A PIRÉZ VITÉZ (III.)

                             

                                                        A

                                     PIRÉZ VITÉZ

                        (a király mátyásozik)

      - komédia két részben-

A SZEREPLŐK:

                   JOLÁN NÉNI

                   NÓRA

                   ELŐD

                   AMANDA

                   SZABOLCS

                   A KIRÁLY

A SZÍN:

Az 1970-es évek elején épült művelődési ház lelakott nagyterme. A falon Kelemen Király képe díszeleg.

Oldalt egy sétatér szeglete. Egy piros pad, amellett szemetes, többszörösen csordultig tele.

Légiriadós hangszórókból, mintha régi mozgalmi nóta lenne, a „Fölszállott a páva” zengedez, érces férfi munkáskórus feldolgozásban.

(A szövegben  Bereczkei Tamás „Evolúciós pszichológia” című könyvéből találhatók idézetek.)     

                                       ELSŐ RÉSZ

A teremben középen, hátul megterített, hosszú asztalon italok maradékai üvegekben, poharakban. Szanaszét székek.  Hátul a falon, középen, főhelyen az KIRÁLY képe, amelyben Ő messzire néz, igencsak jóképűre fotografálva.

1; JOLÁN, NÓRA, ELŐD (KIRÁLY)

A teremben

Jolán az üres üvegeket sörös rekeszbe, a poharakat kosárba gyűjti.

 A maradék italokat tölcséren át egy demizsonba töltögeti.

Néha a térről behallatszó kórusra feljajong, mintha siratóasszony volna.

JOLÁN        „Felszállott a páva?  A vármegye-házra?

                     Sok szegénylegénynek szabadulására…?”

                     No hiszen…ezt neked, ezt nekem…Isten-isten!

Az egyik boros üveget meghúzza, aztán a száját visszakézből, tenyérrel törli meg. A maradék bort a demizsonba tölti, az üveg a sörös rekeszbe kerül.

                     Mulatni. Az urak. Azt mindig is tudtak.

Odébb lép, egy feles pálinka maradékkal tölti tovább a demizsont, jajongva.

JOLÁN        „Kényes, büszke pávák? Nagy szédítő tollak?”

                     Ne igyál sok vodkát? Ettől szinte óvlak?

Előd és Nóra jönnek. A hangjuk még odakintről.

ELŐD          Négy!

NÓRA                   Négy?

ELŐD          Bizony ám! Mind a négy, a kis kezét csókolom!

JOLÁN        „Másképpen lesz holnap!”

Előd és Nóra belépnek. Nóra becsukja az ajtót, a Páva nóta

 így kint reked. Ám az első felvonás alatt mindig beszűrődik,

ha az ajtó nyílik, vagy ha  a történet a padnál szövődik tovább.

NÓRA                   Jó reggelt, Jolika.

JOLÁN        És ebben mi a jó magának?

NÓRA                   Azért tetszik jajongani?

JOLÁN        Köze?

NÓRA                   Bocsánat, hogy korán reggel magához szóltam.

JOLÁN        Már délelőtt van ám, maga „drága”.

ELŐD          Jolán néne!

JOLÁN        Előd?  

ELŐD          De rég nem láttam!

JOLÁN        Még ez is.

Jolán a fejét csóválva ürít a demizsonba egy fél üveg sört.

Nóra és Előd összenéznek.

NÓRA                   Amúgy…mit tetszik itt csinálni?

JOLÁN        Rendet, nem?

NÓRA                   Rendet…

JOLÁN        Maguk után. Úri nép. Ahogy szoktam. Nem?

NÓRA                   Csak mert tíz percre kéne a terem.

JOLÁN        Majd pont én zavarok.

Jolán kicipeli a sörös rekeszt.

Nóra Jolán után bámul.

NÓRA                   Szóval ismeri?

ELŐD          Joli nénit?

NÓRA                   Mostanában összeönti ám a maradékot.

ELŐD          Úgy szokta.

NÓRA                   Gondolom, viszi haza az urának.

ELŐD          Ja. A Pista bácsi…az is iszós kicsit.

NÓRA                   Nem ő halt meg a télen?

ELŐD          Meghalt volna? Ne már! A Pista bácsi?

NÓRA                   Vagy nem is Joli néni gyászol?

Ebbe belegondolnak.

ELŐD          Hiszen mindegy is, nem?

NÓRA                   Hogy gyászol, vagy nem gyászol?

ELŐD           Hogy kinek önti össze a cefrét. Magának vagy az urának. Ja?

NÓRA                   Az mindegy? Ha maga mondja…

Most Előd néz körül, aztán.

ELŐD          Ki nem lesz itt részeges? Pláne öregségére?

NÓRA                   Mármint itt, a „mi falunkban”?

ELŐD          Ja. Jó nagy banzáj lehetett itt tegnap…

Előd körbe sétál. Leül az egyik székre, középre.

ELŐD          Vagy le se üljek?

NÓRA                   De. Hozom az irodámat.

Úgy értem a laptopot a regisztráláshoz…

ELŐD          Ja! Ja, vagy úgy az irodáját. Hehe, értem. Ja.

                     Lekötelez a művésznő. Hogy fogadni tetszik.

NÓRA                   Ez a dolgom.

ELŐD          Mert megbízta vele a Dénes?

NÓRA                   Most én vagyok most itt a rendezvényszervező.

ELŐD          Aha. Itt a kultúrunkban. Hát, ja.

Nóra kedves mosolyt erőltet, aztán kimegy. Jolán jön vissza a poharakért.

Előd útban van, feláll, ellép a széktől.

ELŐD          Győzött a csapat? Azt ünnepelték?

JOLÁN        Milyen csapat?

ELŐD          A bajnokságban.

JOLÁN        Milyen bajnokságban?

ELŐD          Vagy már vége a szezonnak?

JOLÁN        Milyen szezonnak?!

ELŐD          Foci!

JOLÁN        Foci?! Kit érdekel a foci?

ELŐD          Pssszt! Joli néne!

Előd ijedten sunyít körül, fel a király képére, aztán heherészve.

ELŐD          Naná, hogy vége. Augusztus van!

                     Jaj, de hülye vagyok!

Joli dacosan.

JOLÁN        Mit törődök én vele?

ELŐD          Azzal, hogy hülye vagyok?

JOLÁN        Persze, hogy az vagy.

ELŐD          De bent maradtak? Vagy feljutottak?

JOLÁN        Kicsodák?

ELŐD          Hát a fiúk, Joli néni! A megye kettőből, nem?

JOLÁN        Kérdezd a Nórikát, ő biztos tudja.

ELŐD          De az új stadion épül?

JOLÁN        Az még épül.

ELŐD          Vagy valami bál volt itt tegnap?

JOLÁN        A Dénes, az.

ELŐD          Ja! Ja, az meg úgy? Dénes?

JOLÁN        A Dénes.

ELŐD          Mert az élet az egy olyan, hogy folyton lehet ünnep,

ugye, Jolán néne?

JOLÁN         Az. Folyton. Ugye. Már akinek. Már ha az élet a Dénes.

ELŐD          De jól tetszik látni.

JOLÁN        Én elég jól.

ELŐD          És jól tetszik lenni.

JOLÁN        Mért, legyek rosszul?

ELŐD          Mi? Ne!

JOLÁN        Ezeknek? Dehogy leszek én rosszul!

ELŐD          Ja. És kinek önti össze a cefrét?

JOLÁN        A disznónak. Mit érdekel?

ELŐD          Nem érdekel.

JOLÁN        Mert semmi közöd hozzá?

ELŐD          Semmi, ja.

JOLÁN        Azért érdekel?

ELŐD          Azért nem érdekel!

Jolán megragadja a kosarat, kicipeli, morogva.

JOLÁN        Vigyáztam.

Az ajtóban fordul vissza, él a gyanúperrel.

JOLÁN        Csak nem jelentkezel te is?

ELŐD          Hogy?

JOLÁN        Piréz vitéznek?

ELŐD          Piréz vagyok én is. Nem?

JOLÁN        Te? Piréz?

ELŐD          Én!

JOLÁN        Te?! Te nem zsidó vagy?

ELŐD          És ha?! Meg piréz!

JOLÁN        Ilyet! És anyád már tudja?

ELŐD          Aki itten él, az mind piréz is!

JOLÁN        És ez is biztos?

ELŐD          Biztos.

JOLÁN         Mert a nagyapád, az apád biztos, hogy még zsidó volt. Mert hogy az egyik rabbi, a másik a kántor.

ELŐD          És piréz.

JOLÁN        Akkor én mért nem vagyok piréz?

ELŐD          Azért, mert…Joli néne is piréz!

JOLÁN        Én nem.

ELŐD          Ha tetszik akarni, ha nem…

JOLÁN        Én rác vagyok.

ELŐD          Mért? Rácnak tetszik akarni lenni?

JOLÁN        Nem! Az csak vagyok.

ELŐD          Na tetszik látni, a kezét csókolom!

Jolán ki.

Előd bámul utána, aztán körülnéz, téblábol, megragad egy széket, a fal mellé húzza, leül. Kicsit szorongva bámul maga elé.

Nóra tér vissza egy laptoppal. Megint Elődre mosolyog. Előd felpattan.

NÓRA                   Már itt is az irodám, kedves Braun úr.

ELŐD          Előd, csókolom. Szép kis laptop.

NÓRA                   A férjemé volt.  

ELŐD          De ő vett jobbat? Ezt megunta?

NÓRA                   Engem unt meg.

ELŐD          Ja! Magát? Azt is lehet?

NÓRA                   Mért ne?

ELŐD          Nahát! Művésznő! Ha esetleg…

NÓRA                   Ezt hagyjuk.

ELŐD          Kérem.

Nóra leteszi a laptopot az asztalra, felnyitja, bekapcsolja.

NÓRA                   Tehát regisztráljunk? Oké.

Nóra keresi a filet.

ELŐD           Anyám is azzal kezdte ám, hogy csak kiröhögtetem magam.

NÓRA                   Ugyan már…

ELŐD           „Kisfiam, még kétszer kicsoszogsz éjjel a vécére, azt már negyven éves is vagy”.

NÓRA                   Ezt mondta a kedves mama?

ELŐD          Ezt.

NÓRA                   Ennyire messze van maguknál?

ELŐD          Micsoda?

NÓRA                   A vécé.

ELŐD          Mi? Ja! Ja? Haha.

NÓRA                   Rossz vicc volt. Bocsi.

ELŐD          Ja. Túlsúlyos vagyok, kopaszodok, már szednem kell a

pirulákat a vérnyomásomra, és rendszeresen kitüremkedik ám az aranyerem is, kis kezét csókolom.  

        NÓRA                   Nem mondja.

ELŐD           Tudja, az ülő munka, a kevés testmozgás, a rossz táplálkozás, meg a rossz stressz miatt.

                     És a többi, és a többi…

NÓRA                   Az aranyere?

ELŐD          No persze, ez hajlam is. Ez is hajlam.

NÓRA                   Nahát ilyet, hogy újabban már az aranyér is öröklődik!

ELŐD           A gének, kis kezét csókolom! A gének, azok azért nagy francok.

NÓRA          Azért?

ELŐD           Azért. Mondtam is az anyámnak, amikor le akart beszélni, hogy, ugye, jelentkezzek: mutter, te ezt nem tudhatod.

Hiába is vágod a fejemhez, hogy éjszaka is többször is kijárok vizelni. Már bocsánat, hogy… De az én szobámtól amúgy nincs messze a toalett. Mennyi lehet? Tíz lépés? Az öt méter? Vagy nyolc?

Bár, ha az ágyamból szállok ki, meg kell kerülnöm a dohányzó asztalt is. Nahát…ha hazaérek, még ma lemérem és… visszaszóljak mobilon? Lehet talán  

kilenc méter meg egy apró botlással egy fél is. Már ha a sötétben, ugye.

        NÓRA                   Sötétben néha fél méter is sokat számít.

        ELŐD          Hajaj, csókolom!          

NÓRA                   Talán kicsit szigorú önhöz a mama, Braun úr.

ELŐD           Á, nem, amúgy igaza van. Aki lúzer, az lúzer.

                     És ha az ember lúzer, akkor lúzer, nincs kecmec.

NÓRA                   De maga nem lúzer, Braun úr.

ELŐD          Előd.

NÓRA                   Előd.

ELŐD           A mutter nem tudhatja.  Mivel nem hiszi el.

NÓRA                   Hogy magának négy?

ELŐD          Igen, hogy nekem négy.

Jolán tér vissza, egy porszívót húz be a szín közepéig, aztán a demizsonért megy.

JOLÁN         No és anyád hogy van?

ELŐD           Jól. És Pista bá’?

JOLÁN         Ő is jól.

ELŐD           Ja, hallom. Akkor nem ő halt meg a télen?

JOLÁN         De.

ELŐD           Részvétem!

JOLÁN         Nem kell. Milyen az élet Gyarmaton?

ELŐD           Pont olyan szar, mint itt, nem?

JOLÁN         Ha te mondod… Mikor is mentetek be?

ELŐD           Még gimis voltam.

JOLÁN         És még mindig nem nősültél meg?

ELŐD           Én többször is...nem, mert.

JOLÁN         Mért nem?

ELŐD           Mert…hát, ja.

Jolán beleszagol a demizsonba, fintorog.

JOLÁN         Hű, ez aztán összeállt… Mi? Egy kis pezsgő. Vagy száraz martini még jót tenne neki. Vagy törköly. De azt mind bevedelték ezek a „vadászok”. A tavalyi törköly, az jó lett az idén. Látod, kár, hogy a szőlőt is eladtátok. Amikor beköltöztetek anyáddal. Azt kár volt eladni.

ELŐD           Kár.

NÓRA          És kinek lesz az a maradék?

JOLÁN         Milyen maradék?

NÓRA          Amit abba összeöntöget a Joli néni.

JOLÁN         Ja ez. Az uramnak.

NÓRA          De hát…

JOLÁN         Attól, hogy meghalt, még maradhatott iszós, nem?

Jolán megy ki a demizsonnal, visszafordul.

JOLÁN         És maga képes beírni ezt a fiút?

NÓRA          Braun urat?

JOLÁN         Arra a buta vetélkedőre?

NÓRA          Nos. Ha Braun úr úgy gondolja, hogy…  

JOLÁN         Ezt a szerencsétlen, lúdtalpas gyereket?

                     Csak bohócot csinál magából! Előd!

                     Mikor nem voltál te felmentve tornából?

NÓRA          Ejnye, Jolika! Mindenkinek joga van…

ELŐD           Hagyja csak, művésznő!

JOLÁN         Na…

Jolán kiviszi a demizsont.

ELŐD           Mintha az anyámat hallanám. Magam is így vélekedtem volna, ha néhány hónapja nem szembesülök önmagammal. Ugye.

NÓRA                   Mert szembesült?

ELŐD           Március 12-én, délután hat óra tizenhétkor, tévénézés közben, kis kezét csókolom!

NÓRA                   Ennyire pontosan emlékszik?

ELŐD           Na hallja! Arra, hogy az ember megvilágosodik?  Arra ki ne emlékezne? Prímszám, nem is mellesleg.

NÓRA                   Mármint, hogy négy?

ELŐD          A tizenhét!

NÓRA                   Gén?

ELŐD          Perc.

NÓRA                   Akkor…nem a génjeiről beszélünk?

ELŐD          De. Mind a négy francos génemről!

NÓRA                   Tévénézés közben?

ELŐD           Magam se hinném, ha nem én éltem volna meg.

                     Ahogy történt.

NÓRA                   Hogy ült a tévé előtt, és...

ELŐD          Oldalt feküdtem. Az aranyerem miatt. Tetszik tudni…

NÓRA                   Igen, persze, már az aranyerét is említette…

ELŐD          Szóval néztem a tévét, hogy brit tudósok.

NÓRA                   Genetikusok?

ELŐD          Izolálták. Mármint ezt is.

NÓRA          És maga rögtön magára, azaz rájuk, izé, a génjeire ismert.

ELŐD          Ja. És ezért vagyok most itt, kis kezét csókolom.

                     És ezért nincs igaza se a mutternak, se Jolán néninek,

                     se senki másnak, aki a képembe röhög.

NÓRA                   Így aztán most regisztrálunk.

ELŐD          Úgy bizony! Ha nem tartom fel nagyon. Ja?

Nóra matat a laptopon.

NÓRA                   „Nemzet Piréze” file, „Piréz Vitéz”, és  bent is vagyunk.

ELŐD          Szuper.

NÓRA                   Foglaljon helyet!

ELŐD          Á, most inkább izgulok.

NÓRA                   Miért?

ELŐD          Maga nem szokta érezni, ahogy a sorsa bizsergeti?

NÓRA                   Bizserget?

ELŐD           A hátsó agyából indul, innen, aztán a tarkóján keresztül le a gerincen, egészen a farok csigolyákig.

NÓRA                   Nekem is lenne olyan?

ELŐD          Bizsergése?

NÓRA                   Farok csigolyám.

ELŐD          Farok csigolyája mindenkinek van.

NÓRA                   A nőknek is?

ELŐD          Hogyne! Nekik főleg, csókolom!

NÓRA                   Nahát, hogy maga miket tud, Braun úr!

ELŐD          Az egyszerű emberek azt hiszik, hogy mi könyvelők

                     nyilván mind szakbarbárok vagyunk.

NÓRA                   Én soha nem gondolnék ilyesmit.

ELŐD          Művésznő, kegyed szinte mindenben kivétel.

NÓRA                   Ezt olyan aranyosan mondta.

ELŐD          Kis kezét csókolom.

NÓRA                   Ezt…is.

ELŐD           Szóval a bizsergés. Amikor az ember tudja, hogy most van az, amikor valami múlhatatlan fontos történik. Ami kihat az ember egész további életére. Ez a bizonyosság, kis kezét…

NÓRA          És maga most így bizsereg?

ELŐD           Kezdek. Mint akkor, a tévé előtt.

Nóra a laptop monitorjára fókuszál.

NÓRA                   A király felhívását? Azért felolvassam?

Mindketten a király portréjára kapják a tekintetüket, aztán egymásra.

Kölcsönös bizalmatlanságból adódó zavart pillanat. Aztán a jobb tenyerüket a szívük fölé szorítják, meghajolnak a portré előtt.

Rekedten szólalnak meg.

ELŐD          Éljen soká és virágozzék Első Kelemen király!

NÓRA                   És sokasodjék!

ELŐD          Ámen!

NÓRA                   Vagy inkább hallgassuk meg?

ELŐD          Igen, hogyne! Mindig észtveszejtő boldogság hallani

                     Kegyes Jó Atyánk és Vezérünk szavait!

NÓRA                   A szívemből szólt, Braun úr.

Nóra előhívja a laptopon a királyi szózatot.

KIRÁLY      Barátaim! Piréz honfiak! Polgárok. Ma hajnalban újra arra ébredtem meg, hogy megint egy merészet álmodtam. Még egyszer mondom: NAGYOT! Kies honunk közepén egy férfiú állt előttem és reám nézett. Szemrehányás volt a tekintetében. Álmomban.

Keress meg! Kutass fel! Találj rám, ha jót akarsz a piréznek! A PIRÉZ NÉPNEK!

Igen! Álmomban ezt üzente nekem ez a daliás hős. Az a vitéz. Az a vitéz piréz! Ő állott előttem az álmomban, kedves barátaim, piréz honfiak és polgárok.

                   De! Ő!

Itt él közöttünk. Nem puszta álomkép. A nemzet piréze. Él! Köztünk! Él és köztünk!

Itt él közöttünk és valódi személy.

Keressétek őt meg nekem!

Vagy keressem meg én személyesen? Magamnak?

Nekünk?  A mi élő, lélegző, eleven Kukorica Jancsinkat! Ő kell nekünk ezekben a vészterhes időkben, amikor a fél világ ellenünk fenekedik, a másik fele pedig bennünket ócsárol, kritizál! Miért? Miért?! MIÉRT?! Mert irigylik a sikereinket.

Hogy Pirézia mindig jobban teljesít! Még egyszer mondom. Jobban. Mindig eggyel jobban!

De hogy ezt az egész világ világosan megértse, ahhoz kell nekünk ő. Ő is. A vitéz, akiben benne van a piréz jellem szerénysége, a piréz akarat konoksága, a piréz szív nemessége, a piréz ész és kópéság, barátaim.

Aki mer és tud sallert adni ellenfeleinknek!

Ő kell nekünk, őt hozzátok elém, és adjátok nekem, magatoknak a születésnapomra! Még egyszer mondom:

a születésnapomra. Vagy azt akarjátok, megint én vegyem a nyakamba az országot?  Hogy én tegyem tűvé érte személyesen  Piréziát?

A háttérben hatalmas ováció.

Igen. Bárhogy is lesz, feltett szándékom, hogy a mai naptól a piréz hont jártamban magam is keresem, kutatom őt, hátha pont én leszek az, aki rátalálok.

Vagyis, kedves pirézek, újra mátyásozni fogok!

Tehát vigyázzatok, hé, aki bújt, aki nem, jövök!

Még egyszer mondom: aki bújt, aki nem.

         Amíg a szózat hatása alól Nóra és Előd kipihegik magukat.

         2; SZABOLCS, KIRÁLY

         A padnál

         Szabolcs jön be. Megáll a sétatéri padnál.  Mobil telefonozik.

SZABOLCS         Figyeljél má’! Mé’ nem veszed fel, ha hívlak? Mi van? Má’ ma ma má’ötödször hívlak! Mer’ ez egy másik telcsó, azér’ más a szám, gondolkodjá’!

                            Jól van, haljá’ meg! Figyeljé’!  Mégis húzzunk

                            Kanadába, oké? Azé’! Mer’ most má’ van kedvem, azé’! Tegnap még nem vót, de mára má’ van. Azér’!

A király sétál be az ellenkező oldalon, álruhában..

Megtorpan, körülnéz.

A király álcája:  paróka, a vastag fekete keretes szemüveg, a kackiásra pödört álbajusz, és az ál sörpocak. És ez a jelenség vadászruhában mutatkozik.

Szabolcs megbámulja az idegent, és az is Szabolcsot.

SZABOLCS         Na! Figyeljé’!

KIRÁLY              Én? Mire?

SZABOLCS         Mi?! Ne te figyeljé’!

KIRÁLY              Mire ne figyeljek?

Szabolcs elfordul, a telefonba.

SZABOLCS         Az a három telcsó se jó, amit adtá’!

                            Mer’ kurvára nem bírom őket eladni. Azér’!

                            Mer’ ergyák! Nem elég okosak má’. Azér!

                            Ingyér se kő senkinek! Hiába szólok, főnök,

                            van ócsó telcsó, ha butábbak mint te vagy!

                            Figyeljé’! Pornót hozzá! MI?

                            A kamionról! Honnan! Mer’ vadászok járják

                            a falut, azé’! Tegnap bál is vót nekik a kultúrban.

KIRÁLY              Na kérem, kedves uram…

SZABOLCS         Mi van?!

KIRÁLY              Merre találom a…

SZABOLCS         Mit tudom én?

Szabolcs a telefonba.

SZABOLCS         Te szopjá’ le, köcsög! Anyádon röhögjé’!

Szabolcs az ellenkező oldalon kimegy a teremből.

A király megint körülnéz, aztán kisétál Szabolcs után.

3; NÓRA, ELŐD

A teremben

A laptop aprót csilingel, Előd és Nóra, mint révületből, ébrednek.

Előd a zakója zsebéből előkap egy kötetet.

ELŐD                    Olvasgatom ám. A János Vitézt.

NÓRA                            Ezt imádom!

ELŐD                    Gondoltam, ötleteket merítek belőle.

Ugye nyilván? Mert tessék, bárhol felütöm… Ja?

Előd kinyitja a kötetet, szörnyen akadozva, csaknem szótagolva olvas,

annyira diszlexiás.

ELŐD                    „Látszik a hajónak diribje-darabja,

                              A holttesteket a tenger elsodorja.

                              Hát János vitéznek milyetén sors jutott?

                              Őt el elsodorták a lelketlen habok?

                              Hej, biz a haláltól ő sem…”

Nóra elborzadva veszi ki a könyvet Előd kezéből, leteszi az asztalra.

A mosolyt erőlteti.

ELŐD                    Vagy ne olvassak?

NÓRA                            Talán máskor.

Egy kicsit elnézegetik a kötetet.

ELŐD                    Akár ez is egy „x” faktor is lehetne nálam.

Ez a penetráns diszlexia. Nemde?

NÓRA                            Mert ez az egyik géntől van?

ELŐD                    Bizony ám!

NÓRA                            És merített már ötletet a János vitézből?

ELŐD                    Talán ketté kéne hasítanom egy török szultánt.

NÓRA                            Tényleg?

ELŐD                    Alkalmasnak talál rá?

NÓRA                            Ó…hogy…kettévágjon egy szultánt?

Nos…ez manapság nem túl időszerű, de…

ELŐD                    És arra, hogy eljussak a tévés döntőig?

NÓRA                            Akármi megeshet.  

ELŐD                             Bár néha kétbalkezes is vagyok, nem csak bipoláris.

NÓRA                   Ez a bipo izé a másik gén, gondolom.

ELŐD                             Meg a skizoid hajlam, némi szuicitással.  

NÓRA                            Nagyszerű.

ELŐD                    Persze, a vágyam néha az öngyilkosságra

inkább a magánytól van. Mert a muttert drágát nem számítva bizony…

NÓRA                            Néha vagyunk így páran.

ELŐD                    Hát kegyed is?

NÓRA                            Én nem!

ELŐD                    Ne is, kis kezét csókolom!

NÓRA                            A versenykiírást tanulmányozta?

ELŐD                    Hogyne. Az első forduló a szabad beszéd.

Nóra „lapoz” a laptopban. Előd mutatja.

ELŐD                    Itt is van. Tíz perc a maximum.

NÓRA                            Ez lesz itt nálunk, a járási elődöntőn.

ELŐD                   A második a szabad mozgás, ugye?

NÓRA                            Összekötve a szabad beszéddel.

ELŐD                    Erre már csakis a nem akárkik képesek, világos.

NÓRA                            „Merjen farkasszemet nézni akár a halállal, bírja

a szenvedést, de ne szenvedje mások szenvedését, állja és szeresse a harcot, ám a bűn ne férjen hozzá a kisujja begyéhez.”

         ELŐD                  Mondjuk ezt így nem nagyon értem…

         NÓRA                 Ezt a részt itt én se nagyon…

  ELŐD                           Bár ha ezek szeretve tisztelt királyunk saját szavai…

A királyra néznek, könnyes szemmel sóhajtanak, aztán.

NÓRA                            Ez itt csak a Piréz Vitéz Tehetségkutató Verseny Nemzeti Kuratórium hivatalos kommentárja.

ELŐD                    Vagy úgy.

NÓRA                   És a harmadik fordulós próba már a pávatánc.

ELŐD                    Ó, igen, ja-ja, ezt is tudom.

NÓRA                            Ez már Kelemen király színe előtt.

ELŐD                    Ó, Atyuskánk, Kegyes Jó Vezérünk!

Előd és Nóra a keblükhöz szorítják a tenyerüket, tekintetüket

ismét a király képére emelik. Szemük bepárásodik az áhítattól.

Nóra Elődre sunyít, Előd komolyan veszi-e az imádatot.

ELŐD                    Éljen első Kelemen Király!

4; AMANDA, SZABOLCS, KIRÁLY

A padnál.

Amanda billeg be dögösen öltözve. Mobil telefonba, tárgyilagosan.

AMANDA                      De nekem kell az a föld, érted? Nem fogok műkörmös macaként megöregedni. Férjhez menni se. Hozzád se. Ez van, Cunci. Egyáltalán nem hisztizek. Se nem makacskodok. Megbeszéltük. Megígérted. Hogy apád elintézi. Hogy azt én kapom. És nem valamelyik büdös, kövér, szájszagú paraszt bunkó a haverjaitok közül. Szevasz.

Amanda megszakítja a beszélgetést, ám a mobilja máris felcsörög.

Megnézi a hívót, kedvetlenül szól bele.  

                              De. Leraktam, Cunci. A pszichológusomnál.

                              Majd pont neked fogok beszámolni. Másnak.

                              És most tényleg nem érek rád.

Amanda ismét bontja a beszélgetést, némi tűnődés után leül a padra.

Rágyújt egy nagyon elegáns, vékony cigarettára.

Szabolcs ballag be az ellenkező irányból. Jól megnézi magának

Amandát.

SZABOLCS                    Há’ haljak meg! Amanda!  Te vagy az?

AMANDA             Szia.

SZABOLCS           Ne má’, sminkes luvnya, hogy nézöl ki?

AMANDA                      Szerintem elég jól.

SZABOLCS           De puccos vagy, he!

                              Nagyon kikupálozódtál, he!

AMANDA             Szabika, nem kopnál le?

SZABOLCS          Én nem, mért?

Szabolcs kiballag, Amanda napfürdőzve szívja a cigit.

A király jelenik meg újra. Megbámulja a nőt. Amanda észreveszi

a különös alakot, nem törődik vele. A király végül nem meri megszólítani, kisomfordál a jött irányba.

5; NÓRA, ELŐD, (KIRÁLY)

A teremben

Az király fotója megmoccan, aprót hördül, aztán vetített kép lesz.

(KIRÁLY)             Még egyszer mondom. A vitéz. Az egy olyan,

                              hogy akár háttal is tud ülni a lovon. És úgy nyilaz.

Ezt, barátaim, jószerével csak mi pirézek és a tatárok tudjuk elegánsan végrehajtani.

Ami nem csoda, hiszen mi pirézek és tatárok

rokonok vagyunk, tudós piréz honfitársaink

legújabb „japán piros pont” kutatási projektje szerint mind hunok. Attila hunjai, barátaim!

Még egyszer mondom: a popsin!

És még egyszer mondom: elegánsan. Mert mint ahogy a közmondás tartja: nem mindig az a jó irány, amerre a lovad feje áll.

Mert mi van akkor, ha azt a nyíl mutatja?

Amelyet mi pirézek engedünk az útjára, ha

kell, ama legendásan ördögi hujj, hújj kiáltással?

Van még kérdés? Mert ha nincs, akkor mindenkit csókolok, az ellenségeinknek meg oszt egy jó nagyot.

A képről a tömeg őrjöngő tapsa, ujjongása. A király hátat fordít, a háta látszik a megmerevedő képen. Előd, mint aki éber álomból ébred.

ELŐD                    Akkor a kisujja begyéhez se, nyilván.

NÓRA                            Parancsol?

ELŐD                    A bűn. Hogy ne férjen hozzá. A Piréz vitézhez.

NÓRA                            Ja, igen, a bűn, az ne.

ELŐD                             Mert én mondjuk bármikor farkasszemet nézek vele. Mármint a halállal. Ja? Ja. Szevasz, halál, intek majd neki, csak így. Lazán. Szevasz, tavasz.

                              Jó estét nyár, jó estét szerelem. Meg ilyeneket sokat tudok ám még. Mert mondjuk ezt még el

                              lehet mondani rólam.

         Nóra tölti ki Előd adatlapját.

         NÓRA                 Tehát beírjuk az adatait?

         ELŐD                  Az enyémet? Online?

         NÓRA                 Neve, neme, leánykori neve, anyja neve?

         ELŐD                  Smidt. Réka. Az anyám férje kántor volt…

         NÓRA                 Róla már sokat hallottam.

         ELŐD                  Csakugyan?

NÓRA                 Talán tőle örökölte a zenei tehetséget, Braun úr.  

ELŐD                  Az lehet. Bár eléggé botfülű vagyok.

                            Az kizáró ok?

NÓRA                 A versenykiírásban nem írnak kifejezetten

olyat, hogy a Piréz vitéz legyen muzikális.

ELŐD                  Nem minden hős nótás kedvű. Vagy…?

NÓRA                 Nem, azt én se hiszem.

ELŐD                  Elég, ha tud hátrafelé nyilazni.

NÓRA                 Mint hallhattuk.

ELŐD                  Otthon, lent a garázsnál ezt is gyakorlom ám.

NÓRA                 A nyilazást lovon?

ELŐD                  Egyelőre csak széken ülve.

NÓRA                 Remek.

ELŐD                  Vagy inkább állva, az aranyerem miatt.

NÓRA                 Töltsük tovább az adatlapot?

ELŐD                  Bent a cégnél is a legtöbbször állva könyvelek.

NÓRA                 És úgy nem nehéz?

ELŐD                  A könyvelés? Az nem.

NÓRA                 Tehát. Az anyuka neve…Smidt…

ELŐD                  Mert ha muszáj… jártam szolfézsra.

A mutter addig nyaggatott, már csak a papa emléke miatt is. Tetszik érteni, a kis kezét csókolom.

         NÓRA                 Könyvelő. Königh und Kaiser KFT.

         ELŐD                  Gyarmaton a  húskombinátban, igen.

         NÓRA                 Mondja, maszekban nem vállal? Könyvelést.

         ELŐD                  Néha. Csak nem magának kell?

         NÓRA                 Ha ráérne…

         ELŐD                  A művésznőnek? Mindig!

NÓRA                 És nem túl drága…

ELŐD                  Ne sértsen meg: kegyednek ingyen is!

NÓRA                 A  férjemet találták meg a megyei adóhivatalosok.

ELŐD                  Ja? Ja. Tehát mégse nem vált el?

NÓRA                 De. A volt férjemet. Még jóban vagyunk néha.

ELŐD                  Hát…ja. Gondolom, a gyerek miatt.

NÓRA                 Valami áfa.  

ELŐD                  Áfa?

NÓRA                 Azzal találták meg.

ELŐD                  Az huncut dolog tud lenni.

NÓRA                 Pláne, ha az ember elfelejti…

ELŐD                  Befizetni?

NÓRA                 Szóval elkélne neki a jó tanács.

ELŐD                  Természetesen. Majd megbeszéljük.

NÓRA                 Oké! Ezt előre is nagyon köszi.

ELŐD                  Előre nincs is mit, kis kezét.

Nóra visszafordul a laptophoz.

NÓRA                 Lássuk, mi van még… Ja, igen.

                            A motivációja.

ELŐD                  Hogy mit csinálok?

NÓRA                 Hogy mért tetszik a Braun úrnak jelentkezni.

ELŐD                  Piréz vitéznek?

NÓRA                 A vetélkedőre.

ELŐD                  Hiszen erről meséltem eddig.

NÓRA                 Be kell írni néhány sorban.

ELŐD                  Ja! Értem. Hát… tessék nyugodtan beírni!

NÓRA                 Szívesen. De mit?

ELŐD                  Mit? Mit- mit?

NÓRA                 Mit gépeljek be?

ELŐD                  Hát hogy négy! Nem?

NÓRA                 Négy?

ELŐD                  Négy.

NÓRA                 Ez persze rendben is lenne. De talán nem lesz elég, hogyha csak beírom ide: négy.

ELŐD                  Mért nem?

NÓRA                 Négy? Csak?

ELŐD                  Csak.

NÓRA                 Ahogy óhajtja… Betűvel, vagy számmal?

ELŐD                  Nem is tudom? Betűvel? Számmal.

NÓRA                 Motiváció: 4.  Készen is vagyunk.

ELŐD                  Istenem, ha elverekedhetném magam Kegyes Jó királyunk születésnapi ünnepségére!

Nóra Elődre sandít, aztán a királyra. Nóra és Elő a tenyerüket a szívük fölé szorítják, párás szemmel nézik a fotót a király hátát.

6; AMANDA, SZABOLCS

A padnál

Amanda elnyomja a cigarettát, a csikket a szemetes mellé pöcköli.

A mobil telefont veszi kezelésbe. Nyomkodja, bűvöli.

Szabolcs lépked vissza, megint végigméri Amandát, aztán megpróbál vele üzletet kötni.

SZABOLCS         Figyeljé’! Nem kell olcsóér’ mobil?

AMANDA           Itt van egy a kezemben, nem látod?

SZABOLCS         De az nem olyan jó telcsó, mint ez itt, nézzed!

AMANDA           Dehogy nem olyan jó!

SZABOLCS         Figyeljé’!

AMANDA           Szabika, nem kell másik teló!

SZABOLCS         Ezt nézzed! Ez a jó telcsó, mer’ez a nagyon okos!

         AMANDA           Nem kell, mondom!

         SZABOLCS         De neked odaadom tízér’! Figyeljé’!

                                      Eztet hetvenér’ se veszed meg a Plázába!

         AMANDA           Téged nem most engedtek ki előzetesből?

         SZABOLCS         Engem?!

         AMANDA           Máris újra kezded?

         SZABOLCS         Ötér’ a tiéd, mert falumbeli vagy.

         AMANDA           Szabika, nem kell!

         SZABOLCS         Na! Beteszed a kártyádat és mán a műholdon is

vagyol! Meg wifi, meg kamera, meg Amerika,

         kell ez neked, mert igen szép leány vagy,

         nyalnálak ki bugyikádból.

         AMANDA           Húzzál innen, hányszor kérjem?

         SZABOLCS         Jó, jó, jó! Haljak meg, most mire vagy ilyen?

                                      Mire szívod magad?

         AMANDA           A bugyikámra!

         SZABOLCS         A bugyikádra?! Na, az kell még, he!

         Szabolcs a jött irányba sértetten kiballag.

         7; JOLÁN, ELŐD, NÓRA

         A teremben

         ELŐD                 Mondja, hogy van rá esélyem!

         NÓRA                 Hogy eljut az országos döntőig?

         ELŐD                  És előadhatom előtte a pávatáncomat!

         NÓRA                 Nézze, Braun úr…

Jolán csörtet be, nagyot fújtat.

         JOLÁN                Letelt ám a tíz perc.

         NÓRA                 Még egy kis türelmet kérek, Joli néni.

         JOLÁN                Nem érek rá.

Jolán nekilát felpakolni a székeket az asztalra. Felvonyít.

JOLÁN                „Új szelek nyögetik az ős, piréz fákat!”

NÓRA                 Tényleg nem tetszene várni ezzel?

JOLÁN                A szelek, lányom, nem várnak.

Jolán dobálja fel a székeket, Nóra kissé ingerült.

NÓRA                 Akkor…elnézést, Braun úr…

ELŐD                  Engem aztán nem zavar a Jolán néne.

JOLÁN                Na ugye.

ELŐD                  Tehát a szabad beszédemet itt kell előadnom, a régi ismerősök előtt a kultúrban?

NÓRA                 Igen.

ELŐD                  A mindenit, de bizsergek!

JOLÁN                Mit művelsz te, Előd?

ELŐD                  Joli néne, maga ezt nem érti.

JOLÁN                Jobb is…

ELŐD                  Maga már volt a tévében, művésznő?

NÓRA                 Régebben? Sokszor…hogyne.

ELŐD                  És miben is láthattuk, kis kezét csókolom?

NÓRA                 Kisebb… ebben abban, tudja…a szinkronok…

JOLÁN                Előd! Te tényleg el mersz ezen indulni?

ELŐD                  A vitéz legfőbb erénye a bátorság, Joli néne.

JOLÁN                De te akkor se vagy szép ember, te drága gyerek!

ELŐD                  De négy! Joli néni! Négy!

JOLÁN                Mi négy?

ELŐD                  Négy!

NÓRA                 Joli néni, mi itt dolgozni szeretnénk.

JOLÁN                Tessék csak, tessék.

Jolán felpakolja az utolsó széket is, bekapcsolja a porszívót, bőgeti.

Nekilát porszívózni. Előd kissé szerencsétlenül téblábol, Nóra

ingerülten bajlódik a laptoppal. 

8; AMANDA, SZABOLCS

A padnál

         Felcseng Amanda mobilja. Felveszi.

         AMANDA           Mi van?

         Szabolcs tér vissza, egy messzelátót hoz. Mutatja Amandának.

         Amanda szeme elkerekedik, aztán megrázza a fejét.

SZABOLCS         Kukker! Kell? Vadász! Ez se nem?

AMANDA           Ilyet én neked tuti nem ígértem.

SZABOLCS         Mért nem? És bőrkesztyű? Kecskebőr! Haljak meg, ez annyira igazi bőr, hogyha megnyomod, mekeg! Na jó, csak nyekereg.

AMANDA           Akkor nyilván nagyon be voltam nyomva.

SZABOLCS         Kivel beszélsz? Ő nem vesz telcsót?

AMANDA           A Balogh Szabi.

SZABOLCS         Vagy ezt a kukkert? Még véres! Itt ni, he!

AMANDA           Cunci azt üzeni, hogy húzzál innen a faszba.

SZABOLCS         A faszba? Honnan innen?

AMANDA           A falujából.

SZABOLCS         Én?! Ez nem csak az ő faluja!

AMANDA           Különben rád küldi a polgárőröket.

SZABOLCS         Ne má’!

Amanda elindul kifelé, Szabolcs követi.

SZABOLCS         Amanda! Akkor adjá’ kölcsön! Hallod?  Mer’ köll a lé buszra, meg vonatra! Há’ hogy húzzak innen a faszba?!  Ingyér’ még nekem se áll meg az intercity!  Hallod? Borotvát se veszöl a szőrös lábadhoz? Kínai gilettééé!

Amanda és Szabolcs kimennek.

9; JOLÁN, ELŐD, NÓRA

A teremben

Nóra türelmét vesztve a porszívóhoz csörtet, lekapcsolja.

JOLÁN                Na!

NÓRA                 Majd szólok, ha végeztünk, rendben?

JOLÁN                Felőlem… Ez se az én mocskom itt. Vigyáztam!

Jolán vérig sértve dobja el magától a porszívó csövét, aztán kivonul. Némi kínos csend után.

ELŐD                  Ja, ja. Azért…csak, csak, ugye.

NÓRA                 Ne értse félre, Braun úr, imádom Jolikát, nem is tudom, mit kezdenék nélküle. De néha az idegeimre megy…ez az egész.  

ELŐD                  Nem csoda, művésznő. Magának se lehet könnyű.

Nóra Elődre mosolyog, aztán átfutja a laptopján a regisztrációt.

ELŐD                  És? Amúgy? Jól érzi itt magát.  

NÓRA                 Jól.

ELŐD                  De egyedül a kisgyerekkel….?

NÓRA                 Apósék sokat segítenek.

ELŐD                  Ja! Ja? Apósék? Így is? Elválva?

NÓRA                 Ilyen is van.

ELŐD                  Nekem aztán semmi bajom ezzel…

NÓRA                 Azt hiszem, kitöltöttünk mindent.

ELŐD                  Remek. Akkor… sietek is a feles buszhoz?

Előd készülődik kifelé.

ELŐD                  Nem tetszik tudni, a fiúk, a bajnokságban,

bent maradtak?

NÓRA                 Foci vagy teke?  Mert a teke szakosztály megszűnt. Dénes az új stadionba már bowlingot akar.

ELŐD                  És az FC?

NÓRA                 Talán a tizedik körül végeztek?

ELŐD                  Az igen!

NÓRA                 Látja, Braun úr. Hiába költöztek be Gyarmatra,

                            magának is itt maradt a szíve.

ELŐD                  Így megy ez a mi kis falunkban.

Ezen röviden elbólogatnak. Nóra az órájára pislant.

NÓRA                 Elég, ha emailban értesítem az előválogató időpontjáról?

ELŐD                  Hogyne. Kábé mikor is lesz, kis kezét csókolom?

NÓRA                 Talán még ebben a hónapban.

ELŐD                  No és ha nem lesz elég jelentkező?

Előd indul kifelé, Nóra kíséri, a János vitéz a laptop mellett marad.

Eljutnak az ajtóig, ami szinte berobban előttük.

10; AMANDA, NÓRA, ELŐD, KIRÁLY

A teremben

Amanda viharzik be.

AMANDA           Szia Norcsi!

ELŐD                  Csókolom.

Amanda végigméri Elődöt.

AMANDA           Kávéztál már, drágám?

NÓRA                 Még nem.

AMANDA           Akkor gyere, meghívlak.

NÓRA                 Jolika majd lefőz nekünk.

AMANDA           Az is jó.

NÓRA                 Kikísérem Braun urat.

ELŐD                  Kis kezét!

Amanda méla undorral biccent. Nóra kikíséri Elődöt.

Amanda körbe sétál, megáll a király képe alatt. Kacéran a képre

mosolyog. Búgva a király hátának.

AMANDA           Te kis felséges-cunci. Pávakakas, te!

Nóra jön vissza az álruhás Kelemennel.

KIRÁLY              De hová tettem a szemem?!

NÓRA                 Úgy látom, most éppen a fejében tartja.

KIRÁLY              Tartom? Haha, ez jó, ez nagyon jó! A fejemben!

                            Éppen? Tényleg nagyon jó! Még egyszer: a fejemben!

Nóra Amandának.

NÓRA                 Ez az úr is nálunk óhajt regisztrálni.

KIRÁLY              Ha nem probléma.

NÓRA                 A kiírás szerint bárhol megteheti…

AMANDA           Magát én láttam a parkban.

KIRÁLY              Én is önt, hölgyem! Mivel itt téblábolok a kultúrház előtt egy órája. És nem veszem észre a táblát: A PIRÉZ NARANCS MŰVELÉS HÁZA. Ilyet!

NÓRA                 Kérem, foglaljon helyet.

KIRÁLY              Igen?

NÓRA                 Máris regisztráljuk önt.

KIRÁLY              Igen!

Kelemen széket keres, kissé távolabb leül. Amanda végigméri,

aztán fordul Nórához.

A király élvezi a „műsort”.

AMANDA           Te! Nórcsi! Nem találod ki, hol jártam tegnap este.

NÓRA                 Ötletem sincs.

AMANDA           Hát a pszichológusomnál!

NÓRA                 Ja, ezt említetted.

AMANDA           Te! Még mindig nagyon okos az a pasi! Össze kéne ismerkednetek. Ahhoz képest, hogy milyen kis agyas, nem is annyira kopasz, meg ronda.

                            Na jó, mondjuk a mosolya az eléggé gusztustalan.

                            Meg az úszógumiját is kiszúrhatná végre valaki…

                            Valami jó kis testmozgással, érted…

                            Be-ki, be-ki, ahahah… Már aki szereti az ilyet

                            begerjedt kanokkal művelni…

Az idegen felvihog, aztán Amanda megsemmisítő pillantására

elfordítja a fejét.

NÓRA                 És tegnap… miről szólt az ülés?

AMANDA           Mégis, mit gondolsz?

Nóra elnézést kérő félmosolyt küld az idegenhez.

NÓRA                 Csak egy perc türelmét, uram.

KIRÁLY              Tessék csak, nyugodtan!

AMANDA           Várjunk csak, nem is vagyok benne biztos.

Ja, nem, tegnap nem a problémámról volt szó.

                            Arról most annyit nem is dumáltunk.

Hanem a szexuális hajtóerőkről!

Nóra kínosan feszengve az idegenhez.

NÓRA                 De ha közelebb tetszene ülni…

KIRÁLY              Ugyan, csak csevegjenek!      

AMANDA           Meg hogy az ivari kiválasztológás, vagy mi, az ember hajtóereje az evolúciójában. Te tudtad, hogy mégis csak a majomtól származunk? Norcsi!

NÓRA                 Végig sejtettem, de azért…

AMANDA           Ennek te se örülsz annyira, igaz?

NÓRA                 Hát nem nagyon.

AMANDA           És meg hogy Ufók verték bele a spermát az ősóceánba?

NÓRA                 Ezt is a doktor úr mesélte?

AMANDA           Nem, ezt, azt hiszem, a tévében láttam. Vagy a

                            Cunci vetített vele?

NÓRA                 Végre kibékültetek?

AMANDA           Össze se vesztünk. Csak nem érti meg, hogy nekem kell az a negyven hektár föld. Mire ő,

                            de mi re kell? Mire?! Vadkendert termeszteni. Vagy vaddisznót. Vadmarhát! Nem mindegy? Kell és kész. Az önbecsülésemhez. Építek rá neked egy nemzeti piréz színházat. Érted?

Nóra az idegenhez fordul, aki a tenyerébe kuncog.

Amanda újra megsemmisítő fensőbbséggel méri végig.

NÓRA                 És maga hogyhogy ?

KIRÁLY              Parancsol?

NÓRA                 Hogy vetődött erre a vidékre?

KIRÁLY              Ó, hát errefelé vadásztam, nem?

NÓRA                 Értem. Akkor…tegnap este már nyilván járt itt nálunk, vagy…?

KIRÁLY              Rémlik valami. Csak hát, ugye, sötét is volt,

                            hoztak is, meg az a finom törköly hajnaltól napestig…

NÓRA                 Tehát ismeri a polgármester urat?

KIRÁLY              No, éppen csak…egy kis haverság...

NÓRA                 Ó! Akkor… egy kávéval megkínálhatom?

KIRÁLY              Azzal bizony lekötelezne.

NÓRA                 Megvárjuk, és utána regisztrálunk. Rendben?

KIRÁLY              Hogyne, kérem, hogyne!

Amanda kissé sértve.

         AMANDA           Szóval most se érsz rá.

NÓRA                 Mért? Mondott még valamit a doki?

AMANDA           Hát csak azt , hogy a férfiak és a nők

                            hosszú másfélmillió évezredekig gyűjtögették

                            a viselkedést, meg hogy eltérő stratégiákat

                            folytattak. Szóval a férfiak azért akarnak sok

                            nővel dugni, hogy szórják a magot, a nők meg néha érzik, ahogy a spermák itt bent

                            a méhünkben szabályosan egymásra vadásznak.

NÓRA                 Egymásra vadásznak?!

KIRÁLY              A spermák?!

AMANDA           Fúj, mi?

NÓRA                 Az UFO-spermák?

AMANDA           Nem Norcsi, az egy másik korszak volt.

NÓRA                 Ja…

AMANDA           Szóval a férfiak ezért vágynak jobban az alkalmi

                            kapcsolatra.

NÓRA                 Mert a spermák egymásra vadásznak?

AMANDA           Ja. Ezt tudtad?

NÓRA                 Nem.

KIRÁLY              Nahát, ezt még én se tudtam!

AMANDA           Viszont én nem is magához beszélek.

KIRÁLY              Pardon.

AMANDA           Mondjuk ezt így a spermákkal sose éreztem.

                            Te, Norcsi?

NÓRA                 Ezt így én se.

AMANDA           Pedig vannak a silbak, avagy az őr spermák, meg gyilkos spermák, meg a tutik.

NÓRA                 És a tutikból lesznek a…

AMANDA           Akik  ezerrel zúznak a pete felé. És abból lesz

                            a kiskrapek. Ha lesz, persze. Mármint ha van kinek szülni. Mert figyelj! Norcsi!

                            Tényleg. De szerintem szinglin akkor is ciki szülni. Vagy nem ciki?

NÓRA                 Szóval Cuncival igazából mégse vagy most együtt.

AMANDA           Ezzel? Lehet? Azt hiszi, azért, mert a Dénes fia,

                            tálcán kínál fel neki az élet. Mármint engem.

                            Mi vagyok én, szusi?

KIRÁLY              Szusi? Ez jó, ez is nagyon jó! Szusi!

A két nő az idegenhez fordul, nagyon végigmérik.

KIRÁLY              Ójaj. Inkább jöjjek vissza később?

NÓRA                 Megtenné?

KIRÁLY              Fél óra múlva? Addig kibeszélgetik magukat?

AMANDA           Kocsival van?

KIRÁLY              Persze. Elvigyem valameddig?

AMANDA           Inkább találhatna magának egy másik falut.

KIRÁLY              Másikat?

AMANDA           Regisztrálni.

KIRÁLY              Ejnye, de ellenséges maga velem!

AMANDA           Ez van, csúnya kicsi, bajuszos ember.

KIRÁLY              Csúnya?

AMANDA           És fülelős. Nyilván kukkolós is?

KIRÁLY              Nahát, tudja…

NÓRA                 Ugyan már! Uram! Komolyan ne vegye a

                            barátnőmet!

KIRÁLY              No de…

NÓRA                 Csak nagy a szája.

AMANDA           Így igaz.

NÓRA                 De én önt természetesen, úgy is, mint Dénes

                            egyik barátját, a legnagyobb örömmel regisztrálom.

Kelemen király elindul kifelé.

KIRÁLY              Nos, jó. Meglátom, visszajövök-e.

NÓRA                 Kérem szépen!

KIRÁLY              De hogy csúnya kis ember lennék?

AMANDA           Oké, akkor szép vagy.

A királymegáll az ajtóban, somolyogva fordul vissza.

KIRÁLY              Most csúnya vagyok, vagy szép?

AMANDA           Álmaim lovagja.

KIRÁLY              Ebben az esetben feltétlenül visszatérek.

AMANDA           Még egyszer elnézését kérem, hogy…

Nóra kikíséri a polgármester barátját, aztán visszatér.

NÓRA                 Figyelj, Amanda! Nem kéne…

Amanda átkarolja Nórát, megcsókolja.

Nóra a csók után védekezik, kibontakozik.

 A király némi kíváncsisággal fordul meg a képen.

Diszkréten krákog egyet. 

Nóra és Amanda szétugranak. Aztán a kezük a szívük fölött, a szemük

párásodik.

NÓRA                 Éljen ő! Aki mindent lát!

AMANDA           Páva-cunci!

NÓRA                 Éljen Kelemen király!

Előd jön vissza a terembe.

ELŐD                  Ezer bocsánat, kis kezét csókolom.

NÓRA                 Igen,… Braun úr?

ELŐD                  Csak a János vitézem… letettük az asztalra, és…

NÓRA                 A… ó, az tényleg itt maradt.

Nóra felkapja a kötetet, viszi Elődnek, aki átveszi, fordul kifelé.

ELŐD                  De nem is baj, csókolom. Tulajdonképpen maradhatna is, ha… Gyorsan átgondoltam én ezt a dolgot.

NÓRA                 Bravó, Braun úr! Mégse indul?

ELŐD                  Én? Dehogynem! Éppen ellenkezőleg.

Arra gondoltam, a művésznő néha rám nézhetne.

NÓRA                 Én magára?

ELŐD                  Csak a járási előválogatóig. Vagy akár tovább.

NÓRA                 Hát… nem is tudom…

ELŐD                  Én pedig, cserébe, persze teljesen ingyen, a kedves férje, vagyis a volt férje gondjában… adhatnék tanácsot. Meg aztán akad is egy-két spanom a megyei adóhivatalban, ugyebár… Ja. Ja?  Mert tessék ám nyugodtan átgondolni!

Előd visszaadja a kötetet Nórának.

AMANDA           Beszarás.

ELŐD                  Kérem?

AMANDA           Te is jelentkeztél vitéznek?

ELŐD                  Miért?

AMANDA           Mert én is.

ELŐD                  Maga? De… hát kegyed nő. Vagy nem nő?  Úgy értem, nőneműnek tetszik látszani, és…

AMANDA           És?

ELŐD                  Nőknek is lehet?

NÓRA                 A versenykiírás ez se tiltja…

ELŐD                  No de egy… nő? Mint vitéz?

AMANDA           Hé! Micsoda hím soviniszta bunkó ez?!

ELŐD                  Én?

NÓRA                 Később megbeszéljük a dolgot, jó?

ELŐD                  Ja! Ja? Bocsánat, csak annyira úgy látszott, hogy

                            a hölgy: hölgy, és hát hogy…?

AMANDA           Hát így!

NÓRA                 Braun úr, jöjjön!

Nóra kituszkolja Elődöt az ajtón.

11; NÓRA, AMANDA (KIRÁLY) (JOLÁN, ELŐD)

A teremben és a padnál

Amíg Nóra másodszor is kikíséri Elődöt,

Amanda az Király képe alá sétál.

Ismét kacéran felmosolyog rá. Levesz az asztalról egy széket.

A  képtől félig elfordulva felteszi az egyik lábát a székre, harisnyát

igazít, aztán úgy vonaglik, mint egy rúdtáncos munka közben.

A király a képből sóvár vággyal bámulja.

Ennek mintegy ellenpontjaiként Jolán jelenik meg a padnál.

A demizsont hozza magával. Rosszallóan konstatálja

a szeméttartóból többszörösen kicsorgott hulladékot. Aztán leül

a padra. Köpenye zsebéből egy decis poharat varázsol elő, azt

leheli, tisztogatja, majd kényeskedve tölt magának. Iszogat.

Nóra tér vissza Amandához. Az óráját nézi, a fejét csóválja.

Amanda Nórának folytatja a „rúdtáncot”.

AMANDA           Szeretlek.

NÓRA                 Hagyjuk ezt!

AMANDA           Mért hagyjuk?

NÓRA                 Mert… már százszor megbeszéltük.

AMANDA           Beszéljük meg még egyszer!

NÓRA                 Nem akarom többször!

Csend. Amanda mosolya alig hervad, ám a táncot abbahagyja.

NÓRA                 Ne haragudj, várok valakit.

AMANDA           Kit?

NÓRA                 A Balogh Szabikát. Korrepetálni. Ismered?

AMANDA           Itt nyomul a parkban.

NÓRA                 A nevelőtisztje rám sózta.

AMANDA           Rád? Mi vagy te, valami nyomi pedagógus?

NÓRA                 Szabi is indul. A vetélkedőn. Piréz vitéznek.

Amanda nagyot nevet.

NÓRA                 Legalább jó helyen van.

AMANDA           És? Te írsz neki „szabad beszédet”?

NÓRA                 Majd kitalálunk valamit.

AMANDA           Te szuper csajszi, te!

Nóra meglátja a János vitéz kötetet. Felveszi, találomra felüti.

NÓRA                 „Elváltak egymástól, mint ágról a levél;

                            Mindkettőjük szíve lett puszta, hideg tél

                            Könnyeit Iluska hullatta nagy számmal,

                            Jancsi letörölte inge bő ujjával.”

                            Istenem, de szép is ez!   

AMANDA           Te vagy szép.

NÓRA                 Meséltem már, hogy ezt valaha játszottam?

Á, csak egy kis társulattal iskolákba, művházakban…

AMANDA           Csókolj meg!

NÓRA                 Nem!

Amanda lehervad. Nóra visszateszi a kötetet az asztalra.

AMANDA           Akkor? Szerinted? Mi legyen?

NÓRA                 Semmi!

Durcás csend után Nóra enyhítené a feszültséget.

NÓRA                 Fotóztál… valamit tegnap?

AMANDA           Szoktam, nem?

NÓRA                 Ezt irigylem tőled.

AMANDA           Aha.

         NÓRA                 Tényleg!

         AMANDA           Éjjel…, a doki után, rányomultam a gúgléra.

NÓRA                 Így ismertem meg a férjemet.

AMANDA           Rányomultál a gúgléra?

NÓRA                 Dehogy! Hakniztunk a János Vitézzel.

Innen nem messze. Egy iskola tornatermében.

                            Gyarmaton volt tornatanár.

AMANDA           Romantikus.

NÓRA                 Nem szeretsz róla hallani.

                            Ezt megértem. És? Mit találtál a gúglén?

AMANDA           Izgatott ez az ivaros sperma dolog.

NÓRA                 Hogy a gyilkos spermák, az ufók, meg a többiek?

Amanda lassan újra belelendül.

AMANDA           Az ősóceánban. És mellé olyanokat találtam, hogyha most egyet felmondok neked, lehet ám, hogy orgazmusod lesz tőle.

NÓRA                 Nekem?

AMANDA           Nekem lett, pedig tényleg alig értettem. Mondjam? Rád is rád férne.

NÓRA                 Egy orgazmus?  

AMANDA           Várjál!

Amanda átvált fotografikus üzemmódba, két ujjával összeszorítja az

orrnyergét, és nagyot bandzsít.

A  szövege közben Előd jelenik meg a padnál, némi testbeszéd

után engedélyt kap, hogy leüljön Jolán mellé.

AMANDA           „Egy másik vizsgálatban arra voltak kíváncsiak angol kutatók, hogy a férfiak és a nők milyen valószínűséggel vállalnak egy alkalmi kapcsolatot azután, hogy egy bizonyos idő eltelt a megismerkedésük óta. A kutatás nagy különbségeket tárt fel! Kiderült például, hogy a nők átlagosan hat (!) hónap eltelte után mutatják ugyanazt a mértékű hajlandóságot a szexuális kapcsolatra, amit a férfiak már egy hét (!) ismeretség után remélnek.”

Amanda kivált.

A kis bunkók, mi?

         NÓRA                 Aha…

AMANDA           „Nem csoda tehát, hogy ebben a vizsgálatban

szereplő férfiak életük során 18 nővel szeretnének

szexuális kapcsolatot létesíteni, miközben a nők 4 férfit tartanak ideális számú partnernek.”

         Amanda újra kivált.

                            Mármint egész életük során. Szerintem ez a négy,

                            ez azért kevés. Szerinted nem kevés? Mármint ha a nő nem úgy van, mint mi.

NÓRA                 Csak te vagy úgy, Amanda.

AMANDA           Oké, akkor csak én. A négy akkor is kevés. 

NÓRA                 Ma már hallottam ezt a számot…

AMANDA           Persze, amilyen hidegvérűek az angolok…

NÓRA                 De hát már az angolok se mind angolok.

AMANDA           Nem? Ezt hogy érted?

NÓRA                 Hát az angol angolok között is rég akad mindenféle náció, nem? Feketék, indiaiak, arabok…

AMANDA           Ja, meg lengyel csaposok.

NÓRA                 Magyar pultosok.

AMANDA           Meg az un ortodox tatárok, meg a pirézek...

NÓRA                 Mindenféle focisták, orosz milliárdosok…

Amanda és Nóra ezen elbólogatnak.

12; JOLÁN, ELŐD

A padnál

Jolán megkínálja Elődöt a demizsonban lévő cefrével. Előd

udvariasan elfogadja.

ELŐD                  Mert már úgyis lekésném a buszt, ja.

JOLÁN                Hogyhogy nincs kocsid?

ELŐD                  Nekem? Vehetnék ám!

JOLÁN                Így nyugodtan ihatol. Egészség!

Előd iszik, röstelli kiköpni.

JOLÁN                Ugye, ugye?

ELŐD                  Tényleg…nem annyira rossz ez így… mixelve…

JOLÁN                Még egy pohárral?

ELŐD                  Á, nehogy már eligyam  Joli néni elöl.

JOLÁN                Van ebben. És a pohár alján mindig marad.

ELŐD                  Valamennyi mindig, igaz?

JOLÁN                Ahogy mondod.

Jolán tölt, isznak.

13;  NÓRA, AMANDA, (KIRÁLY)

A teremben.

AMANDA           De várjál! Norcsi! Mert még az is van, hogy a szexuális fantáziákban még nagyobb különbség van!

                            Mert a férfiak gyakran álmodoznak arról,

                            hogy ismeretlen, fiatal csajszikkal, vagy azok egész csoportjaival egyszerre dugnak, és most figyelj, mert ezt ésszel is megjegyeztem: 32%-uk

                            egyszerre több, mint százzal, míg a nők inkább megszokott partnerükkel vagy egy ismerős, híres személlyel számoltak. Mármint be. Te szoktál még róla fantáziálni?

NÓRA                 A férjemről?

AMANDA           Bevallhatod ám. Mert én mondjuk Cunciról soha. Figyelj, Norcsi! Vajon ő! Ő milyen lehet az ágyban?

A király képére néznek, aki onnan mintha rejtélyes kis

férfi mosollyal nézne vissza rájuk. Amanda és Nóra szeme párás,

tenyerük a szívük fölött. Aztán egymásra lesnek, melyikük meri ezt

előbb abbahagyni.

14. JOLÁN, ELŐD, SZABOLCS

A padnál.

ELŐD                  Joli néni!

JOLÁN                Na.

ELŐD                  Ez a művésznő. A Nórika.

JOLÁN                Mi van vele?

ELŐD                  Ez szereti még a volt férjét?

JOLÁN                Honnan tudjam én azt?

ELŐD                  Lehet azt tudni.

JOLÁN                Tetszik neked, Elődke?

ELŐD                  Á, a mutter úgyse tűrné. Gyerekkel…

JOLÁN                Van olyan.

ELŐD                  Hát van, ja.

JOLÁN                De a te anyád az tényleg nem olyan.

ELŐD                  Tetszik ismerni…

Ellenkező oldalon Szabolcs jön be, meglátja a padnál a másik kettőt,

megtorpan.  Int nekik. Jolán visszaint.

JOLÁN                A Balogh gyerek.

ELŐD                  Őt már nem ismerem.

JOLÁN                Rendes kölyök. Arany a szíve.

ELŐD                  Csak rossz helyre született?

JOLÁN                Mért? Te jó helyre jöttél ide, Előd?

ELŐD                  Én? Ja. Ja? Kapok még egy beöntést?

JOLÁN                Egyre jobb az íze, mi?

ELŐD                  Tényleg csak egy kis törköly hiányzik belőle.

Amíg Jolán tölt, Szabolcs a hátát a falnak támasztva előveszi az

egyik mobilt, nézegeti, nyomkodja.

         ELŐD                  Na és az a sminkelt nő kicsoda?

JOLÁN                Az Amanda? Amandával vigyázzál. Annak nincs ki mind a négy kereke.

ELŐD                  Látszik is rajta. Valahogy velőből utálom.

JOLÁN                A Dénes fia a vőlegénye. A Cunci.

                            Őt ismered.

ELŐD                  Megérdemli ezt a ribancot.

Előd iszik, Szabolcs másik mobilt vesz elő, most azt nyomkodja, a két

készüléket összehasonlítgatva.

15; AMANDA, NÓRA, (KIRÁLY)

A teremben.

Nóra sóhajt fel.

AMANDA           Hiposzexuális!

NÓRA                 Az meg mi?

AMANDA           Magyarázta a doki. Olyasmi, mintha hipót

                            öntenének a libidódba.

NÓRA                 Fertőtlenítőt, ami kiöli a…

AMANDA           A férfival az izélhetnékem.

NÓRA                 És ez a betegséged?

AMANDA           Nem! De ennek is utána néztem ám a gúglén.

Én éppen úgy képes vagyok elérni a szexuális állapotot, mint bármelyik egészséges nő, vagy férfi. Csak én veled képzelem.

NÓRA                 Hát ez baj.

AMANDA           Nem, ez nem baj.

NÓRA                 De baj!

AMANDA           A Cunci viszont állandóan azt látja bennem, hogy megdugna, mert én neki csak egy dolog vagyok, egy tárgy, érted, egy guminő, érted. A férfiak majdnem mind ilyenek.

NÓRA                 Sajnos.

AMANDA           Majd ha én bio vibrátornak nézlek téged, mondom a Cuncinak, akkor én is lehetek a te guminőd.

NÓRA                 Ezt így megmondtad neki?

AMANDA           Nem, ezt inkább a pszichológusomnak mondtam.

                            Meg hogy engem a saját testem látványa sokkal

                            jobban felizgat, mint a Cuncié, vagy bármelyik

                            szőrös kané, akivel eddig kavartam az életemben.

NÓRA                 Ez azért lehet, mert te sokkal jobb nő vagy, mint

                            a Cunci…

AMANDA           Azt viszont tényleg megmondtam a Cuncinak, hogy vagy megszavaztatja nekem az apjával azt

                            a kis kurva földet a lóheresnél, vagy tényleg

                            elfelejthet, de még a nevemet is, érted.

NÓRA                 Hű, de kemény vagy.

AMANDA           De ez most nem is fontos. Mármint a Cunci testének a látványa. Inkább nézd meg őt! Ő se szép.

Nóra és Amanda megnézik a képet. Ott a király morcosan

összevonja a szemöldökét.

NÓRA                 De. Amanda. Ő szép.

AMANDA           Na igen, de nem úgy szép.

NÓRA                 Hanem olyan jóságosan.

AMANDA           Nem, úgy se nem úgy szép.

NÓRA                 Akkor szerinted? A hatalmától, vagy hogyan  szép?

AMANDA           Nem is tudom. De a Cuncinál nyilván szebb.

                            Mondjuk az nem nagy kunszt.

NÓRA                 Azt mesélik, valaha Dénes is fess férfi volt.

AMANDA           Aha. Viszont te tényleg nagyon szép vagy.

Amanda rámozdulna Nórára.

NÓRA                 Ránézek a Jolira, hol a kávénk.

AMANDA           Hagyd, átugrunk Gyarmatra a Mekibe.  

NÓRA                 De várom Szabolcsot.

AMANDA           Felhívod. Van nála pár telefon…

NÓRA                 Majd lefőzöm én azt a kávét.

Nóra kimegy.  Amanda körbe sétál, aztán megáll a képpel szemben.

16; ELŐD, JOLÁN, SZABOLCS

Kint a padnál.     

Előd és Jolán csak iszogatnak. Szabolcs a fal mellett, a földön ülve

elmélyülten nyomkodja a telefonok gombjait.

Az egyik mobilja felprüttyög, belehallgat, lenyomja.

Jolán és Előd egy picit részegek.

JOLÁN                Hallod? Előd.

ELŐD                  Tessék, Joli néni.

JOLÁN                Hogy állhatnál te fess vitéznek?

ELŐD                  Most megint le tetszik zsidózni?

JOLÁN                Nem, Előd, most csak féltelek, mert kedvellek.

ELŐD                  Joli néni, bárki lehet vitéz, aki hős tud lenni.

JOLÁN                Akkor…igyál még egyet!

ELŐD                  A végén egyáltalán nem bírok felszállni a buszra.

JOLÁN                Megalszol nálam.

ELŐD                  Joli néninél? A mi utcánkban?

JOLÁN                Majd igazollak anyádnál.

Megint felcseng Szabolcs mobilja, Szabolcs bele se hallgat, úgy

nyomja le. Előd őt nézi. Jolán tölt a pohárba.

ELŐD                  Nekem különben semmi bajom velük.

JOLÁN                Még mindig nem magyaráztad meg, mért indulsz el azon a buta vetélkedőn.

ELŐD                  Mert rájöttem, hogy zseni vagyok, Joli néni, azért.

JOLÁN                Zseni?

ELŐD                  Mondom.

JOLÁN                De hogy?

Nóra jelenik meg telefonnal a kezében.

NÓRA                 Szabika! Mért nem veszed fel a telefont?

Előd felpattan, a korty csaknem cigányútra megy.

ELŐD                  Kis kezét csókolom!

17; AMANDA (KIRÁLY)

         A teremben

Amanda a király képét provokálja.

AMANDA           Nos? Szerinted? Te szép vagy? Hogy nézel ki pucéran? He? Olyankor mi a pálya, ha a király meztelen? Hmm?

                            Na, csácsocsi, kishaver.  

Amanda kimegy Nóra után.

Kelemen a képen elmosolyodik, a fejét csóválva.

(KIRÁLY)            Ej, te cemende, te! Még egyszer mondom, te cemende!

                              - rövid kis sötétség délben -

                            MÁSODIK RÉSZ

A nagyteremben a hosszú asztalt hátra tolták. Kelemen király a

képen egy rádió stúdiójában ül, éppen egy heves gesztusa közben

lencsevégre kapva.

A színpad előterében a sétapad és a szemetes viszonya változatlan.

1; JOLÁN, NÓRA

Jolán a színpad előterében, oldalt állva veszekszik Nórával.

JOLÁN                Márpedig én nem fogok egy nap kétszer

                            kitakarítani! Mért? Mért tenném meg?

NÓRA                 De hát nem is kértem rá, Joli néni!

JOLÁN                Még szép!

NÓRA                 Csak csendben próbálnánk úgy fél órácskát, jó?

JOLÁN                Piszkítsanak máshol!

NÓRA                 Jaj, drága Joli néni…!

JOLÁN                És semmi „jaj drága”! Ezért én nem vagyok megfizetve!

NÓRA                 De…

JOLÁN                Rúgjon ki a „művésznő”, ha nem tetszik!

NÓRA                 De ez a hangoskodás, ez, mire jó ez?

JOLÁN                Megélek én ám a nyugdíjamból is!

NÓRA                 Persze, hogy…meg teszik tudni élni belőle?

JOLÁN                Meg én!  Az urammal kettecskén?

NÓRA                 Akkor… mégse a Joli néni férje halt meg?

JOLÁN                Nem vagyok ám én erre a közmunka bérre rászorulva! Én nem leszek a Dénes csicskája!

                            Mint maguk itt mind, he!

NÓRA                 De a Szabolcsnak tetszik segíteni?

JOLÁN                Neki igen. „Művésznő!” Na, vigyáztam!

Jolán ingerülten kicsörtet. A szín világosodik.

2;  NÓRA, SZABOLCS, ELŐD, AMANDA (KIRÁLY)

A teremben

A király képe megmozdul, a szónoklatát a színen lévők

„áhítattal” hallgatják, kivéve Szabolcsot, aki ezt is baromira unja.

Előd gárdista egyenruhában feszít, árpád-sávos karszalaggal.

Amanda egyelőre joggingban, ám vele van egy jókora sporttáska.

(KIRÁLY)            Ki? Ki! Kiiiii?! Még egyszer kérdem, kicsoda az

                            George Orwell? És mért emlegetik mostanában folyton ezek a sunyi képű, menyét lelkű, ocsmadék ballibek? És hogy jön ide George Orwell neve, ezeknek a mosdatlan szájára, mint holmi jelszó? És mi az, hogy 1984?! Megmondaná nekem valaki a tisztelt ellenzéki urak és hölgyek közül?  Úgy tényszerűen? Belesusogná a fülembe? Hogy mostanság amúgy hányas évet is írunk? Amúgy a 21. század első trimeszterében?

                            Tehát ki? Ki! Kicsoda meri a mi egyre izmosabb,

                            napról napra virulóbb, mind jobban teljesítő demokráciánkat George Orwell be sem teljesedett jóslatára hivatkozva a totális állam felé való lavírozásnak kasszandrálni?! Ki? Ki?  

A király jogos felhorgadásában felröfög, aztán.

                            Hol itt a zsarnoki önkény? Ki lát itt állatfarmot?

                            Mert aki ma itt, Piréziában, az én uralkodásom alatt diktatúrát vizionál, az láz álmodik! Vagy mi van vele? Ha nem elmebeteg?

                            Még egyszer mondom: az beteg! Vagy a piréz

                            haza ellensége. Aki szövetkezne akár Európával, besúgná kies hazánkat Amerikának, visszahívná az oroszokat, lepaktálna a törökkel, a kutyafejű tatárral, de még akár az ördöggel is, csak hogy a hatalmát visszaszerezze.

Ezek a hazaárulók. Ezek a bankárbérencek! Ezek a tőkés pecér kommunisták!

                            De mi ezt nem fogjuk hagyni, barátaim, pirézek!

                                               Ugye?

                            Honfiak és polgárok. Amíg lehet, szóval, ám ha muszáj, fegyverrel fogjuk megvédeni vívmányainkat. Aki nincs velünk, az ellenünk!

                            Aki piréz, az legyen a legpirézebb!

                            Tanulj világ, a piréztől, és vagy zokogj!

Előd a jobb karját üdvözlésre lendíti, üvölt.

ELŐD                  Kelemen, Kelemen, Kelemen!

 A többiek megrettenve húzódnak el mellőle.

Szabolcs megint elővarázsol egy mobil telefont a zsebéből, hátat

fordít a szónoklatnak.

NÓRA                 Braun úr, ezt ne!

ELŐD                  Mit ne, kezét csókolom?

AMANDA           Ne ordíts a fülünkbe!

ELŐD                  Ja? Ja, bocsánat…

A király sóhajt, lapoz, témát vált, felvidul.

(KIRÁLY)            Más. Még egyszer mondom, más gondolat jön.

                            Egy hír kapcsán, ami jobb kedvre derített engem, és deríti talán mindjárt önöket is, kedves barátaim, drága pirézek.

                            A Keressük a Piréz Vitézt Intéző Bizottsága arról tájékoztatott ma hajnalban, mielőtt ide indultam volna, a rádióba, hogy erre a kedves kis vetélkedőnkre már két és fél millió jelentkezőt regisztráltak. Magam se hittem a fülemnek. Ezért

                            ezt most még egyszer meghírlelem: két és fél milliót! A mindenit! Ugye? Ugye- ugye- ugye?!

                            Ki hitte volna, hogy ennyi vállalkozó kedv buzog

                            bennünk, ekkora nagy löttyös és bátor játszhatnék! Ez! Ez? Ez!!! Ez hihetetlen nagyságú szám! Ami két és fél millió hithű pirézt takar. Ez bizony magabiztosságra ad okot. Nincs akadály, amit le ne küzdhetnénk mi együtt! Nincs mitől félnünk, amíg hazánkban két és fél millió piréz  vitézzé, tehát hőssé szeretne válni. És mi nem is félünk, ugye? Így nincs is mitől!

                            Nincs hát! Ebben a hangulatban kívánok önöknek

                            mára  is minden jót, azt még az ellenségeinknek is egy hellót! Helló!?

ELŐD                  Zia! Zia! Pirézia! Nincsen mitől tartania!

A király képe kimerevedik.  A színen lévők nedves szemmel, a

szívükre szorított  tenyérrel bámulják őt.  Kivéve Szabolcsot.

 A nők időnként Elődre sunyítanak, merjék-e végre az áhítatot

abbahagyni.

ELŐD                  Éljen Első Kelemen Király!

NÓRA                 És virágozzék!

AMANDA           És szaporodjék!

HÁRMAN           Ámen.

3; JOLÁN

A padnál

A király beszéde közben.

Jolán jelenik meg a padnál. Egy kempingasztalt és egy tömött nejlon

szatyrot hoz magával. Leül a padra, felállítja a kempingasztalt.

A szatyorból dohányzacskót, cigarettatöltőt vesz elő. Akkurátusan

összekészül cigarettatöltéshez filteres hüvelyekbe.

Ezután egy ipode kerül elő, azt a fülébe igazítja.

Végül egy urnát helyez az asztalka szélére.

        

        

4; NÓRA, AMANDA, ELŐD, SZABOLCS

A teremben

Az első megszólalások rekedtesek.

ELŐD                  Én…mindjárt sírok.

AMANDA           Zia? Zia? Sírjál is! És mi rajtad ez a náci ruha?

ELŐD                  Ez? Náci? Ez gárdista. Dehogy náci.

AMANDA           Gárdista vagy?

ELŐD                  Még nem, kezét csókolom.

NÓRA                 Tudod, Braun úr könyvelő.

ELŐD                  Ez lesz a jelmezem, kérem. Mármint a

                            szabad beszédemhez.

AMANDA           Ez?

Előd a sporttáskára mutat.

ELŐD                  Magán is lesz valami extra, nem?

AMANDA           És ez a karszalag?

ELŐD                  Azt…még levehetem.

Előd elkezdi lehúzni, ám mégse veszi le, csak megigazítja.

AMANDA           Röhejes kis buzi vagy, tudsz róla?

ELŐD                  És megkérhetem, hogy ne tegezzen?

AMANDA           Kérjél.

ELŐD                  Ne tegezzen!

AMANDA           Kapd be!

NÓRA                 Szabika, tedd el azt a telefont!

SZABOLCS         Mér’?

NÓRA                 Mert a te számoddal kezdünk.

SZABOLCS         Leszarom.  

NÓRA                 De ne szard le!

ELŐD                  Művésznő, nem nézhetnénk meg inkább az enyémet?

AMANDA           Mért pont a tiédet?

ELŐD                  Mert nekem más dolgom is van, hölgyem.

AMANDA           Mint?

ELŐD                  Művésznő! Mért kell nekem ezt a némbert itt elszenvednem?

NÓRA                 Hátha tanulnak egymástól valamit.

AMANDA           Én? Ezektől?  Mégis mit? Szabika! Szerinted

                            tőled mit lehetne tanulni?

SZABOLCS         Te is szakadjá’ ám má’!

NÓRA                 Hát jó. Ehhez viszont nekem nincsen kedvem.

Mára vége a próbának. Viszlát.

ELŐD                  Úgy érti a művésznő, viszlát mindenkinek?

NÓRA                 Igen, Braun úr, úgy értem.

ELŐD                  De még el se kezdtük!

Nóra ajtót nyit mindenkinek.

NÓRA                 Viszlát, talán holnap.

ELŐD                  És a kedves férje számlái?

NÓRA                 Azt most én szarom le.

ELŐD                  Ja? Kérem.

NÓRA                 Szabolcs! Holnap jelentkezel Dénes

szőlőjében magán közmunkára.

         SZABOLCS         Tudja, ki…

         NÓRA                 Te.

         SZABOLCS         De egy hányás ez a rizsa!

         NÓRA                 A János vitéz nem hányás.

         ELŐD                  De nem ám, kisfiam.

         SZABOLCS         Mi van?!

         NÓRA                 Tanultátok tegnap Jolánnal?

SZABOLCS         A picsába!

Szabolcs nagyot sóhajt, elteszi a telefont, feltápászkodik.

SZABOLCS         Akkor? Mit ugassak?

NÓRA                 Figyelsz a szövegre, és belépsz, ahogy megbeszéltük. Maguk üljenek le addig!

Előd és Amanda leülnek.

Elődön méla unalom és megvetés, Amanda szerelmesen delejezi

Nórát, aki ezt megpróbálja nem észrevenni.

5; JOLÁN

A padnál

Jolán nekilát a készségekkel cigarettát tölteni.

Az ipodban hallottat ismétli.

JOLÁN                „Éj van-e vagy a szemem világa veszett ki?”

                            János vitéz ekkép kezdett el gondolkodni.

                            Nem volt éj, nem veszett ki szeme világa,

                            Hanem hogy ez volt a sötétség országa.”

                            A mi Sanyink. Mi? Pista! Most mit nézöl?

És mit állsz úgy ott?

                            Nagy költő volt a Sanyi.

Kár, hogy végül nem mentem el művésznőnek.

Miattad! Emlékszel? Az enyém volt a legszebb

hang. Úgy is hívtatok: Jolán, a torok.

„Várjuk már, úgy várjuk az új, nagy csodákat!”

Azt akkor apu „önként” beadta a földjét az MGTSZ-be.

Én meg ifjú asszonyként melléd szegődtem tehenészlánynak… Na,…vigyáztam.

6; NÓRA, SZABOLCS, ELŐD, AMANDA

A teremben

Nóra előveszi a János vitéz kötetet, keresett részre

lapoz, de aztán kívülről mondja, mondhatni, művészileg előad.

Közben az KIRÁLY képe halványodni kezd, aztán el is tűnik.

NÓRA                 „Mikorra a patak vize tükörré lett,

                            Melybe ezer csillag ragyogása nézett:

                            Jancsi Iluskáék kertje alatt vala;

                            Maga sem tudta, hogy mikor jutott oda.

                            Megállt, elővette kedves furulyáját,

                            Kezdte rajta fújni legbúsabb nótáját…”

                            Szabi!

SZABOLCS         Mi van?!

NÓRA                 Nem veszed elő?

SZABOLCS         Mit?

ELŐD                  Nekem aztán elő ne vegye!

NÓRA                 A furulyát!

SZABOLCS         Milyen furulyát?

NÓRA                 Adtam rá pénzt, hogy vegyél egyet, nem?

SZABOLCS         És?

ELŐD                  Na…kis kezét csókolom…

NÓRA                 Jó, akkor ma se furulyázol.

SZABOLCS         Nem hát.

AMANDA           Jé!  Nincs ott.

Mind a hárman ránéznek, mi nincs ott.

AMANDA           Ő! A képen! Megint nincs ott!

Mindannyian a képre néznek.

ELŐD                  Érzem, ahogy jótékonyan figyel minket.

NÓRA                 Máskor is szokott ilyet.

ELŐD                  Ja. Mondjuk ritkán. De előfordul.

                            A király szeme mindig mindent lát.

AMANDA           Az nem az Úristen?

ELŐD                  De neki is megvannak erre az emberei.

AMANDA           No persze…

ELŐD                  Meg az internetes űrtechnikája.

AMANDA           Na, meg az is.

ELŐD                  Nem mintha ezzel bajom lenne…

                            Mert eljön ám felénk is. Mátyásozva, ahogy ígérte. Talán már itt is van. A mi kis falunkba…

AMANDA           És azt mért szeretnéd, te kövér barom?

ELŐD                  Hát magának aztán van egy modora.

AMANDA           És?

ELŐD                  És csak azért, mert maga a Cunci úr mennyasszonya…

AMANDA           Senkinek nem vagyok a mennyasszonya!

ELŐD                  És látom ám azt is, ahogy pillantgat a művésznőre!

AMANDA           Látod? Na, hogy pillantgatok?

NÓRA                 Maguknak… muszáj ezt?

Rövid, ellenséges csend.

SZABOLCS         Húzhatok végre a halálba?

                                     Inkább járok Déneshez kapálni.

NÓRA                 Rendben.

SZABOLCS         Vagy szökök Pestre! Azt akkor? Na, csá’!

Szabolcs iszkolna kifelé.

NÓRA                 Nem mész sehová! Mondod utánam!

SZABOLCS         Ne má’!

NÓRA                 „Jancsi lelkem, mi lelt? Mért vagy oly halovány,

                            Mint az elfogyó Hold bús őszi éjszakán?”

 Szabolcs makacsul hallgat.

NÓRA                 „Hej, Iluskám! Hogyne lennék én halovány,

                            Mikor szép orcádat utószor látom tán…”

                            „Jancsikám, látásod úgyis megrémített:

                            Hagyd az istenért az ilyen beszédet.

                            Utószor látlak én, szívem szép tavasza!

                            Utószor szólt itten furulyám panasza,

                            Utószor ölellek, utószor csókollak,

                            Örökre elmegyek, örökre itt hagylak.”

SZABOLCS         Ez a tuti biztos.

NÓRA                 Parancsolsz?

SZABOLCS         Kivándorolok Kanadába.

NÓRA                 Hová?

SZABOLCS         Kanadába.

ELŐD                  Most rögtön?

SZABOLCS         Haljak meg, ha itt maradok.

NÓRA                 Ez a terved?

SZABOLCS         Kérek menedékes jogot.

ELŐD                  Mert téged itten üldöznek, kisfiam?

SZABOLCS         Te se szólhatsz hozzám, te hájas geci!

ELŐD                  Micsoda?!

NÓRA                 Szabolcs!

ELŐD                  Nézzünk oda, fiatalember!

SZABOLCS         Nézzé’! Lerúgom a szíved!

 Szabolcs nekimenne Elődnek.  Amanda fogja le. Előd megrettenve

hátrál. Amanda neveti ki őket.

AMANDA           A két piréz vitéz, mi?

SZABOLCS         Engedjél!

NÓRA                 Higgadj le!

Csend. Lehiggadnak.

NÓRA                 Szabolcs, eridj ki Joli nénihez!

SZABOLCS         Minek?

NÓRA                 Tanuljátok a szöveget!

SZABOLCS         Nem tanulom!

NÓRA                 Aztán gyertek be! Kint ül a parkban,

                            szerintem.

SZABOLCS         Akkor se tanulom!

Szabolcs magára csapja az ajtót. Előd csak most nyikkan.

ELŐD                  Ugye?

                           

         Nóra nagyot sóhajt, aztán Elődhöz fordul.

         NÓRA                 Kamasz még.

ELŐD                  Ugye?

NÓRA                 Nos, kiét nézzük? Amanda? Lehet Braun úr?

AMANDA           Szerintem is tudjuk le.  

NÓRA                 Braun úr? Hozott valami újat mára?

ELŐD                   Már hogyne, művésznő.

Amanda a sporttáskával a színpad szélére vonul.

A fejére úszósapkát húz, aminek kakastaréjszerű dísze van.

Kézi tükröt vesz elő, kis kackiás bajuszkát pingál magának.

Fél füllel azért figyel a másik kettőre.

NÓRA                 Nagyszerű.

Előd lassan újra „magabiztos”.

ELŐD                  Sokat agyaltam a múlt héten, kis kezét.

NÓRA                 Akkor rajta, kíváncsivá tett!

ELŐD                  Máris, csókolom.

Előd koncentrál.

ELŐD                  Az nem baj, ha kimegyek és úgy jövök be?

NÓRA                 Nem.

ELŐD                  De tessék talán helyet foglalni a drága jó művésznőnek is, mintha csak közönség lenne.

NÓRA                 Jó, majd leülök.

ELŐD                  Mert ez egy olyan kis stand up lesz.

NÓRA                 Nem mondja.

ELŐD                  Na…ja…egy olyan kis szomorú.

NÓRA                 Szomorú stand up? Hűha.

ELŐD                  Vagy inkább alig vidám.

NÓRA                 Az még izgibb!

Előd kiszerencsétlenkedik, magára csukja az ajtót.

Nóra széket keres, amíg leül, összemosolyodik Amandával.

         NÓRA                 Az Elődke, mi?

AMANDA           A ma este? Végre jó neked?

NÓRA                 Viszont agyafúrt könyvelő.

AMANDA           Tudsz jönni?

NÓRA                 Nem!

AMANDA           Miért nem?

NÓRA                 Ne haragudj, de nem.

AMANDA           Ha nem, nem. Majd legközelebb…

Csend. Előd nem jön.

AMANDA           Különben Cunci beszélt végre az apjával.

NÓRA                 Igen?

AMANDA           „Műkörmös kurva nálam nem lesz földesúr.”

NÓRA                 Ezt mondta a Dénes?

AMANDA           A rohadék.

NÓRA                 És Cunci?

AMANDA           Az ki?

NÓRA                 Hát…rajtad tényleg csak Mátyás király segíthetne…

AMANDA           Bízd ide!

Csend. Előd még mindig nem jön.

7; JOLÁN, SZABOLCS

A padnál.

Szabolcs ér a padhoz, meglátja Jolánt, kelletlenül ballag hozzá.

 Jolán int, üljön le mellé.  Szabolcs inkább állva marad.  Jolán a

füldugóból érkező hangot átkiabálva.

JOLÁN                „A keserves voltát, rugaszkodj utána!

                                      Kiáltott most János egyik óriásra.

                            Szót fogadott ez, és a banyát elkapta,

                            És a levegőbe magasra hajította.”

SZABOLCS         Nem érdekel!

JOLÁN                „Így találták meg az utolsó boszorkányt

                            Halva, János vitéz faluja határán.

                            S hogy minden ember gyűlölte, utálta,

                            Még csak a varjú se károgott utána.”

Jolán kikapcsolja az ipodot, a dugót kiveszi a füléből, a készüléket

átadná Szabolcsnak.

JOLÁN                Az éjjel beolvastam neked.

SZABOLCS         Baszom be ide rögtön a kukába!

JOLÁN                Tanuld csak! Nesze!

Szabolcs átveszi a készüléket, zsebre teszi.

Kevés csend után Szabolcs az urnát nézegeti.

SZABOLCS         Őt mér’ hoztad?  

JOLÁN                Unatkozik.  

SZABOLCS         És mér’ nem temeted el?

JOLÁN                A Dénes földjébe?! Az én Pistámat?!

SZABOLCS         Akkor… adjál má’ egy szálat!

JOLÁN                A tiéd, nem? Ülj le!

Szabolcs elvesz egy szál cigarettát a töltöttekből, rágyújt.

SZABOLCS         Befele várnak, he.

JOLÁN                Ráér.

SZABOLCS         Megint rikoltozni fog. Halna meg.

JOLÁN                Jó lány az, csak boldogtalan.

SZABOLCS         És akkor?

Csend. Szabolcs élvezi a füstöt.

JOLÁN                Hallod? Fura szaga van ennek a dohánynak.

SZABOLCS         Fű. Mondom. Nem dohány. Gyógyfű.

JOLÁN                „Széki fű”, mi?

SZABOLCS         Fasza.

JOLÁN                És kitől kapod?

SZABOLCS         Úgy termesztik sárga arcok sok lámpa alatt.

JOLÁN                De tényleg gyógyfű, nem csapsz be?

SZABOLCS         Én téged? Haljál meg!

JOLÁN                Inkább vigyél magaddal Kanadába!

SZABOLCS         Oda?!

JOLÁN                Visszük Pistát is.

SZABOLCS         Öreg vagyol.  Meg nagyon rút is.

JOLÁN                Egy nagymamára mindig szükség lehet.

SZABOLCS         Az van nekem igazi is, kettő. Kettőnél több!

                            Várjál már, hány nagymamám van nekem?

JOLÁN                Tanuld a János vitézt!

SZABOLCS         Mert?

JOLÁN                Mert különben hülyén halsz meg.

SZABOLCS         És?

Szabolcs előveszi az ipodot, beüzemeli, hallgatja a János vitézt,

és egyre jobban vigyorogva füvezik. Jolán tölti a hüvelyeket

tovább.

8; ELŐD, NÓRA, AMANDA, KIRÁLY

A teremben.

Előd kopogtat, bedugja a fejét, aztán belép, középre alázkodik.

ELŐD                  Kis kezüket csókolom.

NÓRA                 Á, jó napot, Braun úr. Ez már a szám?

ELŐD                  Még nem. Azaz: de. Vagy nem! Inkább mégis se?

                            Bejöjjek még egyszer?

NÓRA                 Ne! Kezdje!

Amanda gúnyosan felkuncog.

ELŐD                  De tessék azt mondani, a rend kedvéért, hogy tessék…

NÓRA                 Tessék!

Előd magába mélyed, ám mielőtt belekezdene, az ajtófélfán

ismét kopogtatnak. A király lép be. Most másik álruhában.

Ál pocakja feszesebben dudorodik viseltes öltönyében. Keret nélküli

szemüvege okosabban csillog. Kis Hitler-bajusz billeg az orra alatt.

KIRÁLY              Ugye nem zavarok?

ELŐD                  Mi? Mit?

NÓRA                 Jézusom.

KIRÁLY              Á, nem, Jézus újra még mindig nem,

megint csak én.

AMANDA           Na ne.

KIRÁLY              De bizony, újra erre kóboroltam…

NÓRA                 Meg se ismertem egy pillanatig.

A király mandára mosolyog.

KIRÁLY              Remélem, így jobban tetszem önnek.

AMANDA           Sokkal.

ELŐD                  De én éppen próbálok, tisztelt uram! Ja?

KIRÁLY              Igen? Pardon. Azért beljebb léphetnék?

NÓRA                 Most…

KIRÁLY              Tudja, még mindig nem regisztráltam sehol.

                            Mert valamiért mégis csak önnél szeretnék.

NÓRA                 Egy óra múlva, megfelel?

KIRÁLY              Nem maradhatnék a próbát nézni?

NÓRA                 Tudja, ez kissé bizalmas és csakugyan zártkörű, úgy hogy…

KIRÁLY              Ó, hadd maradjak!

ELŐD                  Arról szó se lehet!

KIRÁLY              Drága uram,! Engedje meg!

ELŐD                  No de…

KIRÁLY              Magán látszik, hogy profi. Maga mester! Ugye?

ELŐD                  No ja, de…

KIRÁLY              Kérem! Nagyon szeretném!

ELŐD                  Hát…Ha a művésznő…

NÓRA                 Akkor tessék, üljön le oda hátra!

KIRÁLY              Hálásan köszönöm!

A király a mutatott székre, jó hátra leül.

KIRÁLY              Tudom: pszt. Meg se mukkanok, itt se vagyok.

NÓRA                 Rendben. Braun úr?

ELŐD                  Ja? Ja. És még… tetszene még szólni a barátnőjének, hogy szám közben se bámuljon engem? És hogy főképpen ne mosolyogjon le úgy?

NÓRA                 Braun úr, maga közönség elé akar majd állni.

ELŐD                  Ja!

NÓRA                 Akkor el kell tudni viselnie az ilyesmit.

ELŐD                  Értem.

AMANDA           Rád se nézek, te nagy kalap fos.

NÓRA                 Így rendben?

ELŐD                  Így igen. Akkor? Kezdjem? Mert szívesen bejövök ám még egyszer.

AMANDA           Virítsad már!

ELŐD                  Mi? Hogy?

AMANDA           Én se érek rá egész nap.

ELŐD                  Nahát, kérem…

NÓRA                 Braun úr, most ne törődjön Amandával!

ELŐD                  Ja! Ja? Megint igaza van, művésznő. Köszönöm!

NÓRA                 Nincs mit.

ELŐD                  Elmesélek maguknak valamit.

KIRÁLY              Ez az! Bravó!

NÓRA                 Vendég úr.

KIRÁLY              Pardon.

ELŐD                  Szóval kezdjem ott? Hogy… szólok a csávónak.

                            A szupermarketban. Figyelj, öreg, azt most tedd szépen vissza a polcra! Egy olyan kigyúrt kopasz tahó volt különben. Kábé kétszer akkora test, mint az ész. Vagy az enyém. Nézzenek rám! Mert az a kétajtós szekrény is rám nézett. És? Nem hitt a szemének. Hogy rá mertem szólni, tegye vissza azt a kütyüt a polcra. Én. Én se hittem volna a saját szememnek.

                            Mondjuk fél évvel ezelőtt. Hogy én? Én merek szólni? Bárkinek is? Rendre utasítani bárkit?

                            Ugye nem néznék ki belőlem, még ebben az egyenruhában sem? Mert ugye, nem a ruha teszi az embert.

AMANDA           A nácit se?

ELŐD                  Mi?

KIRÁLY              Bravó, bravó!

NÓRA                 Braun úr, ne zökkenjen ki, folytassa!

ELŐD                  Ja? Ja. Aztán persze hőbörgött a kigyúrt kopasz, meglökdösött és kilátásba helyezte, hogy felrúgja a végbelemet a torkomig. De ez nem számít. Rászóltam a csávóra!

                            Ez számít. Csak ez számít! Úgy éreztem, végre

                            férfi vagyok, végre férfi és piréz! És a magam hétköznapi szerény módján egy kicsit hős is.

A király tapsolni kezd, Nóra leinti.

NÓRA                 Van még, Braun úr?

ELŐD                  Aztán? Aztán szóltam a kishölgynek is. Végre

                            megszólítottam. Évek óta elsétálok mellette naponta minimum kétszer. Munkába menet, és

                            munkából jövet. Ő újságot árul a sétányon, de én még egy Fülest se mertem kérni tőle eddig. Hogy mért nem? Nézzenek rám! Ronda a pofám, igaz?

AMANDA           Aha…

KIRÁLY              Ugyan már, mihez képest?

ELŐD                  Ne, ne mondják most azt, á, dehogy, nincs az

                            arcommal semmi baj, csak szokatlanul

                            karakteres, vagy ilyesmi. Ronda ez! Kérem! Ferde, rücskös, zsíros és csipás. Ez a kevés hajam is hullik. A fogaim rosszak, a leheletem büdös.

                            No és ha legalább megborotválkozom? Csak jobban látszom tőle. Nézzenek rám, annál rosszabb!

                            És én mégis! Mégis, mégis, mégis szóltam a kis hölgynek! Kis kezét csókolom, van-e még eheti? Ja?  Vagy az már a múlt heti? Ja! Ő rám nézett, én ránéztem. A tekintetünk találkozott. Delejes szikrák pattogtak ott, kérem!

                            Pedig ha ismernék azt a kis hölgyet, kérem!

                            Csak néznének rá! Orcája, akár a mézeskalács!

A király felnyög, az egyik kezét a torkához, a másikat a szájára

szorítja.

ELŐD                  És én! És én merészen behajoltam! És akkor láttam őt deréktól lefelé a csípőjéig! Ó, jaj! Ó, ja!

                            Sajnos már nincsen. Válaszolt ő. A nő! A múlt heti már elfogyott, az eheti még nem jött.  A Füles állapota köztes, akár ez a cudar kis élet. Sebaj!

                            A lényeg az, hogy megszólítottam! Sose hittem volna, hogy valaha meg merem majd tenni.

                            És tessék! Most már könnyebb lesz ez is.

                            Keddenként délután, vagy szerdán is majd

                            mindig megállok nála. És megkérdezem.

                            És nem csak Fülest vásárolok majd nála, hanem

                            megveszem a Piréz Nemzetet is az összes mellékletével együtt. A Piréz Sportot! A tabellákkal!

                            Mert férfi vagyok! És piréz! És bár hadban

                            állnánk tatárral, némettel, törökkel, muszkával,

                            hogy egy csatában lehetne belőlem akár vitéz!

                            Vitéz Piréz! Nem csak a magam kis szerény hétköznapi módján egy szürke délután hőse.

A király felállva tapsol. Amanda őt is vihogja.

Nóra szigorúan szól az idegenre.

NÓRA                 Ezt ne tessék!

KIRÁLY              De bravó, bravó!

NÓRA                 Ez csak egy próba, kérem.

KIRÁLY              Pardon.

Az KIRÁLY leül, mutatja, zipzár a száján. Nóra Elődre mosolyog,

Int, hogy folytassa. Előd hálásan az idegennek.

ELŐD                  Most meséljem el azt, hogy beszóltam a főnöknek is? Én?  „Lojzikám?!” Csak így.  „Lojzikám!”

                            „A munkanap neked is nyolckor kezdődik, és neked is csak harminckét perc ám az ebédidő!”

                            Így keményen. Hápogott ám a Lojzi!

                            Az a zúg whiskyt iratszekrényből vedelő véglény tetű csotány! Az az inkompetens takony-fika-turha-láda! Hápogott ám! A mocsok. Nem gondolt ki ennyi erőt és hatalmat belőlem.

Nem ám.

                            Persze azonnal kirúgott.

                            És? Majd egész életemben könyvelni fogok a Kaiser und Königh KFT.nek? Nézzenek rám! Rabszolgának látszom? Annak?!

                            Ezt kérdeztem a mutertól is, amikor megpróbált

                            összeszidni. Hogy azonnal hívjam fel a Lojzit és kérjek tőle bocsánatot. Én?! Egy Lojzitól?

                            Mondjam neki azt, nem is értem, pedig be se voltam rúgva? De be voltam és be vagyok rúgva! Mámoros vagyok! Egyfolytában! Hónapok óta!

                            Hogy miért? Mert négy! Hölgyeim és uraim!

                            Nézzenek rám. Rájöttem! Mert rá kellett döbbennem, hogy négy! Én mind a négy olyan génnel rendelkezem, ami csakis a zsenikre és a skizofrénokra  jellemző! És miután bolond nem vagyok, mi marad? Nos, mi?

Az Elődöt hallgatók összenéznek.

ELŐD                  Hát ezért vettem meg ezt a ruhát múlt héten a hozzá való karszalaggal.

AMANDA           Mert zseni vagy?

ELŐD                  Mert formát kellett találnom a tartalomhoz!

NÓRA                 Formaruhát?

ELŐD                  Pontosan, művésznő.

AMANDA           Akkor mégis csak a ruha hozza ki belőled a nácit?

Előd két lépéssel Amandánál terem, az arcába üvölt, amitől a hölgy

egy kissé megszeppen.

ELŐD                  Mert?  Mire áldozhatnám fel a meglelt zsenimet? Mi? Erre válaszolj, te… te politúrozott szuka!

AMANDA           Hé!

ELŐD                  Mint hogy kitaláljam: gárdistaként harcolok a hazáért, a haza oltárán! Mint egy hős! Mint egy igaz piréz! Mint egy vitéz! Békeidőben!

AMANDA           Lépjél csak nagyon gyorsan hátrébb!

ELŐD                  Vagy különben?

AMANDA           Tökön rúglak.

Előd guvadtan bámul le Amandára, aztán elhátrál, higgadtabban.

ELŐD                  Nézzenek rám tehát! Még egyszer! És ne felejtsék

                            el az arcomat! Éljen Pirézia! Éljen a király!

                            Látják? Rám néz! Lát engem!

Előd üdvözlésre lendített karja a képre mutat.

9; JOLÁN, SZABOLCS

A padnál

Jolán egyre növekvő gyanakvással figyeli a füvező, lazuló, közben a

János vitézt hallgató Szabolcsot.

JOLÁN                Hallod? Szabi!

SZABOLCS         „Az Óperenciás tenger ez…

                                      Tudod-e?”

JOLÁN                Biztos, hogy ez nem marihuána?

SZABOLCS         He?

Szabolcs csak vigyorog. Jolán kiveszi a füldugót Szabolcs füléből.

JOLÁN                Milyen gyógyfű ez?  

SZABOLCS         Há’ nem látod? Gyújts rá te is!

JOLÁN                Még csak az kéne.

SZABOLCS         Há’ hepi leszöl ettől, haljál meg, Joli!

JOLÁN                Az uram előtt?

SZABOLCS         Há’ akkor meg ne ezt szívjad!

Szabolcs visszadugja a fülébe a dugót.

10; ELŐD, AMANDA, NÓRA, KIRÁLY

A teremben.

ELŐD                  Egyenesen rám néz!

AMANDA           Rád?

Előd, Nóra és Amanda a szívükre teszik a tenyerüket, párás tekintet.

Az idegen somolyogva fürkészi őket. A lányok most a képre is, rá is

sunyítgatnak, mikor hagyhatják abba az áhítatot.

NÓRA                 Éljen Első Kelemen!

AMANDA           És virágozzék…

ELŐD                  Ámen!

11; JOLÁN, SZABOLCS

A padnál.

JOLÁN                És mennyi ebből egy pakli?

SZABOLCS         Ez szálanként megyen.

JOLÁN                Szálanként?! A Pista napi két doboz

                            Kossuthot szívott!

SZABOLCS         Az faszán sok.  

JOLÁN                Meg is mihályodott tőle. Igaz, Pista?

                            Vagy nem is a Kossuthtól? Mondjuk a mája is olyan lehetett már, mint a disznósajt. Amit moslékos vödörbe áztattak. Vagy már össze is zsugorodott neki? Az is lehet. Mi, Pista? Nem kérdeztem. Mert hogy fel se boncolták. Csak megyek be látogatni, fordulok a kórterembe, az ágyában nincsen, meg már sehun se találok egy orvost. Hát így.

                            Drága ám a busz! Hát szólhattak volna, már nehogy látogassak.

                            Ha nincs is mobilom. És? Azelőtt táviratot legalább küldtek.

SZABOLCS         Kérsz egy telcsót? Adok egy okost!

JOLÁN                Ez honnan van?

SZABOLCS         Kéred? Ingyen!

JOLÁN                Minek az nekem? Igaz, Pista?

SZABOLCS         Visszaszól azért?

JOLÁN                Néha.

SZABOLCS         Az… király.

JOLÁN                Szóval mennyiért adsz egy szálat?

SZABOLCS         Én csak töltöm.

JOLÁN                És ebből veszel repülőjegyet?

SZABOLCS         Haljak meg.

JOLÁN                És mihez kezdesz majd ott?

SZABOLCS         Azt tudom.

JOLÁN                Tudod? Na! Mihez?

SZABOLCS         Ott már várnak rám, Joli!

JOLÁN                Juj, te! És kik?   

SZABOLCS         A mohikánok, kik!

JOLÁN                Ja! Akkor…ott végre nem te leszel egy utolsó.

SZABOLCS         Ott nem én.

12; ELŐD, AMANDA, NÓRA

A teremben.

KIRÁLY              Mostanában sokszor leszól önökhöz?

NÓRA                 Igen.

KIRÁLY              De mindig lelkesebbek lesznek tőle, ugye?

NÓRA                 Még mindig itt óhajt regisztrálni?

KIRÁLY              Még… én…aha! Ez jó! Kegyed tényleg szellemes! Még egyszer mondom: tényleg!

NÓRA                 Köszi.

KIRÁLY              No és magukat ez nem bosszantja?

NÓRA                 Micsoda?

KIRÁLY              Ez a sok jövés-menés, megfigyelés, leselkedés, meg a szófia beszéd a mátyásozásairól…

         NÓRA                 Már hogy bosszanthatna?

KIRÁLY              Maga nekem egyre jobban tetszik. Szólíthatom én is művésznőnek?

         NÓRA                 Ahogy…óhajtja.

Némi kínos csend után Előd jelentkezik felemelt két ujjal.

ELŐD                  No és? Én? Fejlődtem? A múlt hét óta? Ja?

AMANDA           Pfff…

ELŐD                  Nem magát kérdeztem! Művésznő! Legyen velem nyugodtan szigorú, kis kezit csókolom!

NÓRA                 Ó…hogyne…fejlődött volna, Braun úr…

ELŐD                  De a végét megint eltoltam, nem?

AMANDA           Csak a végét?

Előd Amandára vicsorog.

ELŐD                  A legvégét.

NÓRA                 Mármint azt, hogy éljen Pirézia?

KIRÁLY              Az nagyszerű volt!

ELŐD                  Onnantól, hogy elfelejtettem mondani: a képem aszimmetrikus.

KIRÁLY              Mester! Ez a monológ egészen remek!

ELŐD                  Azt mondja?

KIRÁLY              Nem hízelgek!

ELŐD                  De bele kéne még tennem a diszlexiámat és a

                            bipoláris zavaromat is valahogy.

AMANDA           Nahát! És még mid van neked, Elődke?

ELŐD                  Kérem, Nóra, így nem lehet dolgozni!

NÓRA                 Igaza van, Braun úr! Amanda, légy szíves!

AMANDA           Szólj ki, ha én jövök!

Amanda a fején tarajos úszósapkával és a festett bajusszal kivonul,

magával viszi a sporttáskát.

KIRÁLY              Engedje meg végre, hogy gratuláljak!

A király Elődhöz siet, megragadja, rázza a kezét. Előd elvenné,

ám a király nem ereszti.

NÓRA                 És tényleg kirúgatta magát a húskombinátból?

KIRÁLY              Igaza volt, mester! Hogy jól beolvasott annak a

                            hogy is titulálta? Fika-mocsok-turha-görény főnökének?

ELŐD                  Ilyesminek.

KIRÁLY              Minő nyelvi lelemény! Minő metafora halmaz! Mit halmaz? Fika-katedrális! Csillagkép! Turha-galaxis! Ős-takony bumm! Szenzációs!

ELŐD                  Én? Hát…ja.

Az KIRÁLY most engedi el Előd kezét, aki fájdalmasan rázogatja.

NÓRA                 Most egyszer talán igaza volt az édesanyjának.

ELŐD                  Hogy én kérjek bocsánatot attól a görénytől?!

KIRÁLY              Egy Piréz Vitéz nem kér bocsánatot még az

                            úristentől se.  Talán és csakis Kelementől.  

                            Igaz? Aki jótevő atyánk és szerető vezérünk, nemde?

Nóra és Előd párás szemmel a szívükre teszik a kezüket.

Az KIRÁLY fürkészi őket. Nóra meg rá és Elődre sunyít,

abbahagyhatná-e az áhítatot.

13; SZABOLCS, JOLÁN

A padnál.

Jolán megtölti az utolsó cigaretta hüvelyt is. Magában

morfondírozik. Szabolcs szívja a füvet, idülten hallgatja a

János vitézt. Felcseng az egyik mobilja. Jolán rázza meg.

JOLÁN                Szabi! Telefon!

SZABOLCS         Ja!

Szabolcs előkotorja a készüléket, megnézi, ki hívja, beleszól.

SZABOLCS         Na csá. Van. Szopjál le! Hova? Jó.

                            És majd te? Oké. És a cuccos? De dudáljál ám!

Te haljál meg!

Szabolcs bontja a vonalat, elrakja a készüléket, Jolánra mosolyog,

aztán húnyt szemmel élvezi a füstöt tovább.

14; ELŐD, NÓRA, KIRÁLY, AMANDA

A teremben.

KIRÁLY              Vagy maga még a királytól se? Kér bocsánatot?

Nóra növekvő gyanúval az  idegen felé.

NÓRA                 Mit is mondott, tisztelt uram, honnan

                            csöppent maga ide?

KIRÁLY              Ha jól emlékszem, erről semmit se mondtam.

NÓRA                 És ha nem veszi tolakodásnak, azon kívül, hogy a Dénes haverja, elárulná végre, hogy kicsoda maga?

KIRÁLY              Majd ha regisztrálunk, erről is csak kiderül valami.

                            De Mester! Maga mit is dolgozott eddig?

ELŐD                  A Kaiser und Könighben  voltam könyvelő. Ja?

KIRÁLY              Jaj! Hát maga nem könyvelésre való!

ELŐD                  Ugye? De hát eddig, ugye…Mert eddig, ugye, ja?

KIRÁLY              Ettől zokogna a piréz vitézi rend, ha már volna!

                            Uram! De megalapítjuk! És amikor ez megtörténik, magának tiszti rangban köztünk a helye!

ELŐD                  A vitézi rendben?

KIRÁLY              Hadd ölelem meg!

A király megöleli Elődöt, és most így nem ereszti.

KIRÁLY              Igen! Igen! A maga drága zsenije! Kár lenne

                            egy külföldi kézen lévő vágóhídon elpazarolni!

ELŐD                  Húskombinátban, de magam is így érzem egy ideje.

KIRÁLY              Meséljen még!

ELŐD                  Miről?

KIRÁLY              Hogy volt képes két véres hurka tétel lekönyvelése között ezt a remeklést kitalálni?

ELŐD                  Nos, álltam az íróasztalom előtt… Tudja, nehezen

                            maradok ülve az aranyerem miatt, és…

KIRÁLY              És még hozzá így felkészülni?

ELŐD                  Munka után! Meg a művésznő is…még… csak beosztottuk eddig…valahogy. A járási elődöntőig, ugye, úgy egyeztünk meg. Ugye, Nórika?

NÓRA                 Valahogy úgy.

A király elengedi Elődöt, most Nórát ölelné, ám ő nem hagyja.

KIRÁLY              Művésznő, a nemzet hálája öné.

NÓRA                 Mi ez a játék, kérem?

KIRÁLY              Játék? Dehogy játék! Művésznő! Ígérje meg nekem, hogy végig segíteni fogja Braun urat!

NÓRA                 Magának ígérjem meg?

KIRÁLY              Nem, inkább neki, a mi zseninknek!

NÓRA                 Braun úr nem…

KIRÁLY              Mindenképpen! És mindvégig! Ígérje!

NÓRA                 Megáll az eszem.

Nóra hitetlenkedve hátrál el a csoportozatból. Előd utána lép.

ELŐD                  A kissrácra vigyáznak apósék.

                           Ugye velem tart? Nóra!

NÓRA                 Ó, istenem, Braun úr…

ELŐD                  Ragaszkodni fogok magához! Maga drága! A végsőkig és azon túl is! A hálám, művésznő…

NÓRA                 Ne!

ELŐD                  De!

NÓRA                 De ezt ne!

KIRÁLY              De, de!

ELŐD                  Nóra, én…

Amanda robban be a műsorszámával. Amanda fardísze egy

gyönyörű, terebélyes pávakakas farktollazat (utánzat).

 Bonyolult, erotikus táncot lejt a fotografikus memóriával

betanult szövegre. Ehhez közben két ujjal megint az orrnyergét kell

szorítania, és arra bandzsítania.

A férfiak hátra sodródnak a falhoz. Nóra jót mulat.

Előd elutasító. A király eleinte eléggé meghökken.

AMANDA           Továbbra is kérdés azonban, hogy a fizikai megjelenés olyan extrém formái, mint a páva hatalmas farktolla vagy a paradicsommadár színpompás tollruhája hogyan jöttek létre.

                            Mint tudjuk, Darwint is élénken foglalkoztatta ez a kérdés, és arra a következtetésre jutott, hogy itt az epigám szelekció valamilyen módon a természetes szelekció ellenében fejtette ki a hatását, annak érdekében, hogy ezek az állatok párt találjanak maguknak és szaporodjanak.

A király megmozdul a képen, mintha onnan is figyelne.

AMANDA           Nyilvánvaló ugyanis, hogy a hosszú és terebélyes farktoll akadályozza viselőjének mozgását és táplálkozását. A színpompás tollruha

                            felhívja a ragadozók figyelmét és ez csökkenti a túlélés valószínűségét. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy miután ezek a tulajdonságok fennmaradtak az evolúció során, valamilyen adaptív érdekkel rendelkezniük kell az állat számára.

A király szól ki a képből oktatólag.

(KIRÁLY)            Ha lesz tó, lesz béka is! Még egyszer mondom:

                            tó, béka. A sorrend világos?  

A teremben lévők tenyere a szívükön, a tekintetük párás.

A király a teremben somolyogva fürkészi őket.

13; JOLÁN, SZABOLCS

A padnál.

Jolán lepucolta a kempingasztalt.

A megtöltött cigaretták egy karton dobozban. A cigarettatöltő

és az urna a nejlonszatyorban.

JOLÁN                Bemegyünk?

SZABOLCS         Megy a faszom.

JOLÁN                Hát…ha te jössz, neki is muszáj lesz…

Tudom, haljak meg.

Jolán összehajtja a kempingasztalt, otthagyja Szabolcsot. Viszi

magával a cuccot. Szabolcs mellett a padon a karton dobozban

a megtöltött széki füves cigaretták.

14; AMANDA, NÓRA, ELŐD, KIRÁLY

A teremben.

A király bontja az áhítatot.

KIRÁLY              Van még ebből a pávatáncból?

AMANDA           Mert?

ELŐD                  És mi az, hogy epigám, ja?

AMANDA           Mit tudom én?

NÓRA                 Folytasd, kérlek!

Amanda koncentrál, Előd hátat fordít, a fülét befogja.

A két nő ezen elcsodálkozik, aztán összemosolyog.

Az KIRÁLY leül Előd mellé, őt érdekli a műsor.

Amanda folytatja a bebiflázott szöveggel egybekötött páva táncot,

most inkább az KIRÁLYnek, mint Nórának.

AMANDA           Az a kérdés, mi az a nyereség, ami miatt a pávafarkú hímek vonzóak a nőstények számára.

                            A kérdés megválaszolására több magyarázó modell tesz kísérletet. Az un. elfutó szelekció…

Az KIRÁLY Amandát egy pillanatra megakasztja.

KIRÁLY              Mert az ember is alakul.

AMANDA           A  jellegek önkényesek, pusztán szexuális vonzerejüknél fogva gyakorolnak hatást a másik nemre, nem pedig azért, mert valamilyen ezen túlmutató előnyös tulajdonságot akar vele reklámozni az állat.

NÓRA                 Ez az epigám nem valami másodlagos nemi izé?

KIRÁLY              Mármint hogy nagy a páva farka?

NÓRA                 A tolla.

KIRÁLY              No persze, a farka tolla…

AMANDA           Majd ennek is utána nézek a gúglén, jó?!

NÓRA                 Elnézést.

KIRÁLY              Ennyi volt?

AMANDA           Van még.

NÓRA                 Akkor...

AMANDA           Ez azonban nem volt mindig így. Valamikor adaptív tulajdonságok jelzéseiként vettek részt az erőforrásokért folyó vetélkedésben. Az egészséges, tömött tollazat révén a páva és a paradicsommadár ősei valószínűleg jobban tudtak repülni, így ezek a tulajdonságok a hímek kiváló képességeit mutatták a túlélés terén.

Közben úgy adódik, hogy a teremben, az KIRÁLYt kivéve, nem veszik

észre az KIRÁLY képváltozásait.

Ezek sorrendben: kisbaba fotó, kisgyermek, gumikacsa, kisbicikli.

Kisfiú. Gumilabda. Kisiskolás. Családi fotó. Focilabda. Puskás Öcsi.

A kamasz KIRÁLY foci mezben. Érettségi fotó. A kora felnőttkor

emlékei. Amanda szövege végén ismét az KIRÁLY mai arca.

AMANDA           Emiatt vonzónak mutatkoztak a nőstények számára, és pozitív szelekció irányult rájuk.

                            Ha a pávakakasok eltérő farktollhosszúságának genetikai alapja volt, ami jogosan feltételezhető, akkor a hosszabb farktollból származó előny a fiú utódokra is átadódott. Amennyiben pedig a tojók genetikailag előírt hajlamot mutattak a hosszabb farktollak előnyben részesítésére, ez a preferencia megjelent az utódokban is.

                            No és itt fogom majd harsányas ezt ordítani:

                            És ezért oly csillogóan nagy fark(toll)ú  a mi Kelemenünk is! Bölcs Atyánk és Jótevőnk!

Amanda tenyere a szívén, a tekintete párás. A király mosolyog.

15; SZABOLCS

A padnál.

Szabolcs elnyomja a cipőtalpán a csikket, aztán nagy

műgonddal rágyújt egy következőre.

Kintről autó dudál hosszan.

Szabolcs felkapja a dobozt, kicsámpázik vele.

16; AKIK EDDIG ÉS JOLÁN

A teremben

AMANDA           Na, páva táncoljak még?

         KIRÁLY              Kicsit alternatívnak tűnik, de…

AMANDA           Ha mármost e két tulajdonságnak- a hímek farktollának és a nőstények erre irányuló preferenciájának – a genetikai alapjai összekapcsolódnak, akkor egyfajta pozitív visszacsatolás jön létre. Ez az un. genetikai kovariancia az epigám jelleg és a rá irányuló preferencia között a modell legmerészebb feltevése. Mutáció révén ugyanis bármilyen kis változás a nőstények preferenciájában változást generál a hímek megjelenésében. Ha a nőstények a valamivel hosszabb farktollú hímeket részesítik előnyben, a hímek farktolla hosszabbá válik, hiszen így kettős előnyhöz jutnak. Jobban tudnak repülni és könnyebben szereznek párt maguknak.

                            Ez egy öngerjesztő, önerősítő szelekciót indít be,

                            amelyet a nőstények választása tart fenn, és amelyek végén a nőstények számára maga a vonzóerő válik a legfontosabb tényezővé.

                            A folyamat addig tart, amíg az előnyben részesített jelleg a hím túlélési képességét komolyan veszélyezteti. A farktoll hosszúságának növelésére irányuló szelekció egy ponton leáll. Valószínűleg ott, ahol a párzási sikerből származó nettó reproduktív nyereség még felülmúlja azt a veszteséget, amelyet a csökkent életképesség okoz.

                            És… egyelőre ennyi.

NÓRA                 Eszméletlen a memóriád.

AMANDA           Ugye?

KIRÁLY              Ez tehát a páva farktollának igaz története?

AMANDA           Nem tetszett?

Jolán lép be a terembe. A szatyrot magával hozta, az most az egyik

asztalra teszi.

JOLÁN                Na, kérem, vigyáztam.

NÓRA                 Szabolcsot nem hozta?

A király szól ki a képből a népnek.

A lányoknál a párás tekintet. Az álruhás Kelemen Jolánra mosolyog,

az öreglány őt fürkészi.

(KIRÁLY)            Az utolsó töltényig, barátaim! Harc a gazdaságban, a közigazgatásban, az oktatásban,

                            az egészségügyben és az úgynevezett kultúrában!

                            Még egyszer mondom: az utolsó töltényig.

                            Különben, kedves barátaim, pirézek és polgárok.

                            Soha. Értik? Soha, de soha nem lesz ingyen ebéd.

                            Vagy ahogy a tatár-hun közmondás mondja: ha te nem vadászol rájuk, akkor majd ők vadásznak rád.  Még egyszer mondom…

Az álruhás király csettint, a képen a király elhallgat.  

KIRÁLY              Ejnye, csend legyen!

A csettintést Előd is észleli.

Mindenki döbbenten fordul az idegenhez, aki ezt élvezi.

17; SZABOLCS

A padnál

Szabolcs tér vissza a padhoz. Egy energiaital van nála.  Leül,

a  zsebéből kis nejlontasakot vesz ki, abból néhány tablettát szór a

tenyerére, az itallal beveszi őket.

18;  MINDENKI, kivéve Szabolcsot

A teremben

KIRÁLY              Nos, drága „művésznő”. Ha nincs többé akadálya…

AMANDA           Ez…csettintett  a királyunkra?!

NÓRA                 Ezt….hogy?! Hogy képzeli?

KIRÁLY              Szeretnék végre önnél regisztrálni.

AMANDA           Maga provokatőr!?

ELŐD                  Ja!?

NÓRA                 Uram! Felszólítom, hogy igazolja magát!

JOLÁN                Én ismerlek ám!

KIRÁLY              Csakugyan, néném?

JOLÁN                Maga nem a Bakos Jóska unokaöccse vagy?

KIRÁLY              Én? Nem!

JOLÁN                Szóval nem a Kisjóska?  

KIRÁLY              Hölgyeim, és igen tisztelt mester uram!

                            Eredeti szándékom szerint végig inkognitó

                            óhajtottam volna maradni,  és ebbéli

                            minőségben megméretni magam e nemes

                            vetélkedőben, ám önök megérdemlik, hogy felfedjem magamat.

Az álruhás király megáll, hosszan töpreng.

A többiek összenéznek, csak Jolán fürkészi tovább az idegent,

aki viszont Jolánra mosolyog.

KIRÁLY              Mert kegyedet, néném, nehéz lenne

                            becsapni, ugye?

JOLÁN                Engem? Csakis könnyű.

KIRÁLY              Ezt nem hiszem ám.

Jolán vállat von, elfordul.

JOLÁN                Hát ha nem a Bakos bácsi unokaöccse…

NÓRA                 Elárulná végre, kicsoda maga?

KIRÁLY              Azon vagyok, csókolom. Nézzék!

A király leveszi magáról a parókát, szemüveget, bajuszt. A

kellékeket a padlóra dobja.  Közben.

KIRÁLY              Mivel a „mátyásozás” az egyik kedvenc

                            időtöltésem… De hiszen tudják, önök nevezték el így az országjárásomat…

JOLÁN                Ne már! Mondom!

KIRÁLY              Hogy egyszerű pirézként vegyüljek el és lássam honunk állapotát.

JOLÁN                A Dénessel voltál együtt Gyarmaton kollégista!

KIRÁLY              Ahogyan régi nagy királyunk. Régi nagy, még egyszer mondom. Hát ezért jómagam is úgy!

                            Vagyis így. Így-úgy. Úgy-így?

A színen lévők növekvő döbbenettel.

NÓRA                 Maga most miről beszél?

KIRÁLY              De kérnem kell a diszkréciójukat!

NÓRA                 Mihez?

KIRÁLY              Ejnye, tényleg nem ismernek rám?

AMANDA           Kire kéne?

JOLÁN                A Jóska! A Bakos bácsi…

KIRÁLY              A saját királyukra!

A  teremben lévők térdre esnek, tenyerek a szív felé indulnak, a

tekintetek párásodnak, kivéve Jolánt.

JOLÁN                Tréfálkozol? Mi?  Te! Mindig ilyen voltál!

                           

19; SZABOLCS

A padnál.

Szabolcs feltápászkodik, kimegy. Már nagyon vigyorgós állapotban

van.

20; MINDENKI, KIVÉVE SZABOLCSOT

A teremben

KIRÁLY              Viszont szeretném folytatni ezt a játékot.

                            Indulni itt, a járási elődöntőn, aztán tovább,

                            esetleg az országos döntőig. Mi?

                            Az lenne csak a szép! Ott találkozni önmagammal? Én meg én, ugye, mester?

                            Csakis, ahogy a zsenik vagy a bolondok szoktak.

                            De még egyszer inkább csak azt mondom, a zsenik. Ugye?

ELŐD                  Ja, csak a zsenik, ja…

NORA                 No de hát az arcformája, és ez a pocak…

AMANDA           Az előbb még csak nem is hasonlított rá!

KIRÁLY              Nem-e?

A király néhány mozdulattal megszabadul a zakójától, ingétől,

álpocaktól, aztán félmeztelen, büszkén kihúzza magát.

KIRÁLY              No és így?

NÓRA                 Felsé!

AMANDA           Esdeklek, mutassa azt a híres anyajegyét!

KIRÁLY              A fenekemen a narancs alakút?

AMANDA           A közepén a kis piros japán ponttal!

KIRÁLY              Mutassam meg?

A király a hölgyre mosolyog.

KIRÁLY              Hát jó. Tessék!

A király bokáig letolja a nadrágját, aztán félig az alsó gatyáját is.

Félfordulatot tesz, a fenekét billegtetve.

Az anyajegy ott van. A színen lévők a hasukra alélnak, kivéve Jolánt.

NÓRA                 A felség!

ELŐD                  Vezérünk!

AMANDA           Szaporodjék!

ELŐD                  Atyánk!  Istenünk!  

KIRÁLY              Az égben, Braun, ezt még egyszer nem mondom.

ELŐD                  Igenis, az égben!

KIRÁLY              No, semmi baj. Valahol örülök, sőt hogy gyanakodnak. Mert, kedves Amanda,

                            bizony sok a provokatőr! Még több a szélhámos, a politikai ködlovag.

ELŐD                  Ja, ja, de jól mondja az atyuska!

KIRÁLY              Ám most tényleg nem úgy vagyok itt, hogy hivatalosan is itt vagyok. Inkognitó. Értik? Kérem, álljanak fel, ugyan már, előttem ne hasaljanak, csússzanak-másszanak!

A szereplők a rettegéssel küzdve, a fejüket rázva, a királyra és

egymásra sunyítgatva a hasukon fekve maradnak.

A király felrángatja a nadrágját.

KIRÁLY              Nos, maradjanak így, ha önöknek kényelmesebb. Ám és de, ha már így alakult, kiveséznék az én tervezett „szabad beszédemet” is? Művésznő?

NÓRA                 A sárga földig…megtisztel, ha…

KIRÁLY              Mester?

ELŐD                  Ja!

KIRÁLY              Talán élvezni fogják.

ELŐD                  Halljuk, halljuk!

KIRÁLY              Arra gondoltam, hogy megbékélés lesz a témám.

                            No igen, kedves barátaim, pirézek és polgárok,

                            talán elcsépelt erről sopánkodni. De én talán tudok egy frappáns megoldást. Még egyszer mondom: frappánsat. Nos? Kíváncsiak?

Előd nekilát „észrevétlenül” lehámozni a karjáról az árpád-sávos

karszalagot.

KIRÁLY              A kurkászásra tippelek! No? Miszerint mindenki vakarjon mindig valakit!

JOLÁN                Vakarjon?

KIRÁLY              Vakarjon! Bolhásszon! Tetvezzen, és az élvezettől nedvedzen e sárteke összes embere!

NÓRA                 Egyszerre? Az egész Földön?

KIRÁLY              És kurkászás közben szeressen!

AMANDA           Úgy érti, legyen folyton gruppen szex?

KIRÁLY              Nem gruppen: grooming! Még egyszer mondom, csak vakarjon!

ELŐD                  Zseniális!

NÓRA                 De hogyan lehet egyszerre mindenkinek vakarózni?

KIRÁLY              Köszönöm a kérdést: hatosával.

ELŐD                  Úgy tetszik érteni…

AMANDA           Álljunk össze fél tucatjával?

KIRÁLY              Igen, hölgyem. Hatos csoportokban.

JOLÁN                A földkerekség összes embere?

KIRÁLY              Miért ne?  Kurkássz, ne háborúzz: ez az új szlogenem.

ELŐD                  Világbéke! Ez az!

KIRÁLY              Már a majmoknál is így megy. Minél nagyobb egy horda létszáma, annál inkább megnövekszik a baráti kapcsolatok ápolásának szükségessége. A néhány főből álló koalíciók alapvető funkciója ugyanis az, hogy ellensúlyozzák a csoport más tagjai részéről megnyilvánuló fenyegetéseket, zaklatásokat, támadásokat. Ezek tehát a majmok. Még egyszer mondom: csak a majmok.

JOLÁN                És?

KIRÁLY              És mi van velünk, emberekkel? Talán nem kell

                            nekünk is elviselnünk a szüntelen fenyegetéseket,

                            zaklatásokat, támadásokat?

ELŐD                  Az istenit, de bizony!

KIRÁLY              Nekünk, emberi lényeknek, akik lassan már hétmilliárdnyian vagyunk?

                            Ám képzeljük el ezt az irdatlan tömeget hatosával kurkálódni!

ELŐD                  Jajaja! Az egymilliárd százhatvanhat millió

hatszázhatvanhat ezer hatszázhatvanhat egész

hatszázhatvanhat  ezred…  

         JOLÁN                666?! Ez a sátán száma, te Jóska!

         KIRÁLY              No ugyan?

ELŐD                  Vakar-csoport, uszkve! De ha méltóztatni tetszik, pontosabban is…

KIRÁLY              A boldogság diszkrét kis szigeteit látom mindenütt.

ELŐD                  Igen! Minő látomás!

KIRÁLY              És talán nem mi, pirézek, azok a pirézek, akik közülünk a legpirézebbek, vagyunk egyszer s mint

a legemberebb emberek?

         ELŐD                  Jajaja! Csak úgy van!

KIRÁLY              És imígyen nem mi pirézek vagyunk kitéve

leginkább a világ ellenségeskedésének? Nem nekünk, pirézeknek kell immár több, mint ezred éve megvívnunk szabadságharcunkat? Ezért hát nem lehet elemi vágyunk nekünk, pirézeknek, hogy vigaszt  keressünk egymás bundájában?

                                      Különösen téli estéken? És hatosával?

JOLÁN                Egymás tetveit agyon pattintgatva?

Az KIRÁLY széttárja karját.

KIRÁLY              Gyertek hát ide! Gyertek mind, hadd ölellek!

Gyertek, és kurkásszatok!

Előd, Nóra és Amanda térden csúszva a királyhoz mászik,

„áhítatos” számítással kurkászni kezdik. Kelemen hálásan.

KIRÁLY              Jól van. Ez jó. Kicsit lejjebb, mester!

                            A lapockámnál. Még két centit!

ELŐD                  Itt jó?

KIRÁLY              Jó! Nagyon jó! Még lejjebb!

Az KIRÁLY némi élvezkedés után.

KIRÁLY              Nos, mester, kurkászásban máris elmetársam,

                            kérlek, áruld el, mit tehetnék érted?

ELŐD                  Tényleg felvételt nyerek majd a piréz vitézi rendbe?

KIRÁLY              És kapsz mellé egy trafikot is.

ELŐD                  És a sétányon azt az újságos bódét még hozzá?

KIRÁLY              Nem lehet probléma.

ELŐD                  Köszönöm, vezérem!

KIRÁLY              Te, lányom? Úgy hallom, arra a negyven hektárnyi földbirtokra vágyakozol. Szóljak Dénesnek?

AMANDA           Szólna?

KIRÁLY              Csak kérned kell.

AMANDA           Kérem!

KIRÁLY              Megkapod.  A hozzá járó vissza nem térítendő

                            kölcsönnel, a többi jogos és jogtalan támogatással együtt.

AMANDA           Sze…usz Zeusz!

KIRÁLY              No, no, no. Művésznő? Magának miben segíthetek? Kér talán egy színházat? Melyiket óhajtja? Várjunk csak! Valamelyik megyei nemzeti trambulinnak elég lesz?

NÓRA                 Először…ha elárulná, hogy lesz így a vakarózásból megbékélés…

KIRÁLY              Kurkászás közben hogy is lehetne gyűlölködni?  

JOLÁN                De nem vakarózhat mindig az ember!

KIRÁLY              No és magáért, néném, mit tehetek?

JOLÁN                A Pistát talán vissza tudja nekem hozni?

KIRÁLY              Nos, ezt nem ígérem biztosra, de meglátom….

                            Jöjjön ide!

         Jolán kiveszi a szatyorból az urnát, azzal megy a csoportozathoz.

         Jobbjával az urnát ölelve, bal kézzel ő is vakarja Kelement.

21;  AKIK EDDIG ÉS SZABOLCS, (KIRÁLY)

Szabolcs vágtat be huszár jelmezben, a lába közé vett fa paripával,

eszméletlenül felpörögve. A kezében fakard. Mutálva üvölt, úgy

szaval.

SZABOLCS         „Hogy belépett János vitéz ez országba,

                            Mindent, amit látott, csodálkozva láta.

                            A rózsaszín fénytől kápráztak szemei,

                            Alighogy merészelt körültekinteni.”

A kurkászók óvnák az királyt.

KIRÁLY              Ő kicsoda?

JOLÁN                Jó gyerek!

Szabolcs a fakarddal hadonászik.

SZABOLCS         „Meg nem futamodtak tőle a tündérek,

                            Gyermekszelídséggel hozzá közelgének,

                            Illették őt nyájas enyelgő beszéddel,

                            És a szigetbe őt mélyen vezették el.”

KIRÁLY              No jó, de mi lelte?

ELŐD                  Teszed le azt a botot!?

SZABOLCS         „Amint János vitéz mindent megszemléle,

                            S végtére álmából mintegy föleszméle,

                            Kétségbeesés szállt szívének tájára,

                            mert eszébe jutott kedves Iluskája.”

NÓRA                 Ő is indul piréz vitéznek…

KIRÁLY              Ja, vagy úgy! Ez…remek!

SZABOLCS         „Itt hát, hol országa van a szerelemnek,

                            Az életen át én egyedül menjek?

                            Amerre tekintek, azt mutassa minden

                            Hogy boldogság csak az én szívemben nincsen?”

Szabolcs végül csak hasra esik a faparipában.

Csend. A hátára fordul, üvöltve röhög.

A többiek döbbenten nézik. Jolán siet hozzá.

JOLÁN                Szabi! Szabika!

ELŐD                  Ez megbolondult? Vagy mi van?

Az KIRÁLY szól ki a képből.

(KIRÁLY)            Kisbakos! Mára ott ennyi volt, hozzám!

A király csapkodva kirobban a kurkászásból.

 KRÁLY              Igenis, felséges úr! Mondhatom ön helyett ezt még egyszer?

(KIRÁLY)            Majd mondom én: most ennyi volt, imposztor!

KIRÁLY              Máris penderülök nagyságod lába elé!

Az KIRÁLY kisiet. A többiek elveszetten néznek utána, aztán

bűntudatosan a képen lévő királyra.

Szabolcs felül, egy furulyát húz elő, nekifog, próbálgatja.

(KIRÁLY)              Barátaim! Drága pirézek! Egy vallomással tartozom. Igen! Hibáztam! Be kell ismernem

                            előttetek, a piréz nép színe előtt. Hibáztam, amikor rosszul értelmeztem az álmomat.

                            A nép, az isten adta nép figyelmeztetése kellett,

                            amit mátyásozásaim közepette hoztak a tudomásomra. Az a nyalka legény, aki álmomban velem szemben állt, a piréz vitéz nem más, mint én vagyok! Még egyszer mondom: én.

                            Ó, nagy plusz teher ez nekem!

                            A piréz vitéz is! Mondjátok velem ti is. ISSS!

 Mindenki, kivéve Szabolcsot és Jolánt.

MINDENKI         Issss!

(KIRÁLY)            De ez nem jelenti azt, hogy a Keressük a Piréz Vitéz Vetélkedőt lefújnám, hiszen ez rövid időn belül elsöprő erejű mozgalommá izmosodott.

Hát nem egy labdarúgó mérkőzés ez!  Haha.

Hogy csak úgy lefújjuk! Az eredménnyel mit se törődve?! Haha?!

Sőt! Ahol egy vitéz van, ott attól lett ő, azaz én, az egy, mert akadnia kell többnek is. Még sőtebbre mondom: sok piréz vitézre van e honnak szüksége ahhoz, hogy cokiban tartsuk a haza ellenségeit, különös tekintettel ezekre a brüsszelképű, puhatestű posztkommunista liberális férgekre!

                            Ezért íziben, már holnap beszavaztatom az Alkotmányunkba: a Piréz Vitéz mostantól, amíg világ a világ, és fekete varjak kárognak a téli égen, mindenkor és mindenhol kerestetik!

                            A születésnapomon tehát a Piréz Vitézi Rend alakuló nagygyűlését tartjuk. Addig is, drága pirézek, szeretett barátaim: gyakoroljatok!

                            Szabad beszéd, szabad mozgás, tehát pávatánc!

                            És vakarj, piréz, még pirézebb leszel tőle,

és hajrá Pirézia!

A szereplők a szívükre szorított tenyérrel néznek fel az királyra

Aztán sunyítanak egymásra.

ELŐD                  Éljen Első Kelemen!

AMADA              És virágozzék!

NÓRA                 És szaporodjék.

EGYÜTT             Ámen.

Kivéve Jolánt, aki Szabolcsot tutujgatja.

Szabolcs furulyázni kezdi a Felszállott a pávát, iszonyat hamisan.

                                               - sötét -