ÉS A HŐSÖK HAZATÉRNEK

        ÉS A HŐSÖK HAZATÉRNEK

-         színmű három részben-                   

Szereplők:

         Sánta István

         Anna, a felesége

         Kisanna, a lányuk

         Dr. Arnóczy, Sánta barátja

         Halmos György, szomszéd

         Imre, a fia

         Erika. Imre felesége

         Fésüs János, nagygazda

A szín:

         A Sánta-ház verandás portája, udvara.

A Halmos ház tűzfala.

A két parasztház előkertje, amit méteres, foghíjas léckerítés választ el egymástól.

A Sánta-ház kapuja, ami egy poros kis utcára nyílik.

A két udvar között öreg diófa.  

A fa oldalához a Halmos-ház felöl egyágú létra dől.

Mögötte szalmabálákból, öreg viharkabátból nyári vacok.

Rekkenő nyári meleg, korán délután.

                   A történet valahol egy álmos faluban játszódik az 1990-es

                   évek első felében.

ELSŐ RÉSZ

1;

SÁNTA, ERIKA

A Halmos-házból  üvölt a lakodalmas rock.

 „Kislány vigyázz. kislány vigyázz, kislány a bugyira vigyázz!”

A Sánta-ház udvarán egy idegen várakozik elegáns utcai ruhában,

a nap hevéhez képest kissé túlöltözve, ünnepi ábrázattal.

Körbe jár, megtapogatja a verandán a tárgyakat.

A másik kezében nagy csokor vörös rózsa.

Az idegen nosztalgia körútja a diófánál ér véget, annak a törzsét

meglapogatja. Felnéz a lombjára. Kicsit elvakul.

A lakodalmas rock közeledik. A sztereó magnót Erika hozza.

Huszonéves kismama, a hetedik hónapban lehet.

Leteszi a magnót, néhány fokot felmászik a létrán, nézi, jönnek-e már.

Sehol senki. Ettől kissé csalódott.

Már lép a létrán lefelé, amikor észreveszi a rá bámulót a szomszédban.

Alaposan felül kell üvölteni a lakodalmas rockot.

SÁNTA      Csókolom!

ERIKA       Neee!

SÁNTA      Bocsánat, ha megijesztettem.

ERIKA       Á, igen…azaz izé, nem! Csak azt hiszem, magam vagyok, aztán nem, mert bááá, egy szem rám bámul. Hú!

SÁNTA      Értem, és még egyszer: pardon.

ERIKA       Ja! Nincsenek ám itthon!

SÁNTA      Tudom. Be van zárva.

ERIKA       Hogy?

SÁNTA      A bejárat. Az ajtó!

Sánta a veranda ajtajára int, és mutatja, hogy zárva.

ERIKA       Mert nincsenek itthon!

SÁNTA      Tudom. Majd jönnek, nem?

ERIKA       Hogyan?

SÁNTA      Itt várok! Jó?

ERIKA       Vár?

SÁNTA      Nem baj?

ETIKA       Tőlem…Helló!

SÁNTA      Helló!

Erika felkapja a bömbit, otthagyja  a kerítést.

Sánta megint ballag egy kört az udvaron, a rózsát leteszi a veranda párkányára.

A bömbi elhallgat.

Erika tér vissza, átnéz a kerítés fölött.

ERIKA       A magáé az a verda?

SÁNTA      Csókolom.

ERIKA       Ford, ugye?

SÁNTA      Rossz helyen parkolok?

ERIKA       Á, dehogy.

SÁNTA      Mert odébb állok, ha…

ERIKA       Nekünk most nincs kocsink. Mert eladtuk. Öreg volt már a szervizhez is, tetszik tudni.

SÁNTA      Akkor…a legjobb tényleg eladni.

ERIKA       Ja. Sikerült. Tök jó. És ide tetszett látogatni?

SÁNTA      Úgy van, csókolom.

ERIKA       De ezek pont nincsenek itthon.

SÁNTA      Ejnye, de modortalan vagyok. Sánta István, a kezét csókolom.

ERIKA       Ne!

SÁNTA      Pardon?

ERIKA       Maga…maga nincs meghalva?

SÁNTA      Én?

ERIKA       Én úgy tudtam, hogy…

SÁNTA      De látja: élek.

ERIKA       Meg hogy már úgy se tetszik hazajönni, és biztos azért.

SÁNTA      És most mégis itthon vagyok.

ERIKA       A mindenit, hogy ilyet!

SÁNTA      Kegyed meg?

ERIKA       Ja! Én meg az Erika. A Imi felesége.

SÁNTA      Az Imié? Hát persze…Anna írt magukról.

ERIKA       Rólunk?

SÁNTA      Ő egy ideig mindenről beszámolt.

ERIKA       Mindent? Ajaj…

Egymásra nevetnek.

SÁNTA      Ez a kerítés. Nem zöld volt…negyven éve?

ERIKA       Amióta én itt lakok, ez ilyen szürke.

SÁNTA      Így szürkén is szép. Csak kiszálkásodott már. Le kéne csiszolni,

                   aztán újra kenni.

ERIKA       Aha…

Csend. Erika már menne.

SÁNTA      Kellemes volt ez a zene! Úgy értem, olyan vidám. Jó az

                   a hangulatra, h ember unatkozik.

ERIKA       Á, én nem szoktam unatkozni. Csak a baba miatt. Tudja.

                   Mondták a tévében, hogy kell neki. Már itt a pocakomban is.

                   A zene. Hall meg ért ám már sok mindent. Kodály!

SÁNTA      Csak nem?

ERIKA       A tévébe volt egy olyan beszélgetős műsorban.

SÁNTA      Értem. No és a Gyuri? Ő sincs itthon?

ERIKA       Már hogy lenne? Az öreg is elment….oda.

SÁNTA      Hova?

ERIKA       Jézus! Hát a Pista bácsinak nem is tetszik tudni?

SÁNTA      Mit?

ERIKA       Pedig az előbb már majdnem rájöttem, hogy biztos azért tetszett

                   mégis hazajönni.

SÁNTA      Pedig már meg is haltam?

ERIKA       Hát nem a Pista bácsi…

SÁNTA      Ki halt meg?

ERIKA       Nem is tetszik tudni?

SÁNTA      Nem.

ERIKA       De ne rám tessék haragudni!

SÁNTA      Ki halt meg?!

ERIKA       Hát a mama. A Sánta néni.

SÁNTA      Az anyám?

ERIKA       A néne.

SÁNTA      Mikor?

ERIKA       Két hete? Három?

SÁNTA      Nem tudtam!

ERIKA       Pedig láttam is a levelet. A Kisanna vitte feladni a városba.

                   Hogyha módja van rá, tessék sietni haza. Mert a telefont meg

nem tetszett felvenni soha. Hogy a néne üzeni. Szóval a levelet se tetszett megkapni.

SÁNTA      Két hónapja úton vagyok.

ERIKA       Ja, azért. De Anna néni megmondta, hogy úgyse jön. Meg lehet,

                   a Pista bácsi se él már, annyira hallgat.

SÁNTA      Szegény anyám.

ERIKA       És most mind ott vannak a temetőben. Csak én nem. Tetszik tudni,

a baba miatt. Mert egy kicsit veszélyeztetve is vagyok. Meg arra gondoltam, ha a baba lát is mindent, úgy értem, az én szememmel a hasamban…

SÁNTA      Bocsásson meg!

Sánta kirohan a kapun, beül az autójába, indít, elviharzik.

Erika hiába integet.

ERIKA       Hé! Pista bácsi! Ne arra! Az új temető amarra…

Erika legyint. Bemegy a Halmos házba. Kisvártatva felüvölt a lakodalmas rock.

2;

IMRE. KISANNA, ERIKA

Halmos Imre és Kisanna jönnek feketében. Beszélgetés közben megállnak

a Sánta ház kapuja előtt.

IMRE                   De tényleg nem gáz?

KISANNA Nem.

IMRE                   Túl szomorú voltál. Muszáj volt utánad sietnem.

KISANNA Nagyon rendes tőled, Imike.

IMRE                   De nem haragszol.

KISANNA Mondom.

IMRE                   Csak mert olyan szótlan vagy.

KISANNA Hát akkor…

IMRE                   Nehogy azt hidd ám, hogy engem nem akasztott ki a néne halála.

                   Mert az igazság az, hogy nagyon is kiakasztott. Mink is szerettük

                   a vénasszonyt, nem?

KISANNA De.

IMRE                   És dilinyós se volt annyira, szerintem.

KISANNA A nagyi?

IMRE                   Mert hát itt a faluban, meg a szomszédok, érted…hogy nagypofájú, vén boszorkány, meg minden…Hát kissrác koromban én is féltem tőle néha…Tudod, ahogy nézett azzal a szúrós fekete szemével…

                            „Te mit csinálsz ott, Imike” – én meg azt se tudtam hirtelen, hová bújjak…

KISANNA Mert mit csináltál olyankor, Imike?

IMRE                   Naná, hogy szerintem se volt boszorkány. Csak az agyára ment neki az élet. Mert élete az volt neki. Kijutott a jóból a nénének, mi?

                   Azt mondhatjuk mink is, mint a plébános úr mondta. Igaz, Kisanna?

KISANNA  Az mondhatjuk.

IMRE         Bőven. Te jobban tudod.

KISANNA Figyelj, Imike, most…

IMRE         Ne már! Be se hívsz?

KISANNA Dehogy nem! Majd gyertek át a torra, amikor…

IMRE         Jól van. Csak az a fontos, hogy ne legyél szomorú. Túl

                   szomorú. Öreg volt már, ez az élet rendje. A néne.

                            De ha te túl szomorú vagy, attól én kiakadok. Oké?

KISANNA Oké.

IMRE         Meg aztán dumálni is akarok veled.

KISANNA Máskor, Imike. Jó?

IMRE         Nem is ám most!

KISANNA Akkor este felé…

IMRE         Tudom ám, hogy én csak egy falusi bunkó vagyok a szemedben.

                   Pedig nem is vagyok. Böszörmény már város, nem?  De.

KISANNA Te egy nagyon rendes srác vagy, Imike…

IMRE         Mert van bennem érzés. Ugye?

KISANNA Van benned.

IMRE         Na. Most adj egy puszit és békén hagylak.

Imre ad egy csókot Kisanna arcára.

IMRE         Nem vagyok én egy állat. És te különben is a tesóm vagy nekem.

KISANNA Te is nekem.

IMRE         Tökre csak a tesóm.

KISANNA Hadd maradjak egy kicsit egyedül, Imike!

IMRE         Tőlem? Még szép hogy. Szevasz!

KISANNA Szia.

Kisanna hálásan Imire mosolyog, bemegy az udvarra. A tornác korlátján

meglátja a rózsát, megtorpan. Imre máris szól utána.

IMRE         Hallod? Tesó!

KISANNA Mi van?!

IMRE         De nem leszel nagyon?

KISANNA Micsoda?

IMRE         Szomorú!

KISANNA Már nem!

IMRE         Figyelj! Este majd dumálunk. Aztán eljöhetnél velem

                   a presszóba. Mondom! Meghívlak.

KISANNA Ma nem jó, Imike.

IMRE         Tegnap is nem jöttél.

KISANNA Este dumálunk.

IMRE         És holnap?

KISANNA Miért nem viszed Erikát?

IMRE         Én téged hívlak.

KISANNA De én nem megyek veled a presszóba!

IMRE         Nem? Mért nem? Szégyellsz, mi?

KISANNA Nem érezném ott jól magam.

IMRE         Akko megyünk máshová. Be a városba? Na? Felülünk a buszra?

                   Vagy elkérem az após Wartburgját? Hasítunk és dzsassz!

KISANNA Nem hagynál végre békén?!

IMRE         Békén? Ja! Persze. Hagylak. Mondom, túl szomorú vagy.

Erika jön ki a Halmos házból. Meglátja a férjét és Kisannát. Egy pillanatig

hezitál.

KISANNA Holnap beülünk egy sörre.

IMRE         Kezet rá!

Imre megragadja Kisanna kezét, aztán nem is ereszti.

Meglátja a feleségét. Ettől zavarba jön. Kisanna nyugodtan veszi vissza

Imrétől a kezét.

KISANNA Hello, Era! Jobban vagy?

ERIKA       Jobban.

KISANNA Megnyugodott a zenétől a baba?

ERIKA       Én nyugodtam meg! Mert jó hangos!

Kisanna megkeresi retiküljéből a kulcsot, nyitja az ajtó zárját,

bemegy a  Sánta házba.

Erika Imrére förmed.

ERIKA       Mit bámulsz ott? Gyere már be!

Imre egész más hangon szól a feleségéhez.

IMRE         Mi az, hogy gyere már be?

ERIKA       Minek hajtod? Nem kellesz neki.

IMRE         Kit hajtok? Kinek nem kellek én?!

ERIKA       Nem vagyok vak!

Fura rohangálás kezdődik a kerítés mellett föl és le.

IMRE         Nekem ő a gyerekkori tesóm! A tesóm, te hülye!

ERIKA       Persze. És mit kezdenél vele?

IMRE         Oda ne menjek!

ERIKA       Gyere csak!

IMRE         Nem akarod te azt!

ERIKA       Úgy se mered.

IMRE         Mit? Mit nem merek? Mit?

ERIKA       Baromállat, hallja a gyerek!

Imre ettől megszeppen.

ERIKA       Nem való ő hozzád, Imi. Idősebb is nálad tíz évvel.

IMRE         Hagyjál, vagy tényleg megütlek!

ERIKA       Üss csak! Ölj meg! Minek is szülök neked?

Imre felhördül, fut át a Halmos házba. Erika menekül.

Színen kívül ajtócsapódás, üvöltözés.

IMRE         Nyisd ki! Nyitod rögtön?! Hallod? Megbánod! Te!

                   Nem? Na jó!

Csend.

Kisanna merészkedik ki a Sánta házból. Megnézi a csokor rózsát.

Felemeli, forgatja.

Erika kerül elő pityeregve.

Figyeli Kisannát, aztán átszól.

ERIKA       Hallod? Itt van ám. Az apukád. Azt ő hozta.

KISANNA Mit mondasz?

ERIKA       Az apád. Mégis megjött, ő nem halt meg.

KISANNA Az apám? Hol…?

ERIKA       Nem t’om. Szerintem elrongyolt a régi temetőbe.

KISANNA A régi… Úristen!

Kisanna visszateszi a csokrot a korlátra, ám az leesik a porba.

Kisanna kirohan a kertkapun. Fut az apjáért.

Imre áll meg az asszonytól nem messze.

IMRE         Hallom.

ERIKA       És?

IMRE         Amerikából, mi?

ERIKA       Meg akartál ütni.

IMRE         Dehogy akartalak.

ERIKA       Elmegyek.

IMRE         Menj a francba. Hová mész?

ERIKA       Anyuhoz haza.

IMRE         Küldenek vissza.

ERIKA       Akkor belevetem magam a patakba.

IMRE         A bokádig se ér.

ERIKA       Akkor a vonat alá.

IMRE         Hülye vagy? Hol megy itt vonat?

Erika berohan a házba, Imre utána.

3;

ANNA, ARNÓCZI RUDOLF (DR), HALMOS

A kerítésnél Anna, a ÜGYVÉD és az öreg Halmos jelennek meg, a temetésről

jönnek ők is. Kisanna után néznek.

ÜGYVÉD  Kisanna! Hová rohan ez?

HALMOS   Szegény leány.

Most ők állnak meg  kertkapuban. Arnóczi kezet nyújt Halmosnak.

ÜGYVÉD  Halmos úr! A család nevében még egyszer…

HALMOS   Ugyan már.

ANNA        Gyere át, Gyuri!

Anna előre megy, Halmos a ÜGYVÉDra sunyít.

HALMOS   Hát…nem is tudom.

ANNA        Ráérsz, nem?

HALMOS   Az mondjuk igaz.

ÜGYVÉD  Akkor…parancsoljon.

HALMOS   Nem, nem, csak ön után, ügyvéd úr. Elvégre én valahol mégis csak

                   jobban itthon vagyok…

ÜGYVÉD  Azt mondja?

Anna észreveszi a porba esett rózsacsokrot. Rosszallóan fordul az ügyvédhez.

ANNA        Hogy kerül ez ide?

ÜGYVÉD  Micsoda?

ANNA        Vörös rózsa? Micsoda ötlet ez?

Anna „visszaadja” a virágot Arnócinak, aki nem érti a helyzetet.

Erika jön ki a házból még mindig sírdogálva megy ki az utcára, elvánszorog. 

ERIKA       Megjöttek, csókolom?

ÜGYVÉD  Pityereg?

HALMOS   Én is úgy látom.

ÜGYVÉD  De neki nem az ágyban kéne feküdnie? Erika! Maga mért nem pihen? Az ilyesmi nem tréfadolog.

HALMOS   Mi baja eshet a nyolcadik hónapban?

Anna bontja a csoportot, bemegy a házba.

Most az ügyvéd vizsgálja meg a csokrot.

Belép a verandára, leteszi egy asztalra.

Halmos közben a verandán álló hűtőből pálinkát vesz elő,

tölt két stampedlibe.

HALMOS   Hát…ez is megvolna.

ÜGYVÉD  Hála az égnek.

Koccintanak, isznak.

HALMOS   Azért…szép temetés volt. Nem? Már ahhoz képest.

ÜGYVÉD  Ahhoz képest.

HALMOS   Jól beszélt a plébános úr.

ÜGYVÉD  Én az ilyet nem engedném szentelt földbe temetni.

HALMOS   Nana, ügyvéd úr…

ÜGYVÉD  Különben miért ne? Azt megengedem, egész jól festett

                            a vén boszorkány a ravatalon.

HALMOS   Mert megbékült már, azért.

ÜGYVÉD  Meg, mi?

Halmos ismét tölt, koccintanak, isznak.

ÜGYVÉD  Nohát. Gyuri. Tudja, mit? Tegeződjünk! Hát ne?

                   Hiszen jó huszonöt éve ismerjük mi egymást. Én vagyok

                   az idősebb? Szevasz!

HALMOS   Hát…jó napot, ügyvéd úr…

ÜGYVÉD  Elvégre…mi akár barátok is lehetnénk. Komák, mi?

HALMOS   Aki a Sánta család barátja, az én barátom is.

ÜGYVÉD  Ha többször is jöhettem volna ide. Felfoghatatlan, hogy a

                   néne mért utált engem ennyire.

HALMOS   De a Pista biztos hálás lehet magának.

ÜGYVÉD  Hogy mondja?

HALMOS   Hálás. Ahogy gondoskodik a lányokról. Főleg a Kisannáról, ugye…

ÜGYVÉD  Ez csak természetes.

HALMOS   Mintha csak az édes lány lenne.

ÜGYVÉD  Hiszen lehetne.

HALMOS   Néha mondogatom is magamnak, meg a faluban, ez igen!

ÜGYVÉD  Talán nem?

HALMOS   Bár a Sánta Pista nyilván ugyanezt megtette volna magáért.

                   Ha a sorsuk úgy alakul…

ÜGYVÉD  Érted, Gyurikám, érted.

HALMOS   Érted, ügyvéd úr.

ÜGYVÉD  Akkoriban ilyen barátságok szövődtek. Na, nem mintha azokat az éveket kívánnám vissza… Halmos!

HALMOS   Igenis!

ÜGYVÉD  Azt megfigyelte, hogy átkozódás közben sárgán parázslott a szeme?

                   Én mondom, hogy tényleg boszorkány volt az öregasszony!

HALMOS   Bennem is sok gyűlölet lakik. De hát én olyan vagyok, mint legtöbben: lyukas fazék.

ÜGYVÉD  Mindenkit tönkretett maga körül.

HALMOS   Hát én akkor is szerettem Sánta nénémet.

ÜGYVÉD  Én is.

HALMOS   Szerettem és becsültem.

ÜGYVÉD  Éppen úgy, ahogy mondja!

HALMOS   Ritka az olyan jellem, aki nem hajlandó felejteni.

ÜGYVÉD  Hála istennek…

Csend.

ÜGYVÉD  Azért csak hazajöhetett volna. Nem? De hogy még csak ne

                   is reagáljon? Amikor Annának meg küldözgeti a leveleit?

                   Csak nem halt meg tényleg ő is?

HALMOS   Á, nem. Azt én érezném.

ÜGYVÉD  Maga?

HALMOS   Mért?

Anna jön ki a házból, egy tálcán süteményeket hoz.

ANNA        A szendvics, a sült és a fasírt elég lesz.

ÜGYVÉD  Jött volna haza, nem? Állna elénk, és magyarázza meg, mégis

                   hogy képzeli? Hol volt eddig, mi?

HALMOS   Kanadában, nem?

ÜGYVÉD  Kihasználta Annát. Gondozhatta a bolond anyját.

ANNA        Koccintsanak inkább!

Halmos harmadszor is tölt, koccintanak, isznak.

HALMOS   Az isten nyugosztalja a nénémet!

ANNA        Vegyenek, egyenek!

HALMOS   Köszönöm, de… majd jövök a gyerekekkel vissza.

ANNA        Maradj itt!

HALMOS   Á, jobb szeretnék egy órácskát a magam vackán…

ANNA        Igyál még!

Halmos negyedszer is tölt, az ügyvéd nem kér, maga iszik.

ANNA        Nem győzöm elégszer megköszönni neked, Gyuri.

HALMOS   Á, ugyan mit…

ANNA        Te végig itt voltál nekünk, amikor más felénk se mert nézni.

HALMOS   Tudod, hogy van: óvatosak a népek.

ANNA        A mama is hálás volt ám. De tudod, nem állt rá a szája egy

                   köszönömre se szegénynek.

HALMOS   Nem, mi?

Ezen elmosolyodnak.

Imre jön ki a Halmos házból, a kerítésig.

IMRE         Na! Látták, merre ment?

HALMOS   Kicsoda, fiam?

IMRE         Hát az a buta rima!

HALMOS   Ej, te, megint megríkattad?!

IMRE         Én nem!

Imre is kimegy az utcára, ellenkező irányba indul, mint amerre a felesége ment.

Halmos bemegy a házba.

Anna és az ügyvéd őket nézik, aztán Anna tekintete rátéved a rózsára, kifakad.

ANNA        És hogy tehetsz ilyet? A te gesztusaid. Vörös rózsák, éppen ma.

                   Ez gusztustalan.

ÜGYVÉD  De hát nem én hoztam!

ANNA        Akkor ki?

ÜGYVÉD  Talán az a hogyishívják dobta át a kerítésen a lányodnak.

ANNA        Kire gondolsz?

ÜGYVÉD  Hát arra a félszemű nyikhajra!

ANNA        Fésűsre?

ÜGYVÉD  Na, hát róla mesélitek, hogy úgy kerülgeti a lányodat, mint

                   éhes görény a tyúkólat.

ANNA        Micsoda hasonlat.

ÜGYVÉD  Miért, nem? Kiskamasz koruk óta. Vagy nem?

ANNA        De.

ÜGYVÉD  Hallod? És tényleg ez a boszorkány vakította meg?

ANNA        Ugyan. A szemébe csapódott egy ág.

ÜGYVÉD  Elátkozta, azért.

ANNA        Ostobaság.

ÜGYVÉD  Egy kisfiút így megbüntetni…

ANNA        Látod, te is hiszel benne.

ÜGYVÉD  Én nem, de máglyára vele! Mert gonosz némber volt, azért.

                   Ha van túlvilág, a Pokolban már befűtöttek neki.

ANNA        Ilyen gyűlölettel a szívedben te is odakerülsz.

ÜGYVÉD  Remélem is. Mellé. Fűtőnek.

Anna nem értékeli Arnóczy viccét.

ÜGYVÉD  Nem félsz? Bennünket is elátkozott. Hogy megcsaltuk a fiát.

                   Meg? Elhagyott téged, nem? Negyven éve?

ANNA        Harminchét.

ÜGYVÉD  Ki a csaló, ki az átkozott?

ANNA        És félek.

Csend.

Imre rohan át a kerítés mellett az utcán, most a helyes irányba.

Arnóczy megfogja Anna kezét.

ÜGYVÉD  Ezért viszlek el innen. Végre. Aztán eladjuk ezt  házat,

                   és veszünk egy lakást Kisannának.

ANNA        Az első pillanatban tudta, hogy szeretők lettünk.

                   Ez többé nem a fiam barátja!- azt mondta.

ÜGYVÉD  Károgta.

ANNA        Majd elsüllyedtem szégyenemben. „Aznap dögöljetek meg mind a

                   ketten, amikor elhagyod a fiamat!”

ÜGYVÉD  No nem baj. Szereztem egy jó pszichológust is neked. Most igyál!

ANNA        Nem kell.

ÜGYVÉD  Igyál! Most az egyszer. Harminc éve várok rád. Meghalt!

                   Vége! Ez csak megér egy felest?

Az ügyvéd felhajtja a pálinkát, aztán tölt Annának is.

Az öreg Halmos jelenik meg az utcában. A kerítésnél megáll, Imre és Erika

után bámul.

ÜGYVÉD  Nekem is a temetőben lenne a helyem. Az én rossz szívemmel.

                   Az internáló, a börtön után.  Hány évem lehet hátra? Három? Öt?

                   Vagy már csak ez a nap? Na nem! Nincs több várakozás. Holnaptól

                   reggelenként te főzöd meg a kávémat.

ANNA        Nem tehetem.

ÜGYVÉD  Együtt élünk és kész.

ANNA        A néne átka ne tréfa, Rudi.

ÜGYVÉD  Nem érdekel. Már ma éjjel nálam alszol.

ANNA        Nem lehet.

ÜGYVÉD  De. Lehet.

Halmos fordul feléjük, nekik kiált.

HALMOS   Sűrű a vérük. Fiatalok. Azért ölik mindig egymást.

                   De mért is kellett ezt a leányt idehozni?

ÜGYVÉD  Muszáj volt, nem?

HALMOS   Felvégi leányt? Nem mintha bajom lenne velük…

ANNA        Gyere már be, ne bámulj utánuk!

HALMOS   Mi sose veszekedtünk az asszonnyal. Nem ennyit. Vagy igen?

ÜGYVÉD  Talán azért, mert ő nem volt felvégi…

ANNA        Ti jól elvoltatok.

HALMOS   Ugye? Á, ma jól berúgok, érzem. Pedig nem szabadna.

                   A vérnyomásom, azt mondj a doki. Az van nekem.

ÜGYVÉD  Kinek nincsen?

Halmos ezzel egyetért, bemegy a saját házába.

Anna is megpróbálja a vitát lezárni.

ANNA        Bort. Ez a két demizson elég lesz?

ÜGYVÉD  Fogd fel végre! Megszabadultunk. Meg-dög-lött!

                   Elválsz végre. Az enyém leszel. szépen megöregszünk.

ANNA        Nem válok el.

ÜGYVÉD  Talán már özvegy is vagy.

ANNA        Akkor se leszek a feleséged.

ÜGYVÉD  Miért is nem?

ANNA        A lányunknak hogy magyarázod meg?

ÜGYVÉD  Mit?

ANNA        Hogy a te gyereked. Hogy te adtál oda Pistának.

ÜGYVÉD  Én?!

ANNA        Ki kérte, hogy legyek inkább az ő asszonya?

                   Kisannával a méhemben?

ÜGYVÉD  Hurcoltak volna meg téged is? Talán ízlett volna velem

                   az internáló tábor?  Na…jó régen volt, hála isten.

                   Minden rendbe jött, nem? Többé nem leszek semmire

                   tekintettel. Boldogságot akarok. És elegem van a bűntudatodból.

ANNA        Nekem meg belőled, te vén majom.

Egymásra mosolyodnak.

ANNA        Mért nem jó neked ez így, ahogy most van?  A reggeli kávédért?

ÜGYVÉD  Meg a kimosandó gatyáimért.

ANNA        Ahhoz van a mosdóban hozzá egy kiváló mosógéped.

ÜGYVÉD  De a te kezed kell hozzá, aki bekapcsolja.

ANNA        Kérted volna meg ezt a kezet akkor.

ÜGYVÉD  Tetszett neked a jóképű rendőrtiszt is, ugye, Anna?

ANNA        A te gyerekedet vártam.

ÜGYVÉD  Szóval az életed végéig bűnhődni akarsz?

ANNA        Én aztán megszerettem a férjemet, nem?

Csend.

ÜGYVÉD  Néha…nagyon tudlak gyűlölni.

ANNA        Én is téged.

ÜGYVÉD  És nem tűröm el többé, hogy a férjednek nevezd azt a mocskot!

ANNA        Többet szenvedett ő, mint mi ketten együttvéve.

ÜGYVÉD  Aha. Kanadában…

ANNA        Hiszen a barátod. A legjobb pajtásod. Vagy már nem az?

ÜGYVÉD  Nem! De. Az.

Csend.

ANNA        Ej, te bolond, öreg gyerek! Mostantól akár minden nap

                   jöhetsz ide. Láthatsz.

ÜGYVÉD  Hozzám jössz?

ANNA        Nem tehetem.

ÜGYVÉD  Ez esetben…

Arnóczy kimérten biccent, kimegy a kertkapun.

ANNA        Most hová mész?

Az ügyvéd nem is válaszol. Eltűnik.

Erika jelenik meg kisírt szemmel. Benéz Annára.

ERIKA       Csókolom! Imre? Nem tetszett látni?

ANNA        Elfutott utánad.

ERIKA       Utánam?

ANNA        Még kiáltott is.

ERIKA       Tudom. Hallottam. De kicseleztem a Petőfi utcánál.

ANNA        Ügyes vagy.

ERIKA       De nem jött vissza?

ANNA        Én nem láttam.

Az ügyvéd tér vissza, egy hegedűt hoz. Erikára mosolyog.

ERIKA       Csókolom.

ÜGYVÉD  Így szép az élet.

ERIKA       Így hogy?

ÜGYVÉD  Fiatalon.

ERIKA       Á, nem szép.

Erika bemegy a Halmos házba.

Az ügyvéd bejön a kertkapun, mutatja Annának a hegedűt.

ÜGYVÉD  Megismered?

ANNA        Ez…hol?

ÜGYVÉD  Most? A csomagtartóban.

ANNA        De…láttam, amikor…

ÜGYVÉD  Csak a tokját dobtam a Dunába.

Arnóczy megpengeti a hegedűt.

ÜGYVÉD  Jó hamis. A szekrény tetején várt rád. A lányunk bezzeg

                   rögtön megtalálta.

ANNA        Kisanna tudta, hogy…?

ÜGYVÉD  Bízunk benne, hogy még a kezedbe veszed. Tessék.

Az ügyvéd nyújtja, Anna nem veszi át a hangszert.

ÜGYVÉD  Még ezt se mered megtenni?

ANNA        Én nem mehetek el innen, Rudi.

ÜGYVÉD  Vedd át! Kezdj el újra gyakorolni! Játssz!

                   Ezt ugyanúgy kitagadtad az életedből, mint engem.

                   De nem hagyjuk magunkat.  Játssz!

ANNA        Hagyj békén!

Csend.Az ügyvéd leteszi a hegedűt az asztalra.

ÜGYVÉD  Rendben. Marad minden a régiben. És a lányunknak

                   se áruljuk el végre az igazat. Egyetlen feltételem van.

ANNA        Ne legyen!

ÜGYVÉD  Egyetlen dalocska a hegedűn. Csak nekem!

ANNA        Akkor se hagynám el Pistát miattad, ha gyűlölném.

ÜGYVÉD  Csak egy dalocska.

ANNA        Rendben. Egy percig játszok neked.

ÜGYVÉD  Öt.

Anna óvatosan  kezébe fogja a hangszert. Megpengeti.

Hangolja. Arnóczyra mosolyog.

ÜGYVÉD  No? Bizsereg már? Milyen?

ANNA        Hamis.

Anna hangolja a hegedűt.

A kapuban egy jól szituált férfi jelenik meg.

4;

FÉSÜS, ANNA, ÜGYVÉD , IMRE, HALMOS

FÉSŰS       Tanárnő! Ügyvéd úr? Jó napot!

Anna kényszeredett, az ügyvéd kelletlen.

ANNA        Á…jó napot, János.

ÜGYVÉD  Ez megint mit akar itt?

FÉSŰS       Őőőő…hogy is mondjam, őszinte részvétem.

ANNA        Köszönjük.

FÉSÜS       A temetésre is elmentem volna, csak nem tudtam.

ANNA        Már a szándék is megtisztelő magától.

ÜGYVÉD  Felkelt volna a ravatalról a mama…

FÉSŰS       Parancsol?

ÜGYVÉD  Á, semmi-semmi, csak elképzeltem, hogy Sánta néne

                   is hogy örült volna…

FÉSÜS       Hát…jómagam is attól tartok…

                   Szóval jártam már itt ma. Mert az a helyzet, hogy beszédem

                   lenne magával, tanárnő.

ANNA        Velem?

FÉSÜS       Ha nem zavarok.

ANNA        De hát…miért nem fárad be egy percre, János?

Anna Fésűs elé sétál, aki bejön a kertkapun. Fésűs akkurátusan kezet fog

az asszonnyal, újra biccent az ügyvédnek, fellép a verandára. Meglátja a

rózsákat, megbámulja.

ANNA        Foglaljon helyet! Pálinkát, bort, süteményt?

FÉSŰS       Semmit.

Fésűs leül. Csend.

ANNA        És…mi újság a tehenészetben?

FÉSŰS       Minden oké.

ANNA        Hallom, nem túl sokan kérik vissza a földet.

FÉSŰS       Minek az a parasztnak?

ANNA        Talán el se hiszik, hogy tényleg vissza is kapják.

FÉSÜS       Kár is beléjük. Nem értenek hozzá.

Arnóczy horkan, tápászkodik.

ÜGYVÉD  Na, addig én akkor…

FÉSŰS       Maradjon csak, ügyvéd úr! Nekem direkt jó, hogy jelen

                   van. Elvégre maga valahol mégis csak egy művelt figura.

ÜGYVÉD  Gondolja?

ANNA        Maga hozta ezt a csokrot?

FÉSŰS       Én?

ANNA        Említette, hogy járt már itt.

FÉSŰS       Ugyan már! 

ANNA        Pardon.

FÉSŰS       Bár az igaz, hogy békülni jöttem.

ANNA        Nem is tudtam, hogy össze vagyunk veszve.

FÉSŰS       Hogy mi ne lennénk? Ne áltassa magát, tanárnő, mi nagyon is

                   haragban vagyunk. Viszont kezet rá, és nincs többé.

ANNA        Kezet rá.

FÉSÜS       Maga itt az örökös.

ANNA        Az nem én vagyok.

FÉSŰS       Sánta Pista itt nem számít. Az ilyesmi női ágon öröklődik.

ANNA        Micsoda?

FÉSŰS       Ej, hát. A boszorkányság.

ANNA        Micsoda?!

FÉSŰS       Nos, békül vagy nem?

Fésűs nyújtja a kezét, Anna elfogadja, az ügyvéd felröhög.

FÉSŰS       Ez az! Köszönöm, tanárnő! Maga mindig is rendes volt

                   hozzám. Egy Fésűshöz. Bár az énekkarába sose fértem be.

ANNA        Mert botfüle van, János.

FÉSŰS       Meg aztán sose is jelentkeztem, ugye.

ANNA        De a falu első embere lett így is.

FÉSŰS       Naná, majd ki?

ÜGYVÉD  Tehát maga is hisz benne, igaz?

FÉSŰS       Miben?

ÜGYVÉD  Hogy a néne boszorkány volt.

FÉSŰS       Nem kétséges.

ANNA        Megáll az ész, két diplomás, egyetemet végzett ember…

FÉSŰS       Ennek ahhoz mi köze? Én viszont nem tűröm tovább, hogy

                   minden bugris a vesztemet lesse. Hogy a hátam mögött összesúgjon. Mire teszi ez a kis Fésűs magát, amikor rajta van

                   a néne átka? És kiröhögje minden küszködésem. Hogy nekik jobb

                   legyen! Meg nekem is, persze. Értik?

ÜGYVÉD  Igen, ezt értem.

ANNA        Dehogy is volt a mama boszorkány!

Csend. Az ügyvéd illetlenül közel hajol Fésűshöz. Az nem zavartatja magát.

ÜGYVÉD  Ez a szeme üveg? Tisztára, mintha igazi lenne.

FÉSŰS       Mert tisztára svájci.

ÜGYVÉD  Ahá, az a legjobb márka?

Fésűsről lepereg a gúny. Csak végigméri a másikat, aki gyorsan hátra lép. 

Fésűs Annához fordul.

FÉSŰS       A tanárnő a tanú rá, hogy mi Fésűsök nagyon is megadtuk

                   a nagyapám bűnének az árát. És itt most ne csak az én kivert

                   fél szememről van szó. Így van?

ANNA        De nem az anyósom átka a…

FÉSŰS       Túlságosan is. Elvégre maguk, Sánták, mégiscsak kisemmiztek

                   bennünket abból az egy hold szőlőből. És egy hold szőlő azért

                   mégse semmi. Vagy az semmi?

ANNA        Ezt én így nem tudom.

FÉSŰS       De n tudom! És aztán mi lett azzal a gyönyörű szőlővel?

                   Felfalta a peronoszpóra. Minden tövet ki kellett csapni, basszák meg!

ÜGYVÉD  No…

ANNA        Da ha nem volt, aki gondozza…

FÉSŰS       Akkor nem kellett volna elcsaklizni.

ÜGYVÉD  Hagyjuk már ezt! Maguk ezért jelentették fel a Pista apját?

FÉSŰS       De nem miattunk rugdosták végig az öreget a falun. Na, mindegy.

                   Nem azért jöttem, hogy felemlegetni. Csak azért mondtam, hogy jelezzem: bőven egálban vagyunk. Maguk meg agyonverették az én nagyapámat.

ANNA        Ez nem igaz. A Pista éppen hogy védte őt!

FÉSŰS       De a szüleimet se kellett volna rákkal vajákolni! És a fater sose tudott annyira részeg lenni, hogy a lova ne talált volna haza.

A Halmos házból Imre hangja csattan.

IMRE         A jóistenit magHALMOSának! Ne tátsa itt a száját!

HALMOS   Én csak, fiam…

IMRE         Húzzon ki a vackára!

Kisvártatva Halmos jön ki a házból, megalázva.

Meglátja, hogy őt nézik, vigyort erőltet.

HALMOS   Mondtam, ugye? Sűrű a vérük…

Halmos a vackára szédül, hátat fordít a világnak.

Hosszabb csend után az ügyvéd tér napirendre.

ÜGYVÉD  De maga békülni jött, ugye?

FÉSŰS       Pedig most én következnék a bosszúra. És elég rettenetes

                   tudnék lenni. Megvannak hozzá az eszközeim. Elhiszik?

ÜGYVÉD  Magának el, magán ez látszik.

FÉSŰS       Tanárnő, magának csak a lányával kell szót értenie.

ANNA        Igen?

FÉSŰS       Kérem, hasson rá, hogy ő ne gyűlöljön engem. Neki erre

                   soha nem volt oka.

ANNA        Értem. Majd mondom neki.

FÉSŰS       A faluban majd én jelentem be. Hivatalosan. Nincs gyűlölet, nincs bosszú, nincs átok. És aki ezt vitatni meri, azt úgy vágom orrba…

ÜGYVÉD  Erre igyunk!

Fésűs megvetően méri végig Arnóczyt.

FÉSŰS       Pálinkát én soha. Csak végszükségben. Különben is, mennem

                   kell.

Fésűs kimérten kezet csókol Annának, az ügyvédnek biccent, határozott

léptekkel távozik.

Arnóczy máris Anna kezébe nyomja a hegedűt.

ÜGYVÉD  Látod, minden változik.

ANNA        Mégse…csináljuk ezt!

ÜGYVÉD  Hallhattad: nincs többé átok.

ANNA        Ez nem úgy működik.

ÜGYVÉD  Hegedülj!

ANNA        Nem.

ÜGYVÉD  Akkor…kikürtölöm az igazságot a világnak.

                   Én vagyok a gyereked apja, az igazi férjed, mindig is

                   én voltam az.

ANNA        A tűzzel játszol, ránk szakad az ég!

ÜGYVÉD  Szakadjon!

ANNA        Nem!

ÜGYVÉD  Rendbe fogom hozni az életünket, és kész. Játssz!

Anna akadozva, újra-újra kezdve találgat egy régi, édesbús dallamot.

Ettől megszépül. Halmos nem hisz a fülének, aztán mégis.

ÜGYVÉD  Ez az! Annikám! Ez az, szerelmem! Hidd el, mostantól minden

                   jóra fordul! Elhiszed végre?

Anna egyre szebben muzsikál.

Halmos, mint holdkóros, megy a kerítéshez, átbámul.

A távolból egy autó érkezése szűrődik be, kocsiajtó csapódása.

Aztán Sánta Pista jelenik meg a kapuban.

Halmos veszi észre Sántát, és a mögötte, mellett álló Kisannát.

Aztán Anna érzi meg a jelenlétét. A hegedű sikkantva elhallgat.

HALMOS   Pista? Pista! Hát mégis? te nem haltál meg? Pista!

                   Hazajött a Sánta Pista!

Csend.

Kisnnáról lassan leolvad a boldog mosoly.

Sötét.

II.

1;

HALMOS, SÁNTA, ERIKA

Kora őszi alkony. A verandán ott kornyadozik a csokor rózsa.

Halmos és Sánta meghitt nyugalomban ücsörögnek Halmos vackán,

a diófa tövében. Előttük kockás terítőn sonka, kenyér, hagyma, paprika,

paradicsom. Házibor.

Amíg csendben eszegetnek, Erika magnójából halkan cigányzene szól.

HALMOS   Azért…jó ez a sonka, mi?

SÁNTA      Hogyan?

HALMOS   A sonka.

SÁNTA      Ja! Finom.

HALMOS   Ezt még magam pácolom, füstölöm, ahogy kell.

                   De a combot már veszem hozzá, nem tartunk disznót.

                   A Kapáséktól. Azok még tiszta népek. Emlékszel az

                   öreg Jóskára?

SÁNTA      Persze,

HALMOS   Nahát. Ő is elment. A gyomra. Rák.

SÁNTA      Szegény.

HALMOS   De egyél még! Alig eszel.

SÁNTA      Finom.

HALMOS   Akkor igyál legalább! Egészség!

Koccintanak, isznak. Halmos fenékig, Sánta csak belekortyol.

HALMOS   De veled nincs baj?

SÁNTA      Á, semmi, semmi…

HALMOS   Ejnye, Pistukám! Hát mit szomorkodsz? Úgy vonultál be ide, mint egy isten. Te! Az anyád! Majdnem szörnyet haltunk örömünkben!

                   Az Anna meg! Direkt mintha neked muzsikált volna, mi?  Mintha tudta volna, hogy!

SÁNTA      Bár tudta volna.

Csend. Sánta lassan megissza a borát. A barátja lesi.

HALMOS   Ugyan már! Örüljünk! Hogy élsz. Hogy élünk!

SÁNTA      No hiszen…

HALMOS   Te! Egy ideig őrizettem is azt a cikket, hogy mégis elfogtak.

                   És majd fellógatnak Miskolcon. Anna kiküldte neked?

SÁNTA      Kár volt elfutni előle.

HALMOS   Pista, ne istentelenkedj!

SÁNTA      Igazad van, bocsánat.

HALMOS   Hogy miket össze nem hordtak rólad azok a mocskok.

                   A Fésűsök!

Sánta rálegyint.

Halmos hátradől a szalmán, elmosolyodik.

HALMOS   Hanem kurva jó meleg napink lesz ma is, komám!

SÁNTA      Az.

HALMOS   Még most is hogy tűz a Nap, mi? Hallod? Kanadában milyen

                   a nyár?

SÁNTA      Hát azért van egy kis nyár ott is.

HALMOS   Ugye, ugye?

SÁNTA      Megterem majdnem minden. Csak a szőlő, az nem érik be.

HALMOS   Na, akkor…  Igyál! És egyél! Túl sovány vagy a korodhoz.

                   Azért szomorkodsz. Nekünk, vén embereknek már kell egy

                   kis pocak. Vagy attól félsz, kövéren nem köllesz a szépasszonyoknak, mi? Hallod? Van elég pénzed. Te huncut!

                   Ki vele! A nőknek milyen az íze odaát?

SÁNTA      Nem is tudom.

HALMOS   Nem-e?

SÁNTA      Szépek. Csinosak.

HALMOS   Valld csak be! Néger nővel voltál…úgy?

SÁNTA      Én? Nem.

HALMOS   Ne már!

Sánta Halmos csalódott képére felnevet.

SÁNTA      Nem gondoltam én ott nővel, Gyuri. A városban, aztán  farmon…

HALMOS   Na jó. Nem kell mesélned. Én azért elárulom, nekem régóta ez az

                   álmom.

SÁNTA      Micsoda?

HALMOS   Hát egy olyan fekete asszony! Talán tilos?

SÁNTA      Gyurikám, erre inni kell!

Sánta tölt, isznak.

Sánta feltápászkodik, a kerítésen túl belenéz a nyugvó Napba.

SÁNTA      De a Naplemente. Az innen a legszebb!

HALMOS   Ugye.

SÁNTA      És a diófánk is hogy megnőtt azóta! Pedig alig bíztunk benne, hogy

                   gyökeret ereszt. Látod, neki sikerült. Ő büszkén, nyugodtan nézheti

                   innen a világot.

HALMOS   Mostantól nézheted te is.

SÁNTA      Lehet.

HALMOS   Pedig ki akarták ám vágatni. Anna ezt megírta? Amikor a lányod

                   az iskolában elszólta magát, ez itt az APA FÁJA.

SÁNTA      Megírta.

HALMOS   Amit ezek összehuzakodtak. Aztán még a megyéről szóltak rá a

                   Fésűsre. Ennek a zöldbárónak az apjára, hogy hagyjon nekünk békét. ’73-ban volt ez?

SÁNTA      Akörül.

HALMOS   Aztán kiverte a fél szemét ennek. A FA. A fiának. Aztán persze azt

                   meg ráfogták anyádra. Hogy boszorkány a néne.

SÁNTA      Szegény anya.

HALMOS   Egy éve meg arról van szó, hogy emléktábla lesz rajta.

                   De most már csak, ha meghaltál, tudod. A HŐS FÁJA, mi?

SÁNTA      Ostobaság.

HALMOS   Mért? Hős voltál, nem?

SÁNTA      Nem!

HALMOS   Dehogy nem!

SÁNTA      Mondom, hogy nem!

HALMOS   Jó, jó, ha nem: nem.

Csend. Sánta visszafordul a Naplementéhez, de a hangulat már oda.

HALMOS   Te! Pista! Azért csak szép az élet. Hallod? Itthon vagy.

                   Téged itt mindenki ismer, megbecsül, szeret…

SÁNTA      Ki mindenki?

HALMOS   Ki nem?

SÁNTA      Nem bocsátott itt meg nekem senki. Csak az anyám.

HALMOS   No látod, neki viszont nem is volt miért haragudnia.

SÁNTA      Gondolod?

HALMOS   Azt tetted, amit minden férfinak illett volna. Fegyvert fogni,

                   és felmenni Budapestre, és…

SÁNTA      Hagyjuk ezt!

Csend. Sánta visszaül a szalmára, Halmos csak nézi.

HALMOS   Hallod? És az indián asszony. Az olyan is megvolt neked?

Sánta elvigyorodik, csak legyint.

HALMOS   Tudtam! Hogy te mekkora kujon vagy! És az milyen?

                   Fogadjunk, hogy igen szenvedélyes, de hallgatag!

SÁNTA      Az.

HALMOS   Uff! A hallgatag, az a jó! Erre iszunk!

SÁNTA      Sok lesz nekem, Gyuri.

HALMOS   Igyál, a Krisztusát! Hogy nekem meg muszáj volt hűségesnek

                   maradnak a Julikámhoz! Igyál! Ettől a bortól nem úgy rúgsz be.

                   Ettől pont elmúlik ez a taknyos szomorúságod.

Halmos tölt.

Erika jön ki a házból a magnójáért. Minden napos már.

Ráförmed az öregekre.

ERIKA       Hol az Imre?!

HALMOS   A zsebemben nincs.

ERIKA       Hét óra elmúlt.

HALMOS   Biztos a kocsmában.

ERIKA       A kocsmában? Ezt meri maga nekem mondani, vén szaros?

                   Magát utálja már látni is, azért nem jár haza! A „papi”, mi?

                   Itt zabálják a sonkámat! A vacsorát meg majd melegítem?

Erika kikapcsolja a magnót, beviszi magával a házba.

Halmos Sántára sunyít, felvihog.

2;

FÉSŰS, KISANNA.  IMRE.  HALMOS, SÁNTA, ERIKA

Fésűs és Kisanna jönnek, érnek a kapuig. A férfi kezében tömött szatyor.

Onnan, ahol ők állnak,a z öregeket nem látni.

KISANNA De mondtam, hogy nem nehéz.

FÉSŰS       Nekem nem.

KISANNA Akkor…még egyszer köszönöm.

FÉSŰS       Az apád itthon van?

KISANNA Hacsak el nem ment valahová.

FÉSŰS       A kocsija ott parkol.

KISANNA Még mindig nem értem, miről akarsz tárgyalni vele?

FÉSŰS       Mitől? Semmiről. Kitömöm a honismereti múzeumnak.

                   Hívd ki, legyél szíves!

KISANNA Kérem a szatyrot.

Fésűs nyújtja, de a fülét nem engedi.

Kisanna ránt rajtja egyet, az elszakad, a szatyor tartalma a porba hullik.

Ettől a nő igen ingerült lesz, Fésűs csak évődne.

Az öregek meg leselkednek.

KISANNA Az istenit!

FÉSŰS       Hoppá.

KISANNA Ne csináld ezt!

FÉSŰS       Mit is?

KISANNA Menj a búsba!

FÉSŰS       Az anyád beszéld veled. Nyilván, mert megkértem. Vagy nem

                   beszélt?

KISANNA És ha nem? Vagy ha igen?

FÉSŰS       Köztünk többé nincs harag. Így vagyunk mi. Ni! Mi Sánták és Fésűsök. És mi pláne jó pajtások vagyunk megint, mint voltunk

                   kisgyerek korunkban. Míg nem a nagyanyád kicsapatta ezt a szememet.

KISANNA Hülyeség.

FÉSŰS       Az, vagy nem az. Már nem is számít. Szeretet van, husikám.

                   Adj egy csókot!

KISANNA Mit akarsz?!

FÉSŰS       Téged.

KISANNA Szóval már nem  vén boszorkány szuka unokája vagyok?

FÉSŰS       Nekem sose voltál.

KISANNA És az apám? Sose volt hazaáruló?

FÉSŰS       A te „hős” apád?

KISANNA Igen, az én HŐS apám!

FÉFŰS       Mi közünk nekünk ahhoz. Négy évesek voltunk akkor.

KISANNA Te is gyűlölöd.

FÉSŰS       Én…mindig is…sokra tartottam apádat.

KISANNA Eredj innen, Fésűs János, vagy kikaparom azt a maradék szemedet!

FÉSŰS       Szóval szeretsz? Na, hívd ki!

Kisanna berohan a házba, magára csapja az ajtót.

Fésűs elégülten sétál be az udvarba.

Gondol egyet, a kornyadozó rózsákból tép egy szálat, betűzi a gomblyukába.

Imre sompolyog be abból az irányból, ahonnan Fésűs és Kisanna jöttek.

Besunyít a Sánta udvarra, gyilkos pillantással sújtja Fésűst. Nagyot fúj,

bemegy a Halmos házba.

Fésűs a Halmos ház hátsó kertje felé ballag ki.

Halmos iszik.

HALMOS   Hallod?

SÁNTA      Hallom.

HALMOS   Mégis csak…ócska vidék az, ahol a szőlő nem érik be.

SÁNTA      Szép azért ott.

HALMOS   De nem mész vissza?

SÁNTA      Lehet.

HALMOS   No és itthon? Mihez kezdenél, mihez lenne kedved?

SÁNTA      Nem tudom.

HALMOS   Hát…megélsz te a pénzedből itthon ingyen is.

SÁNTA      Az a pénz…nem azért van.

HALMOS   Hát?

Csend.

HALMOS   Te! Még három-négy hét. Micsoda szüretünk lesz!

                   Pista! Mi ketten, a szőlőben! Mi? Aztán a pincében…

Kivágódik a Halmos ház ajtaja.

ERIKA       Akkor se melegítem! Eszed hidegen! Hol voltál?

IMRE         Mi közöd?

ERIKA       Negyednyolc!

IMRE         Honnan tudjam, órám sincs, minden pénzem rád költöm!

ERIKA       Vele voltál a presszóban!

IMRE         Kivel?

ERIKA       Vele!

IMRE         Hülye vagy?!

ERIKA       Te! Ne gyere közelebb, mert megszúrlak! Ne! Imre!

Csörömpölés, csend.

Imre jelenik meg az ajtóban. Egyik kezében lábos, a másikban kanál.

Jó étvággyal eszik. Észreveszi az öregeket, teli szájjal.

IMRE         Csókolom, Pista bá’!

Erika is kijön, a kezében egy konyhakés.

ERIKA       Tessenek már erre rászólni!

IMRE         Húzzál befele!

ERIKA       Menj inkább vissza a presszóba!

IMRE         Te! Hozzád vágom?

Imre úgy emeli a lábost, Erika visszahátrál a házba, magára csapja az ajtót.

Imre jó étvággyal eszik tovább.

HALMOS   Hát…megjöttél, fiam?

IMRE         Nem látja, hogy még a kocsmában vagyok?

Fésűs ballag vissza a konyhakertből. Imre a diófa alá húzódik, az öregekhez,

onnan bámulja a másikat. Fésűs is észreveszi Imrét, nem köszönnek egymásnak.

HALMOS   Na! Mit nézel olyan nagyon?

IMRE         Egy görényt.

SÁNTA      Szóval még nem ment el?

IMRE         Csak nem ez elől bújik, Pista bá’?

SÁNTA      Én nem.

IMRE         Csak nem akar dumálni vele, mi?

SÁNTA      Nem nagyon.

IMRE         Ezt megértem.

Imre fogja az üveget, nagy kortyokban megissza belőle a bort, aztán böfög.

IMRE         Ácskapocs! Hozok bele mindjárt.

SÁNTA      Nekem ne hozzál, Imikém, megyek mindjárt. Annáék lassan

                   csak hazaérnek.

IMRE         Pista bá’! Ha nekem 300 ezer dollárom lenne! Jézuskám!

                   Hát én úgy húznék innen, mint a vadlibák a szürkületben!

                   De nem csak ebből a faluból, ebből a rohadt kis országból is!

                   Fognám, akit gondolok, és huss!

SÁNTA      Huss?

IMRE         Ne?! Nem is értem, minek tetszett ide hazajönni. Ide?

                   Itt semmi nincsen! Semmi! És nem is lesz. Csak ez itt!

                   Ez mindig itt lesz. Egy Fésűs!

SÁNTA      Az még elválik.

IMRE         És ha mégse tetszik benne lenni a Híradóban?

SÁNTA      Azt mondták, a maiban lesz.

IMRE         Az istenit! Fel kéne venni videóra! Lerohanok a presszóba?

SÁNTA      Minek azt felvenni?

IMRE         Minek? Emléknek! Röhögni! Meg az unokáknak!

SÁNTA      Milyen unokáknak?

A kérdéstől Imre kissé meghökken.

Fésűs megint eltűnik a konyhakert felé.

IMRE         Pista bá’! Adja nekem azt a pénzt! Kölcsön!

HALMOS   Imre!

IMRE         Maradjon most, öreg! Pista bá, tudja mire? Egy autófényező

                   műhelyre. Mert nekem amúgy az ám a szakmám. Hát ne?

                   És ilyen szuper lehetnék benne. Majd fogok én az életem végéig

                   alkalmi munkából, meg traktorokat bontani?

HALMOS   Imre fiam, ezt akkor se most kellene, amikor…

IMRE         Kértelek, hogy most maradjál! Pista bá! Annyi pénzből itt

                   meg lehetne venni egy autógyárat! Mi? Ne vegyük meg az

                   egész Trabantot? Fut ám abból nálunk millió! Kelleni fog abba az alkatrész még ezer évig. Kit érdekel a környezet?

SÁNTA      Jól van, Imre, majd megbeszéljük.

IMRE         Meg?

SÁNTA      Visszatérünk rá.

IMRE         Mikor? Mért nem most?

HALMOS   Imre, szégyelld magad!

SÁNTA      Hagyjad, Gyuri, nem árt, ha az ember az üzletben rámenős.

HALMOS   No de hát akkor is…

IMRE         Kussoljál már, vén szaros, hányszor szóljak?

SÁNTA      Ejnye, Imre!

Fésűs jön vissza, határozott léptekkel felhág a verandára, kopogtatás

nélkül benyit a Halmos házba. Odabentről a tévé hangja.

FÉSŰS       Mi lesz már?!

KISANNA (bentről)Te még itt vagy?

FÉSŰS       Hol az apád?

KISANNA Nincs itthon! A másik szemedre is vak vagy?

FÉSŰS       Akkor hol van?

KISANNA Tűnj már el!

FÉSŰS       Hát ha ilyen kedvesen invitálsz…

Fésűs belépne, Kisanna az útját állja.

KISANNA Te ide be nem teszed a lábad.

FÉSŰS       Talán tilos?

KISANNA És vedd ki onnan a rózsámat!

FÉSŰS       Adsz-e csókot érte?

KISANNA Nem a tiéd.

FÉSŰS       Most már az enyém. Az enyém vagy!

Kisanna a rózsáért kap, Fésűs elhátrál. Kisanna követi. Fésűs a derekánál

megragadja a nőt, magához szorítja. Kisanna észreveszi a kerítés mögött Imrét,

segítséget kérve nyújtja felé a kezét.

IMRE         Hé! Hallo!

KISANNA Eressz!

IMRE         Hát engedd már el, he!

Erre az öregek is feltápászkodnak, átnéznek a kerítés felett.

Fésűs elereszti a nőt. A rózsáért nyúl, kiveszi a gomblyukából,

a szirmait a porba morzsolja.

Kisanna visszafut a házba, magára csapja az ajtót.

Fésűs alig zavarban.

FÉSŰS       Nocsak. Maga most meg ott bujkál, Sánta úr?

SÁNTA      Nem bujkálok.

FÉSŰS       És nem is sunnyog.

SÁNTA      Maga miért is ácsorog az én kertemben?

FÉSŰS       Magára várok.

IMRE         Ez erőszakoskodott Kisannával! Pista bá’! Maga is látta!

FÉSŰS       Kisfiam, te semmit se láttál.

IMRE         Fogdosta! A tesómat!

FÉSŰS       Pofád befogod?

IMRE         Vagy?  Fogdostad!

De Imrén látszik, már befogja.

A boros üvegért megy, megragadja. Üres. Berohan a konyhába másikért.

FÉSŰS       Szóval beszélnünk kell. Üzleti ügyben.

SÁNTA      Rajta.

FÉSŰS       Itt?

SÁNTA      Mért?

FÉSŰS       A kerítésen keresztül?

SÉNTA      Mért, szeretek így támaszkodni.

FÉSŰS       Nem fáradna be inkább holnap az irodámba?

SÁNTA      Miről lenne szó?

FÉSŰS       Így mondjam?

HALMOS   Vagy inkább fáradjon át hozzám! Imre mindjárt hoz még ki bort.

                   Koccintunk, ha nem bánjátok.

SÁNTA      Koccinthatunk…

HALMOS   Akkor…János, ott a kapum.

FÉSŰS       Az meg minek?

Fésűs lendületet vesz, legényesen átugrik a kerítésen. Persze egy jókora

szálka megy a tenyerébe.

FÉSŰS       Ne, a kurva életbe!

HALMOS   No! Egy szálka?

SÁNTA      Hát mondom én, hogy le kéne csiszolni és megint befesteni

                   zöldre!

HALMOS   A fene ugrál át rajta?! Fáj? Na, hozatok tűt is mindjárt.

FÉSŰS       Hagyja a fenébe!

HALMOS   Nem úgy van az! Imre!

Imre a házból üvölt ki.

IMRE         Mi van?!

HALMOS   Hozz ki egy tűt is!

IMRE         Mit?

HALMOS   Tűt!

IMRE         Na. hagyjanak engem…!

HALMOS   Á, ezt, azt hiszem, hozok egyet magam.

Halmos is bemegy a házba.

Csend, aztán.

FÉSŰS       Szóval maguk csak elzizegnek itt, mi?

SÁNTA      Mi el.

FÉSŰS       Jó maguknak.

SÁNTA      Hallom a feleségemtől, hogy kibékültünk úgy családilag.

FÉSŰS       Mért? Veressem magát agyon?

SÁNTA      Á, azt nem szeretném.

FÉSŰS       Remélem is, hogy magának több esze van, mint a lányának.

SÁNTA      Aligha.

FÉSŰS       De pedig ebben bízom.

SÁNTA      Üzletet emlegetett.

FÉSŰS       No igen. Mit szólna, ha polgármestert csinálnék itt magából?

SÁNTA      Maga belőlem?

FÉSŰS       Ingyen. Nem kell dollárért megvenni a falut, mint cigánytól az

                   öreg lovát.

SÁNTA      Nem is biztos, hogy itt karok élni.

FÉSŰS       Na, ne húzzon már! Nem ezt mondta tegnap annak a tévé

                   riporternek.

SÁNTA      Neki azt nyilatkoztam, amit az emberek hallani akarnak.

                   Nem én akarok itthon bármi is lenni, engem akarnak.

FÉSŰS       Na látja, én is akarom. Pályázik.

SÁNTA      Még nem döntöttem.

FÉSŰS       Örüljön, hogy megengedem.

SÁNTA      Szép magától.

FÉSŰS       Használható ötlet. A falu hőse. A sántapista. Elvégre nem kell

                   azt senkinek se tudni, miféle egy hős maga.

SÁNTA      Mért, miféle hős vagyok én?

FÉSŰS       Olyan, mint a többi. Egy kicsit hős, egy kicsit provokátor.

                   Egy kicsit hazaáruló, egy kicsit hazafi. Mindig, ahogy a helyzet

                   megköveteli, ugye.

SÁNTA      Maga…mire célozgat itt?!

FÉSŰS       Én? Csak azt mondom, ha mi ketten összefognánk mostantól,

                   akkor tényleg felvirágozna ez a falu. Dőlne ide a pénz, a támogatás.

                   Érti. Magának ott a „makulátlan” neve, nekem meg a szakértelmem.

                   Ha akarjuk, város leszünk tíz év alatt. Elhiszi?

SÁNTA      Magának el.

FÉSŰS       Na, itt a kezem.

Sánta elfogadja Fésűs kezét, az felszisszen.

FÉSŰS       Az istenit, ez a rohadt szálka!

SÁNTA      Bocsánat.

FÉSŰS       Leszarás. Bátyám! Akkor…az isten hozott az én falumban!

                   A mi falunkban! Te egyelőre ne csinálj semmit, csak nyilatkozzál tovább is ilyen szépeket. A babra munkát majd én intézem.

                   A földet szépen kiosztjuk, aztán csendben vissza is vásároljuk.

                   De azt is intézem. Te csak borozgassál.

SÁNTA      Zizegek.

FÉSŰS       Ez az! Zizegjél! Akasztott embert még úgyse segítettem.

SÁNTA      De én még mindig nem döntöttem.

FÉSŰS       Mi? Mit nem?

SÁNTA      És ha visszamegyek Kanadába?

FÉSŰS       Kezed adott, nem?

SÁNTA      Hiszen nyújtotta…

FÉSŰS       Ej, hát…

Halmos hozza a tűt, két ujj között, magától jól eltartva.

Jó nagy zsákvarró fajta.

HALMOS   Na látják, csak találtam egyet! Vagy keressek kisebbet?

FÉSŰS       Adja ide, kipiszkálom ezzel!

HALMOS   De ne csináljam én? Van, aki nem bírja a saját vérit látni.

FÉSŰS       Csak a másét, azt akarja mondani?

HALMOS   Én?!

FÉSŰS       Magának is kibaszott nagy pofája volt mindig, Halmos!

HALMOS   Nekem?

Fésűs dühödten piszkálja a tenyeréből a szálkát.

Halmos kíváncsian hajol a műtét fölé. Fésűs lassan megtörik.

FÉSŰS       De rohadt kurva mélyre ment!

HALMOS   Látja, már vérzik is!

FÉSŰS       Nem is szálka ez, hanem gerenda!

HALMOS   Még az a szerencse, hogy nem a jó szemébe ment, János.

FÉSŰS       Ez most valami vicc akart lenni?

HALMOS   Á, csak szólás féle. Tetszik tudni, most, hogy nyugdíjas lettem,

                   már bátrabban lehet nagy a pofám.

FÉSŰS       Azt hiszi, már nem tudnék magával kibaszni?

HALMOS   Mért tenne ilyet?

FÉSŰS       Itt a maga Imikéje. Meg az a randa felesége.

HALMOS   De csak nem tesz ilyet?

FÉSŰS       Nem én, de mi a francot bámulja? 

HALMOS   Csak be kéne menni ezzel a kórházba, János. Elfertőződik.

                   Vérmérgezést kap. Levágják a kezét. Kell az magának?

                   Nincs igazam, Pista?

SÁNTA      Hát egy ekkora szálka nem tréfa dolog.

HALMOS   Keresek egy kisebb tűt.

FÉSŰS       Nem téma!

Fésűs visszaadja a tűt Halmosnak, aztán a sérült kezét zsebre vágja.

FÉSŰS       És hol az a bor?

HALMOS   A bor? Tényleg! A bor! Imre! A bort!

FÉSŰS       Ne üvöltsön!

HALMOS   Parancsára, nem üvöltök! Imre! a bor! Te! A bor!

Egy pillanatig úgy tűnik, Fésűs megüti Halmost, aztán erőt vesz magán,

nagyot fúj, inkább Sántához fordul.

FÉSŰS       Mégis. Meddig akar gondolkodni?

SÁNTA      Ezer más ügyes-bajos dolgom van, sajnos.

FÉSŰS       De nem érünk rá tökölni. A nyakunkon  választás. Mit gondol,

                   más nem akar itt nagy ember lenni?

HALMOS   Miről van szó, ha tudhatom?

SÁNTA      János pártolná, hogy én legyek a polgármester.

HALMOS   Te? Ez az! Imre!

SÁNTA      Kulcsra készen és grátisz. Jól mondom, János?  Csak zizegnem kell.

FÉSŰS       Ahogy mondja.

HALMOS   Imreeee!

Imre hozza kancsóban a bort és tiszt poharakat.

HALMOS   Hallod? Polgármester lesz a Pistából?

IMRE         És? Erika meg görcsöl.

SÁNTA      A hasa?

IMRE         Miért görcsöl ez nekem mindig?

FÉSŰS       Töltsél akkor!

IMRE         Tölt a halál!

Imre tölt azért. Fésűs emeli a maga poharát.

FÉSŰS       Nahát! Igyunk arra, hogy a maguk hőse lesz itt a valaki.

IMRE         Hé! Ne adjon ennek egy fillért se, Pista bá’! Ez mindent ellop!

                   Hát kunyerálni jöttél ide, te félszemű rabló!

Fésűs csak rálegyint a mitugrászra. Inkább Sántáé a figyelme.

FÉSŰS       Nekem tényleg fontos, hogy béke legyen közöttünk.

                   De nem könyörgök.

SÁNTA      Hogy béke legyen?

FÉSŰS       Meg hogy a falu gazdag legyen.

SÁNTA      Muszáj most rögtön válaszolnom?

FÉSŰS       Ráér egy-két napig. Vetni meg aratni is időben kell, öreg.

SÁNTA      Akkor a válaszom: nem. Utálom, ha sürgetnek.

FÉSŰS       Megbánja.

Imre támad acsarogva.

IMRE         Naaa! Húzzál innen, Fésűs! Nem kellesz! Inog a segged

                   alatt  szék, mi? Kéne a Pista bá’ neve meg a pénze, mi?

                   De nem mászol ám ki a szarból! Add el a házad, azt lakjál

                   putriban!

Fésűs csak odébb tolja Imrét, lassú léptekkel távozik.

IMRE         Hogy idetolja a pofáját! Könyörögni! Mi? A rohadt komcsi!

                   Eddig kerültek minket, akár a leprásokat!

Sánta iszik a borból.

HALMOS   Polgármester leszel te nélküle is, Pista.

Autó érkezik.

Fésűs lép vissza a kerítésig.

FÉSŰS       De kinyittatom én a maga aktáját, Sánta! És akkor mi tudjuk,

                   mi lesz itt magából? Maga hős. A világ szemetje újra.

                   Na, isten áldja.

Imre úgy ugrik a kerítésnek, mint a mérges kutya.

IMRE         Eltakarodsz! Te! A kurva anyádat!

                   Jó napot, ügyvéd úr! Csókolom, Anna néni!

Fésűs kimérten biccent, ismét távozik.

Anna és az ügyvéd bemennek a kapun, át a kerten, be a házba.

Sánta figyeli őket, aztán nem siet haza.

3;

ÜGYVÉD, SÁNTA, HALMOS, IMRE, ERIKA, KISANNA, ANNA

HALMOS   Hallod? Nézzük meg nálam a híradódat?

SÁNTA      Á, megyek át… Inkább gyere te hozzám! Na? 

HALMOS   Benne leszel a tévében, mi? Azt meg kell ünnepelni.

                   Vagy megyünk le a kocsmába?

Sánta indul hazafelé, Halmos vele.

SÁNTA      Majd alakul valahogy, Gyurikám. Imre, nem jössz?

IMRE                   Döntök még.

Sánta és Halmos átmennek a Halmos házba.

Imre gyors ütemben megiszik vagy három pohár bort.

Erika tántorog ki a Halmos házból rémülten.

ERIKA       Imre!

IMRE                   Szomjas vagyok, és?

ERIKA       A vizem!

IMRE                   Mid?

ERIKA       Megy el a vizem!

IMRE                   Hagyjál már, feküdj le!

ERIKA       De nagyon görcsöl!

IMRE                   Azért feküdj le!

Erika visszatámolyog a házba.

Imre a Sánta ház bejáratát szuggerálja.

Mindkét házból kiszűrődik  tévéhíradó hangja.

Arnóczy doktor menekül ki a híradó elől. Imre a kerítés-diófa takarásába hártál.

Sánta jön ki az ügyvéd után.

Ellenséges csend után.

SÁNTA      Szóval?

ÜGYVÉD  Igen?

SÁNTA      Meddig maradsz?

ÜGYVÉD  Most jöttem.

SÁNTA      De már mehetnél is.

ÜGYVÉD  Nézd, István! Én…

Kisanna rohan ki a házból lelkesen.

KISANNA Hogy te milyen jól nézel ki a tévében is, papa!

SÁNTA      Ugyan!

Az ügyvéd horkant egy nagyot. Kisanna nem érzi a feszültséget.

KISANNA De hogy én hogy utálom ezt  riportert! „Izmosodó köztársaságunk, virágzó demokráciánk”! Alig engedett szóhoz jutni.

SÁNTA      Nekem kellemes hölgynek tűnt.

KISANNA  Ó, azzal nincs hiba. Kellemes a cicije is. Pont olyan kellemes, mint

                   négy éve, amikor a Fésűssel készített termelési riportot.

SÁNTA      Nocsak.

KISANNA Nyereséges lett  TSZ. Megalakulása óta talán először.

                   És utoljára. Szóval ez az nőcske is csak egy nagy túlélő,

                   egy igazi kaméleon, nekem elhiheted.

ÜGYVÉD  Jaj, te lány, mikor nő már be a fejed lágya?

KISANNA Mért mondod? Mert utálom az ilyeneket? Én nem leszek

                   hajlandó felejteni. Azt a sok árulást, besúgást, bántást…

ÜGYVÉD  És téged ugyan ki bántott?

KISANNA Aki téged, Rudi bácsi. Meg anyát. A nagyit. A agypapát!

                   Az anyát. És az apámat!

ÜGYVÉD  Mit tudsz te ezekről?

KISANNA Mindent.

Csend.

SÁNTA      Pedig muszáj lesz megbékülnünk. Ebben igaza van

                   a Fésűs Jánosnak.

KISANNA Én soha.

ÜGYVÉD  Látod, ez az igazi átok. Hogy az anyád belenevelte a gyűlöletet ebbe a gyerekbe.

KISANNA És akiben maradt egy szikrányi becsület…

ÜGYVÉD  Te menj végre férjhez! Szüljél gyerekeket!

Kisanna erre csak egy fintorral válaszol, az apjához fordul.

KISANNA Mit akar tőled ez a féreg?

SÁNTA      Fésűs? Semmit.

ÜGYVÉD  Uramisten, Sánta, hogy nekem mennyi bajom volt ezzel a lánnyal! A fél életemet különböző tantestületek előtt töltöttem, hogyha lehet,

                   mégse csapják ki. Még akkor se, ha folyton mocskos kommunistázik.

KISANNA Mert mocskosok. Ti pedig gyávák. Hogy annyi éven át képesek

                   voltatok sunnyogni. Letagadni a forradalmat.

ÜGYVÉD  Én ültem a börtönükben.

KISANNA És?

ÜGYVÉD  Könnyű ám habókos vénasszonyoknak és pattanásos képű csitriknek hőbörögni, akikre csak rálegyintenek.

KISANNA Mi tartottuk a lelkünkben a tüzet.

ÜGYVÉD  Csak azt felejted, mibe került az nekem, hogy felvegyenek

                   az egyetemre.

KISANNA Mibe került az neked, bácsi?

Ablonczy zavarban.

ÜGYVÉD  Mibe? Hát mibe? Semmibe!

KISANNA Lehet, hogy vissza kéne adjam a diplomámat?

ÜGYVÉD  Úgy se használod.

KISANNA És ez az én hibám?

ÜGYVÉD  Ha nem a tiéd, kié?

Csend.

SÁNTA      Ugyebár…azt nem is kell mondanom, mennyire hálás vagyok,

                   hogy segítettél…nekünk…

ÜGYVÉD  Ott várja a budai garzonja. Aznap vettem neki, amikor mégis felvették a jogira. A diplomához megkapta a Zsigulit. És tudod, mit tett vele? Eladta, és a pénzt odaadta az „üldözött” barátainak.

KISANNA Talán nem ez volt a helyes?

ÜGYVÉD  Nem. A te „barátaid” most a Parlamentben csücsülnek, és veled

                   mi van?

KISANNA Magánügy.

Csend.

SÁNTA      Barátom, lenyűgöző a nagyvonalúságod.

ÜGYVÉD  Nem érdekes.

SÁNTA      Anna tőlem nem fogadott el pénzt, hiába küldtem neki.

                   Vajon miért?

ÜGYVÉD  Fogalmam sincs.

SÁNTA      Úgy nevelted ezt a lányt, mintha a sajátod lenne?

ÜGYVÉD  Mert annak is érzem.

Anna siet ki a házból, közbe avatkozni.

ANNA        Egy percig se tudtok nyugton maradni?

ÜGYVÉD  A „férjed”, azt hiszem, végre meg akarja kérdezni, kettőnk

                   közt kinek is vagy az igazi felesége. Ugye ezt szeretnéd tudni,

                   Sánta Pista?

SÁNTA      Nem, nem akarom megkérdezni.

Csend.

ANNA        Gyertek vacsorázni!

SÁNTA      Mért nem jöttetek ki utánam, Anna? Amikor már lehetett?

                   Az anyámmal együtt?

ANNA        Rudi vacsora után hazamegy.

KISANNA Mi az, hogy te kinek vagy a felesége? Kinek vagy a felesége?

ANNA        Az apádnak.

Az ügyvéd felröhög.

Anna visszamenekül a házba.

Kisanna Ablonczyra támad.

KISANNA Mi annyira vicces?

ÜGYVÉD  Ez a helyzet. Szóval én vagyok a gyáva korcs, aki itt maradtam.

                   És az a bátor, aki a kertek alatt futott el innen. Nyilván.

                   Én vagyok a megalkuvó. Igaz, engem nem fegyveres harcért

                   kerestek. Őszintén szólva az eszembe se jutott, hogy egyetlen

                   nyomorult cikkért, a mi kis helyi lapunkban, perbe fognak.

                   Mért menekültem volna? Meg aztán itt voltál te, Kisanna.

                   Az anyukád hasában.

SÁNTA      Szóval…neked már akkor itt ott volt Kisanna?

ÜGYVÉD  A forradalom lecsengett, azt gondoltuk, béke lesz, minden

                   egyenesbe jön.

SÁNTA      És azt hitted, minden egyenesbe jön.

ÜGYVÉD  Igen, azt.

Sánta bólint, feláll.

SÁNTA      Akkor…azt hiszem…ideje bemenni vacsorázni.

Sánta bemegy Anna után.

Csend. Kisanna Ablonczynak.

KISANNA Nekem…ez így…nagyon nem jó ám, hallod?

ÜGYVÉD  Micsoda?

KISANNA Hogy egyszerre ennyire utáljátok egymást. Mi a baj?

ÜGYVÉD  Mi lenne?

KISANNA Mér nem vagytok barátok.

ÜGYVÉD  De. Azok vagyunk. Te dühös pocok!

Kisanna elmosolyodik.

KISANNA Akkor jó! Jóban kell lennetek. Különben mégse leszek a

                   te feleséged.

ÜGYVÉD  Dehogynem!

Kisanna kacér kislányként bújik, ül az ügyvéd ölébe.

KISANNA Na! Mondd el a titkotokat, Rudi bácsi!

ÜGYVÉD  Nincs titok.

KISANNA Tényleg mért voltál ennyire rendes velünk mindig? És most miért

                   gyűlölködtök? Valamit elkövettél ellene?  Igaz?

ÜGYVÉD  Nem.

KISANNA Valamit jóvá kéne tenned?

ÜGYVÉD  Semmi ilyesmi.

KISANNA Hát ha nem mondod meg…

Kisanna feláll az ügyvéd öléből, indul a házba, visszafordul.

KISANNA  Mért nem volt neked sose barátnőd,  Rudi bácsi?

ÜGYVÉD  Nekem? Már hogyne lett volna?

KISANNA Ugyan már! Évekig laktam nálad.

ÜGYVÉD  Akkor nem volt.

KISANNA Anyán és rajtam kívül senki keze nyomát nem vettem

                   észre.

ÜGYVÉD  Ügyesen konspirálok?

KISANNA Ugye neked volt egy nagy szerelmi csalódásod?

ÜGYVÉD  Volt…valami olyasmi.

KISANNA Tudtam!

A Halmos házból Erika jelenik meg rémülten.

ERIKA       Nagyon görcsöl! Imre! Csókolom! Imre nincs ott?

Amikor azok ketten csak a fejüket rázzák, visszamegy a házba.

KISANNA Nézd csak őket! És komolyan nem érted, miért nem

                   megyek férjhez?

ÜGYVÉD  Normális házasságok is akadnak.

KISANA    Mondj egyet!

Ezen egy kicsit derülnek.

Kisanna visszalép.

KISANNA Naaa! Meséld el! A szerelmedet!

ÜGYVÉD  Azt…nem lehet.

KISANNA Miért? Nem vagyok a te legkedvesebb édes lányod?

ÜGYVÉD  De!

KISANNA Akkor nem lehet előttem titkod.

ÜGYVÉD  Menjünk be vacsorázni!

KISANNA Hagyjuk őket! Rájuk fér. Beszélgessenek. El nem tudom képzelni, én mit kezdenék a férjemmel, akit több, mint harminc évig nem láttam.

ÜGYVÉD  Amit anyád Pistával: semmit.

KISANNA És az emlékeik?

ÜGYVÉD  Pont azok nincsenek.

KISANNA Hiszen vártak egymásra. Miért nem váltak el?

ÜGYVÉD  Mert anyád nem normális?

KISANNA Miattam? A nagyi „átka” miatt?

Anna menekül ki a verandára.

ANNA        Gyertek már be!

ÜGYVÉD  Jól van.

KISANNA Ne félj apától, nem harap!

ANNA        Biztos?

ÜGYVÉD  Ha anyád ezt akarja, menjünk be!

KISANNA Nem! Anya! Muszáj!

Anna visszamegy a házba.

Csend.

ÜGYVÉD  Ma hazamegyek Pestre.

KISANNA Maradj hét végére!

ÜGYVÉD  Én vagyok az igazi apád, Kisanna!

KISANNA Jaj, hát tudom! Hát ez a baj? Féltékeny vagy?

                   Nem kell. Te neveltél fel, szeretlek.

ÜGYVÉD  A vér szerinti apád is én vagyok.

Kisanna döbbenten bámul.

ÜGYVÉD  Meg kellett végre tudnod…hogy anyád és én..

                   Én mindjárt az elején vállalni akartam…de anyád

                   megtiltotta, aztán a nagyanyád…mit is mondok, az

                   a rettenetes öregasszony…

A Halmos házból Sánta üvötése: NEEEEM!

A diófa árnyékában motoznak.

Kisanna elrohanna, Arnóczy elkapja, magához öleli.

ÜGYVÉD  Te vagy nekem a világon a legfontosabb!

KISANNA Engedj! Nem értem, mit mondasz!

Anna rohan ki a házból zokogva. Az ügyvédre támad, két öklével a hátát veri.

ANNA        Te! Te! Most jobb? Mitől jobb?

ÜGYVÉD  Igazad volt, kislányom. Gyáva vagyok. Voltam!

ANNA        Tessék! Ezt akartad! Most vigyél el innen!

ÜGYVÉD  Meg kell bocsátanod!

Kisanna felröhög, eltolja magától Arnóczyt.

KISANNA Ilyen nincs! Ez nem igaz. Ez nem lehet igaz.

ÜGYVÉD  Én mindent jóvá teszek!

KISANNA Mondjátok, hogy ez egy gonosz vicc!

ÜGYVÉD  Én végig könyörögtem anyádnak!

KISANNA Mondjátok, vagy hányok!

ÜGYVÉD  Az nem lehet bűn, hogy szeretem anyádat!

KISANNA Anyám! Te menj be!

Anna beszédeleg.

KISANNA Te pedig…takarodj innen, te gané!

ÜGYVÉD  Azt hiszem, most csakugyan az lesz a legjobb, ha…

KISANNA Többé ne is lássalak!

Sánta áll az ajtóban, megtörten.

SÁNTA      Nem lenne szabad így beszélni a szüleiddel.

KISANNA Nem? De! Nem! Nekem te vagy az apám!

A Halmos házból Erika sikolya.

ERIKA       Jaj, ne! Imre! Imreeee!

A diófa lombja mozdul, Imre ugrik le pánikban.

Halmos rohan ki a házból.

IMRE         Mi van?!

HALMOS   Hogyhogy mi van? Fussál!

IMRE         Fussak? Hová fussak?

HALMOS   Mentőt!

IMRE         Mentőt?

Halmos látja meg Sántában a megoldást.

HALMOS   Pista! Hallod? Jön a gyerek!

SÁNTA      Hozom a slusszkulcsot.

III.

Derült, késő őszi délelőtt.

A Sánta házból mélabús hegedűszó hallatszik ki.

A rózsacsokor száradt teteme a veranda szemöldök gerendájáról lóg alá.

A csokor alatt két kopott bőrönd várakozik. Velük szemben Kisanna ül, a hátát a

ház falának feszítve.

A létra most a Sánta-udvarban támaszkodik a diófa törzséhez.

Halmosék szüretre készülődnek. Halmos és Sánta éppen számba veszik

az ahhoz szükséges kellékeket, amit megnéznek, azt egy viharkabátra dobják.

1;

SÁNTA, HALMOS, IMRE, ERIKA, KISANNA, ANNA

Sánta jókedvűen, Halmos a barátját fürkészgetve.

SÁNTA      Nejlonzacskó?

HALMOS   Száz darab, megvan.

Sánta szemrevételezi.

SÁNTA      Fekete? Ilyenekbe hullákat szokás rakni.

HALMOS   Imre ilyet tudott lopni.

SÁNTA      Úgy rendben. Száz darab elég lesz.

HALMOS   Sajnos. Nem is tudom, mit iszunk jövő tavaszra.

SÁNTA      A vagyonomat, öregem.  Kések?

HALMOS   Kés. Négy, éles, nincs felejtve.

SÁNTA      Látod, Gyuri, nem is meszes még az agyad.

HALMOS   Á, biztosra mentem.

Halmos rongyzsebkendőt húz elő, mind a négy sarkán csomó.

HALMOS   Látod? Zsák, kés, zsineg, vödör.

SÁNTA      Vödör? Vödör!

HALMOS   Lent a pincében.

SÁNZA      Na és a pincekulcs?

Halmos ijedten kap oda, aztán egy jókora kulcsit vesz elő a zsebébő.

HALMOS   Ehun van e.

SÁNTA      Gyetya, gyufa, cigaretta?

HALMOS   Van.

SÁNTA      Pálinka?

HALMOS   Pálinka! A Krisztusát! A pánika! Imreeee! Pálinka!

Kortes autó közeledik. Megafonból előre felvett beszéd. A hegedűszó elhal a

Sánta házban. Kisanna feje a mellére hanyatlik.

Imre rohan ki a Halmos házból az autót nézni. Nála van a pálinka.

BEMONDÓ  Besnyőiek! Válasszuk meg polgármesterünknek Sánta Pistát!

                   Ő a mi emberünk! A függetlenként induló forradalmi hős!

                   Őt már egyszer megválasztottuk! Ő bezzeg Amerikában is megállta a helyét! Pedig egy szál gatyában üldözték el a kommunisták!

                   Sánta Pista a mi emberünk! Ha ő vezeti a falut, lesz állás, lesz ellátás, lesz nyugdíj, kenyér, jövő!

Hangos kattanás, és kezdődik elölről a beszéd.

A kortes autó távolodik.

IMRE         Pista bá’! Akkor ez most kortes beszéd, vagy Family Frost?

Erika is megjelenik a babakocsival.

ERIKA       És mennyit kap érte a Kovács?

SÁNTA      Nem tudom.

IMRE         Ingyen biztos nem röhögtetné ki magát.

SÁNTA      Azért biztos nem.

ERIKA       Vajon körönként fizetnek, azért siet?

HALMOS   Ott tartottunk, hogy pálinka.

IMRE         Törköly.

ERIKA       Minek maguknak szürethez is? Nem isznak tavalyi bort eleget?

HALMOS   Pálinka arra az esetre kell, ha holnap reggel lesz.

SÁNTA      Márpedig reggel az lesz.

HALMOS   Hogy ne fájjon az ember szíve, azzal kell bedörzsölni.

SÁNTA      Tudni illik, hogy ne fájjon.

ERIKA       A részegség. Az fog maguknak fájni.

SÁNTA      Igaza van, Erika, az is fog. Na, hadd nézzem már a kicsit!

Sánta a babakocsi fölé hajol, gügyörészik.

Imre észreveszi Kisannát.

IMRE         Szia, tesó!

Kisanna csak legyint egyet.

IMRE         Akkor…? Megdumáltuk, tesó!

ERIKA       Ne gügyörésszen már, felébreszti!

SÁNTA      Bocsánat.

HALMOS   No, Pistukám, még valami a listán?

Sánta átnézi, zsebre vágja.

SÁNTA      Pörkölt krumplival, pékné módra.

HALMOS   Az lesz. Mi van vele, lányom?

ERIKA       Föl.

HALMOS   Hogy föl? A szagát se érzem!

ERIKA       Holnap délre kell, mit sürget?

HALMOS   De estére készen legyen!

ERIKA       Mert arra van nekem időm!

HALMOS   Tunkolni akarok vacsorára.

ERIKA       Tunkoljon a…

A hegedűszó újra felcsendül. Ettől mindenki egy kicsit megdermed,

Erika is elfelejti befejezni a mondatot.

Kisanna derékban megfeszül, a feje a ház falához koppan.

HALMOS   Imre! Töltsél törkölyt, ne csak fogd azt az üveget!

IMRE         Töltsön!

Imre átadja a pálinkát Halmosnak, aki tölt három stampedlibe.

Imre Kisannát bámulja, Erika meg őket.

ERIKA       Imre!

IMRE         Mi van?

ERIKA       Mért nézed? Szuggerálod.

IMRE         Semmit se nézek.

ERIKA       Nem szégyelled? Mit akarsz vele? Eszednél vagy?

                            Átragad ám rád az átok!

IMRE         Te főzni húzzál! Estére legyen tunk, nem hallod?

Sánta Imre kedvét keresi, kínálja a slusszkulcsot.

SÁNTA      Imre, te! Vezess most te ki a pincéig!

IMRE         Pincéig?

HALMOS   Mosunk ki hordókat, elfeledted?

IMRE         Most nekem nem jó.

HALMOS   Nem? De jönnöd kell, Kellesz!

IMRE         Kimegyek mindjárt maguk után.

HALMOS   De mi már nem bírjuk a hordókat!

IMRE         Mondom, hogy megyek…később!

Imre felnyalábolja a viharkabátra dobott cuccokat, viszi ki.

Erika állja az útját.

ERIKA       Én tudom ám, mi dolgod.

IMRE         Vigyázzál!

ERIKA       Megmondjam?

IMRE         Ne mondjad!

Imre félresodorja Erikát a csomaggal.

ERIKA       Na! Bunkó állat. Tetszenek látni, milyen?

HALMOS   Hogy ti mit összeböszmélkedtek mindig.  Egészség, Pista!

Sánta és Halmos felhajtják a kupica törkölyt, mennek Imre után.

Sánta áll meg a kapuban, átszól Kisannának.

SÁNTA      Kisanna! Hallod? Ne ülj ott! Gyere inkább ki velünk!

                   Könnyebb lesz úgy, nem?

KISANNA De én nem akarom, hogy könnyebb legyen!

SÁNTA      Hát…te tudod…

Sánta elindul, Kisanna szól utána.

KISANNA Apa!

SÁNTA      Igen?

KISANNA De…majd délben…vagy kora délután gyere le értem!

SÁNTA      Délben? Nagyszerű! Jövök!

Sánta könnyebb szívvel távozik.

Erika körül néz, gyorsan lehajtja Imre pálinkáját.

Aztán a kerítéshez ballag, hosszan, gyűlölködve nézi Kisannát.

Az rá se hederít. Amikor mégis elkapja a tekintetét, fenyegeti.

ERIKA       Aztán vigyázz ám!

KISANNA Jó. Majd vigyázok.

Erika a babához megy, lenéz rá, megigazítja a pokrócát, bemegy a házba.

Az utcáról autó hangja. Indul, távolodik.

Imre tér vissza. Az utcáról pisszeg rá Kisannára.

IMRE         Kisanna! Pszt! Hallod? Itt vagyok ám!

Kisanna erre várt. Feláll, int Imrének. Imre belép a kertbe,

szenvedélyesen megleli a nőt.

IMRE         Megőrülök érted! Hallod? Tesó!

KISANNA Őrülj is meg! Az kell most nekem!

IMRE         Gyere! Csináljuk most! Akárhol! Gyere!

KISANNA Nem! Itt nem!

A diófáig szédelegnek. Imre nekidönti a nőt a fának, öleli, csókolja,

markolja. Kisanna egy darabig tűri, aztán kifordul az ölelésből.

KISANNA De megteszed, ugye?

IMRE         Azt inkább verd ki a fejedből!

KISANNA Megteszed?

IMRE         De lecsuknak!

KISANNA Ezek? Nem jönnek rá. Soha!

IMRE         Ez akkor is…

KISANNA Szóval te is gyáva vagy?

IMRE         Én?!

Kisanna csókra kínálja az ajkát. Ismét tűri Imre vágyát, aztán

felmenekül a verandára.

KISANNA Megteszed?

IMRE         De akkor nem ám csak egyszer!

KISANNA De. Egyszer.

IMRE         Á, nem, tesó! Azért egy nem elég.

KISANNA A feleséged már úgyis gyanakszik.

IMRE         Kit érdekel? Jut neki is. Érted.

KISANNA De velem nem lesz ám jó. Velem még senkinek se volt jó.

                   Frigid vagyok.

IMRE         Azt csak bízd ide, tesó!

KISANNA Bízzam?

IMRE         A füled is ketté áll majd.

KISANNA De megteszed?

IMRE         Egy Zsiguli fékjét? Egy perc alatt.

KISANNA Rád bízom.

IMRE         De aztán dugunk.

KISANNA Menj most, te kint vagy a pincében az öregekkel.

IMRE         Aha, nagyon ott vagyok…

KISANNA És nehogy meglássanak!

IMRE         Engem? De aztán nagyon dugunk!

Imre elhátrál, majd átesik a kapun.

Kisanna felmászik a létrán, félig eltűnik a sárguló lombban.

Anna lép ki a házból, nála van a hegedű.

Megnézi a két ócska bőröndöt. Lelép a verandáról. Körbejár, a lányát

keresi.

KISANNA Itt vagyok, az ég alatt!

ANNA        Vigyázz ott!

KISANNA Gyere, mássz fel, ülj ide mellém!

ANNA        Kérlek, engedj elmennem békében!

KISANNA Mit mondasz?

ANNA        Engedj elmennem!

KISANNA Nem!

Anna megverten indul vissza a házba, a veranda előtt visszafordul.

ANNA        Neked nem ártottunk, semmiben.

KISANNA De.

ANNA        Pista megbocsátott.

KISANNA Én nem fogok.

ANNA        Nem, mi? Te aztán nem. Ha valakit megbántottam, az Pista.

KISANNA Hazug.

ANNA        Azt hiszed, őt soha nem szerettem? Amikor leszerelt?

                   Amikor felment Pestre és fegyvert fogott? Felnéztem rá,

                   becsültem őt. Követtem őt ide is, az anyja falujába.

                   Rudi kért, könyörgött, hogy…

KISANNA Ezt még hányszor kell halljam?

ANNA        Téged szépen felneveltünk. Mindent megkaptál, nem?

KISANNA Te és a cukros bácsi.

ANNA        Akkor? Miért nem engedsz szépen elmennem? Ha ennyire

                   undorodsz?

KISANNA Azt már nem. Él az átok.

ANNA        Úgyis elmegyek.

KISANNA Meg ne próbáld!

ANNA        Jön Rudi, bepakolom ezt a két bőröndöt a csomagtartóba, és

                   többé vissza se nézek.

KISANNA Visszaviszed a szobádba és kipakolsz.

ANNA        Elmegyek.

KISANNA És éjszaka, amikor részegen az elő szüretből, a hordó mosásból

                   az urad, az én igazi, szép apám, akkor te térdre veted magad előtte,

                   bocsánatot kérsz tőle, és ha gusztusa támad rád, szeretkezel vele.

ANNA        Uramisten, ki vagy te?

KISANNA Mars vissza a szobádba! És ne merj hegedülni! Kiborít a nyálas

                   cincogásod!

Anna behátrál a házba.

Kisannáról leolvad a határozottság. Ezen feldühödve behajítja az anyja

után a bőröndöket.

KISANNA És azt mondtam, pakolj ki!

Kisanna bevágja az ajtót.

Lerogy oda a falhoz, mint a jelenet elején. Az arcát a tenyerébe rejti.

A szomszédban felsír a gyerek.

Erika siet ki a házból, megnézi, mi van vele. Erika kezében főzőkanál.

Erika látja, nincs semmi baj, gügyög.

ERIKA       Szia! Szióka! Jót aludt a baba? Éhesek vagyunk?

                   Kéne már az a jó kis tej-cici? Hát gyere akkor!

2;

ERIKA, FÉSŰS, ARNÓCZY, KISANNA, ANNA

Autó közeledik, áll meg. Ugyanakkor Fésűs is megjelenik a Sánta ház kapujánál.

Erika kiveszi a babát a kocsiból, amíg bemegy vele a házba, az érkezőket és

Kisanna jelenlétét is megnézi magának.

Fésűs bevárja a kapuban az ügyvédet. Fésűs kezén, ahová a szálka ment,

tekintélyes kötés, még a karját is felkötötték.

ÜGYVÉD  Csak nem hozzánk, Fésűs úr?

FÉSŰS       Jó napot.

ÜGYVÉD  Mi van a kezével?

FÉSŰS       Semmi hézag.

ÜGYVÉD  Nos, akkor fáradjon be!

Fésűs biccent, bemennek az udvarra.

Kisanna feltápászkodik, aztán elállja a verandán az utat.

KISANNA Maguk meg mit akarnak itt?

ÜGYVÉD  Tudod te azt.

KISANNA Ügyvéd úr. Rossz hírem van. Az anyám halott.

ÜGYVÉD  Micsoda?!

Kisanna nevet. Az ügyvéd mozdul, a lány nem engedi a lépcsőn fellépni.

KISANNA Csak a maga számára. Mivel az imént úgy döntött, hogy a

                   családi tűzhely…a melege… a lánya, a férje…fontosabb a

                   maga löttyedt faszánál, uram.  Ne rángass!

ÜGYVÉD  Engedj be hozzá!

KISANNA Képtelenség. Lehetetlen, hogy maga még egyszer átlépje ezt

                   a küszöböt.

ÜGYVÉD  Te idióta!

KISANNA Fésűs! Védj már meg engem! Én vagyok a gyenge nő!

FÉSŰS       Ügyvédkém…

ÜGYVÉD  Megvesztél, te lány? Hát mit akarsz te?

KISANNA A maga halálát, vérnősző barom.

FÉSŰS       Ügyvédkém, talán majd máskor…

ÜGYVÉD  Maga ebbe ne szóljon bele!

KISANNA Hagyja békén az anyámat! Forduljon fel egyedül!

                   Robbanjon szét a koponyája a Zsigulija szélvédőjén!

                   A kormány csonkja buggyanjon ki a hátadon!

FÉSŰS       Jézuskám!

Arnóczy is meghátrál.

Nyílik az ajtó, Anna áll a küszöbön.

ANNA        Rudi! Én…nem mehetek el innen.

KISANNA Hallotta? Ez anyám akarata. Távozzék! Fésűs, rugdald innen

                   ki ezt, és szeretni foglak téged is!

ÜGYVÉD  Ebből elég!

Arnóczy nekiindul, Kisanna állja azt a próbát is, nem engedi.

Az orruk csaknem összeér.

ÜGYVÉD  Elviszem innen. El én! Még ha beledöglök is. Mit számít?

                   Elviszem erről az átokverte helyről! Megértetted, te…te

                   Te pedig élj itt meg magadnak,  vagy ahogy tudsz!

                   Minket hagyj békén!

Csend.

Imre alakja jelenik meg a kerítésnél. Int Kisannánnak, oké. A keze olajos.

Az ügyvéd is Imrére bámul. Imre még egyszer int és eltűnik a kerítés mögött,

leselkedik.

A Halmos házban felsír a baba.

FÉSŰS       Ügyvédkém? Jön velem?

ÜGYVÉD  Maga is hagyjon békén!

FÉSŰS       Kérem. Kisanna, én…

KISANNA Gyere vissza később!

FÉSÜS       Rendben, akkor…később.

Fésűs kimegy.

Kisanna felnevet, eltáncol az ügyvéd elől.

KISANNA Ugyan már! Csak vicc volt. Apuka. Apucika!

                   De jó, hogy itt vagy. De kár, hogy elmentek anyával.

ÜGYVÉD  Pojáca.

KISANNA Tudom, hogy jár nektek a boldogság. Menjetek csak!

Arnóczy bemegy Annához a házba.

Kisanna visszaül a helyére, a falhoz.

Erika jön ki a Halmos házból, meglátja férjét.

ERIKA       Imre!

IMRE         Mi van már meg?

ERIKA       Mit művelsz ott?

IMRE         Nem látod?

ERIKA       Te leselkedsz? És milyen a kezed?

IMRE         Vigyázzál már, be ne menjek!

ERIKA       Ide be ne gyere!

IMRE         Na, most megkapod!

Erika elhátrál, de aztán dacosan megáll Imrével szemben.

Imre ettől annyira meghökken, hogy fordul és eltűnik az utca felé.

Anna jön ki, kabátban.

Kisanna felpattan, neki is útját állja, őt átöleli.

KISANNA Ne menj el! Könyörgök! Ne hagyj el minket!

ERIKA       Csókolom, Anna néni!

KISANNA Kérlek! Mi lesz velünk nélküled?

Arnúczy jön ki a bőröndökkel.

ÜGYVÉD  Engeded el rögtön? Te boszorkány! Letöröm a kezed,

                   hallod?

ANNA        Engedj el, kislányom!

Kisanna keze lehullik, eláll az útból.

KISANNA Hát akkor…légy boldog, amíg tudsz…

Az ügyvéd keze tele a két bőrönddel meg a hegedűvel, úgy tereli ki Annát

maga előtt. Aztán inkább leteszi a két bőröndöt az udvar közepén.

Erikára vicsorog, aki leplezetlen kíváncsisággal figyeli a jelenetet.

KISANNA Búcsúcsók? Anyám?

ÜGYVÉD  Te! Komolyan begorombítasz!

Az ügyvéd és Anna kimennek.

Hosszú csend.

Az ügyvéd jön vissza a bőröndökért.

KISANNA Ne! Bácsi! Ne menjetek!

ÜGYVÉD  Parancsolsz?

KISANNA Maradjatok!

ÜGYVÉD  Maradjunk?

KISANNA Csak mára. Estére! Holnapra a szüretre!

ÜGYVÉD  Eszerint, belenyugodtál végre, hogy…?

KISANNA Nem! Azt soha!

ÜGYVÉD  Hát akkor élj itt egymagad ezzel a két lábon járó fantommal.

                   Ezzel a sántapistával. Legyen ő a te apád.

KISANNA Ő is volt mindig.

ÜGYVÉD  Rendben, nem haragszom.

KISANNA De kedves tőled.

ÜGYVÉD  És tudd, visszataszító viselkedésed ellenére te hozzánk bármikor.

                   Hallod? Nézz rám! Mi változott érdemben? Mi?

KISANNA Minden?

ÜGYVÉD  Azt hiszed, Sánta úr nem követett el hibákat?

KISANNA Soha.

ÜGYVÉD  Nohát, kérdetd csak meg tőle, miféle rendőrtiszt volt ő akkor?

                   Az én régi osztálytársam az iskolából. ÁVÓS volt, aranyom, amikor elkezdett ő is udvarolni anyádnak. Engem meg egy buta cikkért lecsuktak. Kérdezd meg, mit művelt ő a saját apjával!

                   Úgy bizony! Olyan kulákokat internált ő, mint a családja, ahonnan

                   kiemelték az „elvtársai”.

KISANNA Apám hős forradalmár.

ÜGYVÉD  Igen, aztán az lett.

KISANNA Ő fegyverrel harcolt, amíg ti itt sunnyogtatok.

ÜGYVÉD  És ez is így volt.

KISANNA Jó, akkor menj innen!

ÜGYVÉD  Ne maradjunk?

KISANNA Takarodj azzal a szukával együtt!

Arnóczy csak áll, nézi a lányát.

Aztán megfordul, megragadja a bőröndöket, kimegy.

Kisanna a diófához tántorog, átöleli, hozzá simul, hangtalanul üvölt.

Erika felröhög, bemegy a Halmos házba.

Kintről  autó indul, távolodik.

3;

FÉSŰS, KISANNA

Fésűs tér vissza, megnézi a távolodó autót.

Aztán fordul a Sánta házba. Meglátja Kisannát, elámul.

FÉSŰS       Hé! Az eszednél vagy?

Kisanna elszakad a fától, hidegen méri végig Fésűst.

FÉSŰS       És az a kis sunyi pöcs? Mit bütykölt az ügyvéd

                   kocsijával? Láttam ám.

Kisanna felmegy a verandára, leül az asztalhoz.

FÉSŰS       „Elromlott”, mi? Zabibaba.

KISANNA Te csak arra figyelj, ami neked fontos.

FÉSŰS       És? Mi lenne az?

KISANNA Hogy rohad a kezed.

FÉSŰS       Örülsz neki?

KISANNÁ Beledöglesz, lehet?

FÉSŰS       Nem, az nem lehet. De hogy téged lecsukatlak?

                   Vagy rátok gyújtatom a házat? Azt lehet.

KISANNA Úgy ömlik a szó a szádból,  mint sebedből a genny.

FÉSŰS       Vond vissza az átkot!

KISANNA Csak nem vagy babonás?

Fésűs felnevet, az ép kezével játszani kezd az alálógó rózsa csokorral.

Erika nem bír magával, visszalopakodik leselkedni.

KISANNA Azzal ne játssz, Fésűs!

FÉSŰS       Jancsi. Régen így hívtál. Emlékszel? Ilyen picik voltunk, ni.

                   Lent a patak partján még meg is mutattuk egymásnak a micsodánkat.

KISANNA Álmodtad.

FÉSŰS       Azt bizony nem. Megesküdtünk, hogy én leszek a férjed.

                   Te meg a feleségem. Amíg a nagyanyád meg nem vakított,

                   addig mi ketten…

KISANNA Megérdemelted.

FÉSŰS       Adj inni!

Kisanna nem mozdul. Fésűs bemegy a házba. Bent gúnyosan.

FÉSŰS       Ejha, hősök! Mi ez a nyomortanya idebent?  Ez a konyha?

                   És micsoda mocsok? Ragad minden! Te itt élsz, ügyvédlány?

Fésűs talált egy üveg pálinkát, azzal lép vissza a verandára. iszik.

FÉSŰS       Szóval? Mi legyen? Segítsem apádat? Vagy ne? Te tudod,

                   kettőt szólok, és neki annyi. Ha jót szólok, hős marad.

                   És polgármester lesz. De az isten itt én vagyok.

KISANNA Patkány vagy te, nem isten.

FÉSŰS       Vedd le a rontást a kezemről!

KISANNA Hagyjál engem békén!

FÉSŰS       Azt nem lehet.

KISANNA Tünés innen, nem tudsz nekünk ártani!

FÉSŰS       Gondolod?

KISANNA Zabigyerek vagyok. És? Kit érdekel? Apa ávós tiszt volt?

                   De leszerelt és fegyvert fogott! Ő rendes ember. De te még

                   tavaly is komcsi voltál. Most meg zöld báró vagy.

FÉSŰS       De kár, hogy még csak egy éves voltam akkor.

KISANNA Miről beszélsz?

FÉSŰS       Amikor letérdepeltették a nagyapádat a tanácsháza előtt.

                   Miután a fia feljelentette, mint terményt rejtegető kulákot.

KISANNA Én meg azt, amikor a te agyapádat agyonverték érte.

FÉSŰS       Hajaj! Ahogy megjelent a faluban a Sánta Pista! Délcegen,

                   kék parolis egyenruhában! Fényes csizmája csak úgy csattan a porban! Megáll itt,  kapuban, az apja háza előtt, feldúlt

                   ábrázattal. Az a szegény taknyanyála öreg meg felnéz rá,

                   az ő gyönyörű szép fiára! Aki megjött végre, hogy megmentse őt a gyalázattól.

KISANNA Meg is tette.

FÉSŰS       Meg. Azon nyomban hozzáfogott. Felpofozta, ellökte, és fektében

                   hasba rugdosta. Aztán előkapja a pisztolyát, csőre tölti és ordítja:

                   lelövöm ezt a szemetet, aki szégyent hozott a családra és a falum

                   népére! Jó duma, mi?

KISANNA Ezt most találod ki.

FÉSŰS       Nagyanyád ölelte odébb apádat, meg ne ölje tényleg.

KISANNA Nem igaz.

FÉSŰS       Pedig így mesélik.

KISANNA Sose hallottam.

FÉSŰS       Mert szégyelli még az is, aki látta.

KISANNA  Hazudsz.

FÉSŰS       Hát így történt az, hogy a nagyapád az egyik héten belépett

                   a TSZ-be, rá ez hétre meg felkötötte magát ott a padláson.

                   Ha nem hiszed, kérdezz meg bárkit. Az Öreg Halmost.

                   Most már szabad beszélni, én üzenem.

KISANNA Te rohadék!

Kisanna Fésűsre támad, üti, ahol éri. Fésűs a fájós keze miatt nehezen tudja

csak lefogni. Végül ellöki a nőt, rátérdel.

Imre jelenik meg, bámulja a jelenetet az utca felöl, Erika a diófánál.

FÉSŰS       Hazudok? Én hazudok? Én? Te kis ávós kurva! Jegyezd meg jól,

                   én soha nem hazudok, mert nem vagyok rászorulva!

Fésűs a hátára fordítja a nőt, egyik térdével a combjai közé nyomul.

FÉSŰS       Tehát? Utoljára kérdem? Mi legyen? Apáddal? És veled?

                   Megbasszalak? Itt? Így? Most? Az udvar közepén?

                   És aztán annyiszor baszlak meg, ahányszor csak ráf fanyalodok mégis? Hallod? És te élvezni fogod! Azt akarom, hogy

                   sikongassál a gyönyörtől. Vagy csak tegyél úgy, engem nem érdekel.

IMRE         Hé!

Fésűs megdermed Kisannán.

IMRE         Hát szállj már le róla, hallod?!

Fésűs meglátja, csak Imre az. Vigyorogva kászálódik le a nőről.

Kisanna ugyanúgy marad, szétfeszített lábakkal.

Imre nem várja meg, amíg Fésűs feláll, támad, ököllel az arcába vág.

Fésűs elterül. Imre rugdossa, ahol éri. Fésűs kimenekül a házból.

Imre visszatér Kisannához, zihálva áll meg fölötte, a kezét nyújtja.

IMRE         Tesó! Jól vagy?

Kisanna nem nyújtja a kezét.

Imre tekintete találkozik Erikáéval.

IMRE         Láttad? Láttad, mit művelt? Bántotta a tesót!

Imre letérdel Kisanna mellé, visszasimítja a nő szoknyáját, aztán felülteti.

Kisanna felzokog, aztán csak mered maga elé.

IMRE         Kirugdostam ám! Hallod? Nincs már itt! Minden oké!

                   Fel írsz állni? Segítek, tesó!

Imre felemeli Kisannát. Tesznek két lépést. Kisanna lerázza Imre kezét.

Bemegy a házba, magára csukja az ajtót.

Imre azt nézi, aztán fordul, Erikát látja meg, ráförmed.

IMRE         Te is csak bámulsz, mi?

Erika makacsul tovább mered a férjére.

IMRE         Beszarok én rajtatok! Mindenki csak bámul. Les! Kukkol!

                   És kussol! Áááá,  rohadt, gyáva, falusi tahók!

Imre kimegy a Sánta kapu, be a Halmos kapun, onnan a házba.

IMRE         Jól megvertem, mi? Hülye picsa! Láttad, mi? De holnap

                   pakolunk mi is, és tűzünk innen! Fel Pestre! Vagy ki ebből

                   a szemét országból. Fogjuk a tököst, és itt se jártunk soha?

                   Érted, amit mondok? Gondolkodjál!

Erika furcsa kis mosollyal megy a házba a férje után.

4,

SÁNTA, KISANNA, ERIKA, ARNÓCZY

Autó áll meg a ház előtt, az ajtaja csapódik.

Sánta jön be, megáll a kapuban. Láthatóan megkönnyebbül, amikor

a két bőröndöt nem látja a verandán várakozni.

Így vág át az udvaron, nyit be a házba.

SÁNTA      Szóval elmentek? Nem baj. Imrét nem láttad?

                   Ki tudja, hol kódorog, mi meg cipelhetjük a…

                   Mi történt?

Kisanna jön ki Sánta mellett, leül a szokott helyére a falhoz.

Mered maga elé.

SÁNTA      Az a baj, hogy elmentek? Én nem bánom. Egyáltalán.

                   Ha mindig is egymást szerették…Nem?

                   Ejnye már, szedd össze magad!

Felhúzza Kisannát a veranda kövéről, egy székre ülteti.

SÁNTA      Nézzünk oda! Nem dőlt össze a világ, te gyerek!

                   Pálinka? Igyál pálinkát!

Sánta húzza meg az üveget.

SÁNTA      És akkor mi lesz, ha tényleg valami komoly baj történik?

                   Talán felkötöd magad? Hallod? Ha valakinek, nekem okom lenne…

                   Elvégre én annyi év hazugságban… Igaz, te is.

                   Ugyan!

                   Hát hogyan vallhatták volna meg neked az igazságot?

                   És aztán annyi év után…

                   Egyáltalán ki a fenének van szüksége a fene nagy igazságra?

                   Kinek? Most jobb?

                   Persze, hogy nem mondták meg. Mi is hazudunk. Mindenki

                   hazudik. Becsap másokat, leginkább önmagát…

                   Hát nem mindegy az élet, az isten verje meg?! Nem mindegy már

                   ez az egész?

Sánta megint iszik.

                   Én…nagyon boldog voltam anyáddal.

                   Itt, falun. Amikor elültettük ezt a diófát.

                   Anyád arca édesítette meg minden napomat a száműzetésben.

                   A tudat, hogy Anna van. Vár rám.

                   Hát én nem vagyok hajlandó másképp érezni! Az egész elcseszett

                   életemre másképp emlékezni! Nem! Érted?

                   Hazudok.

                   Kisanna!

                   Bocsáss hát meg nekik! Úgy könnyebb. Sokkal. Csak úgy lehet.

                   Élni még. Különben minek? Érted? Megérted?

KISANNA Meg. Megértem.

SÁNTA      Na végre! Ők meg éljenek boldogan, ha tudnak!

KISANNA Ők már nem élnek.

Sánta meghökken, aztán érteni véle a megjegyzést.

SÁNTA      Na persze. számodra nem.

KISANNA És már megbocsátottam nekik.

SÁNTA      Komolyan?

KISANNA Komolyan.

SÁNTA      A szíved mélyéről?

KISANNA Úgy.

SÁNTA      Hála az égnek!

Sánta két oldalról megpuszilja Kisannát. Az mereven hagyja.

SÁNTA      Tudtam! Hogy ilyen érző, nagy szíved van!

                   Kislányom! Megleszünk mi itt ketten. Aztán végre találsz valakit,

                   férjhez mész, babád lesz, nekem unokám… És majd meglátod,

                   majd hiányozni fog hozzá az anyád. Egy jó nagymama…

KISANNA Már mondtam, az anyám halott.

SÁNTA      Persze, persze…

KISANNA Az apám is halott.

Sánta elhallgat. Néhány lépést elhátrál a lányától, aki most hideg gyűlölettel

fürkészi őt.

SÁNTA      Nem értem, hogy…

KISANNA Ki vagy te, Sánta István?

SÁNTA      Hogyhogy ki vagyok?

KISANNA Mit műveltél te az apáddal?

Hosszú csend.

SÁNTA      Ki hozta ezt szóba?

KISANNA Te ÁVÓS tiszt voltál?

SÁNTA      Hittem benne, amíg rá nem döbbentem, hogy…Azt hiszed, nekem öröm volt? Búcsú? Körmenet?

KISANNA Te „hős”.

Erika jön ki a házból.

ERIKA       Hé! Mindjárt kész a pörköltjük! Lehet vinni ki egy kis lábosba

                   tunkolni!

SÁNTA      De én aztán kiálltam a falu elé! És a falu megbocsátott.

                   És az anyám átölelt, és azt mondta, jól van, fiam, az apád

                   részeges volt, azért akasztotta fel magát. Hallod?

ERIKA       Kell a kóstoló, vagy nem?

SÁNTA      Kell, Erika, persze, hogy kell! Kihozná?

ERIKA       Még ez is…

Erika bemegy a Halmos házba.

SÁNTA      És elég legyen ebből! Megyünk végre?

KISANNA Hová?

SÁNTA      A hordókat kimosni, kikénezni! Senki nem csinálja meg

                   helyettünk.

KISANNA Én menjek veled hordót mosni?

Kisanna vihog.

SÁNTA      Mi ebben a vicces? És holnap? Ki szedi le azt a sok

                   gyönyörű szőlőt?  Szüret van! Az a fontos. Ne, ülj be a kocsiba,

                   én meg…

KISANNA Nem megyek.

SÁNTA      De a bort. Azt majd te is megiszod.

KISANNA A tiédet nem.

SÁNTA      Nem?

KISANNA Megyek a szüleim után.

SÁNTA      Vagy úgy. Hát…nézzünk csak oda!

Sánta vérig sértve jut el a kertkapuig.

SÁNTA      Na! Ne butáskodj már! Gyere!

KISANNA Nem megyek!

SÁNTA      De ilyenkor…hová indulsz? Pestre?

KISANNA Ma látsz még.

SÁNTA      Na! Este beszélünk, jó? Normálisan. És mondd meg Imrének,

                   hogy hozza ki magát meg a pörköltöt, vagy szétrúgom a valagát!

Kisanna mosolyogva bólint, int, Sánta egy kicsit könnyebb lélekkel távozik.

Autó indul, távolodik.

Kisanna felkel a székről, letépi a rózsát a gerendáról.

A száradt szirmokat elmorzsolja.

A kortes autó halad el ismét a közelben a szöveggel.

Kisanna hurkot köt a nejlon zsinegre.

A diófához megy, felmászik a létrán, a zsineget az egyik ágra erősíti.

Bedugja a fejét a hurokba, tétovázik.

Erika jön ki a Halmos házból, egy kisebb lábost hoz, rajta fedő,

a hóna alatt egy kilós kenyér.

ERIKA       Na, itt a rohadt pörköltjük, lehet…

Körülnéz, sehol senki. Ingerült lesz.

ERIKA       Nehogy már most meg…

Most látja meg Kisannát.

Elejti a pörköltöt és a kenyeret.

ERIKA       Na már! A pörköltjük, ne már!

Egymásra nevetnek. Ebből lassan visító röhögés lesz.

                                               -sötét-