A VIKINGEK

               A                       

       VIKINGEK

                                               KÜLÖNÖS KALANDJA AZ

                                  EGYIK  BUDAKALÁSZI BÁNYATÓNÁL

       (játék egy részben)

A SZEREPLŐK:

Leif Eriksson fiának fiai:

                                   JÓZSI, a dán

                                   KARCSI, a norvég

                                   LALI, a svéd

                                               (féltestvérek és félig se istenek)

                                   ÓRIÁSNŐ, GUDNÚR, anya, ősanya,

hajadon, és őshajadon

                                   KUTYÁS HÖLGY

                                   RABSIC

                                   BÁNYAŐR

A HELYSZÍN:

A bányató egy sekély, kietlen szeglete. A vízszint az őszi esőzésektől eléggé felduzzadt. Ebből adódóan a tó medrébe lógó kicsi földnyelv most sziget, amin egy rég nem használt játszótér maradványai borongnak. Egy hinta piros váza, alácsüngő rozsdás láncokkal. Ötemeletes mászóka vascső idomokból piramis alakúra hegesztve. A sziget talaja zömmel agyagos sóder.

            A tó víztükre mintha egy elátkozott pillanatba fagyott volna.

Balra a bányató partja. Bokros, szemetes. A bokroktól takarva „kies” pecahely rejtőzik, mögötte gyalogösvény.

Barátságtalan, november végi nap.

1; JÓZSI, KARCSI, LALI

Sötét. Mintha kegyetlen vihar tombolna az óceán közepén.

Váratlanul súlyos csend támad.

Ezt a csendet suttogják, vinnyogják át a szereplők kétségbeesetten.

JÓZSI             Húztad volna, Lali!

LALI              Kettétört a lapát.

JÓZSI             Attól még húzhattad volna!

LALI              Mit, te állat?! Kettétört a lapát!

JÓZSI             Akkor le a vitorlát. Vagy fel a vitorlát! Semmire se vagy jó?

LALI              Ja. Arra te vagy jó.

JÓZSI             Megütlek?

LALI              Hagyjál már!

KARCSI        Odin segélj! Gram mászott a pofánkra.

                        Fjöngün, viharok istene, megkímélj!

                        Hol lehetünk most, testvérek?

Rövid csend. Pirkadat előtti sötétség. A vikingek higgadtabban.

KARCSI        Élünk még? Vagy meghaltunk?

LALI              Hát ez jó.

JÓZSI             Mi jó?

KARCSI        Igaza van Lalinak. Mindig minden jó. Bár most nem jó.

                        De ami most nem jó, az azért az mégis jó, mert…

                        Mert ha még élünk, az jó. Viszont ha megfulladtunk, az is jó.

LALI              Miről vakogsz?!

KARCSI        Arról, hogy minden jó, mert…

LALI              Fogd be!

KARCSI        Szárazföldön vagyunk, Lali!

LALI              És?

KARCSI        Szerintem nem haltunk meg.

Csend. Világosodik.

JÓZSI             Zátony lesz ez.

LALI              Nem mondod.

JÓZSI             De hogy kerültünk ide?

KARCSI        Egy hatalmas örvény húzott le, nem?

                        Aztán egy iszonyú hullám mégis a villámok közé repített.

                        Aztán zuhantunk, zuhantunk…

LALI              Akkor szartál be.

JÓZSI             Mert te mit tettél akkor, Lali? Miattad van ez is!

LALI              Persze.

JÓZSI             Megfojtlak?

LALI              Gyere csak!

Dulakodás, tompa ütések, nyögések, szitkok.

LALI              Szállj le rólam!  

KARCSI        Testvérek! Örvendjünk inkább!

 Csend.

A novemberi pirkadat neszei.

2; JÓZSI, KARCSI, LALI, ÓRIÁSNŐ

Némi mocorgás után kovakő szikrája pattan. Józsi próbál tüzet csiholni egy mécses kanócához. Egyszer, kétszer, háromszor. Sehogy se sikerül. Józsi felszisszen.

JÓZSI             Azt a kurva…!

KARCSI        Mi a baj?

JÓZSI             A körmömre csaptam, az!

KARCSI        Óvatosan, testvér! Add ide!

JÓZSI             Ne nyúlkáljál! Mit nyúlkálsz?!

KARCSI        Bocsánat.

Újabb szikra pattan. Most sikerül Józsinak mécsest gyújtani.

JÓZSI             Na.

KARCSI        Sötétebb van, mint az ördög valagában…

LALI              Mert te már ott is kalandoztál, mi?   

KARCSI        Nem, testvér, ott szerintem még nem jártam.

Csend.

JÓZSI             Akkor? Mi legyen? Körülnézzek?

KARCSI        Körülnézel?

Józsi a markába igazgatja a mécsest, aztán felemeli, körülnéz.

KARCSI        Úgy érzem, élünk.

LALI              Élünk?!

JÓZSI             Élünk hát.  Tehát körülnézek.

KARCSI        Jól teszed, Józsi.

LALI              Minek nézel körül?

JÓZSI             Mert ne nézzek?

Csend. Józsi nem mozdul.

Pirkad.

 A szereplők hajótöröttek. Bár a ruházatuk szerint inkább elázott hajléktalanoknak látszanak. A parton ócska faladik, elől, a baloldala reménytelenül szétroncsolódva, a vitorla rúdja kettétörve.  A ladik orrán, a jármű szánalmasságához képest gyönyörű sárkányfej faragás vicsorog.

Józsi feltápászkodik.

JÓZSI             Akkor…én most…körülnézek.

Józsi  a mécsessel lassan körbejárja a szigetet. Lali hanyatt fekve, karját szétvetve bámul a sötét égbe. Karcsi fájdalmas mozdulatokkal tápászkodik, a ladikot vizsgálja. Karcsi hátából egy nyílvessző áll ki a bal alsó bordája alatt.

Józsi a mécsessel eltávolodik. Csend. Karcsi a csónak sérüléseit vizsgálja. Lali, mint aki egy morbid viccet hallott, felkuncog, aztán egy ideig nem bírja abbahagyni.  Karcsi Lalihoz fordul.

KARCSI        Nagy szerencsénk volt, hallod?

LALI              Az?

KARCSI        Fjöngün végül megkönyörült rajtunk.

LALI              Meg?

KARCSI        Sőt! A vihar tán visszafújt bennünket Vinlandra.

Lali félbehagyja a kuncogást, belegondol a lehetőségbe.

LALI              Fújt a rossebet.

KARCSI        Mért ne?

LALI              Mert végig a hátunkba kaptuk a szelet.

KARCSI        Abban az örvényben mit tudtuk mi már, merre van az arra?

LALI              Az arra merre sincs semerre.

KARCSI        Ja…

LALI              Ja.

KARCSI        Akkor…most akkor az így is… jól van most.

Csend. Karcsi a ladik lékjét tapogatja. A ladik fenekéből nyöszörgés.

ÓRIÁSNŐ     Nem vagyok méltó, ó, uram, még nem vagyok méltó!

                        Könyörülj rajtam, bűnös vagyok, de még nem vagyok a halálra méltó!

Karcsi benéz a csónakba, aztán inkább a lékkel foglalkozik, az óriásnő zsolozsmája nyöszörgésbe vált, elcsendesedik.

KARCSI        Talán be tudom foltozni.

LALI              Hogyan tudnád?

KARCSI        Hiszen Fáfnír sárkány óvása van a hajónkon.

LALI              Jól megóvott az a mocsok.

KARCSI        Mondom, hogy megjavítom.

LALI              Te?

KARCSI        Értek hozzá, nem?

LALI              Egy nyílvessző áll ki hátadból, Karcsi!

KARCSI        Bolhacsípés.

Csend. Az óriásnő nyöszörög egy sort, aztán elhallgat. Karcsi tovább tapogat, meleg szeretettel simogatja meg a ladik orrán vicsorgó sárkányfejet.

KARCSI        Hallod? Fáfnír arca épen maradt! Lali! Biztos ő egyezett ki a

                        vihar istenével.

LALI              Fáfnír is tesz ránk.

KARCSI        Dehogy tesz ránk! Hogy gondolhatsz ilyet?

LALI              Úgy, hogy gondolok ilyet.

KARCSI        Nyilván van annak célja, hogy most itt vagyunk. Nyilván. Nem?

LALI              Nem.

KARCSI        Mert ha nem lenne célja, már a Hel fövenyén hevernénk holtan. Vagy mi a Valhallába kerülünk, testvér? Három bátor harcos! Gyarapítván Odin

hős seregét egy végső harcra?

LALI              Az a történet is rég lejátszott.

KARCSI        Játszott? Lejátszott? Dehogy játszott le! A harc örök, Lali!

LALI              A végső azt jelenti: vége, nincs tovább.

KARCSI        Dehogy! A végső harc azért végső, hogy legyen majd megint egy végső.

                        Mert a becsület és a bosszú vágya az egy olyan örök, hogy…

LALI              Csak az istenek alkonya örök.

KARCSI        Butákat szólsz. Ne engedd, hogy kishitűvé tegyen a félelem!

                        Na! Mondd, hogy bízol!

Karcsi hiába vár válaszra. Józsi kicsi mécses-lángja takarásba imbolyog. Lali felül, jól körbebámulja a sötétet, aztán visszahanyatlik a sóderre.

LALI              A holnapi nap meg az örök tegnapi.

KARCSI        Mit mondasz?

Lali most vinnyogva röhög.

LALI              Úgyis unom már az egészet.

KARCSI        Akkor…ha akarod…amíg kivilágosodik, mesélhetek neked. Érdekesen

                        érdekeseket. Ahogy szoktam. Szeretnél egy regét hallani?

LALI              Nem.

KARCSI        Azt, amelyikben Vörös Erik megküzdött a tengeri kígyóval?

LALI              Nem!

KARCSI        Vagy amikor Utgardban, a Föld peremén járván az asztal alá itta a kőszikla fejű, rézarcú trollt? Te Lali! Azért az jó erős sör lehetett az!

LALI                          Egy frászt itta az asztal alá!

KARCSI        Nem itta?

LALI              Nem!

KARCSI        Már hogyne itta volna? Ott se voltál, honnan veszed?

LALI              Mert te ott voltál?!

KARCSI        A regék mind igazak, testvér. Attól regék.

Az óriásnő nyög fel a csónak alján.

ÓRIÁSNŐ     Még ne, uram, kérlek, még nem vagyok rá kész, még nem vagyok méltó!

                                   Hagyj még, uram, kérlek, ne szólíts a színed elé, nem vagyok rá méltó!

                        Bűnös vagyok, fekély vagyok, cédává tettek ezek a bugris martalócok, almát is csentem gyerekkoromban, a kígyóktól sose undorodtam, hadd bánjam meg mindezt, ne még, uram, még nem vagyok méltó, még ne végy

                        magadhoz! Még adj egy…

Karcsi  lebámul az óriásnőre. Kitapogatja a törött lapátnyelet, odasóz egyet, az óriásnő elhallgat. Karcsi, mintha mi sem történt volna.

KARCSI        No és azt, amikor Fenrír farkas leharapta Thor isten karját? Vagy amikor

                        Lokinak meg kellett szülnie a nyolclábú lovat?

LALI              Ne fáraszd magad, testvér.

KARCSI        Nem fáraszt, inkább felüdít, ha…

LALI              Akkor engem ne fárassz!

KARCSI        Ha ne, ne. Azért most elég nehéz veled. Amikor így kétségbe vagy esve.

LALI              Nem vagyok kétségbeesve!

KARCSI        Ne is legyél! Mondom, hogy meg tudom javítani.

Talán kisodornak a hullámok a partra jó néhány deszkát. Vagy lakott ez a hely. Majd ha kivilágosodik, szépen kiderül.

LALI              Csak jár az a buta szád.

KARCSI        Jár? Jár. Talán mert csiklandozza a tüdőm alsó csücskét a nyílhegy?

LALI              Akkor inkább röhögj te is!

KARCSI        Röhögjek?

LALI              Röhögj.

Ebben maradnak. Karcsi nem röhög. Lali harmadszor is kacagni kezd, most üvöltve, mintha bőgne. Karcsi tehetetlenül figyeli. Józsi tér vissza, megbámulja Lalit, keményen oldalba rúgja, erre Lali elhallgat.

JÓZSI             Egy heringfarknyi szigeten vagyunk.

Józsi ellép Lalitól, a ladikhoz ballag, bátorítóan Karcsira mosolyog, a mécsest leteszi a földre, leül a ladik peremére. Csend.

JÓZSI             Az Óriásnőnk?

KARCSI        Az előbb még fohászkodott.

JÓZSI             Ne húzzam ki a nyilat? Vagy ne törjem bele?

KARCSI        Alig érzem.

JÓZSI             Kemény vagy, testvér. Ahogy harcoshoz illik.

KARCSI        Ugyan. Már körbe is jártad?

JÓZSI             A szigetet? Körbe.

LALI              És? Édes víz, fa, ehető állat vagy bennszülött nyoma?

JÓZSI             Semmi.

LALI              Itt döglünk meg.

Nagy, nagy csend támad. Józsi kinéz a messziségbe.

KARCSI        Mindjárt hajnalodik.

LALI              De minek hajnalodik? Mire hajnalodik?

KARCSI        Mert ez a világ rendje, Lali. Felkel a Nap, lemegy a Nap.

                        És ez így jó, mert minden jó.

LALI              Ez? Hogy itt döglünk meg?

3; JÓZSI, LALI, KARCSI, ÓRIÁSNŐ

Jégzene csendül egy pillanatra.

Most már látszik a mászóka, a hinta és a közeli part is.

A vikingek döbbenten bámulnak körbe.

KARCSI        Odin!

JÓZSI             Mi…mi ez?! Mik ezek?

KARCSI        Tehát mégis laknak itt?!

Józsi és Karcsi babonás rémülettel nézik a hintát és a mászókát.

Lali tápászkodik, a hintához megy.

KARCSI        Ne érj hozzá!

LALI              Mért ne?

KARCSI        Nyilván varázslat alatt áll!

LALI              Ez?

KARCSI        Nem érzed, ahogy fenyeget?

Lali közel hajol a hinta egyik lábához, megszaglássza, aztán megérinti.

KARCSI        Odin!

LALI              Nem Odin. Vas.  

JÓZSI             Vas?

LALI              Pirosra festve.

JÓZSI             A mindenit! És az ott?

Lali a mászóka anyagát is megvizsgálja.

LALI              Ez is vas.

Józsi és Karcsi is megtapogatják a mászókát és a hintát.

KARCSI        De miféle építmények ezek?

JÓZSI             És kié lehet?

KARCSI        És mikor jön ide vissza?

LALI              Áldozati hely lesz.

KARCSI        Jaj, ne! Biztos?

Lali a hintát vizsgálja.

LALI              Ezt itt a nyúzónak nézem.

JÓZSI             Nyúzó?

LALI              Látjátok? Láncra verik a foglyot.

                        Fellógatják. Talán fejjel lefelé. És elevenen

                        megpörzsölik, kivéreztetik, aztán belét ontják, végül kettészelik.

KARCSI        Ó, jaj, akár egy disznót?

LALI              Utána darabolják és füstölik?

KARCSI        Odinra, de kemény készség ez!

JÓZSI             No és ez?

LALI              Az? Egy törpe torony csontváza? Nyúzás előtt tán

                        arról imádják a Holdat.

JÓZSI             Baljósan hangzik. De kik?

KARCSI        Honnan tudsz te ilyeneket, Lali?

LALI              Talán szárnyas gnómok, vagy gonosz kis gyerekarcú törpék

                        használják emberáldozatra ezt a helyet.

Józsi és Karcsi a partig hátrálnak.

JÓZSI             Ne higgyél neki, csak ijesztget!

LALI              Szinte hallom az önfeledt visongást.

KARCSI        Ne!

LALI              Az áldozatok üvöltését.

KARCSI        Ne!

LALI              A bőr feketedik, a csontok törnek, a belek… cupp…

KARCSI        Ne folytasd, kérlek!

LALI              Miért ne? Unod?

Lali vigyorogva csörgeti a hinta láncait.

JÓZSI             Akár hogy is…azt hiszem… nem jó helyen vagyunk, testvérek.

LALI              Nem?

KARCSI        Gyorsan el kéne tűnjünk innen!

LALI              Aha. El. Mivel? Hová?

A vikingek megfordulnak, most a közeli partot veszik észre.

JÓZSI             Hé! Nézz már oda!

KARCSI        Az ott…? Föld?

JÓZSI             Ott az óceánnak kéne lennie!

Józsi és Karcsi balról, jobbról megkerülik a szigetet. Lali a mászókát nézegeti.

Józsi és Karcsi hamar körbeérnek. Ismét hárman együtt középen.

JÓZSI             Körben föld mindenütt!

KARCSI        Egy sziget közepén, annak egy kisebb szigetén lennénk?

LALI              Mert ez egy szem.

KARCSI        Mi?

LALI              Egy hatalmas szem.

JÓZSI             Ne már!

LALI              Mért ne?

KARCSI        Odin!

LALI              Talán a Nyúzó isten szembogarába estünk.

KARCSI        Hová?!

Karcsi és Józsi döbbenten néznek a lábuk elé, aztán körbe.

LALI              Vigyázz! Pislog!

Józsi és Karcsi rekedt ordítással vetik hasra magukat.

Lali nézi őket, nagyot röhög.

LALI              Csak vicceltem, hősök.

JÓZSI             Anyádat!

LALI              Mért? Nem volt jó vicc? Karcsi? Nem minden vicc jó?

Karcsi csak nyög egyet. Józsi feltápászkodik, hisztérikusan.

JÓZSI             De hogy kerültünk ide?

LALI              Ti tudjátok. Lehúzott az örvény, aztán kirepített az űrbe…

                        Törött árboc, lapát, szakadt a vitorla… Karcsi Odin után óbégatva

beszart. Aztán lezuhantunk ide.

KARCSI        Aztán az a szörnyű csend és a sötét…

JÓZSI             Lehet, hogy mégis csak meghaltunk?

KARCSI        Nem! Élünk!

JÓZSI             Élünk?

LALI              Ez itt vagy a pokol, vagy a világ pereme.

KARCSI        Tehát nem a Nyúzó szeme?

LALI              Különben nem mindegy?

JÓZSI             De hogy kerültünk ide?!

LALI              Mondom, hogy tökmindegy.

JÓZSI             Nem! Nem mindegy! De! Innen… kotródjunk gyorsan!

KARCSI        Nyúzó Isten iszonyú népe bármikor megjöhet!

LALI              Á, nem jönnek.

KARCSI        Nem?

JÓZSI             És ezt honnan tudod?

LALI              Látjátok? Minden csupa rozsda. Rég nem használják

                        ezt a helyet. Talán csak egy évben egyszer. Áthozzák ide

                        a foglyokat. Meg a szüzeket? Aztán jön az üvöltés, a reccs, meg a cupp.

JÓZSI             Azt mondod?

KARCSI        Biztos, hogy évente csak egyszer? És az nem most van?

LALI              Csak a halál biztos.

KARCSI        A halál?

LALI              És? Jönnek vagy nem jönnek…Már a halált is unom.

JÓZSI             Kitudom, merre van Kelet.

LALI              De mihez képest merre van Kelet?

JÓZSI             Vinlandhoz képest!

LALI              Ja! Akkor azt… tudd ki, Józsi!

                       

 Józsi egy fényes követ keres. Némi hezitálás után a mászóka tetejére kúszik fel vele, az öklömnyi követ az ég felé nyújtja. Lali a hinta rozsdás láncaihoz ballag, két alkarjára csavarva dől álltában előre, mintha kikötötték volna. Karcsi lassú zombi léptekkel szedegeti a ladik partra vetett deszkadarabjait.

KARCSI        Józsi mindjárt kitudja, merre van Kelet.

Amerre a kő majd felizzik.

LALI              Vitorlát se kellett volna bontanunk.

KARCSI        Már hogyne kellett volna?

LALI              Minek is vágtunk az egészbe bele?!

KARCSI        Hát muszáj volt, Lali! Nem emlékszel?

LALI              Az emlékeket végképp unom.

Józsi szól le a mászóka tetejéről rettegve, imbolyogva.

JÓZSI             Keresd már meg magadban a férfit, te gyerek!

KARCSI        Máris egy sagába illő a kalandunk, Lali!

LALI              Aha. Oda.

JÓZSI             Kínok kínját kiálltuk?

KARCSI        Ki.

JÓZSI             Éhezést, szomjazást, vihart, jeget?

KARCSI        A deszkát rágtuk, a saját vizeletünket ittuk, orcánk a pofánkra fagyott!

                        Miközben jéghegytől jéghegyig sunnyogva elértük Vinlandot!

JÓZSI             Hogy partot érvén végre kínok kínját okozzuk.

KARCSI        Ahogy azt kell.

JÓZSI             Nem jajongott, reszketett, bújt előlünk, aki csak meglátott?

KARCSI        Tőlünk, a rettenetes vikingtől?

JÓZSI             És aki meglátott, azt nem vakítottuk meg?

KARCSI        Aztán nem nyöszörögtek kegyelemért?

JÓZSI             Van ennél édesebb muzsika a műértőnek fülnek?

KARCSI        Vallatás közben szebb zenét viking nem hallhat.

JÓZSI             A reszketeg halálhörgést?

KARCSI        Az de szép tud az lenni!

JÓZSI             Nyögéseket?

KARCSI        Sikolyokat!

JÓZSI             „Hol a kincs, mi? Valld meg, vagy…!”

LALI              De milyen kincs?! Józsi! Nem volt kincs! Nincsen kincs!

JÓZSI                         Azt is miattad nem szereztük meg.

LALI              Miattam?

JÓZSI             Ki tépte le a törzsfőnök tökét részegen, időnek előtte?

LALI              Ki szólt, hogy fogjam a heréit marokra?

JÓZSI             Fogjad, de még ne tépjed, csak morzsoljad!

LALI              És ki miatt irtottuk ki aztán az egész falut időnek előtte?

JÓZSI             Elég legyen ebből a svéd nyávogásból! Melyik viking mondhatja

                        el azt magáról, hogy iszonyú viharban hajóját pokolbéli örvény lehúzta,

                        aztán a csillagok közé repítette, és végül lenyektette ide? Nyúzó isten

                        szembogarára, a Nyúzók földjének kellős közepére!

                        Ez csak sagába illő történet, Lali!

Karcsi egy darabka deszkát hoz a ladikhoz, megpróbálja az eredeti helyét megtalálni.

Józsi a mászóka tetején imbolyogva keresi keletet.

KARCSI        És az Óriásnőt is elhoztuk.

JÓZSI             És mindjárt meglelem az irányt!

Csend. Józsi tájol a kaviccsal, Karcsi megtalálni véli a deszkadarab helyét a lékben,

bólint, leteszi a darabot a földre, visszatámolyog a partra, a derekát tapogatva. Lali megcsörrenti a láncait, a bal karjáról leoldja, most csak a jobbján csüng alá. Csak nem bír a rossz kedvével.

LALI                          Hogy bizonyítsuk, mi? Hogy nagyatyánk atyja, Szerencsés Eriksson akkor az egyszer nem lódított? Mi? Hogy az Utgardon túl, de még a Nilfheimen is túl van egy föld, ahol a víz édesebb a méznél, a fű kövérebb a fűnél, a fák pedig az égig nőnek? Mintha mind Yggadrasillá kívánna nyúlni, a lakói pedig buta trollok és törpe, tollas orkok, mind szelídebbek és bárgyúbbak még a bárányoknál is, amikor hallgatnak?

JÓZSI             Ott jártunk, azt láttuk, nem?

LALI              Nem! A jégen túl, a világ peremén túl a jég van és a világ pereme! A víz keserű, a fű alig fű, a fák pedig százkörmű szélrágta korcsok!

JÓZSI             Te ezt akartad látni, tehát ezt láttad.

LALI              Mert te mit láttál, Józsi? Kies öblöt? Szelíd farkasokat, akik a kezedből esznek? A messziről jött vándort örömmel fogadó népet?

Karcsi egy nagyobb deszkával áll meg a ladikhoz menet.

KARCSI        Levágtuk őket, nem?

LALI              És?

KARCSI        Hárman szépen, ahogy azt kell, az összes falubéli férfit.

LALI              És?

KARCSI        És éppen mi ne jutnánk a Valhallába, Lali?

LALI              Nincs Valhalla! Csak megdöglés van.

JÓZSI             Ne akard őt meggyőzni, testvér. Gyáva egy svéd ez, mondom.

LALI              Mert te egy akkora nagy dán vagy?

JÓZSI             Akkora bizony!

LALI              Na és, ha akkora dán vagy? Tán átvinnéd arra a földre anyádat?

                        Az egész családot? Mindenkit, Leif Eriksson fiainak fiainak fiait, mind a nőket, a gyerekeket, és a rabszolgákat?

JÓZSI             Át is viszem jövő tavasszal. Mindenkit, aki követni akar.

LALI              Nem viszel te senkit sehová.

KARCSI        Hé! Ide nézz! Most már biztos, hogy meg tudom javítani!

Karcsi megörvendve mutat fel egy nagyobb deszkadarabot, bizonyítás gyanánt beilleszti a

lékbe. Most látszik a ladik neve:  TIHANY

KARCSI        Látod, Lali? Fjörgüntől még ezt is visszakaptuk. Összeszegelem ám sec perc alatt. Csak evezőnek és vitorlarúdnak valót kell találni valahol. Bízzál, testvér! Józsi mindjárt kitudja, merre van az arra. Akkor aztán Fafnír arcát Keletnek fordítjuk, és tizet se pislantunk, jó széllel elérjük drága Grönlandunk partját.

LALI              A szárazföldön akarsz hajózni?

KARCSI        Azon áthúzzuk. Azon túl biztos, hogy az óceán van.

 LALI             Mitől vagy te ebben annyira biztos?

Lali a másik láncot is elereszti, a fenekére huppan a hinta alatt.

Józsi és Karcsi megnézik Lalit, aztán összepillantanak, nincs mit tenni. Józsi lekecmereg a mászóka tetejéről, elballag a szín elejére a partig, ott ismét a feje fölé emeli a kavicsot. Lali és Karcsi őt fürkészik. Józsi megrázza a fejét, a karját leereszti.

JÓZSI             Ugye érzitek? Hogy mi hiányzik.

KARCSI        Mert te mit érzel?

JÓZSI             A hitünket vesztettük.

KARCSI        Keressük meg?

JÓZSI             Mi a gondunk?

KARCSI        Fogalmunk sincs, hol vagyunk, és mért vagyunk itt.

JÓZSI             Csak az a gondunk,  ami a bűnünk.

KARCSI        És mi a bűnünk?

JÓZSI             Megint nem vagyunk elég kemények.

                        És mért nem vagyunk elég kemények?

KARCSI        Mert bánt minket a lelkiismeret?

JÓZSI             És mért bánt a lelkiismeret?

KARCSI        Talán még sem öltünk elég szépen és eléggé eleget.

JÓZSI             Ez az. Ezért kapott fel minket a viharisten dühe!

És ezért dobta le ide, a gyermekarcú, gonosz törpék

megszentelt szigetére a hajónkat. Tehát: fohászra, testvérek!

Józsi és Karcsi elmélyülten, Lali csak a fejét csóválja.

EGYÜTT        Eljövök magamhoz

                        Megtérek a szétszórtságból

                        Látom magamat

                        És nem tetszik az, amit látok.

                        Mert szinte sehogy se értem

                        Mit miért teszek

                        Ezért rossz a kedvem

                        Azért fecsegek, mert félek.

                        Hallgatnék inkább

                        És hinnék az erőmben

                        Ahogy vikinghez illik.

Csend. Józsi és Karcsi magukba szálltan állnak. Lali mozdul, a ladikhoz megy, kirángatja a ladik fenekéből az Óriásnőt. A hölgy amúgy filigrán tündér alkat, talán százhatvan centi magas és ötven kiló. Lali a ladik peremére fekteti-szorítja, és nekikészül, hogy hátulról meghágja.

ÓRIÁSNŐ     Jaj, ne! Segítség! Kérem, ne! Nem vagyok méltó!

Lali fejbe vágja az Óriásnőt, aki erre elhallgat. Józsi és Karcsi közömbösen szemlélik az erőszakot. Aztán Józsi a sziget jobb partjára ballag, a kavicsot a feje fölé emelve megint keresi a Nap helyét a szürke felhők felett. Karcsi a következő deszkáért megy a partra.

KARCSI        Megjavítom Tihanyt. Igen! És akkor újra meglátjuk majd a Zöldsziget partját. És víg kurjantással siklunk be Brattahlid kies öblébe. Amire kikötünk, örömtüzek gyúltak, atyáink és testvéreink, fiaink és az asszonyok, a gyermekek és a szolgák rohannak le elénk. Mi büszkén lépünk ki a partra a zord óceánt járta Tihanyból… Akit Türk vitéz emlékére neveztünk el, ki oly echósan vedelte a bort.

Lali felröffent, az óriásnő felnyög, Józsi helyeslőn biccent a sagára.

KARCSI        Mint hősöket, vezetnek be nagyatyánk csarnokába, ahol sörrel és sülttel kínál minket Vörös Erik magjának magja: Drarguk Eriksson, a nagyokat és sokszor ölő. Megtaláltátok-é újra az ígéret földjét? Kérdi majd tőlünk atyánk, aki ifjú vitézként Minguld földjén hősi halálát keresve egy vulkán mélyéből rángatta ki a törpék fejedelmét, a szakállánál fogva. Meg, válaszoljuk majd mi férfias szerényen. És bizonyságul, íme, lássátok, Eriksson törzse, az Óriásnő, a sarki róka boszorkányból megtért keresztény, akit cédává hágtunk, hogy méltóvá váljon a rabszolgasorsra.

Most az óriásnő röffent és Lali nyög. Józsi odébb lép néhányat, és ismét felemeli a kavicsot.

KARCSI        Leif Eriksson útját bejárva az ígéret földjét újra megtaláltuk. Az Utgardon túl, de még a Nilfheimen is túl csakugyan van egy vidék, ahol a víz édesebb a méznél, a fű kövérebb a fűnél, a fák az égig nőnek, mintha mind Yggaradsillá kívánnának nyúlni, a lakói pedig buta trollok és rézszínű tollas orkok, valahányan szelídebbek és bárgyúbbak még a bárányoknál is, amikor hallgatnak.

ÓRIÁSNŐ     De nem vagyunk rá méltók, ó, uram, nem vagyunk rá méltók!

Lali megint fejbe csapja az óriásnőt, miközben hágja.

KARCSI        Hajrá hát, Eriksson népe! Ácsolj hajót, gyűjts gabonát, készülj a közelgő tavaszra! Miénk az a föld, miénk Vinland újra máris!

Lali a lökései ütemére.

LALI              Meg-dög-lünk…mert…az éjjel… cudar… hideg… lesz.

KARCSI        Majd összebújunk. Tüzelni valót se láttál, Józsi?

JÓZSI             Semmit.

KARCSI        Akkor… átúszunk a partra, és hozunk fát onnan.

LALI              Te…mikor…tanultál…meg…olyan…jól…úszni?

KARCSI        A kényszer bajnokot kovácsol mindig a vikingből, Lali.

LALI              És… mit… fogtok… enni…ha…nem…fagytok meg?

KARCSI        Mért, te nem leszel éhes?

LALI              Én…már…az éhséget…is…unom!

Lali végez a nemi erőszakkal, feltápászkodik, rendbe szedi magát, aztán visszalöki az Óriásnőt a ladikba. Karcsi mozdul a deszkákat a helyükre illesztgetni, ami leesik, azt ismét visszanyomja. Lali Józsi mellé ballag.

LALI              Nem fénylik fel a köved, mi?

JÓZSI             Majd felfénylik.

LALI              De ezzel a ronccsal akkor se futtok ki többé.

JÓZSI             Majd lenyúzzuk a bőröd, és azt szegeljük rá a lékre, testvér.

LALI              Na ne! Az én hátamból áll ki nyílvessző?

KARCSI        Bolhacsípés, mondom!

LALI              Együk meg az Óriásnőt. Az ő bőréből lehet a palánk meg a vitorla.

Az Óriásnő felzokog.

ÓRIÁSNŐ     Még nem vagyok rá méltó!

JÓZSI             Rajtad több hús van.

LALI              A te bőröd meg vastag, akár egy öreg jávor hímé.

KARCSI        Viking a vikinget nem bántja!          

JÓZSI             Csakis szabályos párviadalban.

KARCSI        Mondjuk így tényleg nem lenne az bántás, ha levágnánk, testvér.

LALI              Annyira mégse unom magam, hogy ti öljetek meg?

JÓZSI             Mért ne?  Te csak egy svéd vagy.

KARCSI        És így nem is tiszta árja.

JÓZSI             A szíved majd könnyezve esszük.

LALI              Mióta siratnál te el engem, a svédet?

KARCSI        Nem tehetsz róla, hogy svéd anya szült e világra, belátjuk.

LALI              Te csak ne sajnálj engem, te repedt, lopott tülök!

KARCSI        Apám fia vagy. Illő, hogy sajnáljalak.

LALI              Na jó, játsszuk le!

Lali felkap két jókora követ a harchoz, a partig hátrál. Csend.

Józsi a fejét csóválva fordul el tőle, Karcsi a deszkákat igazítja.

LALI              Na? Gyertek csak! Reccsre és cuppra, rühesek!

KARCSI        Ugyan már, testvér! Dán, norvég, még a svéd is: azért mind viking az.

                                   Hol vagyunk mi még attól, hogy egymást marjuk, faljuk?

                        Józsi köve mindjárt megsúgja, merre van Kelet, és Kelethez

                        képest merre van az arra. Viszont azt még mindig nem tudom,

                        miből faragok lapátot és a vitorlához sudár rudat.

LALI              Most mondtad, hogy átúszol fáért a túlpartra.

KARCSI        Tedd meg te!

LALI              Én már a fuldokló leckéket is unom.

Józsi türelmét vesztve hajítja el a fénylő kavicsot.

LALI                          Adjátok fel! Nem tudjuk rendbe hozni a Tihanyt.

JÓZSI             Akkor deszkákon hasalva kelünk át az óceánon.

LALI              Deszkán fekve. Grönlandba.

KARCSI        Így is van! Egy igazi viking simán!

LALI              Az Óriásnővel együtt?

ÓRIÁSNŐ     Nem vagyok méltó!

JÓZSI             Vele együtt!

KARCSI        Te nem jössz?

LALI              De merre!?

JÓZSI             Arra!

Józsi abba az irányba mutat, amerre a kavicsot dobta.

LALI              Arra.

JÓZSI             Arra!

KARCSI        Hát mégis kitudtad, merre van az arra?

JÓZSI             Ki. Érzem, ott van a Nap, ama szürke gomoly felett, vagy alatt.

KARCSI        Fafnír sárkányunk mosolyog ránk!

LALI              Egy-egy szál deszka viszont mégse százevezős hadigálya.

JÓZSI             Ezt most komolyan mondod?

LALI              Megverekszünk végre, vagy csak pofázunk?

JÓZSI             Dobd már le azokat a köveket!

KARCSI        Hiszen így vagy úgy, rögvest vízre szállunk!

                                   Például…kimentek a palánkból néhány szeget?

                        Ez az! Kimentek a palánkból néhány szeget!

LALI              És?

KARCSI        Befoltozom velük a léket!

JÓZSI             Segítsek?

KARCSI        Nem bánom, ha most ráérsz…

JÓZSI             Gyere te is, te, te „félig se árja”! Vagy csak ácsorogsz ott és

                        a gyermekarcú nyúzó szörnyeket várod?

LALI              Mondom, nyár előtt aligha jönnek.

Lali zsebre vágja a köveket. A három viking most a ladik köré csoportosul, tapogatják a deszkákat, szeget keresnek.

KARCSI        Ez… Itt! Kilazult egy kicsit.

JÓZSI             Akkor húzd ki!

Karcsi nekilát az ujjaival lazítani, húzni a szeget, a feje lassan elvörösödik az erőlködéstől. A másik kettő tovább tapogat.

Karcsi és Lali egymás kezét lökdösik.

JÓZSI             Csak hinni kell, testvérek. Az a lényeg. Majd emlegetjük még

                        ezt a kalandot is atyáink csarnokában, sörözgetve. A többiek

                        sóvár szemmel hallgatják meg, az ifjak szája tátva…

                        Az óriásnőnk ketrecében bőgicsél…

ÓRIÁSNŐ     Nem vagytok rá méltó.

LALI              Rabolhattunk volna egy szebb nőstényt is.

KARCSI        Szép ő. Nekem eléggé tetszik.

LALI              Ez a keresztény ork, a nyakában a röhejes fakereszttel?

JÓZSI             Most hágtad meg.

LALI              És? Kit hágjak meg?!

KARCSI        Volt ami volt, volt, ami nem. Most azt kell elfogadnunk, ami van.

                        Muszáj. Ahogy a nornák megírták a sorsunkat, úgy kell azt viselnünk.

                        Ha a nyúzó a norna…

Lali felvihog.

LALI              Norna a norma…

Lalinak sikerül kihúznia egy szeget, gúnyosan nyújtja Józsinak.

LALI              Tessék, „vezér”, itt a szeged. Szeget szeggel…,

de mihez kezdesz eggyel?

JÓZSI             Húzunk még onnan.

LALI              De akkor ott esik szét a Tihany.

JÓZSI             Akkor majd ott  is összekalapáljuk!

Karcsi bemászik a ladikba. Felülteti az óriásnőt, a hátát a sárkányfejnek támasztja.

Karcsi a ladik alján is szegek után kutat. Józsi talál egyet, lazítani kezdi. Karcsiból egy  percig csak a kiálló nyílvessző látszik, ahogy billeg. Lali leül a ladik peremére. Karcsi feje az óriásnő térdéhez ér, rámosolyog a nőre.

KARCSI        Szervusz, szép nő.

ÓRIÁNŐ       Ne!

KARCSI        Csak köszöntem. Szervusz. Nekem tényleg tetszel.

ÓRÁSNŐ       Kérem, ne!

KARCSI        De mit ne?

LALI              Szerinted?

KARCSI        Ja!

Karcsi megragadja az Óriásnőt, megfordítja, térdelő helyzetben rászorítja a felső testét a sárkányfejre, nekilát a nemi erőszaknak.

ÓRIÁSNŐ     Ne! Kérem! Ezt már ne! Ó, uram, nem vagyok méltó, mégis szólíts magadhoz! Öljetek meg inkább, barbárok!

KARCSI        Jaj, asszony, ne butáskodj!

JÓZSI             Jót tesz ez neked, testvér?

KARCSI        Mire gondolsz, testvér?

JÓZSI             Az izgés-mozgás az egészségednek, testvér, a hátadban a nyíllal.

KARCSI        Alig érzem, mondom.

Az óriásnő nyög, csendben zokog. Karcsi az erőszakhoz képest gyengéd. Most Józsi feje vöröslik a szeghúzástól. Lali a hintához ballag, a nyaka köré tekeri az egyik rozsdás láncot.

Jégzene egy pillanatra.

Lali szövege közben az ég, mint hatalmas kivetítőn az arcának közelijét mutatja.

LALI              Magam amúgy nem vagyok különösebben híve az esélyek latolgatásának.

A balsors lehetőségein tapogatni asszonyi gyengeség. Az igaz férfi cselekszik, és nem fontolgat. És csakis a legvégső esetben gondolkodik. Most mégis amondó vagyok, sárkányfejű büszke ladikunk aligha fut ki többé kalandokra hívogató nyílt vizekre.

Mi lenne hát a teendő? Úszástudás, tűzifa és élelem nélkül?

Elég tán, ha fohászkodunk az istenekhez? Segíts magadon, és az isten is megsegít? Talán el kell tüzelnünk Tihanyt. Parazsa visszhangos pattogásán meg kell sütnünk egyikünket. Mivel civilizált ember nyers ember húst nem eszik. Nos, csakis végszükségben.

Uraim, én erre a keresztény ork szukára szavazok.

ÓRIÁSNŐ     Neeee!

LALI              De szabad-e viking férfinak keresztény orkot enni?

                        Rávágnánk könnyen, már hogyne szabadna.

Csak ez ott két okból is tisztátalan: ork és keresztény. És íratlan törvény: sose egyél meg olyat, akit nem tiszteltél életében. Ezek a lények még rabszolgának se jók. Lusták, buták és hajlamosak a gyerekes makacskodásra. Ágyasnak meg rondák.

Nos? Akkor egymást együk meg? Vagy ne is rakjunk tüzet?

És így holnap hajnalra fagyjunk kopogósra? Vagy induljunk el amarra, keressük meg a nyílt óceánt, és vágjunk neki csakugyan deszkákon úszva? Akár most rögtön fel is köthetném magam, egyenek húsomból még egy jót a féltestvéreim. No de áldozzam fel magam egy bunkó dánnak és egy tapló norvégnak? Én, a svéd, akinek egyedül van némi esze ebben a csapatban? Lógjak vagy ne lógjak?

Józsi szege abban a pillanatban szabadul, ahogy Karcsi az erőszakkal végez.

JÓZSI             Megvan!

KARCSI        Ez jó!

LALI              Szabad-e a lélek, ha…

JÓZSI             Lógjál!

Jégzene egy pillanatra.

Lali arca eltűnik az égről.  Fájdalmas vonyítás panaszlik fel.

A vikingek döbbenten hallják meg. Az Óriásnő zokogva csúszik le a ladik fenekére.

Lali meghökkenésében csaknem felköti magát a láncra.

4; JÓZSI, KARCSI, LALI, ÓRIÁSNŐ, KUTYÁS HÖLGY

JÓZSI             Thor segélj! Hallottátok?

KARCSI        Vagy a fülünkben csak a vérünk csengett?

JÓZSI             Nem, nem, tutultak! Thor, te jó vagy!

LALI              Jó egy francot.

Újabb panaszos vonyítás, közeledik.                        

JÓZSI             Jönnek a nyúzók?

KARCSI        Egy vérfarkas?!

JÓZSI             Iszonyú lidérc lesz!

KARCSI        Idegen démon?

JÓZSI             Az Óriásnőt kiszabadítni?

LALI              Mondtam, hogy ne hozzuk.

KARCSI        A gyermekarcú nyúzó szörnyek mégis?!

                        Hát nyár előtt visszatértek?!

Az óriásnő a ladik fenekéből.

ÓRIÁSNŐ     Jézusom!

JÓZSI             Ki?

KARCSI        Mi?

JÓZSI             Beszélj, róka boszorkány, vesztünkre kit idéztél!?

ÓRIÁSNŐ     Nem vagyok méltó!

A „rém” harmadszor is vonyít, aztán a túlsó parton, a bokrok közül egy jogging ruhás, széldzsekis fiatal hölgy lép ki, a nyakában fülhallgatóval, a kezében pórázzal.  Kissé feldúltan bámul körül.

Fájdalmasan felvonyít, aztán.

KUTYÁS NŐ            Kutyuskám! Bibice! Fenrír!

A vikingek megrettenve nézik. Aztán áthatóan egymásnak suttogva.

KARCSI        A ragnarok farkasát szólítja!

KUTYÁS NŐ            Fencíííí!

JÓZSI             Nilfheim valkűrje ez a lény!

KARCSI        Micsoda démoni szépség, mely különös ruházat!

JÓZSI             Hallgass! Ne moccanj, hátha észre se vesz!

KUTYÁS NŐ  Farkaskám, hol vagy?! A fene egyen meg! Fenrííír!

KARCSI        Igen, őt! A végítélet farkasát hívja!

ÓRIÁSNŐ     Segítség, akárki vagy, kérlek! Jaj, uram, legyek erre méltó!

Józsi gyors mozdulattal fejbe csapja az óriásnőt, a kutyás nő erre a mozdulatra észreveszi őket.

KUTYÁS NŐ            Halló!

A vikingek, mint kőszobrok.

KUTYÁS NŐ            Jó reggelt! Maguk…?

JÓZSI             Hogy mi?

KARCSI        Mi nem!

KUTYÁS NŐ  Elnézést, de mit nem?

KARCSI        Semmit!

A kutyás hölgy értetlenül bámulja őket, aztán mégis kérdez.

KUTYÁS NŐ  Nem látták?

LALI                Kit?

KUTYÁS NŐ  A farkaskámat!

LALI                Elszabadult?

KUTYÁS NŐ  Elkószált a drága kis huncut!

LALI              A láncáról szabadult? Újra?

KUTYÁS NŐ  Dehogy tartom őt láncon!

JÓZSI             Thor!

KARCSI         Odin!

KUTYÁS NŐ  A törvény is tiltja a láncot!

KARCSI        Ó, jaj! Új törvény van?  És mióta?!

KUTYÁS NŐ  Hála isten, régóta.

JÓZSI             A vég csatájának napja pirkadt fel tehát ismét?

KUTYÁS NŐ            Tegnap kora este óta! Kocogás közben. Még mögöttem loholt.

                         Nagytestű kevert kan. Fekete, a homlokán fehér csillag.

KARCSI        A homlokán a csillag!

KUTYÁS NŐ  Á, ha vonyítok, mindig visszajön. De aggódok mégis.

                         Fényképem is van róla. Fenrír! Látják onnan?

A kutyás hölgy a széldzsekijéből egy fotót vesz elő, felmutatja. Józsi és Karcsi térdre esnek félelmükben. Lali állva marad.

KUTYÁS NŐ            Maguk… valami szekta?

LALI              Csak méltatlanul száműzöttek.

KUTYÁS NŐ            Kik?

JÓZSI             Démoni szépség, bosszulni jöttél?

KUTSÁS NŐ Bosszulni?

JÓZSI             Kegyelmezz!

KARCSI        A vihar dobott le ide minket!

JÓZSI             Nyúzó isten szemén csipák lenmi dehogyis vágytunk!

KUTYÁS NŐ  Mi van?!

KARCSI        Neked adjuk eme két szeget!

KUTYÁS NŐ  Milyen szeget?

KARCSI        Amit Tihanyunk szent testéből ki mertünk…

KUTYÁS NŐ  Mit mertek?!

KARCSI        Húzni, ó, jaj! Hát ez a vétkünk?

                        Fogadd el könyörgő áldozatnak!

Józsi és Karcsi a Kutyás nő elé dobják a két szeget.

KUTYÁS NŐ Maguknak… mi bajuk van?

Józsi és Karcsi térdeltükből hasra zuhannak, homlokukat a fövenybe verdesik.

KARCSI        Bűnösök vagyunk, de ennyire nem!

JÓZSI             De lásd, máris az arcunkon a seggünk!

KARCSI        Csak még egy esélyt adj!

KUTYÁS NŐ  Normálisak maguk?

JÓZSI              Nem!

KUTYÁS         Részeg bunkók.

A kutyás nő otthagyja őket. Egy idő után felhangzik távolodó vonyítása.

Csend. Józsi felsunyít, aztán összeszedi magát, vinnyogva förmed a másik kettőre.

JÓZSI             Ismét fohászra!

Józsi és Karcsi magukba mélyedten. Egy-egy szó után hosszan egymást pofozzák.

Lali lenézően somolyog rajtuk.

JÓZSI             Hinnünk… kell!

KARCSI        Hitben… a… menekvés!

JÓZSI             Abban… a …cselekvés!

Csend. A vikingek az átélt rémülettől még mindig lesújtottan.

JÓZSI             Imádkozzunk sárkányunkhoz!

Karcsi a sárkányfej elé térdel, Józsi csatlakozik.

KARCSI        Fáfnír, te ments meg!

JÓZSI             Szelek szárnyán keress meg!

KARCSI        A hátadra vegyél fel!

JÓZSI             Minket haza repíts el!

KARCSI        Neked, sárkány, semmi e csoda!

LALI              Echózik a remény: de Tihanyotok oda.

Az Óriásnő ül fel, könnyes szemmel nézi a sárkányfejnél térdelőket. A vikingek észreveszik.

JÓZSI             Te meg mit bámulsz így, róka szuka?

ÓRIÁSNŐ     Ó, ti szegény kis piszkos mocskok.

                        Bálványimádó primitív tahók. Egy angyal szólt az imént hozzátok.

De előtte az én istenem haragja sújtott le rátok.

JÓZSI             Miféle istened?

ÓRIÁSNŐ     Mózesé.

JÓZSI             Mer’ az meg ki?

ÓRIÁSNŐ     De az én istenem végül megbocsát nektek, tehát én is

                        megbocsátok.

JÓZSI             Ez kedves tőletek.

ÓRIÁSNŐ     Viszont a Pokolban szörnyű lesz ám neked.

JÓZSI             Mert engem mi vár ott?

ÓRIÁSNŐ     Kezdetnek izzó vasrudat dugnak a végbeledbe.

JÓZSI             Juj!

ÓRIÁSNŐ     Aztán hentes kampóval szúrnak át.

JÓZSI             Jujuj. De a végén megbocsáttok?

ÓRIÁSNŐ     Előtte ezer évig fellógatnak, besóznak, kiszáradsz, kezdik újra.

JÓZSI             Azt mondod, a Pokolban is a nyúzók laknak?

ÓRIÁSNŐ     Azt.

JÓZSI             És ha most én dugok valamit a végbeledbe?

Az Óriásnő önként fordul, kínálja a farát Józsinak, a Tihany peremébe kapaszkodik.

Józsi felhördül, Karcsi a fejét csóválja, Lali kiköp.

Józsi dühödten lát neki a nemi erőszaknak. Az Óriásnő ezt most elszántan, egy hang nélkül szenvedi. Karcsi otthagyja a sárkányfejet, fájdalmas sebével nem törődve kapaszkodik a

mászókára. Amíg a csúcsra jut, az ég mint hatalmas kivetítő, az ő közelijét hozza. Közben Lali kiveszi a zsebéből a két marékkövet, feldobja őket, leszálló ágban megpróbálja azokat leköpni, aztán új kavicsokat keres.

A jégzene egy pillanatra.

KARCSI        Hardrud királynak volt három fia. A tízéves Agnár, a nyolcéves Gerried és a hatéves Ekojensson.

JÓZSI             Ez jó lesz, testvér,  ezt meséljed!

KARCSI        A fiúk egy nap csónakba szálltak és halászni mentek. Heves vihar támadt, a keleti szél ismeretlen partra sodorta őket. Az éj sötétjében értek partot. Akkor kiszálltak, felcaplattak egy meredek ösvényen. Egy paraszttanyára leltek, ahol egy idős emberpár tengette napjait. Megörültek a fiúknak, mintha unokáknak. Ott is maradtak a két öregnél télire. Az asszony áradó szeretettel viselte a gondját a három kis árvának.

Karcsi felér középig, ott megpihen. Megpróbálja kihúzni a hátából a nyílvesszőt, ám fájdalmasan elfintorodik, rálegyint, a hátában hagyja. Egy kicsit zihálva, nyöszörögve

mesél, mászik  tovább.

KARCSI        Tavaszra aztán az öregember nekik adta a leggyorsabb hajóját. A fiúk jó szelet kaptak, vissza is érkeztek az apjuk földjére. Gerriet, aki a csónak orrában állt, hamar partra szökkent. Íját feszítve fordult szembe a fivéreivel és így kiáltott.

                                    Ti nem köttök ám ki, ótvarkáim! Hanem húztok innen, amerre láttok. Ne már, tesó, mosolygott a bátyjára Agnár.

JÓZSI                         Mosolygott, mi?

KARCSI        Gerriet elengedte az íj húrját, a nyílvessző sziszegve szállt, gyilkos dühvel Ekojensson hasába fúródott. Szegény felvisított a döbbenettől, aztán a kíntól, kifordult a csónakból, toccsant vízben, lassan elmerült. Belőle lazac lett. Odinra, fivérem, mit műveltél, kiáltott fel Agnár, midőn szóhoz jutott. Eredj! De hát hová? Csak oda, ahol gonosz szellemmé lehetsz. Agnár erre elhagyta apja partját, s midőn könnyei felszáradtak, többé vissza se nézett. Gerriet  hazament a királyi házba, ahol mindenki örömmel fogadta, a két elveszett fiút, akiket a „zord vihar istene” elragadott, elsiratta. Teltek a napok, a hetek, a hónapok, évek, végre Gerriet, ahogy azt kell, megölte az atyját is, így ő lett a király.

Karcsi kipihegi magát, nekilát feljutni a csúcsra.

KARCSI        Odin és Frigg az örökjégen, egy jéghegy csúcsán kockáztak egyes-hatost.

                        Közben azért lelenéztek Midgardra, az emberek földjére, mizujs. Látták ám, mit művel Gerriet, tetszett is nekik életre való aljassága, nagyokat bólintgattak rája. Jól van ez így. Odin mégis szólott. Látod-e most az én kedvenc ember ízigemet, Agnárt, mint hágja éppen Yunír ősóriás unokalányát barlangjában?

JÓZSI             Mint én most…ezt az… ocsmány…kis…dögöt.

KARCSI        Látom és hallom, mint kurjongat rá, mint lovagolja ama borzalmas természetű, vulkán vaginájú asszonyt…

JÓZSI             Huj, huj, gyakjad, abba ne hagyjad!

KARCSI        … Válaszolt Odinnak Frigg, és meg is kukkolá jobban. Alig várta Odin, hogy Frigg isten kandi figyelme a barlang mélyébe suvadjon, bal mutatóujja begyével hatosra fordította a nyeretlen hármason döglődő döghátú kockát. Észrevette ám ezt Frigg a szeme sarkából, mégse horgadt fel a csalásra, al-végre ha perpatvar kerekedik, mindig az az al-vége, hogy Odin a legfőbb isten. Hanem tekintetét odébb fordítva megnézé magának az al-jadék győztes Gerriet királyt is. És te látod-é, Odin, másik kedvenc ember ízingünket, az igaz hogy aljas, de legalább kegyetlen népnyúzó fivér- és apagyilkost? Látom, néz oda a főisten. És látá Gerriet házát, faluját, országát, a vikingek sanyarúságát. Nézi Odin és tűnődik, tetszik-e neki tényleg a vikingek szenvedése Gerriet királytól. Ám míg ezen tűnődik, Frigg jobb mutatóujja begyével visszagurítá a nyerő kockát a döglődő döghátú nyeretlen hármas számra. Hát így próbálták a szerencsét az istenek az örökjég hegye csúcsán.

JÓZSI             A csúcs, a csúcs! Az kell, a csúcs!

Karcsi felér a mászóka csúcsára, kizihálja magát.

JÓZSI             Meséld tovább, testvér, egészen a tanulságig!

KARCSI        Fogadjunk! Odin így szólott. Miben? Rántja vissza jobb mutatóujja begyét kissé ijedten Frigg. Fogadjunk, hogy igazság tétetik ebben a mesében!

                        Csak nem kívánod elhívni Agnárt az óriásnő mellől barlangjából?

                        Á, az nem jó tanulság. Hanem szólok Fjörgünnek, támasszon szörnyű vihart, árassza rá a tengert kedvenc ember ízingemre és gyáva népére. Dögöljön meg mind, az legyen a tanulság. Ha más nem. Most figyelj!

                        Szörnyű vihar támadt. Kiáradt a tenger, agyoncsap, megfullaszt minden gyáva vikinget, aki eltűrte királyának a fivér- és apagyilkost. A vízben pedig felfalták a lazacok az összes hullát. Visszavonult a tenger. A lazacok emberré változtak, királyt választottak, aki nem volt más, mint a legkisebb fiú,

JÓZSI             Ekojensson!

Józsi végez az erőszakkal, zihálva rádől az óriásnőre.

KARCSI        Aki felmászott a legmagasabb dombra, nagy tekintettel átnézett két világon, ellátott egészen az örökjégig, az örökjég jéghegyének csúcsáig, és szelíd farkasszemet nézett Odinnal és így szólt hozzá:

                        Hé, te vénséges vén anyaszomorító! Hé! Hé, te csibész, miért csalsz te, hé!

Karcsi a mászóka tetején eljátssza, hogy átnéz két világon. Így aztán észreveszi, hogy a túlparton egy férfiú bámul rájuk, nem éppen barátságos indulatban.

5; KARCSI, JÓZSI, LALI, ÓRIÁSNŐ, RABSIC (KUTYÁS HÖLGY)

Karcsi közelije eltűnik az égről. A Rabsic rosszkedvű kíváncsiságát lassan ingerültség váltja fel, miközben a horgász készségét a bokorhoz támasztja.

KARCSI        Hé! Héééé! Ott! Egy ork? Egy orkot látok? A túlparton egy ork, hé!

                        Hát mégis! Jaj, testvérek, egy nyúzó!

Lali és Józsi felnéznek Karcsira.

JÓZSI             Mi van? Ki? Mi? Hol?

KARCSI        Egy görbelábú!

LALI              Hol?

KARCSI        Ott!

KARCSI        Ork vagy-é ? Halandó? Lidérc?

RABSIC         Mi a kurva anyádat?

KARCSI        Vagy egy szörnyű nyúzó lennél?

RABSIC         Ez a víz a káeftéjé, csöves mocsadék!

KARCSI        Káefté?

RABSIC         Sóderbánya, büdös, hogy nem vetted észre a kerítést?

KARCSI        Káeftének hívjátok a Nyúzó istent?

RABSIC         Milyen istent?

KARCSI        Nyugtass meg, hogy nem az ő népéből való vagy!

RABSIC         Ti ki a picsák vagytok?

KARCSI        Kérlek, szép szóval mondd meg, akkor téged ki küldött!

                        Vagy te is Fenrír farkast keresed, akit láncától szabadított

                        az új törvény?

RABSIC         Ennyire nem lehetsz benyomva!

Közben Józsi és Lali is a parthoz óvakodnak, meglátják a Rabsicot.

JÓZSI             Nézd már!

LALI              Tényleg.

JÓZSI             Előbb a valkür, most meg ez!

RABSIC         Szóval hárman vagytok, rongyos tetűk? Hogy kerültök oda?

JÓZSI             Hogy mi? Hát indultunk volt gyönyörű honunkból…

RABSIC         Honnan?!

JÓZSI             Ahol a gleccserek csúsznak és omolnak és…

RABSIC         Mik csúsznak?

JÓZSI             És arcunkra sokszor hullik Izlandunk hamuja, és

                        ahol kies falunk, Brattahlid, az óceán partján…

RABSIC         Itt sincs ám munka, húzzatok kukázni haza!

JÓZSI             Milyen munka?

KARCSI        Milyen kuka?

LALI              Miről beszél ez?

KARCSI        Szóval te is őt keresed?

RABSIC         Kit?

KARCSI        A farkast!

RABSIC         Minek nézel? Sintérnek?

Az Óriásnő felül, hátát a ladik oldalának támasztva figyeli a beszélgetést.

Rádöbben egy „utolsó esélyre”.

RABSIC         Hogy már korán reggel se lehet maga az ember!

JÓZSI             Tehát „ember” vagy?

RABSIC         Te kérded tőlem?!

JÓZSI             Szóval nem ork küllemű démon?

LALI              Csak egy közönséges ork ez,  simán.

Ettől Józsinak megjön a bátorsága.

JÓZSI             Csak? Akkor…Kit szolgálsz te nyomorult, görbelábú, ocsmány féreg?

                        Ki varázsolta lépteidet a szőrös talpad alá?

RABSIC         Elijed a hal tőled, mit üvöltesz?

JÓZSI             Van-é csónakod?

RABSIC         Közöd?

JÓZSI             Mert ha van, erővel kérlek, vigyél át minket ama partra!

RABSIC         Átcaplattok, ahogy ott besunnyogtatok! De sürgősen!

JÓZSI             Na jó, nem leszünk hálátlanok!

RABSIC         Maradt még ott a kannás borból, barom csótány?

JÓZSI             Van némi szerzeményünk, megegyezünk!

RABSIC         Mert mit loptatok? És ott honnan, kitől?

Az Óriásnő kikecmergett a ladikból, halkan.

ÓRIÁSNŐ     Segítség.

KARCSI        Megosztjuk veled, amink csak van.

LALI              Na ne.

RABSIC         Kinél törtetek be?

KARCSI        Már attól féltünk, itt halunk meg!

RABSIC         Anyádba maradtál volna, mielőtt megszült, ha valamelyik haverom házába a környéken!

JÓZSI             Otthon három tanyánk van! Majd vendégül látunk,

                        ha meglátogatsz, ahogy jó baráthoz illik. Házaink fala nemes vályog,

                        a teteje tavasszal kivirágzó gyeptégla, és…

RABSIC         Mert pont a putritokba vágyom.

JÓZSI             Meggyakhatod óriásnőnket.

RABSIC         Kit?

ÓRIÁSNŐ     Segítség!

Az Óriásnő igyekszik négykézláb a partra.

JÓZSI             No! Lebegj ide a ladikoddal!

                        Mutatunk neked jó kikötőhelyet!

                        De áruld el már el gazdád nevét, kinek legyünk hálásak!

ÓRIÁSNŐ     Segítség!

Lali felrángatja az Óriásnőt, a parthoz lökdösi.

KARCSI        Látod, ő az!

RABSIC         Mi van?!

JÓZSI             Nem díszes a ruhája…

KARCSI        De e rongyok alatt, higgy nekünk, igazi szépség!

ÓRIÁSNŐ     Elraboltak! Meggyaláztak! Meg fognak ölni!

KARCSI        Dehogy ölünk meg!

RABSIC         Mi a rosseb a…?!

JÓZSI             Bárki vagy is, bármi vagy is, látnod kell bennünk

                        a becsületes, hős vikinget! Ne hagyj hát bennünket

                        könyörögni!

RABSIC         Ilyen nincs!

JÓZSI             Mondd, hogy segítesz!

RABSIC         Bazmeg, szólok ám Olivérnek! Azt akkor ott nektek annyi!

A Rabsic rémülten, horgász készségét hátrahagyva menekül onnan.

KARCSI        Hééé!

JÓZSI             Most hová mész?!

KARCSI        Milyen Olivérhez?

JÓZSI             És nála mennyi az annyi?

ÓRIÁSNŐ     Kérem!

Csend. Bámulják a Rabsic hűlt helyét. Józsi reményvesztetten lefejeli az óriásnőt éppen Lali karjába, aki a vállára kapja, rosszkedvűen a Tihanyhoz ballag, bedobja a nőt a ladik

fenekére. Karcsi levánszorog a mászókáról. Elkezdik, aztán valahogy nem bírják a sagát abbahagyni.

JÓZSI             Vinlandban dekkoltunk egy teljes hónapon át.

LALI              Pedig nem kellett volna.

KARCSI        Nem irtottunk ki többet, csak egy falut.

LALI              Pedig, ha már ott jártunk, többet kellett volna.

JÓZSI             Néhány trollt és sok rézfejű tollas orkot levágtunk…

KARCSI        Pár  gnóm fejével vígan labdáztunk…

JÓZSI             A vidék szépségét rímekbe szedtük…

KARCSI        Bizony még szőlő venyigét és még annak levét is találtunk…

JÓZSI             Hogy ha majd hazaérünk, szépen beszámoljunk…

KARCSI        A legvikingebb vikingek csak azért is mi vagyunk!

LALI              Mert nekünk el is hitték volna…

JÓZSI             Ötszáz férfi szálljon majd hajóra!

KARCSI        Meg nő, meg agg, meg szolga…

JÓZSI             És az összes drága gyermek.

KARCSI        Hajrá Vinlandba, a szép, az új világba!

JÓZSI             Ahol gyávák a férfi bennszülöttek,

                        Ahol kedvesek a nők, és sokan csaknem szépek

                        Ahol még a homokból is kötelet lehet fonni

                        És a kőrisfák is az égig érnek.

KARCSI        De, jaj, az istenek dühe felragadott, és a Nyúzó

                        szemére dobott.

Csend. A vikingek hosszan néznek a túlpartra, aztán lehorgadva

a Tihanyhoz ülnek, hátukat a ladikhoz támasztva bámulnak maguk elé.

Az Óriásnő némi mocorgás után felül a ladikban, ő is teljesen maga alatt van.

Jégzene.

Kicsi közjáték, amit a színen lévők nem reagálnak le. A Kutyás Hölgy

közelije az égen hatalmasan kivetítve. A hölgy egy kábeltévé kamerája előtt nagy zavarban.

KUTYÁS NŐ            Már veszik? Jó, akkor… mostantól, jó?

                         Őőőő… Bocsássák meg, ha délután majd éppen ezt a csatornát nézik,

                         úgy értem, ezt a kábeltévét, a mi tévénket, de… Ez nem kell?

                         Jó, akkor kezdhetem?

Tompa morajlás, éppen a hallásküszöbön.

Kun Attiláné vagyok. A férjem családja eredetileg Hun volt, csak aztán az uram szépapja magyarosított Kunra… Ez se kell? Jó, akkor elkezdem megint.

A tompa morajlás erősödik.

Mi ez a zaj? Gerjed a…? Jó, kezdem! Kérem! Elveszett a kutyám! Tudom, ez sokak szerint semmi kis dolog, de aki kutyás, az megérti, mennyire sokat jelent nekem ő, meg az egész családnak, és ezért… volt szíves a szerkesztő úr megengedni, hogy önökhöz forduljak, kedves környékbeliek, honfiak, asszonyok, gyermekek és honleányok, ha látnák…

A morajlás fenyegetővé válik, a kutyás hölgy értetlenül rebben körül, a morajlás lehalkul.

Fekete kevert kan. Nagytestű, fehér csillaggal a homlokán. Fenrír a neve, vagyis Fenci, de nem vad ám, és chip is van a nyakában. Kérem, ha látják, hívjanak fel a mobilszámomon, a megtalálónak biztos adunk jutalmat! Kérem! Ja, a számom…

A kutyás hölgy képe eltűnik az égről, a helyébe Fenrír kutya közelije, ahogy belevigyorog, liheg a kamerába. Aztán az ő képe is eltűnik. Az ég szürke, a rejtélyes, fenyegető morajlás

lassan erősödik.

A vikingek és az Óriásnő magukat vesztett csendje lassan nyomasztóvá válik, amit az Óriásnő tör meg.

ÓRIÁSNŐ     Egy átlagos viking férfin ötven kiló hús van.

A vikingek ránéznek, hogy jön ez ide.

ÓRIÁSNŐ     Zsír mondjuk alig. Ötven kiló hús, meg a belsőségek.

                        Meg az agyvelő is, mondjuk, az nálatok nem sok, de…

JÓZSI             Mi nem sok?

ÓRIÁSNŐ     De öt liter vér.

LALI              Miről ugatsz, koszos róka?

ÓRIÁSNŐ     Hogy soványak vagytok és büdösek.

LALI              Mondod te.

ÓRIÁSNŐ     Az  én illatom jó volt! Különben semmit se tudsz rólunk, te büdös

                        „árja” bunkó. Te csak egyhez értesz, ártatlanokat kiirtani.

LALI              Orcán verjelek?

ÓRIÁSNŐ     Pusztán unalomból? Verjél.

Lali tápászkodik, Karcsi lefogja.

KARCSI        Hagyjad, Lali, hadd mondja!

JÓZSI             De ne mondja! Lali, üsd meg!

KARCSI        Ugyan már, ne rongáljuk mindig az árút!

JÓZSI             Figyelj, kislány, nekünk az is elég ám, ha csak a csontjaidat,

                        meg a levágott fejedet visszük haza bizonyítéknak.

ÓRIÁSNŐ     Nem visztek ti már engem sehova.

JÓZSI             Azért ne vegyél rá mérget.

ÓRIÁSNŐ     Nem veszek, mert az öngyilkosság bűn.

KARCSI        Meg aztán nincs is nálunk méreg.

JÓZSI             Mert vikinghez kard való, harci bárd és pajzs!

LALI              Meg a méreg.

JÓZSI             Nincs méreg!

KARCSI        Pont ahogy mondod, Józsi.

Csend. A morajlás egyre erősödik, most már a vikingeknek is feltűnik.

JÓZSI             Mi ez a morajlás?

LALI              A tenger…?

KARCSI        Fröngün szól így ismét?

Józsi felpattan, igyekszik fel a mászóka csúcsára körülnézni. A vikingek őt lesik, az Óriásnő álmodozva.

ÓRIÁSNŐ     Egy átlagos fókában viszont rengeteg a finom zsír. A pingvin nem jó.

                        A medve nagyszerű étel, csak ritkán hagyja magát levadászni.

A rozmár viszont! Vagy nyáron, ha megjönnek ívásra a heringek…

Józsi meglátja a morajlás okát, döbbent rémülettel.

JÓZSI             Thor, segíts…!

KARCSI        Mi…mi a baj?

JÓZSI             Megint? Még ezt is? De mért?!

KARCSI        Mit látsz, testvér?

ÓRIÁSNŐ     Férjeink ellenőrzik a hálót, aztán dalolva csónakba szállnak és…

A szürke égen vagy húsz méter magas szökőár hulláma közeledik dühöngve.

A robaja elmossa a vikingek ordítását, sikolyait. A szökőár rácsap a szigetre.

A szereplők eljátsszák a nagy halált. Az áradat szétcsapja őket. Csak az óriásnőt kíméli.

Ő egy ideig elégedetten szemléli a vikingek megfulladását. Kikászálódik a ladikból,

azt kitolja a takarásba. Visszatérve pózba igazgatja a vízbe fúlt, lebegő vikingeket.

Kimegy. Hamar visszatér. Egy márkás göncöket sejtető nejlonzacskót hoz.

Abból átöltözik. Az Óriásnő rongyait takarásba dobja. Fehér tündérruhát ölt,

a fejére szőke hajzuhatag parókát húz. Felmászik a mászóka csúcsára.

Elégedetten néz körül, megbámulja a vikingeket. Felkacag

Csettint.

Jégzene.

6; KARCSI, JÓZSI, LALI, ÓRIÁSNŐ (Fenrír kutya)

Az égen Fenrír kutya közelije jelenik meg, ahogy beleliheg, vigyorog a

kamerába. Végül felcsapja a fülét, aprót nyüsszent, kiszökken a képből.

 Vidám csaholás, aztán vonyítás.

 Csend.

Jégzene hosszan, zengve.  

Az Óriásnőn vakító fényglória.

Másodszor is csettint.

 A vízi hullák rongybabaként rogynak a sziget fövenyére.

Az Óriásnő hangja csengőn tiszta.

ÓRIÁSNŐ                 Most a sok ölésre emlékezem. És ettől engem, Gudnúrt,

                                   bűntudat marcangol. Tipródva ülök sarjaim teteménél.

                        Nem a gyásztól tördelem a kezemet. Keservesen nem sírok,

                        panaszos szót se azért szólok, mert sajnálom ezeket, itt.

                        De éledjetek, fiaim fiainak vízbe fúlt fiai, ó, ti vikingek!

                        Hallgassátok meg minden anyák és ősanyák, hajadonok és

őshajadonok zokszavát rátok!

A vikingek, „ mély rémálomból, rettenve ébredeznek”.

ÓRIÁSNŐ     Hogy mért járultak elém más anyák és ősanyák?

KARCSI        Most aztán jól meghaltunk?

ÓRIÁSNŐ     Hajadonok és őshajadonok?

LALI              Vagy mi van?

ÓRIÁSNŐ     Hogy szánalommal, jóindulattal, szörnyű önvádam

                        enyhítenék. Hiába jöttek?

JÓZSI             Ó, jaj, istennő, ki vagy te?

ÓRIÁSNŐ     Gudrún vagyok, aki sírni nem sírok, de szívem a kíntól

                        szinte kettészakad.

KARCSI        Gudrún vagy?

JÓZSI             Az ősanyánk?

LALI              Na ne!

ÓRIÁSNŐ     Körülöttem állnak mind a többi nők lelkei.

                        Asszonyi rendben, aranyos ruhában.

                        Sorolják ők múlt életük összes gyászát,

                        a legfájóbb halálokat, gyötrő gyötrelmüket.

Józsi, Karcsi összerogynak, arcukat a földbe fúrják. Lali leül, a tagjait

tapogatja. Józsi és Karcsi vinnyogva.

JÓZSI             Vízbe fúltunk tehát végül.

KARCSI        A Pokol ez itt, vagy a hősök csarnoka?

JÓZSI             Vagy megint csak nem haltunk meg?

                        Kísértünk itt, égetetlen, temetetlen?

LALI              Még mindig élünk, szerintem.

JÓZSI             Élünk?

KARCSI        Élnénk?

Józsi rettegve emeli fel a fejét.

JÓZSI             Körülnézzek?

Karcsi felül.

KARCSI        Nézd őt! Gudnúr tekint le ránk, ősanyánk.

                        Micsoda kegyetlen szépség! Szólj, mit tegyünk érted!

ÓRIÁSNŐ     Láncra mind, bűnösök!

A vikingek az ítélet súlyától görnyedve tápászkodnak, a hintához vánszorognak,

ki-ki megláncolja magát..

ÓRIÁSNŐ     Szól a vinlandi anya.

LALI              Hol van?

ÓRIÁSNŐ      Szerencsétlenebb nincs nálam a földön!  Férjem ágyékát kitépték,

tizenöt fivérem vérzett ki  a mészárlásban, hét leányom holt, három nővérem tűzbe vetették, egyet elraboltak.  

LALI              És?

ÓRIÁSNŐ     A falumban mindenkit megöltek, házaink felgyújtották.

Élve egymagam maradtam, kiömlő gyomrom a kezemben tartva.

Ó, Gudnúr, a fiaid fiainak fiai tették ezt, ez a három szörnyű,

vérengző rémalak.

LALI              Szóval mégis maradt egy túlélő.

JÓZSI             Hódítani nem bűn!

KARCSI        A harc ölés nélkül nem megy.

ÓRIÁSNŐ     Gudrún vagyok, nem sírok. De a szívem a kíntól csaknem

                        kettészakad. Keserűn nézek le sarjaimra, akik holtukból

                        ébredve, ím, láncra verve várják, lelkükre mi vár,

                        micsoda szörnyű büntetés tűzforrón jéghidege.

JÓZSI             Tehát a Pokolba kerültünk mégis.

LALI              Ezt nektek hősök csarnoka.

KARCSI        Akkor tényleg nem voltunk elég kemények.

LALI              Én mondtam, hogy ne hajózzunk Vinlandra!

KARCSI        Mert? Hová sunnyoghattunk volna?

ÓRIÁSNŐ     Szól most egy másik ősanya lelke, burgund fejedelemnő.

                        Csak hogy a maga bánatával engem sújtson. Noha nem vádol,

                        inkább szán engem nagy jóindulattal: nem te vagy felelős fiaid, fiaid fiai,

                        és fiaid fiainak fiai szörnyű tetteiért.

                        De keserű kínokról kell nekem is jajongnom. Kies földünkön

                        égett meg hét herceg fiam. Mind délcegebb a százéves tölgynél.

Aztán halálos párharcban vágták le nyúlánk, legifjabb hitvesem.

Utána országomat végig rablották. Javaimat felgyújtották vagy

elorozták. Népemet rabszolga sorba igázták. Engem egyszerre

és aztán sorban tizenhét büdös viking állat gyakott meg.

Aztán szememet kinyomták, gyönyörű keblemet levágták.

Ők tették ezt, fiaid fiainak fiai, eme szörnyű, lelketlen ifjak!

LALI              Erre emlékszem. Az még szép kaland volt.

Józsi és Karcsi négykézlábra tápászkodnak.

JÓZSI             Tényleg, szinte még kamaszok voltunk.

KARCSI        Oly lelkesen lelketlenek!

JÓZSI                         Ahogy kell.

ÓRIÁSNŐ     Apámat, anyámat, négy testvérbátyámat, bátyáim asszonyait

                        és a karon ülő kisdedeket fojtották a Volgába fiaid fiainak fiai, szól most

a harmadik, egy rusz szűz lelke. És jönnek és jönnek! Százával, ezrével!

Anyák és ősanyák, hajadonok és őshajanodok! És mind rátok mutogatnak, a népirtó vikingre!

LALI              Na.

ÓRIÁSNŐ     Mi magunk, anyák és ősanyák, temetjük el mindig a szeretteinket.

                        Mi magunk, anyák és ősanyák, hajadonok és őshajadonok

mosdatjuk meg tetemüket. Mi magunk ékesítjük holttestüket a bánattól nyögve.

Jaj, senki se csitítja siralmunk. Mégis eljöttünk most hozzád, Gudrún,

                        vikingek ősanyja, hogy vigasztaljunk és megbocsássunk.

                        De miféle szörnyekké lettek fiaid, fiaidnak fiai, fiaid fiainak fiai?

                        Hiába jönnek? Gudrún vagyok, aki nem sírok? Csak a szívem szakad?

Józsi áll fel.

JÓZSI             De hát mi a problémád ezzel, mama?

KARCSI        A viking az viking. És attól viking, mert viking. Jó ez így, nem?

JÓZSI             Öl és ölik. Ezért ugyan miért az önvád?

LALI              Ilyen unalmas a világ rendje.

JÓZSI             Amióta a világ van, meg a világnak a rendje.

Karcsi is feltápászkodik, karját ölelésre tárja.

KARCSI        De ha mégis szaggat miattunk a bánat, mi is hadd vigasztaljunk meg!

ÓRIÁSNŐ     Ti? Ó, jaj, fiaim! Fiaimnak fiai! Fiaim fiainak fiai! Ti!?

JÓZSI             Ne már! Mióta és mért bánt téged orkok halála?

KARCSI        Vagy a burgundé?

JÓZSI             A brité, a góté, a szlávé?

KARCSI        Bárki idegené?

ÓRIÁSNŐ     Elhallgass rögtön!

JÓZSI             Te ne tudnád, az ősmamánk?

KARCSI        Hiszen te is öltél eleget, amíg meg nem öltek!

ÓRIÁSNŐ     Bár ne szültem volna egy vikinget se a világra!

JÓZSI             Mi?

KARCSI        Ne?

JÓZSI             Na ne!

LALI              Szerintem se.

JÓZSI             Ez azért így… egy kicsit nem durva?

ÓRIÁSNŐ     Fogd be a szád, vagy…!

Józsi és Karcsi megrettenve elhallgatnak. Lali kínjában megint vihog.

LALI              Ősanyánk bűntudatos lelke, mi?

Az óriásnő dühödt tekintetét ő se viselik el, lehajtja a fejét, elhallgat.

Csend.

Az Óriásnő arca eltűnik az égről. Nekilát, hogy a mászókáról valahogy fenségesen levonuljon. A jégzene felerősödik, a vikingek láncaiktól kínozva szorongva lesik. Egymást közt.

KARCSI        És…most… megbüntet?

LALI              Neked ez is így jó?

KARCSI        Jó. De mért is?

LALI              Miért ne?

KARCSI        De ha nem értem, miért dühös!

LALI              Ez is csak egy nő, azért.

KARCSI        De mért dühös?

LALI              A nők szeszélyeit is nagyon unom.

JÓZSI             Viszont kemény asszony.

KARCSI        De mért haragszik?

JÓZSI             Honnan tudnánk? Viszont ha kést vesz elő, elevenen megnyúz.

LALI              De előbb nyilván kiherél.

KARCSI        A szokás attól szokás, mert jó a szokás, testvér, ha az ember haragszik…

JÓZSI             Viszont ha fáklyát kerít, lassanként megsüt.

LALI              És azalatt herél ki.

JÓZSI             Miután megnyúzott.

LALI              De csak pofánkról a bőrt.

KARCSI        Ha ráérünk, mink is ezt a sorrendet követjük.

JÓZSI             De mi majd a kíntól nem üvöltünk ám.

LALI              Már mért ne?

JÓZSI             Mert egy viking a kíntól nem üvölt!

LALI              Mióta?

KARCSI        Értem már, miért vetett a vihar istene ide minket!

                        A Nyúzó szemén lesz anyánknak édes a bosszú!

JÓZSI             De mit bosszul meg?!

Az Óriásnő leér a mászókáról, megáll a láncon tekergő vikingekkel szemben.

Hosszan, kegyetlen szigorral méregeti őket. Józsi nem állhatja a tekintetét,

Lali kínjában vigyorog, Karcsi lehajtja a fejét. Az Óriásnő kimérten körbesétál.

A jégzene elhallgat.

Amikor Gudnúr előre ér, halkan kezdi, aztán egyre csengőbb hangon.

ÓRIÁSNŐ     Ej, ti! Szutykok! Ti gennyedző kelések Drarguk törpe túrós

makkján, ti!

JÓZSI             Ajaj… herélősen kezdi…

KARCSI        Mért, hogy Drarguk pöcsével becsmérelsz minket?

ÓRIÁSNŐ     Mert immár minden gyászoló anyák ősanyjává lettem!

                        Azok is a fiaim, akit lemészároltatok. Azok is a lányaim,

                        akiket megerőszakoltatok, és aztán öltetek meg. Aztán a

                        gyerekek, és az aggok! Mind, akit kardélre hánytatok,

                        lenyilaztatok, akiknek fejét falhoz csapdostátok!

JÓZSI             Ez volt a dolgunk, nem?

ÓRIÁSNŐ     Ez?

Az Óriásnő még egy fenyegető kört tesz a vikingek körül, akik nem mernek

háttal állni neki, a láncaikon vele forognak. Az Óriásnő elöl megint megáll.

ÓRIÁSNŐ     Ti rohadékok. Ti, a teremtés iszonyú tréfája. Miattatok lett a világ olyan, amilyen: kilátástalan, kétségbeejtő és otthontalan. A ti hibátok, hogy

                        az élet véges, és a végén a halál van. Miattatok bajos a gond, a kedvetekért gonoszak az istenek és ti ölitek meg őket. Őket is! Mocskos, büdös, bunkó viking férfiak.

LALI              Na ugye: szeszély. Női duma! Hőzöngés!

Az Óriásnő három lépéssel Lalinál terem, egy kézzel megragadja a férfi torkát,

megemeli, fojtogatni kezdi. Lali lábujjhegyen haldoklik, a feje ellilul.

ÓRIÁSNŐ     Női duma? Hőzöngés? Meghőzöngetlek én téged! A fejed nyomom

                        ki a végbeleden! Ez milyen duma?

Az Óriásnő elengedi Lalit, aki egy darabig aléltan lóg a láncon. Az Óriásnő

agresszíven méregeti a másik kettőt, mernek-e egy szót szólni. Józsi megpróbál dacosan

farkasszemet nézni, Karcsi megint lehajtja a fejét. Az Óriásnő felkacag, otthagyja őket, kimegy a színről. Csend.

KARCSI        Ezt…?

JÓZSI             Ezt.

KARCSI        Ezt most megszívtuk?

JÓZSI             Meg.

KARCSI        Hát meg.

JÓZSI             Azért… tényleg brutális ez az asszony.

Szigorú és igazságtalan.

KARCSI        Jó ez így, mert… így jó.

Lali nagyot hördülve, köhögve tér magához.

KARCSI        Élsz még, Lali?

LALI              Nem.

Csend. Józsi körülnéz. Semmi.

KARCSI        Hol van? Látod?

JÓZSI             Nem.

KARCSI        Talán elment. Lali! Szerinted?

Csend.

KARCSI        Te! Józsi!

JÓZSI             Mi van?

KARCSI        Lehet, mégse kellett volna elrabolni? Az Óriásnőt.

JÓZSI             Most te ne gyere ezzel!

KARCSI        Jó.

JÓZSI             Megmondom, mi a baj.

KARCSI        Mi?

JÓZSI             Ugyanaz, mint mindig.

KARCSI        Gondolod?

JÓZSI             Csakis megint kibicsaklott.

KARCSI        A hitünk, Józsi? Próbáljuk meg?

JÓZSI             De csendben!

Suttogva, rettegve, körbe nézegetve.

JÓZSI             Mi a gondunk?

Karcsi és Józsi magukba mélyedten. Lali köpköd.

KARCSI        Én honnan jövök?

JÓZSI             És látod magadat?

KARCSI        Szét… szór…at… va.

JÓZSI             És nem tetszik az, amit látsz.

KARCSI        Mert sehogy se értem.

7; JÓZSI, KARCSI, LALI, ÓRIÁSNŐ (OLIVÉR)

Az Óriásnő tér vissza, sört hoz magával egy kétliteres pilleflakonban.

ÓRIÁSNŐ     Nesztek, itt van.

A vikingek nagyot néznek.

KARCSI        Mi ez?

ÓRIÁNŐ       Pilleflakon.

KARCSI        Mi?

ÓRIÁSNŐ     Petpalack.

JÓZSI             Micsoda?

ÓRIÁSNŐ     Polietilén.

KARCSI        Odin, segélj!

ÓRIÁSNŐ     C 2 H 4.

KARCSI        Még egy új isten?

ÓRIÁSNŐ     Az etilén polimerizációjával jön létre.

                        Ez végbemehet gyökösen, anionosan, de kationosan is.

                        Mivel az etilénnek nincsen semmilyen szubsztinens

                        csoportja, ami  negatívan befolyásolná a láncreakciót.

                        Eléggé világos voltam?

KARCSI        Minő szörnyű súlyú igék!

LALI              És mi van benne?

ÓRIÁSNŐ     Sör.

LASLI                        Micsoda?

ÓRIÁSNŐ     Sör.

KARCSI        Nekünk?

ÓRIÁSNŐ     Nektek.

KARCSI        Mármint…azért, hogy…igyuk meg?

ÓRIÁSNŐ     Azért.

JÓZSI             Fogyasszuk el?

KARCSI        A kedves egészségedre?

ÓRIÁSNŐ     Megkapjátok, ha megfeleltek három meg egy kérdésemre.

A vikingek rosszat sejtve, ám a sörért reszketve bámulják a sört és a nőt.

Az óriásnő incselkedve lóbálja a pilleflakont.

KARCSI        Ez valami különleges kínzás lesz?

ÓRIÁSNŐ     Az.

Lali a sör látványtól meggyógyul.

LALI              Ide azt a sört, he!

JÓZSI             Tehát nem megnyúzás és nem herélés és nem fáklya.

KARCSI        Pedig az kevésbé fájna…

ÓRIÁSNŐ     Felkészültetek?

JÓZSI             No és ha nem tudjuk a választ?

ÓRIÁSNŐ     Akkor szomjasak maradtok.

LALI              Tessék inkább megnyúzni!

KARCSI        Maradjál már, hátha tudjuk!

ÓRIÁSNŐ     Nos?

A vikingek már reszketnek a sóvárgástól.

KARCSI        Mit veszthetünk?

JÓZSI             A büszkeségünket, testvér.

LALI              Kell az a sör! Kérdezz, Gudrún!

JÓZSI             Kinek a könnye, kínunkat látva, nem csordul.

ÓRIÁSNŐ     Rendben. Mit lehet tudnod?

A vikingek láncaikon lógva összenéznek.

KARCSI        Ez az első kérdés?

ÓRIÁSNŐ     Ez.

LALI              Naná, hogy rácsesztünk.

ÓRIÁSNŐ     Ezen kívül.  

JÓZSI             Tudjuk azt, amit tudnunk kell?

ÓRIÁSNŐ     Mért, Józsi, te mit tudsz?

JÓZSI             Mindenki meghal, aki él?

LALI              Amíg él!

KARCSI        Igaz! Mert ha teszem azt, vízbe fúlt, az jó, vagy ha lenyilazták,

                        vagy kiontották a belét, esetleg elvitte a pestis, ez is mind jó, mert

                        akkor már nem él. Vagy megélte az aggkort valahogy az ember…

JÓZSI             Ami szinte elképzelhetetlen…

KARCSI        De csak azért, hogy aztán a saját fia, vagy a fiának a fia bunkósbottal

verje agyon a mihaszna fogatlant. Már akkor se él.

JÓZSI             Vagy ha kiírtjuk a faluját, vele együtt.

KARCSI        Ja, akkor se él. Ez is így jó.

JÓZSI             Vagy ha kiirtják a falunkat velünk együtt.

KARCSI        Így tanították ezt apáink.

LALI              Addig idd a sört, amíg van, és van hozzá torkod.

                        Mert elmetszett gigával már eléggé félrecsurgós-bajos a sört vedelni.

JÓZSI             Ez mind jó válasz. Vagy nem?

LALI              Jó hát.

ÓRIÁSNŐ     Nem jó.

A vikingek lehorgadnak. Az óriásnő rájuk legyint, indul kifelé.

Józsinak kétségbeesett gondolata támad.

JÓZSI             Várjál már!

ÓRIÁSNŐ     Igen?

JÓZSI             Élni jó, halni szar?

LALI              Halni jó, élni szar!

KARCSI        Élni is jó, halni is jó!

LALI              Szarni szar, csak azt kell tudnom.

JÓZSI             Szarni azért nem mindig szar! Mert ha vacsorára

                        jófajta ragut tunkoltál kenyérrel, és bőven ittad hozzá a sört, akkor reggel…

LALI              A szar az szar!

KARCSI        De az a szar jó szar reggel akkor, testvér! Állaga félpuha, a színe…

JÓZSI             Csendet! Most megvan a válasz!

ÓRIÁSNŐ     Igen?

JÓZSI             A levés az élet pudingja!

Józsi büszke a válaszra, a két másik elismerően bámulja.

KARCSI        Hű, testvér!

LALI              Ez tényleg nem semmi válasz.

KARCSI        Ez annyira bölcs, hogy nem is értem.

JÓZSI             Na. Egy igaz ide. Nem?

Az óriásnő kiismerhetetlen mosolyára elbizonytalanodnak.

KARCSI        Nem?

LALI              Mért nem?!

ÓRIÁSNŐ     Mit kell tenned?

JÓZSI             Ez a második kérdés?

ÓRIÁSNŐ     Ez.

JÓZSI             Ez könnyű. Válaszolj te, Karcsi!

KARCSI        Csakis a jót kell tenned.

ÓRIÁSNŐ     És az mi?

KARCSI        Ölj, amíg meg nem ölnek?

JÓZSI             Aki férfi, nem alkuszik: a maga sorsának Mohácsa.

KARCSI        Fel, vikingek harcra, táncra!

JÓZSI             Győzelmi lakomát atyáink csarnokába!

ÓRIÁSNŐ     Hogy jön ide Mohács?

JÓZSI             Aki viking, mind szittya! Tesszük, amit kell!

                        Avagy mért erőszakolta volna meg Ősatyánk Ősanyánkat?

                        És aztán ősanyánk mért mérgezte volna meg őt?

                        És aztán, biztos, ami biztos, mért vágta el a torkát?

                        Mért szülte meg ősanyánk a fiait? Mert ezt kellett tennie!

KARCSI        A regék nem hazudnak.

JÓZSI             Te tetted ezt mind, Gudnúr!

ÓRIÁSNŐ     Megbántam.

KARCSI        De a norna a norma, mama!

JÓZSI             Te ne tudnád, hogy a sorsa ellen senki nem ágálhat?

ÓRIÁSNŐ     Ez a válasz?

JÓZSI             Ez. Teszed, amit kell, és nem ágálsz.

Mert tudva levő, hogy az élet pudingja néha ehető!

                        Nincs bűn: nincs bánat: nincs ága.

ÓRIÁSNŐ     Ez lenne a boldogság helyes hármas száma?

LALI              Az a sör! A sokszor három sör sok korsó számra!

Az Óriásnő a fejét csóválja, otthagyja őket.

ÓRIÁSNŐ     Nos, ti buta, büdös, gőgös brigantik…ma se rúgtok be.

KARCSI        Ne már!

JÓZSI             Mi a harmadik kérdés?

Az Óriásnő visszafordul.

ÓRIÁSNŐ     Mit szabad remélned?

A vikingek csak bámulnak az idióta kérdésre.

LALI              Remélnem?

KARCSI        Most?

JÓZSI             Vagy úgy általában?

ÓRIÁSNŐ     Most. Vagy úgy általában.

LALI              Semmit! De! A sört!

JÓZSI             Az ölés a tett reménye?

ÓRIÁSNŐ     Micsoda?

JÓZSI             A remény az ölés teténye!

KARCSI        A tett a remény ölése!

JÓZSI             Akinek döglégy fúlt élete pudingjába?

KARCSI        Mint mi az óceánba?

JÓZSI             De feltámadtunk, és ez reményre ad okot?

KARCSI        És most azért tekergünk a Nyúzó szemén láncra verve,

                        hogy utána vigadjunk a sört vedelve?

                        És ihaj-csuhaj, mostantól sose halunk meg?

ÓRIÁSNŐ     Ez a reményed?

JÓZSI             Figyelj már, bármit is mondjunk,

                        elfogadsz-e tőlünk egyetlen választ?

ÓRIÁSNŐ     Hiszen Gudnúr vagyok, az ősanyátok.

                        És most mindenki anyja, ősanyja, hajadon és

                        őshajadon: tehát a szívem majd megszakad.

JÓZSI             De könnyet nem ejtesz.

KARCSI        Nem szánod meg véreid.

ÓRIÁSNŐ     Mi az ember?

KARCSI        Micsoda mi?

ÓRIÁSNŐ     Az ember.

LALI              Ez a negyedik kérdés?

ÓRIÁSNŐ     Ez.

JÓZSI             Mi az, hogy mi az ember?

ÓRIÁSNŐ     Mi az?

JÓZSI             Mi!

ÓRIÁSNŐ     Ti?

KARCSI        Mi! A viking az ember, nem?

ÓRIÁSNŐ     Más nem is ember?

JÓZSI             Nem hát! Hogy lehetne más is ember?!

KARCSI        Miénk minden felelősség.

JÓZSI             Csak a mi erényünk a becsület.

KARCSI        Ezért nincs az árjának párja.

JÓZSI             Ez csak jó válasz?

ÓRIÁSNŐ     Nem jó ez se.

LALI              Akkor…az az ember, aki a sört megissza!

JÓZSI             Önmaga célja!

ÓRIÁSNŐ     A sör?

JÓZSI             Meg az ember! Aki viking ám a talpán!

LALI              Aztán már fekve! A sört vedelve!

KARCSI        Ez az!  De még okádva is vedelve!

JÓZSI             És közben tudd, hogy ölnöd kell és

                        reméld, hogy a csatát túléled. Ez az ember.

KARCSI        Ezt is de szépen mondtad, testvér.

LALI              Mondjuk ezt tényleg.

JÓZSI             És a viking büszke is, mert hiszen ember:

                        nem kell a söröd!

KARCSI        Ja! Mi?

LALI              Dehogy nem kell!

JÓZSI             Nem kell!

KARCSI        Nem kell?

JÓZSI             Ettől nem! Csak szívat minket.

ÓRIÁSNŐ     Rendben.

Az Óriásnő leteszi a sört a vikingek elé, kifelé menet.

ÓRIÁSNŐ     Ennyi volt, fiaim fiainak fiai és tovább, agyő!

Az Óriásnő somolyogva kivonul. A vikingek hiába kiáltanak utána.

LALI              Hé!

KARCSI        Most hová mész?

LALI              Ne már!

JÓZSI             Nem anyánk lelke ez. Az istenek teszik újra és újra próbára hitünket.

Testvérek! Előbb egy valkűrt küldenek, aztán egy otromba ork jelenik meg. Ősanyánk szellemét játszva hogyan mondhatna démon olyat, hogy bűn az ölés?

Csend.

Jégzene egy pillanatra.

A kivetítőn három tetem hever a parton zsákban. Az egyikből nyílvessző áll ki.

Aztán Olivér közelije jelenik meg. Olivér a kamerába.

OLIVÉR        Mi? Mi van?! Milyen vikingek?! Na, ne vetíts már! Három kattant csöves!

                        Még jó, hogy megvédem magam! Ezek a saját kalapácsommal jöttek rám!

Meg hintalánccal! A kurva anyjukat, komolyan mondom! Nehogy már én legyek a hibás! Jogos önvédelem, faszikám! Magánterület! A bányató veszélyes üzem! Tilos a bemenet, tilos a fürdés, még a horgászás is csak beltagoknak!

                        Még szép! Majd hagyom magam ezektől agyonverni?

Lánccal jöttek rám, veszed? Kalapáccsal! Na, hagyjál békén, nem érek én rá erre!

Olivér indulatában fellöki a kamerát. A kép eltűnik.

8; JÓZSI, KARCSI, LALI,  KUTYÁS HÖLGY  (FENRÍR)

A vikingek a sörtől delejezve tekeregnek a láncaikon, szabadulhatnának.

A jégzene megint csilingel egyet.

A szürke égen Fenrír kutya képe jelenik meg hatalmasan, vigyorog, liheg a kamerába.

LALI              Ez azért…Hogy láncra verve…

JÓZSI             Szégyenszemre…

KARCSI        Temetetlen…égetetlen…

JÓZSI             Versmértékbe kiszedetlen…

KARCSI        Legalább egy négystrófás sagácska nélkül…

JÓZSI             Hőstetteink elfeledten…

LALI              Hót józanul haljak!

KARCSI        Húsunkon a falánk kis nyüvek…

JÓZSI             Lelkünk megnyugvást ne leljen!

KARCSI        Megnyúzást! Herélést! Inkább, mint ez a sör-próba!

LALI              Máris pokoli kín gyötör!

JÓZSI             Hát kitépem a karom!

KARCSI        Maradjon csüngve a láncon felsőtestem,

                        szakadt alsótesttel mégis a sörhöz futok!

JÓZSI             Az jó, majd passzold a varázspalackot!

Karcsi kettészakítaná magát törzsben, nyög, nem megy.

LALI              Varjú vájja ki a szemem, csak e sört ne lássam!

JÓZSI             Varjú?

LALI              Varjú!

JÓZSI             Hol látsz te itt varjút?

LALI              Tőlem Odin hollói is lehetnek!

JÓZSI             Ó! Hugin! Munin! Hol vagytok, ti baljós hírnökök!?

LALI              Belülről égek, és közben reszketek!

Lali leszakítja magát a láncról, hörögve kúszik a pilleflakonhoz. A kutya felnyüszít,

a képe eltűnik az égről. Lali reszkető kézzel öleli magához a sört, lassan felül,

letekeri a kupakot. Józsi és Karcsi sóváran, láncaikon csüngve moccanatlan figyelik. Lali belekortyol, vonásain mennyei gyönyör. Lali meghúzza, hatására újra a régi pimasz.

LALI              Na? Mesélj csak, te dán! Mielőtt tovább szaggatnád immár az

                        oszlásra készülő, elevenen is bűzhödő húsod, te dicső atyánk nyomorult,

                        gyáva ivadéka, van-e kedved egy kis eszmecseréhez?

JÓZSI             Hozd ide!

LALI              Mit?

JÓZSI             A sört!

LALI              Mért?

JÓZSI             Hogy erőre kapjak!

LALI              De neked nem kell, az imént visszautasítottad.

JÓZSI             A démontól nem kell!

LALI              Tőlem kell? Tőlem, a svédtől?

JÓZSI             Rohadj meg.

Csend. Karcsi és Józsi tehetetlenül lógnak a láncukon, Lali megint jólesően

meghúzza a sört.

LALI              Ittam már jobbat is. De itt, a Nyúzó szemén, megteszi ez a főzet.

                        És de furcsa a tapintása ennek az isteni anyagnak! Tényleg nem kértek?

Karcsi és Józsi szeme sötét tűzben ég.

LALI              Tehát? Fecsegjünk? Fegyverekről? Hőstettekről? Ősapánk dicső ivadékai?

                        Akik Vinlandot meghódítani véltétek újra? Csevegjünk erről?

                        Nos? Kinek a hibája miatt jutottunk idáig? Ostoba norvég, szerinted?

KARCSI        Adjál sört!

LALI                          No nem azért kérdem, hogy viszályt szítsak hármunk között, drága testvérek. Csak az igazság végett. Nos, ki miatt?

JÓZSI             Görény vagy.

Józsi meghúzza a sört, áhítattal.

LALI              Eljöttem magamhoz

                        Megtértem a szétszórtságból

                        Mert mindjárt jól berúgok.

Józsi és Karcsi iszonyú birkózásba kezdenek láncaikkal, még a vérük is serken.

Csak nem szabadulnak. Lali mulatva nézi őket, megint meghúzza a sört, aztán vádlón Józsira mutat.

LALI              Te vagy a hibás, Józsi.

KARCSI        Előbb-utóbb elkapunk ám, és akkor vinnyogni fogsz!

LALI                          Vinnyogni?  

KARCSI        Hozzánk képest gyenge kis harcos vagy.

JÓZSI             Csak a csapszékben hős.

KARCSI        De ott se rég nem!     

JÓZSI             Az a sör nem csak a tiéd!

LALI              Nocsak, nem azé sör, aki megissza?

Lali jól meghúzza a pilleflakont, még az állásra is csorog.

LALI              Tényleg nem olyan rossz ez.

Józsi és Karcsi megint csak csüngnek a láncon. Lali kényelmesen feltápászkodik,

a mászóka mögé ballag, vizel, közben.

LALI              De mi ez a hallgatás? Atyánk hősi ivadékai? Csak nem azon tűnődtök,

                        csüngve a láncon, a nyüvek hol kezdik majd rajtatok a lakomát?

                        A hasatok puffad fel, aztán robban? A sebeitekből másznak elő?

                        Vagy a szátokon cuppognak majd kifelé, mintha mondatba fűznék

                        az átkot? Eltűnnek mind a vikingek, akik nem létező földek után

                        kutakodnak? Az Ígéret Földje? Nincs olyan! Leif Eriksson

lódítása! Ahogy az atyja, Vörös Erik, Leif is jéghegyek vizein bujkált, mígnem letelt a száműzetése. Akkor azt megjelent az öbölben, és a kikötőben rögvest hazudozni kezdett, csak hogy magát hősnek kivetítse.

JÓZSI             Ezért külön kitépem ám a szíved.

LALI              Jó. Majd tépd ki.

Lali befejezi a vizelést, lustán ballag vissza sörhöz.

KARCSI        Téged is itt falnak ám fel a nyüvek.

LALI              Engem nem. Érzem.

Lali pár aprót kortyol, Józsi és Karcsi megint küzdeni kezdenek a lánccal.

JÓZSI             Nem emlékszel? Vérünket egy kupába összekevertük,

                        elegyítettük örökre! Az annyit is jelent, sört se ihatsz úgy többé,

                        ha nem osztod meg velünk!

KARCSI        Adjál sört, testvér! Kardot, paripát, gyűrűt, asszonyt, szolgát,

                        mindent megosztunk, ez volt vérben szentelt esküvésünk!

                        Nem szegheted meg, nem hívhatod ki ellenünk újra az istenek

                        haragját! Nem elég neked, hogy jó Tihanyunkat

                        Fjörgün dühe a Nyúzó szembogarára dobta? Aztán szökőárba fojtott?

                        Valkürt, orkot és ősanyánkat mímelő démont küldött kínzásunkra?

                        Csak hogy a hitünket veszítsük?

LALI              És ki a hibás, hogy ide jutottunk?

JÓZSI             Te! Csakis!

LALI              Ja, ha én…

JÓZSI             Ki az, aki a harcban mindig hátra marad? Ki az, ki hunyászkodna inkább,

                        ha túlerőben rohan ránk az ellen? Ki volt az, aki kardját, pajzsát, íját

                        elhajítva rohant vissza a Tihanyhoz?

KARCSI        Lásd be, gyávaságod miatt, a fejedet kellett volna vennünk,

miután kiértünk a biztonságos, nyílt vizekre.

JÓZSI             Ha nem köt össze a véreskünk.

LALI              Nem az én hátamba fúródott nyílvessző.

KARCSI        Mert neked már a hátad se látszott.

JÓZSI             Erre gondolj, svéd, és hozd ide a sörünket!

LALI              Te ne svédezz engem, te dán, te férfifaló férfiak között is a szodomiták alja!

                        Te, aki azért vergődtél fel a Tihanyra, mert különben megköveztek volna

                        atyáink fiai. Népünk összes fiának fia farlyukát erőszakkal egyre gyaláztad!

JÓZSI             Hazugság!

LALI              Na jó, nem az összest.

JÓZSI             És egy se volt az erőszak!

KARCSI        És tűrni való klánunkban a másság.

JÓZSI             Óriásnőnket is én hágtam meg a legtöbbször!

LALI              De a sötétben e norvégot ölelted gyengéden.

KARCSI        Testvérek, mi a vége most a vádaskodásnak?

LALI              Te is csöndben légy! Te tolvaj!

KARCSI        Én?

LALI              Zsákmányrészem mért is volt a te zsákodban?

JÓZSI             És minek az neked? Nincs családod! Hét télen át máshol se láttak,

                        csakis a kocsmában!

LALI              Éppen azért.

Csend. Lali meghúzza a sört, Karcsi és Józsi láncainkon csüngnek.

A kutyás hölgy vonyítva közeledik, a vikingek bágyadtan néznek a hang irányába.

Lali vidámabban.

KUTYÁS NŐ              Vauuuu! Vauuuu! Fenci! Fenciiiii! Hol vagy?

A kutyás nő megjelenik a Rabsic zugánál, átbámul a szigetre, meglátja az „ismerős”

hajléktalanokat.

KUTYÁS NŐ            Maguk még itt vannak?

LALI              Hellóka!

KARCSI        Újra a Valkür. Talán a Valhallába kísérni jött bennünket.

JÓZSI             Gondolod, testvér?

KARCSI        Azért az…csak méltó lenne, testvér.

KUTYÁS NŐ  Nem látták azóta? Erre? Fencit! Tudják, nagytestű kevert kan.

                         Aranyos csillaggal a homlokán! Látták? Nem?

Lali széttárja a karjait.

KUTYÁS NŐ   Megadjam a mobilszámom?

 A kutyás nő magának, elmenőben.

                        Na persze, van is mobilja az ilyeneknek…

Csend.

JÓZSI             Nem értem én ezt se.

KARCSI        Most mit nem, Józsi?

JÓZSI             Miféle új törvény az, hogy Fenrírt láncáról el kell eresztni?

KARCSI        Ha ez az új törvény, akkor…jó törvény ez.

JÓZSI             Lali! A ragranok farkasára kérlek!

Lali egészségre emeli a flakon, iszik.

LALI              Ejnye, hová lett a büszkeséged?

KARCSI        Nincs mire gőgösködnünk, Lali!  Egyikünknek se. Lali! De elindultunk,

                        hogy hősként térjünk vissza. Hittünk benne. Hogy így jó lesz.

Lásd be, Lali, ha csak ezt! Nemes szándék űzött minket a Tihanyra.

                        Mi hárman egyek vagyunk, Lali! Testvérek!

Lali belegondol, tápászkodik, Karcsihoz lép, már-már sört tölt az epedő ajak mögé, aztán még se.

LALI              Te elháltad tőlem a feleségem.

KARCSI        Akkor már elvált tőled.

LALI              Attól még az asszonyom volt!

KARCSI        Olyan nagy baj az, ha egy nőnek tényleg férje a férje?

LALI              És te lennél az? A saját első ribanca éjjeli edénye?

KARCSI        És te az lennél, akinek az árok partján a kutyák az arcára vizelnek?

LALI              Égjen le házad, parázs pörkölje feketére a pofád, zsarátnok

                        zsugorítsa a hátad, te tolvajok szégyene, te!

Józsi végső dühvel szakítja le magát a láncról, támad rá Lalira. Egy iszonyú pofont kever le neki. Lali menekülne akár be a vízbe, Józsi utoléri, elgáncsolja, Lali hasra esik. A flakon kirepül a kezéből, a sör ömlik a földre. Józsi nem ezt látja, csakis  az agyonrugdosandó Lalit.

Morogva, vicsorogva rugdalja, ahol éri, Lali vihogva-óbégatva fetreng előtte.

Karcsi elhűlve bámul, mered a kiömlő sörre.

KARCSI        A sör. A sör? A sör?!             A SÖR!!! Józsi!

JÓZSI             Mi van?

KARCSI        A sör! Agyon rugdalni ráérsz utóbb is!

Lali vihogásába az Óriásnő csengő, gúnyos kacaja vegyül. Józsi hiába siet a flakonhoz, abban már alig lötyög valami.

9; JÓZSI, KARCSI, LALI, ÓRIÁSNŐ

Az Óriásnő vonul be tündérszép hidegen. Végigméri a három leromlott férfit.

ÓRIÁSNŐ     Fivér fivérrel vív újra? Vért ont és öl?

JÓZSI             Ez nem fivérem többé!

ÓRIÁSNŐ     Romlik rokonok békés barátsága?

JÓZSI             Csak azért, mert ennek az anyját is atyám gyakran hágta…

Józsi  megint belerúg Laliba.

ÓRIÁSNŐ     A világ zord sora egyre? Kinek a kora ez?

                        Nemde az esküszegőké? A házasságtörőké?

                        A bárd kora? A kard kora? A pattanó pajzsoké?

KARCSI        Ez nem adott a sörödből!

ÓRIÁSNŐ     Szégyenében rázkódik a Föld! Iszony-emberektől vész ki

                        az élet újra és újra?!

JÓZSI             Jól van, na.

KARCSI        Igazad van, bocsáss meg!

LALI              Nem tudod ám, milyen az élet ezek közt egy svédnek!

JÓZSI             Mért szült meg anyád?

LALI              És téged a tied?!

KARCSI        Elég ebből, testvérek!

Józsi és Lali gyűlölködve elhallgatnak. Az Óriásnő Karcsihoz sétál, megsimogatja az arcát, miközben a láncaitól leoldja.

ÓRIÁSNŐ     Híven halljátok hős törzsökök satnya sarjai!

                        Hatalmasokról szólok nektek, ti csekélyek.

KARCSI        Ígérem, mától tényleg jó leszek, mama!

ÓRIÁSNŐ     Te jó fiú vagy, Karcsika.

Karcsi hálásan megölelné az Óriásnőt, aki ezt elhárítja.

ÓRIÁSNŐ     No, no, no, de büdös is.

Karcsi ölelésre tárt karja lehullik, szerencsétlenül ácsorog. Az Óriásnő Lalinak.

ÓRIÁSNŐ     Látok kilenc világot, lent kilenc ágát a fenséges mérv-fának.

                        A Föld vak mélyén.

LALI              Na és?

Az Óriásnő kezét nyújtja, felhúzza a félig agyon rugdosottat, Karcsi

mellé vezeti a bicegőt, álljon ott. Józsihoz fordul.

ÓRIÁSNŐ     Az ősregék idején még élt Ymir, az óriás.

Józsi csak bután bámul, az Óriásnő ezt mért mondja. Ezt látván az Óriásnő

mint csökkent képességűnek magyarázza.

ÓRIÁSNŐ     Se tenger! Se hideg habok, föld nem terült, se

                        fölöttünk az ég, nyílt varázsnyiladékaiban fű még

                        nem feslett.

JÓZSI             Na és?

ÓRIÁSNŐ     Ősapátok ősapjának fiai földet fakasztottak, megformálták

                        híven a híres Midjardot.

JÓZSI             Középföldét, és?

ÓRIÁSNŐ     Délről a Nap heve verte a külszín kövét, és kizsendült a mélyből

                        a növények zöldje.

JÓZSI             De mért meséled?

ÓRIÁSNŐ     Talán ami elmúlt, elmúlt: maradjon csak a rég volt dögje?

KARCSI        Ami rég volt, az is jó volt.

ÓRIÁSNŐ     Délről a Nap, a Hold hív társa vetette jobbját az ég ívére.

                        A Nap nem látta, a Hold nem lelte a házát. Egy csillag se tudott

                        a régi helyére találni, egyik se kapta vissza régi hatalmát.

JÓZSI             Nehogy már ezért is mi legyünk hibásak!

KARCSI        Mi csak elkötöttük a Tihanyt, hogy…Mert nem maradt más választásunk, és…

Különben agyonvertek volna a…

JÓZSI             De majd ha diadallal visszatérünk, mert…

Az Óriásnő szigorúan leinti őket. Józsit a másik kettő mellé parancsolja.

ÓRIÁSNŐ     Leülni!

KARCSI        Le?

ÓRIÁSNŐ     Egymásnak háttal.

JÓZSI             Üljünk le?

LALI              Mért is?

A vikingek leülnek egymásnak háttal, háromszögben, így néznek fel az Óriásnőre, aki először gúnyosan, aztán egyre fenyegetőbben magaslik föléjük.

ÓRIÁSNŐ     Most a „hatalmasok” helyet foglalnak.

KARCSI        He?

ÓRIÁSNŐ     Most ti lesztek az istenek szent tanácsa.

JÓZSI             Ez mindjárt jobb játék.

ÓRIÁSNŐ     Az éjnek és a napnak megint nevet adtok.

KARCSI        Például legyen… az éjjel: éjjel, a nappal meg nappal…

                        Ez így jó lesz, mama?

ÓRIÁSNŐ     Reggelt és delet is illettek új névvel…

LALI              A reggel legyen pálinka, a dél meg a sör…

ÓRIÁSNŐ     Délután és este az idő mérésére!

JÓZSI             Akkor Lali már nincs ébren…

ÓRIÁSNŐ     Ez itt most az Idamező, ahol összegyűlnek az ázok…

JÓZSI             Mivel Lali délre már csontig elázott…

ÓRIÁSNŐ     Oltárt ácsoltok, aztán újra kitaláljátok

                        a kovácsmesterséget, formáltok sok régi-új szerszámot…

JÓZSI             Mi?! Most? Itt? Ne már! Mivel?

ÓRIÁSNŐ     Udvaron ostáblán versengtek. Kardot, bárdot,

                        pajzsot nem viseltek, más javát, jószágát, asszonyát

                        senki magának nem kívánja…Csak dolgoztok, vigadtok

és vagytok, és szaporodtok, és békében elaggtok, és csendben

meghaltok. Mígnem eljön hozzátok újra a démoni nő.

LALI              Aha.

KARCSI        Eljön?

LALI              Ebből megint csak szívás lesz.

ÓRIÁSNŐ     Nem a Yggdrasill legfelső ágáról száll majd alá?

                        Nem a Yggdrasill legfelső ágáról száll majd alá.

JÓZSI             Ezt most kérded, vagy mondod?

ÜRIÁSNŐ     A lelketek legsötétebb bugyrából mászik elő.

JÓZSI             A démonnő? És?

ÓRIÁSNŐ     Fivérrel vív fivér érte megint attól fogva.

Romlik rokonok békés barátsága.

                        Világ zord kora, a házasságtörőké, a bárd kora, a kard kora,

                        a pattanó pajzsoké, orkánok és ordító viharok kora jő újra.

Az undortól rázkódik majd a Föld, iszony-emberek végítélet kora jő.

                        Elég büntetés lesz-e egy új özönvíz a pofátokra, vikingek?

                        És mindig egy új kör, és a vége mindig a féltékenység, a bosszú,

a vérfürdő?

A vikingek értetlenül néznek fel az Óriásnőre.

KARCSI        Azt mondod, mindig a démonnő miatt?

LALI              Mindig a rohadt nők miatt!

JÓZSI             Amióta az eszemet tudom, nem ezt mondom?

ÓRIÁSNŐ     Utolsó kérdésem: képesek vagytok megváltozni?

KARCSI        Mi?

LALI              Mért?

KARCSDI     Hogy?

LALI              Nem.

KARCSI        Dehogy nem!

JÓZSI             Naná, hogy nem!

ÓRIÁSNŐ     Igen vagy nem?

LALI              Minek?

KARCSI        De hogy?

Az Óriásnő ellép tőlük, lassan körbejárja őket. A vikingek az Óriásnő minden egyes feltételére nyögnek, hördülnek, a fejüket csóválják, tagolatlanul méltatlankodnak.

ÓRIÁSNŐ     Újra kihajóztok és átszelitek az Óceánt. Eljuttok ismét

                        Vinlandra. Ha partra értek, kiszálltok, a béke jelével.

                        Ajándékot visztek, vendéglátást reméltek. A jóakarat,

                        a barátság, a szeretet minden bevett gesztusával halmozzátok

                        el ama falu népét, akik talán hajlandóak titeket befogadni.

                        Nincs ölés! Nincs rablás, nincs erőszak! Imígyen

                        vészelitek át a telet. És ha tavasszal még mindig éltek,

                        behajóztok újra a Tihanyba, engedélyt kérve a falu főnökétől,

                        hogy talán egy-két év múlva, talán egy kicsit többen újra felbukkanjatok a

                        horizonton, hajóitok kincsekkel és magokkal megrakodva, hogy a

                        kincsekből földet vásároljatok, a magokat pedig elvessétek.

Csend.

ÓRIÁSNŐ     Nos?

KARCSI        Ennyi?

ÓRIÁSNŐ     Ennyi.

LALI              Meg még?

ÓRIÁSNŐ     Ennyi.

JÓZSI             Békével?

ÓRIÁSNŐ     Békével, fegyvertelen.

JÓZSI             Mert különben?

ÓRIÁSNŐ     Itt maradtok, meghaltok, a hullátok a férgeké, szégyenszemre égetetlen, temetetlen.

Csend.

JÓZSI             Hogy én? Egy rézbőrű tahóra vigyorogjak?

                        A béke jelét mutassam egy tollas bunkó ork előtt?

ÓRIÁSNŐ     A béke jelével. Fehér pajzzsal, és mély tisztelettel.

LALI              És majd ne tépjem ki a törzsfőnök pöcsét?

JÓZSI             Ne másszak rá a pofájára az összes makogó gnómnak?

KARCSI        Tényleg, ezek még egy rendes nyelven se tudnak.

LALI              Ezek szarás előtt mosnak kezet!

ÓRIÁSNŐ     Te még azután se.

JÓZSI             De mik vagyunk mi? Rabszolgák közt is szolga lelkek?

                        Ezt nem kérheted tőlünk.

ÓRIÁSNŐ     Rendben.

JÓZSI             Ha nem mi őket, ők ölnek meg minket! Ezt kéred?

ÓRIÁSNŐ     Akkor nem kérem.

JÓZSI             Az nem elég, ha csak a férfiakat vágjuk le?

KARCSI        És a béke jeléül fel se gyújtjuk a falut?

ÓRIÁSNŐ     Nem jövök többé, még a pokol se vár a lelketekre.

                        Ehhez kívánjak nektek sok szerencsét? Sok szerencsét.

Az Óriásnő kissé csalódottan kimegy. Csend. A vikingek nem mozdulnak.

JÓZSI             Szedjük…össze…a hitünket?

Válasz gyanánt maguk alatt.

KARCSI        Szedjük?

JÓZSI             Mi a gondunk?

LALI              Hogy tényleg itt döglöttünk meg.

A vikingek még jobban maguk alatt.

Csend.

Aztán felugrálnak, az Óriásnő után ordibálnak.

LALI              Hé!

KARCSI        Mama!

JÓZSI             Hahó, gyere vissza!

Jégzene egy pillanatra.

Az Óriásnő tündérszép jéghideg arca az égen jelenik meg. Közömbösen néz le

a vikingekre.

ÓRIÁSNŐ     Igen?

KARCSI        Visszamennénk Vinlandra, mama.

ÓRIÁSNŐ     Igen?

KARCSI        A béke jelével.

 Az Óriásnő belegondol, a vikingek szorongva nézik.

ÓRIÁSNŐ     Na jó.

A vikingek megkönnyebbülnek, de nem mernek örülni.

ÓRIÁSNŐ     De előtte vár rátok még pár apró isteni tett.

A vikingek joggal nem mertek örülni.

ÓRIÁSNŐ     Kész vagytok rá?

JÓZSI             Mire?

KARCSI        Ez is csak egy új kínzás lesz?

ÓRIÁSNŐ     Neked, fiam, újra meg kell kötnöd Fenrírt, a farkast,

                        és a színem elé kell vonszolnod azzal a lánccal.

KARCSI        Nekem Fenrírt?

ÓRIÁSNŐ     Mint hajdan Thornak.

A közelben Fenci kutya vonyít fel panaszosan, a hangjától Karcsi rémülten néz körül.

Az Óriásnő Lalihoz.

ÓRIÁSNŐ     És amíg Thor ezzel végez, neked, mint Loki isten, újra kell szülnöd

                        Szleipnírt.

LALI              A nyolclábú lovat?

ÓRIÁSNŐ     Odin számára, fiam.

Az Óriásnő Józsira mutat.

LALI              Ne már! Ez itt mióta Odin?

ÓRIÁSNŐ     Amióta te Loki.

KARCSI        Játszási, mit izélsz?

LALI              Szülj meg te egy lovat!

KARCSI        Neked kell.

LALI              Mi vagyok én, kanca?

KARCSI        A Ragnarok farkasát elfogni szerinted könnyebb?

Az Óriásnő Józsihoz.

ÓRIÁSNŐ     Te pedig Szleipnír hátán feszítesz majd. De addig is

fogadod Ymír óriást, aki újra megszületik, és aki megjelenik

mindjárt a túlsó parton.

JÓZSI             Levágom, a fejét veszem, és újra kezdem ezzel a teremtést?

ÓRIÁSNŐ     Nem vágod le.

JÓZSI             Az gond. Élve aligha hagyja magát lefejezni.

ÓRIÁSNŐ     Nem fejezed le.

JÓZSI             Ki se csontozom, mint pásztor a bárányt?

ÓRIÁSNŐ     Ki se.

JÓZSI             Ymír húsából akkor hogy lesz az új föld, véréből a tenger, agyából

                        pedig a felhők, ahogy azt kell?

ÓRIÁSNŐ     Sehogy.

JÓZSI             Akkor meg…mi van?

ÓRIÁSNŐ     Elkéred tőle a kalapácsot.

JÓZSI             Ja! A…mit?

ÓRIÁSNŐ     A kalapácsot.

JÓZSI             Azt a kalapácsot?! Odin szent harci kalapácsát?

ÓRIÁSNŐ     Azt.

JÓZSI             Értem már! Elkérem a kalapácsot, azzal verem be a fejét, aztán

                        nyakazom le, vérét kicsorgatom, legyen belőle a tenger, csontjából

                        a föld sziklái, húsából a ganyés humusz, agyából pedig a felhők…

ÓRIÁSNŐ     Csak szelíden elkéred a kalapácsot, utána nem bántod.

JÓZSI             Ennyi?

ÓRIÁSNŐ     Ennyi.

JÓZSI             Ne már!

KARCSI        Az ősi sagák nem erről szólnak.

ÓRIÁSNŐ     Új sagák lesznek: a béke és a szeretet sagái.

JÓZSI             Gudnúr lelke nem kérhet ilyet!

ÓRIÁSNŐ     Az összes anya és ősanya vagyok, nem csak Gudnúr, már

                        mondtam.

KARCSI        Valamint hajadon és őshajadon?

Csend, a vikingek összenéznek.

JÓZSI             De hát viking csak úgy, szép szóval nem kérhet el

                        semmit!

KARCSI        Ez már tényleg rossz hírünket keltené, lásd be!

LALI              És én egy ilyen kérincsélő takonynak szüljek lovat?

JÓZSI             Mért nem elég, ha bohócot csinálunk magunkból Vinlandon?

ÓRIÁSNŐ     Szóljatok, ha készen vagytok.

Az óriásnő képe eltűnik az égről. A vikingek összenéznek.

10; JÓZSI, KARCSI, LALI, BÁNYAŐR, RABSIC. (ÓRIÁSNŐ)

A vikingek tehetetlenül, növekvő dühvel bámulnak fel a szürke égre.

JÓZSI             Hogy rajtunk röhögjön, aki csak hallja?

                        Fiaink fiai immár öreg korukban is ezt meséljék a gyerekeknek?

                        Élt egyszer három viking, akik elkunyerálták Ymírtől a kalapácsot?

LALI              Ezt még józanul se hiszi el senki.

JÓZSI             Vagy azt mondják, az a három biztos nem is viking volt!

KARCSI        De biztos, hogy nem férfi.

JÓZSI             És Vinlandon? Mit kezdünk egy ótvar kalapáccsal?

LALI              Sörért cserébe felajánljuk, kijavítunk ezt-azt?

JÓZSI             Hát mik vagyunk mi? Vándorkovácsok?

KARCSI        Szorgalmas, jó ácsok!

LALI              Drótos-fótos kíntornások? Cipészek! Bútorasztalosok?!

JÓZSI             Lópatkó szomorító kuka kurkászók?

                        Itt dögöljek meg inkább!

Csend. Józsi dacosan leül a mászóka tövébe, Karcsi mellé, Lali a sörös flakonhoz

ballag,  ellenőrzi, nincs abban már egy korty se.

LALI              Mondjuk az a megdöglés…az hamar meglesz.

JÓZSI             A mi sagánk már így is szép!

KARCSI        Szép. És jó!

LALI              Mi? Hogy száműzték a klánból a három legalja férget?

A szodomitát, a részegest és a legbutább tolvajt?

                        Hogy éjszaka eveztünk ki az öbölből a rozoga Tihanyban,

                        ami egy rendes hajónak a visszhangja volt csak?

KARCSI        Sárkányfej orrával büszke hajó volt az!

LALI              Eltűnt a horizonton az a három redvás mocsok végre.

                        Felsóhajtott akkor a falu, bár sose térnének vissza,

                        és akinek volt egy kis nyála, a tengerbe köpött.

KARCSI        De ha megtérünk volna az Óriásnővel…!

LALI              És senki se látta többé őket valóban.

Lali beleköp a vízbe, aztán a flakont elhajítja.

Csend. Valahol a közelben a kutya csahol fel. Karcsi megdermed, a másik kettőre

sandít, feltápászkodik, a hintáról leakaszt egy rozsdás láncot.

KARCSI        Akkor…ha nem bánjátok…én mégis megpróbálom, hogy…

                        helyre hozzam a törvényt… és a ragranok farkasát…tudjátok…

                        ha isten lettem…úszni is tudok, és…

Karcsi kioldalog hátra a lánccal. Kutyacsaholás. Karcsi hangja távolodóban.

KARCSI        Hé! Fenrír! Fenrír? Látlak! Fenci! Cicicic! Gyere ide! Várj már!

                        De hideg ez a víz még egy istennek is! Fenci! Nézz rám!

                        Nem bánt a Karcsi bácsi! Azaz! Hé! Thor vagyok, és nagyon haragszom!

                        Testvérek! Csak a mellemig ér a víz! Hé! Fenci! Várj már meg!

Csend. Lali a hintához ballag, maga is leakaszt egy láncot, felmászik a mászókára.

JÓZSI             Nem voltunk mi azért…annyira redvás mocskok.

LALI              A klán szégyene vagyunk, testvér.

JÓZSI             És ha? Barlangban ülvén, csodálkozván a tábortűz okozta árnyékok

                        játszi táncán, nem gerjed-e fel néha a férfiban a férfit hágás ideája?

LALI              Meg a vedelésé, meg az… anyám segíts…a szülésé! Józsi!

Lalin iszonyú kín hasít át, a láncot a hasához szorítja, a mászóka tetején

vajúdni kezd. Józsi felpattan.

JÓZSI             Mi van veled?

LALI              Mi ez a… jaj, anyukám! A vizem!

JÓZSI             Úgy kell neked, az összes sört bevedelted.

LALI              Ez nem az!

JÓZSI             Mi nem az?

LALI              Ez az?

JÓZSI             Mi ez az?

LALI              Ez ilyen? Na, nem!

JÓZSI             Mi ez az ilyen, na nem?!

LALI              Vajúdok?

JÓZSI             Mit csinálsz?

LALI              Vajúdok!

JÓZSI             Ne már! Az tényleg csoda lenne!

LALI              Történne veled, éreznéd, ez a micsoda nem az a  csoda!

Lali nyög, lábait szétveti, a feje lelóg. Józsi ámulva figyeli.

A túlparton a Rabsic és a brutális küllemű bányaőr jelenik meg. A Rabsicnál

egy karón tábla:

                                   MAGÁNTERÜLET

                                    BELÉPNI TILOS!

A bányaőrnél egy kétkezes kalapács.

RABSIC         Látod ott, Olivér?

ŐR                  Látom, kis geci.

RABSIC         Ott vannak még, látod?

ŐR                  Mondom, hogy látom!

RABSIC         De a nőt nem látom ott!

ŐR                  Azt én se látom.

LALI              Ezt ne! Szétszakadok! Segítség!

RABSIC         Látod, az ott, az ott mit művel ott a mászóka tetején ott?

ŐR                  Azt is látom!

LALI              Józsi! Segíts!

Józsi is felmászik a mászókára, Lali lába közét bámulja tanácstalanul.

JÓZSI             De mit tegyek?

LALI              Mit tudom én? Ölj meg! Vagy húzd ki!

JÓZSI             Húzzam ki? Mit húzzak ki?

LALI              A te lovad lesz, rohadj már meg!

JÓZSI             De hol húzzam ki?

LALI              Mit tudom én, csak húzd ki!

RABSIC         Látod, ott hogy ezek ott hogy be vannak ott rúgva?!

ŐR                  Látom.

RABSIC         Nem szólsz nekik?

ŐR                  Mert szerinted nem azért jöttem?!

                        Szúrd le ide a táblát!

A Rabsic a mutatott pontra szúrja a táblát, közben.

RABSIC         Te! Ezek ott kinyírták ott azt a nőt szerintem.

ŐR                  Ki?

RABSIC         Mért? Látsz ott nőt?

ŐR                  De hullát se látok.

RABSIC         Ne hívjuk mégis a rendőrséget?

ŐR                  Észen vagy?

RABSIC         Mert tele van ott a faházad ott ukrán Marlboroval?

ŐR                  Te erről nem is tudhatsz!

RABSIC         Ott nem is tudok, bocsi.

ŐR                  Különben is csak Bond,  Szofi meg a legtöbb a Viceroy.

Lali ordít a szülési fájdalomtól.

LALI              Vágd fel!

JÓZSI             Mit?

LALI              A hasamat, baromarcú!

JÓZSI             A hasadból szülöd a lovam?

LALI              Vágj fel bármit, csak húzd ki!

JÓZSI             Hát…jó…a végbeleden keresztül?

Lali a kíntól vihogni kezd, miközben Józsi kezdi feltűrni a karján az ingét.

A bányaőr már eleget látott ahhoz, hogy átszóljon.

ŐR                  Hé! Rohadt kis csövesek!

Józsi megdermed, aztán a hang irányába sunyít.

JÓZSI             Ymír? Máris?

ŐR                  Tik ott! Mit műveltek, hé?!

JÓZSI             Testvér…az óriás…tényleg újjá született.

LALI              Ki?

JÓZSI             Ymír áll ott, meg a görbelábú orkja.

ŐR                  Hozzád beszélek, aki idebámulsz! Látod ezt?

                        Magánterület! Tudsz olvasni?

LALI              Mit mond?

JÓZSI             Valami táblára mutogat.

RABSIC         Én szóltam, hogy ez ott is magánterület ott!

ŐR                  De most ne szóljál!

RABSIC         De ezeknek szóltam!

ŐR                  Te se lehetnél itt.

RABSIC         Én nem? Te is kapsz a halból!

ŐR                  Utálom a halat!

A bányaőr odébb taszítja a Rabsicot, aki hátrálva a fenekére huppan.

Az őr meglendíti a kalapácsot, veri be a földbe a táblát.

ŐR                  Ide belépni tilos! Érted?

JÓZSI             És íme a béke kalapácsa…

ŐR                  Vagy téged…verjelek ezzel a földbe?

JÓZSI             Teljesüljék hát az ősanyák ősanyja lelkének kívánsága.

LALI              És én bár lehetnék hajadon…vagy őshajadon!

JÓZSI             A kalapácsot!

ŐR                  Mi van?

JÓZSI             Azt kalapácsot!

ŐR                  Mi van ezzel?

JÓZSI             Add ide!

ŐR                  Mit csináljak?!

JÓZSI             Szép szóval kérem!

ŐR                  Mit?!

JÓZSI             A kalapácsod!

ŐR                  Ezt? És mért kéne ez neked?

Józsi lemászik a mászókáról, Odin pózába vágja magát, igyekszik isteni szerepéhez eljutni.

JÓZSI             Mert felébredt Héljárta súlyos álmából az isten a hollói szavára.

                        Nyűgösen mordul Huginra és Murinra: két koszlott dögevő,

                        a poklom mélyéből fel mi végre zavartok?

ŐR                  Mit ugatsz te?

RABSIC         Szerintem majd nagyon verd meg!

JÓZSI             Ébredj, Odin, szépséges Freyna kér, ugorj már át

                        a hét világon és a még föld sincs földjén, és kérd el

Ymírtől a szent kalapácsot.

ŐR                  Ezt a kalapácsot?!

JÓZSI             Igen, azt, amit a kezedben lengetsz. Szépséges Gudnúr-Freyna, az istennő,

mindenki anyja és ősanyja kéri általam tőled, miután se hajadon,

se őshajadon nem lehet többé. Viszont új a teremtés, így te se akarhatod őt

immár asszonyodul, és én se verhetlek agyon ezért.

ŐR                  Te fenyegetsz engem, köcsög?

RABSIC         Mondom, hogy ott nő is volt ott köztük!

JÓZSI             Add hát, te szelíd nagy barma új sagáknak!

ŐR                  Te tényleg nagyon be vagy nyomva!

RABSIC         Mondom!

JÓZSI             Én, mint Odin, éktelen dühömben szaggatom a szakállam. Ki az úr a házban,

                        hogy engem Freyna csak úgy a szomszédhoz szalajtson?

ŐR                  Te veszed, miről hadovál ez?

RABSIC         Mondom, hogy verd meg!

JÓZSI             Dehogy megyek én át ahhoz az óriási baromhoz! Álmomban Hélt

                        jártam, a pokol kutyájának dobáltam éppen a frízbit.

                        Vágyom oda vissza, jól mulaték ott. Hanem a kalapács az tényleg

                        kéne, megszegelni végre a verandát, aztán a tető is beázott, lovam

                        patkóját veszté, lyukas az üst is, és meg kéne szegelni a szófát, ami

leszakadt a minap az ágyasom fara alatt, midőn rácsaptam őt a szokott

szombat esti gyakásnál…

ŐR                  Ez nem normális.

JÓZSI             Egyszer egy héten normális még az én koromban is.

                        Hanem eridj te, isteni fivérem, Loki, úgyis jössz nekem egy-két

szívességgel, meg aztán kedveled is az útba eső kocsmák látogatását, és a kocsmákban a pletykát, az ármányt és a minden irányú szarkeverést.

LALI              Bazmeg, szülök!

RABSIC         Olivér, a nőről kérdezd!

ŐR                  Figyelj, köcsög, azt a nőt akarom látni!

JÓZSI             A nőt?

RABSIC         A nőt ott, te szemét!

JÓZSI             A nőt. Hát…nem bánom. Nézzünk hát fel Gudnúr-Freynára, mindannyiunk

Ősanyjára, ki a fejébe vette az újra teremtést, és ezzel az örök béke korát. Szóljunk hozzá erős szóval! Gudnúr, anyánk, kinek a szíved tört ketté, de

könnyet nem hullatsz! Fedd fel az arcod és nézz le reánk!

A szürke égről az Óriásnő néz le, éppen a körmeit lakkozza vérvörösre.

ÓRIÁSNŐ     Nos?

JÓZSI             Ymír téged akar látni.

ÓRIÁSNŐ     Igen?

Az Őr babonás rémülettel mered az égre. A Rabsic megint a fenekére huppan.

ŐR                  Ez meg…mi ez az…ez?!

RABSIC         Szűzanyám! Ott!

JÓZSI             Igazából neki kell ám, mondom.

ŐR                  Mi? Hogy? Ki…? Mi?

JÓZSI             A kalapács!

ÓRIÁSNŐ     Még nem kaptad meg?

JÓZSI             Téged óhajtott, ó, te rég nem hajadon!

ÓRIÁSNŐ     Ejnye, fiam.

Az Óriásnő a fejét csóválva eltűnik az égről. Az őr és a Rabsic kábultan a csodától.

ŐR                  Ilyen nincs.

JÓZSI             Pedig ilyen, látod.

RABSIC         Én szóltam! Ott!

ŐR                  Adok én nektek kalapácsot!

A bányaőr rémült dühében áthajítja a kalapácsot, elrohan, a Rabsic bután néz utána.

RABSIC         Hé! Olivér! Most ott hová futsz? Ne már! Ne hagyj ott! Itt!

A Rabsic négykézláb siet a bányaőr után. Józsi többé-kevésbé elégedetten sétál le a partra,

magához veszi a kalapácsot.

JÓZSI             És megértve a gondot a jó Ymír, áthajította a kalapácsot. Az örök

béke kalapácsát, ami nyolc mérföld mélyen volt ám elásva, rá hatalmas röghegy kőszikla nyomatéknak, hogy senki ahhoz hozzá ne férjen,

csak ő. És csakis Odinnak adhatta át, ha Odin Gudnúr-Freyna nevében kéri. Elvégre nem helyes az, ha lépteinkre reccsen a deszka a verandán, beázik a mennyezet a tető foghíja miatt, ha sántul a ló, patkóját vesztve, vagy kicsurog

a pörkölt leve az üstből, nem beszélve a szófáról, mely oly kedélyesen

roppant szombaton ágyasom segge alatt, ami…

Karcsi jelenik meg gyászos ábrázattal, a jobb karja csupa vér, félig letépve, a baljával maga

után húzza a láncot. Ugyanekkor Lali is végső vajúdásba kezd.

KARCSI        Jaj,…testvérek.

LALI              Anyám!

Az Óriásnő arca jelenik meg az égen.

ÓRIÁSNŐ     Igen?

KARCSI        Csókolom… teszik látni…

ÓRIÁSNŐ     Igen?

KARCSI        Az a dög! Fenrír! A karom! Félig leharapta!

ÓRIÁSNŐ     És hol van?

KARCSI        Nézd!

ÓRIÁSNŐ     Hol van?

KARCSI        A sebemet nézd!

ÓRIÁSNŐ     A farkas hol van?!

Karcsi felzokog, kínjában a láncot emeli meg.

KARCSI        Itt?

ÓRIÁSNŐ     Hol?

KARCSI        Itt! Volt a…karom nem jó helyette?

Lali nagyot üvöltve szakítja el magáról a másik láncot, aztán mindjárt nyihog egyet.

LALI              Itt! Itt! Itt!

ÓRIÁSNŐ     Ő meg Szleipnír lenne, a nyolclábú ló, azt mondod?

LALI              Nyihaha!

KARCSI        Vau-vau-vau!

LALI              Táltos!

KARCSI        Iszonyú farkas!

LALI              Anya lettem!

KARCSI        Könyörülj rajtunk, minden anyák ősanyjának lelke, ki hajadon is voltál,

                        meg őshajadon!

Csend. Az Óriásnő csalódott-szigorú arca lassan megenyhül.

ÓRIÁSNŐ     Na jól van. Fiam, te kösd ki a karod oda! De jól kösd meg ám, nehogy még egyszer elszabaduljon!

Karcsi nagyon hálásan lát neki a feladatnak, a karját letépi, a  lánccal a mászókához rögzíti.

KARCSI        Kikötöm! Hajaj, de még hogy kikötöm! Ha rajtam múlik, dehogy

                                   lesz többé az isteneknek alkony! Látod, ahogy a karom kötöm?

ÓRIÁSNŐ     Te pedig, kis Odin, pattanj fel Szleipnír hátára, és toporzékolj véle a parton!

JÓZSI                         Még ezt is?!

Lali ledobja a maga láncát Józsinak, aztán levánszorog a mászókáról.

Józsi a fejét csóválva veszi a láncot a lába közé, táltososat játszani.

JÓZSI             És még…azt is rikkantsam, hajhó, Ráró, rajta, Szkleipnír,

                                   tüzet fúvó táltos paripám?

ÓRIÁSNŐ     A szöveget rád bízom.

JÓZSI             Hajhó, Ráró, tüzet fúvó táltos paripán, ha jóllaktál már

                        az ellenség vérével felturbózott parázson… Rajta! Fel az égre,

                        át a szigeten, át a hegyen, át az óceánon, hetedhét világon?

LALI              Nyihaha.

JÓZSI             Hosszú úton át, túl ezer kalandon, sárkányon, mocskos briteken,

                        legyőzve földmélyi lidércet, koboldot, boszorkányt, orkot, trollt,

                        torkon ragadva még magát Midgardorn kígyót is…

ÓRIÁSNŐ     Hosszú úton át, túl ezer kalandon, sárkányon, kedves briteken,

                        vigasztalva földmélyi lidércet, koboldot, szolgálva boszorkányt,

                        gondoskodva orkról, trollról, megsimogatva még Midgardorn kígyó

                        buksi fejét is…

A bányaőr jelenik meg egy pillanatra.

ŐR                              Jövök ám vissza, bazmeg!

ÓRIÁSNŐ     Mondd neki: szeretünk téged is, Ymir testvér.

JÓZSI             Szeretünk téged is, óriás testvér!

ŐR                              Addig húzzatok innen, amíg…majd…

Az őr eltűnik. Józsi „lova hátán” a mászókáig táncol.

KARCSI        Akkor? Most?

LALI                          Most, hogy anyává is lettem?

ÓRIÁSNŐ     Büszke vagyok rátok!

Fanfárok zengenek fel. Az égen az Óriásnő mélységes szeretettel néz le a fiaira.

A túlpartról  a Tihany lebeg be (négy keréken) csillogva, újan, fenségesen.

ÓRIÁSNŐ     Fel hát, gyermekeim!

KARCSI        Vinlandra?

LALI              Fel?

ÓRIÁSNŐ     Vigyétek a békét, beteg kis csimoták!

KARCSI        Vinlandra!

JÓZSI             De csak kalapálni?

ÓRIÁSNŐ     Ugye, ugye, ugye, ugye, hogy csakis kalapálni!

KARCSI        Élünk, Józsi!

JÓZSI             De kalapálni?

KARCSI        Akár csakis kalapálni!

Az Óriásnő arca eltűnik az égről, a vikingek „lelkesen” beszállnak a Tihanyba, Józsi az

orrban táncol lova hátán, jobbjában a kalapács.

A Tihany rögtön indul is, mintegy magáról. Kifelé balra, majd megkerüli hátul a szigetet.

12; JÓZSI, KARCSI, LALI, BÁNYAŐR, RABSIC (KUTYÁS NŐ) ÓRIÁSNŐ

A vikingek a Tihanyban.

KARCSI        Elértünk hát magunkhoz!

JÓZSI             Megtértünk a szétszórtságból

LALI              Látom magamat, és alig látom!

JÓZSI             Ne, te, ne, hóóó! A hitünk erős!

KARCSI        És tetszik az, amit alig látunk.

                        Mert szinte már értjük           

Mit miért teszünk                  

Ezért jó a kedvünk. Mitől is féljünk?

                        Vinlandon…

                        Majd együtt legelünk a bárányokkal…

                        Esténként a tűznél ősanyánkról mesélünk…

LALI              Hogy megszültem a nyolclábú lovat.

JÓZSI             Hóóó! Brrrrr! Hóóóó, te ne!

KARCSI        És a békéről prédikálunk…

JÓZSI             Mert ez egy ilyen új világ, egy ilyen új kor.

KARCSI        Ahol nincs szorongás. Nincs halás.

JÓZSI             Csak szárnyalás van! Hóóó, még nem!

A Tihany eltűnik a sziget takarásában.

A szürke égen a kutyás hölgy alakja, midőn interjút ad.

KUTYÁS NŐ            Én csak annyit láttam, hogy az a brutális alak csurom

 vizesen kicaplat a partra. És a karját nyújtva szólongat valakit.

                         Sóbálvány vagyok! És akkor észre veszem szegény kis kutyámat, a

                         Fencit! Fenci! Kicsikém, de jó, gyere ide, te gézengúz,

                         hát szabad ilyet anyával, hol voltál…?! Fenci is észrevesz.

                         Rohanna hozzám, de az a szörnyű pasas az útjába áll!

 Elkapja, és csavarná a nyakacskájára a láncot! Én sikítok.

 Mit művel mégis, maga bűnöző vadállat?!  Rohadt sintér!

 Chip van a nyakában, nem kóbor az eb! Az enyém a Fenci!

 Szegény kis kutyuskámnak se kellett több.

                         Nehogy már Fencit okolják! Fenci egy szelíd borjú különben!

 Ahogy felnéz azzal a barna szemével, a csillag meg ott kacag

 a homloka közepén! De hogy micsoda emberek vannak!

 Én nem vagyok egy olyan, hogy ilyet  mondjak, de az egy…egy  (sípolás) Megérdemelték, amit az őrző-védő úrtól kaptak!

A kutyás hölgy képe eltűnik az égről.

A Tihany kiér a sziget takarásából, gyönyörűen siklik, aztán a parthoz simul.

A vikingek dalolnak. Karcsi karja visszanőtt, a régi hiába lóg a láncon.  

EGYÜTT        Büszkén siklik a Tihany

                        Ő már tudja, hogy mi van!

                        Fáfnír tüze benne izzik

                        A vitorlánk széltől hízik

                        A Tihanyban a vikingek

                        Mind hősök és mind vitézek

                        Békét visznek dús Vinlandra

                        Ez ősanyjuk szép parancsa

                        Nem szabad ám ölni, hágni

                        Gyújtogatni, sört piálni

                        Ork fejekkel trollt dobálni

                        Csak dolgosan kalapálni

                        Tetőt, kapát, patkót, üstöt

                        Szeget, vésőt, szikrát, füstöt

                        Hogy megszolgáljuk a pörkültöt

                        Ha hív a kolomp: ebédre

                        Zabáld magad kövérre!

                        Büszkén siklik a Tihany…

A Tihany szelíden áll a partnál. Csend.

KARCSI        Hát…itt lennénk megint, testvérek.

LALI              Az „ígéret földje”.

JÓZSI             Azért ez…tudjátok…csak furcsa így…

KARCSI        Ősanyánk figyel, testvér.

JÓZSI             Körülnézek?

Józsi mozdul, kiszökken „ lovával”  a partra.

JÓZSI             Na…próbáljuk meg. Gyia! Nyihahaha! Hőőő!

KARCSI        A kalapácsot.

JÓZSI             Mi van vele?

KARCSI        Tartsd fel egyértelműen!

JÓZSI             Hogy?

KARCSI        Mintha jogart…vagy inkább mint mirtuszágat?

JÓZSI             Mit?! De hogy? Hogy tartsak egy kalapácsot,

                        mintha mirtuszágat?

Karcsi bizonytalan mozdulatot tesz, maga se tudja, hogy.

KARCSI        Így?

LALI              Mintha egy kupa sört akarnál másnak kínálni?

KARCSI        Így?

JÓZSI             Ezt az égést…

KARCSI        Vigyem én?

Józsi próbálgatja, hogy kéne tartani a béke-kalapácsot, kifakad.

JÓZSI             Hogy lesz ebből hősi ének?

Józsi után Karcsi  is kilép a Tihanyból, Lali benne marad.

Ekkor robban a környék. A bányaőr ront rájuk egy baseballütővel.

Mögöttük a Rabsic uszít.

ŐR                  Dobod le  rögtön?!

A vikingek megdermednek. Lali elbújik a csónakban.  

JÓZSI             Békével jöttünk. Hóóóó! A testvérünk vagy!

RABSIC         Gyerünk, Olivér, ott verjed meg!

KARCSI        Mi? Ne már! Harcról szó se lehet, ork testvér!

ŐR                  Tudod, ki a te testvéred?

KARCSI        Te is az vagy. És mindenki, akit jó anya szült.

ŐR                  De neked ribanc volt az anyád, köcsög!

KARCSI        Ne mondj ilyet, szépen kérlek!

RABSIC         Pedig jót szóltál, Olivér!

ŐR                  Kalapácsot, láncot földre dobni!

JÓZSI             De nekünk az a parancsunk, hogy bármit megjavítsunk!

KARCSI        Verandát, szófát, patkót, üstöt!

ŐR                  Adok én neked üstöt!

Karcsi egy hatalmasat kap a baseball ütővel. Összerogy.

Józsi „ lova megbokrosodik”, Józsi  „leesik” róla.

JÓZSI             Hóóó, az anyád, te! Ne verekedj, hé!

                        Nem üthetünk vissza!

ŐR                  Te nekem vissza? Nesze!

Az Őr a tápászkodó Józsit is lecsapja. Elveszi tőle a láncot, azzal veri tovább.

Rabsic Karcsit rugdossa.

KARCSI        Ork testvér… Ne! Kérlek! Hiszen este majd a tábortűznél…

RABSIC         Pusztulj már meg!

ŐR                  Kérsz még, mocsok?

RABSIC         Nagyon verd agyon, ne hagyd ott felkelni!

KARCSI        Gudnúr, segélj!

ŐR                  Na! Hol a harmadik?

Az óriásnő rohan be tündér ruhában.

ÓRISNŐ        Ne, ne, kérem, ne! Mit művel maga?!

ŐR                  Mi van?

Sötét.

Hatalmas villámlással vihar támad. Őrjöngve tombol.

Lassan csendesedik.

Halk jégzene.

13; JÓZSI, KARCSI, LALI, ÓRIÁSNŐ

Csend.

Kovakő szikrája pattan. Egyszer, kétszer, háromszor. Józsi felszisszen.

JÓZSI             Azt a jó édes…! Már neki!

KARCSI        Megint a körmöd, Józsikám?

JÓZSI             Francba!

Csend. Józsi pattint, a mécses lángra kap.

Józsi felemeli a mécsest.

Józsi baloldalt ül, középen az Óriásnő, Karcsi feje az ölében, az ő buksiját simogatja.

Lali jobbra fekszik a hátán, a karjait széttárva.

JÓZSI             Na.

KARCSI        Élünk, mama?

JÓZSI             Hogy élnénk már, amikor agyonvertek?!

KARCSI        Szóval meghaltunk?

ÓRIÁSNŐ     Hogy érzed magad, kicsi fiam?

KARCSI        Rosszul. Az jó?

Csend.

JÓZSI             Körülnézzek?

Csend.

JÓZSI             Vagy ne nézzek körül?

Csend.

JÓZSI             Akkor most mi legyen? Szedjük össze magunkat?

ÓRIÁSNŐ     Nem vagyunk méltók.

Csend. Lali kezd el kuncogni.  „Jókedve” addig-addig hömpölyög, amíg már

visítva, a fövenyt csapkodva,  vonyítva röhög. Józsi átadja az Óriásnőnek

a mécsest, megkerüli a csoportot, és egy nagyot rúg Laliba. Lali elhallgat.

                                               -sötét-