MINDÖRÖKKÉ MINEK?





MINDÖRÖKKÉ MINEK?

(avagy Moliere Don Juanja hátulról)





DON JUAN
SGANARELLE

DONNA ELVIRA
DON CARLOS
DON LUIS
GUZMAN

VASÁRNAP ÚR
IBOLYA
KURTA
KOLDUS
PETI
SÁRI
MARI
HÁROM DEZSŐ














ELSŐ MINEK



ELŐJÁTÉK
KÍSÉRTET, SZOBOR, SGANARELLE.
AZ ÖSSZES TÖBBI SZEREPLŐ MASZKBAN

Sötét.
Mozart Don Gieovanni operája hangzik hol halkan, hol kissé felerősödve, a Don Juan a Pokolra száll jelenetből.
Világosodik.

TEMPLOMTÉR

Középen a Kormányzó bádogból összetákolt szobra néz le „hatalmasan és szemrehányóan” Don Juanra, aki mint féreg tekereg előtte.
Tőlük  távolabb Sganarelle  „aléltan” hever egy frissen ásott sírgödör földhalmán.
A szín előterében egy hölgykísértet zokog, vádlón Don Juanra huhog és mutogat.

A szereplők megbabonázottan/élvetegen állják körül, figyelik az eseményt, mint egy igényesen végrehajtandó, nyilvános kivégzésen.

Mennydörgés.
Don Juan rettegő ordítása, aztán az elnyúló  sikolya, ahogy zuhan alá a sírgödörbe, vagyis a Poklok poklára.
Vinnyogás, nyüszögés.
Halálhörgés.

A zene megszűnik.
Csend.

A szereplők pusmogva szállingóznak ki a térről.
Ki elégedetten, más elégületlenül.
A kísértet a szoborhoz „lebeg”, ott maga is mozdulatlanná dermed.

Sganarelle „ébred”.
A távozó szereplőknek, igencsak túlzón ripacskodik.

Nagy mozdulatokkal gyászol.

SGANARELLE   Mi? Ho? Én? Hé! Mé’? Az uram?
Ó, jaj, ez a sírgödör a Pokolig....?
Hát Don Juan veszve van?!

Belegondol a saját helyzetébe, ettől egyre inkább „kétségbe esik”.

SGANARELLE   És a bérem? A bérem? A bérem!? Jaj, mért nem tudta
az uramat az ég egy kicsivel később agyonütni?
Hé! Odafent! Nem ért volna rá az a villám holnap?
Vagy akár két perc múlva? A büntetés akkor nem      is büntetés a megbántott ég, az elcsábított asszonyok, a tönkretett családok, és a ledöfött    férjek nevében? De könyörgöm, abban mi a tanulság, hogy én nem kapom meg           a béremet!? Kinek ártottam én? Melyik törvényt szegtem meg a világi hatalmasok és Isten előtt?

Sganarelle ”zokogva” sajnálja magát, ám amikor látja, hogy már
senki nincs a téren, rögtön abbahagyja. Mélyről harákol, nagyot köp.
Az övéről egy zacskót akaszt le. Azt odaadja a kísértetnőnek.
Az megbámulja, a súlyát latolgatja, Sganarelle-re somolyog és elteszi.
Sganarelle még egyszer, most megvetően köp egyet.

Még öt percig itt szobroztok , aztán tipli.
Értve vagyok?

A  kísértet pukkedlizik.

SZOBOR             Jóul csinyátuk, főnök?
SGANARELLE   Szerintem ócskán, de nem én döntök.

Sganarelle magát a saját gatyájába rázva kicsámpázik a színről.
Egy percig nem mozdul semmi.
A  kísértetnő előveszi a zacskót, számolja az érméket.
A szobor vele számol, ám egyre türelmetlenebb.

SZOBOR             Megvan az, te.
KÍSÉRTET          Azért csak megszámolom, he!

A kísértet számol.

KÍSÉRTET          Megvan.

Újra elteszi a zacskót. Elégedetten nézelődik. A szobor feszeng.
Egy perc teli így el.

SZOBOR             Akkor…Menjünk mán, te!
KÍSÉRTET          Még várnunk kell, he!
SZOBOR             Mire, he?
KÍSÉRTET          Hallottad: még szobroznunk kell, te!
Aztán van a tipli.

Várnak, nézelődnek, a szobor már nagyon sietne.

SZOBOR             De akkor is menjünk má’, he!
KÍSÉRTET          Hova sietsz te?
SZOBOR             Kicsit félre!
KÍSÉRTET          Mért?
SZOBOR             Mer’ pipikélnem kell , azér’!
KÍSÉRTET          Fordulj hát el, ki lát meg?
SZOBOR             Te.
KÍSÉRTET          És? Láttalak mán pipikélni ezerszer, he.
SZOBOR             Most fordulj el akkor is te!
KÍSÉRTET          Én-e? Még pörögjek is neked? Te bádog-gránit!
Mi legyek még? Balerina?
SZOBOR             Mer’ arra se vót’ ám időd, hogy varrtál vó’na reám sliccet.
KÍSÉRTET          Kárhozott, te, egy szobor mán’ mióta pisilhet?
SZOBOR             Mióta? Mióta? Na má’ mindegy is mindjárt, azóta!
Há’ rohannom kell, mert bevizelek, he!

A Szobor kifelé siet, de nagyon. A kísértet vihogva követi.
Odakintrő  csörömpölés. káromkodás.
A  zaj elenyészik.
Sganarelle tér vissza ugyanarról, neveti a szobrot.








ELSŐ JELENET
DON JUAN, SGANARELLE

Sganarelle lenéz a gödörbe. ”Véletlenül” belerúg egy rögbe, ami alul puhára esik. Don Juan káromkodik.

DON JUAN                  Hé!
SGANARELLE   Uram?!
DON JUAN                  Mit művelsz, te barom?
SGANARELLE   Tiszta a lég.
DON JUAN                  Elment mindenki?
SGANARELLE   Elég.
DON JUAN                  Akkor segíts!

Don Juan nyújtja a kezét, Sganarelle nem nyúl érte.

SGANARELLE    Te hogyhogy élsz?
DON JUAN         Mi van?!
SGANARELLE    Vagy megholtál, és máris kísértsz?
DON JUAN                  Te most kinek ripacskodsz?

Sganarelle segít, Don Juan kimászik a gödörből, egy kicsit megül a földkupacon.

SGANARELLE   No és? Milyen volt a Pokol?
DON JUAN                  Pokoli jó.
SGANARELLE   Azt tanácsolod, kívánkozzak csakis oda?
DON JUAN                  Fogd be a szád, azt tanácsolom!

Don Juan feltápászkodik, rendbe hozza a ruháztát, közben  panaszosan.

DON JUAN                  De mért vagyok én ennyire másnapos?
Tegnap sokat ittam volna?
SGANARELLE   Ön, uram?! Soha egy kortyot kamaszkora óta!

Don Juan nem értékeli a szolga humorát. Körülnéz.

DON JUAN                  Szerinted jól rágtuk a csepüt?
SGANARELLE   Elhitték szörnyű vesztedet.
DON JUAN                  A sok hülye, mi?
SGANARELLE   Meglehet.

Don Juan kihúzza a kartját, a pengét szeretettel megsimogatja.

DON JUAN                  És hogy szól majd rólam a rege?
SGANARELLE   „Don Juan aznap túl sok bort ivott.
Miután Don Carlossal párbajozott. Ezért máris  arról gajdolt,  habogot ki lesz a következő hölgy, aki majd azzal dicsekedhet: íme, ő is elcsábíttatott
a nagy csődör által, erényét kibontva No és ki lesz az a férj- pojáca, akinek ezért még a belét is kiontja.”
DON JUAN                  De csak ha muszáj.
SGANARELLE   „Nos, Don Juan éppen ezt ecsetelte, a részleteket
élvetegen elcsencsegve, amikor…”
DON JUAN                  Amikor?
SGANARELLE   „Megjelent a hót részeg gazember előtt
a Kormányzó úr szobra, és egy hölgy kísértete...”
DON JUAN                  Aha. És  mintha vacsorára invitáltak volna...
SGANARELLE   De olyas képpel,  hogy az emberben a vér megfagyott.
DONJUAN          Emlékszem! Pont így történt. Mintha ott álltál volna!
SGANARELLE   Pont úgy tötént, mivel ott álltam.
DON JUAN                  Minő vízió.
SGANARELLE   Minő balsors.
DON JUAN                  Minő végzet.
SGANARELLE   És jött reád az enyészet. És ó, tán az örök kárhozat.
Megérte tán?  Mondd, uram!
DON JUAN                  A  NŐ szívéért nekem semmi nem volt elég nagy áldozat.
SGANARELLE   Szerettél volna csak egyet!
DON JUAN                  Én. Egyet. Hülye vagy?
SGANARELLE   Keresve az igaz szerelmet.
DON JUAN                  Na ne!  Te mit ittál?
SGANARELLE   Én?! Még vizet se!
DON JUAN                  Mennyit nem?
SGANARELLE   No, épp csak egy cseppet...
Én mért nem rúghatok be soha?
DON JUAN                  És még mi kéne?
SGANARELLE   A bérem.
DON JUAN                  Gyere közelebb, ma jó a kedvem, most kifizetlek.

Kerülgetik egymást a sírgödör körül.

SGANARELLE   Jaj, uram, hát fel ne pofozzon! Örüljön, hogy él!
Aki a halálból tér meg, annak utána jó embernek
kell lennie!
DON JUAN                  Már mért?
SGANARELLE   Mert kegyedet mennykő csapta agyon először.
Másodszor meg nekem úgy tűnt, hogy az egész teste mindent elmemésztő lángba borul, harmadszor félig sült sódarja  alatt menyílt a föld, és negyedszer méltóságod üvöltve zuhant alá félholtan a pokolba, ahová ötödször mellesleg
tényleg való.
DON JUAN                  Várjál már meg!
SGANARELLE   Kimondom én még egyszer, még ha szíjat hasít
is a hátamból: a Pokolba. És igazán nem szép
az istentől, hogy nem tette meg eddig igazából, hacsak
azért nem kapott uram haladékot, hogy a béremet
sürgősen kifizesse, mert akkor hatodszor méltányos,
hogy uram az elkárhozását az imént csak elripacskodta,
legalábbis addig, amíg ezt a kis adósságát nekem meg nem adja.

Don Juan megáll a kergetőzésben.

DON JUAN                  Mennyivel tartozom neked?
SGANARELLE   Nos...úgy...mintegy tíz éve szolgálom uramat,
az pedig, hozzávetőlegesen pontosan tíz évi
bér, plusz kamat, a kamat kamatja, a kamatok
kamatjának kamatja, és ha eddig tudott követni, akkor
még tartozik nekem pár jó szóval is.
DON JUAN                  Még azzal is...? Rendben.
SGANARELLE   Rendben? Mi van rendben?
DON JUAN                  Megkapod.
SGANARELLE   Mit?
DON JUAN                  Ejnye, hát a béredet! Vagy nem azt kéred?
SGANARELLE   Én? A béremet? Uramtól? Ne hívjak gyorsan
orvost? Orvos! Orvost!
DON JUAN                  Mindent köszönök, Sganarelle!
SGANARELLE   Jaj, a gödörbe zuhanás közben fejét beütötte!
DON JUAN         Így hát megvolt  volt a jó szó. A pénzzel még tartozom.
Annak kifizetése később esedékes. Rendben vagyunk?
SGANARELLE   Nem kell ide orvos.
DON JUAN                  A két botcsinálta csepűrágót kifizetted?
SGANARELLE   Ki.
DON JUAN                  De ezt a gödröt itt be kell temetni.
SGANARELLE   Kinek?
DON JUAN                  Neked.
SGANARELLE   De mindjárt jőnek vissza Ibolya és Kurta.
DON JUAN                  Te láss hozzá és most!
SGANARELLE   Higgye el, uram, kell ide ez a gödör, ahol kegyelmed
alatt megnyílott a föld örök tanulságul!
DON JUAN                  Ugyan mi tanulság lehet egy gödörben, túl azon,
hogy "aki másnak vermet ás..."
SGANARELLE   Gaz csábító esik bele?
DON JUAN                  Minő vízió?
SGANARELLE   Minő balsors.
DON JUAN                  Minő végzet!
SGANARELLE   És jő önre végre az enyészet?

Don Juan a gödör széléhez lép, lenéz.

DON JUAN         Mondd csak,Sganarelle, tényleg örülnél, ha villám csapna agyon?
SGANARELLE   Nagyon.
DON JUAN                  Mi?
SGANARELLE   Jaj, dehogy.
DON JUAN                  Esküdj, hogy megsiratsz, ha egyszer tényleg meghalok!
SGANARELLE   Esküszöm… Szűz Mária ...bal csecsére!
DON JUAN                  A balra?
SGANARELLE    Akár a jobbra is! A kisdeddel együtt! Csak előtte a bérem...!
DON JUAN         Itt végeztünk is. Nemde.  A lovam?
SGANARELLE    A batár elé fogva.
DON JUAN         A csomagok?
SGANARELLE    A batáron.
DON JUAN         Az elszántságom, hogy itthagyom ezt az egészet,
és a Föld túlsó oldalára távozom?
SGANARELLE    Don Juanban.
DON JUAN         Szólíts hát mostantól új nevemen: Nod NAÚJ!
SGANARELLE    Ez új. Hogy jegyzem én ezt meg?
DON JUAN         Mondd: Nagyujj.
Don Juan bemutatja neki az egyezményes jelet.

SGANARELLE    Na, fúj!

Don Juan és a szolga szinte barátságban indulnak kifelé, éppen beleütköznek
a térre csámborgó Don Carlosba.


MÁSODIK JELENET
Don Juan, Sganarelle, Don Carlos

Don Carlos nyeszlett, kappanhangú alak, akit még egy utcakölyök is játsztva megbúbolna. Most sikkantva döbben meg Don Juan viszontlátásán.

DON CARLOS    Uram! Ön?!
DON JUAN                  A francba!
DON CARLOS    Ön él?
DON JUAN                  Máris lebuktunk, Sganarelle!
SGANARELLE   Én majd leütöm, maga csak bújjon el!
DON CARLOS    Az agyamat eldobom!
DON JUAN                  Baráti üdv, Don Carlosom!
DON CARLOS    A hír tehát hamis.
DON JUAN                  Á, dehogy!
DON CARLOS    Ez felettébb bosszantó, úgy találom.
DON JUAN                  Túl vagyok egy életen és egy halálon.
DON CARLOS    Efféle szóvirág engem nem érdekel,  már megbocsásson!
DON JUAN                  Engem szörnyű végzetem dúlt fel, drága barátom!
DON CARLOS    A végzete se! Ha szörnyű, se!  Mivel maga él, hát újra: kard ki be!
DON JUAN                  Könyörgöm, ezt most mire?!
DON CARLOS    Ugyanaz okból! Ön a hugomat zugban dugta.
DON JUAN                  Ezt tegnap már lerendeztük, eléggé nekivadulva.
DON CARLOS    De nem eléggé!
SGANARELLE   De de. Hadd menjünk tovább! Ön, uram, arra le, mi pedig
amarra fel!

Don Carlos sikkantva.

DON CARLOS    Senki nem megy semerre!
DON JUAN                  Tegnap megsebeztem önt, és a párbaj első vérre szólt.
DON CARLOS    Kevés.
SGANARELLE   Bőven sok!
DON CARLOS    Ha csakugyan helyén van az ön szíve, húzza hát
ki újra vasát önhüvelyéből !
DON JUAN                  De még hányszor húzzam?!
DON CARLOS    Amíg önt ledöfni meg nem untam.
SGANARELLE   Minő vízió.
DON JUAN                  Minő balsors.
DON CARLOS    Aminő a végzet!
SGANARELLE   Ez csak az enyészet.
DON CARLOS    Vérezz, mocsok! Ha nem a Kormányzó úr szobra, hát én küldelek a Pokolba!
SGANARELLE   Hű, be’ konok!
DON JUAN                  Megértem, amit érez, de...
DON CARLOS    És ha nem hajlandó elmozdulni e helyről, ahol a templom faláról vigyorognak ránk némi vérköpő démonok... Úgy előttük haldokolj, zokogj!
DON JUAN         Kérem, ha inkább kissé lenyugodna...
DON CARLOS    Véredet majd felissza ez a kendő! Lásd, ő az, a neve Melissza de la Bendő.
DON JUAN         Melissza rosszat vedelne mármost! Ha Melissza véremet felissza, ön gyilkos lesz és szintén elkárhozik.
DON CARLOS    Úrvacsorát is vettem vasárnap, a Poklot tehát nem félem.
DON JUAN                  De előbb-utóbb meghalok ám magamtól is.
DON CARLOS    Általam haljon, azt akarom!
DON JUAN                  És ha megígérem, hogy megváltozom?
DON CARLOS    Ki hinne már önnek?
DON JUAN                  „Vágya konyultán szerzetesnek vonul tán…”?
DON CARLOS    Maga? Soha.
DON JUAN         De hátha mégis?
DON CARLOS    Nem hiszem.
DON JUAN         És azt, hogy a Pokolból a bűneimet jóvátenni zavartak ide vissza?
DON CARLOS    Így ahányszor visszatér, annyiszor vágom le visítva!
DON JUAN                  Tehát megöl, ha addig él is?
DON CARLOS    Meg és addig!
DON JUAN         És ha nekem nem az a sorsom, hogy az ön keze által vesszek? Mert  Don Juan csakis Don Juantól veszhet?
DON CARLOS    Akkor is angarde!
DON JUAN                  De nekem az se dolgom, hogy önt újra megsebezzem.
DON CARLOS    Ön gyáva!
DON JUAN           Item: velem a saját vesztéről se rendelkezzék senki.
SGANARELLE   Hallhatta az úr: ez most ennyi.

Don Juan kissé félrevonul, ezért a felbőszült ifjú a szolgának magyaráz.

DON CARLOS    Ha az ég igazságot ismer, nekem van jogom és
okom megölni ezt itt, hiába forgatja oly
ördöngősen a kardot.
SGANARELLE   Uram! Higgye el, hogy én aztán tudom, mi a
becsület! De könyörgöm, halassza mégis későbbre
jogos bosszúját!
DON CARLOS    Miért tenném ezt, te szolga?
SGANARELLE   Először, mert uramat az imént csapta
agyon egy mennykő, és nyelte el a föld...
DON CARLOS    Mit zagyválsz össze? Pletyka volt az! Hiszen itt van!
SGANARELLE    És ha kegyed valahogy tényleg megölné, akkor én éppen ott tartanék, mint öt percnek előtte: nem lesz, aki pénzemet kifizesse.

Don Juan lép vissza némi tipródás után.

DON JUAN         Na jó.
DON CARLOS    Mi jó?
DON JUAN         Amúgy is halálosan unom.
DON CARLOS    Mit un?
DON JUAN         Az életem. Így hát öljön meg maga.
DON CARLOS    Mi van?!
DON JUAN         Mért ne pusztuljak éppen az ön kardjától?
DON CARLOS    Ön most szívat?
DON JUAN         Persze.
DON CARLOS    Eltaposlak, te csótány, te bitang!
DON JUAN                  Taposs, talp!
DON CARLOS    Kard be, ki!

Don Juan  a gödör pereméhez sétál, a kardját előhúzva a maga mellé
eresztve megáll ott

DON JUAN                  Tesék, Don Carlos. A szívembe, ha kérhetem.
SGANARELLE   De nem úgy van az!
DON JUAN         Ha meghaltam , te menj haza, Sganarelle! Ami pénzt a ládában találsz, legyen a tiéd. Aztán a lovamat a batár
elől, a csomagokat a batárból, és így tovább, engem
a Föld túlsó fele immár hiába vár.
Parancsoljon, Don Carlos! Angarde? Passzé, sasszé, kegyed hárít és odavág, jómagam pedig, ha nem veszi sértésnek, a családja becsületéért, íme, önként meghalok. Elkészült, uram?
SGANARELLE   Nem készült el! Nincs abban a ládában egy fitying                                           se!
DON JUAN         Szívesen megesküdnék önnek, hogy a Poklot megjártam, és reszkettem Szent Péter ítélőszéke előtt. Ettől tényleg
magamba szálltam, és már őszintén vágyom a monogámiára.
DON CARLOS    Esküdjék hát!
DON JUAN         És ha Donna Elvira szándéka nem volna megmásíthatatlan, hogy hátralévő éveit ismét
Krisztus mennyasszonykaént óhajtja leélni, akitől
emésztő kéjvágyamban elrablottam, nem lenne nálam boldogabb férfi. Ha a húga a férjéül fogadna,
hogyha mától kezdve asszonyomként tisztelhetném
és imádhatnám késő öregségemig. Mert szavamra, Donna Elvira remek nőstény, gyengéd, kedves: nincs férfi, akit nadályos nedélye boldoggá ne tenne...
És mily szűk a farának luka!

Don Carlos végképp elszörnyed.

DON CARLOS    Tehát ön szodomita!?
SGANARELLE   Is…
DON JUAN                  Megvallom, az ágyban a huga neve nekem csak Gyula
volt, amíg emésztő szerelmünk tartott.  Esküdjek hát, édes úr?
DON CARLOS    Felaprítom! Szétverem!
DON JUAN                  Tehát így legyen.
DON CARLOS    Védje magát!
DON JUAN                  A szívembe szúrja egyenesen!
DON CARLOS    Védekezzen!
DON JUAN                  Nem.
DON CARLOS    Maga pojáca! Se engem, se a családomat meg  nem alázza még azzal, hogy csak úgy ledöfeti magát velem.
DON JUAN         Így hát védekezem.
DON CARLOS    Rikkantsa hát: makk!

Don Carlos nekiront Don Juannak, aki csak tessék-lássék
védekezik. Don Carlosnak még így sincs ellene semmi esélye.

DON JUAN         Makk, azt mondta?
DON CARLOS    Rikkantsa!
DON JUAN                  Makk.
DON CARLOS    Nesze!

Don Juan szándékosan belerohan Don Carlos kardjába, aztán tántorogva visszazuhan a gödörbe.
Csend.
Don Carlos sikoltva.

DON CARLOS    Ne már! Most mi van?!

Sgnanarelle szomorúan csoszog s gödörhöz, lenéz.

SGANARELLE   Jóságos ég. Egy makk, és halva van.

Don Carlos zihálva lép mellé, ő is lenéz, máris elfogta a bűntudat, a kendőt a sírgödörbe dobja. Nyeklik, csuklik, mutál.

DON CARLOS    Hidd el, Sganarelle, nem szívesen
öltem meg, jaj, mindjárt okádok, a fene megette!
SGANARELLE   Ahhoz képest elég sokat hepciáskodott vele,
aztán elég rendesen megtette...
DON CARLOS    A család becsülete, érted.
SGANARELLA   Világos.
DON CARLOS    Ég veled!
SGANARELLE   Minő balsors.
DON CARLOS    A végzet bevégzett.
SGANARELLE   Jő az enyészet?
DON CARLOS    Bosszúm téve van.

Don Carlos kardját elteszi, indul, aztán már rohan, és a templom falánál tényleg sugárban okádik, úgy araszol kifelé.

SGANARELLE   Nagyságos uram! Várjon egy pillanatra! Nincs
véletlenül szüksége egy első osztályú inasra?
Kérem! Remek referenciáim vannak! Én,
alásan, zokszó nélkül pucolok, főzök, tálalok,
ha kell, talpat  és segget is nyalok, és az uram titkai nálam
örökre eltemetve. Úgy billentsen a sors fenékbe, vagy
pofozzon lilás-vörösre, ha nem így van, csak...ha kulcsa
van, akkor biztonságos a kamra, és...

Don Carlos az epét nyeldekelve, sipogva.

DON CARLOS    Inkább kapard el szegényt, és menj utadra!

Don Carlos kitántorog.


HARMADIK JELENET
Sganarelle, Don Juan

SGANARELLE   Kaparjam el, kaparjam el! Aztán mégis! Mivel
kaparjam el? Ez először. Aztán másodszor, mi
vagyok én? Sírásó? Nem! Én nem sírásó vagyok!
Hanem először szemtanú, másodszor rezonőr,
harmadszor meg egy szerencsétlen alak, akihez
se fenkölt erény, se nagyvonalú bűn nem tapad,
mint ebre a lonc, vagy mint lépre a méz...

Sganarelle lenéz a gödörbe, most tényleg sírdogál.

SGANARELLE   Hallja-e?
Maga most tényleg kipurcant? Mi? Ne? De.
Ajaj? Ajaj. Hát ez most nem jött be?
De megmondom én kendnek a szemibe:
kend az életéhez igencsak pancser
volt. Amolyan törött fülü korsó.
A csábító. Hiszen...!
Szíven szúratja magát? Egy ilyennel? Fúj.
Hát az ilyet még egy kobor kutya is hanyattlöki
és vihogva torkon fossa!
Nem mintha maga mást érdemelt volna.
Már jó régen.
De a bérem?!
A bérem!
Sörösló legyek, ha kifürkészem
ebben az akararatod, isten!
Vagy ezzel is engem próbálsz meg?
Igen?
Hát akkor, tudod mit? Csapj agyon!
De engem ne színjátékból, hanem tényleg!
Azt utána nehogy már  feltámassz!
Kimondom. Ez az egész engem már egy cseppet se érdekel, én bérem nélkül is világgá megyek, beállok erénycsősznek vagy haramiának, vagy leginkább mind a kettőnek egyszerre, és olyan rettenetes leszek,
mint egy veszett ló! Vagy beállok...

Sganarelle dühösen belerúg a földbe, megint aláhullik egy rög a
gödörbe, ami ismét puhára puffan.

DON JUAN                  Hé!

Sganarelle majd szörnyet hal.

SGANARELLE   Jézusmária!
DON JUAN                  Te ezzel szórakozol?
SGANARELLE   Uram, ne hagyj el!
DON JUAN                  Hogy a pofámra rúgod a rögöt?
SGANARELLE   Nem!
DON JUAN                  Nem? Hogy nem?! De! Még hazudsz is?
SGANARELLE   Maga…? Maga él?
DON JUAN                  Mit tudom én?! Segíts ki!

Sganarelle babonásan rettegve segíti ki másodszor is a sírból Don Juant.

DON JUAN                    Jól megszúrt ez a kis pöcs, a fene vigye.
Szóval mért rúgod a képembe a sarat?
SGANARELLE   Hiszen csak temetni kezdtem az urat.
DON JUAN                  Engem sose temess, inkább nevess!

Don Juan a Melissza nevű kendőt a véres sebre szorítja.

SGANARELLE   Tehát játék volt ez is. Nekem mért nem szólt róla?
DON JUAN         Nem, barátom,  ez a kis nyikpőc tényleg leszúrt, akár egy disznót az ólban.
SGANARELLA   És most… kend meg is hót!?
DON JUAN                  Meg.
SGANARELLE   Jaj, ne! Mit látok hát? Kísértetet?
DON JUAN                  Én vagyok.
SGANARELLE   Nem hiszem.
DON JUAN                  És ha pofán csaplak? Így, ni?

Don Juan képen törli a szolgáját. Sganarella üdvözülten.

SGANARELLE   Egy kísértet tényleg nem tud így ütni,
a keze csak átsuhanna az arcomon.
DON JUAN         Figyelj rám! Sganarelle! Ó, borzalom.
Most tényleg ott álltam.  A Túlvilág kapujában.
SGANARELLE   Ne!
DON JUAN                  És már csoszogtam is volna önként befele…
SGANARELLE   De ne!
DON JUAN                  Ám egy kutya az utamat elállta.
SGANARELLE   Egy kutya?
DON JUAN                  Kutya.
SGANARELLE   Nem Szent Péter állt a kapuban?
DON JUAN                  Ugyan…! Kutya. Kétfejű. Ő vicsorogta: vissza!
Vissza, vissza, Don Juan!
SGANARELLE   Kétfejű kutya?
DON JUAN                  Az.
SGANARELLE   Hogy vissza?
DON JUAN                  Vissza.
SGANARELLE   És…melyik fejével vicsorogta?
DON JUAN         Arra nem emlékszem. Csak megfordultam, és…
És arra kell eszméljek, hogy a pofámra
rúgdalod a rögöt? Még átgondolni se volt időm,
mi lehet a visszaűzetésem mögött?
SGANARELLE   Gondold át most!

Don Juan lerogy a földhalomra, arcát a tenyerébe rejtve tipródik.

DON JUAN                  Tényleg jóvá kell tennem a bűneim?
SGANARELLE   Tényleg?
DON JUAN                  És bocsánatot kell kérjek mindenkitől?
SGANARELLE   És példás életet kell élj?
DON JUAN                  ÉN? Én?! Azt? Jaj, ne! De?
SGANARELLE   Még szép.
DON JUAN                  Szép?

Don Juan kiacsvarja a vért Melissza de la Bendőből a sírgödörbe.
Sganarelle még mindig  szörnyülködve fürkészi.

SGANARELLE   De meséljen még, meghalni milyen vót?
DON JUAN                  Nos, mielőtt rámtőrt volna a nagy fényesség,
az utolsó gondolatom az, hogy a fenébe, talán ezzel a Kormányzó szobra trükkel minden jóra fordulhatott volna... De ha ilyen szánalmasan, nevetséges módon kell bevégeznem, egy idióta kardja által, akkor így is jó.
Aztán jött a nagy sötét, utána a kétfejű eb.
Pedig milyen szépen kidolgoztuk  az elkárhozásomat!
Hiszen úgy van az rendjén, hogy a nagy bűnösökre valami látványos pusztulás várjon, nem holmi ócska kis párbaj. Baleset, ami bárki pórt utolér, ha túlságosan felönt a garatra, pláne, ha a borát meg is mérgezik.
Vagy brávókat küldenek a fejére a bosszúra szomjasok.
Hány orgyilkost is kerültünk ki a múlt héten, Sganarelle?
SGANARELLE   Már nem is számolom.
DON JUAN                  Előb-utóbb sikerült volna egynek.
SGANARELLE   Magam is úgy gondolom.

Don Juan félrehúzódik vizelni a templom falához.
Sganarelle is kedvet kap, az ura mellé áll.

DON JUAN                  Látod, fiam?
SGANARELLE   Nem nézem.
DON JUAN                  Nem azt!
SGANARELLE   Akkor mit lássak, uram?
DON JUAN         Amíg vizel, addig az akárki lelkében is együgyű béke van.


NEGYEDIK JELENET
Don Juan, Sganarelle, Don Luis


DON JUAN         No de utána…Az okos visszatér gondterhelt eszéhez, és az olyan osotba, mint te, csak ostoba marad.
SGANARELLE   Ostoba? Naná, még eszes is legyek? Ennyi bérért agyvelő?
Vagy grátisz?! Különben is, a hülyeségben lakik a lelki erő.
DONJUAN          Mit vartyogsz megint össze?
SGANARELLE   Csak azt, hogy a hülye ember a világ köldöke.
DON JUAN                  Micsoda?
SGANARELLE    A hülye dolgozik látástól vakulásig. Rongyokban jár, éhezik. Mégis szaporodni se rest? A hülye esik el a csatában, a hülyét akasztják fel más bűneiért. A hülye nem kap fizetést. A hülye...

Don Luis jön zaklatottan. Megáll a gödör felett, lenéz.

DON LUIS           Ó, fiam! Hát így? Jaj, ó, jaj, nekem!

Don Juan kimenekülne az apja elől, ám megemberli magát.

DON JUAN         Atyám! Nem ott. Itt vagyok.
Hahó, kukucs, uram!

Don Luis megperdül. Megrendülésének máris vége.

DON LUIS           Juan?
DON JUAN         Élek tán, ha már…
DON LUIS           Tudhattam volna….
DON JUAN         Csak nem gyászolt engem az imént?
DON  LUIS          Hogy megint csak egy gonosz játékot űzöl.
Anyád persze menten elájult.
DON JUAN         Szegény.
DON LUIS           Dehogy is csapott téged a mennykő agyon.
DON JUAN         De aztán tényleg maghaltam ám!
DON LUIS           Úgy? Gúnyt űznél belőlem is? Nem hagyom.
DON JUAN         Don Carlos az imént a szívemet átszúrta. Igazolj, Sganarelle!
SGANARELLE    Mint a disznót,úgy vágta le a fiát, uram!
DON JUAN         Itt ez a kendő! Rajta a vérem. Melissza felitta.
E telhetetlen bendő.
DON LUIS          Nem, nem, nem! Az apák nem azért nemzenek
fiút, hogy az csakis a becsületük ellen tegyen!
DON JUAN                  Atyám, önnek igaza van!
DON LUIS          Csakis szégyellhetem miattad magam!
DON JUAN                  Bánom a bűneim! Jóvá tenni vágyom őket.
DON LUIS           Higgyem el ezt?
DON JUAN                  Esdekelve kérem a bizalmát!
SGANARELLE   Bocsánat, Don Luis, de a fiának tényleg annyi lett.
A Túlvilág kapujában egy kétfejű kutya fogadta,
és vezekelni a földre, íme, visszazavarta.
DON LUIS          Igen? Szóval már a szolgád is nyelvelhet velem?
DON JUAN                  Atyám! Könyörgöm, értse meg...!
DON LUIS          Pedig kisfiú korodban annyira szerettelek!
DON JUAN                  Szeressen most is!
DON LUIS          Nem!
DON JUAN                  Mért nem? Papa!
DON LUIS          Megtagadlak!
DON JUAN                  Ez újra az utolsó szava?
DON LUIS          A végső utolsó!
SGANARELLE   Gazdám se lesz már többé otthon cukorborsó…

Csend. Ziháló, nagy érzelmek. Don Juan keserű, ám higgad.

DON JUAN         Kérem, akkor csak annyit engedjen, hogy meglátogassam anyámat!
DON LUIS          Ő is megundorodott már régen tőled.
DON JUAN                  Ne mondjon ilyet!
DON LUIS           A tengernyi gyalázatosságtól, amivel nevünket és családunkat bemocskoltad.
DON JUAN         Jóvá teszem! Anyám szent színe előtt esküdnék erre!
DON LUIS           Hogy képmutatón forgasd a szemed?
DON JUAN                  Hátralévő életemben erényes leszek.
DON LUIS          Ezt szeretnéd?
DON JUAN                  Addig éljek!

Don Luis megfontol, aztán fájdalmas döntést hoz.

DON LUIS          Nem hiszek neked.
DON JUAN                  Meg hogyan győzhetnélek?
DON LUIS          Nem tudsz. Sehogy.

Második nagy csend, kisebb zihálások. A szolga magának, félre,
Don Luisnak viszont jó a hallása.

SGANARELLE   Hiába, a sánta kutya nem pápa...csak kanonok.
DON LUIS          Te mit ugatsz?
SGANARELLE   Én csak hülyéket, mivel hülye vagyok, hiába...
DON JUAN                  Maradj csendben!
SGANARELLE   Úgy hülyén hallgatok.
DON LUIS          Megyek. Többé ne látogasd házamat!
Üzenetet se küldjél  semmiképpen. Ami gyalázatot
még elkövetsz, az a hír minket úgyis utolér, még                                     akkor is, ha a fülembe ólmot öntenének, vagy                                     beléndeket, vagy ánizst, vagy csak bármi felejtés
szerét...
DON JUAN                  Könyörgöm, ne búcsúzz, ne még! Hallgass meg!
DON LUIS          El se kezd mondani!
DON JUAN         Haldokolva iszonyú álmot láttam.
DON LUIS         Hát mégis beszélsz, te széptelen?
DON JUAN                  A fényen átzuhantam, és egy rideg, jéghideg                                            sziklán hevertem, moccanni is képtelen.
SGANARELL     És ott tűnődött el végre a béremen.
DON LUIS          Befogod, pimasz szolga, vagy az arcod szétverem!
DON JUAN                  A kietlen táj közepén, melynek horizontját csak                                                sejteni véltem, mert a nagy fényesség múltával,                                       amit  akkor láttam, midőn Don Carlos a szívemet
keresztül szúrta, sűrűn gomolygó, és szürke köd vett körül.
Melynek lassú oszlásával egyszer csak
együtt láttam hálni önt, atyám, lovagrendünk kardjával...
DON LUIS          Kivel?! Mivel?!
DON JUAN                  De hogy ki ölelt kit...A kard önt, vagy ön a kardot...
Atyám! A kard te vagy, vagy te vagy a kard?
DON LUIS          E homályos képpel álmod mit akart?
SGANARELLE   Borsódzik a hátam! De vajon  záptojás szaga
volt-e annak a gomolygó szürke ködnek, uram?
DON JUAN                  Arra nem emlékszem. Miért?
SGANARELLE   Mert ha záptojás szaga volt, akkor az a köd nem
lehetett más, csakis Lucifer bőséges szellentése,                             melynek illata úgy hat a nőkre, hogy tőle száz
apáca is kéjért dühöngve hörögne.

Don Luis indulatában belöki Sganarellet a gödörbe.

DON LUIS          Elég legyen! Megyek.
DON JUAN         Várjon! Atyám! Úgy tűnt, mintha ezer éve feküdnék ott tompán, rettegve, tehetetlen.

Sganarelle feje tűnik fel a gödöből.

SGANARELLE    És én itt fent sirattam az uramat őszintén, szépen, rekedten.
DON JUAN         Minek is volt  a sok csábítás, ha rég ernyedtnek
találtam már a vágyamat a nőben...?
SGANARELLE   És ha a nő nem?
DON JUAN         Nő? Nő! Tőlem mit akarhat, ha rég nem hiszem,
hogy a szerelmem iránta végtelen?
SGANARELLE   És akkor már a nő is hinni képtelen?
DON LUIS          Miről is fecsegtek itt?
SGANARELLE   Én azt nem tudhatom, csak amit uram szajkózott
belém, miszerint csak bolondnak való az erény.
DON JUAN                  És egyszercsak úgy tűnt, mintha valaki egyre
hangosabban ezt gajdolná: az enyém!
SGANARELLE   Az nyilván én voltam. A béremet panaszlottam.
A bér! A bér! Az enyém! Adja ki! Adja ki!
DON LUIS          Nem fognád már be a szádat?
SGANARELLE   Én csak megpróbálom gazdám rémálmát
hihetőre igazítani…
DON JUAN                  Aztán egy másik hang a nevemet dörögte.
DON LUIS          Csak nem magát Lucifert vélted hallani?
DON JUAN                  Nem őt, atyám. Itt belül valaki, vagy valami.
Tedd jóvá bűneid! Lódulj!
SGANARELLE   Akkor mégse az a kétfejű kutya volt az ajtóbul?
DON JUAN                  Fájdalmat éreztem, és az a fájdalom, azt, azt úgy higgye el,                     hogy az az! Az az az hú de fájt az az.
DON LUIS          Nyilván csak őszintén sajnáltad magad.
DON JUAN                  Nem tagadom. És vinnyogtam a rettegéstől.
DON LUIS          Aljas voltál, belátod tehát?
DON JUAN                  Be.
SGANARELLE   Minő balsors.
DON JUAN                  Minő végzet.
DON LUIS          Szörnyű e vízió!
SGANARELLE   És a többi csak enyészet.
DON JUAN                  Ezért újra kérem a bocsánatod!
DON LUIS          Azt tőlem ne reméljed.
DON JUAN                  De most tiszta szívből és őszintén, atyám!
DON LUIS          Nem!
DON JUAN                  De ön is felelős ám értem! Ezt vállalnia kéne!
DON LUIS          Micsoda?
DON JUAN         Hogy egy csábító gazember lettem!
DON LUIS           Vállalnom nekem?
DON JUAN         Önnek, e  gőgös kis pöcöknek!
DON LUIS           Mit merészelsz?!

Harmadik nagy csend és zihálás. Sganarelle inkább visszabújik a sírdödörbe.

DON JUAN         Önnek, akitől sose hallottam mást, csak azt, hogy huss,
meg azt, hogy kuss!
DON LUIS           Ez nem igaz!
DON JUAN         És ha nem kussoltam, ütött!
DON LUIS           Én téged? Soha!
DON JUAN         Soha?
DON LUIS           Na, tán egyszer, midőn hangyát öltél.
DON JUAN         Egyszer?
DON LUIS           Na és, amikor a macska farkára csengőt kötöttél.
DON JUAN         És midőn megláttam önt anyámmal…
DON LUIS          Leskelődtél!
DON JUAN                  És ütött, ha sapkát vettem, és megvert, ha nem.
DON LUIS           Mért, hogy erre nem emlékezem? Talán mert meg se történt?
DON JUAN                  Nem szeretett maga engem sosem.
DON LUIS          De.
DON JUAN                  Se szegény anyámat.
DON LUIS          Harminc éve imádott tárgyam ő!
DON JUAN                  Csak megalázza.
DON LUIS          Fiam, te  pimasz vagy és, vagy atomrészeg!
Anyád szent nekem!
DON JUAN                  Akkor jó.
DON LUIS          És ebből végépp elég legyen!
DON JUAN                  A nőt így imádni öntől tanultam, és ez a végzetem.
DON LUIS          Tehát én lennék a hibás, amiért gazember lettél?
Valóban?
DON JUAN                  Igen, maga.
DON LUIS          Soha!

Don Luis nehéz léptekkel távozik. Don Juan hosszan bámul utána.
Aztán keserűen rúg be egy rögöt a sírgödörbe.

DON JUAN                  De hát miért?
SGANARELLE   Na!
DON JUAN                  Mért nem?
SGABARELLE   Mit miért nem?
DON JUAN         Az apák miért nem értik meg fiaik bűneit?
SGANARELLE    Azt nem tudhatom, mert én nem ismertem az enyémet.

Sganarella kipattan a gödörből, leporolja magát.

SGANARELLE     Viszont gratulálok, mester!
DON JUAN                  Mihez, te?
SGANARELLE   Ez a kősziklás mese! Majdnem elsírtam magam.
Meg ahogy az atyját vádolta. Ez igen!
DON JUAN                  Atyám ridegsége mindig fájt nekem.
SGANARELLE   Mondom!
DON JUAN                  Egyszer még kirúglak.
SGANARELLE   Isten őrizz, akkor hogy szolgálnám nagyságodat?
Sőt! Az imént oda találtam ítélkezni, hogy
nagyságod képmutatásban mégis csak nagy tehetség.
Csepürágónak kéne állnia. Maga egy színész zseni.
DON JUAN                  És azt tudod, hogy mi vagy te?
SGANARELLE   Hát persze: hülye. Maga viszont a lét nedvedző
hím-oszlopa.
DON JUAN                  Micsoda?
SGANARELLE   A bíboran lüktető jobban megfelelne?

Don Juan rálegyint a szolgára, indulni készül.

DON JUAN                  Megyünk.
SGANARELLE   Remek! És hova?
DON JUAN                  Donna Elvirához, te ostoba!
SGANARELLE   Tőlem oda is mehetünk...ámbátor ott alighanem megint
megszurkálják nagyságodat.
DON JUAN                  Ha így alakul, ám szurkáljanak. Akad most ennél
súlyosabb gondom. Donna Elvírának kell majd újra
egy nagyot hazudnom.
SGANARELLE   Újjé, tehát kegyelmed mégse változik?!
DON JUAN                  De. Azt kívánom a térdei elé borulva neki megvallani,
hogy ő lesz az.
SGANARELLE   A mi?
DON JUAN                  Az asszony, akihez az életem végéig... húséges… leszek?
SGANARELLE   Hűséges?
DON JUAN                  Lehet?

Don Juan megverten, beesett vállal távozik. A szolga utána.

SGANARELLE   Szép eskü lesz, nem mondom...De előtte nem
teremtené elő a béremet?
Nem bizalmatlanságból kérem, mert én elhiszem ám, hogy az uraság a Túlvilág ebétől űzetve megváltozott. Dehát gondoljon bele, jómagam az uraságot egy órán belül kétszer is meggyászoltam, és másodjára tiszta szívből, igazán! Harmadszor tehát hadd tegyem úgy, hogy közben nem átkozom nincstelenségemet!

Sganarelle kisiet Don Juan után.


ÖTÖDIK JELENET
Ibolya, Kurta

A takarásból Ibolya és Kurta caplatnak elő, egy-egy lapáttal
a kezükben. Ibolya még a kísértet ruhában, Kurta már rongyokban.
Elkezdik betemetni a gödröt.

KURTA     Na, akkor ez megvóna, he.
IBOLYA    Ez meg. Bár azt föl nem fogom, minek köllött az úrnak
magát direkt még agyon is szúratni!
KURTA      Mer' a kísértetet játsztad, azér' neked még nem köll ám gondolkodni, mit nem értösz, mér' zokogsz, ha megfiztettek?
IBOLYA    Zokog a franc, de akkor is még ne gondolkodjak?
KURTA     Mert azért ne, mert ne, te!
IBOLYA    De mért ne, he?
KURTA      A sliccemre gondoltál volna!  Énnekem muszáj volt belepisálnom a maskarámba miattad?! Te!
IBOLYA     De hát pipkéltél, he!
KURTA      Az az utója vót, te!
IBOLYA     Ja, hogy úgy.
KURTA      Azt mégse vernyogok, pedig utoljára három éves
korom tájt tocsoghattam a hugyomban, na! De bezzeg
az úr lazán pössenthetett az imént a székesegyház falára,
mielőtt az apjából megent bolondot csinyát vóna.
IBOLYA    Há mán nem tudtam, mitől vagy ilyen bides.
KURTA     Lapátolj, ne szaglásszál, azér' téged nem fizetnek.
IBOLYA    Mer' a sírásás az női munka, mi?
KURTA     Na te aztán tényleg zokni vagy, te némber, ha azt
se veszed észre, hogy nem ásol, hanem temetsz,
de nem is sírt, hanem csak gödröt.
IBOLYA    Neköm mindegy, sír vagy gödör, amíg nem neköm
csinyálják, már ezt tetemileg értem.
KURTA     Azér' azt meg köll adni, ölég nagy marha az uraság...
IBOLYA    A faromra, jól adta! De mire köllött ez neki, aszond meg,
ha a húgyszagod el nem vette a maradék eszed!
KURTA      Azér' úr, hogy unja magát, oszt egyre vadabb aljasságokra vetemedjék... szerintem.
IBOLYA     Ja, hogy úgy, he.
KURTA      Há’ nem is másképp, te.
IBOLYA    De hallod, Kurta? Mi attól nem fogjuk magunkat
elkárhoztatni, hogy segítettünk neki?
KURTA     Mi nem.
IBOLYA    De mi mér' nem?
KURTA     A Pokolra csak a jóemberek kerülnek, azért.
IBOLYA    Én tán nem vagyok az, te bunkó?! Tegnap is loptam
egy külön csülköt neked!
KURTA     Hozzám jó vagy, Ibolykám, de csak azér', mert én
téged nem szeretlek.
IBOLYA    Én se téged, he!
KURTA     Na, te meg olyankor belémrúgsz, azt akkor kvittek
vagyunk, nemde különben?
IBOLYA    De most is belédrúgok ám, ha csak meg nem mondod,
a magunkfajta embör hová kerül, miután kihültek a
virgácsai!
KURTA     Hogyhogy hova? Ha rám hallgatsz, há' sehova.
IBOLYA    Hogyhogy sehová? Há' akkor mi lesz a lelkünkből?
KURTA     Hogyhogy mi? Há' véreshurka, mi.
IBOLYA    Ejnye mán, a lélek? Gúnyolsz csak?
KURTA     Gúnyollak hát.
IBOLYA    Akkor…csókold meg a farom.
KURTA     Este meg is csókolom. Lesz neked Mennyország, meg Pokol
is, csak várd meg, amíg kimosakodom!










HATODIK JELENET
Donna Elvira, Guzman, Don Juan

DONNA ELVIRA BUDOÁRJA

Donna Elvira egy pamlagon ül lábát szétvetve. A szoknyája
alatt mintha négy lába lenne?

ELVIRA     Vége tehát? Örülnöm kéne?
Hogy elnyelte őt a Pokol?
Vinnyogva pusztult e gaz-piszok?
De hát szerettem őt!
Vagy csak kívántam?
Sajnáljam? Ne sajnáljam?
Hogy teste már a földben rohad?
Guzman!
A vágyam lohad!
Ó, mint gyötrődöm!
Tegnap még azt kívántam,
hogy Juant rettegni lássam.
Vinnyogni gyáván
A kőszobrot látván.
De most? Hát vége!
Nem, nem, nem érdemelt ilyen rút halált!
Elevenen a Pokolba?
Guzman!

Guzman Donna Elvira szonyája alol.

GUZMAN  Igen, Árpabubus?
ELVIRA     Én vagyok a hibás?
GUZMAN  Miben,.... mókuscickány?
ELVIRA     Te nem sajnálod?
GUZMAN  Kit?
ELVIRA     Don Juant!
GUZMAN  Döglött volna meg előbb!
ELVIRA     Hogy mondhatsz ilyet?
GUZMAN  Az a here! Az a takony! Aki ocsmányabb volt,
mint kolerától véres, híg fosom!
ELVIRA     Fogd be a szád!
GUZMAN  Fogom.
ELVIRA     Inkább keresd!
GUZMAN De ha nem találom!
ELVIRA     Ott van az! Az! Az! Ott!
GUZMAN  Most jól fogom?
ELVIRA              Ne, még ne! Még egy csapdát állíts neki!
GUZMÁN  Állítsak, mi?
ELVIRA     Csináld!
GUZMAN  Cickomfattya! Teee! Teeee???
ELVIRA     Gyorsabban! Nagyon!
GUZMAN  Már négy ujjal gyakom!

Guzman keményen dolgozik, Elvira egyre hevesebben reagál.

ELVIRA     Mért is hallgattam… szerelmes szívvel hívó szavára?
Mért is szöktem meg a… kolostorból,
megszegve ezzel… az eskümet?
Hogy Jézuskának szentelem szép… szűzességemet?
Dehát oly izzó szenvedéllyel vágytam arra, hogy…
végre megöleljen, és aztán önfeledten…
élvezzem… gyengéd szavának  mézédes ízét!

Elvira eltolja magától Guzman fejét.

ELVIRA     Én vagyok a bűnös, Guzman!
GUZMAN  Dehogy te vagy, te árpahab!
ELVIRA     Hibába is próbálnál felmenteni.
GUZMAN Becsapott.
ELVIRA     Hagytam.
GUZMAN  Hazudott.
ELVIRA     Én akartam.
GUZMAN  Ó, te gyenge lenge, hiszékeny égi nő!
ELVIRA     Azt hittem, az a büntetésem, hogy elhagyott.
Éppen ő, aki miatt vállaltam a gyalázatot. És már bele is nyugodtam, hogy ennek így kell lennie.
De most, hogy  Don Juan halott, kétszeresen is átkozott vagyok!
GUZMAN  Akkor én most kétszer gyengédebben vígasztalok!

Donna Elvira magához vonja újra Guzmant.

ELVIRA     Hagyd el, bánatomban úgyis elsorvadok!
Igyekvésed hasztalan.
GUZMAN  Nem úgy van az, a gyengédségnek                                                           mindig haszna van.

Don Juan lép be.

DON JUAN   Asszonyom!

Elvira és alatta Guzman ledermednek. Don Juan mosolyogna.

DON JUAN   Nyugalom! Rémületre semmi ok!
ELVIRA       Egek!
DON JUAN   Lássad és örvendj: élek.
ELVIRA        Nem lehet!
DON JUAN   Visszatértem hozzád: mondd, az isten hozott!
ELVIRA        Láttam alázuhanni önt a…Kőszobor!
A kísértet. Az ordítás! A halálsikoly.
DONJUAN    Ám visszavetett engem e földre a fájdalmas
gond, ami a szívemben honol.
ELVILA        Ön él?
DON JUAN    Igen.
ELVIRA        De mér’?
DON JUAN           Jóvá tenni összes bűnömet. Igen. Élek és égek.
A sorsom nem engedi, hogy a Pokolban máris
örökös legyen a páholy bérletem.
Vallanom  kell önnek, neked, mielőtt végképp elkárhozok,
de végre tisztán, szerelmesen.

Don Juan fél tértre ereszkedik a hölgye előtt.

ELVIRA     Nos, ha vallani óhajt, hát legyen.
DON JUAN         Ám előtte, bár semmi jogom önt kérdőre vonni,
de ha elárulná, hogy kinek a csizmáját kéne onnan
az ablakon kidobni…?
ELVIRA     Ó, ő itt alul? Csak hű szolgám, Guzman.

Guzman a szoknya alól.

GUZMAN  Úgy van.
ELVIRA     Az egérírtóm.
GUZMAN  Mélységes tiszteletem, uram!
DON JUAN         Örülök, hogy a nőm alatt ölöd az egeret,  fiam....
ELVIRA     Cincoga úr cincogva iszkolt a díványom alá vadul, megkértem hát őt, Guzmant,  a nagy vadászt, legyen résen résemen rémesen, és üsse agyon, ne már gyászomban
méltatlanul visítozni kezdjek. De ha zavarja, hogy Guzman
mometán a szoknyám alatt egerész…
DON JUAN         Dehogy.
ELVIRA     Mindjárt megvan! Csak még egy perc az egész...
Guzman! Fogd meg már most gyorsan!
GUZMAN  Igyekszem, asszonyom. Meglesz nyomban.
DON JUAN         Talán addig kint várok, amíg…
ELVIRA     Ne! Vallja...csak,  mondja csak, hallgatom!
DON JUAN         Előbb tudnom kell, gyűlöl-e.
ELVIRA     Már nem. Tegnap még a halálát akartam.
De ma már sirattam! Igaz, Guzman?
GUZMAN  Asszonyom még az imént is mélyen gyászolta önt, uram!
DON JUAN Ez…igazán meghat.
ELVIRA     És sírás közben rájöttem.
Ha valakit gyűlölnöm kéne, az én magam
vagyok. Alantas szenvedély volt, amit ön iránt
éreztem. Már tisztán látom, hogy én voltam az,
aki önt csábítottam el, és nem ön engem.
DON JUAN         Ez nem így volt. Dehogy!
ELVIRA     Ha testem-lelkem nem lett volna kész a féktelen
lángolásra, ha szenteskedő imáim mormolása
közt nem sóvárogtam volna, mégha magam előtt
is,  egyre tagadva, a földi gyönyörökre, a kéjre,
amit a klastrom falai közt nekem Krisztus meg
nem adhatott, hiába lett volna minden széptevése,
Don Juan. Igen. Ön azt hitte, ön a vadász, és én
vagyok a vad. Pedig éppen fordítva volt. Értse!
Az ön Gyulája hívta önt a bűnös földi kéjre.
DON JUAN         Dehát nincs szükség arra, hogy felmentsen engem,
Elvira! És többre is vágyom, nem ily kevésre.
ELVIRA     Mondja meg őszintén, elcsábíthatott-e úgy nőt,
hogy ő azt nem akarta? Guzman! Siess! Csapda!
GUZMAN  Már látom a farkát, asszonyom!
ELVIRA     Rajta! Rajta! Rajta!
DON JUAN  De ha így történt, ahogy kegyed állítja, akkor
miért fenyegetőzött feldúlt lélekkel, miért lihegett
bosszúért, midőn más vidékre szólított a kötelesség
asszonyi árnyalakja?
ELVIRA     Szégyellem már féltékeny dühömet!
Hiúság volt, nemtelen.
Bocsásson meg érte! Ön megtette azt, amit férfi
nővel megtehet.
Sőt!
Többet is annál. Vállalta helyettem a gyalázatot.
Miközben engem, aki az egésznek az
okozója vagyok, megbecstelenített, megcsalt,                                          elesett, gyenge nőként óv ez az ostoba világ!
Jaj, Guzman! Ott! Ott  van a farka!
Ne simogasd most! Szorítsd!
Most! Ne hagyd abba! Ah! Ah, ójajaj.

Elvira zihál. Lassan lenyugszik.
Don Juan egyre szerencsétlenebb alak így fél térden.
Guzman négykézláb hátrál ki Donna Elvira szonyája alól,
feláll, udavariasan meghajol Don Juan előtt, aztán megy kifelé.

GUZMAN           Pardon.

Hosszabb csend után Don Juan feltápászkodik.

DON JUAN                  Eszerint meggondolta magát, és mégse tér vissza
a kolostorba?
ELVIRA              Nem.
DON JUAN                  Nagyszerű. Akkor legyen a nejem.
ELVIRA              A magáé?
DON JUAN                  Mondjon igent, és boldog leszek!
ELVIRA              Feleségül? Magához? Dehogy megyek!
DON JUAN                  Eszerint másnak  nyújtja a kezét?
ELVIRA              Nyújtsa a fene! Egy férfi nekem nem elég!
DON JUAN                  Hogyan mondja?
ELVIRA              Mi van, ha úgy akarom: mostantól sok férfit
szeretek?
DON JUAN                  Hoppá. És mit szólna ehhez a családja?
ELVIRA              Csak aki gyáva, az búvik meg reszketve,
és esküszik rendületlenül rájuk, és bízza
magát e nagy csalásra.
De aki bátor, legyen az nő, vagy férfi,
a sírig tartó házasság rég talmi
értékeit már meg sem érti. Úgy van?
DON JUAN                  Nem úgy!
ELVIRA              Guzman!
DON JUAN                  Tehát megint szólítja őt, asszonyom?
Ilyet!
ELVIRA              Megint egeret hallok mocorogni itt alul,                                                   és bevallhatom, ettől máris hisztizek!
DON JUAN                  Hadd kapjam el azt én!
ELVIRA              Nem, barátom, önt nem fognám be ilyen
alantas munkára. Guzman!
DON JUAN                  Ezt én akarom!
ELVIRA              Nos…ha ennyire akarja…
DON JUAN                  De előbb az ajkát hadd csókolom!

Don Juan csókot lehell Elvira ajkára, aki előbb tűri, aztál elundorodik,
ellöki magától a férfit.

ELVIRA              Bármikor beléphet egy rokon!
DON JUAN                  És örvend majd, ha itt lát, feleséget a férje
mellett  pírban...
ELVIRA              Értse meg, kettőnkről olyas hír van...
DON JUAN                  Maga értse meg, tán csak azért kaptam haladékot az                              égtől, hogy magával tisztes családi életet éljek
Ha kell, egérben, patkányban, vagy akár tapírban...
ELVIRA              De ha ez így van, akkor ez rám nézvést is
rút merényet. Guzman, hol vagy? Patkány!
Egérfánk? Jaj, Krisztusban szűz korom!

Guzman kintől.

GUZMAN           Máris jövök, asszonyom!
DON JUAN                  Az ön arcát is láttam a Pokolból visszafelé jövet.
ELVIRA              Szóval engem is látott? Ez kedves.
DON JUAN                  És most, hogy itt állok ön előtt, csak élő- halott
vagyok. Boldoggá kell tennem önt, asszonyom!
ELVIRA              De hát én öntől, mint élő holttól már  undorodom!
DON JUAN                  Sírni volna kedvem, hogy zominak tekint…
ELVIRA              Guzman!
DON JUAN                  Arra kell hát kérnem, hogy szánjon?
ELVIRA              A férfi könnye könnye a  hölgye előtt                                                              mindig felettébb taszító, drága barátom.
DON JUAN                  Szóval így. Férfi gőgömet női gőgjével töri le?
ELVIRA              Bocsásson meg! Ha ön nem nyitja fel a szemem,
nem lennék most okoska ennyire.
DON JUAN                  Akkor is szánjon meg! Nem kell  szeressen! Óvjon                                 engem, mintha gyermeke lennék! Ha teszik, mert                                              elcsábított, ezzel vezekeljen!
ELVIRA              És hogy bödös lett a szája, azt hogyan feledjem?
DON JUAN                  Nem is büdös!
ELVIRA              Csókja alatt csaknem hánynom kellett.
DON JUAN                  Ó, jaj…
ELVIRA              Nem szexi ám a sírszagú lehellet…

Guzman jön be.

GUZMAN           Mit parancsol a Donna?
ELVIRA              Tele vagyok megint egérrel!
GUZMAN           Pardon, uram… engem ott lent várnak…

Guzman visszamászik Donna Elvira szoknyája alá.

DON JUAN                  Engem így még meg nem aláztak.
ELVIRA              Csak őszinte vagyok önhöz.
DON JUAN                  De én nem élhetek maga nélkül!
ELVIRA              Így hát legyen rendesen halott.
DON JUAN         És nem is remélhetek? Hogyha kiöblítem
a számat, újra megszeret?
ELVIRA              Szólítsak önhöz kíséretet?
DON JUAN                  Tehát most rögtön menjek el?
ELVIRA              Néhány fegyveres szolgát?
DON JUAN                  Odakint vár rám Sganarelle.












HETEDIK JELENET
Ibolya, Kurta, Sganarelle, Vasárnap úr, Don Juan

A TEMPLOMTÉREN

A sírgödörött szépen betemették azóta. A szolgák Vasárnap urat szédítik.

VASÁRNAP       Mit nem mondasz!
IBOLYA              Oszt tisztán láttad?
SGANARELLE   Ezzel a két szememmel, ni!
KURTA               Hogy megjelent vóna az égen egy griff, ami                                                      igazándibul bálnának látszott?
VASÁRNAP       Jaj, hogy a váltóim megint minő veszélyben voltak!
SGANARELLE   Ekkora böhöm nagy, fekete szárnyakkal csapkodott.
IBOLYA              Csapkodott a légben?
VASÁRNAP       A bálna-griff?
SGANARELLE   És villyogott közben: kérem e lelkedet, a lelkedet kérem!
KURTA               A cet?
SGANARELLE   A bálna.
KURTA               Cet vagy bálna, egyre megy.
VASÁRNAP       És ez így történt valóban?
SGANARELLE   Hülye vagyok én egy ilyet csak a fejembül kitalálni,
Vasárnap úr.
VASÁRNAP       Az igaz. Akkor ez így volt.
IBOLYA              Na látja, milyen szerencsés maga!
KURTA               Téged viszont senki se kérdezett, Ibolya.
IBOLYA              Azt mondod, te?
KURTA               Én azt, he.
VASÁRNAP       A Pokolba csak nem mehettem volna Don Juan
után! Vagy mégis? Bár annyi pénz, hiába..
IBOLYA              Há' hallottam mán olyant, hogy egy illető alábárgyult szerelmileg a nője után az alsóbb világba...egy ilyen
kalándérisba vót is egy kép a vásárba.
KURTA               De az se szerelmileg vót, az a kép, és nem adósilag, te,
mert az vót a rimája, he!
IBOLYA              A rimaság tán nem adósság, he?
VASÁRNAP       És mit kiáltott még a cet?
SGANARELLE   "Megállj, Don Juan, a szavadat adtad, hogy ma                                               velem vacsorázol! Add lelkedet!"
VASÁRNAP       Azt is vijjogta?! Amikor nekem az uratok
több mint száz arannyal tartozik? Ez így nem ér!
Ezt így nem lehet!
KURTA               Szóval akkor azt nem a kőszobor mondta?
SGANARELLE   Mi? Ja! De! Ezt tényleg a kőszobor mondta!
Azt se tudom, hol áll a fejem, még most is
minden ízemben reszketek!
IBOLYA              Há' mán ez nem is csuda...
SGANARELLE   És ha láttátok volna a kísértetet! Ibolya, te biztos,
hogy szörnyet haltál volna! Olyan volt a pofája,
mint...mint a kirilalejszum, aki nem kapott vacsorát!
IBOLYA              Anyád!
SGANARELLE   Te is áldd a szerencsédet, Kurta, asz’ondom,
hogy nem láttad Don Juan vesztét.
KURTA               Áldom is! Nédd mán ,csak meséltél róla, és
ijedtemben mán ettől bevizeltem.
SGANARELLE   Néztél volna a szárnyas cet szemébe, elfolytál
volna, mint a télvizi takony!
KURTA               Hapci, te barom!

Don Juan jelenik meg, a lehelletét a markába fújva annak
szagát vizsgálgatja, a fejét csóváva és nagyon maga alatt.

DON JUAN                  Sganarelle!
SGANARELLE   Uram!
DON JUAN                  Gyere ide!
SGANARELLE   Uram!
DON JUAN                  Tudni akarom, milyen a szájszagom!

Vasárnap úr csap rá Don Juanra.

VASÁRNAP       Édes úr!
DON JUAN                  Mi van?
SGANARELLE   Én szólni akartam…
VASÁRNAP       Don Juan!
DON JUAN                  Még ez is?!
VASÁRNAP       Jaj, de örülök, hogy ami megtörtént                                                                 nagyságoddal, az mégse történt meg!
DON JUAN                  Köszönöm, hogy aggódott értem, Vasárnap úr.
VASÁRNAP       Hogyne aggódtam volna, amikor ön engem a
egy ízben többször legjobb barátjának nevezett?
DON JUAN                  És ez így is van! Nálam első az emberbaráti szeretet.
VASÁRNAP       Meg azt is tetszett említeni, tudja, hogy mivel
tartozik nekem, puszta szeretetből meg nem halna, amíg…
DON JUAN                  Már hogyne tudnám: mélységes tisztelettel.
Sganarelle, gyere ide! Hadd lehellek rád egészen
közelről! Gyere már, te isten barma!

Sganarelle közelebb csoszog, Don Juan rálehel.

DON JUAN                  Nos? Mit érzel?
SGANARELLE   Savanykás másnapot.
DON JUAN                  Mást?
SANARELLE      Epét. Némi vért. Egy-két odvas fogat.
DON JUAN                  És sírszagot?
SGANARELLE   Azt úgy nem.
DON JUAN                  Ibolya! Gyere te!
KURTA               Majd megyek én!

Don Juan Kurtára is rálehel. Kurta ízlelgeti, nyammog közben.

DON JUAN                  Igen?
KURTA               Bár az enyém lenne ilyen…
VASÁRNAP       Nagy jó uram!
DON JUAN                  Maga még itt van?
VASÁRNAP       Ó, hát nem nagyon…
DON JUAN                  De legyen az, hogy nagyon nem!
VASÁRNAP        Bocsásson meg, hogy épp e nehéz percben zaklatom, de hadd ragadjam meg az alkalmat, mint igaz barátja...
DON JUAN                  Ejnye, na! Kurta! Mégis mit érzel?
Ha csókot adnék, te is hánynál?
KURTA               Kegyelmed mán csak nem illatis cukorkát
szopogatott Donna Elviránál?
VASÁRNAP       Tehát mint igaz barátja tisztelettel érdeklődjek,
olyasmit nem üzent önnek az a szárnyas cet,
hogy "Don Juan, add meg az adósságaid!"?
DON JUAN                  Ki nem üzent nekem mit?
VASÁRNAP       Hát az a csúnya nézésű szárnyas cet, aki kegyelmedet
a Kormányzó úr szobrához csapta volt egy mennykővel, de aztán hála isten, mégse nagyon agyon?
DON JUAN                  Olyat meg ki látott, hogy szárnyas cet?
IBOLYA              Sganarelle.
KURTA               Há' mán rég fel nem foghatom, minek zugiszik
annyit, és a májzsugor végre mért nem viszi el...
VASÁRNAP        Mert ha pont ezért meg nem fedte volna nagyságodat, akkor az a cettől igencsak nagy  hanyagság lett volna. Mert ugyanis mint úriember, és ezt mint igaz jóakarója és barátja mondom, szóval úriember tényleg nem száll se Mennybe, se Pokolra anélkül, hogy előtte ne rendezte volna...
DON JUAN                  Egy pillanat türelmét még, Vasárnap úr! Ibolya!
Jösszte mégis és megcsókolsz!
IBOLYA              Én-e?!
DON JUAN                  Ennyit csak elviselsz  a kedvemért?
KURTA               Még pénzér' se! Ezt nem hagyom!
IBOLYA              Ugyan mán, he! Ebbe se nem szólsz te bele!
KURTA               Ne!

Don Juan megcsókolja Ibolyát. Kurtát a féltékenység emészti.

DON JUAN                  Nos?  Ízes vagy bides?
IBOLYA              Ezt most a számtól, vagy a bugyimtól kérdi?
DON JUAN                  Most nem vagyok kíváncsi alsó ajkad szózatára.
IBOLYA              Há' mán csak egy csók vót, na.
DON JUAN                  És?
IBOLYA              És elég is vót mára.
DON JUAN                  Tehát tényleg büdös lett a szám.
IBOLYA              Mit tom' én, ha fokhagymát faltam uzsonnára?!

Don Juan végképp maga alá zuhan.
A szolgák összenéznek, integetnek Vasárnap úrnak is.
Hosszú csend után.

SGANARELLE   Uram…
DON JUAN                  Ej, hát eredjetek a dolgotokra!
KURTA               De...
DON JUAN                  Tünés mindenki!

Kurta és Ibolya kimennek. Sganarelle vonszolná Vasárnap urat is,
ám ő nem hagyja.
Don Juan nagy nehezen összeszedi magát.

DON JUAN                  Vasárnap úr, bocsásson meg, mostantól csak
önre figyelek. Mit is kérdezett?
VASÁRNAP       Ó, hát bagatell! Pusztán mint alázatos szolgája
érdeklődnék, hogy mielőtt végképp el tetszene
kárhozni, nem adná meg azt a csekélyke száz
aranyat, amit volt olyan szíves tőlem, nemtelen,
esztelen, és önhöz minden tekintetben méltatlan polgártól...
DON JUAN                  Igen, elfogadtam öntől e csekélyke összeget,
és még a Túlvilág tornácán se feledtem el,
hogy önnek is adósa vagyok.
VASÁRNAP       Megtisztel, hogy még ott is az eszébe jutottam,
úgyhogy, bár a szívem a szánalomtól szétreped...
DON JUAN                  Sganarelle! Otthon a ládámban mennyi pénz van?
SGANARELLE   Rengeteg...!
DON JUAN                  A patvarba, fickó, ne hazudj a legjobb barátomnak,
Vasárnap úrnak!
SGANARELLE    Én még soha életemben nem hazudtam, csak soha nem hagyják, hogy befejezzek egy mondatot.
Uram ládájában rengeteg pénz lenne, ha el nem költötte volna különböző szűzekre, lóra, kártyára, ruhára, borra,
főbírák megvesztegetésére, hogy a kínpadot és a vesztőhelyet csak mint túrisztikai látványosságot lássa,
és miegymásra... Ez egy.
DON JUAN                  Hallhatta, drága Vasárnap úr: nem herdáltam el                                               feleleges dolgokra egy fityinget se. Ezt csak                                                     elismeri?
VASÁRNAP       Ismerjem el? Jó, ámbátor...
DON JUAN                  Remek!
SGANARELLE   Nyelje le, s'merje el! Ez már nem kerül magának
pluszban semmibe.
DON JUAN                  És hogy adósa semmiképp se maradjak, szívesen
megosztom önnel emlékeimet. Kérem! Ha ideje
és kedve engedi, töltsön el velem néhány napot!
Én ezalatt a legintimebb részletekig elmesélem
önnek az életem, méghozzá oly érzékiséggel,
hogy kéjjel-gyönyörrel teli veder lesz a végén a                    lelke, mintha ön lenne én, s mintha ön élte volna
le helyettem az én történetem. Lássa be, potom száz
aranyért nem bocsátkozhatna bele egy ekkora
kalandba, és ráadásul, mert nem ön követte
el szépséges bűneim, velem egyenlő libertinusként
lesz teljesen bűntelen, hisz tétlen vágy, sóvár
képzelet nem árt senkinek. Sőt! Olyan lesz ön
számomra, mint gyóntató papom, amivel nagy
szívességet tesz nekem is, ezt is biztosan állíthatom.
VASÁRNAP       Á, nem érek én ám rá! Ráadásul mit szólna a
feleségem, ha napokra eltűnök?
SGANARELLE   Hány éve házas ön?
VASÁRNAP       A jövő hónapban lesz harminckettő…,
hogy először megözvegyülök. És aztóta csak
négyszer nősültem újra. És jaj, ez a mostani!
Az ám egy szépséges fruska! Kár, hogy ő se bírja
mindig vérbő természetem, túl sokszor hallom tőle,
jaj, uram, ennyi mára elég legyen.
SGANARELLE   Nahát, ki se nézném magából.
VASÁRNAP       Megveszek biz néha a vágytól.

Don Juan leveti felső ruháját.

DON JUAN                  Akkor kamatként fogadja el a ruhám és a kardom!
Magamnak csak e véres kendőt tartom.
VASÁRNAP       Hiszen ez az ing szakadt, izzadt, véres, rémes…
DON JUAN                  Hordja így! Ki ne mossa! És majd meglátja,
hogy néznek önre a népek, a háta mögött
összesúgva: "itt ment el lovag Vasárnap úr, hű,
micsoda fene kemény legény ez! Évek óta
vérben úszik, peckesen jár, nem ám
a sárban kúszik!"
VASÁRNAP       Na jó, nem bánom. De előtte csak szólok
az asszonynak. Kérem uram, hol találom?
DON JUAN                  Bárhol legyek, minden percben magát várom!
VASÁRNAP       Emlékeit majd megköszönöm, ám ha így
egyezünk, az kevés lesz nagyon.
Szerezzen hozzá nekem egy igazi szüzet!
DON JUAN                  Magának?
VASÁRNAP       Mért? Kinek? Ön tálalja, és én rögtön meggyakom.
DON JUAN                  Meglátom, mit tehetek.
VASÁRNAP       Remek! Tehát holnap hol találom?
DON JUAN                  Keressen meg! Talán a kormányzónál leszek,
tisztelt barátom.
VASÁRNAP       Hogyan? Ön még bejáratos a palotába?
DON JUAN                  Oda már nem, de a kriptájába…
VASÁRNAP       Így hát megyek. Ne feledje a szűzemet!

Don Juan Vasárnap úr kezébe nyomja a ruháját és a
kardját. Vasárnap úr kimegy. Don Juan Sganarellnek.

DON JUAN                  Sganarelle, ne feledd! Szólj Kurtának és Ibolyának:
talán lesz még egy menet.



NYOLCADIK JELENET
Don Juan, Sganarelle, az összes szereplő, mint az előhangban:
álarcban, köpenyben. Egyenként feltűnnek, aztán eltűnnek, végül…


DON JUAN                  De most engem nézz meg jól, Sganarelle!
SGANARELLE   Jó randa az a seb, be kéne kötni.
DON JUAN                  Ne a sebet nézd, hanem a hasam!
SGANARELLE   Mi van vele?

Don Juannak bizony kis hurkás pocakja van.

DON JUAN                  Has ez még, vagy már pocak?
SGANARELLE   Has.
DON JUAN                  De elég rácsosan lapos?
SGANARELLE   Lapos.
DON JUAN                  És itt oldalt az úszógumim?
SGANARELLE   Ennyi kell.
DON JUAN                  És a bicepszem? A hátam izmai? A vádlim?
A combom? Női szemmel nézz: még vonzó vagyok?
SGANARELLE   Mármint így gátyóban?
DON JUAN                  Húzzam le azt is?
SGANARELLE   Isten ments! Már így is mindenki minket bámul!
DON JUAN                  Milyen a termetem? Nyögd már ki!
SGANARELLE   Apollói?
DON JUAN                  Az igazat, ne hízelegj!
SGANARELLE     Akár Zeuszé, midőn átment bikába!
DON JUAN                  Tehát már egy kövér szarvasmarhára hasonlítok.
SGANARELLE   Dehogy!
DON JUAN                  A hímtagom is sorvad! Nézzed!

Don Juan letolja a gatyáját is, mutatja magát a szolgának.

DON JUAN                  Mondd a szemembe: egy rosszagú, vén szar vagyok!
SGANARELLE   Egy rosszagú, vén szar vagy vagy.
DON JUAN                  Tényleg? Tudtam.
SGANARELLE   Jaj, uram, hiszeen alig múltál harminc…
DON JUAN                  Ez hát a végzetem.
SGANARELLE     Hiszen épp maga oktatott:  a szép férfi attól is szép, hogy
nem szép! Ez...teljességgel világos. Mert ha a férfi nem attól szép, hogy szép... akkor  attól még szép még, mert…
DON JUAN                  Bennem minden nő ezt imádta.
SGANARELLE   Mert ön a kanság díszpéldánya.
DON JUAN                  De ennek, lásd, vége, Sganarelle.
SGANARELLE   Ugyan már.
DON JUAN                  Itt az idő, menni kell. A lovam?
SGANARELLE     Kifogva.
DON JUAN                    Fogd hát a batár elé újra.
SGANARELLE   Utazunk messzire mégis?
DON JUAN                  Talán tényleg csak remetének egy monostorba.
SGANARELL     Minő vízió.
DON JUAN                  Minő balsors.
SGANARELLE   Minő végzet!
DON JUAN         És ott eljő rám végre az enyészet?

Egy paradicsom repül be nagy ívben. Aztán mégegy. Aztán már mindenféle mocsok. Az összes szereplő, mint lincselni vágyó csőcselék jelenik meg, és űzik ki a térről káromkodva, üvöltözve Sganarellet és Don Juant.
















MÁSODIK MINEK



ELSŐ JELENET
Don Juan, Sganarelle

ERDEI TISZTÁS

Don Juan még mindig a koszos alsógatyában. Elszántan tornázik: törzsfordítás, karhúzás, törzskörzés, nyakkörzés, hajolgatás, guggolás. Nehézkesen megy. Izzad, zihál. Közben.

DON JUAN                  Teremteni!
Szabadságot
magunknak!
Dacos nemet mondani
Mindenre!
Ami úgymond
kötelező!
Nem ez egy magát…
valamire
is
tartó
férfi kötelessége?
Már
hogyne
lenne
az!
Meggyőzheted-e…
az oroszlánt,
hogy ne falja fel a
zsiráfot?
A zebrát?
A gnut!
A bivalyt is, ha báror?
A krokodilt
nem, azt nem.
Az embert!
Vagy csak a majmot?
Váuuuuóóóó!




Egy erős faágat néz ki magának, felugrik rá.
Azon húzódzkodna, ám csak szánalmas csimpaszkodásra képes.
Ezért panaszra fakad.

A hentesnél vásárolni!
Ez korunk erkölcse, barátaim.
Mivégre gyötörsz akkor engem te
szenteskedő vénasszony, lelkiismeret?
Az volt a bűnöm, hogy vadászok?
Hogy magam ejtem el a vadat?
Hogy nyiltan vállaltam az étvágyamat?
Az?
Az.

Lehuppan a fa tövébe, sípolva zihál.

Meglátjuk.
Rendben van
Ebben a koszos gatyában
A herém is haránt van…

Don Juan néhány fekvőtámaszt próbál meg, azt se sok sikerrel, ezért inkább a hasán fekve marad.

Ne kergessem többé a gyönyört?
Málházzam fel magam azzal a tudattal,
hogy büdös lett a szám?
És visszataszító a testem?
Egy pudvás hónapos retek lettem?
Egy puffadt hólyag?
Fúj!

Sganarelle jön be, egy  inget hoz, és egy ánizsvirág csokrot.

SGANARELLE   Nahát, hogy Nagyujj úr reggel óta mennyit                                                       szépült! Izmai, szavamra, akár egy gladiátoré,
annyit épült!
DON JUAN                  Mik azok ott a kezedben?
SGANARELLE   Pont azok, amiknek látszanak. Ing és ánizs.
Nagyágodnak hoztam.
DON JUAN                 Honnan?
SGANARE LLE   Vettem.
DON JUAN                 Mennyiért?
SGANARELLE   Nem volt drága, nem számít. Majd hozzácsapjuk
a béremhez ezt is.
DON JUAN                 De kitől  szerezted?

SGANARELLE   A nevét mért kérdeztem volna? Csendes alku volt,
amíg lehúztam szegény párától, hiába faggattam,
nem is válaszolt.
DON JUAN                 Te leütöttél valakit egy nyomorult ingért?!
SGANARELLE   Már nem köllött ütni, mállott ő magától...
DON JUAN                 Sganarelle, honnan van ez az ing!?
SGANARELLE   Onnan, ahol az ánizs oly dúsan virágzik,
hogy illó olaja illatától felfrissül a megfáradt
tüdő. A teája különben remekül fingat, és mellesleg
igen jó köptető. Gondoltam, szedek uramnak belőle,
hátha szája bűzét is elűzi, ha rágicsálja.
DON JUAN                  Azt kérdeztem, honnan szerezted!
SGANARELLE   A lelőhelye a várfalon túli temető.
DON JUAN                  Te egy halottról rángattad le ezt az inget nekem?
SGANARELLE   De mit ér az ánizs, amely majd a szájszagát űzi,
ha uram megmarad meztelen?
DON JUAN                  Csak nem képzeled, hogy én ezt felveszem?
SGANARELLE   Uram! Lehet, hogy kegyelmed máris izmosabb,
 maga Atlasz, ajkának íze pedig édesebb lesz
i                           ismét, mint a méz, de nincs az a nő, aki egy száll
foltos gatyájú férfira néz… olyas vággyal, mint
amilyet egy Don Juan különben megszokott...
DON JUAN                  Kit érdekel Don Juan?
Jegyezd meg végre: ő halva van!







MÁSODIK JELENET
Don Carlos, Don Juan, Sganarelle, három haramia.

Don Carlos rohan be ziláltan, kifosztva, sikongva, a nyomában a három Dezső.

DON CARLOS    Segítség! Segítség!
SGANARELLE   Na nézd csak, ma erre ki jő még?
DON CARLOS    Az isten szerelmére!
SGANARELLE   Hogy a székletem ne váljék keményre!
DON CARLOS    Gyilkosok üldöznek! Két jó uram!
SGANARELLE   Úgy látom, Don Carlosnak  gondja van.

Don Carlos még így megűzötten is elámul.

DON CARLOS    Ön az? Don Juan?
DON JUAN                  ÉN?!  Á, nem én, én aztán nem, ugyan.
DON CARLOS    Bocsásson meg, de igencsak hasonlít egy hullára.
DON JUAN                  Nagyujj lennék mély tisztelettel, szolgálatára.
DON CARLOS    Akkor mentsen meg!
DON JUAN                  Igen?
DON CARLOS    Odébb a lovamról leütött a három Dezső!
DON JUAN                  Na, nem!
DON CARLOS    Aztán félholtra rugdaltak a pázsiton!
DON JUAN                  Az fájhatott.
DON CARLOS    Fájt bizony! Közben elvették mindenem.
DON JUAN                  De látom, sikerült megszöknie hirtelen.
DON CARLOS    Csak hagytak elfutni. Rohanj hát, biztattak kéjjel
Játszanak velem, mint macska az egérrel.
SGANARELLE   Így hát felhagyhat lassan minden reménnyel.
DON CARLOS    Védjenek meg, esdve kérem!

A három Dezső caplat be a színre Don Carlos után. Don Carlos sikkantva bújik Don Juan háta mögé.

ELSŐ                            Na, itt van má’!
MÁSODIK          Nézzed má’!
HARMADIK       Társasága van.
DON CARLOS    Ez a két úr megvéd engem!
ELSŐ                            Tényleg?
MÁSODIK          Ne má’!
DON CARLOS    Mondjátok, hogy így van, esdve kérlek!
DON JUAN                  Uraim…e szegény nyüzügét akár el is engedhetnétek.
HARMADIK       Már mért?
DON JUAN                  Mert mért ne?
MÁSODIK          Meggyőző érv…
HARMADIK       Hagyjuk élni?
ELSŐ                            Á, inkább mégse.
SGANARELLE   Hát ez nem sikerült.
DON JUAN                  Menekülj tovább, uram!
DON CARLOS    Fussak? Futok!
ELSŐ                            Ne siess má’!
MÁSODIK          Olyan gyorsan hová futol?
HARMADIK       Úgy iszkolsz má’, sose érünk utol.
DON CARLOS    Könyörgök önnek, Don Nagyujj!
SGANARELLE   Nincsen kardja.
DON JUAN                  Nincsen kardom.
DON CARLOS    Tessék, az enyém! Jaj, ez csak a szíja!

A haramiák elráncigálják, röhögve körülveszik, ütik, rúgják,
késekkel szurkálják Don Carlost.

ELSŐ                            Nédd mán, a kappan!
MÁSODIK          Ez, amíg verik, azt nyögi ám, hogy makk van!
HARMADIK       Azt, mint a nyúl, utána úgy szalad.
DON JUAN                  Uraim!
MÁSODIK          Mi van, gatyás?
DON JUAN                  Ha szabadna még egy szóra.
ELSŐ                            Nézzed mán, a koldus velünk szólna.

A Dezsők félbehagyják Don Carlos lemészárlását.

DON JUAN                  Gondoljanak bele, írva vagyon, hogy aki kardot
emel, kard által vész az el.
HARMADIK       De nálunk csak tőr van.
ELSŐ                            Meg kés.
MÁSODIK          És ez a svájci bicska.
DON JUAN                  De az utonállást e hon bicskával is tiltja.
Ember emberre errefelé nem vadászhat.
Don Carlosra tehát nincsen vadászszezon.
ELSŐ                            Nem baj, mi e tiltást rég és sokszor áthágtuk.
MÁSODIK          Don Makk urat meg má’ le is vadásztuk.
DON CARLOS    Csak az életemet hagyjátok meg, jó Dezsők!
MÁSODIK          Mér’ hagyjuk meg?
DON CARLOS    Mindenem nektek adom!
ELSŐ                            De mán mindent elvettünk tőled.
DON CARLOS    Gazdag a családom, és van saját vagyonom.
HARMADIK       És ha nekünk az köll, hogy megdögölj, akko'
meg mi van?
ELSŐ                           Ne fetrengj már, Nyúlbéla, hadd szúrjalak
rendesen hasba!
DON CARLOS    Váltságdíjat kérhetnétek értem!
ELSŐ                            Nem kell!
MÁSODIK          Várjál!
HARMADIK       Mért nem?
DON JUAN                  Hiszen ez a remek, életmentő ötlet!
DON CARLOS    Jaj, már késő, végem!
ELSŐ                            Mivel belezlek ki éppen.

Első Dezső tövig szúrta a tőrét Don Carlos hasába. Don Carlos
felsikolt, tátog, hörög.

DON CARLOS    Légy átkozott!
MÁSODIK           Ezt mér' kívántad neki, ettől egész éjjel zokog!
HARMADIK        Mi az a kezedben, csak nem ánizs?
SGANARELLE    Az.
HARMADIK        Add már nekem! Abból lehet főzni pálinkát is.
SGANARELLE    Tessék, vigyed.
ELSŐ                   Dezső! Ne dumálj, gyere már!
HARMADIK        Látják, ez mindig csak kiabál.

A haramiák vidoran távoznak.

DON JUAN                  Nahát. Sganerelle. Minő hanyagság. Minket sajnos
meg se öltek.
SGANARELLE   Többes számban beszélni, uram, most igazán
felelőtlen ötlet!

Sganarelle megnézi közelebbről Don Carlost.

SGANARELLE   Hát ez tényleg meghót.
DON JUAN                  Amíg élt, sok haszna nem volt. Rebegjünk érte egy                                 imátságot azért.
SGANARELLE   Itten nyugszik Don Carlos
Kibelezték őt sajnos.
DON JUAN                  Isten, ki vagy a magas égben, ezért mindent látsz
ott, talán már elég makkot látott, mondott, ezért vethetett le magáról minden földi gondot.
SGANARELLE   Ez is szép beszéd volt.

Don Juan egy percig magába szállva áll a tetem felett, aztán
csendben magához veszi Melissza de la Bendőt, búsan
szól a szolgához.

DON JUAN                  Jer, Sganarelle, mi még élünk.
És amíg élünk, a fő az egészség:
Mostantól kocogni is fogunk.
SGANARELLE   Hogy én kocogjak? Az kizárt!
DON JUAN                  A te szíved is rendszeres mozgás után kiált.
SGANARELLE   Hát ez már dühítő!

Don Juan kikocog a kendővel, Sganerelle utána lépked az inggel.


HARMADIK JELENET
Don Carlos, Vasárnap úr

Don Carlos hördülve  magához tér haldokolni.

DON CARLOS    Jaj, makkom atyja!
Meghaltam?
Nem.
Vérem ízét érzem a számban.
És mi ez itt?
A kezem.
És a kezemben?
Makkom anyja, ne hagyj el!
A belem!
Jaj, istenem!
Két marokkal tuszkoljam vissza?
Hol vagy ilyenkor, drága kis kendőm?
Melissza?
Melissza!
Ó, jaj, hisz ő elhagyott!
Nem, én hagytam el.
Melissza! Juan sírjába dobtalak!
Ó, én hitvány, rohadt kis alak!
Megérdemlem a sorsomat.

Vasárnap úr jön be Don Juan ruhájában, az oldalán Don Juan
kardja lifeg.

VASÁRNAP       Jövök már, jövök, itt vagyok!
DON CARLOS    Ki vagy, ó, hájasan rút alak?
VASÁRNAP       Ki lennék? Don Juan, a nagy.
DON CARLOS    Te vagy!?
VASÁRNAP       Ki más?
DON CARLOS    Már csak homályosan látok.
VASÁRNAP       Nézek majd helyetted én, a barátod.
De mi történt veled?
DON CARLOS    Láthatod: haramiák kiontották a belemet.
VASÁRNAP       Ez bizony kellemetlen lehet.
DON CARLOS    Áruld el, most hol vagyok? Ez a Menny, vagy a Pokol?
VASÁRNAP       Az csak a Menny lehet, ahol egy Juan gyalogol.
DON CARLOS    Így hát üdvözültem?
VASÁRNAP       Talán igen, talán nem. Nos, uram, viszlát, hogy
találkoztunk, a szerencsémnek örültem.
DON CARLOS    Várj még, kérlek!
VASÁRNAP       Igen?
DON CARLOS    Bocsáss meg!
VASÁRNAP       Nem tartozol nekem.
DON CARLOS    Hiszen megöltelek.
VASÁRNAP       Te?
DON CARLOS    Tán nem emlékszel?
VASÁRNAP       Nem…nagyon.
DON CARLOS    Tegnap a templomtéren szúrtalak agyon.
VASÁRNAP       Engem? Én akkor ott biztos nem voltam.
DON CARLOS    Hát hol lettél volna?
VASÁRNAP       Ejnye már, miért lettem volna épp ott, amikor
éppen máshol molyoltam?
DON CARLOS    Kérlek, ne gúnyolódj velem! Te makkot mondtál,
és én halálos sebet ejték a szíveden.
VASÁRNAP       Uram! Haldoklóval viccelődni  nekem nem szokásom.
Magával én sose vívtam. Hát már csak lenne erről
némi tudásom? De mondja csak, nem látta erre véletlenül
a druszámat?
DON CARLOS    Ki lenne az?
VASÁRNAP       Don Juan.
DON CARLOS    Hát nem maga az, jó uram?
VASÁRNAP       De. Kérem, tegnap óta valóban én is az vagyok.
DON CARLOS    Tehát ketten voltatok !?
VASÁRNAP        Vagyunk, kérem.  Ám engem eddig csak így szólítottak: hé, te, Vasárnap! Hozzá persze semmi úr. Közöltem is az asszonnyal: há' rohadj meg mán, Fruska, engem
se látsz többé, na, ezt vegyed be!
Ha nem űzekedsz velem mostantól minden reggel, délben,
no meg persze este.
Rám is rontott rögvest, mint szokta volt, azzal a szűzi, szende zokogással, hogy lehet vele minden, csak szex ne!
De most úgy kaptam ám szájon, hogy ez emlékétől a
lelkem még mindig repked héjaszárnyon!
Héja, kiáltok!
Kalandra fel, uram!
Ha meg nem sértem, hogy ezt kívánom,
miközben maga a beleit tuszkolja, amiért szánom,
sőt, nehéz is látnom.
Mondja, bármiben talán segíthetek?
DON CARLOS    Érezze magát operában, és ha végighallgatta
utolsó áriámat, elmehet.
VASÁRNAP       Kezdheti.
DON CARLOS    Jaj, makkom atyja!
VASÁRNAP       Csak még egy pillanat.
DON CARLOS    Igen?
VASÁRNAP       Egy gatyás férfiút se látott?
DON CARLOS    Egy olyan járt itt, de aztán odébb kocogott.
VASÁRNAP       Merre?
DON CARLOS    Haldoklás közben erre ki figyelne?
VASÁRNAP       Így hát úgy követem majd , hogy az ösztönömre
hallgatok.







NEGYEDIK JELNET
Don Juan, Sganarelle.

A VÁRFALON TÚLI TEMETŐBEN, KÖZEL A KORMÁNYZÓ KRIPTÁJÁHOZ

Don Juan és Sganarelle jönnek be. Sganarelle a vállát átkarolva
támogatja Don Juant, aki felvette az inget. Megállnak.

SGANARELLE   Ismerje be nagyságod, hogy semmi értelme a
felesleges futkosásnak!
DON JUAN                  Csak túlpezsdült a vérem. Hidd el, kocogni jó,
sőt, hasznos is.
SGANARELLE   Ha maga mondja. Ámbátor én, aki többek közt
már orvos is voltam, csak azt javallom, hogy
ráér akkor futni az ember, ha kergetik.
Bár ha annak a hasznát is nézem… Don Carlos
se ment vele sokra, ezt ismerje el!
DON JUAN                  Te orvosnak is csak olyan lüke voltál, mint
szolgának, Sganarelle.
SGNARELLE      Márpedig a pacalban búvik meg a hosszú élet
titka, semmi másban!
DON JUAN                  Mért pont a pacalban?
SGANARELLE   Először, a pacal elkészítéséhez végtelen alázat,
sok évnyi tapasztalat és türelem szükséges,
ami erényekkel csak az igazi  bölcsek bírnak.
DON JUAN                  Jól van, elengedhetsz.
SGANARELLE   Mert ahogy Arisztotélesz is megaszonta: a jó
pacalnak igenis kell, hogy meglegyen az eleje,
a közepe és a vége, mégpedig nem tetszőleges
sorrendben és arányban.
DON JUAN                  Ugyan mit tudsz te Arisztotelésztől?
SGANARELLE   Majdnem annyit, mint kend a nőkről.
Szóval ez volt először.
DON JUAN                  És mi van másodszor?
SGANARELLE   Másodszor az van, hogy a pacalt megesszük.
Nomármost az ki van zárva, hogy aki pacalt
ebédelt, az ne kívánna lepihenni utána néhány
órácskára. És amíg az ember pihenget, addig
nyilvánvaló, hogy nem vétkezik.
DON JUAN                  Viszont hízik, ha pacalt eszik.
SGANARELLE   És harmadszor éppen ez ebben a lényeg!
Mert negyedszer a kövér ember ritkán izgága,
tehát a kövér embert elkerüli a baj, ötödször
a kövéreket nem szeretik a nők, tehát a kövéreket
végképp elkerüli a baj, hatodszor a
kövéreket aggkorukra a guta szokta gyengéden
megütni, így szinte észrevétlen, különösebb
szenvedés nélkül jutnak át a megtisztulásba.
DON JUAN                  A falánkság is bűn, te idióta.
SGANARELLE   Az az. Csakhogy a pacalevés nem falánkság,
hanem pacalevés. Más műfaj, és ezt nem is ötezer,
hanem legalább százezer év óta
minden gondolkodni képes ember tudja.
DON JUAN                  A kocogás meg kocogás. Még egy kör!
SGANARELLE   Ez biztos?
DON JUAN                  A legelső szűz egyetlen mosolyáért, akit ma meglátok!
És akinek ezért, bárki is lesz az, végre újra szerelmet
vallhatok, és akit, ha ő is megszeret, feleségül is veszek.
De ha nem kellenék neki, nem bánom, Vasárnap úré lehet.
SGANARELLE   Akkor biztos...

Don Juan kifut,  Sganarellet maga előtt taszigálva.


ÖTÖDIK  JELENET
Kurta, Ibolya, (Némber)

Ellenkező irányból Kurta és Ibolya jelennek a kőszobor,
és a kísértet jelmezekben.
Amíg ők veszekednek, egy rettenetes ronda, rongyos alak leselkedik rájuk.

KURTA               Há' nekem mán hijába is rinyász, te cafat!
IBOLYA              Meg se nyikkantam, he!
KURTA               De úgy néző', pedig hijába is néző úgy, te rüfke!
IBOLYA              Nézzen ám rád úgy egy nyúzott kannyúl!
KURTA               Csinyá'sz bármit, még bohóckodok egyször
becsületbő', oszt húzok innét, nincs több
digi-dugi bunyó!
IBOLYA              Há’ ha nincs, nekem nem is hiányzik, he!
KURTA               Mer’ én már tényleg nem szeretlek, te!
IBOLYA              Há' akkor tényleg húzzá mán, ki bánja! Hova húzó'?
KURTA               Há' mán csak oda!
IBOLYA              Mer' ott mán várnak, mi?
KURTA               Ha nem várnak, majd oszt várnak. Különb
kan vagyok ám még  uraságánál is, he!
IBOLYA              Most még mindig azér' izélsz?!
KURTA               Tán nem nyomta beléd azt a rücskös nyelvit
abba a lepcses nagy pofádba, te?!
IBOLYA              Há' ha nyomta, mi van abba', he?!
Ne tudd meg, milyen büdös vót a szája!
KURTA               Pont beléd! Az én randámba!
IBOLYA              Há' ha csak a randád vagyok, húzzá csak!
KURTA               Neked meg az csókogassa a hurkádat!
IBOLYA              Ne mán, Kurta! Tessék! Itt egy csülök!
KURTA               Sliccet se csinyátál, még mindig nem, a maskarámra!
IBOLYA              Szűz Máriám, csak nem kő' megint félreállnod?
KURTA               És ha még nem kő'? Akkor se csinyátá! Mer' figyeltelek                                   ám, he! Bámútá a tűzbe! Azt a Juanra gondótá, amíg
én baromállatja a farod kenegettem!
IBOLYA              Egyé inkább!

Kurta félredoja a csülköt, aztán mérgesen kicsörömpöl, Ibolya utána.

KURTA               Tőled már ez se nem kő', te!
IBOLYA              Észen vagy? A friss fött, füstölt csölök! He!
KURTA               Még ma húzok! Hiába is rinyász, te dög!


HATODIK JELENET
Némber, Don Juan, Sganarelle

Alighogy Ibolya és Kurta távoztak, egy némber csörtet elő
leshelyérôl, magához kaparintja, falni kezdi a csülköt.

NÉMBER            Az ördög cimbalmozzon a bordátokon, akármik
is vótatok, jófajta huncfut iparosok, vagy tényleg                                             túlvilági szellemek, ez a csülök mán az enyim!                                             Hmm, de milyen dedede ez a csócsa! Há'                                                         foszlósabb ez, mint a bélpoklos komám balkeze!

Don Juan támolyog be zihálva. Középen térdere esik.
Sganarelle követi, egy újabb csokor ánizst szedett közben.
A némber elbújik, falja a csülköt.
Don Juan szinte haldoklik a légszomjtól.

DON JUAN                  Jegyezd meg…
amit most mondok!
Mindig engedelmeskedned kell
egy legfelsőbb parancsnak!
Kitartón, és
jó sokáig,
még ha fáj is…
a tüdőd kilyukad
a szíved szértobban…
Különben tönkremész
mert elveszted az önbecsülésed.
SGANARELLE   Nekem az minek?
DON JUAN                  Mi? Az önbecsülés?
SGANARELLE   Uraknak való az.
DON JUAN                  Már megint ostobákat mondasz.
SGANARELLE   Sose volt gond az. Aztán hogy érzi: tisztul
már a vére, tiszt úr?
DON JUAN                  Még lelkem is.
SGANARELLE   Tehát nem az a boldog ember, aki nem ismer
olyat? Hogy lélek? Mi az? Az ember csak addig boldog,
amíg nincs lelke, csak erős jelleme.

Don Juan végre jobban van, megbámulja a szogát.

DON JUAN                  No látod, nem is vagy te mindig hülye.
SGANERELLE   A boldog ember vallása: hazudj.
Az istene: az önzés. Ki az a botor, aki
ne hazudozna, amíg lélegezni képes?
DON JUAN                  No ki?
SGANARELLE   Hát én.
DON JUAN                  Te? Akkor mondj még pár igazságot!
SGANARELLE   A lónak négy lába van: ez egy.
DON JUAN                  De mint köztudott, mégis megbotlik: ez kettő.
SGANARELLE   Az ég fent van, a föld lent.
DON JUAN                  Kivéve, ha tótágast áll a világ, ha az ember
megérzi magában a végtelent.
SGANARELLE   A fának gyökere van, törzse és lombja!
DON JUAN                  De ha gyökerét veszti, az csakis a lombja gondja.
SGANARELLE   A szép hölgy mézzel telt köcsög?
DON JUAN                  Ellenkeznék ebben is, de ez tetszik szerfölött.
SGANARELLE   A hetedik igazság maga isten lenne.
DON JUAN                  Ha a jó öregnek telne benne kedve.
SGANARELLE   Most már azt se hiszem el, hogy az úr Túlvilág                                       kapujában járt volna tegnap.
DON JUAN                  És miért nem?
SGANARELLE   Először azért,  maga is boldogan és csakis hazudik,
és mindig merészem és élveteg kéjjel.
DON JUAN                  Ám úgy szép a hazugság, ha annak a mélyén
valami fájdalmas igazság lakozik.
SGANARELLE   Bezzeg, ha ördögök szurkálnák azóta tüzes
vasvillával a kend valagát, akkor nem futkosna itt.
DON JUAN                  De még nem a Pokolban vagyok, tehát mit tegyek?
SGANARELLE   Az előbb még arról papolt, hogy gyötri a lelkiismeret.
DON JUAN                  Mert fogat fogért, szemért szemet.

Don Juan feltápászkodik.

DON JUAN                  Még egy kört, Sganarelle?
SGANARELLE   Á, nekem már a fűben kell hevernem.
DON JUAN                  Pihenj hát! Muszáj az  erőmet visszanyernem.

Don Juan kikocogna, ám belebotlik a némberbe, aki a félig
lerágott csülköt a szoknyája zsebébe rejti.

NÉMBER            Na!
DON JUAN                  Pardon, madam…
NÉMBER            Anyádon ess át!
DON JUAN                  Hát kegyed miféle szerzet?
NÉMBER            Mér' rúgsz belém, he? Ebben telik kedved?
DON JUAN                  Ezer bocsánat! De mondd csak, vadember lennél,
vagy egy szelíd majomállat?

A némber feltápászkodik, ettől a csülök kiesik a zsebéből,
amiért szinte sértetten hajol le, és dugja el ismét.

NÉMBER            A nevem Heléna, ha épp tudni akarod.
DON JUAN                  A púpodra, asszony, de szép neved van!
NÉMBER            Azér' van púpom, hogyha egy szőrmók baromba
botlok, ne legyek mán rögtön gondba’.
DON JUAN                  Mégis miféle gondra célzol Szép Heléna?
NÉMBER            Eztet szűzi szemérmem tilcsa kimondanom.
DON JUAN                  Nem mondod komolyan, hogy még szűz vagy?!
NÉMBER            Mán hogy én nem? Há' tükörponty legyen mán
a fejem helyén, ha az ég plafonnya látta mán
szertekalimpányi tíz jól ápolt lábkörmömet!
SGANARELLE   Pedig ha tükörpontyra hajazna a képed,
sokkal szebb lennél, te banyaképű, rút öreg!
DON JUAN                  Sganarelle! Ne sértegesd ezt a fínom úri hölgyet!
NÉMBER            Haggyad csak, hadd pofázzon! Még szólhat
kettő ilyet, oszt akkor nekirontok, lecsapom,
oszt a szájára csücsülök.
SGANARELLE   Asszony, te oly randa vagy, hogy látásodtól                                                    megőrülök!
NÉMBER            Már kettő rosszat szótál, Csimbókjancsi...
DON JUAN                  Hagyd őt, Heléna, inkább velem csevegj!
NÉMBER            Na mongyad, gátyóskám, mire vagy kíváncsi?
DON JUAN                  Ha rólad van szó? Mindenre! Hány éves vagy,
szende szűz?
NÉMBER            Mit tom' én! Tizenöt.
SGANARELLE   ...Szer öt?
NÉMBER            Három...

A némber nekitámadna Sganarellenek, ám Don Juan lefogja.

DON JUAN                  Várj már, édes! A szolgámat bízd rám, majd
én megbüntetem, hogy tiszteletlenül merészelt
szólni veled.
NÉMBER            Ez a szógád neked? Hát te úr vagy?
DON JUAN                  Olyasmi.
NÉMBER            Szóval a három Dezső téged is lemarkecót, mi?
DON JUAN                  Nem egészen...
NÉMBER            Ebbe' az erdőben nagyon kő' rájuk vigyázni.
SGANARELLE   Pláne egy olyan légies, törékeny szépségnek,
mint neked.
NÉMBER            Most akkor' én nyírjam ki, vagy tényleg
megbünteted?
DON JUAN                  Sganarelle! Nem ismerek rád! Miért nem
tiszteled a hölgyben a női nemet?
SGANARELLE   A nemet? Már hogyne tisztelném benne!
Nem, nem, nem, az lehet, hogy egy ilyen
randa dögöt anya szült!
DON JUAN                  Te nem látod Helénát szépnek?!
SGANARELLE   Ja! Dehogynem! Ha varacskos disznókhoz
menne bálba, vagy ha rémként menne
le szénért a bányába...
NÉMBER            Te akartad. Ha mán rajta ülök a szádon,
egyúttal a tököd is lerágom...
SGANARELLE   Juj!
DON JUAN                  Ne foglakozz vele, kérlek! Inkább pördülj
meg előttem, hadd lássam alakod, ami oly
sudár is lehetne, ha előnytelen gúnyád nem
túlozná el derekad vastagságát, a púpod és
a farod! Heléna! Ha látnád magad az én szemem
tükrében! Estélyi ruhában lebbensz kacéran,
merészen!
NÉMBER            Aszondod, tré rajtam ez a gönc?
DON JUAN                  De szépséged még ez se tudja elrejteni előttem!
És áldom az eget, hogy rajtam kívül még senki
nem nézett rád erősen, ezért őrizhetted meg szűz
erényedet!
SGANARELLE   Jézusom!
NÉMBER            Há’ most mi ... Mi van?
DON JUAN                  Csókodat kérném, ha nem tisztelnélek túlságosan!
SGANARELLE   Ez most...udavarol ennek a szörnynek?!
NÉMBER            Figyejj mán te, ne izéjj, mer' arcon köplek!
DON JUAN                  Pirosló ajkakról még nem örültem ennyire ily
gyengéd  „ő”-nek.
SGANARELLE   Uram! Kendnek kocognia kell! Nem emlékszik?
Fő az egészség, különben nyöghet!
DON JUAN                  Hogy futnék most, amikor egész valóm Heléna
szépségében fürödhet? Nézd a haját, Sganarelle!
Mi dúsan és selymesen omolna, ha valaha szappan és
víz érte volna! No és ha fogsorának  híja nem
lenne, Heléna egyetlen mosolyától a világ a
lába előtt heverne!
NÉMBER            Há' mán a végén?! Na ne mán!
DON JUAN                  Pirulásod is csak szűzi szemérmed dícséri!
NÉMBER            Á, a'szem, csak izzadok.
DON JUAN                  És én az illatától szinte meghalok.
NÉMBER            Jó van na, há' vicces az úr, majd ha ráérek,
fogok is röhögni rajta, de mán mennem köll,
úgyhogy megyek, mondjuk...arra?
DON JUAN                  Na hagyjon itt!
NÉMBER            Dógom van.
DON JUAN                  Dolga most más nem lehet.
NÉMBER            Há' mán hogyne lenne, amikó' le köll perkáljam
a három Dezsőnek a havi egy garast!
DON JUAN                  A haramiáknak? Mivégre?
NÉMBER            Hogy engem itten héderezni hagyjanak.
DON JUAN                  Ön?! Egy ilyen szépség? Itt lakik? Ah, minő
méltánytalanság! A szívemet marokra szorítja!
NÉMBER            Viszont az egy garasnak még pont egy garas a
híja...
DON JUAN                  Nem! Én ezt nem engedem! Sganarelle, hozd ide
azt a bokrétát iziben!
SGANARELLE   Ne már ennek a dögnek adja!

Sganarelle átadja a csokrot Don Juannak, aki fél térdére ereszkedve
kínálja a Némbernek.

DON JUAN                  Esengve kérem, hölgyem! Fogadja el ezt a kis
temetői ánizst tőlem!
NÉMBER            Figyejjé, gatyás, mért szívatsz?
DON JUAN                  Dehogy szívatlak!
SGANARELLE   Nehogy már ez tetszik neked?!
DON JUAN                  Neked is fog. Csak erőltesd meg a fantáziádat erősen!
Nem férfi az, ki nem leli fel a szépséget akár
a legrandább nőben.
NÉMBER            A ragya egyen, szóval mégse tetszek?
DON JUAN                  Nálad még soha nem láttam, Heléna, szebbet!
SGANARELLE   Heléna? Inkább Haléna...
DON JUAN                  Lásd, térdelek le előtted! Nekem a csábító szó
nem kenyerem. Fogadd el bokrétám derűsen!
NÉMBER            Szedek én magamnak a temetűben.
DON JUAN                  És tartsd meg magad nekem szűzen!
NÉMBER            Szerelmes még talán lennék beléd, de hű nem!
DON JUAN                  De légy hű! És légy a feleségem!
SGANARELLE   Felmondok.
DON JUAN                  Köszönöm, Sganarelle!
SGANARELLE   Ez most nem vicc!
DON JUAN                  Mondj csak fel nekünk egy alkalomhoz illő verset!
SGANARELLE   De nem verset mondok fel!
DON JUAN                  Ám előbb te válaszolj, drágám, enyém lész-e!
Igen! Légy az enyém! És soha ne hagyj el!
NÉMBER            De te ki is vagy, te kis bunkó spermahajder?
DON JUAN                  Ki vagyok! Ne hagyj hát kétség és remény közt!
Tudom, méltatlan kegyedre, oly silány anyag,
mint én, rólad hiába is álmodok!
De mégis, ki álmodni se merészel, az tenni se merhet.
Egy kézcsókra kérek tőled kegyelmet, engedelmet.

Don Juan kezet csókol, ettől térden állva elalél.
A Némber Sganarellera néz, kissé tanácstalan, összesúgnak.

NÉMBER            Most akko' mi van?
SGANARELLE   Most akkor az van, hogy mondjál nemet!
NÉMBER            Nemet? Mért?
SGANARELLE   És megkapod tőlem az egy garast.
NÉMBER            Kettőt.
SGANERELLE   Legyen.

Sganarelle suttyomban átadja a pénzt a Némbernek.
A Némber Don Juanhoz.

NÉMBER            Uram!
DON JUAN                  Igen?
NÉMBER            Halljad nemem: na  nem.
DON JUAN                  De mért?
NÉMBER            Nekem te…túl gatyás vagy!
DON JUAN                  Hidd el, ez nekem érdemem!
NÉMBER            A feleséged akkor se leszek.
DON JUAN                  De! De! Legyél!

A Némber belegondol, elveszi a csokrot Don Juantól.

NÉMBER            Há mán mégis csak hajlok arra, hogy... nosza...?
SGANARELLE   Hé!
DON JUAN                  Ó, boldogság...!
NÉMBER            Csak még aszt nem tom', a szűzességem hogyé'
aggyam!
DON JUAN                  Ha frígyre keltünk, csak erről ábrándozunk
majd szakadatlan.
NÉMBER            De magára vessen az úr, he, ha összebújunk, oszt
meglepetés éri!
DON JUAN                  Aki férfi, tudja, hogy a gyönyört annak lüktető
mérlegén kell lemérni! Jer, kedvesem!
NÉMBER            Há most hova?
DON JUAN                  A Kormányzó úr sírhelyéhez.
NÉMBER            Mért pont oda?
DON JUAN         Előtte teszem le eskümet. Hogy soha többé nem leszek hűtlen, csélcsap bajkeverő, szóval sorsomhoz derűtlen, ostobán mostoha.


HETEDIK JELENET

Donna Elvira, Guzman, Don Carlos, a három haramia,
végül Vasárnap úr.

A TISZTÁSNÁL

Donna Elvira Don Carlos mellett, a három haramia
egy-egy fatuskón billeg, a nyakukban kötéllel, amiket Don Juan
húzódzkodós faágán vetettek át.
Odakintől  sirató asszonyok jajveszékelése hallatszik.
Elvira is zokog.

ELVIRA              Pihenj hát, fivérem, nyugodtan!
DON CARLOS    De sokkal jobban vagyok!
ELVIRA              Ójaj, ez csak a távozás előtti kegyelmi állapot.
Igazam van, Guzman?
GUZMAN           Az orvos a haldoklás utáni halált így javallotta.
DON CARLOS    Nem is azt mondta!
GUZMAN           De, de.
DON CARLOS    Ő nem azzal ijesztgetett, midőn visszatömködte
a hasamba belemet, hogy csak akkor halok meg,
ha vizet találnék inni, vagy netán székelek?
ELVIRA              Édes bátyám, a szívem szakad, de hogyan
élhetnél e kettő nélkül? Igazam van, Guzman?
GUZMAN           Madam, kimondom fájdalmam: úgy van.
DON CARLOS    Ugyan már! Majd tűrtőztetem magam.
ELVIRA              Hogyan?
DON CARLOS    Víz helyett bort iszok. És nem szarok.
ELVIRA              Azt lehet, Guzman?
DON CARLOS    Különben is mind hülyék a doktorok!
ELVIRA              Az igaz. Guzman?
GUZMAN           Nos, meglehet. De hová gyűjti bátyád a székletet?
DON CARLOS    Hívjatok másik orvost!  Varrja át mégegyszer a a belemet!
ELVIRA              Mégegyszer? Minek?
DON CARLOS    Hogy ha felkelek, majd szarni it tudjak.
ELVIRA              Jaj, testvérem! Könnyeim árja többé soha ki
nem fogyhat!
DON CARLOS    Még ne gyászolj engem, hányszor kérjelek?
ELVIRA              Kegyetlen az isten, hogy ennyire húzza biztos
végedet! Igazam van, Guzman?
GUZMAN           Mint mindig, asszonyom.
DON CARLOS    De mért várod ennyire a halálom?!
ELVIRA              Jaj, dehogyis várom!
Csak a sebláz mondatja ezt veled, Carlos,
úgy találom. Mire kéne nekem a vagyonod?
Tudod, hogy visszatérek a kolostorba, mihelyt
nyugtázom végedet.
DON CARLOS    Dehát mondom, hogy nem iszok többé
és nem székelek!
ELVIRA              Ugye megnéznéd még a kivégzéseket?
DON CARLOS    A három Dezsőre mi vár? Bitó?
ELVIRA              Megérdemlik a halált, szó mi szó. Guzman!
GUZMAN           Most rúgjam ki ezek alól a sámlit?
ELVIRA              Tedd meg, kérlek!

Elvira felülteti a bátyját, és ültében tartja.
Guzman örömmel látna neki a feladatnak.

ELSŐ                            Héhéhé! Várjunk ezzel egy hangyányit!
MÁSODIK          Nagyon nem csípom ám, hogy nekem ezér’ mér köll
lógni! Szépasszony! Figyúsz rám! Az urat
kizárólag  a Dezső döfte le!
ELSŐ                             Há' rohaggyá meg, ne rám biccengessé, nem is én vótam!
MÁSODIK          Te rohaggyá meg, mert te vótál!
ELSŐ                           Neköm családom van! Nyóc fiam!
HARMADIK       Egy sincs neki, és mind a nyóc is hazudik!
ELSŐ                           Mi van?! Há' a varnyak csócsálják ki a nyelvedet!
ELVIRA              Guzman! Repülősót! Elájulok!

Elvira elalél, rá a bátyjára. Don Carlos fájdalmasan hanyatlik vissza.
Guzman hozzájuk siet, leválasztja Elvirát Don Carlosról.

HARNADIK        Kussolj már, Dezső!
MÁSODIK          A szépasszony elalélt a dumádtól, te tulok!

Donna Elvira Guzman karjában, aki sietve ránt elő a zsebéből egy döglött egeret a repülősó helyett. Elvira orrához tartja. Elvira éled, meglátja at egér dögöt, sikít, megint elájul.

DON CARLOS    Mi történik, Guzman?!

Guzman zsebrevágja az egeret.

GUZMAN           Tessék csak nyugodtan haldokolni, megoldom
a helyzetet nyomban.
DON CARLOS    Barátom! Nem kérnéd meg az öregasszonyokat
odakint, hogy ne jajveszékeljenek?
GUZMAN           Magát siratják.
DON CARLOS    Éppen ez az, ami az idegeimre megy!
GUZMAN           Hé! Odakint! Az úr kívánsága az, hogy csak
csendben szipogjatok!

A jajveszékelés lassan elhal.

DON CARLOS    Guzman! Akkor én most…meghalok?
ELSŐ                           Dehogy tetszik meghóni!
MÁSODIK          Egy karcolástól? Nézzünk mán oda!
Katona dolog!
HARMADIK       Há' mán nem is seb az, csak egy bibi!
ELSŐ                           Tessék mán szóni az érdekünkben!
HARMADIK       Böszmélkedtünk kicsit kegyelmeddel, de
ezért nem éri rögtön akasztani.
DON CARLOS    Guzman, ereszd el őket, hadd éljenek!
HARMADIK       Instállom, nagyságos úr!
ELSŐ                           Há' mán biztos, hogy magáról fogom elnevezni
a kilencedik Kisdezsőt!
DON CARLOS    Megtisztel ön, Nagydezső. Guzman!
GUZMAN           Don Alonso engem kötne fel a helyükre nyomban!
ELSŐ                           Há' érted nem is lenne kár, hallod?
MÁSODIK          Görénygéza, teljesítsd mán a parancsot!

Guzman kirúgja a Második alól a fatuskót. Amíg az a betyártáncot
járja, Donna Elvira magától is magához tér.

ELVIRA              Szörnyő álmom volt. Hol vagyok?
Jaj, mégse álom! Megint csak sírhatok.
DON CARLOS    Ne sírj, inkább figyelj szavamra! Don Juanért
küldj, őt kerítsd elô!
ELVIRA              Don Juant? Minek?
DON CARLOS    Mert jó barátom. És mert tegnap keresztül
szúrtam a szívét miattad, és ezt azóta is szánom-bánom.
ELVIRA              Jaj, Carlos, dehogy szúrtad te le Juant!
DON CARLOS    Elvira! Biztos, hogy megöltem!
ELVIRA              Képzelődsz. Hiszen magam beszéltem vele.
DON CARLOS    Az nem az volt.
ELVIRA              Ki nem az?
DON CARLOS    Kitudtam ám, hogy ketten vannak, él egy másik.
ELVIRA              Szegénykém, az eszed már kettévásik…
DON CARLOS    Az ő személye kéne. Gyorsan!  Rohanj el érte! Guzman.
Keresd meg Don Juant!

Vasárnap úr jön be Don Juan ruhájában.

VASÁRNAP       Itt vagyok, jövök már. Ki szólít?
Nahát! Ön még mindig él, uram?
DON CARLOS     Hála az égnek! Hugom! Ő az. A másik.
VASÁRNAP         Hölgyem, ajánlom magam.

Vasárnap úr illendően meghajol Donna Elvira előtt.

ELVIRA              Donna Elvira, uram.
VASÁRNAP       Nahát, ön egy igencsak szép nő, asszonyom.
ELVIRA              És maga lenne a másik Juan?
VASÁRNAP       Úgy biz úgy.
ELVIRA              De hát maga  öreg, hájas és rút.
VASÁRNAP       Úgy?
ELVIRA              Úgy.
VASÁRNAP       Nos, mivel jómagam Juan személyét
is bírom, íme az ő nevében is rendelkezem.
Most.
Tehát akkor lássa.
Mivel már  én vagyok az ég és a föld előtt az ön szeretője, aki kegyed erényét, becsét perverz gyönyörrel többször is meggyalázta…
ELVIRA              Mi van?!
VASÁRNAP       Maga is az adósom.
ELVIRA              Én?
VASÁRNAP        Maga az én titkos arám, buja hergengőcöm és kéjpőcöm, drága  kis szurtyrungós huncutom. Úgyhogy... jer ide, bagzani kívánok veled most, aztán majd reggel,
délben, no meg persze este.
De legelőször mindjárt itt, ahol  a három Dezső
a bátyádat halálra sebezte.
ELVIRA              Guzman!
VASÁRNAP       Szóval ne kéresd magad, e gyászos órán,
hogy miközben fivéred itt megdöglendni látom,
dugjalak szénné: ez az óhajtásom.
Csücsörítsd hát ajkadat!
GUZMAN           Azt ajánlom, fogd gyorsan két marokra, és hord
el innen a löttyedt farkadat!

Guzman nekilát kilökdösni Vasárnap urat.

VASÁRNAP         Hé, te pimasz! Úrhoz tetleg nem érhet szolga!
GUZMAN           Mert, szerinted mi a dolga?
VASÁRNAP       Látom, jól értesz a lógatáshoz. Azt folytasd!
HARMADIK       Hé, nem ér! Há' mán lakat van a pofánkon!
ELSŐ                           Há' nem halhatok meg! Nyakamon a karácsony!
HARMADIK        Guzmanka, te édes úr! Kegyelmezz, és a jó szerencse farba túr!
ELSŐ                            Nehogy már egy ilyen parancsolgasson neked!

Guzman kirúgja a Harmadik alól a tuskót.

DON CARLOS    Vasárnap úr!
VASÁRNAP       A nevem: Don Juan.
ELVIRA              Ugyan!
DON CARLOS    A szívességét kérem.
VASÁRNAP       Bármit! Ám, hogy mért tették máris ravatalra,
nem nagyon értem.
DON CARLOS    Mert nem hiszik el, hogy meg bírom állni, hogy
ne szarjak és ne igyak vizet.
VASÁRNAP       No de ilyet!
GUZMAN           A doktor meghagyása, hogy szokja e helyzetet.
VASÁRNAP       Ja így! Értem mégis. E gesztus előrelátó, és
ráadásul szép is. Nos, miben segíthetek?
ELVIRA              Abban, hogy hordja végre el magát!
VASÁRNAP       Asszony ily gyengéden még nem marasztalta
titkos urát.
DON CARLOS    Kérem, bocsásson meg nekem!
VASÁRNAP       Ezt már tisztáztuk, ellenem nem vétkezett.
DON CARLOS    De ön birtokolja a Don Juan nevet.
VASÁRNAP       Az…! Hát…nos…lehet.
DON CARLOS    Megbocsát?
VASÁRNAP          Nos, nem is tudom.
DON CARLOS    Ha megteszi, az öné minden vagyonom!
ELVIRA              Carlos!
VASÁRNAP       Édes úr! Szavát ne felejtse. Ám Don Juan
még mást is szeretne.
DON CARLOS    Bármit kérj, és megkapod.
ELVIRA              Guzman!
VASÁRNAP       Mint fivére, parancsoljon a húgára, hogy mostantól
úgy nézzen megint rám, mint titkos urára.
DON CARLOS    Elvira, parancsolom!
ELVIRA              Guzman!
VASÁRNAP        Akit oly hőn  szeret, hogy akkor is utánam eped, amikor éppen kissé hűtlenkedek.
ELVIRA              Soha!
DON CARLOS    Elvira! Ments meg! Szeresd Don Juant!
VASÁRNAP       Jösszte, cica!
ELVIRA              Az igazit talán szerettem , de nem ezt hájas, ócska kant!
VASÁRNAP       Ha nem, nem. Nagy a világ, és benne rengeteg
gyönyörű nő lakik. Tudja meg, hölgyem, maga
nekem már nem is kéne! Maga kis pincebogár!
Mondták már magának, hogy kancsalít?
Ám hogy lássa, barátom, milyen egy nemes lovag,
magának ingyen is megbocsátok.
És most, agyő önökkel, odébb is állok.





NYOLCADIK JELENET
Don Juan, Sganarelle, Némber, Kurta, Ibolya, és később
ismét Vasárnap úr.

A KORMÁNYZÓ KRIPTÁJA

A Kőszobor a helyén pózol. A talpazatán Sganarelle szaval.
Don Juan és a némber előtte állnak.
A némber egyik kezében az ánizsból szedett csokor, a másikban a csülök.
A csülköt harapdálja.

SGANARELLE   Tudni való, mert ez a törvény:
A szerelem gyilkos örvény
Ha belézuhansz, szédelegsz
Megfulladsz, azt szétrepedsz.
Ennyi elég?
DON JUAN                  Neked hogy tetszett e zengemény, édesem?
NÉMBER            Há' én csak a babtól szokok fingani rémesen.
DON JUAN                  Sganarelle, neked fogalmad sincs a szerelemről.
SGANARELLE   Már hogyne lenne, csak kegyelmed kiadná végre
a béremet...
DON JUAN         A szerelem szentély, úgy hiszem. Szívünk egy titkos
kis pitvara.Benne lakik istenünk, a Nő.
SGANARELLE   Egy igen. No de hét tucatnyi dögvészt
okoz egy ennyire kis helyen...
DON JUAN                  Mindig ő az egy, éppen Ő.
SGANARELLE   Mondom: Himlő! Pestis! Kolera! Döghalál!
DON JUAN                  Elfogadom ezt is, ha az ember olyan nőt talál.
SGANARELLE   Uraságod most találta meg...
NÉMBER            Há' mán megin' velem van baja?!
SGANARELLE   Elhagy ám majd téged is! Ne is reménykedj
másban, te bestia!
NÉMBER            Hé', igaz ez, mi?
DON JUAN                  Téged elhagyni? Soha!
NÉMBER            Nekem nyóc...Csak oszt' el ne felejcs el
asszonytartást fizetni.
DON JUAN                  Ez a beszéd! Éreztem, hogy nekem való  vagy!
Nemes! Büszke! Heléna! Mintha Léda leánya
született volna veled újra!
SGANARELLE   Viszont mikor nemzette volt, szegény apja nagyon
be volt rúgva...
NÉMBER            Mi van megint?!
DON JUAN                  Sganarelle!
SGANARELLE   Márpedig nem is csak aznap éjjel, hanem évek
óta, másképp nem fajzott volna magja egy ilyen
gnómra...A púpja ilyen nagyra...és
DON JUAN                  Sganarelle! Most már tényleg elég legyen!
Hidd el! A szemed csal meg, ha nem látod új
arámat májusi buja rétnek.
SGANARELLE   Szúrd ki szemem, és mindjárt mondom: esküszöm,
most már tényleg szép lett.
NÉMBER            Há' kikaparom én, azon ne múljék...
SGANARELLE   Te faljál inkább, arra használd szádat.
NÉMBER            Mér'? Kérsz?
SGANARELLE   Abból?! Megpusztulnék, ha megízlelném
szörnyű nyálad.
DON JUAN                  Elég a böszme kis szócsatákból! Heléna! Gyere
mellém, fogd meg a kezem! Nézz e szoborra
alázattal velem. Kormányzó úr!
Nagy ön ellen a vétkem.
SGANARELLE   És e pokoli játékot újra kezdi!
DON JUAN         De nézzen a lelkembe, kérem! Egy új Don Juant lát
itt,  bennem,  remélem.
Járjam meg a poklot, ez volt az ön "tanácsa",
és én, hallgattam intő szavára, mint alázatos
szolgája. Higgye el, azóta magam is megutáltam
magam! Tükörbe néztem,és elborzadtam, amit látok.
Kormányzó úr!
Mindennél jobban vágyom a jóságra!
Könyörgöm, ha hitelt ad szavaimnak, jelezze, elég egyetlen bólintása.

A Kőszobor bólint. Sganarelle megretten. A Némber szájából kifordul a falat.

SGANARELLE   Uram atyám, pedig még egy kortyot se ittam!
NÉMBER            Ez dobta el a csülköt, aki itt van!
DON JUAN                  Köszönöm a kegyelmet! Máris megváltva érzem
bűneim javát! Egyetlen kérésem maradt. Nősülni
kívánnék igazán. Engedje meg frigyünket! Hadd
halljam áldásos szavát!
KŐSZOBOR       Tőlem! De ki ez a rút köcsög?

A kísértet alakja tűnik fel egy sötét szegletből.

KÍSÉRTET          Húhúhú!
NÉMBER            Nebaszki! Mi ez má’, megin ’egy rosssz vicc?
SGANARELLE   Végem van! Egy valódi kísértet szólt itt!
DON JUAN                  Édes hölgy, ki miattam ölted meg magad
Mert bemocskolám hitvesi ágyadat
Bocsáss meg, és add te is áldásodat!
Lásd, egy ketrecbe zárt vad vagyok,
akit a gazdája egy cseppet se szeret.
Sőt!
Éheztet. És korbáccsal ösztökél arra, hogy
minden bűnét megbánja, bevallja.
Kérlek!
KÍSÉRTET          Hőhúhú!
DON JUAN                  Megáldod hát te is frigyünket?
KŐSZOBOR       Há' meghatottad mán a szivünket.
DON JUAN                  Újra élek! Sganarelle! Te légy a pap!
Adj össze bennünket az ég alatt.
SGANARELLE   Csakhogy az ég és közted van ám egy kripta,
meg egy mennyezet...
DON JUAN                  Így is látja  isten alázatos lelkemet.
NÉMBER            Csinyád mán, ne tökölj annyit! Kérdezzé', hozzá
megyek-e!?
SGANARELLE   Legalább borotválkoztál volna meg, ha te kívánsz
lenni Don Juan végzete.
DON JUAN                  Kezd el, Sganarelle!
SGANARELLE   De akarja-e uram tényleg?
DON JUAN                  Ennél nagyobb boldogságot többé nem remélek.
SGANARELLE   Adná isten, hogy most valaki szólna: e házaságnak
számos és súlyos az akadálya volna...!

Vasárnap úr jelenik meg.

VASÁRNAP       A jó köszvény a nyilallásba! Hé!
Mi folyik itt valójába’?!
SGANARELLE   Vagy! Isten! Hogy hallgattál szolgád fohászára!
DON JUAN                  Vasárnap úr, de jó, hogy újra látom!
VASÁRNAP       Itt esküvő készül, azt találom.
DON JUAN                  Legyen ön a tanúnk! Megtisztelne ezzel, barátom!
VASÁRNAP       Tanújuk? Maguknak? No várjunk csak!
Ki is esküszik?
DON JUAN                  Szép Heléna és Don Juan lép házasságra itt.
NÉMBER            De izibe.
VASÁRNAP       Remek! És Szép Heléna hol van?
NÉMBER            Há' pont rá nézô', te nagyon marha!
VASÁRNAP       Maga ?! Hú..., az anyja, há’ ne mulassa....!
De... Mi a...?
SGANARELLE   Viszont ha izzadni kezd, csodás az illata.
VASÁRNAP       Na...nem bánom, legyen! Bár kezdetnek azért
jobbat vártam...Utóbb majd úgy mesélem a
dolgot, e csúfságban perverz örömöt találtam.
Jösszte, dög!
DON JUAN                  E szavak furcsák öntől szerfölött.
VASÁRNAP       Furcsák? Már miért lennének azok? Higgye
el barátom, amióta én ön vagyok, valahogy
udvarolni is jól tudok. Megegyeztünk tegnap
egy szűzben. Érti e szót, vagy betűzzem?
Talán nem érti? Nézzen rám, és
lássa be, ki az igazi Don Juan! Ön ebben a foltos
gatyában, vagy én ez arannyal teli erszénnyel,
és cifra ruhában?
DON JUAN                  Vasárnap úr, önnek igaza van. Állnom kell a szavam.
VASÁRNAP       Na kérem. Te adsz össze minket, Sganarelle?
NÉMBER            Hé, akko' most mi a pálya?
DON JUAN                  Szerelmem, két vőlegénye akadt mára...
VASÁRNAP       Hohó, csak egy, és az én vagyok!
SGANARELLE   Álljon félre, Gátyó úr! Mondjon le Vasárnap úr javára!
DON JUAN                  Mondjak le e lelkemet megváltó nászról?
VASÁRNAP       Nem kérhetem másra.

Don Juan csakugyan mintha nehéz döntést hozna.

DON JUAN                  Legyen hát.
SGANARELLE   Úriember és lovag mást nem monhatott.
DON JUAN                  Heléna, szerelmem! Legyetek boldogok!

Don Juan Vasárnap úr karjába vezeti a Némbert.

NÉMBER            Há' mán nehogy mán mi van te kis kövér szöcske?!
VASÁRNAP       Ne virnyákolj máris annyit, szőrös-böske!
NÉMBER            Te meg ne ugassál, mert lenyellek körösztbe!
SGANARELLE   Jól ellesznek ezek...
DON JUAN                  A szívem megint széttört ezer darabra.
VASÁRNAP       Őszinte részvétem, de ha meg nem sértem,
hagyjanak magamra. Azaz magunkra! Te meg
ne bambulj már, hanem vetközz rögvest!
Nem érek rá, csak két percem, ha marad!
Teherbe ejtlek, aztán máris fel, új kalandra!
NÉMBER            Há' tudod, kit csinyász fel te?! Az anyukádat!
VASÁRNAP       Még egy szó, és beverem az ocsmány pofádat.
Tudod, mit? Rád érek egy napig. Dugunk tehát
reggel, délben, este. Mert az asszony gyakva jó
meg verve.
DON JUAN                  Ez igen, Vasárnap úr, azaz tisztelt Don Juan,
maga aztán tud bánni a nőkkel!
VASÁRNAP       Ha rövid tán a farkad, lökd meg nagy erővel!
DON JUAN                  Vasárnap úr, az isten áldja!
VASÁRNAP       Megáldja azt, aki jól csinálja.

Don Juan és Sganarelle kimennek.

VASÁRNAP       Na! Helénka!
NÉMBER            Hány arany is van a bukszádba, he?
VASÁRNAP       Az attól függ, hordasz-e bugyit.
NÉMBER            Mán mé' függne ez attó'?
VASÁRNAP       Ha megmondod, megmondom.
NÉMBER            Megmondom én, hogy lifeg.
VASÁRNAP       Lifeg? A bugyid? Még ilyet!
NÉMBER            Há' megmutatom, na, de előbb add a
pénzemet!
VASÁRNAP       Mintha Fruska nejem hallanám, tudod-e?
NÉMBER            Há' nős vagy?
VASÁRNAP       Mi gondod vele? Ne!

Vasárnap úr a némbernek dobja az erszényét. A Némber felkapja,
belenéz, megmázsálja.

NÉMBER            Há' így mán semmi se.
VASÁRNAP       Akkor most mutassál!
NÉMBER            De készüjjé nagyon!
VASÁRNAP       Ne csigázz!
NÉMBER            De nem lesz ám semmi, amit most kiállsz!
VASÁRNAP       Bízzad ide!
NÉMBER            Akko' nézzed mán meg, hogy mi e!

A némber elfordul, felemeli a szoknyáját. A Kőszobor csörömpölve
hanyadt esik. A kísértet huhogva takarja el a szemét.

VASÁRNAP       A nemjóját, mi lehet ottan, ha még ez a
szobor is elájult tőle nyomban! Fordulj meg!
NÉMBER            Inkább kerülj elém!
VASÁRNAP       Nem bánom, bár…mi lenne, ha hátulról kezdeném...

Vasárnap úr megkerüli a némbert, aztán sóbálvánnyá
válik, végül.

VASÁRNAP                Jézus, segélj!

Vasárnap úr elájul.

KÍSÉRTET          Huhuhú! Há' még én se láttam ilyen nagyot!
NÉMBER            Há' nem is kis gond őkelmét cipelni! Oszt hozzá
annyit eszik, hogy neki külön koldulhatok.

A kőszobor tápászkodik fel.

KŐSZOBOR       Ibolya! Ne nézz oda!
KÍSÉRTE            Megáll az ész! Egy némbertől ekkora hímtagot!
NÉMBER            Szép, mi?
KÍSÉRTET          Há' nem éppen  kurta!
KŐSZOBOR       Tedd mán el, he, minek mutogatod?
NÉMBER            Irígykedsz, mi, Hurkagyurka? Na! Gazdag
vagyok! Átöltözök, oszt irány a kocsma!
Hé! Ha velem gyüttök, jók vagytok nálam
egy-két rundra.








KILENCEDIK JELENET
Sganarelle, Guzman

TENGERPART, EGY  KUNYHÓ ELŐTT

SGANARELLE   Nem is értem, miért panaszkodsz!
Donna Elvira téged legalább megfizet,
amiért gyakran fogsz neki egeret.
GUZMAN           Rég semmi örömöm ebben, hiheted.
SGANARELLE   Szívesen cserélnék veled.
GUZMAN           Ha kívánod, beajánlak.
SGANARELLE   Szép tőled, de most már minek? Ha úrnőd
mégis visszatér a kolostorba szűz arának.
GUZMAN           Megy? Dehogy megy!
SGANARELLE   Hát nem azt mondta?
GUZMAN           Mondani mindig mondja, de nem mehet.
SGANARELLE   Hogyhogy?
GUZMAN           Úgy, hogy a főapáca, vagy hogyhíják, megüzente,
nincs szükségük egy ilyenre.
SGANARELLE   Ilyenre? Milyenre?
GUZMAN           Aki megesett.
SGANARELLE   Nahát! Ez aztán keresztényhez illő gesztus!
A megtért bűnös már nem a legkedvesebb?
Nem erről szól a textus?
GUZMAN           Erről szólna, ha úrnőmnek pénze volna...
SGANARELLE   Már mért ne lenne neki pénze?
GUZMAN           Mert elvitte vagyonát bukott erénye, ez
Don Alonso véleménye. Don Carlos is halott,
és a húgára semmit se hagyott.
SGANARELLE   Szegény Guzman! Akkor te is hiába várod már béred.
GUZMAN           Ezért nem örvendek többé semmi egérnek.
SGANARELLE   De mégis mesélj! Milyen érzés Donna Elvira
szoknyája alatt?
GUZMAN           Próbáld ki, majd eláll a szavad!
SGANARELLE   Olyan szédületes? És ahol kell, ott szűkre
van szabva?
GUZMAN           Inkább hasonlít az egy tágas barlangra.
De most te mesélj inkább, neked hogy megy a
sorod?
SGANARELLE   Ne is kérdezd! Don Juan végképp megháborodott!
GUZMAN           Szóval eszementen falja tovább a nőket?
SGANARELLE   Egy frászt! Nagyívben kerüli őket.
GUZMAN           Akkor mit csinál?
SGANARELLE   A tengerpartra jár. Egy jókora, lapos sziklát
talált ott. Azt mondja, pont olyan, amilyet a
pokoli álmában látott. Szóval a sziklán hever, és
úgy tesz, mint aki pecázik. És hiába kérem, adná
már ki a bérem. Vagy csak annyit pénzt, hogy
egy kiló kolompért vegyek, arra se áldoz egy
petáknyit.
GUZMAN           Mivel pénze, gondolom, neki sincsen.
SGANARELLE   Nincs hát! De hogy erre ő rá se hederítsen!
Régen legalább kölcsönkért, aztán nem adta
vissza.
GUZMAN           Tehát remete lett?
SGANARELLE   Ő úgy mondja: a lelke végre tiszta.
GUZMAN           Akkor nem faltok mást, csak halat?
SGANARELLE   Halat? Figyelj, a minap kifogott véletlen hármat.
És mit művelt velük? Visszadobta őket! Én meg
csak tátottam a számat! Nem, barátom.
GUZMAN           Akkor miből éltek?
SGANARELLE   Néha hoznak a halászok a bolond
remetének.
GUZMAN           Mért nem hagyod el hát végre az urad?
SGANARELLE   Míg béremet ki nem adta? Ugyan! De ha azt
a napot megélem, Guzman! Döntöttem!
Felcsapok grófnak.
GUZMAN           Csak nem trikolórt elegyítnél tulipánnal?
SGANARELLE   Á, nem. Az gondnak túl nagy.
A grófi címmel beállok erdei zsiványnak.
GUZMAN           Nem rossz ötlet. Most, hogy felkötöttem kettőt,
Dezsőkből óriási a hiánylat.
SGANARELLE   Na ugye! Guzman! Társulsz velem?
GUZMAN           Á, az útonállás veszélyes szakma...
SGANARELLE   De csak akkor, ha pancser vagy, édesem.
Na! Ne kéresd magad!
GUZMAN           Nem tudok dönteni egy perc alatt.
SGANARELLE   Így is, úgy is akasztófán végzed, ha Don Alonso
fülébe jut a rendszeres egerészet.
GUZMAN           Ugyan miért jutna?
SGANARELLE   Például úgy, hogy a jódolgod például a kertész,
vagy a kutyája megunja...
GUZMAN           A kertészünket a múlt héten vitte az enyészet.
SGANARELLE   Kár csevegni véled, ha nem érted a képes beszédet.
GUZMAN           Nem is csevegni jöttem, tudhatod. Úrnőm küldött
előre, hogy szóljak. Jön és meglátogatja.
SGANARELLE   Most viszont menjünk a kocsmába, ha engem
meghívni kész vagy.
GUZMAN            Ötször ötször öt deci estig lecsúszat.
SGANARELLE   Bár nem biztos ám, hogy Nagyujj úr örvend majd
Donna Elvirának.
GUZMAN           Az már az leggyen az ő bajuk.

Sganarelle és Guzman egymás vállát átölelve kimennek.


TIZEDIK JELENET
Don Juan, Peti. Később Mari, Sári.

Don Juan, Peti jönnek. Don Juannál pecabot, üres vödör. Petinél egy
kendőben elemózsia.

PETI                    Ne siessen mán úgy, nagyságos úr!
Mér' tetszik ódzkodni tőlük oly vadul?
DON JUAN                  Nem Donna Elvira egerésze az ottan?
PETI                    Há' seperc alatt megejti mind a kettőt, és
mi elmegyünk nyomban!
DON JUAN                  Ejnye, hagyjál már nekem békét, Peti!
PETI                    Hagyom én, hagyom, ha végre megteszi!
Mibe kerül ez!?
DON JUAN                  Sokba!
PETI                    Megfizetem.
DON JUAN                  Ejnye!
PETI                    Kerüljön bármibe! Erre ne legyen gondja!
Ehun három garas! Tegye el! Hozzak
még többet is? Mennyi kell?
DON JUAN                  Semennyi.
PETI                    Talán megveti a pénzem?
DON JUAN                  Dehogy, barátom! De nem kell még sem.
Pénzért nőt akkor se öleltem, midőn még
buja vágyamat követtem.
PETI                    Akkor meg egyen! Hiszen olyan gyenge, nyápic,
tán meg se tudna ejteni egy szende szüzet,
bármely zsenge, nemhogy kettőt, vagy tizet.
DON JUAN                  Éhes se vagyok.
PETI                    Sonkára, tojásra? Már hogyne lenne! Vagy
hozzak mást? Húslevest? Azt biztosan szívesen
enne, ha benne öklömnyi gríznokedlik úszkálnának,
mint tengerben a hal, a tok.
DON JUAN                  Érsd meg, Péter, hogy Maridat, vagy Sáridat
megejtsem, nincsen arra semmi ok!
PETI                    Ejnye már! Felejted szavad?! Már megbocsásson,
hogy mérgemben letegeztem!
DON JUAN                  Tegezz csak nyugodtan, hisz testvérek vagyunk
az Úrban mind a ketten.
PETI                    Hát akkor tessen megtenni nekem felebaráti
szeretetből!
DON JUAN                  Dehát mért leszel te boldogabb ettől?
PETI                    Há' mán hogy ne lennék, még hányszor
magyarázzam? Megvesztek mindketten a fene nagy
szerelmi gyászban!
DON JUAN                  Megmondtam nekik is, én nem az a Don Juan vagyok,
aki voltam! A nevem az egyszerű Nagyujj.
PETI                     Mondta nekik:  és kétszer úgy kezdtek el viszketni nyomban.  Kapja le a tíz körméről mind a kettőt!
És ahogy szokta, rögtön hagyja őket ott!
DON JUAN                  Látom őket magam előtt, mindkettő zokog.
PETI                    Úgy is kell! Mert akkor jövök én, a Péter, a
konok. Péter, a megértő. Péter, a gyengéd.
Péter, a barát, aki megbocsát. Érti végre?
Csak kegyelmed ágyán át juthatok révbe.
Felitatom könnyeiket, aztán Sárit nőül
veszem, Marit pedig majd titokban dédelgetem.
DON JUAN                  Remek a terv, Péter. Csak egy dolog hibádzik:
ehhez Don Juan, a csábító hiányzik.
PETI                    Úgy! Szóval sorvadjunk el maga miatt?!
DON JUAN                  Ne lökdöss, kérlek! Vagy ha neked úgy jó,
lökdöss csak! Majd szólj, ha mérgedet
kiadtad.
PETI                    Ha kell, meg is ütlek! Hát nem maradt benned
semmi nemes? Életünk végéig akkor se fogunk
szenvedni miattad!

Mari és Sári jelennek meg, a férfiaknak takarásban.

MARI                  Otthon van!
SÁRI                   Látom.
MARI                  Biztos rám vár!
SÁRI                   Rád? Te vakarcs! Eridj mán haza!
MARI                  Az meg ott nem a vőlegényed? Fuss hát hozzá!
Azt ugorj a nyakába!
SÁRI                   Ugorjál te, én nem kívánom!

Amíg a lányok lökdösődnek.

PETI                    Tedd a dolgod, nagyságos úr, azt ajánlom.
DON JUAN                  Mert ha nem?
PETI                    Akkor holnaptól furkósbottal kell hozzád kijárnom.

A lányok előre jönnek.

SÁRI                   Peti! Mit keresel te itt?
PETI                    Én csak jöttem..., hogy megrázzam a nagyságos úr
jóságos kezeit...
SÁRI                   Ez szép tőled. És megráztad?
PETI                    Meg én! Na! Itt az étele, nagyságos úr! Aztán
most pukkadásig, de tudja, mért,  zabálhat.
MARI                  Undorító férfitól ilyen alázat...
SÁRI                   Te ebbe se szóljál bele!
PETI                    Hogy legyen miegymáshoz ereje...
Sárikám, isten áldjon! Aztán legyen meg, aminek
meg kell lennie.

Peti kimegy. Sári és Mari versenyt vigyorognak, dulakodnak.

DON JUAN                  Csókolom a kezüket, hölgyeim...
MARI                  Jó, tessék, csókolja csak!
SÁRI                   Hé, te görbelábú bibírcsóka, nem viszed onnan
a redves praclidat?
MARI                  Hát rejtsd mán a hátad mögé azt a szeneslapátot!
SÁRI                   Nagyságos úr! Mondja meg őszintén, ennél a
Marinál pofátlanabb görényt már látott?
DON JUAN                  De lányok, lányok! Minek köszönhetem a
szerencsémet?
SÁRI                   Ó, én csak azért látogattam meg, hogy érdeklődjek,
ma hogy sikerült a pecászat?
MARI                  Te úgyse akadsz a horgára, hiába tátod itt a
szádat. Drága szerelmem, mondja már meg az arcába,
hogy neki vőlegénye van!
SÁRI                   Van bizony! Itt áll előtted! Don Juan! Nézd!
Ezt az éjjel neked hímeztem! Fogadd el tőlem
keszkenőmet!
DON JUAN                  De nekem már van olyan, akinek a neve…
MARI                  Ez még kapcának is ócska vóna...
SÁRI                   Tokhalam, védjél már meg! Vágd nyugodtan
Marist orrba!
MARI                  Engem ő soha meg nem ütne! Oly gyengéd
hozzám, mintha egy királylány ülne le itt  le a
fűbe! Don Juan, jer, hajtsd az ölembe fejed!
SÁRI                   Állsz föl rögtön?
MARI                  Minek állnék? Nem vagyok én árbóc.
SÁRI                   Menj már le a kikötőbe, azt arra húzd fel magad!
MARI                  Az a te méreted, édes, elnézve kéjsóvár hajlamodat...
DON JUAN                  Szépségeim, értsétek meg! Ami volt, elmúlt!
Én bűneimet bánva szűzességet fogadtam.
MARI                  De csak emiatt a szuka miatt, és nem miattam!
SÁRI                   Szuka az te vagy, meg a nénikéd.
MARI                  Tetszik tudni, hogy ez már hány kan előtt
oldotta meg a réklijét?
SÁRI                   Én?! Még a réklimet se! De te annál többnek
húztad fel nyakig a szoknyádat!
MARI                  Aznap marad ám ez szűz, ha éjszakára nem
talál magának valahol ágyat.
SÁRI                   Hátha így lenne! Én elmondhatnám, hogy én
legalább ágyban csinálom! De ez olyan ám,
hogy mindig a kocsma mögött látom! Ennek
mindegy ám, hogy halász, koldus, hóhér vagy
szamár, ez ha elég részeg hozzá, mindenkinek
oda áll! Kósza éji cafka!
MARI                  Hazudsz, te céda, te condrás, te cupák...!
SÁRI                   Vörös cékla, vörös répa!
MARI                  Randa!

Mari és Sári egymásnak esnek.

DON JUAN                  Mari! Sári! Abbahagyni! A fene enne meg!
MARI                  Engem szeret! Mondja!
SÁRI                   Engem!
DON JUAN                  Jó. Nem bánom. Legyen meg. Éjfélkor gyere vissza!

Don Juan bemenekül a kunyhóba.

MARI                  Most hallhattad.
SÁRI                   Végre kimondta.
MARI                  Ezt ki bizony, úgyhogy.
KETTEN EGYÜTT  Kotródj haza!
SÁRI                   Megyek is!

Sári indul be a kunyhóba.


MARI                  Hé, luvnya, hová mész?
SÁRI                   Itt van az urammal az ölemnek dolga.
MARI                  Hát nem érted, hogy éjféltől én lakok ott?!
SÁRI                   Majd a szerelmem megmondja, hol van otthonod.

Mari indul a kunhyóba, Sári belecsimpaszkodik.

SÁRI                   Jövök, drága!
MARI                  Minek, te? Én vagyok híva mára!
SÁRI                   Akkor mért rám nézett, te bamba márna?
MARI                  Rád csak azért nézett: értsed, a te szereped itt
ért véget máma!
SÁRI                    Te csak térj vissza nyugodtan a kocsma mögé kéjlidércnek. Ott, ahol egy bakkecske idéz meg.
MARI                  Jövök, Juan! A csókjaiban fürödni! Tőlem állhatsz
az ajtóban. Oszt hallhatsz engem a kéjtől nyögni.

Sári és Mari kilökdösődnek a színről, perlekedésük még kintről is hallatszik.

SÁRI                   Há' mondom, hogy szuka vagy! Mindig azon
jár az eszed!
MARI                  Mer' neked nem, mi?
SÁRI                   Nekem nem!
MARI                  Te! Ha mégegyszer megütsz, kitépem
a kezed!
SÁRI                   Téped ám a szemöldököd, hogy ne legyen
olyan vastag! Te kéjsóvár dög! A kocsmáros
szamarán járjon az eszed! Nem vagy te méltó                       Don Juanra!
MARI                  Mert te az vagy!?
SÁRI                   Én igen. Mert én tisztelem szerelmemet!
MARI                  Há' tiszteld csak, de messziről, különben...
Kikaparom a szemed!
SÁRI                   Majd én a tied, dühömben!
MARI                  Hát lássunk mán hozzá, ha mered!


TIZENGYEDIK  JELENET
Donna Elvira, Sganarelle, Guzman, Don Juan

Donna Elvira és a két szolga jönnek. Donna Elvira jól
megnézi magának Sárit és Marit.

ELVIRA              Ezek meg kicsodák?
SGANARELLE   Á, csak két helybéli luvnya...
ELVIRA              Attól a gatyástól jönnek!?
SGANARELLE    Ugyan, dehogy! Csak a tengerpartról igyekeznek a falujukba.
ELVIRA               Vajon mért tépik egymás haját, és mért próbálják kikaparni egymás szemét?
SGANARELLE   Errefelé népszokás ez, higgye el, semmiség.
ELVIRA              Tehát hol lakik az az izé úr, Guzman?
GUZMAN           Amott a palotája...
ELVIRA              Úgy érted, ahol az a kunyhó áll, a domb mögött?
GUZMAN           A kunyhó az...
SGANARELLE   Nem túl nagy, de lakájos szerfölött.
ELVIRA              Hiszen minek is ennél nagyobb egy "remetének",
nem igaz?
SGANARELLE   Hát direkt jó ám, ha a küszöb alatt bekúszik
némi gaz... Például van köztük ehető... Így
ha levest főzök ebédre, ki se kell mennem,
tőlem eshet az eső, bár itt-ott, sajnos lyukas a
tető. A minap például patkányból és hangából
rittyentettem egy olyan ragut...
GUZMAN           Sganarelle, e részletek nem érdeklit a madamut!
ELVIRA              Ellenkezőleg! Éppen lekötnek, abszolút!
SGANARELLE   Na látod! Diktáljam a receptet?
ELVIRA              Inkább arról a kiről is mesélj! Csakugyan ennyire
megváltozott?
SGANARELLE   Bár csak most ismerné meg!  Kegyedmélyen belé
szeretne! Szent ember lett, komolyan!
GUZMAN           Szent nagy farok...
ELVIRA               Guzman! Beszélj arról a hogy is hívjákról nagy tisztelettel!
GUZMAN           Igenis, asszonyom!
ELVIRA              És most hagyjatok magamra sajgó szivemmel!
GUZMAN           Na, gyere. Hallod? Ne tipegjünk a lányok után?
SGANARELLE   Hát tudod, hogy nőt szerezzünk, nem ez a legjobb
alkalom igazán.
GUZMAN           Mért ne? Van ám néhány friss egér a zsebemben!
SGANARELLE   Az más. Asszonyom, szívemből kívánok önnek
sok sikert...
ELVIRA              Sikert nekem? Mihez?
SGANARELLE   Hát...nem is tudom, csak úgy...a semmihez.

Sganarelle és Guzman kimennek. Donna Elvira a kunyhóhoz
érve magára ölti a leggőgösebb arcát, és háromszor is  bekopogtat.

ELVIRA              Na jót.
DON JUAN                  Eridj haza, kérlek!
ELVIRA              Ezt a tahót.
DON JUAN                  Nincsen még éjfél!
ELVIRA              Bátyám, nem tudod, tőlem mit kértél.
DON JUAN                  Majd akkor bejöhetsz!
ELVIRA              Mért kéne addig várnom?
DON JUAN                  Mért? Hogy mért? Hát... csak!
ELVIRA              Társalgásunk így nehezen halad.
DON JUAN                  Hát halljad akkor, te szerencsétlen! Hogy mit
kedvelsz rajtam, meg nem értem!
De ha mégegyszer csak meglátlak...

Don Juan kicsapja az ajtót.

ELVIRA              Igen? Hallgatom! Mi lesz akkor?
DON JUAN                  Csókolom.
ELVIRA              Szóval megcsókol?
DON JUAN                  Maga ön te hogy kerülsz ide?
ELVIRA              Kérem, csak folytassa mondókáját, ne fogja
vissza ennyire!
DON JUAN                  Úgy emlékszem, mi elbúcsúztunk egyszer és
mindenkorra.
ELVIRA              Ettől még elvártam önt a halotti torra.
Szegény fivérem önt nagyon is kedvelte,
még a ravatalán is magát emlegette!
Bár csak Don Juan, a jó sógór, mellettem
lehetne, bár ő fogná le a szemem!
DON JUAN                  Azért ezt el nem hihetem.
ELVIRA              Uram! Mért hazudnék önnek? Nekem ez már
nem érdekem. Ha majd tehetem, zárdába vonulok.
DON JUAN                  Mégis? Tehát búcsúzni jött?
ELVIRA              Bárcsak ott lehetnék már!
DON JUAN                  Siessen hát! Isten önnel, és mindent köszönök!
ELVIRA              De sokkal nagyobb megtört szívem gondja.
DON JUAN                  Mit tehetnék önért?
ELVIRA              E kérdése végre ezernyi bókkal fölért.
DON JUAN                  Megrémít. Nos, mit segíthetek?
ELVIRA              Bármely visszataszító is, de fivérem utolsó
kívánságát el kell mondanom.
DON JUAN                  Baljósan hangzik.
ELVIRA              Ám mindenek előtt: a sárga földig megvetem magát.
DON JUAN                  Fájdalommal hallom újra.
ELVIRA              Előbb adnám oda testem, ha elém hoznának egy...
egy disznót, egy..egy kutyát, egy...kígyót…egy…
DON JUAN                  Egy szamarat, egy egeret?
ELVIRA              Kérem, ne szamarizáljon!
DON JUAN                  Nos, ha az embert ennyire megvetik, ugyan mi
mást tehet?
ELVIRA              Azt, amit én! Szorítsa össze a fogát!
DON JUAN                  Megvan. Tehát?
ELVIRA              Don Carlos kívánsága: az ön felesége legyek.
DON JUAN                  Egek.
ELVIRA              Hányok ettől, de íme, vegye, vigye, adok egy kezet.

Elvira félrefordulva adja az egyik kezét.
Don Juan megfogja, csókot lehell rá, aztán elengedi.

DON JUAN                  Menjen csak kolostorba, és fogja rám! Ha akarja,
írásba adom, én nem álltam kötélnek. S ha tetszik,
most becézzen talán görénynek.
ELVIRA              Don Görény, hiába ódzkodik, nincs remény.
DON JUAN                  De...
ELVIRA              Hallgasson, kérem! Nézzen föl! Don Carlos
szelleme néz ránk. Látja őt?
DON JUAN                  Hahó, öcsém! Hát te aztán furfangos egy
fickó vagy, kérlek!
ELVIRA              Csókoljon meg!
DON JUAN                  De még mindig büdös a szám.
ELVIRA              Akit csókol, az nem én leszek ám.
DON JUAN                  Attól még büdös.
ELVIRA              Majd nem veszek levegőt addig, és utána
gyorsan  és sokat köpök.
DON JUAN                  Ön kezd felizgatni, a potrohomra esküszök!
ELVIRA              Uram! Ön élvezi, hogy megnehezíti a dolgomat?
DON JUAN                  Tehát azt óhajtaná, hogy életem végéig ön viselje
gondomat?
ELVIRA              Nem én, de nem szeghetem Carlosnak tett eskümet!
DON JUAN                  És jön majd sorra hat gyerek?
ELVIRA              Rémes, de így van...
DON JUAN                  Élhetünk együtt holtomiglan holtodiglan?
ELVIRA              Ha jó az isten, valami ragály önt is csak elviszi.
DON JUAN                  S ha nem győzi kivárni, egy kis méreg is
megteszi?
ELVIRA              Azzal megint csak megszegném szavam.
DON JUAN                  Ugyan már! A kedves bátyja se figyelhet
odafent mindenre, nyilván ott is sok dolga van.
ELVIRA              A leánykérés tehát, megvolna, uram?
DON JUAN                  De…
ELVIRA              Először hozzám megyünk, ott rendesen
felöltözik.
DON JUAN                  Úgy véli, ha gatyában maradok, mégsem
nyerem vissza kegyeit?
ELVIRA              Aztán utunk szegény atyjához vezet. Ott
is én beszélek majd maga helyett.
DON JUAN                  És, gondolom, azontúl folyvást magánál
marad a szó.
ELVIRA              Egy normális családban ez így való. Szóval
bízza csak rám az öreget! Megbocsát magának,
mert engem szeret. Ha én tanusítom,
hogy aki a Poklot is megjárta, csakugyan
jó útra tért, tudni fogja, a családi békét többé
nem kockáztatja semmiért. Szóval megegyeztünk,
barátom.
DON JUAN                  Önnek mostantól csak igaza lehet, belátom.
ELVIRA              Induljunk tehát.
DON JUAN                  Rendben, megyek. Csak...előtte egy órácskát
kérek.
ELVIRA              Ejnye, mire?!
DON JUAN                  Úsznék egy utolsót, engedje meg.
ELVIRA              Úszni?! Micsoda hóbort!
DON JUAN                  Jobban élvezem ám, mint az óbort.
Pedig régebben nem is tudtam! Néhány hete még
majd belefúltam. Aztán egy nap, ahogy fekszem
a sziklámon, tűnődve balsorsomon, valaki rámszól
a habokból derülten: "Hát te mivégre búsulsz,
földi ember? Jer ide hozzám lubickolni, bánatod
feledd el!"
ELVIRA              Úgy! Ki az a nő? Ki vele!
DON JUAN                  A neve is titok, oly előkelő. Van ám egy saját
szigete.
ELVIRA              És hol, ha az nem titok?
DON JUAN                  A tenger alatt, csak annyit mondhatok.
ELVIRA              Na persze. Hogy maga miket talál ki, csak hogy
a szívemet tovább keserítse!
DON JUAN                  Magam se hittem a szememnek eleinte.
ELVIRA              Hogy maga egy sellővel szűrte össze a levet?
DON JUAN                  Elbúcsúznék tőle, hiszen úgy szeret!
ELVIRA              Magát! Egy sellő! Lárifári!
DON JUAN                  Nono, asszonyom, azért mégse vagyok egy akárki.
ELVIRA              Hát menjen csak! Tessék! Mehet!
DON JUAN                  Isten áldjon! És addig is, amíg visszatérek, őrizd                                              meg nekem erényedet.
ELVIRA              Eszénél van? És  pont magának? Majd ha a                                                     három is páros!
DON JUAN                  No de drágám, nem én kérem ezt magátol,
hanem Don Carlos.
Látja? Ezt is tőle kaptam, nem csak önt.
Beteg szívem vérét felitta egykor e kendő.
De mára már patyolat tiszta.
A neve Melissza de la Bendő.

Don Juan kezet csókol Donna Elvirának, távozik.

ELVIRA              Menj csak! Nekem aztán nem hiányzol!
Tőlem fulladj csak a tengerbe most azonnal!
Vagy bárhol, bármikor máshol!
Guzman! Te ócska szolga! Guzman, te dög!
Itt az idő, hogy éljek az alkalommal!
Máris szerezz egeret! De nem ám kettőt-hármat,
hanem egyszerre hét alommal!


ÚTÓHANG

AZ ÖSSZES SZEREPLŐ

A tánc avagy tapsrend alatt a  „Jer csak egy csókra édes”című örökzöld operasláger hallatszik. Esteleg lehet énekelni is. Ekkor a szöveg elég nyers fordításban:

Jer csak egy csókra, édes
Nem is lesz az olyan rémes
És ha már ajkadat adtad
A többit is boldogan hagytad.









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése