VÖRÖS VATTA



                                              
                      
A  RÉTI  FÜZETEK  KÜLÖNKIADÁSA                                  




VÖRÖS VATTA
AVAGY 


(VEDD MÁR ÉSZRE, HOL VAN FERI!)
    

Ez egy hiteles gépirat valamiről, ami még meg se történt.
Ám ennyi jövőbe látás a Réten nem valami különös eset.
Ott, ahol már második éve tombol a mágia.
A Vörös Vatta Hanga Marilyn Edina egyik legtitkosabb álma arról, hogy belőle egyszer még sikeres tévés személyiség lesz, saját kibeszélő műsorral.
Tehát a közlendő szöveg egyetlen szava kamu.
Sőt!
Talán el is készül ez a műsor.
Ha nem is mostanában.
Talán egy év múlva?
Vagy kettő?
De akkor adásba kerül, az tuti. A Rét Gazdag Kábelén. Talán a Réti Hírek után.
Vagy a Réti Hírek előtt? Vagy talán inkább valamikor máskor.

 Amit most ön most elolvashat, az alig meghúzott, „rendezői változat”. 

Ennyi, egyre kínosabb magyarázkodás után…

A munkatársak lesznek:
Bemondó: Gombos Purlitz ’Rnő Veronika.
Hangmérnök, vágó, mindenes: Molyirtó Mosolyú Mónika.
Operatőr: Barna János.
Rendező: M. Júlia
Producer: Té úr

(A trágár szavakat az adásban kisípolják ám. No de egy rendezői változat hogyan is lehetne meg káromkodás nélkül? A szerkesztő)


1;
Az előzetes. Utána megismergetjük a család matrónáját, Rozika nénit, és az idősebbik fiát, a Gyulát. És mielőtt először elszabadulna a pokol, reklám
következik.
                           
AZ ELŐZETES

Sötét.
Szignál.

BEMONDÓ  Ön bennünket néz? De jó! Hiszen akkor minket lát!
   Nahát! Tényleg de jó! Még ilyet!

Leválasztott "vágó kép" egy idősebb, csont sovány hölgyről.
Rozika indulatosan magyaráz.

ROZIKA    A mi vattacukrunk, Edina! A Vörös Vatta!
Az delikátesz! Tetszik érteni? A Vurstli ásza!
Világszabadalom! De a Feri ellopta!
Lenyúlta az a kópé! Maguk fiatalok ezt így szokták mondani? 
De én megmondtam Ferinek, amikor kiderült, hogy…

 Rozika néni képe eltűnik.
Sötét.

BEMONDÓ  Megtisztelnek! De nagyon! Nagyon-nagyon!

 Egy nazális hölgy és egy lassúbeszédű úr kettőse a sötétből leválasztva.

GYULA     Ne is lássa? Kit érdekel az sík geci öcsém?
Mert nem az a lényeg, hogy a Feri szar ember.
Majd egyszer beindulok, azt felhajtom, mint vaddisznót 
a tőzeglápban. Elkapom, és kitolom neki az egyik szemit 
végbelén. De nem csak az öcsémtől rohad a Vörös 
Vattánk, csókolom. Hanem a feleségemtől is. 
Vagy kicsodám ez a nő itt nekem.
Itt mellettem, lássa (?), aki ül itt, he!
NÓNIKA    Mi van, Gyuszu?!
GYULA     Tőled sokkal jobban rohad a vatta, Nónika! A vatta is!
                   Tőled minden rohad. Az egész életem tőled rohad.
NÓNIKA    Anyád rohad.
GYULA     Látja, Edina? Ez a nő emészti fel az ember lelkit.
NÓNIKA    Emészti ám a…és mid van neked, Gyuszu? Lelked?
Mióta van teneked lelked? Nézzünk oda! Teneked?
GYULA       Mi? Hogy mióta? Hát gülüzzé ide, te! Kérdezem tőled itt,                              mindenki előtt, például, hogy hun voltál például ma éjjel is,
de mégis, de tényleg, például, de mégis tényleg?
NÓNIKA    Azt is az anyádtól kérdjed, ne tőlem, baromarcú!
GYULA     Mert mért tőle?
NÓNIKA    Mert ő nem engedett be, azért. Mert csak visított azzal a
patkány hangjával, hogy te takarodjál innen, Nóni!
GYULA     Azt én ezt mér' nem hallottam?
NÓNIKA    Há' mér' nem?
GYULA     Há' mán azt ne hazudd, hogy még én voltam megint
benyomva, és nem megint te!

 Nónika és Gyula képe eltűnik.
Sötét.

BEMONDÓ  Úgy érzi, valami nincs rendben ön körül?
 Valami nyomasztja? Gyanakszik a társára? 
Gond van a gyerekkel? Anyósa? Apósa? Áruló barát? 
Sunyi haver?

Egy kigyúrt férfi "vágóképe", ahogy két húszkilós súlyzótárcsával
bíbelődik.

FARKAS   Beszólt nekem a Gyula?! Nekem?
                   Nézzek már oda?
Nehogy már a fatörzs rágja ketté a hódot!
Tudod, mi a Gyula, szépségem?  Egy köcsög!
És még én vagyok egy rovar alja?
Figyeljél, Marilyn!
Te ismersz innen, a fittnesből, nem? Na! Hát annyi lét nyomok ezeknek azért a buzi vattacukor licencéért, hogy már megvehették vóna egész Kistacsát, bazmeg, a börtönnel együtt! Azt akkor a saját tömlöcben ülhetne legközelebb a Gyula! Vagy utazzanak mán' el belőle a Holdra, azt olyan frankón tecc'en meg nekik ott! Azt ott ugráljanak az egy/hatod gravitáción, ne az én idegeimen!

 Sötét.

BEMONDÓ Gondját, baját, búját szeretné megosztani?
 Elmesélni, ami a szívét nyomja?
 Bárkinek?
Valakinek?
Neki? Vagy csak az egész világnak? Hátha úgy könnyebb?
Ha így érzi, ne habozzon! Hívjon minket, vagy írjon nekünk!                     A Gazdag Kábel az ön kedvelt közösségi tévéje!
A Rét tévéje!
A Mi tévénk!

 Vágókép egy huszonéves hölgyről. Csaknem kopasz, a szemöldökénél, az orrában, a felső ajkában pirszingek. Amúgy igen tetovált.
Mellette egy hatvanas férfi szakadt szabadidő ruhában.
A hölgy teli szájjal röhög, az úr szégyenkezve néz maga elé.
Rozika néni rikácsol.


ROZIKA    Eddig nagyon visszafogtam magam, Kuki. De most kimondom a rólad is a véleményemet. Te is egy lotyó vagy. Egy mindenkivel izélő, majd megmondom, mi! Egy...egy...             
De megver téged is az isten! Te vitted a romlásba a Ferit!
Hát még ezzel is összeszűrted a levet!
Te! Ezzel a szakadttal!
Látja, Edina drága? Ezzel a vénemberrel!
Hát ez már csak undorítóan természetellenes!
Vagy nem jól érzem, hogy hányinger?
Látja? És ezen is csak röhög. Ez nem tud mást.                    
Kurválkodik, tetoválkodik, pirszingelkedik és röhög.
Hát hogy nézel ki? Kuki! Mi vagy te? Punk vagy?

 Másik leválasztott vágókép. Az iménti hatvanas úr nyilatkozik a kamerának kimérten, most igen elegánsan, alig lehet ráismerni.

LÁSZLÓ   Hogy nekem mi a véleményem erről?
Nahát, kérem. Én egy olyan ember vagyok, hogy azt megtartom   magamnak, kérem. Annyit minden esetre mondhatok: Ferenc fiam egy nagyon rendes, tisztességes, magyar gyerek.

 Sötét.

BEMONDÓ  A mai nap témája: vedd már észre! Vedd már észre, mi folyik
körülötted! Otthon a családban? Netán megcsalnak? Lehet, hogy átver a legjobb barátod? Az anyósod egy boszorkány és a legszívesebben megfojtanád? Á, ne fojtsd meg!
Jobb, ha eljössz hozzánk, és elmondod nekünk azt, ami az érző szívedet nyomja.
Vedd már észre!
És hívj minket telefonon, üzenj sms-sel, emailen vagy akár faxon! De előtte, ha eddig kibírtad, nézz minket, láss minket, mert kezdődik, mert jő már, közeledik műsorvezetőnk, a mindig nagyszerű, a mindig  csodaszép, a mindig elegáns, a mindig finom lelkű Edina, a mi Edinánk,  a Rét, az ország  Edinája!
De jó!

                            O

Sötét.
Szignál:
"Kislány vigyázz/
A tűzzel ne játssz/
Kislány a bugyira vigyázz"- című magyar nóta Kocsár Vajk rézfánfütyülőjére
hangszerelve, viszonylag felismerhetően eljátszva.

Fény.
A stúdióba, műtapstól és ovációtól övezve Edina vonul be.
A jobb kezében egy jó harminc centi hosszú és legalább öt centi vastag mikrofon. A bal kezében pici jegyzetfüzet.
A színpadon hét kényelmes szék. A háttér rózsaszín dizájn.

Edina tündéri kedvesen szólal meg.

EDINA       Jó napot, jó estét! Örülök, hogy ma is találkozunk itt és a képernyők előtt, amott! Hahó, hódoló! Na mindegy, ha muszáj,ezt majd kivágjuk.
Szeretni az első nyomulásig! Ó, igen, ez könnyű. Meglátod, megszereted, elhiszed, hogy ő az igazi, az életet most már csak vele tudnád élni. Ásó, kapa, nagyharang, haha, ahogy a mese mondja, hét országra szóló lakodalom, aztán éltek, amíg. Ugye milyen szépen hangzik? A mese.

 Edina mosolya kissé meghervad.
 Mivel belegondol az eddig mondottakba.

                   Persze, az igazit nem is annyira könnyű megtalálni.
                   No de mindegy, most nem erről van szó.
                   Hanem egy meséről.
                   Amiben már megtörtént az első nyomulásig.
No de mi történik az esküvő, a lagzi, vagy a hetedhét halálra szóló lakodalom után? Ugye-ugye, elkezdődnek a hétköznapok. Telnek a hetek, múlnak a hónapok, előbb vánszorognak, aztán egyre gyorsabban peregnek az évek.
Munkahely?
Van munkahely.
Nincs munkahely.
Megint van.
Megint nincs.
Átképzés.
Leképzés.
Kell egy gyerek?
Nem kell gyerek.
Jön a gyerek.
Sehogy se jön az a gyerek!
Kéne lakás!
Nincs lakás.
Lesz lakás.
Megint nincs lakás.
Elvitte a kölcsön.
Meghozta a gólya!                 
Pénz kell! Sok!
Aztán az öregedés.
A nyugdíj kevés.
A betegség sok.
Szép vagy rút halál.
És mi lett az első nagy nyomulásból?       A szerelemből? Az esküből, hogy holtomiglan-        holtodiglan, meg ilyesmi? Ásó? Kapa? Agyonnyom a Nagyharang. Ez az igazi hőstörténet, ez az igazi kaland: az életünket csakugyan a társunk mellett kibírni. Nekem legalább is ez a véleményem. Vagy nem? Emelje fel a kezét magában, akinek ez sikerült!
De hát ki mondhatná el, hogy az élete boldogságban,
sikerekben…mígnem a végére nem ért? Ugye?
Akár egy görög sorstragédiában.

Edina a merengést befejezi.
Ismét elönti a lényét az a tündéri negély.

                   Vedd már észre!
Ez a mai, az első, a kibeszélő műsorom szlogenje.               
Ma egy olyan réti családot ismerhetünk meg, akinek a története biztos nem lesz tanulság nélkül való.
Elsőnek hadd mutassam be Rozikát, vagyis Rozika nénit, aki a Vörös család motorja, lelke, teste, szíve, lelkiismerete, pedig már jócskán elmúltak felette az évek. Ezért megérdemelné, hogy több legyen a nyugalma, mint a gondja.
Fogadjuk ezért szeretettel Rozikát!


Szignál: 
a "Kék nefelejcs, kék nefelejcs" című nóta.
Sajnos ez is Kocsár Vajk feldolgozásában.


AZ ELSŐ VENDÉG: ROZIKA NÉNI

Rozika tipeg be a rózsaszín dizájnba kissé zavarban.
Gyér műtaps. Közben.

EDINA       Szervusz, Rozika néni.
ROZIKA    Csókollak, drága.
EDINA       Kérlek, foglalj helyet nálunk.
ROZIKA    Melyik szék az enyém?
EDINA       Amelyik csak tetszik.
ROZIKA     Jó, akkor ez nem tetszik. Pedig egyformák.
Leülök erre itt, ahogy az előbb megbeszéltük.

 Rozika leül jobbról a harmadik székre. Lábát szorosra zárja, jókora fekete műbőr retiküljét pajzsként az ölébe teszi, onnan néz fel Edinára.

ROZIKA    Így flott volt, ahogy becsámpáztam?
EDINA       Úgy vonultál be, akár egy királynő.
ROZIKA    Akkor biztos hasra estem volna.
EDINA       Oké, elkezdjük?
ROZIKA    Menjek ki, jöjjek be újra?
EDINA       Dehogy! Mónika, ez már megy?

Molyirtó Mosolyú Mónika int a keverő pult mögül, megy.

EDINA       Hoppá. Akkor kezdem.

Edina Rozikához fordul.

EDINA       Hallottam a problémádat, amit meg szeretnél osztani a                                              világgal.
ROZIKA    Mindig nézem a műsorodat, Edina drága.
EDINA       De ugye nem az a problémád?
ROZIKA    Dehogy! Ahogy bemondod a híreket a híradóban, vagy az a
                   főzőműsorod…
EDINA       Na…igen…
ROZIKA    Én valósággal belebetegszem, ha egyet is ki kell hagynom.
A múltkor is, amikor a Gyula nem volt otthon, a Nónika meg a kocsmában ivott, telefonáltak a bölcsödéből, hogy tényleg vigye már valaki haza a Józsit. A Józsi a legkisebb unokám. No, már félhat volt, a tévém bekapcsolva, és kezdődött volna a főzőműsorod ismétlése, és akkor…
EDINA       Jutottál arra az elhatározásra, hogy jelentkezel a műsorba?
ROZIKA    Nem tudtam az ismétlést megnézni.
EDINA       Mostanában sokat betegeskedsz.
ROZIKA    Á, az a szenvedés, ami attól van, hogy öregség! Használt test, sok                            nyavalya. Ne öregedj meg soha, Edina drága.
EDINA       Pedig előbb-utóbb nekem is muszáj lesz, haha.
ROZIKA    Ugyan már! Te ezt csak úgy mondod.
EDINA       Na jó. Én nem öregszem meg.
ROZIKA    Ugye, hogy nem?
EDINA       És az hogy történt, hogy mi a problémád?
ROZIKA    Az úgy, hogy a szívidegemre ráment a vérnyomásom, az meg így együtt elrenyhítette a bélműködésemet, és ettől felvizesedett a bokám, szóval valahogy így magyarázta a főorvos úr, tudod, a mi Dokink, és akkor a nyelvem alá tettem egy felet a... itt szabad a orvosság nevét mondanom?
EDINA       Inkább ne.
ROZIKA    Nézzünk oda, most úgy se jut az eszembe. Ejnye, nohát, az a meszes agyam. Mert az is van énnekem, de hülye még nem vagyok, mert arra meg egy másik gyógyszert muszáj ennem,                                 ami...aminek....Mit tudom én most, az olyan hosszúkás fehér, meg... Edina, drágám! Hidd el, nekem annyi orvosságot kell beszednem, hogy a talpam legyen a padlón és ne a hátam, hogy a tabletták a reggelim.
EDINA       Jaj, szegény Rozika néni!
ROZIKA    Á, az a szenvedés, ami attól van...mondom! De mindjárt az eszembe jut ám! Kavarnom?
EDINA       Gyógyszer nevét ne.
ROZIKA    Jól van, drága.
EDINA       Tehát? Kinek szeretnéd a szemébe mondani, hogy "Vedd már észre magad"?
ROZIKA    Ezeknek mindnek.
EDINA       Kik azok az ezek?
ROZIKA    A családomnak. A rohadékok. Talán csak Gyula fiam nem, de az meg egy mamlasz.
EDINA       És a többiek? Mind....?
ROZIKA    Ez fáj nekem, ebbe betegszem én nagyon bele, nem az öregségbe.
EDINA       Értem.

Edina  a jegyzetébe pislant. Olvassa a neveket, Rozika egyre komorabban biccentget.

EDINA       Mónika? Laci papa? Farkas Tóni? Kuki? Feri?

 Rozika elpityeredik.

ROZIKA    A szívemen szoptattam! Az emlőmet rágta! Tejben-vajban fürösztöttem! A szemem fénye volt, talán jobban is, mint a Gyula! És ezt tette velem a Feri!
EDINA       Rozi néni, nyugodj meg!
ROZIKA    Jó.

 Rozika a hatalmas műbőr retiküljéből pelenkát vesz elő, belefújja az orrát, aztán pedánsan négyrét hajtva visszateszi. Edina nagyot néz a pelenkára.

ROZIKA    Ez is a Ferié volt. Ez a pelus. Csak ennyi maradt abból az                      aranyos szőke kisfiúból. Ha belefújok, rágondolok azokra az időkre. Azt mondja a főorvos úr, ezt jól teszem. Akkor nem kell annyi izét bevennem az izé, a depresszióm ellen. Egy fújás, azt kész. Csak hát ritkán sírok. Muszáj keménynek maradnom. Ezek közt?! Pedig nézz rám, drága aranyom! Nem bírom én már ezt. Bár halnék már meg!
EDINA       Ne is tessék ilyet mondani!
ROZIKA    Kibírnom! Az a gyógyszer kell az agymeszem ellen!
EDINA       Ezt majd kivágjuk.
ROZIKA    Jó. Vagy legyek folyton taknyos?
EDINA       Miért is?
ROZIKA    Hát a depresszióm ellen, most meséltem!
EDINA       Ó, az talán mégse a legjobb megoldás.
ROZIKA    Hát nem. Mert attól meg az immunom gyengül. Azt akkor megtámad egy vírus, azt mehetek is a tüdővizenyőbe. Drága szívem, ígérd meg nekem, nyomorult, megvert vénasszonynak, hogy te tényleg nem öregszel meg soha!
EDINA       Ígérem.
ROZIKA    Mert akkor kit nézek a tévében? Csak mert szeretlek nézni.
EDINA       Örülök, hogy egy ennyire aranyos hölgyet ismerhetünk meg benned, Rozika néni.
ROZIKA    Jaj, ugyan már!

 Félerős műtaps, helyeslő gépi bekiáltások.
Rozika szégyenlősen kimosolyog Té úrra, aki a producer jó szokásához híven a vendégváró üvegfala mögül figyeli a felvételt.
Edina a kamerába fordul.

EDINA       Látják őt? Törődött, beteges, idős asszony, akit érző szíve...
ROZIKA    Visz a sírba.
EDINA       Hozott el közénk inkább.  
ROZIKA    Ja, és még ez is.
EDINA       Tehát Rozika néni leginkább Feri fiának mondaná azt, hogy vedd már észre magad, ugye?
ROZIKA    Hálátlan kölyök.
EDINA       Mi a baj Ferivel?
ROZIKA    Mi? Mi!? Hogy mi! Áááá!
EDINA       Mégis.

 Rozika megint pityeregni kezd, és ettől valahogy tényleg nagyon ronda.

ROZIKA    Először megmérgezi a vattacukrot? Gyuszit börtönbe csukatja?
Aztán elárulja annak a briganti Farkasnak a receptet? Tönkreteszi a családot? Öl, lop, csal, hazudik? Megkívánja más jószágát, feleségét? Engem meg úgy tisztel, ha reászólok, mégis, mit művelsz te, kisfiam, hogy te csak kussoljál, muter?
EDINA       Ezt így mondta?
ROZIKA    Sokszor ígyebbül is.
EDINA       Akkor pityeregjél nyugodtan, megvárjuk.

 Rozika előveszi a pelenkát, beletrombitál, szipog egyet, aztán elteszi,
közben akadozva.

ROZIKA    Ezt…csak azért tudom…most…ilyen szépen elmesélni, neked, mert otthon…begyakoroltam. És meg olvasom a bibliát is. A Doki szerint az is jót tesz.  És amióta a Bedeő atya helyett az a snájdig Jusztin püspöki titkár a helyettes lelkipásztorunk… Vele már találkoztál, Edina drága?
EDINA       Még nem volt szerencsém.
ROZIKA    Eléggé snájdig, mondom. Viszont a szószéken hadar meg motyog.
                   Néha alig értem meg így a tanulságot.
EDINA       Kérlek, ha már képes vagy rá, meséld el nekünk, pontosan                              mi is történt azzal a Vörös Vattával!
ROZIKA    Lecsukatta Gyuszit.
EDINA       A vatta?
ROZIKA    A Feri!
EDINA       A Feri a vattával?
ROZIKA    A Szentlőrinci Búcsúban.
EDINA       Ott csukatta le Feri a Gyuszit?
ROZIKA    Ott mérgezte meg a vattacukrot.
EDINA       A Feri?
ROZIKA    Mert talán a lőrinci plébános? Hogy a hívők jobban                                átérezzék a Krisztus szenvedéseit, ha napok hosszat a budiba futkosnak? A Feri szórt a cukorba olyat. Valami vegyi mérget. Kimutatták, mit. Na, mi is a neve? A méreg nevét szabad mondani?
EDINA       Ha az eszedbe jut... De valamit nem értek. Ha Feri mérgezte meg a cukrot, akkor miért a Gyulát csukták le?
ROZIKA    Hát ez az, Edina! Ilyen rafinált bűnöző lett az én szőke kisfiam!
EDINA       Azért nem őt csukták le?
ROZIKA    Mert Ferinek volt neki alibilije.
EDINA       Bije.
ROZIKA    Hogy tetszik?
EDINA       Alibije.
ROZIKA    Nem azt mondtam?
EDINA       Bocsáss meg, folytasd csak!
ROZIKA    Mit?
EDINA       Ferinek volt alibije.
ROZIKA    Volt neki. Mert rafinált. Az volt neki, hogy ott se volt Szentlőrincen,
                   hanem Szigetszentmiklóson a szabad strandon. Mert pár hétig
                   oda is udvarolt egy büfésnőnek. A büfésnőnek is.

 Rozika harmadszor is előveszi azt pelenkát, de aztán csak sóhajt.

ROZIKA    Jobb, ha ezt el se teszem, amíg Feriről beszélünk.
EDINA       No persze ahhoz nem kellett Ferinek Szentlőrincen lennie, hogy a cukrot megmérgezze, igaz?
ROZIKA    Hála az ügyvéd úrnak sikerült kivédenünk a szándékosságot. Drága Edina, tudod, mennyi pénzembe került ez nekem?
EDINA       Nem volt olcsó?
ROZIKA    Hogy csak gondatlanság lett belőle? Á, most kéne úgy bőgnöm, mint     vak tehén a jászólban, de most se és akkor se és azért se. Tudod, mért kéne bőgnöm? Mert az a bitang nem csak a családot tette tönkre, hanem magát a Vörös Vattát! Hallottál róla.
EDINA       Őszintén szólva ez a műsor címe.
ROZIKA    Az én nagypapám receptje. "Vörös cukor, vörös vatta, ki nem ezt eszi, egy nagy marha." Már ezt is hallottad?
EDINA       Ezt még nem.
ROZIKA    No persze, persze, te kis olyan fiatalka. De ne öregedj meg!
EDINA       Már megígértem.
ROZIKA    Annak idején úgy emlegettek minket, mint         világszenzáció. Nem lehetett elképzelni jelentősebb vásárt, vagy népünnepet, ahol a gyermekek ne azt visítozták volna szüleik előtt toporzékolva: Vöjös Vattyát akajok! És ennek is vége lett, mert Feri... Mégis csak sírnék az eddigiekhez egy kicsit. Sírok, jó?
EDINA       Tessék csak...

 Rozika sírdogál, szipogva.

ROZIKA    Felfüggesztették az iparengedélyt. Oda lett a családi becsület. Vége. Tényleg bár halnék meg! Feri, te! Feri! Mért tetted ezt velünk? Velem?
EDINA       De hát tényleg mért tette?
ROZIKA    Ezt tőle kéne megkérdezni.
EDINA       Meg is tesszük. Ha megérkezik.
ROZIKA    Az?

 Rozika orrot fúj, a pelenkát négyrét hajtva készenlétben tartja.

ROZIKA    Nekem már úgyis mindegy. Én csak szegény Gyulát sajnálom.
Nem ezt érdemli. Nem ezt a sorsot.
EDINA       Mert a nagyobbik fiát lecsukták.
ROZIKA    Gondatlanságból. Kapott másfél évet. Azt azóta se tér magához. Ezért kértem, hívják ide őt is. Neki szép szelíden meg szeretném mondani. Bár szajkózom én otthon is. De akkor sose ér rá figyelni. Mondom neki, figyelj rám Gyuszim, édes kölköm, mondom neki, mit is mondok?
EDINA       Hogy vedd már észre magad?
ROZIKA    Ja, azt mondom neki.
EDINA       Nos, akkor elérkezett az a pillanat, amikor behívjuk Gyulát! Gyula!


                                               O

BELÉP A KÖVETKEZŐ VENDÉG: GYULA

 Szignál:
"Én vagyok a falu rossza" című nóta.
Talán kár közölni, hogy sajnos ez is Kocsár Vajk feldolgozásában.
A függöny mögül a melák Gyula bizonytalankodik be a rózsaszín dizájnba.
Gyér géptaps, néhány provokatív gépfütty.
Gyula Edina felkonferálása közben bárgyún rámosolyog az anyjára,
Rozika fájdalmasan vissza.

EDINA       Szervusz, Gyula!
GYULA     Csocsi.
EDINA       Örülünk, hogy elfogadtad a meghívást.
GYULA     Igen? Aha…
EDINA       Kérlek, foglalj helyet!

Gyula leül a bal szélső székre. Innentől kezdve a kezeivel
nagyon nem tud mit kezdeni.

EDINA       Ugye tudod, miért vagy itt?
GYULA     Kapok tiszteletdíjat.
EDINA       Á, nem csak azért.
GYULA     De én más miatt nem is akarok itt lenni.
EDINA       Édesanyád szeretne neked valamit mondani.
GYULA     Már hallottam azt köb-milliószor.
EDINA       Most megismételné.
GYULA     Mért?
EDINA       Hátha itt tényleg meg is hallod.
GYULA     Ne már, ez de duma.
ROZIKA    Nem ülnél egy kicsit közelebb hozzám, kisfiam?
GYULA     Nem.
ROZIKA    Na, gyere!
GYULA     Minek?
ROZIKA    Csak egy-két székkel.
GYULA     De mire jó ez?

 Gyula feltápászkodik, az anyja melletti székre ül.

EDINA       Remek. A közelség mindig jó. Gyula! Édesanyád azt                                        szeretné neked mondani, hogy vedd már észre magad.

 Gyula ebbe nagyon lassan belegondol.
Rozika szinte szerelmesen nézi az ő fiát.

GYULA     Na. És?
EDINA       És legyél már túl azon a börtönön.
GYULA     Túl vagyok.
EDINA       Rozi néni?
ROZIKA    Dehogy vagy túl, Gyuszi!
GYULA     Ha te mondod...
ROZIKA    Amióta kiengedtek, semmit se csinálsz.
GYULA     Mit semmit?
ROZIKA    Csak ülsz otthon.
GYULA     Alig vagyok otthon.
ROZIKA    Vagy nem ülsz otthon.
GYULA     És ha otthon vagyok, se ülök.
ROZIKA    Mert fekszel. És búslakodsz, és nekem meg a szívem szakad meg.
GYULA     Há' akkor szakadj le rólam, azt akkor nem szakad meg!

Gépi felhördülés.

ROZIKA    Jaj, Gyuszikám!

Gyula agresszíven néz körül.

GYULA     Mi van? Mi nem tetszik?
ROZIKA    Ez csak egy gép, Gyuszi.
GYULA     Akkor neki mi nem tetszik?
EDINA       Mónika, most ne nyomkodd egy kicsit azt az izét, jó?

Molyirtó Mosolyú Mónikának mindegy. Int, nem nyomkodja.
Edina öt másodperc alatt visszatér a szerepébe, Gyulára mosolyog.

EDINA       Édesanyád csak aggódik, Gyula.
GYULA     Há' ne aggódjon!
EDINA       Mért ne aggódjon?
GYULA     Mert rinyál mindig.
ROZIKA    Csak búslakodsz, Gyula.
EDINA       Édesanyád azt mondja, csak búslakodsz.
GYULA     Hallom!
EDINA       Mért búslakodsz, Gyula?
GYULA     Búslakodik a faszom.
EDINA       És az mért búslakodik, Gyula?
GYULA     Ilyen voltam mindig, nem? Csak a muter unja magát,  és                                          engem talál meg, amikor véletlen otthon punnyadok.
EDINA       Ilyen egyszerű lenne?
GYULA     Mért lenne bonyolultabb?
EDINA       Csak kérdezem.
GYULA     Mer' amikor nem haldoklik, akkor feléled.
ROZIKA    De tényleg halnék meg!
GYULA     Jó. Haljál meg!

Gépi felhördülés, utólag rákeverve.

ROZIKA    Nem fáj ilyeneket mondani, Gyuszi?
GYULA     De.
ROZIKA    Látod, Edina? Ő ilyen. Búslakodik. Közben fekszik. Vagy ül
a számítógép előtt. És játszik azzal a borzalmas játékkal, ahol ördögök szurkálnak fel vasvillára mindenkit, a tetemekre meg ráülnek azzal a piros valagukkal, ami olyan, akár a páviánoké.
GYULA     Feléled a muter, mint horror a ködben, mondom.
ROZIKA    Jaj, Gyula!
GYULA     Pedig mondom, ez itt nem London! Muter!
EDINA       Horror, London, mondom?
GYULA     Ja, ezt tegnap hallottam a Tokajiban.
ROZIKA    Mert te is vedelsz, mint a feleséged!
GYULA     És? Attól neked mért muszáj akkor neked valamit mindig                               kavarnod? Mert kavarsz! Csak ismerd be itt mindeni előtt,
muter! Egy kavarnok vagy.
ROZIKA    Jaj, Gyula!
GYULA     Reggel is felráz, kész vagyok, nyögöm. Akkor jó, mondja ő.
                   De mért jó? Hagyjál aludni! Nem lehet, mondja, mert reggelit
                   kell adni Andinak. Hát adjál! Én agyjak?  Hát adjál! Adhatsz!
                   Nem adhatsz? Te vagy a nagyanyjuk, nem? De.
                   És akkor adjál mán a Kisnóninak is, ha adsz az Andinak!
                   Meg csinálj nekik tízórait is, és engem meg hagyjál aludni!
                   Erre fél óra múlva megint felébreszt? Hogy        most már ne adjak a gyerekeknek reggelit, mert ő adott, azt akkor elment a két kiscsaj iskolába. Viszont vigyem a Józsit.
EDINA       Az óvodába?
GYULA     Majd az állatkertbe, nem?
EDINA       Tényleg, miért nem?
GYULA     Mert még bölcsödébe jár, azért.
EDINA       De az állatkertbe mért nem viszed, Gyula?
GYULA     Mert kurvára unom, és utálom már az aprómajmokat nézni, azért.
                   Meg kurva drága a belépőjegy is, azért!
EDINA       Meg hallom, néha Józsit ott is felejted.
GYULA     Nem felejtettem ott, csak egyszer elmentem sörért!
                   És különben is ott szunyált a babakocsiban, nem?
EDINA       Az állatkertben?
GYULA     Nem, a bölcsödében.
EDINA       De a bölcsödében nem a sör miatt felejtetted ott?
GYULA     Ezt...ezt is te nyomtad be ezeknek, muter?
ROZIKA    De ha így volt, fiam.
GYULA     De ezeknek mi közük van ehhez?
ROZIKA    De ha így volt!?
GYULA     És?!

Gyula gyilkos indulattal néz az anyjára.
Edina Gyula karjára teszi a kezét, amitől az máris lehiggad.
Már csak morog.

GYULA     Na…de… jól van akkor...

Rozika néni bezzeg nem higgad le, sőt, most szívja csak fel magát.

ROZIKA    De azt is mondtam akkor ennek a mamlasz nagy fiamnak,
hogy nem baj, mert akkor rohanok én a Józsival.
Mit számít az nekem a gyenge szívemmel, meg a visszeres lábaimmal? Pedig figyelmeztetett a Doki doktor úr, hogy még egy pár rohanás, heves izgalom, és ott találom magam a stiglic kertben.
De azért vagyok. Mire másra lenne való egy nagymama, nem?
Az nekem nem szenvedés, hogy a kis unokámért halok meg.
GYULA     Na, hagyjál már, muter, dehogyis halsz te meg!  
ROZIKA    Az a szenvedés, ami veled van, Gyuszi!
GYULA     Mer' mi van velem, szerinted?
ROZIKA    Már mondtam, nem? Csak ülsz otthon, vagy nem ülsz                                    otthon, semmit se csinálsz, csak búslakodsz, mert nem találsz magadnak munkát, és mert a feleségeddel se jössz ki.
GYULA     A Nónit azt itt, azt most ne, mindenki előtt.
ROZIKA    Mért ne?
GYULA     Mert kijövök Nónikával, azért.
ROZIKA    Igen?
GYULA     Igen!
ROZIKA    Ki?
GYULA     Ki!
ROZIKA    A Tokaji borozóból! Onnan jöttök ti ki! A kocsmából. Amikor éjfél után bemész érte, hogy végre hazacibáld.  Nő létére ott részegeskedik az alkoholisták között? Ezt a szégyent! És a három gyerek meg?
                   Hol az anyu? Zokognak.
GYULA     Ez se igaz ám.
ROZIKA    Zokognak, meg rettegnek! Az anyjuktól, Edina drága.
GYULA     Dehogy rettegnek!
ROZIKA    Mert a Nóni, ha be van rúgva, akkor olyan tud lenni, hogy még a rendőrjárőrt is megfutamítja. Olyan egy orgánuma van. Az a             három ártatlan meg remeg, nekem könyörög, hogy Rozi mama, Rozi mama. Én meg hiába kérlelem ezt a mamlasz fiamat, Gyuszi, lépj már valamit! Meg vagyunk mi átkozva a Nónival is.
GYULA     Muter?
ROZIKA    Tessék, drága kisfiam?
GYULA     Szóltam.
ROZIKA    Rendben. Befogom a szám. Látja, Gyuszi ilyen, Edina drága. Szemérmes. Dehogy is akar ő kiteregetni.
EDINA       Látom.
ROZIKA    Én se akarok ám, de néha muszáj. Ezt értsed meg, Gyuszikám!
EDINA       Sokszor nem könnyű szembenézni a problémákkal, Gyula.

 Gyula csak felbámul Edinára, de mindenkinek úgy jobb, hogy
most nem szólal meg.

ROZIKA    Aprófát lehetne a hátán hasogatni.

 Gyula Rozira néz, legyint.

EDINA       Arról a szentlőrinci esetről mesélnél nekünk?
GYULA     Minek?
EDINA       Édesanyád azt állítja, hogy Ferenc öcséd mérgezte meg a vattának való cukrot. Szerinted?
GYULA     Szerintem mi?
EDINA       Ferenc tette?
GYULA     Nem mindegy?
EDINA       Neked mindegy?
ROZIKA    Most is Ferit véded.
EDINA       Te nem haragszol az öcsédre, Gyula?
GYULA     Felőlem ott dögöljön meg, ahol most éppen van.
ROZIKA    Látja, Edina? Nem tud Gyuszi haragudni senkire.
EDINA       Látom.
ROZIKA    Ettől van az, hogy         aki csak meglátja, belerugdos. Egy ekkora böhöm                nagy ember pedig. Csak egyszer emelnéd fel a hangod, Gyuszi, csak egyszer legyintenéd meg valamelyik pimaszt...! De nem. Gyuszi hagyja. Hogy lecsukják,          hogy megalázzák. De az apád tehet róla, hogy ilyen lettél, drága kisfiam. Mihez kezdjek veled?
GYULA     Te? Velem?
ROZIKA    Bezzeg Feri? Isten látja a lelkemet, Feri is az én magzatom, és szeretem is...
GYULA     Te?!
ROZIKA    De Feri aztán! Mit gondolsz mégis, mért mérgezte                                             meg a vattacukrot?
GYULA     Szakadj már le, még hányszor halljam ezt is!?
ROZIKA    A Nóni miatt! Edina drága!
GYULA     Meg egy faszt a Nóni miatt!
ROZIKA    Megmondom én, hiába szégyen, én nem szégyellem, mert nem az én                szégyenem. De a Gyuláé se, mert ő meg ilyen. A Feri meg a Nóni. Úgy voltak. Azért.
GYULA     Nem azért. Nem voltak úgy!
ROZIKA    De. És ez így már a család szégyene.
GYULA     Nem mérgezett ott meg senki senkit.
ROZIKA    De.
GYULA     Baleset volt. Gondatlanságból elkövetett higiénia.
ROZIKA    Mérgezés.
GYULA     Baszódj meg, muter!

 Gépi felhördülés, gépi moraj.
Rozika Edinának és a kamerának.

ROZIKA    És erre is mindig csak ezt tudja mondani.
GYULA     Csak kombinál az a beteg agyad.
ROZIKA    Mérgezés volt. Az volt.
GYULA     Amikor éppen nem „haldoklik”, mondom.
ROZIKA    Majd meglátod, meg is halok. Azt akkor mi lesz veled?
GYULA     Nyugalmam lesz.

Ismét gépi felhördülés, utólag bekeverve.

ROZIKA    Hálátlan!

A pelenka használatba kerül.
Gyula a vállát vonogatja, makacsul lenéz maga elé.
Edina kezdeményez.

EDINA       Rozi néni. Te azt állítod, hogy Ferenc azért mérgezett meg egy                         egész falut vattacukorral, hogy a bátyját börtönbe csukják?
ROZIKA    Ez történt.
EDINA       Hogy aztán Ferenc meg a Gyula felesége...?
ROZIKA    Így volt.
GYULA     Dehogy volt így!
ROZIKA    Tudom.
EDINA       Gyula?
GYULA     Először is nem az egész falut mérgeztük meg.
EDINA       Igen?
GYULA     Másodszor meg nem a Feri volt.
EDINA       Hanem?
GYULA     Hanem mit tudom én, hogy került az a francos méreg abba
a francos cukorba?! Baleset volt a hőség miatt. Vírus vagy
bacilus. A bírónő is ezzel indokolta: gondatlan higiénia,
tizenhét hónap.
ROZIKA    De nem az volt, Gyula, hanem vegyi méreg.
GYULA     Bacilus volt!
ROZIKA    Kimutatták a vegyi mérget.
GYULA     Vegyi bacilus.
ROZIKA    Jaj, fiam, a homokba dugnád a fejedet, csak hogy a Ferit
                   meg a feleségedet felmenthessed.

Gyula hallgat.

ROZIKA    Mert ha nem a Feri szórta bele. Akkor a feleséged.
GYULA     Nem történt semmi ilyesmi.
ROZIKA    Ez van.
GYULA     Nem ez van!
ROZIKA    Pedig addig rágom a füled, amíg meg nem hallod,                                            gyerekem.
GYULA     Mer' az akkor mér' lesz az akkor oké neked akkor, ha                                                egyszer akkor ezt meghallom?!
ROZIKA    Mert akkor végre kidobod azt a nőt, azt találsz                                                 magadnak egy rendes asszonyt ehhez a három ártatlan                                              gyerekhez. Egy normális nőt, aki téged is elrendez, és                                                ettől végre összeszeded magad, és nem búslakodsz mindig.
GYULA     Ja? Aha.
ROZIKA    Hidd el, hogy anyád csak jót akar neked.
GYULA     Tiszta.
ROZIKA    Arról pedig szegény Józsika nem tehet, hogy nem Gyuszi
                   az apja.
GYULA     Megint kezded?
EDINA       Mert neki a Feri az apja?
GYULA     Ez azt állítja.
EDINA       Mármint az édesanyád?
GYULA     Muter, tényleg dögölj már meg!

 Gépi felhördülés, gépi felháborodott bekiáltások.

EDINA       Hoppá.
ROZIKA    Hát így állunk mi otthon, Edina drága. Engem a legkisebb izgalom is elvihet.
EDINA       A szíved miatt?
ROZIKA    De tényleg ideje lenne már. Ennél még a Pokol is jobb.
Édes fiam, ha én meghalok, végképp szétszednek ezek.
GYULA     Mert majd hagyom magam.
ROZIKA    Te aranyszívű medvém, te! Csókold meg anyádat!
GYULA     Ne már!
EDINA       Igen! Ez gyönyörű! Csókoljátok meg egymást.
GYULA     Mindeni előtt? De ez kurva ciki!
EDINA       Dehogy ciki! Rajta, Gyula!

 Gyula kényszeredetten két puszit nyom Rozika orcájára.
Aztán Edina a "közönséghez" fordul, vagyis a kamerába.

EDINA       Öröm látni, hogy anya és fia egy ilyen családi zűr kellős közepén is szeretik egymást, bíznak egymásban. Eddig tehát megvolnánk. Bár abban nem lehetünk biztosak, hogy Gyula csakugyan észrevette volna magát, pontosabban a helyzetet, amibe az akaratán kívül került. De ez a csók és ölelés akkor is feledhetetlen pillanat marad életünkben, életükben.
                   Ugye önök is így érzik?                  
Ám itt az idő, hogy beszólítsuk Gyula feleségét, Mónikát, hogy megkérdezzük, mi igaz azokból a súlyos állításokból, amivel őt Rozika néni vádolja. Vajon napfényre kerül az igazság? Vajon ki milyen módon veszi majd észre magát?
Borzongok.
A reklám után rögtön folytatjuk.
























2;
A reklámok után megismerhetjük Vörös Gyuláné, Mónika igazságát is.
Nem lesz könnyű. Szegény Rozika néni rosszul lesz és istenhez fohászkodik.
Farkas Tóniról pedig helyből kiderül, hogy mekkora egy tahó.

Sötét.
Molyirtó Mosolyú Mónika bekeveri a folytatást.

Szignál.

Reklám:
Hanga Marilyn Edina libben, forog üdvözült mosollyal, a kezében a hatalmas mikrofon. Alatta az alkalmi bemondó, Gombos Veronika búgja.

BEMONDÓ             Edina show! Az igazi! Az emberi!
Egy műsor, ahol nincsenek tabu témák, ahol mindenki elmondhatja, kibeszélheti azt, ami a szívét nyomja! Egy hely, ahol önként jelentkező vendégeinket Hanga Marilyn Edina türelemmel végighallgatja. És nem engedi őket többé megalázni! Ha részt szeretne venni műsorunkban, ne habozzon, jelentkezzen most, mi biztos, hogy megkeressük!
A jövő heti témánk: ha a mobiloról hívsz, tudom, hogy hazudsz!
Ha érinti a probléma, hívjon, küldjön sms-t, emaialt, vagy akár faxot!
Edina show!
Az igazi!
Az emberi!

 Edina megáll a forgásban, belenéz a képernyőbe.

EDINA       Hívjál! Várlak! Megértelek.

 Sötét.
Szignál.

Reklámba illő luxuslakás. Álomfény.
Amerikai konyha. A közepén egy nagyon szép nő és egy sármos férfi
ölelkeznek és vetkőztetik egymást felgerjedve.

             Drágám, de ugye nem korpás a hajam?
FÉRFI        Ugye nem büdös a szám?
             A bőröm elég selymes?
FÉRFI        Oké a dezodorom?
             És az én illatom?
FÉRFI        Az nagyon oké!

Az ablakban, amely egy csodálatos kertre nyílik, a rabló jelenik meg.
Bemászik. A fején sí maszk, a hátán zsák.
A nő és a férfi alig csodálkozva fordulnak felé.

RABLÓ      Hello.
FÉRFI        Hello?
             Te ki vagy?
RABLÓ      Én vagyok a besurranó.
FÉRFI        Ejnye!
RABLÓ      Nyugi.
             És mért surrantál be, ó, besurranó?
RABLÓ      Ugye nem baj, ha elviszek innen ezt-azt?
FÉRFI        Á, végül is nem. Biztosítva vagyunk.
             És már úgyis lecserélnénk itt ezt-azt.
RABLÓ      Aranyosak vagytok.
FÉRFI        Tudjuk.

 A rabló körülnéz, a zsákjába bedob ezt-azt, aztán a másik szobába megy.
Az ajtóban visszafordul.

RABLÓ      Kint az a verda a tiétek?
             Melyik?
RABLÓ      A nagyobbik?
FÉRFI        Az az enyém.
RABLÓ      Nem gond, ha azt is elviszem?
FÉRFI        Á, már úgyis nagyobbat és újabbat akartam venni, aminek
ráadásul sokkal kisebb a fogyasztása, noha       családi.
RABLÓ      De biztosítva van?
FÉRFI        Persze.
RABLÓ      Akkor elviszem.
FÉRFI        Rendben.
RABLÓ      És lábgombára van valamitek?
             Lábgombád van?
RABLÓ      Meg kurva büdös-
             Ha ég a talpad, és büdös a lábad, a fürdőszobában,
a kisszekrényben ott az a sray. Azt használjad!
RABLÓ      Puszi.

 A rabló bemegy a szobába, a nő szól utána.

             Figyelj, besurranó!
RABLÓ      Igen, édes?
             Ha a rendőrök kérdeznének valamit, mégis mit mondjunk nekik?
RABLÓ      Hát...mondjátok, hogy itt járt Feri.
             Feri? Milyen Feri?
RABLÓ      A Besurranó Feri.
             Jó.

A rabló diszkréten becsukja az ajtót.
A nő és a férfi mosolyogva fordulnak egymáshoz.

             De jó, hogy jó nekünk.
FÉRFI        Az bizony jó. És ettől vagyunk ennyire laza jó fejek.
             Hogy mindenünk megvan?
FÉRFI        Mert mi megérdemeljük.

 Gyengéd csók.

             Drágám! Meg kell vallanom, hogy a nehéz napok                                                      közepén vagyok.
FÉRFI        Észre se vesszük.
             De ha mégis?
FÉRFI        Kimossuk a kedvenc illatú és fékezett habzású mosóporoddal,
és folt se marad.

 Sötét.
Szignál.

A képen ismét Edina forog, mint angyal az örvényben.

BEMONDÓ         :  EDINA! EDINA! EDINA a show!

 Sötét.

Gépi ováció.

A szín kivilágosodik.

Szignál.

Ütemes gépi taps.


NÓNIKA

A bekísérő nóta a rózsaszín dizájnba:
a Lady Karnevál Korda György előadásában.

Nazális Mónika vonul be somolyogva, mintha manökent játszana egy kifutón. Öltözete amúgy elegánsnak tűnő kínai műselyem kisestélyi, eléggé kihízva.
A lábán dögös, fekete kockás necc harisnya, piros lakk körömcipő.
A kezében egy szál vörös rózsa.

Gépi taps, provokatív gépi füttyögés, gépi bekiabálások.
Nónika csókot hint a gépi közönségnek.

EDINA       Ismerjük meg Mónikát! Fogadjuk szeretettel a három gyermekes édesanyát! Bizony ritkaság manapság, hogy egy asszony három gyermeket vállal. Igaz? Szervusz, Mónika!
NÓNIKA    Sziasztok!
EDINA       Foglalj helyet!

 Nónika körbetekint, integet, mosolyog, aztán Gyulához fordul.
Átnyújtja a férjének a vörös rózsát.

NÓNIKA    Ezt kint felejtetted, Gyuszu.
GYULA     Mi van?
NÓNIKA    Arról volt szó, hogy te hozod be, és a végén nekem adod,
                   mert megbocsátasz.
GYULA     Haggyá' má', hülye vagy?
NÓNIKA    Meg volt dumálva. Nem így van, Edina?
GYULA     Ad a faszom mindenki előtt virágot neked!
ROZIKA    Na...
NÓNIKA    Tessék, Gyuszu.

 Nónika Gyula kezébe nyomja a rózsát, aztán megint körülnéz.
Elindul, a bokája kicsit megbicsaklik a magas cipősarok miatt, ám visszanyeri a vonulás ritmusát. Végül leül a balról második székre. Lábát keresztbe rakja, fejét kacéran hátravetve megrázza a séróját.
Edinára vigyorog.

NÓNIKA    Szenya a szitu, mi?
EDINA       Parancsolsz?
NÓNIKA    Belekagylóztam, mi megy itt.
EDINA       Nem is baj az.
NÓNIKA    Amúgy nektek mért nincs büfétek?
EDINA       Ez egy ilyen szegény kábel tévé.
NÓNIKA    De a gépkávétok és moslék.
EDINA       Arról nem mi tehetünk, Mónika.
NÓNIKA    Ez mondjuk igaz. Na, mindegy.
Szóval szórja a rizsát a mama.

 Gyula a beszélgetés közben hol a rózsára, hol Nónikára bámul letargikusan.
 Rozika megfeszült húr.

EDINA       Nos, Mónika, ha hallottad a beszélgetésünket, akkor                                        kíváncsian várjuk, mi a válaszod.
NÓNIKA    És mért nem szabad itt rágyújtani?
EDINA       Sehol se szabad.
NÓNIKA    Mért nem?
EDINA       Mert ez a törvény.
NÓNIKA    Mért ez a törvény?
EDINA       Nem én hoztam.
NÓNIKA    Azt kéred, hogy a kedvedért csináljak itt hülyét magamból,
                   és még csak nem is pipálhatok?
EDINA       Sajnos…
GYULA     Bírjad már ki, ne nyirvákolj!
NÓNIKA    Jaj, de kemény vagy, Gyuszu. Egy spanglit se?

 Enyhe gépi felhördülés, Nónika belevigyorog a kamerába.

NÓNIKA    Csak viccelek ám, alig dohányzok.
EDINA       Mónika!
NÓNIKA    Igen, Edina?
EDINA       Rozika néni azt állítja, hogy...
NÓNIKA    Szólíts csak te is nyugodtan Nóninak. Mindenki így hív. Kislány korom óta nazális vagyok. Ilyen lett a szájberendezésem.
                   Az alsó ajkam picit előrébb áll, mint a fölső, azért.
EDINA       Köszi. Tehát Nónika, Rozika néni...
NÓNIKA    Azért szólok, mert előbb-utóbb mindenki megkérdezi.
EDINA       Nekem az eszembe se jutott.
NÓNIKA    "Nazálnak születtem, színésznő Szekszárdon se nem lettem."
Idézett: majdnem Babits Bihály
EDINA       Babits?
NÓNIKA    Miért?  Azt hitted, bunkó vagyok?
EDINA       Dehogy.
NÓNIKA    Mert a Vörös családban élek?
EDINA       Nem néztelek bunkónak.
NÓNIKA    Vagy lehettem volna Nazál Anál, az Amál.   
Viszont, ha csücsörítek, nem vagyok nazális. De úgy baromi
hülyén nézek ki. Látod?

Nónika csücsörít.

EDINA       Úgy tényleg nem lehet mindig, hogy az ember csücsörít.
NÓNIKA    Ugye, hogy az nem pálya?
EDINA       Nem, az úgy nem pálya.
NÓNIKA    A három gyerek miatt csak. 
EDINA       Hogy mondod?
NÓNIKA    Különben már rég elhúztam volna a véresbe, azt elhiheted.
EDINA       A véresbe?
NÓNIKA    Vagy bárhová. De hová? Három gyerekkel. Mert őket nem hagynám ott ezeknek. Albérletbe menjek? Azért az se pálya.
EDINA       Hát három gyerekkel…Nem, az se pálya.
NÓNIKA    Ezekhez vagyok béklyózva. Pedig még kinézek valahogy. Kezdhetnék új életet. Szerinted?
EDINA       Azt az ember mindig kezdhet.
NÓNIKA    Szakmám is majdnem van. Három évet elvégeztem ám a gyogyón.
EDINA       Ezt nem is tudtam.
NÓNIKA    Azt befejezhetném.
EDINA       Milyen szakon?
NÓNIKA    Szerinted? Logopédus.
EDINA       Nyilván, most, hogy mondod…
NÓNIKA    Kár volt félbehagyni. Csak hát jött ez itt, aki a férjem lett, aztán
                   az Andi, aztán már állhattam is be a vásárokba meg a búcsúkba
                   Vörös Vattacukrozni. Igaz, Gyuszu? Nem hagytad, hogy befejezzem
                   a főiskolát. Pedig megígérted. Csak szüljem meg az Andit neked.
                   Így volt, Gyuszu?

 Mielőtt Gyula megszólalhatna, Rozika robbant.

ROZIKA    De Andi se ám a Gyuszitól van!
GYULA     Muter, már...!
EDINA       Hoppá!

Nónika, mintha nem is hallotta volna. Edinára mosolyog.

NÓNIKA    Igen?
EDINA       Hoppá, hoppá!
NÓNIKA    A mama drága már csak ilyen. Pedig úgy hidd el, Edina, ahogy mondom, hogy éppen azért, amiért így születtem, és hiába kínlódtak velem a beszédtanárok, meg a suliban, nazális maradtam, szóval éppen azért volt az álmom ilyen pici korom óta, hogy logopédus legyek, és magunkon segítsek. Úgy értem, magunkon, született és szerzett beszédhibásokon.
EDINA       Gyönyörű hivatás.
NÓNIKA    Bár nem is minden beszédhiba hátrányos. Te például kifejezetten selypegsz, Edina, de ezt senki nem veszi zokon tőled, mert neked ez a plusz erotikus vonzerőd.
EDINA       Köszönöm.
NÓNIKA    Neked is bejön Edina selypítése, Gyuszu?

Gyula Edinára néz, ám mielőtt válaszolhatna, Rozika csap oda, mint
egy dühös kobra.

ROZIKA    Mert Andika meg a Laci papától van!

Molyirtó Mosolyú Mónika meg résen, tehát megnyomja a gépi felhördülés
gombot.

GYULA     Ne már, Muter, már, ne már mindig, már!
ROZIKA    Te hallgass, mamlasz!
NÓNIKA    Ábránd, álom, pilleszárnyon rebben el...Huss!

 Nónika keserűen felkacag.

EDINA       Ez is...majdnem Babits?
NÓNIKA    Nem. Ez csak úgy az eszembe jut néha. Figyelj, intézhetnéd,
hogy legalább ilyenkor, a kibeszélős belsősöknek legyen büfé.
Olcsó, persze.
EDINA       Majd...
NÓNIKA    Nem azért, mert allűrjeim támadtak. De az mégis ciki, hogy
                   halál józanon játsszam itt ki a tutit magamról. Ha ezt tudom,
előtte többet iszok a presszóban, vagy a Jázminban még pár unikumot, meg behozok nejlonszatyorban egy nyeles kiflit.
Vagy kettőt. Várjál már, meddig fog ez a forgatás, vagy mi a szar
tartani?
EDINA       Kora estig biztos.
NÓNIKA    Jesszusom, addig kiszáradok!
ROZIKA    Látják, nem is tagadja, hogy iszik!

 Gyula az ölébe ejti a rózsát, a fejét hátra veti, a mennyezetet bámulja.

EDINA       Te iszol, Nónika?
NÓNIKA    Mint a gödény. De azt mondják, hogy annyira még nem is látszik. Persze, lehet, hogy kamuznak. Úgy értem, a haverok. Most miért bugyognák a képembe, hogy "figyelj, Nóni, állj le, mert tök alkesz lett a pofád". Az emberek nem olyanok, hogy megmondják, érted.
EDINA       Az igaz.
NÓNIKA    Te is észrevetted, hogy nem őszinték veled?
EDINA       Néha. sajnos.
NÓNIKA    Gondolom, téged meg körüldöngenek a kanok, mint romlott húst
a zöldhátú döglegyek.
EDINA       Néha előfordul ilyesmi.
NÓNIKA    Majdnem minden héten elhatározom ám, hogy majd én is lejárok hozzátok a fitnessbe testépülni.
EDINA       Nagyszerű!
ROZIKA    De soha nem ott kötsz ki, hanem a borozóban.
NÓNIKA    Az is jó hely annak, mama, aki szereti az intelligens társaságot
és a dartsot.
ROZIKA    Intelligens? Azok?
NÓNIKA    Az ember iszogat, dumál, dobál, aztán még sincsen szabad levegőn. De te lehetnél velem őszinte, Edina. Szerinted már látszik rajtam,
                   hogy részeges vagyok?
EDINA       Nem tudom…
NÓNIKA    A férjemet nem zavarja.  Igaz, Gyuszu?

 Gyula tekintete Nónikára súlyosodik a mennyezetről, ám nem válaszol.

EDINA       Áruld el, te mindig ennyire…karakán vagy?
ROZIKA    Ocsmány nagy a pofád, Nóni!
NÓNIKA    A magáé is, mama.
ROZIKA    Én csak megmondom a véleményemet.
NÓNIKA    Én is.
ROZIKA    Te össze-vissza hazudozol.
NÓNIKA    Így is van. Csakis hazudok. Jól mondom, Gyuszu?
GYULA     Ezt most jól mondod.
NÓNIKA    Gyuszu ismer engem.
EDINA       No és ha elismered, hogy alkoholista vagy…
NÓNIKA    Még csak részeges.
EDINA       Akkor azt is tudnod kell, hogy a három gyermeked, úgy értem a három gyerekednek ez nem tesz valami jót.
NÓNIKA    Annyira sose rúgok be, hogy rájuk ne figyeljek.
ROZIKA    Te? Figyelni? Rájuk?! Hát...hát...hát ez...!

 Nónika somolyogva nézi Rozikát, aztán Edinához.

NÓNIKA    Ilyenkor bírom a legjobban az arcát, amikor így visít.

Utólag belekeverve ambivalens gépi kacaj, fölötte inkább gépi
méltatlankodás.

(Ennek az effektnek a megalkotása Molyirtó Mosolyú Mónika szakmai tudását majd feltétlenül dicséri. A szerkesztő)

GYULA     Muter, inkább haldokolj most egy kicsit!
ROZIKA    Jaj, Gyuszi!
EDINA       Nónika.
NÓNIKA    Igen?
EDINA       És ha csakugyan ennyire őszinte vagy...
NÓNIKA    Vagyis csakis hazudok…
EDINA       Szóval, ha ennyire őszintén hazudsz, akkor kérünk, áruld el nekünk, mi az igaz Rozika néni vádjaiból.

 Nónika keresztbe tett lábait nagy lendülettel kicseréli, egy pillanatra
eltűnődik, aztán hűvös mosollyal.

NÓNIKA    Minden.

 Gépi felhördülés.

EDINA       Minden?!
NÓNIKA    Minden.
EDINA       Úgy érted, minden igaz?
NÓNIKA    Úgy.
EDINA       Hoppá.
NÓNIKA    De ez kit érdekel? Inkább hadd kérjek tőled valamit!
EDINA       Parancsolj.
NÓNIKA    Dugd ki azt kis nyelved hegyét az ajkacskádon, így!
EDINA       Minek?
NÓNIKA    Csak dugd ki!

Edina megteszi, amit Nónika kér tőle.

NÓNIKA    Köszi! És most picit nyomd a felső fogacskáidhoz. Megvan?                                    Akkor most mondd utánam: nazális.
EDINA       Nazális.
NÓNIKA    Így kell ezt csinálni. Látod, ez lett volna az életemben a fontos.
EDINA       Úgy érted, a logopéduskodás?
NÓNIKA    Hát ne? Te is azt csinálsz, amit szeretsz. Ezért virítasz, virágzol.
Nincsen veled semmi baj, mert rajtad látszik, hogy boldog vagy. Ugye ebben nem tévedek?
EDINA       Eszembe se jutna panaszkodni.
NÓNIKA    Na látod.
EDINA       De visszatérve a show témájára…
NÓNIKA    Oké, térjünk vissza.
EDINA       Elismered, hogy (a jegyzetébe pislant) Andi, meg                                     Józsika... Hogy csaltad a férjedet? A férjed öccsével meg a... a férjed
                            apjával?

Nónika Gyulát nézi, Gyula szeme mély tűzben ég, ahogy a rózsát tartja.
Nónika felkacag.

NÓNIKA    Hű, Gyuszu, hogy te néha hogy bírsz nézni!
ROZIKA    Mert csaltad!
NÓNIKA    A szívidege azért vigyázzon, mama!
ROZIKA    Céda!
EDINA       Akkor azt is elismered, hogy Feri meg te mérgeztétek meg a Szentlőrinci Búcsúban a vattacukrot?
NÓNIKA    Szerintem nem mi mérgeztük meg, de ezt így nem tudhatom.
EDINA       Akkor… erről mit tudsz?

 Nónika belegondol, sóhajt, legyint.

NÓNIKA    Arra emlékszek, hogy én reggel nyolctól este nyolcig ott szambáztam a gép mellett a napon. Izzadtam, akár egy ló, tokmányban vattásítottam rá a hurkapálcikákra azt az undorító vörös gejl borzalmat a gyerkőcöknek, rohadjon csak a fogatok, ha a hülye szüleitek megveszik, morogtam magamban. Nekem az a dolgom, itt a lóvé, ott a cukor, ki vagyok én, hogy a fogszuvasodás nemzeti ügyébe másképp is beavatkozzak?  Ez volt vasárnap.
ROZIKA    A Vörös Vatta nem szuvasít!
NÓNIKA    Persze...az nem, mama.  
ROZIKA    Mert a nagypapi kitalálta a receptbe, hogy...
GYULA     Maradjál, muter, szuvasít.
ROZIKA    Gyuszi!
NÓNIKA    Aztán hétfőn reggel, miután Gyuszu kiokádta magát és megitta a gyógysörét, kezdjük bontani a cuccot meg a sátrat, ránkninóz egy rendőrautó, kiszáll belőle két zsaru meg egy ANTSZ, hogy most mintát vesznek mindenből, de addig is érezzük magunkat szabad lábon letartóztatva. Mert hogy az egész Szentlőrinc végigfosta, hányta az éjszakát, némelyik aprajának még láza is lett, és igaz, hogy a hurkás Géza hajnal felé majdnem mindent bevallott, de az a véres hurka meg kolbász, az csak szalmonellás volt egy kicsit, az néha nem is árt meg, az kis mértékben egyenesen tisztító kúra.  A laborvizsgálatból utóbb ez derült ki.
EDINA       Tehát te ennyit tudsz arról a Szentlőrinci búcsúról.
NÓNIKA    Mi meg csak bámultunk egymásra. A Gyuszuval.  Aztán  az én Gyuszum elkezdett velem üvöltözni.  Hogy mi a jó büdös kurva anyámat csináltam azzal a geci cukorral. Én erre még szelíden válaszolok, szerintem semmit. Különben meg ő mi a jó büdös francot képzel, hogy minden búcsúja azzal telik, délelőtt tíz percre bemegy a kocsmába, de csak egy sörre, meg vizelni, aztán nekiáll és vodka-sörbe nyomul.  Este tízkor vagy éjfélkor megjön négykézláb. Na, te aztán jól kihugyoztad magad, Gyuszu. De ezzel el is volt ez rendszerint intézve. Mert ha az ember férje egy állat, akkor az         ember férje egy állat. De ez a szentlőrinci nem egy ilyen rendszerint nap lett, mert Gyuszu tehetetlen mérgében azt mondta, hogy pofán vág, aztán ha megfekszek, fejbe is rugdos netán. Csak hogy felfogjam, mit csináltam. A bűnöm súlyát érezzem. Érted.
EDINA       És Gyula megütött?

Csend.
Nónika mosolyogva fordul Gyulához.

NÓNIKA    Erre most mit válaszoljak, Gyuszu?
                   Megütöttél te engem akár csak egyszer is, Gyuszu?

 Mielőtt Gyula megszólalna, Rozika néni rikácsolva lecsap.

ROZIKA    Hazudik! Gyuszi soha nem ütne meg senkit. Pláne egy nőt nem. Pedig téged meg kéne ám, te luvnya! Mert te nem is nő vagy!
                   Hanem egy nőstény! Egy vérnősző szuka! Egy…
NÓNIKA    Tényleg ilyenkor csípem ám a mamát a legjobban.
ROZIKA    Szegény Ferit is te vetted rá, hogy szerezze be azt a vegyi mérget.
                   Vagy ezt letagadnád?
NÓNIKA    Mért tagadnám?
ROZIKA    Te vetted rá!
NÓNIKA    Így van.

Gépi hördülés, utólag bekeverve.

ROZIKA    És azt hiszed, nem tudom, kitől?
NÓNIKA    Á, azt nem hiszem. Maga, mama, biztosan ezt is tudja.

Gépi hördülés, mint az előbb, csak egy fokkal feljebb emelve.

GYULA     Muter, most már...
ROZIKA    Hallgass! Ez a nő tervelte ki az egészet. Hogy megszabaduljon Gyuszitól. Hogy amíg ez az ártatlan kölyök a tömlöcben sínylődik, szabadon paráználkodhasson. Így volt?
NÓNIKA    Így.
ROZIKA    Ez visz a sírba? Hogy a nagypapi, a papi és az én életem munkája? A Vörös Vatta! Egy világszabadalom! Egy bestiális vagy, Nóni! Egy          méregkeverő! Fel kéne téged akasztani Vagy elevenen elégetni. Máglyára veled!
EDINA       Azért ezek nagyon erős szavak, Rozika néni.
ROZIKA    Erős? Ennek? Egy kisbalta a homloka közepébe, az se lenne elég erős! Jaj, a szívem! Meghalok.

Rozika a szívéhez kap, tényleg rosszul van.

GYULA     Na végre.

 Rozika  felsikít.

ROZIKA    Tutyimutyi!

 Rozika igazi anginás rohamban kapkod levegő után, csúszik le félig a székről. Gépi moraj. Edina ijedten.

EDINA       Úristen! Hívjunk mentőt? Orvost!
GYULA     Á, nem kell.
EDINA       De rosszul van!
GYULA     És? Erre vártunk. De mindjárt jobban lesz. Sajnos.

 Edina egy darabig ámulva bámul, aztán kinéz.

EDINA       Addig leállunk, nem?
ROZIKA    Miattam nem kell, drága.
EDINA       De nem tetszik nagyon rosszul lenni?
ROZIKA    Nem érdekes.

Edina kissé tanácstalan. Megint kinéz. Először Té úrra, aztán M. Júlia
rendezőre. A rendező int, forog tovább.

EDINA       Oké. Ezt a részt majd kivágjuk. Hol tartottunk?
Egy …pillanat.

Edina a jegyzetétől kér tanácsot.
Rozika haldoklása közben Nóni kacér kis mosollyal fürkészi Gyulát.

NÓNIKA    Gyuszu.
GYULA     Te…menj a picsába!
NÓNIKA    Nem adod át azt a rózsát?
GYULA     Én?
NÓNIKA    Hát showból se nem békülünk ki?
GYULA     Nem!
NÓNIKA    Te tudod. És ha nem kapod meg a tiszteletdíjad?
GYULA     Leszarom.
NÓNIKA    Ilyen macsó vagy?
GYULA     Majd meglátod.
NÓNIKA    Hát…mondjuk össze se vagyunk veszve… Igaz, Gyuszu?
                   Most éppen majdnem turbékoltunk.
GYULA     De azt elárulnád, hogy megint mért vagy mindig részeg, és mért fekszel le mindenkivel, csak velem nem?
NÓNIKA    Majd kint megdumáljuk.  Ha meghívsz a Jázminban egy unikumra.
GYULA     A közértbe.
NÓNIKA    Veszünk egy literes bombát?
GYULA     Fél liter kevertet.
NÓNIKA    Ne már azt!
GYULA     Megisszuk a játszótéren.

Edina megtalálja a jegyzetei között a keresett kérdést.

EDINA       Megvan!
NÓNIKA    Igen?
ROZIKA    Jaj, istenem, istenem, istenem!
EDINA       Rozika néni biztos jól van?
ROZIKA    Istenem, istenem!
EDINA       Ne hívjunk orvost?
ROZIKA    Nem kell, drága.
NÓNIKA    Mit találtál nekünk, Edina?
EDINA       Hogy mit akartam kérdezni. Gyula!
Milyen érzés volt a börtönben?

 Gyula képzelete visszatér a játszótérről, ahol már a kevertet itta.

GYULA     Bocsi, nem figyeltem.
EDINA       A börtönben. Milyen volt?
GYULA     Szar.
EDINA       Úgy értem, mire gondoltál, amikor arra gondoltál,                                            hogy ártatlanul ülsz?
GYULA     Különben se szeretek gondolkodni.
EDINA       De akkor már sejtetted, hogy az öcséd meg a feleséged
juttattak oda?
GYULA     Már ismeri a mutert, nem?
EDINA       Tehát szerinted csak ő találta ki az egészet.
GYULA     Mondom, addig jó mindenkinek, amíg haldoklik.
ROZIKA    Istenem, istenem, istenem!

 Edina megnézi magának Rozit.

EDINA       Te tényleg nem lesz semmi baja?
GYULA     Mondom.
EDINA       Rendben. Akkor...még az van hátra...azt kéne kibeszélnünk,
hogy... Bocs, de Rozika néni rohamától összekavarodtam…

 Edina megint a jegyzetei között matat.

EDINA       Megvan! Tehát a véleményetek szerint az is csak Rozika rögeszméje, hogy Feri aztán egy rekesz barackpálinkáért eladta...Farkas úrnak a családi receptet?

FARKAS TÓNI NEM VÁRJA MEG, AMÍG NORMÁLISAN
FELKOMFERÁLJÁK. MIVEL EGY TAHÓ.

Farkas ront be a rózsaszín dizájnba dühödten.
Kuki méregdrága pólójánál fogva húzná vissza, vihogva.
Farkas rohamát két erre a feladatra (is) alkalmatlannak tűnő zombi szeretné megakadályozni. Mármint Té úr udvari munkásai, a Pista meg az Öreg.

FARKAS   Miauaaaááááóóóó van már he naaaa?
KUKI                   Genya, ne csináld!
FARKAS   Neeee aaaa miúúúúaaáááád?!
KUKI                   Tóni, gyere vissza!
FARKAS   Haggyá' mán', Kuki mert neked is lerúgom a fejed!
Figyelj, öreg, te meg az anyádat lökdössed!
KUKI                   Genya!
FARKAS   Letéped a pólómat?

A két zombi és Kuki csak megállítják Farkas rohamát.
Hárman fogják, úgy üvölt.

FARKAS   Ilyeneket beszólnak?!  Bohóckodtok? Bazmeg, Gyula!
EDINA       Kérem, Farkas úr…
FARKAS   Álljon meg a nászmenet!
EDINA       Kérem!
FARKAS   Itt nem lesz ám fasza a mennyasszonynak!
EDINA       Kérem!
FARKAS   Eresszetek már el! Nem bántok senkit. Most.

A zombik elengedik Farkas Tónit. Kuki még a pólóját markolja.

EDINA       Kérem, Farkas úr, fáradjon ki a teremből!
FARKAS   Mert különben?
EDINA       Majd úgyis nemsokára behívom.
FARKAS   De már bent vagyok, szöszi.
EDINA       De ezt majd kivágjuk.
FARKAS   Mért?
EDINA       Mert az én show-ba nem lehet így betörni.

 Farkas ismét nekidühödik, megindul Gyula felé.

FARKAS   Majd én vágom ki az egész buzi bandát! Engem égettek? Engem akartok szívatni? Kitépem a szíved, Gyula!

 Farkas Tóni ellöki az Öreg zombit, Pista zombit áthúzza rajta. Kukit lerázza magáról, mint vak komondor az esővizet. Így eljut Gyuláig, felrángatja a székről, lefejeli. Nónika ülve marad, vigyorogva figyel. Rozika még jobban haldoklik.
Az utolsó kép Edinán, aki a kebléhez szorítja a mikrofont és a jegyzetfüzetét, és talán úgy érzi, hogy sikítana.

                                      O
Sötét.
Reklám

A Réti Lakótelep

Nagyméretű, zöld gurulós kukák a járda szélén.
A szürke képben egy hajléktalan ballag egyik kukától a másikig.
Kinyitja az egyik fedelét, közömbös arccal beleturkál.
Megmustrál egy rongyos inget, félredobja. Darab száraz kenyér, megszagolja, biccent, berakja a nejlonszatyrába.
Turkál tovább.
Enyhe csodálkozással kivesz egy fogkefét. Nézi-nézegeti.
Ellenkező irányból egy hajléktalan hölgy kerül a férfi mellé.

FÉRFI        Mancika.
             Feri.
FÉRFI        Lássa?

 A férfi mutatja a fogkefét.

FÉRFI        Az ember minden étkezés után ezzel moshassa, tudja...
             Ezt én előbb tudtam, hogy fogam nőtt volna.
FÉRFI        Mert kegyed úrinő, Mancika.
             Nekem volt gyerekszobám. De maga se nagyon paraszt, Feri.
FÉRFI        Mert különben és azért hogy tetszik lenni, Mancika?
             A jövő hét kedden Máltára utazom.
FÉRFI        No már ni már, hát hogy?
             Szeretetből. Hajléktalan csereüdültetés program.
FÉRFI        A mindenit!
             Magát hogyhogy nem hívták, Feri?
FÉRFI        Á, úgy se érnék rá. Mert…itt van ez a fogkefe is, láthassa.
                   Azt akkor ezzel nem ám csak elöl gyaszatolni azt a fogat!
Hanem hátul is, meg mögötte is, körkörös sikálás, érti.
Azt akkor, ha így sikál az ember, akkor már megéri venni
az olyan fogkrémet, amit a fogorvosa is ajánl magának.
             Meg a szolgálat.
FÉRFI        Fogszolgálat?
             Hajléktalan csereüdültetés program szolgálat.
FÉRFI        Ezt nem is értem.
             Nézze, Feri, vannak annyira komoly dolgok, amiket nem
                   is lehet, de nem is lenne szabad megérteni.
FÉRFI        Ja, ezt így értem.
             Mert maga nem egy ostoba alak, Feri.
FÉRFI        Én nem. Se paraszt. Mert például azt is tudom, hogy a fogkrém se mindegy. Mert például nem minden fehérít, ami jó az ínynek. De van olyan is, ami fehérít is meg az ínynek. Olyat veszek majd most, ehhez a keféhez, ha a fogorvosom is ajánlja.
             Máltai napfény. Holliday.
FÉRFI        Persze ha még olyat találnék, ami önjáró és vibrátoros is...
             Apartman.
FÉRFI        Tartós elemmel, mint a cintányéros plüss nyuszi.
             Cintányéros?
FÉRFI        Mint a cudar világ, Mancika.
             Ó, igen, mint az operettben, Feri.

                                      O

Bevásárló központ.

Két áruval gazdagon megrakott polcsor utcájában egy elegáns hölgy tol egy böhöm nagy bevásárló kocsit, dugig megpakolva. Egy jóvágású, öltönyös úr állítja meg magabiztosan ördögi mosollyal.

FÉRFI        Egy pillanatra zavarhatom, hölgyem?
             Igen?

 A férfi, akár egy bűvész, mosóporos dobozt varázsol elő.

FÉRFI        Elégedett ön a mosóporával?
             Igen.

 A mosópor eltűnik, ugyanabban a pillanatban egy öblítő a kezében.

FÉRFI        Öblítőjével?
             Igen.

 Az öblítő eltűnik, utána gyorsan egymás után a tárgyak.

FÉRFI        Padlója fényes?
             Igen.
FÉRFI        Zsíros tányérok?
             Igen.
FÉRFI        Dugulására gyors és hatékony megoldás?
             Igen?
FÉRFI        Ó.

 A férfi csak egy pillanatra tanácstalan.
Ám az ábrázata felderül, a tárgyak helyett kezében most egy legyezőnyi
húszezres lobog.

FÉRFI        Villámgyors kölcsön alig kamatra THM?

 Most a nő tesz csodát. Az ő kezében is egy legyezőnyi húszezres.

             Igen?
FÉRFI        Kegyednek pénze is, mint pelyva?
             Igen
FÉRFI        De jó magának!
             Igen.

                                      O

Edina forog, mint angyal a mennyei boldogság örvényében.
Gombos Purlitz ’R Veronika búgó hangon.

BEMONDÓ            Hol kicsöng? Hol ki se csöng?
Olykor csak egy géphang kér meg szépen? Kettős kereszt, haj hó, nyomjad meg a menü gombot, jobb ez, mint egy kankó?
Vagy a kedvesedet hívod? Hagysz üzenetet? Mert kikapcsolta? Mert lemerült? Éppen ott bóklászik, ahol nincsen térerő?
És ha felveszi? Az talán jobb?
Elhiszed, hogy ott van, ahol mondja? Gyanús hangok? Nem
odavaló háttérzörej? Vagy túl nagy a csend körülötte ahhoz képest? És amit mond? Ahogy válaszol, ha kérdezed? Hiszel neki? Vagy úgyis tudod, hogy hazudik, ha a mobilján csörögsz rá, csilingelsz, Mozartot fuvolázol, vagy mint oroszlán, üvöltesz?
És talán jobb lesz, ha nagy sokára visszahív? Vagy tíz perc múltán?
Vagy nyomban?
Bennünket csöngess meg! Vagy keress levélben, sms-ben, emailben, vagy akár faxon is.
EDINA show! Az igazi! Az emberi.

EDINA                Visszahívlak! Várlak! Megértelek! Szeretlek!





















3;
A stúdióban nagy nehezen rendet tettek. Az indulatok csitultak.
Hanga Marilyn Edina csodálatos álma folytatódhat?  
Noha Rozália néni a forgatás szünetében sajnos itt hagyott bennünket?
Az isten nyugosztalja? De lehet neki így nyugalma?
Megjön Laci papa és új vád fogalmazódik a vattacukor megmérgezésének ügyében.

Szignál.

Edina biztosnak tűnő távolságból figyeli a vendégeit.
Farkas Tóni balról a legszélső széken ül, ingerültségét nehezen visszafojtva.
Kuki mellette. Gyula és Nónika viszonylag higgadtan.
A padlón fekvő Rozika arcát Gyula zakójával takarták el.
Hatalmas retiküljét a hasára rakták.
A rózsa Gyula kezében szirmait vesztette. Gyula a csupasz szárat bámulja.
Gyula orrát vattával tömték ki, mivel Farkas orrba fejelte. Így már Gyula is
nazális lett.
Kuki ha kell, ha nem, teli szájjal nevet, mint aki nagyon belőtte magát.

EDINA       Akkor lehiggadtak, kérem?
FARKAS   Már beszóltam egy bocsit, nem?
EDINA       Folytathatjuk a forgatást?
FARKAS   Tőlem. Ne vihogj, Kuki!
KUKI                   De.
EDINA       Remélem, nem kell ismét behívni a rendező urakat?
FARKAS   Azzal a két takonnyal mire mennél különben? Csak nem bírom,
amit ezek az agybeteg majmok rólam vartyognak.
EDINA       Makognak.
FARKAS   Mi van?
EDINA       Ha már majmok, akkor makognak.
FARKAS   Jaj, most te találsz meg? Kuki, ne vihogj!
KUKI                   De.
EDINA       Hát ez így mégse fog menni.
FARKAS   Oké. Bemondok még egy bocsit. Lehiggadtam, szépségem.
                   Téged bírlak, mert dögös csaj vagy. Nyomassuk.
EDINA       Rendben. Tehát. Szignál? Bekevered, Mónika?

A stúdióban Molyirtó Mosolyú Mónika beadja a hangot.

Szignál: Az "Én és a kisöcsém" rappesített változata.

 A szignált egy idő után Edina leinti.

EDINA       Hagyjuk, ennyi hangulatnak most elég!

 Edina egy pillanatig koncentrál.

EDINA       Felvétel?
M.M. MÓNIKA   Tessék!

Edina szerepet vált, nagyon megrázza Rozika látványa.

EDINA       Igen. Nem! Szegény Rozika. Ez szörnyű. Hogy így.             
Hogy itt... Gyula, most mit érzel mégis?
GYULA     Mert?
EDINA       Édesanyád itt halt meg előtted, ebben a stúdióban.
GYULA     És?

 Kukival vinnyogva röhög. 
A felháborodott gépi hangok majd utólag rákeverve.

GYULA     Máskor is szokott ilyet, mondom.
EDINA       Mit? Meghalni?
GYULA     Mondjuk ennyire azért nem.
EDINA       Szörnyű alak vagy.
GYULA     Mért?
EDINA       Nem szégyelled magad?
GYULA     Nem.
NÓNIKA    Ilyeneket ne kérdezz a Gyuszutól, mert úgy se érti.
GYULA     De értem! Mért mondod azt, hogy nem értem?
NÓNIKA    Érted?
GYULA     Nem!

Edina inkább Farkas Tónihoz fordul.

 EDINA      Farkar úr. Az imént nagyon dühösen tört be ide                                                        közénk.
FARKAS   Tóni vagyok, neked mindig.  
EDINA       Elárulnád, mi háborított fel ennyire? De csak higgadtan!

Kuki szeme kifordul, lecsúszik a székről.

EDINA       Jézusom, vele meg mi van?
FARKAS   Vele semmi, mindjárt kap levegőt.
EDINA       Rendben. Tehát mi háborított fel ennyire?
FARKAS   Na jó. Neked elmagyarázom még egyszer.
EDINA       De biztos, hogy a barátnőd jobban lesz?
FARKAS   Biztos.
EDINA       Tehát miért lettél dühös?
FARKAS   Ezek itt azt vetítik, hogy egy rekesz pálinkáért vettem meg
Feritől a Vörös Vatta licencét.
EDINA       És nem annyiért vetted?
FARKAS   Én?!  Kerek két gurigát löktem érte nekik!
EDINA       Az kétmillió, ugye?
FARKAS   Azért az nem mindegy, ugye?
EDINA       Az nem.
FARKAS   Farkas Tóni mindennek tudja az árát. Farkas Tóni     korrekt csávó. Nem ver át senkit. Világos? Két guriga csak a licencért. Ez először.
NÓNIKA    Ez lennél te? Korrekt csávó?
FARKAS     Azóta is nyomom nektek a lét, hogy éhen ne vesszetek.
Vagy nem nyomom?
NÓNIKA    Nekem nem.
FARKAS   Mert ki fizeti a Tokajiban, amit felíratsz?
NÓNIKA    Jézuska.
FARKAS   Az én számlámra iszol ottan! Pedig ki van írva, és le is van rajzolva szépen. Hitel alma. Az istennek sincs ott hitele. Csak nekem van.
                   Mert nekem Ignác csapos is a spanom.
NÓNIKA    Vagy te neki.
FARKA      Egyet szólok, többé nem kapsz ingyen cefrét.              Kijózanodsz!
NÓNIKA    Aha...
FARKAS   Gyula! Virítsd ki az igazat! Mi vagyok én? Korrekt vagyok?
GYULA     Te is dugod a feleségemet.
FARKAS   És ha?
GYULA     Nem szép tőled.
FARKAS   Mer' most akkor féltékeny vagy?

Gyula csak bánatosan ránéz Farkasra, aztán lesüti a szemét.
Farkas Edinához fordul.

FARKAS   Azt is megtehettem volna, hogy egy üveg szeszért
nyúlom le a licencét. Amilyen állapotban a Feri is
                   bír lenni néha. 
EDINA       De te kétmilliót adtál érte.
FARKAS   Mivel a Feri azt találta ki, hogy csináljuk ketten.
A Vörös Vattát. Nagyban, érted.
Hálózatban, mint a Mc’Donalds, érted!
Előbb itthon, aztán terjeszkedünk a világban.
EDINA       A vattacukorral?
FARKAS   Mért, ez is van olyan szar, mint a hamburger.
EDINA       Hát…tényleg mindenütt népszerű a vattacukor is….
FARKAS   Mi kő gazdagok leszünk, ez a terv.
EDINA       És már terjeszkedtek?
FARKAS   Még nem. De az lesz.
EDINA       Akkor mi a probléma?
FARKAS   A Feri úgy akarja, hogy ezek itt dögöljenek éhen.
EDINA       A Vörös család?
FARKAS   Mert a Feriben is így van meg a családi érzés.
                  
A kamera előbb Nónikán, aztán Gyulán, végül a zakóval letakart Rozikán.

FARKAS   De én nem olyan vagyok. Mondtam a Ferinek, ezt így én nem.
Kifizettem a licencet rendesen, aztán ha beindul a marketinges terjeszkedés, meg a pénzes biznisz, virítom mindig a percentet.
                   Így volt? Ezt válaszoltam a Ferinek,  Nónika?
NÓNIKA    Honnan tudjam, nem voltam ott.
FARKAS   De nem így meséltem neked rögtön utána?
NÓNIKA    Így mesélted?
FARKAS   Így.
NÓNIKA    Akkor így volt, ahogy most meséled.
FARKAS   Naná, hogy így! Mert ahonnan én jövök, ott ez a szokás.
EDINA       Elmondanád nekünk, hogy honnan jössz, ahonnan jössz. Tóni?

 Farkas egy pillanatra, úgy tűnik, mérlegeli, mit valljon be.

FARKAS   Az üzleti világból.
EDINA       Azon belül?
FARKAS   Veszek, eladok.
NÓNIKA    Piti kis gengszter ám a Tóni.
FARKAS   Mi van?!

Gépi felhördülés, utólag bekeverve.

EDINA       Hoppá.  Ez elég súlyos kijelentés, Nónika.
FARKAS   Gyula, vigyázz már a feleségedre!
GYULA     Jó, majd vigyázok.
FARKAS   Mért nem neveled meg ezt a hurkatöltőt végre?
GYULA     Majd megnevelem.
NÓNIKA    Te? Engem? Gyuszu.

Nónika fordul Edinához, aztán a kamerába.

NÓNIKA    Farkas Tóni úgy korrekt csávó, hogy itt a telepen nála lehet a
legolcsóbban anyaghoz jutni.
FARKAS   Viszont felpofozlak ám én, ha a férjed nem ver meg.
NÓNIKA    Pofozzál.
FARKAS   Megdumáltuk.
NÓNIKA    Te is rég nem vertél már meg, Gyuszu.

Általános gépi méltatlankodás.
A stúdióban a két zombi, Pista és az Öreg jelennek meg.
Érkezésüket éles nyikorgás jelzi.
Az Öreg egy piros talicskát tol be a helyiségbe.

EDINA                Jézusom! Ez meg mi?
PISTA ZOMBI    Gondoltuk, kivisszük a hullát.
EDINA                Rozi nénit?
ÖREG                  Né’ már, közben még egy lett?
EDINA                Ő még nem halt meg.
PISTA                 Akkor vele mi legyen, főnök?
EDINA                Semmi! Ez most nincs!
ÖREG                  A hulla?
EDINA                Mónika, majd ezt is kivágjuk.
M.M. MÓNIKA   Felvétel leáll.

                                      O

SÖTÉT.

                                      O

A stúdió ismét.
A piros talicska Rozika néni mellett, a két zombi kiment.
Kuki közben magához tért, Farkas Tóni mellett ül a székén.
Most totálisan maga alatt.

M.M. MÓNIKA   Felvétel indul, tessék!

Edina a "közönségnek".

EDINA       El kell ismernünk, hogy ez a mai kibeszélőnk egyre horrorisztikusabb.
De hát vegyük észre, hogy amiről itt szó van, az a
hétköznapi valóságunk egy része.
Talán ne hagyjuk, hogy velünk is megtörténjen!

Edina a vendégekhez fordul. Farkas Tónira mosolyog.

EDINA       Megpróbálok rákérdezni arra, amire gondolok, jó?
FARKAS   Pörgesd rá az agyad, szépségem!
EDINA       Te...gengszter vagy?
FARKAS   Nem.
NÓNIKA    Kidobó legény az éjszakában.
EDINA       Kidobó ember vagy?
FARKAS   Már mondtam, hogy biznisz ember vagyok!
EDINA       Értem, Tóni. És ti mióta vagytok a Ferivel barátok?
FARKAS   Mit tudom én?  Egy éve? Kettő?
EDINA       És mióta ismered Ferit?
FARKAS   Meg kéne sasolnom a regiszteremet.
KUKI                   Vele jártam akkor.
EDINA       Tónival?
KUKI                   Ferivel.

 Gépi méltatlankodás, egy-két gépi röhej, persze ez is utólag rákeverve.

KUKI                   A Feri lepasszolt neki.
EDINA       A Tóninak?
KUKI                   A licence mellé grátisz.
EDINA       Úgy érted, ingyen eladott a Tóninak?
KUKI                   Ha ingyen, akkor nem eladott. Csak passzolt.
                   Én nem vagyok kurva.
FARKAS   Jól megvagyunk mink azóta , igaz is, Szotyi?
KUKI                   Meg.
EDINA       Nos, Tóni! Már csak egyet szeretnék kérdezni tőled.
                   mielőtt behívnánk a következő vendégünket.
FARKAS   Kérdezzél.
EDINA       Neked mit mesélt Feri arról a vatta-mérgezésről?
FARKAS   Mert ezt a műsort rendőr nem nézi?
NÓNIKA    Figyelj, Edina, sose lesz rendes szünet?
EDINA       Most álltunk le fél órára, Nónika.
NÓNIKA    Akkor nem volt időnk Gyuszuval kiugrani a
                   kisközértbe.
GYULA     Mert itt izgultunk a talicska miatt.
EDINA       De most nincs szünet.
NÓNIKA    De mért nincs? És a tiszteletdíjat mikor kapjuk meg?
EDINA       Forgatás után.
NÓNIKA    És az anyósomét is felvehetjük?
EDINA       Nekem ebből elegem volt. Mónika!
M.M. MÓNIKA   Felvétel leáll.

                                      O

Ismét sötét.
Most kínosan hosszan.
Aztán reklám.

Szignál.

A reklámszínész közelije. Bambán mered maga elé.
Kivehető, de alig érthető suttogás.

SUTTOGÁS   Százmillió! Háromszáz millió! Ötszáz millió!
Nagyon, nagyon egymilliárd-százmillió!

A reklámszínész meghallja a suttogást , meglepődik, a kamerába néz.
Mélyen elcsodálkozik, aztán felháborodva üvölt.

FÉRFI          Mennyi?! Mi a jó büdös francot kezdek én ennyi pénzzel?!


 Szignál.

Proszektúra boncterme. A professzor végzi a boncolást, körülötte medikusok és medikák zöld köpenyben, zöld maszkban. A szöveg alatt andalító romantikus zene. A professzor felnéz a tetemről.

PROFESSZOR    És azt tudják maguk, hány Nobel-díjasunk van?

A medikák és a medikusok összenéznek, nem tudják.
A professzor a fejét csóválva vág egyet a tetemen.
Megint felnéz.

PROFESSZOR    No és van sejtelmük, hány zseni futkos éppen                                                  kis honunkban?

 A medikák és a medikusok szégyenkezve bámulnak maguk elé.
A professzor felsóhajt.
 Vág egyet a tetemen, leteszi a szikét, kezét nyújtja.

PROFESSZOR    A fűrészt.

Egy medikus a professzor kezébe nyomja a csontfűrészt.

PROFESSZOR    És azt önök közül ki saccolná meg, tisztelt         kollégák, hogy hányan pergetjük itt hétköznapjainkat, átlagos képességű emberek?

A professzor már nem is vár választ.
Fűrészelni kezd, kisvártatva a fogai közt szűrve a szót.

PROFESSZOR    Tiszta szeszt. Most.
MEDIKA             Igenis, professzor úr.

 A medika egy pohár tiszta szeszt nyújt át a professzornak.
Az leteszi a csontfűrészt, átveszi a poharat, lehajtja a tiszta szeszt.
 Alig dülled ki tőle a szeme, csak egy kicsit krákog.

POFESSZOR       Na és mi van önökkel, sík hülyékkel?

 BEMONDÓ        Ha ön nem tudta magát elhelyezni,                                                                            máris hívja a rögvest megjelenő zöld számot!

 A professzor felnéz a kamerába.

PROFESSZOR    És a szerveit. Felajánlotta már? Legalább?

Szignál.

A símaszkos férfi biciklizik lustán egy kies tisztáson át.
A közepén megáll, belenéz a kamerába.

FÉRFI                  Vörös a szeme? Sebaj. Van megoldás.
Amikor Évát megveri az ura, sokat sír miatta, ő szemcseppet használ.
István bánatában túl sok vodkát iszik.  
Én viszont csakis napszemüveget hordok.

Szignál.

Edina most nem örvénylik.
Háttal áll a kamerának.
Edina lassan megfordul, kacéran szólal meg.

EDINA                Nos?
BEMONDÓ                  Hívjon, írjon, ne habozzon!
EDINA                Jössz akkor? Várlak, hallgatlak, megértelek.


                                               O

Szignál.

A rózsaszín dizájnt kissé átrendezték.
Rozikát mégiscsak beletették a piros talicskába.
Nagy fekete retikülje a talicska mellé került. Feri pelenkája az összekulcsolt kezében, mint rózsafüzér.
A székek félkörben a talicska körül. A vendégek "mély gyászban" ülnek. 
Edina előttük áll, és vár a tessék-re.

BEMONDÓ         Mint látják, mai kibeszélő műsorunk váratlan,                             fájdalmas fordulatot vett.
De a mi Edinánk a legnehezebb, a legfájdalmasabb helyzetekből se hátrál ki! Mert ő a való világot mutatja meg, tárja fel önöknek.
Vedd már észre, hogy meghalt anyád!
De jó!
Mármint, hogy Edina van nekünk.
Ne feledje, következő témánk: ha a mobilodról hívsz, tudom,
hogy hazudsz!
Hívjon, írjon akár sms-en, emailon, vagy faxon! Ám a nevét és a címét ne feledje!

 Szignál.

M.M. MÓNIKA   Tessék!

EDINA       Szörnyű. Váratlan. Tragikus! Kérem, fogadjátok őszinte
részvétemet!

 A vendégek köszönömöt morognak.

EDINA       Nem gondoltam volna, hogy következő vendégünket, Rozika néni férjét, Laci papát ilyen...helyzetben kell beszólítanom. Nemes lélekre vall, hogy így is vállalja. Fogadjuk csendes részvéttel Lacit!

 Szignál.
A Je' taime néhány taktusa gyászzenére lassítva.

A KÖVETKEZŐ VENDÉGÜNK LACI PAPA!

Laci papa támolyog be lesújtottan.
Komoran biccent a többieknek, aztán megáll Rozika fejénél.

EDINA       Szervusz, Laci papa.

 Laci papa felbukkan gyászából, halkan szólal meg.

LACI          Köszönöm.
EDINA       Nehéz ilyenkor megszólalni.
LACI          Istenem. Rozália. Rozália!
EDINA       Igen, sajnos.
LACI          Hogy te holtodban is... mennyire...! Hogy én téged                                           holtodban is ennyire! Uram Atyám!

Részvéttel teljes gépi morgás, utólag lekeverve.

EDINA       Majd...idővel… múlik a fájdalom.
LACI          Fájdalom? Igen. Nem!
EDINA       De. Biztos.
LACI          Nem értem!
EDINA       Ez...az élet. Az élet, ami mindent megold...
LACI          Azt értem. De magamat nem értem!
EDINA       Idővel majd nyílván azt is...
LACI          Hogy tudtam én ezzel a szipirtyóval annyi évet együtt?!

 Némi gépi felhördülés. Edina megint a hiszti határán.

EDINA       Ezt...hogy érti...ön?
LACI          Hagyjuk.
NÓNIKA    Azért ne emészd magad agyon, Laci.

 Laci papa halkan felzokog, a kezeit az arca elé kapja, a homlokától indulva az álláig lehúzza magáról a zokogást, aztán két marokra fogja és eldobja.

LACI          Ennyi év pokol.
GYULA     Na!
FARKAS   Mer' Kalasnyikovval kergettek a lakótelepen.
GYULA     Ja.
FARKAS   Mer' nem te rinyáltál, hogy nem tehetsz róla, de pont így emlékeztet anyádra. Hogy ilyen iszonyat randa, és vér-gonosz? Mer' hogy pont így szeretet ezt a dögöt?
LACI          Beismerem. Én rinyáltam.
FARKA      Akkor most mit nem értesz, Laci „papa”?
NÓNIKA    Hagyjad, Tóni, hadd ne értse!
KUKI                   Én veszem ám, hogy mér' nem érti.
FARKAS   Mi van, Szotyi? Te most hirtelen intelligens vagy?
KUKI                   Mért?
EDINA       Laci úr! Úgy veszem észre, érzelmileg magát nem úgy viseli meg Rozika néni halála, mint …
LACI          Ahogy kegyed elvárná?
EDINA       Úgy értem, ahogy szokás, mert…
LACI          Én is egy beteg ember vagyok, szerkesztő asszony.
                   Nekem is gyógyszert kell szednem. Kétszer egy nap.
                   És a legerősebb dózist.
EDINA       És most rosszul van?
LACI          Egy kicsit. De maga nyilván arra a szentlőrinci esetre
                   kíváncsi.
EDINA       Már nem annyira. De ha tudna arról valamit mondani…
LACI          Bár arról inkább Laci papát kéne kérdeznie.
EDINA       Laci papát?
LACI          Őt.
EDINA       De Laci papa nem maga?
LACI          Nem.
EDINA       Akkor maga kicsoda?!
LACI          László vagyok, csókolom.
EDINA       Mi ez már megint, gyerekek?

Nónika megsajnálja Edinát.

NÓNIKA    Az anyósom első férje a Laci papa. Meg a második
férje is ő. A László.
EDINA       Ja! Hogy elváltak, és aztán megint összeházasodtak?
LACI          Mondom, csókolom, én egy beteg ember vagyok.
                   Gyógyszert is szedek rá.
EDINA       Ezt így értem. De azt nem, hogy a szentlőrinci búcsú ügyében
                   mért Laci papát kell kérdeznem László helyett?
LACI          Vagy inkább Ferit.
EDINA       De Ferit még nem tudom megkérdezni.
LACI          Sajnálta Gyulát.
EDINA       Feri?
LACI          Meg persze én is sajnáltalak ám, Gyula.
EDINA       Feri mérgezte meg a Vörös Vattacukrot?
LACI          Feri?!  Á, dehogy. Az egy rendes magyar gyerek.  
EDINA       Akkor… Nónika?
LACI          Egy fenéket. A mama volt az.

 Gépi felhördülés.

GYULA     A muter?!
LACI          A Nónit akarta lecsukatni, csak elszámította magát.
GYULA     Ne már!
LACI          Mért is lepődsz meg ezen, Gyula? Azt mindenki tudta,
hogy te sose csinálsz  a búcsúk alatt semmit, csak levezeted a furgont, felállítod a sátrat, azt már húzol is a kocsmába.
Nónira hagyod az egész hétvégét.
GYULA     Nem is.
LACI          Az anyád mérgezte meg az alapanyagot.
GYULA     És ezt eddig mért nem mondtad?
LACI          Mert én nem keverem a szart folyton.
GYULA     De én ültem érte másfél évet, bazmeg!
LACI          És?
GYULA     Mit és?
LACI           Jobb volt ott neked. Nem?
GYULA     Nem!
LACI          Mint ezekkel? Nem?
GYULA     Hát...valahol...
LACI          Na látod.
NÓNIKA    Ma este a vendégem vagy, Gyuszu.
GYULA     Nem kell!
NÓNIKA    Akkor add kölcsön a tiszteletdíjad!
GYULA     Lófaszt.

Jobbára hitetlenkedő gépi kuncogás, amit Edina leint.

EDINA       Ez súlyos vád, László. Tudnád is bizonyítani?
LACI          Én? Minek? Megvan nekem a magam gondja.
EDINA       És abból mi az igaz, hogy maga Andika apja?
LACI          Az nem én vagyok, hanem a Laci papa.
EDINA       De az is maga!
LACI          Az nem. Én, a László, soha nem tennék ilyet.
De Laci papa…Amikor kitört a botrány…
Hogy az a perverz alak egy személyben az Andi apja
és nagyapja…  Nahát, csókolom, azért az…
EDINA       Szörnyű.
LACI          Nem is bírtam a Laci papa társaságát elviselni.
EDINA       És az eredeti Laci papával mi lett?
LACI          Én úgy tudom, de lehet, hogy ez csak pletyka, hogy
egy darabig együtt élt ezzel a narkós kislánnyal.

A kép Kukin, közben gépi felhördülés.

LACI          De a Feri lecsapta az apja kezéről a kiscsajt.
                   Van valami alapja ennek a pletykának, Kuki?
KUKI                   Nem t’om.
LACI          Aztán az a Laci papa nekiállt játékgépezni.
Így mindeniét elvesztette, nem csak a becsületét.
Az utcára került. Évek óta hajléktalan?
Vajon él-e még az átkozott gazember?
NÓNIKA    Én látom néha a kukák között kotorászni.
EDINA       Szomorú történet.
LACI          Az bizony. De téged se irigyellek, Tóni.
                   A narkósokkal nem könnyű az élet.
FARKAS   Pedig irigyelhetsz.
LACI          Jól van, akkor irigyellek.
EDINA       És mi a véleménye arról, hogy Farkas úr meg a Feri fia
                   a Vörös Vattából egy Mc’Donalds hálózatot álmodnak
                   maguknak?
LACI          Az szép terv. A belekevert kokainnal?
FARKAS   Olyan terv nem volt.
LACI          Inkább valami dizájner tabletta lesz e nyerő?
FARKAS   Olyan se!
LACI          Pedig a Feri nekem így mondta.
FARKAS   A Feri egy fasz, ha azt mondta!
EDINA       Ti tényleg kábítószert akartok a vattacukorba keverni?
FARKAS   Mondom, hogy nem akarunk! Most mondom, nem?
KUKI                   De kár!
FARKAS   Te is kussolj, Kuki!

Gyula áll fel nagyon lassan, nagyon fenyegetően.
Nagyon megnézi a többieket. Aztán csak egyet szól.

GYULA     Na.

Még súlyosabb csend.

NÓNIKA    Mert…te ezt így képzeled, Gyuszu?
GYULA     Én így.
FARKAS   Hát már nehogy már, Gyula!
LACI          Édes fiam, azért ezt gondold át még egyszer!

Edina akad ki újra.

EDINA       Hát én el se hiszem magukat!
Itt fekszik holtan egy anya, egy asszony!
És ahelyett, hogy legalább magukba szállnának…
                   Ilyen nincs! Vegyék már magukat végre észre!
                   Milyen emberek maguk?

Barna Operatőr János körbefordul a kamerával.
Nónika most csak Gyulával törődik, Gyula bámul maga elé.
Laci papa elszántan farkasszemet néz a kamerával.
Farkas Tóni látványosan ásít, Kuki szeme nedves.

                   És hol van Feri? Megjött végre?

Csend.
Edina kinéz Té úrra, aztán be M.Júlia rendező asszonyra és Molyirtó Mosolyú Mónikára. A jelzések szerint még nem jött meg Feri.
Kuki elpityeredik.

FARKAS   Bazmeg, Szotyi, most mit csinálsz?
KUKI                   Én új életet akarok kezdeni!
EDINA       Ha így van, akkor mégis érdemes volt. Tényleg, Kuki?
KUKI                   Igen!

 Farkas Kuki vállára teszi a kezét.

KUKI                   Haggyál már, Genya, végre érzek!
EDINA       Farkas úr, hagyja most a barátnőjét!
FARKAS   Jól van…

A kamera elgyönyörködik Kuki csendes sírdogálásán.

EDINA       És most arra kérlek benneteket, hogy Rozika néni                                           emlékére egy percig maradjunk csendben, mélyedjünk el a sors
                   különös fintorain merengve. Rendben?

 Laci papa bizonytalanul bólint, más nem is reagál.
 Csend.
Edina ki a rendező asszonynak.

EDINA       Ebből majd ötvenöt másodpercet majd kivágunk, oké?

Csend.
Nónika diszkréten, „csak” Gyulának.

NÓNIKA    De a gyerekeknek te mondod meg, Gyuszu.
GYULA     Mit?
NÓNIKA    Hát hogy meghalt a Rozi mama.
GYULA     Ja! Mért én? Megmondod nekik te.
NÓNIKA    Én?
GYULA     Te.
EDINA       Pszt!

 Csend.

NÓNIKA    Megmondom én. De akkor ideadod a tiszteletdíjad.
GYULA     Nem!
NÓNIKA    És az enyém a mamáé is.
GYULA     Hiéna vagy, Nóni.
NÓNIKA    Akkor te mondod meg nekik.
GYULA     Nem!
NÓNIKA    Én nem mondom meg!
GYULA     Akkor… úgyis észreveszik.
NÓNIKA    És? Megkérdezik, hol a mama.
GYULA     És te leszel akkor otthon.
NÓNIKA    Én nem!
GYULA     Én se!

 Csend.
 Molyirtó Mosolyú Mónika szól be Edinának.

M.M. MÓNIKA   Az egy perc letelt, tessék!

EDINA       Az isten nyugosztaljon, Rozika néni!

Laci papa feltápászkodik a székről.

LACI          Akkor én megyek is, csókolom. Vagy még kellek?
Gondolom, vége a műsornak. A teremetést majd
megbeszéljük, szevasztok.
NÓNIKA    A Laci papa volt ám.

Laci papa erre megdermed egy pillanatra.
Gépi felhördülés. utólag belekeverve.

EDINA       Hogy mondod, Nónika?
NÓNIKA    Ő mérgezte meg a vattacukrot.
EDINA       Hoppá.

Erőteljesebb gép felhördülés, szintén utólag belekeverve.

LACI          Hogy állíthatsz ilyet, Nónika?
NÓNIKA    Mert te tetted, úgy.
EDINA       Nónika, ez egy nagyon súlyos kijelentés.
NÓNIKA    Volt rá oka. Igaz, Gyuszu?
Mert tízből kilencszer nagyon utálta az anyádat.
Meg az egész Vörös családot. A vattacukrot!
Jól mondom, Laci papa?
LACI          Gyula, én imádtam az anyádat.
GYULA     Hagyjál má'!
NÓNIKA    Mert a papa már a házasságuk elején kérte a Rozikát , hogy                                     hagyjanak fel vele, mármint a Vörös Vattával.
                   Meg hogy különben is milyen ocsmány kommunista
                   márkaneve van neki.
Hát nem mehet oda az ember mindenkinek
                   magyarázni, hogy a család neve Vörös, és a vatta azért
                   vörös, és abban semmi, de semmi politika nincsen.
Pedig de!
A kilencszázötvenes évektől Vörös Vattát vásárolt mindenki a gyerekének! Minden búcsúban. Május elsején!
Talán mert volna nem?  Hátha lesi a párttitkár,
a tsz-elnök, vagy valamelyik besúgójuk?
Na, milyen vásárfiát vettél a kicsiknek?
                   Vörös Vattát mindenképpen! Csakis!
                   Jól mondom ezt, Laci papa?
LACI          Ezt se elég jól mondod.
NÓNIKA    Mert akkor hogy volt?
LACI          Sehogy se volt jól, úgy van ez jól mondva!
NÓNIKA    A Laci papa akkor is el akarta adni a licencet, amikor az oroszok kivonultak. De nem vette meg senki. Csak a Tóni,  hogy kokaint keverjen bele.
FARKAS   Szerintem is te mérgezted meg a vattát.
NÓNIKA    Én?
FARKAS   Ebben az egyben igaza volt a vénasszonynak.

A kép Rozika néni tetemén a talicskában.
Gyula szólal meg keserűen.

GYULA     Csak azért nem volt jobb ám a börtönben, mint ezek közt,
mert ott sokszor kijött az aranyerem.
EDINA       Hogy mondod, Gyula?

Gyula ismét feláll, ám most megragadja a székét, mint aki ütni készül.

GYULA     De mostantól mindenki hagyjon nekem békit!
NÓNIKA    Ez az, Gyuszu!
GYULA     Te pláne takarodjál!
NÓNIKA    Jól van…
GYULA     Majd én eltemetem a mamát. Egyedül!
FARKAS   Miből, Gyula? Fogsz egy lapátot?
GYULA     Hamvasztatom!  
FARKAS   Az se olcsó.
GYULA     És beleszórom őt a vattába.
                   És visszavásárolom tőled a licencét!
                   És mostantól megint járok a búcsúkra!
                   Egyedül!
És a Vörös Vatta ismét az lesz, ami
mindig is volt: a vurstli ásza!
És akinek ez nem tetszik….
NÓNIKA    Jaj, de szépen fehorgadtál, Gyuszu!
GYULA     Az mind elmegy a picsába!

Rozika néni éled fel a talicskában.
Zokog. Az orrát a pelenkába fújja.
A szereplők megrökönyödése közepette
döbbent gépi kiáltások, utólag rákeverve.

ROZIKA    Gyuszi! Kisfiam! Gyere ide!
                            Jaj, istenem… hogy kerültem ebbe a talicskába?

Sötét.
Szignál.

A bemondó szövege alatt Edina örvénylik, az egyik kezében a harminc centi
mikrofonnal, mint boldogságban az angyalok.

BEMONDÓ Ön bennünket nézett? De jó! Hiszen akkor minket látott!
Nahát! Tényleg de jó! Még ilyet!
Edina show! Az igazi! Az emberi!
Egy műsor, egy hely, ahol nincsenek tabu témák, ahol mindenki elmondhatja, kibeszélheti azt, ami a szívét nyomja! Egy hely, ahol önként jelentkező vendégeinket, szereplőinket Hanga Marilyn Edina türelemmel végighallgatja. És nem engedi őket többé megalázni!
A következő témánk, ne feledje:  ha a mobilodról hívsz, biztos vagyok abban, hogy hazudsz!
Edina show!
Az igazi!
Az emberi!

EDINA       Hívjál!  Várlak! Megértelek!

Sötét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése