KÉPREGÉNY





                                                          
                                       KÉPREGÉNY
                                     (a rémember: remember)

                                          (játék két részben)

                              Szereplők:
                                                 MESTER
                                                 ASSZONY
                                                 FIÚ
                                                 A SZŰZ
                                                 A NEM SZŰZ
                                                 POSTÁS
                                                 MECÉNÁS
GONDNOK
                                                 BÓDOGNÉ
                                                 
                                   




A szín: egy lakótelepi szeméttároló, ami most
egy kilakoltatott család élettere is.
A tároló előtt keskeny előtér.
A ”nappali” leginkább egy műterem.
Ebből a helyiségből hátul két vasajtó nyílik.   
                                    Odakint goromba koratéli fagy uralkodik.







ELSŐ FELVONÁS

1;  GONDNOK , BÓDOGNÉ

 A színpad  bal szélén egy zöld, gurulós kuka tartózkodik.
A Gondnok  a kukában kotorászik egy bottal,a mellette lévő
mocskos nejlonzsákba válogat, közben kifelé magyaráz.
A színpadon elől, jobbra egy kissámli, amellett kisasztal,
azon váza,a vázában művirág.

GONDNOK          Nomármost, kedves, láthatja, a rácsodálkozásom
bizonyítja a  nyitottságomat. De ugyanakkor
igényelnék kegyedtől némi körülhatárolást is.
Megvizsgál egy darab kenyeret, finyásan visszadobja.
Mivel az iménti állítása kissé meghökkentő.
Nem nagyon, hiszen hallottunk már ilyet.
Hajaj, de hányszor.  
Bódogné kintről.
BÓDOGNÉ           Ugyan már, Géza, ne szédítsen a dumájával!
GONDNOK          Ám tamáskodásom csak arra...hoppá (?)
Újabb kenyérserclit talál, ez átmegy a rostán, a zacskóba kerül.
Vonatkozik. Hogy. Biztos benne?
BÓDOGNÉ          Amit mondtam, az mondva van és kész.
GONDNOK           De éppen ez az, ami probléma!
És mint ilyen, még nyitva van.
BÓDOGNÉ          Akkor csukja be, és siessen!
GONDNOK          Egy pillanat.
BÓDOGNÉ           De nem érek rá, mondom!
Ráér útközben is okoskodni!
GONDNOK           Gazdag telérnek tűnik ez a kuka.
BÓDOGNÉ           Akkor egyedül megyek.

Ehhez képest BÓDOGNÉ belép.

GONDNOK          Rossznak nevezzük azt a felvetést, a maga esetében a jóslatot,
                              amely a problémát hamisan állítja be, tehát a választ ab ovo elvéti.
BÓDOGNÉ           Mi van?!
GONDNOK          Így aztán az iménti kijelentésére, noha az a nyitottság és az eldönhetőség látszatát kelti, nincs és nem is lehet jó válasz. Nos, azt hiszem, most végre teljesen világosan fejeztem ki magam, tündéri Szidónia.

BÓDOGNÉ csípőre tett kézzel.

BÓDGONÉ           Vetíti nekem itt ezerrel a huncutot.
GONDNOK          Én csak megpróbálom kegyedet értelmezni.
BÓDOGNÉ           Akkor maga értse meg ezt: egynéhányszor már korrekten közöltem magával, hogy Alíz a nevem.
GONDNOK           De érti a problémámat? Mármint a felvetésével kapcsolatban.
BÓDOGNÉ          Alíz a nevem, és nem vagyok hülye.
GONDNOK           Akkor jó. Mert így újra bátorkodhatom megkérdezi kegyedtől:
 miért éppen ma lenne a világvége?
BÓDOGNÉ          Azért, mert ma lesz.
GONDNOK          No de milyen előfeltételezéből indult ki?
BÓDOGNÉ           Úgy ébredtem.
GONDNOK           Á, szóval ez egy ébredés utáni hangulat magánál, amit nem
                                volt képes a csipával együtt a szeméből kidörzsölni.
BÓDOGNÉ           El-kez-dő-dött!
GONDNOK          A világvége.
BÓDOGNÉ           És kész.
GONDNOK           Hmm. Szóval ez ilyen? Hogy az ember észre se veszi, és?
Már vége is? The end? Konyec? Finito filma?
BÓDOGNÉ           Hát lássa, így megy ez.
GONDNOK          A mindenit.
A gondnok mélyen beleturkál a kukába, aztán szinte derékig bele is hajol.
Egy barbi babát talál,akit rózsaszín csipkés hálóingben dobtak ki.
Mutatja az asszonynak.
GONDNOK          Ezt nézze már! Egy tündér.
BÓDOGNÉ           Na... 
GONDNOK           Ilyet!  Tegnap meg az az okos telefon...
BÓDOGNÉ           Mit akar ezzel, dobja vissza!
GONDNOK          Nem, őt nem.
A gondnok a kabátzsebébe teszi a babát , de úgy ám, hogy az kilásson.
Aztán visszatér a guberáláshoz. A beszélgetés most kicsit szaggatottan.
GONDNOK         Szóval...csak egy hajnali hangulat?
BÓDOGNÉ         Nem csak. De az.
GONDNOK         Meghökkentő ráébredés, némi kétségbeeséssel?
BÓDOGNÉ         Így már pontos.
GONDNOK        Civil kis megrettenés a létezés lélekszaggató idegenségétől?
BÓDOGNÉ         Mi az, hogy civil?
GONDNOK         Meg ne sértődjék, Szidónia, de maga mégse filozófus.
BÓDOGNÉ         Az lenne sértő, ha a kollégájának nézne.

A sikeres riposzton összemosolyognak.
A férfi tovább kukázik, csak sokára szólal meg.
GONDNOK          Persze, várható, hogy a világvége pont olyan nap
                              lesz, akár a többi. Szürke, unalmas, nyomott, kopott.
                              Ebből a szempontból minden nap az utolsó, nem?  Minden
                              óra, perc, a pillanat extázisai... És mivel soha nincs most,
éppen ezért észre se vesszük, hogy most...nézze ezt meg!
A gondnok egy gondosan lezárt műanyag ételhordót emel ki.
BÓDOGNÉ           Arany keze van magának, doktor úr..
GONDNOK          Á, csak nem figyelek oda. Pontosabban nem vágyok arra különösebben, hogy találjak. Ez a titka.
                              Nem akarok találni, ezért rálelek.
A férfi óvatosan kinyitja az ételhordót, belenéz.
GONDNOK          Pörkölt, tarhonya!
BODOGNÉ           Szóval nem kísér el?
MESTER               Mondom, hogy de! Végzek itt, és mára csakis az öné vagyok.
A gondnok beleszagol az ételhordóba.
GONDNOK          Az illata alapján... Nahát ilyet, Szidónia!
Várjon csak!
A dzsekije zsebéből egy műanyag evőkanalat varázsol elő.
Megtörölgeti, lerázogatja.

GONDNOK          Mondjuk tegnap az a telefon, az nem volt annyira
szerencsés lelet.
                              Mert ha az lett volna, azon telefonálhatna.
                              De nem lopott volt, nem azért hajították ki.
Besülhetett az akkuja, szerintem.
Így aztán nem ért az egy fillért se.
                              De azt se lett volna szabad kidobni!
                              A proféta szavával, Szidónia: bizony mondom
                              néktek, szörnyű népek azok, akiknek
                              van hol lakniuk!
                              Ezek itt egyszerűen mindent kidobálnak.
GONDNOK egy egészen kicsi falatot megkóstol, feszülten figyeli az ízét.
GONDNOK          Nahát! Hölgyem! Ez annyira friss még, hogy
                              csaknem langyos. És finom! Kóstol?
BODOGNÉ           Nem szégyelli magát?
GONDNOK          Mért?
BODOGNÉ           Maga gondnok itt, és nem egy szerencsétlen hajléktalan.
GONDNOK          Felfaljuk gyorsan.
BODOGNÉ           Nem érti, hogy még fel kell hívjam a fiamat?
                              Hogy szóljak neki. Az anyja vagyok, hogyne szólnék!?
GONDNOK          Hát szóljon! Mondtam én, hogy ne szóljon?
                              Eszünk, megyünk. Negyed óra.
BODOGNÉ           Azt  nem várom meg.
GONDNOK          De várjon!
BODOGNÉ           Lent a téren találkozunk.
GONDNOK          De várjon már, na!
BÓDOGNÉ           Maga csak eszegessen és okoskodjon!

Bodogné boldogtalanul faképnél hagyja a gondokot.

GONDNOK          Okoskodjak? Miért ne okoskodjak? Megtehetem.
                              Maga azt mondja, elkezdőtt a világvége, mert így érzi.
                              És én ezt az érvet így el is fogadom, kedves Szidónia.
                              Csak a kéréseim feltevésével akad módszertani problémám.
Rálegyint az asszony hült helyére.
Ki kezdte? Mi kezdte? És miért? És mi a célja a
                              mai világvégével? És mi volt a célja a tegnapival?
A kukát otthagyja, átsétál a színpad elején.
Közben elhúzza az előteret és a belső helyiséget elválasztó vasajtót.
A színpad jobb szélén leül a kissámlira, a hátát a falnak támasztva.
Mi lesz a holnapival? És mi  célja volt a teremtésnek
                              egyáltalán? He? Ki töltött szart a palacsintába, dió, túró,
vagy baracklekvár helyett?
Eszik. Izlik neki.


         
2; A SZŰZ, MESTER,  GONDNOK

A  fény a színpadon.
Középen egy franciaágy, amin most A Szűz pózol: négykézláb
áll, a farmerját kicsit letolta, a fenekét imígyen mutatva.
 A  festőállvány, közvetlenül egy másik zöld kuka mellett, mögött.
Az állványon a Mária és a Kisded egy igen giccses változata látható
csaknem ekészült állapotban.
A kuka mélyén mocorgás támad.
A mester bukkan fel belőle. Aztán benne áll.
A kezébe veszi a festőpalettát,és egy vékony ecsetet.
Perspektívát méricskél. A mester télikabátban, füles sapkában, levágott ujjú rongykesztyűben fagyoskodik.

MESTER     Naná, hogy gazdagok leszünk, szerelmem!

A Szűz kicsit megmoccantja a fenekét.

MESTER     Kőgazdagok. Elhiszed?
A SZŰZ      Hideg van!
MESTER     Ha nem törődsz vele, akkor nem érzed.
A SZŰZ      Legalább a hősugárzót kapcsold be!
MESTER     Hétfőn nekikezdek. Három hét alatt lezavarom. Fény,                                             pompa, ármány, szerelem, aztán annyi.  Dől a lé.
A SZŰZ      Csak egy kicsit! A fenekemre!
MESTER     És tudod, hogyan lesz?! Először a Vígadóban állítom ki.
                    Milliókat fizetnek majd egyetlen képemért. És akik hozzájutottak ,
                    hazaviszik, otthon a falra akasztják, és zokogva hullanak
                    térdre előtte. Így lesz.
 Egy pillanatra elmélázik.
Igen! Így. Hogyan is lehetne másképp?
A SZŰZ      Fázok!
MESTER     (Dúdolva.)    Nyomor, nyomor, nyomor, háromszor is                                             nyomor cseszegeti kedélyem. Komor, komor, komor,  háromszor is komor, hogy nincs semmi esélyem...

A SZŰZ  felhúzza a nadrágját.

MESTER     Hé! A jó életbe! Mit művelsz?!
A SZŰZ      Felöltözök!
MESTER     Dehogy öltözöl! Térdelsz vissza!

A szűz duzzogva engedelmeskedik.
A mester az iménti nótát fütyörészi, aztán óbégatva kitör.

MESTER     De nem hagyom magamat! Felfújom az arcomat!

A mester felfújja az arcát, aztán két mutatóujjával kipukkasztja.

MESTER     Na? Milyen?
A SZŰZ      Mi milyen?
MESTER     Hát ez a nóta!
A SZŰZ      Nem is értem.
MESTER     Mit nem értesz ezen?!
A SZŰZ      Azt nem, hogy lesz a képeidből világsiker.
MESTER     Mert majd azt festem meg, hogy már piára se tellett a pénzből. Mert annyira lepusztult mindenki, hogy rettegni sincs ereje attól, mit hoz a holnap.
A SZŰZ      Mért, mit hoz?
MESTER     Semmi jót. Másnak. Csak nekem. Mert én kivirágzok
                    ebből a kupac szarból, akár egy dögön nőtt orchidea.

 A lány  ebbe nagyon belegondol.

A SZŰZ      De akkor csak neked lenne jó, nem?
MESTER     De. Ám addig minden nap nekem is egy kicsit rosszabb.
Pedig azt hinné az ember, hogy annál, ami most van,
már nem lehet. Aztán kiderül, hogy egy frászt nem.
A SZŰZ      És ez elég lesz egy képregénynek?
MESTER     Persze, hogy! Mert bár rohadt az élet, a történet végére, hiába minden ármány, az élet jóra fordul.
A SZŰZ      Keep smiling sunsine?
MESTER     Ahogy mondod. Mert ilyen még nem volt.
A SZŰZ      És ebből aztán kőgazdag leszel?
MESTER     Még a kőnél is gazdagabb. Benne leszek a Fortress Magazinban is. Mint az év sikerembere: festőművész és forgatókönyvíró kategóriában.

A lány egy picit megriszálja a fenekét.

MESTER     Három hét. Mihelyt egy kis levegegőhöz jutok.
Egyszer, egy  hétfői napon. Elkezdem. Minden napra egy kép.
Az első: a főhősöm megismerkedik egy gyönyörű, gazdag nővel. Második: bankot rabolnak. Harmadik:  a pénzzel pedig elmenekülnek valami Csendes-óceáni szigetre.
A SZŰZ      De ha gazdag a nő, akkor mért rabol bankot?
MESTER     Unalomból? Kalandvágyból! Told le a bugyidat is! A pucér fenekedet
                    akarom látni.
A SZŰZ      De fázok!
MESTER     Nem érdekel.

A Mester előbb a szűz fenekét, aztán a festményt méregeti elmélyülten.
A "Kisded" szemét javítgatja,  oda se figyelve dudorászik.

MESTER     Sej a Bajza utca sarkán áll egy palota.
Ha maradt egy csöppnyi eszed, nem mész el oda.
                    Mert a palota kapujában már más kéreget
                    És ha te is ott próbálod, szétverik fejed...

Elkeseredetten csapja le az ecsetet.

MESTER     Ne már, a jó életbe!
A SZŰZ      Még mindig bandzsa?
MESTER     Bármit csinálok!
A SZŰZ      Megnézhetem?
MESTER     Mit akarsz látni?! Hol randán méreget, hol pedig                                                     gúnyosan rámbandzsít!
A SZŰZ      Dehát te alkotod őt, nem?
MESTER     Mit tudom én már, ki alkot itt kit?!
A SZŰZ      Ja, ha már te se tudhatod...

 A mester a kezébe veszi az ecsetet.

MESTER     És ettől a tekintettől persze szegény Mária aggódó                                                            mosolya is egyre hátborzongatóbbá válik.
A SZŰZ      Akkor mért ezt fested, és mért nem vágsz bele a
képregénybe máris?
MESTER     Máris?! Mikor máris? Azt kell pingálni, kis szívem, amire  a Vaterán meg a piacon kereslet van. Amit az újgazdag tahók
                    megvesznek. Különben már a jövő héten nem lesz mit zabálni.
                    Érted? Nincs szabad három hetem! Nem is lesz soha!
Mert ezek ezt teszik ki a falra, ezelőtt hullanak térdre és
bűnbánóan zokognak.
                    Aztán, ha végeztek, megtisztulva isszák le magukat,
                    és másnap újra ők a világ ragadozói.
A SZŰZ      A "tahók"?
MESTER     A tahók.
A SZŰZ      És a képregényedet majd nem ezek a tahók veszik meg?
MESTER     Hülye vagy? Csakis műértők! Igazi, békebeli sznobok.
                    A ”pop-kultúra Michelangeloja”. Majd így emlegetnek.
                    A magyar Andy Warhol.
Aztán eladom a megfilmesítési jogot Hollywoodnak.
A SZŰZ      Hát ők is megveszik?
MESTER     Meg.
A SZŰZ      Biztos?
MESTER     A képregény a menő. Biztos.
A SZŰZ      És akkor elveszel feleségül?
MESTER     Nem.
A SZŰZ      Vagy igen mégis?
MESTER     Tizenhét éves se vagy.
A SZŰZ      Engem nem zavar.
MESTER     Jó. Elveszlek.
A SZŰZ      Mikor?
MESTER     Riszáld a segged!

A  szűz riszál. 

A SZŰZ      De mért kell az én fenekem a Kisded tekintetéhez, amikor tök hülyének tartasz, és különben is fázok?!
MESTER     Még hányszor magyarázzam el? A libidóm belső                                                    ritmusához kell. Mert a teremtés alapvetően szexuális aktus. Pláne, ha biblikus a téma.

A gondnok eme bölcselkedésre megvetően felröffen odakint, a kissámlin ülve.
Lassan végez a pörkölttel. A nejlonszatyorból előkotorja az imént lelt
kenyeret, azzal tunkol.

A SZŰZ      A szerelem részét értem ám. Pont erről akarok dumálni veled. Pista! Papi! Én úgy érzem, hogy...
MESTER     Maradj csöndben két percre, nagyon kérlek!
A SZŰZ      De nekem akkor is el kell mondanom, amit érzek!

 A mester sóhajt.

MESTER     Akkor gyorsan mondjad!
A SZŰZ      Gyorsan nem akarom!
MESTER     Rendben, akkor lassan.
A SZŰZ      Ebben a pózban nem is bírom!
MESTER     Akkor mégis csak maradj csendben tíz percig, kicsim!
A SZŰZ      De ha kész Jézuska szeme, dumálunk?
MESTER     Dumálunk.
A SZŰZ      Jó.

Csend. A mester festéket kever, újra hozzálát a Kisded szeméhez. 
A szűz egy képeslapot vesz fel elő az ágy mellől.
Belelapoz,  álmodozik.

A SZŰZ      Jaj, de király!
MESTER     Mmmm...
A SZŰZ      Szerintem ide menekülhetnének a bankrablás után.
MESTER     Kik?
A SZŰZ      Hát a koldusod, aki a börtönből szabadult, és aki aztán felszed egy gyönyörű, gazdag nőt. És aki aztán bankot  rabol a képregény főhőssel kalandvágyból és unalomból, aztán
valami vírust kapnak és szörnyeteggé válnak, a
Broadway-on meg zokognak, mert majd a musical jogokat
is eladod, nem csak a megfilmezést Hollywoodnak.
MESTER     Aha?
A SZŰZ      Figyelj! És hogy jönnek össze? A koldus meg a nő?
MESTER     Aha, így jó lesz...
A SZŰZ      Csak úgy lazán egymásba botlanak?
MESTER     Ide még egy kis sötétet...
A SZŰZ      Ez az! Szerintem is legyen sötét. És essen a hó! És a koldus valami parkban feküdjön egy padon, és már éppen kezdjen megfagyni, amikor arra sétál a szőke nő.
MESTER     Szőke nő? Milyen szőke nő?
A SZŰZ      Hát a gazdag, unalomból kalandvágyó! Pudlival.

 A mester abbahagyja a festést.

MESTER     Mi van?!
A SZŰZ      A pudliját sétáltatja.
MESTER     Ki?
A SZŰZ      A nő a képregényből.
MESTER     Ki mondta, hogy szőke lesz?!
A SZŰZ      Hát én. Baj? Legyen barna?
MESTER     Kopasz lesz!
A SZŰZ      Kopasz? Ne! Kopaszon nem lehet megmenti egy koldust a                                     megfagyástól!
MESTER     Mért ne lehetne?
A SZŰZ      Mert kopasz gazdag nőnek nem lehet pudlija!
MESTER     És ezt honnan veszed?
A SZŰZ      Nem illenek össze.
MESTER     Mi? A kopaszság meg a pudli? Mért?
A SZŰZ      Mit tudom én?! Így érzem, és kész. Nem lesz nyerő Hollywoodban.
                    Tudod, hogy azok mannyire maradiak.
MESTER     Ja, ha így érzed...Akkor legyen szőke.
A SZŰZ      Inkább barna. Szóval sétál a pudlival...Tudod, mit? A pudli megy oda a padhoz, ahol a koldus épen fagy meg. És szóval úgy veszi észre a nő a férfit, mert hogy a pudli...
MESTER     Levizeli.
A SZŰZ      Dehogy vizeli le!
MESTER     Összenyálazza.
A SZŰZ      Te nem is veszed komolyan a saját képregényedet.
MESTER     Oké, bébi, meséld tovább!
A SZŰZ      Szóval akkor a szőke nő taxit hív.
MESTER     A parkba a padhoz.
A SZŰZ       Hazatámogatja a csaj a szakadt fazont az  eszméletlen luxus kérójába, bedugja a fürdőkádba, és aztán a koldus meg a gazdag nő együtt vacsoráznak. Mondjuk a csaj pizzát hozat. És vacsi közben kiderül, hogy a koldus tök jó fej, vonzó férfi, meg minden,
                    csak baromi szar paszba került, és elkezdett lecsúszni...
                    Vagy nem is! Álcázza magát! Mert földönkívüliek üldözik, akik
                    a CIA-val összefogtak, mert a Föld...
MESTER     Miről beszélsz te?
A SZŰZ      Eddig szupi, nem?
MESTER     Nem!
A SZŰZ      Nem is figyeltél.
MESTER     Hazaviszi, megfürdeti, megeteti, aztán dugnak.
A SZŰZ      Dugnak?! Dehogy dugnak!
MESTER     Dugnak.
A SZŰZ       Nem dugnak! És ha tudni akarod, még másnap se dugnak,
mert reggelre a koldus eltűnik, de persze semmit nem visz el a luxuskéróból...
MESTER     Mért nem?
A SZŰZ      Mert az se lenne túl romantikus. Elvégre az a nő                                                     megmentette a megfagyástól. És csak azért falcol le,
                    a nő miatta nehogy már bajba kerüljön.
                    Mert a CIA meg a földönkívüli  idegenek nem hagynak hátra
                    szemtanút.
MESTER     Vacsora után akkor is dugnak, és aztán egész éjjel átélik a szodómia minden nyűgét és gyönyörét többször is, és reggel a pasas  megfújja az ezüstkészletet.
                    "Engem te ne keress, engem te ne szeress!
Mert az az új divat, hogy dugd fel a pudlidat...!"?
A SZŰZ      Szívatsz.
MESTER     Festek.

 Csend, aztán.

A SZŰZ      Szóval menekülhetnének Tahitibe. Itt a kép az újságban.                                                   Látod? "Üdüljön Tahitin!"
MESTER     Édesem, mért  jár a szád?
A SZŰZ      Pedig király az ötlet.. Tök jó lehet meztelenül feküdni a                                          tökforró homokban, eszméletlen koktélokat szürcsölni, és nyagyobbakat dugni, mint egy video-clip! Nem?
MESTER     Nem.
A SZŰZ      Mért nem?
MESTER     Csak.
A SZŰZ      Elviszel oda?
MESTER     Hová?
A SZŰZ      Tahitiba! Ha kőgazdag lettél a képregényből.

A mester földhöz vágja az ecsetet.

MESTER     Nem! Ez nem lehet! Ilyen nincs! Bármit csinálok! Most meg egyenesen sátáni lett a tekintete!
A SZŰZ      Jé! Megnézhetem?
MESTER     Told le a bugyidat is, hányszor kérjelek?!
A SZŰZ      Jaj, ne már!
MESTER     A pucér segged kell ehhez a nézéshez!
A SZŰZ      De ez ciki!
MESTER     Előttem szégyenlősködsz?
A SZŰZ      Nem, de fényes nappal van, és fázok!
MESTER     Fázol? Fázol! És? Én is fázok!

A gondnok beszól a ”műterembe”.

GONDNOK  Hé! Én is fázok!
MESTER     Hallod? Mindenki fázik! Meggémberednek az ujjaim!
Azt mégse pityogok! Hányszor magyarázzam még, hogy nekünk,
a mi fajtánknak az életben mindenért meg kell küzdeni?
A SZŰZ      Tudom, mert mi nem születtünk burokban, és nem vagyunk
                    törtető gengszterek, se újgadag tahók.
MESTER     Így van.
A SZŰZ      De attól még bekapcsolhatnád  a hősugárzót.
MESTER     Nem lehet.
A SZŰZ      Tíz percre?
MESTER     Tíz perc múlva pont a fenekedre fog sütni a nap.
A SZŰZ      Ide sose süt be.
MESTER     De. Besüt.
A SZŰZ      Ez egy szeméttároló, ide hogy sütne be?
MESTER     Ez a műtermem, te nyafogó luvnya!
A SZŰZ      Jó. Akkor majd ha besüt, lehúzom a bugyimat.

A lány felhúzza a farmerját, aztán  egy pokrócba bugyolálja magát,
 az ágy szélére ül. A mester viszonylag higgadtan.

MESTER     Így sose végzünk ám...
A SZŰZ      Te egyáltalán nem vagy hajlandó együtt ábrándozni velem.
MESTER     Miről kéne nekem veled ábrándozni?
A SZŰZ      Bármiről! Vagy hogy mi lesz velünk.
MESTER     Mi lenne? Semmi. Mondtam, nem? Minden nap eggyel mindig rosszabb. Erről szól az élet. Kész.
A SZŰZ      De a képregényed...
MESTER     Az is csak egy marhaság.

A mester magára csapja a kukafedőt.
Csend.
A gondnok végez a tunkolással. Tápászkodik, a műanyag dobozt a túlszélen lévő kukához viszi, beledobja.
 A gondnok a szűzre mosolyog. Az nem viszonozza.
A gondnok visszsétál a falhoz, leül.
Előveszi a barbi babát, megnézegeti, babusgatja.
A mester nyitja a kukafedőt, a szűzre mordul.

MESTER     Utálom, amikor hisztizel.
A SZŰZ      Nem is hisztizek.
MESTER     Akkor? Mért nem segítesz nekem?
A SZŰZ      Te nem is szeretsz engem.
MESTER     Dolgozunk. Munka van! És amikor munka van, tudhatnád,
                    nincs ábrándozás, se etye-petye, se semmi. Csakis a munka.
A SZŰZ      Megyek tejért.

 A lány moccan.

MESTER     Dehogy mész!
A SZŰZ      Szevasz!
MESTER     Jaj, te kis te! Te kis buta! Ülök melléd? Átölellek,
                    melengetlek, csókolgatlak? Hát nem érzed, mennyire szeretlek?
A SZŰZ       Ha ideülnél, csak azt érezném, hogy hideg a tenyered. És a kesztyűdtől megint festékes leszek.
MESTER     Kapcsoljam be tényleg a hősugárzót?
A SZŰZ      Anyám várja a tejet.
MESTER     Puszilgassam a feneked?
A SZŰZ      Igen!
MESTER     De még gyorsan befejezem a szemét.

 A mester felkap egy új ecsetet.
A szűz a pokróc alatt simogatja magát, közben a művészt nézi.

A SZŰZ      Ilyenkor tényleg tökre hasonlítasz Tony McQinre...
MESTER     Az meg ki?
A SZŰZ      Vagy amikor megcsókolsz, és én lehunyom a szemem.
MESTER     De ki az a Tony Mc...kicsoda?
A SZŰZ      Egy ír néger. Első tízben van a slágerlistákon. Állítólag buzi.
MESTER     És rá hasonlítok?
A SZŰZ      Ő is állandóan részeg, meg topi.
MESTER     Az övé csak műtoprongy, szivi.
A SZŰZ      Mért lenne csak?
MESTER     Ha első tízben van a slágerlistákon?
A SZŰZ      Tony nem tahó.
MESTER     Honnan rudod?
A SZŰZ      Látszik rajta.
MESTER     Mert te olyan jó emberismerő vagy.
A SZŰZ      Mért, talán nem vagyok az?

Csend. A mester elmélyül a Kisded szeme festésében.
A szűz meg egyre mélyebbre merül a magát simogatásban..

A SZŰZ      Szóval engem egy hangyányit se zavar ám, ha rá kell innod a szexre. Nem mindig zavar. Csak ha nagyon perverz bunkó vagy.
MESTER     Ez kedves tőled. Engem se.
A SZŰZ      Ha utána pazar a játék,
a hancur, a szex, ha úgy                              
szeretsz, akár egy farkas
a kerge marhát, vagy
veszett róka a dögvészes tyúkot,
csak harapd a számat, akár egy                             
vadállat, ez az, ami engem felbizserget...
MESTER     Szentisten! Ez meg mi volt?
A SZŰZ      Ez Tony egyik száma. Hang alá felírásban.

 A szűz a  csendben, különösebb cécó nélkül eljut csúcsra,
aztán nem mozdul. A mester is abbahagyja a kisded szemét.

MESTER     Azt hiszem...megint átállok a bélpoklosokra.
A SZŰZ      Mit mondasz?
MESTER     Vagy Lázárra, amint éppen feltámad.
A SZŰZ      Azt a filmet! Nem is tudtam, hogy azt a zombit Lázárnak hívják.
MESTER     Vagy fogom magam, és legyártok egy tucat Koponyák                                           Hegyét. Abból meg bírok csinálni egy hétvégén hatot.
A Kisdednek
Megfeszítve aztán nézhetsz nekem olyan randán, ahogy csak tudsz. Hallod? Abban a helyzetben már van is rá okod. De nem! Ott bezzeg bárgyún meredsz magad elé, és azt motyogod, hogy mindenkinek megbocsátasz. Senki se kérte, te, isten igéje, te!
A SZŰZ      Te most Jézuskával beszélgetsz?
MESTER     Na! Legyél már méltányos! Nézzél szépen! És bánatosan, mint a Fiú, aki már pólyás korában tudja a végzetét.

Felcseng valahol egy telefon.
Hosszan cseng.
A szűz a mesterre néz.

A SZŰZ      Nem veszed fel?
MESTER     A világ már régen érdemli meg, hogy telefonon csevegjek vele.
A SZŰZ      Akkor mért nem mondod meg neki?
MESTER     (ordít)Csendet! Nekem nincs telefonom.

A telefon végül elhallgat.
 A mester még várakozik egy kicsit, aztán visszafordul a munkához.

A SZŰZ      Pista papi?
MESTER     Igen?
A SZŰZ      Te egész biztos, hogy normális vagy?
MESTER     Egész biztos, hogy nem.
A SZŰZ      Akkor...az király.

 A mester a nyelve hegyét is kidugva dolgozik.

A SZŰZ      Pista?
MESTER     Jó, a bánat most megvan...
A SZŰZ      Dumálunk akkor, hogy mit érzek?
MESTER     Most még egy kis fényt neki... Ez az! Kösz, öcsi!
                    Maradj így, ne mozogj!

 A mester nagyot sóhajtva teszi le az ecsetet, nézi a képet.

A SZŰZ      Kész?

  A mester elfordul a képtől.

MESTER     Az előbb miről is volt szó?
A SZŰZ      Megígérted, hogy a halálodig szeretsz.
MESTER     Én?
A SZŰZ      Meg hogy milyen furcsa lesz hallgatni a horkolásodat.
MESTER     Ezt is ígértem?
A SZŰZ      Nem, ezt én válaszoltam.
MESTER     Erre se emlékszek.
A SZŰZ      Amikor rámtörted a liftet.
MESTER     És te mit is mondtál, mit is hazudsz anyádnak, hol leszel
szombat-vasárnap?
A SZŰZ      Ufót lesek a fiaddal.
MESTER     Aha. Hát akkor...menjetek csak.
A SZŰZ      Felöltözhetek?
MESTER     Kösz, kicsim, végeztünk.

 Amíg a lány ledobja a pokrócot, felhúzza a madrágját és az ágyon
halmozódó ruhakupacból egy divatos dzsekit keres ki.
Odakint a gondnok  is szedelőzködik. A barbi babát a kebelébe rejti,
aztán fogja a nejlon szatyrát és a színen átballagva távozik.

A SZŰZ      Apám is horkolt. Aztán elhagyta anyámat.
MESTER     És ez a házasságuk rövid története.
A SZŰZ      Figyelj! Mi nyáron tényleg láttunk ám egy UFOT Siófokon! Nem hiszed?
MESTER     Mért ne hinném? A diszkóban. Már meséltétek.
A SZŰZ      Dehogy! A diszkóból jöttünk ki, de az égen!
                   
 Csend.
A mester tekintete csak visszatéved a festményre.
Egészen közel hajol, majd kiesik a kukájából,  farkasszemet néz a Kisdeddel.

MESTER     Figyellek ám!
A SZŰZ      Ez tiszta horror neked ezzel a Jézuskával!
MESTER     Vagy legyen inkább késes gyilkos?
A SZŰZ      Jézuska?
MESTER     A képregényben, te! A gonosz.
A SZŰZ      Akkor nem csillagközi lesz az idegen?
MESTER     Késes pszichopata.
A SZŰZ      Inkább láncfűrészes!
MESTER     Az közhely, kislány. Vagy legyen maga a sátán! Aki amúgy is itt rendel minden nap hattól hatvanhatig.
                    Nektek, rendes embereknek.
A SZŰZ      És rendelés után innen hová megy?
MESTER     A Tejút egy karján csücsül, röhög, és csapkodja a térdét.
A SZŰZ      Oda nem mehet.
MESTER     Mért nem?
A SZŰZ      Mert a sátán  a föld alatt lakik.
MESTER     Honnan veszed?
A SZŰZ      Anyám is mondta.
MESTER     Ja, ha ő is mondta...
A SZŰZ      Meg a Józsi pap. Hogy a Mennyország fent van, a Pokol meg lent,
                    mi pedig, az Édenből kiűzöttek középen, a szarban.
MESTER     A Pokol mindenütt ott van.
A SZŰZ      Figyelj, papi te biztos tudod, mért hívják a mi izénket Tejútnak.
MESTER     Mert isten a tejes bácsi. Húz egy kézikocsit, és nem veszi észre, hogy lyukas a kanna.
A SZŰZ      Na! Tényleg mért Tejút a Tejút?

 A mester fáradtan nyakig merül a kukéjába.

MESTER     Ne is törődj vele! A csillagos égbolt is csak káprázat.                                              Egyedül a te feneked valóságos.
A SZŰZ      És ”te vagy a mágnes, én meg a vasreszelék, és én így vagyok lelked üres, fehér papírlapján az ábra”?
MESTER     Ezt...is én mondtam?
A SZŰZ      Hát ki?
MESTER     Mikor?
A SZŰZ      Aznap, amikor magadhoz ültettél a presszóban.
                    Pedig én csak capuccinózni mentem be Gyöngyivel...
MESTER     Na és ...mit ittam én aznap?
A SZŰZ      Olyan boldogtalan voltál, és én úgy megsajnáltalak, mint az a gazdag szőke nő a börtönből szabadult koldust, aki éppen kezd megfagyni a padon... miközben az ufós CIA
                    elől menekül... Ezért hagytam.
MESTER     Mit?
A SZŰZ      Mit? Hát...hogy...azt, na!
MESTER     Mit?
A SZŰZ      Amikor Gyöngyi megunt minket, te belenyaltál a fülembe, és azt susogtad, "te vagy az én búzabimbóm, bébi!"
MESTER     Jézusom, de be lehettem rúgva!
A SZŰZ      Most ne cikizz! Inkább csókolj meg!
MESTER     Szóval azt mondod, hogy mi már aznap dugtunk?
A SZŰZ      Ne izélj, hogy semmire se emlékszel!
MESTER     Oké, kislány, akkor most is megbaszlak, és erre
                    emlékezni fogok.

A mester fickósan kiugrik a kukájából.

A SZŰZ      Várj! Még...ne!
MESTER     De!
A SZŰZ      Előbb meg kell dumálunk, amit érzek!
MESTER     Közben!
A SZŰZ      Babánk lesz!
MESTER     Mi?! Mit mondasz?
A SZŰZ      Már akkor éjjel éreztem.  És olyan büszke vagyok,
hogy te vetted el a szüzességemet, és rögtön áldottra
kaptam be a legyet, és tökre felcsinálódtam általad!
MESTER     Jézus Mária!
A SZŰZ      Nem is örülsz?
MESTER     Mi? Hogy mit csinálok?
A SZŰZ      Jaj, papi, mért történik velünk ez a csoda? Miért?


3; MESTER, A SZŰZ, A NEM SZŰZ, GONDNOK

 Odakint mintha egy szarvasmarha bőgne fel.
A gondnok betol a tárolóba egy újabb nagyméretű, zöld kukát,
amiből a Nem Szűz hajlong, integet ki. Ruházata pongyolára irhabunda.
Kistányéron fél tucatnyi almáspitét egyensúlyoz.

A NEM SZŰZ       Múúúú, bikuci marhám!Kolompolj rám, tarkám!
                    Ma csak neked leszek itthon! Ne búúúúsulj mán' rám titkon, Tee, szimentáli, dústökű fajtám! Ugye tudod, a  szívem hét kilót, vagy mennyit is nyom? És ahogy tütülök
utánad, midőn a konyhámban érted epekedve csücsülök!
                    És a kuktámban sípolva fő a csülök, és...

 Meglátja a másik kukában sunnyogó szűzet.

A NEM SZŰZ       Hát te?
A SZŰZ                Csókolom, Rozika néni.
A NEM SZŰZ       Anyád tudja, hogy itt vagy?
A SZŰZ                Tetszik tudni, hogy ülök a Mesternek.
A NEM SZŰZ       Nem tudtam, de most már tudom...

Megvetően elfordul a lánytól,int, a gondnoknak, aki a  festményhez tolja.
A Nem Szűz a művet mustrálja, aztán a mestert kérdezi

A NEM SZŰZ       Na és így?  Jobb? Mármint a belépő nótám.
MESTER              Egyre rosszabb.
A NEM SZŰZ       Ne már, bikkantóci! Még mindig nem tetszik?
MESTER               Nem.
A NEM SZŰZ       Hát...ahogy gondolod, kisburkusom. De akkor is! Egész                                         délelőtt törtem rajta a fejem! Dicsérj meg!
MESTER               Szar.
A NEM SZŰZ       Á, igazad van. Tényleg rossz. Majd költök egy másikat.
                              De hagylak is. Én nem zavarok. Csak áthoztam ezt a pár
                    pitét. Még meleg.
MESTER               Kösz.

 Rozika leteszi a kistányért a festőállványra. Int a gondnoknak, az indul vele
 kifelé. A Nem Szűz útközben rámordul a lányra.
                   
A NEM SZŰZ       Nem szégyelled magad?
A SZŰZ                Elfogyott a papi libidója.
A NEM SZŰZ       Arra itt vagyok neki én.

A mester beleharap egy pitébe, rágja,a fetményét nézi.
A Nem Szűz ezt észreveszi, ez mindjárt egy másik hangulat.

A NEM SZŰZ       Pite, pite, pite! Majd kell még rá egy kis porcukor.
Pistikém, kiscsibém, csapdosol azokkal a csenevész kis szárnyacskáiddal, de majd én felhízlallak.
MESTER               Megvakítom?
A NEM SZŰZ       Krisztust?
MESTER               Mért, kit?
A NEM SZŰZ       Nem szeretem, ha éhes vagy.
MESTER               Te menj most haza!

A gondnok lendül a kukával, a Nem Szűz egy intéssel megállítja.

A SZŰZ                Papi bácsi csak úgy tud dolgozni, ha szenved.
A NEM SZŰZ       Tudom, szívem.. De szenvedni lehet teli gyomorral is.
MESTER               Kriszta! Biztos vagy te...abban a dologban?
A SZŰZ                Biztos, papi.
A NEM SZŰZ       Miről van szó?
A SZŰZ                Hát arról, hogy...
MESTER               Befestem fehérre. Vakjézust csinálok. És akkor a tahók                                           majd azt hiszik, hogy ennek lesz valami posztmodern jelentése. És tudjátok, mi az ábra? Lesz is!
A NEM SZŰZ       Akkor csak vakítsd meg, drágám...!

 A mester vastag ecsetet vesz elő.
Remegő kézzel bemázolja a Kisded szemét fehérre.
Aztán elvesz a tányérról még egy pitét, azt harapás nélkül
a szájába tömi, teli szájjal mondja, amíg le nem nyeli.

MESTER               Aztán csakis a bélpoklosok.
A NEM SZŰZ       Hát nem segített rajtad a szűzike popsija se?
A SZŰZ                Pista papi, este majd lejövök, ha akarod, és...
MESTER               Kifelé mind a ketten! Hagyjatok magamra!

 A Szűz elindul kifelé.

A SZŰZ                Rozi néni tudta, hogy az isten valójában egy cukros bácsi?
MESTER               Tejes, de mindegy.
A NEM SZŰZ       Cukros, vagy tejes, azért az nem mindegy...Krisztikém,                                         De ugye nem lettél a ”papi bácsi” szeretője?

 A lány egy pillanatra zavarba jön, aztán dacosan válaszol.

A SZŰZ                És, ha az lettem?
MESTER               Nem lett az!
A SZŰZ                Csak a vasreszeléke. Az lettem. 

 A Szűz kimegy.
Hosszabb csend.
A Nem Szűz úgy dönt, kiszáll a kukából. A gondnok kisegíti.
Rozika egy nagyobb címletű papírpénzt nyom a kezébe.

ROZIKA               Köszönöm, doktor úr!

A gondnok tiszteleg.

GONDNOK          Na, kérem szépen, jó szóakozást, az alá szolgája...

A gondnok kimegy. A Nem Szűz kivár, aztán kissé számonkérő hangon.

A NEM SZŰZ       Szóval?
MESTER               Nem festek soha többé.            
A NEM SZŰZ       Mért is nem elég neked az én fenekem?
MESTER               Tisztességes munkát keresek.
A NEM SZŰZ       Már kiskorúakat kell megrontanod?
MESTER               Taníthatnék.
A NEM SZŰZ       Ahhoz például minden nap meg kéne mosdanod...
MESTER               És nem középiskolás fokon.
A NEM SZŰZ       A feleséged tudja?
MESTER              Vagy Bankot rabolok.
A NEM SZŰZ       Eszter tudja?
MESTER               Hogy tudná? Most találtam ki!
A NEM SZŰZ       A fiad szerelmes ebbe a kis libába.
MESTER               Kevés a fahéj a töltelékben.
A NEM SZŰZ       Neked a börtönben vagy a diliházban lenne a helyed.
MESTER               Csak az a lényeg, hogy festéket ne lássak.

A Nem Szűz gyülölködve mered a mesterre, aztán megint hangulatot vált.

A NEM SZŰZ       Te! Majdnem elfeledtem. Nagy újság van!
MESTER               Te is terhes vagy?!
A NEM SZŰZ       Terhes? Én?! Meg is ölne rögtön az a hülye férjem.
Mért? Még ki terhes? Csak nem...?
MESTER               Senki.
A NEM SZŰZ       Bikkantóci! Csak nem csináltad fel ezt a kis sunyit?
MESTER               Nem!
A NEM SZŰZ       Akkor ki terhes?
MESTER               Te! Nekem! Hagyjál békén! Én magamnak. Szevasz!
A NEM SZŰZ       De mondom, hogy álmodtam! És akkor éppen felsírt a             
                              pici, úgyhogy felébredtem, és gyorsan le is írtam az öt             
                              számot! Figyelj! Öt, tizenöt, huszonegy, negyvenkettő,            
                              hatvankettő! Hallod?
                              Olyan tisztán hallottam ki ezeket a fejemből, mintha a                                            tévében mondták volna be!
MESTER               Akkor játszd meg!
A NEM SZŰZ       Nem jössz le velem a lottózóba?
MESTER               Annyi pénzem sincs, hogy fogadjak.
A NEM SZŰZ       Utána meghívlak egy vodkára a presszóban.
MESTER               Dolgoznék, az isten verje meg!
A NEM SZŰZ       Azt mondtad, hogy többé nem festesz.
MESTER               Idefigyelj, Rozi! Te meg szoktál érteni.
A NEM SZŰZ       Hát persze, drágám.
MESTER               Akkor takarodj most a picsába!
A NEM SZŰZ       Két vodka és egy korsó sör?
MESTER               Nem!
A NEM SZŰZ       Annyit vedelhetsz, amennyitől berúgsz.
MESTER               Legközelebb megint téged hívlak.
A NEM SZŰZ       Megígéred?
MESTER               És az én bűneimet mikor engedi el Jézus?
A NEM SZŰZ       Hiszen tudod, hogy a hetedik vodka után mindig megbocsátja.
MESTER               Jó. Hozzál nekem egy üveggel!
A NEM SZŰZ       Gyere velem!
MESTER               Ma nem megyek sehová.
A NEM SZŰZ       Akkor csak fel hozzám egy kicsit melegedni!
MESTER               Nem fázok.
A NEM SZŰZ       Azt se értem ám, minek fagyoskodtok itt. Mért nem engeded,                                    hogy kibéreljek nektek egy lakást. Csak amíg megint veszik
                              ezeket a képeket. Vagy megfested a képregényed.
MESTER               Nem.
A NEM SZŰZ       A hülye férjem észre se venné. Kigazdálkodnám a                                                            konyhapénzből.
MESTER               Századszor is: nem!
A NEM SZŰZ       De mire ez a büzkeség? A fiad is fázik. A feleséged is.
                              Nem csak te laksz ebben a szeméttárolóban.
MESTER               És? Ha hagynám? Egy hónapig könnyű lenne az élet?                                             Lebeghetnénk a melegben, akár egy luftballon? Aztán kipukkadna az is, mint egy gyári hibás kondom.
A NEM SZŰZ       Terhes lett tőled ez a gyerek?
MESTER               És aláhulla a lufihulla, és lőn megint cudar hideg. Na jó.                                                   Ma nem bírom tovább.

 A mester félig eltűnik a kukájában.

A NEM SZŰZ       De remélem, azt nem felejtetted el, hogy ezt a hétvégét nekem ígérted? Hallod? A hülye férjem se ér hétfőnél előbb haza...Bikkantóci! Te! Vadi új hálóinggel leplek ám meg! Hamisítatlan kínai! Hallod? Azt tépheted le rólam, vadszamaram!

 A férfi bukkan fel, egy literes üveggel a kezében.

MESTER               Pegazusod.
A NEM SZŰZ       Mi? Ja. Legyél pegazusom.

 A férfi nagy kortyokban iszik, aztán elvesz még egy pitét.
Valahol újra felcseng a telefon.

MESTER               Mért nem értitek meg, hogy jó hír nem jöhet?
A NEM SZŰZ       Legalább egy feltöltő kártyát hadd vegyek!
MESTER               Azt se vegyél! Semmit se! Tűnj el végre!                                                                 Végeztem veled is! Világos? Nem kellesz többé!
A NEM SZŰZ       Nem?
MESTER               Nem.
A NEM SZŰZ       De az előbb azt ígérted, hogy legközelebb én térdelek                                             libidót neked.
MESTER               Ismerhetnél annyira, az ígéretem semmit se jelent.  
A NEM SZŰZ       Ez igaz. Jellemtelen, önző, durva féreg vagy.

A telefon valahol másodszor is elhallgat.
Csend. A felek ellenségesen merednek egymásra.

A NEM SZŰZ       De a hétvégét még együtt töltjük.
MESTER               Nem.
A NEM SZŰZ       De.
MESTER               Más dolgom van.
A NEM SZŰZ       Dugni akarok.
MESTER               Dugsz mással.
A NEM SZŰZ       Majd ha meglátod a kínai műcsipkémet.
MESTER               Húzzál már az anyádba!
A NEM SZŰZ       Mért nem tud velem így a férjem üvölteni?
MESTER               Mert a férjed rendes ember.

A mester iszik. Aztán dúdolva bámulja a képet.

MESTER               Miért van az rózsám, ha meglátlak, felfordul a gyomrom,
                              úgy utállak...?
A NEM SZŰZ       Ez is benne lesz a képregényben?
MESTER               Benne.
A NEM SZŰZ       És ezt ki fogja a szöveg buborékban énekelni?
MESTER               A koldus. De már csak a musical változatban.
A NEM SZŰZ       Hát már az is lesz?
MESTER               Hollywoodban meg a film.

 A nő összecsapja a kezét.

A NEM SZŰZ       És most akarsz engem kirúgni?!
MESTER               Lehetsz benne a pudli.
A NE SZŰZ          A filmben, vagy a musicalben?
MESTER               Még egy festményen is.
A NEM SZŰZ       A pudli? Figyelj, az nem kutya-szerep?
MESTER               Dehogy kutya. Miss Pudli egy külvárosi kupleráj féllábú                                                   bárénekesnője, ahol a koldus meghúzza magát, miután                                               megszökött a börtönből, aztán lapostetűt kapott egy  kopasz, gazdag milliomosnőtől, akitől megcsaklizta az ezüstkészletét.
A NEM SZŰZ       És az leszek én? A féllábú bárénekesnő?
MESTER               Az.
A NEM SZŰZ       Akkor...akkor... ma vacsorára mit kérsz a csülökhöz?
                              Salátát? Babot?
MESTER               Én főzök! És pacalt!
A NEM SZŰZ       Jó, drágám! Főzz te! Csak ne kapd már fel a vizet                                                   mindenért!
MESTER               Meghozod a hozzávalót.
A NEM SZŰZ       Naná, ezen nem múlik
MESTER               És vörösbort. Sokat! Minimum öt litert! Inkább tizet!
A NEM SZŰZ       Most legszívesebben térdre borulnék előtted. Aztán                                                 a bal kezemmel...átölelnélek, a jobbal pedig lehúznám a slicced, és...
MESTER               És mire vársz?
A NEM SZŰZ       De közben nem festenél mégis új szemet Jézuskának?                                             Bikkantóci? Mégis olyan borzasztó így vakon.
MESTER               Megpróbálhatjuk...
A NEM SZŰZ       Ó, hercegem!

 A Nem Szűz tényleg térdre borul, és eltűnik a mester télikabátja alatt.
 A  mester egy ideig lefelé figyel, aztán felmordul, a kezébe vesz egy vékonyabb ecsetet, festeni kezd.

4; MESTER, A NEM SZŰZ, FIÚ

A fiú jön be. A szituációt észlelve ledermed.
Az apja a fiát üdvözlésül tiszteleg az ecsettel.
A fiú köszönés nélkül átrohan a kukák közt, be az egyik hátsó helyiségbe.
Magára csapja a vasajtót, az nagyot szól.
A Nem Szűz megretten, aztán a kabát alól.

A NEM SZŰZ       Ki volt az?
MESTER               A fiam.
A NEM SZŰZ       Hoppá...akkor...
MESTER               Mit hoppá akkor? Folytasd!
A NEM SZŰZ       Na nem...

A Nem Szűz kimászik a télikabát alól. Feltápászkodik, indul kifelé.

A NEM SZŰZ       Legalább Gábort küld fel melegedni!
MESTER               Te csak hozd a pacalnak valót!
A NEM SZŰZ       És hol akarod megfőzni?
MESTER               A rezsón.
A NEM SZŰZ       De nem lenne jobb...
MESTER               Nem!
A NEM SZŰZ       Jó, jó... te tudod. És este?
 MESTER              Majd meglátjuk.
A NEM SZŰZ       Durva, bunkó, szemét alak!

 Rozi kacéran int, kimegy.
A  mester szórakozottan dudorászik magának.

MESTER     Azért van az rózsám, mert utállak, felfordul a gyomrom
                    majd lehánylak...(a Kisdednek) Az a helyzet, kishaver,  nem bír a te atyád olyan csapást ellenem kifundálni, hogy  elveszítsem a jókedvemet. Már persze akkor, ha van
                    velem egy kis pálinka.
 Leteszi az ecsetet. Iszik.
Megemeli a hangját.
MESTER     Na, mi van?
A fiú bentről.
FIÚ              Elment?
MESTER     Ő el. Én nem. Szóval? Intéztél valamit?
FIÚ               Semmit.
MESTER     És azon kívül, hogy semmit se intéztél, mi van?
Csend.
MESTER     Közmunkát se kaptál?
Fiú kinéz a vasajtó mögül.
FIÚ              Kajás vagyok.
MESTER     Itt van almás pite, edd meg!
Csend. A fiú nézi a pitét.
MESTER     Finom. Rozika néni hozta.
FIÚ             Sík geci vagy, remélem tudod.
MESTER     Én ne tudnám? Kapd el!
 A mester dob egy süteményt neki. A fiú mellényúl a pitének annyi.
FIÚ              És hányok tőled.
MESTER     Mert ügyetlen vagy?
FIÚ              Fullra megértem, hogy anya is utál.
MESTER     Én is őt.
A fiú kijön a ”műterembe”, elvesz egy pitét a tányérról,
beleharap, megbámulja a vak kisdedet.

FIÚ              Ez is de ciki.
MESTER     Majd festek neki szemüveget. Úgy fog kinézni, akár egy                                                   popsztár. "Madonna, meg a "Popded".
FIÚ              Kizárt, hogy anya el tudja adni.
MESTER     Hátha.
FIÚ             Unom a nyomort! Mért kell nekünk itt lakni?!
MESTER     Oda se mentél a munkaközvetítőhöz, igaz?
FIÚ              És ha? Minek is menjek oda?!
MESTER     Például azért, mert ott meleg van.
FIÚ              Reggel még volt itton  kenyér és párizsi.
MESTER     Ne rajtam keresd!
FIÚ              Egy szép nap tényleg megütlek ám.
MESTER     Tényleg? Kezd el most! Tessék! Vágj pofán!
 A mester az arcát fordítja, a fia megbámulja, aztán otthagyja
az apját,visszamegy a vasajtó mögé.
 A mester iszik a pálinkából.
MESTER     De mitől vagy ennyire kiakadva?
 Fiú bentről.
FIÚ              Találkoztam Krisztával.
MESTER     Mikor?
FIÚ              Tejért ment.
MESTER     És...? Mit mondott?
FIÚ              Hogy húzzak.
MESTER     Húzzál? Hogy húzzál?
Csend. A fiú jelenik meg.
FIÚ              Húzzak, hagyjam lógva, mert mi csak                                                                                barátok vagyunk, és különben is mást szeret.
MESTER     Ezt mondta? Az a liba? Még ilyet! És kit szeret?
Nem mondta?
FIÚ              Nem mindegy? Adj egy kis lóvét, hogy lemehessek                 
a közértbe!
MESTER     Sajnálom. Jenő.
FIÚ              Jenő!?
MESTER     Vagy anyád talán ma elad.
FIÚ              Ezt te se hiszed!
MESTER     Miért ne hinném?
FIÚ              Már a kofák is röhögnek rajta.                                         
 A mester most csaknem kiborul.
MESTER     Röhögnek? Min is?  Hogy az Úrjézus minket váltott  meg? Mit gondolsz, mire gondol ezen a képen a  Szűzanya, miközben megpróbál az ő bandzsa magzatára mosolyogni? Ezekért küld a te apád a keresztre? "Krisztus azért élt és halt meg, hogy a bűneink megbocsáttassanak"-  válaszolhatnád most erre, ha egyáltalán halvány fogalmad lenne az egészről, és nem lennél buta, akár a tök! Eléggé megmagyaráztam, hogy mi az igazán tök "ciki", édes fiam?
FIÚ              Éhes vagyok.
MESTER     Van olyan.
FIÚ              Kirúgott a csajom!
 A fiú megint magára csapja a vasajtót.
MESTER     Mindjárt jön Jenő. Oké? Tudom én. Te meg az anyád szebb életet érdemeltek. De hát mit tegyek? Festő vagyok. Ehhez az egyhez értek. Vagy már inkább ehhez se. Na jó. Maradjunk annyiban, hogy valaha
jó festő voltam. Komoly ígéret. Megvárjuk Jenőt, aztán semmi gond.
                    Persze. Na, hadd öleljelek meg!

Apja elérzékenyülve bámul a fia után.
A vasajtó nyílik, a fia fürkészi az apját.

5; MESTER, FIÚ, A SZŰZ, GONDNOK (ASSZONY)

A szűz jön be. Egy literes zacskós tej van nála.
A fiú megörvend a láttán.

FIÚ              Hello! Hi! Csocsi!
A SZŰZ      Apáddal akarok dumálni.
FIÚ              Apámmal?
A SZŰZ      De jó, ha közben te is itt vagy.
MESTER     Na, nem, kislány! Erre én...nem érek rá.
A SZŰZ      Papi! Most rögtön mondd meg Gábornak , hogy...
MESTER     A Tejút a Tejúton van! Ennél többet én se tudok!
A SZŰZ      Nem érdekel a Tejút!
FIÚ              Miről akarsz te a faterral dumálni?
A SZŰZ      Papi, mondd meg neki!
MESTER     Én?! Mit mondjak? Ti láttatok UFÓT Siófokon! Mért nem                                     kérdezted meg  fiamtól, amire kíváncsi vagy?
A SZŰZ      Azt mondd!
MESTER     Olyat én nem teszek, világos?!
A SZŰZ      Akkor...szemét vagy!
FIÚ              Fater! Mi a franc van??
MESTER     Ez a kettőnk titka.
FIÚ             Micsoda?
MESTER     A lényeg, hogy ma éjszaka mentek a haverodhoz
csillagokat nézni. Vagy nem oda készültök?
FIÚ              De, csak...
A SZŰZ      Az apukád most tudta meg tőlem, hogy...
MESTER     Mit? Hogy már nem akarsz járni a fiammal? Azt? És?
Mi közöm hozzá? Mert gyereked lesz valami pasastól?
Igen?           És ehhez mi közöm?
FIÚ             Kriszta!
MESTER     Na jó. Várj meg itt! Ha tanács kell, azt adhatok.
Gyere, fiam, összeszedjük az üvegeket, átmész a kisboltba,
veszel magadnak kaját!
FIÚ              Viszi vissza most a faszom az üvegeket!
MESTER     Ne vitatkozz!
FIÚ              Kriszta! Neked gyereked lesz valami pasastól?!
A SZŰZ      És?! Megmondjam, kitől?
MESTER     Senkitől!
FIÚ              Mi van!?

 Apja a másik helyiségbe kíséri a fiát.
Kriszta leül az ágy szélére,igen elszánt.

MESTER     Jobb, ha ezt én beszélem meg vele.
FIÚ              De mért te beszéled meg vele?
MESTER     Mert én vagyok az apád!
FIÚ              Az én csajom!
MESTER     De én akkor is az apád vagyok!
FIÚ              De...
MESTER     Hol vannak az üvegek?
FIÚ              Mit tudom én?!
MESTER     Itt voltak egy nejlonszatyorba összegyűjtve!
                    Már elvitted őket?
FIÚ             Mikor? A munkaközvetítőből jövök!

 A gondnok jön be oldalról.Valamit morog a fejét csóválva.
Leül a sámlijára. Előveszi a barbibabát, a kisasztalra ülteti,
a váza és a művrirág mellé. A babának magyaráz.

GONDNOK   Hölgyem, mint ahogy az öreg Szókratész mondta: minden                                     kérdezés és tudni akarás feltétele a nemtudás tudása- mégpedig úgy, hogy meghatározott kérdéshez meghatározott nemtudás vezet. Nomármost a kérdésfeltevés előfeltételezi a nyitottságot, de ugyanakkor a körülhatárolást is. Nomármost az a kérdés, hogy csakugyan mára esik-e a világvége éppen arra is vonatkozhatna, hogy
a vége lehetne akár egy teljesen új kezdete is. Lehetne?
                    Igen, ez is egy jó kérdés.

A fiú a nagy szatyor göngyöleggel jön ki a belső helyiségből.
Kétségbeesett pillantást küld Krisztának, aki ezt nem látszik észrevenni.
A fiú elhalad a gondnok mellett.

FIÚ             Jó napot, Géza bá’!
GONDNOK Szevasz.

GONDNOK úr bólogat, aztán elővesz egy vékonyka kötetet, fellapozza, olvas.
A mester jön vissza a belső helyiségből.

MESTER     Hogy mersz ilyen helyzetbe hozni a fiam előtt?
A SZŰZ      Úgyis megtudja, nem?
MESTER     Mit? Mit tud meg?
A SZŰZ      Hogy engem szeretsz, hogy elválsz, és elveszel feleségül,
és hogy kőgazdagok leszünk és hogy szülök neki egy kistesót.
MESTER     Arról a gyerekről szó se lehet!
A SZŰZ      Pedig megszülöm.
MESTER     De nem nekem.
 Kriszta a pityergés határán.
A SZŰZ      Most mért vagy ilyen velem, papi?

 A mester nézi a lányt, sóhajt.

MESTER     Mégis hogy képzeled ezt te, kislány?
A SZŰZ      És  fiad le akart smárolni a kapualjban!
MESTER     Vele jársz, nem?
A SZŰZ      Veled járok!
MESTER     És akkor csak besétálunk ide a tejecskénkkel, és                                                      lecsüccsenünk az ágyinkóra?
A SZŰZ      Nekem kéne itt laknom.
MESTER     Úgy? No. Most felállsz, kimész innen, és többé nem akarlak látni. Érthető?
A SZŰZ      Nem megyek.
MESTER     De. Mész.
A SZŰZ      Gyerekem lesz tőled, felfognád végre?
MESTER     Verd ki a fejedbôl! Kifelé! Most!

 Kriszta még ül egy darabig, aztán fogja a tejet, feláll, kikullog.
Megáll a gondnok mellett. Az felnéz rá.

A SZŰZ      Csókolom.
GONDNOK Csókolom.

A mester a pálinkához siet, vadul  iszik.
Kriszta lép vissza, a bejáratnál már  bőgve.

A SZŰZ      Ne haragudj, papi, de nagyon szeretlek!
MESTER     Ne szeress!
A SZŰZ      És az lesz, amit te akarsz, csak ne küldj el engem! Jó?
MESTER     Tünés!
A SZŰZ      De jó?
MESTER     Nem jó!
A SZŰZ      De nem rúgsz ki?
MESTER     Most menj! Este találkozunk.
A SZŰZ      És egész hétvégén ki se bújunk majd az ágyból! Jó? És                                           mindent megcsinálok, amit csak akarsz! Úgy fordulok, ahogy csak akarod!
MESTER     Jézusom, honnan szedem össze a pénzt az abortuszra?!
A SZŰZ      Nem is kell elválnod! És senkinek se kell tudni, hogy te vagy az apja! Csak hadd szüljem meg Tomit!
MESTER     Tomit?
A SZŰZ      Tomit. Mert fiú lesz. Az ilyesmit egy anya megérzi. Tomi lesz, mint a kedvenc énekesem, tudod.
MESTER     Te a fiamat egy ír néger rapzenészről akarod elnevezni? Aki ráadásul homokos?
A SZŰZ      Ha látnád a klipjét, éreznéd, hogy mért akarom.                 
MESTER     Értsd már meg! Te túl fiatal vagy, én meg túl öreg!
A SZŰZ      Az húsz év múlva mit számít?! A múltkor azt mondtad, hogy annak a Picassonak, vagy kinek, csakis fiatal  csajai voltak.
MESTER     Ő megtehette.
A SZŰZ      De te is kőgazdag leszel!
MESTER     Ne bőgj!
A SZŰZ      Tudtam, hogy hazudsz! Csak dugni vagyok jó neked. És                                                   közben a feleségedet szereted.
MESTER     És mióta nem jött meg?
A SZŰZ      Micsoda? Ja? Mit tudom én?! Egy hónapja, amikor  először csináltuk kint a parkban. Emlékszel? Akkor ígérted meg először, hogy elválsz, meg minden...
MESTER     Biztos?
A SZŰZ      Hogy elválsz?
MESTER     Hogy gyereked lesz!
A SZŰZ      Jaj, papi! Hiszen már beszélgetek is vele.
MESTER     Az ír négerrel a hasadban?
A SZŰZ      Mondtam már, hogy ezt egy nő megérzi.
MESTER     Egy "nő". És anyádnak már mondtad?
A SZŰZ      Anyám kit érdekel?! Papi! Kérlek! Ne legyél már ilyen izé!
                    Gyere! És simogass meg!
MESTER     Rendben, fejezd be te! De siess!
A SZŰZ      Mit fejezzek be?
MESTER     Gyere már!

 A mester most A szűzet térdeldeti le, a télikabátja szárnyait széthatjva.

A SZŰZ      Jaj! Pista! Papi! Apucikám!
MESTER     Osoba kis dög.
A SZŰZ      Soha senki nem szerethet úgy, mint én téged!

 Amíg a lány végzi a dolgát, a mester a festményt fürkészi
.
MESTER     És mondá az Úr enenmagának: mert perverz jókedvemben megszívattam Jóbot, ezért büntetést kell kirójak magamra.
Leküldöm tehát jobbik felemet, a Szentlelket, és meghágványoltatom véle ama félnótás ácsnak a bögyös-faros, földbuta feleségét, hogy megszülessen tőle a Fiú, aki testemből testem, véremből      vérem lesz, tehát én valék, aki hús-vér igévé válok: és ím, legyek!
                    Ügyesebben, kicsim!
A SZŰZ      Szeretlek, papi!
MESTER     És megbűnhödék majd a Fiúban. És benne magamra                                               veszem majd az emberiség bűneit. Hogy ne kelljen többé  pirulnom Jób előtt. És ne nézzenek rám sandán a Csillagközi Úri Kaszinóban. Pedig tudván tudom, hogy fiam halála majd
hasztalan lesz, mert az ember megválthatatlan. Még szép.
Én teremtettem őt ilyennek. Mert Én vagyok az ember, Én vagyok a teremtés, Én vagyok az egyetlen szó, az , hogy, az...: bébi! A másik kezedet is tedd oda!
A SZŰZ      Olyan... malac vagy..., papi!

Az Asszony lép be, kurtán biccent a Gondnoknak.
Aztán a bejáratnál megtorpan.

MESTER     Ezért aztán eljő az idő, hogy bárki bármit is tesz, egyre                                           randábban fog bámulni az anyja karján a Kisded, avagy a kereszten csüngve a felnőtt Jézus. Vagyis hogy én egyre  randábban fogok meredni önmagamra, és eljő az idő, hogy                                  felkiáltok, nem, nem, nem, ezt így már nem élvezem!
A SZŰZ      Most akkor megint rosszul csinálom, papi?
MESTER     Nem. Most nagon jól csinálod.

6; MESTER, A SZŰZ, ASSZONY, BÓDOGNÉ, FIÚ

ASSZONY  Mégis, mennyire jól, "papi"?

 A mester ráborítja a télikabátja szárát a lányra, amúgy
nem zavartatja magát. A lány ledermed.

MESTER     Szervusz, Esztike.
A SZŰZ      (A kabát alól.)Csókolom.
ASSZONY  Ugye nem zavarok?
MESTER     Mért jöttél ilyen korán haza?
ASSZONY  Fáztam. És szólt a piaci felügyelő, hogy szedelőzködjek,
mert hetek óta nem fizetem a helyjegyet.
MESTER     Attól még maradhattál volna.
ASSZONY  Kriszta! Kimásszál onnan végre?

 Az asszony kimegy a baloldali helyiségbe, becsapja a vasajtót.
 A mester morog.

MESTER     Fázott. Itt mindenki csak fázik. Meg éhes! Képes délben                                                   otthagyni a piacot! Amikor csak három körül szivárognak le a dombról az újgazdag tahónék vásárolgatni. Te meg  mire vársz?
A SZŰZ      Kiment?
MESTER     Ki.

A Szűz kimászik a télikabát alól, leül az ágyra.

MESTER     És most mit csinálsz?
A SZŰZ      Hogyhogy mit?
MESTER     Minek ülsz vissza oda?
A SZŰZ      Hova üljek?
MESTER     Fogd a tejet, és tűzzél haza!
A SZŰZ      Közöld vele most!
MESTER     Mit?
A SZŰZ      Hogy elválsz, mert engem szeretsz.
MESTER     Tűnés haza!
A SZŰZ      Olyan vagy!

 A mester felrángatja Krisztát az ágyról, tuszkolja kifelé.
Az asszony lép vissza a konyhából.

A SZŰZ      Pista bácsi szeretne ám dumálni Eszti nénivel.
ASSZONY  Csakugyan?
A SZŰZ      Csókolom!

A mester a karját rángatva kikiséri a lányt.
Összenéz a gondnokkal, az felmosolyog rá. A mester visszavicsorog.

Az asszony a képhez sétál, a kukára könyökölve nézi.
A férje tér vissza.
Csend.
A gondnok összcsapja a könyvet, zsebrevágja, tápászkodik, kimegy.
A barbibabát a művirágnál hagyja.

ASSZONY  Ez a kislány a gyerek barátnője, nem?
MESTER     Már nem.
ASSZONY  Szóval már a te szeretőd?
MESTER     A látszat csal.
ASSZONY  Ez nem úgy látszott.
MESTER     A látszat mindig csal. Ennyit te is tudhatnál a világról.
ASSZONY  Te csalsz mindig: ennyit tudok a világról.
MESTER     Ugyan már! Ma délelőtt megkértem, hogy ő térdeljen nekem a Kisdedhez. A bartánőd már nem invencionál.
ASSZONY  Ő már nem?
MESTER     Értsd meg! Muszáj valamit kitalálnom! Különben sosem                                                  végzek a szemével. Vagy dobjam ki? Hasogassam fel a  vásznat ötcentis darabokra? Égessem el?
ASSZONY  Úgy se tudom eladni.
MESTER     Majd elkezdem a képregényt. Talán már ma.
                    Vagyis hétfőn, és...
ASSZONY  Elegem van.
MESTER     Épp ott tartok, hogy a féllábú bárénekesnő is elkapja a                                            lapostetűt a koldustól, de nem tudja kezeltetni magát, mert nincs TB kártyája.
ASSZONY  Remek.
MESTER     Azt hiszed, nem lesz jó?
ASSZONY  Azt.
MESTER     Ja, ha nem bízol bennem...
ASSZONY  Különben nem is érdekel.
MESTER     Látod, ez a baj.
ASSZONY  Felülök a vonatra, és többé nem jövök ide vissza.
MESTER     Jó neked. Egész hétvégén ehetsz-ihatsz anyádnál, amennyi  beléd fér. Esküszöm, a legszívesebben most veled tartanék...
ASSZONY  Gábor velem fog élni.
MESTER     Tényleg haragszol?
ASSZONY  Veled nyilván nem maradhat.
MESTER     Tényleg haragszol.

Az asszony othagyja a képet, visszatér a baloldali helyiségbe.
A mester a vasajtóig ballag utána.

MESTER     Megbeszéltük, nem?  Tíz éve, amióta egymáshoz úgy
már semmi közünk. Te nem akartad!  Nekem viszont kell a szex. Beláttad. Nem? De. Te is szabad vagy, én is az vagyok.
Te kérted, hogy inkább így legyen. Nem így van? Nem te kérted?
ASSZONY  Belenyugodtam.
MESTER     Tehát mi a problémád?
ASSZONY  Semmi.
MESTER     Évek óta könyörgök, nem? Ha netán megkívánnál valakit.
Hogy legyen rendes szerelmi életed. Mert az nem egészség,
hogy nem dugsz. Romlik tőle az immunod. Engem pedig megfojtasz az értelmetlen hűségeddel.

Az asszony lép ki a belső helyiségből.

ASSZONY  Elválok.
MESTER     Erről az egyről szó se lehet.

Bódogné  jön be tétován. Megáll a kissámli mellett.
Lenéz a barbi babára. Aztán bekukkant a ”műterembe”.

BÓDOGNÉ  Jó napot! Csak egy pillanatra...?

A mester és a felesége morogva visszaköszönnek.

BÓDOGNÉ Nem teszettek látni a gondnok urat?
ASSZONY  Az előbb még kint ült.
MESTER     Valamit olvasott.
BODOGNÉ  Akkor súlyosan elkerültük egymást.
ASSZONY  Tessék talán kint megvárni!
BODOGNÉ Á, a térre lent beszéltük meg. A nagyközért mellett.
De ott nincs. Ezért gondoltam, visszajövök, hátha itt maradt.
Bealudt, vagy valami... Vagy elment az aluljáróba?
MESTER     Lehet, hogy oda, csókolom.
BODOGNÉ Van ott az a szörnyű barátja. Tudják, a Vető. Ismerik?
ASSZONY  Őt nem, kedves Bódogné...
MESTER     De nálunk biztos nincs a gondnok úr.
BODOGNÉ Hát látom. Akkor...elnézést...!

Bódogné  kioldalog.
Közben a telefon az ágy alatt harmadszor is kicseng, hosszan.
Amikor a  fiú jön meg a közértből,akkor alhallgat.
A fiú az anyját meglátva elcsodálkozik.

FIÚ              Szia, anya!
ASSZONY  Szia.
FIÚ              Kriszta?
MESTER     Felment
FIÚ              És?
MESTER     Mit és?
FIÚ              Mit mondott?
MESTER     Csupa hülyeséget.
FIÚ              Anya, te találkoztál vele?

 Az anyja keserűen felnevet, kimegy a baloldali helyiségbe.

FIÚ              Vele meg mi van?
MESTER     A szokásos.
FIÚ              És Kriszta? Tényleg jár valakivel, akitől...?
MESTER     Felejsd el ezt a kis ribancot, fiam!
FIÚ             De miért neked meséli?
MESTER     Mert egy normális apa hiányzik neki.
FIÚ             És az lennél te?
MESTER     Mivel más nincsen... Tőlem persze csak azt szerette
volna megtudni, hogy mi van a Tejút mögött.
Azért jött le, aztán szó szót követett.  
Mert hogy állítólag attól az ufótól van a gyerek, akit láttatok nyáron Siófokon.
FIÚ             Mindig hülyéskedsz.
MESTER     Naná, az kell a túléléshez.
FIÚ             Az ufo csak az a jármű, amin utaznak a csillaglények.
MESTER     Na, akkor egy olyan csillaglény csinálta föl.
FIÚ              Na, áruld el, ki az a csávó? Ismerem?
MESTER     A nevét nem mondta.
FIÚ              Hanem még mit mesélt?
MESTER     Mást nem. Mellesleg sejtettem én is, hogy már
                    régóta köztünk vannak. Mármint az ufók. Vagyis az idegenek.
FIÚ              Rossz duma...
MESTER     Honnan tudod, hogy én nem vagyok az?
FIÚ              Mért, az vagy?
MESTER     Naná. Engem is elraboltak.A régi énemet kioperálták,
bedobták egy ilyen kukába, és azóta csak egy marslakó gyenge utánzata vagyok.

 Az asszony jön vissza egy bőrönddel. Az ágyra rakja, kinyitja.

MESTER     Te nem vettél rajtam észre semmi furcsát az elmúlt tíz- tizenöt évben, anya?
ASSZONY  Nem jössz le velem ómamihoz, kisfiam?
FIÚ              Mikor? Most?
ASSZONY  Hétvégére. És a többit nála megbeszéljük.
FIÚ             Nekem most...fel kell mennem Krisztához.
MESTER     Á, nem! Nem kéne.
FIÚ              Mért ne?

 A fiú kimegy.
Az asszony ruhákat pakol a bőröndbe.
ASSZONY  Mi lesz, ha Kriszta elszólja magát?
MESTER     Nem tesz ilyet.
ASSZONY  Hogy magyarázod majd meg?
MESTER     Nincs mit magyaráznom.
ASSZONY  Mióta a szeretőd a fiad barátnôje?
MESTER     Semmi óta! Térdelt nekem, hálából leszopattam, ennyi.
A asszony felnevet. Csend. A mester szinte könyörög.
MESTER     Ne durcázzál már! Inkább igyál egy kortyot!
ASSZONY  Nem kérek.
MESTER     De. Kérsz. Iszunk a barátságra. Esztike.
 A mester  "játékosan" elmarná az asszonyt, az elhárítja.
ASSZONY  Hagyjál!
 A mester elereszti Eszert.
MESTER     Tudod, hogy legbelül csak téged szeretlek. Ott csak te vagy, meg a fájdalom. Hogy nem engedsz magadhoz.
ASSZONY  Utállak.
MESTER     Hozok neked hozzá egy poharat.

 A mester kimegy a baloldali helyiségbe.
Negyedszer is felcseng a telefon. Az asszony lokalizálja a hangot,
elővesz egy mobil telefont az ágy alól, fogadja a hívót.

ASSZONY  Virág! Igen, én vagyok. Nem, nem ismerem meg a                                                            hangját. Hogy kicsoda?! János?! János! Hát te?! Ez nem  lehet igaz!  Ó, talán negyed órája értem haza...

Az asszony kilép a ”műteremből” az előtérbe, a sámlihoz.

ASSZONY  Igen, anyám mesélte, hogy megkerested.
Nagyon kedves gesztus volt tőled.
("felnevet")
Még kérded? Nem, János, nekem kell bocsánatot
kérnem tőled!

 A mester hozza ki a poharat,  feszülten figyel, aztán a feleségéhez
csörtet.

ASSZONY  Persze, hogy találkozhatunk! Sőt! Bármikor.
                    Ma? Ma pont le kell utazzak anyához, de...
MESTER     Te ki a franccal vartyogsz?!
ASSZONY  Pista? Igen, itt áll előttem. Üdvözöl.
MESTER     Üdvözli a rosseb, akárki is az!
ASSZONY  A gyerek?  Tizenkilenc lesz januárban...
                    Hát igen. Az idő az... A fene egye meg!
MESTER     Tedd már le!

 Az asszony hátat fordít, kimegy a színről, onnan.

ASSZONY  Tényleg? De jó! Hát...nem is tudom.
Ha ennyire ráérsz...Ne hülyéskedj! Mikor induljunk?
Persze, hogy jó! Ez...nagyon kedves tőled.
Ott leszek! Szia, drágám! És köszönöm, hogy...Szia, szia!
Akkor félhatkor!

 Az asszony lép vissza a színre, a mosoly leolvad róla, ahogy
meglátja a férjét.

ASSZONY  Patkós Jani. Meséltem, itthon van Amerikából.
MESTER     Megtiltom, hogy találkozz vele!
ASSZONY  Levisz kocsival, azt mondja, arra van úgyis dolga.
MESTER     Mit akar tőled? Dehogy visz le!
ASSZONY  Nevetséges vagy.
MESTER     Nem baj.
ASSZONY  Megspórolom a vonatjegyet. 
MESTER     Ne ezen spórolj!
ASSZONY  Húsz éve nem láttam!
MESTER     És nem is fogod.
ASSZONY  Még talán össze is bújok vele.

Az asszony otthagyja a mestert. Visszatér a bőröndhöt, ruhát válogat,
pakol. A mester sötét indulattal követi, megáll mögötte.

MESTER     És mi az, hogy működik még a mobilod?
ASSZONY  Rozi feltöltötte.
MESTER     Azt is megtiltottam.
ASSZONY  És?
MESTER     És az mi, hogy Patkós tudja a telefonszámod?
ASSZONY  Szerinted? Meglátogatta anyámat.
MESTER     És erről én mért nem tudtam?
ASSZONY  Meséltem, de nem érdekelt ez se.
MESTER     Most érdekel.
ASSZONY  Kriszta szájában volt a farkad!
MESTER     Az más.

Az asszony pakol tovább a bőröndbe. A mester tölt a konyhából
hozott vizespohárba, a feleségének nyújtja.
MESTER     Erre iszunk.
ASSZONY  Még mindig nem kérek.           
A mester kiissza a pohárból a pálinkát, aztán kortyol egy
nagyot az üvegből is.

MESTER     Akkor...én is megyek. Nem láttam anyádat
tavaly karácsony óta.
ASSZONY  Dehogy jössz!
MESTER     Aztán estefelé elmegyünk a kedvenc csárdánkba, onnan le a  partra ahhoz a fűzfához, ahol először megcsókoltalak.
ASSZONY  És ha Jánossal megyek ahhoz a fűzfához?
MESTER     Újra kezdjük.
ASSZONY  Mit?
MESTER     Mindent. Na? Mondd, hogy gyere! Esztikém!

 A mestre átölelné, az asszony keményen arcul csapja.

ASSZONY  Elválok, nem érted?
MESTER     El?
ASSZONY  El.


MESTER     Rendben. Búcsúcsók lesz?
ASSZONY  Talán . Előtte mossál fogat!
MESTER     Tudod, hogy éhgyomorra okádok, ha megpróbálom!
ASSZONY  Akkor az is elmarad.

7; ASSZONY, MESTER, A SZŰZ, FIÚ

 Kriszta rohan be, a nyomában a fiú.

A SZŰZ      Hagyjál már, Gabi! Kit érdekel, hogy te is csillaglény vagy?!
                    Papi, szólj a fiadra!
FIÚ              Figyelj, öreg! Tényleg te kúrod a csajomat?!
MESTER     Ezt tőlem, mint apádtól kérded?
FIÚ              Kúrod?
MESTER     Nem.
A SZŰZ      Papi!
A fiú nekitámad az apjának, meglöki.
Az asszony áll kettőjük közé.
ASSZONY  Gábor!
FIÚ              Rohadt szemét!

Az anyja lefogja a fiát, a mester biztos távolságra hátrál

MESTER     Én csillaglény vagyok, te csillaglény vagy.
Kriszta és az anyád is csillagporból vannak.
Mi vagyunk itt négyen egy nagy ősrobbanás.
Hiszen még Föld nevű planéta is földön kívüli.
És mi nem emberek vagyunk, hanem rémemberek.
Azt hisszük, ez nem volt mindig így, pedig de.
Aranyakorokra emlékszünk. Remember?
Hogy bezzeg. Szépapáink mások voltak.
Ők még tudták, mi az a tízparancsolat, a becsület.
De mi már nem tudjuk. Ezért aztán dug mindenki
mindenkivel, akár a ketrecben a nyulak.  
A csillagpor nyulak.
FIÚ              Hagyjál, anya!
 A fiú berohan a jobb oldali helyiségbe, magára csapja a vasajtót.
Az anyja áll egy darabig, aztán a fia után megy.

A SZŰZ      Papi! Már megint nem védtél meg.
MESTER     Húzzál innen, különben belebaszlak egy kukába!
A SZŰZ      Papi!
MESTER     Takarodj, többé ne lássalak!

 Kriszta kimegy, megint bőg, amikor visszafordul, teli szájjal.
A SZŰZ      És ha nem is vagyok terhes?
MESTER     Kurvára nem érdekel!
A SZŰZ      Akkor nem is mondom meg!
 Kriszta kimegy.
 Csend.
A mester leül az ágyra.
Az asszony jön ki , becsukja az ajtót.

ASSZONY  Hétfőn beadom a válópert.
MESTER     Jó.
ASSZONY  És tényleg nem jövök vissza.
MESTER     Szuper.
ASSZONY  Gábor is leköltözik anyámhoz
MESTER     Közmunkásnak ott is beállhat...
ASSZONY  Felőlem itt pusztulhatsz egyedül.
MESTER     Úgyis öngyilkos leszek.
ASSZONY  Végre.
MESTER     Semmi komoly dolgom nem volt ezzel a kis kurvával!
ASSZONY  Nem érdekel.

 A fiú jön ki a szobájából télikabátban, az anyjához.
FIÚ             Tudsz egy kis pénzt adni?
ASSZONY  Persze, kisfiam.
MESTER     Mire kell?
FIÚ              Te kussoljál, öreg!
MESTER     És honnan van neked pénzed, Esztike?
FIÚ              Nem érted, hogy fogd be a pofádat?
ASSZONY  Gábor!
 A fiú kimenekül az előtérbe,  az asszony magához veszi a retiküljét,
utána megy. Együtt lépnek ki a színről balra.
Csend.
Az asszony jön vissza.

MESTER     Miattad lettem az, ami vagyok.
ASSZONY  Aha...
MESTER     Nekem kell egy nő kisugárzása alkotás közben!

 A fiú lép vissza, a hátiszákjában kutat.

FIÚ              Hol van a Ipodom?
ASSZONY  Nem láttam.
FIÚ              Reggel még ott volt az asztalomon!
MESTER     Talán csinálhatnál végre egy kis rendet magad körül.
FIÚ              Te  tényleg ne szólalj meg, mert beborítlak!
ASSZONY  Gábor, ne beszélj így apáddal!
FIÚ              Ez nem az apám többé!

 A fiú kirohan. Az asszony másodszor is utána siet.
 A mester egy darabig csak néz utánuk.
 Aztán legyint, a képhez megy, a festménynek mondja.

MESTER     Tehát akkor?  Én meg itt rohadok meg egyedül,
                    ebben a szeméttárolóban?
                    (felröhög)Tudod, tavaszra már kőgazdag leszek.
                    Hétfők kezdem.
                    Kőgazdag egy kővilágban, ahol meghalt az isten. Isten!                                          Dehogy halt meg isten! Kővé változtatott minket. Nem mintha bűnösebbek lennénk a koronkénti átlagnál. Csak, mint már említettem volt, nekünk nincs stílusunk.
                    Vagy ezt még nem is mondtam?
Tűnődik, iszik, a kezébe fogja az ecsetet, a Kisded szemét most vörösre festi.
MESTER     A nyomor igenis lealjasít. Szép csendben. Napról, napra,                                                  fokról fokra. Észre se veszed, egyre alázuhantabb vagy.  
 A vörös szemekhez fekete íriszt választ.
MESTER     De fogadjunk, hogy Pista bácsi mindent rendbehoz!
                    Majd elviszi a kőapuka a kőszívű családját Tahitire                                                 nyaralni. Mit nyaralni? Ott telepedünk le.
                    Mert én leszek a képregények Van Goghja. Úgy ám.
                    És csakis bourbont vedelek majd, a vagyonom feléért beszerzek                        magamnak egy májrákot, aztán veszek egy gyönyörű, karcsú, elegáns, kétcsövű sörétes puskát, és azzal lövöm szét a fejemet. Kőkemény megoldás, nem? Csak a                                                      fogsorom marad meg. Csíííz! Meg az egyik fülem.                                                            Kilimandzsáró:csííz! Havi baja a napi Maya. Vérfarkas fátyla hull alá a kihűlt gepárdra. Párduc, de mindegy. Aki tetem, az tetem. A hús rohad, a bundája pöttye nem.
                    Boudelaire orchideája virágzik ki a dögén.
                    Ez ám nálam egyfajta műveltségi fölény...

 Az asszony  tér vissza. Összecsukja a bőröndöt, menni készül.

MESTER     A fogsoromat azért szeretni fogod, kedves?
ASSZONY  Elpasszoltad a gyerek kütyüjét is, igaz?

 A mester egy pillanatra zavarba jön, aztán csak vigyorog.

MESTER     Hogy is  jut ilyesmi az eszedbe?
ASSZONY  Miből vetted azt az üveg pálinkát?
MESTER     Még van hitelem a diszkontban.
ASSZONY  Régen nincs hiteled sehol.
MESTER     Nem válok.
ASSZONY  Pedig ez így lesz.
MESTER     De nem kell, hogy így legyen. Szeretlek. És majd én szerzek                                  neked egy hozzád illő szeretőt is, ha akarod. Nem egy olyan
                    ernyedt tökű, vén amerikás buzit, mint a Patkósod.
ASSZONY  Anyu szerint pont olyan jóképű és fitt, mint húszévesen.
MESTER     Persze! Miért ne? Ez itt nem a valóság! Itt senkit nem rág meg az idő! Itt mindenki fiatal, boldog, jómódú, és nagyon szellemes társalkodó. Mert mi egy szappanoperában vagyunk, édesem! Ahol mindenki szeret mindenkit, ahol a veszekedés csak azért van, hogy felpezsdüljön kicsit az a lusta vérünk. Na! Ez itt nem egy horror!
Ez itt a Flamo-szappan! Vedd a kezedbe! Mosakodj meg vele! Lágyabb lesz tőle a bőröd még a nehezebb napokon is. Fürdés után gyengéden megtörüllek, a törülköző érintése olyan finom, majdnem orgazmusod lesz tőle. És mért puha az a törülköző? Mert flamó öblítőt használunk, drágám. Aztán anyaszült meztelenül lefekszel, lehunyod a szemed, a tengerparton érzed magad. Langymeleg szellő borzolja fel a a pihe-puha szőröket a testeden: a hasadon, a combod között...Az ágyékod tompán lüktet a vágyakozástól...
ASSZONY  Miért locsogsz folyton-folyvást hülyeségeket, ha bajban vagy?
MESTER     Mert bajban vagyok. Két hétnél tovább úgyse bírod ki nélkülem.
ASSZONY  Gondolod?
MESTER     És ha megígérem, hogy mától jó leszek?  Ha újra                                                    komolyan veszem magam? Téged? A családomat?
ASSZONY  Hogy kezdenél neki?
MESTER     Fészek! Fészek! Fészek! Milyen boldogan csiviteltünk                                           naphosszat, Eszter! Hánykor találkozol Patkóssal?
ASSZONY  Nem jössz velem.
MESTER     Nem hát. Lemondod. Most beszéljük meg, hogy itthon                                           maradunk, és kitakarítunk. De előtte, nem bánom, beülünk  egy kicsit a kocsmába nosztalgiázni.
                    Csak megvárjuk Jenőt, hogy hozza a pénzt.
                    Aztán bevásárlunk hazafelé jövet. Takarítás közben
                    pacalt főzök neked.
ASSZONY  Elhagylak, nem érted?!
MESTER     Rozinál megfürdetlek. Szeretkezünk. Aztán lesétálunk az éjjel-nappaliba. Unikumot vásárolunk, és a sétányon ballagva megiszogatjuk, miközben ropog majd a hó a talpunk alatt.
ASSZONY  Nincs is hó.
MESTER     Esni fog. Aztán hazajövünk, levetkőzünk, és szeretkezünk tovább hajnalig. És közben addig suttogunk malacságokat egymás fülébe, amíg újra rá nem jövünk, milyen szép is                         így együtt az élet. Látod, ilyen egyszerű jóvátenni a jóvátehetetlent is. Higgyél nekem!
ASSZONY  Soha többé nem tudnék bízni benned.
MESTER     Dehogynem!
ASSZONY  Megyek.
MESTER     Itt maradsz!

8; MESTER, ASSZONY, A NEM SZŰZ,  JENŐ

 Rozika fut be lelkesen.

A NEM SZŰZ   Jön a Jenő!

Jenő belép,  postás táskájából utalványt keres.

JENŐ          Kíváló jó napot, művész úr!
MESTER     Végre!
JENŐ          Siettem, kérem, ahogy tudtam.
MESTER     Adja!
JENŐ          De hogy egyre lakályosabban tetszenek itt berendezkedni!
                    Komolyan irígy leszek?
ASSZONY  Erre azért nem kéne, Jenő úr...
JENŐ           Nem-e? Dehogy nem-e! Hát hol találni manapság egy olyan lépcsőházat, csupa jószívű lakóval, mint ez –e? Akik megengedik
                    maguknak, hogy a kilakoltakásuk után itt meghúzódjanak?
A NEM SZŰZ  Na, jól is néznénk ki, ha nem így lenne!
JENŐ           No és a gondnok úr? Meg a szociális osztály? Hát tisztára visszatér
                    az ember hite-e!  Itt tessék aláírni!

Jenő tollat is keres. A mesteraláírja az utalványt.
Jenő kiszámolja a pénzt.

JENŐ          Tíz, húsz...hatszáz...negyvenöt, a kis segélyke...
MESTER     Az aprót tartsa meg!
JENŐ          Köszönöm...
A NEM SZŰZ       Imádom, ahogy Jenő pénzt számol.
JENŐ                    Már hogy én?
A NEM SZŰZ       Van benne stílus. Nem, drágám?
ASSZONY            Ha te mondod...
A NEM SZŰZ       Mától maga lesz a barátom, Jenő.
JENŐ                    Már hogy én?!
A NEM SZŰZ       Mért, nem tetszek?
JENŐ                    Már...hogyne, csókolom. Ha szabad...
A NEM SZŰZ       Már hogyne lenne szabad, amikor a hülye férjem állandóan
Európát járja azzal az undorító kamionjával?!  Gyerekek, ígérjétek meg, hogy ti meg kibékültök!
Én meg nyerek a lottón!
Várjatok! Lehozok inkább valami finomat. Whisky, Napóleon? Martini? Mind igazi kóser csempészáru!
JENŐ                     Szó se lehet róla, Rozália asszony! Koccintsunk az                                                  enyémből! Itt van, kérem, a laposomban! Ha szabad ezt  mondanom, jobban megbúvik ez a belső zsebemben, kérem, mint hajban a serke. Kisvárdai egycsillagos!
A NEM SZŰZ       Óóóó! És ez..jó?
JENŐ                    Hogy jó-e? Rossz ez kérem, akár a bűn-e, vagy mint a                                            rosszul címzett levél. De éppen ez a jó benne. Az ember, kérem, összeszedi az összes akaraterejét, belekortyol, nem  csócsálja, lenyeli, azt lent máris melegít. Na, tessenek csak!
 Az asszony elhárítja, Rozi belekóstol, majd megfullad.
 A mester gondosan zsebre rakja a pénzt.
 Jenő is iszik, a szeme kiguvad, aztán sóhajt.
JENŐ                    Nahát, erről beszélek. Vakuljak meg, ha nem!
MESTER               Adjon egy kortyot nekem is!
 Jenő odaadja a lapos üveget, belekortyol.
MESTER               Hmmm.
JENŐ                    Ugye, hogy ugye-e?
MESTER               Nekem minden ízlik, ami a végén megöl. Ezért szeretem                                                   az életet is. Maga szeret élni, Jenő úr?
JENŐ                    Hát már hogy a picsába ne? Jaj, bocsánat, hölgyeim...

 Az asszony fogja a bőröndjét, megy.

ASSZONY            Viszlát.
A NEM SZŰZ       Csókolom anyukádat.
ASSZONY            Átadom...

Az asszony kimegy. A mester bágyadtan néz utána, aztán.

MESTER               És elbódulni? Azt is szeret, Jenő?
JENŐ           Tudja, hogy van, művész úr. Azt meg néha muszáj.
MESTER     És fájni is szeret?
JENŐ          Hogy mit parancsol?
MESTER     Akár az állat. Nem, nem mint egy állat. Mint egy ember.                   

Jenő tanácstalanul néz Rozikára.

JENŐ          Hát igen.
MESTER     Jöjjön, nézze meg ezt a képet!

 Jenő a képhez megy, kínos neki.

MESTER     Tetszik?
JENŐ          Ja...a szeme...az...biztos.
MESTER     A magáé. Négyezer forintot megér magának?
JENŐ          Ó, hát...pedig tényleg tetszik különben...
MESTER     És négyszázat? Vagy tudja, mit? Adjon érte húsz forintot!  Vagy én fizetek! Csak vigye el innen! Azt se bánom,
                    ha aztán bedobja az első kukába! Csak ne ezek közül valemelyikbe,
mert még megtalálom.
JENŐ          Mért mond ilyet? Megvenném én ezt negyvenért is, ha                                           Margitom nem lenne olyan megátalkodottan katolikus... Pláne, ha pénzről van szó...

 A mester bólint, aztán egy neccert vesz elő, lusta mozdulattal megvágja a festményt, letépi a keretről és bevágja a kukába.

MESTER     Akkor...erről...ennyit.
JENŐ          Jézusom, drága művész úr, mit tetszik csinálni?!
A NEM SZŰZ       Á, csak bohóckodik.


II. FELVONÁS

Ugyanott, este.
Odakint a délutáninál is cudarabb az idő.
Hófúvás, szélrohamok .

1; A NEM SZŰZ, JENŐ, MECÉNÁS, GONDNOK, FIÚ

 Az ágyat szépen megvették. Egy hősugárzó bíbor fénnyel ontja a meleget.
A paplan alól a hangok. Mozgás alig.
 Az ágy mellett egy ötliteres műanyag kaneszter, félig tele vörösborral.

A NEM SZŰZ       Öt? Tizenkettő? Huszonegy! Szerinted?
 Mormogás.
A NEM SZŰZ       Igen, huszonegy, és aztán negyven...Negyven mennyi?
 Nyüszítés.
A NEM SZŰZ       Ha te nem tudod, ki tudja?
Halk zokogás.                                              
A NEM SZŰZ       Várjál! Most megint látom, mintha a tévé előtt ülnék...
Negyvenhét! Negyvenhét, és... Nem. Negyvenkettő?
A fenébe!
Erős szélroham.
A NEM SZŰZ      Most aztán egy cseppet se irigylem a kóborkutyákat.
Vagy a hajléktalanokat.  Na? Most mi van?  
 Nyögés.
 Rozika kikászálódik a paplan alól.
A csipkés, rózsaszín hálóingére veszi fel az irhabundát.
A hálóing pont olyan, mint a kisasztalon felejtett barbibabáé.
Felkapcsol egy kislámpát. Rágyújt, lehúzódik ágy szélére.
Oldalt fordul, a lábát betúrja a paplan alá, a kupacot simogatja.

A NEM SZŰZ       Nincs ám gond, kishörcsög!

 Jenő húzza le az arcáról a paplant.

JENŐ                    Mert túlságosan felhergeltem magam.
A NEM SZŰZ       Ez elsőre majdnem mindig így van.
JENŐ                    Pláne, ha az ember nagyon kívánja, ugye...
A NEM SZŰZ       Pihizünk kicsit, aztán durr bele.
JENŐ                    Ezt az égést!
A NEM SZŰZ       Number one vagy, ne aggódj!
JENŐ                    Vígasztaljon csak!
A NEM SZŰZ       De engem az felizgat, ahogy nagyon akarod.
Hidd el, sokkal jobban, mintha nem akartanád.
JENŐ                    Szép az a csipke a hálóingjén, csókolom!
A NEM SZŰZ       Na látod! A hülye férjem észre se venné.

 Jenő felül.

JENŐ                     Próbáljuk meg most rögtön!?
A NEM SZŰZ       Szuszogjunk tíz percet, mondom.
JENŐ                     És ha addig...csak úgy belógatnám?

 Rozi elképzeli, felnevet.

A NEM SZŰZ       Belógatnád?!
JENŐ                    Odahaza is szoktam. Margitka szereti. Mert Margitka...
Felóbégat.
                              Margitka, mért tettem én ezt veled?!
A NEM SZŰZ       Nem tettél semmi rosszat, nyugodj meg!
JENŐ                    Ezek után nehéz lesz kegyednek elhinni, hogyha                                                     igazán beindulok, akkor szárnyalok.
A NEM SZŰZ       Te vagy az én zöld sasom.
JENŐ                     Akkor ne lógassuk be mégis?
A NEM SZŰZ       Inkább megvárnám, amíg rendesen feláll.

 Jenő visszahanyatlik az ágyra.

JENŐ                    Talán a sok vörösbor is belejátszik.
A NEM SZŰZ       Lehet.
JENŐ                     Meg hogy itt...Mondja, nagysád, miért pont a művész úr
”műtermében” kell nekünk huncutkodni? Mért nem magácskánál, fent   a jó melegben? Ha már a kisfia a nagymamánál, és akkor ott.
A NEM SZŰZ       Ma ez a mániám, ne haragudj. Azt akarom                                                              érezni közben, hogy Ms Pudli vagyok, a féllábú  bárénekes egy a kültelki kuplerájban.
JENŐ                     Értem. Azaz nem értem, de az nem nagy baj. Egy                                                    postásnak nem kell mindent. Mert ha mindent értene, akkor...akkor akadémikus lenne, és nem  postás. Ugye-e ezt legalább jól látom?
A NEM SZŰZ       Ezt jól látod, Jenő.

 Rövid csend, aztán.

JENŐ                    És lehet-e, hogy bűntudatom is van?
A NEM SZŰZ       Hidd el, a feleségednek is direkt jót tesz, ha néha                                                     félrelépsz egy kicsit!
JENŐ                    Azt tetszik vélekedni?
A NEM SZŰZ       Mesélj róla!
JENŐ                    Miről?
A NEM SZŰZ       A feleségedről.
JENŐ                    Á, kérem, az nem lesz jó, akkor végképp lekonyulok!
A NEM SZŰZ       Szép asszony?
JENŐ                     Mármint Margitka? Már hogyan lenne szép? Maga szerint                                       egy magamfajta postásnak lehet szép a felesége?
A NEM SZŰZ       Miért ne?
JENŐ                     Szép feleségek csak a reklámokban vannak jóképű.
                              gazdag férfiaknak.
A NEM SZŰZ       Ejnye, Jenő! Én is férjnél vagyok!
JENŐ                    De magácskán ez nem is látszik.
A NEM SZŰZ       Hanem mit látsz, Jenő?
JENŐ                    Magácska olyan, akár egy...szárnyas betét.
A NEM SZŰZ       Nahát, ilyen szép bókot...
JENŐ                    Lógassunk?
A NEM SZŰZ       Akkor inkább mesélj magadról!
JENŐ                    Attól is lekonyulok.
A NEM SZŰZ       Ugyan! Te egy nagyon izgalmas férfi vagy.
JENŐ                    Én?
Csend.
JENŐ                     Hát...Vannak jó napjaim, vannak rosszabb napjaim, meg vannak... Na!  Szóval olyan napok, amikor akár mit csinálok, vizes lesz a zoknim.
A NEM SZŰZ       Ajaj.
JENŐ                     Talán...igyak még egy pohárkával?
A NEM SZŰZ       Igyál, Jenő.

 Jenő tölt a vörös borból, iszik, Rozi elnyomja a cigarettát.

JENŐ                    És biztos, hogy művész úr nem ér haza?
A NEM SZŰZ       Olyan napokon, amikor  ölgyilkos lesz,
akkor éjfél előtt szinte soha.

 Csend.
 Az előtérben egy elegáns férfiú jelenik meg, körülnéz, bizonytalan.
Kimegy a színről.
Jenő meggyőzi magát még egy pohárkára.

JENŐ                    No és, ha nem vagyok indiszkrét, a Rozika nagysád tényleg                                      a művész úr szeretője?
A NEM SZŰZ       Ezt honnan veszed?
JENŐ                    Pletykál róla a lépcsőház, meg a lakótelep...
A NEM SZŰZ       Viszont ha ilyeneket kérdezel,  le fogod vörösborozni az                                                   ágyneműmet.
JENŐ                    Hát ez az egy még soha nem fordult elő velem, kérem!
                              Csak ezt figyelje! Az ember felveszi a kanesztert, így a
fülénél rézsút a kézfejére dönti, és azt bicepszből fel a szájhoz.
Tessék csak nézni-e!

 Jenő löttyösen az ajkához emeli a kanesztert.
Nagy kortokban nyeldekli a bort.
Az elegáns úr visszatér, beljebb jön, diszkréten kopogtat.
Jenő ijedtében félrenyel, köhög, hörög, prüszköl,az ágynemű
egy merő vörösboros folt lesz.
Az elegáns úr benéz.

MECÉNÁS           Elnézést!
A NEM SZŰZ       Igen?
MECÉNÁS           Itt laknak Virágék?
A NEM SZŰZ       Itt.
MECÉNÁS           Itt?
A NEM SZŰZ       Itt.
MECÉNÁS           De... De ez itt nem egy szeméttároló?
A NEM SZŰZ       Nincsenek itthon.
MECÉNÁS           Á! Értem. Akkor... Virág művész úr mikor ér haza?
A NEM SZŰZ       Azt most nem tunám megmondani.
MECÉNÁS           És a Viráné esetleg már...
A NEM SZŰZ       Ő, ma leutazott az anyjához.
MECÉNÁS           No igen... Ebben az esetben...még egyszer elnézést.

Az igen jól öltözött úr zavarban távozik.
Jenő lassan magához tér, de még mindig takényát-nyálát csorgatja.

JENŐ                    Jaj, istenem, kérem.
A NEM SZŰZ       Az ágyneműm, Jenő.
JENŐ                    Mért kellett magamat ilyen
helyzetbe hozni, kérem?
A NE SZŰZ          Ezt rögtön ki kell öblíteni.
JENŐ                    Nem való ez nekem!
A NEM SZŰZ       Na, tápászkodjon!
JENŐ                    Parancsol-e, kérem?
A NEM SZŰZ       Beáztatom a lepedőt!
JENÔ                    Ja! Bocsánat!

 Jenő kikászálódik az ágyból. Alsógatyát, térdzoknit, ujjatlan trikót visel.
Fázósan ácsorog, amíg Rozi lerángatja a huzatot a papanról és a lepedőt az ágyról.
JENŐ                    Ne tessék rám haragudni.
A NEM SZŰZ       Semmi baj.
JENŐ                    Nem gondoltam volna...
A NEM SZŰZ       Spongyát rá.
JENŐ                    De ugye nem tetszik a lakótelepen híresztelni?
A NEM SZŰZ       Mondom: elfelejtjük.
JENŐ                    El?
A NEM SZŰZ       El.
JENŐ                     Szerencsés ember a férje, Rozi nagysád. Az én                                                        Margitom nagyon össze szokott szidni, ha...
                              Szinte mindenért.
No és ha és amikor szellentenem kell, kérném...
Vagy néha, amikor bele találok vizelni  mosdóba...
Pedig az már csak, mégis csak emberi dolog-e? Nem-e?
Úgy értem, amolyan férfi dolog. Mint a fingás, már bocsánat.  
Ki kell sompolyognom a szobából? Vagy például, ha szálkás
húst eszek, és szívnom kell a fogamat utána...
A NEM SZŰZ       Azt én is utálom
JENŐ                    Mindenkinek megvannak a rossz szokásai.
Az én Margitom például csak úgy tud valamennyire                          szerelmeskedni, ha mentolos cukorkát szopogat közben.  vagy ha...
A NEM SZŰZ       Mentolosat, azt mondja?
JENŐ                     Visszafekhetek?
A NEM SZŰZ       Várjon!

Rozi kiviszi a pecsétes ágyneműt a baloldali helyiségbe
Jenő bánatosan néz utána. Aztán megint bort iszik a kaneszterből,
mégpedig a bemutatott módon. Félig magának.

JENŐ                    Legalább ez a bor jó. Meg is kérdem majd a művész urat,  
                              ha legközelebb hozom a segélyét, vagy mást, kitől veszi.
A NEM SZŰZ       (kintről) Haza is vihetsz belőle.
JENŐ                    Á, nem, amit itt iszok meg, az elég lesz.

 Rozi jön vissza, az ágy alól  tiszta ágyneműt vesz elő,
a lepedőt leteríti, a paplanhuzatot elkezdi felhúzni.

A NEM SZŰZ       Szóval még nem csaltad meg a feleséged?
JENŐ                    Én-e?! Dehogynem! Sokszor !...nem.
De gondolatban ezerszer is.
Úgy  felpróbáltam én már, kérném, az egész körzetemet.
Csak az a baj, hogy utána mindig úgy érzem magam, mint amikor egyszer a nagymamám rajtakapott a spájzban a  
          befőttek között.
A NEM SZŰZ       Hát az kínos lehetett...
JENŐ                     Az-e? Az volt...Hajaj.
A NEM SZŰZ       Na jó, visszafekhetsz.

Jenő lefekszik az ágyra. Rozi befejezi a paplan felhúzását.
Leül Jenő mellé, simogatja a férfit. Aki lassan nyögdécselni kezd.

A NEM SZŰZ       Ez finom?
JENŐ                    Ajaj, nagysád!
A NEM SZŰZ       Hogy érzed? Mégis lesz valami?
JENŐ                    De...legkésőbb... haza kell érnem.
A NEM SZŰZ       Én elengedlek, attól ne félj.
JENŐ                     Tudná gyorsabban rángatni?
A NEM SZŰZ       Annyira azért ne siess!

 A gondnok jön be a Mecénás társaságában.

GONDNOK           Nahát, pontosan így történt, magának elmesélem,
jót fog kacagni.
MECÉNÁS           De hogy lakhatnak emberek egy szeméttárolóban?
GONDNOK          Majd azt is elmagyarázom.
MECÉNÁS           Ez itt mégis Európa, nem?
GONDNOK          Figyeljen, uram! Pont erről mesélnék.
                              Várok a téren Szidóniára. Kérdezgetem, nem látták?
                              A Bódognét? Rongyos kis asszony, világvégébe öltözve.
MECÉNÁS           Ő is hajléktalan?
GONDNOK          Dehogy! Ki itt a hajléktalan? Az aluljáróban. Most ott
                              találja őket, ebben a kurva hidegben. Na persze, ha
                              itt a világvégre, már hogyne lenne hideg? Vagy meleg.
                              Például, ha lenne egy olyan ítélet napja, mint a filmben.
                              Vagy vörösre duzzadna a Nap. Bár az még odébb van.
                              Pár millió évvel. De ahogy suhan az idő...
MECÉNÁS           Kérem, átadna Virágéknak egy üzenetet?
GONDNOK          Miért ne adnék?
MECÉNÁS           Szóval arról lenne szó, hogy...
GONDNOK           Az aluljáróban! De mondtam is a Vetőnek, "az,                                                       barátom, alapvető, hogy egy világvégét az aluljáróban kell
átélni. A legjobb lenne persze a metróban, de ahhoz meg jegy kell,  és nehéz jegy nélkül lejutni, amikor az ellenőrök állandóan a mozgólépcsőknél posztolnak.
Erre a Vető? Pont a metróban nem jó a világvégére ráhéderezni.
Hogy mért? Mert még túléli az ember.
És lehet, hogy igaza van? Na látja, uram, ez is egy olyan kérdés, amit, ha jól teszünk fel, akkor igen tág a horizontja.  
De a Vető se látta a Szidóniát reggel óta?
Hát hová tűnt az az aszony? Nem talált telefont, amin
a fiát figyelmeztethette volna? Mert az alujáróban persze
mind rossz. Minek megjavítani, amikor manapság már
mindenki mobilt használ. De akinek nincs? Annak mi van?
Világvége, adja magát a poén, ha viccelni lehetne ezzel
a szóval.
MECÉNÁS           Itt hagyhatom a névjegyemet?
GONDNOK           Miért ne hagyhatná? Tegye csak oda, a baba mellé.
MECÉNES            És ha átadná Virágéknak, hogyha lehet, még ma visszajövök.
GONDNOK           Az is meg lesz mondva, ha találkozok velük.
MECÉNÁS           Köszönöm a kedvességét, tisztelt uram.
GONDNOK          Semmiség ez.

A Mecénás leteszia névjegyét a barbibaba mellé, és távozik.
A gondnok kicsit ácsorog, aztán leül a sámlira, előveszi a könyvét,megkeresi,
ahol tartott, olvassa.
Jenő közben egyre mélyebben hörög a kéjtől.
A Nem Szűz, mintha altatódalt énekelne.

A NEM SZŰZ       Sose szégyelld, hogyha ernyedt.
Ha a szeretőd jóra termett.
                              Nem blama az, ha csak hörögsz te.
Mert mikor feladtad, épp akkor jössz te...
JENŐ                    Ó, igen!
A NEM SZŰZ       Most ne gondolj a nagymama rengeteg befőttjére!
JENŐ                     Ó, nem! Most gyere, te! Almakompót, te!

 Rozi ráülne Jenőre, amikor egy telefon megint felcsörög.

 JENŐ                   Ez nem lehet igaz!
A NEM SZŰZ       Itt nincs is telefon.
JENŐ                    Az enyém!

 Rozi vihogva kászálódik le Jenőről, aki ugrik ki az ágyból a nadrágjához,
a zsebéből előveszi a mobilját, beleordít.

JENŐ                     Tessék, Magyar Posta! (...) Hát persze, hogy még itt                                      vagyok, drágaságom! Ha egyszer túlórázok, hol lennék? (...)
Azt hiszed, én találtam ki?  Mondtam, hogy sietek, ahogy tudok!
A NEM SZŰZ       Mondd neki azt, hogy itt gebedünk meg!
JENŐ                     Itt gebedünk meg.
A NEM SZŰZ       És kurva hideg van.
JENŐ                     És kurva hideg van.
A NEM SZŰZ       És szétszabdalták Jézus Krisztust.
JENŐ                    És szétszabdalták...Margitka! Te engem...ellenőrzöl?!                                             Nahát, Margit! Szégyelld magad! Szervusz!

 Jenő bontja a vonalat. Aztán csak nézi a telefont, és váratlanul sírva fakad.

JENŐ                    Micsoda gazember vagyok én, kérném!
A NEM SZŰZ       Te hülyébb vagy, mint a férjem.
JENŐ                    Gané alak! Az vagyok!
A NEM SZŰZ       Öltözz fel, és rohanj haza, szegénykém!
JENŐ                     Rohanjak?
A NEM SZŰZ       Szállj, akár a sas!
JENŐ                     Igen! Repölök haza! Margiiit!

 Jenő az ágyra dobja a mobilját, aztán fél lábon ugrál a nadrágjában,
amikor az egyik szárával kész, megáll.

JENŐ                    De még tíz óra sincs!
A NEM SZŰZ       És?
JENŐ                    Margitomnak azt hazudtam, tizenegyig dolgozom.
A NEM SZŰZ       Hát akkor sétálj kicsit, vagy ülj be egy kocsmába!

 Jenő belegondol, bólint, nekilát a nadrág másik szárához is, újra megáll.

JENŐ                    De ha megint telefonál, akkor hol vagyok?
A NEM SZŰZ       Majd füllentesz valamit.
JENŐ                    Maga egy tündér, Rozika nagysád!

 Jenő már húzza fel a sliccét, amikor harmadszor is megáll.

JENŐ                    És ha gyorsan megróbálnánk még egyszer?
A NEM SZŰZ       Gondolod, hogy menne?
JENŐ                    Akarom!
A NEM SZŰZ       És leveszed hozzá a zoknidat is?
JENŐ                    Kérem, mondtam már, hogy a húgyhólyagom!
A NEM SZŰZ       Zokniban nem.
JENŐ                     És ha csak úgy, lehúzott sliccel lógatjuk be?
A NEM SZŰZ       Ejnye már, ne kacérkodj velem, Jenő!
JENŐ                    Megduglak, te! Hiszed-e?!
A NEM SZŰZ       Jaj, ne! Te vadállat!

 Jenő leráncigálja a nadrágját, mind a két zokniját,  fél lábon ugrál,
ráveti magát a nőre.

2; A NEM SZŰZ, JENŐ , FIÚ, GONDNOK

 A Fiú jön be, megáll az előtérben a Gondnoknál.

FIÚ             Hello, Géza bá’.
GONDNOK Szevasz. Valaki kereste apádat.
FIÚ             Leszarom.
GONDNOK Itt a névjegye. Lehet, még ma visszajön.
FIÚ             Kit érdekel? Mit tetszik olvasni?
GONDNOK A Játszma vége.
FIÚ             Az mi?
GONDNOK Á, ez is csak egy világvége...
FIÚ             Az van dögivel...

A fiú otthagyja a gondnokot, belép a ”műterembe”.
Megtorpan.

FIÚ              Ne bazd már meg!
JENŐ          Neeeee! EEEEE?!
A NEM SZŰZ       Szia, Gabika!

 Jenő a hisztéria határán pattan le a nőről.
Űzötten kapkodja össze a ruháit, aztán fél lábon ugrálva
kimenekül az előtérbe. Ott meglátja a gondnokot.
Visszamenekül a műterembe.
Feldönt egy üres kukát, a ruháival abba bújik, a kuka tetejét lecsapja.
A Nem Szűz jól mulat, a Fiú már kevésbé.

FIÚ                       Ez a postásunk?
A NEM SZŰZ       Te nem csillagnézőben vagy?
FIÚ                       De mért itt dugsz vele?
A NEM SZŰZ       Te mért jöttél haza?
FIÚ                       Hóvihar van. Nem látszanak a csillagok. Baj?

 A fiú bemegy a jobboldali helyiségbe, magára csapja a vasajtót.
Rozi rendbehozza magát, a feldölt kukához sétál, kopogtat.

A NEM SZŰZ       Jenő úr, jöjjön már ki onnan!
JENŐ                    Nem jövök!
A NEM SZŰZ       És a húgyhólyagja?
JENŐ                     Akkor se!
A NEM SZŰZ       Ahogy gondolja.

A  fiú szobájához ballag,most  neki szól.

A NEM SZŰZ       Hoztam le csirkeragut. Melegítsem?
FIÚ                        Karcsinál kajáltam.
A NEM SZŰZ       Akkor igyál meg velem egy pohár bort!
FIÚ                        Veled? Dehogy iszok!

 Jenő néz ki a kukából.

JENŐ                    Kérem a zoknimat! A cipőmet! A télikabátomat!
A NEM SZŰZ       De hát mért nem öltözik fel itt?
JENŐ                     Hozza ide!
A NEM SZŰZ       Ez is hülye.

 Rozi  összeszedi a cipőt és a télikabátot, bedobja Jenőnek.
A fiú jön ki a bal oldali helyiségből.

FIÚ                        Fater?
A NEM SZŰZ       Anyád után rohant. Aztán hazajött egy kiló pacallal, ezzel a vörösborral, és megint elrohant, hogy nem főz mégse, inkább
                              ma is öngyilkos lesz.
FIÚ                        Az fasza.

 A fiú kimegy a jobb oldali helyiségbe.
A Gondnok csapja össze a könyvet. Zsebrerakja, magához veszi a barbi
babát is. Megnézi a névjegyet, azt a kisasztalon hagyja. Kimegy.
 Gábor tér vissza egy lábossal, abból kanalazza a levest.

A NEM SZŰZ       Ne edd hidegen, mondom, hogy megmelegítem!
FIÚ                        Neked tényleg mindegy?
A NEM SZŰZ       Ezt hogy érted?
FIÚ                        Te mindenkivel lefekszel?

 Rozi bort tölt magának.

A NEM SZŰZ       Ízlik a leves?
FIÚ                        Király.
A NEM SZŰZ       Maradt még pite is. Majd gyere fel érte!
FIÚ                        Figyelj! Engem nem szopsz le?
A NEM SZŰZ       Jaj, Gabika.

Jenő mászik ki a kukából felöltözve.

JENŐ                    Nahát, kérem-e...
A NEM SZŰZ       Viszlát, Jenő úr...
JENŐ                    Majd...

Zaklatottan távozik.
Rozi vidáman néz utána, aztán a fiúra mosolyog.

FIÚ                        Akkor?  Mi legyen?
A NEM SZŰZ       Ha melegben akarsz aludni, feljöhetsz.
FIÚ                        És aztán? Dugsz velem?
A NEM SZŰZ       Nem.

Rozi megy ki a pecsétes ágyneműért a jobboldali helyiségbe.





3; A NEM SZŰZ, FIÚ, ASSZONY,  MESTER

Az asszony ér haza összefázva, fáradtan, a bőrönddel.
Meglepődik a fia láttán.

ASSZONY  Szia! Hát te?
FIÚ             És te?
ASSZONY  Te nem a barátodnál vagy?
FIÚ              És te nem ómaminál?
ASSZONY  Meggondoltam magam.
FIÚ             Nem látszanak a csillagok.

Az asszony fáradtan bólint, körülnéz.

ASSZONY  Apád?                  
FIÚ              Elment ”öngyilkolni”.

 Az asszony legyint, ledobja a bőröndöt az ágyra.

FIÚ              Ő adta ám el az Ipodmat.A presszóban a pultosnak.
                    Három vodkáért, két sörért, meg az üveg pálinkáért.

Az asszony felállítja az eldőlt kukát, nyitja a bőröndöt.
Rozi jön be az ágyneművel. Egyszerre lepődnek meg és kérdezik.

ASSZONY            Hát te?
A NEM SZŰZ       Á, csak leugrottam, és viszek fel egy kis mosatlant.
ASSZONY            Igen? Kösz.

 A fiú felröhög, bemegy a baloldali helyiségbe.

A NEM SZŰZ       És? Mi volt?
ASSZONY            Mivel mi volt?
A NEM SZŰZ       Találkoztál vele?
ASSZPONY         Kivel?
A NEM SZŰZ       Jaj, ne csináld! A gyerekkori szerelmeddel.
ASSZONY            Igen.
A NEM SZŰZ       És?
ASZONY              Látod.
A NEM SZŰZ       Mit látok?
ASSZONY            Végül is nem vitt le az anyámhoz.
A NEM SZŰZ       De jól vagy?
ASSZONY            Soha jobban.
A NEM SZŰZ       Nincs baj?
ASSZONY            Nincsen.
A NEM SZŰZ       Nem jössz fel? Dumálunk.
ASSZONY            Ma nem, kösz.
A NEM SZŰZ       De jól vagy.
ASSZONY            Látod.
A NEM SZŰZ       És...Pistával kibékülsz?
ASSZONY            Egy francot!
A NEM SZŰZ       Jaj, de titokzatos vagy!

Felcseng Jenő telefonja.
Az asszony megbámulja.
 Rozika  felvihog, aztán fogadja a hívást.

A NEM SZŰZ       Halló?! Maga az, Margitka? Ó, hát persze, hogy ez itt a                                         Főposta! Azaz nem a Főposta, csak...a Jencit keresi?

 Az asszony a fejét csóválva megy be a fiához.

A NEM SZŰZ       Jenci rengeteget mesélt ám magáról! Ugyan már, csupa                                         jókat! Tudja, hogy van az, ezek a holtunalmas túlórás esték. Szóba kerül itt minden. Ábrándozunk a                                                       nagymamája spájzáról, a befőttről...
Mi postások meg amúgy is egy nagy család vagyunk.
                                      
 A mester ér haza komoran. Nem részegebb, mint az első felvonásban.
 Egy kicsit meghökken Rozi jelenlétén, aztán felnyitja a kukát, kiveszi
belőle az összeszabdalt festményt, rajzszeggel visszaerősíti a festőállványra.

A NEM SZŰZ       Jaj, hát a Jencit már nem tudom adni! Mikor is, hát úgy jó      
                              húsz kiment... kisdolgozni. Azt mondta: na, megyek belógatok
                              egyet. Így mondta. Hát nevettük. De mért tetszett ettől így meghökkenni? Én örülök, hogy dumálhattunk. Majd átadom, hogy kereste.

 Rozi leteszi a telefont, aztán Pistát nézi.

A NEM SZŰZ       Ahhoz képest be se vagy rúgva.
MESTER               Még megtehetem.
A NEM SZŰZ       És megint nem ölted meg magad.
MESTER               Az is megtörténhet ma.
A NEM SZŰZ       Félre ne értsd, nekem tökmindegy.
MESTER               Te minek is szambázol itt?
A NEM SZŰZ       Dugtam a Jenővel.
MESTER               Nálam?
A NEM SZŰZ       Number one különben...
MESTER               A férjed helyében én rég szétvertem volna a fejed egy    
                              húsvágó bárddal.
A NEM SZŰZ       Már mért?
MESTER               Bár kétlem, hogy a halálnak kellenél-e.
A NEM SZŰZ       Ha neked kellettem...
MESTER               Én már nem igen válogathatok.
A NEM SZŰZ       Állítólag a halál se.
Csend.
A NEM SZŰZ       Hazajött ám a feleséged.
MESTER               Az se érdekel.
A NEM SZŰZ       A fiad is itthon van.

A kezébe vesz egy ecsetet, a palettát, színt kever.

MESTER               És én? Fogok én kelleni ma a halálnak?
A NEM SZŰZ       Nem tudod meg, amíg ki nem próbálod ...
MESTER               Mondasz valamit.
A NEM SZŰZ       Dolgozni akarsz?
MESTER               Így szétszabdalva? Jó lesz. Nem?
                              Így már sokkal többet jelent, mint egy vásári bóvli.
                              Ezt jól gondolom?
A NEM SZŰZ       Nem.
MESTER               Ezt befejezem. Aztán, ha akkor még mindig itt lebzselsz,
                              talán én is megkúrlak.
A NEM SZŰZ       Mondom: itt van a családod.
MESTER               Nem. Csak én magam vagyok itt. Meg a pitiáner bűneim.      
De még emlékszem rá, hogy valaha jelentős műveket  létrehozni születtem. És közben elkövetni nagy, szabad  gonosztetteket. Még embert se öltem. Térdelj fel az  ágyra, ha már itt vagy!
A NEM SZŰZ       Már megyek haza.
MESTER               Dehogy mész!

 A mester odaélép Rozihoz, venné le róla az irhabundát, huzakodnak.

MESTER               Ahogy Zeusz dugta meg Alkménét és született belőle Herkules, és ahogy Szentlélek Máriát, hogy boldogságos legyen tőle, József pediglen lőn ettől a felszarvazott, azonképpen háglak én meg most téged, Rozália, mert a mai nappal vége a szánalmas kis aljaskodásoknak. Újra egy vagyok az istenekkel. Na, vetkőzz már, mért várod el, hogy én rángassam le a ruhát rólad! A postás után téged partiba vágni, az elég izgatóan undorító
                              számomra, hogy ihletet kapjak.
A NEM SZŰZ       Te vagy undorító, te állat.
MESTER               Csillaglény! Hányszor mondjam még?  Egy idegen,
földönkívüli isten, aki egy ufón szállt le a nyáron a
Balaton partján egy siófoki diszkó mellett. Éjszaka volt, telihold...
A NEM SZŰZ       Engedj már el! Már nem akarlak! Eszti!

 A mester elengedi Rozit, visszasétál a vászonhoz, ecsetet ragad,
festeni kezd a szétszabdalt vászonra, mintha mi sem történt volna.

MESTER               Remek. Rég nem igénylem ám, hogy bárki is szeressen.                                         Nincs rá szükségem. De nagyon nincs ám!  
                              Én se szeretek senkit. Magamat a legkevésbé. A szeretet                                                   fájdalom, a szeretet kiszolgáltatottság, a szeretet függés.                                             Károsabb szenvedély bármely drognál. Rossznak,  gonosznak, aljasnak kell lenni! Hová mész?
A NEM SZŰZ       Fel a lakásomba.
MESTER               Ülj le!

 Rozália nem ül le, de el se megy még. A mester elgondolkodik,
 lerakja az ecsetet, a kezébe veszi a sniccert.

MESTER               Félni. Félni önmagunktól. Csillagporos  barátaim!
Lássátok belső szemeitekkel! A vérereinkben                                      rohangászik, egyre nagyobbra nőve, kitátva nyáladzó
pofáját a potyautas, a démon, a sátán, a...                       
A NEM SZŰZ       Ez is mind csak duma.
MESTER               Igen, ez a kép benne lesz a képregényben.
A NEM SZŰZ       Na persze...
MESTER               Vagy mégis legyek öngyilkos?

  A  sniccert a torkához teszi.

A NEM SZŰZ       Akkor mégse kefélünk?
MESTER               Ja! De.

 A mester leteszi a kukára  sniccert, leveszi a télikabátot, már a nadrágját gombolja. Rozi közben Gábor szobájához sétál, benyit.

A NEM SZŰZ       Gyertek már ki!

 A mester térdig letolta a nadrágját.
 Az asszony néz be, hidegen végigméri a férjét.

ASSZONY            Húzd fel a nadrágod!
MESTER               Te meg ki a franc is vagy?
ASSZONY            Hazajöttem.
MESTER               Leszarom.
ASSZONY            Ja! Jó.

Az asszony a bőröndhöz megy, összecsukja, beviszi a baloldali helyiségbe.

MESTER               Tudod, mit nem szarok le? Ami az én dolgom.
Nekem, mint babiloni csillaglénynek. Hogy újra
fogalmazzam Mózes törvényeit.
Úgy utáld az Urat, hogy megfested, és minden módon és
pózban készítesz róla faragott képet!
És mindig ernyedt, fekélyes pénisszel ábrázolod.

Az asszony elemi erővel csapja be magára a vasajtót.

Ölj, lopj, a szüleidet tartsd rongynak!
Kívánd el más jószágát, feleségét!
Hazudj!
A NEM SZŰZ       Na jó, nekem mára elég volt belőletek. Ölelés, csá”!

 Amikor Rozi a kijáratig jut, a mester utoléri, visszavonszolja.

MESTER               Ne menj el! Elmúlt. Már nem vagyok boldogtalan.
Gyere, búúútehenem, legyél te nekem! Tudod, hol jártam, mit találtam? Kinéztem magamnak  egy meszesgödröt! Abba hajnalban beleugrok, zutty, és végképp elkallódtam. Hallgasd meg végakaratomat! Cserébe az eltulajdonított és három felesért, két üveg sörért  és
egy üveg pálinkáért. elkótyavetyélt Ipodjáért legyen a fiamé az életművem!
Isten veletek!

 A mester  veszi a télikabátját, kimegy.
Az előtérben megáll, a homlokát a falhoz szorítja.
Észreveszi a kisasztalon a mecénás névjegyét. Felveszi, tanulmányozza.
A fiú jön ki  a baloldali helyiségből, mögötte az anyja.

FIÚ                       Elment?
ASSZONY            Ma bolondabb a megszokottnál is.
A NEM SZŰZ       Mi lesz, ha egyszer tényleg megteszi?
ASSZONY           Ugyan...
FIÚ                      Bár csak tenné meg!
ASSZONY            Ne kívánj ilyet, fiam!

 4. A NEM SZŰZ, ASSZONY, MESTER,  FIÚ

 A mester már slattyog is vissza, a névjegyet a kukába dobja.

MESTER               Iszonyúúú tehetséges vagyok.
ASSZONY            Na...
MESTER               Mindig is az voltam.

A fia felhördül, visszamegy a szobájába, becsapja az ajtót.
A mester a kaneszterhez megy, megvizsgálja, megszagolja.

MESTER               Amúúúgy ki ivott a borocskámból? Különben mindegy. A                                     lényeg az, hogy mától nem foglalkozom se veled, se ezzel a gyerekkel. Nem érdekel, mit eszünk, iszunk a jövő héten.
                              Nem ismerek el semmiféle felelősséget. Világos?
ASSZONY            Igyál még.
MESTER               Ó, igen: festeni, festeni, festeni, csakis a művészettel                                              foglalkozni!
ASSZONY            Vagy szedd végre össze magad!
MESTER               És te hogyhogy nem az anyádnál sírdogálsz Patkós barátod
                              vállán?
ASSZONY            Nem volt hozzá kedvem.
MESTER               Azt kérdeztem, ki vedelt a borocskámból.
A NEM SZŰZ       Majd holnap meghozom.
MESTER               De én nem holnap, hanem most akarok öt liter bort meginni!
És aztán holnap egész délelőtt okádni. És este megint öt liter bort és pálinkát...Aztán holnapután , és azután, egészen addig, amíg bele nem pusztulok.
A NEM SZŰZ       Na és a meszes gödröd?
MESTER               Vagy rám nem talál az én egyetlen igaz szerelmem, a kopasz milliomos asszony. Vele két éve találkoztam. Éppen megfagyni készültem egy padon. A pudlija meleg nyelvével kinyalt a kómából, aztán az asszony hazavitt, megfürdetett, vacsorát adott, aztán szeretkeztünk. Reggel pedig leléptem.
Elloptam az ezüstkészletet.  Gyereket szült nekem.
Egy fiút. Ha velem él majd, bűnözőt nevelek majd belőle.
Az év kilenc hónapját rablógyilkosságokkal töltjük majd, a maradék hármat pedig Tahitin pihenünk.
A NEM SZŰZ       Hozzak le nektek valami piát otthonról?
MESTER               A tiéd nem kell! A saját borom kell! Veled meg hogy
történt, Esztike?  Elhízott a barátod? Kiült arra a tokás disznópofájára a lelki sötétje?
ASSZONY            Fittebb és jóképűbb, mint valaha.
MESTER               Akkor mi volt a baj?

A fiú áll az ajtóban.

FIÚ                       Te nem beszélhetsz ám így anyával.

A mester bámul a  fiára, aztán nagyon meghúzza a bort.
Utána Rozikához fordul.

MESTER               Most pedig közöld ezzel a kettővel, hogy meg fogom
verni őket..
A NEM SZŰZ       Dehogy közlöm!
MESTER               A fiamnak ököllel bokszolok az arcába. A szeme alá!
FIÚ                       Gyere csak!
MESTER               Aztán, ha padlót fog, megrugdosom.
ASSZONY            Gyere, Gabi, felmegyünk Rozihoz!
MESTER               Kezdhetjük?
ASSZONY            Ha megütöd a fiamat vagy engem, én tényleg végeztem veled!
MESTER               Pont ezt akarom elérni.

 A fiú üvöltve ront rá az apjára, lekever egy jókora parasztlengőt neki.
A mester ettől rögtön leül. Anya és a Nem Szűz fogják le a fiút.

A NEM SZŰZ       Gabika!
FIÚ                       Agyon rúgom! A kurva anyád!
ASSZONY            Gábor, elég legyen!
MESTER               Ne! Nem akarom, hogy elég legyen! Ez ott az ellenségem!                                        Tessék, akkor te verj meg engem! Verj agyon!
Esztike, estike! Szeretlek! Hallod? Jobban, mint magamat!
FIÚ                        Mért nem döglesz már meg!?

Csend. A fiú lassan lehiggad.
A mester feltápászkodik, az arcát dörzsöli.

MESTER               Akkor? Legyen mégis a meszesgödör?
                              Abba ugrok és örökre eltűnök. Úgy jó?
FIÚ                        Jó.
MESTER               Nem hiszed, hogy a kedvedért megteszem?
FIÚ                        Nem.
MESTER               No..., hát csak vigadjatok!                 

 A mester  kimegy, most nem áll meg az előtérben.
Hosszabb csend után.

ASSZONY            Nagyon kérlek, menj utána!
FIÚ                        Miért is?
ASSZONY            Mert a fia vagy. Szeret téged.
FIÚ                        Ez. Engem. Aha...
A NEM SZŰZ       Eridj már! És kérj tőle bocsánatot!
FIÚ                        És ő mért nem kér tőlem?

 A fiú elindul, az ajtóban dühösen fordul vissza.

FIÚ                        Baromi nagy hülyeség ez az egész!

 A fiú kimegy.

A NEM SZŰZ       Éjszakára. Ha fáztok. Gyertek fel, oké?
ASSZONY            Majd meglátom.
A NEM SZŰZ       Nálatok még a hülye férjem is jobb.

 A Nem Szűz kimegy.
Az  asszony nem is néz utána.
 Fogja a hőárzót, beviszi a baloldali helyiségbe.
Bódogné jelenik meg, bejön az előtérig.

BÓDOGNÉ          Azt mondja, ugyan, muter, hagyjál már, miket találsz ki?
                              Mire én, kisfiam, az álmok nem hazudnak. A világnak vége.
Mire a fiam, az kár lenne, mert mindjárt a jövő héten Fekete  a Péntek, és lehetne venni szinte ingyen egy lapostévét.
Meg nekem egy új mobil telefont. Egy nem túl okosat, amit
még én is tudnék használni. Minek? Géza majd úgyis guberál egyet nekem. A világ után. Ha ennek vége. Végre.
                              A Gézát meg elkerülöm valahogy egész nap. Meg kéne
állnom egyhelyben talán?  Például itt? Á, ide már csak hajnalban jön a kukákat kitolni a szemetesnek.

Bódogné kimegy.





5; A SZŰZ, MECÉNÁS, ASSZONY (MESTER)

Éppen beleütközik a Szűzbe és a Mecénásba.
A Szűz kíséri a férfit.

A SZŰZ                Tessék csak nyugodtan! Pista bácsi biztosan hazaért                                                már.
MECÉNÁS           Szörnyű, ahogy Virágék élnek...
A SZŰZ                Ugye?
MECÉNÁS           De maga nagyon kedves, hogy...
A SZŰZ                Á, tök király, hogy dumáltunk egy jót a presszóban.

A mecénás diszkréten kopogtat, aztán belép a műterembe.
A Szűz mögötte kíváncsiskodik.
Az asszony lép ki a baloldali helyiségből.
Meglátja a mecénást, egy pillanatra ledermed.

A SZŰZ                Csókolom...! Eszti néni, az úr a papit keresi.
MECÉNÁS           Szervusz.
ASSZONY            Minek jöttél ide?
MECÉNÁS           Bocsáss meg, de...
A SZŰZ                Az Eszti néninek nem vidéken tetszik lenni?
ASSZONY            Köszönöm, hogy bekísérted az urat, Kriszta.
A SZŰZ                Nincs mit.
ASSZONY            Szia.

 Krisztának az esze ágában sincs kimenni.

MECÉNÁS           Csak... aggódtam. Miután...kiszálltál a kocsiból.
ASSZONY            Látod, rendben haza értem.
MECÉNÁS           Meg aztán Pistával is akartam beszélni, hogy...
ASSZONY            Az szükségtelen.
A SZŰZ                Jé! Eszti néni meg az úr...
ASSZONY            Szervusz, Kriszta!
A SZŰZ                Csókolom.
ASSZONY            Menj haza!
A SZŰZ                Megyek mindjárt, csak Pista papit megvárom.
ASSZONY            Miért is?
A SZŰZ                Tetszik tudni, a baba miatt. Mert tutkóra megszülöm!
ASSZONY            Micsoda?!
A SZŰZ                Csak mondom.
ASSZONY            Te! Te terhes vagy a férjemtől?!
A SZŰZ                Hát nem monta meg?
ASSZONY            Nem.
A SZŰZ                Akkor...tessék inkább csak leülni nyugodtan!
MECÉNÁS           Eszter, én...

Az asszony bemegy a baloldali helyiségbe.
Csend. A Szűz felvihog.

A SZŰZ                Ez de ciki!
MECÉNÁS           Ez... az.
A SZŰZ                De a papi tutira ígérte, hogy közli az Eszti nénivel...
                              és hogy válik és mi...tetszik érteni...
MECÉNÁS           Azt hiszem...
A SZŰZ                Hát...izé...majd... viszlát.
MECÉNÁS           Minden jót.

A szűz kimegy, az előtérben megtorpan, aztán folytatja az útját.
A mecénás a vasajtóhoz ballag, kopogtat.

MECÉNÁS           Eszter?
ASSZONY            Fáradt vagyok János, ne haragudj!
MECÉNÁS           Ebben az esetben...
ASSZONY            Majd megkereslek.
MECÉNÁS           Akkor...szervusz, és még egyszer, bocsáss meg!
ASSZONY            Te bocsáss meg!

A mecénás diszkréten becsukja a vasajtót.
Távozni készül. Meglátja a festőállványon a megvagdalt művet.
Elámul, megbabonázva nézi.
A szűz tér vissza.

A SZŰZ                Egy korty pálinka?
MECÉNÁS           Hogy
A SZŰZ                Tudom ám, a papa hová dugja!
MECÉNÁS           Még vezetek.
A SZŰZ                Képzelem, Eszti néni miket mesélt rólam.
MECÉNÁS           Ő...hát ugye...kegyed még nem jött szóba.
A SZŰZ                Nem is tetszett az egészről hallani?
A Tejutas. A vasreszelék.
MECÉNÁS           Aki gyereket vár Virág Pistától.
A SZŰZ                Nagyon ciki?
 MECÉNÁS          Kérem, én ezt nem tudhatom.
A SZŰZ                Eszti néni tényleg semmit se mesélt?
Na mindegy. Szóval az elején csak a Kisdedhez kellettem,
mert jó a seggem. Aztán a papi felfedezte bennem a lelki társát, mint egy búzabimbót. Meg én találtam ki, hogy a milliomos nő és a koldus mindjárt első          éjszaka ne dugjanak, mert az túl hollywoodi fíling. És maga szerint?
MECÉNÁS           Szerintem mi?
A SZŰZ                El tetszik innen menekíteni Eszti nénit?  
MECÉNÁS           Még...erről se volt így szó.
A SZŰZ                Pedig az király lenne. Gáborral együtt.
MECÉNÁS           Örömmel...segítenék, higgye el nekem, csak...

 A Szűz súgva.
A SZŰZ                Pedig lehet, már  csak meg akarom mondani a papinak,
hogy ne szívja már magát, mert az anyám úgy se  engedné meg se őt, se Tamást. Mivel még csak tizenhét éves vagyok, és
normális nő különben se szül gyereket egy férfinak se.
Ugye, hogy ebben is van igazság?
MECÉNÁS           Ó, hát...kiskegyed talán még csakugyan túl fiatalka ahhoz,
                              hogy...
A SZŰZ                És magának tényleg full meg tetszett gazdagodni Amerikában?
MECÉNÁS           Hát...mondhatnám...talán kevésbé...
A SZŰZ                Nem baj, ezért jó pasi maga. Az meg tök cuki, ahogy                                              majdnem meg tetszett szöktetni Eszti nénit az ómamához.
MECÉNÁS           Nos, akkor jó éjszakát...
 A mecénás menekül kifelé.

A SZŰZ                A papi régeben mesélte a presszóban, hogy maga meg Eszti
                              néni már meg voltak gyűrűzve, amikora Pista papi megjelent
                              Eszti néniéknél a Zimmer Freiban tájképeket festeni a
                              Balatonról, és volt hozzá egy 250-es Jawaja, aztán Eszti néni
                              meg csak nézett, mint a moziban, és papi még aznap éjjel
                              szénné dugta az Eszti nénit. Ez tényleg így történt?
MECÉNÁS           Ha Virág úr így mesélte...
A SZŰZ                Nahát, János papi, hogy magával milyen jót lehet dumálni!

 Az asszony csapja ki az ajtót.

ASSZONY            Kriszta! Őt békén hagyod!
A SZŰZ                Tessék?
ASSZONY           Nem mennél végre haza?
A SZŰZ      Most mi rosszat csináltam?!
MECÉNÁS Kisasszony, élmény volt önnel beszélgetni.
A SZŰZ      Nekem is. Ne kísérjem el a kocsijáig?
ASSZONY  Kriszta!
MECÉNÁS Nem szükséges.

Az asszony keserű nevetéssel visszalép a baloldali helyiségbe.

A SZŰZ      És horkolni tetszik? Mert az apám például horkolt.
MECÉNÁS Mit nem tetszik?!

A mester jön be, megtorpan a hangokat hallva.

A SZŰZ      Szóval az nem lehet véletlen, hogy a presszóban tőlem tetszett                               megkérdezni, hogy ismerem-e a papiékat. Mert én hiszek a horoszkópban is, de az anyám nem adott pénzt, hogy megvegyem az ehavit.
MECÉNÁS Hát ha csak ezen múlik...

A mecénás átad egy ötezerest a lánynak.

A SZŰZ      De most aztán tessék beleszagolni a nyakamba!
MECÉNÁS Tessék?!
A SZŰZ      Mert ebben az egyben biztosan igaza van a papinak. Hogy a szag dönt el mindent. Mert lehetsz akármilyen szép, okos, kedves, gazdag, meg minden, ha a szagod nem                               stimmel, akkor annak a kapcsolatnak annyi.
MECÉNÁS De én nem akarom magát megszagolni, kérem!
A SZŰZ      Mért, milyen jegyben tetszett születni?
MECÉNÁS Tudja a rák!

6; MECÉNÁS, A SZŰZ, ASSZONY, MESTER

A mester belép.
MESTER     Patkós!
MECÉNÁS Szevasz!
MESTER     Mi van?
MECÉNÁS Na végre!
MESTER     Te mit keresel itt?
MECÉNÁS Kérlek, én csak...
MESTER     Kifelé innen!
MECÉNÁS Tisztázni akarnék valamit!
MESTER     Anyádba!
MECÉNÁS Kérlek...

A mecénás megy ki, az asszony nyitja a vasajtót, kiszól, így állítja meg.

ASSZONY  Hadd tisztázza!

A mecénás megtorpan.
Az asszony a férjéhez fordul.

ASSZONY  Gábort hol hagytad?
MESTER     Felment Rozihoz.
ASSZONY  Bocsánatot kért?
MESTER     Nem kellett.

A mester elfordul tőle, a képhez ballag. Benyúl a kukába, ott várja még
egy kevés pálinka. Azt kortyolgatja, a festményt fürkészi.

A SZŰZ      Ilyen a papi! Tetszik látni, János bá’, hogy milyen?
ASSZONY  Kriszta. Én ma elbúcsúztam tőled néhányszor.
A SZŰZ      Én is!

 A Szűz durcásan távozik.
A mecénás az asszonnyal vált pillantást, nem tudja, hogyan kezdje.
A mester rájuk se nézve.

MESTER     Mire vártok? Ti is mehettek ám!
MECÉNÁS Nézd, István...
MESTER     Igen?
MECÉNÁS  Nekem az eszemse se jutott, hogy belezavarjak a kettőtök,
 illetve a hármótok ?) életébe, de....
MESTER     Igen?
MECÉNÁS És miután Eszter beszámolt néhány dologról,
                    magam tanácsoltam, hogy forduljunk vissza, és...
MESTER     Honnan vissza?
MECÉNÁS De nem azért jöttem, hogy feleslegesen magyarázkodjak.

A mester tekintete elszakad a festményről.

MESTER     Hanem?
MECÉNÁS Eszter mesélt a tervedről.
MESTER     Hogy öngyilkos leszek?
MECÉNÁS A képregényedről.
MESTER     Az hülyeség.
MECÉNÁS És úgy döntöttem, hogyha elfogadod, én támogatlak.
MESTER     Engem?
MECÉNÁS Mivel te vagy Eszter férje...és a fiatok...
MESTER     Nincs rá szükségem.
MECÉNÁS Adok neked tízezer dollárt. Nem kölcsön. Adom.
Ezért kibérelhetsz egy normális lakást.
                    És nyersz jó pár hónapot a szabad alkotásra.
                    Nem kell...ilyeneket pingálnod. Elkészítheted azt a
                    ”képregényt”. Vagy ha valami jobb eszedbe jutna...
MESTER     Mi bajod van a megszabdalt, vak Kisdedemmel?
MECÉNÁS Ezzel?
MESTER     Nem tetszik?
MECÉNÁS De.
MESTER     Na azért...
MECÉNÁS Elfogadod a segítséget?

A mester a sarkán billeg. Megissza a pálinka alját.
Eszterhez fordul.

MESTER     Asszony? Te mit mondasz?
ASSZONY  Te döntesz.
MESTER     Én, mi?
ASZZONY  De nagyon köszönjük, János...
MECÉNÁS Ez a legkevesebb. És ha elkészülsz, Pista, talán
                    abban is tudok segíteni, hogy valahol New Yorkban keresünk
egy galériát, ahol, aki...
MESTER     Nem kell.
MECÉNÁS Paracsolsz?
MESTER     Nem kell a pénzed.
MECÉNÁS Nem?
MESTER     Eszter! Kísérd ki innen a barátodat!

Az asszony keserű mosollyal nyújtja a karját a Mecénásnak.
Az még szólna, de belátja, minek.

MECÉNÁS Hát akkor...talán...isten veled. Viszont ha meggondolnád
                    magad...én természetesen tartom a...

A mester csak rálegyint.
A vörösborért megy, azt is meghúzza.
Aztán megint meghúzza.
Visszaballag a képhez, Jézus szemével bíbelődik újra.
Az asszony tér vissza.

ASSZONY  Lefordult az autópályáról. Bevitt Érdig.
                    Ott felszálltam egy sárga buszra.

A mester nem reagál. Az asszony bemegy a baloldal helyiségbe.


7; MESTER, JENŐ, ASSZONY, GONDNOK

Az előtérben Jenő jelenik meg, nagy kínban.
Benéz, visszalép, benéz, rászánja magát.

JENŐ          Ő..., jó estét-e, művész úr!
MESTER     Szevasz, Jenő!
JENÔ           Elnézést, hogy zavarom-e, kérném. Én csak az a helyzet, hogy alighanem itt felejtettem valahol a mobilom, és... kéne, mert ha kérdezné a Margit... Nem tudom-e, tetszik-e érteni?
MESTER     Hallom, megbasztad az ágyamon  Rozit.
JENŐ          Röstellem, de...mi férfiak-e, hehe ...
Hogy hogyan esett ez meg velem is, azt ne tőlem ne tessék kérdezni, mert ez nem derülne ki amúgy a jellememből...
Szóval itt van az a rohadt telefon? Megkeresném, ha meg tetszik engedni, és ennyi-e.
MESTER     Megittad a boromat is.
JENŐ          Hétfőn meghozom.
MESTER     De a szeretőddel is közöltem, hogy én nem hétfőn, hanem
                    most akarok nagyon berúgni.
JENŐ          Kérem...be van már zárva minden.
MESTER     A kisközért még nyitva van.
JENŐ          Hozom! Csak hadd keressem meg a telefonomat!
MESTER     Akkor keresd, Jenő!

Jenő nekilát a szisztematikus keresésnek. Az ágyon matat.
Az asszony jön ki, kezében fürdéshez való cuccal. Átmegy a műtermen.

JENŐ          Csókolom, Virágné! Csak...keresek valamit...mert...
ASSZONY  Felmegyek aludni.
MESTER     Jó éjt.
ASSZONY  Holnapra megfőzöm a pacalt. Akarod?
MESTER     Tehát megbocsátasz.
ASSZONY  Gyűlöllek.
MESTER     Akkor jó.
ASSZONY  János jó ember.
MESTER     Sunyi kis fasz.
ASSZONY  Nem igaz.
MESTER     De nem hagysz el?
ASSZONY  De.
MESTER     Ámen.

Az asszony kimegy.
Csend.
A mester Jenőnek.

MESTER     Talán egy marslakót festek Szűzanyával. Máriának                                                 fájdalmas Mona Lisa mosolya lesz, és esdeklő tekintete.
A marslakómnak meg három gülü szeme. Atya, Fiú, Szentlélek. Száj. Ami azt üvölti egyre: ÉÉÉHES VAGYOK, MAMA! Hozzál nekem embert!

Jenő csak nem találja a telefonját.

JENŐ          Kérném, ugye, nekem az nem természetem, hogy zavarjak,
                    de a Margitom az egy olyan, hogyha engem kérdez, akkor
                    nem tudok hazudni. Illetve hazudni azt tudok, ugye, de nem
                    jól. Mindig lebukok. Már ha kérdez. De ha nem kérdez, mert
         egy pillanatra úgy érzi, hogy nincs mit, akkor nem... De hogy a
          művész úrnak még ilyenkor is festeni tetszik! Hát ez is csak
egy robot lehet így, kérem, vagy tévednék-e?

Jenő közben felmászott az ágyra, és most éppen úgy négykézláb fordult
a mester felé, ahogy a Szűznél láttuk. A mester felhördül.

MESTER     Várj!
JENŐ          Hogy?
MESTER     Ne mozdulj!
JENŐ          Ne mozduljak? De hogy ne mozduljak?
MESTER     Maradj úgy!
JENŐ          Na jó! De hogy?
MESTER     Fogd be a szád egy percre, kérlek!
JENŐ          Már hogy én? Na jó, egy percre...de mért-e?

A mester szabad ecsetcsapkodásba kezd.
A festmény megtelik fehér foltokkal, pacákkal.

MESTER     Na végre! Így jó lesz.
JENŐ          De micsoda?
MESTER     A konfetti!
JENŐ          A micsoda?
MESTER     Hogy ez eddig nem jutott az eszembe!
JENŐ          Mármint a konfetti?
MESTER     Rengeteg benne a szabad mozgás.

Jenő rémülten felpattan, szembedordul a mesterrel.

JENŐ          Tessék engem a művész úrnak ilyen irányban békét hagyni!
MESTER     Mondhatnám úgy is:  ha feldobják, aláhullása kiszámíthatatlan.
JENŐ          Mégis inkább hazudok Margitomnak valamit?
MESTER     Így ha kilóra mérjük össze, a konfetti többet ér például Prométheusz májánál, a Madonna mosolyánál, sőt, magánál egy döglött kutyánál vicsorgásánál is. Bár ott azért sokat nyomnak a latba az örvénylően kavargó döglegyek. Szóval a konfetti hullásában szeretném ábrázolni a káoszt, a lét egy adott pillanatába merevítve.
JENŐ           Hát az...bizonyára...jó szép lesz...de súlyos sűrgősséggel mennem kell már e.
MESTER     A maga segge! Jenő! Ezt sose godoltam volna. Hihetetlen!
JENŐ          De én nem vagyok olyan!
MESTER     Egy kérdés van hátra?
JENŐ          Engem ne tessék kérdezni!
MESTER     Konfetti ügyben se?
JENŐ          Ahhoz se értek!
MESTER     Létezhet-e a káosznak pátosza?
JENŐ          Naná, hogy nem értem!
MESTER     Ugyan miért ne?
JENŐ          Az én Matgitom szex közben is mentolos cukorkát
                    szopogat.
MESTER     Ember nélkül nincs és nem lehet. 
JENŐ          Majd hétfőn...ha meg tetszettek találni...
MESTER     A káosz pátoszát, Jenő?
JENŐ          A telefonomat!

Jenő menekül ki.
Éppen beleütközik a gondnokba, aki jön befelé, eléggé törődötten.

JENŐ          Nahát, hogy tetszik-e tudni?
GONDNOK Mit?
JENŐ          Mindegy...

Jenő eltűnik, a gondnok utána szólva.

GONDNOK Ez se jó kérdés ám!  Mit tudok? Mit kéne tudnom?
                    És milyen problémához képest? Miféle lehetőségek
                    horizontján? A világvége, mint egyfajta vonzó opció?
                    Áááá...

A gondnok a postás után legyint, körülnéz, aztán bemegy a műterembe.
Megfürkészi magának a mestert, a képet.

MESTER     Mi van, Géza úr? Maga is sík ideg?
GONDNOK Ezeknek?
MESTER     Igaza is van.
GONDNOK Amúgy naná, hogy ingerült vagyok. Én kitől kapom meg
                    a pénzemet? Mert ismerem ám a kifogásokat, itt jön ki a
                    könyökömön, az kurva szentség.
MESTER     Ejnye, maga nem szokott káromkodni.

A gondnok nekilát a kukákat ellenőrizni és kitologatni.

GONDNOK Ez se az én dolgom lenne ám. Ezeket az utcára ki.
MESTER     Akkor ne tegye meg.
GONDNOK  De nem jönnek be érte! Hajnalban meg nem kelek
                      fel veszekedni.
MESTER     Ebben az esetben mégis kénytelen lesz.
GONDNOK Higgye el, Virág úr, eléggé megvizsgáltam én ezt a
                    problámát is. És még ezzel kapcsolatban se találtam meg
                    az adekvátan feltehető kérdést.

A gondnok kitol egy kukát.
A mester lassan csurgásig összepacázta a festményt.
A gondnok tér vissza.

GONDNOK Mondják a baleknak, csináld! Aztán akkor van más választásom?
                    Nincsen. Aztán kapom érte megbecsülést? Kapok ám a szemem alá.  
                    A Bódogné nem járt itt?
MESTER     Rég nem láttam.
GONDNOK A Vető látta az aluljáróban működő telefont keresni.
MESTER     Aha...
GONDNOK Én előre szóltam neki, hogy ott nem talál
MESTER     Nem, mi?
GONDNOK Szidónia is makacs, akár egy öszvér.
MESTER     Ő is csak nő.
GONDNOK Bodogné? Hát...lehet. Ma találtam egy barbibabát.
MESTER     Az nő?
GODNOK             Csak egy baba.

A gondnok kitol egy kukát, jön vissza a következőért.

GONDNOK          Akkor lassan lehet ám visszarendeződni.
MESTER               Korán van még, nem?
GONDNOK          Magának.

A gondnok kitolja a következő kukát.
A mester leteszi az ecsetet, nagyot nyújtózik, aztán a kaneszterhez megy,
szomjasan meghúzza.
A gondnok tér vissza.

MESTER               Holnap nem festek arcot.
GONDNOK          Kinek? Jézusnak vagy Máriának?
MESTER              Talán egyiknek se. Nem lesz nekik se szemük, se orruk,
                              se ajkuk, se álluk...csak valami gyöngyházfényben felsejlésük.
                              Már ha meg bírom pingálni. Régen simán ment volna.
GONDNOK          A mi korunkban lassan minden régen történt.
                              Manapság meg csak hablatyolunk össze-vissza.
MESTER               Kér bort?
GONDNOK          Nem.

A mester cihelődik, bemászik a kukájába, a kanesztert viszi magával.
A gondnok segít neki.

MESTER               Tehát azt mondja, már egyetlen szavunk mögött sincsen
                              semmi jelentős tartalom?
GONDNOK           Minek kéne lennie?
MESTER               Nem tudom. Az árnyéka se?
GONDNOK          Minek az árnyéka?
MESTER               És ha nincs mit mondanod, legalább hallgass?
GONDNOK          Á, dehogy! Fecsegni jó.

A gondnok kitolja a következő kukát is.
Az előtérben körülnéz.
Megigazítja a művirágot a kisasztalon lévő vázában.
Sötét.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése