magom meg nem fogan.

MÉDIEA                     És boldog legyek azután is.

JÁZON                       És boldog legyél azután is.

MÉDIEA                     Amíg te vagy nekem, Jázon.

                                   Amíg engem ölelsz.

JÁZON                       És testünk utána édes nyugalomban

                                   egybe fonódik.

MÉDIEA                    A szívemet nem szorítja aggódás, bánat.

                                    Imádkozz most, Jázon, hogy egészséges fiút szüljek!

JÁZON                       Imádkozz most, hogy egészséges fiút nemzzek!

Jázon és Médiea csókot váltanak, aztán a rabszolgákhoz fordulnak. Médiea

a férfi ölébe ül, Jázon a nőt magára vonja. Üzekedés közben egymás szemébe

néznek és egymás kezét fogják.

MÉDIEA                     Gonosz…játékot…űz velünk…az istened, …de…?

JÁZON                       De nem tudja ám, mit cselekszik! De? Mi?

MÉDIEA                     Igen! Végre…egészséges fiút szülök neked!

JÁZON                       És én… anyává teszlek ebben a nőben!

MÉDIEA                     És ők…akik megszületnek…

JÁZON                       Okosabbak lesznek…

MÉDIEA                     Egészségesebbek!

JÁZON                       Vakmerőbbek!

MÉDIEA                     A szemük tündöklőbb!

JÁZON                       Félelmetesek!

MÉDIEA                     Új törvényt hoznak!

MÉDIEA                     Az Kozmosz első burkán és Földön!

JÁZON                       És a csillagok közt!

Immár csak zihálnak.

Jázon és Médiea hangja a semmiből, mint kórus, az Öreg lantszavára.

A „kórus” zengése alatt Merneosz és Pherszész bukkannak fel,

döbbenten bámulják az aktust.

EGYÜTT                    És a Világ Ura lesz ez a kettő, aki egy.

                                   Mert felcseperedvén majd férfivá érnek.

                                   És megostromolják majd az Olümposzt.

                                   És rabláncra fűzik a perverz isteneket.

                                   És Zeuszt kiherélik, ahogy illik.

                                   És leteperve meghágják majd feleségét.

                                   Új rendet szabnak.

                                   Hogy aztán elcsendesüljön a tenger.

                                   Hogy lélekvesztőjén jobb sorsán bizakodva

                                   Evezzen ki a hajós a biztos partra.

                                   Hadd éledjen az ember végre hűs ligetekben.

                                   Mert az lesz a hős, aki bátran kiállja a békét,

                                   A nyugalmat. Úgy gondozza a népét, mint

                                   Földműves a kertjét, úgy szereti, oly gyengéd

                                   Szeretettel, mint boldog anya a gyermekeit.

                                   Ezért szükséget, szorongást sose ismer.

Mielőtt az aktus csúcsáig jutnának, Médiea észreveszi a fiait, megdermed,

lefordul a rabszolgáról.

MÉDIEA                     Ó…hát…ti?! Merneosz!

JÁZON                       Pherszész?

MÉDIEA                     Merneosz, azonnal feküdj vissza az ágyba!

JÁZON                       Pherszész!

A fiúk visszahátrálnak.

Az Öreg rácsap a lantra. Ismét gongszó hallatszik.

5; MÉDIEA, JÁZON, ÖREG, RABSZOLGÁK, ÉGEUSZ

A csarnokba Égeusz közeledik. Hivatalos örömet mutat. Ám a szertartást meglátva

először meghökken, aztán vásottan elvigyorodik, midőn belép.

ÉGEUSZ                     Hé! Hahó! Hol bujkáltok? Szavamra…

                                   Hoppá!

Jázon is lelöki magáról a nőt. A rabszolgák rémülten kushadnak.

ÉGEUSZ                     Buli van? Tessék! A jóról megint lemaradtam!

JÁZON                       Égeusz.

ÉGEUSZ                     Jázon! Üdvözöllek, barátom! Téged is, bitang szép boszorkány!

                                   Nem mondták a kapuban, hogy Dionüszosz nevében züllötök

                                   éppen.

MÉDIEA                     E házban ne emlegesd azt a züllött sertést!

ÉGEUSZ                     Ahogy parancsolod, úrnőm.

MÉDIEA                     És megkorbácsoltatom az őröket, mert beengedtek ide.

ÉGEUSZ                     Hagyd szegényeket! Én akartam, hogy teljes legyen a meglepetés.

MÉDIEA                     Sikerült.

JÁZON                       Mi szél hozott?

ÉGEUSZ                     Jófajta keleti…hozhatott volna. De nem merek tengerre szállni

                                   hős Jázonom nélkül. Hát! Inkább kutyagoltam végig a félszigeten.

                                    No. Mi lesz? Nem is örültök? Tárt karokkal mért nem rohantok

                                   felém visongva: „Égeusz, testvér, beh jó, hogy:  hogy te itt?”

JÁZON                       Szóval száműztek Athénból.

ÉGEUSZ                     Engem?

JÁZON                       Egyedül vagy, gyalog jöttél.

ÉGEUSZ                     Hátrahagytam a kíséretem, annyira siettem! Jázon! Égtem a

                                   vágytól! Médiea, drágám! Rohantam, hogy végre lássalak

                                   ismét! Lásd, még most is lihegek!

Égeusz liheg, hörög, ripacskodik.

MÉDIEA                     Nem változtál, kacsa segge.

ÉGEUSZ                     Hát-hát, háp-háp… Szervusz, öreg! Pofád még a shutban?

Az Öreg bólint.

ÉGEUSZ                     Ez igen!

JÁZON                       Tehát minek jöttél?

ÉGEUSZ                     Üdv, fél Korinthosz fél királya! Köszönt téged hódolattal Égeusz,

                                   az athéni. Remélem, magammal szerencsétek is hozom.

                                   Nézzük csak, hová is tehettem…

Médiea int a két rabszolgának, azok kiiszkolnak.

ÉGEUSZ                     Ugyan már! Csak nem hagyjátok félbe a szertartást miattam?

                                   Inkább hívjatok egy szép szüzet nekem is! Vagy zsenge ifjút?

                                   Amióta elhagytam gyenge kis városomat, nem került ágyékom

                                   lüktetőn sóvárgó hegyére torkos kis száj, vagy asszonyi öl.

                                   Zenét! Na, Öreg! Legalább te örülj nekem, te ölelj meg!

Égeusz az Öreghez siet, felrángatja, megöleli, lapogatja.

ÉGEUSZ                     No! Jól nézel ki! Dalnokok dalnoka! Te! Te nem is mosdottál azóta? De le vagy fogyva. Túl régóta eszed a vendégek kenyerét e szépfiúnál…?

JÁZON                       Szóval még nem száműztek?

ÉGEUSZ                     Mondd csak, Jázonunk még mindig oly faszari? És Médiea

                                   pont oly szorosan fogja nála a gyeplőt?

MÉDIEA                     Jázon, mért nem pofozod ki?

JÁZON                       Égeusz.

ÉGEUSZ                     Jó, jó. Testvér. Csak tréfáltam, hiszen ismersz.

MÉDIEA                     De ha nem száműztek Athénból…

ÉGEUSZ                     Imád a népem!Tényleg! Mert jó a kedélyem, és csak néha,

                                   de akkor se puszta unalomból vagyok kegyetlen.

MÉDIEA                     Mi célból jöttél!?

ÉGEUSZ                     Meg nem mondom, amíg hellyel nem  kínálsz. Hátha elfáradtam,

vagy mi. Aztán mosd meg a lábam! Elvégre ama út pora ragadt rá, mely hozzátok vezetett.

                                   Étel, ital, nem bánom, előtte, utána és közben: jöhet.  És ha estére

                                   tudnál ajánlani tényleg egy nőt, vagy egy ifjút, Médiea, te,

                                   a gyönyörök kertjének korosodó ex nimfája…

Égeusz lehuppan az egyik dikóra, nyájasan felmosolyog.

ÉGEUSZ                     Ajaj, rohadtul sajog eme bütyköm!

JÁZON                       De mért is nem foglalsz helyet?

ÉGEUSZ                     Drága húgom, neked tyúkszemre is biztos akad valami

                                   varázskenőcsöd. Jázon! Na! Nyájasodj már rám, te csak

                                   akkor vagy szép és nemesnek tűnő, ha bárgyún vigyorogsz.

Médiea az Öreghez fordul.

MÉDIEA                     Kacsasegg úrnak hozz enni valamit!

Az Öreg meghajol, kimegy. Égeusz elképedt.

EGEUSZ                     Hozzál? Mi a fene? Csak nem rabszolgátok lett a dalnok?

JÁZON                       Ezzel is vezekel.

ÉGEUSZ                     Értem. Nem értem! Ki ítélte erre?

MÉDIEA                     Honnan tudnánk, ha néma?!

ÉGEUSZ                     Az biztos, hogy már az utunk vége felé, az Argón is

                                   fura volt…

MÉDIEA                     A túl sok szép hazugság csomózta össze a nyelvét.

ÉGEUSZ                     Ugyan már, aki dalnok, mind hazudik. De veletek hogy s mint?

                                   Jázon! Drága testvérem, de rég volt! Tényleg sóvárogtam utánad.

JÁZON                       Én utánad nem. Valahogy….

ÉGEUSZ                     Mikor is? Hát persze! Amióta a partra futtattuk a hajónkat, és

                                   társaságunk végképp feloszlott. Jázon! Ne mondd, hogy nem

                                   hiányoznak azok a daliás idők neked!

MÉDIEA                     Neki nem.

ÉGEUSZ                     Ekkora hősök voltunk, he? Á, még ennél is sokkal nagyobbak!

                                   Csillagképeket neveznek majd el rólunk! Kunkorka pöcsömbe

                                   fogadok! Vagy arra azért mégse fogadjak?

MÉDIEA                     Bugris.

ÉGEUSZ                     De mi van most? Elszürkültünk. Unalmas hétköznapok

                                   apálya nyomaszt. Pitiáner kis csatákban mulatjuk időnket.

                                   Semmi Olümposzig habzó ármány. A vérfertőzés már-már

                                   kiment a divatból. Testvérgyilkosság hírét se hozzák a vak jósok.

                                   Semmi igazán aljas és átgondolt árulás, igaz-e, húgom-néném?

                                   Ami akár csak megközelíthetné a tiédet…

MÉDIEA                     Te velem….? Te engem…?!

ÉGEUSZ                     Én? Veled? Téged? Dehogy! Éppen azt vartyogom, hogy belefásultam

                                   ebbe a sivár korba egészen.

MÉDIEA                     Jázon, rugdald ezt ki!

JÁZON                       Égeusz, arra kell kérjelek, hogy…

ÉGEUSZ                     Hát egy szép nap, Jázon, nézek így. Így valahogy. Mondom. Égeusz.

                                   Csak a hájadat növeszted egyre. Nem a hatalmad. Görög a görögnek

nem a farkasa immár. Még játékból egymásra acsarogni se módi. A konc felett is mosolyogni illik. „Ezt te faljad fel, testvér! Ugyan már, nekem aztán nem kell a kövérje! Túl zsíros, nehezen emésztem!” És igaz is! Mi végre zabálja az ember degeszre magát, ha lejárt a tettek ideje?

Jut eszembe, ma mit terveztek vacsorára?

JÁZON                       Szóval átutazóban vagy?

ÉGEUSZ                     Gondoltam, kirándulok egyet Athénból. Legalább megnézem

az  Argót. Mondták, durván rágja a szú. Nosza, hallga’, mint percegik széjjel a múltunk ama kis bogarak  Poszeidón szent ligetében.

MÉDIEA                     És… megnézted?

JÁZON                       Láttad az Argót!?

ÉGEUSZ                     Néha már magam is kételkedem, Jázon. Hogy minden úgy történt-e,

                                   ahogy a legendánk tartja. Vagy tettünk tényleg sokkal kicsinyebb volt?

                                   Mint rebesgetik irigyen az ifjak agórák szerte? Akasztófát érdemelnénk,

                                   mint ócska zsiványok, és nem a csillagképet odafent?

MÉDIEA                     És reggel már indulsz is?

ÉGEUSZ                     Ne, Médiea, könyörgöm, egy hétnél tovább semmiképp se marasztalj!

                                   No, nem bánom, legyen tíz nap. De csak akkor tartotok itt, ha bevesztek

                                   legközelebb, mert imádok szent orgia közben sokakkal közösülni.

MÉDIEA                     Más hőstettre tőled sose tellett.

Az Öreg tér vissza, tálcán korsó vizet és egy vekni kenyeret hoz, leteszi Égeusz mellé.

ÉGEUSZ                     Ó, a lakoma! Kenyér és víz! Jázon! De ugye udvarod jólétben

                                   dúskál? Pont olyas bőségben, mint Korinthosz rátok eső része?

Máris értem, a néped mért vette félvállról az aszályt. Aztán most ez a  pestis… Aztán mondják még, dögszagú errefelé a szél, de még az a

kevés eső is. Amitől az elvetett mag fogja magát, duzzog, nem csírázik,

                                   szárba csak azért se serken.

MÉDIEA                     A magad gondjával törődj!

Égeusz falni kezd, teli szájjal.

ÉGEUSZ                     Drága asszony, hiszen azzal törődöm. Hát nem testvérem nekem

                                   Jázon? Országát látva persze, hogy elszomorodtam. Médiea!

                                   Hogy lehet ez? Magyarázd meg, Hármas Istennő papnője,

                                   Hekaté felkent leánya! Mért hagyod a pestist? Mért tűröd az aszályt?

                                   Mért nem használod a varázstudományod, amitől az agg nyalka

                                   legény lesz, vén csoroszlyából pedig szűz hajadon? Veled csak nem

                                   babrálhat ki holmi sanda kis átok?

JÁZON                       Tehát a dögszagra rebbentél ide, mint egy dögkeselyű.

ÉGEUSZ                     Hova gondolsz? Hiszen nagy esküvel fogadtuk, mi argonauták

                                   sose hagyjuk egymást magára a bajban.

JÁZON                       Segíteni szeretnél? Te? Nekünk?

ÉGEUSZ                     Persze.

JÁZON                       De pont te, aki…?

ÉGEUSZ                     Bár azt is pampogják a reszketeg kezű bölcsek, hogy az istenek

                                   semmit se élveznek jobban, mint mikor igaz barátok közt gyújthatják

                                   meg a gyűlölet lángját…Vagy szíthatják fel újra…?

JÁZON                       Rég feledett sértések parazsából.

ÉGEUSZ                     És ha ilyenkor egyik a másik belét üvöltve kiontja, Zeusz az

                                   oldalát fogva röhög.

JÁZON                       Ezért nem érted hát, mi ez a békekor.

ÉGEUSZ                     Hát! Fivér nem csapja agyon fivérét népirtó csatában egy koszfészek

királyság miatt? Apa nem öli meg a fiát és viszontag? Csalódott, csalfa asszony nem mérgezi meg többé a férjét? Ha ez így megy tovább, hová lesz a görög kultúrfölény, Jázon? Csoda lesz, ha maholnap minket akár egy tetves perzsa sereg is torkon foshat?

MÉDIEA                     Öblítsd ki inkább a szád azzal a korsó vízzel!

ÉGEUSZ                     Igaz is, megszomjaztam. De mért nem tartotok velem? Igazán ízletes

                                   kenyér ez. Keletlen, ahogy kell. Száraz is, de legalább tovább már nem

                                   szárad. És ez a víz! Mely pikánsan patkány ízű és mely rafináltan

                                   poshadt! Jázonom! Kutadat Hádészig ásattad, nemde?

JÁZON                       Félsz, mi?

ÉGEUSZ                     Mitől kéne?

JÁZON                       Hogy elkapod a pestist.

ÉGEUSZ                     Á, nem. Engem Athénomban vár a végzetem, addig a csalánba

                                   nem üt mennykő.

Égeusz nagyot húz a korsó vízből, elégedetten ciceg. Figyelme az Öreghez fordul,

nézegeti. Az Öreg bambán mered rá vissza.

ÉGEUSZ                     Szóval még mindig vezekelsz. Mondom: ez igen.

                                   Makacsságodban van valami…felsőbbrendű alázat?

                                   Az kéne nekem is. Ha kapni lehetne a piacon…kilóra.

                                   De nem lehet. Mit tegyek? Imádom jártatni a pofámat.

                                   Zabálni! Berúgni! Fajtalankodni! Ölni! Élni, na!

                                   Húzd rá, dalnok, hadd mulatok!

Az Öreg a lanthoz megy, leül, a hangszert az ölébe veszi, de nem játszik.

ÉGEUSZ                     Faszari Jázon néma dalnoka. Mondom újra: ez már valami.

JÁZON                       Égeusz.

ÉGEUSZ                     Igen?

MÉDIEA                     Noha a férjem jól tudja, mi az a vendégszeretet…

ÉGEUSZ                     Igen?

JÁZON                       Bár mi semmiképp se állítanánk be hozzád hívatlan…

ÉGEUSZ                     Gyertek csak! Csak ne hadsereggel, kérlek! Vagy miért is ne?

                                   Egy kis gyilkolászós - ostromlós hadijáték sose árthat.

                                   Viszont semmiképpen se fogadjátok zsoldba Héraklészt!

                                   Sose csíptem azt a vértolulásos elmebeteget.

JÁZON                       Ebben véletlen egyet értünk.

ÉGEUSZ                     Ugye? Szerinted is eszelős?

MÉDIEA                     Bár ő volt az egyetlen férfi az Argón.

ÉGEUSZ                     Nem is a férjed?

MÉDIEA                     Meg Jázon.

ÉGEUSZ                     Testvér! A gyorslábú Atalantára emlékszel?

JÁZON                       Alig.

ÉGEUSZ                     Minő feszes segge volt annak az Artemisz-szukának!

                                   Meséltem is tegnap Kreonnak, palotájában időzvén, ha nem

                                   oly rátarti az a nő, és a szerelmes Meleagrosz nem őrzi a szüzet oly

                                   féltékeny gonddal…

MÉDIEA                     Te Kreónnál is voltál látogatóban?

ÉGEUSZ                     És aztán ma hozzám csatlakozott.

JÁZON                       Kreon… ide jött veled?

MÉDIEA                     Kreon itt van?!

ÉGEUSZ                     Kint vár, hogy látogatását nektek illőn bejelentsem.

JÁZON                       Ez… mit jelentsen?

ÉGEUSZ                     Semmit. Jó szomszéd jó szomszédot vizitálna.

MÉDIEA                     Ő az ellenségünk, Égeusz! Nem tudtad?

ÉGEUSZ                     Ugyan már!

MÉDIEA                     Hogy mer idejönni?

ÉGEUSZ                     Rendes görög az. Pedig nem is annyira acháj, mint állítja

                                   magáról. Titokban pont úgy tiszteli a Fehér Anyát, és lenézi

                                   Zeuszt, mint te, Médiea drága. Ahogy én is.

                                   Mi mind csak kényszerből hódolunk Zeusznak.

                                   Na most egy kis só nem akadna ehhez a kenyérhez?

                                   Vagy egy fej vöröshagyma?

JÁZON                       Mit akar tőlünk Kreon?

ÉGEUSZ                     Majd megmondja.

MÉDIEA                     És mit akarsz te tőlünk, kiböknéd végre?

ÉGEUSZ                     Megvan, mit csinálok! Küldjetek már egy szolgát a szekeremhez!

                                   Van még ott hátul egy ropogósra sült ürücomb, meg pár korsó

                                   jófajta delphoi bor. Jázonkám, ha abból iszunk fejenként négy-öt

                                   liternyit, megjósolom, hogy zokogva omlunk majd egymás kebelére,

                                   és érzőn vonyítunk fel a Holdra.

MÉDIEA                     Égeusz, te az ellenségünk fullajtára vagy?

ÉGEUSZ                     Hű, asszony, te most nagyon átláttál rajtam.

MÉDIEA                     Jázon, mért nem ölöd meg?

JÁZON                       Égeusz, öljelek meg?

ÉGEUSZ                     Bajtárs, ha ezt tennéd, az nagyon fájna nekem.

                                   Inkább hozasd fel azt a bort és azt az ürücombot!

JÁZON                       Mi abban az érdeked, hogy házamba hozod azt, aki gyűlöletes?

ÉGEUSZ                     Csakis az igaz barátság, amit érzek irántad.

MÉDIEA                     Mit érzel te Jázon iránt?!

ÉGEUSZ                     Láttam az Argót.

MÉDIEA                     Ezt már mondtad.

JÁZON                       Megsirattad, ahogy korhad.

ÉGEUSZ                     Eszi a szú. De a kedvedért, ha velem tartasz, elzarándokolok

                                   hozzá újra.

JÁZON                       Minek?

ÉGEUSZ                     Te is tarts velünk, Öreg! Na? Majd hárman leülünk

                                   a hajó árnyékába.

JÁZON                       És?

ÉGEUSZ                     Hallgatunk. Perceg a szú.

JÁZON                       És?

ÉGEUSZ                     Együtt tűnődünk ama szörnyű csendben.

Mely olcsó portéka az élet. Sorsunk, gőgünk,

                                   végzetünk mennyire szánalmas végül és végleg. Meg ilyesmi.

                                   Aztán áldozunk Poszeidónnak néhány kost vagy akár egy bikát,

                                   hibátlant. Onnan, felkerekedvén még végigrabolhatjuk a partot.

Rabláncra fűzünk párszáz rongyost? Megtérünk győztesként Athénba. Pár hétig ünnepeltetjük magunkat. Öreg! Ott kötelezni fogom népemet,

                                   hogy szájtátva hallgassa végig… néma dalod! Ezt az előadást

űberelje akárki lebernyeg tokájú zsarnok! Néhány sárkány csontot, helyi istent, elhízott olimpikont már bárki fel tud mutatni.

De ki celebrálhatná őt, az alvilág járta szerelmes muzsikust?

                                   Médiea, drágám. Ugye te se bánod, ha magadra hagy végre uncsi kis

férjed egy röpke időre? Két-három évnyi megszépítő távolság csak jót tehet nektek. És ha megtér…mutat tán új, igazi indus nőktől tanult, sose képzelt figurákat, és ettől megújul majd bujaságtok.

Azt ismeritek, hogy gyakja meg az elefánt az egeret, vagy fordítva?

Na most, Médiea, ha te az egér vagy…

Médiea kiüti a kenyeret Égeusz kezéből.

ÉGEUSZ                     Hoppá. Jóllaktam éppen. Szóval az volt a csoda, hogy Héraklész

                                   Atalantát az Argón meg nem hágta. Persze neki ott volt Hülosz,

                                   a bájos kis buzink. Amíg Hülosz faképnél nem hagyta. Ő te bátyád

                                   fia volt, ugye, Öreg? Na! Az még egy jó történet, ahogy a fivéred

                                   ama szűk farú ifjút minden ok nélkül csapta agyon.

Na és az milyen volt, amikor részegségében kiirtotta Megara neki szült fiait? Mert kígyóknak meg gyíkoknak vélte őket az a vérbő tahó?

MÉDIEA                     Égeusz. Te az utolsók közt is a legutolsóbb voltál mindig.

ÉGEUSZ                     Valakinek utolsónak is kell lenni a sorban. És gondold át azt

                                   a nem is oly ritka változatot, ha végre kell hajtani a nagy, a kínos

                                   hátraarcot. És saját lépteink nyomát keresve kell iszkolni gyorsan.

                                   Sej, a lápon át, ingoványokon át, őrzi mocskos kis titkaink a

                                   távoli Duna-delta…

MÉDIEA                     Szolgákkal dobatlak ki, ha nem hagyod el rögtön palotámat.

JÁZON                       Égeusz, tényleg menj innen!

ÉGEUSZ                     Jó. De rúgjunk be előbb!

MÉDIEA                     Micsoda nap! Előbb a végzet ad fakardot kisfiam kezébe,

                                   aztán magamba kell fogadnom azt az ocsmány hímet,

                                   végül azt kell hallanom ettől a bohóctól, hogy házam elé jött

                                   Kreon, a pofátlan? Égeusz, te féreg! Te! A leghitványabb, aki

                                   tapodta valaha hajónkat!

ÉGEUSZ                     Hitványságban a versenyt más is felvette velem igencsak.

                                   Vegyük például Jázont. Te is emlékszel, Öreg? Például mely nagy

                                   hős volt akkor is, amikor…

JÁZON                       Hogy túlélted az Argó útját, ez az a tett, ez az egy, amit véghez

                                   vittél jelentős módon.

ÉGEUSZ                     És túlélni nem volt jelentős, Jázon? Amikor én nem bújhattam senki

                                   áruló nimfa szoknyája mögé?

MÉDIEA                     Jázon, mért tűröd, hogy…?

ÉGEUSZ                     És látá Athéné, Jázon mint reszket.

                                   Elküldi ezért Héra szavára Árészt,

                                   Ki nyilát íjába illeszté somolyogva,

                                   És élveteg megcélzá Médieát, a bősz

                                   Fapicsát, aki…

Az Öreg a combját csapkodva, hangtalan röhög.

MÉDIEA                     Ez…rajtam röhög? Te rajtam röhögsz?!

Az Öreg mutatja, dehogy, ám annál jobban mulat.

MÉDIEA                     Megfojtatlak.

Az Öreg elkomorul, aztán újra kirobban. Médiea fenyegetőn elindul feléje.

6; AKIK EDDIG, KREON, AUGÉ (TESTŐRÖK)

Megszólal a gong. A csarnokban Kreon jelenik meg, testőrei kíséretében.

Mögötte lefátyolozott, karcsú női alak, Augé.

KREON                      Jázon! Üdvözlégy!

MÉDEIA                     Őrök!

KREON                      Médiea, téged is békével köszöntlek!

MÉDIEA                     Levágtátok az őreimet?

KREON                      Mért öltük volna meg őket?

MÉDIEA                     Hogy mersz csarnokomba betörni? Fegyveresen!

KREON                      Hiszen ezek csak a testőreim, asszony.

                                   Égeuszt kértem, jelentse jöttünk. Csak nem feledéd?

ÉGEUSZ                     Szóltam róla, ahogy megbeszéltük.

MÉDIEA                     Így hát vendégségbe jöttél állig felfegyverezve?

KREON                      Ha zavarnak…

Kreon int, a testősök tisztelegnek, rendezetten kihátrálnak. Jázon lopva

Augét nézegeti. Médiea ezt lassan észreveszi.

KREON                      Égeusz felfedte látogatásunk okát?

JÁZON                       Még nem.

ÉGEUSZ                     De parancsolj, Kreon bátyám, foglalj helyet minálunk!

                                   És minő szerencse, hogy épp lakoma közben találsz!

                                   Te! Hogy ez az én Jázon bajtársam hogy megörült nekem!

                                   És a hírre, hogy közeledsz, Médiea úgy sikongatott,

                                   ahogy egy „tiszta udvar, rendes ház” asszonyához illik.

                                   „Jaj, hogy csak úgy beállít, hisz minden csupa kosz, ha időben

                                   szól, takarítok, mosok, sütök, főzök…!”

KREON                      Igazán…takaros rend van itt,… tényleg…

ÉGEUSZ                     „Égeuszom, testvérem!” Jázon ölel magához oly roppant

                                   szeretettel, majd belém szorítja a szuszt. „Hát nem feledted

                                   a te gyermeteg Jázonodat? És boldogságom tetézve bejelented

                                   a drága jó szomszéd zsarnokot, a szelíd Kreont is?”

KREON                      Így hát újra: üdvözlégy, Jázon!

ÉGEUSZ                     Azt a sürgést-forgást!

MÉDIEA                     Ki vele, Kreon, mit akarsz!

ÉGEUSZ                     „Nézd őt! Ugye Médiea még annál is szebb, kedvesebb,

                                   mint legutóbb láttad, amidőn szemed majd kikaparta? Hidd el,

                                   cseppet se lett gonoszabb csak azért, mert ajka körül kissé

                                   keserűbbek a ráncok.” Hja, Kreon, ha tiszta a lélek, boldog az

                                    öregség.  Te csak tudod. Nincs igazam?

KREON                      Igazad van.

ÉGEUSZ                     Nem savósodik el a tekintet, nem csipásodik véle a kín.

KREON                      De hadd mutassam be a lányom. Ő Augé.

Augé előre lép, meghajlik, aztán a fátylát felhajtja.

KREON                      Büszke vagyok rá.

ÉGEUSZ                     Mi? Jázon! Csinoska, he?! Őzike fajta fruska. Mi?

JÁZON                       Köszöntlek, zsenge leány.

KREON                      Szépsége tündöklő, szerénysége pedig lefegyverezné

                                   tán magát a szerelemre gerjedt Zeuszt is.

AUGÉ                         Ó, atyám…

KREON                      Egyetlen vigaszom, amióta elveszettem anyját, Glaukét.

                                   Talán eljutott hozzátok mély gyászom híre.

MÉDIEA                     Hallottuk, hogy tőled szegény imígyen megszabadult.

KREON                      Igen, neki már jó.

AUGÉ                         Könyörögtem atyámnak, annyira akartam látni Jázont.

                                   Az Argó kapitányát, az argonauták vezetőjét! És az asszonyt,

                                   aki a hős szívét bírhatja.

Augé meghajol Jázon, aztán Médiea felé.

MÉDIEA                     Apád az ellenségünk, így te is az vagy.

KREON                      És ez a lány mégis egyre rágja fülemet. Ő nem lát bennetek

                                   ellenséget, hiába. Sokat is dühöngtem emiatt. De hát kisgyerek

                                   óta hallgatja az Arany Gyapjú csacska meséit. Minő hősi kalandok

                                   során szereztétek vissza azt, mi Zeuszé.

Fantáziál rólad, Jázon. Rólad, aki oly otrombán felelős vagy fivérem haláláért. Azt hiszi, hérosz vagy. Az istenekkel egy asztalnál ülő. A sárkányokat levágó legkisebb királyfi. Aki végül elnyerte egy királylány kezét, és csaptak aztán hetedhét országra szóló lakodalmat.

ÉGEUSZ                     De hát egy ásó akadt akkor Héraklész kezébe, így a nagyharang végül

                                   gyászra kondult…

AUGÉ                         Héraklész ott se volt akkor!

ÉGEUSZ                     Ja, az nem ott volt? Tényleg nem. Talán ezért élünk most még kicsinység.

AUGÉ                         Olyanok vagytok ti a szememben tényleg, akár a mesében a hősök.

KREON                      Szóval szeretné egyszer hallani tőletek, mi hogyan történt igazából.

AUGÉ                         Majd egy este talán. Ha majd tisztán fénylik az égbolt, és ha kerek

                                   lesz a Hold is. És ha kedvetek lesz és számomra időtök.

MÉDIEA                     Mi már rég nem tűrjük a rólunk szóló fecsegést.

JÁZON                       Bort! Bort hozz, Öreg!

Az Öreg indul, Égeusz csatlakozik.

ÉGEUSZ                     Várj! Hozunk az enyémből. A delphoiból. Aztán össze ne

                                   vesszetek addig! Nehogy valamiről lemaradjak!

Égeusz kimegy az Öreg után. Kreon leül.

KREON                      Megértem, ha furcsálljátok látogatásom.

MÉDIEA                     Sose bízz az ellenségedben. Még kevésbé akkor, ha barátságot

                                   színlel. Elég öreg vagy már, hogy tudd ezt.

KREON                      Most még se színlelek, ha kimondom, mély szánalom az,

amit érzek. Már nem gyűlöllek, Jázon. Sőt, még téged se, Médiea… Bár…de nem.

                                   Igen. Augénak köszönhetem azt, hogy a bosszúvágy jéghidege

                                   nem szorítja össze szívem, ha eszembe juttok.

MÉDIEA                     És mért is szánsz minket?

KREON                      Mert balsorsotok méltatlan sújt! Túlzó az a mérték,

                                   ahogy büntet téged Zeusz, Jázon.

MÉDIEA                     És?

AUGÉ                         Mégis pont Zeusz dühe bizonyítja, mely kiváló tagjai vagytok

                                   az emberi fajnak.

MÉDIEA                     No még?

AUGÉ                         Hisz aki nem több az arctalan tömegnél, azt nem tüntetik

                                   ki az istenek ily fájdalmas figyelemmel.

MÉDIEA                     Csak nem szánsz te is, kicsi lány?

KREON                      Beláttam hát, rég nem az én dolgom a bosszú.

AUGÉ                         Atyámnak törvényt ülni rajtatok nem kötelesség.

KREON                      Könnyű lett lelkem, mert felszabadult.

AUGÉ                         Elhiszed ezt atyámnak, Jázon?

JÁZON                       Nemes gesztus, hogy…

MÉDIEA                     Mért érzem úgy, hogy csak mellébeszéltek?

KREON                      Segíteni szeretnék.

JÁZON                       Nekünk? Miben? Hogy?

MÉDIEA                     Te avatkoznál be az istenek dolgába, bárgyú öreg?

ÁGUÉ                         Atyám mégis kívánna jót cselekedni.

JÁZON                       Mire gondolsz?

KREON                      Először is. Nem hagyhatom éhezni a néped.

                                   Hiszen véreim ők. Korinthosziak és görögök.

                                   Noha kettéosztatott az egy királyság, miután

                                   testvérem megölted, Médiea, és te,  Jázon,  a

                                   trónját bitorlod.

MÉDIEA                     Jussunk ez a trón.

KREON                      Bizonyára.

MÉDIEA                     Fivéred pedig senki meg nem ölte.

KREON                      Á, eszerint öngyilkos lett?

MÉDIEA                     Ki tudja?

KREON                      Meglehet, csakugyan ő kevert mérget saját italába.

                                   Tán megunta, hogy két jött-ment firtatja hatalmát?

                                   No de a mérget? Mely oly szaggató kínok közt küldte

                                   át a másik világba? Ugyebár tőled kérte, kígyónimfa?

JÁZON                       Szóval mégse békével jöttél?

KREON                      De. Úgy.

AUGÉ                         Atyám örömmel megnyitná magtárát. Adna a magáéból.

                                   Mert amíg a félsziget rátok eső részén oly szörnyű aszály

                                   dúlt, aztán a várva várt eső nálatok patkányt okádott,

                                   minket bő terméssel ajándékozott meg az Istenanya.

KREON                      Ne haljon éhen a nép, a maradékot ne eméssze a pestis

                                   csak azért, mert bennetek Zeusz ily mértéken felül utál.

AUGÉ                         Emészthet a gyász úgy is szüntelenül.

KREON                      Megőrülnék, ha így kéne látnom elvérezni magzataim,

                                   állnom felettük zokogva, tehetetlen.

MÉDIEA                     Ilyen jó ember lettél?

KREON                      Jónak jó lettem tényleg. De önös érdek is mozgat.

MÉDIEA                     No végre egy őszinte szó.

KREON                      Mert aki éhes, az enni akar. És aki éhezik, az lázad.

                                   És aki lázad, nem néz határokat. A te nyomorod így

                                   közvetlen fenyegeti az én királyságomat.

MÉDIEA                     Most már értem jöttöd  valódi okát.

KREON                      Ha önérdekből segítünk, úgy elfogadod?

MÉDIEA                     És mit kérsz még cserébe?

KREON                      Semmit.

MÉDIEA                     Megalázó, hogy ennyire ostobának nézel.

KREON                      Kenyeret, húst, tiszta vizet oszthatnék népednek

                                   anélkül is, hogy engedélyed kérem.

MÉDIEA                     De te itt állsz. Mért?

AUGÉ                         A barátságodat reméljük.

MÉDIEA                     Az én barátságomat?

AUGÉ                         És Jázonét.

JÁZON                       Ó, hát…

MÉDIEA                     Te most hallgass!

KREON                      Többé nem kell tartanod tőlem, Jázon.

JÁZON                       Ez…

MÉDIEA                     Tőled?!

AUGÉ                         Jázon, legyél a barátunk!

JÁZON                       Köszönöm, ez nagyon…

MÉDIEA                     Romlandó portéka az, lányom. Csak amíg friss, addig

                                   ízletes az.

AUGÉ                         A barátság?

MÉDIEA                     De tedd csak ki a Napra egy napra! Bűzleni fog.

                                   A fejétől, akár a hal.

AUGÉ                         Én ezt…nem így látom.

MÉDIEA                     Barátságot csak készpénzért végy! Aztán használd is fel rögtön.

Ha nem akarod, hogy megbüdösödjön.

                                   Kreon, kérj mást azért a gabonáért! Különben tudni fogom,

hogy valami aljas tervet ködösítesz. Az ellenségnél csak a barátban bízhatsz kevésbé.

AUGÉ                         Atyám, menjünk!

KREON                      Várj még!

AUGÉ                         Ez itt nem az a Jázon, ő nem az a Médiea, aki…akiben én…

KREON                      Se csalárd, se hitszegő nem voltam soha. Tanúm rá az ég,

                                   igazolnak a többi királyok és a népem. Meg gyönyörű leányom,

                                    Augé. De, Médiea, megértlek.

                                   Hogy mért vagy oly gyanakvó. Sok a bűnöd, azért.

                                   Rendben, ne legyünk barátok. Még te se, Jázon.

                                    Szövetséget kínálok inkább.

MÉDIEA                     Nocsak.

JÁZON                       Ki ellen?

KREON                      Rossz természetünk ellen, Jázon! Mért, hogy mi görögök

                                   nem bírunk egységet? Pedig ha nem húznánk szét mindig

                                   mindenért hebehurgyán, hanem egy akarat, egy szándék alá vetnénk

                                   szörnyű erőnket, az egész világ behódolna előttünk.

                                   Bocsássuk meg tehát a voltat, így tekintsünk a jövőbe! Mi, Zeusz

                                   választott népe, botor gyermekei!

JÁZON                       Ez igen szép, de…

MÉDIEA                     Nem a királyok tanácsa előtt szónokolsz, Kreon.

                                   Ezt a szöveget tartogasd nekik, midőn összegyűltök,

                                   végigvedelni az olimpiai versenyeket. Én nem vagyok

                                    Zeusz gyermeke! Zeusz a szememben egy acháj bunkó,

                                   választott népe kecskeszagú tahók hordája csupán.

                                   És úgy tudom, te se ezt a kéjenc bugrist tiszteled, ha áldozatot

                                   mutatsz be, persze, csak titokban.

KREON                      Nem mindegy, kinek a nevében lesz a görögség hatalmas?

MÉDIEA                     Nem.

KREON                      Rendben.

MÉDIEA                     Nem lesz hatalmas.

KREON                      Akkor erről se beszéljünk.

JÁZON                       Mit kérsz tehát valami mást a gabonáért?

KREON                      Esküdjetek meg a Fehér Anya előtt, hogy többé nem acsarkodtok

                                   rám, és ha meghaltam, nem támadtok Augéra!

MÉDIEA                     Végre kibökted.

KREON                      A legjobb lenne, ha lányomat hozzáadhatnám egy nemzőképes

                                   fiatokhoz, ha lenne olyan…

MÉDIEA                     Szülök még, ne aggódj! De az nem e szende szűz férje lesz.

                                   Aki oly lopva, sunyin sandítgat Jázonomra, hogy nem tudom,

                                   kinevessem, vagy szemét kikaparjam.

AUGÉ                         Én? Sandán? Sunyin?! Atyám, én…!

KREON                      Kicsikém.

AUGÉ                         Mért szégyenítesz meg, Médiea, engem? Miért csúfolsz?

                                   Én csak bámulom Jázont, mert…mert mégis csak ő volt az, aki…

MÉDIEA                     Ki volt ő?! Ki?!

JÁZON                       Én hiszek neked, Kreon. És megígérem, tisztelem óhajodat.

                                   Adj hát enni a népnek! Nagyon köszönöm! Barátomnak tekintelek

                                   máris. Te viszont, kedves lányka, ne haragudj Médieára!

                                   Talán megérted, miért oly keserű.

AUGÉ                         Persze, megértem, nagyon is, de…

MÉDIEA                     Sose értsd meg!

JÁZON                       Kreon! Kardom, erőm, hatalmam a tiéd, bárki rád fenekedne!

                                   Én magam áldozok először Zeusznak, aztán a Fehér Anyának,

                                   ha a trónodon követ majd szép Augé.

MÉDIEA                     Jázon! Mióta ígérsz te meg nélkülem bármit?

JÁZON                       Kedvesem, én hinni akarok Kreonnak!

KREON                      És nem csalatkozol, barátom!

AUGÉ                         Végre! Tudtam! Hogy Jázon ilyen! Hős csakugyan!

                                   Nem gyáva, aki oktalan gyanakszik. És…Bocsáss meg, Médiea,

                                   de a barátság nem olyan, mint amilyennek te bemutattad.

                                   Hiszen a hal is csak akkor kezd el bűzleni, ha a halász

                                   hálójába téved és a partra vetik.  Ám amíg él, kecsesen

                                   cikkan a mélyben, mit sem törődve széllel, viharral…

MÉDIEA                     Amíg egy cápa nem jő, és békét nem kínál megnyerőn somolyogva…

JÁZON                       Hiszen mi is békére vágyunk, szerelmem! Jaj, mióta!

MÉDIEA                     Majd ha egészséges fiút szülhetek végre…

AUGÉ                         Biztos úgy lesz!

JÁZON                       Kreon, itt a kezem!

KREON                      Boldog ez a nap, virágba borul mától egész Korinthosz!

Jázon és Kreon hosszan kezet ráznak.

AUGÉ                         Újra rajongok! Szeretlek téged is, Médiea, most igazán!

MÉDIEA                     Borsódzik tőled a hátam.

AUGÉ                         Én akkor is szeretlek és csodállak! Ami súlyt te magadra

                                   vettél a szerelem nevében Jázonodért! Én a tizedét se merném!

                                   Ezért irigyellek!

MÉDIEA                     Akkor ráadásul még ostoba is vagy.

AUGÉ                         Igazad van! Ostoba fruska! Hányszor ábrándoztam, bár lennék

                                   én is oly erős jellem, mint te! De hogy is lehetnék? Hol találnék

                                   egy olyan férfit, akiért feladnék mindent, és merészelném mindazt

                                   megcselekedni…

KREON                      Nono, te leány! Az istenek mentsenek attól. Téged. Meg aztán

                                   engem, ugye…

AUGÉ                         Médiea! Nincs nemesebb gyalázat a tiédnél!

MÉDIEA                     Miről is beszélsz te?!

AUGÉ                         De hát kinek is kellenék én,  Augé?

KREON                      Mondom: nono, te leány!

AUGÉ                         Nézz rám, Jázon! Megkívánhat úgy engem egy férfi, mint te

                                   akkor és ott az asszonyodat?

JÁZON                       Mármint téged?

MÉDIEA                     Jázon!

KREON                      Harmadszor is nono, kicsi kecskegidám!

AUGÉ                         Sejtem ám, atyám milyen férjet kívánna nekem, és vőt

                                   persze magának.

KREON                      Hogyhogy milyet? Ifjat.

AUGÉ                         Egy taknyos kamaszt.

KREON                      Akkor érett férfit.

AUGÉ                         Egy vénséges trottyost!?

KREON                      Hatalmat.

AUGÉ                         Unalmasat.

KREON                      Hűségeset!

AUGÉ                         Tehát egy ferdepofa csúfságosat.

KREON                      Elég! Majd választasz magadnak.

AUGÉ                         Honnan? Amikor Égeusz másról se mesél napok óta, mint

hogy Poszeidón szent ligetében korhad az Argó és rágja a szú!

                                               MÁSODIK RÉSZ

1; MÉDIEA, MERNEOSZ, PHERSZÉSZ, ÖREG, A KÉT RABSZOLGA

Ugyanott: a palota csarnoka. Médiea csatakos, ahogy üzekedik a két rabszolgával.

A férfit lovagolja, a nőnek izgatnia kell mindkettőjüket. Tőlük nem messze a porban

a fiai ülnek. Az Öreggel együtt Médieát kell nézniük.

MÉDIEA                     Ünnepeljetek! Ünneplejetek! Táncoljatok! Énekeljetek!

                                   A levegő is vibráljon az örömtől! Én, Médiea, újra érzem magam!

                                    Nem férhet hozzám a féltékenység!

                                    Élvezhet ennyire az, aki már nem számít nőnek többé?

MERNEOSZ              De így mért kell bámulnunk téged?

MÉDIEA                     Legyetek anyátokra büszkék!

PHERSZEOSZ           Utálunk így látni!

MERNEOSZ              Nem fáj?

MÉDIEA                     Tágas a világ, a gyönyör is benne virágzik.

                                   Merneosz, mosolyodj rám!

MERNEOSZ              Nem tudok.

MÉDIEA                     Akkor sírj!

MERNEOSZ              Azt meg nem szeretnék.

PHERSZÉSZ              Ez most…amit így izélsz, ez visszaadja az erődet?

MÉDIEA                     Ti jók vagytok, Pherszészem, kisfiam. És most már

                                   csak az enyémek, egészen.

MERNEOSZ              Akkor mért hágatsz gyermeket ettől? Mert mi meghalunk

                                    hamar úgyis?

PHERSZÉSZ              Én nem halok meg! Azért se!

MERNEOSZ              Jobb volt, amikor még szerettétek egymást apával.

MERNEOSZ              Anya, ki miatt van a pestis?

MÉDIEA                     Kérdezd az Öreget! Ő tud mindent.

PHERSZÉSZ              Öreg, ki hozta ránk a pestist?

Az Öreg felemeli a tekintetét, aztán leereszti.

MERNEOSZ              Hánynom kell, anya!

PHERSZÉSZ              Egy kicsit nekem is.

MÉDIEA                     Ne! Hánynotok nem szabad! Még megpattan egy ér

                                   bennetek! Merneosz! Lélegezz mélyeket!

                                   Öreg! Mit ülsz ott? Hozz vizet gyorsan!

Az Öreg feláll, indul.

MERNEOSZ              Nem kell víz, már múlik.

PHERSZÉSZ              Nekem is.

MÉDIEA                     Biztos?

Merneosz nagyot nyel.

MERNEOSZ              Biztos.

Médiea kettőzött dühvel lovagolja tovább a férfit. Az Öreg állva marad.

PHERSZÉSZ              Anya! Hagyd ezt abba! Ez olyan…Ne csináld!

MÉDIEA                     Muszáj.

MERNEOSZ              Mért muszáj?

MÉDIEA                     A Földanya nevében.

PHERSZÉSZ              Akkor se igazság, hogy testvérünk lesz ettől.

MÉDIEA                     De muszáj.

MERNEOSZ              Minket gyógyíts meg inkább!

MÉDIEA                     Nem tudlak!

MERNEOSZ              Értünk imádkozz! Értünk áldozz!

MÉDIEA                     Reggel, ha mellém vackolódtok az ágyban, átölellek,

                                   és az Istenanyához motyogok. Délben hunyt szemű

                                   fohásszal morzsolom gyógyfüveim a langymeleg

                                   levesbe. Este karom kitárva kiáltok a Naphoz,

                                   ismerne rátok végre, hisz nektek is pont úgy bíborban

                                   úszik szemetek! De a Fehér Anya is egyre csak szánalmas

                                   haladékokat ad. Azt hiszed, minden éjjel, hideg ágyamban

                                   tíz körmömmel nem szántom a párnám emiatt?

MERNEOSZ              De reggel, ha az ágyadban átölelsz minket, délben,

                                   ha hunyt szemmel szórod füveid levesünkbe, és este,

                                   amikor furcsa szavakat kiáltasz fel a Napnak, akkor is

                                   érzem, hogy már nem szeretsz.

PHERSZESZ               Én is!

MÉDIEA                     Ez nem igaz!

PHERSZESZ               Nem szeretsz, amióta apa elment.

MÉDIEA                     Hiszen ti maradtatok egyetlen vigaszaim!

MERNEOSZ              Akkor nem hágatnád magadat.

Médiea félbehagyja az aktust. Komoran néz maga elé.

MÉDIEA                     Az eszemet vesztem, félek néha. De nem szabad hagynom!

                                   Mert aki feladja magában, rögvest elveszik az. Öreg!

                                   Kísérd ki e csarnokból fiaim!

Az Öreg kikíséri a két fiút. Médiea újra mozogni kezd, elégedetlen.

                                   Lankad az ágyéka! Segíts ezen a büdös bakkecskén!

A rabszolganő kettőzött igyekezettel izgatja a férfit. Az Öreg tér vissza,

megáll a bejáratnál. Találkozik az asszonnyal a tekintete.

MÉDIEA                     Bámulsz, mi? Nem tetszik? Nekem se.

                                   Ha nem lennél ennyire öreg és csúf. És nem ismernélek

                                   oly mélységesen. Hogy csakis undorodni tudjak tőled.

                                   Tán még téged is meglovagolnálak? De egy poronty,

                                   aki rád fiadzik… Na nem! Méhem öklendve lökné ki

                                   magából fertelmes magod.

Az Öreg meghajlik.

MÉDIEA                     Téged már megsérteni se lehet? Bezzeg, amikor

                                   még fals himnuszokat mert zengeni ajkad?

Az Öreg biccent.

MÉDIEA                     Mondd csak! Euridiké kívánt téged csakugyan?

                                   Ő igaz szerelemmel csókolt? Kétlem!

                                   Büdös volt a szád már akkor is, szerintem.

                                   Amikor még, erőd teljében, hamis szavaid vonyítottad.

Az Öreg elvigyorodik.

MÉDIEA                     Nem akarlak látni! Állj a hátam mögé, vagy menj ki!

Az Öreg kimegy. Médiea a rabszolgára förmed.

MÉDIEA                     Élveznéd már?! Élvezz! Igyekezz! Te! Esküszöm,

                                   kiheréllek, ha megint lelankadsz! Talán nem vagyok

                                   elég vonzó neked, te ocsmány barom? Ugye szívesebben

                                   hágnád meg ezt itt helyettem? A te fajtád. Szőrös acháj.

                                   Majom a majmot látja szépnek. Akit élveteg kurkászhat,

                                   miután meggyakta. Mi van megint? Ááá!

Médiea ingerülten csapja arcul a férfit.

2; MÉDIEA, JÁZON, A KÉT RABSZOLGA

Jázon jön meg. A bejáratnál megtorpan.

JÁZON                       Médiea!

MÉDIEA                     Úgy hívnak.

JÁZON                       Médiea!

MÉDIEA                     Nocsak, az örök hűség mintaképe.

JÁZON                       Médiea, ez…ez…ezt…

MÉDIEA                     Izgasd tovább, szuka! Te pedig ne zavarj!

A rabszolganő tovább izgatja a férfit. Jázon visszavonul, de kisvártatva újra

bejön.

JÁZON                       Elég legyen ebből!

MÉDIEA                     Nem.

JÁZON                       Beszélnem kell veled.

MÉDIEA                     Nem.

JÁZON                       Most!

MÉDIEA                     Nekem veled többé nem.

JÁZON                       Ti ketten! Kifelé!

MÉDIEA                     Ők maradnak, te mész.

JÁZON                       Ej, hát…!

Jázon indulatosan rántja le Médiát a rabszolgáról, aztán kilökdösi, kirugdalja

a férfit és a nőt. Médiea a porból tápászkodva nevet.

MÉDIEA                     Jaj, szerelmes férjem! Ha ennyire zavar, nem bánom…

                                   Szeretőm, acháj majom, kérlek távozz! De ne kószálj

                                   messzire! Fertályóra múlva térj vissza, de szörnyen

                                   szerelmesen, felajzva!

Jázon még egy nagyot rúg a rabszolgába, zihálva fordul vissza.

Médiea ordenáré mozdulatokkal törölközik, szedi rendbe magát,

kihívóan állja Jázon tekintetét. Leül.

MÉDIEA                     Nos?

JÁZON                       Hogyhogy ezt merészled?

MÉDIEA                     Mit merészlek?

JÁZON                       Hogyhogy nem érted?

MÉDIEA                     Mit is nem értek?

JÁZON                       Hogy mi miért történik azóta, hogy…

MÉDIEA                     Megszegted esküdet?

JÁZON                       Nem szegtem meg.

MÉDIEA                     Pedig háromszor fogadtad. Hogy soha nem hagysz el.

                                   És én háromszor viszonoztam fogadalmad.

JÁZON                       Médiea, én…

MÉDIEA                     Mert elloptam neked azt a gyapjút szent kígyónk ligetéből,

                                   mert elárultam az apámat, és mert eldobtam magamtól a

                                   népem tiszteletét.

JÁZON                       Médiea, én akkor…

MÉDIEA                     Mert eltűrtem, hogy a bátyám orvul megöljed!

JÁZON                       Üldözött minket!

MÉDIEA                     És mert neked adtam szűz testem, és ezzel elvesztettem

                                   a jogot, hogy az istennőm nimfája legyek.

JÁZON                       Médiea, én nem…

MÉDIEA                     Mindenemet neked adtam.

JÁZON                       Nem hagytalak el!

MÉDIEA                     Nem?

JÁZON                       Nem! Ez csak…szükség, ami most van!

MÉDIEA                     Szükség?!

JÁZON                       Beláthatod, hogy…

MÉDIEA                     Bárcsak engedtem volna, hogy a bátyám levágjon!

                                   És hagyjon ott ama lápban temetetlen.

                                   Ehelyett holt testét én szabdaltam darabokra, és

                                   szórtam szét drága tagjait, társai azt keressék, hamar ne

                                   találják.

JÁZON                       Egérutat nyertünk ezzel.

MÉDIEA                     Haza kellett volna térnem vele.

JÁZON                       Úgy bizony?

MÉDIEA                     Megkövetnem apámat.

JÁZON                       És azóta a tetves vén Sztürosz ribanca lehetnél.

MÉDIEA                     Miért ne?

JÁZON                       Élveznéd, mi? A mocskos albán lihegését!

MÉDIEA                     Neki egészséges fiakat szülhettem volna.

JÁZON                       Jó férgeseket.

MÉDIEA                     Sztürosztól se undorodnék jobban, mint most tőled.

JÁZON                       Na! Szedelőzködj! Menj haza apádhoz!

MÉDIEA                     Mennék is. Bár mehetnék! De testvérgyilkost csak

                                   az acháj föld tűr meg.

JÁZON                       Téged ez a föld se.

MÉDIEA                     Nem? Mióta?

Csend.

MÉDIEA                     Te akkor is örök hűséget esküdtél nekem.

JÁZON                       Hányszor mondjam? Nem szegtem meg.

MÉDIEA                     Nem?

JÁZON                       Esküszöm!

MÉDIEA                     Már megint? Most mire?

JÁZON                       Kettőnkre!

MÉDIEA                     Ó! És, ahogy szoktuk, örökre?

JÁZON                       Szeretlek.

MÉDIEA                     Szeretsz? Az más. Akkor jó. Most megnyugodtam.

JÁZON                       Gúnyolódsz.

MÉDIEA                     Én? Ugyan.

JÁZON                       Mi a baj azzal, ha Augé szül nekünk?

MÉDIEA                     Nekünk?

JÁZON                       Egészséges fiút! Helyetted.

MÉDIEA                     Augé.

JÁZON                       Augé, vagy egy rabszolga nő. Nem mindegy?

                                   A te fiad lesz. A miénk. Hiszen erre szántuk el

                                   magunkat. Szerelmem! Hogy kicselezzük Zeusz átkát.

                                   Nem arra készültünk, midőn Égeusz betoppant, és…?

MÉDIEA                     Az a kis lotyó kölcsönadná nekem a méhét?

JÁZON                       Minden vágya, hogy nekem szüljön.

MÉDIEA                     De a fiát nekem adná?

JÁZON                       Az én fiam a te fiad is lehetne.

Médiea hosszan fürkészi férjét, aki ezt nem igen állja.

MÉDIEA                     Úgy hírlik, Kreon esküvőre készül.

JÁZON                       Hogy leányát jól férjhez adja, ez minden apa álma.

MÉDIEA                     És a férj ki is lesz, Jázon?

JÁZON                       Honnan tudjam?

MÉDIEA                     Mert suttogják már azt is, hogy te eldobtál magadtól.

JÁZON                       Mióta érdekel minket a pletyka?

MÉDIEA                     Tehát ostoba szóbeszéd csak?

JÁZON                       Na, Kreon meg a többi rágja a fülemet, hogy Augé

                                   nem ágyasnak született, elvégre nemes királylány…

MÉDIEA                     Hanem minek is született?

JÁZON                       Feleségnek.

MÉDIEA                     De neked már van feleséged, ugye, drágám?

JÁZON                       Van bizony egy.

MÉDIEA                     És mivel barbár görög szokás, hogy egy asszonynak csak

                                   egy férje lehet…

JÁZON                       Egy férjnek egy asszonya! Mivel a férfi a ház ura.

MÉDIEA                     A férfi a ház ura lenne?

JÁZON                       A szememre vetik ezt is.

MÉDIEA                     Mit, te szegény?

JÁZON                       Hogy nem bírok veled. Hogy királyi udvarunkban te

                                   vagy a férfi. És nem én. Hogy itt te parancsolsz.

MÉDIEA                     Így a helyes.

JÁZON                       De nem így a helyes!

MÉDIEA                     Hanem hogy?

JÁZON                       Bár sokszor hagyom rád folyó ügyeinket, ez csak azért

                                   van, mert fárasztó veled vitáznom mindig.

MÉDIEA                     Fáradt kis Jázon.

JÁZON                       De egyre nehezebben tűröm ám, asszony, pláne, ha mások előtt

                                   is, örömmel megalázol!

MÉDIEA                     Megaláztalak volna bármikor is?

JÁZON                       Hát meg! Többé nem fordulhat elő! Megértetted?

Médiea megint hosszan fürkészi a férjét, Jázon most dacosan állja.

MÉDIEA                     Na jó. Döntöttem. Augéd nem lehet fiam anyja.

                                   A kis sunyi ribancod más hímet keressen magának!

                                   Ezt vedd tudomásul, a többinek ezt üzenem.

JÁZON                       Médiea, ez nem a…

MÉDIEA                     Ám ha mégis gyermeked bagzana véled, csak tessék!

                                   De a fattyatok nem lesz utódom, semmilyen cím nem

                                   illeti meg.

JÁZON                       Ezt se te szabod meg. Ha nem tudnád, e földön

                                   apajog van.

MÉDIEA                     Teszek a bugris acháj szokásra. Ez az én királyságom.

JÁZON                       Nem.

MÉDIEA                     És ha nem sunnyogsz hozzánk haza rögtön,

bocsánatért esedezve, kidoblak innen, Jázon.

JÁZON                       Te engem?!

MÉDIEA                     És tíz férjet hívok magamhoz nemes házakból, a hazámból.

                                   Tizet, Jázon!

JÁZON                       Ezt nyilván nem teheted.

MÉDIEA                     Nem? De.

JÁZON                       Ennek a földnek én vagyok a királya. És én vagyok a

                                   te urad, te gőgös, pimasz asszony!

MÉDIEA                     Te nem vagy király. És nem vagy az uram! Te, argonauták

                                   kapitánya. Elfeledted, hogy nélkülem te senki se vagy?

                                   Ócska kis kalandor voltál, az is maradsz mindig. Gyáva.

                                   És ha úgy döntök, elegem volt belőled, utad kiadom. Kiverlek,

                                   mint egy rühes dögöt! Kullogj csak vissza a törzsedhez,

                                   a falkádhoz, „hérosz”. Dombjaitok közé a kecskéket legeltetni.

                                   Bárányok farát hágva álmodozz csak újra bávatag, bokrok

                                   árnyékában henyélve játszadozz furulyádon!

JÁZON                       Fékezd a nyelved!

MÉDIEA                     Ó, mely nagy nemzet is lesz a tiétek!

JÁZON                       Népem ne gyalázd!

MÉDIEA                     Te azzal a libával? Szégyen!

JÁZON                       Augé sose merészelne velem ilyen hangot megütni!

MÉDIEA                     Csak várd ki a végét, ha jobban megismer.

JÁZON                       Lesz rá ideje, ha így folytatod, tényleg!

MÉDIEA                     Legyen így. Jázon! Palotámból, földemről távozz!

JÁZON                       E ház ura, e föld királya nem te vagy.

MÉDIEA                     Még mindig ott csüngne Zeuszod arany gyapja a fán,

                                   ahová való. Rólad rég lefoszlott volna a hús is, te kis

                                   piti kalandor. Ott rogytatok volna le holtan, mind levágva

                                   a kikötőben, lenyilazva. Brigantik! Rablók! Kalózok!

                                   Görög dögevők! Ki lett volna az egyetlen férfi, aki képes

                                   apámtól ama gyapjút elorozni? Az egyetlen? Hallod?

                                   Talán Héraklész? Még ő se! Akitől annyira rettegtetek,

                                   hogy az éj leple alatt osontatok el mellőle, hagytátok

                                   cserben a Duna torkolatánál.

JÁZON                       Ez se így történt.

MÉDIEA                     Így ő kimaradt a „nagy” sunyi rablásból, te drága.

JÁZON                       Azt hiszed, nem vettem észre, hogyan nézitek egymást,

                                   miután visszafogadtam a hajómra?

MÉDIEA                     Rajta is múlott, hogy tőled el ne vegyen. És téged bezúzott

                                   koponyával a tengerbe ne hajítson. De tudd meg, mielőtt

                                   elváltunk, megölelt.  A szemembe nézett, és ezt mondta:

                                   sajnállak, kicsim, nem méltó hozzád ez a nyálas nyikhaj.

JÁZON                       Nyikhaj?

MÉDIEA                     Csak üzenjek érte, segítségemre siet, ha bajom van, bárhol

                                   is járna a világban.

JÁZON                       Tessék, üzenj csak!

MÉDIEA                     Veled, meg a nőcskéddel elbírok egymagam is.

JÁZON                       Augé állapotos.

MÉDIEA                     Micsoda?!

JÁZON                       Emiatt rohantam, hogy  az örömhírt megosszam.

MÉDIEA                     „Örömhír”?!

JÁZON                       Megszüli Theumunk!

MÉDIEA                     Az a nő nem lehet Theum anyja. Csakis én!

JÁZON                       De ha nem szülhetsz nekem egészséges fiút!

MÉDIEA                     Akkor nem te leszel az apja. Hívom Heraklészt.

JÁZON                       És akkor ki lesz az esküszegő?

MÉDIEA                     Te. Mert Augét szereted szerelemmel.

JÁZON                       Téged nem is tudlak, amikor ilyen vagy.

MÉDIEA                     Menj innen, kimondtam. Estére tűnj el, vagy megöletlek

                                   a szukáddal együtt.

JÁZON                       És ugyan ki hajtaná végre parancsod?

MÉDIEA                     A király szava törvény. Hacsak nem sérti az istenek érdekeit.

                                   De nem látom be, miféle felsőbb parancsot szegek meg azzal,

                                   ha nem tűröm meg házamban az esküszegőt, a mocskot.

JÁZON                       Te magad vagy itt a mocsok!

MÉDIEA                     Én?!

JÁZON                       Nem akad senki, aki ne így vélekedne.

MÉDIEA                     Álljon elém bárki, és mondja a szemembe!

JÁZON                       Most mondtam, és íme, állok előtted.

MÉDIEA                     És nem félsz?

JÁZON                       Sose féltem.

MÉDIEA                     Te? Sose?

JÁZON                       Átadom Kreonnak, mit üzentél. Ennél többet ne várj.

MÉDIEA                     Ennél többet nem is vártam soha tőled. Tudod, te is

                                   küldöncnek születtél. Jázon. Mint Égeusz barátod. Nem királynak.

                                   Sose tettél te semmit a magad akaratából. Szolgalélek.

                                   Aki csak parancsra moccan.

JÁZON                       Meddig kéne még viselnem ezt a beszédet?

MÉDIEA                     Ne viseljed.

JÁZON                       Elég! Kimondom: Augé jobb asszonyom lenne.

                                   És elég régóta átkozom a sorsom, hogy az életem a tiédhez

                                   kötődött. Olyan nőt, mint te, épeszű férfi magának nem

                                   akarhat! Mért kell azt éreznem folyton, hogy mily kevés,

                                   mennyire gyenge vagyok? Mért kell nekem a saját nőmtől

                                   folyvást félnem? Gúnyodat mért nem torolhatom meg,

                                   ahogy férfihoz illik? Mért ízlelem a főztöd mindig

                                   gyanakodva, hátha nem csak a fűszer csiklandja az ínyem?

MÉDIEA                     Rád nem pazarolnék mérget.

JÁZON                       Mától megtapasztalod az erőmet.

MÉDIEA                     Alig várom…

JÁZON                       Én annyira nem várnám ezt a helyedben.

MÉDIEA                     Tehát Augéra rendesen feláll még?

Jázon indulatosan hagyja ott Médieát. Szembetalálkozik az Öreggel, rajta tölti

ki a mérgét: ellöki. Az Öreg a fenekére huppan. Csendesen ücsörög a porban, miközben Jázon után néz, aztán a figyelme lassan Médieára terelődik.

3; MÉDIEA, ÖREG, PHERSZÉSZ, MERNEOSZ, RABSZOLGA

                                  

MÉDIEA                     Jaj, Jázon! Jázon! Mit műveltünk most? Jázon, szépséges,

                                   gyermeteg kedvesem! Mért is nem fogtuk be a szánkat?!

                                   Jázon! Egy szavam se vedd komolyan! Értem én, mit miért

                                   teszel! És nem haragszom igazán. És ha muszáj, elfogadom,

                                   hozd házamhoz ágyasod, Augét. Magam leszek bábája,

                                   úgy óvom, mintha a leányom lenne, megígérem!

                                   Jaj, mért is hadakoztunk szüntelen a végzetünk ellen?

                                    Nem telne boldogabban életünk, ha hagynánk, utódok nélkül

                                   múljunk el, ha eljő az ideje?

                                   Adjuk fel! Jer haza! Várjuk be együtt a csendes öregkort!

                                   Hadd szelídüljön lüktető ereinkben a bánat.

                                   Theumunk, büszke fiúnk, aki ledönti az istenek trónját…

                                   Jaj, nem én szülöm meg! Nem te leszel az apja.

                                   Megvénülvén sétálunk majd kézen fogva ligetünkben…

                                   A hátunk mögött összesutyorognak az acháj szolgák…

                                   Ott vánszorog az a két idegen. Akik nem keveredtek.

                                   Mi végre ez az eszelős akarat? Jázon, szerelmem.

                                   Nem bánom, uram vagy, parancsolj! Többé hangos szavam

                                   se hallod, csak fordulj meg most, gyere haza!

                                   Vagy futok én teutánad!

Médiea már rohanna Jázon után, ám a palotából Pherszész ront ki, mögötte

Merneosz.

                                  

PHERSZÉSZ              Anya! Apa itt!

MÉDIEA                     Már elment.

MERNEOSZ              Máris?

MÉDIEA                     Dolga van még.

PHERSZÉSZ              Dolga?

MERNEOSZ              Mi dolga?

MÉDIEA                     Sürgős…Kreonnál.

PHERSZÉSZ              Hiszen onnan jött meg!

MERNEOSZ              Mit csinál még ott?

MÉDIEA                     Intézi a sorsát.

MERNEOSZ              De…ugye…hazajön…vacsorára?

MÉDIEA                     Haza.

MERNEOSZ              És megint négyesben ülünk az asztalhoz?

PHERSZÉSZ              Ahogy szoktuk?

MÉDIEA                     Ahogy szoktuk.

MERNEOSZ              És apa vizezetlenül issza a bort? És te nevetsz majd

                                   jókedvén, ő pedig lopva megsimogatja a vállad?

MÉDIEA                     Apátok nem jön többé haza.

MERNEOSZ              Nem?

MÉDIEA                     Nem.

PHERSZÉSZ              De mért nem?

MÉDIEA                     Mert…nem.

MERNEOSZ              Apa már azt a nőt szereti?

PHERSZÉSZ              Minket utál?

MÉDIEA                     Titeket nem utál.

MERNEOSZ              De már azt a nőt szereti?

MÉDIEA                     Csak szeresse! Az a nő hozzá illik. Pont olyan gyenge,

                                   mint az apátok.

PHERSZSLSZ            Apa nem gyenge! Apa hős!

MÉDIEA                     Igazad van, kisfiam, apád hős, bocsáss meg!

Csend. Médiea leül az Öreg mellé a porba.

MÉDIEA                     Te hogy vélekedsz erről, Öreg?

                                   Erősnek hiszem magam. Gőgösen szólok le mást.

A szolgalelket. Aki csak égetetlen agyagedény. Az?

Akit a balsorsa egész nyomorult élete során csak

                                   gyúr, lapít. Formáz, aztán összeront.

                                   Újra gyúr, lapít, formáz ismét és ismét? Hol

                                   ormótlan gnómmá, hol düledékeny kancsóvá…

                                   De nagyon ritkán megesik, hogy csodaszéppé?

                                   Ha anyagát a véletlen, az igazi mester veszi a kezébe.

                                   De magát ama lágy agyag megtartani sose képes.

                                   Csak a Hádész tüzében éghet majd kemény cseréppé.

                                   Nem ilyen vagyok én is? És nem ilyen Jázon?

MERNEOSZ              Ilyen lenne apánk?

PHERSZÉSZ              Apa nem kancsó!

MÉDIEA                     Mert aki bölcs, az tudja, a gyengéknél nincsen erősebb?

                                   Tehetetlen gyermeket mímel. Nyűgösen hagyja, hogy

                                   kiszolgáljad. Lelked összes aranyát kizsarolja. És midőn

                                   látja, már minden kincsed oda, az arcodba nevetve

                                   hagy faképnél. Ilyen lenne Jázon?

MERNEOSZ              Apám nem ilyen!

MÉDIEA                     Szegény Jázon. Szerencsétlen Augé.

PHERSZÉSZ              Én nem agyagból vagyok, hanem vasból! És sose sírok!

MÉDIEA                     Mert te az én fiam vagy, Pherszész.

PHERSZÉSZ              És ha elhagy minket, gyűlölni fogom apát!

MERNEOSZ              Öreg! Ugye az nem lehet, hogy apa elhagyja anyát?

Az Öreg széttárja a karját.

MÉDIEA                     Most valahogy tudom becsülni, hogy hallgatsz.

                                   Mondd, milyen érzés volt megtagadni magadat?

                                   És azóta? Sose száll meg a kétség? Nem marja a

                                   torkod a kimondatlan? Legalább egyet üvölts velem!

                                   Most!

Az Öreg megrázza a fejét.

MÉDIEA                     Akkor vigasztalj!

Az öreg megpaskolja Médiea kezét.

MÉDIEA                     Szóval nem feszít a kényszer, hogy világot építs

                                   újra és újra csodálatos, noha mindig csalfa dalaiddal?

                                   Mint egy igazi mester, a beszéd agyagából?

Az öreg elbizonytalanodik, aztán annál határozottabban nemet int.

MÉDIEA                     Büszkébb vagy annál, hogy bevalld. És nap mint nap

                                   boldogabb, hogy természeted legyűrted? Ezt kéne

                                   tennem nekem is? Lézengjek hát mától úgy palotámban,

                                   mint vezeklő bűnös?

                                   De a bűnökért, amiket elkövettem, egyedül én vagyok

                                   felelős? Öreg! Csakis én? Csakis én.

                                   Hagyjam hát elmenni Jázont? Zokszó nélkül?

                                   Érette tettem mindent! Legyen teljes a vesztés?

                                   Csakis így nyerhetem el nyugodalmam?

                                    A koldusok élete felszabadít?

                                   Te boldog vagy, Öreg. Boldog vagy?

Az Öreg a szívére mutat. Médiea feltápászkodik mellőle. Merneosz hozzá rohan,

átöleli.

MERNEOSZ              Mi mindig itt leszünk neked, anya!

PHERSZÉSZ              Én majd megvédlek, ne félj!

Rég feledett parancsa szerint a rabszolga tér vissza táncolva, izzadva, rettegve,

hangtalan zene ütemére.

PHERSZÉSZ              Jaj, ne!

MERNEOSZ              Ez megint itt van?!

PHERSZÉSZ              Anyu, kezded elölről?

MÉDIEA                     Nem. De! Azért se adom fel!

MERNEOSZ              Anya!

MÉDIEA                     Ha megtenném, csak vonszolnám a sorsom.

PHERSZÉSZ              Küldd ki!

MÉDIEA                     Menjetek sétálni!

PHERSZÉSZ              Rabszolga, el veled!

MÉDIEA                     Öreg, kísérd el sétálni fiaim!

PHERSZÉSZ              Nem akarok sétálni!

Az Öreg is felcihelődik, tereli kifelé a fiúkat.

MÉDIEA                     De ne rohanjatok! Öreg! Csak lassan! Ballagva, fel

                                   a dombra. És a fánál tegyetek egy új követ a kupacra!

                                   És imádkozzatok szépen az Istenanyához, ahogy

                                   tanítottam! Pherszész, nehogy felmássz a fára!

                                   Öreg! Vigyázz rá! Még csak az hiányzik, hogy a

                                   karját, vagy a lábát törje!

Az Öreg kikíséri a fiúkat.

4; MÉDIEA, RABSZOLGA, ÉGEUSZ

Médiea figyelme a  szerencsétlenül ácsorgó rabszolgára terelődik,

akinek ettől a maradék bátorsága is elszáll.

MÉDIEA                     Nos, majom. Hogy érzed? Menni fog? Képes leszel végre?

A rabszolga tehetetlenül néz le.

MÉDIEA                     Ülj le, és várj!

Médiea besiet a palotába. A rabszolga leül a dikó szélére, az ágyékára meredve

magában fohászkodik. Médiea tér vissza, egy fonott kosarat hoz, meg egy kisded

korsót. Azt leteszi, a kosarat kinyitja, abból egy kést és egy mandragóra gyökerét

veszi ki. A gyökérből a korsóba reszel, közben.

MÉDIEA                     Augé, Augé, méhed még az élet

                                   Augé, Augé, magzatod nem lesz senkié.

                                   Életed ne legyen senkié!

                                   Így akarom én ezt, Hekaté lánya!

                                   Méhed ne legyen áldott

                                   Méhed terhe legyen halálod!

                                   Jöjj, kicsi emberke

                                   Gonosz gyökerecske

                                   Dögön nőtt csecsemő!

                                   Drága mandragóra

                                   Olvadj, rejtőzz e borba

                                   Augé magzatát hajts el

                                   Azt a rút embriót dögleszd meg!

                                   Így akarom én ezt, Hekaté lánya

                                   Hádészba  küldlek, cafka kis Augé!

A rabszolga borzongva lesi a varázslást. Médiea feláll térdeltéből,

körbetáncolja a korsót, közben.

MÉDIEA                     Kínok közt fetrengve sikoltozz, nyögj, nyomorult!

                                   Te szende szuka! Apád miatt pusztulsz, pusztulj!

                                   Ő hozott téged ide. Augé, Augé, Augé, halj meg!

A bejáratban Égeusz áll már egy ideje. Kíváncsian figyeli Médieát.

Amikor az asszony észreveszi Égeuszt, összerezzen.

MÉDIEA                     Égeusz! A fene vigyen!

ÉGEUSZ                     Egyelőre a lábam hozott.

MÉDIEA                     Mióta leselkedsz? Hogy mersz megint hívatlanul

                                   idejönni?

ÉGEUSZ                     Most meg sehol se találtam senkit, hogy bejelentsen.

                                   Ez a „fészek” jobban kong az ürességtől, mint

                                   a partra vetett Argó Poszeidón szent ligetében.

                                   Tudod, ahol perceg a szú, és a korhadt fával együtt

                                   a tetteink emlékét is elemészti.

MÉDIEA                     Szolgahadnak nincs most dolga palotámban.

ÉGEUSZ                     Veszélyes most neked testőr nélkül, őrizetlen.

MÉDIEA                     Félnem kéne?

ÉGEUSZ                     Gyűlöl a néped, húgom.

MÉDIEA                     Ez nem igaz.

ÉGEUSZ                     Rá számtalan okuk megvan.

MÉDIEA                     Egy okot említs!

ÉGEUSZ                     Én aztán nem.

MÉDIEA                     Ha a „bajtársadat” keresed, Kreonnál találod.

ÉGEUSZ                     Tőlük jövök.

MÉDIEA                     Úgy. Tehát megint fullajtárkodsz, „nemes athéni”?

ÉGEUSZ                     Nemde jófajta bor van abban a korsóban?

MÉDIEA                     Nem neked készült.

ÉGEUSZ                     Mondjuk nem is kortyolnék belőle… Pedig amúgy innék.

                                   Te! Én Kreon sátrában megint pukkadásig zabáltam magam!

MÉDIEA                     Repedjen tőle szét a beled.

ÉGEUSZ                     Mert megmérgeznéd Augét, mi?

MÉDIEA                     Kreon embere vagy, mit akarsz nálam?

ÉGEUSZ                     Én csakis a magam embere vagyok.

MÉDIEA                     Tehát?

ÉGEUSZ                     Á, csak gondoltam, beugrom, mielőtt megölnek.

MÉDIEA                     Téged?

ÉGEUSZ                     Téged.

MÉDIEA                     Kedves tőled, ég veled.

A rabszolga egyre kisebbre zsugorodna, tudván, nagyon nem szabadna itt lennie.

ÉGEUSZ                     Meg remek pletykáim is vannak! Hadd vidítsalak vélük!

MÉDIEA                     Mielőtt megölnek? Nem vagyok rájuk kíváncsi.

ÉGEUSZ                     Pedig akad köztük tanulságos. Te! Azt meséltem már,

                                   hogy Atalantából, a gyönyörű szarvas ünőből egy

                                   rosszkedvű, lottyadt tehén lett?

MÉDIEA                     És?

ÉGEUSZ                     És az argonauták újabban úgy hullanak, mint az őszi legyek?

MÉDIEA                     Ezt végre örömmel hallom.

ÉGEUSZ                     Azért mesélem. Különben magam is elégedett vagyok ezzel

                                   valahol, valahogy. Csak úgy teszek ám, ha búsan sóhajtok,

midőn vesztüket hallom, mint akit gyász komorít. Ám magamban vigyorgok. Én még élek! És egy tanúval megint kevesebb…

                                   Szóval. Miután Atalanta fügét mutatott Artemisznak,

                                   lemondott a nimfaságról maga is, és Meleagrosznak tette szét lábát.

                                   Erre Meleagroszt elátkozta a felesége. De jó alaposan ám!

                                   Mert egyet se hördült ama bamba bika, élete úgy hunyt ki, mint

                                   tábortűz parazsa. Amit körbeállva búsan ittas férfiak dúsan levizeltek.

                                   Hát nem Orpheusz lantjára illő történet ez?

MÉDIEA                     Mért nem kérdezed tőle?

ÉGEUSZ                     Mert most tőled kérdem.

MÉDIEA                     Megint csakis untat fecsegésed, kacsasegg.

ÉGEUSZ                     No és azt hallottad, hogy amikor a két hős ikerpár,

                                   Ideász-Tünkeusz és  Kasztor-Pollux együtt elindultak

                                   marhát lopni? Nos akkor…

MÉDIEA                     Nem érdekel!

ÉGEUSZ                     Elég az hozzá, hogy a gulyát  elhajtva az osztozkodásnál

                                   úgy összekaptak a briganti zsiványok, hogy a végén egymást

                                   vagdalták az üstbe bele. A gulya meg tétován kérődzött

                                   körülöttük, midőn rátaláltak a foszladozó dögszagú tetemükre.

                                   Héraklész viszont… no de látom, tényleg untatnak a hírek.

MÉDIEA                     Mi van vele?

ÉGEUSZ                     Ugyan mi lenne?

MÉDIEA                     Miféle új feladatot talált ki számára az a hígagyú

                                   Eurüsztheusz?

ÉGEUSZ                     Á, beszélik, csak leruccant kissé az alvilágba ő is. Egy vak, fehér

bundájú vérebet faszolt onnan. Vajon mire használta azt az ebet az az elmebeteg?

MÉDIEA                     De hol jár most?

ÉGEUSZ                     A vak véreb?

MÉDIEA                     Héraklész!

ÉGEUSZ                     Nyilván elvérengzik itt-ott. Utoljára Augeiászhoz készült

                                   lomtalanításra. Csodálnám, ha élne még. Mármint Augeiász.

                                   Aztán a legfrissebb pletykám…nyilván ti vagytok.

MÉDIEA                     Mi?

ÉGEUSZ                     Te meg Jázon.

MÉDIEA                     Hogy elhagyott?

ÉGEUSZ                     Hát…el, nem?

MÉDIEA                     Rosszul tudod. Én dobtam ki őt.

ÉGEUSZ                     Piciny különbség. De tényleg nem mindegy.

Csend. Égeusz a rabszolgához sétál, mustrálja, az állánál fogva felemeli az arcát,

aztán kényszeríti, hogy a száját tágra nyissa, megvizsgálja a fogait, aztán nem tetszését kifejezve pofon paskolja. Közben.

ÉGEUSZ                     Médiea, te sose kedveltél engem.

MÉDIEA                     Hogy jön ez most ide?

ÉGEUSZ                     Pedig én szinte szeretlek. Egy kicsit.  

MÉDIEA                     Szerencséd, hogy észre sose vettem.

ÉGEUSZ                     Pedig most itt az ideje.

MÉDIEA                     Mit akarsz?

ÉGEUSZ                     Lásd nagyságomat. Felajánlom, hogy megtűrlek Athénban.

MÉDIEA                     Mit… csinálsz te?!

ÉGEUSZ                     Nagy dolog ám. Több, mint nemes gesztus. Mert gonosz boszorkány

                                   híred olyan, hogy a népem egy cseppet se örül majd.

MÉDIEA                     Égeusz!

ÉGEUSZ                     Még Jázonod is lebeszélt. Igencsak. Kreon meg egyenesen

                                   kreténnek nevezett. Hogy ekkora gondot, bajt vegyek a nyakamba?

                                   De hát mit tegyek? Bolond a szívem, Médiea, annyira szánlak!

MÉDIEA                     Szánsz?! Te engem?! Ki vagy te, minek tartod magad, hogy

                                   szánni merészelj?

ÉGEUSZ                     Látod? Jázonod pont ez jósolta, ez lesz a válasz.

                                   A gőgöd visz a sírba, asszony.

MÉDIEA                     Takarodj ki te is palotámból!

ÉGEUSZ                     Kidobnád hát utolsó jóakaródat?

MÉDIEA                     Ha te vagy az utolsó, haljak meg tényleg.

ÉGEUSZ                     Hogy a férjednek elege lett belőled, ne csodáld.

                                   A néped úgy tartja, miattad dúlt az aszály, a te lelked

                                   okádja rájuk a pestist. Betelt a pohár. Noha még nem

                                   abból a mérgezett borból, amit oly szépen bűvöltél még

                                   az imént.

MÉDIEA                     Ha jóakaróm vagy, elviszed Augénak, és ráveszed, igya meg.

ÉGEUSZ                     Á, nem.

MÉDIEA                     Elviszi más.

ÉGEUSZ                     Még ma száműznek.

MÉDIEA                     Én űztem ki Jázont.

ÉGEUSZ                     És ha nem mész, megöletnek.

MÉDIEA                     Csak rajta.

ÉGEUSZ                     Jázon pedig feleségül veszi Augét. Ez van.

MÉDIEA                     Hogy mi van, majd meglátjuk.

ÉGEUSZ                     A szereped lejátszott.

MÉDIEA                     Lejátszott volna?

ÉGEUSZ                     Szép pár különben. Öröm nézni szerelmük.

MÉDIEA                     Te kis dögevő állat. Hát ezért jöttél palotámba?

                                   Hogy ezt közöld?

ÉGEUSZ                     Nem! Süket vagy? Azért vagyok itt, hogy józan eszem

                                   ellenére felajánljam, én befogadlak.

MÉDIEA                     Befogadsz te mindjárt egy…

Médiea felkapja a kést, Égeuszra támad. Égeusz hátrál, maga elé rántja a rabszolgát,

hogy a nőt távol tartsa magától. A dikót kerülgetik.

ÉGEUSZ                     Mit művelsz? Térj észhez!

MÉDIEA                     A disznók elé dobom a szíved!

ÉGEUSZ                     Te tényleg őrült vagy!

MÉDIEA                     Te koszos görög!

ÉGEUSZ                     Teszed le azt a bökőt, de rögtön?

MÉDIEA                     Nesze!

Médiea dühében a rabszolgába döfi a tört. A férfi nagyot nyög, nézi a sebét,

aztán lecsúszik a földre. Médiea zihálva áll meg. Nézik a haldoklót.

ÉGEUSZ                     Na! Lehiggadsz végre?

MÉDIEA                     Nem!

ÉGEUSZ                     Akkor szúrd le megint. Rohadtak már fogai, nem sokat ért.

MÉDIEA                     Így jártok mind! Nyomorultak! Mindet megölöm!

                                   Csak kerüljön egy is a színem elé! Takarodj!

ÉGEUSZ                     Ó, a fenébe! Kár érted. Micsoda nő!

Égeusz tisztelettel, ám óvatosan hátrál ki. Médiea cipőorral megpökdösi a rabszolga

tetemét.

MÉDIEA                     Na és?

Lerogy a dikóra, aztán mégis büszkén emeli fel a fejét.

                                   Engem aztán senki se szánjon!

5; MÉDIEA, PHESZÉSZ, MERNEOSZ, ÖREG, TESTŐRÖK

Médiea felpattan, indulna. Pherszész és Merneosz jönnek meg. A ruhájuk szakadt.

Mögöttük az Öreg sántikál, alaposan összeverve. Az arca tiszta vér. Pherszész bömböl,

Merneosz keményen tartja magát.

PHERSZÉSZ              Anyu!

MÉDIEA                     Mi…mi történt?

PHERSZÉSZ              Kergettek!

MÉDIEA                     Mi?!

PHERSZÉSZ              Csúfoltak!

MÉDIEA                     Kicsodák?

MERNEOSZ              Kölykök.

PHERSZÉSZ              Meg akartak verni!

MÉDIEA                     Meg…verni? Véreztek?

MERNEOSZ              Nem.

MÉDIEA                     Megütöttek?

Médiea a fiúkat forgatja, tapogatja.

MERNEOSZ              Az jó bátyó nem hagyta.

PHERSZÉSZ              De az egyik leköpött!

MERNEOSZ              Pherszész persze nekiállt verekedni. Őt fellökték.

                                   És már rugdalni kezdték volna, de bátyó a legidősebb

                                   pimaszt fülön fogta.

PHERSZÉSZ              Egy se mert küzdeni velem puszta ököllel!

MERNEOSZ              Elfutottak, kövekkel kezdtek dobálni. Ő ölelt magához.

MÉDIEA                     Bántani merték Médiea fiait?

MERNEOSZ              A háta mögé vont minket, bátyó fogott fel minden

                                   nekünk szánt dobást.

PHERSZÉSZ              De én az egyiket jól fejbe találtam!

MERNEOSZ              Boszorkány szuka az anyád! Testvérgyilkos!

                                   Minden baj okozója! És mi piros szemű, gyáva nyulak.

                                   Dögszagú disznók.

Médiea magához öleli a fiait. Az Öreg közben észrevette a leszúrt rabszolgát,

a lábánál fogva elkezdi kihúzni.

A gong szólal meg.

Kreon testőrei vonulnak be. Fenyegetően, szakszerűen veszik birtokba a terepet.

Csend.

Médiea rettegését legyőzve szólal meg.

MÉDIEA                     Hát…ti?

A testőrök moccanatlanul megállnak.

MÉDIEA                     Tehát? Öreg! Vidd innen gyorsan őket!

PHERSZÉSZ              Anyu!

MERNEOSZ              Mi nem…

MÉDIEA                     Hallgass! Öreg, kérlek!

Az öreg otthagyja a rabszolga tetemét, kézen fogja, kiráncigálja a vonakodó fiúkat.

6; AKIK EDDIG, KREON, JÁZON, ÉGEUSZ

Kreon vonul be gőgösen.

Kreon biztos távolságban áll meg Médiea előtt.

KREON                      Némber.

MÉDIEA                     Médiea a nevem.

KREON                      Itt vagy tehát.

MÉDIEA                     Hol lennék? Ez az otthonom.

KREON                      Ez a te otthonod lenne?

MÉDIEA                     A királynőt meggyilkolni jöttél?

KREON                      Nem vagy királynő.

MÉDIEA                     Rajta! Vagy megint bölcs segítséged ajánlod? Békét?

KREON                      Hogy itt béke legyen végre, annak egyedül te vagy

                                   akadálya. Te gonosz. Te fertő. Te nyomorék.

MÉDIEA                     Szóval megölni jöttél.

KREON                      Gyilkolni itt egyedül te szoktál, te veszett!

Kreon a halott rabszolgára mutat. Aztán intésére két testőre kéznél-lábnál fogva kiviszi a leszúrtat.

MÉDIEA                     Ez a majom a tulajdonom volt. Hogy mit teszek

                                   vele, jog szerint semmi közöd.

KREON                      Ember volt, akit anya szült.

MÉDIEA                     Annál inkább jót tettem vele, hogy végre halott.

KREON                      Acháj volt! Te vérszomjas dög! Mért hiszed, hogy tűrjük,

                                   oktalanul, büntetlenül gyilkolhatod a népet? Te, Hekaté

                                   eszelős kutya fattya, te!

MÉDIEA                     Gyere csak, átharapom a torkod.

KREON                      Halld ítéletem: ez a ház nem hazád többé.

MÉDIEA                     Ki vagy te, hogy rajtam ítélj?

KREON                      Minden görög nevében: Korinthoszból száműzlek.

MÉDIEA                     Ó, szóval újabban már minden görög is vagy?

KREON                      Te, aki elárultad a hited. Becsaptad apádat. Megöletted a

                                   bátyádat.

MÉDIEA                     És ezekhez mi közöd?

KREON                      És aki megmérgezted a fivérem, százszor is rászolgáltál

                                   a halálra. Örömünnepet ülne a korinthoszi nép.

MÉDIEA                     Próbáld meg, gyere csak közelebb!

KREON                      Te vagy a fertő, a pestis fészke, gennyes fekély, miattad

                                   dúlt az aszály, lett mérgezett az eső, terméketlen a föld.

                                   Undorodik tőled minden halhatatlan és halandó.

MÉDIEA                     A görög Zeusz a fertő, a pestis fészke, Zeusz a gennyes

                                   fekély, ő mérgezi az esőnket, miatta terméketlen a föld,

                                   tőle undorodik minden más isten és a halandók közt is

                                   csak ti reszkettek e kéjenc bugris előtt.

Jázon jön be, a vállainál fogva tereli a fiait. Mögöttük az Öreg.

MÉDIEA                     Jázon! Mért hozod vissza a kicsiket?!

JÁZON                       Hadd lássák, hadd hallják.

MÉDIEA                     Mit? Ne!

KREON                      Már csak azért is, mert Zeusz szent nevét így vetted a

                                   mocskos szádra, ezerszer lennél kínhalálra méltó.

PHERSZÉSZ              Anyu!

MERNEOSZ              Apa!

MÉDIEA                     Bosszút áll majd értem az Istenanya.

KREON                      De mi téged mégse ölünk meg. Se téged, se viszolyogtató

                                   kölkeidet.

PHERSZÉSZ              Apa!

MERNEOSZ              Mért hagyod ezt?

Jázon a fiai kérdésére lesüti a szemét.

KREON                      Nem végzünk ki, nehogy köztünk kísértsen iszonyú

                                   lelked. Tűnj el innen, Médiea! Tűnj el, élve!

                                   Nyomod semmi ne maradjon! Tűnj el e korcs kölkökkel

                                   együtt! Ez az ítélet rajtad.

PHERSZÉSZ              Apa!

MERNEOSZ              Mért nem ölöd meg?

MÉDIEA                     Nem megyek el innen, Jázon.

KREON                      De. Elmész.

MÉDIEA                     Mért tenném? Megölni, lám, úgyse mertek. Jázon?

KREON                      Pedig megtesszük, ha muszáj.

MÉDIEA                     Jázon?

JÁZON                       Muszáj.

MERNEOSZ              Apa!

JÁZON                       Száműzték anyátok.

KREON                      És az istenek hozták a törvényt arra is, hogy aki semmibe

                                   veszi a száműzetést, azt jogunk van megölni. Így kísértete

                                   nem zaklathatja lelki nyugalmunk. Ha tehát, Médiea, a

                                   napnyugta még Korinthoszban talál téged és ezt a két

                                   elfajzott nyomorékot, bárki büntetlenül levághat.

                                   Hiába rokonod Hekaté. Most gyertek, hagyjuk magára ezt.

Kreon kivonul, Jázon gyengéden beljebb taszítja a fiait, követi Kreont.

Médiea meglátja Égeuszt a háttérben.

MÉDIEA                     Égeusz!

Égeusz kelletlenül jön beljebb.

MÉDIEA                     Az ajánlatod áll még?

ÉGEUSZ                     Hogy egy darabig eltűrlek Athénban?

MÉDIEA                     Igen, az.

ÉGEUSZ                     De  városba nem teheted be a lábad. És megígéred, hogy

                                   a földemen csak gyorsan átutazol.

Médiea hátat fordít Égeusznak, aki siet a többiek után.

Az őrök moccanatlan maradnak. Az Öreg a fiúkhoz ballag, gyengéden magához

vonja őket. Médiea indulatosan fordul, meglátja őket. Hozzájuk siet, előttük

megtorpan. A mutatóujjával megérinti az Öreg arcát.

7. MÉDIEA, MERNEOSZ, PHERSZÉSZ, ÖREG (ŐRÖK). JÁZON

MÉDIEA                     Te? Te! Te hogyhogy nem tartasz velük?

PHERSZÉSZ              Apám!

MERNEOSZ              Nem védett meg.

PHERSZÉSZ              Az apám apám?

MERNEOSZ              Szégyellem magam.

PHERSZÉSZ              Elmegyünk, anya?

MERNEOSZ              Korcsnak, gnómnak neveztek.

PHERSZÉSZ              Menjünk innen, anya!

MÉDIEA                     Menjünk …Athénba?

PHERSZÉSZ              Bárhova!

MERNEOSZ              Ennyire utálnak!? De mért?

MÉDIEA                     Törődöm is azzal!

PHERSZÉSZ              Menjünk az Argóhoz!

MERNEOSZ              Tényleg mi vagyunk minden baj okozói?

MÉDIEA                     Öreg, a szobájukba!

PHERSZÉSZ              De ne a szobánkba! Az Argóhoz! Húzzuk a vízre!

                                   Bontsunk vitorlát!

MERNEOSZ              Szétrágta a szú, felfogod végre?

PHERSZÉSZ              Dehogy rágta szét!

MÉDIEA                     Váltsatok ruhát. Öltözzetek fel szépen! Öreg!

                                   Pakolj nekik akkora batyut, amit elbírok, szerinted.

Az Öreg bólint, indulna a fiúkkal.

PHERSZÉSZ              De nem öltözök át!

MERNEROSZ            Ne ellenkezz folyton!

PHERSZÉSZ              Itt maradok, és megküzdök ezekkel!

Pherszész az őrökre mutat. Azok, mint szobrok, moccanatlanok.

MÉDIEA                     Merneosz, segíts az öcsédnek!

PHERSZÉSZ              De…

Az Öreg és Merneosz kituszkolják Pherszészt.

Médiea hosszan néz utánuk, aztán az őröket fürkészi.

Körbejárja őket, megáll a parancsnok előtt. Csend. Médiea egészen közel

lép a férfihoz, annak az álla, minden izma megfeszül, de nem moccan.

MÉDIEA                     Szóval?  Így állunk, bugris. Fogoly vagyok a saját

                                   palotámban. Jól bírod a vigyázzállást, te őr.

                                   Nem unod? Meséljek? Egy szép regét? Meghallgatod?

                                   Tehetnél mást?

                                   És a büdös görögök, akik rettegvén rettegték Médiea

                                   királynő bűvös hatalmát, elűzték gyáván. Mert félt már

                                   végül a bukott nimfától maga a vérfertőző, apagyilkos  Zeusz is.

Íme, a hála, amiért naggyá akartam tenni e koszos pásztornépet.

                                   Ezért kötöttem a sorsomat hozzátok? Ezért segítettem

                                   ellopni az arany gyapjút az argonautáknak?

                                   Á! Szóval izzadsz, bugris!

                                   Hát legyen nektek Augé. Vagy ne legyen mégse?

                                   Nála különb nőt úgyse bír el a fajtátok.

                                   Na jó. Parancsnok.

                                   Üzenetem lenne Kreonodnak. Most már úgy érzem,

                                   szertelen nagyra nő majd örömöm, ha nem kell látnom

                                   többé büdös görögöt. Ezért már magam is igen óhajtom,

                                   hogy a napnyugta ne találjon eme földön se engem,

                                   se két gyönyörű fiamat. Utolsó kérésem, Jázonnal

                                   kívánnék szólni még egyszer, szemtől szembe.

                                   Ezt add át, indulj rögtön!

A parancsnok nem mozdul. Médiea otthagyja, elsétál a dikóig, magának.

MÉDIEA                     Talán visszamegyek apámhoz. Megkövetem.

                                   Ó, igen, ő nemes lélek, ha megbüntet is, utána megbocsát.

                                   Talán. Szánva szán majd, ha látja szörnyű megaláztatásom.

                                   Jaj lesz nektek azután, nyomorult, tolvaj görögök!

                                   Ó, hogy élvezem majd, ha megtisztulva ismét magamra

                                   ölthetem a Hármas istennőm legpompásabb nimfa ruháját!

                                   Homlokom ékíti majd drágakövektől csillogó háromágú

                                   tiarám! És szűzi lélekkel áldozhatok újra az Istenanyának

                                   szent kígyónk kertjében, és arcom majd nem csak az pirosítja,

                                   hogy az Ararát felöl zúg le a szél.

Médiea most veszi észre, hogy a parancsnok meg se mozdult.

MÉDIEA                     Mi van?! Büdös majom! Jázonért küldtelek, nemde?

Jázon jön be.

JÁZON                       Jöttem magamtól.

Csend. Pherszész rohan, mögötte Merneosz és az Öreg.

Pherszész  átöleli az apját.

PHERSZÉSZ              Apa! Apa! Visszajöttél! Tudtam!

JÁZON                       Nem mintha értelme volna a beszédnek.

PHERSZÉSZ              Ugye most már itthon maradsz? És jól összepofoztad

                                   Kreont meg a többieket?

JÁZON                       Mégis illendő tán, ne szó nélkül váljunk el örökre.

PHERSZÉSZ              Apa?!

Merneosz és az Öreg lefejti Pherszészt Jázonról, kikísérik.

Csend.

MÉDIEA                     Na? Milyen érzés így látni fiaid?

                                   Legalább rájuk gondolhattál volna.

JÁZON                       Mást se tettem, amióta…!

MÉDIEA                     Nekik biztos halál ez a száműzetés.

JÁZON                       És az nem, ha téged itt ma megölnek?

MÉDIEA                     Miért is?

JÁZON                       Hallhattad.

MÉDIEA                     Nem elég, ha engem nem látsz többé? Gondoskodj

                                   fiainkról!

JÁZON                       Ők az átok stigmái.

MÉDIEA                     Mert te nem az vagy?

JÁZON                       Én nem.

MÉDIEA                     Te mért nem?

JÁZON                       Ócska asszony! Az orromnál fogva vezettél. Káprázatok

                                   közt tartott sötét varázsod. De tisztán látok végre.

                                   Te csak gyilkolni tudsz, egészséges életet adni nem.

MÉDIEA                     Leendő apósod szépen kitanított.

JÁZON                       Kreon megmenti tőled a népet.

MÉDIEA                     És te biztos halálba küldöd a családod.

JÁZON                       Te nem készültél éppen megölni Theumot? A gyermekemet,

                                   akit Augé hord immár a szíve alatt? Mert ugye elküldted volna

                                   neki ezt a bort? Hogy az egészségére kívánod, hogy abból igyon.

MÉDIEA                     Égeusz ezt is kifecsegte.

JÁZON                       Hálás lehetsz neki, hogy csak az én fülembe súgta.

                                   Mert ha Kreon megtudná… Hiába kérnék újra kegyelmet

                                   a fejedre. Már így is nevetség tárgya vagyok, hogy védlek

                                   csak egyre.

MÉDIEA                     Te? Engem? Hát…köszönöm.

JÁZON                       Mert szeretlek…még mindig.

MÉDIEA                     De ezt csak Árész ármánya tette veled?

JÁZON                       Hagyjuk ezt. Önts ki azt a bort!

MÉDIEA                     És ha én iszom meg?

JÁZON                       Váljunk el csendben.

Csend.

MÉDIEA                     Mért bánsz így velem? Mért nem szólsz hozzám gyengéden?

                                   Mért nem ölelsz át óvón?

Médiea Jázonhoz rohan, átöleli. Jázon kínban bámul az őrökre, lapogatja Médiea

vállát, hátát. Az Öreg tér vissza.

JÁZON                       No…no…

MÉDIEA                     Ne dobj el!

JÁZON                       Nyugodj meg!

MÉDIEA                     Gyere velünk!

JÁZON                       Tudod, hogy nem tehetem.

MÉDIEA                     Mért nem? Hiszen szeretsz! Öreg! Szeret ám az én uram,

                                   Jázon. Jázon! Hát az se elég, hogy ennyire megalázkodok

                                   előtted, mások előtt?

JÁZON                       Mennem kell.

MÉDIEA                     Szülje meg Augé a fiúnkat! Csak azt a kettőt ne küld a

                                   biztos halálba! Engedd, hogy itt maradjunk, csak ebben a

                                   palotában! Vagy akár egy kunyhóban a város szélén!

                                   A városon kívül. Kenyéren, gyümölcsön és vízen!

                                   Mondd, hogy lehet itt valahol egy olajfánk, ahol többé

                                   senki se látogat, háborgat minket!

Médiea térdre hull, Jázont átkarolva.

MÉDIEA                     Mert öreg vagyok? Megcsúnyultam? Akkor is szépnek kéne

                                   látnod, Jázon! Hiszen melletted vésődtek arcomra eme ráncok!

                                   Közös bánatok, gyászok árnyai felhőzik homlokomat.

JÁZON                       Engedj!

MÉDIEA                     Nem eresztelek, amíg meg nem ígéred!

JÁZON                       Hogy Korinthoszban maradj? Hogy mindenki rettegve lesse,

                                   vajon mire készülsz?

MÉDIEA                     Nem elég, ha megáldom frigyedet azzal a nővel?

                                   Nászodon kérni fogom az Istenanyát, adjon neked egészséges

                                   fiút, és légy boldogabb sokkal, mint voltál velem valaha.

JÁZON                       Ezt tennéd?

MÉDIEA                     Megteszem.

JÁZON                       Minden hátsó szándék nélkül?

MÉDIEA                     Igen.

JÁZON                       Nem hiszem.

MÉDIEA                     A fiaimért teszem. Muszáj. Legyőztek. Zeusz újra.

                                   Már megint nem én alakítom a sorsom. Igyekszem majd…

                                   téged nem nagyon utálni ezért. Csak add meg nekem azt a

                                   viskót, az olajfát és a nyugalmat! Ígérem, a síromig elfojtom

                                   indulatom. Hallgatok. Elviselem még a gúnyt is. É soha

                                   nem teszek semmit ellenetek. És hogy lásd, milyen mélységes

                                   bennem az alázat, ha akarod, mint az Istenanya papnője,

                                   magam adlak össze Augéval.

JÁZON                       Az…lehetetlen!

MÉDIEA                     Méltó tisztem ez azért, mert rólad lemondok. És ha magam

                                   kérem rátok az áldást, isteni törvény, hogy bosszúra nem

                                   gondolhatok többé. Így látod-e már, mennyire féltem fiaim?

JÁZON                       Látom, igen. De a többiek…Kreon…és Augé…

MÉDIEA                     Mondd meg Kreonnak, beláttam igazát: minden bűnöm szálljon

                                   vissza rám: Médieára. Egyedül rá: rám. Jótettem elnyeri méltó jutalmát.

                                   Hozd hát elém Augéd! Jöjjön a násznép, gyertek víg

                                   táncban! És én mosolyogva teszem majd Augéra a

                                   mennyasszonyi fátylam és diadémom, amibe egykor

                                   engem öltöztetett Arété anyánk, Alkionosz király felesége…

                                   Ha még emlékszel erre.

JÁZON                       Hogy titkon megülhessük nászunk Makrisz szigetén.

MÉDIEA                     Igen, úgy volt.

JÁZON                       Megteszed ezt?

MÉDIEA                     A fiúkért, még ha testem-lelkem minden porcikája sajog is.

JÁZON                       Félelmes tőled ekkora alázat.

MÉDIEA                     Félelmes voltam mindig. Emelj fel!

Jázon ellép anélkül, hogy Médieát felsegítené.

JÁZON                       Ezek az őrök és a dalnok tanúim.

Az őrök moccanatlanok, az Öreg a fejét csóválja.

JÁZON                       A fiaid kedvéért… Meglátom, mit tehetek.

Jázon kimegy. Médiea térdeltéből összekuporodik, fejét a térde közé, az

arcát a tenyerébe rejti.

MÉDIEA                     Nos, Öreg? Készüljünk? Hogy a jegyespárt és a

                                   násznépet illendően fogadjuk?

Az Öreg csak áll és bámul. Médiea végül arcát felvetve nagyot kacag.

Feltápászkodik, indul, a parancsnok útját állja.

MÉDIEA                     Csak átöltözöm, vitéz úr, és szólok pár nyugtató jó

                                   szót korcs fiaimhoz.

A parancsnok mérlegel, utat enged Médieának, az kimegy.

Az Öreg moccan utána, ám a bejáratnál megáll, visszafordul, s noha

az ajka nem mozdul, mégis messzire zengőn, több szólamban mondja.

KÓRUS                      Mely boldog az az ember

                                   Kit a sorsa jeltelen küld e világra.

                                   Nem rettenti éltét az istenek szörnyű figyelme.

                                   Így nyomtalan múlhat, oly bűntelen talán,

                                   Ahogy megszületett.

                                   Boldog az az ember.

                                   Még boldogabb az, kinek gyermeke sincsen.

                                   Noha sok édes örömből kimarad, ám még több

                                   Bánattól szabadul meg, nem emészti a gond,

                                   Tehetetlen aggódást sose ismer.

                                   Boldogabb az az ember, kinek gyermeke nem születik.

                                   De a legboldogabb biztos, aki maga se született meg!

                                   Úgy nyeli vissza a lelkét a Káosz, hogy nem is sejti

                                   Micsoda kínoktól menekült meg,

                                   Ha meg se fogan, vagy az anyja méhében hal meg legalább.

                                   Jaj, a legjobb meg se születni!

                                   Legboldogabb az az ember, aki meg se született.

Ezalatt a rabszolganő hozza be a fátyolt és a diadémot.

Sírva körbetáncolja az udvart és az őröket.

Megáll a dikónál, megbámulja a társa vérét. Ott bávatag a kebléhez

szorítja a mennyasszonyi fátylat.

A testőrök parancsnoka elveszi tőle a fátylat és a diadémot, gyanakodva

végigtapogatja. Az Öreg kimegy.

9. KREON, JÁZON,  ÉGEUSZ, AUGÉ

Gongszó.

Kreon és Jázon jönnek meg. Maguk is a csendzene ütemére, tánclépésben.

KREON                      Nem! Nem! Nem és nem bízom abban a dögben!

JÁZON                       Az ember, ha balsorsa végképp lesújtja, megváltozhat

                                   igazán.

KREON                      Az ember igen, de Médiea nem.

JÁZON                       Én mégis hiszek neki.

KREON                      Drága fiam! Mindig is ez volt az egyetlen vétked.

JÁZON                       Hálával tartozik neki a görögség.

KREON                      Hálával? A görögség? Tévedsz. Amit tett, nem értünk

                                   tette. Ebben is csak gonosz, őrült szenvedélye vezette.

                                   És még csak nem is azért, mert téged imádott.

                                   A bűnös kéj, a vér után sóvárgott, nem teutánad.

JÁZON                       Ez nem így volt. Te nem ismered őt.

KREON                      És te nálam is kevésbé.

JÁZON                       Ám ha tényleg összead Augéval, nem mer bosszúra

                                   gondolni akkor. Egyezz hát bele! Csak egy viskót kér

                                   a város falaitól messze. Hadd tengesse életét ott a szegény

                                   fiúkkal, akik…

KREON                      Jázon! Médiea Médiea marad. Hekaté gonosz földi mása.

                                   Sose bízz olyan nőben, aki csak a falloszáért tűri a férfit

                                   maga mellett!

JÁZON                       Nézd, ez itt a fátyla!

KREON                      Megvizsgáltad? Nem találtál rajta, benne semmi gyanúsat?

Az őrparancsnok nemet int.

KREON                      Tűt? Tüskét? Az illata nem bódít? Add csak ide!

Kreon maga is végigtapogatja, szagolgatja, nyalogatja  a fátylat és a diadémot.

Égeusz kíséri be Augét. Égeusz éppen olyan harsány, ahogy vőfélyhez illik.

ÉGEUSZ                     Szent hivatása a vőfélynek

                                   Ki leendő urához kíséri a szüzet

                                   A szüzet, aki nem is annyira szűz már

                                   Mert hordja már méhében az áldást.

                                   De a nászágy mégis csak nászágy

                                   Igaz-e, pajtások?

                                   A vőfély meg vőfély, vagy mifene?

                                   Kinek főtiszte, hogy hangosabb legyen

                                   Az oroszlánnál, pimaszabb a sakálnál

                                   Közben degeszre zabálja magát

                                   És nyaklóra vedelje a bort!

Égeusz átöleli, egy nagy nyálasat cuppant Augé arcára.

AUGÉ                         Ez máris részeg.

ÉGEUSZ                     Az hát! Iszok én! És megígérem, addig nem is lankadok,

                                   amíg el nem lankadok!

AUGÉ                         Jázon! Én tartok Médieától.

JÁZON                       Jobban félti fiait, mintsem ártani merjen.

AUGÉ                         Vagy azt reméli, idővel úgyis visszatérsz hozzá?

KREON                      Csak azt próbáld meg…

ÉGEUSZ                     Az már biztos, minden nimfa mestere a kéjnek.

AUGÉ                         Honnan tudod?

ÉGEUSZ                     Mesélik. Mi, Jázon? És Médiea mily szép volt!

AUGÉ                         Visszacsábít magához!

JÁZON                       Ugyan, drágám…

AUGÉ                         Ezért majd először csak lopva kullogsz, hazudván,

                                   csak azért, lássad, hogy vannak fiaid. Aztán mész nyíltan is.

ÉGEUSZ                     Férfinak törvény nem tiltja, hogy szeretőt tartson.

                                   Jázonom! Ágyasod lesz majd volt feleséged?

                                   Az jó! Micsoda remek pletyka lehet ebből! Bízd rám!

KREON                      Jázon!

JÁZON                       Égeusz, tényleg ne vedelj annyit!

AUGÉ                         Esküdj, hogy sose látogatod majd meg!

KREON                      Jázonunk esküje… Nem! Médiea menjen!

AUGÉ                         Bocsáss meg, Jázon, én is akkor lennék nyugodtabb!

10; AKIK EDDIG ÉS MÉDIEA. MERNEOSZ, PHERSZÉSZ, ÖREG

Asszonyok elhaló sóhaja gongszó helyett.

Médiea lép be. Fáklyát hoz. Meggyújtja vele azokat, amik a dikóknál állnak.

Médiea papnői szerepet játszik.

MÉDIEA                     Eljöttetek tehát az Istenanyához.

KREON                      Asszony, figyelmeztetlek, ha…

MÉDIEA                     Hallgass! Az Anya figyel rád! Hajtsatok fejet előtte!

                                   Látlak, lányom, Augé. És téged is látlak, Jázon.

KREON                      Legyen hát! Add össze őket itt az Anya nevében.

                                   Odalent, a nép előtt pedig majd áldozunk Zeusznak.

Merneoszt és Pherszészt kíséri be az Öreg. A két fiú is ünnepi ruhában.

Merneosz kezében egy galamb. Megállnak Médiea előtt.

MÉDIEA                   Mindenható Anya, halld szavamat!

                                   Én kérlek, kegyesen tekints Augéra!

                                   Szüksége van eme férfira itt

                                   Ahogy neked is szükséged volt férfira mindig.

                                   A nagy falloszú Priaposzra, hogy befogadd magját

                                   És megszülhesd Zagreuszt minden évben.

                                   Hogy utána feláldozhasd a szent csecsemőt.

                                   Engedd hát meg, Istenanya, Augénak

                                   Fogadja magába ő is eme férfit

                                   Szerelmük legyen termékeny és áldott

                                   Hogy tavasszal csendes eső hulljon a földre

                                   És friss szárba szökhessen a vetés

                                   Hogy dús kalászt érleljen a nyár

                                   Hogy legalább egyszer jól lakhasson az ember

                                   Ebben a szörnyű világban!

                                   Merneosz!

Merneosz az anyjának nyújtja a galambot.

ÉGEUSZ                     És utána orgia lesz ám!

MÉDIEA                     Pherszész!

Pherszész egy kőkést vesz elő, átadja Médieának.

MÉDIEA                     Fogadd el tőlem, Istenanya, e szűz galamb vérét!

                                   Ti gyertek elém, térdeljetek a szentség előtt!

Jázon röstelkedve, Augé vonakodva térdel le.

MÉDIEA                     Égeusz, a te tiszted Augét e fátyollal és a diadémmal

                                   ékesítni!

Égeusz elveszi Kreontól a fátylat és a diadémot, felékíti velük Augét.

ÉGEUSZ                     Öreg! Jázon! Emlékeztek a Nők Szigetére?

                                   Hogy ott micsoda műsor volt a hablaty után!

                                   Én magam öt szüzet…

JÁZON                       Kussolj!

KREON                      És igyekezz!

MÉDIEA                     Ez hát a boldogság pillanata. Emlékezzetek erre!

                                   És tartsátok eszetekbe, ti boldogok, éltetek csúcsán

                                   Hogy az élet egyetlen biztos pontja a vége.

                                   Emlékezzetek, majd ha keltek át Hádész folyóján,

                                   Annak a vize, mint itt a lét, ott az pont oly keserű:

                                   Ezzel a galambbal találkoztok majd először.

Médiea átvágja a galamb torkát. A vérét először Augéra, aztán Jázonra

fröccsenti. A maradékot a fáklyák tüzében szenteli meg. Végül eldobja a

galamb tetemét. Közben.

MÉDIEA                     Érezzétek most, a boldogság pillanatában

                                   Hogy mindjárt alászálltok a sötétbe.

                                   És csak a lelketek jut át a kénkőszagú folyamon.

                                   Ám a testetek marad itt. Csak a test, csak a hús,

                                   Csak a sár, amit újra elemészt a Földanya lassú tüze.

                                   Újra és újra elemészt, hogy hamujából új élet

                                   Sarjadjon egyre. Az életet imádva, a véget feledve.

Médiea kiveszi az egyik fáklyát a tartójából, a tüzét Augé felé tartja.

MÉDIEA                     Az áldásom, Augé.

Augé a fejét hajtva elfogadja. Médiea bólint, a fáklyát most Jázon felé

nyújtja. Ám mielőtt megszólalna, ünnepélyes lassúságát feladva

visszaperdül Augéhoz, a fáklya lángjával lángra lobbantja a fátylat.

Az nyomban heves tüzet fog.

MÉDIEA                     Istenanya? Íme, az igaz áldozatom! Fogadd el úgy Augét,

                                   Mint az imént a szűz galambot!

Médiea elhátrál, magához öleli a fiait. A férfiak a döbbenet után ordítanak.

Augé visítva tépné le magáról a fátylat, ám az fogva tartja. Kreon Augéra

veti magát, de a tűz őt is csak elemészti. Az őrök babonás rémülettel állnak,

Jázon se moccan térdeltéből. Égeusz tátott szájjal, az Öreg leeresztett karral.

MÉDIEA                     Örvendezzetek! Örvendezz, Jázon! Íme, ez az!

                                   Ez volt az igazi végzetünk, ami most utolért!

                                   Szabadok vagyunk, Jázon! Lássad! Látod?

                                   Miért nem követed új asszonyodat? Jó és balsorsában,

                                   ahogy illik?

JÁZON                       Médiea!

MÉDIEA                     És most elmegyek innen. El én, két korcs gyerekemmel.

                                   És aki megérinteni is merne engem, vagy két szép fiamat,

                                   úgy pusztul az nyomban, mint most ezek itt.