Ez egy trilógia első könyve.
A "címlap" Bózsa Evelin munkája.
A második augusztus utolsó hetében várható.
FÜLSZÖVEG HELYETT
Termik egy szellőlény, ahogy neve is
mutatja, keletkezésekor pusztán egy felfelé szálló, meleg légáramlat volt.
Sok-sok ezer társa közül Váju isten őt választja ki: neki ad tudatot. Sőt, a
tiszta eszmélése mellé Sötét Termik néven egy az ősi múltig nyúló kollektív
emlékezetet is.
A
szél istenének határozott célja van ezzel. A végzetet játszva úgy alakítja
Termik sorsát, hogy vándorlása során főszereplője legyen egy küzdelemnek, ami
megismételi az árják és a ráksaszák háborúját, ami az igaz se volt régmúltban
zajlott le, és ami a Földön uralkodó ember dominanciáját döntötte el. Ezt az
árják a Rámajánában örökítettek meg, akik azóta, a győzelmük révén a kultúra, a civilizáció, az
emberiség önhitt letéteményesei.
A
ráksaszák pedig félig állati, félig démoni sorsban tengődő páriák.
Ám most, a változatosság kedvéért majd a
fekete emberek győznek a fehérek felett. Legalábbis ez az isteni terv.
Nem puszta szórakozásból játszatja el
ezt Váju Termikkel. Nagy a tétje. Az előadásnak meg kéne nyernie az istenek
istene, Indra/Brahma tetszését ahhoz, hogy az megmásítsa az elhatározását: idő
előtt véget vet ennek a világévnek egy újabb Nagy Reccsel, amiben minden létező
megsemmisül, hogy aztán egy merőben új teremtésbe kezdjen, mivel az eddigieket
már felettébb megunta. Ebben a világvégében eltűnnének maguk a halhatatlan
istenek is.
Termik tehát tudatra ébred. Ő, aki a Nap
melegéből, fényéből táplálkozik, tökéletesen tiszta lélek mindenki mással
szemben, aki él, és nem növény, tehát ölnie kell ahhoz, hogy táplálékhoz jusson.
Vándorlása arról szól, hogy Sötét Termikkel az elméje mélyén hogyan válik egyre
emberibbé, és így egyre bűnösebbé egészen odáig, hogy felvállalja Rávana, a
Tízfejű, Tízpéniszű ráksasza félisten szerepét, mintha az újjászületett volna rút,
erőszakos halálából, hogy a fekete nép élére álljon, az árjákon bosszút vegyen,
aztán kihirdesse a Föld új rendjét, a fekete ember uralmát.