MINDÖRÖKKÉ
MINEK?
(avagy Moliere Don Juanja hátulról)
DON JUAN
SGANARELLE
DONNA ELVIRA
DON CARLOS
DON LUIS
GUZMAN
VASÁRNAP ÚR
IBOLYA
KURTA
KOLDUS
PETI
SÁRI
MARI
HÁROM DEZSŐ
ELSŐ MINEK
ELŐJÁTÉK
KÍSÉRTET, SZOBOR, SGANARELLE.
AZ ÖSSZES TÖBBI SZEREPLŐ MASZKBAN
Sötét.
Mozart
Don Gieovanni operája hangzik hol halkan, hol kissé felerősödve, a Don Juan a
Pokolra száll jelenetből.
Világosodik.
TEMPLOMTÉR
Középen
a Kormányzó bádogból összetákolt szobra néz le „hatalmasan és szemrehányóan” Don
Juanra, aki mint féreg tekereg előtte.
Tőlük
távolabb Sganarelle „aléltan” hever egy frissen ásott sírgödör
földhalmán.
A
szín előterében egy hölgykísértet zokog, vádlón Don Juanra huhog és mutogat.
A
szereplők megbabonázottan/élvetegen állják körül, figyelik az eseményt, mint egy
igényesen végrehajtandó, nyilvános kivégzésen.
Mennydörgés.
Don
Juan rettegő ordítása, aztán az elnyúló sikolya, ahogy zuhan alá a sírgödörbe, vagyis
a Poklok poklára.
Vinnyogás,
nyüszögés.
Halálhörgés.
A
zene megszűnik.
Csend.
A
szereplők pusmogva szállingóznak ki a térről.
Ki
elégedetten, más elégületlenül.
A
kísértet a szoborhoz „lebeg”, ott maga is mozdulatlanná dermed.
Sganarelle
„ébred”.
A
távozó szereplőknek, igencsak túlzón ripacskodik.
Nagy
mozdulatokkal gyászol.
SGANARELLE Mi? Ho? Én? Hé! Mé’? Az uram?
Ó, jaj, ez a sírgödör a Pokolig....?
Hát Don Juan veszve van?!
Belegondol
a saját helyzetébe, ettől egyre inkább „kétségbe esik”.
SGANARELLE És a bérem? A bérem? A bérem!? Jaj, mért nem tudta
az uramat az ég egy kicsivel később
agyonütni?
Hé! Odafent! Nem ért volna rá az a
villám holnap?
Vagy akár két perc múlva? A büntetés
akkor nem is büntetés a megbántott
ég, az elcsábított asszonyok, a tönkretett családok, és a ledöfött férjek nevében? De könyörgöm, abban mi a tanulság, hogy én nem kapom meg a
béremet!? Kinek ártottam én? Melyik törvényt szegtem meg a világi hatalmasok és
Isten előtt?
Sganarelle
”zokogva” sajnálja magát, ám amikor látja, hogy már
senki
nincs a téren, rögtön abbahagyja. Mélyről harákol, nagyot köp.
Az
övéről egy zacskót akaszt le. Azt odaadja a kísértetnőnek.
Az
megbámulja, a súlyát latolgatja, Sganarelle-re somolyog és elteszi.
Sganarelle
még egyszer, most megvetően köp egyet.
Még öt percig itt szobroztok , aztán
tipli.
Értve vagyok?
A kísértet pukkedlizik.
SZOBOR Jóul
csinyátuk, főnök?
SGANARELLE Szerintem ócskán, de nem én döntök.
Sganarelle
magát a saját gatyájába rázva kicsámpázik a színről.
Egy
percig nem mozdul semmi.
A kísértetnő előveszi a zacskót, számolja az
érméket.
A
szobor vele számol, ám egyre türelmetlenebb.
SZOBOR Megvan
az, te.
KÍSÉRTET Azért
csak megszámolom, he!
A
kísértet számol.
KÍSÉRTET Megvan.
Újra
elteszi a zacskót. Elégedetten nézelődik. A szobor feszeng.
Egy
perc teli így el.
SZOBOR Akkor…Menjünk
mán, te!
KÍSÉRTET Még
várnunk kell, he!
SZOBOR Mire,
he?
KÍSÉRTET Hallottad:
még szobroznunk kell, te!
Aztán van a tipli.
Várnak,
nézelődnek, a szobor már nagyon sietne.
SZOBOR De
akkor is menjünk má’, he!
KÍSÉRTET Hova
sietsz te?
SZOBOR Kicsit
félre!
KÍSÉRTET Mért?
SZOBOR Mer’
pipikélnem kell , azér’!
KÍSÉRTET Fordulj
hát el, ki lát meg?
SZOBOR Te.
KÍSÉRTET És?
Láttalak mán pipikélni ezerszer, he.
SZOBOR Most
fordulj el akkor is te!
KÍSÉRTET Én-e?
Még pörögjek is neked? Te bádog-gránit!
Mi legyek még? Balerina?
SZOBOR Mer’
arra se vót’ ám időd, hogy varrtál vó’na reám sliccet.
KÍSÉRTET Kárhozott,
te, egy szobor mán’ mióta pisilhet?
SZOBOR Mióta?
Mióta? Na má’ mindegy is mindjárt, azóta!
Há’ rohannom kell, mert bevizelek, he!
A
Szobor kifelé siet, de nagyon. A kísértet vihogva követi.
Odakintrő csörömpölés. káromkodás.
A zaj elenyészik.
Sganarelle
tér vissza ugyanarról, neveti a szobrot.
ELSŐ
JELENET
DON
JUAN, SGANARELLE
Sganarelle
lenéz a gödörbe. ”Véletlenül” belerúg egy rögbe, ami alul puhára esik. Don Juan
káromkodik.
DON JUAN Hé!
SGANARELLE Uram?!
DON JUAN Mit
művelsz, te barom?
SGANARELLE Tiszta a lég.
DON JUAN Elment
mindenki?
SGANARELLE Elég.
DON JUAN Akkor segíts!
Don
Juan nyújtja a kezét, Sganarelle nem nyúl érte.
SGANARELLE Te hogyhogy élsz?
DON
JUAN Mi van?!
SGANARELLE Vagy megholtál, és máris kísértsz?
DON JUAN Te most kinek ripacskodsz?
Sganarelle
segít, Don Juan kimászik a gödörből, egy kicsit megül a földkupacon.
SGANARELLE No és? Milyen volt a Pokol?
DON JUAN Pokoli
jó.
SGANARELLE Azt tanácsolod, kívánkozzak csakis oda?
DON JUAN Fogd
be a szád, azt tanácsolom!
Don
Juan feltápászkodik, rendbe hozza a ruháztát, közben panaszosan.
DON JUAN De
mért vagyok én ennyire másnapos?
Tegnap
sokat ittam volna?
SGANARELLE Ön, uram?! Soha egy kortyot kamaszkora óta!
Don
Juan nem értékeli a szolga humorát. Körülnéz.
DON JUAN Szerinted
jól rágtuk a csepüt?
SGANARELLE Elhitték szörnyű vesztedet.
DON JUAN A
sok hülye, mi?
SGANARELLE Meglehet.
Don
Juan kihúzza a kartját, a pengét szeretettel megsimogatja.
DON JUAN És
hogy szól majd rólam a rege?
SGANARELLE „Don Juan aznap túl sok bort ivott.
Miután Don Carlossal párbajozott. Ezért
máris arról gajdolt, habogot ki lesz a következő hölgy, aki majd azzal
dicsekedhet: íme, ő is elcsábíttatott
a nagy csődör által, erényét kibontva No
és ki lesz az a férj- pojáca, akinek ezért még a belét is kiontja.”
DON JUAN De
csak ha muszáj.
SGANARELLE „Nos, Don Juan éppen ezt ecsetelte, a részleteket
élvetegen elcsencsegve, amikor…”
DON JUAN Amikor?
SGANARELLE „Megjelent a hót részeg gazember előtt
a Kormányzó úr szobra, és egy hölgy
kísértete...”
DON JUAN Aha.
És mintha vacsorára invitáltak volna...
SGANARELLE De olyas képpel, hogy az
emberben a vér megfagyott.
DONJUAN Emlékszem!
Pont így történt. Mintha ott álltál volna!
SGANARELLE Pont úgy tötént, mivel ott álltam.
DON JUAN Minő
vízió.
SGANARELLE Minő balsors.
DON JUAN Minő
végzet.
SGANARELLE És jött reád az enyészet. És ó, tán az örök kárhozat.
Megérte tán? Mondd, uram!
DON JUAN A NŐ szívéért nekem semmi nem volt elég nagy
áldozat.
SGANARELLE Szerettél volna csak egyet!
DON JUAN Én.
Egyet. Hülye vagy?
SGANARELLE Keresve az igaz szerelmet.
DON JUAN Na ne!
Te mit ittál?
SGANARELLE Én?! Még vizet se!
DON JUAN Mennyit nem?
SGANARELLE No, épp csak egy cseppet...
Én mért nem
rúghatok be soha?
DON JUAN És még mi kéne?
SGANARELLE A bérem.
DON JUAN Gyere közelebb, ma jó a kedvem, most
kifizetlek.
Kerülgetik
egymást a sírgödör körül.
SGANARELLE Jaj, uram, hát fel ne pofozzon! Örüljön, hogy él!
Aki a halálból tér meg, annak utána jó
embernek
kell lennie!
DON JUAN Már
mért?
SGANARELLE Mert kegyedet mennykő csapta agyon először.
Másodszor meg nekem úgy tűnt, hogy az
egész teste mindent elmemésztő lángba borul, harmadszor félig sült sódarja alatt menyílt a föld, és negyedszer
méltóságod üvöltve zuhant alá félholtan a pokolba, ahová ötödször mellesleg
tényleg való.
DON JUAN Várjál már meg!
SGANARELLE Kimondom én még egyszer, még ha szíjat hasít
is a hátamból: a Pokolba. És igazán nem
szép
az istentől, hogy nem tette meg eddig
igazából, hacsak
azért nem kapott uram haladékot, hogy a
béremet
sürgősen kifizesse, mert akkor hatodszor
méltányos,
hogy uram az elkárhozását az imént csak
elripacskodta,
legalábbis addig, amíg ezt a kis
adósságát nekem meg nem adja.
Don
Juan megáll a kergetőzésben.
DON JUAN Mennyivel tartozom neked?
SGANARELLE Nos...úgy...mintegy tíz éve szolgálom uramat,
az pedig, hozzávetőlegesen pontosan tíz
évi
bér, plusz kamat, a kamat kamatja, a
kamatok
kamatjának kamatja, és ha eddig tudott
követni, akkor
még tartozik nekem pár jó szóval is.
DON JUAN Még azzal is...? Rendben.
SGANARELLE Rendben? Mi van rendben?
DON JUAN Megkapod.
SGANARELLE Mit?
DON JUAN Ejnye, hát a béredet! Vagy nem azt
kéred?
SGANARELLE Én? A béremet? Uramtól? Ne hívjak gyorsan
orvost? Orvos! Orvost!
DON JUAN Mindent köszönök, Sganarelle!
SGANARELLE Jaj, a gödörbe zuhanás közben fejét beütötte!
DON
JUAN Így hát megvolt volt a jó szó. A pénzzel még tartozom.
Annak
kifizetése később esedékes. Rendben vagyunk?
SGANARELLE Nem kell ide orvos.
DON JUAN A
két botcsinálta csepűrágót kifizetted?
SGANARELLE Ki.
DON JUAN De
ezt a gödröt itt be kell temetni.
SGANARELLE Kinek?
DON JUAN Neked.
SGANARELLE De mindjárt jőnek vissza Ibolya és Kurta.
DON JUAN Te
láss hozzá és most!
SGANARELLE Higgye el, uram, kell ide ez a gödör, ahol kegyelmed
alatt megnyílott a föld örök tanulságul!
DON JUAN Ugyan mi tanulság lehet egy gödörben,
túl azon,
hogy "aki másnak vermet ás..."
SGANARELLE Gaz csábító esik bele?
DON JUAN Minő
vízió?
SGANARELLE Minő balsors.
DON JUAN Minő
végzet!
SGANARELLE És jő önre végre az enyészet?
Don
Juan a gödör széléhez lép, lenéz.
DON
JUAN Mondd csak,Sganarelle,
tényleg örülnél, ha villám csapna agyon?
SGANARELLE Nagyon.
DON JUAN Mi?
SGANARELLE Jaj, dehogy.
DON JUAN Esküdj, hogy megsiratsz, ha egyszer
tényleg meghalok!
SGANARELLE Esküszöm… Szűz Mária ...bal csecsére!
DON JUAN A balra?
SGANARELLE Akár a jobbra is! A kisdeddel együtt! Csak
előtte a bérem...!
DON
JUAN Itt végeztünk is. Nemde. A lovam?
SGANARELLE A batár elé fogva.
DON
JUAN A csomagok?
SGANARELLE A batáron.
DON
JUAN Az elszántságom, hogy
itthagyom ezt az egészet,
és
a Föld túlsó oldalára távozom?
SGANARELLE Don Juanban.
DON
JUAN Szólíts hát mostantól új
nevemen: Nod NAÚJ!
SGANARELLE Ez új. Hogy jegyzem én ezt meg?
DON
JUAN Mondd: Nagyujj.
Don Juan bemutatja neki az egyezményes
jelet.
SGANARELLE Na, fúj!
Don
Juan és a szolga szinte barátságban indulnak kifelé, éppen beleütköznek
a térre csámborgó Don Carlosba.
MÁSODIK
JELENET
Don
Juan, Sganarelle, Don Carlos
Don
Carlos nyeszlett, kappanhangú alak, akit még egy utcakölyök is játsztva megbúbolna.
Most sikkantva döbben meg Don Juan viszontlátásán.
DON CARLOS Uram! Ön?!
DON JUAN A
francba!
DON CARLOS Ön él?
DON JUAN Máris
lebuktunk, Sganarelle!
SGANARELLE Én majd leütöm, maga csak bújjon el!
DON CARLOS Az agyamat eldobom!
DON JUAN Baráti
üdv, Don Carlosom!
DON CARLOS A hír tehát hamis.
DON JUAN Á,
dehogy!
DON CARLOS Ez felettébb bosszantó, úgy találom.
DON JUAN Túl vagyok egy életen és egy halálon.
DON CARLOS Efféle szóvirág engem nem érdekel, már megbocsásson!
DON JUAN Engem szörnyű végzetem dúlt fel, drága barátom!
DON
CARLOS A végzete se! Ha szörnyű, se! Mivel maga él, hát újra: kard ki be!
DON JUAN Könyörgöm, ezt most mire?!
DON CARLOS Ugyanaz okból! Ön a hugomat zugban dugta.
DON JUAN Ezt
tegnap már lerendeztük, eléggé nekivadulva.
DON CARLOS De nem eléggé!
SGANARELLE De de. Hadd menjünk tovább! Ön, uram, arra le, mi pedig
amarra fel!
Don
Carlos sikkantva.
DON CARLOS Senki nem megy semerre!
DON JUAN Tegnap
megsebeztem önt, és a párbaj első vérre szólt.
DON CARLOS Kevés.
SGANARELLE Bőven sok!
DON CARLOS Ha csakugyan helyén van az ön szíve, húzza hát
ki újra vasát önhüvelyéből !
DON JUAN De
még hányszor húzzam?!
DON CARLOS Amíg önt ledöfni meg nem untam.
SGANARELLE Minő vízió.
DON JUAN Minő
balsors.
DON CARLOS Aminő a végzet!
SGANARELLE Ez csak az enyészet.
DON
CARLOS Vérezz, mocsok! Ha nem a
Kormányzó úr szobra, hát én küldelek a Pokolba!
SGANARELLE Hű, be’ konok!
DON JUAN Megértem,
amit érez, de...
DON
CARLOS És ha nem hajlandó elmozdulni e helyről,
ahol a templom faláról vigyorognak ránk némi vérköpő démonok... Úgy előttük
haldokolj, zokogj!
DON
JUAN Kérem, ha inkább kissé lenyugodna...
DON
CARLOS Véredet majd felissza ez a
kendő! Lásd, ő az, a neve Melissza de la Bendő.
DON
JUAN Melissza rosszat vedelne
mármost! Ha Melissza véremet felissza, ön gyilkos lesz és szintén elkárhozik.
DON CARLOS Úrvacsorát is vettem vasárnap, a Poklot tehát nem félem.
DON JUAN De előbb-utóbb meghalok ám magamtól is.
DON CARLOS Általam haljon, azt akarom!
DON JUAN És
ha megígérem, hogy megváltozom?
DON CARLOS Ki hinne már önnek?
DON JUAN „Vágya
konyultán szerzetesnek vonul tán…”?
DON CARLOS Maga? Soha.
DON
JUAN De hátha mégis?
DON CARLOS Nem hiszem.
DON
JUAN És azt, hogy a Pokolból a
bűneimet jóvátenni zavartak ide vissza?
DON CARLOS Így ahányszor visszatér, annyiszor vágom le visítva!
DON JUAN Tehát
megöl, ha addig él is?
DON CARLOS Meg és addig!
DON
JUAN És ha nekem nem az a sorsom, hogy
az ön keze által vesszek? Mert Don Juan
csakis Don Juantól veszhet?
DON CARLOS Akkor is angarde!
DON JUAN De nekem az se dolgom, hogy önt újra megsebezzem.
DON CARLOS Ön gyáva!
DON JUAN Item: velem a saját vesztéről se rendelkezzék
senki.
SGANARELLE Hallhatta az úr: ez most ennyi.
Don
Juan kissé félrevonul, ezért a felbőszült ifjú a szolgának magyaráz.
DON CARLOS Ha az ég igazságot ismer, nekem van jogom és
okom megölni ezt itt, hiába forgatja oly
ördöngősen a kardot.
SGANARELLE Uram! Higgye el, hogy én aztán tudom, mi a
becsület! De könyörgöm, halassza mégis
későbbre
jogos bosszúját!
DON CARLOS Miért tenném ezt, te szolga?
SGANARELLE Először, mert uramat az imént csapta
agyon egy mennykő, és nyelte el a
föld...
DON CARLOS Mit zagyválsz össze? Pletyka volt az! Hiszen itt van!
SGANARELLE És ha kegyed valahogy tényleg megölné, akkor
én éppen ott tartanék, mint öt percnek előtte: nem lesz, aki pénzemet
kifizesse.
Don Juan lép vissza némi tipródás után.
DON
JUAN Na jó.
DON
CARLOS Mi jó?
DON
JUAN Amúgy is halálosan unom.
DON
CARLOS Mit un?
DON
JUAN Az életem. Így hát öljön meg
maga.
DON
CARLOS Mi van?!
DON
JUAN Mért ne pusztuljak éppen az
ön kardjától?
DON
CARLOS Ön most szívat?
DON
JUAN Persze.
DON CARLOS Eltaposlak, te csótány, te bitang!
DON JUAN Taposs, talp!
DON CARLOS Kard be, ki!
Don
Juan a gödör pereméhez sétál, a kardját
előhúzva a maga mellé
eresztve
megáll ott
DON JUAN Tesék,
Don Carlos. A szívembe, ha kérhetem.
SGANARELLE De nem úgy van az!
DON
JUAN Ha meghaltam , te menj haza, Sganarelle!
Ami pénzt a ládában találsz, legyen a tiéd. Aztán a lovamat a batár
elől, a csomagokat
a batárból, és így tovább, engem
a Föld túlsó
fele immár hiába vár.
Parancsoljon, Don
Carlos! Angarde? Passzé, sasszé, kegyed hárít és odavág, jómagam pedig, ha nem
veszi sértésnek, a családja becsületéért, íme, önként meghalok. Elkészült,
uram?
SGANARELLE Nem készült el! Nincs abban a ládában egy fitying se!
DON
JUAN Szívesen megesküdnék önnek,
hogy a Poklot megjártam, és reszkettem Szent Péter ítélőszéke előtt. Ettől tényleg
magamba szálltam,
és már őszintén vágyom a monogámiára.
DON CARLOS Esküdjék hát!
DON
JUAN És ha Donna Elvira szándéka
nem volna megmásíthatatlan, hogy hátralévő éveit ismét
Krisztus
mennyasszonykaént óhajtja leélni, akitől
emésztő
kéjvágyamban elrablottam, nem lenne nálam boldogabb férfi. Ha a húga a férjéül
fogadna,
hogyha
mától kezdve asszonyomként tisztelhetném
és imádhatnám
késő öregségemig. Mert szavamra, Donna Elvira remek nőstény, gyengéd, kedves:
nincs férfi, akit nadályos nedélye boldoggá ne tenne...
És
mily szűk a farának luka!
Don
Carlos végképp elszörnyed.
DON CARLOS Tehát ön szodomita!?
SGANARELLE Is…
DON JUAN Megvallom, az ágyban a huga neve nekem
csak Gyula
volt, amíg
emésztő szerelmünk tartott. Esküdjek
hát, édes úr?
DON CARLOS Felaprítom! Szétverem!
DON JUAN Tehát így legyen.
DON CARLOS Védje magát!
DON JUAN A
szívembe szúrja egyenesen!
DON CARLOS Védekezzen!
DON JUAN Nem.
DON
CARLOS Maga pojáca! Se engem, se a
családomat meg nem alázza még azzal,
hogy csak úgy ledöfeti magát velem.
DON
JUAN Így hát védekezem.
DON
CARLOS Rikkantsa hát: makk!
Don
Carlos nekiront Don Juannak, aki csak tessék-lássék
védekezik.
Don Carlosnak még így sincs ellene semmi esélye.
DON JUAN Makk, azt mondta?
DON CARLOS Rikkantsa!
DON JUAN Makk.
DON CARLOS Nesze!
Don
Juan szándékosan belerohan Don Carlos kardjába, aztán tántorogva visszazuhan a gödörbe.
Csend.
Don
Carlos sikoltva.
DON CARLOS Ne már! Most mi van?!
Sgnanarelle
szomorúan csoszog s gödörhöz, lenéz.
SGANARELLE Jóságos ég. Egy makk, és halva van.
Don
Carlos zihálva lép mellé, ő is lenéz, máris elfogta a bűntudat, a kendőt a
sírgödörbe dobja. Nyeklik, csuklik, mutál.
DON CARLOS Hidd el, Sganarelle, nem szívesen
öltem meg, jaj, mindjárt okádok, a fene
megette!
SGANARELLE Ahhoz képest elég sokat hepciáskodott vele,
aztán
elég rendesen megtette...
DON CARLOS A család becsülete, érted.
SGANARELLA Világos.
DON CARLOS Ég veled!
SGANARELLE Minő balsors.
DON CARLOS A végzet bevégzett.
SGANARELLE Jő az enyészet?
DON CARLOS Bosszúm téve van.
Don
Carlos kardját elteszi, indul, aztán már rohan, és a templom falánál tényleg sugárban
okádik, úgy araszol kifelé.
SGANARELLE Nagyságos uram! Várjon egy pillanatra! Nincs
véletlenül szüksége egy első osztályú
inasra?
Kérem! Remek referenciáim vannak! Én,
alásan, zokszó nélkül pucolok, főzök,
tálalok,
ha kell, talpat és segget is nyalok, és az uram titkai nálam
örökre eltemetve. Úgy billentsen a sors fenékbe,
vagy
pofozzon lilás-vörösre, ha nem így van,
csak...ha kulcsa
van, akkor biztonságos a kamra, és...
Don
Carlos az epét nyeldekelve, sipogva.
DON CARLOS Inkább kapard el szegényt, és menj utadra!
Don
Carlos kitántorog.
HARMADIK
JELENET
Sganarelle, Don Juan
SGANARELLE Kaparjam el, kaparjam el! Aztán mégis! Mivel
kaparjam el? Ez először. Aztán
másodszor, mi
vagyok én? Sírásó? Nem! Én nem sírásó
vagyok!
Hanem először szemtanú, másodszor rezonőr,
harmadszor meg egy szerencsétlen alak,
akihez
se fenkölt erény, se nagyvonalú bűn nem
tapad,
mint ebre a lonc, vagy mint lépre a méz...
Sganarelle
lenéz a gödörbe, most tényleg sírdogál.
SGANARELLE Hallja-e?
Maga most tényleg kipurcant? Mi? Ne? De.
Ajaj? Ajaj. Hát ez most nem jött be?
De megmondom én kendnek a szemibe:
kend az életéhez igencsak pancser
volt. Amolyan törött fülü korsó.
A csábító. Hiszen...!
Szíven szúratja magát? Egy ilyennel?
Fúj.
Hát az ilyet még egy kobor kutya is
hanyattlöki
és vihogva torkon fossa!
Nem mintha maga mást érdemelt volna.
Már jó régen.
De a bérem?!
A bérem!
Sörösló legyek, ha kifürkészem
ebben az akararatod, isten!
Vagy ezzel is engem próbálsz meg?
Igen?
Hát akkor, tudod mit? Csapj agyon!
De engem ne színjátékból, hanem tényleg!
Azt utána nehogy már feltámassz!
Kimondom. Ez az egész engem már egy
cseppet se érdekel, én bérem nélkül is világgá megyek, beállok erénycsősznek
vagy haramiának, vagy leginkább mind a kettőnek egyszerre, és olyan rettenetes
leszek,
mint egy veszett ló! Vagy beállok...
Sganarelle
dühösen belerúg a földbe, megint aláhullik egy rög a
gödörbe,
ami ismét puhára puffan.
DON JUAN Hé!
Sganarelle
majd szörnyet hal.
SGANARELLE Jézusmária!
DON JUAN Te
ezzel szórakozol?
SGANARELLE Uram, ne hagyj el!
DON JUAN Hogy
a pofámra rúgod a rögöt?
SGANARELLE Nem!
DON JUAN Nem?
Hogy nem?! De! Még hazudsz is?
SGANARELLE Maga…? Maga él?
DON JUAN Mit
tudom én?! Segíts ki!
Sganarelle
babonásan rettegve segíti ki másodszor is a sírból Don Juant.
DON JUAN Jól megszúrt ez a kis pöcs, a fene
vigye.
Szóval mért rúgod a képembe a sarat?
SGANARELLE Hiszen csak temetni kezdtem az urat.
DON JUAN Engem
sose temess, inkább nevess!
Don
Juan a Melissza nevű kendőt a véres sebre szorítja.
SGANARELLE Tehát játék volt ez is. Nekem mért nem szólt róla?
DON
JUAN Nem, barátom, ez a kis nyikpőc tényleg leszúrt, akár egy
disznót az ólban.
SGANARELLA És most… kend meg is hót!?
DON JUAN Meg.
SGANARELLE Jaj, ne! Mit látok hát? Kísértetet?
DON JUAN Én
vagyok.
SGANARELLE Nem hiszem.
DON JUAN És
ha pofán csaplak? Így, ni?
Don
Juan képen törli a szolgáját. Sganarella üdvözülten.
SGANARELLE Egy kísértet tényleg nem tud így ütni,
a keze csak átsuhanna az arcomon.
DON JUAN Figyelj
rám! Sganarelle! Ó, borzalom.
Most
tényleg ott álltam. A Túlvilág
kapujában.
SGANARELLE Ne!
DON JUAN És
már csoszogtam is volna önként befele…
SGANARELLE De ne!
DON JUAN Ám
egy kutya az utamat elállta.
SGANARELLE Egy kutya?
DON JUAN Kutya.
SGANARELLE Nem Szent Péter állt a kapuban?
DON JUAN Ugyan…!
Kutya. Kétfejű. Ő vicsorogta: vissza!
Vissza, vissza, Don Juan!
SGANARELLE Kétfejű kutya?
DON JUAN Az.
SGANARELLE Hogy vissza?
DON JUAN Vissza.
SGANARELLE És…melyik fejével vicsorogta?
DON
JUAN Arra nem emlékszem. Csak
megfordultam, és…
És arra kell eszméljek,
hogy a pofámra
rúgdalod a
rögöt? Még átgondolni se volt időm,
mi lehet a visszaűzetésem
mögött?
SGANARELLE Gondold át most!
Don
Juan lerogy a földhalomra, arcát a tenyerébe rejtve tipródik.
DON JUAN Tényleg jóvá kell tennem a bűneim?
SGANARELLE Tényleg?
DON JUAN És
bocsánatot kell kérjek mindenkitől?
SGANARELLE És példás életet kell élj?
DON JUAN ÉN?
Én?! Azt? Jaj, ne! De?
SGANARELLE Még szép.
DON JUAN Szép?
Don
Juan kiacsvarja a vért Melissza de la Bendőből a sírgödörbe.
Sganarelle
még mindig szörnyülködve fürkészi.
SGANARELLE De meséljen még, meghalni milyen vót?
DON JUAN Nos,
mielőtt rámtőrt volna a nagy fényesség,
az utolsó
gondolatom az, hogy a fenébe, talán ezzel a Kormányzó szobra trükkel minden
jóra fordulhatott volna... De ha ilyen szánalmasan, nevetséges módon kell bevégeznem,
egy idióta kardja által, akkor így is jó.
Aztán jött a
nagy sötét, utána a kétfejű eb.
Pedig
milyen szépen kidolgoztuk az
elkárhozásomat!
Hiszen úgy van
az rendjén, hogy a nagy bűnösökre valami látványos pusztulás várjon, nem holmi ócska
kis párbaj. Baleset, ami bárki pórt utolér, ha túlságosan felönt a garatra,
pláne, ha a borát meg is mérgezik.
Vagy brávókat
küldenek a fejére a bosszúra szomjasok.
Hány orgyilkost
is kerültünk ki a múlt héten, Sganarelle?
SGANARELLE Már nem is számolom.
DON JUAN Előb-utóbb
sikerült volna egynek.
SGANARELLE Magam is úgy gondolom.
Don
Juan félrehúzódik vizelni a templom falához.
Sganarelle
is kedvet kap, az ura mellé áll.
DON JUAN Látod,
fiam?
SGANARELLE Nem nézem.
DON JUAN Nem
azt!
SGANARELLE Akkor mit lássak, uram?
DON
JUAN Amíg vizel, addig az akárki lelkében
is együgyű béke van.
NEGYEDIK
JELENET
Don
Juan, Sganarelle, Don Luis
DON
JUAN No de utána…Az okos visszatér
gondterhelt eszéhez, és az olyan osotba, mint te, csak ostoba marad.
SGANARELLE Ostoba? Naná, még eszes is legyek? Ennyi bérért agyvelő?
Vagy grátisz?! Különben
is, a hülyeségben lakik a lelki erő.
DONJUAN Mit
vartyogsz megint össze?
SGANARELLE Csak azt, hogy a hülye ember a világ köldöke.
DON JUAN Micsoda?
SGANARELLE A hülye dolgozik látástól vakulásig.
Rongyokban jár, éhezik. Mégis szaporodni se rest? A hülye esik el a csatában, a
hülyét akasztják fel más bűneiért. A hülye nem kap fizetést. A hülye...
Don Luis jön zaklatottan. Megáll a gödör
felett, lenéz.
DON
LUIS Ó, fiam! Hát így? Jaj, ó,
jaj, nekem!
Don Juan kimenekülne az apja elől, ám
megemberli magát.
DON
JUAN Atyám! Nem ott. Itt vagyok.
Hahó,
kukucs, uram!
Don Luis megperdül. Megrendülésének
máris vége.
DON
LUIS Juan?
DON
JUAN Élek tán, ha már…
DON
LUIS Tudhattam volna….
DON
JUAN Csak nem gyászolt engem az
imént?
DON LUIS Hogy
megint csak egy gonosz játékot űzöl.
Anyád persze menten
elájult.
DON
JUAN Szegény.
DON
LUIS Dehogy is csapott téged a
mennykő agyon.
DON
JUAN De aztán tényleg maghaltam
ám!
DON
LUIS Úgy? Gúnyt űznél belőlem is?
Nem hagyom.
DON
JUAN Don Carlos az imént a szívemet
átszúrta. Igazolj, Sganarelle!
SGANARELLE Mint a disznót,úgy vágta le a fiát, uram!
DON
JUAN Itt ez a kendő! Rajta a
vérem. Melissza felitta.
E telhetetlen
bendő.
DON LUIS Nem,
nem, nem! Az apák nem azért nemzenek
fiút,
hogy az csakis a becsületük ellen tegyen!
DON JUAN Atyám, önnek igaza van!
DON LUIS Csakis
szégyellhetem miattad magam!
DON JUAN Bánom
a bűneim! Jóvá tenni vágyom őket.
DON LUIS Higgyem el ezt?
DON JUAN Esdekelve
kérem a bizalmát!
SGANARELLE Bocsánat, Don Luis, de a fiának tényleg annyi lett.
A
Túlvilág kapujában egy kétfejű kutya fogadta,
és
vezekelni a földre, íme, visszazavarta.
DON LUIS Igen?
Szóval már a szolgád is nyelvelhet velem?
DON JUAN Atyám! Könyörgöm, értse meg...!
DON LUIS Pedig
kisfiú korodban annyira szerettelek!
DON JUAN Szeressen
most is!
DON LUIS Nem!
DON JUAN Mért
nem? Papa!
DON LUIS Megtagadlak!
DON JUAN Ez
újra az utolsó szava?
DON LUIS A
végső utolsó!
SGANARELLE Gazdám se lesz már többé otthon cukorborsó…
Csend.
Ziháló, nagy érzelmek. Don Juan keserű, ám higgad.
DON
JUAN Kérem, akkor csak annyit engedjen,
hogy meglátogassam anyámat!
DON LUIS Ő
is megundorodott már régen tőled.
DON JUAN Ne
mondjon ilyet!
DON
LUIS A tengernyi gyalázatosságtól,
amivel nevünket és családunkat bemocskoltad.
DON
JUAN Jóvá teszem! Anyám szent
színe előtt esküdnék erre!
DON
LUIS Hogy képmutatón forgasd a
szemed?
DON JUAN Hátralévő
életemben erényes leszek.
DON LUIS Ezt szeretnéd?
DON JUAN Addig
éljek!
Don
Luis megfontol, aztán fájdalmas döntést hoz.
DON LUIS Nem
hiszek neked.
DON JUAN Meg hogyan győzhetnélek?
DON LUIS Nem
tudsz. Sehogy.
Második
nagy csend, kisebb zihálások. A szolga magának, félre,
Don
Luisnak viszont jó a hallása.
SGANARELLE Hiába, a sánta kutya nem pápa...csak kanonok.
DON LUIS Te
mit ugatsz?
SGANARELLE Én csak hülyéket, mivel hülye vagyok, hiába...
DON JUAN Maradj csendben!
SGANARELLE Úgy hülyén hallgatok.
DON LUIS Megyek.
Többé ne látogasd házamat!
Üzenetet
se küldjél semmiképpen. Ami gyalázatot
még
elkövetsz, az a hír minket úgyis utolér, még akkor is, ha a fülembe ólmot öntenének,
vagy beléndeket,
vagy ánizst, vagy csak bármi felejtés
szerét...
DON JUAN Könyörgöm, ne búcsúzz, ne még! Hallgass
meg!
DON LUIS El
se kezd mondani!
DON
JUAN Haldokolva iszonyú álmot
láttam.
DON LUIS Hát
mégis beszélsz, te széptelen?
DON JUAN A fényen átzuhantam, és egy rideg,
jéghideg sziklán hevertem, moccanni is képtelen.
SGANARELL És ott tűnődött el végre a béremen.
DON LUIS Befogod,
pimasz szolga, vagy az arcod szétverem!
DON JUAN A kietlen táj közepén, melynek
horizontját csak sejteni véltem, mert a nagy
fényesség múltával, amit akkor láttam, midőn Don Carlos a szívemet
keresztül
szúrta, sűrűn gomolygó, és szürke köd vett körül.
Melynek
lassú oszlásával egyszer csak
együtt
láttam hálni önt, atyám, lovagrendünk kardjával...
DON LUIS Kivel?!
Mivel?!
DON JUAN De
hogy ki ölelt kit...A kard önt, vagy ön a kardot...
Atyám!
A kard te vagy, vagy te vagy a kard?
DON LUIS E
homályos képpel álmod mit akart?
SGANARELLE Borsódzik a hátam! De vajon
záptojás szaga
volt-e
annak a gomolygó szürke ködnek, uram?
DON JUAN Arra nem emlékszem. Miért?
SGANARELLE Mert ha záptojás szaga volt, akkor az a köd nem
lehetett
más, csakis Lucifer bőséges szellentése, melynek
illata úgy hat a nőkre, hogy tőle száz
apáca
is kéjért dühöngve hörögne.
Don
Luis indulatában belöki Sganarellet a gödörbe.
DON LUIS Elég
legyen! Megyek.
DON
JUAN Várjon!
Atyám! Úgy tűnt, mintha ezer éve feküdnék ott tompán, rettegve, tehetetlen.
Sganarelle feje tűnik fel a gödöből.
SGANARELLE És én itt fent sirattam az uramat őszintén,
szépen, rekedten.
DON JUAN Minek
is volt a sok csábítás, ha rég ernyedtnek
találtam már a vágyamat a nőben...?
SGANARELLE És ha a nő nem?
DON
JUAN Nő? Nő! Tőlem mit akarhat, ha
rég nem hiszem,
hogy a szerelmem
iránta végtelen?
SGANARELLE És akkor már a nő is hinni képtelen?
DON LUIS Miről
is fecsegtek itt?
SGANARELLE Én azt nem tudhatom, csak amit uram szajkózott
belém,
miszerint csak bolondnak való az erény.
DON JUAN És egyszercsak úgy tűnt, mintha valaki egyre
hangosabban
ezt gajdolná: az enyém!
SGANARELLE Az nyilván én voltam. A béremet panaszlottam.
A
bér! A bér! Az enyém! Adja ki! Adja ki!
DON LUIS Nem
fognád már be a szádat?
SGANARELLE Én csak megpróbálom gazdám rémálmát
hihetőre
igazítani…
DON JUAN Aztán
egy másik hang a nevemet dörögte.
DON LUIS Csak nem magát Lucifert vélted hallani?
DON JUAN Nem őt, atyám. Itt belül valaki, vagy
valami.
Tedd
jóvá bűneid! Lódulj!
SGANARELLE Akkor mégse az a kétfejű kutya volt az ajtóbul?
DON JUAN Fájdalmat éreztem, és az a fájdalom,
azt, azt úgy higgye el, hogy az az! Az az az hú de fájt az az.
DON LUIS Nyilván
csak őszintén sajnáltad magad.
DON JUAN Nem tagadom. És vinnyogtam a rettegéstől.
DON LUIS Aljas
voltál, belátod tehát?
DON JUAN Be.
SGANARELLE Minő balsors.
DON JUAN Minő
végzet.
DON LUIS Szörnyű
e vízió!
SGANARELLE És a többi csak enyészet.
DON JUAN Ezért
újra kérem a bocsánatod!
DON LUIS Azt
tőlem ne reméljed.
DON JUAN De
most tiszta szívből és őszintén, atyám!
DON LUIS Nem!
DON JUAN De ön is felelős ám értem! Ezt vállalnia
kéne!
DON LUIS Micsoda?
DON
JUAN Hogy egy csábító gazember
lettem!
DON
LUIS Vállalnom nekem?
DON
JUAN Önnek, e gőgös kis pöcöknek!
DON
LUIS Mit merészelsz?!
Harmadik nagy csend és zihálás.
Sganarelle inkább visszabújik a sírdödörbe.
DON
JUAN Önnek, akitől sose hallottam
mást, csak azt, hogy huss,
meg
azt, hogy kuss!
DON
LUIS Ez nem igaz!
DON
JUAN És ha nem kussoltam, ütött!
DON
LUIS Én téged? Soha!
DON
JUAN Soha?
DON
LUIS Na, tán egyszer, midőn
hangyát öltél.
DON
JUAN Egyszer?
DON
LUIS Na és, amikor a macska
farkára csengőt kötöttél.
DON
JUAN És midőn megláttam önt
anyámmal…
DON LUIS Leskelődtél!
DON JUAN És
ütött, ha sapkát vettem, és megvert, ha nem.
DON
LUIS Mért, hogy erre nem
emlékezem? Talán mert meg se történt?
DON JUAN Nem
szeretett maga engem sosem.
DON LUIS De.
DON JUAN Se
szegény anyámat.
DON LUIS Harminc
éve imádott tárgyam ő!
DON JUAN Csak
megalázza.
DON LUIS Fiam,
te pimasz vagy és, vagy atomrészeg!
Anyád
szent nekem!
DON JUAN Akkor
jó.
DON LUIS És
ebből végépp elég legyen!
DON JUAN A nőt így imádni öntől tanultam, és ez
a végzetem.
DON LUIS Tehát
én lennék a hibás, amiért gazember lettél?
Valóban?
DON JUAN Igen, maga.
DON LUIS Soha!
Don
Luis nehéz léptekkel távozik. Don Juan hosszan bámul utána.
Aztán
keserűen rúg be egy rögöt a sírgödörbe.
DON JUAN De hát miért?
SGANARELLE Na!
DON JUAN Mért
nem?
SGABARELLE Mit miért nem?
DON JUAN Az apák miért nem értik meg fiaik bűneit?
SGANARELLE Azt nem tudhatom, mert én nem ismertem az
enyémet.
Sganarella kipattan a gödörből,
leporolja magát.
SGANARELLE Viszont gratulálok, mester!
DON JUAN Mihez, te?
SGANARELLE Ez a kősziklás mese! Majdnem elsírtam magam.
Meg ahogy az atyját vádolta. Ez igen!
DON JUAN Atyám ridegsége mindig fájt nekem.
SGANARELLE Mondom!
DON JUAN Egyszer
még kirúglak.
SGANARELLE Isten őrizz, akkor hogy szolgálnám nagyságodat?
Sőt!
Az imént oda találtam ítélkezni, hogy
nagyságod
képmutatásban mégis csak nagy tehetség.
Csepürágónak
kéne állnia. Maga egy színész zseni.
DON JUAN És azt tudod, hogy mi vagy te?
SGANARELLE Hát persze: hülye. Maga viszont a lét nedvedző
hím-oszlopa.
DON JUAN Micsoda?
SGANARELLE A bíboran lüktető jobban megfelelne?
Don
Juan rálegyint a szolgára, indulni készül.
DON JUAN Megyünk.
SGANARELLE Remek! És hova?
DON JUAN Donna Elvirához, te ostoba!
SGANARELLE Tőlem oda is mehetünk...ámbátor ott alighanem megint
megszurkálják
nagyságodat.
DON JUAN Ha így alakul, ám szurkáljanak. Akad
most ennél
súlyosabb
gondom. Donna Elvírának kell majd újra
egy
nagyot hazudnom.
SGANARELLE Újjé, tehát kegyelmed mégse változik?!
DON JUAN De.
Azt kívánom a térdei elé borulva neki megvallani,
hogy
ő lesz az.
SGANARELLE A mi?
DON JUAN Az
asszony, akihez az életem végéig... húséges… leszek?
SGANARELLE Hűséges?
DON JUAN Lehet?
Don
Juan megverten, beesett vállal távozik. A szolga utána.
SGANARELLE Szép eskü lesz, nem mondom...De előtte nem
teremtené elő a béremet?
Nem bizalmatlanságból
kérem, mert én elhiszem ám, hogy az uraság a Túlvilág ebétől űzetve
megváltozott. Dehát gondoljon bele, jómagam az uraságot egy órán belül kétszer
is meggyászoltam, és másodjára tiszta szívből, igazán! Harmadszor tehát hadd
tegyem úgy, hogy közben nem átkozom nincstelenségemet!
Sganarelle
kisiet Don Juan után.
ÖTÖDIK JELENET
Ibolya,
Kurta
A
takarásból Ibolya és Kurta caplatnak elő, egy-egy lapáttal
a
kezükben. Ibolya még a kísértet ruhában, Kurta már rongyokban.
Elkezdik
betemetni a gödröt.
KURTA Na,
akkor ez megvóna, he.
IBOLYA Ez
meg. Bár azt föl nem fogom, minek köllött az úrnak
magát direkt még agyon is szúratni!
KURTA Mer' a kísértetet játsztad, azér' neked
még nem köll ám gondolkodni, mit nem értösz, mér' zokogsz, ha megfiztettek?
IBOLYA Zokog
a franc, de akkor is még ne gondolkodjak?
KURTA Mert
azért ne, mert ne, te!
IBOLYA De
mért ne, he?
KURTA A sliccemre gondoltál volna! Énnekem muszáj volt belepisálnom a maskarámba
miattad?! Te!
IBOLYA De hát pipkéltél, he!
KURTA Az az utója vót, te!
IBOLYA Ja, hogy úgy.
KURTA Azt mégse vernyogok, pedig utoljára három
éves
korom
tájt tocsoghattam a hugyomban, na! De bezzeg
az
úr lazán pössenthetett az imént a székesegyház falára,
mielőtt
az apjából megent bolondot csinyát vóna.
IBOLYA Há
mán nem tudtam, mitől vagy ilyen bides.
KURTA Lapátolj,
ne szaglásszál, azér' téged nem fizetnek.
IBOLYA Mer'
a sírásás az női munka, mi?
KURTA Na
te aztán tényleg zokni vagy, te némber, ha azt
se
veszed észre, hogy nem ásol, hanem temetsz,
de
nem is sírt, hanem csak gödröt.
IBOLYA Neköm
mindegy, sír vagy gödör, amíg nem neköm
csinyálják,
már ezt tetemileg értem.
KURTA Azér'
azt meg köll adni, ölég nagy marha az uraság...
IBOLYA A
faromra, jól adta! De mire köllött ez neki, aszond meg,
ha
a húgyszagod el nem vette a maradék eszed!
KURTA Azér' úr, hogy unja magát, oszt egyre
vadabb aljasságokra vetemedjék... szerintem.
IBOLYA Ja, hogy úgy, he.
KURTA Há’ nem is másképp, te.
IBOLYA De
hallod, Kurta? Mi attól nem fogjuk magunkat
elkárhoztatni,
hogy segítettünk neki?
KURTA Mi
nem.
IBOLYA De
mi mér' nem?
KURTA A
Pokolra csak a jóemberek kerülnek, azért.
IBOLYA Én
tán nem vagyok az, te bunkó?! Tegnap is loptam
egy
külön csülköt neked!
KURTA Hozzám
jó vagy, Ibolykám, de csak azér', mert én
téged
nem szeretlek.
IBOLYA Én
se téged, he!
KURTA Na,
te meg olyankor belémrúgsz, azt akkor kvittek
vagyunk,
nemde különben?
IBOLYA De
most is belédrúgok ám, ha csak meg nem mondod,
a
magunkfajta embör hová kerül, miután kihültek a
virgácsai!
KURTA Hogyhogy
hova? Ha rám hallgatsz, há' sehova.
IBOLYA Hogyhogy
sehová? Há' akkor mi lesz a lelkünkből?
KURTA Hogyhogy
mi? Há' véreshurka, mi.
IBOLYA Ejnye
mán, a lélek? Gúnyolsz csak?
KURTA Gúnyollak
hát.
IBOLYA Akkor…csókold
meg a farom.
KURTA Este
meg is csókolom. Lesz neked Mennyország, meg Pokol
is,
csak várd meg, amíg kimosakodom!
HATODIK JELENET
Donna Elvira, Guzman, Don Juan
DONNA
ELVIRA BUDOÁRJA
Donna
Elvira egy pamlagon ül lábát szétvetve. A szoknyája
alatt
mintha négy lába lenne?
ELVIRA Vége
tehát? Örülnöm kéne?
Hogy
elnyelte őt a Pokol?
Vinnyogva
pusztult e gaz-piszok?
De
hát szerettem őt!
Vagy
csak kívántam?
Sajnáljam?
Ne sajnáljam?
Hogy
teste már a földben rohad?
Guzman!
A
vágyam lohad!
Ó,
mint gyötrődöm!
Tegnap
még azt kívántam,
hogy
Juant rettegni lássam.
Vinnyogni
gyáván
A
kőszobrot látván.
De
most? Hát vége!
Nem,
nem, nem érdemelt ilyen rút halált!
Elevenen
a Pokolba?
Guzman!
Guzman
Donna Elvira szonyája alol.
GUZMAN
Igen, Árpabubus?
ELVIRA Én
vagyok a hibás?
GUZMAN Miben,....
mókuscickány?
ELVIRA Te
nem sajnálod?
GUZMAN Kit?
ELVIRA Don
Juant!
GUZMAN Döglött
volna meg előbb!
ELVIRA Hogy
mondhatsz ilyet?
GUZMAN Az
a here! Az a takony! Aki ocsmányabb volt,
mint kolerától véres, híg fosom!
ELVIRA Fogd
be a szád!
GUZMAN Fogom.
ELVIRA Inkább
keresd!
GUZMAN De
ha nem találom!
ELVIRA Ott
van az! Az! Az! Ott!
GUZMAN Most jól fogom?
ELVIRA Ne,
még ne! Még egy csapdát állíts neki!
GUZMÁN Állítsak,
mi?
ELVIRA Csináld!
GUZMAN Cickomfattya!
Teee! Teeee???
ELVIRA Gyorsabban!
Nagyon!
GUZMAN Már
négy ujjal gyakom!
Guzman
keményen dolgozik, Elvira egyre hevesebben reagál.
ELVIRA Mért
is hallgattam… szerelmes szívvel hívó szavára?
Mért
is szöktem meg a… kolostorból,
megszegve
ezzel… az eskümet?
Hogy
Jézuskának szentelem szép… szűzességemet?
Dehát
oly izzó szenvedéllyel vágytam arra, hogy…
végre
megöleljen, és aztán önfeledten…
élvezzem…
gyengéd szavának mézédes ízét!
Elvira
eltolja magától Guzman fejét.
ELVIRA Én
vagyok a bűnös, Guzman!
GUZMAN Dehogy
te vagy, te árpahab!
ELVIRA Hibába
is próbálnál felmenteni.
GUZMAN Becsapott.
ELVIRA Hagytam.
GUZMAN Hazudott.
ELVIRA Én
akartam.
GUZMAN Ó,
te gyenge lenge, hiszékeny égi nő!
ELVIRA Azt
hittem, az a büntetésem, hogy elhagyott.
Éppen ő, aki
miatt vállaltam a gyalázatot. És már bele is nyugodtam, hogy ennek így kell
lennie.
De most,
hogy Don Juan halott, kétszeresen is
átkozott vagyok!
GUZMAN Akkor
én most kétszer gyengédebben vígasztalok!
Donna
Elvira magához vonja újra Guzmant.
ELVIRA Hagyd
el, bánatomban úgyis elsorvadok!
Igyekvésed hasztalan.
GUZMAN Nem
úgy van az, a gyengédségnek mindig
haszna van.
Don
Juan lép be.
DON JUAN Asszonyom!
Elvira
és alatta Guzman ledermednek. Don Juan mosolyogna.
DON JUAN Nyugalom! Rémületre semmi ok!
ELVIRA Egek!
DON JUAN Lássad és örvendj: élek.
ELVIRA Nem lehet!
DON JUAN Visszatértem hozzád: mondd, az isten hozott!
ELVIRA Láttam alázuhanni önt a…Kőszobor!
A
kísértet. Az ordítás! A halálsikoly.
DONJUAN Ám visszavetett engem e földre a fájdalmas
gond, ami a szívemben
honol.
ELVILA Ön él?
DON JUAN Igen.
ELVIRA De mér’?
DON JUAN Jóvá tenni összes bűnömet. Igen. Élek és
égek.
A
sorsom nem engedi, hogy a Pokolban máris
örökös
legyen a páholy bérletem.
Vallanom
kell önnek, neked, mielőtt végképp
elkárhozok,
de
végre tisztán, szerelmesen.
Don
Juan fél tértre ereszkedik a hölgye előtt.
ELVIRA Nos,
ha vallani óhajt, hát legyen.
DON JUAN
Ám előtte, bár semmi jogom önt kérdőre vonni,
de
ha elárulná, hogy kinek a csizmáját kéne onnan
az
ablakon kidobni…?
ELVIRA Ó,
ő itt alul? Csak hű szolgám, Guzman.
Guzman
a szoknya alól.
GUZMAN Úgy
van.
ELVIRA Az
egérírtóm.
GUZMAN Mélységes
tiszteletem, uram!
DON JUAN Örülök,
hogy a nőm alatt ölöd az egeret,
fiam....
ELVIRA Cincoga úr cincogva iszkolt a díványom alá
vadul, megkértem hát őt, Guzmant, a nagy
vadászt, legyen résen résemen rémesen, és üsse agyon, ne már gyászomban
méltatlanul
visítozni kezdjek. De ha zavarja, hogy Guzman
mometán a
szoknyám alatt egerész…
DON JUAN Dehogy.
ELVIRA Mindjárt
megvan! Csak még egy perc az egész...
Guzman!
Fogd meg már most gyorsan!
GUZMAN Igyekszem,
asszonyom. Meglesz nyomban.
DON JUAN
Talán addig kint várok, amíg…
ELVIRA Ne!
Vallja...csak, mondja csak, hallgatom!
DON JUAN Előbb
tudnom kell, gyűlöl-e.
ELVIRA Már
nem. Tegnap még a halálát akartam.
De
ma már sirattam! Igaz, Guzman?
GUZMAN Asszonyom
még az imént is mélyen gyászolta önt, uram!
DON JUAN Ez…igazán meghat.
ELVIRA És
sírás közben rájöttem.
Ha
valakit gyűlölnöm kéne, az én magam
vagyok.
Alantas szenvedély volt, amit ön iránt
éreztem.
Már tisztán látom, hogy én voltam az,
aki
önt csábítottam el, és nem ön engem.
DON JUAN Ez
nem így volt. Dehogy!
ELVIRA Ha
testem-lelkem nem lett volna kész a féktelen
lángolásra,
ha szenteskedő imáim mormolása
közt
nem sóvárogtam volna, mégha magam előtt
is, egyre tagadva, a földi gyönyörökre, a kéjre,
amit
a klastrom falai közt nekem Krisztus meg
nem
adhatott, hiába lett volna minden széptevése,
Don
Juan. Igen. Ön azt hitte, ön a vadász, és én
vagyok
a vad. Pedig éppen fordítva volt. Értse!
Az
ön Gyulája hívta önt a bűnös földi kéjre.
DON JUAN Dehát
nincs szükség arra, hogy felmentsen engem,
Elvira!
És többre is vágyom, nem ily kevésre.
ELVIRA Mondja
meg őszintén, elcsábíthatott-e úgy nőt,
hogy
ő azt nem akarta? Guzman! Siess! Csapda!
GUZMAN Már
látom a farkát, asszonyom!
ELVIRA Rajta!
Rajta! Rajta!
DON JUAN
De ha így történt, ahogy kegyed állítja, akkor
miért
fenyegetőzött feldúlt lélekkel, miért lihegett
bosszúért,
midőn más vidékre szólított a kötelesség
asszonyi
árnyalakja?
ELVIRA Szégyellem
már féltékeny dühömet!
Hiúság
volt, nemtelen.
Bocsásson
meg érte! Ön megtette azt, amit férfi
nővel
megtehet.
Sőt!
Többet
is annál. Vállalta helyettem a gyalázatot.
Miközben
engem, aki az egésznek az
okozója
vagyok, megbecstelenített, megcsalt, elesett,
gyenge nőként óv ez az ostoba világ!
Jaj,
Guzman! Ott! Ott van a farka!
Ne
simogasd most! Szorítsd!
Most!
Ne hagyd abba! Ah! Ah, ójajaj.
Elvira
zihál. Lassan lenyugszik.
Don
Juan egyre szerencsétlenebb alak így fél térden.
Guzman
négykézláb hátrál ki Donna Elvira szonyája alól,
feláll,
udavariasan meghajol Don Juan előtt, aztán megy kifelé.
GUZMAN Pardon.
Hosszabb
csend után Don Juan feltápászkodik.
DON JUAN Eszerint meggondolta magát, és mégse
tér vissza
a kolostorba?
ELVIRA Nem.
DON JUAN Nagyszerű.
Akkor legyen a nejem.
ELVIRA A
magáé?
DON JUAN Mondjon
igent, és boldog leszek!
ELVIRA Feleségül?
Magához? Dehogy megyek!
DON JUAN Eszerint
másnak nyújtja a kezét?
ELVIRA Nyújtsa
a fene! Egy férfi nekem nem elég!
DON JUAN Hogyan
mondja?
ELVIRA Mi
van, ha úgy akarom: mostantól sok férfit
szeretek?
DON JUAN Hoppá.
És mit szólna ehhez a családja?
ELVIRA Csak
aki gyáva, az búvik meg reszketve,
és
esküszik rendületlenül rájuk, és bízza
magát
e nagy csalásra.
De
aki bátor, legyen az nő, vagy férfi,
a
sírig tartó házasság rég talmi
értékeit
már meg sem érti. Úgy van?
DON JUAN Nem
úgy!
ELVIRA Guzman!
DON JUAN Tehát megint szólítja őt, asszonyom?
Ilyet!
ELVIRA Megint
egeret hallok mocorogni itt alul, és
bevallhatom, ettől máris hisztizek!
DON JUAN Hadd kapjam el azt én!
ELVIRA Nem,
barátom, önt nem fognám be ilyen
alantas
munkára. Guzman!
DON JUAN Ezt én akarom!
ELVIRA Nos…ha
ennyire akarja…
DON JUAN De
előbb az ajkát hadd csókolom!
Don
Juan csókot lehell Elvira ajkára, aki előbb tűri, aztál elundorodik,
ellöki
magától a férfit.
ELVIRA Bármikor
beléphet egy rokon!
DON JUAN És örvend majd, ha itt lát, feleséget a
férje
mellett pírban...
ELVIRA Értse
meg, kettőnkről olyas hír van...
DON JUAN Maga értse meg, tán csak azért kaptam
haladékot az égtől, hogy magával tisztes családi
életet éljek
Ha
kell, egérben, patkányban, vagy akár tapírban...
ELVIRA De ha ez így van, akkor ez rám nézvést
is
rút
merényet. Guzman, hol vagy? Patkány!
Egérfánk?
Jaj, Krisztusban szűz korom!
Guzman
kintől.
GUZMAN Máris
jövök, asszonyom!
DON JUAN Az ön arcát is láttam a Pokolból
visszafelé jövet.
ELVIRA Szóval
engem is látott? Ez kedves.
DON JUAN És most, hogy itt állok ön előtt, csak
élő- halott
vagyok.
Boldoggá kell tennem önt, asszonyom!
ELVIRA De
hát én öntől, mint élő holttól már undorodom!
DON JUAN Sírni volna kedvem, hogy zominak
tekint…
ELVIRA Guzman!
DON JUAN Arra
kell hát kérnem, hogy szánjon?
ELVIRA A
férfi könnye könnye a hölgye előtt mindig felettébb taszító, drága barátom.
DON JUAN Szóval így. Férfi gőgömet női gőgjével
töri le?
ELVIRA Bocsásson
meg! Ha ön nem nyitja fel a szemem,
nem
lennék most okoska ennyire.
DON JUAN Akkor is szánjon meg! Nem kell szeressen! Óvjon engem,
mintha gyermeke lennék! Ha teszik, mert elcsábított, ezzel vezekeljen!
ELVIRA És
hogy bödös lett a szája, azt hogyan feledjem?
DON JUAN Nem
is büdös!
ELVIRA Csókja
alatt csaknem hánynom kellett.
DON JUAN Ó,
jaj…
ELVIRA Nem
szexi ám a sírszagú lehellet…
Guzman
jön be.
GUZMAN Mit
parancsol a Donna?
ELVIRA Tele
vagyok megint egérrel!
GUZMAN Pardon,
uram… engem ott lent várnak…
Guzman
visszamászik Donna Elvira szoknyája alá.
DON JUAN Engem így még meg nem aláztak.
ELVIRA Csak
őszinte vagyok önhöz.
DON JUAN De én nem élhetek maga nélkül!
ELVIRA Így
hát legyen rendesen halott.
DON
JUAN És nem is remélhetek? Hogyha
kiöblítem
a számat, újra megszeret?
ELVIRA Szólítsak
önhöz kíséretet?
DON JUAN Tehát most rögtön menjek el?
ELVIRA Néhány
fegyveres szolgát?
DON JUAN Odakint vár rám Sganarelle.
HETEDIK
JELENET
Ibolya, Kurta, Sganarelle, Vasárnap úr,
Don Juan
A
TEMPLOMTÉREN
A
sírgödörött szépen betemették azóta. A szolgák Vasárnap urat szédítik.
VASÁRNAP Mit
nem mondasz!
IBOLYA Oszt
tisztán láttad?
SGANARELLE Ezzel a két szememmel, ni!
KURTA Hogy
megjelent vóna az égen egy griff, ami igazándibul bálnának látszott?
VASÁRNAP Jaj,
hogy a váltóim megint minő veszélyben voltak!
SGANARELLE Ekkora böhöm nagy, fekete szárnyakkal csapkodott.
IBOLYA Csapkodott
a légben?
VASÁRNAP A
bálna-griff?
SGANARELLE És villyogott közben: kérem e lelkedet, a lelkedet kérem!
KURTA A
cet?
SGANARELLE A bálna.
KURTA Cet
vagy bálna, egyre megy.
VASÁRNAP És
ez így történt valóban?
SGANARELLE Hülye vagyok én egy ilyet csak a fejembül kitalálni,
Vasárnap
úr.
VASÁRNAP Az
igaz. Akkor ez így volt.
IBOLYA Na
látja, milyen szerencsés maga!
KURTA Téged
viszont senki se kérdezett, Ibolya.
IBOLYA Azt
mondod, te?
KURTA Én
azt, he.
VASÁRNAP A
Pokolba csak nem mehettem volna Don Juan
után!
Vagy mégis? Bár annyi pénz, hiába..
IBOLYA Há' hallottam mán olyant, hogy egy
illető alábárgyult szerelmileg a nője után az alsóbb világba...egy ilyen
kalándérisba vót
is egy kép a vásárba.
KURTA De
az se szerelmileg vót, az a kép, és nem adósilag, te,
mert
az vót a rimája, he!
IBOLYA A
rimaság tán nem adósság, he?
VASÁRNAP És
mit kiáltott még a cet?
SGANARELLE "Megállj, Don Juan, a szavadat adtad, hogy ma velem vacsorázol! Add lelkedet!"
VASÁRNAP Azt
is vijjogta?! Amikor nekem az uratok
több
mint száz arannyal tartozik? Ez így nem ér!
Ezt
így nem lehet!
KURTA Szóval
akkor azt nem a kőszobor mondta?
SGANARELLE Mi? Ja! De! Ezt tényleg a kőszobor mondta!
Azt
se tudom, hol áll a fejem, még most is
minden
ízemben reszketek!
IBOLYA Há'
mán ez nem is csuda...
SGANARELLE És ha láttátok volna a kísértetet! Ibolya, te biztos,
hogy
szörnyet haltál volna! Olyan volt a pofája,
mint...mint
a kirilalejszum, aki nem kapott vacsorát!
IBOLYA Anyád!
SGANARELLE Te is áldd a szerencsédet, Kurta, asz’ondom,
hogy
nem láttad Don Juan vesztét.
KURTA Áldom
is! Nédd mán ,csak meséltél róla, és
ijedtemben
mán ettől bevizeltem.
SGANARELLE Néztél volna a szárnyas cet szemébe, elfolytál
volna,
mint a télvizi takony!
KURTA Hapci,
te barom!
Don
Juan jelenik meg, a lehelletét a markába fújva annak
szagát
vizsgálgatja, a fejét csóváva és nagyon maga alatt.
DON JUAN Sganarelle!
SGANARELLE Uram!
DON JUAN Gyere
ide!
SGANARELLE Uram!
DON JUAN Tudni
akarom, milyen a szájszagom!
Vasárnap
úr csap rá Don Juanra.
VASÁRNAP Édes
úr!
DON JUAN Mi
van?
SGANARELLE Én szólni akartam…
VASÁRNAP Don
Juan!
DON JUAN Még
ez is?!
VASÁRNAP Jaj,
de örülök, hogy ami megtörtént nagyságoddal, az mégse történt meg!
DON JUAN Köszönöm, hogy aggódott értem, Vasárnap
úr.
VASÁRNAP Hogyne
aggódtam volna, amikor ön engem a
egy
ízben többször legjobb barátjának nevezett?
DON JUAN És ez így is van! Nálam első az
emberbaráti szeretet.
VASÁRNAP Meg
azt is tetszett említeni, tudja, hogy mivel
tartozik
nekem, puszta szeretetből meg nem halna, amíg…
DON JUAN Már hogyne tudnám: mélységes
tisztelettel.
Sganarelle,
gyere ide! Hadd lehellek rád egészen
közelről!
Gyere már, te isten barma!
Sganarelle
közelebb csoszog, Don Juan rálehel.
DON JUAN Nos? Mit érzel?
SGANARELLE Savanykás másnapot.
DON JUAN Mást?
SANARELLE Epét. Némi vért. Egy-két odvas fogat.
DON JUAN És sírszagot?
SGANARELLE Azt úgy nem.
DON JUAN Ibolya!
Gyere te!
KURTA Majd
megyek én!
Don
Juan Kurtára is rálehel. Kurta ízlelgeti, nyammog közben.
DON JUAN Igen?
KURTA Bár
az enyém lenne ilyen…
VASÁRNAP Nagy
jó uram!
DON JUAN Maga
még itt van?
VASÁRNAP Ó,
hát nem nagyon…
DON JUAN De
legyen az, hogy nagyon nem!
VASÁRNAP Bocsásson meg, hogy épp e nehéz percben
zaklatom, de hadd ragadjam meg az alkalmat, mint igaz barátja...
DON JUAN Ejnye, na! Kurta! Mégis mit érzel?
Ha
csókot adnék, te is hánynál?
KURTA Kegyelmed
mán csak nem illatis cukorkát
szopogatott
Donna Elviránál?
VASÁRNAP Tehát
mint igaz barátja tisztelettel érdeklődjek,
olyasmit
nem üzent önnek az a szárnyas cet,
hogy
"Don Juan, add meg az adósságaid!"?
DON JUAN Ki nem üzent nekem mit?
VASÁRNAP Hát
az a csúnya nézésű szárnyas cet, aki kegyelmedet
a Kormányzó úr
szobrához csapta volt egy mennykővel, de aztán hála isten, mégse nagyon agyon?
DON JUAN Olyat meg ki látott, hogy szárnyas cet?
IBOLYA Sganarelle.
KURTA Há'
mán rég fel nem foghatom, minek zugiszik
annyit,
és a májzsugor végre mért nem viszi el...
VASÁRNAP Mert ha pont ezért meg nem fedte volna
nagyságodat, akkor az a cettől igencsak nagy hanyagság lett volna. Mert ugyanis mint
úriember, és ezt mint igaz jóakarója és barátja mondom, szóval úriember tényleg
nem száll se Mennybe, se Pokolra anélkül, hogy előtte ne rendezte volna...
DON JUAN Egy pillanat türelmét még, Vasárnap úr!
Ibolya!
Jösszte
mégis és megcsókolsz!
IBOLYA Én-e?!
DON JUAN Ennyit csak elviselsz a kedvemért?
KURTA Még
pénzér' se! Ezt nem hagyom!
IBOLYA Ugyan
mán, he! Ebbe se nem szólsz te bele!
KURTA Ne!
Don
Juan megcsókolja Ibolyát. Kurtát a féltékenység emészti.
DON JUAN Nos? Ízes vagy bides?
IBOLYA Ezt
most a számtól, vagy a bugyimtól kérdi?
DON JUAN Most nem vagyok kíváncsi alsó ajkad
szózatára.
IBOLYA Há'
mán csak egy csók vót, na.
DON JUAN És?
IBOLYA És
elég is vót mára.
DON JUAN Tehát tényleg büdös lett a szám.
IBOLYA Mit
tom' én, ha fokhagymát faltam uzsonnára?!
Don
Juan végképp maga alá zuhan.
A
szolgák összenéznek, integetnek Vasárnap úrnak is.
Hosszú
csend után.
SGANARELLE Uram…
DON JUAN Ej, hát eredjetek a dolgotokra!
KURTA De...
DON JUAN Tünés mindenki!
Kurta
és Ibolya kimennek. Sganarelle vonszolná Vasárnap urat is,
ám
ő nem hagyja.
Don
Juan nagy nehezen összeszedi magát.
DON JUAN Vasárnap úr, bocsásson meg, mostantól
csak
önre
figyelek. Mit is kérdezett?
VASÁRNAP Ó,
hát bagatell! Pusztán mint alázatos szolgája
érdeklődnék,
hogy mielőtt végképp el tetszene
kárhozni,
nem adná meg azt a csekélyke száz
aranyat,
amit volt olyan szíves tőlem, nemtelen,
esztelen, és
önhöz minden tekintetben méltatlan polgártól...
DON JUAN Igen, elfogadtam öntől e csekélyke
összeget,
és
még a Túlvilág tornácán se feledtem el,
hogy
önnek is adósa vagyok.
VASÁRNAP Megtisztel,
hogy még ott is az eszébe jutottam,
úgyhogy,
bár a szívem a szánalomtól szétreped...
DON JUAN Sganarelle! Otthon a ládámban mennyi
pénz van?
SGANARELLE Rengeteg...!
DON JUAN A patvarba, fickó, ne hazudj a legjobb
barátomnak,
Vasárnap
úrnak!
SGANARELLE Én még soha életemben nem hazudtam, csak
soha nem hagyják, hogy befejezzek egy mondatot.
Uram ládájában
rengeteg pénz lenne, ha el nem költötte volna különböző szűzekre, lóra,
kártyára, ruhára, borra,
főbírák
megvesztegetésére, hogy a kínpadot és a vesztőhelyet csak mint túrisztikai
látványosságot lássa,
és miegymásra...
Ez egy.
DON JUAN Hallhatta, drága Vasárnap úr: nem
herdáltam el feleleges dolgokra egy fityinget se.
Ezt csak elismeri?
VASÁRNAP Ismerjem
el? Jó, ámbátor...
DON JUAN Remek!
SGANARELLE Nyelje le, s'merje el! Ez már nem kerül magának
pluszban
semmibe.
DON JUAN És hogy adósa semmiképp se maradjak,
szívesen
megosztom
önnel emlékeimet. Kérem! Ha ideje
és
kedve engedi, töltsön el velem néhány napot!
Én
ezalatt a legintimebb részletekig elmesélem
önnek
az életem, méghozzá oly érzékiséggel,
hogy
kéjjel-gyönyörrel teli veder lesz a végén a lelke,
mintha ön lenne én, s mintha ön élte volna
le
helyettem az én történetem. Lássa be, potom száz
aranyért
nem bocsátkozhatna bele egy ekkora
kalandba,
és ráadásul, mert nem ön követte
el
szépséges bűneim, velem egyenlő libertinusként
lesz
teljesen bűntelen, hisz tétlen vágy, sóvár
képzelet
nem árt senkinek. Sőt! Olyan lesz ön
számomra,
mint gyóntató papom, amivel nagy
szívességet
tesz nekem is, ezt is biztosan állíthatom.
VASÁRNAP Á,
nem érek én ám rá! Ráadásul mit szólna a
feleségem,
ha napokra eltűnök?
SGANARELLE Hány éve házas ön?
VASÁRNAP A
jövő hónapban lesz harminckettő…,
hogy
először megözvegyülök. És aztóta csak
négyszer
nősültem újra. És jaj, ez a mostani!
Az
ám egy szépséges fruska! Kár, hogy ő se bírja
mindig
vérbő természetem, túl sokszor hallom tőle,
jaj, uram, ennyi
mára elég legyen.
SGANARELLE Nahát, ki se nézném magából.
VASÁRNAP Megveszek
biz néha a vágytól.
Don
Juan leveti felső ruháját.
DON JUAN Akkor kamatként fogadja el a ruhám és a
kardom!
Magamnak
csak e véres kendőt tartom.
VASÁRNAP Hiszen
ez az ing szakadt, izzadt, véres, rémes…
DON JUAN Hordja így! Ki ne mossa! És majd
meglátja,
hogy
néznek önre a népek, a háta mögött
összesúgva:
"itt ment el lovag Vasárnap úr, hű,
micsoda
fene kemény legény ez! Évek óta
vérben
úszik, peckesen jár, nem ám
a
sárban kúszik!"
VASÁRNAP Na
jó, nem bánom. De előtte csak szólok
az
asszonynak. Kérem uram, hol találom?
DON JUAN Bárhol legyek, minden percben magát várom!
VASÁRNAP Emlékeit
majd megköszönöm, ám ha így
egyezünk,
az kevés lesz nagyon.
Szerezzen
hozzá nekem egy igazi szüzet!
DON JUAN Magának?
VASÁRNAP Mért?
Kinek? Ön tálalja, és én rögtön meggyakom.
DON JUAN Meglátom,
mit tehetek.
VASÁRNAP Remek!
Tehát holnap hol találom?
DON JUAN Keressen
meg! Talán a kormányzónál leszek,
tisztelt barátom.
VASÁRNAP Hogyan?
Ön még bejáratos a palotába?
DON JUAN Oda
már nem, de a kriptájába…
VASÁRNAP Így
hát megyek. Ne feledje a szűzemet!
Don
Juan Vasárnap úr kezébe nyomja a ruháját és a
kardját.
Vasárnap úr kimegy. Don Juan Sganarellnek.
DON JUAN Sganarelle,
ne feledd! Szólj Kurtának és Ibolyának:
talán
lesz még egy menet.
NYOLCADIK JELENET
Don
Juan, Sganarelle, az összes szereplő, mint az előhangban:
álarcban,
köpenyben. Egyenként feltűnnek, aztán eltűnnek, végül…
DON JUAN De
most engem nézz meg jól, Sganarelle!
SGANARELLE Jó randa az a seb, be kéne kötni.
DON JUAN Ne a sebet nézd, hanem a hasam!
SGANARELLE Mi van vele?
Don
Juannak bizony kis hurkás pocakja van.
DON JUAN Has
ez még, vagy már pocak?
SGANARELLE Has.
DON JUAN De
elég rácsosan lapos?
SGANARELLE Lapos.
DON JUAN És
itt oldalt az úszógumim?
SGANARELLE Ennyi kell.
DON JUAN És a bicepszem? A hátam izmai? A
vádlim?
A
combom? Női szemmel nézz: még vonzó vagyok?
SGANARELLE Mármint így gátyóban?
DON JUAN Húzzam le azt is?
SGANARELLE Isten ments! Már így is mindenki minket bámul!
DON JUAN Milyen a termetem? Nyögd már ki!
SGANARELLE Apollói?
DON JUAN Az
igazat, ne hízelegj!
SGANARELLE Akár Zeuszé, midőn átment bikába!
DON JUAN Tehát
már egy kövér szarvasmarhára hasonlítok.
SGANARELLE Dehogy!
DON JUAN A
hímtagom is sorvad! Nézzed!
Don
Juan letolja a gatyáját is, mutatja magát a szolgának.
DON JUAN Mondd
a szemembe: egy rosszagú, vén szar vagyok!
SGANARELLE Egy rosszagú, vén szar vagy vagy.
DON JUAN Tényleg?
Tudtam.
SGANARELLE Jaj, uram, hiszeen alig múltál harminc…
DON JUAN Ez
hát a végzetem.
SGANARELLE Hiszen épp maga oktatott: a szép férfi attól is szép, hogy
nem szép! Ez...teljességgel
világos. Mert ha a férfi nem attól szép, hogy szép... akkor attól még szép még, mert…
DON JUAN Bennem minden nő ezt imádta.
SGANARELLE Mert ön a kanság díszpéldánya.
DON JUAN De
ennek, lásd, vége, Sganarelle.
SGANARELLE Ugyan már.
DON JUAN Itt
az idő, menni kell. A lovam?
SGANARELLE Kifogva.
DON JUAN Fogd hát a batár elé újra.
SGANARELLE Utazunk messzire mégis?
DON JUAN Talán
tényleg csak remetének egy monostorba.
SGANARELL Minő vízió.
DON JUAN Minő balsors.
SGANARELLE Minő végzet!
DON JUAN És ott eljő rám végre az enyészet?
Egy
paradicsom repül be nagy ívben. Aztán mégegy. Aztán már mindenféle mocsok. Az
összes szereplő, mint lincselni vágyó csőcselék jelenik meg, és űzik ki a térről
káromkodva, üvöltözve Sganarellet és Don Juant.
MÁSODIK MINEK
ELSŐ
JELENET
Don Juan, Sganarelle
ERDEI
TISZTÁS
Don
Juan még mindig a koszos alsógatyában. Elszántan tornázik: törzsfordítás,
karhúzás, törzskörzés, nyakkörzés, hajolgatás, guggolás. Nehézkesen megy. Izzad,
zihál. Közben.
DON JUAN Teremteni!
Szabadságot
magunknak!
Dacos
nemet mondani
Mindenre!
Ami
úgymond
kötelező!
Nem
ez egy magát…
valamire
is
tartó
férfi
kötelessége?
Már
hogyne
lenne
az!
Meggyőzheted-e…
az
oroszlánt,
hogy
ne falja fel a
zsiráfot?
A
zebrát?
A
gnut!
A
bivalyt is, ha báror?
A
krokodilt
nem,
azt nem.
Az
embert!
Vagy
csak a majmot?
Váuuuuóóóó!
Egy
erős faágat néz ki magának, felugrik rá.
Azon
húzódzkodna, ám csak szánalmas csimpaszkodásra képes.
Ezért
panaszra fakad.
A
hentesnél vásárolni!
Ez
korunk erkölcse, barátaim.
Mivégre
gyötörsz akkor engem te
szenteskedő
vénasszony, lelkiismeret?
Az
volt a bűnöm, hogy vadászok?
Hogy
magam ejtem el a vadat?
Hogy nyiltan vállaltam az étvágyamat?
Az?
Az.
Lehuppan
a fa tövébe, sípolva zihál.
Meglátjuk.
Rendben
van
Ebben
a koszos gatyában
A
herém is haránt van…
Don
Juan néhány fekvőtámaszt próbál meg, azt se sok sikerrel, ezért inkább a hasán
fekve marad.
Ne kergessem többé a gyönyört?
Málházzam fel magam
azzal a tudattal,
hogy büdös lett a
szám?
És
visszataszító a testem?
Egy
pudvás hónapos retek lettem?
Egy
puffadt hólyag?
Fúj!
Sganarelle
jön be, egy inget hoz, és egy ánizsvirág
csokrot.
SGANARELLE Nahát, hogy Nagyujj úr reggel óta mennyit szépült! Izmai,
szavamra, akár egy gladiátoré,
annyit
épült!
DON JUAN
Mik azok ott a kezedben?
SGANARELLE Pont azok, amiknek látszanak. Ing és ánizs.
Nagyágodnak
hoztam.
DON JUAN
Honnan?
SGANARE LLE Vettem.
DON JUAN
Mennyiért?
SGANARELLE Nem volt drága, nem számít. Majd hozzácsapjuk
a
béremhez ezt is.
DON JUAN
De kitől szerezted?
SGANARELLE A nevét mért kérdeztem volna? Csendes alku volt,
amíg
lehúztam szegény párától, hiába faggattam,
nem
is válaszolt.
DON JUAN
Te leütöttél valakit egy nyomorult
ingért?!
SGANARELLE Már nem köllött ütni, mállott ő magától...
DON JUAN
Sganarelle, honnan van ez az ing!?
SGANARELLE Onnan, ahol az ánizs oly dúsan virágzik,
hogy
illó olaja illatától felfrissül a megfáradt
tüdő.
A teája különben remekül fingat, és mellesleg
igen
jó köptető. Gondoltam, szedek uramnak belőle,
hátha
szája bűzét is elűzi, ha rágicsálja.
DON JUAN Azt
kérdeztem, honnan szerezted!
SGANARELLE A lelőhelye a várfalon túli temető.
DON JUAN Te egy halottról rángattad le ezt az
inget nekem?
SGANARELLE De mit ér az ánizs, amely majd a szájszagát űzi,
ha
uram megmarad meztelen?
DON JUAN Csak nem képzeled, hogy én ezt felveszem?
SGANARELLE Uram! Lehet, hogy kegyelmed máris izmosabb,
maga Atlasz, ajkának íze pedig édesebb lesz
i ismét,
mint a méz, de nincs az a nő, aki egy száll
foltos
gatyájú férfira néz… olyas vággyal, mint
amilyet
egy Don Juan különben megszokott...
DON JUAN Kit
érdekel Don Juan?
Jegyezd meg végre: ő halva van!
MÁSODIK
JELENET
Don
Carlos, Don Juan, Sganarelle, három haramia.
Don
Carlos rohan be ziláltan, kifosztva, sikongva, a nyomában a három Dezső.
DON CARLOS Segítség! Segítség!
SGANARELLE Na nézd csak, ma erre ki jő még?
DON CARLOS Az isten szerelmére!
SGANARELLE Hogy a székletem ne váljék keményre!
DON CARLOS Gyilkosok üldöznek! Két jó uram!
SGANARELLE Úgy látom, Don Carlosnak gondja
van.
Don
Carlos még így megűzötten is elámul.
DON CARLOS Ön az? Don Juan?
DON JUAN ÉN?!
Á, nem én, én aztán nem, ugyan.
DON CARLOS Bocsásson meg, de igencsak hasonlít egy hullára.
DON JUAN Nagyujj
lennék mély tisztelettel, szolgálatára.
DON CARLOS Akkor mentsen meg!
DON JUAN Igen?
DON CARLOS Odébb a lovamról leütött a három Dezső!
DON JUAN Na,
nem!
DON CARLOS Aztán félholtra rugdaltak a pázsiton!
DON JUAN Az
fájhatott.
DON CARLOS Fájt bizony! Közben elvették mindenem.
DON JUAN De
látom, sikerült megszöknie hirtelen.
DON CARLOS Csak hagytak elfutni. Rohanj hát, biztattak kéjjel
Játszanak
velem, mint macska az egérrel.
SGANARELLE Így hát felhagyhat lassan minden reménnyel.
DON CARLOS Védjenek meg, esdve kérem!
A
három Dezső caplat be a színre Don Carlos után. Don Carlos sikkantva bújik Don
Juan háta mögé.
ELSŐ Na,
itt van má’!
MÁSODIK Nézzed
má’!
HARMADIK Társasága
van.
DON CARLOS Ez a két úr megvéd engem!
ELSŐ Tényleg?
MÁSODIK Ne
má’!
DON CARLOS Mondjátok, hogy így van, esdve kérlek!
DON JUAN Uraim…e
szegény nyüzügét akár el is engedhetnétek.
HARMADIK Már
mért?
DON JUAN Mert
mért ne?
MÁSODIK Meggyőző érv…
HARMADIK Hagyjuk
élni?
ELSŐ Á,
inkább mégse.
SGANARELLE Hát ez nem sikerült.
DON JUAN Menekülj
tovább, uram!
DON CARLOS Fussak? Futok!
ELSŐ Ne
siess má’!
MÁSODIK Olyan
gyorsan hová futol?
HARMADIK Úgy
iszkolsz má’, sose érünk utol.
DON CARLOS Könyörgök önnek, Don Nagyujj!
SGANARELLE Nincsen kardja.
DON JUAN Nincsen
kardom.
DON CARLOS Tessék, az enyém! Jaj, ez csak a szíja!
A
haramiák elráncigálják, röhögve körülveszik, ütik, rúgják,
késekkel
szurkálják Don Carlost.
ELSŐ Nédd mán, a kappan!
MÁSODIK Ez,
amíg verik, azt nyögi ám, hogy makk van!
HARMADIK Azt,
mint a nyúl, utána úgy szalad.
DON JUAN Uraim!
MÁSODIK Mi
van, gatyás?
DON JUAN Ha
szabadna még egy szóra.
ELSŐ Nézzed
mán, a koldus velünk szólna.
A
Dezsők félbehagyják Don Carlos lemészárlását.
DON JUAN Gondoljanak bele, írva vagyon, hogy aki
kardot
emel, kard által vész az el.
HARMADIK De
nálunk csak tőr van.
ELSŐ Meg
kés.
MÁSODIK És
ez a svájci bicska.
DON JUAN De
az utonállást e hon bicskával is tiltja.
Ember
emberre errefelé nem vadászhat.
Don
Carlosra tehát nincsen vadászszezon.
ELSŐ Nem
baj, mi e tiltást rég és sokszor áthágtuk.
MÁSODIK Don
Makk urat meg má’ le is vadásztuk.
DON CARLOS Csak az életemet hagyjátok meg, jó Dezsők!
MÁSODIK Mér’
hagyjuk meg?
DON CARLOS Mindenem nektek adom!
ELSŐ De
mán mindent elvettünk tőled.
DON CARLOS Gazdag a családom, és van saját vagyonom.
HARMADIK És
ha nekünk az köll, hogy megdögölj, akko'
meg
mi van?
ELSŐ Ne
fetrengj már, Nyúlbéla, hadd szúrjalak
rendesen
hasba!
DON CARLOS Váltságdíjat kérhetnétek értem!
ELSŐ Nem kell!
MÁSODIK Várjál!
HARMADIK Mért
nem?
DON JUAN Hiszen ez a remek, életmentő ötlet!
DON CARLOS Jaj, már késő, végem!
ELSŐ Mivel
belezlek ki éppen.
Első
Dezső tövig szúrta a tőrét Don Carlos hasába. Don Carlos
felsikolt,
tátog, hörög.
DON CARLOS Légy átkozott!
MÁSODIK Ezt mér' kívántad neki, ettől egész
éjjel zokog!
HARMADIK Mi az a kezedben, csak nem ánizs?
SGANARELLE Az.
HARMADIK Add már nekem! Abból lehet főzni
pálinkát is.
SGANARELLE Tessék, vigyed.
ELSŐ Dezső! Ne dumálj, gyere már!
HARMADIK Látják, ez mindig csak kiabál.
A
haramiák vidoran távoznak.
DON JUAN Nahát. Sganerelle. Minő hanyagság.
Minket sajnos
meg se öltek.
SGANARELLE Többes számban beszélni, uram, most igazán
felelőtlen ötlet!
Sganarelle
megnézi közelebbről Don Carlost.
SGANARELLE Hát ez tényleg meghót.
DON JUAN Amíg
élt, sok haszna nem volt. Rebegjünk érte egy imátságot azért.
SGANARELLE Itten nyugszik Don Carlos
Kibelezték
őt sajnos.
DON JUAN Isten, ki vagy a magas égben, ezért
mindent látsz
ott, talán már
elég makkot látott, mondott, ezért vethetett le magáról minden földi gondot.
SGANARELLE Ez is szép beszéd volt.
Don
Juan egy percig magába szállva áll a tetem felett, aztán
csendben
magához veszi Melissza de la Bendőt, búsan
szól
a szolgához.
DON JUAN Jer, Sganarelle, mi még élünk.
És
amíg élünk, a fő az egészség:
Mostantól
kocogni is fogunk.
SGANARELLE Hogy én kocogjak? Az kizárt!
DON JUAN A
te szíved is rendszeres mozgás után kiált.
SGANARELLE Hát ez már dühítő!
Don
Juan kikocog a kendővel, Sganerelle utána lépked az inggel.
HARMADIK
JELENET
Don
Carlos, Vasárnap úr
Don
Carlos hördülve magához tér haldokolni.
DON CARLOS Jaj, makkom atyja!
Meghaltam?
Nem.
Vérem
ízét érzem a számban.
És
mi ez itt?
A
kezem.
És
a kezemben?
Makkom
anyja, ne hagyj el!
A
belem!
Jaj,
istenem!
Két
marokkal tuszkoljam vissza?
Hol
vagy ilyenkor, drága kis kendőm?
Melissza?
Melissza!
Ó,
jaj, hisz ő elhagyott!
Nem,
én hagytam el.
Melissza!
Juan sírjába dobtalak!
Ó,
én hitvány, rohadt kis alak!
Megérdemlem
a sorsomat.
Vasárnap
úr jön be Don Juan ruhájában, az oldalán Don Juan
kardja
lifeg.
VASÁRNAP Jövök
már, jövök, itt vagyok!
DON CARLOS Ki vagy, ó, hájasan rút alak?
VASÁRNAP Ki
lennék? Don Juan, a nagy.
DON CARLOS Te vagy!?
VASÁRNAP Ki
más?
DON CARLOS Már csak homályosan látok.
VASÁRNAP Nézek
majd helyetted én, a barátod.
De
mi történt veled?
DON CARLOS Láthatod: haramiák kiontották a belemet.
VASÁRNAP Ez
bizony kellemetlen lehet.
DON CARLOS Áruld el, most hol vagyok? Ez a Menny, vagy a Pokol?
VASÁRNAP Az
csak a Menny lehet, ahol egy Juan gyalogol.
DON CARLOS Így hát üdvözültem?
VASÁRNAP Talán
igen, talán nem. Nos, uram, viszlát, hogy
találkoztunk,
a szerencsémnek örültem.
DON CARLOS Várj még, kérlek!
VASÁRNAP Igen?
DON CARLOS Bocsáss meg!
VASÁRNAP Nem
tartozol nekem.
DON CARLOS Hiszen megöltelek.
VASÁRNAP Te?
DON CARLOS Tán nem emlékszel?
VASÁRNAP Nem…nagyon.
DON CARLOS Tegnap a templomtéren szúrtalak agyon.
VASÁRNAP Engem?
Én akkor ott biztos nem voltam.
DON CARLOS Hát hol lettél volna?
VASÁRNAP Ejnye
már, miért lettem volna épp ott, amikor
éppen
máshol molyoltam?
DON CARLOS Kérlek, ne gúnyolódj velem! Te makkot mondtál,
és
én halálos sebet ejték a szíveden.
VASÁRNAP Uram!
Haldoklóval viccelődni nekem nem szokásom.
Magával
én sose vívtam. Hát már csak lenne erről
némi
tudásom? De mondja csak, nem látta erre véletlenül
a
druszámat?
DON CARLOS Ki lenne az?
VASÁRNAP Don
Juan.
DON CARLOS Hát nem maga az, jó uram?
VASÁRNAP De.
Kérem, tegnap óta valóban én is az vagyok.
DON CARLOS Tehát ketten voltatok !?
VASÁRNAP Vagyunk, kérem. Ám engem eddig csak így szólítottak: hé, te,
Vasárnap! Hozzá persze semmi úr. Közöltem is az asszonnyal: há' rohadj meg mán,
Fruska, engem
se
látsz többé, na, ezt vegyed be!
Ha
nem űzekedsz velem mostantól minden reggel, délben,
no
meg persze este.
Rám is rontott
rögvest, mint szokta volt, azzal a szűzi, szende zokogással, hogy lehet vele
minden, csak szex ne!
De
most úgy kaptam ám szájon, hogy ez emlékétől a
lelkem még
mindig repked héjaszárnyon!
Héja, kiáltok!
Kalandra fel, uram!
Ha meg nem
sértem, hogy ezt kívánom,
miközben
maga a beleit tuszkolja, amiért szánom,
sőt,
nehéz is látnom.
Mondja,
bármiben talán segíthetek?
DON CARLOS Érezze magát operában, és ha végighallgatta
utolsó
áriámat, elmehet.
VASÁRNAP Kezdheti.
DON CARLOS Jaj, makkom atyja!
VASÁRNAP Csak
még egy pillanat.
DON CARLOS Igen?
VASÁRNAP Egy
gatyás férfiút se látott?
DON CARLOS Egy olyan járt itt, de aztán odébb kocogott.
VASÁRNAP Merre?
DON CARLOS Haldoklás közben erre ki figyelne?
VASÁRNAP Így
hát úgy követem majd , hogy az ösztönömre
hallgatok.
NEGYEDIK
JELNET
Don
Juan, Sganarelle.
A
VÁRFALON TÚLI TEMETŐBEN, KÖZEL A KORMÁNYZÓ KRIPTÁJÁHOZ
Don
Juan és Sganarelle jönnek be. Sganarelle a vállát átkarolva
támogatja
Don Juant, aki felvette az inget. Megállnak.
SGANARELLE Ismerje be nagyságod, hogy semmi értelme a
felesleges
futkosásnak!
DON JUAN Csak túlpezsdült a vérem. Hidd el,
kocogni jó,
sőt,
hasznos is.
SGANARELLE Ha maga mondja. Ámbátor én, aki többek közt
már
orvos is voltam, csak azt javallom, hogy
ráér
akkor futni az ember, ha kergetik.
Bár
ha annak a hasznát is nézem… Don Carlos
se
ment vele sokra, ezt ismerje el!
DON JUAN Te orvosnak is csak olyan lüke voltál,
mint
szolgának,
Sganarelle.
SGNARELLE Márpedig a pacalban búvik meg a hosszú élet
titka,
semmi másban!
DON JUAN Mért pont a pacalban?
SGANARELLE Először, a pacal elkészítéséhez végtelen alázat,
sok
évnyi tapasztalat és türelem szükséges,
ami
erényekkel csak az igazi bölcsek bírnak.
DON JUAN Jól van, elengedhetsz.
SGANARELLE Mert ahogy Arisztotélesz is megaszonta: a jó
pacalnak
igenis kell, hogy meglegyen az eleje,
a
közepe és a vége, mégpedig nem tetszőleges
sorrendben
és arányban.
DON JUAN Ugyan mit tudsz te Arisztotelésztől?
SGANARELLE Majdnem annyit, mint kend a nőkről.
Szóval
ez volt először.
DON JUAN És mi van másodszor?
SGANARELLE Másodszor az van, hogy a pacalt megesszük.
Nomármost
az ki van zárva, hogy aki pacalt
ebédelt,
az ne kívánna lepihenni utána néhány
órácskára.
És amíg az ember pihenget, addig
nyilvánvaló,
hogy nem vétkezik.
DON JUAN Viszont hízik, ha pacalt eszik.
SGANARELLE És harmadszor éppen ez ebben a lényeg!
Mert negyedszer a kövér ember ritkán
izgága,
tehát a kövér embert elkerüli a baj,
ötödször
a kövéreket nem szeretik a nők, tehát a
kövéreket
végképp elkerüli a baj, hatodszor a
kövéreket aggkorukra a guta szokta
gyengéden
megütni, így szinte észrevétlen,
különösebb
szenvedés nélkül jutnak át a
megtisztulásba.
DON JUAN A falánkság is bűn, te idióta.
SGANARELLE Az az. Csakhogy a pacalevés nem falánkság,
hanem pacalevés. Más műfaj, és ezt nem
is ötezer,
hanem legalább százezer év óta
minden gondolkodni képes ember tudja.
DON JUAN A kocogás meg kocogás. Még egy kör!
SGANARELLE Ez biztos?
DON JUAN A legelső szűz egyetlen mosolyáért,
akit ma meglátok!
És akinek ezért, bárki is lesz az, végre
újra szerelmet
vallhatok, és akit, ha ő is megszeret,
feleségül is veszek.
De ha nem kellenék neki, nem bánom,
Vasárnap úré lehet.
SGANARELLE Akkor biztos...
Don
Juan kifut, Sganarellet maga előtt
taszigálva.
ÖTÖDIK
JELENET
Kurta, Ibolya, (Némber)
Ellenkező
irányból Kurta és Ibolya jelennek a kőszobor,
és
a kísértet jelmezekben.
Amíg
ők veszekednek, egy rettenetes ronda, rongyos alak leselkedik rájuk.
KURTA Há'
nekem mán hijába is rinyász, te cafat!
IBOLYA Meg
se nyikkantam, he!
KURTA De
úgy néző', pedig hijába is néző úgy, te rüfke!
IBOLYA Nézzen
ám rád úgy egy nyúzott kannyúl!
KURTA Csinyá'sz
bármit, még bohóckodok egyször
becsületbő',
oszt húzok innét, nincs több
digi-dugi
bunyó!
IBOLYA Há’
ha nincs, nekem nem is hiányzik, he!
KURTA Mer’
én már tényleg nem szeretlek, te!
IBOLYA Há'
akkor tényleg húzzá mán, ki bánja! Hova húzó'?
KURTA Há'
mán csak oda!
IBOLYA Mer'
ott mán várnak, mi?
KURTA Ha
nem várnak, majd oszt várnak. Különb
kan
vagyok ám még uraságánál is, he!
IBOLYA Most
még mindig azér' izélsz?!
KURTA Tán
nem nyomta beléd azt a rücskös nyelvit
abba
a lepcses nagy pofádba, te?!
IBOLYA Há'
ha nyomta, mi van abba', he?!
Ne
tudd meg, milyen büdös vót a szája!
KURTA Pont
beléd! Az én randámba!
IBOLYA Há'
ha csak a randád vagyok, húzzá csak!
KURTA Neked
meg az csókogassa a hurkádat!
IBOLYA Ne
mán, Kurta! Tessék! Itt egy csülök!
KURTA Sliccet
se csinyátál, még mindig nem, a maskarámra!
IBOLYA Szűz
Máriám, csak nem kő' megint félreállnod?
KURTA És
ha még nem kő'? Akkor se csinyátá! Mer' figyeltelek ám,
he! Bámútá a tűzbe! Azt a Juanra gondótá, amíg
én
baromállatja a farod kenegettem!
IBOLYA Egyé
inkább!
Kurta
félredoja a csülköt, aztán mérgesen kicsörömpöl, Ibolya utána.
KURTA Tőled
már ez se nem kő', te!
IBOLYA Észen
vagy? A friss fött, füstölt csölök! He!
KURTA Még
ma húzok! Hiába is rinyász, te dög!
HATODIK
JELENET
Némber, Don Juan,
Sganarelle
Alighogy
Ibolya és Kurta távoztak, egy némber csörtet elő
leshelyérôl,
magához kaparintja, falni kezdi a csülköt.
NÉMBER Az
ördög cimbalmozzon a bordátokon, akármik
is vótatok,
jófajta huncfut iparosok, vagy tényleg túlvilági szellemek, ez a
csülök mán az enyim! Hmm,
de milyen dedede ez a csócsa! Há' foszlósabb
ez, mint a bélpoklos komám balkeze!
Don
Juan támolyog be zihálva. Középen térdere esik.
Sganarelle
követi, egy újabb csokor ánizst szedett közben.
A
némber elbújik, falja a csülköt.
Don
Juan szinte haldoklik a légszomjtól.
DON JUAN Jegyezd meg…
amit
most mondok!
Mindig
engedelmeskedned kell
egy
legfelsőbb parancsnak!
Kitartón, és
jó
sokáig,
még
ha fáj is…
a
tüdőd kilyukad
a
szíved szértobban…
Különben
tönkremész
mert
elveszted az önbecsülésed.
SGANARELLE Nekem az minek?
DON JUAN Mi? Az önbecsülés?
SGANARELLE Uraknak való az.
DON JUAN Már
megint ostobákat mondasz.
SGANARELLE Sose volt gond az. Aztán hogy érzi: tisztul
már a vére, tiszt úr?
DON JUAN Még lelkem is.
SGANARELLE Tehát nem az a boldog ember, aki nem ismer
olyat?
Hogy lélek? Mi az? Az ember csak addig boldog,
amíg
nincs lelke, csak erős jelleme.
Don
Juan végre jobban van, megbámulja a szogát.
DON JUAN No látod, nem is vagy te mindig hülye.
SGANERELLE A boldog ember vallása: hazudj.
Az
istene: az önzés. Ki az a botor, aki
ne
hazudozna, amíg lélegezni képes?
DON JUAN No
ki?
SGANARELLE Hát én.
DON JUAN Te? Akkor mondj még pár igazságot!
SGANARELLE A lónak négy lába van: ez egy.
DON JUAN De mint köztudott, mégis megbotlik: ez
kettő.
SGANARELLE Az ég fent van, a föld lent.
DON JUAN Kivéve, ha tótágast áll a világ, ha az
ember
megérzi
magában a végtelent.
SGANARELLE A fának gyökere van, törzse és lombja!
DON JUAN De ha gyökerét veszti, az csakis a lombja
gondja.
SGANARELLE A szép hölgy mézzel telt köcsög?
DON JUAN Ellenkeznék ebben is, de ez tetszik
szerfölött.
SGANARELLE A hetedik igazság maga isten lenne.
DON JUAN Ha
a jó öregnek telne benne kedve.
SGANARELLE Most már azt se hiszem el, hogy az úr Túlvilág kapujában járt volna tegnap.
DON JUAN És miért nem?
SGANARELLE Először azért, maga is boldogan
és csakis hazudik,
és
mindig merészem és élveteg kéjjel.
DON JUAN Ám úgy szép a hazugság, ha annak a
mélyén
valami
fájdalmas igazság lakozik.
SGANARELLE Bezzeg, ha ördögök szurkálnák azóta tüzes
vasvillával
a kend valagát, akkor nem futkosna itt.
DON JUAN De még nem a Pokolban vagyok, tehát mit
tegyek?
SGANARELLE Az előbb még arról papolt, hogy gyötri a lelkiismeret.
DON JUAN Mert
fogat fogért, szemért szemet.
Don
Juan feltápászkodik.
DON JUAN Még egy kört, Sganarelle?
SGANARELLE Á, nekem már a fűben kell hevernem.
DON JUAN Pihenj
hát! Muszáj az erőmet visszanyernem.
Don
Juan kikocogna, ám belebotlik a némberbe, aki a félig
lerágott
csülköt a szoknyája zsebébe rejti.
NÉMBER Na!
DON JUAN Pardon,
madam…
NÉMBER Anyádon
ess át!
DON JUAN Hát kegyed miféle szerzet?
NÉMBER Mér'
rúgsz belém, he? Ebben telik kedved?
DON JUAN Ezer bocsánat! De mondd csak, vadember
lennél,
vagy egy szelíd majomállat?
A
némber feltápászkodik, ettől a csülök kiesik a zsebéből,
amiért
szinte sértetten hajol le, és dugja el ismét.
NÉMBER A
nevem Heléna, ha épp tudni akarod.
DON JUAN A púpodra, asszony, de szép neved van!
NÉMBER Azér' van púpom, hogyha egy szőrmók
baromba
botlok,
ne legyek mán rögtön gondba’.
DON JUAN Mégis miféle gondra célzol Szép Heléna?
NÉMBER Eztet
szűzi szemérmem tilcsa kimondanom.
DON JUAN Nem mondod komolyan, hogy még szűz
vagy?!
NÉMBER Mán
hogy én nem? Há' tükörponty legyen mán
a
fejem helyén, ha az ég plafonnya látta mán
szertekalimpányi
tíz jól ápolt lábkörmömet!
SGANARELLE Pedig ha tükörpontyra hajazna a képed,
sokkal
szebb lennél, te banyaképű, rút öreg!
DON JUAN Sganarelle! Ne sértegesd ezt a fínom úri
hölgyet!
NÉMBER Haggyad
csak, hadd pofázzon! Még szólhat
kettő
ilyet, oszt akkor nekirontok, lecsapom,
oszt
a szájára csücsülök.
SGANARELLE Asszony, te oly randa vagy, hogy látásodtól megőrülök!
NÉMBER Már
kettő rosszat szótál, Csimbókjancsi...
DON JUAN Hagyd őt, Heléna, inkább velem csevegj!
NÉMBER Na
mongyad, gátyóskám, mire vagy kíváncsi?
DON JUAN Ha rólad van szó? Mindenre! Hány éves
vagy,
szende
szűz?
NÉMBER Mit
tom' én! Tizenöt.
SGANARELLE ...Szer öt?
NÉMBER Három...
A
némber nekitámadna Sganarellenek, ám Don Juan lefogja.
DON JUAN Várj már, édes! A szolgámat bízd rám,
majd
én
megbüntetem, hogy tiszteletlenül merészelt
szólni
veled.
NÉMBER Ez
a szógád neked? Hát te úr vagy?
DON JUAN Olyasmi.
NÉMBER Szóval
a három Dezső téged is lemarkecót, mi?
DON JUAN Nem egészen...
NÉMBER Ebbe'
az erdőben nagyon kő' rájuk vigyázni.
SGANARELLE Pláne egy olyan légies, törékeny szépségnek,
mint
neked.
NÉMBER Most
akkor' én nyírjam ki, vagy tényleg
megbünteted?
DON JUAN Sganarelle! Nem ismerek rád! Miért nem
tiszteled
a hölgyben a női nemet?
SGANARELLE A nemet? Már hogyne tisztelném benne!
Nem,
nem, nem, az lehet, hogy egy ilyen
randa
dögöt anya szült!
DON JUAN Te nem látod Helénát szépnek?!
SGANARELLE Ja! Dehogynem! Ha varacskos disznókhoz
menne
bálba, vagy ha rémként menne
le
szénért a bányába...
NÉMBER Te
akartad. Ha mán rajta ülök a szádon,
egyúttal
a tököd is lerágom...
SGANARELLE Juj!
DON JUAN Ne foglakozz vele, kérlek! Inkább
pördülj
meg
előttem, hadd lássam alakod, ami oly
sudár
is lehetne, ha előnytelen gúnyád nem
túlozná
el derekad vastagságát, a púpod és
a
farod! Heléna! Ha látnád magad az én szemem
tükrében!
Estélyi ruhában lebbensz kacéran,
merészen!
NÉMBER Aszondod,
tré rajtam ez a gönc?
DON JUAN De szépséged még ez se tudja elrejteni
előttem!
És
áldom az eget, hogy rajtam kívül még senki
nem
nézett rád erősen, ezért őrizhetted meg szűz
erényedet!
SGANARELLE Jézusom!
NÉMBER Há’ most mi ... Mi van?
DON JUAN Csókodat kérném, ha nem tisztelnélek
túlságosan!
SGANARELLE Ez most...udavarol ennek a szörnynek?!
NÉMBER Figyejj
mán te, ne izéjj, mer' arcon köplek!
DON JUAN Pirosló ajkakról még nem örültem
ennyire ily
gyengéd
„ő”-nek.
SGANARELLE Uram! Kendnek kocognia kell! Nem emlékszik?
Fő
az egészség, különben nyöghet!
DON JUAN Hogy futnék most, amikor egész valóm
Heléna
szépségében
fürödhet? Nézd a haját, Sganarelle!
Mi
dúsan és selymesen omolna, ha valaha szappan és
víz
érte volna! No és ha fogsorának híja nem
lenne,
Heléna egyetlen mosolyától a világ a
lába
előtt heverne!
NÉMBER Há'
mán a végén?! Na ne mán!
DON JUAN Pirulásod is csak szűzi szemérmed
dícséri!
NÉMBER Á,
a'szem, csak izzadok.
DON JUAN És én az illatától szinte meghalok.
NÉMBER Jó
van na, há' vicces az úr, majd ha ráérek,
fogok
is röhögni rajta, de mán mennem köll,
úgyhogy
megyek, mondjuk...arra?
DON JUAN Na hagyjon itt!
NÉMBER Dógom
van.
DON JUAN Dolga most más nem lehet.
NÉMBER Há'
mán hogyne lenne, amikó' le köll perkáljam
a
három Dezsőnek a havi egy garast!
DON JUAN A haramiáknak? Mivégre?
NÉMBER Hogy
engem itten héderezni hagyjanak.
DON JUAN Ön?! Egy ilyen szépség? Itt lakik? Ah,
minő
méltánytalanság!
A szívemet marokra szorítja!
NÉMBER Viszont
az egy garasnak még pont egy garas a
híja...
DON JUAN Nem! Én ezt nem engedem! Sganarelle,
hozd ide
azt
a bokrétát iziben!
SGANARELLE Ne már ennek a dögnek adja!
Sganarelle
átadja a csokrot Don Juannak, aki fél térdére ereszkedve
kínálja
a Némbernek.
DON JUAN Esengve
kérem, hölgyem! Fogadja el ezt a kis
temetői
ánizst tőlem!
NÉMBER Figyejjé,
gatyás, mért szívatsz?
DON JUAN Dehogy
szívatlak!
SGANARELLE Nehogy már ez tetszik neked?!
DON JUAN Neked is fog. Csak erőltesd meg a
fantáziádat erősen!
Nem
férfi az, ki nem leli fel a szépséget akár
a
legrandább nőben.
NÉMBER A
ragya egyen, szóval mégse tetszek?
DON JUAN Nálad még soha nem láttam, Heléna,
szebbet!
SGANARELLE Heléna? Inkább Haléna...
DON JUAN Lásd, térdelek le előtted! Nekem a
csábító szó
nem
kenyerem. Fogadd el bokrétám derűsen!
NÉMBER Szedek
én magamnak a temetűben.
DON JUAN És
tartsd meg magad nekem szűzen!
NÉMBER Szerelmes
még talán lennék beléd, de hű nem!
DON JUAN De
légy hű! És légy a feleségem!
SGANARELLE Felmondok.
DON JUAN Köszönöm, Sganarelle!
SGANARELLE Ez most nem vicc!
DON JUAN Mondj
csak fel nekünk egy alkalomhoz illő verset!
SGANARELLE De nem verset mondok fel!
DON JUAN Ám
előbb te válaszolj, drágám, enyém lész-e!
Igen!
Légy az enyém! És soha ne hagyj el!
NÉMBER De
te ki is vagy, te kis bunkó spermahajder?
DON JUAN Ki
vagyok! Ne hagyj hát kétség és remény közt!
Tudom,
méltatlan kegyedre, oly silány anyag,
mint
én, rólad hiába is álmodok!
De
mégis, ki álmodni se merészel, az tenni se merhet.
Egy
kézcsókra kérek tőled kegyelmet, engedelmet.
Don
Juan kezet csókol, ettől térden állva elalél.
A
Némber Sganarellera néz, kissé tanácstalan, összesúgnak.
NÉMBER Most
akko' mi van?
SGANARELLE Most akkor az van, hogy mondjál nemet!
NÉMBER Nemet?
Mért?
SGANARELLE És megkapod tőlem az egy garast.
NÉMBER Kettőt.
SGANERELLE Legyen.
Sganarelle
suttyomban átadja a pénzt a Némbernek.
A
Némber Don Juanhoz.
NÉMBER Uram!
DON JUAN Igen?
NÉMBER Halljad nemem: na nem.
DON JUAN De
mért?
NÉMBER Nekem
te…túl gatyás vagy!
DON JUAN Hidd
el, ez nekem érdemem!
NÉMBER A
feleséged akkor se leszek.
DON JUAN De! De! Legyél!
A
Némber belegondol, elveszi a csokrot Don Juantól.
NÉMBER Há
mán mégis csak hajlok arra, hogy... nosza...?
SGANARELLE Hé!
DON JUAN Ó, boldogság...!
NÉMBER Csak
még aszt nem tom', a szűzességem hogyé'
aggyam!
DON JUAN Ha frígyre keltünk, csak erről
ábrándozunk
majd
szakadatlan.
NÉMBER De
magára vessen az úr, he, ha összebújunk, oszt
meglepetés
éri!
DON JUAN Aki férfi, tudja, hogy a gyönyört annak
lüktető
mérlegén
kell lemérni! Jer, kedvesem!
NÉMBER Há
most hova?
DON
JUAN A Kormányzó úr sírhelyéhez.
NÉMBER Mért pont oda?
DON
JUAN Előtte teszem le eskümet.
Hogy soha többé nem leszek hűtlen, csélcsap bajkeverő, szóval sorsomhoz
derűtlen, ostobán mostoha.
HETEDIK
JELENET
Donna Elvira, Guzman, Don Carlos, a
három haramia,
végül Vasárnap úr.
A
TISZTÁSNÁL
Donna
Elvira Don Carlos mellett, a három haramia
egy-egy
fatuskón billeg, a nyakukban kötéllel, amiket Don Juan
húzódzkodós
faágán vetettek át.
Odakintől
sirató asszonyok jajveszékelése
hallatszik.
Elvira
is zokog.
ELVIRA Pihenj
hát, fivérem, nyugodtan!
DON CARLOS De sokkal
jobban vagyok!
ELVIRA Ójaj,
ez csak a távozás előtti kegyelmi állapot.
Igazam
van, Guzman?
GUZMAN Az
orvos a haldoklás utáni halált így javallotta.
DON CARLOS Nem is azt mondta!
GUZMAN De,
de.
DON CARLOS Ő nem azzal ijesztgetett, midőn visszatömködte
a hasamba
belemet, hogy csak akkor halok meg,
ha
vizet találnék inni, vagy netán székelek?
ELVIRA Édes
bátyám, a szívem szakad, de hogyan
élhetnél
e kettő nélkül? Igazam van, Guzman?
GUZMAN Madam,
kimondom fájdalmam: úgy van.
DON CARLOS Ugyan már! Majd tűrtőztetem magam.
ELVIRA Hogyan?
DON CARLOS Víz helyett bort iszok. És nem szarok.
ELVIRA Azt
lehet, Guzman?
DON CARLOS Különben is mind hülyék a doktorok!
ELVIRA Az
igaz. Guzman?
GUZMAN Nos,
meglehet. De hová gyűjti bátyád a székletet?
DON CARLOS Hívjatok másik orvost! Varrja
át mégegyszer a a belemet!
ELVIRA Mégegyszer?
Minek?
DON CARLOS Hogy ha felkelek, majd szarni it tudjak.
ELVIRA Jaj,
testvérem! Könnyeim árja többé soha ki
nem
fogyhat!
DON CARLOS Még ne gyászolj engem, hányszor kérjelek?
ELVIRA Kegyetlen
az isten, hogy ennyire húzza biztos
végedet!
Igazam van, Guzman?
GUZMAN Mint
mindig, asszonyom.
DON CARLOS De mért várod ennyire a halálom?!
ELVIRA Jaj,
dehogyis várom!
Csak
a sebláz mondatja ezt veled, Carlos,
úgy
találom. Mire kéne nekem a vagyonod?
Tudod,
hogy visszatérek a kolostorba, mihelyt
nyugtázom
végedet.
DON CARLOS Dehát mondom, hogy nem iszok többé
és
nem székelek!
ELVIRA Ugye
megnéznéd még a kivégzéseket?
DON CARLOS A három Dezsőre mi vár? Bitó?
ELVIRA Megérdemlik
a halált, szó mi szó. Guzman!
GUZMAN Most
rúgjam ki ezek alól a sámlit?
ELVIRA Tedd
meg, kérlek!
Elvira
felülteti a bátyját, és ültében tartja.
Guzman
örömmel látna neki a feladatnak.
ELSŐ Héhéhé! Várjunk ezzel egy hangyányit!
MÁSODIK Nagyon nem csípom ám, hogy nekem ezér’
mér köll
lógni!
Szépasszony! Figyúsz rám! Az urat
kizárólag a Dezső döfte le!
ELSŐ Há' rohaggyá meg, ne rám biccengessé,
nem is én vótam!
MÁSODIK Te rohaggyá meg, mert te vótál!
ELSŐ Neköm
családom van! Nyóc fiam!
HARMADIK Egy
sincs neki, és mind a nyóc is hazudik!
ELSŐ Mi
van?! Há' a varnyak csócsálják ki a nyelvedet!
ELVIRA Guzman!
Repülősót! Elájulok!
Elvira
elalél, rá a bátyjára. Don Carlos fájdalmasan hanyatlik vissza.
Guzman
hozzájuk siet, leválasztja Elvirát Don Carlosról.
HARNADIK Kussolj
már, Dezső!
MÁSODIK A szépasszony elalélt a dumádtól, te
tulok!
Donna
Elvira Guzman karjában, aki sietve ránt elő a zsebéből egy döglött egeret a repülősó
helyett. Elvira orrához tartja. Elvira éled, meglátja at egér dögöt, sikít,
megint elájul.
DON CARLOS Mi történik, Guzman?!
Guzman
zsebrevágja az egeret.
GUZMAN Tessék
csak nyugodtan haldokolni, megoldom
a
helyzetet nyomban.
DON CARLOS Barátom! Nem kérnéd meg az öregasszonyokat
odakint,
hogy ne jajveszékeljenek?
GUZMAN Magát
siratják.
DON CARLOS Éppen ez az, ami az idegeimre megy!
GUZMAN Hé!
Odakint! Az úr kívánsága az, hogy csak
csendben
szipogjatok!
A
jajveszékelés lassan elhal.
DON CARLOS Guzman! Akkor én most…meghalok?
ELSŐ Dehogy
tetszik meghóni!
MÁSODIK Egy karcolástól? Nézzünk mán oda!
Katona
dolog!
HARMADIK Há'
mán nem is seb az, csak egy bibi!
ELSŐ Tessék
mán szóni az érdekünkben!
HARMADIK Böszmélkedtünk
kicsit kegyelmeddel, de
ezért
nem éri rögtön akasztani.
DON CARLOS Guzman, ereszd el őket, hadd éljenek!
HARMADIK Instállom,
nagyságos úr!
ELSŐ Há'
mán biztos, hogy magáról fogom elnevezni
a
kilencedik Kisdezsőt!
DON CARLOS Megtisztel ön, Nagydezső. Guzman!
GUZMAN Don
Alonso engem kötne fel a helyükre nyomban!
ELSŐ Há'
érted nem is lenne kár, hallod?
MÁSODIK Görénygéza, teljesítsd mán a parancsot!
Guzman
kirúgja a Második alól a fatuskót. Amíg az a betyártáncot
járja,
Donna Elvira magától is magához tér.
ELVIRA Szörnyő
álmom volt. Hol vagyok?
Jaj,
mégse álom! Megint csak sírhatok.
DON CARLOS Ne sírj, inkább figyelj szavamra! Don Juanért
küldj,
őt kerítsd elô!
ELVIRA Don
Juant? Minek?
DON CARLOS Mert jó barátom. És mert tegnap keresztül
szúrtam
a szívét miattad, és ezt azóta is szánom-bánom.
ELVIRA Jaj,
Carlos, dehogy szúrtad te le Juant!
DON CARLOS Elvira! Biztos, hogy megöltem!
ELVIRA Képzelődsz.
Hiszen magam beszéltem vele.
DON CARLOS Az nem az volt.
ELVIRA Ki
nem az?
DON CARLOS Kitudtam ám, hogy ketten vannak, él egy másik.
ELVIRA Szegénykém,
az eszed már kettévásik…
DON CARLOS Az ő személye kéne. Gyorsan!
Rohanj el érte! Guzman.
Keresd
meg Don Juant!
Vasárnap
úr jön be Don Juan ruhájában.
VASÁRNAP Itt
vagyok, jövök már. Ki szólít?
Nahát!
Ön még mindig él, uram?
DON CARLOS Hála az égnek! Hugom! Ő az. A másik.
VASÁRNAP
Hölgyem, ajánlom magam.
Vasárnap
úr illendően meghajol Donna Elvira előtt.
ELVIRA Donna
Elvira, uram.
VASÁRNAP Nahát,
ön egy igencsak szép nő, asszonyom.
ELVIRA És
maga lenne a másik Juan?
VASÁRNAP Úgy
biz úgy.
ELVIRA De
hát maga öreg, hájas és rút.
VASÁRNAP Úgy?
ELVIRA Úgy.
VASÁRNAP Nos,
mivel jómagam Juan személyét
is
bírom, íme az ő nevében is rendelkezem.
Most.
Tehát akkor
lássa.
Mivel már én vagyok az ég és a föld előtt az ön
szeretője, aki kegyed erényét, becsét perverz gyönyörrel többször is meggyalázta…
ELVIRA Mi
van?!
VASÁRNAP Maga
is az adósom.
ELVIRA Én?
VASÁRNAP Maga az én titkos arám, buja hergengőcöm
és kéjpőcöm, drága kis szurtyrungós huncutom.
Úgyhogy... jer ide, bagzani kívánok veled most, aztán majd reggel,
délben, no meg
persze este.
De legelőször
mindjárt itt, ahol a három Dezső
a bátyádat
halálra sebezte.
ELVIRA Guzman!
VASÁRNAP Szóval
ne kéresd magad, e gyászos órán,
hogy
miközben fivéred itt megdöglendni látom,
dugjalak
szénné: ez az óhajtásom.
Csücsörítsd
hát ajkadat!
GUZMAN Azt
ajánlom, fogd gyorsan két marokra, és hord
el
innen a löttyedt farkadat!
Guzman
nekilát kilökdösni Vasárnap urat.
VASÁRNAP Hé, te pimasz! Úrhoz tetleg nem érhet
szolga!
GUZMAN Mert,
szerinted mi a dolga?
VASÁRNAP Látom,
jól értesz a lógatáshoz. Azt folytasd!
HARMADIK Hé,
nem ér! Há' mán lakat van a pofánkon!
ELSŐ Há'
nem halhatok meg! Nyakamon a karácsony!
HARMADIK Guzmanka, te édes úr! Kegyelmezz, és a
jó szerencse farba túr!
ELSŐ Nehogy már egy ilyen
parancsolgasson neked!
Guzman
kirúgja a Harmadik alól a tuskót.
DON CARLOS Vasárnap úr!
VASÁRNAP A
nevem: Don Juan.
ELVIRA Ugyan!
DON CARLOS A szívességét kérem.
VASÁRNAP Bármit!
Ám, hogy mért tették máris ravatalra,
nem
nagyon értem.
DON CARLOS Mert nem hiszik el, hogy meg bírom állni, hogy
ne
szarjak és ne igyak vizet.
VASÁRNAP No
de ilyet!
GUZMAN A
doktor meghagyása, hogy szokja e helyzetet.
VASÁRNAP Ja
így! Értem mégis. E gesztus előrelátó, és
ráadásul
szép is. Nos, miben segíthetek?
ELVIRA Abban,
hogy hordja végre el magát!
VASÁRNAP Asszony
ily gyengéden még nem marasztalta
titkos
urát.
DON CARLOS Kérem, bocsásson meg nekem!
VASÁRNAP Ezt
már tisztáztuk, ellenem nem vétkezett.
DON CARLOS De ön birtokolja a Don Juan nevet.
VASÁRNAP Az…!
Hát…nos…lehet.
DON CARLOS Megbocsát?
VASÁRNAP Nos, nem is tudom.
DON CARLOS Ha megteszi, az öné minden vagyonom!
ELVIRA Carlos!
VASÁRNAP Édes
úr! Szavát ne felejtse. Ám Don Juan
még
mást is szeretne.
DON CARLOS Bármit kérj, és megkapod.
ELVIRA Guzman!
VASÁRNAP Mint
fivére, parancsoljon a húgára, hogy mostantól
úgy
nézzen megint rám, mint titkos urára.
DON CARLOS Elvira, parancsolom!
ELVIRA Guzman!
VASÁRNAP Akit oly hőn szeret, hogy akkor is utánam eped, amikor
éppen kissé hűtlenkedek.
ELVIRA Soha!
DON CARLOS Elvira! Ments meg! Szeresd Don Juant!
VASÁRNAP Jösszte,
cica!
ELVIRA Az
igazit talán szerettem , de nem ezt hájas, ócska kant!
VASÁRNAP Ha
nem, nem. Nagy a világ, és benne rengeteg
gyönyörű
nő lakik. Tudja meg, hölgyem, maga
nekem
már nem is kéne! Maga kis pincebogár!
Mondták
már magának, hogy kancsalít?
Ám
hogy lássa, barátom, milyen egy nemes lovag,
magának
ingyen is megbocsátok.
És
most, agyő önökkel, odébb is állok.
NYOLCADIK
JELENET
Don Juan, Sganarelle, Némber, Kurta,
Ibolya, és később
ismét Vasárnap úr.
A
KORMÁNYZÓ KRIPTÁJA
A
Kőszobor a helyén pózol. A talpazatán Sganarelle szaval.
Don
Juan és a némber előtte állnak.
A
némber egyik kezében az ánizsból szedett csokor, a másikban a csülök.
A
csülköt harapdálja.
SGANARELLE Tudni való, mert ez a törvény:
A
szerelem gyilkos örvény
Ha
belézuhansz, szédelegsz
Megfulladsz,
azt szétrepedsz.
Ennyi
elég?
DON JUAN Neked hogy tetszett e zengemény,
édesem?
NÉMBER Há'
én csak a babtól szokok fingani rémesen.
DON JUAN Sganarelle, neked fogalmad sincs a
szerelemről.
SGANARELLE Már hogyne lenne, csak kegyelmed kiadná végre
a
béremet...
DON
JUAN A szerelem szentély, úgy
hiszem. Szívünk egy titkos
kis pitvara.Benne
lakik istenünk, a Nő.
SGANARELLE Egy igen. No de hét tucatnyi dögvészt
okoz
egy ennyire kis helyen...
DON JUAN Mindig ő az egy, éppen Ő.
SGANARELLE Mondom: Himlő! Pestis! Kolera! Döghalál!
DON JUAN Elfogadom ezt is, ha az ember olyan nőt
talál.
SGANARELLE Uraságod most találta meg...
NÉMBER Há'
mán megin' velem van baja?!
SGANARELLE Elhagy ám majd téged is! Ne is reménykedj
másban,
te bestia!
NÉMBER Hé',
igaz ez, mi?
DON JUAN Téged elhagyni? Soha!
NÉMBER Nekem
nyóc...Csak oszt' el ne felejcs el
asszonytartást
fizetni.
DON JUAN Ez a beszéd! Éreztem, hogy nekem
való vagy!
Nemes!
Büszke! Heléna! Mintha Léda leánya
született
volna veled újra!
SGANARELLE Viszont mikor nemzette volt, szegény apja nagyon
be
volt rúgva...
NÉMBER Mi
van megint?!
DON JUAN Sganarelle!
SGANARELLE Márpedig nem is csak aznap éjjel, hanem évek
óta,
másképp nem fajzott volna magja egy ilyen
gnómra...A
púpja ilyen nagyra...és
DON JUAN Sganarelle! Most már tényleg elég
legyen!
Hidd
el! A szemed csal meg, ha nem látod új
arámat
májusi buja rétnek.
SGANARELLE Szúrd ki szemem, és mindjárt mondom: esküszöm,
most
már tényleg szép lett.
NÉMBER Há'
kikaparom én, azon ne múljék...
SGANARELLE Te faljál inkább, arra használd szádat.
NÉMBER Mér'?
Kérsz?
SGANARELLE Abból?! Megpusztulnék, ha megízlelném
szörnyű
nyálad.
DON JUAN Elég a böszme kis szócsatákból! Heléna!
Gyere
mellém,
fogd meg a kezem! Nézz e szoborra
alázattal
velem. Kormányzó úr!
Nagy
ön ellen a vétkem.
SGANARELLE És e pokoli játékot újra kezdi!
DON
JUAN De nézzen a lelkembe, kérem!
Egy új Don Juant lát
itt, bennem, remélem.
Járjam meg a
poklot, ez volt az ön "tanácsa",
és
én, hallgattam intő szavára, mint alázatos
szolgája.
Higgye el, azóta magam is megutáltam
magam!
Tükörbe néztem,és elborzadtam, amit látok.
Kormányzó
úr!
Mindennél
jobban vágyom a jóságra!
Könyörgöm, ha
hitelt ad szavaimnak, jelezze, elég egyetlen bólintása.
A
Kőszobor bólint. Sganarelle megretten. A Némber szájából kifordul a falat.
SGANARELLE Uram atyám, pedig még egy kortyot se ittam!
NÉMBER Ez
dobta el a csülköt, aki itt van!
DON JUAN Köszönöm a kegyelmet! Máris megváltva
érzem
bűneim
javát! Egyetlen kérésem maradt. Nősülni
kívánnék
igazán. Engedje meg frigyünket! Hadd
halljam
áldásos szavát!
KŐSZOBOR Tőlem!
De ki ez a rút köcsög?
A
kísértet alakja tűnik fel egy sötét szegletből.
KÍSÉRTET Húhúhú!
NÉMBER Nebaszki!
Mi ez má’, megin ’egy rosssz vicc?
SGANARELLE Végem van! Egy valódi kísértet szólt itt!
DON JUAN Édes hölgy, ki miattam ölted meg magad
Mert
bemocskolám hitvesi ágyadat
Bocsáss
meg, és add te is áldásodat!
Lásd,
egy ketrecbe zárt vad vagyok,
akit
a gazdája egy cseppet se szeret.
Sőt!
Éheztet.
És korbáccsal ösztökél arra, hogy
minden
bűnét megbánja, bevallja.
Kérlek!
KÍSÉRTET Hőhúhú!
DON JUAN Megáldod
hát te is frigyünket?
KŐSZOBOR Há'
meghatottad mán a szivünket.
DON JUAN Újra élek! Sganarelle! Te légy a pap!
Adj
össze bennünket az ég alatt.
SGANARELLE Csakhogy az ég és közted van ám egy kripta,
meg
egy mennyezet...
DON JUAN Így is látja isten alázatos lelkemet.
NÉMBER Csinyád
mán, ne tökölj annyit! Kérdezzé', hozzá
megyek-e!?
SGANARELLE Legalább borotválkoztál volna meg, ha te kívánsz
lenni
Don Juan végzete.
DON JUAN Kezd el, Sganarelle!
SGANARELLE De akarja-e uram tényleg?
DON JUAN Ennél nagyobb boldogságot többé nem
remélek.
SGANARELLE Adná isten, hogy most valaki szólna: e házaságnak
számos
és súlyos az akadálya volna...!
Vasárnap
úr jelenik meg.
VASÁRNAP A
jó köszvény a nyilallásba! Hé!
Mi
folyik itt valójába’?!
SGANARELLE Vagy! Isten! Hogy hallgattál szolgád fohászára!
DON JUAN Vasárnap úr, de jó, hogy újra látom!
VASÁRNAP Itt
esküvő készül, azt találom.
DON JUAN Legyen ön a tanúnk! Megtisztelne ezzel,
barátom!
VASÁRNAP Tanújuk?
Maguknak? No várjunk csak!
Ki
is esküszik?
DON JUAN Szép Heléna és Don Juan lép házasságra itt.
NÉMBER De
izibe.
VASÁRNAP Remek!
És Szép Heléna hol van?
NÉMBER Há'
pont rá nézô', te nagyon marha!
VASÁRNAP Maga
?! Hú..., az anyja, há’ ne mulassa....!
De...
Mi a...?
SGANARELLE Viszont ha izzadni kezd, csodás az illata.
VASÁRNAP Na...nem
bánom, legyen! Bár kezdetnek azért
jobbat
vártam...Utóbb majd úgy mesélem a
dolgot,
e csúfságban perverz örömöt találtam.
Jösszte,
dög!
DON JUAN E szavak furcsák öntől szerfölött.
VASÁRNAP Furcsák?
Már miért lennének azok? Higgye
el
barátom, amióta én ön vagyok, valahogy
udvarolni
is jól tudok. Megegyeztünk tegnap
egy szűzben.
Érti e szót, vagy betűzzem?
Talán
nem érti? Nézzen rám, és
lássa
be, ki az igazi Don Juan! Ön ebben a foltos
gatyában,
vagy én ez arannyal teli erszénnyel,
és
cifra ruhában?
DON JUAN Vasárnap
úr, önnek igaza van. Állnom kell a szavam.
VASÁRNAP Na
kérem. Te adsz össze minket, Sganarelle?
NÉMBER Hé,
akko' most mi a pálya?
DON JUAN Szerelmem, két vőlegénye akadt mára...
VASÁRNAP Hohó,
csak egy, és az én vagyok!
SGANARELLE Álljon félre, Gátyó úr! Mondjon le Vasárnap úr javára!
DON JUAN Mondjak le e lelkemet megváltó nászról?
VASÁRNAP Nem
kérhetem másra.
Don
Juan csakugyan mintha nehéz döntést hozna.
DON JUAN Legyen hát.
SGANARELLE Úriember és lovag mást nem monhatott.
DON JUAN Heléna, szerelmem! Legyetek boldogok!
Don
Juan Vasárnap úr karjába vezeti a Némbert.
NÉMBER Há'
mán nehogy mán mi van te kis kövér szöcske?!
VASÁRNAP Ne
virnyákolj máris annyit, szőrös-böske!
NÉMBER Te
meg ne ugassál, mert lenyellek körösztbe!
SGANARELLE Jól ellesznek ezek...
DON JUAN A szívem megint széttört ezer darabra.
VASÁRNAP Őszinte
részvétem, de ha meg nem sértem,
hagyjanak
magamra. Azaz magunkra! Te meg
ne
bambulj már, hanem vetközz rögvest!
Nem
érek rá, csak két percem, ha marad!
Teherbe
ejtlek, aztán máris fel, új kalandra!
NÉMBER Há'
tudod, kit csinyász fel te?! Az anyukádat!
VASÁRNAP Még
egy szó, és beverem az ocsmány pofádat.
Tudod,
mit? Rád érek egy napig. Dugunk tehát
reggel,
délben, este. Mert az asszony gyakva jó
meg
verve.
DON JUAN Ez igen, Vasárnap úr, azaz tisztelt Don
Juan,
maga
aztán tud bánni a nőkkel!
VASÁRNAP Ha
rövid tán a farkad, lökd meg nagy erővel!
DON JUAN Vasárnap úr, az isten áldja!
VASÁRNAP Megáldja
azt, aki jól csinálja.
Don
Juan és Sganarelle kimennek.
VASÁRNAP Na!
Helénka!
NÉMBER Hány
arany is van a bukszádba, he?
VASÁRNAP Az
attól függ, hordasz-e bugyit.
NÉMBER Mán
mé' függne ez attó'?
VASÁRNAP Ha
megmondod, megmondom.
NÉMBER Megmondom
én, hogy lifeg.
VASÁRNAP Lifeg?
A bugyid? Még ilyet!
NÉMBER Há'
megmutatom, na, de előbb add a
pénzemet!
VASÁRNAP Mintha
Fruska nejem hallanám, tudod-e?
NÉMBER Há'
nős vagy?
VASÁRNAP Mi
gondod vele? Ne!
Vasárnap
úr a némbernek dobja az erszényét. A Némber felkapja,
belenéz,
megmázsálja.
NÉMBER Há'
így mán semmi se.
VASÁRNAP Akkor
most mutassál!
NÉMBER De
készüjjé nagyon!
VASÁRNAP Ne
csigázz!
NÉMBER De
nem lesz ám semmi, amit most kiállsz!
VASÁRNAP Bízzad
ide!
NÉMBER Akko'
nézzed mán meg, hogy mi e!
A
némber elfordul, felemeli a szoknyáját. A Kőszobor csörömpölve
hanyadt
esik. A kísértet huhogva takarja el a szemét.
VASÁRNAP A
nemjóját, mi lehet ottan, ha még ez a
szobor
is elájult tőle nyomban! Fordulj meg!
NÉMBER Inkább
kerülj elém!
VASÁRNAP Nem
bánom, bár…mi lenne, ha hátulról kezdeném...
Vasárnap
úr megkerüli a némbert, aztán sóbálvánnyá
válik,
végül.
VASÁRNAP Jézus, segélj!
Vasárnap
úr elájul.
KÍSÉRTET Huhuhú! Há' még én se láttam ilyen
nagyot!
NÉMBER Há'
nem is kis gond őkelmét cipelni! Oszt hozzá
annyit
eszik, hogy neki külön koldulhatok.
A
kőszobor tápászkodik fel.
KŐSZOBOR Ibolya!
Ne nézz oda!
KÍSÉRTE Megáll
az ész! Egy némbertől ekkora hímtagot!
NÉMBER Szép,
mi?
KÍSÉRTET Há' nem éppen kurta!
KŐSZOBOR Tedd
mán el, he, minek mutogatod?
NÉMBER Irígykedsz,
mi, Hurkagyurka? Na! Gazdag
vagyok! Átöltözök, oszt irány a kocsma!
Hé! Ha velem gyüttök, jók vagytok nálam
egy-két rundra.
KILENCEDIK
JELENET
Sganarelle,
Guzman
TENGERPART,
EGY KUNYHÓ ELŐTT
SGANARELLE Nem is értem, miért panaszkodsz!
Donna
Elvira téged legalább megfizet,
amiért
gyakran fogsz neki egeret.
GUZMAN Rég
semmi örömöm ebben, hiheted.
SGANARELLE Szívesen cserélnék veled.
GUZMAN Ha kívánod, beajánlak.
SGANARELLE Szép tőled, de most már minek? Ha úrnőd
mégis
visszatér a kolostorba szűz arának.
GUZMAN Megy?
Dehogy megy!
SGANARELLE Hát nem azt mondta?
GUZMAN Mondani
mindig mondja, de nem mehet.
SGANARELLE Hogyhogy?
GUZMAN Úgy,
hogy a főapáca, vagy hogyhíják, megüzente,
nincs
szükségük egy ilyenre.
SGANARELLE Ilyenre? Milyenre?
GUZMAN Aki
megesett.
SGANARELLE Nahát! Ez aztán keresztényhez illő gesztus!
A
megtért bűnös már nem a legkedvesebb?
Nem
erről szól a textus?
GUZMAN Erről
szólna, ha úrnőmnek pénze volna...
SGANARELLE Már mért ne lenne neki pénze?
GUZMAN Mert
elvitte vagyonát bukott erénye, ez
Don Alonso véleménye.
Don Carlos is halott,
és a húgára
semmit se hagyott.
SGANARELLE Szegény Guzman! Akkor te is hiába várod már béred.
GUZMAN Ezért nem örvendek többé semmi egérnek.
SGANARELLE De mégis mesélj! Milyen érzés Donna Elvira
szoknyája alatt?
GUZMAN Próbáld
ki, majd eláll a szavad!
SGANARELLE Olyan szédületes? És ahol kell, ott szűkre
van
szabva?
GUZMAN Inkább
hasonlít az egy tágas barlangra.
De
most te mesélj inkább, neked hogy megy a
sorod?
SGANARELLE Ne is kérdezd! Don Juan végképp megháborodott!
GUZMAN Szóval
eszementen falja tovább a nőket?
SGANARELLE Egy frászt! Nagyívben kerüli őket.
GUZMAN Akkor
mit csinál?
SGANARELLE A tengerpartra jár. Egy jókora, lapos sziklát
talált
ott. Azt mondja, pont olyan, amilyet a
pokoli
álmában látott. Szóval a sziklán hever, és
úgy
tesz, mint aki pecázik. És hiába kérem, adná
már
ki a bérem. Vagy csak annyit pénzt, hogy
egy
kiló kolompért vegyek, arra se áldoz egy
petáknyit.
GUZMAN Mivel
pénze, gondolom, neki sincsen.
SGANARELLE Nincs hát! De hogy erre ő rá se hederítsen!
Régen
legalább kölcsönkért, aztán nem adta
vissza.
GUZMAN Tehát
remete lett?
SGANARELLE Ő úgy mondja: a lelke végre tiszta.
GUZMAN Akkor
nem faltok mást, csak halat?
SGANARELLE Halat? Figyelj, a minap kifogott véletlen hármat.
És
mit művelt velük? Visszadobta őket! Én meg
csak
tátottam a számat! Nem, barátom.
GUZMAN Akkor
miből éltek?
SGANARELLE Néha hoznak a halászok a bolond
remetének.
GUZMAN Mért
nem hagyod el hát végre az urad?
SGANARELLE Míg béremet ki nem adta? Ugyan! De ha azt
a
napot megélem, Guzman! Döntöttem!
Felcsapok
grófnak.
GUZMAN Csak
nem trikolórt elegyítnél tulipánnal?
SGANARELLE Á, nem. Az gondnak túl nagy.
A
grófi címmel beállok erdei zsiványnak.
GUZMAN Nem
rossz ötlet. Most, hogy felkötöttem kettőt,
Dezsőkből
óriási a hiánylat.
SGANARELLE Na ugye! Guzman! Társulsz velem?
GUZMAN Á,
az útonállás veszélyes szakma...
SGANARELLE De csak akkor, ha pancser vagy, édesem.
Na!
Ne kéresd magad!
GUZMAN Nem
tudok dönteni egy perc alatt.
SGANARELLE Így is, úgy is akasztófán végzed, ha Don Alonso
fülébe
jut a rendszeres egerészet.
GUZMAN Ugyan
miért jutna?
SGANARELLE Például úgy, hogy a jódolgod például a kertész,
vagy
a kutyája megunja...
GUZMAN A
kertészünket a múlt héten vitte az enyészet.
SGANARELLE Kár csevegni véled, ha nem érted a képes beszédet.
GUZMAN Nem
is csevegni jöttem, tudhatod. Úrnőm küldött
előre,
hogy szóljak. Jön és meglátogatja.
SGANARELLE Most viszont menjünk a kocsmába, ha engem
meghívni
kész vagy.
GUZMAN Ötször ötször öt deci estig
lecsúszat.
SGANARELLE Bár nem biztos ám, hogy Nagyujj úr örvend majd
Donna
Elvirának.
GUZMAN Az
már az leggyen az ő bajuk.
Sganarelle
és Guzman egymás vállát átölelve kimennek.
TIZEDIK
JELENET
Don
Juan, Peti. Később Mari, Sári.
Don
Juan, Peti jönnek. Don Juannál pecabot, üres vödör. Petinél egy
kendőben
elemózsia.
PETI Ne
siessen mán úgy, nagyságos úr!
Mér'
tetszik ódzkodni tőlük oly vadul?
DON JUAN Nem Donna Elvira egerésze az ottan?
PETI Há'
seperc alatt megejti mind a kettőt, és
mi
elmegyünk nyomban!
DON JUAN Ejnye, hagyjál már nekem békét, Peti!
PETI Hagyom
én, hagyom, ha végre megteszi!
Mibe kerül ez!?
DON JUAN Sokba!
PETI Megfizetem.
DON JUAN Ejnye!
PETI Kerüljön bármibe! Erre ne
legyen gondja!
Ehun
három garas! Tegye el! Hozzak
még
többet is? Mennyi kell?
DON JUAN Semennyi.
PETI Talán
megveti a pénzem?
DON JUAN Dehogy, barátom! De nem kell még sem.
Pénzért
nőt akkor se öleltem, midőn még
buja
vágyamat követtem.
PETI Akkor
meg egyen! Hiszen olyan gyenge, nyápic,
tán
meg se tudna ejteni egy szende szüzet,
bármely
zsenge, nemhogy kettőt, vagy tizet.
DON JUAN Éhes se vagyok.
PETI Sonkára,
tojásra? Már hogyne lenne! Vagy
hozzak
mást? Húslevest? Azt biztosan szívesen
enne,
ha benne öklömnyi gríznokedlik úszkálnának,
mint
tengerben a hal, a tok.
DON JUAN Érsd meg, Péter, hogy Maridat, vagy
Sáridat
megejtsem,
nincsen arra semmi ok!
PETI Ejnye
már! Felejted szavad?! Már megbocsásson,
hogy
mérgemben letegeztem!
DON JUAN Tegezz csak nyugodtan, hisz testvérek
vagyunk
az
Úrban mind a ketten.
PETI Hát
akkor tessen megtenni nekem felebaráti
szeretetből!
DON JUAN Dehát mért leszel te boldogabb ettől?
PETI Há'
mán hogy ne lennék, még hányszor
magyarázzam?
Megvesztek mindketten a fene nagy
szerelmi
gyászban!
DON JUAN Megmondtam nekik is, én nem az a Don
Juan vagyok,
aki
voltam! A nevem az egyszerű Nagyujj.
PETI Mondta nekik: és kétszer úgy kezdtek el viszketni nyomban. Kapja le a tíz körméről mind a kettőt!
És
ahogy szokta, rögtön hagyja őket ott!
DON JUAN Látom őket magam előtt, mindkettő
zokog.
PETI Úgy
is kell! Mert akkor jövök én, a Péter, a
konok.
Péter, a megértő. Péter, a gyengéd.
Péter,
a barát, aki megbocsát. Érti végre?
Csak
kegyelmed ágyán át juthatok révbe.
Felitatom
könnyeiket, aztán Sárit nőül
veszem,
Marit pedig majd titokban dédelgetem.
DON JUAN Remek a terv, Péter. Csak egy dolog
hibádzik:
ehhez
Don Juan, a csábító hiányzik.
PETI Úgy!
Szóval sorvadjunk el maga miatt?!
DON JUAN Ne lökdöss, kérlek! Vagy ha neked úgy
jó,
lökdöss
csak! Majd szólj, ha mérgedet
kiadtad.
PETI Ha
kell, meg is ütlek! Hát nem maradt benned
semmi
nemes? Életünk végéig akkor se fogunk
szenvedni
miattad!
Mari
és Sári jelennek meg, a férfiaknak takarásban.
MARI Otthon
van!
SÁRI Látom.
MARI Biztos
rám vár!
SÁRI Rád?
Te vakarcs! Eridj mán haza!
MARI Az
meg ott nem a vőlegényed? Fuss hát hozzá!
Azt
ugorj a nyakába!
SÁRI Ugorjál
te, én nem kívánom!
Amíg
a lányok lökdösődnek.
PETI Tedd
a dolgod, nagyságos úr, azt ajánlom.
DON JUAN Mert ha nem?
PETI Akkor
holnaptól furkósbottal kell hozzád kijárnom.
A
lányok előre jönnek.
SÁRI Peti!
Mit keresel te itt?
PETI Én
csak jöttem..., hogy megrázzam a nagyságos úr
jóságos
kezeit...
SÁRI Ez
szép tőled. És megráztad?
PETI Meg
én! Na! Itt az étele, nagyságos úr! Aztán
most
pukkadásig, de tudja, mért, zabálhat.
MARI Undorító
férfitól ilyen alázat...
SÁRI Te
ebbe se szóljál bele!
PETI Hogy
legyen miegymáshoz ereje...
Sárikám,
isten áldjon! Aztán legyen meg, aminek
meg
kell lennie.
Peti
kimegy. Sári és Mari versenyt vigyorognak, dulakodnak.
DON JUAN Csókolom a kezüket, hölgyeim...
MARI Jó,
tessék, csókolja csak!
SÁRI Hé,
te görbelábú bibírcsóka, nem viszed onnan
a
redves praclidat?
MARI Hát
rejtsd mán a hátad mögé azt a szeneslapátot!
SÁRI Nagyságos
úr! Mondja meg őszintén, ennél a
Marinál
pofátlanabb görényt már látott?
DON JUAN De lányok, lányok! Minek köszönhetem a
szerencsémet?
SÁRI Ó,
én csak azért látogattam meg, hogy érdeklődjek,
ma
hogy sikerült a pecászat?
MARI Te
úgyse akadsz a horgára, hiába tátod itt a
szádat.
Drága szerelmem, mondja már meg az arcába,
hogy
neki vőlegénye van!
SÁRI Van
bizony! Itt áll előtted! Don Juan! Nézd!
Ezt
az éjjel neked hímeztem! Fogadd el tőlem
keszkenőmet!
DON JUAN De
nekem már van olyan, akinek a neve…
MARI Ez
még kapcának is ócska vóna...
SÁRI Tokhalam,
védjél már meg! Vágd nyugodtan
Marist
orrba!
MARI Engem
ő soha meg nem ütne! Oly gyengéd
hozzám,
mintha egy királylány ülne le itt le a
fűbe!
Don Juan, jer, hajtsd az ölembe fejed!
SÁRI Állsz
föl rögtön?
MARI Minek
állnék? Nem vagyok én árbóc.
SÁRI Menj
már le a kikötőbe, azt arra húzd fel magad!
MARI Az
a te méreted, édes, elnézve kéjsóvár hajlamodat...
DON JUAN Szépségeim, értsétek meg! Ami volt,
elmúlt!
Én
bűneimet bánva szűzességet fogadtam.
MARI De
csak emiatt a szuka miatt, és nem miattam!
SÁRI Szuka
az te vagy, meg a nénikéd.
MARI Tetszik
tudni, hogy ez már hány kan előtt
oldotta
meg a réklijét?
SÁRI Én?!
Még a réklimet se! De te annál többnek
húztad
fel nyakig a szoknyádat!
MARI Aznap
marad ám ez szűz, ha éjszakára nem
talál
magának valahol ágyat.
SÁRI Hátha
így lenne! Én elmondhatnám, hogy én
legalább
ágyban csinálom! De ez olyan ám,
hogy
mindig a kocsma mögött látom! Ennek
mindegy
ám, hogy halász, koldus, hóhér vagy
szamár, ez ha
elég részeg hozzá, mindenkinek
oda
áll! Kósza éji cafka!
MARI Hazudsz,
te céda, te condrás, te cupák...!
SÁRI Vörös
cékla, vörös répa!
MARI Randa!
Mari
és Sári egymásnak esnek.
DON JUAN Mari! Sári! Abbahagyni! A fene enne meg!
MARI Engem
szeret! Mondja!
SÁRI Engem!
DON JUAN Jó. Nem bánom. Legyen meg. Éjfélkor
gyere vissza!
Don
Juan bemenekül a kunyhóba.
MARI Most
hallhattad.
SÁRI Végre
kimondta.
MARI Ezt
ki bizony, úgyhogy.
KETTEN EGYÜTT Kotródj haza!
SÁRI Megyek
is!
Sári
indul be a kunyhóba.
MARI Hé,
luvnya, hová mész?
SÁRI Itt
van az urammal az ölemnek dolga.
MARI Hát
nem érted, hogy éjféltől én lakok ott?!
SÁRI Majd
a szerelmem megmondja, hol van otthonod.
Mari
indul a kunhyóba, Sári belecsimpaszkodik.
SÁRI Jövök,
drága!
MARI Minek,
te? Én vagyok híva mára!
SÁRI Akkor
mért rám nézett, te bamba márna?
MARI Rád
csak azért nézett: értsed, a te szereped itt
ért
véget máma!
SÁRI Te csak térj vissza
nyugodtan a kocsma mögé kéjlidércnek. Ott, ahol egy bakkecske idéz meg.
MARI Jövök,
Juan! A csókjaiban fürödni! Tőlem állhatsz
az
ajtóban. Oszt hallhatsz engem a kéjtől nyögni.
Sári
és Mari kilökdösődnek a színről, perlekedésük még kintről is hallatszik.
SÁRI Há'
mondom, hogy szuka vagy! Mindig azon
jár
az eszed!
MARI Mer'
neked nem, mi?
SÁRI Nekem
nem!
MARI Te! Ha mégegyszer megütsz, kitépem
a
kezed!
SÁRI Téped
ám a szemöldököd, hogy ne legyen
olyan
vastag! Te kéjsóvár dög! A kocsmáros
szamarán
járjon az eszed! Nem vagy te méltó Don
Juanra!
MARI Mert
te az vagy!?
SÁRI Én
igen. Mert én tisztelem szerelmemet!
MARI Há'
tiszteld csak, de messziről, különben...
Kikaparom
a szemed!
SÁRI Majd
én a tied, dühömben!
MARI Hát
lássunk mán hozzá, ha mered!
TIZENGYEDIK
JELENET
Donna
Elvira, Sganarelle, Guzman, Don Juan
Donna
Elvira és a két szolga jönnek. Donna Elvira jól
megnézi
magának Sárit és Marit.
ELVIRA Ezek
meg kicsodák?
SGANARELLE Á, csak két helybéli luvnya...
ELVIRA Attól
a gatyástól jönnek!?
SGANARELLE Ugyan, dehogy! Csak a tengerpartról
igyekeznek a falujukba.
ELVIRA Vajon mért tépik egymás haját, és
mért próbálják kikaparni egymás szemét?
SGANARELLE Errefelé népszokás ez, higgye el, semmiség.
ELVIRA Tehát
hol lakik az az izé úr, Guzman?
GUZMAN Amott
a palotája...
ELVIRA Úgy
érted, ahol az a kunyhó áll, a domb mögött?
GUZMAN A
kunyhó az...
SGANARELLE Nem túl nagy, de lakájos szerfölött.
ELVIRA Hiszen
minek is ennél nagyobb egy "remetének",
nem
igaz?
SGANARELLE Hát direkt jó ám, ha a küszöb alatt bekúszik
némi
gaz... Például van köztük ehető... Így
ha
levest főzök ebédre, ki se kell mennem,
tőlem
eshet az eső, bár itt-ott, sajnos lyukas a
tető.
A minap például patkányból és hangából
rittyentettem
egy olyan ragut...
GUZMAN Sganarelle,
e részletek nem érdeklit a madamut!
ELVIRA Ellenkezőleg!
Éppen lekötnek, abszolút!
SGANARELLE Na látod! Diktáljam a receptet?
ELVIRA Inkább
arról a kiről is mesélj! Csakugyan ennyire
megváltozott?
SGANARELLE Bár csak most ismerné meg!
Kegyedmélyen belé
szeretne!
Szent ember lett, komolyan!
GUZMAN Szent
nagy farok...
ELVIRA Guzman! Beszélj arról a hogy is
hívjákról nagy tisztelettel!
GUZMAN Igenis,
asszonyom!
ELVIRA És
most hagyjatok magamra sajgó szivemmel!
GUZMAN Na,
gyere. Hallod? Ne tipegjünk a lányok után?
SGANARELLE Hát tudod, hogy nőt szerezzünk, nem ez a legjobb
alkalom
igazán.
GUZMAN Mért
ne? Van ám néhány friss egér a zsebemben!
SGANARELLE Az más. Asszonyom, szívemből kívánok önnek
sok
sikert...
ELVIRA Sikert
nekem? Mihez?
SGANARELLE Hát...nem is tudom, csak úgy...a semmihez.
Sganarelle
és Guzman kimennek. Donna Elvira a kunyhóhoz
érve
magára ölti a leggőgösebb arcát, és háromszor is bekopogtat.
ELVIRA Na
jót.
DON JUAN Eridj haza, kérlek!
ELVIRA Ezt
a tahót.
DON JUAN Nincsen
még éjfél!
ELVIRA Bátyám,
nem tudod, tőlem mit kértél.
DON JUAN Majd
akkor bejöhetsz!
ELVIRA Mért
kéne addig várnom?
DON JUAN Mért? Hogy mért? Hát... csak!
ELVIRA Társalgásunk
így nehezen halad.
DON JUAN Hát halljad akkor, te szerencsétlen!
Hogy mit
kedvelsz
rajtam, meg nem értem!
De
ha mégegyszer csak meglátlak...
Don
Juan kicsapja az ajtót.
ELVIRA Igen?
Hallgatom! Mi lesz akkor?
DON JUAN Csókolom.
ELVIRA Szóval
megcsókol?
DON JUAN Maga ön te hogy kerülsz ide?
ELVIRA Kérem,
csak folytassa mondókáját, ne fogja
vissza
ennyire!
DON JUAN Úgy emlékszem, mi elbúcsúztunk egyszer
és
mindenkorra.
ELVIRA Ettől
még elvártam önt a halotti torra.
Szegény
fivérem önt nagyon is kedvelte,
még
a ravatalán is magát emlegette!
Bár
csak Don Juan, a jó sógór, mellettem
lehetne,
bár ő fogná le a szemem!
DON JUAN Azért ezt el nem hihetem.
ELVIRA Uram!
Mért hazudnék önnek? Nekem ez már
nem
érdekem. Ha majd tehetem, zárdába vonulok.
DON JUAN Mégis? Tehát búcsúzni jött?
ELVIRA Bárcsak
ott lehetnék már!
DON JUAN Siessen
hát! Isten önnel, és mindent köszönök!
ELVIRA De
sokkal nagyobb megtört szívem gondja.
DON JUAN Mit tehetnék önért?
ELVIRA E
kérdése végre ezernyi bókkal fölért.
DON JUAN Megrémít. Nos, mit segíthetek?
ELVIRA Bármely
visszataszító is, de fivérem utolsó
kívánságát
el kell mondanom.
DON JUAN Baljósan hangzik.
ELVIRA Ám
mindenek előtt: a sárga földig megvetem magát.
DON JUAN Fájdalommal hallom újra.
ELVIRA Előbb
adnám oda testem, ha elém hoznának egy...
egy
disznót, egy..egy kutyát, egy...kígyót…egy…
DON JUAN Egy szamarat, egy egeret?
ELVIRA Kérem,
ne szamarizáljon!
DON JUAN Nos, ha az embert ennyire megvetik,
ugyan mi
mást
tehet?
ELVIRA Azt,
amit én! Szorítsa össze a fogát!
DON JUAN Megvan. Tehát?
ELVIRA Don
Carlos kívánsága: az ön felesége legyek.
DON JUAN Egek.
ELVIRA Hányok
ettől, de íme, vegye, vigye, adok egy kezet.
Elvira
félrefordulva adja az egyik kezét.
Don
Juan megfogja, csókot lehell rá, aztán elengedi.
DON JUAN Menjen csak kolostorba, és fogja rám!
Ha akarja,
írásba
adom, én nem álltam kötélnek. S ha tetszik,
most
becézzen talán görénynek.
ELVIRA Don
Görény, hiába ódzkodik, nincs remény.
DON JUAN De...
ELVIRA Hallgasson,
kérem! Nézzen föl! Don Carlos
szelleme
néz ránk. Látja őt?
DON JUAN Hahó, öcsém! Hát te aztán furfangos egy
fickó
vagy, kérlek!
ELVIRA Csókoljon
meg!
DON JUAN De még mindig büdös a szám.
ELVIRA Akit
csókol, az nem én leszek ám.
DON JUAN Attól még büdös.
ELVIRA Majd
nem veszek levegőt addig, és utána
gyorsan
és sokat köpök.
DON JUAN Ön kezd felizgatni, a potrohomra
esküszök!
ELVIRA Uram!
Ön élvezi, hogy megnehezíti a dolgomat?
DON JUAN Tehát azt óhajtaná, hogy életem végéig ön
viselje
gondomat?
ELVIRA Nem
én, de nem szeghetem Carlosnak tett eskümet!
DON JUAN És jön majd sorra hat gyerek?
ELVIRA Rémes,
de így van...
DON JUAN Élhetünk együtt holtomiglan
holtodiglan?
ELVIRA Ha
jó az isten, valami ragály önt is csak elviszi.
DON JUAN S ha nem győzi kivárni, egy kis méreg
is
megteszi?
ELVIRA Azzal
megint csak megszegném szavam.
DON JUAN Ugyan már! A kedves bátyja se figyelhet
odafent
mindenre, nyilván ott is sok dolga van.
ELVIRA A
leánykérés tehát, megvolna, uram?
DON JUAN De…
ELVIRA Először
hozzám megyünk, ott rendesen
felöltözik.
DON JUAN Úgy véli, ha gatyában maradok, mégsem
nyerem vissza kegyeit?
ELVIRA Aztán
utunk szegény atyjához vezet. Ott
is
én beszélek majd maga helyett.
DON JUAN És, gondolom, azontúl folyvást magánál
marad
a szó.
ELVIRA Egy
normális családban ez így való. Szóval
bízza
csak rám az öreget! Megbocsát magának,
mert
engem szeret. Ha én tanusítom,
hogy
aki a Poklot is megjárta, csakugyan
jó
útra tért, tudni fogja, a családi békét többé
nem
kockáztatja semmiért. Szóval megegyeztünk,
barátom.
DON JUAN Önnek mostantól csak igaza lehet,
belátom.
ELVIRA Induljunk
tehát.
DON JUAN Rendben, megyek. Csak...előtte egy
órácskát
kérek.
ELVIRA Ejnye,
mire?!
DON JUAN Úsznék egy utolsót, engedje meg.
ELVIRA Úszni?!
Micsoda hóbort!
DON JUAN Jobban élvezem ám, mint az óbort.
Pedig
régebben nem is tudtam! Néhány hete még
majd
belefúltam. Aztán egy nap, ahogy fekszem
a
sziklámon, tűnődve balsorsomon, valaki rámszól
a
habokból derülten: "Hát te mivégre búsulsz,
földi
ember? Jer ide hozzám lubickolni, bánatod
feledd
el!"
ELVIRA Úgy!
Ki az a nő? Ki vele!
DON JUAN A neve is titok, oly előkelő. Van ám
egy saját
szigete.
ELVIRA És
hol, ha az nem titok?
DON JUAN A tenger alatt, csak annyit mondhatok.
ELVIRA Na
persze. Hogy maga miket talál ki, csak hogy
a
szívemet tovább keserítse!
DON JUAN Magam se hittem a szememnek eleinte.
ELVIRA Hogy
maga egy sellővel szűrte össze a levet?
DON JUAN Elbúcsúznék tőle, hiszen úgy szeret!
ELVIRA Magát!
Egy sellő! Lárifári!
DON JUAN Nono, asszonyom, azért mégse vagyok egy
akárki.
ELVIRA Hát
menjen csak! Tessék! Mehet!
DON JUAN Isten áldjon! És addig is, amíg
visszatérek, őrizd meg
nekem erényedet.
ELVIRA Eszénél
van? És pont magának? Majd ha a három is páros!
DON JUAN No de drágám, nem én kérem ezt magátol,
hanem
Don Carlos.
Látja?
Ezt is tőle kaptam, nem csak önt.
Beteg
szívem vérét felitta egykor e kendő.
De
mára már patyolat tiszta.
A
neve Melissza de la Bendő.
Don
Juan kezet csókol Donna Elvirának, távozik.
ELVIRA Menj
csak! Nekem aztán nem hiányzol!
Tőlem
fulladj csak a tengerbe most azonnal!
Vagy
bárhol, bármikor máshol!
Guzman!
Te ócska szolga! Guzman, te dög!
Itt
az idő, hogy éljek az alkalommal!
Máris
szerezz egeret! De nem ám kettőt-hármat,
hanem
egyszerre hét alommal!
ÚTÓHANG
AZ ÖSSZES SZEREPLŐ
A tánc
avagy tapsrend alatt a „Jer csak egy
csókra édes”című örökzöld operasláger hallatszik. Esteleg lehet énekelni is. Ekkor
a szöveg elég nyers fordításban:
Jer csak egy
csókra, édes
Nem is lesz az
olyan rémes
És ha már
ajkadat adtad
A többit is
boldogan hagytad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése