A KIRÁLY KÖLTÖZIK (I.)

A KIRÁLY KÖLTÖZIK

-      mese tündéreknek  -

SZEREPLŐK:

                    KÁROLY, az öreg király

                    KAROLA, a felesége

                    ISTÓK, a király bolondja

                    PISTA, a király testőre

                    DOKTORNŐ, az orvosa

ELSŐ RÉSZ

Kies kert, amit magas, fehér fal vesz körül. A fal tetején szögesdrót, az alján pünkösdi rózsa virágzik.

1; Károly, Pista, (Karola)

A király a kert közepén egy kopott vulkánfiber bőröndön trónol gőgösen, és a testőrét okítja, aki ezt fegyelmezetten, alázattal tűri.

KÁROLY    Ki kell, hogy végezzenek. Ez világos, mint a Nap.

Megérti ezt maga végre, Pista?

PISTA         Jelentem, még mindig csak alig.

KÁROLY    Vagy orvul meg kell, hogy gyilkoljanak.

PISTA         Ugyan már, felség!

KÁROLY    Esetleg okosban teszik meg. Hogy természetes halálnak tűnjön.

Világos?

PISTA         De mért tennének ilyet?

KÁROLY    Az nem lehet, hogy élve hagyjanak. A jelenlegi helyzetben vagy én, vagy ők. Csak azt nem alítom még, tényleg hogyan akarják véghezvinni. És ha nem állítanak bíróság elé, akkor ki lesz az ítéletvégrehajtó? Talán éppen maga kapja meg Azoktól a parancsot.

PISTA         Én?!

KÁROLY    Nagyon is elképzelhető. Sőt! Maga lebzsel szüntelenül a közelemben. Mivel a maga dolga lenne minden ellenem irányuló

                    merényletet megakadályozni.

PISTA         Én soha nem ártanék önnek, felség.  Soha!

Ezt még elképzelni is…Micsoda képtelen szörnyűség!

KÁROLY    Tudom, tudom, te hűséges szolgám vagy. De annak lenne éppen pikáns humora, hogy éppen te vágod el a torkomat. Vagy csepegtess valami mérget az ételembe. Vagy fojts meg, a nagypárnát az arcomra szorítva.  Vagy…lőjél közetlen közelről fejbe. Vagy veszejts bele egy dézsa vízbe.

Vagy ontsd ki a belem, és…

PISTA         Kérem, felség!

Csend.

A király mosolyog, bólogat.

KÁROLY    Most van ám az, hogy elképzelem magamat kibelezve.

PISTA         Nem is értem, miből tetszik azt gondolni, hogy…

KÁROLY    Harmadik hete, hogy Azok kikapcsolták a telefonomat.

PISTA         Elromlott.

KÁROLY    Semmi más kapcsolatot se engednek a külvilággal.

PISTA         Éppen felséged érdekében.

KÁROLY    Ugyan, ne gyerekeskedjünk!

Csend.

KÁROLY    Tudja, alezredes úr, napok óta egy csodálatos kép lebeg előttem.  Állok a Tisztelt Házban, az emelvényen és jól beolvasok nekik:

                    „Kérem, egy nagyon fontos kérdés megvitatását, tisztázását, a személyem teljes figyelmen kívül hagyásával!

                    Kérem, én teljesen tisztában vagyok a helyzetemmel! És a savaim hitelét illetően és tudom.

                    Savaim! Azt mondtam? Haha!

                    Szavaim, Pista, szavaim!

                    Én majd a legsúlyosabb retorziókat vonom majd magamra.

                    Csak a tények ellenőrzését kérem önöktől, semmi mást!

                    Legelőször azt állítom, hogy egész uralkodásom alatt mindig csak a legjobbat akartam önöknek és a népnek. Én az életemet a haza szolgálatának szenteltem.

Töltöttem.

Soha nem kerestem a hatalmat, önök nyilván emlékeznek, a koronát is úgy tukmálták rám, midőn jó elődöm, a kegyes és hatalmas uralkodó, a testvérbátyám, László király oly sajnálatos hirtelenséggel és módon…

Ki ne gyászolná őt azóta is, aki naggyá tehette volna hazánkat még a rothadó Nyugat és a Tatár Birodalom ölelésében is? De Isten, a kifürkészhetetlen…”

                    Eddig hogy tetszik, alezredes úr?

PISTA         Szépen, összetetten tetszik mondani.

KÁROLY    De érti már?

PISTA         Mit?

KÁROLY    Hogy meg kell öljenek.

PISTA         Még mindig nem.

KÁROLY    És azt érti legalább, hogy nekem el kell hagynom ezt a házat?

PISTA         Azt se!

KÁROLY    Pedig el kell mennem innen.

PISTA         De ha nem kell!  

KÁROLY    Már nem vagyok király, ez a palota engem nem illet meg.

PISTA         Attól ez még jár önnek.

KÁROLY    Tehát menjen most ki az utcára, és intsen le egy taxit!

PISTA         Igenis.

A testőr fővetéssel tiszteleg, kilép, a király megállítja.

KÁROLY    Hallod? Várjál! Hová mész?

PISTA         Taxiért.

KÁROLY    Most nem csapsz be?

PISTA         Hogyan is merészelném…?

KÁROLY    Majd azt mondod, ma se járt errefelé egy se. Ugye majd azt füllented újra?

PISTA         Ez egy csendes kis utca a hegy ormán, és…

KÁROLY    Hát sétálj ki a főútra!

PISTA         Értettem.

KÁROLY    Ej, te legény, te! Ne ravaszkodj! Nem áll ez jól neked. Tiszta szívű paraszt gyerek vagy te, maradj is meg annak!

PISTA         Ígérem, az maradok.

KÁROLY    Mióta is vagy a testőröm?

PISTA         Harmincöt éve.

KÁROLY    Hát ezért szoktalak, szerettelek meg ennyire. Na, szerezz valami kocsit!

PISTA         De én nem akarom, hogy elhagyja a palotát felséged! Engedje meg, hogy itt vigyázhassak önre! Odakint még nagy a zűrzavar, nem biztonságos.

KÁROLY    Na látod, hogy meg akarnak ölni.

A testőr kicsit megemeli a hangját, csaknem fenyegető.

PISTA         És gondoljon másra is! Velünk mi lesz felséged nélkül?

KÁROLY    No,no, no. Alezredes. Önfegyelmet!

PISTA         Igenis!

A testőr ismét szabályos hátraarcot csinál, kilép, távozik.

A király kicsit elérzékenyülve néz utána.

Aztán elkomorul.

Feláll, körbesétál. Megáll a bőrönd mögött, a levegőnek szónokol.

KÁROLY    Én nem voltam az. Uraim. Rang? Dicsőség? Hatalom?

                    Az én pozícióban ragad, mint komondorra a sár.

                    Maguk nagyon jól tudják, hogy.

                    Velem együtt. Uraim! Alázat. Hű voltam, fegyelmezett.

                    Önökhöz kegyes. A nép. Ezt nyilván számításba vették, amikor felkértek, fosszam meg… Mondjak le. És én félreállok.

                    Ha önöknek nem kell király, hát a király félreáll. Ha más király kell. Netán köztársaság? Ugyan már, kinek jó az? De mindegy is.

                    Csak vér ne folyjék!

A testőr tér vissza, a király tekintete elől takarásban marad, hallgatózik.

Hozzá a királynő is csatlakozik. Valamit sutyorognak. Aztán a testőr előveszi a

mobilját, hívást kezdeményez, eltűnik a szem elől.

KÁROLY    Ezt nyilván mind számításba vették az urak.

                    Hogy én aztán nem fogok. Nekem a személyes sorosom nem fontos. Én egész életemben. Meggyőződésem. Legelső feladat. Béke. Biztonság. Másképp hamar bealkonyul a monarchia.

                    Ezért mondom, uraim, engem nem mint személyt bántanak az elmúlt hetek… Nekem önök rám bízták a trónt, joguk van tehát… Bár ez azért. Nemzetköz. Skandalum. Az önök ódiuma?

                    Szégyen. Akkor tetszettek volna rendes forradalmat!

                    Csakhogy az önök feje maradjon a nyakukon, ugye?! Ugye?!

                    Brigantik! Banda! Bitóra és lámpavasra! Mind! Terror! Hogy megtanuljátok és emlegessétek azt! Velem? Velem?

Merészlés?

Lehet?!

Hiszitek?

Vélitek?  Azok vagytok már mind?

                    AZOK A GAZOK?!

                    Gö-gö-gőőő! Azt a görénylő kurva anyátok!

A király már üvölt.

A testőr visszarohan. Ő és a királynő összenéznek, ideje Karolának közbelépni.

2; Károly, Karola, Pista

KAROLA    Károly! Jaj, istenem, nyugodj meg! Már megint ez

                    a roham!  Ó, a te borzalmas ingerültséged!

A király gyorsan lenyugszik, szinte higgadtan.

KÁROLY    Tehát itt vannak?

KAROLA    Nincsenek.

KÁROLY    Akkor este jönnek.

KSROLA    Nem jönnek.

KÁROLY   Vagy inkább holnap hajnalban.

KAROLA    Akkor se, hidd el!

KÁROLY    Kérlek,Karola, ne dugd el többé a bőröndömet!

KAROLA    Rendben.

KÁROLY    Úgyis megtalálom.

KAROLA    Belátom.  Most viszont vigyük be innen, jó?

KÁROLY    Nem.

KAROLA   És te is gyere be!

KÁROLY    Nem megyek!

KAROLA    Napszúrást kapsz!

Károly visszaül a bőröndre. Ő a makacsabb.

Karola a testőr felé sandít, aki ismét mobilon beszél.

KÁROLY    Mi újság a városban?

KAROLA    Nyugalom.

KÁROLY    Tüntetések? Ellentüntetések?  Értem? Ellenem?

KAROLA    Semmi.

A királya bőröndön pózt vált, komoran mered maga elé.

A neje elnézegeti egy darabig, aztán mellé csücsül.

KAROLA    Nem búsulunk, igaz? Bizakodunk. A végén ők hívnak majd vissza. Majd meglátod. Hiszen mindig ez a vége. Belátják, hogy király nélkül nem lehet egy királyság. És te jó király vagy. Igazságos.

                    A néped szeret.

KÁROLY    Hát…voltunk már nagyobb bajban is.

KAROLA    Hajaj! Amikor özönlöttek ránk a tatárok! A menekülés. A bujkálás.

                    Hallod? Azt a szép erdészlányt nem fogom neked megbocsátani.

KÁROLY    Hagyd el, szegényt!

KAROLA    Bizony, amikor megáradt a Dráva…

KÁROLY    Ó, jaj. Azt hittem, sose látlak többé.

KAROLA    Ha elfognak, a tatárok biztos kivégeznek.

KÁROLY    Ha elfognak, a mieink is kardélre hánynak.

KAROLA    Dühös volt rád mindenki.

KÁROLY    Mert nem értették, mit miért tettem.

KAROLA    Bizony nem értették.

KÁROLY    Regényes korszak volt az, Karola.

KAROLA    Akkor is ez a bőrönd volt veled, lassan negyven éve.

KÁROLY    Azóta ragaszkodom hozzá.

KAROLA    Tudom. Olyan neked ez a bőrönd, mint lovagnak a lova.

KÁROLY    Egy jó gebe mindig kell a szélmalomharcokhoz.

KAROLA    De te már ne harcolj, kedves!

KÁROLY    Adjam fel?

KAROLA    Hiszen lehet egy király nyugdíjas is. Csak addig, amíg vissza nem hívnak. Meghúzzuk magunkat itt. És ha mégse hívnak vissza?

Kit érdekel?

                    Megírod az emlékirataidat. Kapkodni fogják. No?

Elég, ha diktálsz.  Majd én gépelem.

KÁROLY    De ezt a palotát itt kell hagyjuk.

KAROLA    Nem igénylik.

KÁROLY    Kiveszünk valahol egy lakást. Te! Vajon menyi nyugdíj illet meg engem?

KAROLA    Majd megkérdezem.

KÁROLY    Neked is jár, nem? Mint nyugdíjas királynőnek.

Király és királyné keserűen nevetnek.

KAROLA    A főorvos úr kategorikusan megtiltotta, hogy

                    elköltözzünk innen.

A pici jókedv egy csapásra oda.

KÁROLY    Majd megmagyarázom neki.

KAROLA    Már megpróbáltad.

KÁROLY    Nem töltök be semmi állami funkciót. Közember lettem. Ha megtartanám, minden polgárnak és pornak is járna egy ugyanilyen palota. Ki kéne utalni nekik. Vagy nem? De. Ezt sajnos nem tehetjük meg. Pedig az álmom, a monarchikus kommunizmus…

KAROLA    Nem hagyhatod el a házat.

KÁROLY    Szóvak mégis fogoly vagyok.  

KAROLA    A saját érdekedben.

KÁROLY    Nem tűröm, hogy házi őrizetben…

KAROLA    Csak az új választásokig. Utána teljesen szabad vagy.

                    Hangsúlyozzák, utána akár külföldre is. Ha korrekt maradsz,

                    megkaphatod a száműzött királyi státuszt.

KÁROLY    De mi most megyünk innen.

KAROLA    Nem lehet.

KÁROLY    Karola! Dolgozni fogunk. Talán politizálni. Nem, politikával már nem. De igen! Vagy mégsem. Meglátjuk.

KAROLA    Idővel…

KÁROLY    Igen! Az lesz a jó. Lediktálom neked az emlékeimet, a gondolataimat.  Nem mintha a személyemet előtérbe akarnám állítani. De hát az elmúlt ötven esztendőben annyi minden… És én mindig a vártán… Nos, ha másra nem is lesz jó, a történészeknek megspórolunk egy csomó böngészést, kutakodást. Nekik elég lesz annyi, hogy csak leellenőrzik, állításaim igazak-e, vagy hazudok. Szépítek, megcsal-e az emlékezet…De engem nem csal meg. Minket, Karola!  Ugye? Kimondunk, leírunk mindent, amit csak tettünk, vagy tettek velünk…

KAROLA    Abból aztán tényleg az év sikerkönyve lenne.

KÁROLY    Vagy kössük ki, hogy csak a halálunk után iksz évvel tehető közzé?

                    Nem! Nincs titkom! Már nincs! Kimondunk mindent kendőzetlenül.

A királyné csak mosolyog, a fejét csóválja, a takarásban Pista testőr befejezte a

mobilozást.  A csend hosszúra nyúlik.

KÁROLY    Karolka?

KAROLA    Igen, felség?

KÁROLY    Szeret még engem a népem?

KAROLA    Te voltál a király.

KÁROLY    De annyi ocsmányságot állítnak Azok rólam.

KAROLA    A nép bölcs és tudja, hogy abból egy szó se igaz.

KÁROLY    Erkölcsileg már meg is gyilkoltak.

KAROLA    Akinek egy csepp esze van, nem hisz nekik.

KÁROLY    De a sokaság?

KAROLA    Velük ne foglalkozz!

KÁROLY    De most mondtad, hogy a nép bölcs.

KAROLA    Bölcs is.

KÁROLY    Akkor ki hisz AZOKNAK?

KAROLA    Aki tőlük vár sokat?

Csend.

KÁROLY    Meséltem már, hogy kamasz koromban én irodagépész akartam lenni? Persze. Én neked már mindent elmeséltem.

KAROLA    De ezt szívesen hallgatom újra.

KÁROLY    Melós. Aki korán reggel busszal jár dolgozni, lenyomja a napi nyolc órát, aztán egy kiskocsma, aztán a család. Hétvégén meg a kezembe fogom a flexet, hogy a fizetésem mellé még több pénzt keressek. Évente nyaralás. Feleség, két gyerek.

                    Olcsó autó. Mi kell még? És lehettem is volna ez. Hiszen nem én voltam a koronaherceg. Csak László halála…

KAROLA    Igen.

KÁROLY    Nekem aztán nem kellett ez a méltóság.

KAROLA    Tudom.

KÁROLY    Megérted tehát, hogy el kell költöznünk innen?

KAROLA    Nem rajtunk múlik.

KÁROLY    Az életben csak a forradalmár és a király nem lehet becstelen.

KAROLA    Ezt is mondtad már.

KÁROLY    És ez is butaság?

KAROLA    Nem.

KÁROLY    Mindenki az lehet? Becstelen? Vagy senki sem?

KAROLA    Jó lenne, ha nem lenne senki sem.

KÁROLY    Megcsókolnál?

KAROLA    Téged? Te, öregember?

A királyi pár gyengéden összeölelkezik a veszélyesen imbolygó bőröndön

ülve.

3; Akik eddig és Istók

Bolond Istók áll meg egy pillanatra a testőr mellett. Testbeszéd köztük.

Mi van? Csak a szokásos: a király hisztizik.

Istók figyeli a királyi párt, aztán felszívja magát, belép.

ISTÓK        Na! Ez szép! Vén csontok, mit művelnek maguk ti itt?

Az öregek szétrebbennek.

ISTÓK        Vagy mit is mondok? Ó, pardonka! Szegény Istók elfelejtett kopogni. De most megteszi a tökfején: kop, kop. Felséges uram, zavarhatnám egy pillanatra?

KÁROLY    Mit akar, Herman?

ISTÓK        Én, kérném? Semmit. Egy szolgában ne legyen akarat. Egy szolgában csakis alázat legyen. Én csak azt mondanám, ejnye, mit is, ja!  A kapu előtt vár egy taxi. Mi legyen vele?

KAROLA    Küldje el!

ISTÓK        Igenis.

KÁROLY    Ne! Fogja a bőröndömet, és vigye ki!

ISTÓK        Igenis.

KAROLA    A bőrönd is itt marad.

ISTÓK        Igenis.

KÁROLY    Tetesse be a csomagtartóba, és szóljon a sofőrnek, hogy…

KAROLA    Marad!

KÁROLY    Viszi!

KAROLA    Elküldi!

ISTÓK        Igenis!

Istók összecsapja a bokáját, a mellényzsebéből elővesz egy furulyát,

belefúj valami hamisat, és egy dallamot próbálgatva a fal tövébe ül.

KAROLA    Rendben. Akkor elküldöm magam.

KÁROLY    De…

Karola otthagyja a királyt. Kifelé menet int a testőrnek, aki vele tart.

Károly csak néz a felesége után.

Aztán belenyugszik a taxi elküldésébe. Nehézkesen a bolondhoz csoszog, lenéz

rá, az meg fel a királyra.

KÁROLY    Hamis.

ISTÓK        Nem is volt ám. Taxi.

KÁROLY    Direkt hamis?

ISTÓK        Á, szépen szeretném fújni.

KÁROLY    Na jó. Játsszon. Ha már itt van.

ISTÓK        Igenis.

KÁROLY    Mulattasson.

ISTÓK        Igenis.

KÁOLY      Nevetni szeretnék.

ISTÓK        Én is.

KÁROLY    De én nem tudok vicceket.

ISTÓK        Én se.

KÁROLY    Régebben tudott. Hiszen maga az udvari bolond.

ISTÓK        De már nem vagyok az, mert te nem vagy király.

Lemondattak.  Ahelyett, hogy szép csendben megöltek

volna.

KÁROLY    Nos, a régi szép időkben csakugyan az volt a szokás.

ISTÓK        Azért nem ártana ám, ha meghúznád magad.

KÁROLY    Én nem félek. Tudom, mi vár rám. Így vagy úgy, de a halál.

                    Lehet, hogy magát bérelték fel erre, Hermann?

ISTÓK        Sajnos nem.

KÁROLY    Maga szívesen végrehajtaná?

ISTÓK        Ha jól megfizetik? Talán még ingyen is, ha nem büntetnek meg érte utána.

Károly rálegyint Istókra, otthagyja őt a falnál ülve.

Visszaballag a bőröndjéhez, leül rá.

Magában mormol. miközben a bolond egyre idegesítőbben „trillázik”.

KÁROLY    Feljegyzés. Az kell. Emlékeztető. Arról.  Tájékoztatást kell adnom, hogy az elmúlt időszakban. Ha jól emlékszem. Én mindenre emlékszem. Nem vagyok demens! Kár volt a karakterem legyilkolásánál erre is hivatkozni. Elmém, akár egy negyven évesé, és ezt orvosilag is bizonyítani tudom…És különben tessék csak kérdezni!  Öt évvel ezelőtt?

                    Amikor jómagam vetettem fel trónöröklés kérdését, mivel se nekünk, se László bátyámnak sajnos az isten nem adott törvényes utódot. Így volt? Így.

Önök akkor, nem időszerű.

                    Ugyebár most vált azzá? Miért most? Nemzetközi helyzet?

                    Radikalizálódás? Törvények, amiket visszaküldtem megfontolásra?

                    Önök részeg matrózléptekkel egy totális diktatúra felé?

                    Óriásplakátokkal az igazság elkendőzésére? Mi a valóság?

                    Szegénység, zűrzavar, Tiborcok jajszava. Azoknak bordala?

                    Ez kifejtendő.

ISTÓK        No és ezt hol kívánja kifejteni, felség?

KÁROLY    Sajtó.

ISTÓK        Nem jönnek.

KÁROLY    Majd hívjuk.

ISTÓK        Akkor se. Az egyik fele utálja magát, a másik fele fél Azoktól.

KÁROLY    Nemzetköz.

ISTÓK        Ők úgy tudják, elborult az elméd. És jól tudják.

KÁROLY    Mondtam, hogy az eszem vág, mint az ecet!

ISTÓK        Ecet?

Károly indulatosan felpattan, Istókhoz trappol, felrángatja, képen törölné.

Istók lefogja a kezét, neveti.

ISTÓK        Duzzogunk, felség? Duzzogunk? Sértett gőggel elvonulnánk, akár Rómából Cincinnatus? Államférfiúi nagyságunkat bizonyítandó valami salétrom ette, patkány járta pincelakásban rezegtetnénk megereszkedett tokánkat? A dohos félhomályban sajnáltatni magunkat, erkölcsi alapon berzenkedni? Brekegni, akár egy varangy?

KÁROLY    Elengedné a karom?

ISTÓK        Nem.

KÁROLY    Engedje el!

ISTÓK        Hogy pofán vágjon?

KÁROLY    Igen.

ISTÓK        Nos, tessék csak.

Istók elengedi a Királyt, aki csakugyan jól képen törölné, ám a bolond a pofon

elől könnyedén elhajol. Visszaül a fal tövébe, „trillázik” egyet a hangszerén,

aztán.

ISTÓK        Én elengedném innen. Ott rohadjon meg. A feleségével együtt.

KÁROLY    Ma elveti a sulykot, Herman.

ISTÓK        Hol van az a sulyok?

KÁROLY    A jó ízlés határán túl.

ISTÓK        És az hol van? Egy tarkón lövésen innen, vagy túl?

A testőr tér vissza, a kezében megint mobil telefon.

Amíg azt zsebre rakja, benéz az udvarra.

ISTÓK        Á, a kedvenc gorillája. Mondja, felség, magát nem irritálja

                    ez a buta, kegyetlen barom? Imádnám, ha mégis ő kapná parancsba a maga likvidálását. Vajon megtenné? Ez meg. Ez még a saját anyját is megfojtaná. Pistikém! Mondjad már! Lelőnéd az anyádat?

A testőr csak végigméri a bolondot.

A király viszont ráförmed.

KÁROLY    Álljon fel, Herman!

ISTÓK        Minek?

KÁROLY    Ki van rúgva!

ISTÓK        Már megint?

KÁROLY    Végleg.

ISTÓK        Visszakönyörögne. Felség, maga nem tud meglenni nélkülem.

                    Karesz. Te engem szeretsz. Különben is halálra unnád magad. Ki maradna itt neked? Ez a baromarcú, a feleséged meg a kuruzslód, a főorvos beépített embere. Nem valami nagy udvartartás, király. Mi ketten sajnos megmaradtunk egymásnak. Mint bűn és lélek, genny és fekély.

KÁROLY    De én nem szeretem magát.

ISTÓK        De.

KÁROLY    Nem!

ISTÓK        Szeret.

KÁROLY    Pojáca.

ISTÓK        Zsarnok.

KÁROLY    Nem vagyok zsarnok!

ISTÓK        Én meg nem vagyok pojáca.

KÁROLY    Sose voltam zsarnok!

ISTÓK        Véres kezű diktátor.

KÁROLY    Király!

ISTÓK        Nemzetáruló.  

KÁROLY    A haza megmentője!

ISTÓK        Gyilkos.

A testőr lép beljebb, minden indulat nélkül kínálja fel a lehetőséget.

PISTA         Felség, ha óhajtja, én leütöm, megrugdosom és kihajítom innen.

ISTÓK        A király nem óhajtja!

Károly mérlegeli a lehetőséget, aztán elveti.

KÁROLY    Csak a munkáját végzi.

ISTÓK        Kiválóan.

KÁROLY    Ezért kapja a fizetését.

ISTÓK        Éhbért.

KÁROLY    Hiszen a királynak kell valaki, aki kereken kimondja.

ISTÓK        Még hozzá a tarkón lövésen innen, és a jó ízlés határán túl.

KÁROLY    Sokat kell érjenek számomra rosszindulatú megjegyzései.

                    Bár meg kell állapítanom, hogy megaláztatásom óta egészen másképp pimasz velem. Azelőtt úgy csinálta, hogy közben hol a talpamat, hol a fenekemet is nyalta. Mára ezek a furcsán gusztustalan mellékzöngék elmaradnak.

És szerintem ez jellemhiba, Herman.

                    Ugyanakkor újra nyomatékosan figyelmeztetem, hogy mások, különösen sajtó előtt nem szidalmazhat se engem, se a királyi családot. Például nem vághatja a képembe, hogy zsarnok vagyok.

ISTÓK        Bukott zsarnok.

KÁROLY    Ellenkezőleg: gyengéd kezű, mindig kegyes uralkodó voltam.

ISTÓK        Véres, kicsinyes diktátor.  

KÁROLY    Konszolidált időkben egyetlen halálos ítéletet nem hoztam, se alá nem írtam.

ISTÓK        No és a kevéssé konszolidált időkben?

KÁROLY    Akkor más szabályok uralkodnak.

ISTÓK        Nem mondod.

KÁROLY    A jó uralkodó tudja, mikor kell akár a saját életét is feláldoznia, ha a haza ezt kívánja, kéri. Vagy mikor kell keményen halállal sújtani azt, aki a haza ellensége.

ISTÓK        És azt ki mondja meg, mit kér a nép, és ki a nép ellensége? Te?

KÁROLY    Némely ügyekben a nyilvánosság nem más, mint demagógia.

ISTÓK        És most, hogy a haza, a nép ellensége végre te vagy?

KÁROLY    A népem szeret.

ISTÓK        Honnan veszed?

KÁROLY    Csak egy szűk hatalmi klikk… AZOK ármánya, ami…

Istók kiránt egy rózsakarót, és mint kardot tartja.

A testőr erre rögtön mozdul.

ISTÓK        Védd magad!

PISTA         Ejnye.

ISTÓK        Na! Öreg! Ragadj te is egy karót, vagy ezt töröm szét a hátadon!

PISTA         Másodszor:  ejnye.

ISTÓK        Mi van? Gyáva vagy?

PISTA         Vagy lőjem tökön?

ISTÓK        Karóra, király! A herém megér egy misét!

KÁROLY    Tudhatná, Herman, hogy magával nem vívhatok.  De talán most csakugyan megérdemelné, hogy a testőröm megdorgálja.

ISTÓK        Nesze!

Istók nagyot húz a király hátára. A karó kettétörik, Károly térdre esik.

A testőr mordulva támad. Elkapja a bolondot, hátra csavarja a kezét.

PISTA         Kitépem a karod.

ISTÓK        Ne! Hagyjál már! Ez fáj! Eressz már, te buta ökör!

KÁROLY    Pista, engedd el!

A testőr a porba löki Istókot, még egyet belerúg az oldalába.

A királyhoz lép, őt felsegíti, a bőröndhöz kíséri.

PISTA         Jól van, felség? Nem ütötte meg nagyon?

KÁROLY    Á, csak kicsit sajog.

ISTÓK        Mindenkinek fáj. Az emberek ábrándos lények. Szeretjük magunkat többnek érezni. Olyan egyszerű ez, mint bukott királynak a nyüves kenyér.

Istók feltápászkodik, leporolja magát, sziszegve tapogatja a vállát, a derekát,

gyilkos pillantást vet a testőrre, aki ismét közömbösen ácsorog.

ISTÓK        Az a baj, „felség”, hogy magát tiszta szívből még utálni se lehet.

                    Pedig maga tényleg véreskezű zsarnok volt. Ez a színtiszta igazság.

De valahogy mégse teljességgel aljas, tisztességtelen. 

PISTA         Most egy darabig befogod a pofádat.

ISTÓK        Én?

PISTA         Te.

ISTÓK        Különben?

PISTA         Ismét megütlek.

ISTÓK        A munkámat végzem!

PISTA         Én is.

Összesomolyognak a király mögött.

Istók visszasétál a helyére, a fal tövébe.

Út közben nagyot rúg a ketté tőrt karó egyik felébe.

Leül, ismét jó hamisakat trillázik.

Károly maga elé mered.

ISTÓK        Na és maga? Testőr úr. Mihez kezd? Szintén megírja az emlékiratait?  „A király bizalmasa voltam.” Vagy magának

utóbb nem lesz kegyelem? Széttépik a farkasok? Vagy túl becses

a szakértelme őrzés-védés, orgyilkosság, vallatás és kollaborálási ügyekben?

KÁROLY    Ne hagyja magát provokálni, alezredes!

PISTA         Kevés ez ahhoz, felség.

Istók még fúj egy trillát, aztán tápászkodik.

ISTÓK        Vigye el magukat a fene! Ezért én tényleg nem vagyok ám megfizetve. Hogy maga itt lerúgja a vesémet. Agyő, uraim.

Istók megy ki a kertből, még visszafordul.

ISTÓK        Akkor? Mi legyen, öreg? Hívjak másik taxit? Vagy hozzam ki a garázsból a szolgálati Mercédeszt?

KÁROLY    Engem már az se illet meg.

ISTÓK        Jaj, dehogy nem! Na! Jöjjön csak! Viszem a bőröndjét. No?

                    Beülünk szépen, körbefurikázzuk a várost.

                    Közben megkérjük a testőr urat, a fedélzeti számítógépen nézzen körül a kiadó lakások oldalon.  Csak találunk egy szuterént, nem?

                    És ha rálelünk egyre, kivesszük, és a felségednek már haza se kell ide térnie. Majd mi átvisszük a cuccát. Igaz, Pista?

De egy kikötésem van!

                    Én is hadd lakjak majd ott! Elalszok ám az ajtó előtt a küszöbön.

                    Ugye maga is bentlakó lesz, gorilla úr? Én az ajtó előtt, maga mögötte. Na? Benne van felséged? Ugye benne?

                    Hadd segítsem, álljon fel!

                   

Istók talpra rántja Károlyt, megragadja a bőröndöt, már viszi is.

PISTA         Visszahoz.  

ISTÓK        De nem!

PISTA         Letesz.

OSTÓK       Kezdjük! Menjünk! Ebben a szent, történelmi pillanatban! A tett halála az okoskodás, nemde? A Király költözik!

A testőr elveszi a bőröndöt Istóktól, a másikkal kicsit arcon legyinti.

A bőröndöt visszaviszi a helyére, az udvar közepére.

ISTÓK        Jézus szíve! Őfelsége nem hetek óta nem éppen ezt szorgalmazza?   Ha és amennyiben nem jönnek érte, és nem tartóztatják végre le, akkor kiköltözik?

KÁROLY    Maga csakugyan társam lenne a száműzetésben, Herman?

ISTÁK        Ó, hát egy dohos szuterén még nem száműzetés.

KÁROLY    Menjünk!

ISTÓK        Menjünk?

KÁROLY    Igaza van, mire várunk itt?

ISTÓK        Álljak ki a Mercédesszel?

KÁROLY    Nem! Hívjon taxit.

ISTÓK        Öné vagyok a sírig és azon túl is, felség! És ezt most komolyan mondom, nem bolondozok.

A király bámulja, fürkészi Istókot. Aztán a testőrt. Utána megint Istókot.

KÁROLY    Beszélnem kell nőmmel. Addig, kérem, várjanak itt!

4;

Istók, Pista. Károly, Karola, Doktornő

Istók vár egy kicsit, aztán lovagló ülésben ráül a bőröndre.

ISTÓK        No lássuk, hogyan poroszkál. Gyi, te, Rosinante!

PISTA         Állj fel arról!

ISTÓK        Mért?

PISTA         Mert szétesik alattad.

ISTÓK        Ugyan, ha az öreget elbírja…

PISTA         Azt mondtam, felállni!

Istók makacsul a bőröndön ülve marad, mi több, a testőr lába elé köp.

A testőr a fejét csóválja.

PISTA         Ma extra szuperül bizsereg az agyunk, mi?

ISTÓK        Inkább csak zsizserészik.

PISTA         Formában vagyunk, he?

ISTÓK        Vagy rendőr szlengben: viszket.

                    Szívesen megvakarnád egy golyóval, Pista bácsi?

A fegyvered?

A testőr megmutatja a pisztolyát, de marad a tokjában.

PISTA         Csak köpj a lábam elé még egyszer.

ISTÓK        Ugyan már! Ez is csak a szerep része.

PISTA         Most senki se látja, a csepűt kinek rágod?  

ISTÓK        És ha látja? Azok? Műholdakról?

                    A szúnyog pöcsét is, tesó!

PISTA         Néha akkor is túlzásba viszed.

ISTÓK        Mire gondolsz?

PISTA         Muszáj volt karóval hátba vágni?

ISTÓK        Tudnád, milyen jó esett! Ajánlanám, próbáld ki!

PISTA         Majd rajtad.

ISTÓK        Á, azt nem ajánlom.

PISTA         Pedig ez lesz.

ISTÓK        Emlékeztetnélek, barátom, ha vége ennek az ügynek, én nagy ember leszek. A royalista párt egyik alelnöke. Aztán a vezére. Így néhány évig szükségképpen ellenzékben. De aztán. Tehát? Elemi érdeked, hogy tisztelettel szólj hozzám, és keresd a jóindulatomat. Te barom.

A villából a király tiltakozása.

Aztán meg is jelenik a doktornőtől „üldözve”.

KÁROLY    Nem! Ne! Így nem engedem! Hülyének néznek?!

A doktornő fehér köpenyben, a nyakában sztetoszkóp, a kezében injekciós

fecskendő. Mögötte a királyné, ő már a bal karja vénájához szorít egy darabka

vattát.

KAROLA    Károly! Ne gyerekeskedj!

A király a testőre mögé menekül.

KÁROLY    Ne közeledjen!

DOKTOR    Felség, ígérem, nem fog fájni.

KÁROLY    Pista!

DOKTOR    Még a szúrást se tetszik majd érezni.

KÁROLY    Engem így nem!

DOKTOR    De…

KÁROLY    Ha közelebb lép, lődd le!

A doktornő elképedve néz a királyra, aztán hátrál három lépést.

Istók felröhög, visszaballag a kerítésfalhoz, a helyére, furulyázni.

DOKTOR    Felség, ez csak a szokásos szurija. Tudja, amit megkap minden héten négyszer. Tetszik látni? A felséges királynő már túl is esett rajta.

KAROLA    A doktornő:   kedves doktornő, drágám. Ismered. A főorvos úr ajánlotta és kezeskedik érte. Szeretjük őt. Nyugodj meg!

                    Nem akar megölni.

KÁROLY    Nem?

DOKTOR    Jaj, dehogyis, Károly bácsi!

A király megnyugszik, tehát akkor inkább duzzog.

KÁROLY    De az akkor se jár már nekem.

DOKTOR    A vitaminjai, felség?

KÁROLY    Már nem vagyok király.

DOKTOR    Attól még jár magának.

KÁROLY    A nyugdíjamból nyilván nem tudnám megfizetni.

DOKTOR    Állja a társadalombiztosítása.

KÁROLY    Különben is utálom, ha szurkálnak.

DOKTOR    De a gyomrát kíméljük, ha intravénásan…

KÁROLY    A vita lezárva. A doktor néni tartsa csak meg azt az injekciót.

                    Vagy adja be magának!

KAROLA    Talán megpróbáljuk később.

KÁROLY    Később se engedem meg.

DOKTOR    Kérem. Én nem döfhetem magába. De jelentenem kell a főorvos úrnak.

KÁROLY    Jelentse csak!

DOKTOR    Dühös lesz.

KÁROLY    Nem baj. Én is az vagyok. Csak mondja meg neki. A főorvos úr meg közölje Azokkal. Dühös vagyok. Egyre ingerültebb.

                    Hogy merészelik?! Hogy? Pista! Adja ide a fegyverét!

PISTA         Igenis!

A testőr előveszi a pisztolyát, a csövénél fogva kínálja. A doktornő még három

lépést hátrál, Istók is felhagy a „trillázással”.

KAROLA    Felség!

KÁROLY    És most végig fognak hallgatni! A lapot! Közben

                    tartsa rájuk. És aki közbeszól, azt lője le!

PISTA         Pardon.

A testőr a zakója zsebéből egy összehajtogatott újságot vesz elő, azt adja át a

királynak.

Károly átveszi, kihajtogatja, megtalál egy cikket, tenyérháttal azt csapkodja,

aztán összetépi, eldobja.

A testőr közben eltette a fegyvert.

KÁROLY    Ez! Ez? Ez?! Mi ez?

Ki engedte megjelentetni ezt a cikket?

                    Ki volt az? Az idióta?

Nyakunkon a válság? Még két hét, és itt a csőd?

                    És persze ezért is én leszek a felelős? Hogy majd megint kölcsönt kell kérni fától, fűtől, tatártól, madártól, mégpedig magas kamatra?

                    Ki az a fészekbitorló szarka?

KAROLA    De ha tényleg rosszul áll a gazdaságunk, felség…

KÁROLY    Nem igaz! Mát te is bedőlsz? Rút szófia beszéd.

A gazdaság jó állapotban van. Csak AZOK lopnak!

Hazudnak és lopnak!

KAROLA    Ahogy akarod, drágám.

KÁROLY    Ez is csak arra jó, hogy engem lejárassanak. AZOK képesek bedönteni az országot is, csak hogy…

DOKTOR    Felséged most inkább lenyugszik.

KAROLA    Hallgass a doktor nénire!

KÁROLY    Nem!

A királynő int a testőrnek. Az biccent, a bőröndhöz kíséri az uralkodót, leülteti.

Szépen, gyengéden leveszi róla a zakót, feltűri az ingét. Gumiszalagot vesz elő,

elszorítja a király karját. A doktornő odalép, gyorsan beadja az injekciót.

Károly közben, magának, motyogva.

KÁROLY    Bűnbakra mindig szükség van, azt megértem. De negyven éve szajkózom, vegyék hát végre tudomásul, hogy az egyén nem fontos.  Az is lehet a népnek tett szolgálat, ha valakit bűnbaknak használnak fel. De csakis a haza érdekében. Ha így van, ha így lenne, ha ezért mondattak volna le, elviselném. Zokszó nélkül.

                    De az kinek az érdekeit szolgálja, ha rémhíreket terjesztenek?

                    Ez a nép az uralkodásom kezdetén zsíros kenyéren élt citrompótlós teával, tatár megszállás alatt.  

És most? Jólét van, uraim. Ahhoz képest?

                    Tudják, mi a különbség?

                    Nem tudják. De én tudom.

Amikor kivonultak a tatátok, és alkalmunk lett mindent újra kezdeni? Bizakodtunk. Akartunk. Az.

                    Hittünk a jövőben. Azaz.

Mit számított akkor, ha megáradt is a Dráva?

                    Ugye, Karolkám, édesem?

KAROLA    Semmit se számított az akkor, Károly.

A király a bőröndön ülve elbóbiskol.

A többiek összenéznek.

A királyné int a testőrnek, álljon a király mögé, mintegy háttámla gyanánt.

Még Istók is félbehagyja az idegesítő trillázását.

A megszólalók suttogva.

KAROLA    A király alszik…

PISTA         Hála az égnek.

KAROLA    Mit adott be neki?

DOKTOR    Csak őfelsége antidepresszánsait.

PISTA         Attól nem alszik el ilyen hirtelen.

FOKTOR    Meg nyugtatót.

PISTA         Ne vigyük be?

KAROLA    Felébred.

Csend.

A szereplők elnézegetik a nyöszörgő, szuszogó öregembert.

Karola szeretettel, Pista póker arccal, Istók undorral, az orvos

tünetek után fürkészve.

KAROLA    Jaj, istenem, meddig mehet még ez így?

PISTA         Lehetne rosszabb is.

DOKTOR    Jelent maga, Pista?

PISTA         Mit is kéne?

DOKTOR    Vagy tegyem meg én a főorvos úron keresztül?

KAROLA    Ugye nem bántják?

DOKTOR    Istenem, dehogy.

KAROLA    És akkor…még valami pirula a téveszméi ellen?

A doktornő belegondol, bizonytalanul bólint. Már megszólalna, amikor

a király ébred és máris hiperaktív.

KÁROLY    Én mindenkor alávetettem magam a nép akaratának!

                    Nálam az alkotmányos monarchia sose volt az önkény álruhája!

                    Meri ezt valaki tőlem vitatni?! Karola!

KAROLA    Senki se vitatja, felség.

KÁROLY    De ez a bőrönd lassan két hónapja áll itt, uraim! Miért nem döntenek végre? Vigyenek el a börtönbe, ott kínozzanak meg, csikarjanak ki belőlem vallomást, írassák alá, aztán ítéljenek el és végezzenek ki! Nemde ez lenne a legsimább ügy?

ISTÓK        Ez bizony.

PISTA         Herman, ez most nem.

KÁROLY    Vagy engedjenek elmennem. Megígértem, hogy csendben maradok.

                    Nem nyilatkozok senkinek. Nem áskálódok, nem akarom visszaszerezni a hatalmat, mert beláttam, nem ezt várja el tőlem a haza. Tehát akkor? Mi ez a sunyi kivárás? Hátha magamtól meghalok?

ISTÓK        Az se rossz…

PISTA         Herman, másodszor.

KÁROLY    Elvégre gyógykezelés alatt állok, ugyebár, „doktor néni”?

DOKTOR    Csak a vitaminjai…

KÁROLY    Lárifári. Hangot kell adnom ebből a szempontból is a megbántottságomnak. Pontosan tudom, hogy ön hétről hétre mérget fecskendez a vénámba. Az enyémbe és a feleségemébe is. De nem ettől vagyok megbántva, hanem attól, hogy ezt is alattomban teszik.

                    Azt hiszik, tán nem nyugodnék abba is bele? Hogy így öletnek meg? Mert nem!

                    Ezen a módon kikérem magamnak legyilkolásomat!

Mért nem korrektek velem?

Maga sarlatán perszóna! Mi volt abban az injekcióban?

DOKTOR    Mondom, csak a vitaminok.

KÁROLY    Ezt hajtogatja? Van hozzá képe?  Hát hová vezet mindez? Mit akarnak elérni? Csakugyan csődbe az országot? A royalista párt bukását?  És? Végül kit is akarnak maguk az én trónomra ültetni? Ki lesz amaz orcátlan nyikhaj? Hadd halljam! Mi lesz itt?

                    Köztársaság? Tatár gyarmat? Kommunizmus? Globális anarchia?

                    Ezt akarják? Ezt? Nos? Ki ül a trónomra?

ISTÓK        Én.

KÁROLY    A nevét akarom tudni! Ehhez jogom van.

ISTÓK        Herman Istók.

KÁROLY    Beszédem van vele. Hogy csak csínján a reformokkal. Egy rossz reform többet árt a hazának, mint egy véres forradalom. Két rossz reform, és jöhetnek vissza a tatárok.

ISTÓK        Rendben, felség.

Közben Pista kényelmesen Istókhoz ballag, rövid, gyors mozdulattal

előrántja a fegyverét, lő. A pisztolyból golyó helyett egy szál rózsabimbó pattan

ki, jól orrba vágva a bolondot, akinek ettől elered az orra vére.

Ezután a testőr elteszi a „fegyvert”.

Károly nekik háttal ezt észre se veszi.

KÁROLY    Doktornő! Nézzen rám! Hát van önnek szíve?

DOKTOR    Igyekszem, felség.

KÁROLY    Így könyörgök, legalább Karolát ne öljék meg!

DOKTOR    De tessék megérteni, hogy…

KÁROLY    És engem se így! Ez…ez olyan méltatlan! Nem férfihoz, királyhoz méltó. Ezt csak be tetszik látni?

DOKTOR    De hát csak vitaminok!

KÁROLY    Mániákus depressziós vagyok, ugye? Azt híresztelik rólam.

                    Ez volt az indoklásban, ezért vagyok már az uralkodásra alkalmatlan. Ugye? És akkor? Azt tetszik állítani, hogy „csak a vitaminok”?  Nem aggkori elhülyülésben szenvedek, kérem!

                    Hogy ne tudjam összerakni, egy meg egy az három. Vagy már hülye is vagyok?  És éppen azért, mert elbutultam, nem is tudhatom, hogy mekkora a sötétség idebent? Mondjon már valamit!

DOKTOR    Felség, ön nem hülye.

KÁROLY    Akkor sorolja fel a betegségeimet!

DOKTOR    A felség bronchitisze. Aztán a veséi. A cukra. A vérnyomása is ingadozik. A szíve se a régi. És a fekélye is sok gyógyszertől, amiket éppen emiatt kellett injekciókra váltani, hogy…

KÁROLY    És  „csak vitaminokat” kapok, mi? Hallod ezt, Karola?

KAROL       Rébék doktornő biztos nem akar nekünk ártani, felség.

KÁROLY    A képembe hazudik ő is.

A király hiperaktív szakasza máris végére ért.

Lerogy a bőröndre, sírva fakad.

Keze, feje reszket. Karola mellette terem, simogatja, lapogatja.

Istók orrvérzése lassan eláll, egy-egy papír zsebkendőt gyömöszölt az

orrlyukaiba.

A testőr és a doktornő összenéznek, kezüket széttárják, ez van.

KÁROLY    Rákom is van, ugye?

KAROLA    Csak egy kicsit depressziós vagy.

KÁROLY    Gyomor? Vastagbél?

KAROLA    Fekély.

KÁROLY    Néha véreset szarok!

DOKTOR    Az csak felséged aranyere.

KÁROLY    Fél év? Annyi se?

KAROLA    A doktor néni majd felír neked kicsit hatékonyabb

                    kedélyjavítókat.

KÁROLY    Nem kell! Sarlatán, figyeljen rám!

DOKTOR    Parancsoljon, felség.

KÁROLY    Írásba adom.

DOKTOR    Mit tetszik?

KÁROLY    Kérem, az alapján tájékoztassa a főorvos urat, meg Azokat, hogy vállalom minden döntésemet. Nekem már nincs semmiféle funkcióm, tehát nem illet meg a „vitamin” se.

DOKTOR    De az ön élete és egészsége most se magánügy, felség.

Ettől a Király összeszedi magát. A taknyát a tenyerébe fújja, azt lecsapja

a földre a bőrönd mellé. A testőr kicsit későn zsebkendőt nyújt neki.

Legalább a tenyerét beletörli, aztán visszaadja.

Istók duda orral, nazálisan.

ISTÓK        De miért nem bocsátjuk ezt szavazásra?

KAROLA    Herman.

ISTÓK        Nem élünk a középkorban. Szavazzunk! Éljen a király?

KÁROLY    Szavazzunk róla? Nos, legyen.

ISTÓK        Bravó! Éljen-e a király!?  Kérem, ügydöntő, egyidejű szavazás következik.

KÁROLY    Magának mi történt az orrával?

ISTÓK        Virágot szagoltam. Nem érdekes. Tehát! Emelje fel a karját, aki azt kívánja, a király dögöljön meg. Most!

Istók felemeli a karját.

Aztán kisvártatva a király is.

ISTÓK        Rendben, kérem, ellenpróba. Most az emelje fel a karját, aki szerint a király éljen. Most.

Aztán a király ismét felemeli a karját.

ISTÓK        Eredményt hirdetek: két szavat egy ellen, három tartózkodással:

ne éljen a király!

Csend, amíg lecseng Istók bohóckodása.

A király a doktornőnek.

KÁROLY    Valamint üzenem Azoknak, hogy elvárom a miniszterelnök

                    látogatását.

DOKTOR    Átadom a főorvos úrnak.

KÁROLY    Így tehát rendben.

KAROLA    De most már menjünk be, drágám. Nagyon tűz a nap. És ideje lenne lepihenned egy-két órácskára, vacsora előtt.

KÁROLY    De holnap korán reggel elhagyjuk ezt a villát.

KAROLA    Majd megbeszéljük.

KÁROLY    Ha csak hajnalban el nem visznek végre.

KAROLA    Doktornő, Pista!

A királynő és a doktornő két oldalról belekarolnak a királyba, bekísérik.

A testőr a bolondra vigyorog, megdörzsöli a saját orrát, felröhög, aztán viszi

magával a bőröndöt.

5;

Istók, Károly

Istók megvárja, amíg kitisztul a levegő.

Akkor a bőrönd helyére lép és szembe néz.

ISTÓK        Szervusztok! Mi? Itt vagyok újra! Emlékeztek még rám? Nem?

Ne már, hogy nem! Én vagyok a Hosszúfaszú Kelemen, Kelemen,

                    a faszom a nyakam köré tekerem, tekerem, sej, haj, vicinális, nagy kurva volt az anyád is, sej, haj, gyerekek, jól kibasztam veletek!

                    Na! Így már csak rám ismertek?

Azt lecsukták Kelement, Kelement, minden terve füstbe ment, füstbe ment…

                    Hé, te ott, te kis kopasz? Te mért nem röhögsz?  Röhögj!

                    Kacagj, hogy a könnyed is kicsorduljon, különben isten úgyse megjegyzem a pofádat! Vagy te olyan nyakas kuruc vagy, mi?

                    Adta nyakon teremtette! Erről jut az eszembe az a vicc, hogy a bikinis nő a nudista strandon beleül egy sündisznóba és felsikolt.

                    Ismerik?

Istók kurtán biccent, aztán kimegy, de rögtön vissza is siet a furulyáért.

Megtalálja, zsebre rakja, indul, ismét megáll a bőrönd helyén.

Károlyt utánozza igen tehetségesen.

                    Nekem azzal a royalista párt központi bizottsága előtt nem eléggé tisztázott kérdéssel kell foglalkoznom, hogy az elmúlt időszakban, körülbelül öt éve miért csökken a nép lelke.

                    Mert fogy.

Fogyik!

Sorvad, mint nejlonzacskó, aki alá égő gyufát tartanak.

Ó, jaj.

Látják a képet?

A zacskó, rajta nyomtatásban: NÉPLÉLEK, és a lángok, amint éhesen falják a…

                    Hát nem örülök neki.

Nem.

                    Uraim! Lássák be!

                    A nép istentől felkent királya nélkül csak egy nejlonzacskó.

                    Egy király nem mehet nyugdíjba!

Hacsak örököst nem talál maga helyett. A fiát. A lányát. Valamelyik rokonát, ha muszáj.

                    A király attól király, hogyha már nem király, akkor meg kell halnia.

                    Uraim!

                    László bátyám is meghalt, mert én megöltem őt, ahogy az illendő.

                    Fáj kimondanom.

De arra kérem önöket, tessenek engem végre minimum felakasztani! Vagy száműzni a Nagy Tatár Birodalomba.

                    Nekem is ját annyi, mint másnak egy Mohács!

                    Nohát!

                    Uraim! Önök most válaszút előtt állnak. Nincs helye sem a félrebeszélésnek, sem a hallgatásnak. Önök most vagy visszahelyeznek a trónomra, vagy nyilvánosan perbe fognak,

                    és koncepciózusan  rám bizonyítják és a fejemre olvassák a bűneimet.

                    És kivégeznek.

                    A nép nejlonzacskója forog kockán!

                    Emésztő lángoknak kitéve!

Istók még kimértebben biccent, peckesen kivonul, hogy harmadszor is

visszarohanjon. Vehemens szónoklatra.

                    A király én vagyok! És az is maradok, amíg meg nem halok!

                    Noha hagytam magam félreállítani. 

A haza érdekében. Csakis.

Erről kis időre meggyőztek. Ezért elviseltem a lehetetlent.

                    A nép is én vagyok! Mert isten így akarta.

                    A NEJLONZACSKÓ!

                    Hát nem értik? Felelősség!

                    Ezt a hazát én építettem újjá a tatárok dúlása után.  Én tartottam bent a keresztségben. Én bírtam annyi erkölcsi erővel, hogy leszámoljak a belső ellenséggel is. Talán nem túlzás azt mondanom, hogy ez az ország régen nyelvét vesztett gyarmat lenne, ha én.

                    Talán nem így volt ez?

Nem így történt? Én emlékszem rosszul?

                    Hát nem én vagyok a Kelemen?

A Hosszúfaszú?

Aki a nyakam köré tekerem?

És ha kell, a levágott faszommal akasztom fel önmagam?

                    Nos? Senki nem kacag? Kár.

A király tér vissza.

Nála van a bőrönd.

Hosszan farkasszemet néznek. Aztán a király kimért hangon szólal meg.

KÁROLY    Hallom, megint engem utánoz.

ISTÓK        Véres kezét csak mossa, mossa.

KÁROLY    Gondolja, hogy sikere lesz velem a színpadokon?

ISTÓK        Oda csak rövid időre készülök. Egy-két évre, maximum.

KÁROLY    Nocsak, akkor mégse kabaré színész lesz?

ISTÓK        A politika mostanában jobban vonz.

KÁROLY    Értem. Nos, csak szorgalom. És? Mi lesz? Demokrata? Liberális?

                    Konzervatív? Royalista? Populista nemzeti? Fasiszta?

ISTÓK        Mikor melyik. Amelyik aznap többet fizet.

KÁROLY    Ez is egy álláspont.

A király mozdul, a kert közepéig megy, egészen közel Istókhoz.

Makacs szándéka, hogy a bőröndöt , pontosan a helyére visszatehesse.

KÁROLY    A helyemen áll, Herman.

Istók még pár másodpercig kitart, aztán két lépést hátrál, ott elfordul, és jobbra

kilép. A király precízen elhelyezi a bőröndöt, aztán mint trónra, ráül.

Csend.

KÁROLY    Folytassa csak, Herman! Mintha itt is lennék.

ISTÓK        No igen.

KÁROLY    Mit igen?

ISTÓK        Akit egyszer már leszartak, az ne ugráljon. Ez mindig jó poén.

                    Bár önnek, felség, abban igaza van, hogy a királyt nem lehet nyugdíjba küldeni, se leváltani. Egy királyt csak megölni lehet.

KÁROLY    Úgy van.

ISTÓK        Javasolnék egy megoldást.

KÁROLY    Hallgatom.

ISTÓK        Mi lenne, ha összehívnánk egy sajtótájékoztatót, ahol ön kijelentené, hogy a hazát királyi rendelettel feloszlatja?  A nép pedig, akit az isten önnek adott, csak bujdokoljon a pusztában,

                    mint bűnös, száműzött, mint elbitangolt jószág, mint nyelvét- értelmét vesztett, nyáladzó idióták kollektíve kiirtandó gyülekezete.

                    Vagy kardélre hányják AZOKAT. A gazokat. A túlélőket felakasztják. Aztán önt újra megkoronázzák. Nos?

Telefonáljak rögvest a főorvos úrnak?

KÁROLY    Nem kell.

ISTÓK        Újra koronázása esetén tanácsolom önnek, hogy meghatározatlan ideig rendeleti úton kormányozzon. Az ellenségeit, akik az Azokkal kollaboráltak, fogassa le, a főkolomposokat statáriális gyorsasággal lövesse tarkón, de a családtagjaikat se kímélje. Várjunk tíz-tizenöt évig, amíg a helyzet konszolidálódik, és megtaláljuk az ön utódját. A koronázó főherceget. Akire majd ön rámutat. Alig merem remélni, hogy én leszek az.

KÁROLY    Nem maga lesz.

ISTÓK        Így nyerjek a lottón.

KÁROLY    Kívánom, nyerjen a lottón!

ISTÓK        Szóval végül csak kivégzik, vagy vérbe folyt. Ez itt a kérdés.

                    Ismerős? Ezt már egyszer lejátszotta.

KÁROLY    Akkor nem hagyhattam veszni keresztény államunkat, hitünket.

ISTÓK        Mért nem?

KÁROLY    Mert Krisztus a mi megváltónk, és Mária a védőszentünk.

ISTÓK        És az Krisztusnak tetsző volt-e, hogy felakasztatta a testvér

bátyját, az igazi királyt?

KÁROLY    Én akkor a legsúlyosabb áldozatot hoztam. Herman!

                    Maga is tudja: László maga kérte magára a halálos ítéletet. Hogy miért? Érti ezt maga? Én igen. De maga? Dehogy érti.

Mert magának nincs szíve.

ISTÓK        Nekem.

KÁROLY    Pedig maga tehetséges ember.

ISTÓK        Nekem van szívem.

A király belegondol, rálegyint.

Istók visszasétál a helyére a kerítésfalhoz.

Előveszi a furulyát idegesítően trillázni.

A király meg se hallja. Mondja valakinek: magának.

KÁROLY    Tudja, ha lenne utódom. Fiam, lányom, vagy kedvelt rokonom.

                    Aki alkalmasnak látszik. Nem ágálnék én egy percig se. Sóhajtva tenném le a lantot. Ha tudnám, jó király lesz ő, aki.

                    De nem hagyhatom az országot se jó szándékú álmodozók, se Azok kezébe. Pláne!

Ha ez a bűnöm, ezt vállalom: ezt sose hagytam.

                    Igen, pártokat oszlattam fel. Újságírókat csukattam, vagy ölettem meg. Tatár kémeket és kollaboránsokat húzattam karóba. Ez is bűnöm? Akkor ezt is vállalom.

                    Rendben. Kellenek óvatos reformok. A royalista mozgalomnak is meg kell újulnia. Ezt aláírom. De nem Azokkal!

                    Tűzben születik mindig újjá a főnix, hölgyeim és uraim.

                    Igen, tűzben.

Ezen a király hosszan elmereng, aztán a bolondhoz fordul.

KÁROLY    Látja, Herman, ha lenne szíve, sokra vihetné a pártban.

ISTÓK        Sokra is viszem.

KÁROLY    Helyes.

ISTÓK        Gonoszabb leszek, mint maga.

KÁROLY    Okos legyen, ne gonosz!

ISTÓK        Magánál mindig is okosabb voltam.

KÁROLY    Meglehet.

Istók tápászkodik, kirázza a furulyából a nyálat, ballag be a villába.

ISTÓK        Nos, búcsúzkodjunk?

KÁROLY    Hogy?

ISTÓK        Ma volt itt az utolsó napom.

KÁROLY    Hogyhogy?

ISTÓK        Ejnye, már vagy százszor közöltem önnel.

KÁROLY    Mit? Velem nem.

ISTÓK        Akkor most szólok. Holnap már nem jövök.

KÁROLY    De hogy nem jön?

ISTÓK        Felmondtam.

KÁROLY    Maga? Azt nem lehet.

ISTÓK        És ugyan mért nem? A király bolondjának lenni: csak olyan köztisztviselői állás, mint a többi.

KÁROLY    Én nem engedtem el magát.

ISTÓK        Leszarom?

KÁROLY    Itt marad és a szolgálatomra van!

ISTÓK        Á, nem. Ezt…magának adom.

Istók kihúzza az orrából a véres papír zsebkendő galacsinokat, a király kezébe

nyomja azokat.

ISTÓK        Amíg még él, stand uppolok a figurájával, meg a hihetetlen röhejes dumájával. Majd látom, mennyire röhögik.

                    De az is lehet, máris faképnél hagyom a színpadot, és komolyan nekilátok a politikai karrieremnek.

KÁROLY    A halálom után, Herman. Addig a helyén marad.

ISTÓK        Agyő, királyom.

KÁROLY    Ez parancs!

ISTÓK        Tudja maga, kinek parancsolgasson?

KÁROLY    Pista! Testőr! Pista!

6;

Károly, Istók, Pista, Karola

A testőr siet ki az udvarra.

PISTA         Felség! Megint ki tetszett…?

KÁROLY    Fogja ezt itt meg!

PISTA         Kit?

KÁROLY    A bolondomat!

PISTA         Mért?

KÁROLY    El akar menni!

ISTÓK        És el is megyek.

A királyné jön rohanvást, a kezét összecsapja.

KAROLA    Jaj, ne! Megint kijött!

KÁROLY    Karola, mondd meg Pistának, hogy ne hagyja!

KAROLA    De hát levittük a pincébe, és kulcsra zártam! Hogy szerezte meg újra a bőröndöt?!

PISTA         Lövésem sincs, felséges asszonyom.

KÁROLY    Nem értitek, mit kiabálok?!  Ne hagyjátok elmenni!

KAROLA    De kit?

KÁROLY    Pista, lődd le inkább!

ISTÓK        Na jó, én mentem…

Istók elindul, Pista hanyagul a vállára teszi a kezét, ezzel megállítja.

PISTA         Vár.

Az öreg király, mint egy nyűgös gyerek.

KÁROLY    Kabarékban akar fellépni, ahol engem utánoz!

ISTÓK        Maguk is tudják, holnaptól nem vagyok itt munkaviszonyban.

                    Kérem, felséges asszonyom igazoljon a felség előtt!

KAROLA    Így igaz, felség.

ISTÓK        Elengedné a vállam?

PISTA         Vár.

KÁROLY    Ígérje meg, hogy nem tesz ilyet!

ISTÓK        Milyet?

KÁROLY    Nem utánoz engem.

ISTÓK        Rendben. Megígérem.

KÁROLY    Hazudik!

ISTÓK        Hát persze. Lejárt a munkaidőm!

PISTA         Vár.

Istók lerázza a testőr kezét a válláról. Most talán elmehetne, de nem bír

magával. A fejére mutat.

ISTÓK        Itt van bent a jegyzetfüzet. Aranybánya. Ezt bárhol felütöm, dől belőlem Károly király bornírt dumája. Hét bőrt fogok lenyúzni magáról.

KÁROLY    Pista! Vegye el tőle!

PISTA         Mit, felség?

KÁROLY    A füzetét!

PISTA         Hogy… hogy tetszik gondolni?

KÁROLY    Tépje le!

PISTA         Mit?

KÁROLY    A fejét!

KAROLA    Jaj, édesem!

KÁROLY    Akkor…akkor csak a lapokat tépje ki belőle!

A testőr nagyot sóhajt, megindul a bolond felé. Az hátrál.

ISTÓK        Hagyjál!

PISTA         Gyere csak.

ISTÓK        Felséges asszony szóljon rá!

KAROLA    Kímélettel, Pista!

PISTA         Igenis. Megállsz ott.

ISTÓK        Ne merj hozzám érni!

PISTA         Tépd ki a fejedből a lapokat!

KÁROLY    Úgy van!

ISTÓK        Mentem.

Istók elindul, de elkésett. A testőr utoléri, szakszerűen elkapja, a hasára fekteti.

ISTÓK        Mit művelsz? Szállj le rólam, te marha!

PISTA         Higgadunk.

KÁROLY    Törd el a nyakát!

ISTÓK        Ez fáj!

PISTA         Kell neki, hogy fájjon.  

KAROLA    Pista, kérem.

PISTA         Értettem.

A testőr egy gyors mozdulattal a bolond nyakát töri. Istók lába még rándul párat, és annyi neki. Csend. Pista feláll, leporolja a nadrágját, minden indulat nélkül belerúg a tetembe.

PISTA         Jelentem, volt füzet, nincs füzet.

KÁROLY    Sajnálatos eset.

KAROLA    Borzasztó!

KÁROLY    A tetemmel mi legyen?

PISTA         Majd estefelé elviszem.

KÁROLY    Remek. Hallod, Karola? Estefelé elviszi.

KAROLA    Hasznos emberünk maga, Pista.

PISTA         Nekem boldogság önöknél a szolgálat, felséges asszonyom.

Csend. Nézik a tetemet.

KAROLA    Felség? Nem megyünk be?

KÁROLY    Menjünk?

KAROLA    Mára talán elég volt.

KÁROLY    Kár érte. Nem is hinnék, néha mennyire termékenyítően hatott rám az örökös kötözködése. Pimasz kis féreg.

PISTA         Engedje megjegyeznem, felség, ez egy elsőrangú nekrológ volt.

KÁROLY    Azt mondod? Hát jó, menjünk be.

A király tápászkodik. Karola segít neki. Kart karba öltve indulnak kifelé.

A testőr viszi ismét a bőröndöt.

KÁROLY    Igen. Talán mégis össze kell hívnunk azt a sajtó értekezletet.

                    Holnapra? Ezt el tudja intézni, Pista?

PISTA         Nem gond, felség.

KÁROLY    A lista alapján. Tudja, akinek a neve mellett lát egy ikszet, őket feltétlenül hívja.

PISTA         Rendben.

KÁROLY    Vissza fogom követelni a koronámat! Provokálni fogok.

                    És ha nem hajlandók meghajolni az akaratom előtt. én képes vagyok ám újra behívni a tatárokat! Engem nem érdekel!

                    Karola!

KAROLA    Igen, felség?

KÁROLY    Elképzelhető, hogy az újságok és az áramos médiák pontosan idézik majd a szavaimat?

KAROLA    Hogy is merhetnék megmásítani, felség?

KÁROLY    Igazad legyen! Pista, maga szerint?

PISTA         Abszolút.

KÁROLY    Tudom ám, mit fogok mondani.

                    Néhány hónapja. Mind személyemben. Mint a trónban.

                    A royalista pártban. Mellőzöttség. Kíméletlen, elvtelen kritika pergőtüze. Mi ez? Uraim. Uraim? Urak maguk?

                    Hazaáruló, briganti banda!

A király lassanként üvölt, a szája habzik. Karola és Pista két oldalról tartják,

különben összeesne.

KÁROLY    Közlöm magukkal, hogy én bármikor, bárhol, bármit körül nézhetek! Reform ízű szólamok? Értelmiségi puffogások?

                    Az önök meglátásait én már az első tatárjárás előtt is hangoztattam.

                    És? Foganat?  Emberarcú monarchia!

                    A nép szent! A haza!

                    De ne fogjuk csak külső okokra az átmeneti kudarcokat!

Itt a fejekben is nagy a kelletlenség.

                    De az álmunk.

                    De az álmunk.

                    Az álmunk az de.

                    Az de az.

                    Ebben az álomban nincs helye se a restaurációnak, se semmiféle dekadens polgári hőzöngésnek. Nem tűrök meg zavaros…

Zavaros eszméket!

Zavaros.

Kalandorok?

Mit akarnak elérni?  Totális harcot?  Kudarcot!

Megkapják!

Vér! TUNK! Tunk - vér!

Genny!  Turul! Aral-tó Turul! Beözönlés.

Beöntés mit nekem te Kárpátoknak vége!

A királynak minden ereje elfogyott. Már nem áll meg a lábán.

Pista leteszi a bőröndöt, két karjába kapja, úgy viszi ki.

A király motyog.

KÁROLY    Munkára, uraim!  Istók! Herman! Nem érünk rá.

                    Túl sokáig vártunk volna tavaly tavasz óta?

Pista kimegy a királlyal.

Csend.

Karola fáradtan leül a bőröndre, a bolondot nézi.

Az lassan mozdul, felemeli a fejét.

KAROLA    Hogy van, Herman?

ISTÓK        Mért kérdi?

KAROLA    Ez mai nap húzós volt, nemde?

ISTÓK        Tele van ám a faszom ezzel az egésszel.

MÁSODIK RÉSZ

A villa pincéje. Piszkosszürke ablaktalan helyiség, beton falak. Vasajtó.

Félig börtöncella, félig betegszoba. Kórházi ágy, éjjeliszekrény, egyetlen műanyag szék. Vas ruhásszekrény a sarokban. Fűtéscsövek.

1;

Károly, Doktornő, Istók

A király az ágyban pihen hunyt szemel, infúzióra kötve. A doktornő a vérnyomását méri. Istók a széken ülve furulyázik, megint iszonyatosan

hamisan.

ISTÓK        De rohadt hideg van!

DOKTOR    Minek ücsörög itt, ha fázik?

ISTÓK        Szeretem figyelni, ahogy ez döglik meg.

DOKTOR    Ha magát ez szórakoztatja…

ISTÓK        Naná.

A doktornő végez a vérnyomással. Most a király szívét hallgatja.

ISTÓK        Hogy nem kap ez itt tüdőgyulladást?!

DOKTOR    Rábeszélhetnék végre egy fűtött szobára.

ISTÓK        Neki a meleg se jár, mint kisnyugdíjasnak.

DOKTOR    Néha imponál nekem a kisöreg.  

ISTÓK        Mint elmekórtani eset?

DOKTOR    Az csak érdekelne, Herman.

ISTÓK        Igaza van, fogalmazzunk az érzelmeinkről is szabatosan.

DOKTOR    Kiváló javaslat.

A doktornő végez a szív meghallgatásával. Az infúzión igazít.

DOKTOR    A szíve megint gyengébb.

ISTÓK        Na! Végre! Mennyi?

DOKTOR    Mi mennyi?

ISTÓK        Van neki hátra?

DOKTOR    Azt csak az isten tudja.

ISTÓK        Fasza diagnózis…

DOKTOR    Úgy találja?

A doktornő menni készül.

DOKTOR    Ha alávetné magát rendes kórházi kezelésnek, akár száz

                    éves koráig is elélhetne.

ISTÓK        Na ne!

DOKTOR    Ha beállíthatnánk a gyógyszereit.

Istók feláll, a beteghez lép, fölé hajol, az arcába mondja.

ISTÓK        Szívós vagy, mi? Akár egy macska. „ Felség”. Hallod?

                    Akarod, hogy elvágjam a torkodat?

DOKTOR    Mondja, maga mért gyűlöli ennyire?

ISTÓK        Még kérdi?

DOKTOR    Nem, inkább nem kérdem. Nem is érdekel.

ISTÓK        Tönkre tett! Végem van. Eldőlt a sorsom attól a pillanattól kezdve, hogy az udvarához szerződtem.

DOKTOR    Talán kényszerítették?

ISTÓK        Jó lehetőségnek tűnt, hogy építsem a karrieremet.

DOKTOR    Ezek szerint saját magát kéne hibáztatnia.

ISTÓK        Na és maga?

DOKTOR    Velem mi van?

ISTÓK        Ezt kérdem. Magával mi is van?

A doktornő nem is reagál erre, megy a vasajtóhoz, nyitja.

DOKTOR    Viszlát.

ISTÓK        Maga kinek a kurvája, hogy nálunk dolgozhat?

DOKTOR    Majd jövök.

Istók felrúgja a bőröndöt.

ISTÓK        Az anyád tripperes picsája!

DOKTOR    Bolond maga?

ISTÓK        Az a foglalkozásom.

DOKTOR    Na jól van, akkor…

ISTÓK        Nyár óta alig tehettem ki innen a lábam! Csak itt ülök és furulyázok?  És nem, és nem, és nem döglik meg sehogy se?

                    Én meg lekések mindenről. Hát szívta meg már rá jobban

udvari bolond?  

DOKTOR    Szegény, szegény Herman…

ISTÓK        És ha tényleg levágnám a fejét?

DOKTOR    Őfelségének?

ISTÓK        Nem! A sajátomat! Kiét?

DOKTOR    Nem jó ötlet.

ISTÓK        Mért nem? Nyisz- nyasz?  Nyiszi- nyasza?

Kasza, kapa? Fejlefaragó szék.

Hát hogy lesz így Hosszúfaszú Kelemenből a royalista párt

                    miniszterelnök jelöltje, doki néni?

DOKTOR    Az lenne maga?

ISTÓK        Az bizony én! És aztán az új király. A jelentéktelen Herman házból.

                    Első vagy Hosszúfaszú Kelemen, akit a  halálom után majd engem imád, szeret, minden évben az államilag kötelezővé tett körmenet.

DOKTOR    A Szent Hosszúfarkú személyesen?  

ISTÓK        Vegyem elő, megmutassam? Furulyázna rajta?

DOKTOR    Úgy érti, ápolgassam a maga farkát is?

ISTÓK        Miért ne?

DOKTOR    Maga kis perverz szarházi.

A doktornő gúnyosan megmosolyogja Istókot, aki „lelkendezik”.

ISTÓK        Mosolyog? Kacagjon! Nevetés?

Úr isten, mióta nem hallottam ebben a kriptában ilyet!

A király szólal meg szárazon.

KÁROLY    Muszáj maguknak a tetemem fölött évődniük?

A király felül, rángatja ki magából az infúzió tűjét.

A doktornő visszalép az ágyához.

DOKTOR    Tessék vigyázni! Jaj, istenem, megint kiszakítja!

KÁROLY    Felkelek.

DOKTOR    Dehogy tetszik felkelni. Tessék azonnal visszafeküdni.

Csepeg az infúzió!

KÁROLY    Hát ne csepegjen. Herman!

ISTÓK        Mi van?

KÁROLY    Fél óra múlva várom az irodámban.

DOKTOR    Dehogy várja!

KÁROLY    Maga ne kotyogjon közbe!

DOKTOR    Legalább addig tessék az ágyban maradni, amíg…!

KÁROLY    Nincs időm. Herman!

ISTÓK        Gyakorolod a nevemet?

KÁROLY    Most nincs hangulatom az olcsó pimaszkodásaira. Inkább tájékoztasson röviden: délutánra a sajtóértekezlet?

ISTÓK        Nem lesz.

KÁROLY    Tehát még elő kell készíteni.

ISTÓK        Nem kell.

KÁROLY    Akkor mire vár?  Itt hetyeg ezzel a kis luvnyával, és nincs elvégezve a munkája!

ISTÓK        Nem kíváncsi magára senki, vén hülye!

KÁROLY    Tehát AZOK ismét megtiltották, hogy megjelenjenek nálam, aztán írjanak rólam. Ugye? Ne hazudjon!

ISTÓK        Maga már rég nem bulvár téma.

KÁROLY    Mi nem vagyok?!

DOKTOR    Felség, nyugodjon meg!

KÁROLY    Nyugodt vagyok! Az isten verje meg, túl nyugodt! Mit a jó francot csepegtet maga megint a vénámba?

DOKTOR    Csak amit a főorvos úr…

KÁROLY    „Főorvos úr”…

DOKTOR    Meg jómagam is erősen javallok.

KÁROLY    Javall.

DOKTOR    Erősen, felség.  Ön még úgy sincs abban az állapotban, hogy idegenek fogadhasson, és…

KÁROLY    De a kutya fáját! Semmi bajom! Régen kihevertem a mániás depressziómat. És rákom sincs már, maguk gyilkosok!

A király ismét nekilát kitépni az infúziót. A doktornő int, a bolonddal együtt

lefogják, visszanyomják az ágyra.

A küzdelem néma.

Végül Istók ráfekszik hassal a királyra.

A doktornő a táskájából egy előre elkészített injekciót vesz elő, leveszi

a kupakot a tűről, a gyógyszert benyomja a infúziós zacskóba, a csepegtetést

pedig egy percre csurgássá szaporítja.

A király és a bolond arca egymástól öt centire. 

KÁROLY    És a külföldi újságírók? Velük mi van?

ISTÓK        Ők is úgy tudják, magának végképp elborult az elméje.

KÁROLY    Nem engedik őket se ide.

ISTÓK        Ezt a trükköt maga is sokszor alkalmazta.

KÁROLY    Mit?

ISTÓK        Közveszélyes őrültnek nyilváníttatta a politikai ellenfeleit.

                    Már amelyiket inkább nem végeztette ki.

KÁROLY    Hazugság.

ISTÓK        Nem az.

KÁROLY    Rágalom.

ISTÓK        Ott voltam, tanúja vagyok.

KÁROLY    Soha nem tettem ilyet.

ISTÓK        De.

KÁROLY    Áruljon el nekem valamit, Herman.

ISTÓK        Dögölj mát meg, vén szemét!

KÁROLY    Most, hogy ismét ennyire közel kerültünk egymáshoz.

ISTÓK        Le fogom vágni a fejedet.

KÁROLY    Maga még az én emberem, vagy más fizeti?

ISTÓK        Más fizet.

KÁROLY    Köszönöm az őszinteségét. És maga, doktornő?

Maga az orvosom vagy a gyilkosom?

DOKTOR    Jaj, a maga humora, felség…

KÁROLY    Igaz. Amúgy is…mi lenne a különbség.

A király szeme lecsukódik, a teste elernyed.

Istók felnéz a doktornőre, aki bólint. 

Istók lekászálódik a királyról.

Csend.

Nézik az öreget.

Aztán mutogatnak egymásnak, hogy csendben hagyják el a helyiséget.

Nem jutnak el a vasajtóig, amikor a király hunyt szemmel, nagyon leszedált

hangon megszólal.

KÁROLY    Akkor ugye…ma kimehetek sétálni?

De nem az udvarra, hanem az utcára.

Nem félek ám.

Majd Pista elkísér.

                    Aztán a sétától felfrissülve diktálnék mégis pár levelet.

                    A feleségem…

Majd kinyomtatjuk és elküldjük az összes…

Emlékeztessenek, hogy a múltkor a Tolnai Néplapot kihagytuk. Nehogy sértődés legyen. Az ottani főszerkesztő még az én emberem. Ne furulyázzon, Herman!

Istók és a doktornő a széken pihenő furulyára merednek.

Aztán megint mutogatnak, és csendben elhagyják a helyiséget.

A király pedig mintha mély álomba zuhanna.

Ám kisvártatva ismét megszólal. Sírósan, nyekeregve.

KÁROLY    Egyáltalán postázzák maguk az elaborátumaimat?

                    Vagy már az internetről is le vagyunk tiltva?

                    Ugye ezt nem merik?

                    Mért pont ezt ne mernék?

                    Kussoljak, amíg meg nem halok?

Csend.

2;

Károly, Pista, Karola

A testőr les be a vasajtón.

Amikor látja, hogy a király alszik, visszahúzódik.

A király, mintha csak erre várt volna, felül.

Kikászálódik az ágyból. Hálóingben, mezítláb a vasszekrényhez „oson”,

a gurulós állványon lévő infúziót maga után húzva.

Erejét megfeszítve odébb húzza a szekrényt a faltól.

Letérdel mellé, matat.

Kivesz valamit, amit rongyba csomagoltak. Azt magához veszi.

Visszacsoszog az ágyba, a csomagot a párnája alá rejti, lefekszik.

Ismét nyekereg.

KÁROLY    Azért se.

Hagyom magam.

Látja, Herman?

Most furulyázzon!

                    Engem nem fognak elhallgattatni.

Én…kitörök innen.  Üzenem Azoknak. A barátainak, Herman.

                    Aztán akkor vartyoghatnak. Hogy nekem a szokásosnál is nagyobb nyugalomra van szükségem.

A zaklatott elmém miatt.

                    Nem vagyok bolond.

                    A főorvost is agyonlövetem.

Vagy bíróság elé állíttatom és felköttetetem?

Ezt még ma eldöntöm.

A király felül, ordít.

KÁROLY    És azért se halok meg!

                    Se Azoknak, se Ezeknek!

A testőr siet be. Kissé megnyugszik, hogy a királyt az ágyban ülve találja.

PISTA         Azt hittük, mélyen alszik, felség.

KÁROLY    Választ kérek az ultimátumomra. Vagy nem oszlattam fel

                    tegnap a royalista pártot?

PISTA         Azt tetszett akarni felség.

KÁROLY    Nem tetszett, de muszáj volt!

PISTA         Világos.

KÁROLY    Úgy kell nekik. Renegátok. De figyelje csak meg, Pista.

                    Majd ha munkához látok. Egyeként beszélek mindenkivel.

                    Azok közül, akik még emberek maradtak. Agitálni fogok.

                    És egy éven belül újjá szervezem. Elhiszi? Visszatereljük a hazát az alkotmányos monarchia szép útjára. Micsoda allé, az Pista!

                    Platánfák, évszázadosak, egészen az Éden kapujáig.

Látja ezt most maga előtt, Pista?

PISTA         Jelentem, ezt most tisztán látom.

KÁROLY    Aztán ördögi huj, huj kiáltásokkal legázoljuk a tatárokat.

PISTA         Igenis.

Hallgatnak. Mosolyognak. A király lázas szeme lassan visszatompul.

KÁROLY    Akkor súgja meg, mi a fenét csepegtetnek belém!

PISTA         Azt így csak a doktornő tudja, felség.

KÁROLY    Maga nem?

PISTA         Nem bírok én megjegyezni hosszú gyógyszer-neveket!

KÁROLY    Mert buta vagy, mint a tök?

PISTA         Jelentem, igen.

KÁROLY    Tehát tök vagy.

PISTA         Igenis.

KÁROLY    Rémtök lámpással?

PISTA         Megigazítom a párnáját.

KÁROLY    Nem kell!

A király visszahanyatlik.

PISTA         Aludnia kéne.

KÁROLY    Hát nem bánom, megpróbálom.

PISTA         Itt vagyok ám, csak szóljon.

KÁROLY    Menjen csak!

A testőr megfürkészi a királyt, aztán kimegy.

A vasajtót nyitva hagyja.

Csend.

A Király kifelé figyel.

Karola les be, aztán visszahúzódik.

Aztán a testőr, a mobil telefonnal a kezében.

Károly most színészkedik, ahogy nyekereg.

KÁROLY    Maga az, Sándor bátyám?

Jó, hogy meglátogat!

Köszönöm! Köszönöm, köszönöm!

                    Adja a kezét! Hadd csókolom meg!

Odakint hökkent csend után először a királyné, aztán a testőr les be.

Suttognak: a király delirál? Talán?

KÁROLY    Maga ugye hazavisz végre?

De jó! Megyünk Mácsára!

                    A mácsai dácsában nagyra nő a kácsa még mindig?

                    Emlékszik?

Talán egy évvel azelőtt? Hogy annyira megáradt a Dráva? 

Jaj, de szeretnék megint magával kézen fogva sétálni a kis girbegurba utcácskákon, le egészen a partig! A horgászstég.

                    És maga? Szívja-e még, Sándor bácsi?

                    Ugye maga megint befogad, maga nem kerget el?

                    Mint Ezek, akik rettegik Azokat.

                    Ezek szarok, Azok gazok.  

Karola királyné jön be a helyiségbe.

A székről a padlóra teszi a furulyát, aztán az ágyhoz viszi a széket, leül,

megfogja a király szabad kezét.

Károly eljátssza, mint aki most ébred.

KÁROLY    Kedvesem. Ébren vagyok? Vagy álmodok?

KAROLA    Felség!

KÁROLY    Te légi égi tündér, te! Ó, hogy imádlak!

KAROLA    Álmodban kiáradt újra a Dráva?

KÁROLY    Ó, hát csak nem… Nem, soha többé.

Milyen nap is van máma?

KAROLA    Kedd.

KÁROLY    Február?

KAROLA    Igen, felség.

Rövid csend után.

KÁROLY    Már emlékszem. Jól vagyok.

KAROLA    Hála isten, felség.

KÁROLY    De meddig? Meddig mehet ez így? Karola!

KAROLA    Annyira boldoggá tenne, ha felvihetnénk a meleg szobába!

                    Mire jó ez itt, ebben a dermesztő pincében, felség?

KÁROLY    Én vagyok a bohóc a cirkuszukban?

KAROLA    Csak megfázik.

KÁROLY    És ha főbe lőném magam? Ha így lennék öngyilkos?

                    És ez a népem fülébe jutna? Nem tagadhatnák meg tőlem

                    a végső tragikumot. Talán még fel is lázadnának miattam.

KAROLA    Károly, könyörgöm.

KÁROLY    Vagy csak kiröhögnének?

KAROLA    Nem.

KÁROLY    Azok ki.

KAROLA    Azok se örülnének.

KÁROLY    Viszont nem engednék, hogy kiszivárogjon.

                    Téged is hallgatásra köteleznének. Vajon mivel tudnának

                    megzsarolni? Hogy megkínoznak, ha? Megölnek?

                    Nem kapsz nyugdíjat?

                    Pista!

                    Jöjjön be!

PISTA         Igenis, felség!

A testőr bejön, a sarkát katonásan összecsapja.

KÁROLY    Maga szerint mivel lehetne a királynőmet megzsarolni?

PISTA         Fogalmam sincs, felség.

KÁROLY    Akkor…megtenne nekem valamit?

PISTA         Parancs!

KÁROLY    Törje össze!  Herman furulyáját! Kettőbe!

PISTA         Igenis.

Pista lehajol a hangszerért, aztán a térdén kettétöri. Utána viszont a két fél a

kezeiben marad, és nem tud velük mit kezdeni.

KÁROLY    Nyugodj meg, asszony, nem lövöm főbe magam.

KAROLA    Hála isten.

KÁROLY    De a vérem. A véremben lehet valami. Három hónapja harcolok ellene.

KAROLA    Két kilót híztál ebben a hidegben.

KÁROLY    Te is azt mondod, hogy jól vagyok?

KAROLA    Igen, felség.

Karola feláll, fogja a bőröndöt, beteszi a vasszekrénybe. Ott észreveszi,

hogy az elmozdult. Megnézegeti. A testőr meg azt figyeli, a királynő mit fürkész,

méreget annyira. Mutogatnak.

KÁROLY    Az imént arra gondoltam, hogy a mi gyerekkorunkban még voltak igazi telek. Meg nyarak! Hajaj! Szép, szabályos évszakok.  Ugye?

                    Nem bolydított fel mindent ez a globális felmelegedés. Azt ismerik azt a viccet, hogy két jéghegy találkozik a Szahara közepén? Nem ismerhetik, mert most találom ki. Vajon mit mondhatnak egymásnak? Pista?

PISTA         Parancs?

KÁROLY    Mit mondhat a két jéghegy egymásnak a Szahara közepén?

PISTA         Nem tudom. Csepp-csepp?

KÁROLY    Haha. Ez jó. Nem jó. Nem elég jó poén. Tudják maguk, hogy a gyerekkoromat Somogyban töltöttem?

PISTA         Tudjuk, felség.

KÁROLY    Látod, Pista, ezért szeretlek én téged. De mit akarsz azzal az eltört furulyával?

PISTA         Kidobom.

KÁROLY    De mért törted el, te rosszcsont? Az nem a bolondomé volt?

PISTA         Az övé, felség.

KÁROLY    Mérges lesz.

PISTA         Majd eldugom, ne lássa meg.

KÁROLY    Azt jól teszed. A feleségem már jobban van?

KAROLA    Itt vagyok, felség.

KÁROLY    Őt is meg akarják ölni. Tud róla?

KAROLA    Tudok.

KÁROLY    Kérlek, Pista, add át neki jó kívánságaimat. Kívánom,

                    hogy gyógyuljon meg! Aztán talán meglátogathatna.

PISTA         Itt áll ön mellett.

KÁROLY    Tennünk kéne valamit ellene. Fekszik még?

KAROLA    Itt vagyok!

Károly hosszan néz Karolára.

KÁROLY    Maga kicsoda?

KAROLA    A felesége, felség.

KÁROLY    Szegénykém. Pista! Ha felmész hozzá és meglátogatod, mondd meg neki még azt is, üzenem, nem hagyom, hogy őt megöljék. Érjék be velem. Az mért nem elég?

PISTA         Igenis.

KÁROLY    Ugye? Hogy micsoda gyáva, sunyi, alattomos dolog ez! Mi?

                    Az emberen a családján keresztül is bosszút állnak. A legsötétebb

                    gengszterek se tesznek ilyet. Csak a népirtó zsarnokok.

                    Azok. Meg a demokraták. A liberálisok. Undorító, perverz banda.  Tarkók kéne lőni mind. Magánál van a pisztolya?

PISTA         Igenis.

KÁROLY    Adja ide!

KAROLA    Nincs nála!

KÁROLY    Nonono…

PISTA         Tévedtem, felség, nincs nálam.

KÁROLY    Akkor…ki akarok menni az udvarra! A kabátomat!

                    A cipőmet, a nadrágomat, a zoknimat, és talán egy szivart is

                    elpöfékelnék odakint. Nem mindegy már? Úgyse tüdőrák az én sanyarú végzetem. Pista, mire vársz még, mozdulj!

KAROLA    Végül is…kivihetnénk egy kicsit. Ha lecsöpögött az infúzió.

                    Igen, úgy látom.

PISTA         Szólok a doktornőnek.

KAROLA    Majd én leveszem róla.

PISTA         Akkor…hozom a tolókocsit?

Karola bólint, a testőr kimegy.

Karola leveszi a beteget az infúzióról.

KÁROLY    Tehát? Maga kicsoda?

KAROLA    Ugyan már, öreg, most ne hülyéskedj!

Károly mosolyogva dől hátra.

Karola az infúzióval végezve a szekrényhez megy, kinyitja, ruhákat keres.

Meleg mackónadrág, felső. Zokni, meleg pamutcipő. Közben megint jól megnézi

magának, miért nincs a szekrény a helyén. A király látja ezt, és a beszéde közben

ezen somolyog.

KÁROLY    De sok kérészt fogtam ott!

KAROLA    Kárászt.

KÁROLY    Hogy mondod?

KAROLA    Kérész az élet, kárász a hal.

KÁROLY    Kérész. Kárász, nem mindegy? Élet vagy hal.

KAROLA    Nem.

KÁROLY    Míg a Dráva meg nem árad.

KAROLA    Akkor már mindegy.

A királynő a királyt öltözteti.

KÁROLY    Kívánsz még néha?

KAROLA    Jaj, felség.

KÁROLY    Mert?

KAROLA    Akkor kívánlak.

KÁROLY    Hazudsz.

KAROLA    Akkor nem kívánlak.

KÁROLY    Mert öreg vagyok és büdös és impotens?

KAROLA    Azért.

KÁROLY    Azért kívánsz?

KAROLA    Azért.

Csend.

 KÁROLY   Szerinted is zsarnok voltam? Gyilkos? Nemzetvesztő lator?

                    Igen? Igen vagy nem? Válaszolj, akárki vagy!

KAROLA    Egy kis friss levegő tényleg jót fog tenni.

KÁROLY    Ügyészt és védőt akarok!

KAROLA    Aztán felvinni a szobádba, a melegbe.

KÁROLY    Mért szajkózod ezt mindig?

KAROLA    Mért nem hallgatsz a szép szóra?

KÁROLY    Azok itt vértelen forradalomról beszélnek? Amit szavazó fülkékben vívnak meg? Tessék csak! Indulni akarok! És én fogok nyerni.

                    Fogadjunk?  Fogadsz velem? Fogadj velem!

KAROLA    Rendben.

KÁROLY    Miben?

KAROLA    Te miben fogadnál?

KÁROLY    És aztán hadat üzenünk a tatárnak. Huj, huj! Mondtam már?

KAROLA    Igen, felség.

KÁROLY    A huj, hujt sokszor kell hujjogni, élesen, torokból.

Különben szart se ér. Nem elég ijesztő. Így-e: huj-huj-híííj-huj!

KAROLA    Értem.

Pista jön, hoz magával egy összecsukható tolószéket. Kinyitja,

abba költöztetik és bugyolálják egy pokrócba a királyt.

KÁROLY    Guruljunk le a körforgalomig, jó? Megvan még az a kis éjjel is nappali közért?

PISTA         Jelentem, meg.

KÁROLY    Na! Ott vesz nekem egy feles konyakot. Vagy vodkát? Tudják, amit olyan kis üvegekben árusítanak. Bűn rossz lehet, de nagyon aranyos. Nem! Vegyen kettőt. Hármat! Négyet! Koccintunk, Pista, becsiccsentünk picit. Ott, a kis bolt mellett a parkban. Oké?

Közben a királynő és a testőr szó nélkül megbeszélik, nincs utca.

PISTA         Igenis.

KÁROLY    És vacsorára paprikás krumplit kérek, benne sok lecsókolbásszal.

                    És vizes uborkát. És fehér, kissé szikkadt kenyeret, ami nem olvad fel rögtön, tunkolás közben, hanem megszívja magát a paprikás szafttal. És utána rizling fröccsöt. Fröccsöket! A nagycsöcsű kocsmárosné kannás borából! Arra telik nekünk a nyugdíjunkból, nemde drágám?

KAROLA    Telik, felség.

KÁROLY    Akkor mehetünk, gyia Pista, netene! Huj, huj!

A testőr kiügyeskedi a királyt a szűk bejáraton.

3;

KAROLA, ISTÓK

A királyné a vasszekrényhez siet. Elhúzza, mögé néz.

Letérdel, alánéz, tapogat.

Istók jön be.

Elnézegeti a királynő fenekét, aztán fintorogva rálegyint.

A székhez sétál, leül.

Új furulyát vesz elő, azt vizsgálgatja.

Aztán nagyot ásít, rászól a felséges asszonyra.

ISTÓK        Na! Mondja már! Mit keres annyira?

A királynő megdermed, aztán tápászkodik.

KAROLA    Tudja azt maga.

ISTÓK        Kezdődjék az új játék?

KAROLA    Melyik?

ISTÓK        A mai forgatókönyv szerint a királynak az agylágyulást követő súlyos leromlásban, végül végelgyengülésben kell kimúlnia.

Leáll a légzése. Maga pedig gyászol.

KAROLA    Látni akarom a határozatot.

ISTÓK        A főorvosnál van.

KAROLA    Kérje el tőle!

ISTÓK        Kérje el maga!

KAROLA    Maga nem az én bolondom, Herman! Ha hozzám szól, tisztességesesen tegye.

ISTÓK        Meg fogom magát baszni.

KAROLA    Azt kötve hiszem.

ISTÓK        Pedig undorodok magától, vénasszony.

KAROLA    Ó, édes kisfiam…

Istók vigyora magabiztos.

Feláll. A nagypárna alá nyúl, előveszi alóla a rongyba bugyolált valamit.

Amíg kibontja.

ISTÓK        Micsoda tavaszunk van, igaz?

KAROLA    Tehát most oda rejtette.

ISTÓK        Április, ó, április! Rügyfakadás, a kertek, a rétek, a mezők, a gyümölcsfák virágba borulnak, a madarak dalától hangos az udvar, az erdő… Ó, de rég nem voltam igazán szerelmes!  Sóvárogva, fájdalmasan, nevetségesen, reménytelenül. És maga? Nos? Ki akarná magát megbaszni, ha csak én nem?

KAROLA    Február van.

ISTÓK        Ugyan már! Ha nem tudná, mostantól még az évszakoknak is én parancsolok.  Taknyosan- nyálasan, vagy éppen szikárul, szárazan…

Előkerült a rongyba tekert tárgy: egy aranyszínű filcből készült korona.

 Istók azt ünnepélyesen a saját fejére helyezi.

ISTÓK        Íme: eljött hozzátok a népe megváltója, az isten kiválasztottja, a várva várt, a sokat emlegetett, az igazságos, a bosszúálló és aztán az ezer éves békét teremtő Hosszúfaszú Kelemen király! Boruljatok térdre előttem, hitvány cenkek!

A királynő csak ámul, aztán hisztérikusan felröhög,a fejét csóválva kisiet a

helyiségből. Istók felszegett állal néz utána.

Aztán méltóságos léptekkel a vasszekrényhez megy, kiveszi onnan a bőröndöt,

a helyiség közepére hozza, ráül, mint ahogy Károly király szokta.

4;

Istók, Károly, Pista, doktornő

A testőr tolja vissza a királyt a tolókocsin.

Meglátják a bőröndön trónoló bolondot. Megbámulják.

Istók feléjük fordul, kegyesen, visszakézből int nekik.

ISTÓK        Nem volt még különb, emberségesebb uralkodója ennek a nyomorult félig török, félig ugor, félig szláv meg miegymás népnek soha. És igen, én tudom, háromszor fél az annyi, mint másfél.

                    No de mitől félhet egy nép, aki másfél, pláne, ha isten mosolyog reá és új királyára?  Nos? Maradjunk ennyiben?  Hogy esett a friss levegő, jó kuzin?

KÁROLY    Nem vagyok a rokona, Herman.

ISTÓK        Dehogy nem. A királyok mind rokonok. A királyok és a bolondok.

                    Aztán a bolond királyok, és a királyi bolondok. Tudsz követni?

KÁROLY    Nem is akarlak.

ISTÓK        Rendben, megengedem. A modortalanság maradjon az előjogod. Öreg is vagy, demens is, sértett is, mániás depressziódat már csak lórúgás erejű gyógyszerekkel tudják karámok között tartani: tehát megengedem, lehetsz bunkó. Pista? Fektesse vissza az ágyába ezt a vén faszt!

A testőr kimérten biccent. Az ágy mellé tolja a királyt, kihámozza a tolókocsiból,

lefekteti. Közben.

ISTÓK        Két örömteli hírem van számodra, kuzin.

Az egyik: az imént basztam meg a feleségedet.

Hátulról, bő két perc alatt. Eszméletlen undorító aktus volt, de amit muszáj, azt muszáj, ugyebár. A domináns hímnek megvannak a nem akarom kötelességei is, nem csak a kellemesek.

A másik. Rendeletileg intézkedtem, hogy végre átküldjék az összes anyagodat a főügyészségre.

                    Tudod, a vádirat, bizonyítékok, a tanúk, a te vallomásod, és az ítélet is mindjárt, persze.

KÁROLY    Tudhatná, Herman: engem még ki se hallgatott senki.

ISTÓK        Nem baj.

KÁROLY    Értem se jöttek.

ISTÓK        Csak nem emlékszel erre se, már annyira hülye vagy.

KÁROLY    Arra emlékeznék.

ISTÓK        Vagy nem.

Istók feláll, a zsebébe nyúl, onnan elővesz egy kis vékony furulyát.

Károly ölébe dobja, aztán nagyot nyújtózkodva néz körül.

KÁROLY    Főtárgyalást akarok!

ISTÓK        Nem kapod meg.

KÁROLY    Védeni akarom magam a vádak ellen!

ISTÓK        Te? Nyáladzó idióta. Csak égetnéd a királyi házat.

                    Maradunk annál, hogy komoran hallgatsz. Neheztelsz.

                    Bízol abban, hogy az utókor majd téged igazol. Felment.

                    Pozitív történelmi alak leszel. Erről majd én gondoskodok.

                    Meddig tököl még, alezredes?!

PISTA         Mindjárt…

ISTÓK        Majd én befejezem. Leléphet.

Pista félbehagyja a király lefektetését, Istókra vicsorog,

ISTÓK        És hozza be a kellékeket! Az új játék megint egyszer.

PISTA         Értettem.

ISTÓK        Lelkesen!

PISTA         Értettem.

ISTÓK        Lelkesebben.

PISTA         Hozom.

A testőr kimegy.

Istók folytatja a vetkőztetést.

ISTÓK        Neked már tiszta mész az agyad, kuzin.

Ez a szerencséd.

                    Ezért nem képes a totális elmebaj elhatalmasodni rajtad.

                    Mi? Úgy kussolsz itt a pincében, mintha már tényleg a kriptádban feküdnél. Meghaltál. Elfeledtek? Lehet, úgy döntök, hogy még egy lábjegyzet se lehetsz sehol.

KÁROLY    Te tatár.

ISTÓK        Te agyalágyult bolond.

KÁROLY    Nézzem, ahogy a népem tönkremegy?

ISTÓK        Ez már az én népem. A feleséged az én feleségem.

                    Ha ráparancsolok, főz nekem. Mos rám. Duzzogó kölyök leszek.

                    Titokban majd úgy élünk, mint az egyszerű emberek.

                    Tudod, két trónolás között. Miért ne? Ülök kint a kertben.

                    Elfröccsözgetek. Majd betérnek hozzám a régi meg az új barátok.

                    Esténként meg olvasgatok az ágyban, ahogy te szoktad, amíg még ember voltál, és nem egy élőhalott.

KÁROLY    Nemtelen, hitvány korcs vagy, Herman.

ISTÓK        Kelemen.

KÁROLY    De nekem szólnom kell! Az utolsó szó jogán! A magam és a trón nevében! Ezt a jogot a leghitványabb gonosztevőnek is megadják.

                    Nekem mért nem? A nyilvános tárgyalásomat kérem!

ISTÓK        Nem kapod meg.  

KÁROLY    Az akasztásomat!

ISTÓK        Soha.

A testőr gurulós asztalkán egy bádogdobot, egy kis cintányért és egy

felfújható, műanyag kétkezes kalapácsot tol be .

Igen morózus hangulatban játssza az új játékot.

PISTA         A jövő hétre ígértek néhány Kalasnyikovot is.

ISTÓK        Nocsak.

PISTA         Lőszert is igényeljek hozzá?

ISTÓK        Sokat.

PISTA         Rendben.

ISTÓK        Éééééésmost!

Istók megragadja a ballon kalapácsot, meglóbálja.

Pista magához veszi a cintányért.

KÁROLY    Mit akar azzal, Herman?

ISTÓK        Kelemen király nevem

KÁROLY    Maga Herman Istók, az udvari bolond.

ISTÓK        Baromarc, mondja meg az öregúrnak, ki vagyok én!

PISTA         Ő Első vagy Nagy Hosszúfaszú Kelemen király, felség.

KÁROLY    Vagy úgy…

Istók a kalapácsot lóbálva.

ISTÓK        Egy vallomással tartozom. Előnevem ellenére az ágyékom mérete.

                    Sajnos. Rövidke. Legizgágább állapotában sincs több, mint százharminckét milliméter. Összesen és uszkve, plusz- mínusz nulla egész öt. Ezért első királyi rendeletem: akinek ennél hosszabb a fasza és rábizonyosodik, annak a királyságomban el kell vesznie. 

                    A büntetése: kiherélés után kampós kereszt.

                    Pista! A magáé mekkora?

PISTA         Két méter.

ISTÓK        Mennyi?!

PISTA         Két méter és húsz centi.

Pista összecsapja a cintányért, a bolond nagy svungosan fejbe csapdossa,

a testőr menekül és cintányérozik.

ISTÓK        Mennyi? Mennyi? Mennyi!

PISTA         Két méter negyven, hatvan, nyolcvan!

A király nagyot bámul, aztán gyermeki kedélyben kacag.

Istók most a királyhoz fordul.

ISTÓK        Hát a te lottyadt tököd mekkora, öreg?

KÁROLY    Nem mondom meg!

ISTÓK        De, de, mond meg!

KÁROLY    Nem mondom, nem mondom, nem, nem, nem!

ISTÓK        De, de, de!

KÁROLY    Hat! Hat méter!

ISTÓK        Hű, az anyád! Lássuk!

Istók a királyt veri, az meg tekerődzik, vihog.

A bolond abbahagyja, hátralép, a testőrrel együtt mosolytalanul figyelik

az öreget. Amikor az kivihogta magát.

ISTÓK        Eddig meg is volnánk. Muzsika?

PISTA         Muzsika.

Istók magához veszi a dobot. Int. A király a furulyát ragadja meg.

Istók megint int, háromra.

ISTÓK        Íme, az új nemzeti Himnusz. Uraim, mély beleéléssel,

őszinte elérzékenyüléssel, ha kérhetem.

Hárman elkezdik az „Én vagyok a Hosszúfaszú Kelemen” című rigmust, igen

ütemtelenül és nagyon hamisan.

ISTÓK        Én vagyok a, én vagyok a…három négy.

                    Én vagyok a, én vagyok a Kelemen, Kelemen

                    A faszom a nyakam köré tekerem, tekerem…

Istók és a testőr abbahagyják a „zenélést”. Már csak a király furulyázik

kuncogva, amíg megint észre nem veszi magát.

ISTÓK        Nos. Ez hamis. Nagyon hamis. Direkt hamis? Naná!

                    Károly, Károly. Felségsértés. Ezért most letartóztatom.

KÁROLY    Mi?

ISTÓK        Pista, bilincselje meg!

PISTA         Mi van?!

ISTÓK        Oda! Bilincselje oda ezt a vén mocskot, ahhoz a csőhöz!

PISTA         Oda?

ISTÓK        Mire vár, maga barom? Parancsot kapott!

PISTA         Na de ez már nincs benne a forgatókönyvben.

KÁROLY    Tedd azt, Pista, én is azt akarom!

PISTA         Hát jó…

A testőr kisegíti az ágyból az öreget, a falhoz kíséri, ott a csőhöz bilincseli.

KÁROLY    Csak arra kérem, ne szóljanak Karola királynénak.

                    Nem akarom, hogy így lásson.

ISTÓK        Pedig látni fog: ott maradsz három napig.

PISTA         Három?

ISTÓK        Vagy tovább, hadd gondolkodjon. És most tünés kifelé. gorilla! Meg ne lássalak itt bratyizni, segget nyalni. Értve vagyok?

A doktornő lép be, elámul.

DOKTOR    Te jó ég? Ez megint mi?

KÁROLY    Végre kivallatnak!

DOKTOR    Micsoda?!

KÁROLY    A saját kívánságomra, nyugodtan jelentheti a főorvosnak.

DOKTOR    Azonnal visszafektetni az ágyba! Most!

ISTÓK        Nem tehetem. Nála van a bilincs kulcsa.

DOKTOR    Pista!.

PISTA         Kérem, én…

KÁROLY    Megtiltom! Vallatást akarok! Majd én bebizonyítom!

DOKTOR    Mit?

KÁROLY    Mindent! Engem nem törtök meg! Ti AZOK! Nem hagytatok elköltözni? A ti kenyereteket kell ennem? A ti gyógyszeretek csöpög a vénámba? Hát nem! Nem, nem, nem!

DOKTOR    Kérem a bilincs kulcsát!

Pista átadja, a doktornő a királyhoz megy, mellé térdel, kinyitná.

A király a szabad kezével vadul ellöki, aki ettől a fenekére ül.

KÁROLY    Nem érti? Nem! Nesze! Pista, vigye ezt ki innen!

A testőr a doktorért megy,a hóna alá nyúl, felemeli, kikíséri a helyiségből.

Csend.

Istók a királyt fürkészi.

Károly farkasszemet néz vele.

Mindketten baljós mosolyokat eregetnek egymásra, két komor pofavágás között.

Istók szamárfület mutat.

A király a nyelvét nyújtja.

 Istók leköpi.

 A király visszacsulázza.

Ezt váltogatják szépen, sorban, a legnagyobb komorságban.

5;

Károly, Istók, Pista

A testőr tér vissza, csendben becsukja a vasajtót.

KÁROLY    Nos, gyerekeim? Ugye nem fogok magukban csalódni?

                    Hiszen egy zenekarban muzsikálunk, nemde?

PISTA         Baj lesz ebből.

ISTÓK        Pribék úr! Vágja ezt pofán!

PISTA         Felség, ugye tudja, hogy azonos a vércsoportunk?

KÁROLY    Nem tudtam.

PISTA         És szükség esetén természetesen öné az egyik vesém.

KÁROLY    Köszönöm, Pista.

ISTÓK        Megmondtam, hogy nincs bratyizás.

KÁROLY    Igaz. Kelemen király megmondta. Pista fiam, kérlek, vágj pofán!

PISTA         Vágjam?

ISTÓK        Gyerünk már, nem érünk rá!

Pista lekever egy kis pofont a királynak.

ISTÓK        Na ne! Mi ez? Semmi!

KÁROLY    Üss meg, kérlek ne sajnálj!

Pista keményebben hátba csapja a királyt. Zihál.

ISTÓK        Jobbról, balról, ütleg, nem áll meg!

KÁROLY    Csináld!

A testőr félig-meddig komolyan nekilát. A király ordít, vinnyog, szűköl.

Pedig a testőr alig legyintgeti.

ISTÓK        Elég! Megrugdalni!

A testőr pár kisebbet belerúg a király combjába, oldalába.

ISTÓK        Lehugyozni!

PISTA         Azt is?

KÁROLY    Igen…tedd meg…azt is!

ISTÓK        A szájába!

PISTA         Ne!

ISTÓK        Ez parancs! Megtagadja?

KÁROLY    A bátyám… a fogságban…egyszer…tényleg a számba vizeltek…

                    László király pribékjei… Nem fájt. Az nem. A parancs. Az fájt.

                    Hajtsa végre, Pista! Maga nem…mérlegelhet.

A testőr megkönnyezi az attakot. De megteszi.

Lehugyozza a királyt. A bolond elégülten figyeli.

PISTA         Erről se volt szó, te rohadék.

ISTÓK        Sebaj.

PISTA         Ezért kinyírlak. Felvágom a gyomrod, és kitépem a májad.

ISTÓK        Végzett katona, vagy még kirázza?

A testőr elteszi a farkát.

ISTÓK        Leléphet. Az ajtó előtt várakozik.

PISTA         Meg a kurva anyád is megkeresem, te kis…

KÁROLY    Menj ki…Pista!

PISTA         Igenis.

A testőr fővetéssel tiszteleg a királynak, kimegy, becsukja az ajtót.

A király és a bolond ismét farkasszemet néznek.

ISTÓK        Na? Jobban vagy?

KÁROLY    Egy kicsit.

ISTÓK        Verjelek még?

KÁROLY    Most ne.

ISTÓK        Mit szeretnél, hogyan tovább,  „felség”?

KÁROLY    Tudnia kell, hogy engem testi fenyítéssel még senki nem tört meg.

ISTÓK        Szarjancsi. Emlékszik, kik hívták magát így?

KÁROLY    Nem.

ISTÓK        Maga nekem nem hazudhat.

KÁROLY    Engem királyi felségnek szoktak szólítani.

Istók a begurított kisasztalhoz megy. Arról egy dossziét emel fel, kinyitja,

komótosan belelapoz, megtalálja, amit keres.

ISTÓK        „…Első ízben a Vágány utca és a Hungária körút sarkán találkozott velük. Négyen voltak. A vezetőjük a végtelen sztyeppék szabadságáról áradozott, mely igen hasonlít itt-ott az Alföld és a Duna-Tisza köze rónáihoz. Mit nekem ti zordon Kárpátoknak…- idézett a nagy költőtől. Aztán megegyeztek, hogy K. herceg befolyását a royalista pártban és a királyi udvarnál, legyenek türelmesek és belátók a tatár szokásokat illetően. Hiszen a tatár csak  szabad rablás néhány napjában veszélyes, aztán az élni és élni hagyni feltétlen híve.

                    „Ismeretlen egyén” ezek után a Klapka utcánál lóra ült a három társával együtt, magára hagyva a herceget gondolataival.

                    Fent nevezett K herceget a gondolatával együtt fogtuk le a Váci úton és előállítottuk…”  Igen?

KÁROLY    Az provokáció volt, tiszta sor.

ISTÓK        „K. herceget mindjárt az első kihallgatás során sikerült

                    együttműködésre bírnunk. Ezért a vallató tiszt megvetésből és félig tréfából a Szarjancsi fedőnevet adta neki. Dátum, aláírás. Serfőző százados.” Igen?

KÁROLY    Tagadom!

ISTÓK        Maga tatár kém volt, aztán pedig kettős ügynök.

KÁROLY    Az…az ott hamisítvány! Olyan sose történt meg!

ISTÓK        Tagadja, hogy lobbizott az udvarban a tatár érdekekért?

KÁROLY    Az akkor közös nemzeti érdek volt a Nyugattal szemben.

ISTÓK        Maga hívta be a tatárokat!

KÁROLY    Nem én!

Istók új aktát keres ki. Olvassa.

ISTÓK        „Alulírott Károly herceg elismerem, hogy a tatár kán titkos ügynökeként elősegítettem a tatár seregek invázióját, akadálytalan beözönlését azzal, hogy kettős ügynöknek álcázva magam  félreinformáltam a nemzeti hadvezetést. Erre közvetlen utasításokat Bibi Gündüz szőnyeg nagykereskedőtől kaptam, aki Kuhaj kánnak volt fedett ügynöke. Aláírás, dátum.” Nos?

KÁROLY    Ez se történt meg.

ISTÓK        Hanem?

KÁROLY    Kényszerítettek, hogy írjam alá azt a vallomást.

ISTÓK        Az imént azt vallotta, magát sose törték meg.

KÁROLY    Nem is törtek!

ISTÓK        Akkor?

KÁROLY    Az igazat mondom! Kényszerítettek!

A bolond új aktát keres meg, olvassa.

ISTÓK        „Kegyelmezz, felség!

                    Tudnod és érezned kell, hogy amit én, és nem csak az utolsó négy év alatt átéltem, az nem embernek való! Ó, Lacikám, drága jó királyi bátyám!  Ha lehetett volna választanom, akkor inkább ülnék a tatár kár börtönében, sínylődnék rabszolgasorban, mint hithű keresztény, jó hazafi, és főrendű családunk megbecsült tagja akár életem fogytáig, vagy tizenkét évet, mint az utóbbi tizenkét hónapot házi őrizetben, tudván, hogy joggal haragszol rám.

                    Laci! Ne dühösködj mán!

                    Befejeztem! Ám még egyszer esdve kérlek, bocsáss meg! Én nem hitványságból paktáltam le a tatárral. Hittem nekik. Bíztam abban, hogyha velük egyezségre jutunk, minket megkímélnek. Elárultak.

                    Ostobaságom miatt megérdemlek minden büntetést. Végromlásba taszítottam volna a hazát, ha te nem állsz oly keményen a vártán,

                    és váratlanul nem árad meg a Dráva.

                    Én ezért büszke vagyok rád, és hőn imádlak.  

                    Remélem, a család jól van, a gyomrod rendben, a léped is kiválóan működik, és még egyszer: bocsáss meg!” Dátum, aláírás.

                    Szép levél.

KÁROLY    Jót akartam.

ISTÓK        Rá egy évre tetted el láb alól Lászlót, ugye?

KÁROLY    Sose volt jó az emésztése.

ISTÓK        A tatár kezére adtad az országot.

KÁROLY    Nem.

ISTÓK        Aztán a segítségükkel levertél két zendülést, egy forradalmat, a politikai ellenfeleidet börtönbe vettetted és felakasztattad.

KÁROLY    Nem.

ISTÓK        Ezek tények, ezen mit tagadsz?

KÁROLY    Nem.

ISTÓK        Én magát ezért itt és most halálra ítélem.

Istók feldobja a dossziét, a papírok, akták szanaszét hullnak.

Károly felevet.

KÁROLY    Jó, jaj, de jó! Száll, száll, lepke, pille, merre jár,

                    ott mit csinál, volt tatár, nincs tatár!

ISTÓK        Nem viccelek ám, Szarjancsi.

KÁROLY    Tudom, Herman.

ISTÓK        Kelemen király!

KÁROLY    Igenis, felség.

ISTÓK        A Hosszúfaszú. Te meg vagy a véres faszú.

KÁROLY    Igen, felség. Ahogy óhajtja, felség.

ISTÓK        És most mondja a szemembe, hogy szeret engem.

KÁROLY    Szeretem magát.

ISTÓK        Őszintén.

KÁROLY    Szeretem magát.

ISTÓK        Őszintébben, vagy pofán váglak!

KÁROLY    Nagyon szeretlek!

ISTÓK        El is várom.

Istók otthagyja a királyt, már menne kifelé, de megfordul.

ISTÓK        Rendes ember amúgy szarna a maga lelki üdvére.

                    Nem is értem, minek játsszunk itt magával.

KÁROLY    Én nem vagyok bűnös semmiben.

ISTÓK        Minden vádpontban az. Fellebbezésnek nincs helye.

                    És a királyi kegyelem, mint tudjuk, nem létezik.

Harmadszor is hosszan farkasszemet néznek.

Istók az ordenáré lufi kalapácsért sétál.

Aztán visszasétál, a király fölé emeli kalapácsot.

ISTÓK        Mielőtt szétcsapnám a koponyáját, az agyvelejét pedig

                    rátipornám a betonpadlóra, az utolsó szó jogán még valamit?

KÁROLY    A hazáért, becsülettel, végsőkig.

ISTÓK        Ennyi?

KÁROLY    Bakó, ügyes légy!

ISTÓK        Óriást veszejtek?

KÁROLY    Aztán oldozz el innen, kérlek.

Istók alaposan fejbe csapja a királyt a kalapáccsal.

Csend, aztán.

KÁROLY    Elfáradtam. Segítsen az ágyamhoz, és fektessen le.

Istók a szivacs kalapáccsal vadul csapdosni kezdi a király fejét.

Az a szabad kezével védekezik, ahogy tud.

Elszánt, csendes a küzdelem, miden játékosság nélkül.

Végül Istók elfárad, zihál.

ISTÓK        Tényleg dögölnél már meg, te rohadék.

KÁROLY    Aztán a királynéval váltanék pár szót.

ISTÓK        Még nincs itt az ideje.

KÁROLY    Pihenni vágyom, már kértelek, Herman.

ISTÓK        Ott maradsz.

Istók a bőröndhöz megy, rádobja az ágyra.

Kinyitja, beleturkál.

Károly növekvő dühvel.

KÁROLY    Hé! Heman! Ez… Ez…mit képzel maga?

                    A bőröndöm! Nem turkál! Ezt azonnal hagyja abba!

ISTÓK        Kuss legyen, maga hulla.

Istók elkezdi kidobálni a bőrönd tartalmát.

KÁROLY    Ez nem volt a játékban! Ez indiszkréció!

ISTÓK        Nem lehetnek előttem titkaid.

KÁROLY    Pista! Pista! Doktornő! Karola!

6;

Károly, Istók, Pista, DOKTOR, Karola

A testőr lép be. Egy üveg vodka van nála, aminek az alján már alig lötyög

valami. Eldönthetetlen, hogy mi van vele: bőg vagy röhög.

KÁROLY    Na végre! Jöjjön ide!

PISTA         Igenis.

A testőr a királyhoz lép, lekever neki egy hatalmas pofont.

A bolond egy fotóalbumot talál, annak megörül.

Leül az ágyra, csak félig figyel a másik kettőre, azt lapozgatja.

KÁROLY    Mit művelsz?

PISTA         Értettem!

A testőr teli tenyérrel üti a királyt, ahol éri.

KÁROLY    Ne üss már, te állat!

PISTA         Világos!

A testőr rugdalja a csőhöz bilincseltet.

PISTA         Szóval rugdaljam.  Rendben.

KÁROLY    Karola! Segítség!

A doktornő ront be.

DOKTOR    Mára elég legye ebből!

PISTA         Megint hugyozzak?

DOKTOR    Vége a foglalkozásnak!

PISTA         Értettem. Vodkát, felség?

KÁROLY    Kérek!

DOKTOR    Szó se lehet róla!

A doktornő elveszi az üveget a testőrtől, a kisasztalra teszi.

Pista leveszi a bilincset a királyról, felemeli.

A király nem áll meg a lábán.

Pista a karjába kapja, az ágyba viszi.

Istók útban van.

Lekászálódik az ágyról, a bőröndöt a padlóra teszi.

Fogja a széket, arra a helyre teszi, ahová a királyt bilincselték,

ott tovább lapozgat a fényképalbumban.

KÁROLY    Nem értem…mért kérnek az urak…mindig annyi tőlem, ami…

                    meghaladja az erőmet.

DOKTOR    Mától legkevesebb egy hét pihenő vár önre, felség.

                    Addig nincs több játék.

KÁROLY    Köszönöm, Ilonkám, nem is tudom, mire mennék nélküled.

DOKTOR    Ezt az elismerést majd átadom a főorvos úrnak is.

KÁROLY    Ezt is köszönöm, Ilonkám.

PISTA         Felség, Rébék dokit doktornőnek hívják. Csak.

KÁROLY    Igen? Akkor jó. Valaki visszapakolna a bőröndömbe?

DOKTOR    Herman!

ISTÓK        Mindjárt.

A doktornő ismét vérnyomást mér, szívet hallgat.

Istók feláll, az albumot a székre teszi. Nekilát a bőröndbe visszapakolni.

A doktornő injekciót ad a királynak.

KÁROLY    Most mit ad be nekem, Ilonka?

DOKTOR    Csak egy kis nyugtató, hogy mélyebben aludjon.

KÁROLY    Aludjak?

DOKTOR    Bizony aludjon.

KÁROLY    Jó.

Istók végez a bőrönddel, összecsukja, viszi a vasszekrénybe.

DOKTOR    Az album, Herman.

ISTÓK        Az kéne ma estére. Jó anyag, felkészülök. Rendben?

DOKTOR    Kifelé! Pista, maga marad, amíg a beteg elalszik.

PISTA         Igenis.

DOKTOR    És ha még egyszer alkoholt fogyaszt itt…

PISTA         Nem fordul elő.

DOKTOR    Bizony nem. Herman!

A bolond lakapja a fejéről a rongykoronát, viszi az albumot,

kimegy a doktornő előtt.

A testőr zsebkendőt vesz elő, gyengéden törölgeti a királya arcát.

A király halkan szólal meg.

KÁROLY    Ne tedd meg, Pista!

PISTA         Mit ne, felség?

KÁROLY    Szép lassan ereszd vissza a kakast. Vedd ki a szádból

                    a csövet. Add ide nekem azt a pisztolyt.  Így ni.

                    Na. Ne sírj, megbocsátok.

PISTA         Nem sírok, felség.

KÁROLY    Sose bírtad a vodkát, te legény, te! Amilyen erős ember vagy.

                    Valahogy nem bírod a szeszt.

PISTA         Megütöttem felségedet.

KÁROLY    Én parancsoltam.

PISTA         Megrugdaltam, lehugyoztam.

KÁROLY    Őrid hát az álmomat is!

PISTA         Igenis.

Csend.

A király mintha elaludt volna.

KÁROLY    És? Mikor?

PISTA         Mit mikor?

KÁROLY    A nagypárnát szorítod majd az arcomra?

PISTA         Hogy?

KÁROLY    Vagy fejbe lősz, és a fegyvert a kezembe rakod?

PISTA         Egyiket se.

KÁROLY    Előtte nem fekszel ide mellém?

PISTA         Feküdjek felséged mellé?

KÁROLY    Gyere!

PISTA         Túl nagy megtiszteltetés.

KÁROLY    Fázok!

A testőr a király mellé fekszik, óvatosan átöleli, melengeti.

KÁROLY    Egyszerű és egyenes.

PISTA         Parancs?

KÁROLY    Most aláírom a lemondó nyilatkozatot. Rendben?

PISTA         Minden a legteljesebb mértékben.

KÁROLY    És tíz perc múlva már be is lehet jelenteni.

A rádióban, úgy stílusos.

                    Először ott. Átlátszó, akár az üveg.

Szarjancsi.

Tényleg az volt a fedőnevem.

Meg az, hogy bassza meg.

A bátyám mindig gúnyolódott ám velem.

Csendben nyílik a vasajtó.

A királynő néz be, aztán belép.

Találkozik a testőrrel a tekintete.

Biccentenek.

KÁROLY    Tudtam ám, hogy minden tatár becstelen, hazug disznó.

Jó ötven évvel megelőzték a korukat. Érted te ezt, Pista?

PISTA         Ezt egy kicsit igen, felség.

KÁROLY    Tehát nagypárna? Vagy a kivégzésem módja legyen nekem meglepetés?

PISTA         A főorvos úr azt kérte, legyen az.

KÁROLY    Meglepetés?

PISTA         Igen.

KÁROLY    Akkor is az volt az egyetlen szerencsém, hogy megáradt a Dráva.

PISTA         Néha jól jön egy kis szerencse.

KÁROLY    Kérhetek tőled?

PISTA         Bármit, felség.

KÁROLY    Legyen ma a nagypárna.

Pista a királynéra néz, az bólint.

A testőr felül, gyengéden kiveszi a nagypárnát a király feje alól, aztán

az arcára szorítja. A király hiába küzd.

Közben.

KAROLA    Aztán kiviszed a bőröndöt a kertbe.

PISTA         Értettem.

KAROLA    Elásod.

PISTA         Elásom.

KAROLA    Aztán visszajössz ide, és rendet raksz itt.

PISTA         Rakok.

KAROLA    Őrület állandóan ez a disznóól.

PISTA         Ez…a terápia része…felséges asszonyom.

KAROLA    Aztán holnap reggelig hagyjátok békében nyugodni.

PISTA         Én eddig is…

KAROLA    Hogy az ember nem képes tőletek megszabadulni,

amíg temetetlen!

A király utolsókat rándul. A testőr elveszi az arcáról a nagypárnát,

könnyezve, végtelen szeretettel nézi.

Sötét.