A RÉTI FÜZETEK
KÜLÖNKIADÁSA
VÖRÖS VATTA
AVAGY
(VEDD MÁR ÉSZRE, HOL VAN FERI!)
Ez
egy hiteles gépirat valamiről, ami még meg se történt.
Ám
ennyi jövőbe látás a Réten nem valami különös eset.
Ott,
ahol már második éve tombol a mágia.
A
Vörös Vatta Hanga Marilyn Edina egyik legtitkosabb álma arról, hogy belőle
egyszer még sikeres tévés személyiség lesz, saját kibeszélő műsorral.
Tehát
a közlendő szöveg egyetlen szava kamu.
Sőt!
Talán
el is készül ez a műsor.
Ha
nem is mostanában.
Talán
egy év múlva?
Vagy
kettő?
De
akkor adásba kerül, az tuti. A Rét Gazdag Kábelén. Talán a Réti Hírek után.
Vagy
a Réti Hírek előtt? Vagy talán inkább valamikor máskor.
Amit most ön most elolvashat, az alig meghúzott,
„rendezői változat”.
Ennyi,
egyre kínosabb magyarázkodás után…
A
munkatársak lesznek:
Bemondó:
Gombos Purlitz ’Rnő Veronika.
Hangmérnök,
vágó, mindenes: Molyirtó Mosolyú Mónika.
Operatőr:
Barna János.
Rendező:
M. Júlia
Producer:
Té úr
(A trágár
szavakat az adásban kisípolják ám. No de egy rendezői változat hogyan is
lehetne meg káromkodás nélkül? A szerkesztő)
1;
Az
előzetes. Utána megismergetjük a család matrónáját, Rozika nénit, és az
idősebbik fiát, a Gyulát. És mielőtt először elszabadulna a pokol, reklám
következik.
AZ ELŐZETES
Sötét.
Szignál.
BEMONDÓ Ön bennünket néz? De jó! Hiszen akkor minket lát!
Nahát! Tényleg de jó! Még ilyet!
Leválasztott
"vágó kép" egy idősebb,
csont sovány hölgyről.
Rozika
indulatosan magyaráz.
ROZIKA A mi vattacukrunk, Edina! A Vörös Vatta!
Az delikátesz! Tetszik érteni? A Vurstli ásza!
Az delikátesz! Tetszik érteni? A Vurstli ásza!
Világszabadalom!
De a Feri ellopta!
Lenyúlta
az a kópé! Maguk fiatalok ezt így szokták mondani?
De én megmondtam
Ferinek, amikor kiderült, hogy…
Rozika néni képe eltűnik.
Sötét.
BEMONDÓ Megtisztelnek! De nagyon! Nagyon-nagyon!
Egy nazális hölgy és egy lassúbeszédű úr
kettőse a sötétből leválasztva.
GYULA Ne is lássa? Kit érdekel az sík geci öcsém?
Mert nem az a
lényeg, hogy a Feri szar ember.
Majd egyszer beindulok,
azt felhajtom, mint vaddisznót
a tőzeglápban. Elkapom, és kitolom neki
az egyik szemit
a végbelén. De nem csak az
öcsémtől rohad a Vörös
Vattánk, csókolom. Hanem a
feleségemtől is.
Vagy kicsodám ez a nő itt nekem.
Itt mellettem, lássa
(?), aki ül itt, he!
NÓNIKA Mi van, Gyuszu?!
GYULA Tőled sokkal jobban rohad a vatta, Nónika! A
vatta is!
Tőled minden rohad. Az egész
életem tőled rohad.
NÓNIKA Anyád rohad.
GYULA Látja, Edina? Ez a nő emészti fel az ember
lelkit.
NÓNIKA Emészti ám a…és mid van neked, Gyuszu?
Lelked?
Mióta van
teneked lelked? Nézzünk oda! Teneked?
GYULA Mi? Hogy mióta? Hát gülüzzé ide, te!
Kérdezem tőled itt, mindenki
előtt, például, hogy hun voltál például ma éjjel is,
de mégis, de
tényleg, például, de mégis tényleg?
NÓNIKA Azt is az anyádtól kérdjed, ne tőlem,
baromarcú!
GYULA Mert mért tőle?
NÓNIKA Mert ő nem engedett be, azért. Mert csak
visított azzal a
patkány
hangjával, hogy te takarodjál innen, Nóni!
GYULA Azt én ezt mér' nem hallottam?
NÓNIKA Há' mér' nem?
GYULA Há' mán azt ne hazudd, hogy még én voltam megint
benyomva, és nem
megint te!
Nónika
és Gyula képe eltűnik.
Sötét.
BEMONDÓ Úgy érzi, valami nincs rendben ön körül?
Valami nyomasztja? Gyanakszik a társára?
Gond
van a gyerekkel?
Anyósa? Apósa? Áruló barát?
Sunyi haver?
Egy kigyúrt
férfi "vágóképe", ahogy két húszkilós súlyzótárcsával
bíbelődik.
FARKAS Beszólt nekem a Gyula?! Nekem?
Nézzek már oda?
Nehogy már a fatörzs rágja ketté a
hódot!
Tudod, mi a Gyula, szépségem? Egy köcsög!
És még én vagyok egy rovar alja?
Figyeljél,
Marilyn!
Te ismersz
innen, a fittnesből, nem? Na! Hát annyi lét nyomok ezeknek azért a buzi vattacukor
licencéért, hogy már megvehették vóna egész Kistacsát, bazmeg, a börtönnel együtt!
Azt akkor a saját tömlöcben ülhetne legközelebb a Gyula! Vagy utazzanak mán' el
belőle a Holdra, azt olyan frankón tecc'en meg nekik ott! Azt ott ugráljanak az
egy/hatod gravitáción, ne az én idegeimen!
Sötét.
BEMONDÓ
Gondját, baját, búját szeretné megosztani?
Elmesélni, ami
a szívét nyomja?
Bárkinek?
Valakinek?
Neki? Vagy csak az
egész világnak? Hátha úgy könnyebb?
Ha így érzi, ne habozzon! Hívjon minket,
vagy írjon nekünk! A Gazdag Kábel az ön kedvelt közösségi
tévéje!
A Rét tévéje!
A Mi tévénk!
Vágókép egy huszonéves hölgyről. Csaknem
kopasz, a szemöldökénél, az orrában, a felső ajkában pirszingek. Amúgy igen
tetovált.
Mellette egy
hatvanas férfi szakadt szabadidő ruhában.
A hölgy teli
szájjal röhög, az úr szégyenkezve néz maga elé.
Rozika néni
rikácsol.
ROZIKA Eddig nagyon visszafogtam magam, Kuki. De
most kimondom a rólad is a véleményemet. Te is egy lotyó vagy. Egy mindenkivel
izélő, majd megmondom, mi! Egy...egy...
De megver téged is az isten! Te vitted a
romlásba a Ferit!
Hát még ezzel is összeszűrted a levet!
Te! Ezzel a szakadttal!
Látja, Edina drága? Ezzel a vénemberrel!
Hát ez már csak undorítóan
természetellenes!
Vagy nem jól érzem, hogy hányinger?
Látja? És ezen is csak röhög. Ez nem tud
mást.
Kurválkodik,
tetoválkodik, pirszingelkedik és röhög.
Hát hogy nézel ki? Kuki! Mi vagy te?
Punk vagy?
Másik leválasztott vágókép. Az iménti hatvanas
úr nyilatkozik a kamerának kimérten, most igen elegánsan, alig lehet ráismerni.
LÁSZLÓ Hogy
nekem mi a véleményem erről?
Nahát, kérem. Én egy olyan ember vagyok,
hogy azt megtartom magamnak, kérem. Annyit
minden esetre mondhatok: Ferenc fiam egy nagyon rendes, tisztességes, magyar gyerek.
Sötét.
BEMONDÓ A mai nap témája: vedd már észre! Vedd már
észre, mi folyik
körülötted! Otthon a családban? Netán
megcsalnak? Lehet, hogy átver a legjobb barátod? Az anyósod egy boszorkány és a
legszívesebben megfojtanád? Á, ne fojtsd meg!
Jobb, ha eljössz hozzánk, és elmondod
nekünk azt, ami az érző szívedet nyomja.
Vedd már észre!
És hívj minket telefonon, üzenj sms-sel,
emailen vagy akár faxon! De előtte, ha eddig kibírtad, nézz minket, láss
minket, mert kezdődik, mert jő már, közeledik műsorvezetőnk, a mindig
nagyszerű, a mindig csodaszép, a mindig elegáns,
a mindig finom lelkű Edina, a mi Edinánk,
a Rét, az ország Edinája!
De jó!
O
Sötét.
Szignál:
"Kislány vigyázz/
A tűzzel ne
játssz/
Kislány a
bugyira vigyázz"- című magyar nóta Kocsár Vajk rézfánfütyülőjére
hangszerelve,
viszonylag felismerhetően eljátszva.
Fény.
A stúdióba,
műtapstól és ovációtól övezve Edina vonul be.
A jobb kezében
egy jó harminc centi hosszú és legalább öt centi vastag mikrofon. A bal kezében
pici jegyzetfüzet.
A színpadon hét
kényelmes szék. A háttér rózsaszín dizájn.
Edina tündéri kedvesen
szólal meg.
EDINA Jó napot, jó estét! Örülök, hogy ma is
találkozunk itt és a képernyők előtt, amott! Hahó, hódoló! Na mindegy, ha
muszáj,ezt majd kivágjuk.
Szeretni az első nyomulásig! Ó, igen, ez
könnyű. Meglátod, megszereted, elhiszed, hogy ő az igazi, az életet most már
csak vele tudnád élni. Ásó, kapa, nagyharang, haha, ahogy a mese mondja, hét
országra szóló lakodalom, aztán éltek, amíg. Ugye milyen szépen hangzik? A
mese.
Edina
mosolya kissé meghervad.
Mivel belegondol az eddig mondottakba.
Persze, az igazit nem is annyira
könnyű megtalálni.
No de mindegy, most nem erről
van szó.
Hanem egy meséről.
Amiben már megtörtént az első
nyomulásig.
No de mi történik az esküvő, a lagzi, vagy
a hetedhét halálra szóló lakodalom után? Ugye-ugye, elkezdődnek a hétköznapok.
Telnek a hetek, múlnak a hónapok, előbb vánszorognak, aztán egyre gyorsabban
peregnek az évek.
Munkahely?
Van munkahely.
Nincs munkahely.
Megint van.
Megint nincs.
Átképzés.
Leképzés.
Kell egy gyerek?
Nem kell gyerek.
Jön a gyerek.
Sehogy se jön az
a gyerek!
Kéne lakás!
Nincs lakás.
Lesz lakás.
Megint nincs
lakás.
Elvitte a
kölcsön.
Meghozta a gólya!
Pénz kell! Sok!
Aztán az
öregedés.
A nyugdíj kevés.
A betegség sok.
Szép vagy rút
halál.
És mi lett az első nagy nyomulásból? A szerelemből? Az esküből, hogy
holtomiglan- holtodiglan, meg ilyesmi?
Ásó? Kapa? Agyonnyom a Nagyharang. Ez az igazi hőstörténet, ez az igazi kaland:
az életünket csakugyan a társunk mellett kibírni. Nekem legalább is ez a
véleményem. Vagy nem? Emelje fel a kezét magában, akinek ez sikerült!
De hát ki mondhatná el, hogy az élete
boldogságban,
sikerekben…mígnem a végére nem ért? Ugye?
Akár egy görög sorstragédiában.
Edina a
merengést befejezi.
Ismét elönti a
lényét az a tündéri negély.
Vedd már észre!
Ez a mai, az
első, a kibeszélő műsorom szlogenje.
Ma egy olyan réti családot ismerhetünk
meg, akinek a története biztos nem lesz tanulság nélkül való.
Elsőnek hadd mutassam be Rozikát, vagyis
Rozika nénit, aki a Vörös család motorja, lelke, teste, szíve, lelkiismerete, pedig
már jócskán elmúltak felette az évek. Ezért megérdemelné, hogy több legyen a
nyugalma, mint a gondja.
Fogadjuk ezért szeretettel Rozikát!
Szignál:
a "Kék
nefelejcs, kék nefelejcs" című nóta.
Sajnos ez is
Kocsár Vajk feldolgozásában.
AZ ELSŐ VENDÉG:
ROZIKA NÉNI
Rozika tipeg be
a rózsaszín dizájnba kissé zavarban.
Gyér műtaps.
Közben.
EDINA Szervusz, Rozika néni.
ROZIKA Csókollak, drága.
EDINA Kérlek, foglalj helyet nálunk.
ROZIKA Melyik szék az enyém?
EDINA Amelyik csak tetszik.
ROZIKA Jó, akkor ez nem tetszik. Pedig egyformák.
Leülök erre itt,
ahogy az előbb megbeszéltük.
Rozika leül jobbról a harmadik székre. Lábát
szorosra zárja, jókora fekete műbőr retiküljét pajzsként az ölébe teszi, onnan
néz fel Edinára.
ROZIKA Így flott volt, ahogy becsámpáztam?
EDINA Úgy vonultál be, akár egy királynő.
ROZIKA Akkor biztos hasra estem volna.
EDINA Oké, elkezdjük?
ROZIKA Menjek ki, jöjjek be újra?
EDINA Dehogy! Mónika, ez már megy?
Molyirtó Mosolyú
Mónika int a keverő pult mögül, megy.
EDINA Hoppá. Akkor kezdem.
Edina Rozikához
fordul.
EDINA Hallottam a problémádat, amit meg
szeretnél osztani a világgal.
ROZIKA Mindig nézem a műsorodat, Edina drága.
EDINA De ugye nem az a problémád?
ROZIKA Dehogy! Ahogy bemondod a híreket a
híradóban, vagy az a
főzőműsorod…
EDINA Na…igen…
ROZIKA Én valósággal belebetegszem, ha egyet is ki
kell hagynom.
A múltkor is, amikor a Gyula nem volt
otthon, a Nónika meg a kocsmában ivott, telefonáltak a bölcsödéből, hogy tényleg
vigye már valaki haza a Józsit. A Józsi a legkisebb unokám. No, már félhat
volt, a tévém bekapcsolva, és kezdődött volna a főzőműsorod ismétlése, és
akkor…
EDINA Jutottál arra az elhatározásra, hogy
jelentkezel a műsorba?
ROZIKA Nem tudtam az ismétlést megnézni.
EDINA Mostanában sokat betegeskedsz.
ROZIKA Á, az a szenvedés, ami attól van, hogy
öregség! Használt test, sok nyavalya.
Ne öregedj meg soha, Edina drága.
EDINA Pedig előbb-utóbb nekem is muszáj lesz,
haha.
ROZIKA Ugyan már! Te ezt csak úgy mondod.
EDINA Na jó. Én nem öregszem meg.
ROZIKA Ugye, hogy nem?
EDINA És az hogy történt, hogy mi a problémád?
ROZIKA Az úgy, hogy a szívidegemre ráment a vérnyomásom,
az meg így együtt elrenyhítette a bélműködésemet, és ettől felvizesedett a
bokám, szóval valahogy így magyarázta a főorvos úr, tudod, a mi Dokink, és
akkor a nyelvem alá tettem egy felet a... itt szabad a orvosság nevét mondanom?
EDINA Inkább ne.
ROZIKA Nézzünk oda, most úgy se jut az eszembe. Ejnye,
nohát, az a meszes agyam. Mert az is van énnekem, de hülye még nem vagyok, mert
arra meg egy másik gyógyszert muszáj ennem, ami...aminek....Mit
tudom én most, az olyan hosszúkás fehér, meg... Edina, drágám! Hidd el, nekem
annyi orvosságot kell beszednem, hogy a talpam legyen a padlón és ne a hátam,
hogy a tabletták a reggelim.
EDINA Jaj, szegény Rozika néni!
ROZIKA Á, az a szenvedés, ami attól van...mondom!
De mindjárt az eszembe jut ám! Kavarnom?
EDINA Gyógyszer nevét ne.
ROZIKA Jól van, drága.
EDINA Tehát? Kinek szeretnéd a szemébe mondani,
hogy "Vedd már észre magad"?
ROZIKA Ezeknek mindnek.
EDINA Kik azok az ezek?
ROZIKA A családomnak. A rohadékok. Talán csak Gyula
fiam nem, de az meg egy mamlasz.
EDINA És a többiek? Mind....?
ROZIKA Ez fáj nekem, ebbe betegszem én nagyon bele,
nem az öregségbe.
EDINA Értem.
Edina a jegyzetébe pislant. Olvassa a neveket,
Rozika egyre komorabban biccentget.
EDINA Mónika? Laci papa? Farkas Tóni? Kuki?
Feri?
Rozika elpityeredik.
ROZIKA A szívemen szoptattam! Az emlőmet rágta!
Tejben-vajban fürösztöttem! A szemem fénye volt, talán jobban is, mint a Gyula!
És ezt tette velem a Feri!
EDINA Rozi néni, nyugodj meg!
ROZIKA Jó.
Rozika a hatalmas műbőr retiküljéből pelenkát
vesz elő, belefújja az orrát, aztán pedánsan négyrét hajtva visszateszi. Edina
nagyot néz a pelenkára.
ROZIKA Ez is a Ferié volt. Ez a pelus. Csak ennyi
maradt abból az aranyos
szőke kisfiúból. Ha belefújok, rágondolok azokra az időkre. Azt mondja a
főorvos úr, ezt jól teszem. Akkor nem kell annyi izét bevennem az izé, a depresszióm
ellen. Egy fújás, azt kész. Csak hát ritkán sírok. Muszáj keménynek maradnom.
Ezek közt?! Pedig nézz rám, drága aranyom! Nem bírom én már ezt. Bár halnék már
meg!
EDINA Ne is tessék ilyet mondani!
ROZIKA Kibírnom! Az a gyógyszer kell az agymeszem
ellen!
EDINA Ezt majd kivágjuk.
ROZIKA Jó. Vagy legyek folyton taknyos?
EDINA Miért is?
ROZIKA Hát a depresszióm ellen, most meséltem!
EDINA Ó, az talán mégse a legjobb megoldás.
ROZIKA Hát nem. Mert attól meg az immunom gyengül.
Azt akkor megtámad egy vírus, azt mehetek is a tüdővizenyőbe. Drága szívem,
ígérd meg nekem, nyomorult, megvert vénasszonynak, hogy te tényleg nem öregszel
meg soha!
EDINA Ígérem.
ROZIKA Mert akkor kit nézek a tévében? Csak mert
szeretlek nézni.
EDINA Örülök, hogy egy ennyire aranyos hölgyet ismerhetünk
meg benned, Rozika néni.
ROZIKA Jaj, ugyan már!
Félerős műtaps, helyeslő gépi bekiáltások.
Rozika
szégyenlősen kimosolyog Té úrra, aki a producer jó szokásához híven a
vendégváró üvegfala mögül figyeli a felvételt.
Edina a kamerába
fordul.
EDINA Látják őt? Törődött, beteges, idős
asszony, akit érző szíve...
ROZIKA Visz a sírba.
EDINA Hozott el közénk inkább.
ROZIKA Ja, és még ez is.
EDINA Tehát Rozika néni leginkább Feri fiának
mondaná azt, hogy vedd már észre magad, ugye?
ROZIKA Hálátlan kölyök.
EDINA Mi a baj Ferivel?
ROZIKA Mi? Mi!? Hogy mi! Áááá!
EDINA Mégis.
Rozika
megint pityeregni kezd, és ettől valahogy tényleg nagyon ronda.
ROZIKA Először megmérgezi a vattacukrot? Gyuszit
börtönbe csukatja?
Aztán elárulja annak a briganti
Farkasnak a receptet? Tönkreteszi a családot? Öl, lop, csal, hazudik?
Megkívánja más jószágát, feleségét? Engem meg úgy tisztel, ha reászólok, mégis,
mit művelsz te, kisfiam, hogy te csak kussoljál, muter?
EDINA Ezt így mondta?
ROZIKA Sokszor ígyebbül is.
EDINA Akkor pityeregjél nyugodtan, megvárjuk.
Rozika előveszi a pelenkát, beletrombitál,
szipog egyet, aztán elteszi,
közben akadozva.
ROZIKA Ezt…csak azért tudom…most…ilyen szépen
elmesélni, neked, mert otthon…begyakoroltam. És meg olvasom a bibliát is. A
Doki szerint az is jót tesz. És amióta a
Bedeő atya helyett az a snájdig Jusztin püspöki titkár a helyettes
lelkipásztorunk… Vele már találkoztál, Edina drága?
EDINA Még nem volt szerencsém.
ROZIKA Eléggé snájdig, mondom. Viszont a szószéken
hadar meg motyog.
Néha alig értem meg így a
tanulságot.
EDINA Kérlek, ha már képes vagy rá, meséld el
nekünk, pontosan mi is történt azzal a Vörös
Vattával!
ROZIKA Lecsukatta Gyuszit.
EDINA A vatta?
ROZIKA A Feri!
EDINA A Feri a vattával?
ROZIKA A Szentlőrinci Búcsúban.
EDINA Ott csukatta le Feri a Gyuszit?
ROZIKA Ott mérgezte meg a vattacukrot.
EDINA A Feri?
ROZIKA Mert talán a lőrinci plébános? Hogy a hívők
jobban átérezzék a Krisztus szenvedéseit, ha napok
hosszat a budiba futkosnak? A Feri szórt a cukorba olyat. Valami vegyi mérget. Kimutatták,
mit. Na, mi is a neve? A méreg nevét szabad mondani?
EDINA Ha az eszedbe jut... De valamit nem értek.
Ha Feri mérgezte meg a cukrot, akkor miért a Gyulát csukták le?
ROZIKA Hát ez az, Edina! Ilyen rafinált bűnöző lett
az én szőke kisfiam!
EDINA Azért nem őt csukták le?
ROZIKA Mert Ferinek volt neki alibilije.
EDINA Bije.
ROZIKA Hogy tetszik?
EDINA Alibije.
ROZIKA Nem azt mondtam?
EDINA Bocsáss meg, folytasd csak!
ROZIKA Mit?
EDINA Ferinek volt alibije.
ROZIKA Volt neki. Mert rafinált. Az volt neki, hogy
ott se volt Szentlőrincen,
hanem Szigetszentmiklóson a
szabad strandon. Mert pár hétig
oda is udvarolt egy
büfésnőnek. A büfésnőnek is.
Rozika harmadszor is előveszi azt pelenkát, de
aztán csak sóhajt.
ROZIKA Jobb, ha ezt el se teszem, amíg Feriről beszélünk.
EDINA No persze ahhoz nem kellett Ferinek
Szentlőrincen lennie, hogy a cukrot megmérgezze, igaz?
ROZIKA Hála az ügyvéd úrnak sikerült kivédenünk a
szándékosságot. Drága Edina, tudod, mennyi pénzembe került ez nekem?
EDINA Nem volt olcsó?
ROZIKA Hogy csak gondatlanság lett belőle? Á, most
kéne úgy bőgnöm, mint vak tehén a
jászólban, de most se és akkor se és azért se. Tudod, mért kéne bőgnöm? Mert az
a bitang nem csak a családot tette tönkre, hanem magát a Vörös Vattát! Hallottál
róla.
EDINA Őszintén szólva ez a műsor címe.
ROZIKA Az én nagypapám receptje. "Vörös cukor,
vörös vatta, ki nem ezt eszi, egy nagy marha." Már ezt is hallottad?
EDINA Ezt még nem.
ROZIKA No persze, persze, te kis olyan fiatalka. De
ne öregedj meg!
EDINA Már megígértem.
ROZIKA Annak idején úgy emlegettek minket, mint világszenzáció. Nem lehetett elképzelni
jelentősebb vásárt, vagy népünnepet, ahol a gyermekek ne azt visítozták volna
szüleik előtt toporzékolva: Vöjös Vattyát akajok! És ennek is vége lett, mert
Feri... Mégis csak sírnék az eddigiekhez egy kicsit. Sírok, jó?
EDINA Tessék csak...
Rozika sírdogál, szipogva.
ROZIKA Felfüggesztették az iparengedélyt. Oda lett
a családi becsület. Vége. Tényleg bár halnék meg! Feri, te! Feri! Mért tetted
ezt velünk? Velem?
EDINA De hát tényleg mért tette?
ROZIKA Ezt tőle kéne megkérdezni.
EDINA Meg is tesszük. Ha megérkezik.
ROZIKA Az?
Rozika orrot fúj, a pelenkát négyrét hajtva
készenlétben tartja.
ROZIKA Nekem már úgyis mindegy. Én csak szegény
Gyulát sajnálom.
Nem ezt érdemli.
Nem ezt a sorsot.
EDINA Mert a nagyobbik fiát lecsukták.
ROZIKA Gondatlanságból. Kapott másfél évet. Azt azóta
se tér magához. Ezért kértem, hívják ide őt is. Neki szép szelíden meg
szeretném mondani. Bár szajkózom én otthon is. De akkor sose ér rá figyelni.
Mondom neki, figyelj rám Gyuszim, édes kölköm, mondom neki, mit is mondok?
EDINA Hogy vedd már észre magad?
ROZIKA Ja, azt mondom neki.
EDINA Nos, akkor elérkezett az a pillanat,
amikor behívjuk Gyulát! Gyula!
O
BELÉP A
KÖVETKEZŐ VENDÉG: GYULA
Szignál:
"Én vagyok
a falu rossza" című nóta.
Talán kár
közölni, hogy sajnos ez is Kocsár Vajk feldolgozásában.
A függöny mögül
a melák Gyula bizonytalankodik be a rózsaszín dizájnba.
Gyér géptaps,
néhány provokatív gépfütty.
Gyula Edina
felkonferálása közben bárgyún rámosolyog az anyjára,
Rozika
fájdalmasan vissza.
EDINA Szervusz, Gyula!
GYULA Csocsi.
EDINA Örülünk, hogy elfogadtad a meghívást.
GYULA Igen? Aha…
EDINA Kérlek, foglalj helyet!
Gyula leül a bal
szélső székre. Innentől kezdve a kezeivel
nagyon nem tud
mit kezdeni.
EDINA Ugye tudod, miért vagy itt?
GYULA Kapok tiszteletdíjat.
EDINA Á, nem csak azért.
GYULA De én más miatt nem is akarok itt lenni.
EDINA Édesanyád szeretne neked valamit mondani.
GYULA Már hallottam azt köb-milliószor.
EDINA Most megismételné.
GYULA Mért?
EDINA Hátha itt tényleg meg is hallod.
GYULA Ne már, ez de duma.
ROZIKA Nem ülnél egy kicsit közelebb hozzám,
kisfiam?
GYULA Nem.
ROZIKA Na, gyere!
GYULA Minek?
ROZIKA Csak egy-két székkel.
GYULA De mire jó ez?
Gyula
feltápászkodik, az anyja melletti székre ül.
EDINA Remek. A közelség mindig jó. Gyula! Édesanyád
azt szeretné
neked mondani, hogy vedd már észre magad.
Gyula
ebbe nagyon lassan belegondol.
Rozika szinte
szerelmesen nézi az ő fiát.
GYULA Na. És?
EDINA És legyél már túl azon a börtönön.
GYULA Túl vagyok.
EDINA Rozi néni?
ROZIKA Dehogy vagy túl, Gyuszi!
GYULA Ha te mondod...
ROZIKA Amióta kiengedtek, semmit se csinálsz.
GYULA Mit semmit?
ROZIKA Csak ülsz otthon.
GYULA Alig vagyok otthon.
ROZIKA Vagy nem ülsz otthon.
GYULA És ha otthon vagyok, se ülök.
ROZIKA Mert fekszel. És búslakodsz, és nekem meg a
szívem szakad meg.
GYULA Há' akkor szakadj le rólam, azt akkor nem
szakad meg!
Gépi
felhördülés.
ROZIKA Jaj, Gyuszikám!
Gyula agresszíven
néz körül.
GYULA Mi van? Mi nem tetszik?
ROZIKA Ez csak egy gép, Gyuszi.
GYULA Akkor neki mi nem tetszik?
EDINA Mónika, most ne nyomkodd egy kicsit azt
az izét, jó?
Molyirtó Mosolyú
Mónikának mindegy. Int, nem nyomkodja.
Edina öt
másodperc alatt visszatér a szerepébe, Gyulára mosolyog.
EDINA Édesanyád csak aggódik, Gyula.
GYULA Há' ne aggódjon!
EDINA Mért ne aggódjon?
GYULA Mert rinyál mindig.
ROZIKA Csak búslakodsz, Gyula.
EDINA Édesanyád azt mondja, csak búslakodsz.
GYULA Hallom!
EDINA Mért búslakodsz, Gyula?
GYULA Búslakodik a faszom.
EDINA És az mért búslakodik, Gyula?
GYULA Ilyen voltam mindig, nem? Csak a muter unja
magát, és engem talál meg, amikor véletlen otthon
punnyadok.
EDINA Ilyen egyszerű lenne?
GYULA Mért lenne bonyolultabb?
EDINA Csak kérdezem.
GYULA Mer' amikor nem haldoklik, akkor feléled.
ROZIKA De tényleg halnék meg!
GYULA Jó. Haljál meg!
Gépi
felhördülés, utólag rákeverve.
ROZIKA Nem fáj ilyeneket mondani, Gyuszi?
GYULA De.
ROZIKA Látod, Edina? Ő ilyen. Búslakodik. Közben
fekszik. Vagy ül
a számítógép előtt. És játszik azzal a
borzalmas játékkal, ahol ördögök szurkálnak fel vasvillára mindenkit, a
tetemekre meg ráülnek azzal a piros valagukkal, ami olyan, akár a páviánoké.
GYULA
Feléled a muter, mint horror a ködben,
mondom.
ROZIKA Jaj, Gyula!
GYULA Pedig mondom, ez itt nem London! Muter!
EDINA Horror, London, mondom?
GYULA Ja, ezt tegnap hallottam a Tokajiban.
ROZIKA Mert te is vedelsz, mint a feleséged!
GYULA És? Attól neked mért muszáj akkor neked
valamit mindig kavarnod?
Mert kavarsz! Csak ismerd be itt mindeni előtt,
muter! Egy kavarnok
vagy.
ROZIKA Jaj, Gyula!
GYULA Reggel is felráz, kész vagyok, nyögöm.
Akkor jó, mondja ő.
De mért jó? Hagyjál aludni!
Nem lehet, mondja, mert reggelit
kell adni Andinak. Hát adjál!
Én agyjak? Hát adjál! Adhatsz!
Nem adhatsz? Te vagy a
nagyanyjuk, nem? De.
És akkor adjál mán a
Kisnóninak is, ha adsz az Andinak!
Meg csinálj nekik tízórait is,
és engem meg hagyjál aludni!
Erre
fél óra múlva megint felébreszt? Hogy most
már ne adjak a gyerekeknek reggelit, mert ő adott, azt akkor elment a két
kiscsaj iskolába. Viszont vigyem a Józsit.
EDINA Az óvodába?
GYULA Majd az állatkertbe, nem?
EDINA Tényleg, miért nem?
GYULA Mert még bölcsödébe jár, azért.
EDINA De az állatkertbe mért nem viszed, Gyula?
GYULA Mert kurvára unom, és utálom már az
aprómajmokat nézni, azért.
Meg kurva drága a belépőjegy
is, azért!
EDINA Meg hallom, néha Józsit ott is felejted.
GYULA Nem felejtettem ott, csak egyszer elmentem
sörért!
És különben is ott szunyált a
babakocsiban, nem?
EDINA Az állatkertben?
GYULA Nem, a bölcsödében.
EDINA De a bölcsödében nem a sör miatt felejtetted
ott?
GYULA Ezt...ezt is te nyomtad be ezeknek, muter?
ROZIKA De ha így volt, fiam.
GYULA De ezeknek mi közük van ehhez?
ROZIKA De ha így volt!?
GYULA És?!
Gyula gyilkos
indulattal néz az anyjára.
Edina Gyula
karjára teszi a kezét, amitől az máris lehiggad.
Már csak morog.
GYULA Na…de… jól van akkor...
Rozika néni
bezzeg nem higgad le, sőt, most szívja csak fel magát.
ROZIKA De azt is mondtam akkor ennek a mamlasz nagy
fiamnak,
hogy nem baj,
mert akkor rohanok én a Józsival.
Mit számít az nekem a gyenge szívemmel,
meg a visszeres lábaimmal? Pedig figyelmeztetett a Doki doktor úr, hogy még egy
pár rohanás, heves izgalom, és ott találom magam a stiglic kertben.
De azért vagyok. Mire másra lenne való
egy nagymama, nem?
Az nekem nem szenvedés, hogy a kis unokámért
halok meg.
GYULA Na, hagyjál már, muter, dehogyis halsz te
meg!
ROZIKA Az a szenvedés, ami veled van, Gyuszi!
GYULA Mer' mi van velem, szerinted?
ROZIKA Már mondtam, nem? Csak ülsz otthon, vagy nem
ülsz otthon,
semmit se csinálsz, csak búslakodsz, mert nem találsz magadnak munkát, és mert
a feleségeddel se jössz ki.
GYULA A Nónit azt itt, azt most ne, mindenki előtt.
ROZIKA Mért ne?
GYULA Mert kijövök Nónikával, azért.
ROZIKA Igen?
GYULA Igen!
ROZIKA Ki?
GYULA Ki!
ROZIKA A Tokaji borozóból! Onnan jöttök ti ki! A
kocsmából. Amikor éjfél után bemész érte, hogy végre hazacibáld. Nő létére ott részegeskedik az alkoholisták
között? Ezt a szégyent! És a három gyerek meg?
Hol az anyu? Zokognak.
GYULA Ez se igaz ám.
ROZIKA Zokognak, meg rettegnek! Az anyjuktól, Edina
drága.
GYULA Dehogy rettegnek!
ROZIKA Mert a Nóni, ha be van rúgva, akkor olyan
tud lenni, hogy még a rendőrjárőrt is megfutamítja. Olyan egy orgánuma van. Az
a három ártatlan meg remeg,
nekem könyörög, hogy Rozi mama, Rozi mama. Én meg hiába kérlelem ezt a mamlasz
fiamat, Gyuszi, lépj már valamit! Meg vagyunk mi átkozva a Nónival is.
GYULA Muter?
ROZIKA Tessék, drága kisfiam?
GYULA Szóltam.
ROZIKA Rendben. Befogom a szám. Látja, Gyuszi
ilyen, Edina drága. Szemérmes. Dehogy is akar ő kiteregetni.
EDINA Látom.
ROZIKA Én se akarok ám, de néha muszáj. Ezt értsed
meg, Gyuszikám!
EDINA Sokszor nem könnyű szembenézni a problémákkal,
Gyula.
Gyula csak felbámul Edinára, de mindenkinek
úgy jobb, hogy
most nem szólal
meg.
ROZIKA Aprófát lehetne a hátán hasogatni.
Gyula Rozira néz, legyint.
EDINA Arról a szentlőrinci esetről mesélnél
nekünk?
GYULA Minek?
EDINA Édesanyád azt állítja, hogy Ferenc öcséd
mérgezte meg a vattának való cukrot. Szerinted?
GYULA Szerintem mi?
EDINA Ferenc tette?
GYULA Nem mindegy?
EDINA Neked mindegy?
ROZIKA Most is Ferit véded.
EDINA Te nem haragszol az öcsédre, Gyula?
GYULA Felőlem ott dögöljön meg, ahol most éppen
van.
ROZIKA Látja, Edina? Nem tud Gyuszi haragudni
senkire.
EDINA Látom.
ROZIKA Ettől van az, hogy aki csak meglátja, belerugdos. Egy ekkora böhöm nagy
ember pedig. Csak egyszer emelnéd fel a hangod, Gyuszi, csak egyszer legyintenéd
meg valamelyik pimaszt...! De nem. Gyuszi hagyja. Hogy lecsukják, hogy megalázzák. De az apád tehet róla,
hogy ilyen lettél, drága kisfiam. Mihez kezdjek veled?
GYULA Te? Velem?
ROZIKA Bezzeg Feri? Isten látja a lelkemet, Feri is
az én magzatom, és szeretem is...
GYULA Te?!
ROZIKA De Feri aztán! Mit gondolsz mégis, mért
mérgezte meg a vattacukrot?
GYULA Szakadj már le, még hányszor halljam ezt
is!?
ROZIKA A Nóni miatt! Edina drága!
GYULA Meg egy faszt a Nóni miatt!
ROZIKA Megmondom én, hiába szégyen, én nem szégyellem,
mert nem az én szégyenem. De a Gyuláé se, mert ő meg
ilyen. A Feri meg a Nóni. Úgy voltak. Azért.
GYULA Nem azért. Nem voltak úgy!
ROZIKA De. És ez így már a család szégyene.
GYULA Nem mérgezett ott meg senki senkit.
ROZIKA De.
GYULA Baleset volt. Gondatlanságból elkövetett
higiénia.
ROZIKA Mérgezés.
GYULA Baszódj meg, muter!
Gépi felhördülés, gépi moraj.
Rozika Edinának
és a kamerának.
ROZIKA És erre is mindig csak ezt tudja mondani.
GYULA Csak kombinál az a beteg agyad.
ROZIKA Mérgezés volt. Az volt.
GYULA Amikor éppen nem „haldoklik”, mondom.
ROZIKA Majd meglátod, meg is halok. Azt akkor mi
lesz veled?
GYULA Nyugalmam lesz.
Ismét gépi
felhördülés, utólag bekeverve.
ROZIKA Hálátlan!
A pelenka
használatba kerül.
Gyula a vállát
vonogatja, makacsul lenéz maga elé.
Edina
kezdeményez.
EDINA Rozi néni. Te azt állítod, hogy Ferenc
azért mérgezett meg egy egész
falut vattacukorral, hogy a bátyját börtönbe csukják?
ROZIKA Ez történt.
EDINA Hogy aztán Ferenc meg a Gyula
felesége...?
ROZIKA Így volt.
GYULA Dehogy volt így!
ROZIKA Tudom.
EDINA Gyula?
GYULA Először is nem az egész falut mérgeztük
meg.
EDINA Igen?
GYULA Másodszor meg nem a Feri volt.
EDINA Hanem?
GYULA Hanem mit tudom én, hogy került az a
francos méreg abba
a francos
cukorba?! Baleset volt a hőség miatt. Vírus vagy
bacilus. A
bírónő is ezzel indokolta: gondatlan higiénia,
tizenhét hónap.
ROZIKA De nem az volt, Gyula, hanem vegyi méreg.
GYULA Bacilus volt!
ROZIKA Kimutatták a vegyi mérget.
GYULA Vegyi bacilus.
ROZIKA Jaj, fiam, a homokba dugnád a fejedet, csak
hogy a Ferit
meg a feleségedet
felmenthessed.
Gyula hallgat.
ROZIKA Mert ha nem a Feri szórta bele. Akkor a
feleséged.
GYULA Nem történt semmi ilyesmi.
ROZIKA Ez van.
GYULA Nem ez van!
ROZIKA Pedig addig rágom a füled, amíg meg nem
hallod, gyerekem.
GYULA Mer' az akkor mér' lesz az akkor oké neked
akkor, ha egyszer akkor ezt meghallom?!
ROZIKA Mert akkor végre kidobod azt a nőt, azt
találsz magadnak egy rendes asszonyt ehhez a három ártatlan gyerekhez.
Egy normális nőt, aki téged is elrendez, és ettől végre összeszeded
magad, és nem búslakodsz mindig.
GYULA Ja? Aha.
ROZIKA Hidd el, hogy anyád csak jót akar neked.
GYULA Tiszta.
ROZIKA Arról pedig szegény Józsika nem tehet, hogy
nem Gyuszi
az apja.
GYULA Megint kezded?
EDINA Mert neki a Feri az apja?
GYULA Ez azt állítja.
EDINA Mármint az édesanyád?
GYULA Muter, tényleg dögölj már meg!
Gépi felhördülés, gépi felháborodott
bekiáltások.
EDINA Hoppá.
ROZIKA Hát így állunk mi otthon, Edina drága. Engem
a legkisebb izgalom is elvihet.
EDINA A szíved miatt?
ROZIKA De tényleg ideje lenne már. Ennél még a
Pokol is jobb.
Édes fiam, ha én
meghalok, végképp szétszednek ezek.
GYULA Mert majd hagyom magam.
ROZIKA Te aranyszívű medvém, te! Csókold meg
anyádat!
GYULA Ne már!
EDINA Igen! Ez gyönyörű! Csókoljátok meg
egymást.
GYULA Mindeni előtt? De ez kurva ciki!
EDINA Dehogy ciki! Rajta, Gyula!
Gyula kényszeredetten két puszit nyom Rozika
orcájára.
Aztán Edina a
"közönséghez" fordul, vagyis a kamerába.
EDINA Öröm látni, hogy anya és fia egy ilyen családi
zűr kellős közepén is szeretik egymást, bíznak egymásban. Eddig tehát megvolnánk.
Bár abban nem lehetünk biztosak, hogy Gyula csakugyan észrevette volna magát,
pontosabban a helyzetet, amibe az akaratán kívül került. De ez a csók és ölelés
akkor is feledhetetlen pillanat marad életünkben, életükben.
Ugye önök is így érzik?
Ám itt az idő,
hogy beszólítsuk Gyula feleségét, Mónikát, hogy megkérdezzük, mi igaz azokból a
súlyos állításokból, amivel őt Rozika néni vádolja. Vajon napfényre kerül az
igazság? Vajon ki milyen módon veszi majd észre magát?
Borzongok.
A reklám után
rögtön folytatjuk.
2;
A
reklámok után megismerhetjük Vörös Gyuláné, Mónika igazságát is.
Nem
lesz könnyű. Szegény Rozika néni rosszul lesz és istenhez fohászkodik.
Farkas
Tóniról pedig helyből kiderül, hogy mekkora egy tahó.
Sötét.
Molyirtó Mosolyú
Mónika bekeveri a folytatást.
Szignál.
Reklám:
Hanga Marilyn
Edina libben, forog üdvözült mosollyal, a kezében a hatalmas mikrofon. Alatta
az alkalmi bemondó, Gombos Veronika búgja.
BEMONDÓ
Edina show! Az igazi! Az emberi!
Egy műsor, ahol nincsenek tabu témák,
ahol mindenki elmondhatja, kibeszélheti azt, ami a szívét nyomja! Egy hely,
ahol önként jelentkező vendégeinket Hanga Marilyn Edina türelemmel végighallgatja.
És nem engedi őket többé megalázni! Ha részt szeretne venni műsorunkban, ne
habozzon, jelentkezzen most, mi biztos, hogy megkeressük!
A jövő heti témánk: ha a mobiloról
hívsz, tudom, hogy hazudsz!
Ha érinti a
probléma, hívjon, küldjön sms-t, emaialt, vagy akár faxot!
Edina show!
Az igazi!
Az emberi!
Edina
megáll a forgásban, belenéz a képernyőbe.
EDINA Hívjál! Várlak! Megértelek.
Sötét.
Szignál.
Reklámba illő luxuslakás.
Álomfény.
Amerikai konyha.
A közepén egy nagyon szép nő és egy sármos férfi
ölelkeznek és
vetkőztetik egymást felgerjedve.
NŐ Drágám, de ugye nem korpás a hajam?
FÉRFI Ugye nem büdös a szám?
NŐ A bőröm elég selymes?
FÉRFI Oké a dezodorom?
NŐ És az én illatom?
FÉRFI Az nagyon oké!
Az ablakban,
amely egy csodálatos kertre nyílik, a rabló jelenik meg.
Bemászik. A
fején sí maszk, a hátán zsák.
A nő és a férfi
alig csodálkozva fordulnak felé.
RABLÓ Hello.
FÉRFI Hello?
NŐ Te ki vagy?
RABLÓ Én vagyok a besurranó.
FÉRFI Ejnye!
RABLÓ Nyugi.
NŐ És mért surrantál be, ó, besurranó?
RABLÓ Ugye nem baj, ha elviszek innen ezt-azt?
FÉRFI Á, végül is nem. Biztosítva vagyunk.
NŐ És már úgyis lecserélnénk itt
ezt-azt.
RABLÓ Aranyosak vagytok.
FÉRFI Tudjuk.
A rabló körülnéz, a zsákjába bedob ezt-azt,
aztán a másik szobába megy.
Az ajtóban
visszafordul.
RABLÓ Kint az a verda a tiétek?
NŐ Melyik?
RABLÓ A nagyobbik?
FÉRFI Az az enyém.
RABLÓ Nem gond, ha azt is elviszem?
FÉRFI Á, már úgyis nagyobbat és újabbat
akartam venni, aminek
ráadásul sokkal
kisebb a fogyasztása, noha családi.
RABLÓ De biztosítva van?
FÉRFI Persze.
RABLÓ Akkor elviszem.
FÉRFI Rendben.
RABLÓ És lábgombára van valamitek?
NŐ Lábgombád van?
RABLÓ Meg kurva büdös-
NŐ Ha ég a talpad, és büdös a lábad, a
fürdőszobában,
a kisszekrényben
ott az a sray. Azt használjad!
RABLÓ Puszi.
A rabló bemegy a szobába, a nő szól utána.
NŐ Figyelj, besurranó!
RABLÓ Igen, édes?
NŐ Ha a rendőrök kérdeznének valamit,
mégis mit mondjunk nekik?
RABLÓ Hát...mondjátok, hogy itt járt Feri.
NŐ Feri? Milyen Feri?
RABLÓ A Besurranó Feri.
NŐ Jó.
A rabló
diszkréten becsukja az ajtót.
A nő és a férfi
mosolyogva fordulnak egymáshoz.
NŐ De jó, hogy jó nekünk.
FÉRFI Az bizony jó. És ettől vagyunk ennyire
laza jó fejek.
NŐ Hogy mindenünk megvan?
FÉRFI Mert mi megérdemeljük.
Gyengéd
csók.
NŐ Drágám! Meg kell vallanom, hogy a
nehéz napok közepén vagyok.
FÉRFI Észre se vesszük.
NÔ De ha mégis?
FÉRFI Kimossuk a kedvenc illatú és fékezett
habzású mosóporoddal,
és folt se
marad.
Sötét.
Szignál.
A képen ismét Edina
forog, mint angyal az örvényben.
BEMONDÓ :
EDINA! EDINA! EDINA a show!
Sötét.
Gépi ováció.
A szín
kivilágosodik.
Szignál.
Ütemes gépi taps.
NÓNIKA
A bekísérő nóta
a rózsaszín dizájnba:
a Lady Karnevál
Korda György előadásában.
Nazális Mónika
vonul be somolyogva, mintha manökent játszana egy kifutón. Öltözete amúgy
elegánsnak tűnő kínai műselyem kisestélyi, eléggé kihízva.
A lábán dögös,
fekete kockás necc harisnya, piros lakk körömcipő.
A kezében egy
szál vörös rózsa.
Gépi taps,
provokatív gépi füttyögés, gépi bekiabálások.
Nónika csókot
hint a gépi közönségnek.
EDINA Ismerjük meg Mónikát! Fogadjuk
szeretettel a három gyermekes édesanyát! Bizony ritkaság manapság, hogy egy asszony
három gyermeket vállal. Igaz? Szervusz, Mónika!
NÓNIKA Sziasztok!
EDINA Foglalj helyet!
Nónika
körbetekint, integet, mosolyog, aztán Gyulához fordul.
Átnyújtja a
férjének a vörös rózsát.
NÓNIKA Ezt kint felejtetted, Gyuszu.
GYULA Mi van?
NÓNIKA Arról volt szó, hogy te hozod be, és a végén
nekem adod,
mert megbocsátasz.
GYULA Haggyá' má', hülye vagy?
NÓNIKA Meg volt dumálva. Nem így van, Edina?
GYULA Ad a faszom mindenki előtt virágot neked!
ROZIKA Na...
NÓNIKA Tessék, Gyuszu.
Nónika Gyula
kezébe nyomja a rózsát, aztán megint körülnéz.
Elindul, a
bokája kicsit megbicsaklik a magas cipősarok miatt, ám visszanyeri a vonulás
ritmusát. Végül leül a balról második székre. Lábát keresztbe rakja, fejét kacéran
hátravetve megrázza a séróját.
Edinára
vigyorog.
NÓNIKA Szenya
a szitu, mi?
EDINA Parancsolsz?
NÓNIKA Belekagylóztam, mi megy itt.
EDINA Nem is baj az.
NÓNIKA Amúgy nektek mért nincs büfétek?
EDINA Ez egy ilyen szegény kábel tévé.
NÓNIKA De a gépkávétok és moslék.
EDINA Arról nem mi tehetünk, Mónika.
NÓNIKA Ez mondjuk igaz. Na, mindegy.
Szóval szórja a rizsát
a mama.
Gyula a
beszélgetés közben hol a rózsára, hol Nónikára bámul letargikusan.
Rozika megfeszült húr.
EDINA Nos, Mónika, ha hallottad a
beszélgetésünket, akkor kíváncsian várjuk, mi a válaszod.
NÓNIKA És mért nem szabad itt rágyújtani?
EDINA Sehol se szabad.
NÓNIKA Mért nem?
EDINA Mert ez a törvény.
NÓNIKA Mért ez a törvény?
EDINA Nem én hoztam.
NÓNIKA Azt kéred, hogy a kedvedért csináljak itt
hülyét magamból,
és még csak nem is
pipálhatok?
EDINA Sajnos…
GYULA Bírjad már ki, ne nyirvákolj!
NÓNIKA Jaj, de kemény vagy, Gyuszu. Egy spanglit
se?
Enyhe gépi felhördülés, Nónika belevigyorog a
kamerába.
NÓNIKA Csak viccelek ám, alig dohányzok.
EDINA Mónika!
NÓNIKA Igen, Edina?
EDINA Rozika néni azt állítja, hogy...
NÓNIKA Szólíts csak te is nyugodtan Nóninak.
Mindenki így hív. Kislány korom óta nazális vagyok. Ilyen lett a szájberendezésem.
Az alsó ajkam picit előrébb
áll, mint a fölső, azért.
EDINA Köszi. Tehát Nónika, Rozika néni...
NÓNIKA Azért szólok, mert előbb-utóbb mindenki
megkérdezi.
EDINA Nekem az eszembe se jutott.
NÓNIKA "Nazálnak születtem, színésznő
Szekszárdon se nem lettem."
Idézett: majdnem Babits Bihály
EDINA Babits?
NÓNIKA Miért? Azt hitted, bunkó vagyok?
EDINA Dehogy.
NÓNIKA Mert a Vörös családban élek?
EDINA Nem néztelek bunkónak.
NÓNIKA Vagy lehettem volna Nazál Anál, az Amál.
Viszont, ha
csücsörítek, nem vagyok nazális. De úgy baromi
hülyén nézek ki.
Látod?
Nónika
csücsörít.
EDINA Úgy tényleg nem lehet mindig, hogy az
ember csücsörít.
NÓNIKA Ugye, hogy az nem pálya?
EDINA Nem, az úgy nem pálya.
NÓNIKA A három gyerek miatt csak.
EDINA Hogy mondod?
NÓNIKA Különben már rég elhúztam volna a véresbe,
azt elhiheted.
EDINA A véresbe?
NÓNIKA Vagy bárhová. De hová? Három gyerekkel. Mert
őket nem hagynám ott ezeknek. Albérletbe menjek? Azért az se pálya.
EDINA Hát három gyerekkel…Nem, az se pálya.
NÓNIKA Ezekhez vagyok béklyózva. Pedig még kinézek
valahogy. Kezdhetnék új életet. Szerinted?
EDINA Azt az ember mindig kezdhet.
NÓNIKA Szakmám is majdnem van. Három évet
elvégeztem ám a gyogyón.
EDINA Ezt nem is tudtam.
NÓNIKA Azt befejezhetném.
EDINA Milyen szakon?
NÓNIKA Szerinted? Logopédus.
EDINA Nyilván, most, hogy mondod…
NÓNIKA Kár volt félbehagyni. Csak hát jött ez itt,
aki a férjem lett, aztán
az Andi, aztán már állhattam
is be a vásárokba meg a búcsúkba
Vörös Vattacukrozni. Igaz,
Gyuszu? Nem hagytad, hogy befejezzem
a főiskolát. Pedig
megígérted. Csak szüljem meg az Andit neked.
Így volt, Gyuszu?
Mielőtt Gyula megszólalhatna, Rozika robbant.
ROZIKA De Andi se ám a Gyuszitól van!
GYULA Muter, már...!
EDINA Hoppá!
Nónika, mintha
nem is hallotta volna. Edinára mosolyog.
NÓNIKA Igen?
EDINA Hoppá, hoppá!
NÓNIKA A mama drága már csak ilyen. Pedig úgy hidd
el, Edina, ahogy mondom, hogy éppen azért, amiért így születtem, és hiába kínlódtak
velem a beszédtanárok, meg a suliban, nazális maradtam, szóval éppen azért volt
az álmom ilyen pici korom óta, hogy logopédus legyek, és magunkon segítsek. Úgy
értem, magunkon, született és szerzett beszédhibásokon.
EDINA Gyönyörű hivatás.
NÓNIKA Bár nem is minden beszédhiba hátrányos. Te
például kifejezetten selypegsz, Edina, de ezt senki nem veszi zokon tőled, mert
neked ez a plusz erotikus vonzerőd.
EDINA Köszönöm.
NÓNIKA Neked is bejön Edina selypítése, Gyuszu?
Gyula Edinára néz, ám mielőtt válaszolhatna, Rozika
csap oda, mint
egy dühös kobra.
ROZIKA Mert Andika meg a Laci papától van!
Molyirtó Mosolyú
Mónika meg résen, tehát megnyomja a gépi felhördülés
gombot.
GYULA Ne már, Muter, már, ne már mindig, már!
ROZIKA Te hallgass, mamlasz!
NÓNIKA Ábránd, álom, pilleszárnyon rebben el...Huss!
Nónika keserűen felkacag.
EDINA Ez is...majdnem Babits?
NÓNIKA Nem. Ez csak úgy az eszembe jut néha.
Figyelj, intézhetnéd,
hogy legalább
ilyenkor, a kibeszélős belsősöknek legyen büfé.
Olcsó, persze.
EDINA Majd...
NÓNIKA Nem azért, mert allűrjeim támadtak. De az
mégis ciki, hogy
halál józanon játsszam itt ki
a tutit magamról. Ha ezt tudom,
előtte többet iszok a presszóban, vagy a
Jázminban még pár unikumot, meg behozok nejlonszatyorban egy nyeles kiflit.
Vagy kettőt. Várjál már, meddig fog ez a
forgatás, vagy mi a szar
tartani?
EDINA Kora estig biztos.
NÓNIKA Jesszusom, addig kiszáradok!
ROZIKA Látják, nem is tagadja, hogy iszik!
Gyula az ölébe ejti a rózsát, a fejét hátra
veti, a mennyezetet bámulja.
EDINA Te iszol, Nónika?
NÓNIKA Mint a gödény. De azt mondják, hogy annyira
még nem is látszik. Persze, lehet, hogy kamuznak. Úgy értem, a haverok. Most
miért bugyognák a képembe, hogy "figyelj, Nóni, állj le, mert tök alkesz
lett a pofád". Az emberek nem olyanok, hogy megmondják, érted.
EDINA Az igaz.
NÓNIKA Te is észrevetted, hogy nem őszinték veled?
EDINA Néha. sajnos.
NÓNIKA Gondolom, téged meg körüldöngenek a kanok,
mint romlott húst
a zöldhátú
döglegyek.
EDINA Néha előfordul ilyesmi.
NÓNIKA Majdnem minden héten elhatározom ám, hogy
majd én is lejárok hozzátok a fitnessbe testépülni.
EDINA Nagyszerű!
ROZIKA De soha nem ott kötsz ki, hanem a borozóban.
NÓNIKA Az is jó hely annak, mama, aki szereti az
intelligens társaságot
és a dartsot.
ROZIKA Intelligens? Azok?
NÓNIKA Az ember iszogat, dumál, dobál, aztán még
sincsen szabad levegőn. De te lehetnél velem őszinte, Edina. Szerinted már
látszik rajtam,
hogy részeges vagyok?
EDINA Nem tudom…
NÓNIKA A férjemet nem zavarja. Igaz, Gyuszu?
Gyula
tekintete Nónikára súlyosodik a mennyezetről, ám nem válaszol.
EDINA Áruld el, te mindig ennyire…karakán vagy?
ROZIKA Ocsmány nagy a pofád, Nóni!
NÓNIKA A magáé is, mama.
ROZIKA Én csak megmondom a véleményemet.
NÓNIKA Én is.
ROZIKA Te össze-vissza hazudozol.
NÓNIKA Így is van. Csakis hazudok. Jól mondom,
Gyuszu?
GYULA Ezt most jól mondod.
NÓNIKA Gyuszu ismer engem.
EDINA No és ha elismered, hogy alkoholista
vagy…
NÓNIKA Még csak részeges.
EDINA Akkor azt is tudnod kell, hogy a három
gyermeked, úgy értem a három gyerekednek ez nem tesz valami jót.
NÓNIKA Annyira sose rúgok be, hogy rájuk ne
figyeljek.
ROZIKA Te? Figyelni? Rájuk?! Hát...hát...hát ez...!
Nónika
somolyogva nézi Rozikát, aztán Edinához.
NÓNIKA Ilyenkor bírom a legjobban az arcát, amikor
így visít.
Utólag
belekeverve ambivalens gépi kacaj, fölötte inkább gépi
méltatlankodás.
(Ennek az
effektnek a megalkotása Molyirtó Mosolyú Mónika szakmai tudását majd feltétlenül
dicséri. A szerkesztő)
GYULA Muter, inkább haldokolj most egy kicsit!
ROZIKA Jaj, Gyuszi!
EDINA Nónika.
NÓNIKA Igen?
EDINA És ha csakugyan ennyire őszinte vagy...
NÓNIKA Vagyis csakis hazudok…
EDINA Szóval, ha ennyire őszintén hazudsz,
akkor kérünk, áruld el nekünk, mi az igaz Rozika néni vádjaiból.
Nónika keresztbe tett lábait nagy lendülettel
kicseréli, egy pillanatra
eltűnődik, aztán
hűvös mosollyal.
NÓNIKA Minden.
Gépi felhördülés.
EDINA Minden?!
NÓNIKA Minden.
EDINA Úgy érted, minden igaz?
NÓNIKA Úgy.
EDINA Hoppá.
NÓNIKA De ez kit érdekel? Inkább hadd kérjek tőled
valamit!
EDINA Parancsolj.
NÓNIKA Dugd ki azt kis nyelved hegyét az
ajkacskádon, így!
EDINA Minek?
NÓNIKA Csak dugd ki!
Edina megteszi,
amit Nónika kér tőle.
NÓNIKA
Köszi! És most picit nyomd a felső
fogacskáidhoz. Megvan? Akkor most mondd utánam: nazális.
EDINA Nazális.
NÓNIKA Így kell ezt csinálni. Látod, ez lett volna
az életemben a fontos.
EDINA Úgy érted, a logopéduskodás?
NÓNIKA Hát ne? Te is azt csinálsz, amit szeretsz. Ezért
virítasz, virágzol.
Nincsen veled semmi
baj, mert rajtad látszik, hogy boldog vagy. Ugye ebben nem tévedek?
EDINA Eszembe se jutna panaszkodni.
NÓNIKA Na látod.
EDINA De visszatérve a show témájára…
NÓNIKA Oké, térjünk vissza.
EDINA Elismered, hogy (a jegyzetébe pislant) Andi, meg Józsika... Hogy csaltad a férjedet?
A férjed öccsével meg a... a férjed
apjával?
Nónika Gyulát
nézi, Gyula szeme mély tűzben ég, ahogy a rózsát tartja.
Nónika felkacag.
NÓNIKA Hű, Gyuszu, hogy te néha hogy bírsz nézni!
ROZIKA Mert csaltad!
NÓNIKA A szívidege azért vigyázzon, mama!
ROZIKA Céda!
EDINA Akkor azt is elismered, hogy Feri meg te
mérgeztétek meg a Szentlőrinci Búcsúban a vattacukrot?
NÓNIKA Szerintem nem mi mérgeztük meg, de ezt így
nem tudhatom.
EDINA Akkor… erről mit tudsz?
Nónika belegondol, sóhajt, legyint.
NÓNIKA Arra emlékszek, hogy én reggel nyolctól este
nyolcig ott szambáztam a gép mellett a napon. Izzadtam, akár egy ló, tokmányban
vattásítottam rá a hurkapálcikákra azt az undorító vörös gejl borzalmat a
gyerkőcöknek, rohadjon csak a fogatok, ha a hülye szüleitek megveszik, morogtam
magamban. Nekem az a dolgom, itt a lóvé, ott a cukor, ki vagyok én, hogy a
fogszuvasodás nemzeti ügyébe másképp is beavatkozzak? Ez volt vasárnap.
ROZIKA A Vörös Vatta nem szuvasít!
NÓNIKA Persze...az nem, mama.
ROZIKA Mert a nagypapi kitalálta a receptbe,
hogy...
GYULA Maradjál, muter, szuvasít.
ROZIKA Gyuszi!
NÓNIKA Aztán hétfőn reggel, miután Gyuszu kiokádta
magát és megitta a gyógysörét, kezdjük bontani a cuccot meg a sátrat, ránkninóz
egy rendőrautó, kiszáll belőle két zsaru meg egy ANTSZ, hogy most mintát
vesznek mindenből, de addig is érezzük magunkat szabad lábon letartóztatva.
Mert hogy az egész Szentlőrinc végigfosta, hányta az éjszakát, némelyik aprajának
még láza is lett, és igaz, hogy a hurkás Géza hajnal felé majdnem mindent
bevallott, de az a véres hurka meg kolbász, az csak szalmonellás volt egy
kicsit, az néha nem is árt meg, az kis mértékben egyenesen tisztító kúra. A laborvizsgálatból utóbb ez derült ki.
EDINA Tehát te ennyit tudsz arról a Szentlőrinci
búcsúról.
NÓNIKA Mi meg csak bámultunk egymásra. A
Gyuszuval. Aztán az én Gyuszum elkezdett velem üvöltözni. Hogy mi a jó büdös kurva anyámat csináltam
azzal a geci cukorral. Én erre még szelíden válaszolok, szerintem semmit.
Különben meg ő mi a jó büdös francot képzel, hogy minden búcsúja azzal telik,
délelőtt tíz percre bemegy a kocsmába, de csak egy sörre, meg vizelni, aztán
nekiáll és vodka-sörbe nyomul. Este
tízkor vagy éjfélkor megjön négykézláb. Na, te aztán jól kihugyoztad magad,
Gyuszu. De ezzel el is volt ez rendszerint intézve. Mert ha az ember férje egy
állat, akkor az ember férje egy
állat. De ez a szentlőrinci nem egy ilyen rendszerint nap lett, mert Gyuszu tehetetlen
mérgében azt mondta, hogy pofán vág, aztán ha megfekszek, fejbe is rugdos
netán. Csak hogy felfogjam, mit csináltam. A bűnöm súlyát érezzem. Érted.
EDINA És Gyula megütött?
Csend.
Nónika
mosolyogva fordul Gyulához.
NÓNIKA Erre most mit válaszoljak, Gyuszu?
Megütöttél te engem akár csak
egyszer is, Gyuszu?
Mielőtt Gyula megszólalna, Rozika néni rikácsolva
lecsap.
ROZIKA Hazudik! Gyuszi soha nem ütne meg senkit.
Pláne egy nőt nem. Pedig téged meg kéne ám, te luvnya! Mert te nem is nő vagy!
Hanem egy nőstény! Egy
vérnősző szuka! Egy…
NÓNIKA Tényleg ilyenkor csípem ám a mamát a
legjobban.
ROZIKA Szegény Ferit is te vetted rá, hogy szerezze
be azt a vegyi mérget.
Vagy ezt letagadnád?
NÓNIKA Mért tagadnám?
ROZIKA Te vetted rá!
NÓNIKA Így van.
Gépi hördülés,
utólag bekeverve.
ROZIKA És azt hiszed, nem tudom, kitől?
NÓNIKA Á, azt nem hiszem. Maga, mama, biztosan ezt
is tudja.
Gépi hördülés,
mint az előbb, csak egy fokkal feljebb emelve.
GYULA Muter, most már...
ROZIKA Hallgass! Ez a nő tervelte ki az egészet.
Hogy megszabaduljon Gyuszitól. Hogy amíg ez az ártatlan kölyök a tömlöcben
sínylődik, szabadon paráználkodhasson. Így volt?
NÓNIKA Így.
ROZIKA Ez visz a sírba? Hogy a nagypapi, a papi és
az én életem munkája? A Vörös Vatta! Egy világszabadalom! Egy bestiális vagy,
Nóni! Egy méregkeverő! Fel kéne
téged akasztani Vagy elevenen elégetni. Máglyára veled!
EDINA Azért ezek nagyon erős szavak, Rozika
néni.
ROZIKA Erős? Ennek? Egy kisbalta a homloka
közepébe, az se lenne elég erős! Jaj, a szívem! Meghalok.
Rozika a szívéhez kap, tényleg rosszul van.
GYULA Na végre.
Rozika felsikít.
ROZIKA Tutyimutyi!
Rozika
igazi anginás rohamban kapkod levegő után, csúszik le félig a székről. Gépi
moraj. Edina ijedten.
EDINA Úristen! Hívjunk mentőt? Orvost!
GYULA Á, nem kell.
EDINA De rosszul van!
GYULA És? Erre vártunk. De mindjárt jobban lesz.
Sajnos.
Edina egy darabig ámulva bámul, aztán kinéz.
EDINA Addig leállunk, nem?
ROZIKA Miattam nem kell, drága.
EDINA De nem tetszik nagyon rosszul lenni?
ROZIKA Nem érdekes.
Edina kissé
tanácstalan. Megint kinéz. Először Té úrra, aztán M. Júlia
rendezőre. A
rendező int, forog tovább.
EDINA Oké. Ezt a részt majd kivágjuk. Hol
tartottunk?
Egy …pillanat.
Edina a
jegyzetétől kér tanácsot.
Rozika
haldoklása közben Nóni kacér kis mosollyal fürkészi Gyulát.
NÓNIKA Gyuszu.
GYULA Te…menj a picsába!
NÓNIKA Nem adod át azt a rózsát?
GYULA Én?
NÓNIKA Hát showból se nem békülünk ki?
GYULA Nem!
NÓNIKA Te tudod. És ha nem kapod meg a
tiszteletdíjad?
GYULA Leszarom.
NÓNIKA Ilyen macsó vagy?
GYULA Majd meglátod.
NÓNIKA Hát…mondjuk össze se vagyunk veszve… Igaz,
Gyuszu?
Most éppen majdnem
turbékoltunk.
GYULA De azt elárulnád, hogy megint mért vagy
mindig részeg, és mért fekszel le mindenkivel, csak velem nem?
NÓNIKA Majd kint megdumáljuk. Ha meghívsz a Jázminban egy unikumra.
GYULA A közértbe.
NÓNIKA Veszünk egy literes bombát?
GYULA Fél liter kevertet.
NÓNIKA Ne már azt!
GYULA Megisszuk a játszótéren.
Edina megtalálja
a jegyzetei között a keresett kérdést.
EDINA Megvan!
NÓNIKA Igen?
ROZIKA Jaj, istenem, istenem, istenem!
EDINA Rozika néni biztos jól van?
ROZIKA Istenem, istenem!
EDINA Ne hívjunk orvost?
ROZIKA Nem kell, drága.
NÓNIKA Mit találtál nekünk, Edina?
EDINA Hogy mit akartam kérdezni. Gyula!
Milyen érzés
volt a börtönben?
Gyula képzelete
visszatér a játszótérről, ahol már a kevertet itta.
GYULA Bocsi, nem figyeltem.
EDINA A börtönben. Milyen volt?
GYULA Szar.
EDINA Úgy értem, mire gondoltál, amikor arra
gondoltál, hogy ártatlanul ülsz?
GYULA Különben se szeretek gondolkodni.
EDINA De akkor már sejtetted, hogy az öcséd meg
a feleséged
juttattak oda?
GYULA Már ismeri a mutert, nem?
EDINA Tehát szerinted csak ő találta ki az
egészet.
GYULA Mondom, addig jó mindenkinek, amíg
haldoklik.
ROZIKA Istenem, istenem, istenem!
Edina megnézi magának Rozit.
EDINA Te tényleg nem lesz semmi baja?
GYULA Mondom.
EDINA Rendben. Akkor...még az van hátra...azt
kéne kibeszélnünk,
hogy... Bocs, de
Rozika néni rohamától összekavarodtam…
Edina
megint a jegyzetei között matat.
EDINA Megvan! Tehát a véleményetek szerint az
is csak Rozika rögeszméje, hogy Feri aztán egy rekesz barackpálinkáért eladta...Farkas
úrnak a családi receptet?
FARKAS TÓNI NEM
VÁRJA MEG, AMÍG NORMÁLISAN
FELKOMFERÁLJÁK.
MIVEL EGY TAHÓ.
Farkas ront be a
rózsaszín dizájnba dühödten.
Kuki méregdrága
pólójánál fogva húzná vissza, vihogva.
Farkas rohamát
két erre a feladatra (is) alkalmatlannak tűnő zombi szeretné megakadályozni.
Mármint Té úr udvari munkásai, a Pista meg az Öreg.
FARKAS Miauaaaááááóóóó van már he naaaa?
KUKI Genya, ne csináld!
FARKAS Neeee aaaa miúúúúaaáááád?!
KUKI Tóni, gyere vissza!
FARKAS Haggyá' mán', Kuki mert neked is lerúgom a
fejed!
Figyelj, öreg,
te meg az anyádat lökdössed!
KUKI Genya!
FARKAS Letéped a pólómat?
A két zombi és
Kuki csak megállítják Farkas rohamát.
Hárman fogják,
úgy üvölt.
FARKAS Ilyeneket beszólnak?! Bohóckodtok? Bazmeg, Gyula!
EDINA Kérem, Farkas úr…
FARKAS Álljon meg a nászmenet!
EDINA Kérem!
FARKAS Itt nem lesz ám fasza a mennyasszonynak!
EDINA Kérem!
FARKAS Eresszetek már el! Nem bántok senkit. Most.
A zombik
elengedik Farkas Tónit. Kuki még a pólóját markolja.
EDINA Kérem, Farkas úr, fáradjon ki a teremből!
FARKAS Mert különben?
EDINA Majd úgyis nemsokára behívom.
FARKAS De már bent vagyok, szöszi.
EDINA De ezt majd kivágjuk.
FARKAS Mért?
EDINA Mert az én show-ba nem lehet így betörni.
Farkas
ismét nekidühödik, megindul Gyula felé.
FARKAS Majd én vágom ki az egész buzi bandát! Engem égettek?
Engem akartok szívatni? Kitépem a szíved, Gyula!
Farkas Tóni ellöki az Öreg zombit, Pista
zombit áthúzza rajta. Kukit lerázza magáról, mint vak komondor az esővizet. Így
eljut Gyuláig, felrángatja a székről, lefejeli. Nónika ülve marad, vigyorogva
figyel. Rozika még jobban haldoklik.
Az utolsó kép
Edinán, aki a kebléhez szorítja a mikrofont és a jegyzetfüzetét, és talán úgy
érzi, hogy sikítana.
O
Sötét.
Reklám
A Réti Lakótelep
Nagyméretű, zöld
gurulós kukák a járda szélén.
A szürke képben
egy hajléktalan ballag egyik kukától a másikig.
Kinyitja az
egyik fedelét, közömbös arccal beleturkál.
Megmustrál egy
rongyos inget, félredobja. Darab száraz kenyér, megszagolja, biccent, berakja a
nejlonszatyrába.
Turkál tovább.
Enyhe csodálkozással
kivesz egy fogkefét. Nézi-nézegeti.
Ellenkező
irányból egy hajléktalan hölgy kerül a férfi mellé.
FÉRFI Mancika.
NŐ Feri.
FÉRFI Lássa?
A férfi mutatja a fogkefét.
FÉRFI Az ember minden étkezés után ezzel
moshassa, tudja...
NŐ Ezt én előbb tudtam, hogy fogam
nőtt volna.
FÉRFI Mert kegyed úrinő, Mancika.
NŐ Nekem volt gyerekszobám. De maga se
nagyon paraszt, Feri.
FÉRFI Mert különben és azért hogy tetszik
lenni, Mancika?
NŐ A jövő hét kedden Máltára utazom.
FÉRFI No már ni már, hát hogy?
NŐ Szeretetből. Hajléktalan
csereüdültetés program.
FÉRFI A mindenit!
NŐ Magát hogyhogy nem hívták, Feri?
FÉRFI Á, úgy se érnék rá. Mert…itt van ez a
fogkefe is, láthassa.
Azt akkor ezzel nem ám csak
elöl gyaszatolni azt a fogat!
Hanem hátul is,
meg mögötte is, körkörös sikálás, érti.
Azt akkor, ha
így sikál az ember, akkor már megéri venni
az olyan
fogkrémet, amit a fogorvosa is ajánl magának.
NŐ Meg a szolgálat.
FÉRFI Fogszolgálat?
NŐ Hajléktalan csereüdültetés program
szolgálat.
FÉRFI Ezt nem is értem.
NŐ Nézze, Feri, vannak annyira komoly
dolgok, amiket nem
is lehet, de nem is lenne
szabad megérteni.
FÉRFI Ja, ezt így értem.
NŐ Mert maga nem egy ostoba alak,
Feri.
FÉRFI Én nem. Se paraszt. Mert például azt is
tudom, hogy a fogkrém se mindegy. Mert például nem minden fehérít, ami jó az
ínynek. De van olyan is, ami fehérít is meg az ínynek. Olyat veszek majd most,
ehhez a keféhez, ha a fogorvosom is ajánlja.
NŐ Máltai napfény. Holliday.
FÉRFI Persze ha még olyat találnék, ami önjáró
és vibrátoros is...
NŐ Apartman.
FÉRFI Tartós elemmel, mint a cintányéros plüss
nyuszi.
NŐ Cintányéros?
FÉRFI Mint a cudar világ, Mancika.
NŐ Ó, igen, mint az operettben, Feri.
O
Bevásárló
központ.
Két áruval
gazdagon megrakott polcsor utcájában egy elegáns hölgy tol egy böhöm nagy
bevásárló kocsit, dugig megpakolva. Egy jóvágású, öltönyös úr állítja meg
magabiztosan ördögi mosollyal.
FÉRFI Egy pillanatra zavarhatom, hölgyem?
NŐ Igen?
A férfi, akár egy bűvész, mosóporos dobozt varázsol
elő.
FÉRFI Elégedett ön a mosóporával?
NŐ Igen.
A mosópor eltűnik, ugyanabban a pillanatban
egy öblítő a kezében.
FÉRFI Öblítőjével?
NŐ Igen.
Az öblítő eltűnik, utána gyorsan egymás után a
tárgyak.
FÉRFI Padlója fényes?
NŐ Igen.
FÉRFI Zsíros tányérok?
NŐ Igen.
FÉRFI Dugulására gyors és hatékony megoldás?
NŐ Igen?
FÉRFI Ó.
A férfi csak egy pillanatra tanácstalan.
Ám az ábrázata
felderül, a tárgyak helyett kezében most egy legyezőnyi
húszezres lobog.
FÉRFI Villámgyors kölcsön alig kamatra THM?
Most a nő tesz csodát. Az ő kezében is egy
legyezőnyi húszezres.
NŐ Igen?
FÉRFI Kegyednek pénze is, mint pelyva?
NŐ Igen
FÉRFI De jó magának!
NŐ Igen.
O
Edina forog,
mint angyal a mennyei boldogság örvényében.
Gombos Purlitz
’R Veronika búgó hangon.
BEMONDÓ
Hol kicsöng? Hol ki se csöng?
Olykor csak egy géphang kér meg szépen? Kettős
kereszt, haj hó, nyomjad meg a menü gombot, jobb ez, mint egy kankó?
Vagy a kedvesedet hívod? Hagysz üzenetet?
Mert kikapcsolta? Mert lemerült? Éppen ott bóklászik, ahol nincsen térerő?
És ha felveszi? Az
talán jobb?
Elhiszed, hogy
ott van, ahol mondja? Gyanús hangok? Nem
odavaló háttérzörej? Vagy túl nagy a
csend körülötte ahhoz képest? És amit mond? Ahogy válaszol, ha kérdezed? Hiszel
neki? Vagy úgyis tudod, hogy hazudik, ha a mobilján csörögsz rá, csilingelsz,
Mozartot fuvolázol, vagy mint oroszlán, üvöltesz?
És talán jobb lesz, ha nagy sokára
visszahív? Vagy tíz perc múltán?
Vagy nyomban?
Bennünket csöngess meg! Vagy keress levélben,
sms-ben, emailben, vagy akár faxon is.
EDINA show! Az igazi! Az emberi.
EDINA Visszahívlak!
Várlak! Megértelek! Szeretlek!
3;
A
stúdióban nagy nehezen rendet tettek. Az indulatok csitultak.
Hanga
Marilyn Edina csodálatos álma folytatódhat?
Noha
Rozália néni a forgatás szünetében sajnos itt hagyott bennünket?
Az
isten nyugosztalja? De lehet neki így nyugalma?
Megjön
Laci papa és új vád fogalmazódik a vattacukor megmérgezésének ügyében.
Szignál.
Edina biztosnak
tűnő távolságból figyeli a vendégeit.
Farkas Tóni
balról a legszélső széken ül, ingerültségét nehezen visszafojtva.
Kuki mellette.
Gyula és Nónika viszonylag higgadtan.
A padlón fekvő
Rozika arcát Gyula zakójával takarták el.
Hatalmas retiküljét
a hasára rakták.
A rózsa Gyula
kezében szirmait vesztette. Gyula a csupasz szárat bámulja.
Gyula orrát vattával
tömték ki, mivel Farkas orrba fejelte. Így már Gyula is
nazális lett.
Kuki ha kell, ha
nem, teli szájjal nevet, mint aki nagyon belőtte magát.
EDINA Akkor lehiggadtak, kérem?
FARKAS Már beszóltam egy bocsit, nem?
EDINA Folytathatjuk a forgatást?
FARKAS Tőlem. Ne vihogj, Kuki!
KUKI De.
EDINA Remélem, nem kell ismét behívni a rendező
urakat?
FARKAS Azzal a két takonnyal mire mennél különben? Csak
nem bírom,
amit ezek az
agybeteg majmok rólam vartyognak.
EDINA Makognak.
FARKAS Mi van?
EDINA Ha már majmok, akkor makognak.
FARKAS Jaj, most te találsz meg? Kuki, ne vihogj!
KUKI De.
EDINA Hát ez így mégse fog menni.
FARKAS Oké. Bemondok még egy bocsit. Lehiggadtam,
szépségem.
Téged bírlak, mert dögös csaj
vagy. Nyomassuk.
EDINA Rendben. Tehát. Szignál? Bekevered,
Mónika?
A stúdióban
Molyirtó Mosolyú Mónika beadja a hangot.
Szignál: Az
"Én és a kisöcsém" rappesített változata.
A szignált egy idő után Edina leinti.
EDINA Hagyjuk, ennyi hangulatnak most elég!
Edina egy
pillanatig koncentrál.
EDINA Felvétel?
M.M.
MÓNIKA Tessék!
Edina szerepet
vált, nagyon megrázza Rozika látványa.
EDINA Igen. Nem! Szegény Rozika. Ez szörnyű.
Hogy így.
Hogy itt...
Gyula, most mit érzel mégis?
GYULA Mert?
EDINA Édesanyád itt halt meg előtted, ebben a
stúdióban.
GYULA És?
Kukival
vinnyogva röhög.
A felháborodott
gépi hangok majd utólag rákeverve.
GYULA Máskor is szokott ilyet, mondom.
EDINA Mit? Meghalni?
GYULA Mondjuk ennyire azért nem.
EDINA Szörnyű alak vagy.
GYULA Mért?
EDINA Nem szégyelled magad?
GYULA Nem.
NÓNIKA Ilyeneket ne kérdezz a Gyuszutól, mert úgy
se érti.
GYULA De értem! Mért mondod azt, hogy nem értem?
NÓNIKA Érted?
GYULA Nem!
Edina inkább
Farkas Tónihoz fordul.
EDINA Farkar
úr. Az imént nagyon dühösen tört be ide közénk.
FARKAS Tóni vagyok, neked mindig.
EDINA Elárulnád, mi háborított fel ennyire? De
csak higgadtan!
Kuki szeme
kifordul, lecsúszik a székről.
EDINA Jézusom, vele meg mi van?
FARKAS Vele semmi, mindjárt kap levegőt.
EDINA Rendben. Tehát mi háborított fel ennyire?
FARKAS Na jó. Neked elmagyarázom még egyszer.
EDINA De biztos, hogy a barátnőd jobban lesz?
FARKAS Biztos.
EDINA Tehát miért lettél dühös?
FARKAS Ezek itt azt vetítik, hogy egy rekesz pálinkáért
vettem meg
Feritől a Vörös
Vatta licencét.
EDINA És nem annyiért vetted?
FARKAS Én?!
Kerek két gurigát löktem érte nekik!
EDINA Az kétmillió, ugye?
FARKAS Azért az nem mindegy, ugye?
EDINA Az nem.
FARKAS Farkas Tóni mindennek tudja az árát. Farkas
Tóni korrekt csávó. Nem ver át senkit.
Világos? Két guriga csak a licencért. Ez először.
NÓNIKA Ez lennél te? Korrekt csávó?
FARKAS Azóta is nyomom nektek a lét, hogy éhen ne
vesszetek.
Vagy nem nyomom?
NÓNIKA Nekem nem.
FARKAS Mert ki fizeti a Tokajiban, amit felíratsz?
NÓNIKA Jézuska.
FARKAS Az én számlámra iszol ottan! Pedig ki van
írva, és le is van rajzolva szépen. Hitel alma. Az istennek sincs ott hitele.
Csak nekem van.
Mert nekem Ignác csapos is a
spanom.
NÓNIKA Vagy te neki.
FARKA Egyet szólok, többé nem kapsz ingyen cefrét.
Kijózanodsz!
NÓNIKA Aha...
FARKAS Gyula! Virítsd ki az igazat! Mi vagyok én?
Korrekt vagyok?
GYULA Te is dugod a feleségemet.
FARKAS És ha?
GYULA Nem szép tőled.
FARKAS Mer' most akkor féltékeny vagy?
Gyula csak
bánatosan ránéz Farkasra, aztán lesüti a szemét.
Farkas Edinához
fordul.
FARKAS Azt is megtehettem volna, hogy egy üveg
szeszért
nyúlom le a
licencét. Amilyen állapotban a Feri is
bír lenni néha.
EDINA De te kétmilliót adtál érte.
FARKAS Mivel a Feri azt találta ki, hogy csináljuk ketten.
A Vörös Vattát.
Nagyban, érted.
Hálózatban, mint
a Mc’Donalds, érted!
Előbb itthon, aztán
terjeszkedünk a világban.
EDINA A vattacukorral?
FARKAS Mért, ez is van olyan szar, mint a hamburger.
EDINA Hát…tényleg mindenütt népszerű a
vattacukor is….
FARKAS Mi kő gazdagok leszünk, ez a terv.
EDINA És már terjeszkedtek?
FARKAS Még nem. De az lesz.
EDINA Akkor mi a probléma?
FARKAS A Feri úgy akarja, hogy ezek itt dögöljenek
éhen.
EDINA A Vörös család?
FARKAS Mert a Feriben is így van meg a családi érzés.
A kamera előbb
Nónikán, aztán Gyulán, végül a zakóval letakart Rozikán.
FARKAS De én nem olyan vagyok. Mondtam a Ferinek,
ezt így én nem.
Kifizettem a licencet rendesen, aztán ha
beindul a marketinges terjeszkedés, meg a pénzes biznisz, virítom mindig a
percentet.
Így volt? Ezt válaszoltam a
Ferinek, Nónika?
NÓNIKA Honnan tudjam, nem voltam ott.
FARKAS De nem így meséltem neked rögtön utána?
NÓNIKA Így mesélted?
FARKAS Így.
NÓNIKA Akkor így volt, ahogy most meséled.
FARKAS Naná, hogy így! Mert ahonnan én jövök, ott ez
a szokás.
EDINA Elmondanád nekünk, hogy honnan jössz,
ahonnan jössz. Tóni?
Farkas egy pillanatra, úgy tűnik, mérlegeli,
mit valljon be.
FARKAS Az üzleti világból.
EDINA Azon belül?
FARKAS Veszek, eladok.
NÓNIKA Piti kis gengszter ám a Tóni.
FARKAS Mi van?!
Gépi
felhördülés, utólag bekeverve.
EDINA Hoppá.
Ez elég súlyos kijelentés, Nónika.
FARKAS Gyula, vigyázz már a feleségedre!
GYULA Jó, majd vigyázok.
FARKAS Mért nem neveled meg ezt a hurkatöltőt végre?
GYULA Majd megnevelem.
NÓNIKA Te? Engem? Gyuszu.
Nónika fordul
Edinához, aztán a kamerába.
NÓNIKA Farkas Tóni úgy korrekt csávó, hogy itt a
telepen nála lehet a
legolcsóbban anyaghoz
jutni.
FARKAS Viszont felpofozlak ám én, ha a férjed nem
ver meg.
NÓNIKA Pofozzál.
FARKAS Megdumáltuk.
NÓNIKA Te is rég nem vertél már meg, Gyuszu.
Általános gépi
méltatlankodás.
A stúdióban a
két zombi, Pista és az Öreg jelennek meg.
Érkezésüket éles
nyikorgás jelzi.
Az Öreg egy
piros talicskát tol be a helyiségbe.
EDINA Jézusom!
Ez meg mi?
PISTA
ZOMBI Gondoltuk, kivisszük a hullát.
EDINA Rozi
nénit?
ÖREG Né’ már, közben még egy lett?
EDINA Ő
még nem halt meg.
PISTA Akkor vele mi legyen, főnök?
EDINA Semmi!
Ez most nincs!
ÖREG A hulla?
EDINA Mónika,
majd ezt is kivágjuk.
M.M.
MÓNIKA Felvétel leáll.
O
SÖTÉT.
O
A stúdió ismét.
A piros talicska
Rozika néni mellett, a két zombi kiment.
Kuki közben
magához tért, Farkas Tóni mellett ül a székén.
Most totálisan
maga alatt.
M.M.
MÓNIKA Felvétel indul, tessék!
Edina a
"közönségnek".
EDINA El kell ismernünk, hogy ez a mai
kibeszélőnk egyre horrorisztikusabb.
De hát vegyük észre, hogy amiről itt szó
van, az a
hétköznapi valóságunk egy része.
Talán ne hagyjuk, hogy velünk is
megtörténjen!
Edina a
vendégekhez fordul. Farkas Tónira mosolyog.
EDINA Megpróbálok rákérdezni arra, amire
gondolok, jó?
FARKAS Pörgesd rá az agyad, szépségem!
EDINA Te...gengszter vagy?
FARKAS Nem.
NÓNIKA Kidobó legény az éjszakában.
EDINA Kidobó ember vagy?
FARKAS Már mondtam, hogy biznisz ember vagyok!
EDINA Értem, Tóni. És ti mióta vagytok a
Ferivel barátok?
FARKAS Mit tudom én?
Egy éve? Kettő?
EDINA És mióta ismered Ferit?
FARKAS Meg kéne sasolnom a regiszteremet.
KUKI Vele jártam akkor.
EDINA Tónival?
KUKI Ferivel.
Gépi méltatlankodás, egy-két gépi röhej,
persze ez is utólag rákeverve.
KUKI A Feri lepasszolt neki.
EDINA A Tóninak?
KUKI A licence mellé grátisz.
EDINA Úgy érted, ingyen eladott a Tóninak?
KUKI Ha ingyen, akkor nem eladott.
Csak passzolt.
Én nem vagyok kurva.
FARKAS Jól megvagyunk mink azóta , igaz is, Szotyi?
KUKI Meg.
EDINA Nos, Tóni! Már csak egyet szeretnék
kérdezni tőled.
mielőtt behívnánk a következő
vendégünket.
FARKAS Kérdezzél.
EDINA Neked mit mesélt Feri arról a
vatta-mérgezésről?
FARKAS Mert ezt a műsort rendőr nem nézi?
NÓNIKA Figyelj, Edina, sose lesz rendes szünet?
EDINA Most álltunk le fél órára, Nónika.
NÓNIKA Akkor nem volt időnk Gyuszuval kiugrani a
kisközértbe.
GYULA Mert itt izgultunk a talicska miatt.
EDINA De most nincs szünet.
NÓNIKA De mért nincs? És a tiszteletdíjat mikor
kapjuk meg?
EDINA Forgatás után.
NÓNIKA És az anyósomét is felvehetjük?
EDINA Nekem ebből elegem volt. Mónika!
M.M.
MÓNIKA Felvétel leáll.
O
Ismét sötét.
Most kínosan
hosszan.
Aztán reklám.
Szignál.
A reklámszínész
közelije. Bambán mered maga elé.
Kivehető, de
alig érthető suttogás.
SUTTOGÁS Százmillió! Háromszáz millió! Ötszáz millió!
Nagyon, nagyon egymilliárd-százmillió!
A reklámszínész
meghallja a suttogást , meglepődik, a kamerába néz.
Mélyen
elcsodálkozik, aztán felháborodva üvölt.
FÉRFI
Mennyi?! Mi a jó büdös francot kezdek én ennyi pénzzel?!
Szignál.
Proszektúra
boncterme. A professzor végzi a boncolást, körülötte medikusok és medikák zöld
köpenyben, zöld maszkban. A szöveg alatt andalító romantikus zene. A professzor
felnéz a tetemről.
PROFESSZOR És azt tudják maguk, hány Nobel-díjasunk
van?
A medikák és a
medikusok összenéznek, nem tudják.
A professzor a
fejét csóválva vág egyet a tetemen.
Megint felnéz.
PROFESSZOR No és van sejtelmük, hány zseni futkos éppen
kis honunkban?
A medikák és a medikusok szégyenkezve bámulnak
maguk elé.
A professzor
felsóhajt.
Vág egyet a tetemen, leteszi a szikét, kezét
nyújtja.
PROFESSZOR A fűrészt.
Egy medikus a
professzor kezébe nyomja a csontfűrészt.
PROFESSZOR És azt önök közül ki saccolná meg, tisztelt kollégák, hogy hányan pergetjük itt hétköznapjainkat,
átlagos képességű emberek?
A professzor már
nem is vár választ.
Fűrészelni kezd,
kisvártatva a fogai közt szűrve a szót.
PROFESSZOR Tiszta szeszt. Most.
MEDIKA Igenis, professzor úr.
A medika
egy pohár tiszta szeszt nyújt át a professzornak.
Az leteszi a
csontfűrészt, átveszi a poharat, lehajtja a tiszta szeszt.
Alig dülled ki tőle a szeme, csak egy kicsit
krákog.
POFESSZOR Na és mi van önökkel, sík hülyékkel?
BEMONDÓ Ha
ön nem tudta magát elhelyezni, máris hívja a rögvest megjelenő zöld
számot!
A
professzor felnéz a kamerába.
PROFESSZOR És a szerveit. Felajánlotta már? Legalább?
Szignál.
A símaszkos
férfi biciklizik lustán egy kies tisztáson át.
A közepén
megáll, belenéz a kamerába.
FÉRFI Vörös a szeme? Sebaj. Van
megoldás.
Amikor Évát megveri az ura, sokat sír
miatta, ő szemcseppet használ.
István bánatában túl sok vodkát iszik.
Én viszont csakis napszemüveget hordok.
Szignál.
Edina most nem
örvénylik.
Háttal áll a
kamerának.
Edina lassan
megfordul, kacéran szólal meg.
EDINA Nos?
BEMONDÓ Hívjon, írjon, ne habozzon!
EDINA Jössz akkor? Várlak, hallgatlak,
megértelek.
O
Szignál.
A rózsaszín
dizájnt kissé átrendezték.
Rozikát
mégiscsak beletették a piros talicskába.
Nagy fekete retikülje
a talicska mellé került. Feri pelenkája az összekulcsolt kezében, mint
rózsafüzér.
A székek
félkörben a talicska körül. A vendégek "mély gyászban" ülnek.
Edina előttük
áll, és vár a tessék-re.
BEMONDÓ Mint látják, mai kibeszélő műsorunk
váratlan, fájdalmas fordulatot vett.
De a mi Edinánk a legnehezebb, a
legfájdalmasabb helyzetekből se hátrál ki! Mert ő a való világot mutatja meg,
tárja fel önöknek.
Vedd már észre, hogy meghalt anyád!
De jó!
Mármint, hogy Edina van nekünk.
Ne feledje, következő témánk: ha a
mobilodról hívsz, tudom,
hogy hazudsz!
Hívjon, írjon akár sms-en, emailon, vagy
faxon! Ám a nevét és a címét ne feledje!
Szignál.
M.M.
MÓNIKA Tessék!
EDINA Szörnyű. Váratlan. Tragikus! Kérem,
fogadjátok őszinte
részvétemet!
A vendégek köszönömöt morognak.
EDINA Nem gondoltam volna, hogy következő
vendégünket, Rozika néni férjét, Laci papát ilyen...helyzetben kell
beszólítanom. Nemes lélekre vall, hogy így is vállalja. Fogadjuk csendes
részvéttel Lacit!
Szignál.
A Je' taime
néhány taktusa gyászzenére lassítva.
A KÖVETKEZŐ
VENDÉGÜNK LACI PAPA!
Laci papa
támolyog be lesújtottan.
Komoran biccent
a többieknek, aztán megáll Rozika fejénél.
EDINA Szervusz, Laci papa.
Laci papa felbukkan gyászából, halkan szólal
meg.
LACI Köszönöm.
EDINA Nehéz ilyenkor megszólalni.
LACI Istenem. Rozália. Rozália!
EDINA Igen, sajnos.
LACI Hogy te holtodban is... mennyire...!
Hogy én téged holtodban is ennyire! Uram Atyám!
Részvéttel teljes
gépi morgás, utólag lekeverve.
EDINA Majd...idővel… múlik a fájdalom.
LACI Fájdalom? Igen. Nem!
EDINA De. Biztos.
LACI Nem értem!
EDINA Ez...az élet. Az élet, ami mindent
megold...
LACI Azt értem. De magamat nem értem!
EDINA Idővel majd nyílván azt is...
LACI Hogy
tudtam én ezzel a szipirtyóval annyi évet együtt?!
Némi gépi felhördülés. Edina megint a hiszti
határán.
EDINA Ezt...hogy érti...ön?
LACI Hagyjuk.
NÓNIKA Azért ne emészd magad agyon, Laci.
Laci
papa halkan felzokog, a kezeit az arca elé kapja, a homlokától indulva az álláig
lehúzza magáról a zokogást, aztán két marokra fogja és eldobja.
LACI Ennyi év pokol.
GYULA Na!
FARKAS Mer' Kalasnyikovval kergettek a lakótelepen.
GYULA Ja.
FARKAS Mer' nem te rinyáltál, hogy nem tehetsz róla,
de pont így emlékeztet anyádra. Hogy ilyen iszonyat randa, és vér-gonosz? Mer'
hogy pont így szeretet ezt a dögöt?
LACI Beismerem. Én rinyáltam.
FARKA Akkor most mit nem értesz, Laci „papa”?
NÓNIKA Hagyjad, Tóni, hadd ne értse!
KUKI Én veszem ám, hogy mér' nem
érti.
FARKAS Mi van, Szotyi? Te most hirtelen intelligens
vagy?
KUKI Mért?
EDINA Laci úr! Úgy veszem észre, érzelmileg
magát nem úgy viseli meg Rozika néni halála, mint …
LACI Ahogy kegyed elvárná?
EDINA Úgy értem, ahogy szokás, mert…
LACI Én is egy beteg ember vagyok,
szerkesztő asszony.
Nekem is gyógyszert kell
szednem. Kétszer egy nap.
És a legerősebb dózist.
EDINA És most rosszul van?
LACI Egy kicsit. De maga nyilván arra a
szentlőrinci esetre
kíváncsi.
EDINA Már nem annyira. De ha tudna arról
valamit mondani…
LACI Bár arról inkább Laci papát kéne
kérdeznie.
EDINA Laci papát?
LACI Őt.
EDINA De Laci papa nem maga?
LACI Nem.
EDINA Akkor maga kicsoda?!
LACI László vagyok, csókolom.
EDINA Mi ez már megint, gyerekek?
Nónika
megsajnálja Edinát.
NÓNIKA Az anyósom első férje a Laci papa. Meg a
második
férje is ő. A
László.
EDINA Ja! Hogy elváltak, és aztán megint
összeházasodtak?
LACI Mondom, csókolom, én egy beteg ember
vagyok.
Gyógyszert is szedek rá.
EDINA Ezt így értem. De azt nem, hogy a
szentlőrinci búcsú ügyében
mért Laci papát kell
kérdeznem László helyett?
LACI Vagy inkább Ferit.
EDINA De Ferit még nem tudom megkérdezni.
LACI Sajnálta Gyulát.
EDINA Feri?
LACI Meg persze én is sajnáltalak ám,
Gyula.
EDINA Feri mérgezte meg a Vörös Vattacukrot?
LACI Feri?! Á, dehogy. Az egy rendes magyar gyerek.
EDINA Akkor… Nónika?
LACI Egy fenéket. A mama volt az.
Gépi felhördülés.
GYULA A muter?!
LACI A Nónit akarta lecsukatni, csak elszámította
magát.
GYULA Ne már!
LACI Mért is lepődsz meg ezen, Gyula? Azt
mindenki tudta,
hogy te sose
csinálsz a búcsúk alatt semmit, csak
levezeted a furgont, felállítod a sátrat, azt már húzol is a kocsmába.
Nónira hagyod az
egész hétvégét.
GYULA Nem is.
LACI Az anyád mérgezte meg az alapanyagot.
GYULA És ezt eddig mért nem mondtad?
LACI Mert
én nem keverem a szart folyton.
GYULA De én ültem érte másfél évet, bazmeg!
LACI És?
GYULA Mit és?
LACI
Jobb volt ott neked. Nem?
GYULA Nem!
LACI Mint ezekkel? Nem?
GYULA Hát...valahol...
LACI Na látod.
NÓNIKA Ma este a vendégem vagy, Gyuszu.
GYULA Nem kell!
NÓNIKA Akkor add kölcsön a tiszteletdíjad!
GYULA Lófaszt.
Jobbára
hitetlenkedő gépi kuncogás, amit Edina leint.
EDINA Ez súlyos vád, László. Tudnád is
bizonyítani?
LACI Én? Minek? Megvan nekem a magam
gondja.
EDINA És abból mi az igaz, hogy maga Andika
apja?
LACI Az nem én vagyok, hanem a Laci papa.
EDINA De az is maga!
LACI Az nem. Én, a László, soha nem tennék
ilyet.
De Laci papa…Amikor
kitört a botrány…
Hogy az a
perverz alak egy személyben az Andi apja
és nagyapja… Nahát, csókolom, azért az…
EDINA Szörnyű.
LACI Nem is bírtam a Laci papa társaságát
elviselni.
EDINA És az eredeti Laci papával mi lett?
LACI Én úgy tudom, de lehet, hogy ez csak
pletyka, hogy
egy darabig
együtt élt ezzel a narkós kislánnyal.
A kép Kukin,
közben gépi felhördülés.
LACI De a Feri lecsapta az apja kezéről a kiscsajt.
Van valami alapja ennek a
pletykának, Kuki?
KUKI Nem t’om.
LACI Aztán az a Laci papa nekiállt játékgépezni.
Így mindeniét
elvesztette, nem csak a becsületét.
Az utcára
került. Évek óta hajléktalan?
Vajon él-e még
az átkozott gazember?
NÓNIKA Én látom néha a kukák között kotorászni.
EDINA Szomorú történet.
LACI Az bizony. De téged se irigyellek,
Tóni.
A narkósokkal nem könnyű az
élet.
FARKAS Pedig irigyelhetsz.
LACI Jól van, akkor irigyellek.
EDINA És mi a véleménye arról, hogy Farkas úr
meg a Feri fia
a Vörös Vattából egy
Mc’Donalds hálózatot álmodnak
maguknak?
LACI Az szép terv. A belekevert kokainnal?
FARKAS Olyan terv nem volt.
LACI Inkább valami dizájner tabletta lesz e
nyerő?
FARKAS Olyan se!
LACI Pedig a Feri nekem így mondta.
FARKAS A Feri egy fasz, ha azt mondta!
EDINA Ti tényleg kábítószert akartok a
vattacukorba keverni?
FARKAS Mondom, hogy nem akarunk! Most mondom, nem?
KUKI De kár!
FARKAS Te is kussolj, Kuki!
Gyula áll fel
nagyon lassan, nagyon fenyegetően.
Nagyon megnézi a
többieket. Aztán csak egyet szól.
GYULA Na.
Még súlyosabb
csend.
NÓNIKA Mert…te ezt így képzeled, Gyuszu?
GYULA Én így.
FARKAS Hát már nehogy már, Gyula!
LACI Édes fiam, azért ezt gondold át még
egyszer!
Edina akad ki
újra.
EDINA Hát én el se hiszem magukat!
Itt fekszik
holtan egy anya, egy asszony!
És ahelyett,
hogy legalább magukba szállnának…
Ilyen nincs! Vegyék már
magukat végre észre!
Milyen emberek maguk?
Barna Operatőr
János körbefordul a kamerával.
Nónika most csak
Gyulával törődik, Gyula bámul maga elé.
Laci papa
elszántan farkasszemet néz a kamerával.
Farkas Tóni
látványosan ásít, Kuki szeme nedves.
És hol van Feri? Megjött
végre?
Csend.
Edina kinéz Té
úrra, aztán be M.Júlia rendező asszonyra és Molyirtó Mosolyú Mónikára. A
jelzések szerint még nem jött meg Feri.
Kuki elpityeredik.
FARKAS Bazmeg, Szotyi, most mit csinálsz?
KUKI Én új életet akarok kezdeni!
EDINA Ha így van, akkor mégis érdemes volt.
Tényleg, Kuki?
KUKI Igen!
Farkas Kuki vállára teszi a kezét.
KUKI Haggyál már, Genya, végre érzek!
EDINA Farkas úr, hagyja most a barátnőjét!
FARKAS Jól van…
A kamera
elgyönyörködik Kuki csendes sírdogálásán.
EDINA És most arra kérlek benneteket, hogy
Rozika néni emlékére
egy percig maradjunk csendben, mélyedjünk el a sors
különös fintorain merengve.
Rendben?
Laci papa bizonytalanul bólint, más nem is
reagál.
Csend.
Edina ki a
rendező asszonynak.
EDINA Ebből majd ötvenöt másodpercet majd
kivágunk, oké?
Csend.
Nónika
diszkréten, „csak” Gyulának.
NÓNIKA De a gyerekeknek te mondod meg, Gyuszu.
GYULA Mit?
NÓNIKA Hát hogy meghalt a Rozi mama.
GYULA Ja! Mért én? Megmondod nekik te.
NÓNIKA Én?
GYULA Te.
EDINA Pszt!
Csend.
NÓNIKA Megmondom én. De akkor ideadod a
tiszteletdíjad.
GYULA Nem!
NÓNIKA És az enyém a mamáé is.
GYULA Hiéna vagy, Nóni.
NÓNIKA Akkor te mondod meg nekik.
GYULA Nem!
NÓNIKA Én nem mondom meg!
GYULA Akkor… úgyis észreveszik.
NÓNIKA És? Megkérdezik, hol a mama.
GYULA És te leszel akkor otthon.
NÓNIKA Én nem!
GYULA Én se!
Csend.
Molyirtó Mosolyú Mónika szól be Edinának.
M.M.
MÓNIKA Az egy perc letelt, tessék!
EDINA Az isten nyugosztaljon, Rozika néni!
Laci papa
feltápászkodik a székről.
LACI Akkor én megyek is, csókolom. Vagy még
kellek?
Gondolom, vége a
műsornak. A teremetést majd
megbeszéljük,
szevasztok.
NÓNIKA A Laci papa volt ám.
Laci papa erre
megdermed egy pillanatra.
Gépi
felhördülés. utólag belekeverve.
EDINA Hogy mondod, Nónika?
NÓNIKA Ő mérgezte meg a vattacukrot.
EDINA Hoppá.
Erőteljesebb gép
felhördülés, szintén utólag belekeverve.
LACI Hogy állíthatsz ilyet, Nónika?
NÓNIKA Mert te tetted, úgy.
EDINA Nónika, ez egy nagyon súlyos kijelentés.
NÓNIKA Volt rá oka. Igaz, Gyuszu?
Mert tízből
kilencszer nagyon utálta az anyádat.
Meg az egész
Vörös családot. A vattacukrot!
Jól mondom, Laci
papa?
LACI Gyula, én imádtam az anyádat.
GYULA Hagyjál má'!
NÓNIKA Mert a papa már a házasságuk elején kérte a
Rozikát , hogy hagyjanak
fel vele, mármint a Vörös Vattával.
Meg hogy különben is milyen
ocsmány kommunista
márkaneve van neki.
Hát nem mehet
oda az ember mindenkinek
magyarázni, hogy a család
neve Vörös, és a vatta azért
vörös, és abban semmi, de
semmi politika nincsen.
Pedig de!
A kilencszázötvenes évektől Vörös Vattát
vásárolt mindenki a gyerekének! Minden búcsúban. Május elsején!
Talán mert volna nem? Hátha lesi a párttitkár,
a tsz-elnök,
vagy valamelyik besúgójuk?
Na, milyen
vásárfiát vettél a kicsiknek?
Vörös Vattát mindenképpen! Csakis!
Jól mondom ezt, Laci papa?
LACI Ezt se elég jól mondod.
NÓNIKA Mert akkor hogy volt?
LACI Sehogy se volt jól, úgy van ez jól
mondva!
NÓNIKA A Laci papa akkor is el akarta adni a
licencet, amikor az oroszok kivonultak. De nem vette meg senki. Csak a Tóni, hogy kokaint keverjen bele.
FARKAS Szerintem is te mérgezted meg a vattát.
NÓNIKA Én?
FARKAS Ebben az egyben igaza volt a vénasszonynak.
A kép Rozika néni tetemén a talicskában.
Gyula szólal meg keserűen.
GYULA Csak azért nem volt jobb ám a börtönben, mint
ezek közt,
mert ott sokszor kijött az aranyerem.
EDINA Hogy mondod, Gyula?
Gyula ismét
feláll, ám most megragadja a székét, mint aki ütni készül.
GYULA De mostantól mindenki hagyjon nekem békit!
NÓNIKA Ez az, Gyuszu!
GYULA Te pláne takarodjál!
NÓNIKA Jól van…
GYULA Majd én eltemetem a mamát. Egyedül!
FARKAS Miből, Gyula? Fogsz egy lapátot?
GYULA Hamvasztatom!
FARKAS Az se olcsó.
GYULA És beleszórom őt a vattába.
És visszavásárolom tőled a
licencét!
És mostantól megint járok a
búcsúkra!
Egyedül!
És a Vörös Vatta ismét az lesz, ami
mindig is volt: a vurstli ásza!
És akinek ez nem tetszik….
NÓNIKA Jaj, de szépen fehorgadtál, Gyuszu!
GYULA Az mind elmegy a picsába!
Rozika néni éled fel a talicskában.
Zokog. Az orrát a pelenkába fújja.
A szereplők megrökönyödése közepette
döbbent gépi kiáltások, utólag rákeverve.
ROZIKA Gyuszi! Kisfiam! Gyere ide!
Jaj, istenem… hogy
kerültem ebbe a talicskába?
Sötét.
Szignál.
A bemondó szövege alatt Edina örvénylik, az egyik
kezében a harminc centi
mikrofonnal, mint boldogságban az angyalok.
BEMONDÓ
Ön bennünket nézett? De jó! Hiszen akkor minket látott!
Nahát! Tényleg
de jó! Még ilyet!
Edina show! Az
igazi! Az emberi!
Egy műsor, egy hely, ahol nincsenek tabu
témák, ahol mindenki elmondhatja, kibeszélheti azt, ami a szívét nyomja! Egy
hely, ahol önként jelentkező vendégeinket, szereplőinket Hanga Marilyn Edina türelemmel
végighallgatja. És nem engedi őket többé megalázni!
A következő témánk, ne feledje: ha a mobilodról hívsz, biztos vagyok abban,
hogy hazudsz!
Edina show!
Az igazi!
Az emberi!
EDINA Hívjál!
Várlak! Megértelek!
Sötét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése