EGY KISHERCEG

EGY

KISHERCEG

Antoine de Saint-Exupéry művének színpadi adaptációjához Rónay György fordítását használtuk. Előadatott  valami ilyesmi a Kolibri Színház Pinceszínházában, 2004-ben.

         SZEREPLŐK:

                                      Kisherceg, aki egy termetes beduin

                                      Antoine, aki egy keszeg francia

                                      Virág

                                      Bolygólakó(k)

                                      Kígyó

                                      Róka

                                      Előhang úr

A játék megtekintése 12-éven felülieknek, lehetőleg "felnőtt" nézők felügyelete mellőzésével ajánlott.

A színen jobbra egy repüpőgép fele látható, kissé kacskára deformálódott kerekére támaszkodva. A szárnytetőn és a homokban szerszámok. A szín közepén egy jókora, fekete köcsögkalap, ami hasonlít ahhoz a kígyóhoz, aki elefántot evett. Különben minden egy merő sivatag.

1;

 ELŐHANG ÚR

 Hátulról jön be középre a színpad elé.

ELŐHANG ÚR:

Kérem, ne haragudjanak, amiért ezt a játékot elsősorban egy felnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van erre: ez a felnőtt a legjobb barátom, ebben és bármelyik másvilágban.

Ő az, aki mindent meg tud érteni, még egy gyerekeknek szóló történetet is. És momentán meg mindig  nagy szüksége van vígasztalásra. De Önönek is ajánlom  a mesét, ha a lelkük mélyén gyerekek maradtak.

                       Tehát: Léon Werth-nek és mindenki másnak.                                                                       

   Előhang úr elindul kifelé, visszafordul.

Ja! És most kapcsoljanak ki mindent, amit magukkal hoztak! Gondot, telefont, ilyesmit.

 Előhang úr felveszi a fekete kalapot, a fejére illeszti, üdvözlésül int, kimegy.

2;

ANTOINE, KISHERCEG

  A repülőpép szárnya felöl fojtott káromkodás.

ANTOINE           Ezt a szart! A jó...életbe! Gyere már ki! Te mocsok! Gyere, vagy isten úgyse beletörlek! Te! Kalapáccsal adok ám annak a fémesen vigyorgó pofádnak!

 A szín közepére egy csavarkulcs repül, puffan.

Antoine kuszik a homokban utána. Izzad, mint a ló, keze, arca szutykos az olajtól.

Megnézi a csavarkulcsot, feláll, belerúg.

Visszafordul a repülőhöz.

ANTOINE           Nem érdekel,  hogy itt fogunk megdögleni? Rohadt csavar! Átkozott kaszni! Én hulla leszek, te meg egy sivatagi roncs.

                            Jó lesz az neked? He?

Antoine felveszi a csavarkulcsot, nagyot sóhajt, bemászik a szárny alá, hanyatt fekszik, csak az alsó testét látni. Lábait térdben felhúzva kitámaszt, erölködik, nyög, tekereg.

A Kisherceg ballag be balról. A fején a fekete kalap. Anoinet meglátva megtorpan, kíváncsian megáll.

Fémes reccsenés, Antoine fájdalmas nyögése.

ANTOINE           Szar! Dupla szar! Egy egész pöcegödör! Te lütyő! Mit akarsz tőlem?  Fakadjak sírva, vagy mi a frász legyen?!

KISHERCEG      Rajzolj nekem egy bárányt!

 Antoine megdermed.

 Csend.

A Kisherceg közelebb megy, nyájasan benéz a szárny alá.

KISHERCEG      Különben jól vagy?

ANTOINE           Mi?

KISHERCEG      Csak érdeklődöm, jól érzed-e magad.

 Antoine kikászálódik a szárny alól, a csavarkulcsot védekezőleg maga előtt tartja.

ANTOINE           Ne közelíts!

KISHERCEG      Mért?

ANTOINE           Állj ott!

KISHERCEG      Itt állok. Jó?

ANTOINE           Ott rendben.

KISHERCEG       Mert ha rendben, akkor légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt!

ANTOINE           Mit csináljak?

KISHERCEG       Te kérdezted az előbb: most fakadjak sírva, vagy mi a frász legyen.

ANTOINE           De te ki a frász vagy? És hogy kerültél ide?

KISHERCEG      Gyalog. És te?

 Antoine morcosan szárnyra csapja a csavarkulcsot.

ANTOINE           Dugóhúzóban.

KISHERCEG      Hogyan?

ANTOINE           Diszkréten zuhanva. Így: ááááá, úúúúú, zzzzz, putty.

 Mutatja. Zúg, krákog, pörög, puffan.

KISHERCEG      Ó!

ANTOINE           Bizony, hogy ó.

KISHERCEG      Ide, a sivatag közepére?

ANTOINE           Mért, nem ott vagyunk?

KISHERCEG      Úgy érted, repültél? Ezzel?

ANTOINE           Mert?

KISHERCEG      És most mit csinálsz?

ANTOINE           Szerinted?

KISHERCEG      Mert ha ráérsz egy kicsit...

ANTOINE           Nem érek rá.

KISHERCEG      Akkor tényleg rajzolhatnál nekem.

ANTONIE           Mi? Mit?

KISHERCEG      Szépen kérlek: egy bárányt.

ANTOINE           Egy bárányt.

KISHERCEG      Légy szíves.

ANTOINE           Nem tudok rajzolni.

KISHERCEG      Az nem baj.

ANTOINE           Mondom, hogy nem érek rá!

KISHERCEG      Az baj.

ANTOINE           Az az. Na, húzzál innen!

KISHERCEG      Akkor...szervusz.

 Antoine mászik vissza a szárny alá.

Kisherceg nem mozdul.

Antoine észreveszi, némi csend után.

ANTOINE           Te... valami beduin vagy?

KISHERCEG      Én?

ANTOINE           És csak úgy sétálgatsz itt a sivatag közepén?

KISHECEG                  Ballagok.

ANTOINE           Egy heti járásra a legközelebi oázistól…

KISHERCEG      Egy darabig nem tartasz velem?

ANTOINE           Öt liter vizem maradt. Tehát ha nem javítom meg a motort, akkor nekem annyi.

KISHERCEG      És az annyi neked mennyi?

ANTOINE           Az annyi nekem semennyi.

KISHERCEG      Jajaj. Akkor… tényleg nem zavarlak.

 Kisherceg megemeli a kalapját, kimegy.

Antoine csak bámul utána, aztán morog.

ANTOINE           Ettől a rohadt hőségtől már hallucinálok is.

 Antoine visszafekszik a motor alá.

Küzd a csavarral, közben.

ANTOINE           Jellemző rám. Nem ám egy nőről. Vagy a tengerről. Egy üveg pálinkáról. Nem. Egy ijesztő melákról burnuszban, fekete köcsögkalapban a fején.

 A csavarkulcs újra csak lepattan a csavarról.

ANTOINE           Tripla szart!

 Antoine hisztérikusan mászik ki a szárny alól, a szín széléig siet, amerre a Kisherceg távozott. Ordít utána.

ANTOINE           Hatéves koromban rajzoltam utojára! Egy könyvben láttam egy óriáskígyót! Igaz Történetek volt a könyv címe! Az óriáskígyó éppen egy gazellát nyelt el! „Az óriáskígyó egészben, rágás nélkül nyeli le zsákmányát. Utána moccan­ni sem bír, és az emésztés hat hónapját végigalussza.”  Kényelmes kis élete van neki, mi?

 Antoine visszafordul, fáradtan rogy le a homokba.

Csend.

A Kisherceg tér vissza.

KISHERCEG      És?

ANTOINE           Mit és?

KISHECEG                  Rajzoltál egy óriáskígyót. Mi történt aztán?

ANTOINE           „Remekművemet megmutattam”.

KISHERCEG      Kinek?

ANTOINE           Apáméknak.

KISHERCEG      És?

ANTOINE           És megkérdeztem, nem félnek-e tőle. - Miért kellene félni egy kalaptól? - válaszolták.

KISHERCEG                Kalapnak vélték az óriáskígyódat?

ANTOINE           Az óriáskígyómat, amint épp egy elefántot emészt.

KISHERCEG      Nem gazellát?

ANTOINE           Nem! Az enyém elefántot!

KISHERCEG      Értem. Nagy kígyó...

ANTONIE           Nagy étvágy.

KISHERCEG      Világos.

 Kisherceg némi töprengés után.

KISHERCEG      De van akkora óriáskígyó, aki meg tud enni egy elefántot?

ANTOINE           Ha lerajzoltam, akkor van, nem?

KISHERCEG      De kalapnak nézték.

ANTOINE           És?

KISHERCEG        Nem értettek meg.

ANTOINE           Erre lerajzoltam  belülről is.

KISHERCEG      És belülről nézve már látták, miről is van szó?

ANTOINE           Azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót se nyitva, se csukva, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal, történelemmel, számtannal és nyelvtannal. Így tanultam meg repülőgépet vezetni.

KISHERCEG      Így aztán most lezuhantál.

Antoine megnézi magának a Kisherceget, gúnyolódik-e. Nem.

ANTOINE           Így aztán most le.

  Csend. Kisherceg leveszi a kalapot, megforgatja.

KISHERCEG      Akkor...rajzolsz nekem egy bárányt?

ANTOINE           De mért éppen egy bárányt?

KISHERCEG      Mert mért ne egy bárányt?

ANTOINE           És egy szál magadban, teve nélkül hogy kerülsz ide?

KISHERCEG      Többnyire tűnődve.

ANTOINE           És min tűnődsz , amikor többnyire tűnődsz?

KISHERCEG      Hogy egy bárányra van szükségem.

ANTOINE           Mert csak?

KISHERCEG      Csak.

ANTOINE           Ez már a vég.

KISHERCEG      Minek a vége?

ANTINE              Tényleg dellírium.

KISHERCEG      Az mi?

ANTOINE           Mi mi?

KISHERCEG      A dellírium.

ANTOINE           Rúgtál már be nagyon, nagyon sokszor?

KISHERCEG      Nem.

ANTOINE           Akkor nem tudhatod. Haldokolsz. És közben olyasmit látsz, ami nincs. Pókot a      falon, patkányt a sarokban, az anyósodat a ruhásszekrényben, felkockázva, behemót beduint a sivatag közepén,  meg ilyenek... Akkor értesz?

KISHERCEG       Akkor értelek! Én például napok óta látok egy bárányt, aki nincs. Még. De lennie kéne. Ezért rajzolnod kell nekem egyet.

                            Most!

ANTOINE           Mert különben?

KISHERCEG       Csak szépen kérlek.

ANTOINE           De nincs se papírom, se ceruzám!

KISGERCEG      Nem baj. Rajzolj a homokba!

 Antoine lebámul, aztán a beduinra.

ANTOINE           Azért...szebb halálom is lehetne.

KISHERCEG      Ezt hogy érted?

ANTOINE           A hallucinálás után általában merevgörcs, végső reszketés

                            és a megdöglés következik. Nagyjából ebben a sorrendben,

                            ha jól tudom.

KISHERCEG      Egy bárány rajzolásába csak nem halsz bele.

ANTOINE           Egy szart nem!

 Antoine letérdel, a csavarkulccsal a homokba rajzol.

Kisherceg árgus szemmel figyeli.

ANTOINE           Minthogy...bárányt még soha nem próbáltam...azért...ez talán...

KISHERCEG      Nem! Nem! Ne megint az elefántot rajzold az óriáskígyóban!

ANTOINE           Mi van?!

KISHERCEG       Most mesélted, hogy az óriáskígyó nagyon veszedelmes. Az elefánt meg olyan szörnyen nagy. Az én sátram nem túl tágas. Nekem bárányka kell. Rajzolj nekem egy bárányt! Csak!

ANTOINE           De ha azt próbáltam!

 Antoine dühösen szétsöpri a homokrajzot

Gondolkodik.

Újra rajzol.

Kisherceg feszülten figyel.

Antoine elkészül.

ANTOINE           Bárány.

KISHERCEG      Ez?

ANTOINE           Az?

KISHERCEG      Hát…Az.

ANTOINE           Na, akkor…

KISHERCEG      De...ez már nagyon beteg.

ANTOINE           Mi van?!

KISHERCEG      Készíts egy másikat!

ANTOINE           Megőrülök.

KISHERCEG      Azt mondtad, már úgyis megőrültél.

ABTOINE           Az igaz.

KISHERCEG      Akkor kérek egy szépet!

ANTOINE           Utolsót.

KISHERCEG      Utolsót.

 Antoine rajzol a beteg mellé egy másikat.

ANTOINE           Ez megfelel? Ugribugri, mi?

KISHERCEG      Csakhogy ez nem bárány, hanem kos.

ANTOINE           Már mért lenne kos?

KISHERCEG      Mert szarva van!

 Antoine feltápászkodik.

ANTOINE           Erre én tényleg nem érek rá.

KISHERCEG      Nekem egy olyan bárány kell, aki nem kos és sokáig él.

ANTOINE           Mért nem rajzolsz te magadnak?

KISHERCEG      Mert neked kell!

ANTOINE           Mért pont nekem kéne?

KISHERCEG      Azért!

ANTOINE           Ja! Kérlek.

 Antoine visszatérdel, rajzol egy dobozt.

ANTOINE           Tessék.

KISHERCEG      Ez...mi?

ANTOINE           Ez itt a ládája. Benne olyan a bárány, amilyet akarsz.

 Kisherceg meghökken, elámul, arca felragyog, örömében kihajítja a színről a kalapot.

KISHERCEG      Ez az! Éppen így jó!

ANTOINE           Akkor végre békén hagysz?

KISHERCEG      Békén, persze. Köszönöm!

 Antoine visszamászik a motorhoz. Szerel, nyög, káromkodik.

Kisherceg lelkesen nézi a dobozt, aztán némi kétsége támad,

Antoinehoz megy, diszkréten a talpába rúg.

KISHERCEG      Hallod?

ANTOINE           Mi van?

KISHERCEG      Mit gondolsz, sok fű kell ennek a báránynak?

ANTOINE           Miért?

KISHERCEG     Hát mert... Mondtam már,  nálam odahaza nem sok eső esik,

                            ezért aztán kevés zöld terem.

ANTOINE           Biztosan elég lesz neki.

KISHERCEG      Biztos? Tuti biztos?

ATOINE              Az a ládádban egy egészen kicsi bárány.

 A Kisherceg megnyugszik.

A rajzhoz ballag, megnéz.

Antoinehez megy, cipőorrával megbökdösi.

KISHERCEG      Nem is olyan kicsi...

ANTOINE           De kicsi!

KISHERCEG      Nem eléggé kicsi!

ANTOINE           De baromi kicsi! Nem látod?

KISHERCEG      Nem.

ANTOINE           Mert annyira kicsi! Belenyugszol ebbe, vagy hozzád vágjam a csavarkulcsot? És mehogy azt hidd, hogy nem merem, akár mekkora nagy melák vagy!

KISHERCEG      Ne dühösködj!

 Antoine morog magának, a Kisherceg a rajzot fürkészi, elmosolyodik.

KISHERCEG      Nézd csak! Elaludt!

 A csavarkulcs megint lepattan a csavarról. Csattanás.

ANTOINE           Szart! Egy szart aludt el! Béget! Nem hallod?

3;

ELŐHANG ÚR ÉS A KÍGYÓ

 Előhang úr kötélen "sétáltatja" be maga után a Kígyót.

A Kígyó fején zöld úszósapka, azon a köcsögkalap.

ELŐHANG                   Na, hello! Köszönjön kegyed is!

KÍGYÓ               Sssszkösszön a rosszebb esszeknek előre.

ELŐHANG          Ez a hölgy izé itt a póráz másik végén a Kígyó. Kígyó, a közönség.

KÍGYÓ               Sssszazt akkor mi van, köcsög?

ELŐHANG                   Azt akkor az van, hogy kegyed kissé modortalan.

KÍGYÓ               Ssssztesssszek rá, elhagytam a kontaktlencsém.

ELŐHANG                   Ez egy ilyen. Nos, ha utánam fáradna...

KÍGYÓ                Sssszaszt egyszer tényleg megettem egy ekkora elefántot! Sszhissszi?

ELŐHANG          Kegyednek ne hinnék, rettenetes Ká'-né nadság?  De ha csusszannánk is közben mintegy...!

 Mennek kifelé, Előhang visszafordul.

ELŐHANG          Vezettek már maguk pórázon kígyót? Higgyék el, nem könnyű. Ám muszáj, különben állandóan elcsúszna-mászna. És sose arra, amerre kéne. Végül eltűnik. Hiába is keressük. És mikor kerül elő? Amikor nem kéne. És mivel ez az izé, ez az önjáró öntözőcső később szerepelni fog, kénytelen vagyok a pórázt használni.

KÍGYÓ               Sssszegyszer megettem egy tyrannosaurust is. Ekkorát!

ELŐHANG                   Csak? Én tegnap sült csirkét vacsoráltam.

KÍGYÓ               Meg kiűsssszettem a Paradicsomból Ádámot.

ELŐHANG                   Hát az is kegyed volt személyesen?

KÍGYÓ               Mert ki?

ELŐHANG                   Nem az az Éva nevű nő?

KÍGYÓ               Éva!? Asssz a pôre, kopassssz liba?

ELŐHANG                   De őt nem ette meg.

KÍGYÓ                De! Ssssszkészőbb őt is megettem! Előbb-utóbb sssszmindenkit megeszek! Én vagyok a halál! A saját farkamba issssz beleharapok, sssszaszt akkor megesssszem magamat issszz, ssszaszt asssz lesssz a világvége. Kampó neked, kozmosssz. Össszpofára essszik asssz Universzum!

ELŐHANG          Mondom: póráz nélkül vele egy lépést se. Na,csússzanjék már önként, hadd ne ráncigáljam!

KÍGYÓ               Sssszakkor is az enyém az utolsó sssszó!

 Előhang kiráncigálja a Kígyót.

4;

KISHERCEG, ANTOINE

Ugyanott, éjszaka.

Kisherceg a tiszta, csillagos égboltot bámulja, Antoine a bomber dzsekijén fekszik, az arcát a bőrbe temetve halkan zokog.

A Kisherceg felnevet.

KISHERCEG      Sírdogálsz, Antoine?

ANTOINE           Alszok.

KISHERCEG      Azért ez furcsa.

ANTOINE           Hogy aludnék, ha hagynál?

KISHERCEG      Hogy te is az égből pottyantál le.

ANTOINE           Holnap azért is megbütykölöm a karburátort.

KISHERCEG      Az mi?

ANTOINE           A motoromban a hunyó.

KISHERCEG      Úgy érted, bújócskázik?

Antoine felül, a másikra ordít.

ANTONIE           Te tényleg ennyire marha vagy?

KISHERCEG      Én? Nem. Nem tudom. Az vagyok?

ANTOINE           Az. Egy hülye marha!

KISHERCEG      Jó. Legyek neked az.

Antoine lenyugszik. Hosszú csend után.

ANTONIE           És elhúzok Kairóba.

Antoine a hátára hanyatlik.  

Csend.

KISHERCEG      Antoine!

ANTOINE           Mi van megint?!

KISHERCEG      Te ember vagy?

ANTOINE           Nem. Rinocérosz, nem látod?

KISHERCEG      Úgy értem, földlakó?

 Antoine felül, megbámulja Kisherceget.

ANTOINE           Ez megint milyen kérdés ez?

KISHERCEG      Nem minden ember a Földről származik.

ANTONIE           Hanem? A Holdról?

KIHERCEG                  Akár onnan.

ANTONIE           Szóval szeretsz álmodozni, bennszülött.

KISHERCEG      Én például kintszülött vagyok.

ANTONIE           Aha. Tehát nem beduin.

KISHERCEG      Sajnos nem.

ANTOINE           Hanem marslakó?

KISHERCEG      A Marson most nem élnek emberek.

ANTOINE           Te csak tudod, mi?

KISHERCEG      Ezt tudom.

ANTOINE           Mert a minap jártál ott.

KISHERCEG      Csak beugrottam oda egy pillanatra, mert...

ANTOINE          Figyeljél már!

KISHERCEG      Igen?

ANTOINE           Nem hagynál végre aludni?

KISHERCEG      Bocsánat.

  Antoine visszafúrja a fejét a dzsekibe.

Kisherceg négykézláb a homokrajzhoz megy, nézegeti.

KISHERCEG      Tudod, mi a jó ebben a ládában?

ANTOINE           Ez nem lehet igaz.

KISHERCEG      Hogy éjszakára háznak is megfelel neki.

ANTOINE           Reggel, ha most hagysz szunyálni, rajzolok mellé

egy kötelet is.

KISHERCEG      Kötelet? Minek?

ANTOINE           Meg karót. Amivel megkötheted az ugribugrit.

KISHERCEG      Megkötni? Milyen ostoba ötlet! Mért kéne megkötni?

 Antoine felül, dühösen.

ANTOINE           Mert ugribugri! Ha nem kötöd meg, elkószál, elvész!

   Kisherceg elképed, aztán megint felnevet.

KISHERCEG      Elkószál? Hová?

ANTOINE           Mit tudom én. Az orra után...Vagy ahová elfújja a szél.

A Kisherceg elkomolyodik.

KISHERCEG      Ha a szél fújja el, annyi baj legyen.

Csend.

KISHERCEG      Lehet, nálam nem is lenne jó dolga ennek a báránynak.

Csend.

KISHERCEG      Hiszen nálam nem valami sokáig mehet az orra után.

Mert ha neki is látna, százat lép és máris belelóg a saját kicsi farkába.

Antoine arca a dzsekiben, úgy kérdezi.

ANTOINE           És ez a nálad odahaza, ez hol is van?

KISHERCEG      Ó, csak egy kicsi bolygó.

ANTOINE           És mi a neve: Kopj Le?

KISHERCEG      Messze.

ANTOINE           Messze? Az is jó név.

KISHERCEG      Csak messze van, de nem az a neve, te!

ANTONIE           Na jó. Szórakozzál te azzal a jó beduin....áááá!

Antoine felpattan,veszi a dzsekijét, odébb megy, jó messzire a beduintól, ott lefekszik.

Csend.

Kisherceg átkiált neki.

KISHERCEG      Akkor most...mégse meséljek?

ANTOINE           Nem is kértelek rá!

KISHERCEG      Szóval ne?

ANTOINE           Hallgass!

KISHERCEG      Hát jó. Ha nem vagy kiváncsi…

Csend.                 

Kisherceg halkan, mintegy magának mondja.

KISHERCEG      Az én bolygóm alig nagyobb a sátramnál.

                            Na jó. Egy kicsivel talán. Ezzel a kis báránnyal, meg a

dobozkájával még elférnénk rajta. Ha hajnalban nem fújja el a szél, és a barátom tényleg rajzol hozzá egy kötelet, akkor

abból kötőféket készítek. Vagy az is elég, ha úgy viszem magammal, hogy gondolatban. És a bolygómon majd lerajzolom őt.

Antoine! Alszol már?

Antoine feladja, eből nem lesz alvás.

ANTOINE           Szóval azt vetíted, hogy egy földön kivüli izélény vagy.

KISHERCEG      Nem tudom, mi az, hogy izélény.

ANTOINE           Általában elmebeteg.

KISHERCEG      Azt tudom! A bolond az, akinek az eméje beteg?

ANTONIE           Remek. Az vagy te.

KISHERCEG      De az én fejem nem beteg.

ANTOINE           Ezt meg mondod te…

KISHERCEG       Nyilván tudod, hogy a nagy bolygókon kívül, mint amilyen a Föld, a Szaturnusz, a Jupiter, a Mars, a Vénusz, akiknek van saját nevük, a Nap körül          még rengeteg hold és sokszáz kisbolygó is örvénylik forog.

ANTOINE           Na és?

KISHERCEG       Na és köztük egyik-másik olyan parányi, hogy távcsövön is csak alig-alig lehet kivenni. Ha egy csillagász fölfedezi valamelyiket, név helyett egyszerűen csak számot ad neki. Például elkereszteli „a 3251. kisbolygó”-nak.

ANTOINE           De te ezt honnan tudod?

KISHERCEG       Az én kisbolygómat ti úgy hívjátok, hogy B-612-es. Távcsövön ezt a csillagocskát csak egyetlenegyszer észleltétek: 1909-ben egy török úr.

ANTOINE           Allah, nagy vagy!

KISHERCEG       Fölfedezéséről akkor nagy előadást tartott a Nemzetközi Csillagászati Kongresszuson. De az öltözé­ke miatt azonban nem hitt neki senki.

ANTOINE           Valahogy úgy lehettek vele, ahogy én veled, ó, te kintszülött beduin.

KISHERCEG      A B-612-es kisbolygó nagy szerencséje egy diktátor lett.

ANTOINE           Mert?

KISHERCEG       Mert ő halál­büntetés terhe mellett megparancsolta a török népnek, hogy öltözködjék európai módra.

ANTONIE          És?

KISHERCEG       És a csillagász 1920-ban megismételte előadását, ezúttal fölöttébb elegáns öltönyben. És ezúttal egyet is értett vele mindenki.

ANTOINE           Mármint azzal, hogy van olyan, hogy B-612-es.

KISHERCEG       Persze, nem ez az igazi neve. Neked is csak azért mesélek úgy róla, hogy B-612-es, mert felnőtt vagy.

ANTOINE           És akkor?

KISHERCEG      Már elsorvadt a fantáziád.

ANTOINE           Gondolod?

KISHERCEG      Viszont biztos tiszteled és szereted a számokat.

                            És te is abban a hitben élsz, hogy amit nem lehet

                            a számokkal leírni, kifejezni, az nincs is.

ANTOINE           Mivel nincs is.

KISHERCEG      De van.

ANTOINE           Nincs és nem vitatkozok.

KISHERCEG       Ti felnőtt földlakók sose a lényeges dolgokról kérdezősködtök. És rosszul is kérdeztek.

ANTOINE           Mert mi már csak ennyire hülyék vagyunk.

KISHERCEG       Sajnos.  Ha például kíváncsiak vagytok egy másik emberre.  Sosem azt kérdezitek: „Milyen a hangja?” „Mik a kedvenc játékai?” „Szokott-e lepkét gyűjteni?” Ehelyett azt tudakoljátok: „Hány éves?” „Hány testvére van?” „Hány kiló?” „Mennyi a jövedelme?” És ezek után vélitek úgy, hogy ismeritek.

ANTOINE           De nem ismerjük.

KISHERCEG       Ha azt mondom egy felnőtt embernek: „Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, az ablakában muskátli, a tetején galambok...” - sehogy sem tudja majd elképzelni ezt a házat. Azt kell mondanom nekik: „Láttam egyet, ami százezer frankot ér.” Erre aztán fölkiált: „Ó, milyen szép lehet!”

Ezért mesélem neked így: „A bolygó, ahonnét jöttem, a B-612-es ”De mi, akik megértjük az életet, mi bizony fütyülünk a számokra.

ANTOINE           Ki az a mi?

KISHERCEG      Neked most egyedül én.

ANTOINE           Mert te érted az életet.

KISHERCEG      Értem, hogy nem értem.

ANTOINE           Értem.

KISHERCEG      Persze. Meg magamért is.

ANTONIE           Mi van?

KISHERCEG      A kedvedért. Érted.

 Antonie a kezébe temeti az arcát, felnyög.

ANTOINE           Szóval elhatároztad, hogy semmiképpen se hagysz aludni.

KISHERCEG      Dehogy! Aludj csak!

Antoine elhanyatlik. Hosszú csend után indulatosan szólal meg.

ANTOINE           Na és milyen a te bolygód, aminek a neve nem a B-612-es?

Kisherceg szeretettel Antoine-ra mosolyog.

KISHERCEG       Egy parányka, mondom. Csak a sátram fér rá, meg körülötte egy kevéske fű. Ezen a bolygón élek egyedül. De egy nap felkerekedtem. Nem annyira az unalmam bántott. Sokkal inkább a magányom. Nagyon vágytam már

legalább egy jó barátra.

ANTOINE           És találtál már?

KISHERCEG      Még nem.

ANTOINE           Se barátnőt?

KISHERCEG      Se nem.

ANTOINE           Se senki, akihezcsak úgy bármikor hozzászólhatsz?

KISHERCEG      Ja, ismerősöm az lett ám ezerszer száztucat.

ANTOINE           Szegény beduin. Nem csoda, hogy megbuggyantál, azt nekiálltál bolyongani a sivatagban.

KISHERCEG      Szerinted megbuggyantam?

ANTOINE           Meg.

KISHERCEG      Mégis csak beteg az agyam?

ANTOINE           Mégis.

KISHERCEG      Akkor most…mit tanácsolsz, mit tegyek?

ANTOINE           Ilyenkor kell nagyon sokszor nagyon berúgni.

KISHERCEG      Az segít?

ANTOINE           Nem. És neked a vallásod az különben is tiltja.

KISHERCEG      Tehát nem hiszed el, hogy nem bennszülött, hanem

                            kinszülött vagyok?

ANTOINE           Tudod, mit? Ha ettől jobban leszel: elhiszem.

KISHERCEG      De jó! Köszönöm!

ANTOINE           Nincs mit.

 Antoine visszahanyatlik a dzsekijére, a csillagokat nézi.

Csend.

KISHERCEG      Meséljek neked a majomkenyérfák drámájáról?

 Antoine megint  felnyög.

ANTOINE           Mert velük meg mi történt?

KISHERCEG      Most aludjál inkább. Ezzel a történettel elrontanám az álmodat.

5;

ELŐHANG ÚR

 Előhang úr jön be, hozza a kalapot. Leteszi középre. Vigyorogva fordul a közönséghez.

ELŐHANG          Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kicsiny bolygón egy  emberke, akit úgy hívtak, hogy Kisherceg... De ezt már tudják. De azt még nem tudják, hogy....Pszt!

Előhang úr felvihog.

Az ügyelőt felfalattam a kígyóval. Így nem kell ügyelnem rá. A kígyóra. Mert az ügyelő ügyeli. Mármint belülről. Jó ötlet, mi? Sose gondoltam volna magamról, hogy kínomban ennyire ötletes is bírok lenni. Feltámad a fantáziám. Pedig nem vagyok már gyerek, sajnos. Pedig az milyen jó volt. Mi?

Vagy nem?

 Előhang úr kimegy, visszafordul, súgva.

                            A kalapot figyeljék!

6;

ANTOINE, KISHERCEG

Ugyanott, reggel.

 Antoine a homokban ülve a repülőgép motorjának porlasztójával bíbelődik.

 A Kisherceg a színre belógó szárnyat hintáztatja.

KISGERCEG      A bárányok persze cserjéket is esznek?

ANTOINE          Teli pofával.

KISHERCEG      Akkor ezt is jól tudtam.

Csend.

Antoine még a nyelvét is kidugja igyekezetében, hogy a porlasztó szelepét a helyére illessze.

KISHERCEG       Akkor ...a  majomkenyérfákat is megeszik?

ANTOINE          A majomkenyérfa nem cserje.

KISHERCEG      De megeszik? 

ANTOINE          Honnan tudnám? És mért kérded? Majd azzal akarod

                            Ugri-Bugrit etetni?

KISHERCEG       Az nem lenne rossz. Azok képesek akkorára is nőni, mint egy templomtorony. Hiszen meséltem neked az éjjel.

ANTOINE           Voltál szíves…

KISHERCEG      És ha a bárányom nem bír velük? Szerinted?

ANTOINE           Egy szem kis ugribugri aligha.

KISHERCEG      Gondoltam.

ANTOINE          Majd rajzolok neked egy nagy dobozba egy csorda elefántot.

KISHERCEG      Elefántot?

ANTONIE           Azok biztos elegek hozzá.

KISHERCEG       De ha otthon kivenném az elefántokat a dobozból, akkor egymás tetejébe kéne raknom őket.

ANTOINE           Majd... felléphetsz velük egy cirkuszban. Tíz elefánt

                            torony! Világszám.

KISHERCEG      Ja, hogy viccelsz csak…

 Csend.

A szelep kipattan a helyéről, leesik a homokba.

ANTOINE           Azt a jó büdös kisbolygó faló majomkenyérfáját neki!

KISHERCEG      Azért káromkodsz, mert leesett?

ANTOINE           Nem! Azért, mert lebeg! Nem látod?

 Antoine felveszi a szelepet, törölgeti.

KISHERCEG      És ez a porlasztó, ez mire is jó?

ANTOINE           Porlasztani.

KISHERCEG      De ez nem porlaszt.

ANTOINE           Ez nem.

KISHERCEG      De te most megjavítod.

ANTONIE           Ha beledöglik is.

KISHERCEG      És döglötten is visszaszereled?

ANTONIE           Élve vagy halva...

KISHERCEG      Visszaszereled és elrepülsz Kairóba.

ANTONIE           Vagy Casablankába.

KISHERCEG      Ó! És ott mihez kezdesz?

ANTONIE           Bemegyek az első kocsmába.

KISHERCEG      Mért éppen oda?

ANTOINE           Mert már csak két liter vizem maradt. Te nem vagy szomjas?

KISHERCEG      Én nem mindig.

ANTOINE           Ja persze, a kín-szülöttek a párából is degeszre szürcsölik magukat…

 Csend.

Kisherceg otthagyja a szárnyat, lenéz a homokba rajzoltakra.

KISHERCEG      Látod? Nem fújta el a szél.

ANTOINE           Még nem.

KISHERCEG      Mivel hajnalban nem támadt fel egy pici se.

ANTOINE           Majd feltámad. És a szellőből seperc alatt jó nagy vihar

                            kerekedik, és mindent eltemet a homok.

KISHERCEG      Ezt szeretnéd?

ANTOINE           Nem mindegy, hogy én mit szeretnék?!

KISHERCEG      Neked mindegy?

Antoine csak rálegyint a másikra.

Csend.

KISHERCEG        De ugye nem felejted el, hogy amielőtt megnőnek, a majomkenyérfák is úgy kezdik,       hogy kicsinyek?

ANTOINE           Azt nem. És mért is utálod a majomkenyérfákat?

KISHERCEG      Mert vannak a jó növények meg a rossz növények!

ANTOINE           És erre mondtam azt, hogy ez hülyeség.

KISHERCEG      Miér?         

ANTONIE           A növényeknek nincs jelleme.

KISHERCEG      Ezt honnan veszed?

ANTOINE           Se erkölcsei.

KISHECEG                  Már hogy ne lennének.

ANTOINE           Rendben. Akkor vannak.

KISHERCEG       Jó növényektől származó jó magvak meg rossz növényektől származó rossz magvak.

ANTONIE           Világos.

KISHERCEG      A magvak a föld titkos mélyén alusznak.

ANTOINE           Hű, de megfigyelted a természetet.

KISHERCEG      Azért hasznos dolog ballagni, Antoine.

ANTOINE           És innen mikor is indulsz tovább?

KISHERCEG      Amíg csak az egyiknek az eszébe nem jut, hogy fölébredjen...

ANTOINE           Minek?

KISHERCEG       Hát magnak! Tehát felébred. Akkor nyújtózik egyet, és először csak egy elbűvölő, ártatlan kis hajtással kezd félénken a Nap felé kapaszkodni. Ha egy virág, vagy...mondjuk egy retek hajtása, hagyhatjuk, hadd nőjön kedvére. De ha rossz növényről van szó, mihelyt fölismertük, azonnal ki kell tépni!

ANTOINE           De mi is a bajod pont a majomkenyérfával?

KISHERCEG       Az én sátram körül félelmetes magvak a majomkenyérfa-magvak. Mert velük úgy van, hogy ha az ember későn kap észbe, soha többé nem bír megszabadulni tőlük. Egyszerűen elborítják a földet. Átlyuggatják a bolygót a gyökereikkel. Ha aztán szegényke túl kicsi, a majomkenyérfák meg túl sokan vannak, előbb-utóbb szétrobbantják.

ANTOINE           Csak nem ez történt a te bolygóddal is, és azért menekültél el onnan?

KISHERCEG      Nem, azért ez nem.

ANTOINE           Pedig már majdnem elsirattam a kis 612-est..

KISHERCEG 

Fegyelem kérdése. Miután reggel gondosan megmosta a fogát, az arcát, a kezét az ember, és szigorúan a tükörbe nézett, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is. Neki kell látnia, s annak rendje és módja szerint ki kell gyomlálnia a majomkenyérfákat. Mihelyt meg tudja különböz­tetni őket másoktól; mert amíg egészen zsengék, a növények is nagyon hasonlítanak egymáshoz. Igen unal­mas munka, de igen könnyű.

Tudok egy bolygót, annak lusta volt a gazdája...

ANTOINE           És az felrobbant?

KISHERCEG      Ügyelni kell rájuk.

ANTOINE           Majd ha látok egyet itt a sivatag közepén, ügyelek.

 Csend.

 Kisherceg lassan elkotorja a lábával a homokrajzokat.

 Antoine ezen elámul, aztán szóvá mégse teszi.

Megfújkodja a karburátor szelepét, és ismét nekilát azt a helyére illeszteni.

KISHERCEG       És te, Antoine? Olyankor mit csinálsz, ha éppen nem zuhansz le, és nem méssz be egy kocsmába Casablankán?

ANTOINE           Olyankor repülök.

 Csend.

KISHERCEG      Én nagyon szeretem a naplementéket.

ANTOINE           Az szép is.

KISHERCEG      Nem nézünk meg egyet?

ANTONIE           Délelőtt van.

 A Kisherceg elképed, aztán felnevet.

KISGERCEG      Néha még mindig elfelejtem, hogy nem otthon vagyok.

ANTONIE           Mert ha otthon vagy?

KISHERCEG      Akkor csak egy kicsit odébb kell tolnom a székemet.

ANTONIE           És?

KISHERCEG       Volt egy nap, amikor negyvenháromszor láttam lemenni a Napot! Tudod, ha olyan nagyon-nagyon szomorú vagyok, szeretem a naplementéket...

ANTONIE           És annyira szomorú voltál azon a negyvenháromszoros napon?

  Kisherceg csak sóhajt. Antoine végre a helyére illeszti a szelepet.

ANTOINE           Na, a szarom bele!

KISHERCEG      Megint nem jó?

ANTOINE           De. Most benne van, mint lyukban a pöcök.

 Csend.

KISHERCEG      Ha a bárány cserjéket is eszik, megeszi a virágokat is?

ANTOINE           Az már nem, mert eltapostad.

KISHERCEG      Á, ő már itt lakik a fejemben.

ANTOINE           A bárány mindent megeszik, ami az útjába akad, amivel elbír, és amihez gusztusa támad, ugye.

KISHERCEG      Az olyan virágot is, amelyiknek tüskéje van?

ANTOINE           Az olyat is.

KISHERCEG      Akkor mire valók a tüskék?

ANTOINE           Mit tudom én?

KISHERCEG      Mégis? Szerinted?

ANTOINE           A tövisek nem valók semmire. Puszta gonoszságból vannak.

KISHERCEG      Ó!

ANTOINE           Hová raktam a csavart?

KISHERCEG      Milyen csavart?

ANTOINE           Ezt! Ami ide való. Az előbb még...letettem ide, magam mellé. Láttad!

 Antoine kutat maga körül, egyre idegesebb.

KISHERCEG      Majd meglesz.

ANTOINE           Itt röhögött mellettem!

KISHERCEG      Nem nyelhette el a homok.

ANTOINE           Te! Csak ne  fesd az ördögöt a falra....

 Antoine izzad, kapar, kutat.

KISHERCEG      Nem hiszem.

ANTOINE           Hogy elnyelte a homok?

KISHERCEG      Hogy gonoszak lennének. A virágok  gyöngék. Gyanútlanok.

ANTOINE           Nem kotortad be a lábaddal?

KISHERCEG      Dehogy.

ANTOINE           Állj már odébb!

Kisherceg odébb lép, Antoine négykézláb keresi a csavart.

KISHERCEG       Úgy védekeznek, ahogy          tudnak. Félelmetesnek képzelik magukat a tüskéikkel. De nem gonoszok. Még a majomkenyérfa se...

ANTOINE           Hol a picsába van?!

KISHERCEG      Te mégis azt hiszed, hogy...

ANTOINE           Nem hiszek semmit! Nem érdekelnek a tüskék!

KISHERCEG      Akkor mért mondtad?

ANTOINE           Ha nem lesz meg a csavar, nem tudom a motort megjavítani!

KISHERCEG      Most megint úgy beszélsz, mint egy felnőtt.

ANTOINE           Mi? Te! Hagyjál békén, mert hozzád vágom ezt a…

                            csavarkulcsot! A porlaszót! Ezt az egész roncsot!

KISHERCEG      Ilyet tennél?

ANTOINE           Nem érted. hogy idegesítesz?

KISHERCEG      Én? Mivel? Miért? És amikor ideges vagy, mért akarsz                                    súlyos tárgyakkal dobálózni?

ANTOINE           Komoly bajban vagyok, azért!

KISHERCEG      És mert komoly ember vagy.

ANTOINE           Aha. Egy komoly földlakó. Érted, kín-szülött? Húzzál már el innen, és hagyjál békén! Tegnap délután óta könyörgök.

 Csend.

 Kisherceg megsértődöt.

KISHERCEG      Akkor most... elmegyek.

ANTOINE           Szevasz.

KISHERCEG      A naplemente elé.

ANTOINE           Isten veled.

KISHERCEG      Tudok egy bolygót, egy vörös képű uraság lakik rajta.

ANTOINE           Csá, csocsi, minden jót, indulj már!

KISHERCEG      Csak még ezt az egyet elmesélem.

ANTOINE           Ne!

KISHERCEG       Az a vörös képű, képzeld, az soha egyetlen virágot meg nem szagolt életében. Soha egyetlen csillagot meg nem nézett. Soha senkit nem szeretett. Soha nem csinált egyebet, mint folyton csak számolt. És egész álló nap azt hajtogatta, amit te mondtál az imént: „Én komoly ember vagyok! Én komoly gondban vagyok!”, és csak úgy dagadt a kevélységtől. Hát ember ez? Dehogy ember! Olyan, mint te. Egy gomba!

ANTOINE           Mi vagyok én?!

KISHERCEG      Gomba.

ANTOINE           Felőlem. Legyek neked gomba.

 Csend.

 Kisherceg is letérdel Antoine mellé a csavart keresni.

KISHERCEG       Gondolj csak bele! Millió és millió éve, hogy a virágok tüskéket gyártanak. És a bárányok mégis megeszik a virágokat? Akkor tehát millió és millió éve. Hát akkor miért ne volna az sokkal fontosabb, mint a te életed vagy halálod, hogy meg akarjuk érteni, mi végre a sok fáradozás, amivel olyan tüskéket csinálnak maguknak, amelyek meg se védik a bárányok étvágyától őket? Nem komolyabb és nem fontosabb, mint annak a kövér, vörös úrnak a számadásai? És ha én tudok egy virágot, egy egyetlen virágot az egész világon, olyat, amilyen sehol másutt nem létezik, egyedül csak az én bolygómon, aztán egy ugribugri egy csapásra megsemmisítheti, csak úgy, anélkül, hogy akár csak sejtené is, hogy mit művel: ez talán nem fontos?

ANTOINE           De én is csak egyetlen példányban létezek.

KISHERCEG      Igazad van.  Akkor… ez is fontos.

 Kisherceg megtalálja a csavart, Antoinenak nyújtja.

KISHERCEG      Ezt keresed?

ANTOINE           Mi? Ezt! Hol volt? Király vagy!

KISHERCEG      Csak egy kis herceg.

ANTOINE           Köszönöm!

KISHERCEG      Nincs mit.

ANTOINE           Hó, hó! Várjunk csak! Direkt eldugtad!

KISHERCEG      Én? Mért tennék ilyet?

ANTOINE           Szívatásból!

KISHERCEG      Azt hiszem, tényleg  jobb, ha magadra hagylak.

ANTOINE           Oké.

Kisherceg kimegy.  

Antoine a csavart dédelgeti a helyére.

Kisherceg visszaoldalog.

Antoine megnézi magának, nem szól semmit.

Csend.

KISHERCEG      Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban

létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki. De ha a bárány megeszi a virágot?  Ez az ő számára olyan, mintha... hirtelen valamennyi csillag kialudnék. És ez talán ez se fontos?

 A Kisherceg felzokog.

Antoine döbbenten nézi.

 Leteszi a porlasztót, Kisherceghez megy, vígasztalja, babusgatja.

ANTOINE           No! No ne! Vazze! Egy ekkora behemód barom!

Ezt ne! Mi lelt? Semmi veszedelem nem fenyegeti a virágot. Rajzolsz egy száj­kosarat a bárányodnak... A virágodnak meg egy vértet... És...ne bőgj már!

KISHERCEG      Te is bőgtél tegnap este.

ANTOINE           Az más. Én holnap ilyenkorra hulla leszek.

KISHERCEG      Azért sírtál?

ANTOINE           Meggyászoltam magam.

KISHERCEG      Mert máskülönben sose bőgsz?

ANTOINE           Csak ha túl sok abszintet iszok.

KISHERCEG      Olyan titokzatos világ a könnyek országa, nem?

ANTOINE           Az.

KISHERCEG      Nem rajzolnál te szájkosarat és vértet?

ANTOINE           Rendben.

KISHERCEG      A Jóbarátom lettél?

ANTOINE           Azt azért nem.

  Kisherceg kihüppögi magát, elhúzódik Antoinetól.

KISHERCEG      Köszönöm, hogy megvígasztaltál.

ANTOINE           Én köszönöm, hogy a csavart megtaláltad.

KISHERCEG      Esküszöm, hogy nem dugtam el.

ANTOINE           Bocsánat, hogy ezzel gyanúsítottalak.

 Antoine a repülôhöz viszi a porlasztót, beszereli.

ANTOINE           Szóval...a te  kis 612-eseden, a sátrad körül, vannak virágok?.

KISHERCEG       Mindig is voltak! Nagyon egyszerű virágok, egy sor szirommal, helyet is alig foglalnak, és nem zavarnak senkit. Reggel megjelennek a fűben, estére elhervadnak. De egy szép napon egyszerre csak kicsírázott Ő!

ANTOINE           Kicsoda?

KISHERCEG      Egy egyetlen a sok közül.

ANTOINE           Egy olyan, akit nem kéne felfaljon az ugribugri?

KISHERCEG       Magva a jó ég tudja, honnét került oda. Én aprólékos gonddal figyeltem a zsenge hajtást, aki máris senkihez se hasonlított. Előszőr attól féltem, nem egy különleges majom­kenyérfa-féleség-e.

ANTOINE           De nem az volt.

KISHERCEG      Bizonyos tekintetben rosszabb.

ANTOINE           Ajaj.

KISHERCEG      Ezt még elmesélhetem neked?

ANTOINE           Kérlek.

KISHERCEG       A szár növekedése hamar abbamaradt. És a kis növény máris hozzákezdett a virágkészítéshez. Így bámultam és ámultam, hogyan jelenik meg rajta egy óriási bimbó! Mármint a szárához képest.

ANTOINE           Hogyan?

KISHERCEG       Így...valahogy. Sejtettem, hogy csodálatos tünemény fog kibontakozni belőle; a virág azonban végevárhatatlanul, egyre csak szépítgette magát odabent a zöld szobájában. Nagy gonddal válogatta meg a színeit. Lassan öltözködött, egyenként igazította magára a szirmait. Nyilván nem akart olyan gyűrötten napvilágra lépni, mint…például a pipacsok. Csak a szépsége teljes sugárzásában. Úgy bizony! Nagyon kacér virág volt! Így aztán hosszú napokon át tartott a titokzatos öltözködése. Aztán egy hajnalban, éppen napkeltekor, végre megjelent ő. Látod őt magad előtt, Antoine?

ANTOINE           A NŐ.

7;

KISHERCEG, VIRÁG

 Sötét.

Elektronikus zörej, avagy a kozmosz zenéje.

Fent a Neptunusz és a Kuiper övezet egy részlete jelenik meg.

A kisbolygók között látható a 612-es is, a csillagászatban tákékozatlanok kedvéért számmal megjelölve.

Csengetés.

A továbbiakban a "Kozmosz zenéje" mintha egy francia sanzonra hasonlítana.

A szín lassan világosodik. Középen, ahová a ELŐHANG a kalapot tette, most a virág látható, a kalap a fején. A kalapon rózsaszirmok. A virág morcos. Ásít egy nagyot. Kisherceg lelkes.

KISHERCEG      Jó reggelt!

VIRÁG                Ez neked jó.

KISHERCEG      Csodálatos!

VIRÁG                Még fel se ébredtem.

KISHERCEG      Elnézést, ha...

VIRÁG                Mindegy.

KISHERCEG      Milyen szép vagy!

VIRÁG                Még meg se fésülködtem!

KISHERCEG      Így is szép vagy.

VIRÁG                Na.

KISHERCEG      És épp egyszerre születtél a új Nappal.

VIRÁG                Talán a Nap született egyszerre velem, nem?

KISHERCEG      Így is lehet...

VIRÁG                Mondani? Csak így lehet. Na.

KISHERCEG       Azért ez...ez annyira megható. Hogy te! Te itt! Most! Ez...ez...ez!

VIRÁG                Szerényen fogalmazva.

KISHERCEG      Már nagyon vártalak ám.

VIRÁG                Egen?

KISHERCEG      Amióta csak kisarjadzottál a földből, téged lestelek.

VIRÁG                Nos... akkor, azt hiszem, épp most van a reggeli ideje. Volnál szíves gondoskodni rólam?

KISHERCEG      Máris!

 Kisherceg lelkesen kirohan.

A Virág még mindig morcos.

VIRÁG                A marha. Na...kellett nekem... Egyáltalán, hogy kerültem én ide? És hol vagyok? Csak nem képzelik, hogy majd itt fogok tündökölni, aztán elhervadni? Egy ilyen lepra helyen?!

 A Virág körülnéz, ettől még rosszabb lesz a kedve.

VIRÁG                Ezt a szívást! Ilyen nincs!

 Kisherceg rohan vissza, öntözőkannát hoz.

KISHERCEG      Már itt is vagyok!

VIRÁG                Na.

  Kisherceg locsolni kezdi a virágot.

KISHERCEG      Forrásvíz ám.

VIRÁG                Na.

KISHERCEG      Tele van ám ásvánnyal, sóval. A kialudt vulkánomból hoztam!

VIRÁG                Na! Naaa!

KISHERCEG      Mi baj?

VIRÁG                Ne a szirmaimat locsoljad!

KISHERCEG      Ne?

VIRÁG                Összekócolsz! A fejemnek elég a hajnali pára.

KISHERCEG      Akkor hová locsoljak?

VIRÁG                A tövemre és körül. Marha.

KISHERCEG      Bocsánat.

 Kisherceg meglocsolja a Virág körül a földet.

KISHERCEG      Így jó?

VIRÁG                A tüskéim?

KISHERCEG      Velük mit csináljak?

VIRÁG                Elég szúrósak szerinted?

 Kisherceg megérinti az egyiket, ujjbegyét a szájához kapja.

KISHERCEG      Juj!

 A Virág kissé vidámabban.

VIRÁG                Na. Jöhetnek a tigrisek.

KISHERCEG      A tigrisek?

VIRÁG                A tigrisek.

KISHERCEG      Dehát az én bolygómon nincsenek tigrisek.

VIRÁG                Na.

KISHERCEG      És a tigrisek nem füvet esznek.

VIRÁG                De én nem fű vagyok!

KISHERCEG      Tudom.

VIRÁG                Marha. A tigrisek meg nem tigrisek, hanem tigrisek. Nekünk virágoknak azok a        tigrisek, akik bennünket molesztálnak, tépnek, vágnak, esznek. Capisco, te melák buta bunkó?

KISHERCEG      Capisco.

VIRÁG                Én különben nem félek a tigristől. Jöjjön csak. Egyet szúrok a mancsába, vagy abba büdös pofájába, azt akkor annak annyi. Capisco.

KISHERCEG      Capisco. Nagyon bátor virág vagy.

VIRÁG                Hát nem is tojok be mindentől.

KISHERCEG      Te nem.

VIRÁG                A huzattól viszont irtózom.

KISHERCEG      A huzattól?

VIRÁG                Nincs véletlenül valamilyen szélfogód?

KISHERCEG      Nincs, de....

VIRÁG                Csináljál!

KISHERCEG      Máris.

 Kisherceg csökkent lelkesedéssel megy ki, visszafordul.

KISHERCEG      Azért te...furcsa egy virág vagy...

VIRÁG                Ja, kishaver, aki a szamárkóróhoz meg az árokparti piros pipacshoz van szokva...

KISHERCEG      Meg a majomkenyérfához.

VIRÁG                Még az is. Esténként pedig tégy majd bura alá. Nagyon hideg van itt nálad. Rosszul vagy berendezkedve. Ahonnét én jöttem...

KISHERCEG      Honnét jöttél?

VIRÁG                Honnan tudjam? Mag voltam akkor. Hozod már azt a szélfogót?

 A virág köhécselni kezd, ettől rohamot kap, majd megfullad.

KISHERCEG      Kuc-kuc-kuc!

VIRÁG                Szél-fo-gót!

KISHERCEG      Máris!

  Kisherceg kirohan, a virág rögvest abbahagyja a fuldoklást.

VIRÁG                Mondom: marha.

 Csend.

 A Virág néz maga elé.

 Körülnéz.

 Ásít.

 Egy sprayt vesz elő, befújja magát, elteszi.

Körülnéz, ásít.

Maga elé néz. Leveszi a kalapját, igazgat a szirmokon, felteszi.  Aztán lassan dühbe gurul.

VIRÁG                Semmi. Nagyon semmi. Dupla semmi a köbön! Hé! Egy madár! Egy          méhecske! Egy döglégy! Egy kukac! Legalább egy bárányt, akit pofán szúrok! Történjen már valami, mert unatkozom!

  Kisherceg jön be egy nádból készült szélfogóval, amint a Virág meglátja, megint köhögni kezd, integet neki, siessen.

KISHERCEG       Hozom már, itt vagyok! El kellett rohannom az egyik működő vulkánomhoz. Tudod, ott van egy kis tavacska, a partján nádas, és...

VIRÁG                Ne dumálj már annyit! Oda tedd! Ne oda! Arrébb!

KISHERCEG      Itt jó?

VIRÁG                Na.

 A Kisherceg csak teszetoszán ácsorog a szélfogó mellett, a virág látszólag tudomást se vesz róla. Maga elé néz, ásít, körülnéz, nagyot sóhajt.

KISHERCEG      Csodálatos illatod van!

VIRÁG                Kár is abba a krumpli orrodba...

KISHERCEG      Bódító.

VIRÁG                És éjszakára...a búra lesz?

KISHERCEG      Az...azt még nem tudom, hogy miből, de...

VIRÁG                Legyen!

KISHERCEG      Persze, majd...

 Kisherceg eloldalog. A szín hátuljára megy, ott leül. Csak bámulja a virágot. A Virág szokásos játékával látványosan unatkozik.

KISHERCEG      Nem lett volna szabad meghallgatnom.

VIRÁG                Mondom: szívás. Torokra!

KISHERCEG      A virágok szavát sosem szabad meghallgatni.

VIRÁG                Lehet, hogy itt csak ez az egy baromarcú lakik?

KISHERCEG      Nézni kell őket, beszívni az illatukat.

VIRÁG                Na ne! Itt  és most rögvest hervadjak el, ha ez így van!

KISHERCEG       Az enyém egész bolygómat elárasztja az illatával, mégse tudok örülni neki.

VIRÁG                Egy hernyót! Csak egy hernyót adjatok! Egy olyat, amiből lepke lesz!

KISHERCEG      Pedig tudom, hogy ő is szeret engem...

VIRÁG                Egy levéltetvet egy lóért! Illatom megér egy misét!

KISHERCEG      De nem képes kimutatni.

VIRÁG                Tépjen már le valaki!

8;

ANTOINE, KISHERCEG

 Sötét.

Antoine a repülőgép motorját próbálja beindítani. Megforgatja a propellert. Semmi. Megint próbálja, semmi. Harmadszorra a motor köhög párat, megáll.

Fény a szín jobb oldalán.

ANTOINE           Szarok szarja!

 Antoine  olajosabb, koszosabb, mint valaha. Tiszta ideg.

ANTOINE           Nem, mi?! Te aztán nem! Hogy zuhantál volna le rendesen! De összetörhetlek      ám itt a földön is, hugi! Tudod: veszem a kalapácsot, és....Itt hagylak! Ez lesz.

 Leül a szárny alá, maga elé mered.

 A Kisherceg jön be, megnézi magának Antoinet.

KISHERCEG      Bizony, nagyon buta voltam akkor!

ANTONIE           Te meg minek jöttél vissza?

KISHERCEG       A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad meg­szöknöm előle! Szeszélyes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem a gyöngéd szeretetét.   Minden virág csupa ellentmondás. De sokkal fiatalabb voltam annál, semhogy jól tudtam volna őt szeretni.

ANTOINE                     Miről bégetsz, önjáró dobozka?

KISHERCEG                Amikor otthagytam a lakhelymet.

ANTOINE                     Aha. A Kalahárit. A Szaharáért.

KISHERCEG                         Indulásom reggelén szépen rendbe tettem mindent. Gondosan kipucoltam a működő vulkánjaimat.  Azokon szoktam volt főzni a reggelit.

ANTOINE                    Na ja.Az ember a konyhában se hagyjon maga után mocskot, mielőtt távozik.

KISHERCEG               Van egy kialudt vulkánom is.

ANTOINE                     És akkor azt nem pucoltad ki?

KISHERCEG                         De! Sosem lehet tudni! Kipucoltam azt is. A vulkánok, ha jól kipucolják őket, szabályosan, enyhe lánggal égnek, kitörések nélkül. A vulkánkitörések olyanok, mint a ti kéménytüzeitek. Ti itt a Földön nyilván túl kicsinyek vagytok hozzá, hogy rendesen kipucoljátok a vulkánjaitokat. Ezért okoznak annyi bajt.

ANTOINE                     Ha ezt tudták volna a dinoszauruszok...

KISHERCEG               Te nem hiszel nekem.

ANTOINE                     Meséld csak. Most már ráérek. Aztán mi volt?

KISHERCEG                         Kigyomláltam az utolsó majomkenyérfa-hajtásokat is. Lehet, hogy soha nem térek vissza többé. Így, amikor utoljára öntöztem meg a virágot, és be akartam borítani a burával, egyszeriben sírhatnékom támadt. - Isten veled - mondtam a virágnak. A virág azonban nem felelt. - Isten veled - ismételtem. A virág köhintett. Ezúttal azonban nem azért, mintha a huzattól megfázott volna. Persze, hiszen attól óvta a szélfogó.

ANTOINE                     A szélfogó.

KISHERCEG                         Ostoba voltam,  szólalt meg végül . Kérlek, ne haragudjál rám. Próbálj meg boldog lenni.

ANTOINE                     Ezt mondta a virág.

KISHERCEG                         Engem is meglepett. Hogy nem kapok semmiféle szemrehányást. Tanácstalanul álltam előtte a burával. Sehogy sem értettem ezt a kedves szelídséget.

ANTOINE                     Nyilván összecsinálta magát, hogy egyedül marad.

KISHERCEG               Gondolod?

ANTOINE                     Nő, virág: úgy látszik, egyformák.

 Kisherceg ebbe belegondol, aztán.

KISHERCEG                 Szeretlek.

ANTOINE                     Engem? Na ne....! Beduin, lehet, hogy ez nálatok...

KISHERCEG       Mondta nekem a virág. Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én          vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Próbálj meg boldog lenni... Hagyd békén azt a burát. Nem kell. De a szél....Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan, tette hozzá. Kiakasztasz...!  Ha elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.

ANTOINE           És te mentél.

KISHERCEG      Igen.

ANTOINE           Helyes. Így kell ezt csinálni. Virágot, nőt... Csak keményen. Zamek! Visszanézni tilos.

 Kisherceg ebbe is belegondol.

KISHERCEG      És te? Ma elrepülsz.

ANTOINE           Mint a vadlibák.

KISHERCEG      Meggyógyult a porlasztó?

ANTOINE           Meg.

KISHERCEG      És beindul motor?

ANTOINE           Nem akar.

KISHERCEG      Mert még mi  a baja?

ANTOINE           Az, hogy rossz.

KISHERCEG      Juj! És akkor most?

ANTOINE           És akkor most megint szétkapom, aztán újra összerakom.

KISHERCEG      Mint egy komoly férfi komoly gondban.

ANTOINE           Ahogy mondod. Még van egy liter vízem. Azt még megiszom.

                            Holnap estére, legkésőbb holnap után meg szomjan halok.

KISHERCEG      Akkor megint csak nem zavarlak.

ANTOINE           És most hová mész?

KISHERCEG       Ma is a naplemente elé. Csak azért jöttem, hogy megnézzelek, itt vagy-e még.

ANTONIE           Ez kedves tőled.

KISHERCEG      Üzensz valamit?

ANTOINE           Kinek?

KISHERCEG      Hát a naplementének.

ANTOINE           Nyugtával dícsérjen, ha találkozol vele. Puszilom.

KISHERCEG      Átadom.

 Kisherceg kimegy.

 Antoine néz utána, aztán maga is kimegy a repülő mögé.

9;

KÍGYÓ, ELŐHANG ÚR

 Sötét.

A szín közepe egy kicsit világosodik.

A kígyó fekszik ott. A pocakja akkora, mint ő maga. Nyöszörög,  kalap alakú hasát fogja.

KÍGYÓ                325-ösz, 326-osz, 327-esz ész 30-asz színpadra. Szzzörnyen sssszétzabáltam magam! Anyám szegítsssz! 325-össssz, utolszó figyelmesztetész.

 Előhang úr  rohan be a kígyóhoz.

ELŐHANG                   Kegyed mit művel itt?!

KÍGYÓ                Szzzemétül emésssztek. Jaj, anyám, hová raktad kontaktlencsémet?

ELŐHANG                   De ne itt emésszen!

KÍGYÓ                Iszmétlem, 325-össsz, utolsó figyelmesssztetésssz. 326-osz, 327-esz ás 30-asz mászodik figyelmesztetész.

ELŐHANG                   Miről sziszeg ?

KÍGYÓ                Esszt nem én, hanem bennem az ügyelő. Jaj, anyám! Isszonyúan ssszenvedek. A szminkemmel mi van?

ELŐHANG                   De ne itt sminkeljen!

KÍGYÓ               Ügyelőt se nyelek le többé szoha.

ELŐHANG                   Jöjjön!

 Előhang úr húzza kifelé a kígyót.

KÍGYÓ      Ssszétrepedek, vigyássszzon!

10;

KIRÁLY, KISHERCEG

 Megint sötét.

 A Nemtubusz látszik, körülötte, ahogy a számozott kisbolygók forognak.

Amikor a 325-ös ér előre, csengetés.

A "Kozmosz zenéje".

 A szín közepén a Király látszik, egy méteres nagyságú gumilabdán trónol.

 A király, bíborban és hermelinben. A fején a kalap, a kalapon korona. Kisherceg jön be.

KIRÁLY             Hohó !Nocsak! Ámbátor!

KISHERCEG      Én?

KIRÁLY             Itt egy alattvaló.

KISHERCEG      Hol?

KIRÁLY             Mi járatban, te bátor?

KISHERCEG      Állást keresek. Ám...

KIRÁLY              Remek! Találtál! Nézzük csak. Szükség van itt könyvelőre, lord majorra, hóhérra, jódli dalnokra, földmívesre, céhmívesre, jogász professzorra és...

KISHERCEG      Igen,  művelődni is szeretnék.

KIRÁLY              Nálunk minden alattvaló akár vakulásig művelődhet. Lódoktorból is felvétel van. Röntgenasszisztens nem vagy véletlenül? Gyertyaöntő?

KISHERCEG       Ez...nagyszerű! Csak én....nem vagyok alattvaló. Az kizáró ok?

KIRÁLY              Dehogy nem vagy alattvaló. Nálunk mindenki alattvaló. Engem kivéve. Én felettvaló vagyok.

KISHERCEG      Az milyen, egy felettvaló?

KIRÁLY              Király, mindenek felett. De gyere közelebb, hogy jobban szemügyre vehesselek! Kutyapecér is kéne.

 A kisherceg közelebb megy, körülnéz.

KISHERCEG      Hová ülhetnék le?

KIRÁLY             Le akarsz ülni? Akkor parancsolom, hogy ülj le!

KISHERCEG      De fenséged palástja...

KIRÁLY             Beborítja bolygómat. Lenyűgöző, ugye?

KISHERCEG      Az.

KIRÁLY             Fenséges látvány a palástom. Is. Ugye?

KISHERCEG      Az.

 Kisherceg nézegeti a palástot, aztán állva marad.

A király nyájasan figyeli őt. Kisherceg hatalmasat ásít, aztán észbe kap.

KISHERCEG      Pardon.

 A Király még nyájasabban.

KIRÁLY              Ugyan már! Bár az etikett megtiltja, hogy a király jelenlétében ásítsanak, és ezért akár a fejedet is vetethetném, de nincs hóhérom, börtönbe csukathatnálak, de nincs foglárom, előtte meg el kéne ítéltesselek, mert ez itt egy jogállam, de bíróságom sincs. Se rendőröm, se ügyészem, se védőm… Honnan jössz?

                            Na tessék, megint ásít!

KISHERCEG      Nagy utat tettem meg, és alig aludtam...

KIRÁLY              Akkor megparancsolom, hogy ásíts!

KISHERCEG      Köszönöm!

KIRÁLY               Hosszú esztendők óta senkit sem láttam ásítani. Az ilyesmi ritka szórakozás lesz nekem. Tessék, ásíts még egyet! Parancsolom.

 Kisherceg igyekszik, a nyújtózkodás és az ásítás félbemarad.

KIRÁLY              No! Mi a baj?

KISHERCEG      Lámpalázas lettem. Nem megy...

KIRÁLY              Hmm. Sebaj. Ezért aztán ne pironkodj! Várjunk csak! Megvan! Megparancsolom, hogy hol ásíts, hol meg...

KISHERCEG      Hol meg?

KIRÁLY             Ez így nem lesz jó.

KISHERCEG      Mért nem?

KIRÁLY              Ha akkor ásítasz, amikor akarsz, akkor hol marad az én tekintélyem?

KISHERCEG      Talán... ha nem adnád parancsba?

KIRÁLY             Azt nem lehet. A parancs kell. Különben...

KISHERCEG      Különben?

KIRÁLY             Káoszba fulladna minden.

KISHERCEG      Az én bolygómon nem parancsol senkinek senki.

KIRÁLY             Szörnyű egy hely lehet.

KISHERCEG      Az nem! Csak volt egy virágom, aki...

KIRÁLY             Aki?

KISHERCEG      Nem érdekes.

KIRÁLY             Hmm. Pszichiáter is kéne.

 A király most gyanakodva fürkészi a Kisherceget.

KISHERCEG      Szóval te semmiféle engedetlenséget nem tűrsz meg?

KIRÁLY              Nem tehetem. Abszolút felettvaló vagyok. Nagy teher ez nekem, hidd el!

KISHERCEG      Hogy bármit parancsolj?

KIRÁLY             Bármit nem! Ez a nagy teher.

KISHERCEG      Mert?

KIRÁLY              Ha a generálisomnak megparancsolnám, hogy változzék danka sirállyá, és a generálisom nem engedelmeskednék: ebben nem ő lenne a hibás, hanem én. Nem sirály a király, sopánkodna, ha generálisom volna.

KISHERCEG      Mégis leülnék a palástod szélére.

KIRÁLY              Parancsolom, hogy ülj le!

 A Király meghuzogatja a palástja szegélyét, a Kisherceg  félénken állva marad. Körülnéz.

KISHERCEG      A te bolygód se valami nagy.

KIRÁLY              Á, csak innen kicsinek látszik. Mármint a palástom miatt. De kell ekkora palást. Jótékonyan betakar. Gondoskodik.

                            Az én bolygóm akkora, mint a Nap meg száz.

KISHERCEG       És...a generálisodnak mit szoktál parancsolni, amikor éppen van generálisod?

KIRÁLY             Momentán még sosem volt generálisom.

KISHERCEG      És másnak?

KIRÁLY             Te most kérdezgetsz?

KISHERCEG      Pardon.

KIRÁLY             Faggatózól? Turkálsz, furkálsz? Kíváncsiskodsz? Kémkedsz?!

KISHERCEG      Én nem, csak...

KIRÁLY              Sebaj! Parancsolom, hogy kérdezz, faggatózz, turkálj-furkálj! Kíváncsiskodj, kémkedj! Kém nem lennél?

KISHERCEG      Köszönöm. De így....nem jut az eszembe semmi.

KIRÁLY             Ráérünk.

KISHERCEG      Ez is parancs?

KIRÁLY             Ez? Ez! Ez egy de jó parancs! Rá-ér-ni!

 Csend. Kisherceg beleizzad.

KISHERCEG       Fölség, engedelmet kérek, most, hogy ráérünk, mégis  kérdeznék fölségedtől valamit...

KIRÁLY             Parancsolom, hogy kérdezz valamit!

KISHERCEG      Fölséged... min uralkodik?

KIRÁLY              Mindenen.

KISHERCEG      Mindenen?

A király futó kis mozdulattal végigmutat a bolygóján meg a többi bolygón meg a csillagokon.

KISHERCEG      Ezen mind?

KIRÁLY              Ezen mind. Mert nemcsak abszolút uralkodó vagyok, hanem egyetemes is. Tudod, ez is mekkora teher nekem?

KISHERCEG      És a csillagok is engedelmeskednek fölségednek?

KIRÁLY              Természetesen. Azon nyomban. Semmi fegyelmezetlenséget nem tűrök. Tőlük különösen nem. Oktalan, böhöm nagy

                            puffancsok. Mindnek azt parancsoltam, hogy csillagjon, aztán meg hunyjon ki! Robbanjon fel, legyen szupernova, vagy változzon vörös törpévé. Vesse be magát egy fekete lyukba, ne is lássam többé!

KISHERCEG       Hű! Ha nekem ekkora hatalmam lenne! Hogy parancsolhatnék a Napomnak!

KIRÁLY             Á, ne kívánd!

KISHERCEG       A bolygómon napjában nem negy­vennégy naplementét láthatnék, hanem hetvenkettőt!  Sőt százat vagy, akár kétszázat is! És még csak odébb se kellene húznom a székem!  Úgy szeretnék naplementét látni... Örvendeztessen meg fölséged. Parancsolja meg a Napnak, hogy nyugodjék le...!

 A Király jóságosan magyaráz, mint egy hülyegyereknek.

KIRÁLY              Ha egy generálisnak azt parancsolnám, szálljon virágról virágra, mint egy lepke, vagy írjon egy tragédiát, vagy változzék, ugyebár, danka sirállyá, és a generális nem hajtaná végre a parancsot, ki lenne a hibás emiatt: ő vagy én?

KISHERCEG      Már mondta fölséged.

KIRÁLY              Látod. Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem. Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim. Érted, fiam?

KISHERCEG      Akkor mi lesz a naplementémmel?

KIRÁLY              Meg fogod kapni a naplementédet. De kormányzói bölcsességemben  megvárom, hogy kedvezőek legyenek hozzá a körülmények.

KISHERCEG      És az mikor lesz az?

KIRÁLY              Hm... hm... mikor lesz... mikor is lesz... ma este, hét óra negyven perc körül. És majd meglátod, milyen híven engedelmeskedik nekem. Addig...addig cseveghetünk.

KISHERCEG      Inkább... Mennék tovább.

KIRÁLY             Mennél? Hová?

KISHERCEG      El. Sajnálom.

KIRÁLY             Hiszen csak most jöttél!

KISHERCEG      Mondtam már, az én bolygómon vár a virágom, aki...

KIRÁLY             Aki?

KISHERCEG      Nem érdekes.

KIRÁLY              Ne menj! Maradj még pár napot! Várd meg a naplemetét! Megteszlek          miniszternek.

KISHERCEG      Milyen miniszternek?

KIRÁLY             Hát... igazságügyinek? Az érdekelne?

KISHERCEG     De ha nincs is alattvalód, akinek igazságot szolgáltassak!

KIRÁLY             De van!

KISHERCEG      Egyet se látok.

KIRÁLY              Sosem lehet tudni. Még nem jártam be a királyságomat. Ahhoz le, illetve fel kéne vennem a palástomat.

KISHERCEG      Vedd le! Vagyis fel!

KIRÁLY              Egy hintó is kéne, a gyaloglás fáraszt. Kocsis nem akarsz lenni? Ló? Én öreg vagyok! Maradj még! Megteszlek trónörökösnek! És addig lehetsz miniszter. Majd ítélkezel - saját magadon!

KISHERCEG      Magamon?

KIRÁLY              Az a legnehezebb. Magunkon ítél­kezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.

KISHERCEG       De ítélkezni mindenütt ítélkezhetem magam fölött. Ahhoz nem kell itt laknom.

KIRÁLY              Van itt valahol a bolygómon egy vén patkány! Éjszaka hallom a motozását. Hát ítélkezzél e fölött a vén patkány fölött! Időről időre halálra ítéled; élete így  tőled függ majd. Aztán én minden egyes alkalommal megkegyelmezek neki. Takarékosságból, mivel csak egy van belőle.

KISHERCEG      Nem szeretem a halálos ítéleteket.

KIRÁLY             Akkor ítéld várfogságra!

KISHERCEG       Ha fölségednek az a kívánsága, hogy pontosan engedelmeskedjenek a parancsainak, nekem is adhatna egy ésszerű parancsot. Megparancsolhatná például, hogy egy percen belül keljek útra. A körülmények, úgy látom, kedvezőek...

   A kisherceg búcsút int, kimegy.

A Király maga alatt. Aztán utána kiált.

KIRÁLY              Akkor… kineveztelek a nagykövetemnek! Ez parancs!

Az utazó  nagykövetem vagy! Neked kell képviselned a királyágom érdekeit! Hallod?

11;

ANTOINE, RÓKA, (Kígyó)

 Sötét.

Antoine pörgeti meg a propellert, semmi.

ANTOINE           Nincs már vizem, hé! Ezt ne csináld!

A Kígyó hangja, illetve benne az ügyelő.

KÍGYÓ                327-esz, utolszó figyelmeztetész. 330-asz mászodik mászodszor. SSSza meg, de fáj assz a rózsassszín belem!

 Antonie pörgeti meg a propellert, semmi.

 A szín kissé világosodik.

A Róka sompolyog be.

Körbeszimatol, Antoinet kint meglátva kíváncsian megáll.

Antonie megpörgeti a propellert semmi.

ANTONIE           Semmi! Semmi! Mi a bajod?  Tényleg itt akarsz maradni?

                            A csontvázammal a hasad alatt? Mért lesz az jó?

 Antonie dögfáradtan lehajol a kalapácsért. Fordul, meglátja a rókát.

Elámul, aztán kissé ijedten, hogy a Róka kívácsian bámulja, farkasszemet néz vele.

ANTOINE           Egy…Róka? Róka! Itt? Ez kész. Végem. Oké, róka,

                            tudom, hogy te nem vagy ott.

Antoine lerogy a homokba.

Egy idő után megnézi, a látomás eltűnt-e. Nem.

ANTOINE           Te meg? Mit bámulsz? Meg vagy veszve, vagy mi van?

                            Tünés!

 Antoine lendíti a karját, hogy hozzávágja a kalapácsot.

 A róka felmordul, hátat fordít és eliramodik.

A kígyó kintről ügyel.

KÍGYÓ                Kiszherceg, kiszherceg, 12-ik jelenet. Kérjük a szereplőket, hogy a büfében az előadász végesztéig a röviditalok fogyasztását nullára mérszékeljék. Sssszívás! Marika, küldjön fel nekem egy bééélisszt! Unikummal!

ANTOINE           És ha a hengerfej ereszt?

12;

A HIÚ, KISHERCEG

 Sötét.

 A Neptunusz körül a kisbolygók forognak.

Most a 328-asnál állnak meg.

Csengetés. Zene.

Világosodik.

A szín közepén a gumilabdán most a Hiú ül.

A fején a kalap most egy tollas-tüllös női költemény.

Hiú az ajkát rúzsozza. A kezében tükör.

HIÚ                      Jaj, de szép vagyok! Puszi! És okos! Csocsi! Sármos! Imádlak, te, szöszike! Milyen a sminkem? Kell is nekem smink! Kell! Az ember akkor is adjon magára, ha szép. De mért vagyok én ennyire szép? Puszi! Mért? És ennyire okos? Csocsi! Talán kopaszodok? Tükröm-bükröm, mondd meg nékem, mért nincs nekem hátul is szemem? De szép lennék hátul is szemmel? Szép! Egy szép  kék, búzakék szem itt... Nem! Zöld! Mindegy.

A tükrörből veszi észre a belépő Kisherceget.

HIÚ                     Lám, lám!  Meglátogat egy csodálóm! Végre!

KISHERCEG      Jó napot!

HIÚ                     Egy macsó? Talán a kezemet csókolod.

KISHERCEG      Fura kalapja van uraságodnak.

HIÚ                     Uraságodnak? Nem macsó, bunkó. Neve van magának?

KISHERCEG      A bolygómon hagytam.

HIÚ                     Bűnöző vagy?

KISHERCEG      Száműzött.

HIÚ                     Ki száműzött?

KISHERCEG      Követ.

HIÚ                     Ki követ?

KISHERCEG      Egy királynak követek.

HIÚ                     Kit követsz?

KISHERCEG      Azt hiszem, magamat.

HIÚ                     És néha utol is éred?

KISHERCEG      Magamat?

HIÚ                     Ipiapacs, ki a fogó? Te vagy te?

KISHERCEG      Többnyire én.

HIÚ                     Okos tóni vagy, mi? Mért bámulsz?

KISHERCEG      Mondom,  furcsa ez a kalap. Mire való?

HIÚ                      Ez nem kalap, hanem költemény. Arra való, hogyha meglátod a fejemen, a sajátodat tisztelettel és csodálattal és hódolattal megemeljed. De neked nincs is kalapod.

KISHERCEG      Nincs.

HIÚ                     Se.

KISHERCEG      Se.

HIÚ                      Akkor mégis hogyan tudnál engem méltó ünnepélyességgel üdvözölni?

KISHERCEG      Mégis hogyan tudnálak?

HIÚ                     Várjunk csak...   Csapd össze a tenyered!

KISHERCEG      Így?

HIÚ                     Kiálts fel: Jaj, de szép!

KISHERCEG      Mi?

HIÚ                     Ki! Én!

KISHERCEG      Te?

HIÚ                     És okos.

KISHERCEG      Ha ez jól esik neked...Jaj, de szép vagy és de okos!

HIÚ                     És ha hátul is lenne nekem szemem, akkor az égszínkék lenne.

KISHERCEG      Még az is.

HIÚ                     Köszönöm. Tapsolj még!

KISHERCEG      Kérlek...

 Kisherceg tapsol, a Hiú különböző kacérnak szánt pózokba vágja magát. Közben.

KISHERCEG      Na és akkor mit csinálsz, ha nincs rajtad a kalapod?

HIÚ                     Mindig rajtam van.

KISHERCEG      De ha lefújná a szél.

HIÚ                      Megkérnélek, hogy rohanj utána, vedd fel, hozd vissza, hajolj meg előttem,  csókold meg a kezemet. Aztán én visszatenném a fejemre.

KISHERCEG      Jó játék ez?

HIÚ                     Nem játék.

KISHERCEG       És ha akkor fújja le a szél a kalapod, amikor senki sincs itt rajtad kívül?

HIÚ                     Itt soha nem fúj a szél.

 Kisherceg abbahagyja a tapsolást, a Hiú a pózolást. Méregetik egymást.

HIÚ                     Ne is tagadd, látszik. Valóban nagyon csodálsz engem.

KISHERCEG      Neked mit jelent az, hogy csodálni?

HIÚ                      Csodálni annyit jelent, mint elismerni az illetőről, hogy széles e bolygón ő a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb és a legokosabb.

KISHERCEG      De hiszen te is egyedül vagy a bolygódon!

HIÚ                     Éppen ezért csodálj!

KISHERCEG      Éppen ezért mért?

HIÚ                     Mert nem hagyom el magam!

KISHERCEG      Ez igaz, ezért csodállak.

HIÚ                      És különben se vagyok egyedül. Itt a tükröm, látod? Adj egy puszit!

 Hiú a tükörképére mosolyog.

KISHERCEG      Muszáj?

HIÚ                     Nem hozzád szóltam. Te követvén kövesd magad!

KISHERCEG      Úgy érted, hagyjalak magadra?

HIÚ                     De ha hátul is lenne szemem? Miért ne lehetne  nindjárt kettő?

KISHERCEG      Úgy érted, hátul is a fejeden?

HIÚ                     Kék vagy zöld?

KISHERCEG      Nem látnál ki a kalap alól velük.

HIÚ                     Ostoba. Megfordítom.

KISHERCEG      A kalapod?

HIÚ                     És akkor hátul nézem magam előre.

13; 

ANTOINE

 Sötét.

Fény Antoinenon, ahogy a repülő szárnya előtt fekszik.

Egy üveg pálinkának mesél részegen.

ANTOINE           Egyszer én is találkoztam egy magányos bolygólakóval. Párizsban? Aha, ott. Az egyik híd alatt. Melyik híd alatt? Nem mindegy? Ott feküdt a rongyvackán, körültötte egy csomó üres üveg. Meg egy félig teli. Olyan volt, mint te. Mi? Ti pálinkás üvegek mind kacérak vagytok. Akár a virágok, vagy a nők. Kommerszek, márkások, kóserek és ócska szeszesitalok... Zárvédettek és hamisítottak! Ismerlek titeket, mon amie!

Még jó, hogy az eszembe jutottál, hogy valamikor a hátsó ülés mögé dugtalak. Mikor is? Ez is mindegy. Hol tartottam? Ja, a bolygólakómnál.

                            - Hát te mit csinálsz itt? - kérdezem tőle.

                            - Iszok - feleli gyászos képpel.

                   - Miért iszol? - ifjabb koromban még képes voltam feltenni

                   ilyen ostoba         kérdéseket.

- Hogy felejtsek - feleli. Na, igen. Csak az amatőrök vedelnek jókedvükben.

- Mit akarsz elfeledni? - hallod, úgy tíz éve még  minő ergya voltam?

                            - Azt, hogy szégyellem magam - és lehajtotta a fejét.

                            - Miért szégyelled magad?

                   - Mert iszok - azóta se éreztem magam ennél jobban

         megalázva. Ne, proszit, bébi. Tudod, mi van? Szinte hiányzik

         nekem a beduin. Imádom a lökött marslakókat.

  Felül, meghúzza az üveget, elégedetten krákog.

                            Ez az. Most már akár szomjan is halhatok.

 Visszafekszik. Csend.

A repülőhöz.

De mielőtt megdögök, téged felgyújtalak. Szemet szemért, fogat fogért, kiscicám...

14;

 ÜZLETEMBER, KISHERCEG

Sötét.

Világosodva a kisbolygók forgása látszik a Neptunusz körül.

 A  forgás most a 230-asnál áll meg.

Csengetés. Zene.

Az üzletember a hátán fekszik, a hasán a méteres gumilabda. A kalap a fején. Ajka közül egy csikk lóg ki.

A Kisherceg előtte áll, furcsálja a pózt.

 Az ületember rá se néz a látogatóra.

ÜZLETEMER      Három meg kettő, az öt. Öt meg hét, az tizenkettő. Tizenkettő meg három, az tizenöt.

KISHERCEG      Uraságod...?

ÜZLETEMER      Tizenöt meg hét, az huszonkettő. Huszonkettő meg hat, az huszonnyolc.

KISHERCEG      Uraságodnak kialudt a cigarettája.

ÜZLETEMBER   Nem érek rá újra rágyújtani. Huszonhat meg öt, az harmincegy. Hopp! Tehát összesen ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy.

KISHERCEG      Ötszázmillió micsoda?

ÜZLETEMBER   Mi az? Még mindig itt vagy? Ötszázmillió izé... már nem is tudom... Annyi dolgom van! Nem fecsérelhetem léha csácsogásra az időmet! Kettő meg öt, az hét...

KISHERCEG      Ötszázmillió micsoda?

Az üzletember végre ránéz a Kishercegre, rá is förmed.

ÜZLETEMBER     Ötvennégy éve lakom ezen a bolygón, de eddig még csak

háromszor zavartak. Először hu­szonkét éve egy cserebogár; isten tudja, honnét pottyant ide. Iszonyatos zajt csapott, úgyhogy négy hibát is ejtettem a számadásomban. Másodszor tizenegy esztendeje köszvényrohamot kaptam. Keveset mozgok, nincs időm lófrálni. Harmadszor pedig: most! Szóval húzzál innen! Most! Ötszázegymillió...

KISHERCEG      Micsoda?

ÜZLETEMBER   Ha megmondom, elkotródsz végre?

KISHERCEG      És mért tartod a hasadon a bolygódat?

ÜZLETEMBER   Csak egy kérdésedre válaszolok.

KISHERCEG      Akkor ötszázmillió micsoda?

ÜZLETEMBER            Olyan kis apróságok, amit fent látni olykor.

KISHERCEG                Legyek?

ÜZLETEMBER           Dehogy! Olyan kis sárgán csillogó...

KISHERCEG                Méhek?

ÜZLETENBER            Az égen sötétben!

KISHERCEG                Szentjános bogarak!

ÜZLETEMBER                     Direkt nem érted?! Azok az aranyos kis izék, amikről a semmittevők ábrándozni szoktak. Én azonban komoly ember vagyok! Nekem nincs        időm semmiféle ábrándozásra.

KIHERCEG                           Csillagok?

ÜZLETEMBER            Na, azok.

KISHERCEG                És mit csinálsz azzal az ötszázmillió csillaggal?

ÜZLETEMBER            Ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy. Komoly ember vagyok, szeretem a pontosságot.

KISHERCEG                Mit csinálsz ezekkel a csillagokkal?

ÜZLETEMBER            Hogyhogy mit csinálok velük?

KISHERCEG                Mit?

ÜZLETEMBER            Birtoklom őket.

KISHERCEG                Birtoklod a csillagokat?

ÜZLETEMBER            Még szép.

KISHERCEG                Találkoztam egy királlyal, aki...

ÜZLETEMBER                     A királyok nem birtokolnak. A királyok „uralkodnak”. Valamin. Melyik min...Ez más.

KISHERCEG                És mire jó neked, hogy birtoklod a csillagokat?

ÜZLETEMBER            Arra, hogy gazdag vagyok.

KISHERCEG                És mire jó a gazdagságod?

ÜZLETEMBER            Az arra, hogy jó.

KISHERCEG                De mit kezdesz a csillagokkal?

ÜZLETEMBER                     Kezelem őket. Megszámolom, aztán újraszámolom. Nehéz dolog.

KISHERCEG                         Nekem, ha van egy selyemsálam, a nyakam köré tekerhetem, és magammal vihetem. Vagy ha van egy virágom, leszedhetem, és szintén magammal vihetem. De te nem szedheted le a csillagaidat!

ÜZLETEMBER            Azt nem. De bankba tehetem őket.

KISHERCEG                Bankba? És belefér mind az ötszázegymillió?

ÜZLETEMBER            Hatszázhuszonkétezer hétszázharmincegy.

KISHERCEG                Hétszázharmincegy. Belefér a bankba?

ÜZLETEMBER   Mondom, direkt nem akarsz semmit se érteni.  Hát fölírom egy darabka papirosra a csillagaim számát; aztán ezt a papír­darab­kát bezárom egy páncélszerény fiókjába.

KISHERCEG      Ennyi az egész?

ÜZLETENBER   Mi kell több?

KISHERCEG      Érdekes. Sőt, költői.

ÜZLETEMBER   Most pedig hagyj magamra!

KISHERCEG       Nekem volt egy virágom, azt naponta megöntöztem. Volt három vulkánom, azokat hetente kipucoltam; mert azt is, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkán­jaimnak is meg a virágomnak is hasznukra vált, hogy birtokoltam őket. Te azonban nem vagy hasznukra     a csillagoknak.

ÜZLETEMBER   Hétszázharminckettő

KISHERCEG      És mért is tartod a bolygódat a hasadon?

ÜZLETEMBER   Hétszázharminchárom.

KISHERCEG      Vagy a hasadon fekszel, csak éppen lefelé fordulva t                              alálkoztunk?

ÜZLETEMBER   Hétszázharmincnégy.

KISHERCEG      A naplementéket nem teszed a bankba?

ÜZLETEMBER   Zizegj már innen! Kellemetlenebb vagy, mint egy marék cserebogár!

15;

KISHERCEG, ANTOINE

 Sötét.

Pirkad. Antoine az üres pálinkás üveg mellett hortyog. Kisherceg mellette ül, mesél.

KISHERCEG      Az ötödik bolygó nagyon érdekes bolygó volt. Ez volt

valamennyi közt a legkisebb. Éppen csak akkorka, hogy egy lámpa meg egy lámpagyújtogató elfért rajta. El sem tudtam képzelni, mi értelme lehet valahol az égbolton egy bolygón  egy lámpának meg egy lámpagyújtogatónak, ahol se házak, se utcák, se emberek nincsenek.Lehet, hogy az az ember ott maga volt a merő képtelenség. Mégis kevésbé képtelen, mint a király, a hiú, vagy az üzletember.   Az ő munkájának legalább van valami értelme. Ha meggyújtja a lámpáját, mintha egy csillagot segítene világra vagy egy virágot. Ha eloltja a lámpáját: elaltatja vele a virágot vagy a csillagot. Szép foglalkozás. És mert szép, valóban hasznos is.Antoine! Nagyon csúnyán horkolsz! Hallod?

 Antoine abbahagyja a horkolást, morgolódva az oldalára fordul.

KISHERCEG                         Amikor a bolygó közelébe értem, tisztelettel köszöntöttem a lámpagyújtogatót:

                                     - Jó napot kívánok! Miért oltottad el a lámpádat?

         - Mert ez a dolgom - felelte a lámpagyújtogató. - Jó napot!

                                     - Mi a dolgod?

                                     - Hogy oltsam el a lámpámat. Jó estét!

                                     Azzal meggyújtotta a lámpát.

                                     - De hát akkor miért gyújtottad meg újra?

                                     - Mert ez a dolgom - felelte a lámpagyújtogató.

                                     - Nem értem.

         - Nincs is mit érteni rajta. A dolgom a dolgom. Jó napot!

                                     És eloltotta a lámpát.

         Aztán egy piros kockás zsebkendővel törölgetni kezdte a homlokát.

- Szörnyű mesterség ez! Valaha régen nagyon értelmes volt. Este meggyújtottam, reggel eloltottam a lámpát. Aztán reggeltől estig pihenhettem, és estétől reggelig aludhattam. De a bolygó évről évre gyorsabban forog, a dolgom viszont maradt a régi.

                                     - És?

         - És most, hogy percenként fordul egyet a tengelye körül, nincs egy másodpercnyi nyugal­mam! Percenként oltok meg gyújtok.

                                     - Mulatságos! Egy nap egy percig tart nálad.

         - Egyáltalán nem mulatságos! Tudod, mióta beszélgetünk itt egymással? Egy hónapja!

                                     - Egy hónapja?

                                     - Úgy bizony. Harminc perce. Az harminc nap! Jó estét!

                                     És meggyújtotta megint a lámpáját.

    Antoine fojtott dühvel.

ANTOINE                    A haverod legalább lát naponta egypár naplementét...

KISHERCEG                Ó! Szóval ébren vagy? Jó reggelt!

 Antoine csak felnyög, a fejére húzza a dzsekit.

Kisherceg némi csend után.

KISHERCEG                Sokáig gondolkodtam, hogyan segíthetnék rajta.

ANTOINE                    Kicsodán?

KISHERCEG                Hát a lámpagyújtogatón! Hogyan pihenhessen, amikor

csak akar. Vagyis mindig. Mert lehet valaki egyszerre a dolgához hűséges is meg lusta is. - A te bolygód -mondtam neki - olyan kicsi, hogy három lépéssel körüljárhatod. Ahhoz, hogy állandóan a napvilágon maradj, egyebet sem kell tenned, mint elég lassan járnod. Így aztán, ha pihenni akarsz, elkezdesz sétálni... és a nappal addig fog tartani, ameddig kívánod. - Ezzel nem sokra megyek - felelte a lámpagyújtogató. - Világéletemben egyet szerettem: aludni. - Öreg hiba.

ANTOINE                    Mondtad te.

KISHERCEG                - Öreg hiba - mondta a lámpagyújtogató. - Jó napot!

                                     És eloltotta a lámpáját.

ANTONIE                    Jézusom, de másnapos vagyok!

KISHERCEG                         Őt - gondoltam amikor elbúcsúztam tőle, és mentem tovább, a többiek       mind megvetnék: a király is, a hiú is, az üzletember is. Pedig szerintem ő az egyetlen, aki nem nevetséges. Talán mert a dolgával törődik, nem csak saját magával.

Kisherceg sajnálkozva sóhajt egyet.

Antoine kinyitja az egyik szemét.

ANTOINE                    Ezzel a tanmesével engem kóstolgatsz?

KISHERCEG                Én? Dehogy!

ANTOINE                    Mert nehogy már megtalálj, hallod?

KISHERCEG                Tényleg nagyon rossz kedved van.

ANTOINE                    Csodálod?

 Csend. Kisherceg inkább magának.

KISHERCEG                         Bolygók közi utazásom során ő volt  az egyetlen, akivel meg tudtam       volna barátkozni.

ANTOINE                    A mázlista...

KISHERCEG                         Csakhogy igazán túl kicsi a bolygója. Nem férnénk el rajta ketten...

 Csend.

ANTOINE                    Ezernégyszáznegyven.

KISHERCEG                Parancsolsz?

ANTOINE                    Annyi napnyugtát láthattál volna naponta, ha mégis vele

                                      maradsz.

16;

TUDÓS, KISHERCEG

Elindulnak a bolygók a Netunusz.

A forgás a 231, 4 x 10  számú bolygónál áll meg. Ez tízszer nagyobb az eddigieknél.

Csengetés. Zene.

Világosodván a Tudóst látni. A kalap a gumilabdán. A tudós orrán szódaszifon vastagságú szemüveg, előtte vastag könyv, azon tintásüveg. A tudós kezében toll.

A tudós egyre türelmetlenebbül járkál fel s alá.

TUDÓS                          Hé! Hol egy kutató?  Mért váratnak meg ezek mindig? Kifogás! Profeszor úr, pardon, de kissé eltévedtem a dzsungelben! Beszippantott a sivatag! Magyarázkodni azt tudnak. Megevett egy krokodil! Közöm hozzá? Adatokat akarok, nem mentségeket! Még ilyet!

 Kisherceg érkezik , kissé zihál.

TUDÓS                         Na végre!

KISHERCEG               Ez a bolygó mekkora! Leglább tízszer nagyobb, mint...

TUDÓS                         Ne fecsegjen! Mutassa!

KISHERCEG               Mit?

TUDÓS                         Honnét jön?

KISHERCEG               Mi ez a nagy könyv?

TUDÓS                         Maga nem kutató?

KISHERCEG               Olyasmi.

TUDÓS                         Akkor mért kérdezz ostobaságokat? Nem engem keres?

KISHERCEG               Nem tudom.

TUDÓS                         A Geográfus vagyok.

KISHERCEG               Ja!

TUDÓS                                  Mit hozott? Tengert, folyót, eltemetett várost, hegyet vagy sivatagot?

KISHERCEG               A geográfus úrnak nagyon szép a bolygója.

TUDÓS                         Igen? Tehát mit hozott? Csak nem egy Óceánt?

KISHERCEG               Azt kellett volna?

TUDÓS                         Maga nem kutató?

KISHERCEG      De. Hozzak valamit?

TUDÓS               Mert most nincs magánál semmi?

KISHERCEG      Bepótolom. Tetszik itt. Hozzak Óceánt?

TUDÓS               Lehet.

KISHERCEG      Merre menjek érte?

TUSDÓS             Honnan tudjam?

KISHERCEG      Maga geográfus.

TUDÓS               De nem kutató. Ezért van szükségem magukra. Sajnos. Hogy

jönne egy földrajztudós ahhoz, hogy elinduljon, és számba vegye a városokat és folyamokat, hegységeket és tengereket, óceánokat és sivatagokat? A geográfus sokkal fontosabb ember annál, semhogy ide-oda kószáljon a világban. Ül a dolgozószobájában, és fogadja a kutatókat. Kikérdezi őket, és lejegyzi az emlékeiket. Aztán ha valamelyiket érdekesnek találja, vizsgálatot indít az illető kutató erkölcsi megbízhatóságát illetőleg.

KISHERCEG      Hát azt meg miért?

TUDÓS               Azért, mert ha egy kutató hazudnék, annak végzetes következményei lennének a földrajz­könyvekben. Valamint annak is, ha egy kutató többet innék a kelleténél.

KISHERCEG      Miért?

TUDÓS               Mert aki részeg, az duplán lát. Így a földrajztudós két hegyet tüntetne föl ott, ahol a való­ságban csak egy van.

KISHERCEG     Vagy egy sincs?

TUDÓS               Lehet. Nos, ha a kutató erkölcsisége kifogástalannak bizonyul, következik fölfedezésének a megvizsgálása.

KISHERCEG      Elmegy megnézni?

TUDÓS               Nem, nem. Az túl bonyodalmas lenne. Hanem fölszólítom a kutatót, hogy szolgáltasson bizonyítékokat. Ha például egy nagy hegy fölfedezéséről van szó, megkívánom tőle, hogy mutatóba szép, nagy köveket hozzon belőle.

KISHERCEG       Tehát ha felfedezek magának egy óceánt, hozzak belőle egy üveg vizet?

TUDÓS               Hozhat.

KISHERCEG      Akkor...induljak?

TUDÓS               De ne várasson sokáig!

KISHERCEG      Igyekszem.

TUDÓS               És semmi kifogás. Nekem ne magyarázza, hogy hajótörést szenvedett, aztán  felfalta egy cápa! Bizonyítékot akarok, nem mentségeket.  Világos?

KISHERCEG      És... ha csak egy virágot hozok?

TUDÓS               Na, tünjön a szemem elöl!

KISHERCEG      Dehát miért?

TUDÓS               Geográfus vagyok! Nem holmi lábszagú botanikus!

KISHERCEG      De...

TUDÓS               Tünés! Vagy magam hajítom le a bolygómról!

KISHERCEG      De...mit tetszik javasolni, melyik bolygót látogassam meg?

TUDÓS               Eridjen maga a Földre! Izgága alak.

17;

KÍGYÓ, ELŐHANG

  A szín közepén a Kígyó nyög, mint aki kiadós hányás után van. Előhang úr ápolgatja. Közben. A Kígyó fején van a kalap.

ELŐHANG          A Föld nem akármilyen bolygó ám! Van rajta száztizenegy király (beleszámítva természe­tesen a néger királyokat is), hétezer geográfus, kilencszázezer üzletember, kétmilliárd hétszázhét és fél millió részeges, uszkve, és egymilliárd háromszáztizenegymillió hiú, vagyis körülbelül ötmilliárd fölnőtt.

KÍGYÓ              Assszt meg minimum egy kígyó, sszivi.

ELŐHANG                   Hogy mondja?

KÍGYÓ               Ssz...rosszul vagyok.

ELŐHANG                   Mert nem tudunk megemészteni már egy ügyelőt se?

KÍGYÓ               Jaj!

ELŐHANG          De bezzeg? Egészben lenyeltünk hajdan egy elefántot is, mi?

KÍGYÓ               Assszt le!

ELŐHANG            Mellé desszertnek meg egy Tyrannoszauruszt, he? Lábatlan luvnya.

KÍGYÓ                Assszok nem issssznak! Nem dohányosssznak! Tudja assszt maga, milyen mája meg tüdeje volt asssznak asssz ügyelőnek?

ELŐHANG                   Elég nekem, ha kiskegyed tudja.

KÍGYÓ               Jaj, anyám, de rosssz...sssz.... emésssztetlen vagyok!

ELŐHANG          Sebaj. Tehát, hogy valami fogalmuk legyen a Föld nagyságáról, gondoljanak bele, hogy az elektromosság fölfedezése előtt a hat kontinensen egy egész hadseregnyi lámpagyújtogatót kellett alkalmazni, szám szerint négyszázhetvenkétezer-ötszáztizenegyet.Kissé távolabbról nézve a Föld pompás látványt nyújtott. A hadmozdulatok éppolyan szabá­lyozottan folytak, mint egy balett mozgása egy opera színpadán. Kezdték az új-zélandi és az ausztrál lámpagyújtogatók. Meggyújtották a lampionjaikat, aztán aludni mentek. Utána beléptek a táncba a kínai meg a szibériai lámpagyújtogatók; majd ők is eltűntek a kulisszák mögött. Most került sor az oroszországi és indiai lámpagyújtogatókra. Utánuk az európaiakra és az afrikaiakra. Aztán a dél-amerikaiakra. Aztán az észak-amerikaiakra. És sosem vétették el színre lépésük rendjét. Nagyszerű volt!

KÍGYÓ                Tissszzenkilencbillió hatszássznegyven millió szássszzarminkétezer tizenöt egésssssz kettő tisssszed egér él még a földön.

ELŐHANG                   Egér?

KÍGYÓ               Cinicini.

ELŐHANG          Mi?! Éssssz nekem pont egy randa, ssszőrös ügyelőt kellett bekanyalni! Ilyen depressssziósat, rég nem mosott fogakkal.

ELŐHANG                   De mi az a kettőtized egér, könyörgöm?

KÍGYÓ               Assszt a pontossszág kedvéért csak úgy mondtam.

ELŐHANG                   Buta tehén.

KÍGYÓ               Asssz jó. Olyat isssz ettem.

ELŐHANG                   Elég.

KÍGYÓ               Egy hónapig.

ELŐHANG                   Hol hagytam el?

KÍGYÓ               Lámpagyújtogatót, assszt még nem ettem.

ELŐHANG          Mindössze két lámpagyújtogató élt henyén és nemtörődöm módra: az Északi-sark egyetlen lámpájának gyújtogatója, valamint kartársa, a Déli-sark egyetlen      lámpájáé. Ők évente csupán kétszer dolgoztak. Erre a Földre érkezett tehát a kisherceg, miután némi vitatkozást követően geográfusunk őt a bolygójáról, mint láthattuk,  kihajította. Tessék!

18;

KISHERCEG, KÍGYÓ

 Sötét.

Fütyülő zuhanás, puffanás.

Kisherceg nyögése.

Éjszaka. Kisherceg a szín közepén magát fájdalmasan tapogatva kászálódik fel, aztán körülnéz. Meglátja a kígyót, aki még mindig a hasát fájlalja, ezért nem nagyon ügyel a szerepére.

KISHERCEG      Üdvözletem!

KÍGYÓ               Dohányoszok sssszkíméljenek!

KISHERCEG      A Földre estem, kérem?

KÍGYÓ               Issssszákosok dettó!

KISHERCEG      Do you speak englesh? Parle vu francis?

KÍGYÓ               A Földre esssztél, kicsi lúzer!

KISHERCEG      Ó... Hát ez ilyen?

KÍGYÓ               Kifogásssszod?

KISHERCEG      Nincs...de...mindenütt ilyen? Pontosan hol vagyok?

KÍGYÓ               Ssszahara ssszemete, bárhol fúrj le, ott olajra lelssz bele.

KISHERCEG      Ön kígyó, madam?

KÍGYÓ               Mert öntöszőcsőnek látssszom?

KISHERCEG      Inkább egy kalapnak.

KÍGYÓ               Essz egy köcsög.

KISHERCEG      Eszel bárányt?

KÍGYÓ               Sssszaszt igen.  Csak ügyelőt nem, többé assszt ssszoha!

 Kisherceg leül a homokba.

Csend.

A kígyónak már-már étvágya támad, aztán meg hányingere.

Kikígyózik takarásba.

Kisherceg utána néz, aztán fel a csillagokra.

 A Neptunusz és a kisbolygók. A kisbolygók csendben forognak.

KISHERCEG       Talán csak azért vannak kivilágítva a csillagok, hogy egy napon minden­ki megtalálhassa a magáét.

 A kígyó jön be.

KÍGYÓ               Mit mondassssz?

KISHERCEG      Nézd csak, az ott az én bolygóm. Éppen fölöttünk...

KÍGYÓ                Otthon felejtettem a pápasssszemem, a kontaktlencsémet meg kikönnyessztem valahol.

KISHERCEG       Hát a kígyók is sírnak?

KÍGYÓ                Én szoktam.

KISHERCEG      De milyen messze van az én kicsi bolygóm!

KÍGYÓ               Mit keresssszel te itt?

KISHERCEG      Nézeteltérésem támadt egy virággal.

KÍGYÓ               Hajaj! Ez issssz zizi... Férfiak...

         Sokáig hallgatnak.

KISHERCEG       Hol vannak az emberek? Itt a sivatagban olyan egyedül vagyok..

KÍGYÓ               Kössszi...

KISHERCEG      Bocs. Egyedül lennék, ha mi nem találkozunk.

KÍGYÓ               Nem lennél kevéssszbé egyedül az emberek köszt sze.

  Kisherceg hosszan nézi a Kígyót.

KÍGYÓ               Mosssszt mit bámulsssz?

KISHERCEG      Furcsa jószág vagy, vékony, mint az ujjam...

KÍGYÓ               Mossszt hánytam, nem?

KISHERCEG      Ja...

KÍGYÓ               De még így isssz bármilyen királynő ujjánál hatalmassszabb.

KISHERCEG      Hiszen neketek kígyóknak még lábatok sincs...

KÍGYÓ               Éssssz?

KISHERCEG      Repülni se tudsz.

KÍGYÓ               Cikissszel, lúzer?!

KISHERCEG      Dehogy! Bocsánat.

KÍGYÓ                Nincs asssz a hajó, replülő vagy raketta, amelyik messssszebbre bírna vinni!

KISHERCEG      Mint te? Hová?

KÍGYÓ               A halálba, pubi!

KISHERCEG      Ne már!

KÍGYÓ               Akit én kinéssszek magamnak, annak sssszannyi!

KISHERCEG      És kit szoktál kinézni magadnak?

KÍGYÓ               Ettem én már orossszlánt iszzz.

KISHERCEG      És....engem is kinéztél már?

KÍGYÓ               Ne lenne rossssz az eméssztésem...

KISHERCEG      Elcsaptad a gyomrod?

KÍGYÓ               Nincs egy almád?

KISHERCEG      Ha lenne, megennél?

KÍGYÓ               Előssször az almát.

KISHERCEG      És aztán engem?

KÍGYÓ               Dohányssszol? Issszol?

KISHERCEG      Nem.

KÍGYÓ               Akkor meg.

KISHERCEG      Inkább megeshetne rajtam a szíved.

KÍGYÓ               Kissszárt. Gonosssz vagyok.

KISHERCEG      Pedig lehetnél a barátom.

KÍGYÓ               Ha megfejted ssszegy találósssz kérdésssszemet.

KISHERCEG      Mi lenne az?

KÍGYÓ               Mi asssz, aminek nincs lába, mégisssz csússszik?

KISHERCEG      Giliszta?

KÍGYÓ               Nem!

KISHERCEG      Angolna a halpiacon!

KÍGYÓ               Még egyet találhatsssz!

KISHERCEG      Jégkrém csúzdán, tűző napon?

KÍGYÓ               Mondom, pubihússsz, hogy lússsszer vagy!

 Kígyó a fejét csóválva kikígyózik.

Kisherceg követi, aztán megáll.

KISHERCEG      Még találkozunk?

 A Kígyó nem válaszol.

Kisherceg bámul utána, aztán nagyot sóhajt, másik irányba kimegy.

19;

ANTOINE, KISHERCEG, RÓKA

Sötét.

Déli napfény.

Antoine a homokban ül, most a motor egyik dugattyúját fürkészi, tisztítgatja, miközben a Marseillest fütyürészi szörnyű hamisan. Dől róla az izzadság. Kézfejével megtörli a homlokát, amitől ott is egy merő olajos kosz lesz.

Ebben a mozdulatban látja meg a Kisherceget, aki szemérmes félmosollyal figyeli őt.

KISHERCEG      Örülök, hogy még mindig itt talállak.

ANTOINE           Ha hazajutok, talán felkeresem a feleségemet.

KISHERCEG      Nős vagy?

ANTOINE           Mit tudom én?! Azért keresem meg.

KISHERCEG      Ó!

ANTOINE           És te? Megtaláltad a naplementédet?

KISHERCEG      Meg.

ANTOINE           Átadtad neki, hogy puszilom?

KISHERCEG      Ő is téged. Most...mit csinálsz?

ANTOINE           Dugattyút pucolok.

KISHERCEG      És ettől majd meggyógyul a repülőgéped?

ANTOINE           Ajánlom neki.

KISHERCEG       Aznap, hogy a Földre pottyantam, rögtön találkoztam egy kígyóval.

ANTOINE           Aha... Én meg tegnap egy rókával.

KISHERCEG      Egy rókával?

ANTOINE           Nyilván képzelődtem.

 Kisherceg hosszan bólogat.

KISHERCEG      Majd...mesélek a kígyóról.

ANTOINE           Türelmetlenül várom.

KISHERCEG      Leülhetek?

ANTOINE           Tág a sivatag...

 Kisherceg Antoinetól távolabb leül, karját a térdei közé fonja.

Csend.

A szín szélén a Róka jelenik meg. hosszan bámulja őket.

Amikor a Kisherceg megmozdul, eliramodik vissza.

KISHERCEG      Este pedig egy vénséges, kiszáradt kóróval futottam össze.

ANTOINE           Mért nem mindjárt egy csipkebokorral?

KISHERCEG      Egy-két órányira innen.

ANTOINE           És?

KISHERCEG      Aprócska gyomocska, töredezett levelekkel.

ANTOINE           Csúcs. És?  Örült neked?

KISHERCEG      Kérdeztem tőle, látott-e mostanában errefelé embereket.

ANTONIE           És látott?

KISHERCEG      Látott.

 Antonie izgatottan.

ANTONIE           Merrefelé?

KISHERCEG      Arra egy karavánt.

ANTONIE           Mikor?

KISHERCEG      Két éve?

 Antonie lelohad

ANTONIE           Hülye.

KISHERCEG      Azt mondta, az a baj velük, hogy nincs gyökerük.

ANTONIE           A karavánoknak.

KISHERCEG      Az embereknek. Ezért viszi, sodorja őket a szél.

ANTONIE           Velős meglátás.

KISHERCEG      Olyasmi.

ANTONIE           És? Ugribugrit nem vetted elő a fejedből?

KISHERCEG      Dehogy!

ANTONIE           Meg kellett volna a kóróval etetned.

KISHERCEG      Jaj, Antoine, micsoda ötlet!

ANTONIE           A te bárányod. Te tudod.

 Antoine feláll, a dugyattyút a motorhoz viszi.

Csend.

 A Róka megint megjelenik, bámulja a Kisherceget. Amikor Antoine megszólal, ismét visszairamodik.

ANTONIE           Tudod, mit fogok mondani az asszonynak?

KISHERCEG      Ha hazaértél?

ANTONIE           Ha...

KISHERCEG      Talán amit én a vigágomnak?

ANTONIE           Mert te mit mondasz majd a virágodnak?

KISHERCEG      Hogy olyan egyedül vagyok nélküle.

ANTONIE           Én meg azt, gyere már, vizenyőskékszemű pufikám, csapjunk be valahol egy-két  abszintot, egyszer-kétszer.

KISHERCEG      És hogy itt a földön találkoztam más rózsákkal is.

ANTONIE           Azt is bevallod majd neki?

KISHERCEG      Azt is.

ANTONIE           Hát... az álmoskönyv szerint ilyesmit elhencegni...

KISHERCEG      Képzeld! Egy egész rózsakertbe botlottam úgy fél éve!

ANTONIE           Hja...így megy ez.

KISHERCEG       És amikor megláttam őket, és beszélgettem velük, egészen elszomorodtam.

ANTONIE           Mert valahol minden rózsa egyforma?

KISHERCEG       És amikor ismét magamra maradtam, lehevertem a homokba és sírtam.

ANTOINE           Ezt is elmeséled?

KISHERCEG      El.

ANTONIE           Beduin, te tényleg nem értesz a nőkhöz.

KISHERCEG      A virágomhoz.

ANTOINE           Se.

  Antonie visszamegy a motorhoz, aztán a dolgát végezni eltűnik a repülő mögött.  

Kisherceg magában bölcselkedik.

KISHERCEG      - Jó napot!

                            - Jó napot!... Jó napot!... Jó napot!

                            - Ki vagy?

                            - Ki vagy... ki vagy... ki vagy...

                            - Légy a barátom, olyan egyedül vagyok.

                            - Egyedül vagyok... egyedül vagyok... egyedül vagyok .

                            Az ember olyan, mint a visszhangja.

20.

RÓKA, KISHERCEG, ANTOINE

  A Róka jelenik meg harmadszor is.

RÓKA                 Jó napot!

KISHERCEG      Jó napot!

RÓKA                 Jó napot!

KISHERCEG      Jó napot, jó napot.

RÓKA                 Itt vagyok!

KISHERCEG      Itt vagyok, itt vagyok.

RÓKA                 Én nem a visszhangod vagyok!

KISHERCEG      Én nem a...Én nem a....

 Kisherceg most kapcsol, hogy nem visszhangot játszik, hökkenten néz körül. Meglátja a Rókát.

KISHERCEG      Hello!

RÓKA                 Én már köszöntem.

KISHERCEG      De csinos vagy!

RÓKA                 Kedves, hogy ezt mondod...

KISHERCEG      Engedd meg: Kisherceg.

RÓKA                 Örvendek, Róka.

  Csend. Mosolyuk lassan kínossá válik.

KISHERCEG      És most?

RÓKA                 Láttam, szomorú vagy.

KISHERCEG      Akkor... Gyere, játsszál velem! Tényleg szomorú vagyok...

RÓKA                 Nem játszhatom veled.

KISHERCEG      Mért nem?

RÓKA                 Nem vagyok megszelídítve.

KISHERCEG      Ó, bocsánat!

RÓKA                 Nincs mit. Nem történt semmi.

 Csend, amely megint kínossá kezd válni.

 Odakintről Antoine.

ANTOINE           Hé! Beduin!

 Róka összerezzen, menekülésre fogja.

KISHERCEG      Várj! Ő csak a... barátom.

RÓKA                 A barátod?

KISHERCEG      Azt hiszem.

RÓKA                 Tegnap már találkoztam vele.

KISHERCEG      Említette.

ANTOINE           Hallod?

RÓKA                 Ő veszett meg, nem én.

KISHERCEG      Majd mondd meg neki.

RÓKA                 Hogy megint hozzámvágja a kalapácsát?

KISHERCEG      Hozzád vágta?

RÓKA                 Úgy tett, mintha...

KISHERCEG      Akkor megint nem gondolta komolyan. Jó ember.

RÓKA                 Ha te mondod...

ANTOINE           Ezek itt nem egy róka lábnyomai? Kettő elől, kettő oldalt mögötte, a talpa meg hátul.

RÓKA                 Na, szevasz, örülök, hogy.

 Róka menni készül, Kisherceg megállítja.

KISHERCEG      Várjál!  Hogy lehet téged „megszelídíteni”?

RÓKA                 Te nem vagy idevalósi. Mit keresel itt?

KISHERCEG     Embereket.

ANTOINE           Különben tökmindegy, leszarom.

RÓKA                 Az embereknek puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, az nagyon kelle­metlen! Viszont tyúkot tenyésztenek. Ez minden hasznos érdekességük. Tyúkokat nem keresel?

KISHERCEG      Nem. Téged tyúkokkal lehet  „megszelídíteni”?

RÓKA                 Minek nézel engem?

KISHERCEG      Bocsánat.

RÓKA                 Megszelidíteni számomra azt jelenti: kapcsolatot teremteni.

KISHERCEG      Kapcsolatot?

RÓKA                 Úgy bizony. Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyan­olyan. Mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...

KISHERCEG      Értem! Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...

RÓKA                 Lehet. Annyi minden megesik a Földön...

KISHERCEG      Ó, ez nem a Földön volt.

A róka egyszeriben csupa kíváncsiság .

RÓKA                 Hanem?

KISHERCEG      Hanem egy másik bolygón.

RÓKA                 Ugratsz.

KISHERCEG      Dehogy.

RÓKA                 És… vannak azon a bolygón vadászok?

KISHERCEG      Nincsenek.

RÓKA                 Hát tyúkok?

KISHERCEG      Mert ha vannak, eljössz oda velem?

RÓKA                 Lehet.

KISHERCEG      Sajnos tyúkok sincsenek.

RÓKA                 Semmi sem lehet tökéletes.

  Kintről Antoine csattan fel.

ANTOINE           A szakramentumát! Megint hol van az a kurva csavar?

Direkt ide tettem!  Ide, ebbe a zsebembe!

 Antoine jelenik meg.

A Róka eltűnik. 

Antoine haragosan néz Kishercegre.

ANTOINE           Megint elidugtad?

KISHERCEG      Mit?

ANTOINE           A csavart!

KISHERCEG      Én? Mikor tettem volna?

ANTOINE           És a hatos stüncit?

KISHERCEG      Az meg mi?

ANTINE              Stücni! Az sincs meg! Nem láttad?

KISHERCEG      Azt se tudom, hogy néz ki!

ANTONIE           Attól még eláshattad azt is a homokba.

KISHERCEG      De mért tennék ilyet?

ANTOINE           Mért? Mért? Mert te is gyűlölöd az európai embert, azért!

KISHERCEG      Dehogy gyűlölöm!

ANTOINE           És még hazudsz is! Sumákolsz. Játszod a jó fiút!

KISHERCEG      Hogy néz ki a stücni?!

ANTONIE           Hol van?

 Kisherceg tanácstalanul néz körül, aztán felcsillanó szemmel megy érte, felemeli a homokból, Antoinenak adja.

KISHERCEG      Ez az, Antoine?

 Antoine csak bámulja, aztán gyorsan átveszi.

ANTOINE           Pedig ide tettem a zsebembe, a csavar mellé.

KISHERCEG      Nem dugtam el.

ANTOINE           Bocsánat. Nem bírom már!

 Antoine siet vissza a motorhoz, még visszafordul.

ANTOINE           Ha megszabadulok innen, jó vagy nálam egy italra.

KISHERCEG      Casablankán?

ANTONIE           Akár New Yorkban!

 Antoine eltűnik.

Kisherceg vár egy kicsit, aztán a szín szélére megy, amerre a Róka eltűnt. Semmi.

A Róka az ellenkező irányból jelenik meg, somolyogva figyeli a Kisherceget, aztán elkomorodik.

RÓKA                 Néha nekem is egyhangú az életem.

KISHERCEG      Hát itt vagy?

RÓKA                 Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan,         mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán néha meglehetősen unat­ko­zom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna az odumból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát?

KISHERCEG      Hol? Itt a sivatag közepén?

RÓKA                 Nem ott! Hanem itt. A lelkedben!

KISHERCEG      Így látom. A báránykám és a virágom mellett.

RÓKA                 Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut az eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van.

KISHERCEG      De nekem... hollófekete a hajam.

RÓKA                 A fejeden igen.

KISHERCEG      Értem. A te szívedben nem.

RÓKA                 Ha megszelídítenél, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...

KISHERCEG      Akkor én most... megszelidítenélek... egy kicsit.

RÓKA                 Igen! Légy szíves, szelidíts meg!

KISHERCEG      Kész örömest.

  A Róka Kisherceg ölébe búvik, Kisherceg simogatja, közben.

KISHERCEG      Már... meg vagy...szelídülve?

RÓKA                 Sok-sok türelem kell hozzá.

 Róka kiszakítja magát az ölelésből, eliszkolna.

KISHERCEG      Hé! Most hova... mért?

 Róka visszafordul, kacérkodik.

RÓKA                 Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...

KISHERCEG      Ez... napokig fog tartani?

RÓKA                 Talán hetekig. Minden nap....pontosan ilyenkor találkozunk. Ha bárhová is méssz előtte, pontos légy. Mondjuk minden nap négykor itt?

KISHERCEG      Négykor itt.

RÓKA                 Mert ha például délután négy­kor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldo­gabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor találkozunk, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.

KISHERCEG      Mik azok a szertartások?

RÓKA                 Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is meg volt például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmentek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap volt! Olyankor egészen a szőlőig elsétáltam. Ha a vadászok csak úgy  akármikor táncoltak volna, minden nap egyforma lett volna, és nekem egyáltalán nemlett volna vakációm.

KISHERCEG      És hogy kerültél ide a sivatagba?

RÓKA                 Lehet, hogy téged követtelek?

KISHERCEG      Engem követtél?

RÓKA                 Nem. De sírnom kell majd.

KISHERCEG      Mért?

RÓKA                 Mert megszelidítettél.

KISHERCEG      De hiszen te is kérted!

RÓKA                 Azért kell majd sírnom, te buta.

KISHERCEG      Tényleg buta vagyok. Mért kell majd ezért sírnod?

RÓKA                 A búza színe miatt. Majd amikor örökre elválunk.

KISHERCEG      Mért válnánk el?

RÓKA                 Mert neked vissza kell menned a virágodhoz.

KISHERCEG      Dehát velem jöhetnél!

RÓKA                 Téged vár a virágod.

KISHERCEG      De attól te még...

 Odakint Antoine felordít.

ANTOINE           Na!

KISHERCEG      Holnap négykor?

RÓKA                 Ne!

KISHERCEG      Félhat?

RÓKA                 Inkább soha!

KISHERCEG      Ne! Várjál! Ezt beszéljük meg!

Kisherceg a Róka után fut.

Antoine bejön, nekikészül, megforgatja a propellert.

 A motor köhög kicsit,aztán semmi.

 Antoine újra próbálkozik. Semmi.

Aztán harmadszor is semmi.

21; 

ANTOINE, KISHERCEG

 Kisherceg jön vissza szomorúan. Már rajta van a kalap.

KISHERCEG      Itt járt.

ANTOINE           Kicsoda?

KISHERCEG      A róka.

ANTOINE           Tehát az ő lábnyomait láttam.

KISHERCEG      Az övét.

ANTOINE           Megtaláltad a kalapod?

KISHERCEG      Meg.

ANTOINE           Tehát nem kígyót, a hasában egy elefánttal.

KISHERCEG      Nem.

 Antoine bölcsen bólogat.

ANTOINE           És? Elkergetted?

KISHERCEG      A rókát? Dehogy. Egy kicsit megszelidítettem.

ANTOINE           Na persze.

 Antoine indul a géphez, visszafordul.

ANTOINE           Én meg....kissrác koromban ismertem egy vasutast.

KISHERCEG      És?

ANTONIE           Én tőle kunyeráltam el.

KISHERCEG      Mit?

ANTOINE          Hát a kalapját!

KISHERCEG      Ja...

ANROINE          Mert elhatároztam, hogy vagy mozdonyvezető leszek.

                            Vagy ha az nem megy, akkor váltóőr.

KISHERCEG      Mit csinál a váltóőr?

ANTOINE          Őrzi és váltja a váltókat. És amikor vált,  rostálja az utasokat.

 Kisherceg halványan elmosolyodik.

KISHERCEG      Hogyan rostálja?

ANTOINE           Ezresével! Hol jobbra küldi a vonatokat, amik viszik őket, hol meg balra.És most.....zzzzzrakatarakata egy kivilágított gyorsvonat rázkódtatja meg mennydörgő robajjal a váltóházat.

KISHERCEG      Ez most egy mese, Antoine?

ANTOINE           De sürgős nekik! Mit keresnek? Azt maga a mozdonyvezető se tudja - mondja a váltóőr.Zzzzzrakatakarakataka...Ellenkező irányból eldübörög egy másik kivilágított gyorsvonat. Máris visszajöttek? Ezek nem ugyanazok. Ez egy ellenvonat. Most pedig kérdezd meg, hogy miért utaznak annyian? Nem érezték jól magukat ott, ahol voltak?

KISHERCEG      Mért?

ANTOINE           Nem érezték jól magukat ott, ahonnan jöttek.

KISHERCEG      Nem?

ANTOINE           Az ember sosem érzi jól magát ott, ahol éppen van.

 Csend, aztán.

ANTOINE           És földübörgött egy harmadik kivilágított gyorsvonat.

KISHERCEG       Zzzzzzrakatakarakataka. Ezek a gyorsvonatok egymást üldözik.

ANTOINE           Egyáltalán nem üldöz senki senkit. Az utasok alusznak odabent vagy ásítoznak. Csak a gyerekek nyomják az orrukat az ablaküveghez.

Könnyű nekik. Mondta akkor nekem  váltóőr.

 Csend.

KISHERCEG      Mégse lettél vasutas.

ANTOINE           Viszont legkésőbb holnap délig tényleg szomjan halok...

KISHERCEG      Veled maradjak addig?

ANTONIE           Minek?

KISHERCEG       Mert jó az embernek, ha van barátja. Különösen akkor,  ha rövidesen meg kell halnia. Én a magam részéről nagyon örülök neki, hogy a róka majdnem a barátom lett...

 Csend, aztán.

ANTOINE           Egész véletlenül nem tudsz errefelé valami jó kis sivatagi kutat? Oázist? Pálmafákkal?

 Csend.

KISHERCEG       Vándorolhatnánk is, amíg... Aztán majd leszáll az éjszaka...  A csillagok szépek. Sok csillagnak vannak bolygói. És nyilván akad olyan is, egy csomó bolygó, ahol virágok nőnek, és…

ANTOINE           Ja, ezt már tudom.

KISHERCEG       Ez a sivatag is szép. Most például az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol biztos rejt egy kutat. És ahol víz van, ott akár megnőhet a búza is. Te tudtad, hogy a búzamezőre emlékezni olyan, mint egy barátra emlékezni?

ANTOINE           Nem.

KISHERCEG       Mert ami nincs itt előttünk, az attól még nem láthatatlan. Ezt is a rókától tanultam meg igazán. Bár nem is. Ezt már régen tudom. De jó volt tőle is hallanom.

ANTOINE           A kútról mesélj!

KISHERCEG       Holnap reggel felkelünk, vándorlunk tovább, és délre megleljük a kutat! Gyere! Menjünk!

ANTOINE           Előbb pihenjünk!

KISHERCEG       A kút, amit találunk, nem hasonlít majd a szaharai kutakhoz. Nem egyszerűen egy ho­mok­ba ásott lyuk lesz. Hanem olyan, mint egy falusi kút. Kerekes. Kis faházikóval, jó öblös pléhvödörrel, hosszú kutyalánccal.

Hogy kerül ez a kút oda? Hiszen falunak nyoma se lesz. Úgyhogy azt hisszük majd, hogy káprázik a szemünk. De nem. Ott lesz az. Minden készen: csiga, vödör, kötél...zöldre festett faházikó, piros cseréptetővel…

 Antoine felnevet, ahogy látja maga előtt.

ANTOINE           Egy szart!

KISHERCEG       Hallod?  Fölébresztjük a kutat, ő meg énekel... Te lassan fölvonod a vödröt a káváig. Ráállítod, jó szilárdan. A fülünkben még tart a csiga éneke; a vödörben még remeg a víz, és benne, látjuk, ott zizeg a nap.

ANTOINE           Zizeg, mi?

KISHERCEG       Iszunk vizet. Húnyt szemmel. Olyan ez, mint egy ünnep. Ez a víz más most, több a puszta italnál. A csillagok alatti vándorlásból született, a csiga énekéből, a karod megfeszített erejéből. Olyan jólesik a szívnek, mint egy...karácsonyi ajándék. A karácsonyfa fénye, az éjféli mise zenéje meg a mosolyok varázsa.

 Antoine hunyt szemmel hátradől a homokba.

KISHERCEG       Nálatok az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák... Igazam van, Atoine?

ANTOINE           Neked mindig.

KISHERCEG      A szem vak. A szívünkkel kell keresni.

ANTOINE           Jó.

KISHERCEG      Indulunk akkor?

ANTOINE           Reggel.

 Kisherceg leül Antoine mellé.

KISHERCEG      Még nem rajzoltál szájkosarat a bárányomnak.

ANTONIE           Reggel.

KISHERCEG      Pár fej káposztát is rajzolhatnál neki.

ANTOINE           Rendben.

KISHERCEG      Szénát?

ANTOINE           Azt is reggel.

Csend.

KISHERCEG      Megyek, nézek naplementét.

ANTOINE           Menj csak.

KISHERCEG      Nem ölelsz meg?

Antonie felül.  Ültökben sután összeölelkeznek.

Aztán Kisherceg Antonie kezébe nyomja a kalapot.

Egy darabig nézik egymást.

Kisherceg feláll, kimegy.

Csend.

Antonie magának.

ANTOINE           Estére...már félni fogok? Majd bámulom a csillagokat, körülöttük a bolygókat. Talán még egy beduint is kisasolok, ahogy integet majd nekem. Mellette lesz a rózsája, a rózsa mellett pedig az ugribugri, a szájkosárral...

 Antoine felröhög, hosszan hahotázik, a hahotából vinnyogás lesz.

ANTONIE           Na, rég mulattam ilyen jót...

Csend.

ANTONIE           Minden csillag egy-egy nagy kút lesz.

                                      -sötét-