ROMANTIKA

                                      ROMANTIKA

- játék két részben-

SZEREPLŐK:

                       PÉTER

                       JÚLIA, az anyja

                       LAURA, a felesége

                       ROBI, a barátja

                       GYULA, magánnyomozó

                       KOCSMAŐR

A történet egy Vadvirághoz címzett kocsmában

játszódik. A helyiséget egy jókora villa garázsából,

alagsorából alakították ki. Jobbra oldalt a kocsma

bejárata látszik, hátul ajtó nyílik a felső szintre.

                         

                         

                                                 ELSŐ RÉSZ

Minden új, a nyitás előtt. A szín előterében egy pofozógép néz farkasszemet a nézőtérrel.

1; PÉTER, ROBI, KOCSMAŐR

Péter és Robi mustrálják Egont, a pofozógépet. A háttérben, a pult mellé rögzített tévében egy akciófilm leszámolási jelenete pereg, lenémítva.

Péter nekikészül, aztán teljes erőből lekever egyet Egonnak. A pofozógép mérőrúdja jócskán kileng.

PÉTER              Száztíz, kiscsákó! Száztíz!

ROBI                Mégse kétszáz, tesó.

PÉTER              Beszóltál?

ROBI                Nem kétszáz.

PÉTER              Akkor…üssél te, Robika!

Robi veselkedik. Három lépést neki is fut, üt. A mutató alig leng ki.

PÉTER              Azért… ez…ez se semmi…

ROBI                Engem úgyis az eszemért szeretnek. Meg a szépségemért.

PÉTER              Kik szeretnek téged?

Péter végigméri Robit, aztán a pult mögé sétál. Folytatja a félbehagyott pakolgatást. Robi felül az egyik bárszékre, a filmet nézi.

Hosszabb csend után.

ROBI                Figyelj, tesó! Adjál rá hangot!

PÉTER              Minek?

ROBI                Kell a zaj! Ehhez kell! Az öléshez. Így hang nélkül olyan,

                          mintha… egy kotonon keresztül nézném. Hallod?

Péter ránéz a filmre, nem ad rá hangot. Inkább visszasétál Egonhoz.

Némi tűnődés után megint pofán vágja.

PÉTER              Röhögsz, mi? Te mindig röhögsz?

Péter otthagyja Egont, visszatér a pult mögé. Feles poharakba pálinkát tölt magának és Robinak. Isznak. Aztán Péter ismét a pultot rendezgeti. Robi az akciófilmet lesi.

ROBI                Neee! Ennél a résznél mindig összefosom magam.

PÉTER              Hányadszor látod?

ROBI                Az nem számít. Sőt! Mert ha egyszer másképp sül el a balhé?

PÉTER              Egy filmben.

ROBI                Épp azért! Az meglepetés lenne, nem?

Mi?! Képzeld el, tesó! Ülsz a moziban, jön a kedvenc részed,

rákészülsz, előre leizzadsz, aztán derült égből baromira nem az történik, amit eddig vetítettek! Látod magad előtt, tesó?

            PÉTER           Nem.

            ROBI              Mert például néha győzhetnének a gonoszok is.

            PÉTER           Észre se venném a különbséget.

            Robi ebbe nagyon belegondol.

            ROBI              Na ja. Akkor viszont…pont ott lennél, ahol most vagy.

            PÉTER           Pont ott, mi?

            ROBI              Ja. Figyelj, ne igyunk még egyet?

            Péter a távkapcsolóval megállítja a filmet, aztán a tévét is kikapcsolja.

            Utána pálinkát tölt a két feles pohárba. Isznak.

            Robi lekászálódik a bárszékről, az egyik asztalhoz sétál, most ott telepedik meg.

Bőrdzsekije belső zsebéből egy babos kendőbe csavart rambó- tőrt vesz elő, másik zsebéből pedig egy fenőkövet. Szerető gonddal élesíteni kezdi a tőrt.

ROBI              Mért? Mert. A legjobb haverságból, testvér. Mi?

                        Mink is lehetnénk valamiért halálos ellenségek.

                        Csak egy bekattanás, vagy mit tudom én. Érted, amit

                        mondani akarok?

PÉTER           És az mért lenne jó neked, Robika?

ROBI              Azt nem mondtam, hogy jó lenne. 

PÉTER           Megint unom ám a dumádat.

ROBI              Unod?

Robi feni a tőrt, Péter a poharakat törölgeti át.

ROBI              De azért zsír ez a tőr, nem? Rambó, csákó!

                        Figyelj! Addig fenem, amíg a hajam szálát röptében kettévágja.

                        Aztán még kicsicsázom. És akkor eladom háromért. Ha akarom.

                        Ha megszorulnék, érted. Pedig kettőért vettem, emlékszel.

                        Szerintem négyért is megvennék. Simán.

                        Mert ha ezt valakibe beleszúrod, az az arc már sose gyógyul meg.

                        Már ha nem pusztul el rögtön. A két éle miatt, látod? Meg azért,

mert itt van neki ez a vércsatorna, meg a rece. Nem gyógyul be a seb. Szóval beleszúrod, megforgatod. Ettől Rambó. Érted? Figyelsz, testvér?

            PÉTER           Megforgatod.

            ROBI              Szerinted ezzel a tőrrel a kezemben lenne ellenem esélyed?

                                    Szerintem se lenne. Hiába vagy sokkal erősebb nálam.

Kattanok, szúrok. Kész vagy, csákó. Tátogsz csak és nézel ki a fejedből, akár parti ponty.

Robi mutatja a tátogó halat. Péter pálinkát tölt a poharakba. Robi leteszi a tőrt és a fenőkövet az asztalra, elballag a pálinkáért. Isznak. Robi fordul, a tekintete megakad a pofozógépen.

ROBI              Egon jó biznic lesz szerintem is. Mi?

                                   A piások imádni fogják. Szerinted?

PÉTER           Azért szereztük.

ROBI              Ja. Jó biznic. Mert, szerinted van olyan arc a világon, aki sose volt dühös? Úgy értem, soha nem akart senkinek a pofájára mászni?

                        Mert szerintem se. Persze, nem mer. Mer? Gyávák vagyunk, tesó!

                        Egon viszont nem üt vissza. Tényleg jó biznic az Egon, tesó!

                        Például én is megnyugszom tőle. Nagyjából. Persze, csak ha nem

                        versenyzünk. Figyelj, Szerinted tényleg van olyan bika állat, aki képes kétszáz kiló felett pofont adni?

PÉTER            Akár háromszázast.

ROBI              Á, a kétszáz is csak egy álom.

Robi Egonhoz lép, a tenyerét a gumiarcra szorítja, teljes súlyával nyomja,

közelről figyeli a műszer mutatójának gyenge rezdüléseit.

ROBI              Kizárt! Figyelj! Te aztán bika vagy. De te is csak

                        száztíz körül bírsz.

PÉTER            Én sehol se vagyok.

ROBI              Te?!

PÉTER            Egy Klicskóhoz képest?

ROBI              Ja! De Klicskóékhoz képest minden csak álom, nem?

Robi még egyszer rálendül Egon arcára.

ROBI              És mi lesz, ha elromlik a mutató?

PÉTER            Megjavíttatom.

ROBI              Ja! Akkor… erre igyunk egyet?

PÉTER            Majd ha nyitunk.

ROBI              Oké…akkor addig…addig.

Robi visszaül az asztalhoz a tőrt fenni.

ROBI              De nem érek ám rá várni egész nap!

Csend. Robi felröhög.

ROBI              Van eszed a biznichez!  Vagy Egont is a muterod

                        találta ki?

PÉTER            Tényleg nem bírsz egy percig bőrt húzni a fogadra?!

ROBI              Én? Egy percig? De.

Csend. Robi feni a kést, Péter iszik egy pálinkát, de most Robit nem kínálja.

ROBI              Mert…ezt se hittük volna… hogy belőled meg kocsmáros lesz.

                        Hallod? Ez milyen mozi? A rohadt életbe! Te hitted volna? A hitel meg alma?  Még nekem is?

PÉTER            Mindenkinek.

ROBI              Ne már! Ilyen beszarás kemény vagy?

Csend.

ROBI              De délután ráadod a hangot?

PÉTER            Mire?

ROBI              A filmre!

PÉTER            Akkor rá.

ROBI              És az avatási pacal is kész, mi?

PÉTER            Laura meghozza még a krumplit.

ROBI              Mert krumpli az kell hozzá.

Csend. Péter végez a pakolgatással, inkább a mobil telefonját

nyomkodja.

ROBI              Tényleg, hol is van a Laura?

PÉTER            Még mindig a kozmetikusnál, nem?

ROBI              Reggel óta?

Pétert tölt, Robi a pulthoz megy, isznak.

ROBI              Kurva jó nő ám a feleséged, tesó! Mondtam már?

Há’ ne? Az összes belemet odaadnám egy ilyenért!

                        Mint a Laura! Még a vesémet is!

PÉTER            Kéne neked?

ROBI              Ki? A Laura?

PÉTER            Ezért a tőrért neked adom.

ROBI              Laurát?

PÉTER            Nem vicc. Cserélsz?

Robi csak bámul, az ajánlatot inkább tréfának veszi.

ROBI              Á, amúgy is neked akartam ám adni.

Péter a telefont leteszi az asztalra, a tőrt átveszi Robitól. Az élét ellenőrzi, a

súlyát latolgatja, leül.

PÉTER            Na.

Robi megy a pult mögé, tölt a poharakba, az asztalhoz viszi őket.

ROBI              Ne már azt hidd, hogy irigyle tőled . Laurát.

                        Mert az jó, hogy neked tuti végre a tuti, hogy

                        mézes a köcsög, meg minden. De nekem meg szar.

                        Tudod. Mert szar helyre születtem, azért szar.

                        Most nem? Figyelj! Egy olyan arcnak, mint nekem?

                        Amerika! Oda kell születni, nem ide, tesó!

                        Mert én például ezért is utálom az apámat. Mi?

                        Meg se szólalt, és máris utálom. Minden nap.  Veszed?

PÉTER            Ja.

ROBI              Örülj neki.

PÉTER            Minek?

ROBI              Hogy neked nincsen. Apád.

Koccintanak, isznak.

ROBI              Én az enyémet a rambóval akartam hasba szúrni.

PÉTER            Visszaadjam addig?

ROBI              Á, majd...

Robi viszi a poharakat, újratölti őket. Péter megint a mobilját nyomkodja.

PÉTER            Na végre!

ROBI              Megint találtál egyet?

PÉTER            „Gyors, pontos, diszkrét és szakszerű.” Ezt is felhívom!

ROBI              Olyan ez nálad, mint másnál a szénanátha, mi?

                        Időnként elkap, azt folyik a taknyod tőle?

Péter hívást kezdeményez. Robi visszatér az asztalhoz a pálinkákkal.

ROBI              De mért is akarod megtalálni?

PÉTER            Semmiért. Hogy egyszer lássam. Beszéljek vele. Ennyi.

Péter bontja a vonalat. Isznak.

ROBI              Szóval…Laura a kozmetikusnál van?

PÉTER            Ott.

ROBI              Meg aztán hozza a pacalhoz a krumplit.

PÉTER            Ha hozza.

ROBI              Akkor… nem is tudom. A legjobb az lesz, ha te adod

                        oda neki…

Robi a dzsekije belső zsebéből kis papírzacskót vesz elő, abban egy vékony

aranylánc van.

                        A lánc. Tudod. Megforrasztattam a Tibusszal.  Á, ez se

                        érdekes, ingyenbe volt. A ragyásképű állatja! Mi?

                        Hogy őbelőle meg aranyműves lett. Elsőnek ő járt a Hugival.

PÉTER            A Tibusz?

ROBI              Há’ ő hozta le, nem? Az osztálytársa volt?  Azért a Hugi is

                        kurva jó nő volt, ugye? Figyelj, csákó, lehet, kár volt úgy

                        megszívatni?

A kocsmaőr tűnik fel odakint. Ámulva bámulja meg a cégtáblát.

PÉTER            Kit érdekel?

ROBI              Mért? Látod, nekem most is az eszembe jutott, mi lehet vele.

                        Meg néha. Amikor…

            A kocsmaőr vidáman nyit be.

KOCSMAŐR Gyerekek! Ez nem lehet igaz! Hogy az isten ideteremtette ezt a

                        „Vadvirágot”! Hát szakadjak meg! Ugye, hogy ez a kegyhely a

                        múlt  hónapban még nem volt itt? Ki itt a páter, hites társak?

PÉTER            Húsz perc múlva.

KOCSMAŐR Há’ ne? Az ember gyanútlanul cselleng a környék legsivárabb utcáján…és egyszer csak mit lát meg? No mit? Ne válaszolj, Joszif!

PÉTER            Kettőkor nyitunk!

KOCSMAŐR Súlyosan elég későn! Ahhoz képest, ahány szomjas ember van.

                        No. Kérnék egy unikumot meg egy sört. Milyen sörük van?

ROBI              Hé! Nem érti? Nincs még nyitva!

KOCSMAŐR No de hittárs! Én nem tudok kettőre visszajönni! Nekem haladnom kell tovább, értsék meg! Elvégre ez a Vadvirághoz

                        címzett áldozati hely eddig nem volt rajta a térképen. Így nem szerepelhetett a mai listámon sem. Tessék! Máris késésben vagyok! Mit mondott, milyen sörük van?

PÉTER            Kettőig semmilyen.

KOCSMAŐR Legyen velem méltányos!

ROBI              Tünés, öreg!

KOCSMAŐR Tünés?! Hallottad ezt, Joszif? Ez a bőrkabátos, tarajos hajú

                        fiatalember azt mondta nekem, hogy tünés. Ejnye, kisfiam, ki tanított téged jó modorra?

Robi lódul, lökdösi kifelé a kocsmaőrt, akinek az ajtófélfában sikerül

megkapaszkodnia.

KOCSMAŐR Hé! Ne! Ne lökdöss! Megyek én magamtól is.

A kocsmaőr méltósággal távozik. Odakint, már elmenőben.

KOCSMAŐR Most röhögsz, mi? Pokolbugyrodból kiemeled azt a fekete,

                        foszlott húsú képedet és röhögsz! Ez is miattad lett így!

                        Hogy nyeszlett punkok lökdöshetik a kocsmaőröket!

ROBI              Anyád a nyeszlett, köcsög!

Robi rácsapja a bejárati ajtót a kocsmaőrre, aztán rá is fordítja a kulcsot.

Visszaül az asztalhoz.

ROBI              Mi? Tesó! Még egy nyugdíjas kommunista.

PÉTER            Vagy nem.

ROBI              Az ilyenek miatt nincs itt Amerika. Szerinted?

                        Geci öregek. Ki kéne irtani mindet! Mi?

                        Neked is mennyivel könnyebb lenne, ha anyád

                        nem lógna a nyakadon, és nem ugatna bele

                        mindenbe.

Péter megragadja Robi grabancát, felemeli az asztaltól.

PÉTER            Te mit ugatsz?!

ROBI              Mért, ha…?

PÉTER            Anyámat ne vedd a szádra!

ROBI              Ja! Bocs! Julika nénit nem is azért, csak…

PÉTER            Kussoljál!

ROBI              Most mit vagy úgy oda?

PÉTER            És húzzál már a picsába!

Péter visszalöki Robit a székre. A pult mögé megy, a mobilt nyomkodja.

ROBI              Húzzak? Húzok. Úgyse…nem érek rá, mondom.

                        Figyelj! Tesó!

2; PÉTER, ROBI, LAURA, KOCSMAŐR

Laura siet be. Fennakad a kulcsra zárt bejáraton. Megrángatja a kilincset.

LAURA          Hé! Miért van ez zárva?

Robi rohan az ajtót kinyitni.

ROBI              Hugi!

LAURA          Te megint itt vagy, Robika?

ROBI              Én?

LAURA          Szia, Péter!

PÉTER            Hol a krumpli?

LAURA          Köszöntem: szevasz!

PÉTER            Én meg azt kérdeztem: hol a krumpli!

Robi kínos vigyorban.

LAURA          Azt még nem hoztam.

PÉTER            Ez volt az egyetlen dolgod. Hogy hozzál a

                        pacalhoz öt kiló krumplit.

LAURA          Inkább kérdezd meg, hol jártam.

ROBI              Kozmetikusnál.

PÉTER            Mert minden más anyámra vár. Meg rám!

                        Mert Macika nem ér ám rá. Kozmetikus! Mi?

LAURA          Máshol is voltam.

PÉTER            Csak nem? És hol? Tudhatom?

LAURA          Sajnálom, elfelejtettem a krumplidat.

PÉTER            Vagy titok?

LAURA          Nem titok.

PÉTER            Akkor mondjad!

LAURA          Majd ha kijózanodtál.

PÉTER            Nem vagyok részeg!

ROBI              Figyelj, Hugi, a tesóm frankón nem részeg!

PÉTER            Mondjad már, hol voltál!

Laura kimegy a hátsó ajtón, ingerülten magára csapva.

Péter kiabál utána.

PÉTER            Annyira jó nő vagy? Ma hol? A Metrón? A buszon?

Bámultak? Idegbeteg fapicsa!

ROBI              Há’, testvér…

PÉTER            Látod?

ROBI              Te aztán bírsz bánni a nőddel.

Péter indul ki az utcára.

ROBI              Mert most hová mész?

PÉTER            Szerinted? A zöldségeshez! Hová!

ROBI              Ja!

Péter is bevágja maga mögött az ajtót, kisiet a színről.

Robi egy darabig tanácstalan.

Megindul Laura után, ám az ajtónál visszafordul.

Meglátja Egont, lekever neki egy gyenge fülest.

A pult mögé lépked, megkeresi a távirányítót, bekapcsolja a tévét-videót,

visszapörgeti az akció filmet a leszámolási jelenethez. Amíg a filmbeli szereplők

hátrafelé ágálnak, pálinkát tölt, iszik, újra tölt, iszik, végül meghúzza magát az

üveget.

Laura ront be a hátsó ajtón. Robinál a pálinka cigányútra megy.

LAURA          És ha azt hiszed, hogy megalázhatsz, akkor…

ROBI              Hello! Elment… ám… krumpliért…az arc…

LAURA          Te is minek vedelsz ennyit?

ROBI              Á, én… nem…!

LAURA          És főleg Pétert ne itasd!

            ROBI              Én?!

            LAURA         Hetek óta képtelenség két értelmes szót váltani vele.

            ROBI              Há’…mert…

           

            Laura a rövid italos üvegekre mutat a polcon.

            LAURA         Még ki se nyitottunk, és félig sincsenek!

            ROBI              Ilyen a magyar csákó!

LAURA          Milyen a kicsoda?

ROBI              Magyar csákó.

LAURA          Te nem punk vagy?

ROBI              Az utolsó magyar punk! Hejhó, hejhó!

Laura otthagyja Robit, kimegy hátul, félig nyitva marad az ajtó.

Robi lopva megint meghúzza az üveget. Kijön a pult mögül,

kissé tántorogva megáll Egon előtt. Ad neki pár barátságos kokit.

Mintha erről jutna az eszébe, a nyitott ajtóhoz siet, benéz, kiáltva.

ROBI              A lánc! Hallod? Hugi! A lánc!

Laura kintről, messziről.

LAURA          Mi van?!

ROBI              A láncod! Tudod! Amelyik elszakadt!

LAURA          Mi van vele?

ROBI              Készen van! Odaadtam a tesómnak.

Á, a Tibusz. Ő nekem bármikor bármit. Mert én is neki.

                        Érted. Testvér. Érted, mi az, hogy testvér?

Laura tér vissza.  Levette a kabátját..

LAURA          Péter nagyon bunkó tud lenni velem.

ROBI              Mert muszáj neki.

LAURA          Mért?

ROBI              Mert annyira kurva jó nő vagy.

LAURA          Azért muszáj?

ROBI              Hát ne?

Laura lép a pult mögé, leállítja a filmet, aztán ő is áttörölget néhány poharat.

ROBI              Meg különben is muszáj! Figyelj! Ha az ember nem elég

                        brutális…

LAURA          Akkor mi is van?

ROBI              Szétrohad minden. Például, amikor a tesót elkapták.

                        Vezér nélkül elsorvadtunk, mint tűzben a nejlon.

                        A vérszövetségnek annyi lett. A Tibuszból meg aranyműves.

                        Érted?

LAURA          Mert Pétert elkapták.

ROBI              Ja. De nekem most is ez az életem. A csapat.

LAURA          A haverok?

ROBI              Á, én vagyok az utolsó a rezervátumban. De nem haragszok.

                        Még Péterre se.

LAURA          Szép tőled.

ROBI              Neki legalább jó. Mert például itt vagy te. De én?

                        Mire szívjam magam? Adu nélkül csak a betli megy.

                        Vagy nincs igazam?

LAURA          Nem tudom.

ROBI              Meg most már ez a kocsma. Én viszont megölöm a fatert.

                        Ez az egy tuti.

LAURA          Jaj, Robika…!

ROBI              Figyelj! Hugi! Egy olyan muffért, mint amilyen te vagy!

                        Én is leszarnám ám a punkot! De így? Mit látok?

                        Este, amikor hazajutok! Mit? Azokat! Na jó, anyám még csak.  

LAURA          Nyugodj már le!

ROBI              Elborul tőle az agyam!

Robi lekever egyet Egonnak. Laura tölt egy féldecit Robinak.

Robi a pulthoz siet, hálásan megissza.

ROBI              Látod? Már oké is vagyok. Hugi!

LAURA          Neked minden nő hugi?

ROBI              Á, csak aki tetszik…

Robi „ pirul bele” a bókba.

ROBI              Különben egyszer ismertem egy igazi Hugit!

                        Őt frankón így hívtuk! Péter nem mesélte?

                        A legjobb bringa a galeriban! Szóval kurva jó

                        nő volt, tudod? Mindenki hajtott is rá, mint kamionos

csákó a sündisznóra. Először Tibusszal járt. De Péter

szerint meg nem.

            LAURA         Mert Péter járt vele?

            ROBI              Péter?

            LAURA         És vele is állat volt?

            ROBI              Ja, bunkó. Szóval ne törődj vele, ő egy ilyen csákó.

                                   Attól még szuper arc, nem? Ne? Különben nem lenne

                                   a barátom. Csak néha hatni kell rá, érted.

                                   Mert rám néha hallgat. Én tudok bánni vele.

            LAURA         Jó neked.

            ROBI              Figyelj! Engem még soha nem vágott pofán! Hiszed?

                                   Úgy tiszta szívből. Ezért mondom, ha bármi gáz van,

                                   helyzet, érted, csak csörögjél rám, azt akkor én ideballagok,

                                   át hozzátok, érted, és annyi, békével lerendezem.

            LAURA         Oké, Robi, majd rád csörgök.

            ROBI              De szóljál tényleg.

            LAURA         Iszol még egyet?

            ROBI              Há’ ne?

            Laura tölt Robinak. Robi csak belekortyol a pálinkába, a többit az asztalához

            viszi. Mutatja a tőrt Laurának.

            ROBI              Ezt…is neki adtam. De még kicsicsázom. Beszarás

                                   jól fog kinézni. Szerinted?

            LAURA         Ijesztő.

            Laura hányingerrel küzd.

            ROBI              Ja! Figyelj! Lehet, hogy ez még Vietnámot is megjárta!

Hallod? Akár többször is! Mint Stalone a filmben. Az ilyen tőr az tengerészgyalogos. Egzotik, mint a spray, veszed?

            LAURA         Vegyem?

            ROBI              Talán embert is öltek vele!

            LAURA         Ne!

            ROBI              Ötöt is megér!

            LAURA         Bocs!

            Laura kirohan a női toalettbe. Robi csak bámulja, aztán a tőrnek.

            ROBI              Rosszul vagy? Rosszul van.

                                   Azért mi…állati jól megvagyunk egymással, nem?

                                   Laura! Hugikám! Oké? Szerintem te nem is tudod,

                                   mennyire beszarás jó nő vagy. De Péter se tudja.

                                   Csak én tudom, mert…

            A kocsmaőr jelenik meg és lép be a Vadvirágba.

            KOCSMAŐR            Hahó! Letelt a húsz perc. Nálam pontosan kettő az óra!

Tarajos szaktárs! A személyzet?

            ROBI              Látod.

            KOCSMAŐR            Kettő! Kiskör, ferdén le, hullámvonal, csipkebokor

                                   vessző! Maga biztos tudja, ezeknek milyen sörük van.

            ROBI              Neked semmilyen.

            KOCSMAŐR            Mondja, honnan szerezte ezeket a szegecseket a bőrkabáthoz?

                                   És a tisztelt papa, vagy nagypapa nem haragudott meg, hogy

                                   tönkreteszi velük ezt a meghitt, kincstári faszolmányt?

            ROBI              Miről ugatsz?!

            KOCSMAŐR            Inkább semmiről se. Joszif! Az isten hozott engem ebben

                                   a Vadvirágban!

            ROBI              Tünés innen!

            KOCSMAŐR            Hogyhogy?! Uram! Én a maguk kedvéért átszerveztem az

                                   egész napomat! Két óra van, kérem, tessék engem kiszolgálni!

                                   Unikum, sör. Milyen sörük is van?

            ROBI              Én másodszor is kihajítlak ám, Joszif!

            KOCSMAŐR            Joszif?

            ROBI              Joszif!

            KOCSMAŐR            Kihez beszél maga?

            Robi másodszor is kilökdösi a Vadvirágból a Kocsmaőrt, becsapja az ajtót.

A Kocsmaőr döbbenten bámul, aztán megalázva elszédeleg.

Robi elégedetten jár körül.

A női toalett előtt megtorpan, már-már kopogtat, de inkább mégse.

Visszaül az asztalhoz, a tőrt feni.

3; JÚLIA, ROBI, LAURA

            Júlia lép be a hátsó ajtón. Robi kissé megrettenve tápászkodik a székről.

            ROBI              Csókolom!

            JÚLIA tömény undorral végigméri Robit.

            JÚLIA                        Pétert láttam elrohanni?

            ROBI              Krumpliért húzott az arc.

            JÚLIA                        Azt nem Laura hozta?

            Robi visszazöttyen a székre.

            ROBI              Há’ nem, mert…

            JÚLIA                        És Laura?

            ROBI              Ja, a Hugi a slóziba spriccelt…mer…

            JÚLIA                        Hová?

ROBI              A vécébe.

JÚLIA            Értem.

Most Júlia megy a pult mögé rendezkedni. Robi folytatja a tőr

élezését. Júliát ez is irritálja.

JÚLIA            És nem tudnád máshol fenni azt az izét?

ROBI              Ez már a fiáé. Neki adtam.

JÚLIA            Minek Péternek egy ilyen?

ROBI              Ez Rambó, Juli néni!

Laura jön ki a toalettből. Egy kicsit még mindig rosszul van.

LAURA          Csókolom.

JÚLIA            Idő van. Nem nyittok ki?

LAURA          De.

Júlia kijön a pultból, Laura a pult mögé igyekszik.

JÚLIA            Mért nem hoztál krumplit?

LAURA          Kiment a fejemből.

JÚLIA            Ki?

LAURA          Ki!

JÚLIA            Nahát. De felteszed főni, ha a fiam meghozza?

LAURA          Fel.

JÚLIA            Majd ne felejtsd el a vizet alaposan megsózni!

LAURA          Rendben.

JÚLIA            És ne hagyd, hogy Péter pucolja meg! Ő képes belehámozni

                        a szemétbe magát a gumót is. Férfiak. Nincs érzékük hozzá.

LAURA          Majd nem hagyom.

JÚLIA            No és bevált ez az új kozmetikus?

LAURA          Be.

JÚLIA            Ügyes és nem túl drága?

LAURA          Nem túl drága.

JÚLIA            Amennyire még emlékszem nőkoromra, a kozmetikus vagy

                        túl drága, vagy ügyetlen.

LAURA          Még Júlia néni is járhatna.

JÚLIA            Minek? A fiamnak meg magamnak jó vagyok így is.

                        Viszont te túl sápadt vagy.

LAURA          Egy kicsit fáj a fejem.

JÚLIA            Már megint?

LAURA          Igen! Már megint!

JÚLIA            Jó, jó. Szóval nyitnotok kéne. 

ROBI              Én szívesen beállok a pultba!

JÚLIA            Köszönjük, de neked már menned is kell, nem?  

ROBI              De még…

JÚLIA            Reggel óta itt iszol. Van neked más dolgod is.

ROBI              Nekem?

JÚLIA            Vagy találj magadnak!

ROBI              Ez…tényleg mert…oké.

Robi kászálódik, eltenné a tőrt is, ám az eszébe jut, az már Péteré.

Visszateszi az asztalra. Kihörpinti a pohara alját. Júlia közben Laurának.

JÚLIA            Azt hiszem, a pacal kifogástalan lett. Az Erős Pistát és

                        a majorannát majd külön kell kínálni. Ja, és persze a sót.

ROBI              Később majd…

JÚLIA            Minden jót, Róbert.

Róbert a bejáratig kullog.  

ROBI              Szia, Hugi! Csókolom!

Robi eltűnik.

JÚLIA            Nem szenvedhetem ezt a fiút.

LAURA          Alig látszik.

JÚLIA            És te? Mért vagy ma is ingerült?

LAURA          Mert fáj a fejem, mondom!

JÚLIA            Vegyél be egy aszpirint.

LAURA          Most hánytam.

JÚLIA            Ó! Elrontottad a gyomrod? Mivel? Orvoshoz

                        kéne menned!

LAURA          Ott voltam.

JÚLIA            Orvosnál?

LAURA          Ott.

JÚLIA            Beteg vagy?

LAURA          Nőgyógyásznál jártam, Juli néni.

JÚLIA            Ja! Hát persze. Azt kell néha.  

Júlia Robi poharáért megy, a tőrt is a pulthoz viszi.

Laura egy pohár ásványvizet tölt magának, a zsebéből egy levél gyógyszert vesz

elő, bevesz egy szemet.

JÚLIA            Sose kedveltem. Nem is értem Pétert, mért barátkozik megint egy ilyennel. Elvégre az én fiam mégis csak egy jóképű, okos, vonzó férfi, nem?

LAURA          De.

JÚLIA            Nekem erről a Róbertről mindig egy patkány jut az eszembe.

                        Mit veszel be?

LAURA          Quarelin.

JÚLIA            Az erős!

LAURA          Nem eléggé.

JÚLIA            Nem lehet rászokni?

LAURA          Nem.

JÚLIA            Akkor jó.

Júlia a stampedlit beteszi a mosogatóba, a tőrt a pult alá.

JÚLIA            Tizenöt éve? Nem is merek beszámolni, milyen körülmények

                        között ismertem meg ezt a Robit.

LAURA          Már el tetszett mesélni.

JÚLIA            Igen?

LAURA          Majd kenyeret adok hozzá addig.

JÚLIA            Mihez?

LAURA          A pacalhoz, nem? Sokan úgy eszik. Kenyérrel tunkolva, kanállal.

                        Bár hogy lehet a pacalt egyáltalán megenni?

JÚLIA            Kétszer annyi uborkával.

LAURA          Mindjárt megint hányok.

JÚLIA            Úgy elmegy. Persze, krumplival a klasszikus.

LAURA          Nem nagyon tolonganak a vendégek.

JÚLIA            Jönnek majd. Híre megy.

LAURA          Szuper.  

Júlia  Robi stampedlijére néz, aztán a menyére. Sóhajt, nekilát a stampedlit

elmosogatni.

JÚLIA            Ferenccel tértünk haza. A nyaralásból. Váratlanul.

LAURA          „Mert egy hétig szakadt az eső.”

JÚLIA            Augusztusban! Mit lehet rossz időben a Balaton partján kezdeni?

LAURA          „Hazajönni. És másnapra hétágra sütött a nap.”

JÚLIA            Aha, tényleg meséltem már ezt neked.

LAURA          Jó lesz meghallgatni újra.

JÚLIA            Úgy kell igyekeznünk, hogy aki egyszer betéved ide, az másodszor már direkt hozzánk jöjjön. Szeretnünk kell minden rendes vendéget, Laura. Tisztaság, családias hangulat, kultúrált kiszolgálás. És persze itt van nekünk Egon.

LAURA          Az se normális, aki képes lekeverni ennek egyet.

JÚLIA            Ja, kedvesem, az emberek többsége nem normális. És még mindig jobb, ha őt ütik, mint hogy egymást öljék.

LAURA          Mint hogy.

JÚLIA            Fiúk-lányok egymás hegyén, hátán. Itt, a garázsban, meg mindenütt a házban. A fürdőszoba. A vécé telehányva.

                        Szóval pont Róbert volt az első, akiben felbotlottunk.

LAURA          Jó buli lehetett.

JÚLIA            Péter még készült máshová is, nem csak a krumpliért?

                        Mert ha csak a zöldségeshez futott át…

LAURA          Nekem nem szólt.

JÚLIA            Viszont direkt jó, hogy egy kicsit így beszélgetünk.

LAURA          Valami baj van?

JÚLIA            Isten őrizz, dehogy! Csak tudnotok kell, hogy minden

                        pénzemet beleöltem ebbe a sörözőbe.

LAURA          Nagyon hálásak is vagyunk érte.

JÚLIA            Én vagyok hálás, hogy itt vagytok. Jó helyen, nálam.

                        Nem a világ valamelyik sötét zugában, vagy isten se tudja, hol.

                        Hogy sejtésem se legyen, mi van Petivel… meg veletek, egyáltalán éltek, haltok… Szóval nagyon nem szeretném, ha megbánnátok, hogy a kedvemért hazajöttetek.

LAURA          Nekünk is jobb itt…

JÚLIA            Mint angolban?

LAURA          Például, mint Londonban.

JÚLIA            Hála isten! De meg kell ám fognotok a nehezebbik végét!

LAURA          Tessék Juli néninek elhinni, hogy…

JÚLIA            Az én erőm fogy. Ki tudja, meddig leszek képes főzni, takarítani,

                        az árút megrendelni. Ezekben a munkákban Péterre nem számíthatsz.

LAURA          Tudom, de…

JÚLIA            Nem olyan világban élünk, ahol az ember túl sok esélyt kapna.

LAURA          Tessék nyugodt lenni!

JÚLIA            Hogy legyek nyugodt, ha mindjárt a legelső napon se nyittok ki időben?

Laura ingerülten, csaknem üvöltve.

LAURA          Nyitva vagyunk! Itt vagyok! Tessék! Nincsen vendég, még nem jött be senki! Oké?

Júlia  némi meghökkenés után, hidegen.

JÚLIA            Jól van. Hiszen tudod. Nem akarok én semmibe beleszólni.

                        Legfeljebb elmondom a véleményemet.

LAURA          Köszönjük.

Laura tölt magának egy unikumot. Iszik. Júlia még hidegebb.

JÚLIA            Szabad ez arra a pirulára?

LAURA          Direkt jót tesznek egymással.

Júlia bólogat, amíg megemészti a nyegle választ.

JÚLIA            Nos…jó. De nem is erről akartam veled beszélni.

                        Megkérlek valamire.

LAURA          Igen?

JÚLIA            Erről a fiúról van szó.

LAURA          Robiról?

JÚLIA            Nagyon nem szeretem, hogy újra ide járkál.

                        Segíts nekem elüldözni!

LAURA          Ő csak egy nagy gyerek.

JÚLIA            Bűnöző.

LAURA          Ugyan már!

JÚLIA            Nem azért mondom ezt, mert már ült börtönben.

                        Hiszen tudod, Péter is… Előfordul, hogy az ember a legjobb szándékkal… De ez a Róbert bűnözőnek született!

                        Pétert is mindig ő vitte bele az összes gazemberségbe!

LAURA          Szegény Péter.

JÚLIA            Félek, megint rossz útra viszi.

LAURA          Segítsek Robit elüldözni? De hát hogyan?

JÚLIA            A fiam egyedül rád hallgat.

LAURA          Rám?! Kár, hogy ezt Péter nem tudja.

JÚLIA            Tudja ő, csak…

LAURA          Ahogy szól hozzám? Újabban bánik velem?

JÚLIA            Mindig nehezen találta meg a kellő hangot…

LAURA          Nem vagyok a tulajdona!

JÚLIA            És még nehezebben mutatja ki az érzelmeit.

LAURA          Londonban ezzel se volt semmi probléma.

JÚLIA            Látod? Mondom! Ez a kis patkány a rossz szelleme!

LAURA          Aha. Persze.

Laura még egy unikumot tölt magának, aztán mégse issza meg.

JÚLIA            Ferenc akkor nagy patáliát csapott, mondhatom.

                        Kidobálta őket innen, aztán maga elé parancsolta

Pétert, mintha csak az édesapja lenne. És tudod, mi

történt. Pedig Péter mintagyerek volt. Színjeles az

iskolában. Hát nem muris az élet?

            LAURA         De. Muris, Juli néni.

            JÚLIA                        A galerizés. Azok a verekedések. Azt is meséltem már,

                                   hogy végül szegény Ferencet is…?

            LAURA         Igen.

JÚLIA                        Pedig én már arról álmodoztam, melyik egyetem lenne igazán a

kisfiamnak való…

            LAURA         De már mindegy is, nem?

            JÚLIA                        Elkapták őket, hogy cigarettát és kannás bort loptak.

                                   De Péter szeptembertől visszament a gimnáziumba, újra

                                   hozta haza az ötösöket, megint rendesen lejárt az edzésekre.

                                   Ismét az a drága, kedves gyerek lett, mint annak előtte, hogy

                                   megismerte ezt a…

            LAURA         Kis patkányt?

            JÚLIA                        Hazugság volt! Péter kettős életet élt.

            LAURA         Szép teljesítmény volt tőle.

            JÚLIA                        Parancsolsz?

            LAURA         A kettős élet.

            JÚLIA                        Te most tréfálsz, ugye?

            LAURA         Persze.

            JÚLIA                        Ferenc soha nem heverte ki a megaláztatást. Hogy a fiamon

                                   keresztül őt is meghurcolták.

            LAURA         Mint nevelő szülőt?

            JÚLIA                        Neki nem lehetett édes gyermeke. Az első felesége nem

                                   akart tőle. Vagy meddő volt? Ez se derült ki soha világosan.

                                   Néha szinte féltékeny voltam Péterre! Hogy Ferenc nem is

                                   magamért vett feleségül… És mit kapott a fiamtól cserébe?

            LAURA         Hogy a végén összeverekedtek?

            JÚLIA                        Megverte a férjemet. A fiam. Kis híján agyonverte, Laura.

            Júlia magába zuhan az emlék súlyától. Laura visszatölti az unikumot az üvegbe.

Hosszú csend. Péter tűnik fel, nyit be a Vadvirágba. Hálós krumplit hoz, öt kilós kiszerelésben.

           

            4; JÚLIA, LAURA, PÉTER

            Péter ingerülten nézi meg magának a nőket.

            JÚLIA                        Meghoztad a krumplit, kisfiam?

            PÉTER           Nem látod? Más ki hozna? Az, aki majd meg is pucolja?

                                   Vagy ezzel hogy legyen, Macika?

            Péter nem vár választ, kimegy hátul, magára csapja az ajtót.

            Júlia és Laura összenéznek. Csend.

            Laura a hátsó ajtóig sétál, benyit. Átkiált Péternek.

            LAURA         Hallod? Majd én megpucolom!

            Péter visszaüvölt.

            PÉTER           Mikor? A jövő héten?

            Laura ijedten rántja magára az ajtót. A deszkán valami nagyot csattan.

            LAURA         Tetszik látni? Most meg dobál a bunkó állat!

            JÚLIA                        Péter! Ne dobálj!

            Csend. Laura visszasétál a pult mögé. Júlia súgva.

            JÚLIA                        Akkor segítesz?

            LAURA         Robit elüldözni? Péter érdekében.

            Kivágódik a hátsó ajtó, Péter jön be.

            PÉTER           Mi van megint velem?

            JÚLIA                        Rossz hatással van rád ez a…Róbert barátod.

            PÉTER           Azt mondod?

            JÚLIA                        És ez Laura véleménye is.

            PÉTER           Leszarom. Hol a tőröm? Nem hagyta itt?

            Laura kiteszi a pultra a tőrt.

            Péter kimegy a tőrrel, most nyitva hagyja az ajtót.

            JÚLIA                        Amíg Ferenc nem jelent meg az életünkben, egyes

                                   egyedül neveltem őt. Hát egy tündér volt óvodás korában!

                                   Igaz? Bár megélhetném, hogy lenne egy pont olyan kis

                                   unokám, amilyen Peti volt!

            LAURA         Hát…Juli néni…

            JÚLIA                        Persze, megértem, még ráértek…

            LAURA         De…

            JÚLIA                        Én jó anyósod szeretnék lenni, Laura! Elvégre valahol

                                   neked köszönhetem, hogy a fiamból rendes, felnőtt férfi

                                   lett. És nem akarom, hogy az a patkány megint mindent

                                   elrontson! Hallod, Péter?

           

Péter néz be, a tőrrel egy krumplit pucol. Azzal nem törődik, hogy a héja a kőre hullik.

PÉTER           Robi a spanom, világos?

JÚLIA                        Véletlenül ismerem Róbert szüleit. Nagyon rendes, egyszerű

emberek. Fel nem foghatom, a „barátod” hogy gyűlölheti ennyire őket.

            PÉTER           Magánügy.

            JÚLIA                        Nem, ez nem magánügy. Addig nem, amíg ide járogat.

                                   Laura, drágám, talán te is utálod a szüleidet?

            LAURA         Őket?

            JÚLIA                        Nekem egyre többször jutnak az eszembe. És gyakran álmodom

is velük. Hallod, kisfiam? A nagypapáról. Emlékszel még a nagymamára? A nagypapát nem ismerhette, sajnos.  

            Péter visszalép a meghámozott krumplival. Laura a kőre hullott héjakhoz megy,

            a markába szedegeti őket.

            JÚLIA                        És ez a magánnyomozós játék? Hát hogy jutott ez a fiam eszébe?

LAURA          Már Londonban is emlegette. Hogy meg akarja találni. Ha még egyáltalán hazajön ide.

            JÚLIA                        De más emlegetni, mint megtenni valamit.

            LAURA         Ez igaz, de…

            Péter áll Laura fölött az ajtóban, fenyegetőn az anyjának.

            PÉTER           Te ebbe ne szólj bele!

            JÚLIA                        Hogy?

            PÉTER           Jól hallottad!

            JÚLIA                        Nahát!

            Péter visszahátrál. Laura a krumpli héjával a pult mögé megy, kidobja.

            Hosszú csend után Júlia fakad ki.

            JÚLIA                        Megmondtam, hogy ebben nem segítek!

            PÉTER           Nem is kértelek rá.

            JÚLIA                        A legszívesebben megtiltanám neked!

            PÉTER           Leszállni rólam, ajánlom.

            Péter visszamegy krumplit pucolni.

            JÚLIA                        És ne használj velem szemben ilyen hangot!

                                   Vedd tudomásul, nem tűröm, hogy merő hóbortosságból

                                   felbolygasd a múltat! Az apád számomra halott.

                                   Mit gondolsz, mért nem veszem soha a számra a nevét?

                                   Mert akinek neve van, az még van, akinek már nincs, az nincs.

                                   Igazam van. Laura?

            LAURA         Hát persze, Juli néni.

            JÚLIA                        Minek egy holtat feltámasztani? Pláne azt az „embert”.

                                   Hallod, kisfiam?

           

            Péter kintről beordítva.

            PÉTER           Nem!

            JÚLIA                        Jaj, dehogy nem. Mintha nem tudnánk, mennyire hirtelen

                                   haragú vagy. Amikor úgy érzed, hogy igazságtalanság ért.

                                   Aztán később hiába bánod meg, ha valami ostobaságot művelsz.

            PÉTER           Soha nem bánom meg!

            JÚLIA                        De. Megbánod. Kell az neked, hogy azt a… a nemző apádat is

                                   félig agyonverjed?

            PÉTER           És ha az kell?

            JÚLIA                        Nem! Nem kell! Hiszen ez is neked fájna utána a legjobban.

           

            Péter jelenik meg az ajtóban újra, a tőrrel a kezében.

            PÉTER           Fájna a faszomnak.

            JÚLIA                        Most élvezed, hogy rondákat mondasz?

            PÉTER           Ja. És lassan be lehetne ám fejezni ezt a teadélutánt is,

                                   és fel lehetne ám menni a lakásodba.

            Péter most magára csapja az ajtót. Júlia keserűen.

            JÚLIA                        Látod? Ez ennek a Róbertnek a hatása.

            LAURA         Hogy a fia ennyire bunkó?

            JÚLIA                        Mintha a sátán szállta volna meg.

            LAURA         Csak részeg, mint mindig, hetek óta.

            JÚLIA                        A szövetségesem vagy, Laura?

            LAURA         De miben is?

            JÚLIA                        Abban, hogy Pétert boldoggá tegyük.

            LAURA         Ja, abban persze.

            JÚLIA                        Zavard el azt az alakot, és minden rendbe jön!

            LAURA         Péter meg akarja találni az apját.

            JÚLIA                        Azt soha nem lehet tudni, hogy az ember mit akar

                                   valójában. Az egész élet… elmúlik és kész.

                                   És máris vége a nagy akarásnak. Hangulatok, lányom.

                                   Aztán csakis későn derül ki, mihez, kihez kellett volna

                                   nagyon ragaszkodnunk. Mindig későn. Érted ezt?

            LAURA         Azt hiszem, igen.

            JÚLIA                        Szereted te a fiamat?

            LAURA         Én? Hát ez…jó.

            JÚLIA                        Mert a szerelem elmúlik. A szeretet a fontos. A megszokás.

                                   Sok türelem, sok megalkuvás. Csúnyán hangzik, igaz?

            LAURA         Én se vagyok már húsz éves, ha…

            JÚLIA                        Magam se akartam ezt belátni a te korodban.

                                   Aztán egyszer csak egy szoba-konyhás lakásban találtam

                                   magamat Petivel.

            LAURA         Mert Péter édesapja…

            JÚLIA                        De mégis! Gyönyörű évek voltak azok! Az én drága kis

tündéremmel. Pedig reggeltől estig robotoltam, hogyha szegényesen is, de mindenünk meglegyen.

            LAURA         Hát velem nem sokat törődtek, az biztos.

            JÚLIA                        A szüleid? Ugye, elváltak ők is?

            LAURA         Igen, el.

            JÚLIA                        Azok a gyorsan megfőzött vacsorák! Utána a fürdés,

                                   aztán az esti mesékből kivirágzó csodálatos beszélgetések…!

                                   Tudod, azt hiszem, Péter egészen kamasz koráig teljesen

                                   nyílt és őszinte volt velem.

            LAURA         Azért ez se semmi.

            JÚLIA                        Hát igen. Tökéletes volt. Túlságosan is. Aztán férjhez

                                   mentem Ferenchez. Megbűnhődtem azért is.

            LAURA         Pedig jó parti volt, nem?

            JÚLIA                        Ne gondold, hogy azért! Mondjuk, szerelemmel nem szerettem…

            LAURA         De az úgyis elmúlik…

            JÚLIA                        Kihúzott bennünket a nélkülözésből. Én hálás voltam neki ezért,

                                   nem szégyellem.

            LAURA         Ezt nem is kell.

            JÚLIA                        Peti persze nem. A gyerekek mind hálátlanok.

            LAURA         Viszont mindenki volt gyerek.

            JÚLIA                        Ahogy mondod. Mostanság már fogalmam sincs, Péter

miről miket gondolhat. Néha még megérzek ezt-azt, de biztos már nem vagyok benne. És látod, már nem is hallgat rám.  Azt hiszem, már egy fikarcnyit se érdekli, mi van velem.

            LAURA         Ez nem igaz.

            JÚLIA                        Hallottad, hogy szól hozzám.

            LAURA         Nagyon is ragaszkodik Júlia nénihez.

            JÚLIA                        Na jó, most hálás, hogy megkapta tőlem ezt a Vadvirágot.

            LAURA         Imádja Juli nénit!

            JÚLIA                        Ó, persze…persze…

            Júlia befejezné a beszélgetést.

            JÚLIA                        Tehát megegyeztünk?

            LAURA         Meg.

            Júlia a kezét nyújtja, Laura megrázza.

            JÚLIA                        Eleresztettem a fiamat, cserébe nyertem egy leányt, ugye?

            LAURA         Így van.

            Két ünnepélyes puszit váltanak, Laura felszabadultabban.

            LAURA         Hadd újságoljak el végre valamit!

            JÚLIA                        Mit, drágám?

            LAURA         Inkább csak súgom, jó?

            Laura Júlia fülébe súg. Az anyósa elképed.

            JÚLIA                        Mi? Hogy?

            Laura újra súgja. Júlia boldogan sikkant.

            JÚLIA                        Jaj, istenkém! Ne! Igaz ez? Biztos?

            LAURA         Az orvostól jövök.

            JÚLIA                        Hála istennek! És mikor? Mennyi idős?

            LAURA         Hat hetes körül.

            JÚLIA                        Ez csodálatos!

            Júlia és Laura összeölelkeznek. Aztán Júlia kicsit eltolja magától a menyét.

            JÚLIA                        De hát hogy? Mikor? Ez igazi csuda!

            LAURA         Azért…nem akkora.

            JÚLIA                        De ilyen hirtelen? És Péter?

            LAURA         Még nem tudja.

            JÚLIA                        Megmondhatom én neki?

            LAURA         Tessék csak…

            Júlia rohan, nyitja az ajtót, kiált be Péternek. Péter kintről.

            JÚLIA                        Peti! Kisfiam!

            PÉTER           Mi van?

            JÚLIA                        Nagy vagy!

            PÉTER           Micsoda?

            JÚLIA                        És én…én annyira boldog!

            PÉTER           Mert…mi van?

            JÚLIA                        Hogy mi? Te mamlasz! Apa leszel! Babád lesz!

                                   Nem érted? Kisbabátok! Nekem meg végre egy unokám!

           

            Péter jön ki, Júlia őt is megöleli, Péter tűri, de nem viszonozza.

            Laurát nézi. Laura mosolya lehervad.

            PÉTER           Szóval terhes vagy?

            LAURA         Baj?

            PÉTER           És azt tudod, hogy kitől?

           

            Sötét.

            5; PÉTER, LAURA, JÚLIA

            Körülbelül két hét múlva. Záróra után.  Laura mosogat, Júlia felmos, Péter

            a bevételt számolja. Néhány nagyobb címletű papírpénzt a zsebébe gyűr.

            PÉTER           Kevés!

            JÚLIA                        Mi a kevés, kisfiam?

            PÉTER           Kibaszottul kevés!

            JÚLIA                        De mi?

            PÉTER           A lóvé! A steksz! A suska! Ennyi zsozsó arra se elég,

                                   hogy a készletet feltöltsük!

            LAURA         Persze, hogy kevés, amikor az egész galerid nálunk vedel

                                   ingyen.

            PÉTER           Az nem kerülhet nekünk ilyen sokba.

            LAURA         Rendes ember meg fél ide bejönni.

            PÉTER           Egy baráttól akkor se fogok italért pénzt kérni!

            LAURA         Azzal a játékszabállyal nyitottunk, hogy a hitel alma.

            JÚLIA                        És ők nem a barátaid, Péter.

            PÉTER           De, azok. És ha valakinek ez nem tetszik, az akár

                                   be is kaphatja.

            LAURA         Ezt anyukádnak mondod?

            JÚLIA                        Hagyd el, drágám…ismered, milyen…

            PÉTER           Látod, Macika? Ilyen vagyok.

            Csend. A nők bőszen dolgoznak. Péter elővesz egy marék bankót, Laura

            orra alá nyomja.

            PÉTER           Nagyon nem csípem ám, hogy más is kotorászik a

                                   pénztárgépben!

            JÚLIA                        Péter! Csak nem képzeled, hogy a feleséged pénzt vesz

                                   ki titokban?!

            PÉTER           Titokban? Nem, nem csinál belőle titkot.

            LAURA         Lekopnál rólam?

            JÚLIA                        Gyerekek, nagyon kérlek…

            PÉTER           És mért nem Laura mossa fel a követ?

            JÚLIA                        Péter!

            PÉTER           Mért hagyod, hogy az anyám csinálja?

            JÚLIA                        Mindenki…

            PÉTER           A faszomat mindenki! Ez erősebb, mint hat másik, mégis

                                   képes elnézni, hogy az anyám szakadjon meg helyette!

            LAURA         Moss fel te!

            JÚLIA                        Muszáj mindig veszekedni?

            Laura abbahagyja a mosogatást, indul hátra.

            LAURA         Pénzt kellett adnom a nőgyógyászomnak. És?

                                   Ha nem vennéd észre, én itt nem kapok fizetést.

                                   Fizetést se!

            PÉTER           No és még mit nem kapsz, Macika?

            LAURA         Tőled?!

            PÉTER           Tessék!

            Péter Laurához vágja a bankókat.

            LAURA         Tetszik látni?

            Laura kimegy hátul. Magára csukja az ajtót. Péter csak bámul a felesége után.

            Júlia megy összeszedni a pénzt.

            JÚLIA                        A pénz….nem játék, kisfiam. És hogy szólhatsz így

                                   Laurához? Rendes lány. Szeret téged. A gyerekedet

                                   hordja! Hallod? Tessék kibékülni vele! Egy-kettő!

                                   Péter! Ne vegyétek el az álmomat, kérlek!

            Péter végre moccan, a pult mögé megy, tölt magának, megissza.

            Júlia visszateszi a pénzt a kasszába.

            PÉTER           Szóval jobb lesz, ha nem fájnak nektek a barátaim.

            Laura jön vissza, a bőgés határán.

            LAURA         Elegem van! Felőlem akár holnaptól bezárhatjuk ezt

                                   a késdobálót! Azt hiszed, érdekel, aztán mi lesz?

            PÉTER           Az se a te gondod, mi?

            JÚLIA                        Péter, mit kértem az előbb?

            Péter három lépéssel Lauránál terem, megragadja a megrettent asszonyt,

            aztán erőszakkal megcsókolja. Laurát fogva tartva néz az anyjára.

            PÉTER           Így jó lesz, anyuka? És neked, Macika?

            LAURA         Engedj már el!

Péter elengedi Laurát. Laura Júlia mögé menekül. Péter végigméri a két nőt, aztán Egonhoz sétál. A mérőrúd 200 kilónál kiakadt.

Péter barátságosan veregeti meg Egon arcát.

PÉTER           Ez az, haver! Egyedül benned nem kell csalódnom.

                                   Te vagy itt az igazi családfenntartó. Egon hozza a

                                   legtöbb pénzt, mi?

                                   Az Egon. Az Egonka. Hé, mama! Észrevetted már,

                                   hogy innen nézve hasonlít Feri papára?

JÚLIA                        Ferenc nevét így…

Péter egy hatalmasat kever le Egonnak. A nők egészen megrettennek.

PÉTER           Igen! A Geci Feri a síron túl is gondoskodik

                                   az ő tékozló mostoha fiáról. Mert még Egon is az ő pénzéből

                                   van, igaz, mama?

JÚLIA                        A mi pénzünkből, fiam.

PÉTER           Meg kéne a mutatót javíttatni.

LAURA         Nekem megint hányingerem van.

PÉTER           Akkor gondoskodj magadról….hugika!

Péter megy ki, kisvártatva egy nagy lábossal tér vissza. A lábosban hús van,

azon vágódeszka és a tőr. Leül az egyik asztalhoz, nekilát a húst

felkockázni. Júlia befejezi a felmosást, a készségeket a férfi toalettbe viszi, most ott lát munkához.

LAURA         Muszáj ezt itt?

PÉTER           Mit?

LAURA         Undorodok a hús szagától!

PÉTER           Sebaj.

LAURA         És így el fogod vágni a kezedet.

PÉTER           Akkor majd bekötöd, nem?

Csend. Péter a húst kockázza. Laura leül a legtávolabbi asztalhoz, Pétert nézi.

PÉTER           Hiába pusmogtok ám a hátam mögött.

LAURA         Most miről beszélsz?

PÉTER           Azt hiszitek, nem találom meg?

LAURA         Mit?

PÉTER           Mit? Mit!? Megtalálom.

LAURA         Kezdesz megőrülni a szesztől.

PÉTER           Egy profi hekusnak nem jelenthet gondot.

LAURA         Apádra gondolsz?

PÉTER           Ha nem áruljátok el a nevét, akkor az se.

LAURA         De honnan veszed, hogy én tudom apukád nevét?

PÉTER           Onnan, hogy kis mocsok összeesküvők vagytok.

                                   Anyám meg te. Macika.  

LAURA         Jézusom.

Péter az anyjának üvölt.

PÉTER           Hallod? Mama!

LAURA         Ez még te vagy? Az a srác, akibe annyira belezúgtam

                                    Londonban? Nem, ez nem te vagy. Te nem voltál velem

                                   ilyen. Te egy kedves, nagyvonalú srác vagy.

Nem egy eszelős, aki csak a vérbosszúját tervezgeti.

Júlia lép ki a férfi vécéből.

JÚLIA                        Laurának igaza van, Peti.

PÉTER           Leszarom.

LAURA         Hogy gyereke lesz, az eszébe se jut, szerintem.

PÉTER           Tévedsz, hugi, nagyon is észben tartom.

LAURA         És ne hívj engem huginak!

PÉTER           Oké, hugi.

LAURA         Tetszik látni, most is hogy néz rám?

JÚLIA                        Vegyétek tudomásul, hogy nekem ebből elegem van!

                                   Elegem! Érted, Péter?

PÉTER           Azt is leszarom.

JÚLIA                        De hát mért nem érted meg, Petikém, hogy semmi értelme?

                                   Miért nem törődsz a feleségeddel inkább?

PÉTER           Nagyon is törődök vele.

JÚLIA                        Akkor nem mondanál olyat, hogy ő mosson fel helyettem.

Júlia visszalép a férfi vécét takarítani.

Csend. Péter a nejére „mosolyog”. Felhagy a húskockázással.

PÉTER           Na? Hogy vagy mindig? Szerelmem, Macika?

                                   Hát jól vagy? Magzatom anyja?

LAURA         Úgy se jön.

PÉTER           De. Jön.

LAURA         Kilencre ígérte.

PÉTER           Jön az. Sok pénzt kért érte. Jönni fog.

LAURA         Költhetnéd ám másra is.

PÉTER           Mire? Rád? Kell még „nőgyógyászra”?

LAURA         Azt ajánlom, ne bánj így velem.

PÉTER           Mert különben?

Laura elfordul, Péter a  tőrrel játszik.

PÉTER           Ugye az meg se fordult a fejedben, hogy lelécelj innen?

LAURA         Miért ne fordult volna meg?

PÉTER           Mert azt meg én nem ajánlom. Hugika.

Júlia lép ki a férfi mosdóból.

JÚLIA                        Péter! Nagyon nem szeretem azt a tőrt a kezedben!

Júlia elvenné a tőrt a fiától, huzakodnak.

JÚLIA                        Add ide! Elrakom. Kidobom!

PÉTER           Dehogy dobod!

JÚLIA                        Péter!

PÉTER           Ejnye már!

Péter ellöki az anyja kezét, a lábos a kövön csattan, a hús kiborul.

JÚLIA                        Most nézd meg, mit csináltál!

PÉTER           Meg fogom bízni azt a magánnyomozót.

JÚLIA                        Nézd meg!

Júlia térdel le a kőre, a húst a lábosba visszadobálni.

PÉTER           Ő pedig felhajtja azt a rohadt apámat.

LAURA         Te mindig ilyen szánalmas alak voltál?

PÉTER           Mi van?!

LAURA         Azt csak vetítetted magadról Londonban?

                                   Azt az arcot?

PÉTER           Húzzál már fel aludni! Itt lent úgy se dolgozol

                                   semmit.

LAURA         Oké.

Laura kimegy a hátsó ajtón. Júlia végez a hús összeszedésével,

ám fáradtan a térdelve marad. Péter a tőrrel Egonhoz sétál,

neki mondja.

PÉTER           A szemébe kell nézzek.

Számon kérem tőle az életemet.

Érted, Egon? Látni akarom, ahogy megrebben a szeme.

                                   Hallani, hogyan mondja majd: bocsánat. Mondja majd?

                                    Meg hogy: ilyen az élet, fiam.

JÚLIA                        És ez megér ennyi rengeteg pénzt?

PÉTER           Mondd meg, hol találom, az ingyen van!

JÚLIA                        Tényleg fogalmam sincs.

PÉTER           Tudom, hogy tudod. A nevét!

JÚLIA                        Könyörgök!

PÉTER           Mondd meg!

JÚLIA                        Nincs neve!

PÉTER           A picsának nincs neve!

Péter dühében belevágja a tőrt Egon arcába. A szúrás helyén a gumin ronda

„seb” keletkezik. Csend. Péter lehiggad. Júlia feltápászkodik, viszi ki a lábos

húst.  Péter szól utána.

PÉTER           Mesélj róla!

JÚLIA                        Nincs mit.

Júlia kiviszi a húst. Péter megbámulja Egon sebét, aztán a pult mögé megy, tölt magának, iszik. Júlia jön vissza.

JÚLIA                        És ha mindent elmondok? Azt a keveset, amit tudok?

                                   Megígéred, hogy akkor nem keresed meg?

Péter hosszan megfontolja.

PÉTER           Meg.

JÚLIA                        Mondd utánam, ha anya mindent elmesél… arról

                                   az alakról, akkor nem keresem meg.

PÉTER           Mondtam már, hogy oké.

JÚLIA                        Nem. Nem oké. Nem bízok benned.

PÉTER           Az is oké. Megtalálom. Beszámoltatom. Utána leütöm.

                                   Megkötözöm. Talán belefojtom egy vödör vízbe.

JÚLIA                        Mehetsz vissza a börtönbe.

PÉTER           És?

JÚLIA                        És? Neked ez csak ennyi? És én? És Laura? A gyereked?

                                   Ránk nem gondolsz?

PÉTER           Ha belevaló arc lesz ez a magánzsaru, megbízom, hogy ő

                                   nyírja ki.

JÚLIA                        Apádat?

PÉTER           Aztán talán egy bérgyilkos KFT-t alapítok vele.

                                   Telephelynek jó lesz a Vadvirág. Másnak aligha.

                                   Ez csak biznic, mama? Jobb, mint Egon!

JÚLIA                        Csinálnátok ezt rendesen!

PÉTER           A bosszú jobb üzlet.

JÚLIA                        Én most komolyan akarok beszélni veled.

PÉTER           Komoly vagyok. Beveszem Robit. Előtte az ő szüleit

                                   is legyilkoljuk. Őket grátisz.

JÚLIA                        Ezt mindjárt gondoltam.

PÉTER           Erősen bízok, mama! Ez a magánzsarum biztos vérprofi.

                                   Fogadok, azzal kezdte, hogy lenyomozott bennünket.

                                   Aztán ma délután elvegyült a részegeink között.

Várjál! Az a nagydarab barom? Az őszes fazon zsíros öltönyben? Vagy két órát ücsörgött ott szótlanul, magában. Emlékszel?

            JÚLIA                        Nem.

            PÉTER           Ez megtalálja ám a fatert seperc alatt.

            JÚLIA                        Remélem, már nem él.

            PÉTER           De! Él. Érzem. Tudom!

            JÚLIA                        Tehát nem tudlak lebeszélni róla.

            PÉTER           Bumm! Veszed? Bumm, bumm, bumm! Egyet a fejbe,

                                   kettőt a szívbe, mint a jobb gengszterfilmekben.

            JÚLIA                        Majd  ha végre kijózanodtál…

            PÉTER           De én többé nem fogok, mert nem akarok kijózanodni!

            JÚLIA                        De miért nem akarsz?

PÉTER           Mert részegnek lenni jó, mama.

            Júlia kimegy. Péter csak azért is iszik még egyet.

            6; PÉTER, LAURA, GYULA

            Laura jön be, utcára öltözve. Megnézi magának Pétert, aztán átsétál a színen

            a kijárathoz.

            PÉTER           Hová  mész?

            LAURA         Sétálni.

            PÉTER           Most?

            LAURA         Szükségem van egy kis levegőre.

            PÉTER           Elég rossz duma.

            LAURA         Majd egyszer talán kitalálok jobbat..

            Laura kilép, aztán visszafordul. Közelebb megy Péterhez.

            LAURA         De hát mi történt veled?

            PÉTER           Mihez képest?

            LAURA         Mért viselkedsz így?

            PÉTER           Hogy?

            LAURA         Így.

            PÉTER           Macika, én mindig is bunkó voltam.

            LAURA         Ez nem igaz.

            PÉTER           Londonban csak átvertelek.

            LAURA         Ezt se hiszem.

            PÉTER           Ne higgyed.

            Laura indul megint sétálni, ám újra visszafordul.

            LAURA         Ugye te nem akarod ezt a gyereket?

            PÉTER           De.

            LAURA         Akkor mért viccelsz azzal, hogy nem is tőled van?

            PÉTER           Viccelek?

            LAURA         Én se szeretném, hogy megtaláld az apádat.

            Péter elfordul, bekapcsolja a tévét- lejátszót, valami zombi film megy.

Üvölteti a hangot, amíg Laura kimegy a helyiségből. Aztán teljesen leveszi tátogósra. Tölt magának, iszik, bámulja a rémfilmet.

Odakint egy férfi megáll a Vadvirágnál. Hosszan bámulja a bejáratot.

Péter magához veszi pálinkás üveget és a stampedlit, a távkapcsolóval egy

asztalhoz sétál, felteszi a lábát egy székre. Iszik, tévét bámul.

Az idegen benyit, éppen csak átlépi a küszöböt, megáll.

GYULA         Jó estét.

Péter felméri az ismeretlent.

PÉTER           Rég záróra, öreg. De ha tovább ballag arra,

az utca végén jobbra talál egy másik kocsmát.

Azok éjfélig is nyomják, ha van elég vendég.

GYULA         Világos, kérem, de mi így beszéltük meg: hogy

csak este tíz után tudok jönni.

PÉTER           Hé! Ne már! Maga az? A magánszimat?

GYULA         Nyomozó, ha megengedi.

Péter csak bámulja Gyulát.

GYULA         De ha mégis túl kései az időpont magának…

PÉTER           Csak nem ilyennek képzeltem. Üljön le!

Gyula lehuppan Péter asztalához.

GYULA         Nos, általában, természetesen aggályosan pontos ember

                        vagyok. Elvégre a mi szakmánkban… Csak hát momentán

                        van egy másik munkahelyem is, ahol nehéz elérnem, hogy

                        helyettesítsék a szegény nyugdíjast, hehe.

PÉTER           Pálinkát? Barack.

GYULA         Nem is tudom.

PÉTER           Vagy kocsival jött?

GYULA         Ugyan! Gyalog.

PÉTER           Akkor későn este csak becsúszhat egy feles.

Péter stampedlit hoz, tölt, koccintanak, isznak.

GYULA         Köszönöm, és még egyszer elnézést.

PÉTER           Nem gond, nem a sarkon állva vártam.

Péter még mindig Gyulát fürkészi. Gyula zavart figyelme megoszlik.

PÉTER           „Az élőhalottak támadása”.

GYULA         Parancsol?

PÉTER           Felhangosítsam? Kedveli a horror filmeket?

GYULA         Ó, inkább nem. Elég horror a való élet, hehe.

PÉTER           Kikapcsoljam?

GYULA         Miattam a világért se. Ha magát érdekli, tőlem

                        tárgyalhatunk közben is.

PÉTER           Én ma már vagy ötször láttam.

Péter kikapcsolja a tévét. Újabb rundót tölt, koccintanak, isznak.

Aztán Péter ugyanúgy, zavarba ejtő nyíltsággal fürkészi a másikat.

PÉTER           Szóval maga az.

GYULA         Nos…Meglehet.

PÉTER           És mit is mondott, mi az a másik állása?

GYULA         Még semmit se mondtam. Objektum-védelem.

PÉTER           Maga egy olyan őrző-védő genya?

GYULA         Biztonsági szakember, kérem.

PÉTER           Hűha.

GYULA         Bizonyos tekintetben.

PÉTER           Értem. Még egy feles? A vendégem.

GYULA         Nem bánom.

Péter tölt, közben.

PÉTER           De ugye megtalálja az apámat, Nagy úr?

GYULA         Szólítson nyugodtan Gyulának.

PÉTER           Oké, Gyuszu.

GYULA         Csak Gyula.

PÉTER           Gyula. Én meg Péter. Tudja, Kedves Péter.

GYULA         Kedves neve van, Péter.

PÉTER           Utálom. A mostohaapámtól kaptam. És az igazi, a nemző

apámat  keresem. Szóval megtalálja?

GYULA         Nos, nem lesz könnyű.

PÉTER           Kurvára kéne a neve, mi?

GYULA         Az sokat segítene.

PÉTER           De így is megtalálja.

GYULA         Nem probléma. Feltéve, hogy még él, és Magyarországon

                        tartózkodik. Esetleg valahol Európában.

PÉTER           Él és itthon van.

GYULA         Ó! És ez megbízható információ?

PÉTER           Érzem.

GYULA         Értem. Nos, ha él és itthon van, akkor alighanem

                        hamar  rábukkanhatunk.

PÉTER           Hogyan?

GYULA         Nos, aktív éveimből vannak még ehhez bizonyos

                        kapcsolataim.

PÉTER           Mert maga zsaru volt, mi?

GYULA         Ez nem titok.

PÉTER           Nyomozó?

GYULA         Csak…afféle… kiebrudalt rendőrféle.

PÉTER           De már nyugdíjas.

GYULA         Jobb is ez így, kérem, ebben a régi új világban.

PÉTER           Még egy feles?

GYULA         Ó, nem, nekem ennyi is sok lesz.

PÉTER           Nem bánja, ha én még döntök?

GYULA         Tessék csak.

Péter tölt magának, amíg iszik, Gyula egy kis jegyzetfüzetet vesz elő.

GYULA         Tehát az édesapjáról szinte semmit se tud.

PÉTER           Anyám nem akarja.

GYULA         Csúnyán válhattak el.

PÉTER           Ezt se tudom.

GYULA         No és, maga, kedves Péter mikor látta őt utoljára?

PÉTER           Az apámat? Soha. Elhagyta anyámat, mielőtt megszülettem.

GYULA         Értem. Most mégis meg akarja találni. Mi okból, ha szabad

                        kérdeznem? Valami hirtelen feltámadt fiúi érzelem?

PÉTER           Az. Érzelem. Nyilván volt már efféle ügye.

GYULA         Nos, attól tartok…

PÉTER           De nincs gond?

GYULA         Ja, gond az…

PÉTER           Mondja, hogy felhajtja nekem!

GYULA         És az édesanyja teljességgel hajthatatlan?

PÉTER           Ő attól fél, hogy képes lennék megölni.

GYULA         De csak nem tenne ilyet?

PÉTER           Nem tudom. Magát ez zavarná?

GYULA         Ezt a kérdést meg se hallottam, Kedves Péter.

PÉTER           Nem azért keresem, hogy kinyírjam. Oké?

GYULA         Biztos benne?

PÉTER           Biztos.

Gyula hosszabb mérlegelés után.

GYULA         Mikor is tetszett születni, Kedves úr?

PÉTER           Hetvennyolc, augusztus nyolc. Oroszlán vagyok, ha ez is

                        érdekli.

GYULA         Nem horoszkóp alapján dolgozom.

PÉTER           Hanem hogy?

GYULA         Ha elárulja az édesanyja leánykori nevét, abból talán elindulhatunk. Hátha az apja anno elismerte az apaságot.

PÉTER            Kizárt.

GYULA         Ebben az esetben bizony a keresés hosszadalmas lehet.

                        És őszintén tájékoztatom, nem olcsó. Barátilag ajánlom,

                        tudja ki inkább ki azt a nevet a mamától! Akkor akár egy perc alatt megvagyunk.

                        Szóval mit szólna, ha csak az apa nevének ismeretében

                        látnék munkához?

PÉTER            A pénz nem számít.

GYULA         Nem? Hoppá.

PÉTER            Hoppá.

GYULA         Eszerint remekül megy ez a kricsmi.

PÉTER            Söröző.

GYULA         Bocsánat: söröző.

PÉTER            Mehetne jobban is. Sok a lejmos.

GYULA         Ezekben a válságos években…

PÉTER            Egon hozza a tuti lóvét.

GYULA         Egon?

PÉTER            Ő az. Egon! Köszönj a nyomozó úrnak!

Gyula megnézi magának a pofozógépet.

GYULA         Jó estét.

PÉTER            Próbálja ki! Vágja pofán!

GYULA         Ó, nem, hehe, köszönöm.

PÉTER            Egy pohár sör?

GYULA         Nos, jó, egy pikolóval nem bánom.

Péter a pulthoz megy, egy üveg sört vesz elő, két poharat ragad meg hozzá,

az asztalhoz viszi, nyitja, tölt, közben.

PÉTER            Ami keveset tudok, azt a nagyanyámtól hallottam.

                        Az a szemét, így hívta. Kissrác koromban frankón azt

                        hittem, hogy ez a rendes neve.

GYULA         Más egyéb?

PÉTER            Gazember? Becstelen briganti? Még óvodás voltam, amikor

                        a nagyi kinyuvadt. Szóval maga jó arc, mi?

GYULA         Mármint én?

PÉTER            Az rendes húzás, hogy nem akart lehúzni, inkább arra kér,

                        vallassam ki a mutert.

GYULA         Nos…

PÉTER            Jó ezt tudni.

Koccintanak a sörrel, isznak.

PÉTER            Mostantól maga bármikor jó nálam egy sörre.

GYULA         Megtisztel.

PÉTER           Merrefelé lakik?

GYULA         Attól tartok, innen elég messze.

PÉTER           Hát az tényleg nem két centire van. Mért nem kocsival jött?

GYULA         Ilyen benzinárak mellett?

PÉTER           Mivel megy haza?

GYULA         Az éjszakai járattal.

PÉTER           Hát…a maga élete se egy hollywoodi mozi, mi?

GYULA         Ez is jól van így, kedves Péter.

PÉTER           Ha magának jól van…

Péter kitölti a sör maradékát a poharakba.

PÉTER           Szóval az van, ha akarom, egy ideje ilyen élesen

                        látom az öreget. Úgy, mint most magát. Hol jár, éppen

mit csinál. 

            GYULA         Igen?

            PÉTER           Csak lehunyom a szemem. Megdörzsölöm a homlokomnál.

            GYULA         Most is látja őt?

            PÉTER           Magas, őszes, rosszarcú faszinger, egy baszom nagy bibircsókkal

                                   az orra tövében. Itt.

            GYULA         Itt?

            PÉTER           Aha, ott. Most éppen valami márkás cefrét vedel. Egy szőke

                                   ribanc  ficánkol az ölében. Vihog. Jó csaj, giga nagy csöcsökkel.

            GYULA         Ezt is látja?

            PÉTER           Szerintem prosti. Elhiszi?

            GYULA         Hallottam már ilyesmit.

            PÉTER           Hogy apám éppen egy nagycsöcsű  prostit  szopat?

            GYULA         Ilyen távolba látás félét. Nagy érzelmi felindulásoknál nem is

                                   ritka.  Úgy értem, haláleset, vagy például…

            PÉTER           Ha rohadtul szeretünk, vagy utálunk valakit?

            GYULA         No és ez a bibircsók az orra alatt…

Péter bólint, megvakarja az orra tövét, Gyula öntudatlanul utánozza a mozdulatot.

GYULA         Kár, hogy nem mutatkozik be magának.

PÉTER           Ja.

Péter tölt a stampedlikbe, koccintanak, isznak.

PÉTER           Na és maga?

GYULA         Parancsol?

PÉTER           Család? Feleség, gyerek, unoka?

GYULA         Ó, semmi ilyesmi.

PÉTER           Hogy él?

GYULA         Régóta napról napra.

PÉTER           Elvált?

GYULA         Olyasmi.

PÉTER           Mert? Egy zsaruval nem lehet együtt élni?

GYULA         Nem nagyon zavar.

PÉTER           Az, hogy magányos?

GYULA         Manapság ugyan ki nem az?

PÉTER           Ja. Ez frankón igaz.

Egymásra mosolyognak. Péter tölt, Gyula a saját stampedlije fölé teszi a kezét.

GYULA         Nekem tényleg sok lesz.

PÉTER           De régen csak jobban bírta?

Gyula bizonytalanul bólogat, Péter felhajtja a felesét.

PÉTER           No és azt kiderítette már, hogy voltam sitten?

GYULA         Nem, kérem. Volt ott?

PÉTER           Garázdaság, súlyos testi sértés. Zavarja?

GYULA         Mért zavarna?

PÉTER           Félholtra rugdostam a mostohaapámat.

GYULA         Ez…ezt nagyon helytelenül tette.

PÉTER           De maga zsaru korában három olyat evett meg reggelire,

                                   mint én voltam?

GYULA         Azért ezt nem mondanám.

PÉTER           Aztán évekig tengtem-lengtem, végül húztam ki

angolba csaposnak.

GYULA         Értem.

PÉTER           Most meg itt rohadok a feleségemmel az anyám

                                   nyakán.

GYULA         De tetszett mondani, ez a pofozógép jó pénzt hoz.

PÉTER           Ezt szeretném megköszönni az apámnak.

GYULA         Hogy ez a bábu itt jó pénzt hoz?

PÉTER           Hogy egy piti szarrágó lett belőlem, és úgy is fogok megdögleni.

GYULA         Ejnye, Kedves úr, hiszen oly hosszú az élet, hogy…

PÉTER           Találja meg nekem!

GYULA         Őszintén, attól tartok, maga leszámolásra készül.

PÉTER           Csak elszámolásra.

GYULA         Aggasztóan hangzik ez így is.

PÉTER           Már mondtam: pénz nem számít.

GYULA         Igen, már ezt is említette.

PÉTER           Pedig tudott rólam az a szemét! Hogy jövök! Hogy már

                                   megfogantam, hogy a muter hasában vagyok.

                                   Egy darabig a gyerektartást küldözgette.

GYULA         No, ha azok a csekkek megvolnának…

PÉTER           Ezt is a nagyanyám mesélte. Hogy anyám felkereste,

                                   a képébe vágta a pénzét, hogy tőle az se kell.

Gyula megdöbben, de gyorsan összeszedi magát.

GYULA         Mi is az édesanyja neve, kedves Péter?

PÉTER           Király Júlia.

GYULA         Júlia?

Gyula keményen tartja magát, Péter nem veszi észre a férfi zavarát.

PÉTER           Ahogy az én rendes nevem Király Péter. Az apátlan

                                   nevem. De az anyám második férje ragaszkodott ahhoz,

                                   hogy adoptáljon. Kedves! Milyen név ez?

GYULA         Kedves.

PÉTER           Az a mocsok kilóra megvett engem meg az anyámat.

GYULA         Fiam…hol van itt a vécé?

Péter mutatja. Gyula szabályosan kimenekül a mosdóba.

Péter tölt magának még egy felest. Megissza. A pulthoz ballag,

még egy üveg sört vesz elő, nyitja, tölt a poharakba.

A zsebéből előkotorja a begyűrt bankókat. A fejét csóválja, kevés lesz.

A kasszához megy, kiveszi azt a pénzt is, amit az anyja rakott oda vissza.

           

            7; PÉTER, JÚLIA, GYULA                     

Júlia nyit be, már alváshoz öltözve.

JÚLIA                        Még nem végeztél mára, kisfiam?

PÉTER           Itt van ám.

JÚLIA                        Kicsoda?

PÉTER           Szerinted kit vártam?

JÚLIA                        A magánnyomozó? És…

PÉTER           Lassan megegyezünk.

JÚLIA                        Jaj, Petikém! Ez…ezt még…

PÉTER           Jó éjszakát, oké?

Péter visszatuszkolja az anyját, az ajtót rácsukja.

Onnan az asztalhoz ballag, leül, sört iszik.

Kissé türelmetlenül tölti a poharát újra.

Gyula vánszorog ki a vécéből.

GYULA         Ez a pálinka… nem igen szoktam…

PÉTER           Szóval az anyám leánykori neve elég lesz?

GYULA         Talán. Bár…alig hiszem. Kérem, ez így

                                   valószínűleg nagyon hosszadalmas kutatást

                                   igényel és…

            PÉTER           Sebaj.

GYULA         És talán meg se találom…

PÉTER           Azért keresse!

GYULA         És ha nem vállalom?

PÉTER           Mért nem?

Amíg Gyula keresi a kifogást.

PÉTER           Akkor…felfogadok mást.

GYULA         De aligha éri majd meg a befektetett összeg!

PÉTER           Mennyi lesz?

GYULA         Egy kisebb vagyonra is rúghat a végére.

PÉTER           Mennyi?

GYULA         Nos…napi száz és a költségek.

PÉTER           Száz micsoda?

GYULA         Euró.  

PÉTER           Az kurva sok!

Gyula megkönnyebbül.

GYULA         Nohát, kedves Péter, barátságból

                                   nem is kérem el a kiszállási díjamat.

PÉTER           Hetente vagy havonta fizessek?

GYULA         Úgy érti, ezen az áron is megbízna?

PÉTER           Két-három hétnél is tovább fog tökölni?

GYULA         De én nem javaslom!

PÉTER           Mi van?!

GYULA         Semmi jó nem sülne ki a dologból.

PÉTER           És? Hadd kérdezzem meg már tőle, hogy

                                   mért nem gondolt rám soha!

GYULA         És ha nagyon is sokszor gondolt  a fiára?

PÉTER           Mért nem keresett meg? Mért nem adott életjelt

                                   magáról?

GYULA         De hát az édesanyja megtiltotta!

PÉTER           Nehogy már ez akadálya legyen! Ha én akarnám

                                   látni a fiamat?

GYULA         Igaz.

PÉTER           Naná, hogy igaz.

GYULA         A maga apja…kedves Péter… egy szerencsétlen kis

                                   ember… lehet.

PÉTER           Ezt honnan veszi?

GYULA         Higgye el, nem érdemes rá. Se a szeretetére, se

                                   a bosszújára.

PÉTER           Látni akarom a kis gecit.

GYULA         Persze a valóságban se nem feketék, se nem fehérek

                                   a dolgok… Szóval nem biztos, hogy csak az apja

                                   tehet arról, hogy az életük így alakult.

PÉTER           Utoljára kérdezem, vállalja az ügyet?

GYULA         Mert ha nem, megbíz mást?

PÉTER           Mondtam.

GYULA         Akkor igen…

PÉTER           Kezet rá!

Kezet ráznak. Amíg Péter kikíséri Gyulát, előveszi a pénzt.

PÉTER           A kiszállási díj és egy kis előleg.

GYULA         Mondtam, hogy nem szükséges.

PÉTER           Tegye csak el!

GYULA         Majd…jelentkezem.

Még egyszer kezet ráznak, Péter Gyula elrakja a pénzt.

Kimegy. Péter egy darabig néz utána, aztán a Vadvirág fényeit

leoltva maga is távozik a hátsó ajtón.

                                                 MÁSODIK RÉSZ

1;PÉTER, ROBI, KOCSMAŐR, GYULA

A helyiség csúnyán lepusztult a nyitás óta.

Robi a szokott asztalánál ül, a sörére bambul.

Péter a pult mögött pálinkát kotyvaszt tiszta szeszből és aromából.

Egon orra tövére egy bibircsókot rajzoltak, a tőrrel ejtett sebet ragtapasszal

fedték le. A tévében az egyik zenei csatorna nyomul lehalkítva.

Gyula az egyik sarokasztalnál ül. Bajuszt növesztett, ám ez alig takarja el,

 hogy az ő orra tövében is egy bibircsók virít.

A kocsmaőr a pult előtt ágál.

KOCSMAŐR            Joszif! Hallottál te már ilyet? Hogy egy kricsmi soha, de

                                   soha  ne legyen nyitva? Soha, amikor erre jövök?

                                   Még véletlenül se?

ROBI              Neked még készakarva se.

KOCSMAŐR            Főnök! Értse meg! Nekem csakis kora délelőtt, avagy késő

                                   éjszaka vezethet erre a zarándokutam! Tetszik érteni?

                                   Menet vagy jövet. Délutánonként soha.

ROBI              Szar ügy. Igaz, tesó?

KOCSMAŐR            Tesó úr! Nekem percre pontosan be van osztva az életem!

PÉTER           És az mért jó magának?

KOCSMAŐR A Vadvirág nem fér bele nekem kettő óra után.

ROBI              Pedig mi akkor nyitunk.

KOCSMAŐR            És minő lehetetlen időpont ez? Kettő! Délután?

PÉTER           Kettő.

KOCSMAŐR No és ezek az urak milyen minőségben ücsörögnek és fogyasztanak  itt?

PÉTER           Ők alkalmazottak.

KOCSMAŐR            Ja…kérem…ha nem kell a pénzem…

Kocsmaőr újra vérig sértve indul kifelé, aztán mégse adja fel.

KOCSMAŐR            De nem! Nem lehet! Én ezt nem hagyhatom!

                                   Maguk akármilyen barátságtalanok. Ember! Nekem itt innom

                                   kell! Különben a szomjúságom nem lesz teljes!

                                   Tulajkám! Magának fogalma sincs, mennyi energiámba került

                                   máris, hogy újra és újra betömködjem a maga kelletlensége által

                                   keletkezett lyukakat, ami a létezés gömbhéján támadt!

ROBI              Gyula bá’! Maga érti, hogy ez most miről ugat?

Gyula a tenyerével igyekszik eltakarni a bibircsókot.

GYULA         Aligha állíthatnék ilyet.

KOCSMAŐR            Adjanak innom!

PÉTER           Nem vagyok nyitva.

KOCSMAŐR            Most újra magyarázzam el magának? Hogy nekem, mint a

város kocsmaőrének látnom és ízlelnem kell a Mindenség húrjának összes adódó dimenzióját? És ez egy olyan feladat, ami csakis rám hárul? Hogy az életemet, időmet, pénzemet, családomat, boldogságomat nem kímélve, mi több, totálisan tönkretéve, szisztematikus rendben körbejárjak, és mindenütt igyak egy felest sörrel?

És kérem, most tessék súlyosan figyelni: a rendet kell hangsúlyoznom!

                                   És a szisztémát! Ami annyit tesz, hogy az év minden napjának

                                   más neve van, attól függően, mely kegyhelyeket szükséges

meglátogatnom. Szám szerint hatot. Naponta. Nem hetet, nem ötöt: hatot. Ezért végre csak belátja, mért nem vagyok

képes kettő és tíz között ide beállítani. Főnök! Engem várnak!

Nekem hirdetni kell az igét!

            PÉTER           Miféle igét hirdet maga?

            KOCSMAŐR            Azt cefre nélkül nem vagyok képes elkezdeni.

            PÉTER           Aha.

            KOCSMAŐR            Viszont ha kaphatnék végre egy sört és egy unikumot…

            ROBI              Előbb lökjél egy igét!

            KOCSMAŐR            Szóljak netán a létezés eredendő értelmetlenségéről?

            ROBI              Szóljál!

            PÉTER           Mért lenne az helyből értelmetlen?

            KOCSMAŐR            Amikor beleszületünk egy határtalan és barátságtalan világba?

                                   Holott ha választhatnánk, nyilván meg se születnénk?

                                   De nem választhatunk, ezért élnünk kell más, hozzánk hasonlóan

undorító emberi lények mellett, velük együtt?

            ROBI              Ez de úgy van!

            KOCSMAŐR            Embernek lenni ab ovo szégyen!

            ROBI              Ne baszki!

            Péter félbehagyja a pálinka kotyvasztását.

            KOCSMAŐR            Szenvedünk, csalunk, csalatkozunk, harcolunk, végül és végre

felfordulunk, visszazuhanva a legalább annyira baljós, mint kacéran kívánatos nemlét tudattalanságába.

            ROBI              Tesó! Adjál ennek inni!

            KOCSMAŐR            Mert mi az, amit a megszületésünk és a halálunk közt eltelő

                                   pillanat tartalmaz?

            GYULA         Tényleg a szégyen.

            KOCSMAŐR            És erre én mégis ezt mondom mindig: így szép ez, gyerekek!

                                   Bánatunkban búsongva. Igyunk egyet, testvérek!

                                   Kortyról kortyra, pohárról pohárra derüljön kedélyünk,

                                   lényegüljünk szinte istenivé a mámor zenitjén!

                                   Ma ne törődj még a kijózanodással! A másnaposság

                                   reszketeg, fájdalmas gyötrelmeivel.

            ROBI              Igyunk!

            KOCSMAŐR            Igyál! Ez az én intelmem! Prófétai dühvel fedlek!

                                   Vedelj! Őrizd meg ezzel, amíg bírod, a méltóságodat!

            PÉTER           Beszarás egy dumád van, öreg.

            KOCSMAŐR            Megkaphatnám akkor a sörömet és az unikumomat?

            PÉTER           Kettőkor.

            KOCSMAŐR            Ó, te isten barma! Hallottad ezt a választ, Joszif?

                                   „Ember”! A maga gyermeteg szívatása miatt 34.

                                   napja borul a szisztéma!

            ROBI              Ne már!

            KOCSMAŐR            34 napja!

            ROBI              Még csak annyi idő telt el azóta?

            KOCSMAŐR            Nekem most, ezekben a percekben Csillaghegyen kéne

támasztanom a pultot a régi HÉV-resti melletti családi csehóban! És hét perc múlva kéne indulnom, hogy átballagjak Rómaifürdőre!

                                   Na, adjon innom, gyorsan!

            GYULA         Egy kocsmára egy évben hányszor kerül sor?

            KOCSMAŐR            3, 14-szer, uram!

PÉTER           Phííí, az anyját!

KOCSMAŐR            Megborzongott végre, hogy ez mely misztikus?

PÉTER           Ja, borzongok.

KOCSMAŐR            Akkor adjon innom!

PÉTER           Oké. Megdumált.

KOCSMAŐR            Kiszolgál?

PÉTER           Foglaljon helyett, kiviszem magának.

KOCSMAŐR            Unikum, sör! Milyen sörük van?

PÉTER           De előtte még pár szót váltanom kell azzal az úrral.

KOCSMAŐR            Kérem, kérem, tessék csak…

A kocsmaőr leül, egyelőre boldogan várakozik.

Robi kitölti a sörét, megissza.

Péter két kotyvasztott felest visz Gyula asztalához, leül hozzá.

2; AKIK EDDIG

PÉTER           Megkóstolja?

GYULA         Nekem ilyenkor ma is korán van.

PÉTER           Akkor lökje, Gyula úr, meddig jutott!

GYULA         Nem szolgálja ki a kocsmaőr urat előbb?

PÉTER           Talált végre valamit?

GYULA         Remek volt a prédikációja.

PÉTER           Szóval még mindig semmit?

Gyula nagyot sóhajt, a fejét rázza.

PÉTER           Mondtam már, hogy baromi hülyén áll magának

ez a bajusz?

GYULA         Tényleg nem.

ROBI              Olyan picsaszája lett tőle, nem?

GYULA         Parancsol?

ROBI              Pláne azzal a bibicsókkal.

PÉTER           Robi, te kussoljál.

ROBI              Ja. Jó.

Robi a Kocsmaőrhöz fordul, rásomolyog. A kocsmaőr szesztársilag vissza.

Péter megissza a felesét, int Gyulának, ám Gyula tényleg nem kéri a neki hozott

töményet.  

PÉTER           A fater bibircsókja. Azért ez nem semmi, Gyula úr.

GYULA         Kénytelen vagyok ezzel az üggyel mélyen azonosulni.

PÉTER           Inkább felhajthatná a vadat végre.

GYULA         Tudja, hogy igyekszem.

ROBI              Egonnak én rajzoltam ám oda.

GYULA         Neki is az orra tövébe azt a…

ROBI              A tesó így szárharmincas pofont is tud. Mi? Tesó!

                                   Húsz kiló javulás! Mondjuk, még mindig nem egy

                                    Klicskó, de… idegből százharminc…

PÉTER           Kértelek, Robika.

ROBI              Mi? Ja.

A kocsmaőr mosolya hervad. Péter növekvő ingerültséggel Gyulának.

PÉTER           Azt ígérte, a nevét mára kitudja.

GYULA         Nos, a Belügyminisztériumban…a lakónyilvántartás…

PÉTER           Tudja?

GYULA         A nevét?

PÉTER           Kitudta?!

GYULA         Hát…persze, neve…az van neki. Gyula ő is…akár

                                   csak én, hehe.

PÉTER           No és milyen Gyula az a Gyula?

GYULA         Nos…

PÉTER           Megmondjam én? Nagy Gyula. Úgy hívják, mint magát.

                                  

Gyula lesápad. Péter vigyorogva fürkészi. A kocsmaőr vetemedik megszólalásra.

KOCSMAŐR            Elnézést, főnök, de…

PÉTER           Mindjárt!

KOCSMAŐR            Oké, csak…

A kocsmaőr türelmet erőltet. Gyula kerüli Péter tekintetét.

ROBI              Szerintem ez a picsaszájú egy kibaszott pancser, tesó.

GYULA         Kérem, én…

PÉTER           Csodálkozik, honnan tudom? Anyám végül csak kinyögte.

                                   Magának azért nem szóltam, mert kíváncsi voltam,

                                   kideríti-e.

ROBI              Ezért a pénzért.

GYULA         És… hogy van…a kedves édesanyja?

PÉTER           Maga rendes zsarunak is ennyire szar volt?

GYULA         Hogy…mi…tetszik?

ROBI              Mert magánnyominak nagyon lepra.

GYULA         Nézze…Aktív szolgálati időmben persze

                                   ritkán vettem részt operatív tevékenységben, de…

ROBI              Mért, milyen rendőr voltál, Gyula?

GYULA         Tudja, mit? Hagyjuk a fenébe az egészet! Örömmel

                                   visszafizetem a felvett előleget. Magammal is hoztam.

                                   Leszámoljuk, és itt se voltam.

Péter nem válaszol. Gyula előveszi a pénzt.

GYULA         Tessék, Péter!

PÉTER           Maga mitől szart be?

GYULA         Hogy én?

PÉTER           Apám, Nagy Gyula. Másodszor is megnősült.

                                   Aztán másodszor is elvált. Féltestvérem nincsen.

                                   Eddig stimmel, Gyula?

GYULA         Ha tudja, miért kérdi?

PÉTER           Ez egy olyan zsaruszokás, nem, Gyula?

Gyula leteszi a pénzt az asztalra.

GYULA         Nos, akkor én…

PÉTER           Rákospalotán él egy Rozika nevű bányarémmel.

GYULA         Fiam, én…

PÉTER           De hol van? Most hol van?

GYULA         Most…?

PÉTER           Mert két hete, miután az anyám üzent neki,

                                   eltűnt arról a címről. Felszívódott!

GYULA         Megszámolja? A pénzt?

PÉTER           Tegye el, és hozza őt ide nekem. Élve vagy halva.

GYULA         Nem tudom idehozni!

PÉTER           Mert? Ki ez a manus? Miféle titka van,

                                   hogy nem mer hozzányúlni?

GYULA         Maga… járt ott? Rákospalotán?

PÉTER           A bányarém tökre ki van akadva.

GYULA         Ki?

PÉTER           Ja. Szegény.

Péter felhajtja Gyula felesét is, aztán felmarkolja a két poharat, megy

vissza a pulthoz. A kocsmaőr élénken hívná fel magára a figyelmét.

GYULA         És Júlia…a kedves édesanyja miért figyelmeztette

                                   az… ön apját, magának mit mondott?

PÉTER           Mért érdekli?

GYULA         Nem…nagyon érdekel, csak…

KOCSMAŐR            Hé! Főnök úr! Akkor nem szolgál ki?

PÉTER           Várjon!

KOCSMAŐR            De nem érek rá!

ROBI              Akkor meg…!

KOCSMAŐR            Mi? Jó, jó, jó, várok.

Péter három stampedlit tölt tele a pancsolt pálinkával. Egyet Robinak ad,

kettőt megint letesz Gyula asztalára.

PÉTER           Meséljek még az apámról?

GYULA         Visszavenné az előleget?

PÉTER           Három műszakban nyugdíjas vagyonőr.

ROBI              Tökre egy James Bond, mi?

PÉTER           Egy téglagyárban. De ott se jelent meg, amióta az

                                   anyám figyelmeztette.

ROBI              Mer’ fosik, hogy megölöd, csákó!

PÉTER           Maga szerint is ettől fél, Gyula?

GYULA         Nem tudhatom.

PÉTER           Pedig nem ölöm meg.

GYULA         Jól teszi.

PÉTER           Ezt megígértem magának is.

GYULA         Igen.

PÉTER           És anyámnak is. Maga öli meg.

GYULA         Hogy…?

Péter a zsebéből elővesz és az asztalra csap egy vastag köteg bankjegyet.

PÉTER           Tízezer Euró.

ROBI              Ne már! Tesó! Engem bízzál meg!

PÉTER           Elég lesz?

GYULA         No de, kérem!

KOCSMAŐR            Hallod ezt, Joszif?!

PÉTER           Nyírja ki! Akkor kap még egyszer ennyit!

ROBI              Ennyiért én kibelezek akárkit!

PÉTER           Felveszek még jelzálogot erre a házra, ha kell.

GYULA         Péter, ezt maga nem akarhatja!

PÉTER           Soha nem jönnek rá, hogy maga tette.

GYULA         Máris szerzett két tanút arra, hogy…

PÉTER           Maga hallott valamit, Joszif?

KOCSMAŐR            Joszif nem, én viszont a sörömet meg…

ROBI              Mindjárt kapod, bazmeg!

Péter a két kupac pénzt egyesíti, aztán erőszakosan Gyula zsebébe gyűri.

PÉTER           Megegyeztünk.

GYULA         De…

PÉTER           Iszunk rá!

ROBI              De nekem adjad, tesó!

Péter kiissza a pálinkát, Gyula tápászkodik, indul kifelé.

PÉTER           Vagy tudja, mit? Ha kinyírta a fatert, cserébe mindenem

                                   a magáé!

Péter kikíséri Gyulát.

PÉTER           Magára iratok itt mindent. Én eltűnök. Új lapot akarok

                                   nyitni. Anyámmal nem lesz sok gondja.

Péter Gyulára csapja a Vadvirág bejáratát. Gyula egy darabig ott ácsorog,

aztán elvánszorog.

Péter a pult mögé megy. A kocsmaőr ismét reménykedik.

ROBI              Tízezer Euró? Tényleg felvettél a házra kölcsönt?

PÉTER           Szabad felhasználásút.

ROBI              Ez király! És adtak!

PÉTER           Jelzálog a házra.

ROBI              És Julika néni?

PÉTER           Mi van vele?

ROBI              Belement! Hallod? Hogy anyád tudja! Hogy jelzálog

És ezt tudja, hogy mire kell a…

                                   Tesó, te nem mesélsz el nekem semmit!

Csend.

KOCSMAŐR            Főnök! Akkor hozza a piámat?

PÉTER           Nem.

KOCSMAŐR            Nem? De mért nem?

Péter kimegy a hátsó ajtón, be a házba.

ROBI              Elment a kedve.

KOCSMAŐR            Elment? Ilyen nincs! Hívd csak vissza!

ROBI              Húzzál már át inkább a sarki kocsmába!

KOCSMAŐR            De nekem itt kell innom! A szisztéma miatt! Értse meg!

ROBI              Záróra, haver.

KOCSMAŐR            Záróra? Hiszen még ki se nyitottak!

ROBI              Húzzál, vagy felrúglak!

Robi támadólag lép, megragadja a Kocsmaőr grabancát, kilökdösi a

Vadvirágból. A kocsmaőr szinte higgadtan fordul Robihoz.

KOCSMAŐR            Ebből így világvége lesz ám.

ROBI              És ha nekem minden nap az van?

A Kocsmaőr is elballag.

3; ROBI, LAURA, PÉTER, JÚLIA

Robi tétovázás nélkül Gyula feleséért siet, felhajtja. Utána ráérősen néz

körül. A pult mögé megy, megkeresi a tévé távirányítóját, fülrepesztőre

hangosítja a zenei csatornát. Elégedett.

Laura jön be az utcáról. Meglátja Robit, rögtön ingerült.

ROBI              Hi, Hugi!

LAURA         Már megint te vagy a pult mögött?!

ROBI              Mi?

LAURA         Halkítsd le!

ROBI              Ja…

Robi lehalkítja a csatornát.

LAURA         Péter?

ROBI              Felment az arc valamiért.

LAURA         Oké, kösz, beállok addig.

Laura megvárja, amíg a másik kicsoszog a pult mögül. Robi közben egy

sört vesz magához, nyitja. Laura nekilát a pálinka-pancsolás eszközeit

elpakolgatni. Robi leül az asztalához.

ROBI              Hallod?

LAURA         Most nem érek rá.

ROBI              A tízezer! Mi? Azért az kurva sok pénz, mi?

LAURA         Sok.

ROBI              És? Azt mesélte neked, hogy mire vette fel?

LAURA         Neked mit mondott?

ROBI              Meg hogy mindent itt akar hagyni?

LAURA         Azt mondta?

ROBI              Figyelj! Annyi pénzért én tényleg bárkit kinyírok!

LAURA         Nyírjál.

ROBI              Mért másnak adja a melót, mért nem nekem adja?

LAURA         Milyen melót?

ROBI              Szóval nem is tudod, mi?

LAURA         Mit nem tudok?

Robi sört tölt magának, iszik, aztán.

ROBI              Tegnap két órát vártam ám rád.

A bolt előtt! Megdumáltuk. Emlékszel?

                                   Ne mondd, hogy nem is emlékszel! Mert?

LAURA         Semmi kedvem nem volt találkozni veled.

ROBI              Akkor hol voltál? Mert itt se voltál!

LAURA         Mi közöd hozzá?!

Robi meghunyászkodik. Csend.

LAURA         Inkább egyedül akartam lenni egy kicsit.

ROBI              Egyedül?

LAURA         Mostanában megint szeretek magam lenni.

ROBI              Mért?

Laura nem válaszol. Robi kifakad.

ROBI              Egész nap arra készültem! Hugi! Aztán meg

                                   miattad kibaszott szar kedvem lett!

LAURA         Robi! A legjobb barátod felesége vagyok.

ROBI              Ja. És?

LAURA         Gondolkodj már!

ROBI              Ez nem szemétség tőlem.

LAURA         Én szeretem Pétert.

ROBI              Nem igaz! Én szeretem Pétert!

LAURA         Maradjunk annyiban, hogy mind a ketten szeretjük.

ROBI              Csak én szeretem!

LAURA         Nekem viszont az eszem ágában sincs megcsalni őt.

                                   Pláne nem veled, Robi.

ROBI              Velem mért nem?

LAURA         Térj már magadhoz!

ROBI              Nehogy már ezt szégyelljem! És tudod, mért nem?

                                   A Hugi miatt!

LAURA         Még egy Hugi?

ROBI              Az a Hugi! Hallod? Totál kurvára bele voltam zúgva!

                                   Péter, a boss pedig egyáltalán, egy bolhafingnyit se!

                                   Mégis elvárta, hogy az övé legyen, mint minden muff,

                                   mert ő a vezér, azért, érted?

LAURA         Abban a galeriban.

ROBI              A Galeriben! Én pedig könyörögtem neki, hadd járjak

                                   csak én vele. Mert a Hugi, az más, mint a többi kiscsaj,

                                   mert a Hugi az Hugi, mert a Hugi előtte még senkivel se

kavart, még a Tibusszal se, a Tibusz azt tényleg csak úgy vetítette.

                                   De a Hugi meg hányt tőlem, az az igazság.

LAURA         Akkor mért akartál járni vele?

ROBI              Pétert imádta. Aztán egy délután, amikor itt üres volt

                                   a kéró, lehoztuk ide a garázsba, de előtte jól berúgattuk,

                                   aztán meggrilleztük.

LAURA         Mit…?

ROBI              A tesó szopatta, közben én dugtam hátulról, érted.

LAURA         És ezt hagyta?!

ROBI              Hugi? Be volt baszva, mondom.

LAURA         Két kis rohadék.

ROBI              Ja. Szűz volt.

LAURA         Szűz?!

ROBI              Ja, a Hugi. Péter persze még aznap kirúgta. De én hetekig

                                   jártam utána, kértem a szorit, mert! Figyelj, én hagytam

                                   volna a picsába a galerit, a rezervátumot. Ahogy érted!

                                   Aztán becsengettem hozzájuk. Részegen lefeküdtem a

                                   küszöbük elé. Ne tudd meg, hogy megrugdostak!

LAURA         Meg is érdemelted.

ROBI              Meg.

LAURA         Péter is megérdemelte volna.

ROBI              Há’ azért szólok, hogy szerelmes vagyok beléd, és mégse

                                   vagyok szemét. Tudod, mi van? Én még a gyerekedet is

                                   vállalom!

LAURA         Kérhetek valamit tőled?

ROBI              Hugikám! Te bármit!

Laura megemeli a hangját, csaknem üvölt.

LAURA         Ne járj ide! Nem akarlak többé látni. Oké?

Péter jön vissza a helyiségbe.

PÉTER           Na, mi van, Robika? Mit szóltál be Macikának?

LAURA         Ez a kis patkány le nem szállna rólam!

PÉTER           Nem, mi?

LAURA         Nem! Ez megdugna a szemed láttára!

PÉTER           Téged?

LAURA         Engem!

PÉTER           És? Különben is, rég az övé vagy.

                                   Igaz, csákó? Elcseréltelek a Rambo tőrre.

LAURA         Ne szórakozz velem! Nem vagyok abban a hangulatban!

PÉTER           Robikám, ha kéred, tőlem viheted.

LAURA         Még egy szó, és el is megyek vele!

PÉTER           Menjél!

Laura kirohan a Vadvirágból az utcára.

Péter vigyora leolvad. A pult mögé megy. Csend.

ROBI              Iszok még egy sört?

PÉTER           Iszol.

Robi a pulthoz ballag, Péter sört nyit neki. Robi ezt most üvegből issza.

Néhány korty után felhagy vele, mert Júlia áll a Vadvirág bejáratában.

Robi csendben leteszi az üveget a pultra.

4; JÚLIA, PÉTER, ROBI

JÚLIA                        Odaadtad?

Péter kicsit felhangosítja a tévében a zenei csatornát.

Pálinkát tölt magának, megissza.

PÉTER           Jó ez.

JÚLIA                        Tízezer Eurót?

PÉTER           Tisztára gyümölcs.

JÚLIA                        Annak az embernek?

PÉTER           Találkoztál vele?

ROBI              Én mondtam a tesónak, hogy…

JÚLIA                        Te menj innen! Most!

ROBI              Én? Ja! Jó. Csókolom.

Robi kisomfordál. Csend. Péter iszik.

PÉTER           Mint az igazi.

JÚLIA                        A büntetés is igazi lesz, ha rajtakapnak.

Júlia indul fel a házba.

JÚLIA                        És ha tudtam volna, hogy ebből az aranyos kis

                                   sörözőből öt hét alatt egy koszos kocsma lesz…

PÉTER           Az a nő mit akart tőled? Az a Rozi nevű.

JÚLIA                        Arra kért, hogy hagyjuk az ő Gyuláját békén.

PÉTER           Az ő Gyuláját?

JÚLIA                        Így hívta.  

PÉTER           És még?

JÚLIA                        És még mi?

PÉTER           Mit mesélt az apámról?

JÚLIA                        Semmit.

PÉTER           Ne már!

JÚLIA                        Harminc év alatt semmit nem változott.

                                   Gyáva. Nyálas. Sumák. Felelőtlen! Nem csoda,

                                   hogy előbb-utóbb mindenütt megunják és kirakják

                                   az  utcára.

PÉTER           Kicsodák?

JÚLIA            Teljességgel híján a gerincnek. A besúgók tartótisztje volt, kisfiam.

PÉTER           Ez mit jelent?

JÚLIA                        A régi világban? Nem egy normális rendőr.

PÉTER           Valami ügynök?

JÚLIA                        Nekem meg nem volt halvány sejtésem se.

PÉTER           Tényleg nem tudtad?

JÚLIA                        Egy naiv lány voltam, aki felkerültem Pestre egy…

PÉTER           És te feleségül mentél egy ilyenhez?

JÚLIA                        Mondom, hogy nem tudtam!

PÉTER           Mikor mondta meg neked?

JÚLIA                        Hogy nem rendes rendőr?

PÉTER           Gyereket szültél ennek?

JÚLIA                        Téged, Peti!

JÚLIA                        És még mindig együtt élnétek, ha nem hagy el?

Bazmeg, muter!

JÚLIA                        Ne káromkodj előttem!

Csend. Péter tölt magának, megissza. Júlia lerogy egy székre.

PÉTER           Mért van az, hogy nekem mindenki hazudik?

JÚLIA                        Én soha nem hazudtam neked, Péter!

PÉTER           Te nem?

JÚLIA                        Odaadtad azt a rengeteg pénzt!

PÉTER           És?

JÚLIA                        Rosszul tetted.

PÉTER           Megállapodtunk még tízbe, ha elvégezte a munkát.

JÚLIA                        Fel fogom azt az embert jelenteni!

PÉTER           Azzal engem is feljelentesz.

JÚLIA                        Engem is megöletsz vele!

PÉTER           Téged? Mért?

JÚLIA                        Mért? Gondolkodjál!

PÉTER           Mért?

Csend. Júlia a tenyerébe rejti az arcát. Péter pálinkát iszik.

PÉTER           Te még mindig szereted azt a csótányt.

JÚLIA                        Téged féltelek, te idióta!

PÉTER           Engem nem kell.

JÚLIA                        Gyilkos leszel!

PÉTER           És?

Csend.

PÉTER           Szóval ne ölessem meg?

JÚLIA                        Ne!

PÉTER           Mert engem féltesz?

JÚLIA                        Kit féltsek? Csak te vagy nekem!

PÉTER           Nemsokára jön az unokád.

JÚLIA                        És jó lesz az úgy, hogy a börtönben ül az apja?

PÉTER           Mert feljelentesz?

Csend.

JÚLIA                        Sokáig fogalmam se volt, mért alakul az életem úgy,

                                   ahogy. Én egy nagyon butuska lány voltam, kisfiam!

PÉTER           Hogy jön ez ide?

JÚLIA                        Apád elkápráztatott! Jóképű férfi! Igazi nagy dumás.

                                   Ahogy ő tudott udvarolni!

PÉTER           Hogy ismerkedtetek össze?

JÚLIA                        Ünnepség volt a gyárban. Jött egy delegáció.

PÉTER           És köztük volt a jóképű rendőr is?

JÚLIA                        Annyit nevettem! Hogy észre se vettem, közbe belé

                                   szerettem. Aztán meg azt nem vettem észre, hogy már

                                   nem szeretem és el akarok válni tőle.

PÉTER           Tehát nem ő lépett le.

JÚLIA                        De megjöttél te, és minden megváltozott.

PÉTER           Elküldted az apámat?

JÚLIA                        Csak te lettél fontos az életemben egyedül.

PÉTER           Válaszolj már egyenesen, az istenit!

JÚLIA                        Péter!

PÉTER           Te zavartad el őt?

JÚLIA                        Apád elment. Én pedig képtelen voltam az érzelmeimen

                                   kiigazodni. Elhagyni engem! És téged! Egy másik nő miatt?

                                   Vagy mert összecsinálta magát a felelőségtől?

PÉTER           Hogy apa lesz, azt annyi?

JÚLIA                        Igen, azt hiszem, ezért történt.

PÉTER           Akkor ezt értem.

JÚLIA                        Főznél nekem egy kávét?

PÉTER           Persze, mama. Édeset, habosat?

Júlia kászálódik, indul fel a házba.

JÚLIA                        Á, inkább készítek fent magamnak.

PÉTER           De szívesen!

JÚLIA                        Inkább ígérd meg, hogy ma már nem iszol többet!

PÉTER           Jó.

JÚLIA                        Megígéred?

PÉTER           Csak sört, oké?

Júlia az ajtóból.

JÚLIA                        Azt meséli, nagyon meghurcolták.

PÉTER           Ki?

JÚLIA                        Az a nő. A Gyulát.  Pont őt. Mást meg mért nem?!

Megalázták, kikészítették, nyugdíjba zavarták.

Mintha egymaga lett volna az egész mocskos ügyosztály.

PÉTER           Ezt meséli.

JÚLIA                        Ezt.

PÉTER           A bányarém.

JÚLIA                        Vagy húsz évvel fiatalabb az apádnál.

PÉTER           Viszont kurva ronda.

JÚLIA                        Örömmel találkozna megint veled.

PÉTER           Velem?

JÚLIA                        Ha megbékélnél apáddal.

PÉTER           Az nem elég, ha mégse öletem meg?

JÚLIA                        Van róla egy régi fényképem.

PÉTER           Apámról?

JÚLIA                        Azt neked adom, ha…

PÉTER           Nem öletem meg?

JÚLIA                        Szerencsétlen öregember már ő is, akár csak én,

                                   kisfiam.

PÉTER           Oké.

JÚLIA                        Gyere, megkeressük azt a képet!

PÉTER           Mindjárt.

Júlia előre megy. Péter kikapcsolja a zenei csatornát. Indul az anyja után,

aztán előtte brutális szomjúsággal meghúzza a pálinkás üveget.

5; ROBI, LAURA, PÉTER

A Vadvirág bejárata előtt Robi és Laura jelennek meg. Péter a sok pálinkától

zihálva hagyja el a helyiséget.

LAURA         Itt várj meg!

ROBI              De tíz percnél tovább nem várok ám.

LAURA         Csak bedobálok pár cuccomat.

ROBI              Ha nem jössz ki, bemegyek utánad.

LAURA         Ne! Várj itt!

ROBI              De csókolj meg!

LAURA         Ezt ne kérd!

ROBI              De! Meg kell csókolnod, különben nem hiszem el.

LAURA         Mit? Mit nem hiszel el?

ROBI              Hogy hozzám akarsz költözni.

LAURA         Direkt kértelek, hogy ezt ne értsd félre!

ROBI              Nem is értem, Hugi.

LAURA         Csak pár napra mennék.

ROBI              A többit meglátjuk.

LAURA         Egy-két hétre, ha nem találok jobbat.

ROBI              Ne felejtsd, az enyém vagy.

LAURA         Már mondtam, ez nagyon rossz vicc!

ROBI              Bocsesz-vocsesz.

LAURA         Aztán húzok vissza Londonba. Vagy bárhová!

ROBI              Hé! Engem nem hagyhatsz el!

LAURA         Mi van? Na jó, Robi, felejtsük az egészet!

ROBI              Hadd menjek veled!

LAURA         Londonba?

ROBI              Vagy bárhova!

LAURA         Mint a barátom?

ROBI              Mer?

LAURA         Semmi szex.

ROBI              Akkor…csókolj meg!

Laura hagyja magát megcsókolni. A tapizást elhárítja.

Péter jön vissza a helyiségbe, egy gyűrött, hatszor nyolcas fotót bámul.

Odakint.

ROBI              Figyelj, mégis az lesz a jó, ha bemegyek veled.

                                   Ez a mocsok nagyon megrugdos ám, ha nem állok

melletted, és nem védelek. Hallod?

LAURA         Hívjál inkább egy taxit, az isten verjen meg!

ROBI              Minek? Tíz percre se lakunk gyalog.

LAURA         Na jó…

Laura belép a Vadvirágba. Robi odakint odébb csoszog. Péter a pult mögött

Laurára pislant, aztán a figyelme visszafordul a fotóra.

Laura menne fel.

PÉTER           Paprikás krumpli lesz?

LAURA         Az legyen?

PÉTER           Még nem főzted meg?

LAURA         Nem.

PÉTER           És hol voltál?

LAURA         Robival.

Péter felnéz a képről.

PÉTER           Ha hánysz tőle, mért is hülyíted?

LAURA         Elcseréltél arra a tőrre, nem?

PÉTER           Ja. De.

Péter figyelme visszatér a fotóra. Laura kimegy a helyiségből, ám szinte

rögtön visszalép.

LAURA         El fogom vetetni.

PÉTER           Mi?

LAURA         A babánkat. Jelentkezek abortuszra.

Péter csak bámul. Aztán mutatja a fotót.

PÉTER           Ez itt az apám. Vagy harmincöt évvel ezelőtt.

Laura odaballag, megnézi a képet, de nem veszi a kezébe.

LAURA         Aha…

PÉTER           Hasonlítok rá?

LAURA         Nem nagyon. Egyáltalán.

PÉTER           Szerintem se.

LAURA         Szóval nem bánod?

PÉTER           Mit nem?

LAURA         Az abortuszt.

PÉTER           A te gyereked.

LAURA         Ja! A tiéd nem. Akkor...bocs, hogy szóltam.

Laura fordul, indul fel.

PÉTER           Főspicli volt. Az apám. Jó, mi?

LAURA         Nem mindegy?

PÉTER           És mennyit kérnek mostanában egy kaparásért?

LAURA         Honnan tudjam?

PÉTER           A kurva anyjukat, mi?

LAURA         Aha.

PÉTER           És anyámnak?

LAURA         Azt mondasz neki, amit akarsz.

PÉTER           És mit is akarok mondani?

LAURA         Elmegyek.

PÉTER           Mi van?!

LAURA         Elhagylak, Péter.

PÉTER           Na ne.

Péter leteszi a fotót a pultra.

PÉTER           Tudod jól, hogy azt nem lehet!

LAURA         Miért ne lehetne? Amióta hazajöttünk, egyre bunkóbb

                                   vagy velem.

Laura kimegy a helyiségből. Péter csak bámul utána.

Rohan az ajtóig, ott megáll, üvöltve.

PÉTER           És? Leszarom, hallod? Tőlem! Húzz a picsába!

Péter otthagyja az ajtót, ellép.

Robi jelenik meg a Vadvirág bejáratánál. Várakozás közben fülel befelé.

Péter lép megint az ajtóig.

PÉTER           Bazmeg!

Péter visszamegy a pult mögé. Meglátja a fotót.

A pult alól előkapja a tőrt, dühödten vágja a fotóba és az asztal lapjába.

Robi lép be a Vadvirágba. Péter és Robi egymásra merednek.

ROBI              Hi, csákó.

Robi beljebb lép. Péter zihál, lassan lehiggad.

ROBI              Mi az ábra?

PÉTER           Nem ittad meg a sörödet.

ROBI              Nem?

PÉTER           Ez a tiéd.

ROBI              Ja!

Robi a söréért megy, iszik, közben meglátja a tőrt és a fotót.

PÉTER           Az apám. A muter „megtalálta”.

ROBI              És most?

PÉTER           Látod.

ROBI              Megwoodooztad?

PÉTER           Ja.

ROBI              És… a Hugi?

PÉTER           Laura?

ROBI              Nem szólt neked semmit?

PÉTER           Mert neked?

ROBI              Mondta?

PÉTER           Hogy elhúz a faszba?

ROBI              Szóval szólt?

PÉTER           Végre. A kurva anyjába.

ROBI              Az jó. Hogy így érzel.

PÉTER           Mert az neked mért jó?

ROBI              Há’ nem? Nekem adtad. Nálam fog lakni.

PÉTER           Hozzád akar költözni?

ROBI              Ezt nem mondta?

PÉTER           A kisszobába?

ROBI              Mer?

PÉTER           A szüleidhez, a lakótelepre?

ROBI              Felrúgom ám anyámat is, ha beleugat!

PÉTER           Akkor ez is jó. Nem?

ROBI              Meg lesz oldva.

PÉTER           Csak van még egy kis gond.

                                   Előtte én rugdoslak fejbe, Robika.

ROBI              Mer? Mért?

Péter a pultot átugorva támad Robira. Egy hatalmas pofont kever le neki.

Robi ettől a fenekére huppan.

PÉTER           Na? Szerinted ez hány kilós volt, kiscsákó?

ROBI              Ne!

PÉTER           Mit ne? Állj fel!

ROBI              Ne!

Péter oldalba rúgja Robit. Aztán megragadja a grabancánál, talpra

rángatja, kipenderíti a Vadvirágból. Robi a hasán landol odakint.

Péter még egyszer oldalba rúgja, aztán végig nézi, ahogy Robi

nagy nehezen négykézlábra tápászkodik és kivánszorog a színről.

6; PÉTER, GYULA, JÚLIA

Gyula jön be, visszafordul, megnézi magának Robit. A fejét csóválja.

Péter Gyulát fürkészi. Gyula Péterhez fordul.

GYULA         Jó napot, fiam.

PÉTER           Maga mért jött vissza?

GYULA         Maga verte meg a barátját?

PÉTER           És?

GYULA         Megtudhatnám, miért?

PÉTER           Nem.

Péter fordul, bemegy a Vadvirágba, Gyula utána.

GYULA         Mégis?

PÉTER           Csak. Minek jött vissza?

GYULA         Nem is tudom. Csak arra gondoltam, hogy…

PÉTER           Mire?

GYULA         Hát éppen ez az, hogy…

PÉTER           Mondani akar végre valamit?

GYULA         Mit is mondhatnék?

PÉTER           Szóval még ücsörögne nálam egy kicsit.

Gyula beljebb lép, eljut egy asztalig, ám nem ül le.

GYULA         Nos…a sarkon eldiskuráltam a Kocsmaőr úrral…

                                   Tudja, különös kis ember, sajátosan őrült mániával…

                                   Szinte irigylem őt.

PÉTER           Én nem.

GYULA         Persze, maga nem. Találkoztam az édesanyjával is.

PÉTER           Mesélte. És?  

Péter otthagyja Gyulát, kimegy hátul. Gyula egy darabig toporog, aztán leül az asztalhoz. Gyula magának motyogja.

GYULA         Tudja, az adatok…meg minden…És amiről szó volt,

                                   ugyebár… Péter, maga nyilván csak viccelt, amikor

                                   erre…a bérgyilkosságra… Csak múló hangulat,

                                   vissza is adom a pénzt, spongyát rá!

Péter jön vissza, megnézi magának Gyulát. A pult mögé megy, megbámulja

a tőrre tűzött fotót, aztán Gyulát fürkészi.

GYULA         Beszélnünk kell.

PÉTER           Szerintem meg nem kell.

GYULA         Higgye el, előbb-utóbb magához szokik ez a gondolat!

                                   Mint egy kábítószer, ital, vagy a cigaretta. És egyre nehezebb

                                   lesz elhessegetnie! Maga egy ártó szellemet idézett meg, Péter!

Péter üvegből húzza meg újra a pancsolt pálinkát.

GYULA         Tehát vissza szeretném adni a pénzt. Mindet. Rendben?

Péter kijön a pult mögül, rá se néz Gyulára, kirohan a Vadvirágból,

magára csapja az ajtót.

GYULA         De hát…most hová megy? Ó, istenem!

Csend. Gyula feltápászkodik, a bejárathoz csoszog, kimegy, visszajön.

Leül az asztalhoz. A tenyerébe rejti az arcát.

Júlia áll a hátsó ajtónál. Mereven nézi Gyulát. Gyula nagy sokára megérzi

a tekintetét. Hosszan, moccanatlan merednek egymásra.

GYULA         Szervusz.

JÚLIA                        Kértelek, hogy tűnj innen, és ne gyere vissza!

GYULA         Megyek. De előbb…

JÚLIA                        Most! Rögtön!

GYULA         Visszaadom Péter pénzét.

Gyula kiteszi az asztalra a bankjegyeket. Júlia erre rámozdul, a pénzért megy,

magához veszi, indul vissza a házba.

JÚLIA                        Ezt köszönjük.

GYULA         Muszáj lesz bevallanom neki!

JÚLIA                        Mi? Mit? Nem!

GYULA         Pedig…

JÚLIA                        Tűnj el innen, nem érted?

GYULA         Mennék én! Hajaj! Iszkolnék! De nem tehetem.

                                   Most már mindenképpen megtalálna. Másik nyomozót,

                                   aztán esetleg másik bérgyilkost fogad…

JÚLIA                        Akkor…öld meg magad!

GYULA         Hát igen…az megoldás lenne. De ismersz. Gyáva voltam

                                   mindig.

JÚLIA                        Az.

GYULA         Köszönöm, hogy figyelmeztettél.

JÚLIA                        Nem miattad tettem.

GYULA         Ha csak a fiam miatt, azt is köszönöm.  Elég kellemetlen lett volna, ha a jelenlegi életkörülményeim között talál meg.

JÚLIA                        Jól lecsúsztál, Gyula.

GYULA         Le? Honnan? Annyira azért nem jártam fent sose.

JÚLIA                        Ezt is csak magadnak köszönheted.

GYULA         Igen. hogyne.

Csend.

JÚLIA                        Undorító az a bibircsók az orrod alatt.

GYULA         Néha az a benyomásom, hogy én már úgy is csak egy

                                   nagy szőrös bibircsók vagyok...

JÚLIA                        Nem vagyok rá vevő: ne sajnáld magad!

GYULA         Bocsánat.

JÚLIA                        És most menj végre a Pokolba!

GYULA         Megyek. Örülök, hogy látlak. Te szépen öregedtél meg.

Júlia a pult mögé megy, meglátja a tőrt, és a tőrre tűzött fotót.

Bámulja.

JÚLIA                        Tudja.

GYULA         Mit?

Gyula is a pulthoz megy, nézi a fotóját.

GYULA         Sejtettem.

JÚLIA                        Akkor menj már innen!

GYULA         Hová? Kell legyen végre elég bátorságom!

JÚLIA                        Most?!

GYULA         Éppen most. Nézd, kedves! Amikor rádöbbentem, és

                                   ez elég hamar megtörtént, hogy… Péter saját magam

                                   megtalálásával… Féltem, Júlia.

JÚLIA                        Féljél is!

GYULA         És te mitől félsz jobban? Hogy nyíltan, őszintén beszélek

                                   végre a fiammal, vagy hogy megöl,  és a börtönbe jut miattam?

                                   Mi történik, ha elmesélem neki, szerintem hogyan is volt?

                                   Hogy az én szempontomból mi az igazság? Hogy kettőnk közül

                                   ki hagyott el kicsodát, és miért?

JÚLIA                        Te mentél el.

GYULA         Te küldtél.

JÚLIA                        Nem kellet sokszor kérni.

GYULA         Nem. Hát persze, hogy nem.

JÚLIA                        Ávós!

GYULA         Az már rég nem volt az ÁVO.

JÚLIA                        Spicli!

GYULA         Állambiztonsági rendőrtiszt.

JÚLIA                        Hívd, aminek akarod!

GYULA         Ne félj, rólad nem mondok egy rossz szót se.

Gyula visszaballag az asztalához, leül. Csend.

Júlia egy kicsit nyugodtabban.

JÚLIA                        Ma akarod megmondani?

GYULA         Ha bírom.

JÚLIA                        És…mit mesélsz majd?

GYULA         Ne aggódj!

Júlia kiráncigálja a tőrt a pultból, a fotót a pénz mellé a zsebébe rejti.

Gyula nyájasan érdeklődik.

GYULA         No és a második férjed?

JÚLIA                        Mi van vele?

GYULA         Remélem, benne nem kellett csalatkoznod.

JÚLIA                        Nem, benne nem.

GYULA         Anyád is kedvelte?

JÚLIA                        Ferenc rendes ember volt.

GYULA         Hála isten.

JÚLIA                        Ahogy mondod.

GYULA         Ha igazán szerettél volna, nem érdekel, mi a munkaköri

                                   beosztásom.

JÚLIA                        Még most is szégyellem magam miattad!

GYULA         Ugyan miért?

JÚLIA                        Ha tudom, szóba se állok veled.

GYULA         No igen.

Csend.

JÚLIA                        Inni. Kérsz valamit?

GYULA         Kérhetek?

JÚLIA                        Ez egy kocsma.  Alkohol?

GYULA         Talán valami hűsítő?

JÚLIA                        Hozzá kávé?

GYULA         Á, a vérnyomásom.

JÚLIA                        Kóla?

GYULA         A cukrom.

JÚLIA                        Szóda?

GYULA         Az meg a bugyborék.

JÚLIA                        A csapvíz jó lesz?

GYULA         Látod, én nem öregszem szépen.

Júlia kivisz Gyulának egy pohár ásványvizet.

JÚLIA                        És ez az új barátnőd?

GYULA         Rozika?

JÚLIA                        Hány évvel fiatalabb nálad?

GYULA         Tizenöt?

JÚLIA                        Ő mit eszik rajtad?

GYULA         Mostanában a bibircsókomat?

Júlia otthagyja Gyulát, visszamegy a pult mögé.

JÚLIA            Szóval kirúgtak az elvtársaid.

GYULA         Ki.

JÚLIA                        Téged mért, ha mást nem?

GYULA         Nem mindegy? Jól elvoltam eddig.

JÚLIA                        És nem gyötört a lelkiismeret?

GYULA         Engem?  Péter miatt néha.

                                   És ti? Veletek minden rendben volt, amíg

                                   a fiúnk a fejébe nem vette, hogy…

JÚLIA                        Velünk minden rendben !

Péter jön vissza zaklatottan, magába fojtott dühvel.

7; PÉTER, GYULA, JÚLIA, LAURA, KOCSMAŐR

PÉTER           Laura? Itt van még?

Péter a hátsó ajtóhoz siet, benyit, elindul felfelé, aztán inkább visszatér

a helyiségbe. A pult mögé megy, iszik a pálinkából.

JÚLIA                        Jaj, kisfiam!

PÉTER           Mi van?!

JÚLIA                        Üvegből…

PÉTER           És?

Csend. Péter megint meghúzza az üveget. Gyula összeszedi a bátorságát.

GYULA         Ő…fiam…az a helyzet…

PÉTER           Mi a helyzet?

JÚLIA                        Talán mégse ma kéne, hogy…

GYULA         De! Péter! Be kell valljam…neked, hogy…

PÉTER           Mióta tegeződünk, faszikám?

JÚLIA                        Péter!

GYULA         Igaza van, bocsánat.

PÉTER           És mért ücsörög maga még mindig itt? Mért nem

                                   megy a kibaszott dolgára?

GYULA         Fiam!

PÉTER           Megáll az eszem! Egy valag pénzt adok neki, és

                                   itt töketlenkedik!

Péter kirohan a hátsó ajtón. Gyula tanácstalanul néz Júliára.

JÚLIA                        Látod, Gyula…

Kintről dörömbölés, Péter üvöltése.

PÉTER           Macika! Nyisd ki! Hallod?

Csend. Péter jön vissza. Elballag Egonig, megsimogatja a fejét.

JÚLIA                        Összevesztetek?

PÉTER           Nem.

JÚLIA                        Akkor…

GYULA         Fiam!

JÚLIA                        Gyula…úr mondani szeretne valamit. Hogy…

GYULA         Már hetek óta tipródom! Már anyád is tudja…

                                   Mennyire féltem kimondani, hogy…

Péter Egont bámulja.

GYULA         Hiszen az apák bizonyosan igaztalanul ítéltetnek meg…

                                   Egyfelől, ugye… Hiszen ha úgy vesszük, az egész nem

                                   más, mint egyfajta küzdelem a… amely persze mindig a

                                   fiúk győzelmével ér véget, és… Másfelől…

Péter az anyjához fordul.

PÉTER           Laura nem mondott neked semmit?

JÚLIA                        Mit mondott volna?

PÉTER           Semmit.

Csend.

GYULA         Mégis szeretném, hogy az utolsó szó jogán

                                   meghallgatnál, hogy… hogyha tudom, elmagyarázzam,

                                   nem voltam én aljas, olyan silány, csak hát az élet, az

                                   életben… Talán tényleg az a legnagyobb bűnöm, hogy

                                   itt legbelül egy végtelenül gyenge ember vagyok.

Csend. Péter Gyulát nézi.

PÉTER           Maga elvállalta, hogy felkutatja és megöli az apámat.

GYULA         Anyukádnak visszaadtam a pénzt.

PÉTER           Az engem nem érdekel.

GYULA         De…

PÉTER           Hajtsa fel és gyilkolja meg!

GYULA         De hát én vagyok az apád!

PÉTER           Nem. Maga nem az apám.

Laura jön be a helyiségbe, a vállán tömött sporttáska lóg.

Megy át a kijáratig.

LAURA         Hát akkor…csókolom, Julika néni…és mindent köszönök.

JÚLIA                        Mi…mit mondasz?

Laura Péterhez fordul.

LAURA         Ez…van, Péter. Bocs…ne haragudj!

Laura kimenekül a Vadvirágból, rohanvást eltűnik.

Csend.

JÚLIA                        Péter! Kisfiam! Mi volt ez?

Péter az üveg pálinkáért nyúl, meghúzza.

JÚLIA                        Mégis összevesztetek? Hová ment Laura?

Péter lecsapja a pálinkás üveget, felkapja a tőrt, rohan Laura után.

JÚLIA                        Úristen! Gyula! Rohanj utána!

GYULA         Igen…

Gyula Péter után siet.

Csend.

Az ellenkező irányból a Kocsmaőr jelenik meg, elbámul a távozók

után, aztán belép a Vadvirágba.

KOCSMAŐR            Á, a mama! Csak nem kegyed lett ma a csapos?

                                   Kérem szépen! Elmúlt két óra! Remélem, nagyon

                                   nyitva vannak, ebben most nem lehet bibi!?

Júlia a pult mögé vánszorog.

JÚLIA                        Mit tetszik?

KOCSMAŐR            Ez az! Ez tetszik! Egy sört és egy unikumot!

                                   Milyen sörük is van? Mindegy! Most figyeljél, Joszif!

Júlia kitölti az unikumot. A kocsmaőr megissza. Júlia egy üveg sört nyit,

poharat tesz hozzá. A kocsmaőr lecsapja az unikumos stampedlit.

KOCSMAŐR            Kaphatnék gyorsan még egyet?

Júlia tölt, Kocsmaőr megissza, a stampedlit lecsapja.

KOCSMAŐR            Ha nem túl nagy kérés, talán még egyet?

Júlia tölt, Kocsmaőr iszik, a poharat lecsapja.

Júlia tölt, Kocsmaőr iszik, a poharat lecsapja.

És így megy ez, amíg sötét nem lesz.