A VÁRAKOZÓMŰVÉSZ







A
            VÁRAKOZÓMŰVÉSZ
                                     



         JÁNOS, ötvenes férfiú
         MARGIT, fiatalasszony
         PÉTER, a férje
         ANYA, János édesanyja
         JÚLIA, János nővére
         GYULA, János bátyja
         GÁBOR, János barátja




         Játszódik márciustól októberig egy kórház kertjének
kies zugában, ahol egy sétatéri pad rejtőzködik, sűrű,
örökzöld bokrok ölelte tisztáson. 















EGY


1;
MARGIT, PÉTER. JÁNOS, ANYA

A padon Margit és Péter ülnek összebújva, megilletődve. Margit pongyolában, hálóingben, papucsban. Melegen süt a nap.

MARGIT    Neked nem furcsa, Péter?
PÉTER       Micsoda?
MARGIT    Hogy itt ülök. Hálóingben, anyád pongyolájában.
PÉTER       Tök kellemes. Szerencse, hogy ráakadtunk.
MARGIT    De nem hihetetlen?
PÉTER       De mi?
MARGIT    Hogy itt ülök!
PÉTER       Csak egy nap. Kibírjuk.
MARGIT    Te ki…
PÉTER       Muszáj, hogy alaposan megvizsgáljon a doki. Megnézi, mi a baj, felír rá valami gyógyszert, és már tűzünk is haza.
MARGIT    De mért kell itt is aludni?
PÉTER       Ahhoz képest, hogy a kolléganődnek az utolsó három hónapot
                   végig bent kellett feküdnie…
MARGIT    Mert ő veszélyeztetett volt.
PÉTER       Te is járhatsz úgy.
MARGIT    Ne!
PÉTER       Azért kell most ez a vizsgálat.
MARGIT    És ha tényleg azért vérzek…?
PÉTER       Akkor majd fekszel szépen otthon.
MARGIT    Bele is őrülnék. Vagy az anyád. Vagy mind a ketten!
PÉTER       Hát…az meglehet.

János vezeti át az anyját a bokrok közt. Alaposan meglepődik azon, hogy a pad
foglalt. Megrökönyödve bámulja a házaspárt, felmordul. Ám ahogy meglátja
Margit arcát, benne reked a szusz. Guvadt szemmel nézi a nőt. Az anyja vonná
őt vissza.

ANYA        János! Gyere! Gyere szépen, látod, foglalt. Akkor inkább kísérj
                            ki! Gyere! Hallod? A büfében mégis veszek neked csokiparányt.

Az Anya János fürdőköpenye övénél fogva rángatja őt ki. Egy narancs
esik ki a férfi kezében tartott zacskóból.
Péter felpattan, visszaadná a gyümölcsöt, ám addigra János és az anyja
eltávolodik. Úgy dönt, Margitnak nyújtja.

PÉTER       Kéred?
MARGIT    Nem.
PÉTER       Frankón jó narancs…
MARGIT    Láttad, hogy bámult rám?
PÉTER       Volt egy arca…
MARGIT    De mért bámult úgy rám?
PÉTER       Szerelem első látásra?
MARGIT    Itt van zárt osztály is?
PÉTER       Fogalmam sincs. Meghámozzam neked?
MARGIT    Nem kell!

Péter zsebre vágja a narancsot.

PÉTER       Még nem is reggeliztél.
MARGIT    Nem is vagyok éhes.
PÉTER       De már vettek vért. Ehetnél.
MARGIT    Nem vagyok éhes!
PÉTER       Mert? Most is görcsöl?
MARGIT    Most nem.
PÉTER       És nem volt véres, amikor kimentél a vécére?
MARGIT    Nem.
PÉTER       Hát…kár volt úgy rohanni. Mindjárt dél, és még nem ért rád
                   a doktor úr…
MARGIT    Nehéz szülése van.
PÉTER       Ja. Az van neki. Tudom.
MARGIT    Ne menjünk inkább haza?
PÉTER       Menjünk? Á, ne! Vizsgáljon meg! Tudod, a baba…
MARGIT    Igazad van, bocs.
PÉTER       Inkább enned kéne valami kicsit. Hozzak?
MARGIT    Majd biztos kapok itt ebédet.
PÉTER       De hozok! Szendvicset. Még egy üveg ásványvizet? Banánt?
                   Rántott húsos zsemle! Azt imádod!
MARGIT    Nem költjük erre pénzt.
PÉTER       Ugyan már!
MARGIT    Tudod, hogy minden fillér számít.
PÉTER       Az istenit! Megalázó, hogy siránkozás nélkül nem bírok venni egy kurva zsemlét!
MARGIT    De ha nem kívánom...
PÉTER       Tényleg elvárnátok, hogy álljak be közmunkásnak?
MARGIT    Azzal se jutnánk beljebb.
PÉTER       De elvárnátok.
MARGIT    Én aztán nem ezt várom. Anyád.
PÉTER       És te? Te mit?
MARGIT    Ezt most ne kezdjük újra! Jó?

Csend. Péter komoran mered maga elé.

MARGIT    Na! Ne durcáskodj! Gyere, kapsz egy puszit!

Péter hálásan kiegyezik a pusziban. A pusziból gyengéd csók lesz.
Békés csendben simulnak egymáshoz. A sövény megmozdul.
János lép ki a takarásból. Már két zacskója van. A narancsos mellett egy kisebb,
a csokiparányos. Megáll a fiataloktól négy-öt méterre. Eszelős tekintettel
mered Margitra. Margit és Péter egymás között.

MARGIT    Jézusom!
PÉTER       Ez tényleg nem százas..
MARGIT    De mit bámul rajtam? Kergesd el!
PÉTER       Hogy tehetném?
MARGIT    És ha közveszélyes?
PÉTER       Akkor nem járkálhatna szabadon.
MARGIT    De ijesztő!

Péter megemeli a hangját, de udvariasan szól.

PÉTER       Uram? Valami…gond van?

János most Péterre mered, aztán a fejét rázza, kimegy.

PÉTER       Látod. Nem volt veszélyes.
MARGIT    Szegény. Mi baja lehet?
PÉTER       Mondom, beléd szeretett.

Csend.
Péter lopva az órájára néz.

MARGIT    Elmehetsz ám.
PÉTER       Nem sietek sehová.
MARGIT    Majd estefelé nézzél rám. Vagy az is elég, ha telefonálsz.
                   Délután anyád úgyis bejön, beszél a dokival.
PÉTER       Majd én beszélek vele!
MARGIT    Jó. Beszélj te is vele.
PÉTER       Elég pénzt adtam neki?
MARGIT    Szerintem…
PÉTER       Ennyiért tíz perce lehetne rád.
MARGIT    Annyi volt is rám, Péter, ne dühösködj mindenen!
PÉTER       Akkor…hozzak valami kaját?
MARGIT    A közértből. Fél kiló disznózsírt.

Péter felpattan, máris siet kifelé.

PÉTER       Egy rántott húsos zsemlét, oké?
MARGIT    Csak egy kanalat a zsírhoz.

Péter kimegy. Margit fáradtan dől hátra.
A szemét lehunyva fordítja az arcát a Napnak.


2;
JÁNOS, MARGIT

János bújik elő a bokrok rejtekéből. A padhoz ballag, leül a legszélére.
A két zacskót a óvatosan, csendben a pad mellett a murvás talajra teszi.  
Amikor megszólal, Margit csak akkor veszi őt észre.

JÁNOS       Látja…

Margit felpattan, pár lépést menekül.

MARGIT    Jézusom!
JÁNOS       Bocsánat.
MARGIT    Megijesztett!
JÁNOS       Nem akartam. Még egyszer, elnézést! És ha zavarom…
                   Csak egy percig…aztán úgyis mennem kell…megyek…
MARGIT    Tessék…csak…
JÁNOS       Csak mert eddig nem tudtam, mi végre találtam meg ezt a padot.
                  De így már értem, hogy kegyed is ráakadt. Pedig nem könnyű
                   megtalálni, ugye? Megsejteni, hogy konyhakert és az üvegházak
                   labirintusán túl található e kórház egyetlen zuga, ahol a csönd az
                   úr. A nyugalom, a béke. Isten hozta!
MARGIT    Mi egyből idetaláltunk.
JÁNOS       Ez természetes, kedves Judit.
MARGIT    Hát akkor…viszlát…
JÁNOS       Jöjjön, kérem, egy kicsit üljön vissza! Üljön le! Mondom!
                   Egy perc és én itt se vagyok.

Margit visszaül, a pad másik legszélére.
Csend.
János hosszan bámulja a nőt.
Aztán felsóhajt.

JÁNOS       Igen.

János dől hátra, most ő élvezi hunyt szemmel a napsütést.
Margit óvatosan feláll, megpróbál elslisszolni.

JÁNOS       Mégis elmegy?
MARGIT    Majd…eligazítaná a férjemet?
JÁNOS       Igen?
MARGIT    Visszamentem a kórterembe.
JÁNOS       Örülök, hogy eljött. Az utolsó pillanatban!
MARGIT    Milyen utolsó? Ne haragudjon, de miről beszél maga?
JÁNOS       Várja meg itt a férjét! Nem harapok.
MARGIT    Biztos?
JÁNOS       Biztos. Csüccs!

Margit visszaül.
Csend.
János komoran mered maga elé.
Aztán meglátja a zacskó narancsot.

JÁNOS       Narancs. Vérnarancs. Ugye nem kér?
MARGIT    Köszönöm, nem.
JÁNOS       Csodálkoztam volna. Kegyed jól nevelt úrilány. Igaz, Judit?
MARGIT    Talán mégis szólhatna a férjemnek…
JÁNOS       Vér-na-rancs. De maga nem kér. Pedig én magának adom
                   az összest. Tessék!

János hirtelen, erőszakos mozdulattal Margit ölébe nyomja a zacskót.
Közben hadarva magyaráz.

JÁNOS       A vérnarancs sokkal egészségesebb az ananász-narancsnál.
                   Pont a piros húsa miatt. Tudta? Hát nekem ez tökmindegy.
                   Én már úgyse tudom lenyelni. Se ezt, se azt. Kérem. A gyomrom.
Fuccs! Bumm! Hoppáré. Lehet, hogy mégis későn jött el maga hozzám, Judit?
MARGIT    De a…
JÁNOS       Vagy dobjam ki?
MARGIT    Férjem is hoz, és…
JÁNOS       Vagy rohadjon meg a szekrényemben ez is?
MARGIT    És ezt igazán…
JÁNOS       Hiába mondom a hülye anyámnak, hogy nekem már nincs szükségem ételre. Nem élet vele. Halok meg. De ő csak hozza, hozza, hozza…!
MARGIT    Sajnálom.
JÁNOS       Fogadja el!
MARGIT    Nem szeretném, mert…
JÁNOS       Elfogadni!
MARGIT    De ha nem kell!

Margit a pad közepére teszi a zacskót.
János dühösen méri a nőt végig, aztán a zacskóra mered, végül legyint.
Hátradől, az eget fürkészi. Úgy tűnik, befejezte a társalgást.
Margit nagyon feszeng.

JÁNOS       Akkor egyen csoki parányt!
MARGIT    Inkább mégis megyek!

Margit harmadszor is felpattan, indul. János ismét ráförmed.

JÁNOS       Hová? Hová megy? És akkor minek jött? Judit! Nem értem!
                            Ne komolytalankodjon? Üljön vissza! Itt van, vegyen egyet!

János kínálja a parányt a kisebb zacskóból. Margit nem mer ellenkezni.
Kivesz egy csokit, óvatosan beleharap. János a gesztust fürkészi.
Aztán ahogy a nő rágja az édességet. Bólint.

JÁNOS       Üljön le! A ló eszik állva, az ember ül. Vegyen még egyet!

Margit leül, kivesz még egy parányt a zacskóból, azt is megeszi.

JÁNOS       És ne féljen, nem vagyok elmebeteg. Rákos vagyok.
Haldoklok.
MARGIT    Jaj, istenem.
JÁNOS       Ne sajnáljon!
MARGIT    Jó.
JÁNOS       Rágjon!

Margit kényszeredetten rág. János még közelebbről fürkészi a nő ajkát.

MARGIT    De…akkor…mi van?! Mit néz úgy?
JÁNOS       Maga hasonlít egy angyalra. És ez a kis anyajegy az ajka felett!
                   Ez magán a stigma. Tudta?

János megérinti a nőt az ajka fölött, Margit ettől kiakad.

MARGIT    Hé! Mit képzel?!
JÁNOS       Bocsánat.
MARGIT    Nahát, tudja…
JÁNOS       Belátom, ezt nem kellett volna…
MARGIT    Maga közveszélyes!
JÁNOS       De értsen meg! Nekem már végem. De magát még meg tudom
                   menteni!
MARGIT    Engem? Mitől?

Csend.

JÁNOS       Nem is sejti.
MARGIT    Mit?
JÁNOS       Például azt, hogy mi vezette hozzám ide a padhoz. Egy sugallat?
                            Bizsergés, itt a tarkójánál? Na! Mondja már! Nagyon kíváncsi
                   vagyok. Hogy megy ez?
MARGIT    De hát micsoda?
JÁNOS       Nem árulja el.
MARGIT    Mit nem?
JÁNOS       De mire jó hazudozni, Judit?
MARGIT    És miért hív engem Juditnak?
JÁNOS       Ejnye, még a nevét is letagadná?
MARGIT    Margit a nevem!
JÁNOS       Ne! Margaret? Nahát. Ez igaz? Na, így is jó. Van benne stílus.
MARGIT    A keresztnevemben?
JÁNOS       Nomen est omen.
MARGIT    Mire gondol?
JÁNOS       Kettőnkre gondolok.
MARGIT    Nahát, nekem ebből…
JÁNOS       Elege van?
MARGIT    Elegem hát!
JÁNOS       No. Az a fontos, hogy végre találkoztunk. Kár, hogy beteg.
MARGIT    Én? Semmi bajom!
JÁNOS       Semmi?

Jánost egy pillanatra megszállja a kétely. Ellenőrzi azt az anyajegyet az asszony
ajkánál. A fejét csóválja.

MARGIT    Az csak egy anyajegy!
JÁNOS       Csak?
MARGIT    Maga bolondozik velem?!
JÁNOS       Hogy merészelném?
MARGIT    Tudja maga, kit szívasson?!
JÁNOS       Pardon, még be se mutatkoztam. Kiss. János. Kiss János.
                   A kezét csókolom.

Csakugyan meg is tenné. Margit elkapja a kezét.

MARGIT    Menjen már a picsába!
JÁNOS       No de Margaret. Viselkedjék. Maga még se olyan jól nevelt?
MARGIT    Idióta!
JÁNOS       Ez a vadóckodás mégis csak sok. Azt nem vártam el, hogy
                   mindjárt a nyakamba ugrik, de…
MARGIT    Ez nem lehet igaz.
JÁNOS       Mármint micsoda?
MARGIT    Ilyen nincs!
JÁNOS       De milyen nincs?

Margit kínjában felvihog. Aztán nem bírja abbahagyni.

JÁNOS       Nocsak.

János lassan kezd megsértődni. Margit integet elnézésért, lassan visszanyeri
az uralmat a vihoghatnék felett.

JÁNOS       Szóval? Mi is a panaszunk, hölgyem?
MARGIT    Semmi komoly.
JÁNOS       Ugyan. Ám a betegségén túl van magában valami…valami sugárzás. Ezt nehéz megfejteni.
MARGIT    Csak egy vizsgálatra hívtak be.
JÁNOS       Vizsgálatra?
MARGIT    Egy nap. Akadt egy kis problémám.
JÁNOS       Problémája.
MARGIT    Az.
JÁNOS       Kicsi?
MARGIT    Babánk lesz, és… És.
JÁNOS       Ez az! Baba lesz! Értem már! Hát ettől sugárzik kegyed, ettől
                            ennyire szép!
MARGIT    Egy bók bárkitől jól esik…
JÁNOS       Amúgy eléggé jelentéktelen teremtés lehet. De az áldott állapota,
                   és ezzel ellentétben az a stigma az ajka felett…
MARGIT    Arról volt szó, hogy csak egy percig ücsörög itt.
JÁNOS       Így abszolút lepipálja Juditot. Noha az ön eredetije szebb is, okosabb is volt magánál.
MARGIT    Na ne mondja. Még a csokiparány rágása közben is?
JÁNOS       Hú, a mindenit! Micsoda riposzt volt ez! Bravó!

János imádattal bámulja Margitot.
Margit úgy dönt, nem zavartatja magát a férfitól.
Azért is napozik. Jánosnak ez megfelel, tovább bámulhatja, a csendet
csak sokára töri meg. Margit hunyt szemmel válaszolgat.

JÁNOS       No és…elárulná, mivel foglalkozik?
MARGIT    Leginkább a férjemmel.
JÁNOS       Hány éves?
MARGIT    A férjem?
JÁNOS       Kit érdekel a férje? Maga.
MARGIT    Mennyinek látszom?
JÁNOS       Harmincöt?
MARGIT    Sérteget?
JÁNOS       És csak most szülné az elsőt, igaz?
MARGIT    Hová gondol? Ő lesz a negyedik.
JÁNOS       Ne!
MARGIT    Ugye, ez nem is látszik rajtam?
JÁNOS       Válaszoljon rendesen a kérdéseimre!

Margit pillantásra méltatja a bolondot.

MARGIT    Miért?
JÁNOS       Ostoba! Hát nem érti? Nekem mindent tudnom kell magáról!
MARGIT    Miért?
JÁNOS       Hogy éljünk, és ne haljunk meg!
MARGIT    Maga tényleg őrült.
JÁNOS       Nem vagyok bolond, mondtam már.
MARGIT    Akkor meg kicsoda, micsoda maga?
JÁNOS       Most mire jó ez?
MARGIT    Mi mire jó?
JÁNOS       Eljátszani, hogy nem ismert rám. Amikor már számtalan életünkben találkoztunk. Mondja, minek kell a nőknek ez a násztánc?
MARGIT    Micsoda?!
JÁNOS       Násztánc.
MARGIT    Oké. Most már tényleg elég.

Margit feláll, most már tényleg faképnél hagyná a férfit. János könyörgőre
fogja.

JÁNOS       Ne! Maradjon! Inkább én megyek. Mindjárt megyek!
                   Üljön le! És inkább hagyjuk! Ne érintsük a lényeget!
                   Vegye úgy, hogy csak udvariasan érdeklődtem, mint egy
                   unatkozó beteg, akinek ugyanaz a pad a törzshelye, és…
                   Mert ráérek! Nekem már csak egy-két hetem van hátra.
                   Ezért soha életemben nem értem még rá ennyire.
MARGIT    Honnan veszi?
JÁNOS       Mit?
MARGIT    Hát…hogy haldoklik.
JÁNOS       Nézzen rám!

Margit megsajnálja Jánost. Megint visszaül a padra.
Hosszabb csend után.

JÁNOS       Szóval ő lesz az első gyerek?
MARGIT    Igen.
JÁNOS       Hány éve házasok?
MARGIT    Mért kérdi?
JÁNOS       Mert érdekel.
MARGIT    Fél éve keltünk egybe.
JÁNOS       Az lehetetlen. Nem úgy néztek ki.
MARGIT    Hát hogy?
JÁNOS       Mint akik egy kicsit már unják egymást.
MARGIT    Ugyan, kérem!
JÁNOS       Válaszoljon! Mióta élnek együtt?
MARGIT    Több, mint tíz.
JÁNOS       És csak fél éve vette el magát? Miért?  Válaszoljon!
                   Türelmetlen vagyok!
MARGIT    Semmi köze hozzá.
JÁNOS       Rendben. Úgyis tudom a választ. Ez az új divat.
                   Minek kimondani az igent, ha úgyis válás a vége.
                   Igaz? A válóper hercehurca, megalázó, pénzbe kerül…
                   Szabadság, szerelem… E kettő együtt nem megyen?
MARGIT    De jól tudja.
JÁNOS       Na hallja! Réges-régen férfi voltam jómagam is.
                   Most vágja a képembe: Igen? Nahát, ennek már a nyoma se
                   látszik!”
MARGIT    Igen? Ennek már a nyoma se látszik.
JÁNOS       Kacagjon ki! Gúnyosan.
MARGIT    Haha.
JÁNOS       Margaret, ezt azért nem kellett volna.

Csend.

JÁNOS       Nos? Mért nem kérdezi meg újra, ki/mi vagyok én?
MARGIT    Micsoda maga?
JÁNOS       Várjon! Ez így nem is jó kérdés. Kérdezze inkább azt, hogy
                   valaha mi voltam! Vagy már nem érdekli? Nem? Nincs igaza.
                   Megmondom. El-á-ru-lom. Várakozóművész vagyok.
MARGIT    Aha.
JÁNOS       Aha?
MARGIT    Aha.
JÁNOS       Hogyhogy aha? Csak aha?
MARGIT    Igen, csak aha.
JÁNOS       Maga ezt ennyivel elintézi?
MARGIT    Baj?
JÁNOS       Ezek szerint maga azt érti, mit jelent ez: várakozóművésznek lenni?
MARGIT    Nem érthetem?
JÁNOS       De. Na jó. Tudja, mit? Maga drága. Húzzon maga a fenébe innen!
MARGIT   Mi van?!
JÁNOS       A jó büdös francba!
MARGIT    Nahát, tudja…

Margit felpattan, János visszahúzza.

JÁNOS       Ne! Megint bocsásson meg! Várjon!
Nekem több,  mint húsz évembe került, hogy megértsem, mi az, a várakozás művészete. Így hát ne csodálkozzék, és ne sértődjön meg, hogy ingerült lettem egy pillanatra. Még egyszer elnézést!
MARGIT    Jó, nem haragszom.
JÁNOS       De. Látom, hogy még durcázik.
MARGIT    Hátha azt látja, akkor durcázok.
JÁNOS       Az aggoknak, és a haldoklóknak megvannak az előjogaik.
                   Lehetnek hisztisek. Pimaszok. Számon kérők.  Az aljasságig
                   önzők. Persze ugyanúgy, ahogy a fiatalok. Na! Nézzünk oda!
                   Képes neheztelni egy haldoklóra?
MARGIT    Szerintem maga nem is annyira beteg.
JÁNOS       Nem?
MARGIT    Honnan lenne ereje bohóckodni?
JÁNOS       Tehát én bohóckodok?
MARGIT    Nem értem, mire teszi itt magát.
JÁNOS       Teszem magam?
MARGIT    Hát nem?
JÁNOS       Mi moribundusok különben is egy nagy család vagyunk.
                   És mint említettem, a meghalás közeledtén egyre jobban ráér
                   az ember. Ráér magára. Végre. De a másikra is. Ha éppen nem vagyunk pimaszul számon kérő, hisztis hangulatban.
                   Talán csak ezért érdekel, hogy milyen panasszal jött be ma ide.
MARGIT    Egy picit bevéreztem.
JÁNOS       Bevérzett.
MARGIT    Manapság ez szinte népbetegség a korai terhesség alatt.
JÁNOS       Be-vér-zett.
MARGIT    Tíz kismamából három-négynél is előfordul, azt mondta
                   ma reggel a doktor úr.
JÁNOS       És persze nem tudja, mitől.
MARGIT    Sokunknál kicsit késői az első terhesség.
JÁNOS       Maga képtelen lesz megszülni ezt a gyereket.
MARGIT    Mi van?!
JÁNOS       Na persze! Elmúltunk harminc, mi? És az a sok fogamzásgátló.
                   Mi? Na és hány abortuszunk volt eddig? Válaszoljon!
MARGIT    Hogy maga mekkora egy bunkó!
JÁNOS       És most menjen!
MARGIT    Kibaszott tapló paraszt!

Margit nagyon kiakadt, szinte rohanvást távozik.

JÁNOS       De ne képzelje, hogy elfuthat előlem! Hé! Buta tyúk!
                   A narancsa! Magának adtam!

János még hosszan néz a nő után, aztán legyint.
Csend.
Napfürdő.
János körülnéz. A pillantása a csokiparányra téved.
Kivesz egyet a zacskóból.
Megpróbálja megenni.
Rágja, rágja.
Nem képes lenyelni. Végül hányingere támad tőle.
A bokrok mögé menekül okádni.

3;
JÁNOS, GYULA

Gyula jön meg. Körülnéz. Felfedezi az öccsét. Undorral figyeli a kínját.
Gyula szabott öltönyben, nyakkendőben, hasas aktatáskával.
János végez.
Kiszédeleg a padhoz. Észreveszi a bátyját. Gyula mosolyt erőltet, a karját ölelésre tárja.

GYULA     Szevasz, öcsi sajt! Hogy vagy? Ma de jól nézel ki.
JÁNOS       Most hánytam.
GYULA     Láttam. Az jó jel, nem?
JÁNOS       Az.
GYULA     Hát már gyökeret eresztettem az ágyad mellett. Amire a  szomszédod, az a besárgult, tudod, benyögi, hogy talán itt
                   talállak. Te, nem fertőző az a tag?
JÁNOS       Csak májrákos.
GYULA     Aha. Figyelj, öcsi! Elintézzem neked, hogy visszarakjanak
                   az idegosztályra?
JÁNOS       Nem kell.
GYULA     Mert ha akarod, csak beszólok a…
JÁNOS       Nem akarom!
GYULA     Ha nem, nem.

János lerogy a padra.
Gyula méla undorral végigméri, aztán inkább körülnéz.

GYULA     Na! Egész fasza kis hely ez itt. Mi?
JÁNOS       Fasza.
GYULA     Nem sokára jön ám anya meg Juli is. Mi? A Juli, öcsém!
                   Direkt felutazott a kedvedért. Hogy meglátogasson. Pedig
                   Csaba az nem két megálló Kőbányától. Mi?
Szóval… de tényleg jobban vagy, nem?
JÁNOS       Pár nap és megdöglök.
GYULA     Szuper.
JÁNOS       Örülsz neki, ugye?
GYULA     Mért örülnék? Nekem mindegy. Viszont figyelj már, addig, amíg
                   itt rohadsz, nem kéne kiadni a szobádat? Anyának jól jönne.
                   Amilyen szar szegénykém nyugdíja…
JÁNOS       Nem!
GYULA     Mi? Mi nem?
JÁNOS       Ne adjátok ki a szobámat!
GYULA     De neked nem mindegy már?
JÁNOS       Nem!
GYULA     Most mondtad, hogy megdöglesz.
JÁNOS       Várjatok már addig, az istenit!
GYULA     Mit dühösködsz? Anyának lett volna könnyebb, mondom.

Csend.
János dacosan hallgat.
Gyula visszaerőlteti a nyájasságot magára. Az aktatáskája hasából elővesz
egy befőttes üveget, kinyitja.

                   Na és mit hozott neked a Gyuszi bá’? No? Mi kell a kis hasfájós
                   betegnek? Tejbegrízecske. Mazsolával ám. Fini-fini-fincsi!
                   Mézzel is, bizony. Sára mama készítette Jancsi babának. Te kis
                   Sári mama kedvence protekciós! Mi? Én bezzeg bele se nyalinthattam. Csak az odakozmált lábos alját kaptam meg.
                   Te! Ebből még a gyerekek is csak este, vacsora után ehettek.
                   Imád téged a Sári mama.
JÁNOS       Nem kérem.
GYULA     De. Kéred.
JÁNOS       Edd csak meg!
GYULA     Anya azt üzente. hogy a tejbegrízt kívánod. Akkor most kívánjad!
JÁNOS       Ne tukmáld, mert leokádlak.
GYULA     De enned kell, fiú! Egyél már, te ökör!
JÁNOS       Úgyis te akarod megzabálni.
GYULA     Hát nem fog kárba veszni, az biztos.
JÁNOS       Fulladj bele!
GYULA     Különben nagyon jól tudjuk ám, hogy semmi komoly bajod.
                   Csak nem vagy hajlandó kajálni. Így aztán tényleg előfordulhat,
                   hogy éhen pusztulsz.
JÁNOS       És? Kész. BUMM! Nem értitek? Szétrohadt a belem.
GYULA     Az agyad, öcsikém.
JÁNOS       Áttétesen az is.
GYULA     Mért nem kasztod fel magad? Hamar megvagy.
JÁNOS       Majd megfontolom.
GYULA     Megsiratunk gyorsan, és az élet megy tovább, ahogy az kell.  
JÁNOS       És magával mi az újság, Gyula bácsi?
GYULA     Mi lenne?
JÁNOS       Megvan-e még a zseniális vállalkozása?
GYULA     Mért ne lenne?
JÁNOS       Úgy hallom, megint becsődöltél.
GYULA     Baromság. Kitől?
JÁNOS       Szerinted?
GYULA     Anya egyáltalán nem érti az egészet.
JÁNOS       Te érted?
GYULA     Eladtam a céget. Alapítok újat. Ennyi. Ne aggódj.
JÁNOS       Dehogy aggódok.
GYULA     Gyula bácsi sose fuccsol be, öcskös. Gyula bácsi nem az a fajta.
                   Jól is néznénk ki. Mi? A vállamon az egész család. Te is belőlem
                   élsz, az én véremet szívod,  „nagybeteg”.
JÁNOS       Te adócsaló, bűnöző, piti kis fasz.
GYULA     Jaj, te gyerek. Annyi vagy te nekem, mint bolha a komondornak.
                   Nem fogsz felbosszantani.
JÁNOS       A börtönben lenne a helyed.
GYULA     Neked pedig zárosztályon. Elintézzem? Vagy ezt már kérdeztem?
JÁNOS       Te rohadék.
GYULA     Mi van? Ma tigrisszart reggeliztél?
JÁNOS       Nem szoktam reggelizni.

Csend.
Gyula arcára visszatér a nyájas mosoly.

GYULA     Imádlak, öcskös.
JÁNOS       Imádlak én is.

Csend.

JÁNOS       Kérhetek tőled valamit?
GYULA     Bármit, Janikám, ha módomban áll…
JÁNOS       Ne gyere ide többé. Ez a módodban áll. Megteszed?
                   Kurvára idegesítesz!
GYULA     Kérlek.
JÁNOS       Sőt! A temetésemre se gyere!
GYULA     Ezzel nem fogom anyánkat tovább szomorítani.
JÁNOS       Ebben igazad van. Arra eljöhetsz.
GYULA     Ej, te! Hát mire jó ez? Hogy neked minden napra ki kell találnod
                   valamit! És én hagyom magam újra és újra provokálni.
                   A végén megüt a guta, és te temetsz el engem.
JÁNOS       Takarodnál végre?
GYULA     Nem megyek.
JÁNOS       De! Mész! Akarom!
GYULA     Mit képzelsz?!
JÁNOS       Ez az én zugom itt! Az én padom!
GYULA     Padod? Egy frászt! Neked még padod sincsen! Te kis szar.
                   Kotródj innen te! Majd pont te zavarhatnál el engem bárhonnan is!

János tehetetlen dühében Gyula elé köp.
Az felpattan, hogy megüsse.
János kimenekül a bokrok közé.
Gyula egyedül marad. Nehezen fújja ki magából a dühét.
Visszarogy a padra. Beleeszik a tejbegrízbe, aztán elteszi.
Péter és Margit jönnek be.
Megtorpannak.
Gyula feláll, zavart mosollyal biccent a fiataloknak, kioldalog.


4;
MARGIT, PÉTER (ANYA, JÚLIA)

Mindketten megbámulják a távolodó Gyulát.

PÉTER       Hallod? Eléggé látogatott „rejtekhely” ez…
MARGIT    Eddig nem találkoztam itt mással, csak a bolondunkkal.
PÉTER       Még mindig szívatjátok egymást?
MARGIT    Ez a legjobb szórakozásom.

Péter a padhoz vezeti Margitot. Leülnek. Margit sápadt, feszült, elszánt.
Az anyajegyre mutat az ajka fölött.

MARGIT    Biztos, hogy ez nem egy stigma?
PÉTER       Biztos.
MARGIT    De biztos?
PÉTER       Az egy anyajegy. A kedvencem. Adhatok rá egy puszit?
MARGIT    Ne!
PÉTER       Mért ne? Szeretnék!
MARGIT    Meg fog büntetni az isten!
PÉTER       Jaj, ezt ne!
MARGIT    Mért hittük, hogy az ő törvényei ellenében lehetünk boldogok?
PÉTER       Ezt ma nem akarom újra hallgatni!
MARGIT    Három! Három abortusz, Péter!
PÉTER       Ehhez túl másnapos vagyok.
MARGIT    Három gyerek a méhemben.

Csend.

MARGIT    Aljas gyilkosok vagyunk.
PÉTER       Hová a francba szülted volna őket?! Miből?!
MARGIT    Az nem számít.

Csend.

PÉTER       Mostantól minden jóra fordul.
MARGIT    Ha elmegy ez a kicsi, én megölöm magam.

Margit sírva keres menedéket Péter vállán. Az növekvő zavarban lapogatja a
felesége hátát.

PÉTER       Na! Ne már. Ne bőgj! Most mit bőgsz? Nem megy el! Mért tenne
                   velünk ilyet? Az én kisfiam? Kizárt.

Csend. Margit kiszipogja magát.

MARGIT    Apám telefonált.
PÉTER       Igen?
MARGIT    Azt szeretné, hogy költözzünk hozzájuk.
PÉTER       Kizárt.
MARGIT    Nem is butaság.
PÉTER       Mint tudjuk,  én sehogy csípem az apádat.
MARGIT    Attól még jobb lenne ott a picinek, mint a körúton.
PÉTER       És ő se engem, ugyebár.
MARGIT    Majd kibékültök. Ebben biztos vagyok. Egy kicsit jobban
                   megismer téged. És belátja, hogy nem is vagy olyan…
PÉTER       Milyen?
MARGIT    Egy unoka minden ellentétet felold.

Rövid csend.

PÉTER       De kurva messze van!
MARGIT    Mitől?
PÉTER       Mindentől.
MARGIT    Mitől, kitől mindentől, Péter?
PÉTER       De mi az istent csináljak én falun?
MARGIT    Amit itt Budapesten.
PÉTER       Ott aztán tuti nem találok munkát.
MARGIT    Apám adna, ha…
PÉTER       Na ne.

Csend.

MARGIT    Berendeznék nekünk a felső szintet. Három szoba!
És a gyes után majd meglátjuk, hogy…
PÉTER       Szédület.
MARGIT    Mi köt téged ide?
PÉTER       Minden.
MARGIT    Lenne hol laknunk.
PÉTER       Most is van.
MARGIT    Egy szoba. A te gyerekszobád.
PÉTER       Majd bérlünk egy kérót, nem? Arról volt szó, nem?
MARGIT    Miből?
PÉTER       Majd. Kitalálom. Van még időm rá, nem?
MARGIT    Apámnak elkelne már a segítség.
PÉTER       Van elég románja.
MARGIT    Rendben. Majd megmondom neki, hogy nem mehetünk a karriered
                   miatt.
PÉTER       Lassan eljön az én időm, Margit!
MARGIT    Oké.
PÉTER       Beindulok!
MARGIT    Te be.
PÉTER       Te persze nem hiszel bennem, és ez fáj.
MARGIT    Hiszek benned.
PÉTER       De bebizonyítom. Visszaadok mindent! Minden gecinek!
                   Jót is, rosszat is. Ezeknek is, meg azoknak. És a kurva anyját
                   az egész kibaszott kurva világnak!
MARGIT    Hű, de kemény vagy.

Péter lassan lehiggad. Felröhög.
Csend.
János anyja és a nővére jelennek meg.

JULI           Hát ez nincs itt se.
ANYA        Pedig itt szokott…
JULI           Akkor hol a búsban lehet?
ANYA        Kerülgetjük egymást?

Megbámulják a fiatalokat, aztán visszafordulnak, kimennek.
Csend.

MARGIT    Nem azt mondtad, hogy sietned kell?
PÉTER       Nekem?
MARGIT    Hogy rohansz innen valahová.
PÉTER       Ja! Á, csak a meccs, tudod…
MARGIT    Hol nézitek?
PÉTER       A sörözőben. Utána nem kell takarítani.
MARGIT    Akkor menj csak.
PÉTER       De van még fél órám.
MARGIT    Úgyis lefekszek.
PÉTER       Ne kísérj ki!
MARGIT    jó.
PÉTER       Holnap jövök.
MARGIT    Holnap anyád jön.
PÉTER       Akkor neked elég, ha csak vasárnap?
MARGIT    Elég.
PÉTER       Tudod, mennyire szeretlek.

MARGIT    Én is.
PÉTER       Mit hozzak?
MARGIT    Anyád megvesz mindent, ami kell.
PÉTER       Szuper.

Futó csók, Péter elsiet.

5;
MARGIT, GÁBOR, JÁNOS

Margit fásultan mered maga elé.
A bokrok mögül Gábor kandikál ki. Kíváncsian bámulja meg az asszonyt.
Végül a színe elé merészkedik. Krákog.

GÁBOR     Ő…izé. Csókolom. Nagy Gábor, szolgálatára. Bár ez aligha
                   fontos.
MARGIT    Mit tetszik?
GÁBOR     Én? Semmit.
MARGIT    Igen? Akkor…jó napot.
GÁBOR     Kérem. Engem a KissJános küldött előre.
MARGIT    Előre? Hogyhogy előre?
GÁBOR     Hát hogy tekintsem meg kegyedet. Aztán szóljak.
MARGIT    Igen?
GÁBOR     Mivel hogy meglátogattam a barátomat, tetszik tudni.
MARGIT    És ő kérte magát, hogy nézzen meg engem?
GÁBOR     És hogy szóljak. Jön.
MARGIT    Jaj, ne! Akkor én megyek!
GÁBOR     De éppen hogy tessék maradni! Tudniillik János be szeretne mutatni
                   bennünket egymásnak.
MARGIT    Maga is hagyjon nekem békét!
GÁBOR     Kérem, bocsánat.

Margit pánikszerűen kimenekül.
Gábor kissé megalázva bámul utána. Aztán felfedezi Jánost, aki somolyogva
merészkedik elő egy bokor takarásából.

JÁNOS       Biztos voltam benne, hogy eliszkol.
GÁBOR     Mire volt jó ez?
JÁNOS       Hogy a nők nem képesek leszokni erről! Az ösztönök, Gáborom,
                   az ösztönök. A nők is olyanok, végül is, akár az állatok. Megfigyelted már például, hogy a szukák is mely rafináltak bánnak
                   a kan kutyákkal. Amíg végre kötélnek állnak?
GÁBOR     Hülyeség. Az emberek: emberek, az állatok: állatok.

Gábor leül a padra.
János mellé telepedik. Növekvő türelmetlenséggel néz a barátjára.

JÁNOS       Na?
GÁBOR     Mit na?
JÁNOS       Ugye?
GÁBOR     Mit ugye?!
JÁNOS       Milyen?
GÁBOR     Kedves?
JÁNOS       Tisztára Judit! Mintha az ikertestvére, vagy a húga lenne.
GÁBOR     Ne haragudj, de alig hasonlít.
JÁNOS       Na jó. Margit alacsonyabb és teltebb.
GÁBOR     És más az arcformája és a haja színe.
JÁNOS       A kis butuska! Ha látnád, ahogyan eszik! A hajad égnek
                   állna tőle. Ilyenkor még szebb is, mint Judit volt valaha.
GÁBOR     Ez enyhe túlzás.
JÁNOS       Nem túlzás.
GÁBOR     Rendben, nem túlzás.
JÁNOS       Tessék, nézzük csak meg! Vedd elő!

Gábor egy borítékot vesz elő a zakója belső zsebéből. Abból kivesz
néhány fotográfiát. Azokat nézegetik.

GÁBOR     Mondom.
JÁNOS       De az orra!
GÁBOR     Á, nem.
JÁNOS       Az ajka.
GÁBOR     Alig.
JÁNOS       És az anyajegy az ajka felett?
GÁBOR     Az bárki másnak is lehet.
JÁNOS       Hülye vagy?! Dehogy lehet!
GÁBOR     Számomra ez a nőcske nem hasonlít és nem szebb.
JÁNOS       Hé! Margaret nem nőcske!
GÁBOR     Kérlek.

Gábor elrakja a fotókat. János majd szétrobban, Gábor a megtestesült
nyugalom.

JÁNOS       Nem is gratulálsz, te bunkó?
GÁBOR     Mihez?
JÁNOS       Hogy szerelmes vagyok!
GÁBOR     Ja! De. És a férje már tudja?
JÁNOS       Mit érdekel az engem? Tizenkét éve nem éreztem ilyet!
                   Vagy több? Szerelmes! Gyönyörűen! Reménytelenül!
                   Ó, istenem, mint boldogult kamasz koromban! A régi szép
                   időkben! Amikor még kék volt az ég és zöld a fű.
GÁBOR     És az asszony már tudja?
PÉTER       Hogy kék volt az ég és zöld a fű?
GÁBOR     Hogy imádod őt.
PÉTER       Sejti már. Azért menekül előlem.
GÁBOR     De hát állapotos!
JÁNOS       Így tökéletes! És ettől sugárzik.
GÁBOR     Ez is csak rossz duma.
JÁNOS       Duma? Mi az, hogy rossz duma?
GÁBOR     Szöveg. Rizsa. Hablatyolás.
JÁNOS       Mert a feleséged nem volt képes teherbe esni?
GÁBOR     Muszáj ezt?
JÁNOS       Vagy te vagy impotens? Áruld már el, mi volt a hiba!
GÁBOR     Ez nem lehet igaz.
JÁNOS       Judit nem akart szaporodni veled.
GÁBOR     Te. Én komolyan faképnél hagylak.
JÁNOS       Nem akart tőled gyereket. Tudom én. Tőlem akart.
                   De te tíz körömmel kapaszkodtál belé. Zsaroltad.
                   Hogy öngyilkos leszel, ha elhagy. És helyetted ki lett az?
                   Öngyilkos? Ki? Na?
GÁBOR     Nem…miattam.
JÁNOS       Mindegy már, hagyjuk.
GÁBOR     Te kis szemét.
JÁNOS       És tudod, mi van? Ha feltámadna, talán Judit se emlékezne,
                   mi volt rá a valódi oka. Múló hangulat? Vagy egy harmadik férfi?
                   Akinek ő nem kellett? Gondoltál már rá, lehet, hogy megcsalt minket?
GÁBOR     Elég legyen ebből!
JÁNOS       Rohadt a lelkünk. Te rohadsz, én rohadok, Judit elrohadt.
                   Menthetetlenek vagyunk. Én hazudok, te hazudsz, ő hazudott.
                   Kényelmetlen. Mi? „Barátom”.
Csend.
János Gábor térdére csap.

JÁNOS       Na! Gabi baba. Hát kérdezd már meg végre, hogy vagyok!
GÁBOR     Már kérdeztem.
JÁNOS       Akkor még egyszer.
GÁBOR     Hogy vagy?
JÁNOS       Kész. Bumm. Kampó. Dupla kasza. Kifingtam.
GÁBOR     Sajnálom.
JÁNOS       Sajnálod?
GÁBOR     Persze.
JÁNOS       Csak?
GÁBOR     Nagyon sajnálom.
JÁNOS       Hoztál be tejberizst?
GÁBOR     Újabban nem utálod?
JÁNOS       Ez senkit nem szokott zavarni.
GÁBOR     Akkor…legközelebb hozok.

Csend.

JÁNOS       Nekem is zsarolnom kellett volna Juditot. Hogy én is öngyilkos leszek, ha ő megteszi.
GÁBOR     Te miről beszélsz? Az én feleségem volt!
JÁNOS       És? Az én szerelmem. Előbb ismertem őt, mint te.
GÁBOR     Könyörgök, ne hozd ki belőlem a rossz oldalamat!
JÁNOS       Mert olyankor sírsz és visítasz?
GÁBOR     Az egész egyetemi évfolyam rajtad röhögött, ahogy könnyezve-nyáladzva üldözöd őt. Csak mert egyszer randevúzott veled.
                   És utána  adott neked két puszit és azt mondta, hello. Már megbocsáss.
JÁNOS       Nem így történt.
GÁBOR     És tiszta szerencse, hogy a második félév után kimaradtál.
                   Mert annyira hülye vagy, hogy a legegyszerűbb összefüggéseket
                            se vagy képes értelmezni.
JÁNOS       Szar volt az egyetem.
GÁBOR     Mondod te?
JÁNOS       Ne félj öregem, megértelek. De hát az igazság az, hogy köztünk fájdalmasan, marcangolón, önpusztító dühvel égett a szerelem az első pillanattól fogva, amikor megláttuk egymást a gólyatáborban.
                   Egészen a halála napjáig.
GÁBOR     Úgy.
JÁNOS       Úgy.
GÁBOR     Akkor miért nem a te asszonyod lett?
JÁNOS       Micsoda kérdés! Az ember soha nem az élete szerelmével
                   házasodik. Az túl tökéletes lenne, tehát lehetetlen.
GÁBOR     Ez is csak egy baromság.
JÁNOS       Mire véled tehát, hogy hozzám jött el Margaret?
GÁBOR     Jött egy faszt!
JÁNOS       Mert isten engem megsajnált. Hozzám kegyes. Az utolsó napjaimra
                   Margaretben ismét láthatom, átélhetem a mély, csodálatosan boldogtalan boldogságot. Megédesítve haldoklásomat.
De te? Hogy fogsz megdögleni, docens úr?
                   Ki veszi majd észre a halálodat? Az ügyeletes nővér, te tahó.
GÁBOR     Nekem ő is jó lesz.
JÁNOS       És most is tartóztatlak.  
GÁBOR     El is megyek.
JÁNOS       Minden jót. Köszönöm, hogy rám néztél.
GÁBOR     Ha nem vagy hajlandó…
JÁNOS       Mire?
GÁBOR     Tisztességes hangot megütni velem.
JÁNOS       Te seggfej.
GÁBOR     Rendben.
JÁNOS       Impotens szarházi.
GÁBOR     Így is jó.
JÁNOS       Nekem kellett volna gyereket nemzeni Judittal,
és még mindig élne.

Gábor visszafojtott indulattal távozik.
János ezt elégedetten nyugtázza.
Aztán körülnéz.  A fejét csóválja.

JÁNOS       Egyre több itt a szemét.


KETTŐ

Nyár közepe lett. Rekkenő a meleg.
A padot az egyik bokor árnyékába húzták.
A kavicságyon csakugyan tenyészik a szemét.


1;
JÁNOS,  MARGIT

János kisimultabban, teltebben, frissen borotválva készülődik a „találkára”.
A padon felállított sakk várakozik. János nem foglalkozik vele.
Újságból csákót hajtogat magának. Amikor elkészül, a fejébe nyomja, és
napóleoni pózban körbesétál.
Margit jelenik meg. A bokor takarásában figyeli Jánost. Ő viszont sokkal
 rosszabbul fest, mint  tavasszal.
János elunja a pózolást.
 Leül a sakk mellé. Megbámulja a figurákat.
 Aztán megint nem törődik vele.
Egy zacskó pattogatott kukoricát vesz magához.
Azt is meggusztálja.
Belemarkol, a szájába töm egy jókora adagot. Rágja, rágja.
Már lenyelné, amikor észreveszi a leselkedő Margitot.
Ettől félrenyel.
Margit mozdul, Jánoshoz ballag, a hátát veregeti.

MARGIT    Figyeljen oda! Még a végén megfullad. Nem fullad meg?
Nem. Maga nem.
JÁNOS       Muszáj magának leskelődnie?
MARGIT    Nem muszáj.
JÁNOS       Akkor meg?
MARGIT    Nem leskelődtem. Vártam, hogy mikor távozik végre. Megegyeztünk, hogy délután négytől ötig az enyém a pad.
JÁNOS       És? A magáé.
MARGIT    Csak az enyém.
JÁNOS       Tessék. Vegye-vigye.
MARGIT    Maga ballagjon innen!
JÁNOS       Jól van, na!
MARGIT    Jó messzire!
JÁNOS       Nem képes öt percet várni?
MARGIT    Nem én vagyok a várakozóművész.
JÁNOS       Haha. Jó vicc.
MARGIT    Cihelődjön!

János direkt lassan szedelőzködik. Aztán félbe is hagyja.

JÁNOS       Inkább gratulálna.
MARGIT    Mihez?
JÁNOS       Látta. Megleste, nem? Ettem. Lazán! Kész, bumm!
                   És le is nyeltem volna a falatot, ha nem zavar meg.
MARGIT    Gratulálok.
JÁNOS       De nem őszintén.
MARGIT    A sakkot is vigye magával.
JÁNOS       Öt után kelleni fog.
MARGIT    Nem érdekel.
JÁNOS       Azt itt hagyom.
MARGIT    Lesöpröm.
JÁNOS       Nem teheti.
MARGIT    Miért nem?
JÁNOS       Mert maga nem olyan.
MARGIT    De. Olyan vagyok.
JÁNOS       Margaret!
MARGIT    Ne hívjon úgy!
JÁNOS       Hogy szólítsam:
MARGIT    Sehogy.
JÁNOS       Rendben. Sehol asszony! Esdve kérem, hadd maradjon
                   itt ez a sakk!
MARGIT    Hülyén el magán az a csákó.
JÁNOS       Dög meleg van.
MARGIT    Akkor viszlát.
JÁNOS       Nem bántja a sakkot?
MARGIT    Nem.
JÁNOS       A kezét nyáladzva csókolom.
MARGIT    Ahogy szokta.
JÁNOS       Édes nyál lenne az, ha maga is úgy imádna engem,
                   mint én magát.
MARGIT    Vén hülye!

János tesz pár lépést kifelé, de persze nem távozik.
Margit leül a padra, jó messzire a sakktól.

JÁNOS       Ugyanakkor azt is jelezni kívántam kegyednek, hogy
                   lehetnék akár Bonaparte Napóleon is. A lymphocytáim  a
                   hadseregem.  Az immunrendszerem a hadműveleti bázisom.
                   Az ellenséges sereg pedig maga a rák! Jó játék, mi?
                   Ez ám az igazi sakkparti. Nagy ám nálunk  bruszt.
                   Hoppáré? Jampamflóri! Tripla kasza!
Az igen tisztelt férje bejön ma?
                   Hát csak elwaterlózgatok itt, amíg végül ki nem fingok.
                   Mert valahogy egyre több kedvem támad élni.
                   Kész röhej, nem? Én és élni. Fúj.
                   Különben ne reménykedjen, nem fogok megsértődni,
                   hogy úgy tesz, mintha csak egy légy dönögne maga körül.
MARGIT    Arról volt szó, hogy csak kurtán üdvözöljük egymást,
                   különben békén hagy. Megegyeztünk.
JÁNOS       Békén is hagyom!
MARGIT    Nem szól hozzám.
JÁNOS       Nem is szólok.
MARGIT    Amikor meglátja, hogy jövök, feláll, biccent, megy. Ennyi.
JÁNOS       Maga kegyetlen velem.
MARGIT    Viszlát.

Csend. János elindul, pár lépés után visszafordul.

JÁNOS       Kéri a csákót?
MARGIT    Nem.
JÁNOS       De nagyon tűz a nap!
MARGIT    Nem kérem!
JÁNOS       Akkor lehetne maga Mária Lujza! Napóleonné. Nem, az nem jó.
                   A fáma szerint az a nő nem volt szép. Csak Habsburg. Tudja, kellett
                   a pöttöm kis tüzérünknek az előkelő rokonság. Hát most mondja, milyen forradalmár az ilyen? Á, én se leszek Napóleon. Maga szerint mi legyek? Mondjon egy jó hadvezért gyorsan!

Csend. Margit csak végigméri Jánost.

JÁNOS       Szóval? Őszintén gyászolom ám. Hogy elvetéltünk. De várható volt. Ugye? Ennyi vérezgetés után. Jobb is így. Nem lett volna
                   egészséges az a kicsi.
MARGIT    Egyedül akarok végre maradni.
JÁNOS       Az más. Azt nagyon is megértem.
MARGIT    Ne jöjjön közelebb, mert sikítok!
JÁNOS       Sikít? Mért sikít? Én csak segíteni akarok.
MARGIT    Ne segítsen!
JÁNOS       Már hogyne tenném. Hiszen kegyed is segített nekem. Mégis mit gondol, Margaret, kiért, miért küzdök a rákkal? A maga kedvéért.
                   Csakis.
MARGIT    Értem maga ne.
JÁNOS       Haljak meg?
MARGIT    Csak értem ne!
JÁNOS       Mit ne?
MARGIT    Semmit se!
JÁNOS       De mért ne?

Margit sírva fakad, az arcát a tenyerébe rejti. Ez elég Jánosnak ahhoz, hogy
melléüljön vigasztalni.

JÁNOS       No. Nincs semmi baj. Nincs értelme nagyon elkeseredni. Lesz másik baba. Az élet élni akar, Margaret. Ahogy a költő mondja.
                   Legalább ezt az egyet higgye el nekem, szegény, undorító, elmebeteg, gyomorrákos féregnek.
MARGIT    Megérdemlem.
ÁNOS        Már hogy mit?
MARGIT    Ezt.
JÁNOS       Ugyan! Mondom. Kivárnak egy évet, aztán bumm! Kész.
                   Másodjára szépen kihordja.
MARGIT    Megmondtam a férjemnek, mi lesz, ha elmegy a baba.
JÁNOS       És mit is mondott neki?
MARGIT    Annyira akartam!
JÁNOS       Higgyen! És a többit lazán. Érti? Lazán, Margaret.
MARGIT    Lazán. Értem.
JÁNOS       Ez az!

János szélesen mosolyog Margitra. Egy gyenge választ kap rá.
Csend.

MARGIT    Holnap kiírnak, mehetek haza.
JÁNOS       Kiírják?
MARGIT    Persze.
JÁNOS       Hogyhogy?

János nagyon lehervad.
Csend.

JÁNOS       Hát…ha kiírják…akkor nincs mit tenni…
MARGIT    Pedig láttam őt! Az ultrahangon. Ahogy dobog a szíve!

Margit ettől újra sírva fakad.

JÁNOS       Lazán, szerelmem. Lazán. Engedje el őt!
MARGIT    Ne érjen hozzám! Nem érti? Hagyjon békét végre!
JÁNOS       De én csak…
MARGIT    És ne tapizzon, mert pofon vágom!
JÁNOS       Csak tessék. A lényeg, hogy lazán.

Margit megint összeszedi magát.

MARGIT    Elnézést. Maga…jó srác. De én…nagyon kivagyok.
JÁNOS       Hogyne lenne.
MARGIT    Még mindig hasonlítok a maga Juditjára?
JÁNOS       Csak most igazán.

Csend.

MARGIT    Mesélne még róla?
JÁNOS       Juditról?
MARGIT    Belőle pszichológus lett, magából meg…
JÁNOS       Alkoholista.
MARGIT    Az is szép szakma.
JÁNOS       Szép. De nehéz.
MARGIT    A férjemnek is hajlama lenne rá.
JÁNOS       Hogy azt válassza? Nem ajánlom tiszta szívből. Az ember hamar eljut ám odáig, hogy más sörét nyúlja le a kocsmában, amikor az elfordul egy pillanatra. Aztán persze, hogy az utca sarában találja magát részegen, véresre verve és behugyozva.
MARGIT    Jézusom. Maga már ott tartott?
JÁNOS       Régen volt. Húsz éve? Talán nem is velem történt.
                   Nehogy azt gondolja, hogy rosszul éreztem magam akkor.
                   Sőt! Bár koldus voltam. Akár most. De szabad ember!
MARGIT    Csak a pia rabja.
JÁNOS       És persze a sok rossz cefrétől kaptam ezt a rákot. De hát valamit valamiért. Nem igaz?
MARGIT    És hogy mászott ki?
JÁNOS       „Megmentettek a barátaim”.  Kimostak az okádékból, nem hagyták, hogy annyit igyak, amennyi jól esett volna, vagyis a csont részegségig, hajnaltól napestig. Egy kis könyvtárban szereztek munkát nekem, és hazacipeltek anyámhoz. Onnantól diszkrét zugivó lettem. Nyeles kifli az ágy alatt, a vécé mögé rejtve, az íróasztal fiókjában. Munka után sunnyogás a kiskocsmákba.
És ez így ment egészen addig, amíg Judittal nem történt az a tragédia.
MARGIT    Az a szörnyű baleset?
JÁNOS       Az.
MARGIT    Szép dolog volt tőlük.
JÁNOS       Mi?
MARGIT    Hogy figyeltek. Gondoskodtak magáról.
JÁNOS       Az.
MARGIT    Talán nem?
JÁNOS       Nem.
MARGIT    Miért nem?
JÁNOS       Majd megérti, ha egyszer magát is megmentik.

Csend.

MARGIT    A régi énjéhez képest…nem is annyira undorító maga, János.
JÁNOS       Köszönöm.

Csend.

MARGIT    Tudja, hogy lassan két hónapja veszekszünk itt?
JÁNOS       Csakugyan.
MARGIT    És maga még mindig nem halt meg.
JÁNOS       Aranyos.
MARGIT    Azt még árulja el, ezt hogyan csinálja.
JÁNOS       Már mondtam. Mint Napóleon.
MARGIT    Komolyan kérdezem.
JÁNOS       Élvezem a haldoklásomat? Ahogy lebegek a semmi felett.
MARGIT    Lebeg? Mintha álmodna?
JÁNOS       És így nyújtom a kéjt, amit a társasága jelent a számomra.
MARGIT    Ugyan, János…
JÁNOS       Mért nem hiszi el, hogy szeretem? Hogy akarom magát!
MARGIT    De ez baromság.
JÁNOS       Addig nem halok meg, amíg ennyire szerelmes vagyok.
MARGIT    Jó. Akkor szeressen.
JÁNOS       Legyen az enyém!
MARGIT    Mi van?!
JÁNOS       Miért?
MARGIT    Kikezdene velem?
JÁNOS       Udvarolnék, ahogy illik.
MARGIT    Ebben az állapotomban?!
JÁNOS       Az elmúlik.
MARGIT    Ez undorító!
JÁNOS       Mért?
MARGIT    Nekem férjem van!
JÁNOS       Szóval mégse szeressem? Dögöljek meg?
MARGIT    Maga nem is rákos. Ha az lenne, rég meghalt volna.
JÁNOS       Most mondtam,  mi tart életben.

Csend.

JÁNOS       Van egy toll magánál?
MARGIT    Nincs.
JÁNOS       Mindegy. Meg tud jegyezni valamit?
MARGIT    Az attól függ.
JÁNOS       Csak egy kis réztáblát kéne gravíroztatnia. Ez legyen ráírva:
                   VÁRAKOZÓMŰVÉSZ, AMÍG ÉL, ETETHETŐ. Ide fogom
                   csavaroztatni a pad támlájára. Vállalja?
MARGIT    Na jó. Majd beküldöm valahogy.
JÁNOS       Ó, nem sürgős. Ráér behozni, amikor visszajön.
MARGIT    Nézze, nem akarom megbántani, de én nem fogom magát látogatni.
JÁNOS       Ja, hát nem úgy várom ide vissza
MARGIT    Ne mondjon ilyet!
JÁNOS       Elég, ha akkor hozza azt a táblácskát magával.
MARGIT    Én nem vagyok beteg, csak…
JÁNOS       Komolyan azt hiszi, ennyivel megúszta?
MARGIT    Mi? Mit?



2;
MARGIT, JÁNOS, JÚLIA, ANYA

Júlia, János nővére tűnik fel az ösvényen. Meglátva az öccsét megtorpan,
fordul, visszakiált az anyjának.

JÚLIA        Hát itt van! Anya! Gyere!
MARGIT    Megyek.
JÁNOS       Várjon! Hiszen magáé a pad.
MARGIT    Nem érdekel.
JÁNOS       De hadd mutassam be!
MARGIT    Minek?
JÁNOS       Nem is tudom. Talán illendő vagy mi.

Közben az anya is belép. Júliánál tömött cekker. Beljebb jönnek, megállnak
János előtt.

JÚLIA        Szevasz, Jani! Téged felesleges másutt keresni.
JÁNOS       Engem egyáltalán felesleges.
JÚLIA        Mi van veled?
JÁNOS       Szevasz.
JÚLIA        Napfürdőzöl, „nagybeteg”?

János az anyjához fordul.

JÁNOS       Elhoztad, anya?
ANYA        Szervusz, kisfiam.
JÁNOS       Elhoztad?
ANYA        El.
MARGIT    Akkor én megyek is, mert…
JÁNOS       Várjon már! Az anyámat már ismeri.
MARGIT    Csókolom.
ANYA        Jó napot. Hogy van?
JÁNOS       A nővérem…

Júlia és Margit kényszeredetten kezet fognak.

JÚLIA        Jó napot. Júlia.
MARGIT    Ő…Tóth Péterné.
JÁNOS       Add már ide!
ANYA        Jó, jó, de sürgős, adom.  Tessék.

Anya a zsebéből egy kis zacskót vesz elő, a fiának adja. János belenéz, aztán
nyomban tovább nyújtja Margitnak.

JÁNOS       Tessék, ez a magáé.
JÚLIA        Mi az?

Amíg Margit megnézi az ajándékot.

JÁNOS       Csak egy kis apróság. Tudja, megkértem anyámat,
                   vásárolja meg a nevemben.

Margit elképedve húz ki a zacskóból egy vékonyka aranyláncot.

JÁNOS       Emlékbe.
MARGIT    Na ne.
JÁNOS       Fogadja el!
MARGIT    Dehogy fogadom el!
JÁNOS       Könyörgöm! Kérem!
MARGIT    Ezt nem hiszem el…
JÁNOS       Remélem, néha majd gondol rám.
MARGIT    Szó se lehet róla!

Margit a nyakláncot Jánosnak visszaadja. Zaklatottan siet ki.
János a láncot a szívéhez szorítva szerelmesen néz utána.
Júlia jéghideg hangon.

JÚLIA        Megtudhatnám, ez megint mi volt?

Jánosról leolvad a mosoly.
Zsebreteszi a nyakláncot.
Júliát pillantásra se méltatja, az anyjától kérdi.

JÁNOS       Ez minek jött ide be?
JÚLIA        Rólam beszélsz?
JÁNOS       Á, dehogy. Erről a padról.
JÚLIA        Három órát utaztam a kedvedért. Köszönnéd meg, hogy vettem
                   a fáradságot.
JÁNOS       Utállak látni is.
ANYA        Gyerekek!

Rövid csend után.

JÚLIA        Honnan telik ennek aranyláncra?
JÁNOS       Semmi közöd hozzá.
JÚLIA        És lesül a képemről a bőr. És szegény mama?
                   Azt mesélte nekem, hogy férjes asszony!
JÁNOS       Láttad, anya, mekkora örömöt okoztunk vele?
ANYA        Láttam….kisfiam.
JÚLIA        Mennyibe került?
JÁNOS       Ne mondd meg neki!
JÚLIA        Drága volt?
ANYA        Ugyan, csak tizennégy karátos, és…
JÚLIA        A nyugdíjadból, ugye? Mert ennek honnan lenne pénze?
ANYA        Hagyjuk ezt, Julika.
JÚLIA        Nehogy már komolyan vegye ezt az alakot! Mama! Vegye észre végre, hogy csak kihasználja magát! Nem is beteg. Csak az agya.
                   Potyaleső mihaszna. Sajnáltatja magát? Brühühü, haldoklok?
                   Közben férjes asszonyokkal hetyeg? A gavallért játssza?
JÁNOS       Kisebb hangon, Julcsa.
JÚLIA        Mi van?
JÁNOS       Nagyobb tiszteletet idős anyánk és a beteg  testvéred iránt.
JÚLIA        Menjél te a jó büdös…majd kimondtam, hova!
JÁNOS       Te ganajtúró.
JÚLIA        Te fos szagú alkoholista!
JÁNOS       Tanyaseggű Mucsamari!
JÚLIA        A nénikéd!
ANYA        Hagyjátok abba, mert megsüketülök!

Csend.
János odébb tolja Julit, leül a padra, megszemléli a sakkot.
Felemeli a fehér királynőt, egy csókot lehel rá, visszarakja.

ANYA        Hiszen Julika nagyon készült ám. Igaz, lányom?
JÚLIA        Igaz, mama.

Júlia kipakol a cekkerből. Rántott csirke, almás pite, uborkasaláta.
Egy nagy  termoszban kávé. Cukros üdítő kétliteres műanyag palackban.
Az ételekből János ölébe is tesz, aki erről se vesz tudomást.

JÚLIA        Hát akkor…tessék. Egyél! Egyetek!
Hajnalban direkt kirántottam egy csirkét. Négy lábút ám. Haha. Mert vasárnapról maradt két combika. Azt gondoltam, jó lesz az még. Jó is lett. Nesze, János. Még almás pite. Azt szereted.
JÁNOS       Mért borít a pofámba ez egy halom kaját?
ANYA        Készült hozzád, fiam!
JÁNOS       Hogy bírnám én a rántott csirkédet megenni?
JÚLIA        Akkor ne edd meg!
JÁNOS       Ne hozzál! Érted? Ne hozzál!
JÚLIA        Egyen maga, anyuka!
ANYA        Most én se vagyok éhes, kislányom.
JÚLIA        De szegény anyuka is csak akkor eszik rendeset, ha én felhozok neki. Máskor aligha. És azt a kevés nyugdíját mire költi? Arany láncra! Ez a maga kicsi fia mindig csak vitte a pénzt, sose hozta.
                   No, anyuka! Egyék meg egy combot. Vagy pitét? Utána kávé?
                   Jaffa?
ANYA        De hát hogy nézne az ki, hogy én álljak itt neki?
JÚLIA        Nagyon jól. És ki látja?
ANYA        Nem kérek.
JÚLIA        Megsért, anyuka.
ANYA        Jaj, dehogy akarlak.
JÁNOS       Julika, a mintagyerek.
JÚLIA        Szóltál?

János a fekete királyt emeli fel, meggusztálja, visszarakja.

JÁNOS       Amikor a legnagyobb szarban voltunk, cserben hagytatok
                   Gyulával együtt. Most már késő. Hiába jöttök. Szemetek.
JÚLIA        Megőrülök. Miről beszél ez?
JÁNOS       Miről? Kiről? Rólad. Rólatok.
JÚLIA        Rólam?!
JÁNOS       Hát! Ki hagyott ott minket? Ki csináltatta fel magát az első
                   falusi surmóval? Csak hogy kiszabaduljon a nyomorból.
                   Én vagy te?
JÚLIA        Te Feriről beszélsz? Anyuka, ez Ferit nevezte…
JÁNOS       Hányszor jöttél akkoriban fel hozzánk? Mi? Hányszor hívtad
                   le anyádat, legalább látogatna meg?
JÚLIA        Nagyon is sokszor.
JÁNOS       Tíz évig a színedet se láttuk.
JÚLIA        Hogy ugrálhattam volna a két kisgyerekkel?
JÁNOS       Szar alak vagy, a bátyáddal együtt.
JÚLIA        Te vagy szar alak!
JÁNOS       Én szarok, te szarsz, ő szar. Igaz, akár a székelés
                   igeragozása. Valamint: aki eszik, az szarik is.
                   Aki viszont nem eszik, az nem szarik.
JÚLIA        Te ne papolj igazságról! Neked ehhez nincs jogod.
JÁNOS       A kakálás még nem jogi kategória, drága nővérem.
JÚLIA        Te…te parazita! Szégyellnéd inkább magad!
ANYA        Juli!
JÚLIA        Tudod, mit? Remélem, nemsokára tényleg meghalsz.
ANYA        Juli!
JÚLIA        Hallod? Végre eladhatjuk azt a lakást. Vagy elcserélhetjük
                   anyukának egy kisebbre. Vagy leköltözik hozzánk. Ugye mégis
                   csak az lenne a legjobb, anyuka?
JÁNOS       Ezt már így megbeszéltétek?
ANYA        Jaj, dehogyis, Janikám.
JÁNOS       Csak azért is meggyógyulok! A rohadt istenit!
JÚLIA        Nem is voltál te beteg.
JÁNOS       Ezt is jól látod. Most viszont elegem lett belőled is. Köszönöm a
                   finom falatokat, a szép szót, a fáradságot, a látogatást. Az ételt viszont vidd haza! Nekem nem kell, anyámnak se kell… Tessék, Julika, köszi!

János megragad egy csirkecombot, Julihoz vágja.

JÚLIA        Ezt még megkeserülöd.
JÁNOS       Igen? Akkor kapsz hozzá pitét is.

Juli kimenekül, János a hajítás mozdulatát félbehagyja.
A pitét leteszi a padra. Elégedetten vigyorog.
Csend.

ANYA        Egyszer meghasad a szívem miattatok.
JÁNOS       Ugyan, ócska színjáték ez is.
ANYA        De hát mért gyűlölitek egymást ennyire?
JÁNOS       Egyszerűen csak rossz testvérek vagyunk.
ANYA        Julika szeret téged.
JÁNOS       Nem mondod.
ANYA        Látod. Feljött.
JÁNOS       Most is magam előtt látom azt a kaján képét.
ANYA        Sütött, főzött…
JÁNOS       Tudod, amikor felvilágosított.
ANYA        Megint ezt hánytorgatnád fel?
JÁNOS       Nyolc éves se voltam akkor.  
ANYA        Réges-rég túl kellett volna tenned magad ezen.
JÁNOS       Hogy én, a harmadik gyerek nem voltam betervezve.
ANYA        De jöttél.
JÁNOS       De nem akartál.
ANYA        De itt vagy.
JÁNOS       De nem akartál.
ANYA        Megszülettél, és hálás vagyok ezért az Úrnak.
JÁNOS       De nem akartál.
ANYA        Tőlünk te csak szeretetet kaptál.
JÁNOS       De nem akartál.
ANYA        Ne szajkózd ezt!
JÁNOS       Nyugodtan eladhatod a lakást. Ha úgy jobb lesz neked.
ANYA        Én azt szeretném, ha végre kiengednének innen.
JÁNOS       Én itt fogok meghalni, mama.
ANYA        Ugyan! A professzor úr is megmondta, hogy…
JÁNOS       A professzor hülye.

Csend.

JÁNOS       No, menj. Fuss a lányod után. De ne írj alá ezeknek semmit!
                   Semmit! Érted? Gyulának pláne ne! Becsapnak. Képesek rá.
ANYA        Butaság.
JÁNOS       Simán átvernek. Elhiszed?
ANYA        Nem.
JÁNOS       Akkor…te tudod, mama. Szevasz.

Megpuszilja az anyját. Az elindul kifelé, visszafordul.

ANYA        János! De rám? Nem haragszol, ugye?
JÁNOS       Rád? Én? Soha!
ANYA        És…szóval…azt a fiatalasszonyt…
JÁNOS       Margaretet?
ANYA        Még mindig nagyon kedveled?

János bólint. Csend.

JÁNOS       A kávénak meg ennek a lóhúgynak örülök. Mondd meg a
                   nagyseggű lányodnak, hogy ezeket tényleg  nagyon köszönöm!
ANYA        Szervusz, Jancsikám.

Az anya csendben, a fejét lehajtva távozik.


3;
JÁNOS, PÉTER, GÁBOR

János hosszan néz az anyja után.
Visszaballag a padhoz.
Megint a sakkot gusztálja. Most a fehér királynőt és a fekete királyt
fogja meg, egymáshoz érinti őket, mintha csókot váltanának.
Péter jelenik meg. Megbámulja, mit művel János.
János észreveszi őt. Visszarakja a figurákat a helyükre.
Péter beljebb jön. Kimerten biccentenek egymásnak.
Szó nélkül leül a padra.
János felvesz két parasztot, a háta mögé rejti őket. Aztán előre tartja a két
markát. Péter választ. A fehér parasztot kapja.
János visszateszi a figurákat a táblára.
Csend.
Péter lép.
János gyorsan válaszol.
A parti egy percen belül felpörög.
János fütyörészni kezd. Direkt hamisan. Péter egyre idegesebb.
Valójában franciasakkoznak.
János a termoszból kávét tölt magának.
Kortyol. Ízlik neki.

JÁNOS       Kér?
PÉTER       Nem.
JÁNOS       Azért elképesztő.
PÉTER       Mi?
JÁNOS       Ahogy gyűlik itt a szemét.
PÉTER       Szedje össze, nem?
JÁNOS       Én?
PÉTER       Ez itt a maga helye.

Csend.
Lépegetnek. Péter vesztésre áll.

JÁNOS       Tudja, azt saccolom, hogy egy kritikus mennyiség után majd erjedni kezd. És egy derűs pillanatban kész: bumm, beterít a környéken mindent.
PÉTER       Na és a kávé nem árt annak a hót rákos gyomrának?
JÁNOS       Hasnyálmirigy.
PÉTER       Nem mindegy?
JÁNOS       Magának.
PÉTER       Jó, akkor adjon egy pohárral.
JÁNOS       Most már nem adok.
PÉTER       Büdös bunkó.
JÁNOS       Vegyen a büfében. Haha.
PÉTER       Haha.

János tölt Péternek a termosz kupakjába. Átadja neki.

JÁNOS       Cigit vett?

Péter a zsebéből egy doboz cigarettát vesz elő, János elé dobja.

PÉTER       De ki kéne ám fizetni.
JÁNOS       Most adtam kávét!
PÉTER       Akkor kínáljon meg egy szállal.
JÁNOS       Lejmolni. Azt tudunk, mi?

Visszalöki a dobozt. Péter kibontja, kivesz belőle egy szálat.
Remeg a keze, ahogy rágyújt.

JÁNOS       Csak azért, mert nem tud sakkozni, még nem kéne rászoknia.
PÉTER       Vissza.
JÁNOS       Pláne. Vagyis akkor mindegy.
PÉTER       Maga nem tud sakkozni.
JÁNOS       Ahhoz képest, hogy tíz partiból kilencet én nyerek, a tízedikben meg épp nem figyelek oda, vagy hagyom magam…
PÉTER       Nem is tudtam, hogy mindig a tízediket játsszuk.
JÁNOS       Kivéve talán ezt a mostanit? Hoppá.

Péter felméri az állást, elkezdi visszaállítani a bábukat.

PÉTER       Franciasakkozni minden hülye tud. De egy komoly partira?
                   Arra mikor mer kiállni végre, suszterkám?
JÁNOS       Az nekem hosszú.
PÉTER       Miért? Siet valahová?
JÁNOS       Mindig sietek valahová. Mindig minden siet. Ez egy ilyen
                   világ, ilyen korszak. Még nem vette észre?
PÉTER       Nem inkább az a gáz, hogy gondolkodni kéne?
Mert az biztos nem megy magának, Tumor Tibi.

János kissé meghökken az új nevére.

JÁNOS       Ezt a megszólítást viccnek szánta?
PÉTER       Tetszik az új neve?

Péter egy két decis pálinkás üveget varázsol elő, letekeri a kupakját, négy
kortyra az egészet lehúzza, az üveget elhajítja.

JÁNOS       Hoppá.
PÉTER       Mi hoppá?
JÁNOS       Nyeles kifli, négy nyeletre?
PÉTER       És?  Köze?
JÁNOS       Ja. Semmi.
PÉTER       Lehet lekopni rólam.
JÁNOS       De az üveget csak úgy a hátunk mögé…
PÉTER       Visszaváltja?
JÁNOS       Maga miatt gyűlik itt a szemét.
PÉTER       Maga meg egy nagy kupac szemét. Két lábon járó.
                   Szemétláda. Gurulós kuka? Mi lenne inkább, Tumor úr?  
JÁNOS       A felesége tudja, hogy maga már kétdekásban nyomul?
PÉTER       Pofa be.
JÁNOS       Na, ki vele, ma mi a gondja.
PÉTER       Pofa be!
JÁNOS       De…
PÉTER       Játsszunk, vagy pofázunk?!
JÁNOS       Kérem.

Csend.

PÉTER       Tudja, mikor fogok beállni közmunkásnak! Ezeknek!?
                   Hagyjanak nekem békét a francba! Mi az, hogy nem jár
                   a segély? Adjanak nekem a végzettségemhez méltó munkát, nem? Azt akkor majd  nem hőbörgök.
JÁNOS       Mert mi a végzettsége, Petike?
PÉTER       Ezek rosszabbak, bazmeg, mint a bolsevikok voltak!
JÁNOS       Ilyen az élet. Érettségink azért van az életünkhöz, Petike?
PÉTER       Kicakkozzam a szád szélit, Tibike?
JÁNOS       Mért nem megy el maga politikusnak?
PÉTER       Tényleg pofán váglak?
JÁNOS       Ejnye. Egy haldoklót megütne?
PÉTER       Magát? Többször. Simán. Véresre. Amíg mozog.
JÁNOS       Ez de csúnya dolog.

Csend.
Kedélyesen egymásra vigyorodnak. Ráérősen rágyújtanak. Pöfékelnek.
Új partit kezdenek.

JÁNOS       Most mondja meg nekem…őszintén…Tudja maga, hogy
                   isten igazából mi a baja a világgal? Hiszen magának gyönyörű
                   volt a gyerekkora. Tündériek a szülei.
PÉTER       Ezt a faszságot meg honnan veszi?
JÁNOS       Margaret mesélte.
PÉTER       Margit. Az a neve neki.
JÁNOS       Rossz a házassága?  Anyuka terrorja? Anyós? Após?  Vagy csak Margaret betegsége gyötri?
PÉTER       Margit, a kurva anyádat!
JÁNOS       Jó, magának legyen ő Margit.
PÉTER       Úgy beteg ő is, ahogy maga.
JÁNOS       Na ja, mindig fejben dől el a dolog.
PÉTER       Ha maga mondja…
JÁNOS       Minden fejben.

Csend.
Péter újra szó nélkül elkezdi visszaállítani a bábukat.

JÁNOS       Hát megmondom én magának, mi a baj.
PÉTER       Nem érdekel.
JÁNOS        Maga valamiért azt hiszi, hogy magáé a grund.
PÉTER       A micsoda?
JÁNOS       Pedig nem. Maga itt csak egy nemecsekernő.
                   Nyúl. Balek. Töltelék.
PÉTER       Anyád.
JÁNOS       Egy frászt töltelék. Maga az a szereplő, aki a történet
                   elején hal meg. Maga egy senki, fiam. És azért senki, mert
nincs magában elég akarat, elszántság, erő, hogy kitörjön. Kapizsgálja, miről beszél a szám? Fiatalember.
PÉTER       Maga mire is vitte, vén szatír?
JÁNOS       No mármost. Ami a megszólításomat illeti. Maradnék inkább a
                   Tumor Tibinél. Mondja, hogy tudta maga Margaret szívét meghódítani?
PÉTER       Erről jut eszembe, nem hagyná végre békén a feleségemet?
JÁNOS       Én aztán békén hagyom.
PÉTER       Zaklatja.
JÁNOS       Ugyan.
PÉTER       Ezért egyszer tényleg pofán vágom ám.
JÁNOS       Komolytalan. Én megpróbálok segíteni magának is, hogy
                   helyesen lássa a helyét a világban, és evégett direkt provokálom, hogy törjön ki onnan, erre maga..
PÉTER       Tele van a tököm, ahogy Margit utána koslat!
JÁNOS       Mit csinálok?
PÉTER       Koslatsz, te büdös geci.
JÁNOS       Na jó. Hoztál fényképeket?
PÉTER       Dehogy hoztam!
JÁNOS       Mutasd!
PÉTER       És döntsd már el, hogy rákban döglődsz itt, vagy mi a franc van veled! 
Csend.
János állhatatosan nyújtja a kezét. Péter nagyot fúj. Néhány fényképet vesz elő
az ingzsebéből. János kikapja a kezéből, végignézi őket. Bólogat, alaposan
megszemléli a képeket, aztán visszaadja őket.
Újabb partit kezdenek. János közben oktat.

JÁNOS       Az alapvető hiba magával az, fiam, hogy még nem találta meg,
                   miben lehetne tehetséges. Vagyis a tehetségéhez képest legalább tehetségtelen. Így aztán célja sincs. Úgy értem, valami, amire feltehetné az életét.
PÉTER       Lépjél, Tibi!
JÁNOS       Mert az kevés, hogy maga birtokol egy gyönyörű nőt. Kéne még valami, amitől ember, és ezen belül férfi. Na most, az első lépés,
ezt beismerni.
PÉTER       Szóval nem bírunk kussolni, mi?
JÁNOS       Pont úgy, mint ezt: maga a lejtőn túlbillenve egyre gyorsulva gurul
                   az alkoholizmus felé.
PÉTER       Én nem vagyok alkesz, öreg.
JÁNOS       Ó, nekem is volt kétdekás húzóra korszakom. Ajaj.
Itt kezdődik. A felismerésnél és a beismerésnél.
PÉTER       Maga lesz az első, akinek szólok.
JÁNOS       Konkrét cél nélküli ábrándjaink kifognak rajtunk.
Íme hát, megtelt a pöcegödör.
Itt az idő.
Ássunk ki egy igazit, egy újat.
                   Fürdőruhás képet nem hozott?
PÉTER       Akt nem kéne?
JÁNOS       De! Van? .
PÉTER       Árulja már el, Szarkóma Jancsi, minek nyomakodik
                   bele maga az életünkbe?
JÁNOS       Tumorkodik.
PÉTER       Mi van?
JÁNOS       A szarkóma tumorkodik.
PÉTER       De maga nyomakodik.
JÁNOS       Először is. Maguk nyomakodtak bele az én életembe.
                   Maguk egyszerűen megszállták a padomat! Ideiglenesen, persze.
                   No de drága uram! Mostanában éppen nem divatos egy effajta
                   birodalmi gesztus. Magának jobban kéne ezt tudnia. Hiszen
                   maga kint jár-kel a világban, hallgatja a híreket…
PÉTER       Viszont ha még egy szerelmes levelet írsz neki…
                   Esküszöm, nemcsak szókaratét játsszunk itt, hanem tényleg
                   beborítalak.
JÁNOS       Én..én olyat nem írtam.
PÉTER       Levélkék, csecsebecsék, filléres ékszerek?
JÁNOS       Margaretnek ehhez nem volt joga!
PÉTER       Maga nyáladzó, gusztustalan barom.
JÁNOS       Elég.
PÉTER       Kiscsávó koromban írtam ilyen szerelmes verseket.
Bazmeg, de ciki!
JÁNOS       Elég!
PÉTER       Szánalmas, öreg fasz. Örülj, hogy elolvastam őket. 
JÁNOS       Tehát megmutatta neked.
PÉTER       A férje vagyok, Tibike. Jogom van tudni, ki nyomul rá.

Csend.
Péter sütkérezik, János nagyon megszégyenülten.

JÁNOS       Na!
PÉTER       Na?
JÁNOS       Mire vár még?
PÉTER       Zavarom?
JÁNOS       Várja a felesége.
PÉTER       Alszik.

Csend. Most Jánosnak remeg a keze, amikor kinyitja az üdítőt, és a kávés
poharába tölt magának. Aztán Péternek is a termosz kupakjába.

JÁNOS       És magának?  Mit mondott az orvos?
PÉTER       Semmi komoly.
JÁNOS       Azon belül?
PÉTER       Nem lehet gyerekünk.
JÁNOS       Az magának nem komoly?
PÉTER       A hétvégén mehetünk haza.
JÁNOS       Az is valami.
PÉTER       Több, mint a semmi. Maga mért nem kér többször eltávot?
JÁNOS       És hová mennék?
PÉTER       Az anyjához.
JÁNOS       Ugyan…

Csend.

JÁNOS       És? Margaret tudja már?
PÉTER       Hogy hétvégén megint mehetünk innen?
JÁNOS       Hogy nem lehet gyerek.
PÉTER       Majd az orvosa közli vele.
JÁNOS       Mért nem maga?
PÉTER       Azért a pénzért…
JÁNOS       Ja…
PÉTER       Hé, a maga szája se járjon el!
JÁNOS       Rendben.
PÉTER       Majd csak…lesz valahogy.
JÁNOS       Maguk mért nem innen?
PÉTER       Honnan innen?
JÁNOS       Berlinbe, vagy Londonba?
PÉTER       Minek?
JÁNOS       Dolgozni, minek!
PÉTER       Ja! Arról volt már szó. Egy utsó parti?
JÁNOS       Kezdjen.

Nézik a sakkot, Péter nem kezdi el a játszmát.

PÉTER       Attól félek, tényleg becsavarodik, amikor megtudja.
JÁNOS       Szerezzen egy jobb orvost! Kezeltesse privát!
PÉTER       Miből?
JÁNOS       Raboljon bankot!
PÉTER       Nem én tehetek róla, hogy ilyen.
JÁNOS       Milyen?
PÉTER       Meddő. Alkalmatlan. Milyen.
JÁNOS       Szóval maga nem csak lusta, ingyenélő, ostoba, hanem
                   aljas is?
PÉTER       Anyád.
JÁNOS       Te semmit nem tudsz erről a nőről.
PÉTER       Gondolod?
JÁNOS       Te kis önző tetű.
PÉTER       Margit az önző! Hallja? Hogy ilyen helyzetbe hozott engem!
JÁNOS       Nem is tetű vagy te. Inkább egy dögön nőtt orchidea. A látványa talán még elmegy. De az illata mérgező. Most jövök rá, hogy Margaret tőled beteg. Tőled! Érted? És lépnél már végre?
PÉTER       Minek?
JÁNOS       Mert maga szeret kikapni.
PÉTER       Lúzer mondja verébnek…
JÁNOS       Ez megint micsoda szólás, Petike?
PÉTER       Ez se tetszik, Tumor és csapata?
JÁNOS       Nevelési célzattal ajánlottam fel magának a franciasakkot.
                   Ebben a játékban az a zseniális, hogy a vesztes is győz, a győztes is veszít. Olyannyira kétértelmű a helyzet, mint néha a nagy büdös élet.

Gábor lép be, egy zacskóban nyári almát hoz.

GÁBOR     Szevasz, Janikám! Jó napot!
JÁNOS       Na, még ez is.
GÁBOR     Látom jobban vagy.
JÁNOS       És ezt miből látod?
GÁBOR     Nyári alma. Tessék.
JÁNOS       Kösz.

János átveszi a zacskót, és még azzal a mozdulattal kiönti mindet kavicsra.

GÁBOR     Hé!
JÁNOS       Kértem, hogy ne hozz be semmit.
GÁBOR     De nyári alma!
JÁNOS       Savanyú. Savat csinál. Felsérti a rohadó ínyemet.
GÁBOR     De nekem pont azt mondták, hogy ez kell a savadnak!
JÁNOS       Baromság! Szerelem kell neki!

Gábor Péterre sandít. Péter a sakktáblát fürkészi.

GÁBOR     És maga…jól vagyunk, fiatalember?
PÉTER       Ja.
JÁNOS       Hozott ám nekünk fényképeket. Péter! Mutassa meg Gábornak is!
                   Akt sajnos nincsen. Csak fürdőruhás.
GÁBOR     Annyi baj legyen. Sőt! Egy szép női test fürdőruhában, vagy főképpen fehérneműben a legizgatóbb. Vagy nem? Pláne, ha csipkés. Mármint a fehérnemű. És selyem! Fekete selyem csipkével! Nem, annál izgatóbb semmi nincsen.

Gábor kedélyesen foglal a padon helyet.
Péter végigméri őt, aztán a fejét csóválva áll fel, és köszönés nélkül távozik.

GÁBOR     Ennek meg mi baja?
JÁNOS       Nehéz az élete.
GÁBOR     Kinek nem?

Csend.

GÁBOR     Margit?
JÁNOS       Margaret!
GÁBOR     Jó, jó. Mi van vele?
JÁNOS       Szerintem kipakolták.
GÁBOR     Hogy mit csináltak?
JÁNOS       Így mondják, nem?
GÁBOR     Uramisten! De hisz ez…rettenetes! Biztos?
JÁNOS       Nem lehet gyereke.
GÁBOR     Az még nem azt jelenti. Nem feltétlenül.
JÁNOS       Te már csak szakértő vagy.
GÁBOR     Összeszedem az almákat.
JÁNOS       Aztán játszunk? Vagy nem mersz?
GÁBOR     Ugyan már. Vakon legyőzlek.
JÁNOS       Te? Engem? Soha.


III.

Borongós ősz lett. A pad a bokrok árnyékából ismét a tisztás közepére került.
A pad támláján János réz névtáblája látható.
(VÁRAKOZÓMŰVÉSZ, ETEHETŐ)
A kavicsos úton immár bokáig ér a szemét.

1;
MARGIT, PÉTER

A fiatalok ülnek a padon, fázósan magukba gubózva. Margit arca már szürke.  Drága pongyolája viseltes, átmeneti kabátját kifogyta.
A Jánostól kapott aranylánccal játszadozik.
Péter másnapos, kedvetlen.

PÉTER       Tuti, hogy nem fázol?
MARGIT    Nem fázok.

Csend.

PÉTER       És még mindig nem adtak vissza.
MARGIT    Mit?
PÉTER        Tumor Tibinek a láncot.
MARGIT    Nem.
PÉTER       Mért nem?
MARGIT    Megsértődne.
PÉTER       És ha pofánvágom?
MARGIT    Ne vágd pofán.
PÉTER       Akkor add vissza neki.
MARGIT    Rendben. De miért is sértsem meg?
PÉTER       És azt ki nem szarja le?
MARGIT    Ő itt az egyetlen szórakozásom.

Csend.

PÉTER       Akkor…ne vigyem inkább haza?
MARGIT    Mért vinnéd?
PÉTER       Mert már ebben a kórházakban is lopnak.
MARGIT    Nálunk nem.
PÉTER       Hallottam a büfében.
MARGIT    A mi osztályunkon nem.
PÉTER       Nem tudhatod.
MARGIT    Egyből vinnéd a zaciba, igaz?
PÉTER       Mi van?
MARGIT    Állandóan részeg vagy.
PÉTER       Én? Napok óta egy kortyot…
MARGIT    Érzem a leheleteden.
PÉTER       Ez? Csak egy gyógysör…
MARGIT    Ki ad pénzt rá? Anyukád?
PÉTER       Muszáj ezt ebben a stílusban?
MARGIT    Nem. Igazad van. Bocsánat.
PÉTER       Oké, nem téma.
MARGIT    Csak jobb lenne, ha nem innál annyit.
PÉTER       Ja. Jobb lenne. De ha nem rohadnánk itt a
                   kórházban. Az még jobb lenne.

Csend.

MARGIT    Csak mert két éve nincs munkahelyed.
PÉTER       És? Még ezért is én szégyelljem magam?
MARGIT    Mert még miért szégyelled?

Csend.

PÉTER       És mért ne igyak? Kit érdekel, hogy iszok vagy nem iszok?
Téged? Senkit. Azt hiszed, számít az valakinek, hogy mi van velem?

Csend.

PÉTER       Már nem szeretsz. Ugye? Nem szeretsz.

Margit a nyakába akasztja a láncot.

PÉTER       Ezt…ezt most mért csináltad?
MARGIT    Mit mért?
PÉTER       A láncot!
MARGIT    Nyaklánc.
PÉTER       És?
MARGIT    Nyakba való.
PÉTER       De nem Tumor Tibié!
MARGIT    Péter, csak nem vagy rá féltékeny?
PÉTER       Mi van?!

Csend.

PÉTER       Nem szeretsz.
MARGIT    Nem úgy, mint régen.
PÉTER       Mert régen hogy szerettél? Nem úgy, mint most?
                   És most hogy szeretsz? Utálsz! Ugye? Engem hibáztatsz.
                   Még szép. Úgy könnyű ám. Legalább mondd ki, hogy utálsz!
MARGIT    Nem utállak.
PÉTER       Akkor? Mi a fasz bajod van velem?
MARGIT    Semmi.
PÉTER       Akkor?
MARGIT    Rosszul várakozol.

Csend.

PÉTER       Beszarás.
MARGIT    Mi?
PÉTER       Ez.
MARGIT    De mire célzol?
PÉTER       Ellenem lázít? Megint engem szapul, igaz?
                   „Rosszul várakozok?” Akkor azt hogyan kell, bazmeg?!
MARGIT    Figyelj, Péter, ez…
PÉTER       Megverem. Leütöm és fejbe sugdosom. Nem viccelek.
                   Nem érdekel, hogy beteg. Ez komoly. Elegem lett. Most lett
                   elegem! A szemét vén geci!
MARGIT    Az előbb mondtad, hogy nem vagy rá féltékeny.
PÉTER       Kire? Rá? Arra?! Mért, legyek?
MARGIT    Ne.
PÉTER       Tudod mit? Felőlem itt basszon meg a padotokon!

Péter dúltan kirohan a színről.
Margit egy darabig bámul utána, aztán a fejét lehajtva a szemetet fürkészi.
Péter somfordál vissza.

PÉTER       Bocsánat. Kész vagyok. Sík ideg mindentől.
De szeretlek. Tudod. Tőlem barátkozhatsz vele.
Ha tényleg ő az egyetlen szórakozásod. Nincs abban semmi.
Vagy van? Nem ciki.

Csend.

MARGIT    Sokat segít nekem. Rengeteget tanulok tőle. Hogy így, ahogy mi élünk, nem vezet sehová. Persze, hogy a vége mindig csalódás.
És hogy a világ nem lényeg. Az élet csak múló káprázat, illúzió.
És ott keressük a boldogságot, ahol nincsen. Mert igazából sehol sincsen. Mindig csak utólag sóhajtozunk: ó, akkor de boldog is voltam akkor. Boldogok. Emlékszel?
PÉTER       Mire?
MARGIT    Mindegy. Semmire.
PÉTER       Arra eléggé.
MARGIT    Ez persze mind közhely. De attól közhely, hogy igaz.
PÉTER       Szóval ilyen faszságokkal kábít.

Csend.

MARGIT    Azt hiszed, nem láttam rajtad?
PÉTER       Mit?
MARGIT    Hogy megkönnyebbültél.
PÉTER       Mikor?
MARGIT    Amikor elment a gyerek.
PÉTER       Hülye vagy? Ezzel vádolsz?!
MARGIT    Nem vádollak.
PÉTER       Soha! Érted? Soha nem éreztem magam annyira megalázva!
                   Mint amikor jöttem be, és a doktor félrevont…
MARGIT    Azért a pénzért…
PÉTER       Te nem voltál képes kihordani! Nekem lenne jogom neheztelni.
                   Világos?

Margit csak bámulja a férjét, aztán elpityeredik.
Péter megint elszégyelli magát.

PÉTER       Ne! Ez nem ér így! Mért történik ez velünk? Margit!
                   Semmi gáz. Meggyógyulsz, aztán… Olyan nincs, hogy
nekünk semmi se sikerül.
MARGIT    Hazamegyek apához.
PÉTER       Mi?
MARGIT    Legközelebb, amikor kiengednek innen.
PÉTER       Apádhoz?
MARGIT    A jövő héten.
PÉTER       Szó se lehet róla!
MARGIT    Jön értem kocsival, csak rácsörgök előző este.
PÉTER       Nem hagyhatsz itt.
MARGIT    Gyere velem.
PÉTER       Megmondtam, hogy oda nem.
MARGIT    Utálom ezt a várost!
PÉTER       Falun se jobb.
MARGIT    Nem akarok itt élni.
PÉTER       Nem megyek falura, utoljára mondom.
MARGIT    Jó lesz nekem egyedül.
PÉTER       Válni akarsz? Most? De hát beteg vagy!
MARGIT    Nem! Még nem vagyok. Csak egy kicsit. De ha itt maradok,
                   akkor… Megyek!
PÉTER       Akkor menjél!

Csend.

MARGIT    Nagyon fáj…itt…Péter, nagyon fáj!
PÉTER       Mert gyógyul.
MARGIT    És csak az injekció után szűnik.
PÉTER       Mert az gyógyítja!
MARGIT    Mi van abban a szuriban, Péter?
PÉTER       Mi lenne? Mit tudom én? Kérdezd az orvost, vagy a nővért, nem?
MARGIT    Ugye nem morfium?
PÉTER       Észnél vagy?
MARGIT    Rákom van?

Csend.

PÉTER       Csak…beteg vagy. Neked…az agyadra ment a kórház!
MARGIT    Ugye, azért veszekszel ilyen csúnyán velem?
PÉTER       Másnapos vagyok!
MARGIT    Mindig veszekszel.
PÉTER       Mindig másnapom van!
MARGIT    Most mondtad, alig iszol.
PÉTER       Hazudtam! Vedelek, mint az állat! Minden estére hót
                   mocsár részeg vagyok. Aztán üvöltözök anyámmal is,
                   és beájulok aludni.
Csend.
Margit mintegy mellékesen próbálja szóba hozni.

MARGIT    És? Azóta…? Voltál már vele?
PÉTER       Mos miről beszélsz?
MARGIT    Voltatok megint…úgy együtt?
PÉTER       Ki? Kicsoda?
MARGIT    Éva meg te.
PÉTER       Jézusom! Még ez is jön ma?
MARGIT    Szóval megbocsátott.
PÉTER       Minek nézel te engem?
MARGIT    Feleségül veszed, ha meghalok?
PÉTER       Nem halsz meg.
MARGIT    De el is hagyhatsz nyugodtan. Mihez kezdenél így velem?
PÉTER       Hagyd ezt abba, jó?
MARGIT    Én nem biztos, hogy visszafogadtalak volna.
PÉTER       Évek óta nem láttam Évát.
MARGIT    Reménytelen eset vagy. 
PÉTER       Neten szoktunk…csak.
MARGIT    Nyugodtan találkozz vele! Megértelek. Tényleg nem haragszom.
PÉTER       Nem foglak pont most megcsalni, amikor…
MARGIT    Amikor?
PÉTER       Bajban vagy.
MARGIT    Igen? És mi a bajom? Nyögd már ki, az istenit! Úgyis tudom.
                   Csak hallani akarom, hogy szembe tudjak nézni vele. Nem érted?


2;
AKIK EDDIG, ANYA, JÁNOS


Csend. Péter félrenéz, kerüli Margit tekintetét.
A helyzetét János anyja menti meg azzal, hogy besétál. Tömött szatyrot hoz.
 A fiatalokat észrevéve megtorpan, két lépést hátrál.
Péter észreveszi a megmentőjét.

PÉTER       Csókolom! Juli néni!
ANYA        Jó napot! Nem látták errefelé csavarogni a fiamat?
PÉTER       Még nem. De tessék csak!
ANYA        Dehogy akarok zavarni.
PÉTER       Én…én már amúgy is rohanok. Hű, de elkések! Hát akkor…
                   Minden oké, Margitkám…szevasz, majd…ahogy szoktuk.
                   Csókolom!

Péter mintha menekülne, úgy távozik.
Margit csak egy pillanatra néz a férje után.
Az anya felméri a helyzetet, aztán merev derékkal leül a pad legszélére.
A szatyrot az ölében tartja.
Csend.
Margit az Anyára sandít.

MARGIT    Julika néni ismerte azt a Juditot?
ANYA        A Gáborka feleségét? Hát…láttam néha.
MARGIT    És tényleg hasonlít rám?
ANYA        Magára? Az a nő? Nem. Nem hiszem. De alig emlékszem rá.
                   Még egyetemista korában többször járt nálunk, de aztán…
                   férjhez ment, és… Nem is tudom, öt éve? Talán több is már, hogy
                   meghalt szegény. János mesélt róla?
MARGIT    Hogy ő volt a fia nagy szerelme.
ANYA        Igen? Mit nem hallok?
MARGIT    És Judit miatt hagyta ott az egyetemet.
ANYA        Azt meg…így mesélte?
MARGIT    Valahogy így.
ANYA        Akkor…nyilván így történt…Az is nagyon rég volt.

Csend.

ANYA        Az apjuk is őt szerette a legjobban.
MARGIT    Jánost?
ANYA        Ő volt a Benjamin. Persze, ő meg kitalálta, hogy nem akartuk.
                   Hát nem terveztük. De hogy nem akartuk volna, amikor…
JÁNOS       Amikor mi?

János lép ki a bokrok mögül. Magához képest most elegáns. A fürdőköpeny helyett kihízott, kopott fekete öltönyben feszít, azon öreg ballonkabát.
Elégedetten fordul egyet a hölgyek előtt.

JÁNOS       De nem is érdekes. Inkább mondjátok, elegáns vagyok?
MARGIT    János?
JÁNOS       Szaros Pista?
MARGIT    Hogyhogy?
JÁNOS       Kiengedtek!
ANYA        Jaj, istenem!
JÁNOS       A nagyvizit után behív a főorvos. Azt mondja, idefigyeljen.
                   Menjen maga haza. Meggyógyultam! És csendes őrülteknek
                   nincs szabad ágy az osztályon.  Baj?
ANYA        Jaj, dehogy, csak…
JÁNOS       Látom, baj.
ANYA        Olyan hirtelen…
JÁNOS       Ne féljen, szerelmem! Ígérem, hogy minden délután itt a helyem!
                   Itt várom a padunknál.
ANYA        És már ma kijöhetsz?
JÁNOS       Megmutassam a zárójelentésem?
ANYA        Jaj, dehogy, csak…
JÁNOS       Anya! Csak nem adtad ki mégis a szobámat?
ANYA        Jaj, nem. De. Csak egy kicsit, kisfiam…
                   Egy két hónapra csak, amíg…
JÁNOS       Amíg?
ANYA        Hát megoldjuk, persze, csak…
JÁNOS       Naná, hogy megoldjuk.
ANYA        És hoztam be neked egy csomó ételt, hogy végre megjött az étvágyad…
JÁNOS       Sebaj, anya. Felhívom Gábort, ma nála alszom.
ANYA        És Juli, meg a Gyula…A Gyula! Ma ő is készül be hozzád.
                   Reggel még azt mondta…
JÁNOS       De nem írtál alá nekik semmit, ugye?
ANYA        Nem. De szó van róla, hogy nagyon lelaktuk. És rendbe kéne
                   hozatni.
JÁNOS       Miből?
ANYA        Hát…a Gyula.
JÁNOS       Aha. Na jó. Hagyjuk.

János témát vált inkább.

JÁNOS       Szóval rólam beszélgettetek?  Két legfontosabb nő az életemben.
MARGIT    De én már amúgy is mennék, úgyhogy…Isten áldja, Julika néni!
JÁNOS       Maradjon köztünk, Margaret. Hová siet? Bennünket aztán nem zavar. Sőt! Maga már nálunk szinte családtag. Igaz, anya?
ANYA        Ó, hát…
MARGIT    Azért…ugorjon fel hozzám egy pillanatra, mielőtt…
JÁNOS       Üljön vissza! Kész. Bumm! Ül!

Margit visszahuppan a padra. János műértően nézi őket.

JÁNOS       Hogy ti milyen szépek vagytok így! Galériába való
                   festmény. Komolyan.

Margit és anya feszélyezetten sütik le a szemüket.

JÁNOS       Kedveli maga az én anyámat, Margaret?
MARGIT    Mi? Én? Na, hát…
JÁNOS       És te őt, anya? Szereted? Ugye te az én kedvemért nagyon
                            is? Drága Margaret! Édes anyuka! Ti ketten mindig is megmaradtok nekem. Itt, a szívem közepén. Édes bizsergés. Kicsit fájdalmas is.
                   Enyhe szorongással, mint amikor az ember nem engedné el a
                   pillanatot, hiszen a következő ennyire tökéletes már nem lehet.
                   De elmúlt máris. A félelem félt csak.  

Egyre kínosabb a csend.
János nagyot nevet.

JÁNOS       Kész. Vége. Bumm! Ennyi volt a mai tréfa. Nem kell megijedni
                   senkinek, ez minden tekintetben csak egy főpróba volt.
ANYA        Főpróba?
JÁNOS       Az. Lehet tapsolni annak, akinek tetszett. Mi a kaja?
MARGIT    Hogy érti azt, hogy főpróba?
JÁNOS       Nem gyógyultam meg. Ergo nem is engedtek ki. Csak kipróbáltam,
                   milyen lesz azután, ha egy nap tényleg szól a főorvos úr. Hogy mehetek. Vár a nagy retkes, nyűgös élet. Viszont mama! Alig tudtam begombolni a nadrágomat. Meghíztam volna? Vagy már a zsírszövet is tumorodik rajtam?
MARGIT    Ez nagyon rossz vicc volt.
JÁNOS       Melyik?
ANYA        Mindegyik, kisfiam.
JÁNOS       Mért? Körbesétáltam a kórházkertet, akár egy egészséges látogató.
                   Nem volt rossz érzés. Amíg a kapuban nem találkoztam a férjével.
                   Takony egy alak, Margaret, már megbocsásson…Újabban egyre zaklatottabbnak látom. Na, róla ennyit. Nekem lehet tapsolni.
                   Anyuka! Éhes vagyok! Anyuka!

Az anya megkönnyebbülve kapkodja elő a fóliába csomagolt finomságokat.
Sültek, sütemények. János túlzott, már-már dühödt mohósággal esik neki.
Miközben két pofára zabál, megpróbál hűvösen tárgyilagos maradni.
Némely hangoknál a szájából étel fröccsen ki.

                   Szóval apa engem szeretett a legjobban? Mi? Nahát, a kisöreg.
                   De jól titkolta. Ne értsen félre, Margaret, jó srác volt különben.
                   De hogy bárkit is szeretett volna önmagán és az istenén kívül…
                   Na jó, még téged talán, mama. Tudja, Margaret, nálunk is úgy
                   dukált, hogy papának, mamának két gyermeke szülessék. Egy fiú meg egy leány. A fiú vigye tovább a családi nevet és a szakmát, a leány pedig jól menjen férjhez. Hát erre nem előbagzottak engem is? Szegények? Ahelyett, hogy elmentek volna a moziba, megnézni,
                   mi Hollywoodban a nagy hadi helyzet? Hát minek párzik az olyan, aki mérnökember létére se képes számolni? Hát szeretheti egyáltalán a legkisebb, az elátkozott, a fölösleges, a génhibás,  tékozló mutáns gyermekét egy ilyen?
ANYA        János, Margitot nem érdekli a mi, a te családi...
JÁNOS       Már mért ne érdekelné? Ugye, Margaret? Ráér ő is. Nincs más dolga, mint kuksolni a toronyban és vári a végső ítéletet.
ANYA        Miféle toronyban?
JÁNOS       Mi krónikusok kíváncsiak vagyunk a másikra, anyuka.
Néha még segítünk is egymáson. Ha mással nem, néhány jó szóval. Néha pedig szánjuk a másik szenvedését. Ugye, Margaret?
MARGIT    Nagy mókamesterek vagyunk ma, mi?
JÁNOS       Egy francot szeretett engem az apuka. Minden rossz velem kezdődött a családban. Titokban az volt ám a zapuka véleménye.
ANYA        Julika is sokszor puszil.
JÁNOS       Leszarom.

Csend. János iszik a szénsavas üdítőből, ettől nagyot böfög.
Elégedetten mosolyog a hölgyekre.

JÁNOS       Ó, pardon, madame…
MARGIT    Nekem…nem is lenne szabad ebben a hűvösben idekint ücsörögnöm…
JÁNOS       Maradjon még!
ANYA        Vigyázzon magára, kedvesem! Egy ilyen makacs gyulladás soha
                   nem tréfa dolog.
MARGIT    „Gyulladás”?!
JÁNOS       Na jó, igaza van. Felkísérem.
MARGIT    Nem kell.
JÁNOS       De boldogan…
MARGIT    De ne! Kérem! Csókolom, anyuka!

Margit kivánszorog. János szerelmesen, fájdalommal telten néz utána.
Az anyja nagyot sóhajt.

ANYA        Jaj, kisfiam.
JÁNOS       Mi van?
ANYA        Neked soha nem jön meg az eszed.
JÁNOS       Ezt most mért mondod?
ANYA        Férjnél van!
JÁNOS       Micsoda férj az?
ANYA        Ő pedig beteges.
JÁNOS       És?
ANYA        Mit akarsz tőle?
JÁNOS       Semmit. Mindent! Mit még?
ANYA        Mért nem keresel egy hozzád illő asszonyt végre?
JÁNOS       Mert az milyen?
ANYA        Hát olyan….olyan, aki…
JÁNOS       Margaret illik hozzám, anya. Most ő. Meg fog halni.
                   Már haldoklik.
ANYA        Ugyan!
JÁNOS       Ez első pillanatban ráismertem. Még tavasszal. Amikor
                   megláttam őt, itt a padon.
ANYA        Honnan tudnál te ilyesmit?
JÁNOS       Juditon is láttam. Azt se hitted el. Ezt se hiszed. Ugye?
ANYA        Persze, persze…

Csend.

JÁNOS       De ti jól pofára estek.
ANYA        Miért?
JÁNOS       Mert én viszont meggyógyulok.
ANYA        Hála isten!
JÁNOS       Csalódást okozok vele, igaz?
ANYA        János!
JÁNOS       De ez van.
ANYA        Nem is értem, hogy mondhatsz…
JÁNOS       Élni akarok, tehát élni is fogok. Nagyon gáz?
                   Már te is azt vártad, hogy legyen vége? Dögöljek meg?
ANYA        János!

Anya a sírás határán, a fia elszégyelli magát.

JÁNOS       Jól van. Bocsi. Vicceltem.
ANYA        Ez…ez is borzalmas vicc volt.
JÁNOS       Bonaparte, a ragyaverte a közelharcban a gyomorrákját
                   kibelezte.
ANYA        Hogy…?
JÁNOS       Irigy már a hasnyálmirigy, élni muszáj lesz még imígy. Szégyellem magam, anyuka, hogy bennem tényleg soha, semmikor, semmiben nem lehet megbízni. Elsétáljak veled a kapuig?
ANYA        Szóval menjek már?
JÁNOS       Uzsonna előtt ledőlnék egy kicsit.
ANYA        Ó, akkor pihenjél!
JÁNOS       Fogok.
ANYA        Jó. Akkor nem várom meg Gyulát.
JÁNOS       Ne várd meg.
ANYA        De nem fogsz durváskodni vele?
JÁNOS       Még a popóját is megpuszilom a kedvedért.
ANYA        Azt nem kell, de…

Kimennek. János közben hátra- hátranéz.
 Alig tűnnek el, Margit tér vissza.
Egy mogyorós csokit szorongat.

3;
MARGIT, JÁNOS
                  
Margit lerogy a padra. A csokit bámulja. Margit már nagyon beteg.
János siet vissza.

JÁNOS       Margaret!

Rugalmas léptekkel a nőhöz ballag, lehajol hozzá, szenvedélyesen megcsókolja
azt az anyajegyet Margit ajka fölött. Az asszony eltolja a férfit. János leül mellé.

MARGIT    Megint maga csent a zsebembe csokit?
JÁNOS       A Mikulás. Magához minden nap jön. Mert maga jó kislány.
                   Ugye megeszi, nem kínálgatja?
MARGIT    Tele van a szekrényem velük.
JÁNOS       A mogyoróst, azt mondta, szereti.
MARGIT    Képtelen vagyok lenyelni egy falatot.
JÁNOS       Muszáj! A csoki színtiszta boldogság és energia.
MARGIT    Fáj hasam.
JÁNOS       Ne törődjön vele!
MARGIT    Nagyon fáj!

Margit János karjában keres menedéket.

JÁNOS       Nono. Nonono. Majd elmúlik ez is.
MARGIT    Nem! Nem múlik. Már az injekció után is érzem! Soha nem gyógyulok meg!
JÁNOS       Dehogynem. Csak meg kell enni a csokikákat.

Margit kiszakítja magát az ölelésből, földhöz vágja a csokit.

MARGIT    Nem kell! Nekem nem a maga csokija kell!

János ismét átkarolja a nőt, most a hátát ütögeti bátorítóan.

MARGIT    Megígérte, hogy mindig őszinte lesz velem.
JÁNOS       Az is vagyok.
MARGIT    Rákom van. Ugye?
JÁNOS       Dehogy van.
MARGIT    Tudom.
JÁNOS       Mit tud?
MARGIT    Ma reggel arra ébredtem.
JÁNOS       Én meg arra, hogy lehetetlen, hogy maga ne gyógyuljon meg.
                   És akkor majd kint is találkozunk. A való életben. Maga meg én.
                   Két tetőtől talpig egészséges ember. Hogy az milyen unalmas lesz!

Margit mosolyog.

MARGIT    Mennyi időm van hátra?
JÁNOS       Ötven, hatvan év?
MARGIT    Mért hazudnak nekem?
JÁNOS       Kikezelik. Hazamegy. Csinálnak a férjével egy rakás gyereket.
                   Vagy elválik tőle, és szül másnak. Vagy nem szül. Úgyis túl sokan vagyunk a Földön, emberek.
MARGIT    És ha én magától akarok gyereket?
JÁNOS       Tőlem? Ó. Ez igen megtisztelő, de…
MARGIT    Szorítson magához!

János hevesen öleli magához az asszonyt. Az ajka megint az anyajegyre tapad.
Margit ellöki, aztán arcul csapja.

MARGIT    Ott! Mindig csak ott! Ott csókol meg!
JÁNOS       Szerelmem!
MARGIT    Ott szivárog belém a halál!
JÁNOS       Hol?
MARGIT    Ott!
JÁNOS       Mi…miről beszélsz?

Csend. Margit zihál.

MARGIT    Azzal a másikkal…Judittal. Vele is ezt csináltad?
JÁNOS       Mit? Az isten szerelmére? Mit?

4;
GYULA, JÁNOS, MARGIT

Gyula lép be a térre. A másik kettőt észrevéve megtorpan.
Gyula egy jókora kaktuszt cipel. János észreveszi a bátyját.
Hosszan bámulják egymást.
Aztán János lassan feláll, a karját ölelésre tárja.

JÁNOS       Na nézd már! A Gyuluska. Hát mégis bejöttél, mi?
                            Hát be-be-be? Hát kifolyik a szemem tőled, te!
                   Az örömtől, hogy látlak!
GYULA     Ő, szervusz, Janikám. A kezét csókolom.
JÁNOS       Az meg mi?
GYULA     Ez? Egy kaktusz. Neked hoztam.
JÁNOS       Ezt a kaktuszt.
GYULA     Ezt bizony, öcskös.
JÁNOS       Mit csináljak vele? Egyem meg?
GYULA     Nézzed! Mintadarab! Hallod?

Margit nehézkesen tápászkodik, köszönés nélkül kivánszorog.
Gyula tátott szájjal figyeli. János fájdalmasan néz utána.

GYULA     Ő az?
JÁNOS       Kicsoda?
GYULA     Az a nő.
JÁNOS       Milyen nő?
GYULA     Hát…anya sokszor mesélt róla.
JÁNOS       Ja, akkor ő.
GYULA     Hát…hm…nagyon kis helyes…
JÁNOS       Na, ki vele gyorsan, mi a fenét akarsz!
GYULA     Hogyhogy mit? Dumálni. Látom, jól vagy.
JÁNOS       Tényleg szépen gyógyulok: megszívtátok.
GYULA     Mi szeretünk téged.
JÁNOS       Nem mondod.
GYULA     Hoztam neked virágot!
JÁNOS       És már mehetsz is a francba!
GYULA     Na! Tisztára olyan vagy. Mint ez a kaktusz. Mi?
JÁNOS       Ki vele, mit akarsz a lakásommal?
GYULA     Anya lakásával?
JÁNOS       Az enyém is.
GYULA     Anya mit mondott?
JÁNOS       Hogy az egészet rám íratja.
GYULA     Azt éppenséggel nem mondhatta.
JÁNOS       Miért ne?
GYULA     Mert nem az övé.
JÁNOS       Akkor kié?
GYULA     Apa halála után a használati jog az övé. És a miénk a tulajdoni.
                   A három gyereké. Ennyit még te is tudhatnál, Jani.
JÁNOS       És ha nem tudok, akkor mi van?
GYULA     Arra a lakásra csak én költöttem apa halála óta. Vagyonokat, öcsi.
                   Most is ki hozatta rendbe? És miből?
JÁNOS       Akkor se hagyom se kiadni, se eladni.
GYULA     Miért nem?
JÁNOS       Juli hajlandó lemondani a részéről.
GYULA     Pénzért? Mindenre. Ismered.
JÁNOS       És mi hol fogunk lakni?
GYULA     Anya Julinál. Vénségére jó lesz neki ott.
JÁNOS       És én?
GYULA     Ez az egyik, amit most ledumálunk szépen.
JÁNOS       És mi a másik?
GYULA     Ejnye már! Nézz rá! A kaktuszra! Na, mit gondolsz?
                   Kertészet! Öcsém! Kapizsgálod?
JÁNOS       Nem.
GYULA     Hárman haverok már össze is álltunk. Jani! Az egyikünk
                   direkt kertészmérnök! Őt nem ismered. Aztán kell hozzá egy fasza könyvelő, az lesz a Péter felesége, meg ugye én.
JÁNOS       Mihez?
GYULA     Másfél hektár sívó homok! Te! A Szaharában nincs ilyen.
                   És szinte ingyért licitálunk. Figyelj! Még a Gobi sivatagban sincs olyan homok, mint ott Rákospalotán. Mi? Jól kigógyizta a Gyula
                   bácsi. Mi? Van itt szürke velő, marha gyerek!
JÁNOS       De mit „gógyiztál” ki?
GYULA     Hát kaktuszt, húgyagyú! Azt fogunk termeszteni.
JÁNOS       Ja…
GYULA     Mit gondoltál, ámbrás cetet?
JÁNOS       És nekem mi közöm ehhez?
GYULA     Ez kell nekünk! Ebbe kell invesztálni. Még az idén.
                   Üvegházak is, meg minden. És az még se lesz ingyen, érted.
                   Aztán ha megnőnek A kiskaktuszok, dől a pénz.
JÁNOS       Kaktuszból.
GYULA     Tudod te, mennyibe került ez a sarkon?
JÁNOS       Sokba?
GYULA     Ha örülsz neki, nem téma. Örülsz neki?
JÁNOS       Nem.
GYULA     De beleegyezel?
JÁNOS       Mibe?
GYULA     Belevágjunk?
JÁNOS       Tőlem…
GYULA     Innováció, öcsém! Tudtam. Hogy valahol te egy nagy arc vagy.

Gyula meghatódva öleli meg az öccsét, aki ezt nehezen tűri.
Aztán Gyula papírt, tollat vesz elő az aktatáskájából.

GYULA     Itt írd alá, tesó!
JÁNOS       Mi ez?
GYULA     Hát a nyilatkozat.
JÁNOS       Milyen nyilatkozat?
GYULA     Hogyhogy milyen? Ne szívass már! Erről pofáztunk eddig!
JÁNOS       Elolvashatom?
GYULA     Tessék…

János elfutja a nyilatkozatot.

JÁNOS       Hülye vagy?!
GYULA     Mért?
JÁNOS       Hányszor mondjam még, hogy nem adjuk el?
GYULA     De mért nem?
JÁNOS       Én hol fogok lakni?
GYULA     Mondtam, hogy nálunk, nem? Vagy Géza barátodnál.
                   Vagy bérlünk neked egy szobát. Amit akarsz, Jani.
JÁNOS       Nem akarom eladni.
GYULA     De kell a magánerő a pálázathoz, bazmeg!
JÁNOS       Kérjél kölcsön.
GYULA     Kitől?
JÁNOS       A banktól.
GYULA     Nem adnak.
JÁNOS       Sajnálom.
GYULA     Arról volt szó, hogy már ki se jössz innen.
JÁNOS       Ezt is sajnálom.
GYULA     Most komolyan: kijössz?
JÁNOS       Meggyógyultam.
GYULA     Akkor…írd már alá, az istenedet! Hát kell valahonnan a pénz, nem érted? Nekem családom van! És az a te családod is. A gyerekeim, Jani! Őket szereted. Vagy már a vér szava se szent előtted?  Segíts!

János aláírja a nyilatkozatot. Csend. Gyula alig hisz a szemének.
Aztán kikapja az öccse kezéből, össze ne tépje. Máris menekül kifelé.

                   Köszönöm, Janikám! Isten vagy, öcskös!
JÁNOS       Szevasz.
GYULA     Az életemet mentetted meg!
JÁNOS       Szevasz!
GYULA     Te! Te, ez… Majd meglátod…

Gyula kiszédeleg.
Csend.






5;
JÁNOS, MARGIT, PÉTER (JULI)

Péter tolja be tolókocsin Margitot. Margit teljesen leromlott.
Most mélyen alszik.

JÁNOS       Csicsikál.
PÉTER       Mi van?!
JÁNOS       Csi-csi-kál.
PÉTER       Na, elmegy maga a jó büdös francba!

János, Péter némi meghökkenésére, szó nélkül kimegy.
Margit felébred. Nehezen tisztul a kábultságból.
Péter a pad mellé tolja a széket, eligazgatja Margiton a pokrócot.

MARGIT    Megint elszundítottam?
PÉTER       Pihenj csak.

Csend.

MARGIT    Az…nem járt itt?
PÉTER       Elment.
MARGIT    Kergesd el, ha visszajönne! Megteszed?
PÉTER       Naná.
MARGIT    Nem akarom látni. Undorok és félek tőle.
                   Ő betegített meg. Tudod?
PÉTER       Szemét alak, az biztos.

Csend.

MARGIT    És szólj a doktornak, hogy ne adasson ennyire erős nyugtatókat!
                   Inkább nem baj, ha fáj egy kicsit. Átalszom az életemet. Szólsz neki?
PÉTER       Szólok.
MARGIT    Tegnap se szóltál.
PÉTER       De ma dumálok vele.
MARGIT    Én is meg fogok gyógyulni, Péter! Hallod? Csak ne lássam azt!
                   Hallod? Azért is rendbe jövök. Jó lesz? Akarod?
PÉTER       Persze, hogy akarom,
MARGIT    Nem, nem akarod. Te már Évát akarod.
PÉTER       Az istenért! Mire esküdjek még meg?
MARGIT    És nem barátkoznál azzal.
PÉTER       Barátkozik vele a rosseb!
MARGIT    Vigyázz vele! Ő maga a sátán. Ő szívta el az életerőmet.
PÉTER       Ez bolondság, szívem.
MARGIT    Nem az.
PÉTER       Én is rühellem, de… Nem miatta vagy beteg, Margaret.

Csend.

MARGIT    Úgy szólítottál.
PÉTER       Hogy?
MARGIT    Ezt…ezt ne!
PÉTER       Bocsánat, csak…
MARGIT    Segíts! Neked kell! Csak te tudsz rajtam! Segítesz?
PÉTER       Mit tegyek?
MARGIT    Fogd meg a kezem!

Péter megfogja Margit kezét.
Csend.

MARGIT    Csak most kezdődik el az igazi életünk. Elhiszed?
PÉTER       Naná.
MARGIT    Én…én tele vagyok…türelmetlenséggel!
PÉTER       Én is.
MARGIT    Arra gondoltam, hogy otthon apánál majd tanári állást vállalok.
                   Ugyanabba a suliba, ahová én is jártam. Az lesz aztán…igaz?
PÉTER       Szuper az.
MARGIT    Ti meg apával elgazdálkodtok. 
PÉTER       Aha…
MARGIT    De maradhatunk Pesten is. A falumhoz biztos nincs semmi kedved?

Mielőtt Péter válaszolni, Juli csörtet be.

JULI           Hol van az a nyomorult?  Hol van az öcsém?
PÉTER       Jó napot.

Juli rálegyint, nyomul át a másik irányba.
Csend.

MARGIT    Mondd, Péter! Milyen a szagom?
PÉTER       Mi?
MARGIT    A szagom.
PÉTER       Mi van?
MARGIT    Már nagyon büdös rák szagom van?
PÉTER       Milyen?!
MARGIT    Kérd meg az Évádat, egyszer jöjjön be hozzám. Csak szeretnék pár szót váltani vele.
PÉTER       Nem láttam őt az esküvőnk…
MARGIT    Akkor kivel szerelmeskedel? Nem böjtölsz te március óta.
                   Nem vagy te olyan.
PÉTER       De. Olyan vagyok.

Hátul egy bokor mögött valaki megmozdul.
Margit ezt észleli, rettegve menekülne.

MARGIT    Jaj, ne! Menjünk innen! Tolj el innen! Nem akarok idejönni
                   többé. Gyűlölöm ezt a helyet. Ezt a padot! Mindent gyűlölök!
PÉTER       Oké, csak…
MARGIT    Vigyél innen!

Péter kitolja Margitot.

6;
JÁNOS, JÚLIA, GÁBOR, PÉTER

Valóban János bújt meg a bokor mögött. Most előlép. Homlokán felhős mélabú.
Leül a padra. Nyugalomban szemléli a szürke eget.
Júlia tér vissza, rögtön az öccsére támad.

JÚLIA        Bujkálsz előlem, mi?
JÁNOS       Túl szürke az ég.
JÚLIA        Azonnal vond vissza!
JÁNOS       Csupa lusta felhő.
JÚLIA        Kisemmiznek!
JÁNOS       Á, ma már aligha süt ki a Nap.
JÚLIA        És engem is veled együtt!
JÁNOS       Viszont esni se fog. Ezek ott még ahhoz is lusták, hogy egy
                   kicsit szemerkéljenek.
JŰLIA        De így Gyuláé lesz az egész. Nem érted?
JÁNOS       Anya jól él nálad? Puszilom.
JÚLIA        Nehogy azt hidd, hogy fizetni fogja az albérleted.
                   És Julika? Tizenhét éves. Jövőre megy egyetemre.
                   Ő hol lakik majd, ha Pestre jön? Hívd fel a Gyulát, és
                   mondd meg neki, hogy sztornó! Rendben?
JÁNOS       Ha te nem írod alá, nem tudja eladni.
JÚLIA        Én már rég megtettem, te hülye!
JÁNOS       Te? Mért?
JÚLIA        Mert te azt állítottad, hogy nem, soha nem, még a halálod
után se, azért.
JÁNOS       É kaptál pénzt érte?
JÚLIA        Csak kifizette a részemet.
JÁNOS       Ja…
JÚLIA        Mit ja?! Benned tényleg nem lehet megbízni?
                   Vond vissza!
JÁNOS       Tünés.
JÚLIA        Mi? Mit mondtál?!

János felpattan, annyira fenyegető, hogy Juli megijed tőle, elhátrál.

JÁNOS       Tűnj el végre a szemem elől!
JÚLIA        Nem beszélhetsz így velem.
JÁNOS       Megütlek ám.
JÚLIA        Azt merészeld!

Júlia kihátrál.
Csend.
Gábor baktat be. Végigméri Jánost, aztán szó nélkül leül.
Csak sokára szólalnak meg.

GÁBOR     Hihetetlen, ahogy felgyűlt itt a szemét.
JÁNOS       Túl sokat jártál ide.
GÁBOR     Van egy rossz hírem.
JÁNOS       Aha?
GÁBOR     Felvettem valakit a könyvtárba a helyedre.
JÁNOS       És az engem mért érdekel?
GÁBOR     Leszázalékolnak?
JÁNOS       Mire föl?
GÁBOR     Akkor…?
JÁNOS       Te csak ne aggódj miattam!
GÁBOR     Rendben.
JÁNOS       Hoztad?
GÁBOR     Hoztam.
JÁNOS       Na.

Csend.
Gábor lassan a kabátzsebébe nyúl, elővesz egy nagyobb pakli fényképet.
Teljes csendben adogatja Jánosnak, ő meg vissza neki.
Péter jelenik meg egyedül, nagyon árván.
A két öreg ránéz, Péter bólint.
A padon ülők részvéttel visszabiccentenek.
János helyet csinál.
Péter leül kettőjük közé. Nézi, de nem látja a fotókat.

JÁNOS       Ismertem egy pasast. Akinek volt egy lakása.
Hát abban a lakásban volt neki egy hálószobája.
A hálószobában egy fasza kis ágya.
                   Az ágy alatt pedig tartott egy aranybilit.
                   Nahát.
                   Annak a pasasnak az volt a kedvtelése, hogy esténként,
amikor már minden elcsendesedett, lekapcsolta a villanyt,
a hasára feküdt az ágyában, előhúzta az ágy alól az aranybilit,
és belelógatta a kezét.
                   Így, a hasán fekve, a kezét a bilibe lógatva élvezett.
                   Kész. Bumm! Tripla kasza duplán, tökfilkó, király, ász.
                   Ó, milyen szabad, boldogan szárnyaló éjszakák voltak azok!
Csend.

PÉTER       És aztán? Mi történt?
GÁBOR     Megcsaklizták a bilit.
JÁNOS       Lófaszt. Megunta az egészet.

Ezen nagyon elgondolkodnak.
Péter is a zsebébe nyúl, fotókat vesz elő.
Egyenként, mindet hosszan megnézve adja át őket előbb Jánosnak, aztán
Gábornak. A két paksaméta így keveredni kezd.
Az egyik Margit fotónál János felordít.

JÁNOS       Na! Ez! Mondtam? Nem mondtam? Hogy hasonlít rá?
                   Tessék! Nézzék! És ezen is itt, ahol eszik! Hát tiszta Judit!
                   Margaret! Nem? A Margaret tiszta Judit? Vagy ez itt Judit?
                   Vagy Margaret? Hát nem? Na! Hát nem vagyok én tökhülye!
                   Vagy hülye vagyok én?






















                  














Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése