A
VÁRAKOZÓMŰVÉSZ
JÁNOS, ötvenes férfiú
MARGIT, fiatalasszony
PÉTER, a férje
ANYA, János édesanyja
JÚLIA, János nővére
GYULA, János bátyja
GÁBOR, János barátja
Játszódik márciustól októberig egy
kórház kertjének
kies
zugában, ahol egy sétatéri pad rejtőzködik, sűrű,
örökzöld
bokrok ölelte tisztáson.
EGY
1;
MARGIT, PÉTER.
JÁNOS, ANYA
A padon Margit
és Péter ülnek összebújva, megilletődve. Margit pongyolában, hálóingben,
papucsban. Melegen süt a nap.
MARGIT Neked nem furcsa, Péter?
PÉTER Micsoda?
MARGIT Hogy itt ülök. Hálóingben, anyád
pongyolájában.
PÉTER Tök kellemes. Szerencse, hogy ráakadtunk.
MARGIT De nem hihetetlen?
PÉTER De mi?
MARGIT Hogy itt ülök!
PÉTER Csak egy nap. Kibírjuk.
MARGIT Te ki…
PÉTER Muszáj, hogy alaposan megvizsgáljon a
doki. Megnézi, mi a baj, felír rá valami gyógyszert, és már tűzünk is haza.
MARGIT De mért kell itt is aludni?
PÉTER Ahhoz képest, hogy a kolléganődnek az
utolsó három hónapot
végig bent kellett feküdnie…
MARGIT Mert ő veszélyeztetett volt.
PÉTER Te is járhatsz úgy.
MARGIT Ne!
PÉTER Azért kell most ez a vizsgálat.
MARGIT És ha tényleg azért vérzek…?
PÉTER Akkor majd fekszel szépen otthon.
MARGIT Bele is őrülnék. Vagy az anyád. Vagy mind a
ketten!
PÉTER Hát…az meglehet.
János vezeti át az anyját a bokrok közt. Alaposan
meglepődik azon, hogy a pad
foglalt. Megrökönyödve bámulja a házaspárt,
felmordul. Ám ahogy meglátja
Margit arcát, benne reked a szusz. Guvadt szemmel
nézi a nőt. Az anyja vonná
őt vissza.
ANYA János! Gyere! Gyere szépen, látod,
foglalt. Akkor inkább kísérj
ki! Gyere! Hallod? A
büfében mégis veszek neked csokiparányt.
Az Anya János fürdőköpenye övénél fogva rángatja őt
ki. Egy narancs
esik ki a férfi kezében tartott zacskóból.
Péter felpattan, visszaadná a gyümölcsöt, ám addigra
János és az anyja
eltávolodik. Úgy dönt, Margitnak nyújtja.
PÉTER Kéred?
MARGIT Nem.
PÉTER Frankón jó narancs…
MARGIT Láttad, hogy bámult rám?
PÉTER Volt egy arca…
MARGIT De mért bámult úgy rám?
PÉTER Szerelem első látásra?
MARGIT Itt van zárt osztály is?
PÉTER Fogalmam sincs. Meghámozzam neked?
MARGIT Nem kell!
Péter zsebre vágja a narancsot.
PÉTER Még nem is reggeliztél.
MARGIT Nem is vagyok éhes.
PÉTER De már vettek vért. Ehetnél.
MARGIT Nem vagyok éhes!
PÉTER Mert? Most is görcsöl?
MARGIT Most nem.
PÉTER És nem volt véres, amikor kimentél a
vécére?
MARGIT Nem.
PÉTER Hát…kár volt úgy rohanni. Mindjárt dél,
és még nem ért rád
a doktor úr…
MARGIT Nehéz szülése van.
PÉTER Ja. Az van neki. Tudom.
MARGIT Ne menjünk inkább haza?
PÉTER Menjünk? Á, ne! Vizsgáljon meg! Tudod, a
baba…
MARGIT Igazad van, bocs.
PÉTER Inkább enned kéne valami kicsit. Hozzak?
MARGIT Majd biztos kapok itt ebédet.
PÉTER De hozok! Szendvicset. Még egy üveg
ásványvizet? Banánt?
Rántott húsos zsemle! Azt
imádod!
MARGIT Nem költjük erre pénzt.
PÉTER Ugyan már!
MARGIT Tudod, hogy minden fillér számít.
PÉTER Az istenit! Megalázó, hogy siránkozás
nélkül nem bírok venni egy kurva zsemlét!
MARGIT De ha nem kívánom...
PÉTER Tényleg elvárnátok, hogy álljak be
közmunkásnak?
MARGIT Azzal se jutnánk beljebb.
PÉTER De elvárnátok.
MARGIT Én aztán nem ezt várom. Anyád.
PÉTER És te? Te mit?
MARGIT Ezt most ne kezdjük újra! Jó?
Csend. Péter komoran mered maga elé.
MARGIT Na! Ne durcáskodj! Gyere, kapsz egy puszit!
Péter hálásan kiegyezik a pusziban. A pusziból
gyengéd csók lesz.
Békés csendben simulnak egymáshoz. A sövény
megmozdul.
János lép ki a takarásból. Már két zacskója van. A
narancsos mellett egy kisebb,
a csokiparányos. Megáll a fiataloktól négy-öt
méterre. Eszelős tekintettel
mered Margitra. Margit és Péter egymás között.
MARGIT Jézusom!
PÉTER Ez tényleg nem százas..
MARGIT De mit bámul rajtam? Kergesd el!
PÉTER Hogy tehetném?
MARGIT És ha közveszélyes?
PÉTER Akkor nem járkálhatna szabadon.
MARGIT De ijesztő!
Péter megemeli a hangját, de udvariasan szól.
PÉTER Uram? Valami…gond van?
János most Péterre mered, aztán a fejét rázza,
kimegy.
PÉTER Látod. Nem volt veszélyes.
MARGIT Szegény. Mi baja lehet?
PÉTER Mondom, beléd szeretett.
Csend.
Péter lopva az órájára néz.
MARGIT Elmehetsz ám.
PÉTER Nem sietek sehová.
MARGIT Majd estefelé nézzél rám. Vagy az is elég,
ha telefonálsz.
Délután anyád úgyis bejön,
beszél a dokival.
PÉTER Majd én beszélek vele!
MARGIT Jó. Beszélj te is vele.
PÉTER Elég pénzt adtam neki?
MARGIT Szerintem…
PÉTER Ennyiért tíz perce lehetne rád.
MARGIT Annyi volt is rám, Péter, ne dühösködj
mindenen!
PÉTER Akkor…hozzak valami kaját?
MARGIT A közértből. Fél kiló disznózsírt.
Péter felpattan, máris siet kifelé.
PÉTER Egy rántott húsos zsemlét, oké?
MARGIT Csak egy kanalat a zsírhoz.
Péter kimegy. Margit fáradtan dől hátra.
A szemét lehunyva fordítja az arcát a Napnak.
2;
JÁNOS, MARGIT
János bújik elő
a bokrok rejtekéből. A padhoz ballag, leül a legszélére.
A két zacskót a
óvatosan, csendben a pad mellett a murvás talajra teszi.
Amikor
megszólal, Margit csak akkor veszi őt észre.
JÁNOS Látja…
Margit
felpattan, pár lépést menekül.
MARGIT Jézusom!
JÁNOS Bocsánat.
MARGIT Megijesztett!
JÁNOS Nem akartam. Még egyszer, elnézést! És ha
zavarom…
Csak egy percig…aztán úgyis
mennem kell…megyek…
MARGIT Tessék…csak…
JÁNOS Csak mert eddig nem tudtam, mi végre
találtam meg ezt a padot.
De
így már értem, hogy kegyed is ráakadt. Pedig nem könnyű
megtalálni, ugye? Megsejteni,
hogy konyhakert és az üvegházak
labirintusán túl található e
kórház egyetlen zuga, ahol a csönd az
úr. A nyugalom, a béke. Isten
hozta!
MARGIT Mi egyből idetaláltunk.
JÁNOS Ez természetes, kedves Judit.
MARGIT Hát akkor…viszlát…
JÁNOS Jöjjön, kérem, egy kicsit üljön vissza!
Üljön le! Mondom!
Egy perc és én itt se vagyok.
Margit visszaül,
a pad másik legszélére.
Csend.
János hosszan
bámulja a nőt.
Aztán felsóhajt.
JÁNOS Igen.
János dől hátra,
most ő élvezi hunyt szemmel a napsütést.
Margit óvatosan
feláll, megpróbál elslisszolni.
JÁNOS Mégis elmegy?
MARGIT Majd…eligazítaná a férjemet?
JÁNOS Igen?
MARGIT Visszamentem a kórterembe.
JÁNOS Örülök, hogy eljött. Az utolsó
pillanatban!
MARGIT Milyen utolsó? Ne haragudjon, de miről
beszél maga?
JÁNOS Várja meg itt a férjét! Nem harapok.
MARGIT Biztos?
JÁNOS Biztos. Csüccs!
Margit visszaül.
Csend.
János komoran
mered maga elé.
Aztán meglátja a
zacskó narancsot.
JÁNOS Narancs. Vérnarancs. Ugye nem kér?
MARGIT Köszönöm, nem.
JÁNOS Csodálkoztam volna. Kegyed jól nevelt
úrilány. Igaz, Judit?
MARGIT Talán mégis szólhatna a férjemnek…
JÁNOS Vér-na-rancs. De maga nem kér. Pedig én
magának adom
az összest. Tessék!
János hirtelen,
erőszakos mozdulattal Margit ölébe nyomja a zacskót.
Közben hadarva
magyaráz.
JÁNOS A vérnarancs sokkal egészségesebb az
ananász-narancsnál.
Pont a piros húsa miatt.
Tudta? Hát nekem ez tökmindegy.
Én már úgyse tudom lenyelni.
Se ezt, se azt. Kérem. A gyomrom.
Fuccs! Bumm! Hoppáré. Lehet, hogy mégis
későn jött el maga hozzám, Judit?
MARGIT De a…
JÁNOS Vagy dobjam ki?
MARGIT Férjem is hoz, és…
JÁNOS Vagy rohadjon meg a szekrényemben ez is?
MARGIT És ezt igazán…
JÁNOS Hiába mondom a hülye anyámnak, hogy nekem
már nincs szükségem ételre. Nem élet vele. Halok meg. De ő csak hozza, hozza,
hozza…!
MARGIT Sajnálom.
JÁNOS Fogadja el!
MARGIT Nem szeretném, mert…
JÁNOS Elfogadni!
MARGIT De ha nem kell!
Margit a pad közepére teszi a zacskót.
János dühösen méri a nőt végig, aztán a zacskóra
mered, végül legyint.
Hátradől, az eget fürkészi. Úgy tűnik, befejezte a
társalgást.
Margit nagyon feszeng.
JÁNOS Akkor egyen csoki parányt!
MARGIT Inkább mégis megyek!
Margit harmadszor is felpattan, indul. János ismét
ráförmed.
JÁNOS Hová? Hová megy? És akkor minek jött?
Judit! Nem értem!
Ne
komolytalankodjon? Üljön vissza! Itt van, vegyen egyet!
János kínálja a parányt a kisebb zacskóból. Margit
nem mer ellenkezni.
Kivesz egy csokit, óvatosan beleharap. János a
gesztust fürkészi.
Aztán ahogy a nő rágja az édességet. Bólint.
JÁNOS Üljön le! A ló eszik állva, az ember ül.
Vegyen még egyet!
Margit leül, kivesz még egy parányt a zacskóból, azt
is megeszi.
JÁNOS És ne féljen, nem vagyok elmebeteg. Rákos
vagyok.
Haldoklok.
MARGIT Jaj, istenem.
JÁNOS Ne sajnáljon!
MARGIT Jó.
JÁNOS Rágjon!
Margit kényszeredetten rág. János még közelebbről
fürkészi a nő ajkát.
MARGIT De…akkor…mi van?! Mit néz úgy?
JÁNOS Maga hasonlít egy angyalra. És ez a kis
anyajegy az ajka felett!
Ez magán a stigma. Tudta?
János megérinti a nőt az ajka fölött, Margit ettől
kiakad.
MARGIT Hé! Mit képzel?!
JÁNOS Bocsánat.
MARGIT Nahát, tudja…
JÁNOS Belátom, ezt nem kellett volna…
MARGIT Maga közveszélyes!
JÁNOS De értsen meg! Nekem már végem. De magát
még meg tudom
menteni!
MARGIT Engem? Mitől?
Csend.
JÁNOS Nem is sejti.
MARGIT Mit?
JÁNOS Például azt, hogy mi vezette hozzám ide a
padhoz. Egy sugallat?
Bizsergés, itt a
tarkójánál? Na! Mondja már! Nagyon kíváncsi
vagyok. Hogy megy ez?
MARGIT De hát micsoda?
JÁNOS Nem árulja el.
MARGIT Mit nem?
JÁNOS De mire jó hazudozni, Judit?
MARGIT És miért hív engem Juditnak?
JÁNOS Ejnye, még a nevét is letagadná?
MARGIT Margit a nevem!
JÁNOS Ne! Margaret? Nahát. Ez igaz? Na, így is
jó. Van benne stílus.
MARGIT A keresztnevemben?
JÁNOS Nomen est omen.
MARGIT Mire gondol?
JÁNOS Kettőnkre gondolok.
MARGIT Nahát, nekem ebből…
JÁNOS Elege van?
MARGIT Elegem hát!
JÁNOS No. Az a fontos, hogy végre találkoztunk.
Kár, hogy beteg.
MARGIT Én? Semmi bajom!
JÁNOS Semmi?
Jánost egy pillanatra megszállja a kétely. Ellenőrzi
azt az anyajegyet az asszony
ajkánál. A fejét csóválja.
MARGIT Az csak egy anyajegy!
JÁNOS Csak?
MARGIT Maga bolondozik velem?!
JÁNOS Hogy merészelném?
MARGIT Tudja maga, kit szívasson?!
JÁNOS Pardon, még be se mutatkoztam. Kiss.
János. Kiss János.
A kezét csókolom.
Csakugyan meg is tenné. Margit elkapja a kezét.
MARGIT Menjen már a picsába!
JÁNOS No de Margaret. Viselkedjék. Maga még se
olyan jól nevelt?
MARGIT Idióta!
JÁNOS Ez a vadóckodás mégis csak sok. Azt nem
vártam el, hogy
mindjárt a nyakamba ugrik,
de…
MARGIT Ez nem lehet igaz.
JÁNOS Mármint micsoda?
MARGIT Ilyen nincs!
JÁNOS De milyen nincs?
Margit kínjában felvihog. Aztán nem bírja
abbahagyni.
JÁNOS Nocsak.
János lassan kezd megsértődni. Margit integet
elnézésért, lassan visszanyeri
az uralmat a vihoghatnék felett.
JÁNOS Szóval? Mi is a panaszunk, hölgyem?
MARGIT Semmi komoly.
JÁNOS Ugyan. Ám a betegségén túl van magában
valami…valami sugárzás. Ezt nehéz megfejteni.
MARGIT Csak egy vizsgálatra hívtak be.
JÁNOS Vizsgálatra?
MARGIT Egy nap. Akadt egy kis problémám.
JÁNOS Problémája.
MARGIT Az.
JÁNOS Kicsi?
MARGIT Babánk lesz, és… És.
JÁNOS Ez az! Baba lesz! Értem már! Hát ettől
sugárzik kegyed, ettől
ennyire szép!
MARGIT Egy bók bárkitől jól esik…
JÁNOS Amúgy eléggé jelentéktelen teremtés
lehet. De az áldott állapota,
és ezzel ellentétben az a
stigma az ajka felett…
MARGIT Arról volt szó, hogy csak egy percig ücsörög
itt.
JÁNOS Így abszolút lepipálja Juditot. Noha az
ön eredetije szebb is, okosabb is volt magánál.
MARGIT Na ne mondja. Még a csokiparány rágása
közben is?
JÁNOS Hú, a mindenit! Micsoda riposzt volt ez!
Bravó!
János imádattal bámulja Margitot.
Margit úgy dönt, nem zavartatja magát a férfitól.
Azért is napozik. Jánosnak ez megfelel, tovább
bámulhatja, a csendet
csak sokára töri meg. Margit hunyt szemmel
válaszolgat.
JÁNOS No és…elárulná, mivel foglalkozik?
MARGIT Leginkább a férjemmel.
JÁNOS Hány éves?
MARGIT A férjem?
JÁNOS Kit érdekel a férje? Maga.
MARGIT Mennyinek látszom?
JÁNOS Harmincöt?
MARGIT Sérteget?
JÁNOS És csak most szülné az elsőt, igaz?
MARGIT Hová gondol? Ő lesz a negyedik.
JÁNOS Ne!
MARGIT Ugye, ez nem is látszik rajtam?
JÁNOS Válaszoljon rendesen a kérdéseimre!
Margit pillantásra méltatja a bolondot.
MARGIT Miért?
JÁNOS Ostoba! Hát nem érti? Nekem mindent
tudnom kell magáról!
MARGIT Miért?
JÁNOS Hogy éljünk, és ne haljunk meg!
MARGIT Maga tényleg őrült.
JÁNOS Nem vagyok bolond, mondtam már.
MARGIT Akkor meg kicsoda, micsoda maga?
JÁNOS Most mire jó ez?
MARGIT Mi mire jó?
JÁNOS Eljátszani, hogy nem ismert rám. Amikor
már számtalan életünkben találkoztunk. Mondja, minek kell a nőknek ez a
násztánc?
MARGIT Micsoda?!
JÁNOS Násztánc.
MARGIT Oké. Most már tényleg elég.
Margit feláll, most már tényleg faképnél hagyná a
férfit. János könyörgőre
fogja.
JÁNOS Ne! Maradjon! Inkább én megyek. Mindjárt
megyek!
Üljön le! És inkább hagyjuk!
Ne érintsük a lényeget!
Vegye úgy, hogy csak
udvariasan érdeklődtem, mint egy
unatkozó beteg, akinek
ugyanaz a pad a törzshelye, és…
Mert ráérek! Nekem már csak
egy-két hetem van hátra.
Ezért soha életemben nem
értem még rá ennyire.
MARGIT Honnan veszi?
JÁNOS Mit?
MARGIT Hát…hogy haldoklik.
JÁNOS Nézzen rám!
Margit megsajnálja Jánost. Megint visszaül a padra.
Hosszabb csend után.
JÁNOS Szóval ő lesz az első gyerek?
MARGIT Igen.
JÁNOS Hány éve házasok?
MARGIT Mért kérdi?
JÁNOS Mert érdekel.
MARGIT Fél éve keltünk egybe.
JÁNOS Az lehetetlen. Nem úgy néztek ki.
MARGIT Hát hogy?
JÁNOS Mint akik egy kicsit már unják egymást.
MARGIT Ugyan, kérem!
JÁNOS Válaszoljon! Mióta élnek együtt?
MARGIT Több, mint tíz.
JÁNOS És csak fél éve vette el magát?
Miért? Válaszoljon!
Türelmetlen vagyok!
MARGIT Semmi köze hozzá.
JÁNOS Rendben. Úgyis tudom a választ. Ez az új
divat.
Minek kimondani az igent, ha
úgyis válás a vége.
Igaz? A válóper hercehurca,
megalázó, pénzbe kerül…
Szabadság, szerelem… E kettő
együtt nem megyen?
MARGIT De jól tudja.
JÁNOS Na hallja! Réges-régen férfi voltam
jómagam is.
Most vágja a képembe: Igen?
Nahát, ennek már a nyoma se
látszik!”
MARGIT Igen? Ennek már a nyoma se látszik.
JÁNOS Kacagjon ki! Gúnyosan.
MARGIT Haha.
JÁNOS Margaret, ezt azért nem kellett volna.
Csend.
JÁNOS Nos? Mért nem kérdezi meg újra, ki/mi
vagyok én?
MARGIT Micsoda maga?
JÁNOS Várjon! Ez így nem is jó kérdés. Kérdezze
inkább azt, hogy
valaha mi voltam! Vagy már
nem érdekli? Nem? Nincs igaza.
Megmondom. El-á-ru-lom.
Várakozóművész vagyok.
MARGIT Aha.
JÁNOS Aha?
MARGIT Aha.
JÁNOS Hogyhogy aha? Csak aha?
MARGIT Igen, csak aha.
JÁNOS Maga ezt ennyivel elintézi?
MARGIT Baj?
JÁNOS Ezek szerint maga azt érti, mit jelent
ez: várakozóművésznek lenni?
MARGIT Nem érthetem?
JÁNOS De. Na jó. Tudja, mit? Maga drága. Húzzon
maga a fenébe innen!
MARGIT Mi
van?!
JÁNOS A jó büdös francba!
MARGIT Nahát, tudja…
Margit felpattan, János visszahúzza.
JÁNOS Ne! Megint bocsásson meg! Várjon!
Nekem több, mint húsz évembe került, hogy megértsem, mi
az, a várakozás művészete. Így hát ne csodálkozzék, és ne sértődjön meg, hogy
ingerült lettem egy pillanatra. Még egyszer elnézést!
MARGIT Jó, nem haragszom.
JÁNOS De. Látom, hogy még durcázik.
MARGIT Hátha azt látja, akkor durcázok.
JÁNOS Az aggoknak, és a haldoklóknak megvannak
az előjogaik.
Lehetnek hisztisek. Pimaszok.
Számon kérők. Az aljasságig
önzők. Persze ugyanúgy, ahogy
a fiatalok. Na! Nézzünk oda!
Képes neheztelni egy
haldoklóra?
MARGIT Szerintem maga nem is annyira beteg.
JÁNOS Nem?
MARGIT Honnan lenne ereje bohóckodni?
JÁNOS Tehát én bohóckodok?
MARGIT Nem értem, mire teszi itt magát.
JÁNOS Teszem magam?
MARGIT Hát nem?
JÁNOS Mi moribundusok különben is egy nagy
család vagyunk.
És mint említettem, a
meghalás közeledtén egyre jobban ráér
az ember. Ráér magára. Végre.
De a másikra is. Ha éppen nem vagyunk pimaszul számon kérő, hisztis
hangulatban.
Talán csak ezért érdekel, hogy
milyen panasszal jött be ma ide.
MARGIT Egy picit bevéreztem.
JÁNOS Bevérzett.
MARGIT Manapság ez szinte népbetegség a korai
terhesség alatt.
JÁNOS Be-vér-zett.
MARGIT Tíz kismamából három-négynél is előfordul,
azt mondta
ma reggel a doktor úr.
JÁNOS És persze nem tudja, mitől.
MARGIT Sokunknál kicsit késői az első terhesség.
JÁNOS Maga képtelen lesz megszülni ezt a
gyereket.
MARGIT Mi van?!
JÁNOS Na persze! Elmúltunk harminc, mi? És az a
sok fogamzásgátló.
Mi? Na és hány abortuszunk
volt eddig? Válaszoljon!
MARGIT Hogy maga mekkora egy bunkó!
JÁNOS És most menjen!
MARGIT Kibaszott tapló paraszt!
Margit nagyon kiakadt, szinte rohanvást távozik.
JÁNOS De ne képzelje, hogy elfuthat előlem! Hé!
Buta tyúk!
A narancsa! Magának adtam!
János még hosszan néz a nő után, aztán legyint.
Csend.
Napfürdő.
János körülnéz.
A pillantása a csokiparányra téved.
Kivesz egyet a
zacskóból.
Megpróbálja
megenni.
Rágja, rágja.
Nem képes
lenyelni. Végül hányingere támad tőle.
A bokrok mögé
menekül okádni.
3;
JÁNOS, GYULA
Gyula jön meg.
Körülnéz. Felfedezi az öccsét. Undorral figyeli a kínját.
Gyula szabott
öltönyben, nyakkendőben, hasas aktatáskával.
János végez.
Kiszédeleg a
padhoz. Észreveszi a bátyját. Gyula mosolyt erőltet, a karját ölelésre tárja.
GYULA Szevasz, öcsi sajt! Hogy vagy? Ma de jól
nézel ki.
JÁNOS Most hánytam.
GYULA Láttam. Az jó jel, nem?
JÁNOS Az.
GYULA Hát már gyökeret eresztettem az ágyad
mellett. Amire a szomszédod, az a
besárgult, tudod, benyögi, hogy talán itt
talállak. Te, nem fertőző az
a tag?
JÁNOS Csak májrákos.
GYULA Aha. Figyelj, öcsi! Elintézzem neked, hogy
visszarakjanak
az idegosztályra?
JÁNOS Nem kell.
GYULA Mert ha akarod, csak beszólok a…
JÁNOS Nem akarom!
GYULA Ha nem, nem.
János lerogy a padra.
Gyula méla undorral végigméri, aztán inkább
körülnéz.
GYULA Na! Egész fasza kis hely ez itt. Mi?
JÁNOS Fasza.
GYULA Nem sokára jön ám anya meg Juli is. Mi? A
Juli, öcsém!
Direkt felutazott a
kedvedért. Hogy meglátogasson. Pedig
Csaba az nem két megálló
Kőbányától. Mi?
Szóval… de tényleg jobban vagy, nem?
JÁNOS Pár nap és megdöglök.
GYULA Szuper.
JÁNOS Örülsz neki, ugye?
GYULA Mért örülnék? Nekem mindegy. Viszont
figyelj már, addig, amíg
itt rohadsz, nem kéne kiadni
a szobádat? Anyának jól jönne.
Amilyen szar szegénykém
nyugdíja…
JÁNOS Nem!
GYULA Mi? Mi nem?
JÁNOS Ne adjátok ki a szobámat!
GYULA De neked nem mindegy már?
JÁNOS Nem!
GYULA Most mondtad, hogy megdöglesz.
JÁNOS Várjatok már addig, az istenit!
GYULA Mit dühösködsz? Anyának lett volna
könnyebb, mondom.
Csend.
János dacosan hallgat.
Gyula visszaerőlteti a nyájasságot magára. Az
aktatáskája hasából elővesz
egy befőttes üveget, kinyitja.
Na és mit hozott
neked a Gyuszi bá’? No? Mi kell a kis hasfájós
betegnek? Tejbegrízecske.
Mazsolával ám. Fini-fini-fincsi!
Mézzel is, bizony. Sára mama
készítette Jancsi babának. Te kis
Sári mama kedvence
protekciós! Mi? Én bezzeg bele se nyalinthattam. Csak az odakozmált lábos alját
kaptam meg.
Te! Ebből még a gyerekek is
csak este, vacsora után ehettek.
Imád téged a Sári mama.
JÁNOS Nem kérem.
GYULA De. Kéred.
JÁNOS Edd csak meg!
GYULA Anya azt üzente. hogy a tejbegrízt kívánod.
Akkor most kívánjad!
JÁNOS Ne tukmáld, mert leokádlak.
GYULA De enned kell, fiú! Egyél már, te ökör!
JÁNOS Úgyis te akarod megzabálni.
GYULA Hát nem fog kárba veszni, az biztos.
JÁNOS Fulladj bele!
GYULA Különben nagyon jól tudjuk ám, hogy semmi komoly
bajod.
Csak nem vagy hajlandó
kajálni. Így aztán tényleg előfordulhat,
hogy éhen pusztulsz.
JÁNOS És? Kész. BUMM! Nem értitek? Szétrohadt a
belem.
GYULA Az agyad, öcsikém.
JÁNOS Áttétesen az is.
GYULA Mért nem kasztod fel magad? Hamar megvagy.
JÁNOS Majd megfontolom.
GYULA Megsiratunk gyorsan, és az élet megy
tovább, ahogy az kell.
JÁNOS És magával mi az újság, Gyula bácsi?
GYULA Mi lenne?
JÁNOS Megvan-e még a zseniális vállalkozása?
GYULA Mért ne lenne?
JÁNOS Úgy hallom, megint becsődöltél.
GYULA Baromság. Kitől?
JÁNOS Szerinted?
GYULA Anya egyáltalán nem érti az egészet.
JÁNOS Te érted?
GYULA Eladtam a céget. Alapítok újat. Ennyi. Ne
aggódj.
JÁNOS Dehogy aggódok.
GYULA Gyula bácsi sose fuccsol be, öcskös. Gyula
bácsi nem az a fajta.
Jól is néznénk ki. Mi? A
vállamon az egész család. Te is belőlem
élsz, az én véremet
szívod, „nagybeteg”.
JÁNOS Te adócsaló, bűnöző, piti kis fasz.
GYULA Jaj, te gyerek. Annyi vagy te nekem, mint
bolha a komondornak.
Nem fogsz felbosszantani.
JÁNOS A börtönben lenne a helyed.
GYULA Neked pedig zárosztályon. Elintézzem? Vagy
ezt már kérdeztem?
JÁNOS Te rohadék.
GYULA Mi van? Ma tigrisszart reggeliztél?
JÁNOS Nem szoktam reggelizni.
Csend.
Gyula arcára visszatér a nyájas mosoly.
GYULA Imádlak, öcskös.
JÁNOS Imádlak én is.
Csend.
JÁNOS Kérhetek tőled valamit?
GYULA Bármit, Janikám, ha módomban áll…
JÁNOS Ne gyere ide többé. Ez a módodban áll.
Megteszed?
Kurvára idegesítesz!
GYULA Kérlek.
JÁNOS Sőt! A temetésemre se gyere!
GYULA Ezzel nem fogom anyánkat tovább szomorítani.
JÁNOS Ebben igazad van. Arra eljöhetsz.
GYULA Ej, te! Hát mire jó ez? Hogy neked minden
napra ki kell találnod
valamit! És én hagyom magam
újra és újra provokálni.
A végén megüt a guta, és te
temetsz el engem.
JÁNOS Takarodnál végre?
GYULA Nem megyek.
JÁNOS De! Mész! Akarom!
GYULA Mit képzelsz?!
JÁNOS Ez az én zugom itt! Az én padom!
GYULA Padod? Egy frászt! Neked még padod sincsen!
Te kis szar.
Kotródj innen te! Majd pont
te zavarhatnál el engem bárhonnan is!
János tehetetlen dühében Gyula elé köp.
Az felpattan, hogy megüsse.
János kimenekül a bokrok közé.
Gyula egyedül marad. Nehezen fújja ki magából a
dühét.
Visszarogy a padra. Beleeszik a tejbegrízbe, aztán
elteszi.
Péter és Margit jönnek be.
Megtorpannak.
Gyula feláll, zavart mosollyal biccent a
fiataloknak, kioldalog.
4;
MARGIT, PÉTER (ANYA, JÚLIA)
Mindketten megbámulják a távolodó Gyulát.
PÉTER Hallod? Eléggé látogatott „rejtekhely”
ez…
MARGIT Eddig nem találkoztam itt mással, csak a
bolondunkkal.
PÉTER Még mindig szívatjátok egymást?
MARGIT Ez a legjobb szórakozásom.
Péter a padhoz vezeti Margitot. Leülnek. Margit
sápadt, feszült, elszánt.
Az anyajegyre mutat az ajka fölött.
MARGIT Biztos, hogy ez nem egy stigma?
PÉTER Biztos.
MARGIT De biztos?
PÉTER Az egy anyajegy. A kedvencem. Adhatok rá
egy puszit?
MARGIT Ne!
PÉTER Mért ne? Szeretnék!
MARGIT Meg fog büntetni az isten!
PÉTER Jaj, ezt ne!
MARGIT Mért hittük, hogy az ő törvényei ellenében
lehetünk boldogok?
PÉTER Ezt ma nem akarom újra hallgatni!
MARGIT Három! Három abortusz, Péter!
PÉTER Ehhez túl másnapos vagyok.
MARGIT Három gyerek a méhemben.
Csend.
MARGIT Aljas gyilkosok vagyunk.
PÉTER Hová a francba szülted volna őket?!
Miből?!
MARGIT Az nem számít.
Csend.
PÉTER Mostantól minden jóra fordul.
MARGIT Ha elmegy ez a kicsi, én megölöm magam.
Margit sírva keres menedéket Péter vállán. Az
növekvő zavarban lapogatja a
felesége hátát.
PÉTER Na! Ne már. Ne bőgj! Most mit bőgsz? Nem
megy el! Mért tenne
velünk ilyet? Az én kisfiam?
Kizárt.
Csend. Margit kiszipogja magát.
MARGIT Apám telefonált.
PÉTER Igen?
MARGIT Azt szeretné, hogy költözzünk hozzájuk.
PÉTER Kizárt.
MARGIT Nem is butaság.
PÉTER Mint tudjuk, én sehogy csípem az apádat.
MARGIT Attól még jobb lenne ott a picinek, mint a
körúton.
PÉTER És ő se engem, ugyebár.
MARGIT Majd kibékültök. Ebben biztos vagyok. Egy
kicsit jobban
megismer téged. És belátja,
hogy nem is vagy olyan…
PÉTER Milyen?
MARGIT Egy unoka minden ellentétet felold.
Rövid csend.
PÉTER De kurva messze van!
MARGIT Mitől?
PÉTER Mindentől.
MARGIT Mitől, kitől mindentől, Péter?
PÉTER De mi az istent csináljak én falun?
MARGIT Amit itt Budapesten.
PÉTER Ott aztán tuti nem találok munkát.
MARGIT Apám adna, ha…
PÉTER Na ne.
Csend.
MARGIT Berendeznék nekünk a felső szintet. Három
szoba!
És a gyes után majd meglátjuk, hogy…
PÉTER Szédület.
MARGIT Mi köt téged ide?
PÉTER Minden.
MARGIT Lenne hol laknunk.
PÉTER Most is van.
MARGIT Egy szoba. A te gyerekszobád.
PÉTER Majd bérlünk egy kérót, nem? Arról volt
szó, nem?
MARGIT Miből?
PÉTER Majd. Kitalálom. Van még időm rá, nem?
MARGIT Apámnak elkelne már a segítség.
PÉTER Van elég románja.
MARGIT Rendben. Majd megmondom neki, hogy nem
mehetünk a karriered
miatt.
PÉTER Lassan eljön az én időm, Margit!
MARGIT Oké.
PÉTER Beindulok!
MARGIT Te be.
PÉTER Te persze nem hiszel bennem, és ez fáj.
MARGIT Hiszek benned.
PÉTER De bebizonyítom. Visszaadok mindent!
Minden gecinek!
Jót is, rosszat is. Ezeknek
is, meg azoknak. És a kurva anyját
az egész kibaszott kurva
világnak!
MARGIT Hű, de kemény vagy.
Péter lassan lehiggad. Felröhög.
Csend.
János anyja és a nővére jelennek meg.
JULI Hát ez nincs itt se.
ANYA Pedig itt szokott…
JULI Akkor hol a búsban lehet?
ANYA Kerülgetjük egymást?
Megbámulják a fiatalokat, aztán visszafordulnak,
kimennek.
Csend.
MARGIT Nem azt mondtad, hogy sietned kell?
PÉTER Nekem?
MARGIT Hogy rohansz innen valahová.
PÉTER Ja! Á, csak a meccs, tudod…
MARGIT Hol nézitek?
PÉTER A sörözőben. Utána nem kell takarítani.
MARGIT Akkor menj csak.
PÉTER De van még fél órám.
MARGIT Úgyis lefekszek.
PÉTER Ne kísérj ki!
MARGIT jó.
PÉTER Holnap jövök.
MARGIT Holnap anyád jön.
PÉTER Akkor neked elég, ha csak vasárnap?
MARGIT Elég.
PÉTER Tudod, mennyire szeretlek.
MARGIT Én is.
PÉTER Mit hozzak?
MARGIT Anyád megvesz mindent, ami kell.
PÉTER Szuper.
Futó csók, Péter elsiet.
5;
MARGIT, GÁBOR, JÁNOS
Margit fásultan mered maga elé.
A bokrok mögül Gábor kandikál ki. Kíváncsian bámulja
meg az asszonyt.
Végül a színe elé merészkedik. Krákog.
GÁBOR Ő…izé. Csókolom. Nagy Gábor, szolgálatára.
Bár ez aligha
fontos.
MARGIT Mit tetszik?
GÁBOR Én? Semmit.
MARGIT Igen? Akkor…jó napot.
GÁBOR Kérem. Engem a KissJános küldött előre.
MARGIT Előre? Hogyhogy előre?
GÁBOR Hát hogy tekintsem meg kegyedet. Aztán
szóljak.
MARGIT Igen?
GÁBOR Mivel hogy meglátogattam a barátomat,
tetszik tudni.
MARGIT És ő kérte magát, hogy nézzen meg engem?
GÁBOR És hogy szóljak. Jön.
MARGIT Jaj, ne! Akkor én megyek!
GÁBOR De éppen hogy tessék maradni! Tudniillik
János be szeretne mutatni
bennünket egymásnak.
MARGIT Maga is hagyjon nekem békét!
GÁBOR Kérem, bocsánat.
Margit pánikszerűen kimenekül.
Gábor kissé megalázva bámul utána. Aztán felfedezi
Jánost, aki somolyogva
merészkedik elő egy bokor takarásából.
JÁNOS Biztos voltam benne, hogy eliszkol.
GÁBOR Mire volt jó ez?
JÁNOS Hogy a nők nem képesek leszokni erről! Az
ösztönök, Gáborom,
az ösztönök. A nők is
olyanok, végül is, akár az állatok. Megfigyelted már például, hogy a szukák is
mely rafináltak bánnak
a kan kutyákkal. Amíg végre
kötélnek állnak?
GÁBOR Hülyeség. Az emberek: emberek, az állatok:
állatok.
Gábor leül a padra.
János mellé telepedik. Növekvő türelmetlenséggel néz
a barátjára.
JÁNOS Na?
GÁBOR Mit na?
JÁNOS Ugye?
GÁBOR Mit ugye?!
JÁNOS Milyen?
GÁBOR Kedves?
JÁNOS Tisztára Judit! Mintha az ikertestvére,
vagy a húga lenne.
GÁBOR Ne haragudj, de alig hasonlít.
JÁNOS Na jó. Margit alacsonyabb és teltebb.
GÁBOR És más az arcformája és a haja színe.
JÁNOS A kis butuska! Ha látnád, ahogyan eszik!
A hajad égnek
állna tőle. Ilyenkor még
szebb is, mint Judit volt valaha.
GÁBOR Ez enyhe túlzás.
JÁNOS Nem túlzás.
GÁBOR Rendben, nem túlzás.
JÁNOS Tessék, nézzük csak meg! Vedd elő!
Gábor egy borítékot vesz elő a zakója belső
zsebéből. Abból kivesz
néhány fotográfiát. Azokat nézegetik.
GÁBOR Mondom.
JÁNOS De az orra!
GÁBOR Á, nem.
JÁNOS Az ajka.
GÁBOR Alig.
JÁNOS És az anyajegy az ajka felett?
GÁBOR Az bárki másnak is lehet.
JÁNOS Hülye vagy?! Dehogy lehet!
GÁBOR Számomra ez a nőcske nem hasonlít és nem
szebb.
JÁNOS Hé! Margaret nem nőcske!
GÁBOR Kérlek.
Gábor elrakja a fotókat. János majd szétrobban,
Gábor a megtestesült
nyugalom.
JÁNOS Nem is gratulálsz, te bunkó?
GÁBOR Mihez?
JÁNOS Hogy szerelmes vagyok!
GÁBOR Ja! De. És a férje már tudja?
JÁNOS Mit érdekel az engem? Tizenkét éve nem
éreztem ilyet!
Vagy több? Szerelmes!
Gyönyörűen! Reménytelenül!
Ó, istenem, mint boldogult
kamasz koromban! A régi szép
időkben! Amikor még kék volt
az ég és zöld a fű.
GÁBOR És az asszony már tudja?
PÉTER Hogy kék volt az ég és zöld a fű?
GÁBOR Hogy imádod őt.
PÉTER Sejti már. Azért menekül előlem.
GÁBOR De hát állapotos!
JÁNOS Így tökéletes! És ettől sugárzik.
GÁBOR Ez is csak rossz duma.
JÁNOS Duma? Mi az, hogy rossz duma?
GÁBOR Szöveg. Rizsa. Hablatyolás.
JÁNOS Mert a feleséged nem volt képes teherbe
esni?
GÁBOR Muszáj ezt?
JÁNOS Vagy te vagy impotens? Áruld már el, mi
volt a hiba!
GÁBOR Ez nem lehet igaz.
JÁNOS Judit nem akart szaporodni veled.
GÁBOR Te. Én komolyan faképnél hagylak.
JÁNOS Nem akart tőled gyereket. Tudom én. Tőlem
akart.
De te tíz körömmel
kapaszkodtál belé. Zsaroltad.
Hogy öngyilkos leszel, ha
elhagy. És helyetted ki lett az?
Öngyilkos? Ki? Na?
GÁBOR Nem…miattam.
JÁNOS Mindegy már, hagyjuk.
GÁBOR Te kis szemét.
JÁNOS És tudod, mi van? Ha feltámadna, talán
Judit se emlékezne,
mi volt rá a valódi oka. Múló
hangulat? Vagy egy harmadik férfi?
Akinek ő nem kellett?
Gondoltál már rá, lehet, hogy megcsalt minket?
GÁBOR Elég legyen ebből!
JÁNOS Rohadt a lelkünk. Te rohadsz, én rohadok,
Judit elrohadt.
Menthetetlenek vagyunk. Én
hazudok, te hazudsz, ő hazudott.
Kényelmetlen. Mi? „Barátom”.
Csend.
János Gábor térdére csap.
JÁNOS Na! Gabi baba. Hát kérdezd már meg végre,
hogy vagyok!
GÁBOR Már kérdeztem.
JÁNOS Akkor még egyszer.
GÁBOR Hogy vagy?
JÁNOS Kész. Bumm. Kampó. Dupla kasza. Kifingtam.
GÁBOR Sajnálom.
JÁNOS Sajnálod?
GÁBOR Persze.
JÁNOS Csak?
GÁBOR Nagyon sajnálom.
JÁNOS Hoztál be tejberizst?
GÁBOR Újabban nem utálod?
JÁNOS Ez senkit nem szokott zavarni.
GÁBOR Akkor…legközelebb hozok.
Csend.
JÁNOS Nekem is zsarolnom kellett volna Juditot.
Hogy én is öngyilkos leszek, ha ő megteszi.
GÁBOR Te miről beszélsz? Az én feleségem volt!
JÁNOS És? Az én szerelmem. Előbb ismertem őt,
mint te.
GÁBOR Könyörgök, ne hozd ki belőlem a rossz
oldalamat!
JÁNOS Mert olyankor sírsz és visítasz?
GÁBOR Az egész egyetemi évfolyam rajtad röhögött,
ahogy könnyezve-nyáladzva üldözöd őt. Csak mert egyszer randevúzott veled.
És utána adott neked két puszit és azt mondta, hello.
Már megbocsáss.
JÁNOS Nem így történt.
GÁBOR És tiszta szerencse, hogy a második félév
után kimaradtál.
Mert annyira hülye vagy, hogy
a legegyszerűbb összefüggéseket
se vagy képes
értelmezni.
JÁNOS Szar volt az egyetem.
GÁBOR Mondod te?
JÁNOS Ne félj öregem, megértelek. De hát az
igazság az, hogy köztünk fájdalmasan, marcangolón, önpusztító dühvel égett a
szerelem az első pillanattól fogva, amikor megláttuk egymást a gólyatáborban.
Egészen a halála napjáig.
GÁBOR Úgy.
JÁNOS Úgy.
GÁBOR Akkor miért nem a te asszonyod lett?
JÁNOS Micsoda kérdés! Az ember soha nem az
élete szerelmével
házasodik. Az túl tökéletes
lenne, tehát lehetetlen.
GÁBOR Ez is csak egy baromság.
JÁNOS Mire véled tehát, hogy hozzám jött el
Margaret?
GÁBOR Jött egy faszt!
JÁNOS Mert isten engem megsajnált. Hozzám
kegyes. Az utolsó napjaimra
Margaretben ismét láthatom,
átélhetem a mély, csodálatosan boldogtalan boldogságot. Megédesítve
haldoklásomat.
De te? Hogy fogsz megdögleni, docens úr?
Ki veszi majd észre a halálodat?
Az ügyeletes nővér, te tahó.
GÁBOR Nekem ő is jó lesz.
JÁNOS És most is tartóztatlak.
GÁBOR El is megyek.
JÁNOS Minden jót. Köszönöm, hogy rám néztél.
GÁBOR Ha nem vagy hajlandó…
JÁNOS Mire?
GÁBOR Tisztességes hangot megütni velem.
JÁNOS Te seggfej.
GÁBOR Rendben.
JÁNOS Impotens szarházi.
GÁBOR Így is jó.
JÁNOS Nekem kellett volna gyereket nemzeni
Judittal,
és még mindig élne.
Gábor visszafojtott indulattal távozik.
János ezt elégedetten nyugtázza.
Aztán körülnéz.
A fejét csóválja.
JÁNOS Egyre több itt a szemét.
KETTŐ
Nyár közepe
lett. Rekkenő a meleg.
A padot az egyik
bokor árnyékába húzták.
A kavicságyon csakugyan tenyészik a szemét.
1;
JÁNOS, MARGIT
János kisimultabban, teltebben, frissen borotválva
készülődik a „találkára”.
A padon felállított sakk várakozik. János nem
foglalkozik vele.
Újságból csákót hajtogat magának. Amikor elkészül, a
fejébe nyomja, és
napóleoni pózban körbesétál.
Margit jelenik meg. A bokor takarásában figyeli
Jánost. Ő viszont sokkal
rosszabbul
fest, mint tavasszal.
János elunja a pózolást.
Leül a sakk
mellé. Megbámulja a figurákat.
Aztán megint nem
törődik vele.
Egy zacskó pattogatott kukoricát vesz magához.
Azt is meggusztálja.
Belemarkol, a szájába töm egy jókora adagot. Rágja,
rágja.
Már lenyelné, amikor észreveszi a leselkedő
Margitot.
Ettől félrenyel.
Margit mozdul, Jánoshoz ballag, a hátát veregeti.
MARGIT Figyeljen oda! Még a végén megfullad. Nem
fullad meg?
Nem. Maga nem.
JÁNOS Muszáj magának leskelődnie?
MARGIT Nem muszáj.
JÁNOS Akkor meg?
MARGIT Nem leskelődtem. Vártam, hogy mikor távozik végre.
Megegyeztünk, hogy délután négytől ötig az enyém a pad.
JÁNOS És? A magáé.
MARGIT Csak az enyém.
JÁNOS Tessék. Vegye-vigye.
MARGIT Maga ballagjon innen!
JÁNOS Jól van, na!
MARGIT Jó messzire!
JÁNOS Nem képes öt percet várni?
MARGIT Nem én vagyok a várakozóművész.
JÁNOS Haha. Jó vicc.
MARGIT Cihelődjön!
János direkt lassan szedelőzködik. Aztán félbe is
hagyja.
JÁNOS Inkább gratulálna.
MARGIT Mihez?
JÁNOS Látta. Megleste, nem? Ettem. Lazán! Kész,
bumm!
És le is nyeltem volna a
falatot, ha nem zavar meg.
MARGIT Gratulálok.
JÁNOS De nem őszintén.
MARGIT A sakkot is vigye magával.
JÁNOS Öt után kelleni fog.
MARGIT Nem érdekel.
JÁNOS Azt itt hagyom.
MARGIT Lesöpröm.
JÁNOS Nem teheti.
MARGIT Miért nem?
JÁNOS Mert maga nem olyan.
MARGIT De. Olyan vagyok.
JÁNOS Margaret!
MARGIT Ne hívjon úgy!
JÁNOS Hogy szólítsam:
MARGIT Sehogy.
JÁNOS Rendben. Sehol asszony! Esdve kérem, hadd
maradjon
itt ez a sakk!
MARGIT Hülyén el magán az a csákó.
JÁNOS Dög meleg van.
MARGIT Akkor viszlát.
JÁNOS Nem bántja a sakkot?
MARGIT Nem.
JÁNOS A kezét nyáladzva csókolom.
MARGIT Ahogy szokta.
JÁNOS Édes nyál lenne az, ha maga is úgy imádna
engem,
mint én magát.
MARGIT Vén hülye!
János tesz pár lépést kifelé, de persze nem távozik.
Margit leül a padra, jó messzire a sakktól.
JÁNOS Ugyanakkor azt is jelezni kívántam
kegyednek, hogy
lehetnék akár Bonaparte
Napóleon is. A lymphocytáim a
hadseregem. Az immunrendszerem a hadműveleti bázisom.
Az ellenséges sereg pedig
maga a rák! Jó játék, mi?
Ez ám az igazi sakkparti.
Nagy ám nálunk bruszt.
Hoppáré? Jampamflóri! Tripla
kasza!
Az igen tisztelt férje bejön ma?
Hát csak elwaterlózgatok itt,
amíg végül ki nem fingok.
Mert valahogy egyre több
kedvem támad élni.
Kész röhej, nem? Én és élni.
Fúj.
Különben ne reménykedjen, nem
fogok megsértődni,
hogy úgy tesz, mintha csak
egy légy dönögne maga körül.
MARGIT Arról volt szó, hogy csak kurtán üdvözöljük
egymást,
különben békén hagy.
Megegyeztünk.
JÁNOS Békén is hagyom!
MARGIT Nem szól hozzám.
JÁNOS Nem is szólok.
MARGIT Amikor meglátja, hogy jövök, feláll,
biccent, megy. Ennyi.
JÁNOS Maga kegyetlen velem.
MARGIT Viszlát.
Csend. János elindul, pár lépés után visszafordul.
JÁNOS Kéri a csákót?
MARGIT Nem.
JÁNOS De nagyon tűz a nap!
MARGIT Nem kérem!
JÁNOS Akkor lehetne maga Mária Lujza!
Napóleonné. Nem, az nem jó.
A fáma szerint az a nő nem
volt szép. Csak Habsburg. Tudja, kellett
a pöttöm kis tüzérünknek az
előkelő rokonság. Hát most mondja, milyen forradalmár az ilyen? Á, én se leszek
Napóleon. Maga szerint mi legyek? Mondjon egy jó hadvezért gyorsan!
Csend. Margit csak végigméri Jánost.
JÁNOS Szóval? Őszintén gyászolom ám. Hogy
elvetéltünk. De várható volt. Ugye? Ennyi vérezgetés után. Jobb is így. Nem
lett volna
egészséges az a kicsi.
MARGIT Egyedül akarok végre maradni.
JÁNOS Az más. Azt nagyon is megértem.
MARGIT Ne jöjjön közelebb, mert sikítok!
JÁNOS Sikít? Mért sikít? Én csak segíteni
akarok.
MARGIT Ne segítsen!
JÁNOS Már hogyne tenném. Hiszen kegyed is
segített nekem. Mégis mit gondol, Margaret, kiért, miért küzdök a rákkal? A
maga kedvéért.
Csakis.
MARGIT Értem maga ne.
JÁNOS Haljak meg?
MARGIT Csak értem ne!
JÁNOS Mit ne?
MARGIT Semmit se!
JÁNOS De mért ne?
Margit sírva fakad, az arcát a tenyerébe rejti. Ez
elég Jánosnak ahhoz, hogy
melléüljön vigasztalni.
JÁNOS No. Nincs semmi baj. Nincs értelme nagyon
elkeseredni. Lesz másik baba. Az élet élni akar, Margaret. Ahogy a költő
mondja.
Legalább ezt az egyet higgye
el nekem, szegény, undorító, elmebeteg, gyomorrákos féregnek.
MARGIT Megérdemlem.
ÁNOS Már hogy mit?
MARGIT Ezt.
JÁNOS Ugyan! Mondom. Kivárnak egy évet, aztán
bumm! Kész.
Másodjára szépen kihordja.
MARGIT Megmondtam a férjemnek, mi lesz, ha elmegy a
baba.
JÁNOS És mit is mondott neki?
MARGIT Annyira akartam!
JÁNOS Higgyen! És a többit lazán. Érti? Lazán,
Margaret.
MARGIT Lazán. Értem.
JÁNOS Ez az!
János szélesen mosolyog Margitra. Egy gyenge választ
kap rá.
Csend.
MARGIT Holnap kiírnak, mehetek haza.
JÁNOS Kiírják?
MARGIT Persze.
JÁNOS Hogyhogy?
János nagyon lehervad.
Csend.
JÁNOS Hát…ha kiírják…akkor nincs mit tenni…
MARGIT Pedig láttam őt! Az ultrahangon. Ahogy dobog
a szíve!
Margit ettől újra sírva fakad.
JÁNOS Lazán, szerelmem. Lazán. Engedje el őt!
MARGIT Ne érjen hozzám! Nem érti? Hagyjon békét
végre!
JÁNOS De én csak…
MARGIT És ne tapizzon, mert pofon vágom!
JÁNOS Csak tessék. A lényeg, hogy lazán.
Margit megint összeszedi magát.
MARGIT Elnézést. Maga…jó srác. De én…nagyon
kivagyok.
JÁNOS Hogyne lenne.
MARGIT Még mindig hasonlítok a maga Juditjára?
JÁNOS Csak most igazán.
Csend.
MARGIT Mesélne még róla?
JÁNOS Juditról?
MARGIT Belőle pszichológus lett, magából meg…
JÁNOS Alkoholista.
MARGIT Az is szép szakma.
JÁNOS Szép. De nehéz.
MARGIT A férjemnek is hajlama lenne rá.
JÁNOS Hogy azt válassza? Nem ajánlom tiszta
szívből. Az ember hamar eljut ám odáig, hogy más sörét nyúlja le a kocsmában,
amikor az elfordul egy pillanatra. Aztán persze, hogy az utca sarában találja
magát részegen, véresre verve és behugyozva.
MARGIT Jézusom. Maga már ott tartott?
JÁNOS Régen volt. Húsz éve? Talán nem is velem
történt.
Nehogy azt gondolja, hogy
rosszul éreztem magam akkor.
Sőt! Bár koldus voltam. Akár
most. De szabad ember!
MARGIT Csak a pia rabja.
JÁNOS És persze a sok rossz cefrétől kaptam ezt
a rákot. De hát valamit valamiért. Nem igaz?
MARGIT És hogy mászott ki?
JÁNOS „Megmentettek a barátaim”. Kimostak az okádékból, nem hagyták, hogy annyit
igyak, amennyi jól esett volna, vagyis a csont részegségig, hajnaltól napestig.
Egy kis könyvtárban szereztek munkát nekem, és hazacipeltek anyámhoz. Onnantól
diszkrét zugivó lettem. Nyeles kifli az ágy alatt, a vécé mögé rejtve, az
íróasztal fiókjában. Munka után sunnyogás a kiskocsmákba.
És ez így ment egészen addig, amíg
Judittal nem történt az a tragédia.
MARGIT Az a szörnyű baleset?
JÁNOS Az.
MARGIT Szép dolog volt tőlük.
JÁNOS Mi?
MARGIT Hogy figyeltek. Gondoskodtak magáról.
JÁNOS Az.
MARGIT Talán nem?
JÁNOS Nem.
MARGIT Miért nem?
JÁNOS Majd megérti, ha egyszer magát is
megmentik.
Csend.
MARGIT A régi énjéhez képest…nem is annyira
undorító maga, János.
JÁNOS Köszönöm.
Csend.
MARGIT Tudja, hogy lassan két hónapja veszekszünk
itt?
JÁNOS Csakugyan.
MARGIT És maga még mindig nem halt meg.
JÁNOS Aranyos.
MARGIT Azt még árulja el, ezt hogyan csinálja.
JÁNOS Már mondtam. Mint Napóleon.
MARGIT Komolyan kérdezem.
JÁNOS Élvezem a haldoklásomat? Ahogy lebegek a
semmi felett.
MARGIT Lebeg? Mintha álmodna?
JÁNOS És így nyújtom a kéjt, amit a társasága
jelent a számomra.
MARGIT Ugyan, János…
JÁNOS Mért nem hiszi el, hogy szeretem? Hogy
akarom magát!
MARGIT De ez baromság.
JÁNOS Addig nem halok meg, amíg ennyire
szerelmes vagyok.
MARGIT Jó. Akkor szeressen.
JÁNOS Legyen az enyém!
MARGIT Mi van?!
JÁNOS Miért?
MARGIT Kikezdene velem?
JÁNOS Udvarolnék, ahogy illik.
MARGIT Ebben az állapotomban?!
JÁNOS Az elmúlik.
MARGIT Ez undorító!
JÁNOS Mért?
MARGIT Nekem férjem van!
JÁNOS Szóval mégse szeressem? Dögöljek meg?
MARGIT Maga nem is rákos. Ha az lenne, rég meghalt
volna.
JÁNOS Most mondtam, mi tart életben.
Csend.
JÁNOS Van egy toll magánál?
MARGIT Nincs.
JÁNOS Mindegy. Meg tud jegyezni valamit?
MARGIT Az attól függ.
JÁNOS Csak egy kis réztáblát kéne
gravíroztatnia. Ez legyen ráírva:
VÁRAKOZÓMŰVÉSZ, AMÍG ÉL,
ETETHETŐ. Ide fogom
csavaroztatni a pad támlájára.
Vállalja?
MARGIT Na jó. Majd beküldöm valahogy.
JÁNOS Ó, nem sürgős. Ráér behozni, amikor
visszajön.
MARGIT Nézze, nem akarom megbántani, de én nem
fogom magát látogatni.
JÁNOS Ja, hát nem úgy várom ide vissza
MARGIT Ne mondjon ilyet!
JÁNOS Elég, ha akkor hozza azt a táblácskát
magával.
MARGIT Én nem vagyok beteg, csak…
JÁNOS Komolyan azt hiszi, ennyivel megúszta?
MARGIT Mi? Mit?
2;
MARGIT, JÁNOS, JÚLIA, ANYA
Júlia, János nővére tűnik fel az ösvényen. Meglátva
az öccsét megtorpan,
fordul, visszakiált az anyjának.
JÚLIA Hát itt van! Anya! Gyere!
MARGIT Megyek.
JÁNOS Várjon! Hiszen magáé a pad.
MARGIT Nem érdekel.
JÁNOS De hadd mutassam be!
MARGIT Minek?
JÁNOS Nem is tudom. Talán illendő vagy mi.
Közben az anya is belép. Júliánál tömött cekker.
Beljebb jönnek, megállnak
János előtt.
JÚLIA Szevasz, Jani! Téged felesleges másutt
keresni.
JÁNOS Engem egyáltalán felesleges.
JÚLIA Mi van veled?
JÁNOS Szevasz.
JÚLIA Napfürdőzöl, „nagybeteg”?
János az anyjához fordul.
JÁNOS Elhoztad, anya?
ANYA Szervusz, kisfiam.
JÁNOS Elhoztad?
ANYA El.
MARGIT Akkor én megyek is, mert…
JÁNOS Várjon már! Az anyámat már ismeri.
MARGIT Csókolom.
ANYA Jó napot. Hogy van?
JÁNOS A nővérem…
Júlia és Margit kényszeredetten kezet fognak.
JÚLIA Jó napot. Júlia.
MARGIT Ő…Tóth Péterné.
JÁNOS Add már ide!
ANYA Jó, jó, de sürgős, adom. Tessék.
Anya a zsebéből egy kis zacskót vesz elő, a fiának
adja. János belenéz, aztán
nyomban tovább nyújtja Margitnak.
JÁNOS Tessék, ez a magáé.
JÚLIA Mi az?
Amíg Margit megnézi az ajándékot.
JÁNOS Csak egy kis apróság. Tudja, megkértem
anyámat,
vásárolja meg a nevemben.
Margit elképedve húz ki a zacskóból egy vékonyka
aranyláncot.
JÁNOS Emlékbe.
MARGIT Na ne.
JÁNOS Fogadja el!
MARGIT Dehogy fogadom el!
JÁNOS Könyörgöm! Kérem!
MARGIT Ezt nem hiszem el…
JÁNOS Remélem, néha majd gondol rám.
MARGIT Szó se lehet róla!
Margit a nyakláncot Jánosnak visszaadja. Zaklatottan
siet ki.
János a láncot a szívéhez szorítva szerelmesen néz
utána.
Júlia jéghideg hangon.
JÚLIA Megtudhatnám, ez megint mi volt?
Jánosról leolvad a mosoly.
Zsebreteszi a nyakláncot.
Júliát pillantásra se méltatja, az anyjától kérdi.
JÁNOS Ez minek jött ide be?
JÚLIA Rólam beszélsz?
JÁNOS Á, dehogy. Erről a padról.
JÚLIA Három órát utaztam a kedvedért. Köszönnéd
meg, hogy vettem
a fáradságot.
JÁNOS Utállak látni is.
ANYA Gyerekek!
Rövid csend után.
JÚLIA Honnan telik ennek aranyláncra?
JÁNOS Semmi közöd hozzá.
JÚLIA És lesül a képemről a bőr. És szegény
mama?
Azt mesélte nekem, hogy férjes
asszony!
JÁNOS Láttad, anya, mekkora örömöt okoztunk vele?
ANYA Láttam….kisfiam.
JÚLIA Mennyibe került?
JÁNOS Ne mondd meg neki!
JÚLIA Drága volt?
ANYA Ugyan, csak tizennégy karátos, és…
JÚLIA A nyugdíjadból, ugye? Mert ennek honnan
lenne pénze?
ANYA Hagyjuk ezt, Julika.
JÚLIA Nehogy már komolyan vegye ezt az alakot!
Mama! Vegye észre végre, hogy csak kihasználja magát! Nem is beteg. Csak az
agya.
Potyaleső mihaszna.
Sajnáltatja magát? Brühühü, haldoklok?
Közben férjes asszonyokkal
hetyeg? A gavallért játssza?
JÁNOS Kisebb hangon, Julcsa.
JÚLIA Mi van?
JÁNOS Nagyobb tiszteletet idős anyánk és a
beteg testvéred iránt.
JÚLIA Menjél te a jó büdös…majd kimondtam,
hova!
JÁNOS Te ganajtúró.
JÚLIA Te fos szagú alkoholista!
JÁNOS Tanyaseggű Mucsamari!
JÚLIA A nénikéd!
ANYA Hagyjátok abba, mert megsüketülök!
Csend.
János odébb tolja Julit, leül a padra, megszemléli a
sakkot.
Felemeli a fehér királynőt, egy csókot lehel rá,
visszarakja.
ANYA Hiszen Julika nagyon készült ám. Igaz,
lányom?
JÚLIA Igaz, mama.
Júlia kipakol a cekkerből. Rántott csirke, almás
pite, uborkasaláta.
Egy nagy termoszban
kávé. Cukros üdítő kétliteres műanyag palackban.
Az ételekből János ölébe is tesz, aki erről se vesz
tudomást.
JÚLIA Hát akkor…tessék. Egyél! Egyetek!
Hajnalban direkt kirántottam egy
csirkét. Négy lábút ám. Haha. Mert vasárnapról maradt két combika. Azt
gondoltam, jó lesz az még. Jó is lett. Nesze, János. Még almás pite. Azt
szereted.
JÁNOS Mért borít a pofámba ez egy halom kaját?
ANYA Készült hozzád, fiam!
JÁNOS Hogy bírnám én a rántott csirkédet
megenni?
JÚLIA Akkor ne edd meg!
JÁNOS Ne hozzál! Érted? Ne hozzál!
JÚLIA Egyen maga, anyuka!
ANYA Most én se vagyok éhes, kislányom.
JÚLIA De szegény anyuka is csak akkor eszik
rendeset, ha én felhozok neki. Máskor aligha. És azt a kevés nyugdíját mire
költi? Arany láncra! Ez a maga kicsi fia mindig csak vitte a pénzt, sose hozta.
No, anyuka! Egyék meg egy
combot. Vagy pitét? Utána kávé?
Jaffa?
ANYA De hát hogy nézne az ki, hogy én álljak
itt neki?
JÚLIA Nagyon jól. És ki látja?
ANYA Nem kérek.
JÚLIA Megsért, anyuka.
ANYA Jaj, dehogy akarlak.
JÁNOS Julika, a mintagyerek.
JÚLIA Szóltál?
János a fekete királyt emeli fel, meggusztálja,
visszarakja.
JÁNOS Amikor a legnagyobb szarban voltunk,
cserben hagytatok
Gyulával együtt. Most már
késő. Hiába jöttök. Szemetek.
JÚLIA Megőrülök. Miről beszél ez?
JÁNOS Miről? Kiről? Rólad. Rólatok.
JÚLIA Rólam?!
JÁNOS Hát! Ki hagyott ott minket? Ki
csináltatta fel magát az első
falusi surmóval? Csak hogy
kiszabaduljon a nyomorból.
Én vagy te?
JÚLIA Te Feriről beszélsz? Anyuka, ez Ferit
nevezte…
JÁNOS Hányszor jöttél akkoriban fel hozzánk?
Mi? Hányszor hívtad
le anyádat, legalább
látogatna meg?
JÚLIA Nagyon is sokszor.
JÁNOS Tíz évig a színedet se láttuk.
JÚLIA Hogy ugrálhattam volna a két
kisgyerekkel?
JÁNOS Szar alak vagy, a bátyáddal együtt.
JÚLIA Te vagy szar alak!
JÁNOS Én szarok, te szarsz, ő szar. Igaz, akár
a székelés
igeragozása. Valamint: aki
eszik, az szarik is.
Aki viszont nem eszik, az nem
szarik.
JÚLIA Te ne papolj igazságról! Neked ehhez
nincs jogod.
JÁNOS A kakálás még nem jogi kategória, drága
nővérem.
JÚLIA Te…te parazita! Szégyellnéd inkább magad!
ANYA Juli!
JÚLIA Tudod, mit? Remélem, nemsokára tényleg
meghalsz.
ANYA Juli!
JÚLIA Hallod? Végre eladhatjuk azt a lakást.
Vagy elcserélhetjük
anyukának egy kisebbre. Vagy
leköltözik hozzánk. Ugye mégis
csak az lenne a legjobb,
anyuka?
JÁNOS Ezt már így megbeszéltétek?
ANYA Jaj, dehogyis, Janikám.
JÁNOS Csak azért is meggyógyulok! A rohadt
istenit!
JÚLIA Nem is voltál te beteg.
JÁNOS Ezt is jól látod. Most viszont elegem
lett belőled is. Köszönöm a
finom falatokat, a szép szót,
a fáradságot, a látogatást. Az ételt viszont vidd haza! Nekem nem kell,
anyámnak se kell… Tessék, Julika, köszi!
János megragad egy csirkecombot, Julihoz vágja.
JÚLIA Ezt még megkeserülöd.
JÁNOS Igen? Akkor kapsz hozzá pitét is.
Juli kimenekül, János a hajítás mozdulatát
félbehagyja.
A pitét leteszi a padra. Elégedetten vigyorog.
Csend.
ANYA Egyszer meghasad a szívem miattatok.
JÁNOS Ugyan, ócska színjáték ez is.
ANYA De hát mért gyűlölitek egymást ennyire?
JÁNOS Egyszerűen csak rossz testvérek vagyunk.
ANYA Julika szeret téged.
JÁNOS Nem mondod.
ANYA Látod. Feljött.
JÁNOS Most is magam előtt látom azt a kaján
képét.
ANYA Sütött, főzött…
JÁNOS Tudod, amikor felvilágosított.
ANYA Megint ezt hánytorgatnád fel?
JÁNOS Nyolc éves se voltam akkor.
ANYA Réges-rég túl kellett volna tenned magad
ezen.
JÁNOS Hogy én, a harmadik gyerek nem voltam
betervezve.
ANYA De jöttél.
JÁNOS De nem akartál.
ANYA De itt vagy.
JÁNOS De nem akartál.
ANYA Megszülettél, és hálás vagyok ezért az
Úrnak.
JÁNOS De nem akartál.
ANYA Tőlünk te csak szeretetet kaptál.
JÁNOS De nem akartál.
ANYA Ne szajkózd ezt!
JÁNOS Nyugodtan eladhatod a lakást. Ha úgy jobb
lesz neked.
ANYA Én azt szeretném, ha végre kiengednének
innen.
JÁNOS Én itt fogok meghalni, mama.
ANYA Ugyan! A professzor úr is megmondta,
hogy…
JÁNOS A professzor hülye.
Csend.
JÁNOS No, menj. Fuss a lányod után. De ne írj
alá ezeknek semmit!
Semmit! Érted? Gyulának pláne
ne! Becsapnak. Képesek rá.
ANYA Butaság.
JÁNOS Simán átvernek. Elhiszed?
ANYA Nem.
JÁNOS Akkor…te tudod, mama. Szevasz.
Megpuszilja az anyját. Az elindul kifelé,
visszafordul.
ANYA János! De rám? Nem haragszol, ugye?
JÁNOS Rád? Én? Soha!
ANYA És…szóval…azt a fiatalasszonyt…
JÁNOS Margaretet?
ANYA Még mindig nagyon kedveled?
János bólint. Csend.
JÁNOS A kávénak meg ennek a lóhúgynak örülök.
Mondd meg a
nagyseggű lányodnak, hogy
ezeket tényleg nagyon köszönöm!
ANYA Szervusz, Jancsikám.
Az anya csendben, a fejét lehajtva távozik.
3;
JÁNOS, PÉTER, GÁBOR
János hosszan néz az anyja után.
Visszaballag a padhoz.
Megint a sakkot gusztálja. Most a fehér királynőt és
a fekete királyt
fogja meg, egymáshoz érinti őket, mintha csókot
váltanának.
Péter jelenik
meg. Megbámulja, mit művel János.
János észreveszi
őt. Visszarakja a figurákat a helyükre.
Péter beljebb
jön. Kimerten biccentenek egymásnak.
Szó nélkül leül
a padra.
János felvesz
két parasztot, a háta mögé rejti őket. Aztán előre tartja a két
markát. Péter
választ. A fehér parasztot kapja.
János
visszateszi a figurákat a táblára.
Csend.
Péter lép.
János gyorsan válaszol.
A parti egy percen belül felpörög.
János fütyörészni kezd. Direkt hamisan. Péter egyre
idegesebb.
Valójában franciasakkoznak.
János a termoszból kávét tölt magának.
Kortyol. Ízlik neki.
JÁNOS Kér?
PÉTER Nem.
JÁNOS Azért elképesztő.
PÉTER Mi?
JÁNOS Ahogy gyűlik itt a szemét.
PÉTER Szedje össze, nem?
JÁNOS Én?
PÉTER Ez itt a maga helye.
Csend.
Lépegetnek. Péter vesztésre áll.
JÁNOS Tudja, azt saccolom, hogy egy kritikus
mennyiség után majd erjedni kezd. És egy derűs pillanatban kész: bumm, beterít
a környéken mindent.
PÉTER Na és a kávé nem árt annak a hót rákos
gyomrának?
JÁNOS Hasnyálmirigy.
PÉTER Nem mindegy?
JÁNOS Magának.
PÉTER Jó, akkor adjon egy pohárral.
JÁNOS Most már nem adok.
PÉTER Büdös bunkó.
JÁNOS Vegyen a büfében. Haha.
PÉTER Haha.
János tölt Péternek a termosz kupakjába. Átadja
neki.
JÁNOS Cigit vett?
Péter a zsebéből egy doboz cigarettát vesz elő,
János elé dobja.
PÉTER De ki kéne ám fizetni.
JÁNOS Most adtam kávét!
PÉTER Akkor kínáljon meg egy szállal.
JÁNOS Lejmolni. Azt tudunk, mi?
Visszalöki a dobozt. Péter kibontja, kivesz belőle
egy szálat.
Remeg a keze, ahogy rágyújt.
JÁNOS Csak azért, mert nem tud sakkozni, még
nem kéne rászoknia.
PÉTER Vissza.
JÁNOS Pláne. Vagyis akkor mindegy.
PÉTER Maga nem tud sakkozni.
JÁNOS Ahhoz képest, hogy tíz partiból kilencet
én nyerek, a tízedikben meg épp nem figyelek oda, vagy hagyom magam…
PÉTER Nem is tudtam, hogy mindig a tízediket
játsszuk.
JÁNOS Kivéve talán ezt a mostanit? Hoppá.
Péter felméri az állást, elkezdi visszaállítani a
bábukat.
PÉTER Franciasakkozni minden hülye tud. De egy
komoly partira?
Arra mikor mer kiállni végre,
suszterkám?
JÁNOS Az nekem hosszú.
PÉTER Miért? Siet valahová?
JÁNOS Mindig sietek valahová. Mindig minden
siet. Ez egy ilyen
világ, ilyen korszak. Még nem
vette észre?
PÉTER Nem inkább az a gáz, hogy gondolkodni
kéne?
Mert az biztos nem megy magának, Tumor
Tibi.
János kissé meghökken az új nevére.
JÁNOS Ezt a megszólítást viccnek szánta?
PÉTER Tetszik az új neve?
Péter egy két decis pálinkás üveget varázsol elő,
letekeri a kupakját, négy
kortyra az egészet lehúzza, az üveget elhajítja.
JÁNOS Hoppá.
PÉTER Mi hoppá?
JÁNOS Nyeles kifli, négy nyeletre?
PÉTER És?
Köze?
JÁNOS Ja. Semmi.
PÉTER Lehet lekopni rólam.
JÁNOS De az üveget csak úgy a hátunk mögé…
PÉTER Visszaváltja?
JÁNOS Maga miatt gyűlik itt a szemét.
PÉTER Maga meg egy nagy kupac szemét. Két lábon
járó.
Szemétláda. Gurulós kuka? Mi
lenne inkább, Tumor úr?
JÁNOS A felesége tudja, hogy maga már
kétdekásban nyomul?
PÉTER Pofa be.
JÁNOS Na, ki vele, ma mi a gondja.
PÉTER Pofa be!
JÁNOS De…
PÉTER Játsszunk, vagy pofázunk?!
JÁNOS Kérem.
Csend.
PÉTER Tudja, mikor fogok beállni közmunkásnak!
Ezeknek!?
Hagyjanak nekem békét a
francba! Mi az, hogy nem jár
a segély? Adjanak nekem a
végzettségemhez méltó munkát, nem? Azt akkor majd nem hőbörgök.
JÁNOS Mert mi a végzettsége, Petike?
PÉTER Ezek rosszabbak, bazmeg, mint a
bolsevikok voltak!
JÁNOS Ilyen az élet. Érettségink azért van az
életünkhöz, Petike?
PÉTER Kicakkozzam a szád szélit, Tibike?
JÁNOS Mért nem megy el maga politikusnak?
PÉTER Tényleg pofán váglak?
JÁNOS Ejnye. Egy haldoklót megütne?
PÉTER Magát? Többször. Simán. Véresre. Amíg
mozog.
JÁNOS Ez de csúnya dolog.
Csend.
Kedélyesen egymásra vigyorodnak. Ráérősen
rágyújtanak. Pöfékelnek.
Új partit kezdenek.
JÁNOS Most mondja meg nekem…őszintén…Tudja
maga, hogy
isten igazából mi a baja a
világgal? Hiszen magának gyönyörű
volt a gyerekkora. Tündériek
a szülei.
PÉTER Ezt a faszságot meg honnan veszi?
JÁNOS Margaret mesélte.
PÉTER Margit. Az a neve neki.
JÁNOS Rossz a házassága? Anyuka terrorja? Anyós? Após? Vagy csak Margaret betegsége gyötri?
PÉTER Margit, a kurva anyádat!
JÁNOS Jó, magának legyen ő Margit.
PÉTER Úgy beteg ő is, ahogy maga.
JÁNOS Na ja, mindig fejben dől el a dolog.
PÉTER Ha maga mondja…
JÁNOS Minden fejben.
Csend.
Péter újra szó nélkül elkezdi visszaállítani a
bábukat.
JÁNOS Hát megmondom én magának, mi a baj.
PÉTER Nem érdekel.
JÁNOS Maga valamiért azt hiszi, hogy magáé a
grund.
PÉTER A micsoda?
JÁNOS Pedig nem. Maga itt csak egy
nemecsekernő.
Nyúl. Balek. Töltelék.
PÉTER Anyád.
JÁNOS Egy frászt töltelék. Maga az a szereplő,
aki a történet
elején hal meg. Maga egy
senki, fiam. És azért senki, mert
nincs magában elég akarat, elszántság,
erő, hogy kitörjön. Kapizsgálja, miről beszél a szám? Fiatalember.
PÉTER Maga mire is vitte, vén szatír?
JÁNOS No mármost. Ami a megszólításomat illeti.
Maradnék inkább a
Tumor Tibinél. Mondja, hogy
tudta maga Margaret szívét meghódítani?
PÉTER Erről jut eszembe, nem hagyná végre békén
a feleségemet?
JÁNOS Én aztán békén hagyom.
PÉTER Zaklatja.
JÁNOS Ugyan.
PÉTER Ezért egyszer tényleg pofán vágom ám.
JÁNOS Komolytalan. Én megpróbálok segíteni
magának is, hogy
helyesen lássa a helyét a
világban, és evégett direkt provokálom, hogy törjön ki onnan, erre maga..
PÉTER Tele van a tököm, ahogy Margit utána koslat!
JÁNOS Mit csinálok?
PÉTER Koslatsz, te büdös geci.
JÁNOS Na jó. Hoztál fényképeket?
PÉTER Dehogy hoztam!
JÁNOS Mutasd!
PÉTER És döntsd már el, hogy rákban döglődsz
itt, vagy mi a franc van veled!
Csend.
János állhatatosan nyújtja a kezét. Péter nagyot
fúj. Néhány fényképet vesz elő
az ingzsebéből. János kikapja a kezéből, végignézi
őket. Bólogat, alaposan
megszemléli a képeket, aztán visszaadja őket.
Újabb partit kezdenek. János közben oktat.
JÁNOS Az alapvető hiba magával az, fiam, hogy
még nem találta meg,
miben lehetne tehetséges.
Vagyis a tehetségéhez képest legalább tehetségtelen. Így aztán célja sincs. Úgy
értem, valami, amire feltehetné az életét.
PÉTER Lépjél, Tibi!
JÁNOS Mert az kevés, hogy maga birtokol egy
gyönyörű nőt. Kéne még valami, amitől ember, és ezen belül férfi. Na most, az
első lépés,
ezt beismerni.
PÉTER Szóval nem bírunk kussolni, mi?
JÁNOS Pont úgy, mint ezt: maga a lejtőn
túlbillenve egyre gyorsulva gurul
az alkoholizmus felé.
PÉTER Én nem vagyok alkesz, öreg.
JÁNOS Ó, nekem is volt kétdekás húzóra korszakom.
Ajaj.
Itt kezdődik. A felismerésnél és a
beismerésnél.
PÉTER Maga lesz az első, akinek szólok.
JÁNOS Konkrét cél nélküli ábrándjaink kifognak
rajtunk.
Íme hát, megtelt a pöcegödör.
Itt az idő.
Ássunk ki egy igazit, egy újat.
Fürdőruhás képet nem hozott?
PÉTER Akt nem kéne?
JÁNOS De! Van? .
PÉTER Árulja már el, Szarkóma Jancsi, minek
nyomakodik
bele maga az életünkbe?
JÁNOS Tumorkodik.
PÉTER Mi van?
JÁNOS A szarkóma tumorkodik.
PÉTER De maga nyomakodik.
JÁNOS Először is. Maguk nyomakodtak bele az én
életembe.
Maguk egyszerűen megszállták
a padomat! Ideiglenesen, persze.
No de drága uram! Mostanában
éppen nem divatos egy effajta
birodalmi gesztus. Magának
jobban kéne ezt tudnia. Hiszen
maga kint jár-kel a világban,
hallgatja a híreket…
PÉTER Viszont ha még egy szerelmes levelet írsz
neki…
Esküszöm, nemcsak szókaratét
játsszunk itt, hanem tényleg
beborítalak.
JÁNOS Én..én olyat nem írtam.
PÉTER Levélkék, csecsebecsék, filléres
ékszerek?
JÁNOS Margaretnek ehhez nem volt joga!
PÉTER Maga nyáladzó, gusztustalan barom.
JÁNOS Elég.
PÉTER Kiscsávó koromban írtam ilyen szerelmes
verseket.
Bazmeg, de ciki!
JÁNOS Elég!
PÉTER Szánalmas, öreg fasz. Örülj, hogy
elolvastam őket.
JÁNOS Tehát megmutatta neked.
PÉTER A férje vagyok, Tibike. Jogom van tudni,
ki nyomul rá.
Csend.
Péter sütkérezik, János nagyon megszégyenülten.
JÁNOS Na!
PÉTER Na?
JÁNOS Mire vár még?
PÉTER Zavarom?
JÁNOS Várja a felesége.
PÉTER Alszik.
Csend. Most Jánosnak remeg a keze, amikor kinyitja
az üdítőt, és a kávés
poharába tölt magának. Aztán Péternek is a termosz
kupakjába.
JÁNOS És magának? Mit mondott az orvos?
PÉTER Semmi komoly.
JÁNOS Azon belül?
PÉTER Nem lehet gyerekünk.
JÁNOS Az magának nem komoly?
PÉTER A hétvégén mehetünk haza.
JÁNOS Az is valami.
PÉTER Több, mint a semmi. Maga mért nem kér
többször eltávot?
JÁNOS És hová mennék?
PÉTER Az anyjához.
JÁNOS Ugyan…
Csend.
JÁNOS És? Margaret tudja már?
PÉTER Hogy hétvégén megint mehetünk innen?
JÁNOS Hogy nem lehet gyerek.
PÉTER Majd az orvosa közli vele.
JÁNOS Mért nem maga?
PÉTER Azért a pénzért…
JÁNOS Ja…
PÉTER Hé, a maga szája se járjon el!
JÁNOS Rendben.
PÉTER Majd csak…lesz valahogy.
JÁNOS Maguk mért nem innen?
PÉTER Honnan innen?
JÁNOS Berlinbe, vagy Londonba?
PÉTER Minek?
JÁNOS Dolgozni, minek!
PÉTER Ja! Arról volt már szó. Egy utsó parti?
JÁNOS Kezdjen.
Nézik a sakkot, Péter nem kezdi el a játszmát.
PÉTER Attól félek, tényleg becsavarodik, amikor
megtudja.
JÁNOS Szerezzen egy jobb orvost! Kezeltesse
privát!
PÉTER Miből?
JÁNOS Raboljon bankot!
PÉTER Nem én tehetek róla, hogy ilyen.
JÁNOS Milyen?
PÉTER Meddő. Alkalmatlan. Milyen.
JÁNOS Szóval maga nem csak lusta, ingyenélő,
ostoba, hanem
aljas is?
PÉTER Anyád.
JÁNOS Te semmit nem tudsz erről a nőről.
PÉTER Gondolod?
JÁNOS Te kis önző tetű.
PÉTER Margit az önző! Hallja? Hogy ilyen
helyzetbe hozott engem!
JÁNOS Nem is tetű vagy te. Inkább egy dögön
nőtt orchidea. A látványa talán még elmegy. De az illata mérgező. Most jövök
rá, hogy Margaret tőled beteg. Tőled! Érted? És lépnél már végre?
PÉTER Minek?
JÁNOS Mert maga szeret kikapni.
PÉTER Lúzer mondja verébnek…
JÁNOS Ez megint micsoda szólás, Petike?
PÉTER Ez se tetszik, Tumor és csapata?
JÁNOS Nevelési célzattal ajánlottam fel magának
a franciasakkot.
Ebben a játékban az a
zseniális, hogy a vesztes is győz, a győztes is veszít. Olyannyira kétértelmű a
helyzet, mint néha a nagy büdös élet.
Gábor lép be, egy zacskóban nyári almát hoz.
GÁBOR Szevasz, Janikám! Jó napot!
JÁNOS Na, még ez is.
GÁBOR Látom jobban vagy.
JÁNOS És ezt miből látod?
GÁBOR Nyári alma. Tessék.
JÁNOS Kösz.
János átveszi a zacskót, és még azzal a mozdulattal
kiönti mindet kavicsra.
GÁBOR Hé!
JÁNOS Kértem, hogy ne hozz be semmit.
GÁBOR De nyári alma!
JÁNOS Savanyú. Savat csinál. Felsérti a rohadó
ínyemet.
GÁBOR De nekem pont azt mondták, hogy ez kell a
savadnak!
JÁNOS Baromság! Szerelem kell neki!
Gábor Péterre sandít. Péter a sakktáblát fürkészi.
GÁBOR És maga…jól vagyunk, fiatalember?
PÉTER Ja.
JÁNOS Hozott ám nekünk fényképeket. Péter!
Mutassa meg Gábornak is!
Akt sajnos nincsen. Csak
fürdőruhás.
GÁBOR Annyi baj legyen. Sőt! Egy szép női test
fürdőruhában, vagy főképpen fehérneműben a legizgatóbb. Vagy nem? Pláne, ha
csipkés. Mármint a fehérnemű. És selyem! Fekete selyem csipkével! Nem, annál
izgatóbb semmi nincsen.
Gábor kedélyesen foglal a padon helyet.
Péter végigméri őt, aztán a fejét csóválva áll fel,
és köszönés nélkül távozik.
GÁBOR Ennek meg mi baja?
JÁNOS Nehéz az élete.
GÁBOR Kinek nem?
Csend.
GÁBOR Margit?
JÁNOS Margaret!
GÁBOR Jó, jó. Mi van vele?
JÁNOS Szerintem kipakolták.
GÁBOR Hogy mit csináltak?
JÁNOS Így mondják, nem?
GÁBOR Uramisten! De hisz ez…rettenetes! Biztos?
JÁNOS Nem lehet gyereke.
GÁBOR Az még nem azt jelenti. Nem feltétlenül.
JÁNOS Te már csak szakértő vagy.
GÁBOR Összeszedem az almákat.
JÁNOS Aztán játszunk? Vagy nem mersz?
GÁBOR Ugyan már. Vakon legyőzlek.
JÁNOS Te? Engem? Soha.
III.
Borongós ősz
lett. A pad a bokrok árnyékából ismét a tisztás közepére került.
A pad támláján
János réz névtáblája látható.
(VÁRAKOZÓMŰVÉSZ,
ETEHETŐ)
A kavicsos úton
immár bokáig ér a szemét.
1;
MARGIT, PÉTER
A fiatalok ülnek
a padon, fázósan magukba gubózva. Margit arca már szürke. Drága pongyolája viseltes, átmeneti kabátját
kifogyta.
A Jánostól
kapott aranylánccal játszadozik.
Péter másnapos,
kedvetlen.
PÉTER Tuti, hogy nem fázol?
MARGIT Nem fázok.
Csend.
PÉTER És még mindig nem adtak vissza.
MARGIT Mit?
PÉTER Tumor Tibinek a láncot.
MARGIT Nem.
PÉTER Mért nem?
MARGIT Megsértődne.
PÉTER És ha pofánvágom?
MARGIT Ne vágd pofán.
PÉTER Akkor add vissza neki.
MARGIT Rendben. De miért is sértsem meg?
PÉTER És azt ki nem szarja le?
MARGIT Ő itt az egyetlen szórakozásom.
Csend.
PÉTER Akkor…ne vigyem inkább haza?
MARGIT Mért vinnéd?
PÉTER Mert már ebben a kórházakban is lopnak.
MARGIT Nálunk nem.
PÉTER Hallottam a büfében.
MARGIT A mi osztályunkon nem.
PÉTER Nem tudhatod.
MARGIT Egyből vinnéd a zaciba, igaz?
PÉTER Mi van?
MARGIT Állandóan részeg vagy.
PÉTER Én? Napok óta egy kortyot…
MARGIT Érzem a leheleteden.
PÉTER Ez? Csak egy gyógysör…
MARGIT Ki ad pénzt rá? Anyukád?
PÉTER Muszáj ezt ebben a stílusban?
MARGIT Nem. Igazad van. Bocsánat.
PÉTER Oké, nem téma.
MARGIT Csak jobb lenne, ha nem innál annyit.
PÉTER Ja. Jobb lenne. De ha nem rohadnánk itt a
kórházban. Az még jobb lenne.
Csend.
MARGIT Csak mert két éve nincs munkahelyed.
PÉTER És? Még ezért is én szégyelljem magam?
MARGIT Mert még miért szégyelled?
Csend.
PÉTER És mért ne igyak? Kit érdekel, hogy iszok
vagy nem iszok?
Téged? Senkit. Azt hiszed, számít az
valakinek, hogy mi van velem?
Csend.
PÉTER Már nem szeretsz. Ugye? Nem szeretsz.
Margit a nyakába
akasztja a láncot.
PÉTER Ezt…ezt most mért csináltad?
MARGIT Mit mért?
PÉTER A láncot!
MARGIT Nyaklánc.
PÉTER És?
MARGIT Nyakba való.
PÉTER De nem Tumor Tibié!
MARGIT Péter, csak nem vagy rá féltékeny?
PÉTER Mi van?!
Csend.
PÉTER Nem szeretsz.
MARGIT Nem úgy, mint régen.
PÉTER Mert régen hogy szerettél? Nem úgy, mint
most?
És most hogy szeretsz?
Utálsz! Ugye? Engem hibáztatsz.
Még szép. Úgy könnyű ám.
Legalább mondd ki, hogy utálsz!
MARGIT Nem utállak.
PÉTER Akkor? Mi a fasz bajod van velem?
MARGIT Semmi.
PÉTER Akkor?
MARGIT Rosszul várakozol.
Csend.
PÉTER Beszarás.
MARGIT Mi?
PÉTER Ez.
MARGIT De mire célzol?
PÉTER Ellenem lázít? Megint engem szapul, igaz?
„Rosszul várakozok?” Akkor
azt hogyan kell, bazmeg?!
MARGIT Figyelj, Péter, ez…
PÉTER Megverem. Leütöm és fejbe sugdosom. Nem
viccelek.
Nem érdekel, hogy beteg. Ez
komoly. Elegem lett. Most lett
elegem! A szemét vén geci!
MARGIT Az előbb mondtad, hogy nem vagy rá
féltékeny.
PÉTER Kire? Rá? Arra?! Mért, legyek?
MARGIT Ne.
PÉTER Tudod mit? Felőlem itt basszon meg a
padotokon!
Péter dúltan
kirohan a színről.
Margit egy darabig
bámul utána, aztán a fejét lehajtva a szemetet fürkészi.
Péter somfordál
vissza.
PÉTER Bocsánat. Kész vagyok. Sík ideg
mindentől.
De szeretlek. Tudod.
Tőlem barátkozhatsz vele.
Ha tényleg ő az
egyetlen szórakozásod. Nincs abban semmi.
Vagy van? Nem ciki.
Csend.
MARGIT Sokat segít nekem. Rengeteget tanulok tőle.
Hogy így, ahogy mi élünk, nem vezet sehová. Persze, hogy a vége mindig
csalódás.
És hogy a világ nem lényeg. Az élet csak
múló káprázat, illúzió.
És ott keressük a boldogságot, ahol
nincsen. Mert igazából sehol sincsen. Mindig csak utólag sóhajtozunk: ó, akkor
de boldog is voltam akkor. Boldogok. Emlékszel?
PÉTER Mire?
MARGIT Mindegy. Semmire.
PÉTER Arra eléggé.
MARGIT Ez persze mind közhely. De attól közhely,
hogy igaz.
PÉTER Szóval ilyen faszságokkal kábít.
Csend.
MARGIT Azt hiszed, nem láttam rajtad?
PÉTER Mit?
MARGIT Hogy megkönnyebbültél.
PÉTER Mikor?
MARGIT Amikor elment a gyerek.
PÉTER Hülye vagy? Ezzel vádolsz?!
MARGIT Nem vádollak.
PÉTER Soha! Érted? Soha nem éreztem magam annyira
megalázva!
Mint amikor jöttem be, és a
doktor félrevont…
MARGIT Azért a pénzért…
PÉTER Te nem voltál képes kihordani! Nekem
lenne jogom neheztelni.
Világos?
Margit csak bámulja a férjét, aztán elpityeredik.
Péter megint
elszégyelli magát.
PÉTER Ne! Ez nem ér így! Mért történik ez
velünk? Margit!
Semmi gáz. Meggyógyulsz,
aztán… Olyan nincs, hogy
nekünk semmi se
sikerül.
MARGIT Hazamegyek apához.
PÉTER Mi?
MARGIT Legközelebb, amikor kiengednek innen.
PÉTER Apádhoz?
MARGIT A jövő héten.
PÉTER Szó se lehet róla!
MARGIT Jön értem kocsival, csak rácsörgök előző
este.
PÉTER Nem hagyhatsz itt.
MARGIT Gyere velem.
PÉTER Megmondtam, hogy oda nem.
MARGIT Utálom ezt a várost!
PÉTER Falun se jobb.
MARGIT Nem akarok itt élni.
PÉTER Nem megyek falura, utoljára mondom.
MARGIT Jó lesz nekem egyedül.
PÉTER Válni akarsz? Most? De hát beteg vagy!
MARGIT Nem! Még nem vagyok. Csak egy kicsit. De ha
itt maradok,
akkor… Megyek!
PÉTER Akkor menjél!
Csend.
MARGIT Nagyon fáj…itt…Péter, nagyon fáj!
PÉTER Mert gyógyul.
MARGIT És csak az injekció után szűnik.
PÉTER Mert az gyógyítja!
MARGIT Mi van abban a szuriban, Péter?
PÉTER Mi lenne? Mit tudom én? Kérdezd az
orvost, vagy a nővért, nem?
MARGIT Ugye nem morfium?
PÉTER Észnél vagy?
MARGIT Rákom van?
Csend.
PÉTER Csak…beteg vagy. Neked…az agyadra ment a
kórház!
MARGIT Ugye, azért veszekszel ilyen csúnyán velem?
PÉTER Másnapos vagyok!
MARGIT Mindig veszekszel.
PÉTER Mindig másnapom van!
MARGIT Most mondtad, alig iszol.
PÉTER Hazudtam! Vedelek, mint az állat! Minden
estére hót
mocsár részeg vagyok. Aztán
üvöltözök anyámmal is,
és beájulok aludni.
Csend.
Margit mintegy
mellékesen próbálja szóba hozni.
MARGIT És? Azóta…? Voltál már vele?
PÉTER Mos miről beszélsz?
MARGIT Voltatok megint…úgy együtt?
PÉTER Ki? Kicsoda?
MARGIT Éva meg te.
PÉTER Jézusom! Még ez is jön ma?
MARGIT Szóval megbocsátott.
PÉTER Minek nézel te engem?
MARGIT Feleségül veszed, ha meghalok?
PÉTER Nem halsz meg.
MARGIT De el is hagyhatsz nyugodtan. Mihez kezdenél
így velem?
PÉTER Hagyd ezt abba, jó?
MARGIT Én nem biztos, hogy visszafogadtalak volna.
PÉTER Évek óta nem láttam Évát.
MARGIT Reménytelen eset vagy.
PÉTER Neten szoktunk…csak.
MARGIT Nyugodtan találkozz vele! Megértelek.
Tényleg nem haragszom.
PÉTER Nem foglak pont most megcsalni, amikor…
MARGIT Amikor?
PÉTER Bajban vagy.
MARGIT Igen? És mi a bajom? Nyögd már ki, az
istenit! Úgyis tudom.
Csak hallani akarom, hogy
szembe tudjak nézni vele. Nem érted?
2;
AKIK EDDIG, ANYA,
JÁNOS
Csend. Péter
félrenéz, kerüli Margit tekintetét.
A helyzetét
János anyja menti meg azzal, hogy besétál. Tömött szatyrot hoz.
A fiatalokat észrevéve megtorpan, két lépést
hátrál.
Péter észreveszi
a megmentőjét.
PÉTER Csókolom! Juli néni!
ANYA Jó napot! Nem látták errefelé csavarogni
a fiamat?
PÉTER Még nem. De tessék csak!
ANYA Dehogy akarok zavarni.
PÉTER Én…én már amúgy is rohanok. Hű, de
elkések! Hát akkor…
Minden oké,
Margitkám…szevasz, majd…ahogy szoktuk.
Csókolom!
Péter mintha
menekülne, úgy távozik.
Margit csak egy
pillanatra néz a férje után.
Az anya felméri
a helyzetet, aztán merev derékkal leül a pad legszélére.
A szatyrot az
ölében tartja.
Csend.
Margit az Anyára
sandít.
MARGIT Julika néni ismerte azt a Juditot?
ANYA A Gáborka feleségét? Hát…láttam néha.
MARGIT És tényleg hasonlít rám?
ANYA Magára? Az a nő? Nem. Nem hiszem. De
alig emlékszem rá.
Még egyetemista korában
többször járt nálunk, de aztán…
férjhez ment, és… Nem is
tudom, öt éve? Talán több is már, hogy
meghalt szegény. János mesélt
róla?
MARGIT Hogy ő volt a fia nagy szerelme.
ANYA Igen? Mit nem hallok?
MARGIT És Judit miatt hagyta ott az egyetemet.
ANYA Azt meg…így mesélte?
MARGIT Valahogy így.
ANYA Akkor…nyilván így történt…Az is nagyon rég
volt.
Csend.
ANYA Az apjuk is őt szerette a legjobban.
MARGIT Jánost?
ANYA Ő volt a Benjamin. Persze, ő meg
kitalálta, hogy nem akartuk.
Hát nem terveztük. De hogy
nem akartuk volna, amikor…
JÁNOS Amikor mi?
János lép ki a
bokrok mögül. Magához képest most elegáns. A fürdőköpeny helyett kihízott,
kopott fekete öltönyben feszít, azon öreg ballonkabát.
Elégedetten
fordul egyet a hölgyek előtt.
JÁNOS De nem is érdekes. Inkább mondjátok,
elegáns vagyok?
MARGIT János?
JÁNOS Szaros Pista?
MARGIT Hogyhogy?
JÁNOS Kiengedtek!
ANYA Jaj, istenem!
JÁNOS A nagyvizit után behív a főorvos. Azt
mondja, idefigyeljen.
Menjen maga haza.
Meggyógyultam! És csendes őrülteknek
nincs szabad ágy az
osztályon. Baj?
ANYA Jaj, dehogy, csak…
JÁNOS Látom, baj.
ANYA Olyan hirtelen…
JÁNOS Ne féljen, szerelmem! Ígérem, hogy minden
délután itt a helyem!
Itt várom a
padunknál.
ANYA És már ma kijöhetsz?
JÁNOS Megmutassam a zárójelentésem?
ANYA Jaj, dehogy, csak…
JÁNOS Anya! Csak nem adtad ki mégis a szobámat?
ANYA Jaj, nem. De. Csak egy kicsit, kisfiam…
Egy két hónapra csak, amíg…
JÁNOS Amíg?
ANYA Hát megoldjuk, persze, csak…
JÁNOS Naná, hogy megoldjuk.
ANYA És hoztam be neked egy csomó ételt, hogy
végre megjött az étvágyad…
JÁNOS Sebaj, anya. Felhívom Gábort, ma nála
alszom.
ANYA És Juli, meg a Gyula…A Gyula! Ma ő is
készül be hozzád.
Reggel még azt mondta…
JÁNOS De nem írtál alá nekik semmit, ugye?
ANYA Nem. De szó van róla, hogy nagyon
lelaktuk. És rendbe kéne
hozatni.
JÁNOS Miből?
ANYA Hát…a Gyula.
JÁNOS Aha. Na jó. Hagyjuk.
János témát vált inkább.
JÁNOS Szóval rólam beszélgettetek? Két legfontosabb nő az életemben.
MARGIT De én már amúgy is mennék, úgyhogy…Isten
áldja, Julika néni!
JÁNOS Maradjon köztünk, Margaret. Hová siet?
Bennünket aztán nem zavar. Sőt! Maga már nálunk szinte családtag. Igaz, anya?
ANYA Ó, hát…
MARGIT Azért…ugorjon fel hozzám egy pillanatra,
mielőtt…
JÁNOS Üljön vissza! Kész. Bumm! Ül!
Margit visszahuppan a padra. János műértően nézi
őket.
JÁNOS Hogy ti milyen szépek vagytok így!
Galériába való
festmény. Komolyan.
Margit és anya feszélyezetten sütik le a szemüket.
JÁNOS Kedveli maga az én anyámat, Margaret?
MARGIT Mi? Én? Na, hát…
JÁNOS És te őt, anya? Szereted? Ugye te az én
kedvemért nagyon
is? Drága Margaret!
Édes anyuka! Ti ketten mindig is megmaradtok nekem. Itt, a szívem közepén. Édes
bizsergés. Kicsit fájdalmas is.
Enyhe szorongással, mint
amikor az ember nem engedné el a
pillanatot, hiszen a
következő ennyire tökéletes már nem lehet.
De elmúlt máris. A félelem
félt csak.
Egyre kínosabb a csend.
János nagyot nevet.
JÁNOS Kész. Vége. Bumm! Ennyi volt a mai tréfa.
Nem kell megijedni
senkinek, ez minden
tekintetben csak egy főpróba volt.
ANYA Főpróba?
JÁNOS Az. Lehet tapsolni annak, akinek
tetszett. Mi a kaja?
MARGIT Hogy érti azt, hogy főpróba?
JÁNOS Nem gyógyultam meg. Ergo nem is engedtek
ki. Csak kipróbáltam,
milyen lesz azután, ha egy
nap tényleg szól a főorvos úr. Hogy mehetek. Vár a nagy retkes, nyűgös élet.
Viszont mama! Alig tudtam begombolni a nadrágomat. Meghíztam volna? Vagy már a
zsírszövet is tumorodik rajtam?
MARGIT Ez nagyon rossz vicc volt.
JÁNOS Melyik?
ANYA Mindegyik, kisfiam.
JÁNOS Mért? Körbesétáltam a kórházkertet, akár
egy egészséges látogató.
Nem volt rossz érzés. Amíg a
kapuban nem találkoztam a férjével.
Takony egy alak, Margaret,
már megbocsásson…Újabban egyre zaklatottabbnak látom. Na, róla ennyit. Nekem
lehet tapsolni.
Anyuka! Éhes vagyok! Anyuka!
Az anya megkönnyebbülve kapkodja elő a fóliába
csomagolt finomságokat.
Sültek, sütemények. János túlzott, már-már dühödt
mohósággal esik neki.
Miközben két pofára zabál, megpróbál hűvösen
tárgyilagos maradni.
Némely hangoknál a szájából étel fröccsen ki.
Szóval apa engem
szeretett a legjobban? Mi? Nahát, a kisöreg.
De jól titkolta. Ne értsen
félre, Margaret, jó srác volt különben.
De hogy bárkit is szeretett
volna önmagán és az istenén kívül…
Na jó, még téged talán, mama.
Tudja, Margaret, nálunk is úgy
dukált, hogy papának, mamának
két gyermeke szülessék. Egy fiú meg egy leány. A fiú vigye tovább a családi
nevet és a szakmát, a leány pedig jól menjen férjhez. Hát erre nem előbagzottak
engem is? Szegények? Ahelyett, hogy elmentek volna a moziba, megnézni,
mi Hollywoodban a nagy hadi
helyzet? Hát minek párzik az olyan, aki mérnökember létére se képes számolni?
Hát szeretheti egyáltalán a legkisebb, az elátkozott, a fölösleges, a génhibás,
tékozló mutáns gyermekét egy ilyen?
ANYA János, Margitot nem érdekli a mi, a te
családi...
JÁNOS Már mért ne érdekelné? Ugye, Margaret?
Ráér ő is. Nincs más dolga, mint kuksolni a toronyban és vári a végső ítéletet.
ANYA Miféle toronyban?
JÁNOS Mi krónikusok kíváncsiak vagyunk a
másikra, anyuka.
Néha még segítünk is egymáson. Ha mással
nem, néhány jó szóval. Néha pedig szánjuk a másik szenvedését. Ugye, Margaret?
MARGIT Nagy mókamesterek vagyunk ma, mi?
JÁNOS Egy francot szeretett engem az apuka.
Minden rossz velem kezdődött a családban. Titokban az volt ám a zapuka
véleménye.
ANYA Julika is sokszor puszil.
JÁNOS Leszarom.
Csend. János iszik a szénsavas üdítőből, ettől
nagyot böfög.
Elégedetten mosolyog a hölgyekre.
JÁNOS Ó, pardon, madame…
MARGIT Nekem…nem is lenne szabad ebben a hűvösben
idekint ücsörögnöm…
JÁNOS Maradjon még!
ANYA Vigyázzon magára, kedvesem! Egy ilyen
makacs gyulladás soha
nem tréfa dolog.
MARGIT „Gyulladás”?!
JÁNOS Na jó, igaza van. Felkísérem.
MARGIT Nem kell.
JÁNOS De boldogan…
MARGIT De ne! Kérem! Csókolom, anyuka!
Margit kivánszorog. János szerelmesen, fájdalommal
telten néz utána.
Az anyja nagyot sóhajt.
ANYA Jaj, kisfiam.
JÁNOS Mi van?
ANYA Neked soha nem jön meg az eszed.
JÁNOS Ezt most mért mondod?
ANYA Férjnél van!
JÁNOS Micsoda férj az?
ANYA Ő pedig beteges.
JÁNOS És?
ANYA Mit akarsz tőle?
JÁNOS Semmit. Mindent! Mit még?
ANYA Mért nem keresel egy hozzád illő
asszonyt végre?
JÁNOS Mert az milyen?
ANYA Hát olyan….olyan, aki…
JÁNOS Margaret illik hozzám, anya. Most ő. Meg
fog halni.
Már haldoklik.
ANYA Ugyan!
JÁNOS Ez első pillanatban ráismertem. Még
tavasszal. Amikor
megláttam őt, itt a padon.
ANYA Honnan tudnál te ilyesmit?
JÁNOS Juditon is láttam. Azt se hitted el. Ezt
se hiszed. Ugye?
ANYA Persze, persze…
Csend.
JÁNOS De ti jól pofára estek.
ANYA Miért?
JÁNOS Mert én viszont meggyógyulok.
ANYA Hála isten!
JÁNOS Csalódást okozok vele, igaz?
ANYA János!
JÁNOS De ez van.
ANYA Nem is értem, hogy mondhatsz…
JÁNOS Élni akarok, tehát élni is fogok. Nagyon
gáz?
Már te is azt vártad, hogy
legyen vége? Dögöljek meg?
ANYA János!
Anya a sírás határán, a fia elszégyelli magát.
JÁNOS Jól van. Bocsi. Vicceltem.
ANYA Ez…ez is borzalmas vicc volt.
JÁNOS Bonaparte, a ragyaverte a közelharcban a
gyomorrákját
kibelezte.
ANYA Hogy…?
JÁNOS Irigy már a hasnyálmirigy, élni muszáj
lesz még imígy. Szégyellem magam, anyuka, hogy bennem tényleg soha, semmikor,
semmiben nem lehet megbízni. Elsétáljak veled a kapuig?
ANYA Szóval menjek már?
JÁNOS Uzsonna előtt ledőlnék egy kicsit.
ANYA Ó, akkor pihenjél!
JÁNOS Fogok.
ANYA Jó. Akkor nem várom meg Gyulát.
JÁNOS Ne várd meg.
ANYA De nem fogsz durváskodni vele?
JÁNOS Még a popóját is megpuszilom a kedvedért.
ANYA Azt nem kell, de…
Kimennek. János közben hátra- hátranéz.
Alig tűnnek
el, Margit tér vissza.
Egy mogyorós csokit szorongat.
3;
MARGIT, JÁNOS
Margit lerogy a padra. A csokit bámulja. Margit már
nagyon beteg.
János siet vissza.
JÁNOS Margaret!
Rugalmas léptekkel a nőhöz ballag, lehajol hozzá,
szenvedélyesen megcsókolja
azt az anyajegyet Margit ajka fölött. Az asszony
eltolja a férfit. János leül mellé.
MARGIT Megint maga csent a zsebembe csokit?
JÁNOS A Mikulás. Magához minden nap jön. Mert
maga jó kislány.
Ugye megeszi, nem kínálgatja?
MARGIT Tele van a szekrényem velük.
JÁNOS A mogyoróst, azt mondta, szereti.
MARGIT Képtelen vagyok lenyelni egy falatot.
JÁNOS Muszáj! A csoki színtiszta boldogság és energia.
MARGIT Fáj hasam.
JÁNOS Ne törődjön vele!
MARGIT Nagyon fáj!
Margit János karjában keres menedéket.
JÁNOS Nono. Nonono. Majd elmúlik ez is.
MARGIT Nem! Nem múlik. Már az injekció után is
érzem! Soha nem gyógyulok meg!
JÁNOS Dehogynem. Csak meg kell enni a
csokikákat.
Margit kiszakítja magát az ölelésből, földhöz vágja
a csokit.
MARGIT Nem kell! Nekem nem a maga csokija kell!
János ismét átkarolja a nőt, most a hátát ütögeti
bátorítóan.
MARGIT Megígérte, hogy mindig őszinte lesz velem.
JÁNOS Az is vagyok.
MARGIT Rákom van. Ugye?
JÁNOS Dehogy van.
MARGIT Tudom.
JÁNOS Mit tud?
MARGIT Ma reggel arra ébredtem.
JÁNOS Én meg arra, hogy lehetetlen, hogy maga
ne gyógyuljon meg.
És akkor majd kint is
találkozunk. A való életben. Maga meg én.
Két tetőtől talpig egészséges
ember. Hogy az milyen unalmas lesz!
Margit mosolyog.
MARGIT Mennyi időm van hátra?
JÁNOS Ötven, hatvan év?
MARGIT Mért hazudnak nekem?
JÁNOS Kikezelik. Hazamegy. Csinálnak a férjével
egy rakás gyereket.
Vagy elválik tőle, és szül
másnak. Vagy nem szül. Úgyis túl sokan vagyunk a Földön, emberek.
MARGIT És ha én magától akarok gyereket?
JÁNOS Tőlem? Ó. Ez igen megtisztelő, de…
MARGIT Szorítson magához!
János hevesen öleli magához az asszonyt. Az ajka
megint az anyajegyre tapad.
Margit ellöki, aztán arcul csapja.
MARGIT Ott! Mindig csak ott! Ott csókol meg!
JÁNOS Szerelmem!
MARGIT Ott szivárog belém a halál!
JÁNOS Hol?
MARGIT Ott!
JÁNOS Mi…miről beszélsz?
Csend. Margit zihál.
MARGIT Azzal a másikkal…Judittal. Vele is ezt
csináltad?
JÁNOS Mit? Az isten szerelmére? Mit?
4;
GYULA, JÁNOS, MARGIT
Gyula lép be a térre. A másik kettőt észrevéve
megtorpan.
Gyula egy jókora kaktuszt cipel. János észreveszi a
bátyját.
Hosszan bámulják egymást.
Aztán János lassan feláll, a karját ölelésre tárja.
JÁNOS Na nézd már! A Gyuluska. Hát mégis
bejöttél, mi?
Hát be-be-be? Hát
kifolyik a szemem tőled, te!
Az örömtől, hogy látlak!
GYULA Ő, szervusz, Janikám. A kezét csókolom.
JÁNOS Az meg mi?
GYULA Ez? Egy kaktusz. Neked hoztam.
JÁNOS Ezt a kaktuszt.
GYULA Ezt bizony, öcskös.
JÁNOS Mit csináljak vele? Egyem meg?
GYULA Nézzed! Mintadarab! Hallod?
Margit nehézkesen tápászkodik, köszönés nélkül
kivánszorog.
Gyula tátott szájjal figyeli. János fájdalmasan néz
utána.
GYULA Ő az?
JÁNOS Kicsoda?
GYULA Az a nő.
JÁNOS Milyen nő?
GYULA Hát…anya sokszor mesélt róla.
JÁNOS Ja, akkor ő.
GYULA Hát…hm…nagyon kis helyes…
JÁNOS Na, ki vele gyorsan, mi a fenét akarsz!
GYULA Hogyhogy mit? Dumálni. Látom, jól vagy.
JÁNOS Tényleg szépen gyógyulok: megszívtátok.
GYULA Mi szeretünk téged.
JÁNOS Nem mondod.
GYULA Hoztam neked virágot!
JÁNOS És már mehetsz is a francba!
GYULA Na! Tisztára olyan vagy. Mint ez a kaktusz.
Mi?
JÁNOS Ki vele, mit akarsz a lakásommal?
GYULA Anya lakásával?
JÁNOS Az enyém is.
GYULA Anya mit mondott?
JÁNOS Hogy az egészet rám íratja.
GYULA Azt éppenséggel nem mondhatta.
JÁNOS Miért ne?
GYULA Mert nem az övé.
JÁNOS Akkor kié?
GYULA Apa halála után a használati jog az övé. És
a miénk a tulajdoni.
A három gyereké. Ennyit még
te is tudhatnál, Jani.
JÁNOS És ha nem tudok, akkor mi van?
GYULA Arra a lakásra csak én költöttem apa halála
óta. Vagyonokat, öcsi.
Most is ki hozatta rendbe? És
miből?
JÁNOS Akkor se hagyom se kiadni, se eladni.
GYULA Miért nem?
JÁNOS Juli hajlandó lemondani a részéről.
GYULA Pénzért? Mindenre. Ismered.
JÁNOS És mi hol fogunk lakni?
GYULA Anya Julinál. Vénségére jó lesz neki ott.
JÁNOS És én?
GYULA Ez az egyik, amit most ledumálunk szépen.
JÁNOS És mi a másik?
GYULA Ejnye már! Nézz rá! A kaktuszra! Na, mit
gondolsz?
Kertészet! Öcsém!
Kapizsgálod?
JÁNOS Nem.
GYULA Hárman haverok már össze is álltunk. Jani! Az
egyikünk
direkt kertészmérnök! Őt nem
ismered. Aztán kell hozzá egy fasza könyvelő, az lesz a Péter felesége, meg
ugye én.
JÁNOS Mihez?
GYULA Másfél hektár sívó homok! Te! A Szaharában
nincs ilyen.
És szinte ingyért licitálunk.
Figyelj! Még a Gobi sivatagban sincs olyan homok, mint ott Rákospalotán. Mi?
Jól kigógyizta a Gyula
bácsi. Mi? Van itt szürke
velő, marha gyerek!
JÁNOS De mit „gógyiztál” ki?
GYULA Hát kaktuszt, húgyagyú! Azt fogunk
termeszteni.
JÁNOS Ja…
GYULA Mit gondoltál, ámbrás cetet?
JÁNOS És nekem mi közöm ehhez?
GYULA Ez kell nekünk! Ebbe kell invesztálni. Még
az idén.
Üvegházak is, meg minden. És
az még se lesz ingyen, érted.
Aztán ha megnőnek A
kiskaktuszok, dől a pénz.
JÁNOS Kaktuszból.
GYULA Tudod te, mennyibe került ez a sarkon?
JÁNOS Sokba?
GYULA Ha örülsz neki, nem téma. Örülsz neki?
JÁNOS Nem.
GYULA De beleegyezel?
JÁNOS Mibe?
GYULA Belevágjunk?
JÁNOS Tőlem…
GYULA Innováció, öcsém! Tudtam. Hogy valahol te
egy nagy arc vagy.
Gyula meghatódva öleli meg az öccsét, aki ezt
nehezen tűri.
Aztán Gyula papírt, tollat vesz elő az
aktatáskájából.
GYULA Itt írd alá, tesó!
JÁNOS Mi ez?
GYULA Hát a nyilatkozat.
JÁNOS Milyen nyilatkozat?
GYULA Hogyhogy milyen? Ne szívass már! Erről
pofáztunk eddig!
JÁNOS Elolvashatom?
GYULA Tessék…
János elfutja a nyilatkozatot.
JÁNOS Hülye vagy?!
GYULA Mért?
JÁNOS Hányszor mondjam még, hogy nem adjuk el?
GYULA De mért nem?
JÁNOS Én hol fogok lakni?
GYULA Mondtam, hogy nálunk, nem? Vagy Géza
barátodnál.
Vagy bérlünk neked egy
szobát. Amit akarsz, Jani.
JÁNOS Nem akarom eladni.
GYULA De kell a magánerő a pálázathoz, bazmeg!
JÁNOS Kérjél kölcsön.
GYULA Kitől?
JÁNOS A banktól.
GYULA Nem adnak.
JÁNOS Sajnálom.
GYULA Arról volt szó, hogy már ki se jössz innen.
JÁNOS Ezt is sajnálom.
GYULA Most komolyan: kijössz?
JÁNOS Meggyógyultam.
GYULA Akkor…írd már alá, az istenedet! Hát kell
valahonnan a pénz, nem érted? Nekem családom van! És az a te családod is. A
gyerekeim, Jani! Őket szereted. Vagy már a vér szava se szent előtted? Segíts!
János aláírja a nyilatkozatot. Csend. Gyula alig
hisz a szemének.
Aztán kikapja az öccse kezéből, össze ne tépje.
Máris menekül kifelé.
Köszönöm,
Janikám! Isten vagy, öcskös!
JÁNOS Szevasz.
GYULA Az életemet mentetted meg!
JÁNOS Szevasz!
GYULA Te! Te, ez… Majd meglátod…
Gyula kiszédeleg.
Csend.
5;
JÁNOS, MARGIT, PÉTER (JULI)
Péter tolja be tolókocsin Margitot. Margit teljesen
leromlott.
Most mélyen alszik.
JÁNOS Csicsikál.
PÉTER Mi van?!
JÁNOS Csi-csi-kál.
PÉTER Na, elmegy maga a jó büdös francba!
János, Péter némi meghökkenésére, szó nélkül kimegy.
Margit felébred. Nehezen tisztul a kábultságból.
Péter a pad mellé tolja a széket, eligazgatja
Margiton a pokrócot.
MARGIT Megint elszundítottam?
PÉTER Pihenj csak.
Csend.
MARGIT Az…nem járt itt?
PÉTER Elment.
MARGIT Kergesd el, ha visszajönne! Megteszed?
PÉTER Naná.
MARGIT Nem akarom látni. Undorok és félek tőle.
Ő betegített meg. Tudod?
PÉTER Szemét alak, az biztos.
Csend.
MARGIT És szólj a doktornak, hogy ne adasson
ennyire erős nyugtatókat!
Inkább nem baj, ha fáj egy
kicsit. Átalszom az életemet. Szólsz neki?
PÉTER Szólok.
MARGIT Tegnap se szóltál.
PÉTER De ma dumálok vele.
MARGIT Én is meg fogok gyógyulni, Péter! Hallod?
Csak ne lássam azt!
Hallod? Azért is rendbe
jövök. Jó lesz? Akarod?
PÉTER Persze, hogy akarom,
MARGIT Nem, nem akarod. Te már Évát akarod.
PÉTER Az istenért! Mire esküdjek még meg?
MARGIT És nem barátkoznál azzal.
PÉTER Barátkozik vele a rosseb!
MARGIT Vigyázz vele! Ő maga a sátán. Ő szívta el az
életerőmet.
PÉTER Ez bolondság, szívem.
MARGIT Nem az.
PÉTER Én is rühellem, de… Nem miatta vagy
beteg, Margaret.
Csend.
MARGIT Úgy szólítottál.
PÉTER Hogy?
MARGIT Ezt…ezt ne!
PÉTER Bocsánat, csak…
MARGIT Segíts! Neked kell! Csak te tudsz rajtam!
Segítesz?
PÉTER Mit tegyek?
MARGIT Fogd meg a kezem!
Péter megfogja Margit kezét.
Csend.
MARGIT Csak most kezdődik el az igazi életünk.
Elhiszed?
PÉTER Naná.
MARGIT Én…én tele vagyok…türelmetlenséggel!
PÉTER Én is.
MARGIT Arra gondoltam, hogy otthon apánál majd
tanári állást vállalok.
Ugyanabba a suliba, ahová én
is jártam. Az lesz aztán…igaz?
PÉTER Szuper az.
MARGIT Ti meg apával elgazdálkodtok.
PÉTER Aha…
MARGIT De maradhatunk Pesten is. A falumhoz biztos
nincs semmi kedved?
Mielőtt Péter válaszolni, Juli csörtet be.
JULI Hol van az a nyomorult? Hol van az öcsém?
PÉTER Jó napot.
Juli rálegyint, nyomul át a másik irányba.
Csend.
MARGIT Mondd, Péter! Milyen a szagom?
PÉTER Mi?
MARGIT A szagom.
PÉTER Mi van?
MARGIT Már nagyon büdös rák szagom van?
PÉTER Milyen?!
MARGIT Kérd meg az Évádat, egyszer jöjjön be
hozzám. Csak szeretnék pár szót váltani vele.
PÉTER Nem láttam őt az esküvőnk…
MARGIT Akkor kivel szerelmeskedel? Nem böjtölsz te
március óta.
Nem vagy te olyan.
PÉTER De. Olyan vagyok.
Hátul egy bokor mögött valaki megmozdul.
Margit ezt észleli, rettegve menekülne.
MARGIT Jaj, ne! Menjünk innen! Tolj el innen! Nem
akarok idejönni
többé. Gyűlölöm ezt a helyet.
Ezt a padot! Mindent gyűlölök!
PÉTER Oké, csak…
MARGIT Vigyél innen!
Péter kitolja Margitot.
6;
JÁNOS, JÚLIA, GÁBOR, PÉTER
Valóban János bújt meg a bokor mögött. Most előlép.
Homlokán felhős mélabú.
Leül a padra. Nyugalomban szemléli a szürke eget.
Júlia tér vissza, rögtön az öccsére támad.
JÚLIA Bujkálsz előlem, mi?
JÁNOS Túl szürke az ég.
JÚLIA Azonnal vond vissza!
JÁNOS Csupa lusta felhő.
JÚLIA Kisemmiznek!
JÁNOS Á, ma már aligha süt ki a Nap.
JÚLIA És engem is veled együtt!
JÁNOS Viszont esni se fog. Ezek ott még ahhoz
is lusták, hogy egy
kicsit szemerkéljenek.
JŰLIA De így Gyuláé lesz az egész. Nem érted?
JÁNOS Anya jól él nálad? Puszilom.
JÚLIA Nehogy azt hidd, hogy fizetni fogja az
albérleted.
És Julika? Tizenhét éves.
Jövőre megy egyetemre.
Ő hol lakik majd, ha Pestre
jön? Hívd fel a Gyulát, és
mondd meg neki, hogy sztornó!
Rendben?
JÁNOS Ha te nem írod alá, nem tudja eladni.
JÚLIA Én már rég megtettem, te hülye!
JÁNOS Te? Mért?
JÚLIA Mert te azt állítottad, hogy nem, soha
nem, még a halálod
után se, azért.
JÁNOS É kaptál pénzt érte?
JÚLIA Csak kifizette a részemet.
JÁNOS Ja…
JÚLIA Mit ja?! Benned tényleg nem lehet
megbízni?
Vond vissza!
JÁNOS Tünés.
JÚLIA Mi? Mit mondtál?!
János felpattan, annyira fenyegető, hogy Juli
megijed tőle, elhátrál.
JÁNOS Tűnj el végre a szemem elől!
JÚLIA Nem beszélhetsz így velem.
JÁNOS Megütlek ám.
JÚLIA Azt merészeld!
Júlia kihátrál.
Csend.
Gábor baktat be. Végigméri Jánost, aztán szó nélkül
leül.
Csak sokára szólalnak meg.
GÁBOR Hihetetlen, ahogy felgyűlt itt a szemét.
JÁNOS Túl sokat jártál ide.
GÁBOR Van egy rossz hírem.
JÁNOS Aha?
GÁBOR Felvettem valakit a könyvtárba a helyedre.
JÁNOS És az engem mért érdekel?
GÁBOR Leszázalékolnak?
JÁNOS Mire föl?
GÁBOR Akkor…?
JÁNOS Te csak ne aggódj miattam!
GÁBOR Rendben.
JÁNOS Hoztad?
GÁBOR Hoztam.
JÁNOS Na.
Csend.
Gábor lassan a kabátzsebébe nyúl, elővesz egy
nagyobb pakli fényképet.
Teljes csendben adogatja Jánosnak, ő meg vissza
neki.
Péter jelenik meg egyedül, nagyon árván.
A két öreg ránéz, Péter bólint.
A padon ülők részvéttel visszabiccentenek.
János helyet csinál.
Péter leül kettőjük közé. Nézi, de nem látja a
fotókat.
JÁNOS Ismertem egy pasast. Akinek volt egy
lakása.
Hát abban a lakásban volt neki egy
hálószobája.
A hálószobában egy fasza kis ágya.
Az ágy alatt pedig tartott
egy aranybilit.
Nahát.
Annak a pasasnak az volt a
kedvtelése, hogy esténként,
amikor már minden elcsendesedett,
lekapcsolta a villanyt,
a hasára feküdt az ágyában, előhúzta az
ágy alól az aranybilit,
és belelógatta a kezét.
Így, a hasán fekve, a kezét a
bilibe lógatva élvezett.
Kész. Bumm! Tripla kasza
duplán, tökfilkó, király, ász.
Ó, milyen szabad, boldogan
szárnyaló éjszakák voltak azok!
Csend.
PÉTER És aztán? Mi történt?
GÁBOR Megcsaklizták a bilit.
JÁNOS Lófaszt. Megunta az egészet.
Ezen nagyon elgondolkodnak.
Péter is a zsebébe nyúl, fotókat vesz elő.
Egyenként, mindet hosszan megnézve adja át őket
előbb Jánosnak, aztán
Gábornak. A két paksaméta így keveredni kezd.
Az egyik Margit fotónál János felordít.
JÁNOS Na! Ez! Mondtam? Nem mondtam? Hogy
hasonlít rá?
Tessék! Nézzék! És ezen is
itt, ahol eszik! Hát tiszta Judit!
Margaret! Nem? A Margaret
tiszta Judit? Vagy ez itt Judit?
Vagy Margaret? Hát nem? Na!
Hát nem vagyok én tökhülye!
Vagy hülye vagyok én?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése